Original subtitles

Jössz lefeküdni?

Fi!

Holnap lesz a...

Sziámi ikerpár. Ítélet.

A nyakamban liheg a Westminsteri érsek.

Értem.

Jól van.

Ó, nem akarsz szombat reggel párosban játszani a gyámügyesekkel?

Egyéniben.

"Michael szíve normális, és mindkettőjüket fenntartja."

"Luke agya..."

A bíróság hibázott!

Hadd döntsön Isten!

Hé!

- A bíróság álljon fel! - Épp időben.

Ha az ikrek együtt maradnak, mindkét baba meghal.

Ha a kórház engedélyt kap arra, hogy szétválasszák őket,

Luke azonnal meghal,

míg Michael várhatóan normális,

egészséges gyermekké fejlődik.

A kisebbik rossz stratégiája egyértelmű,

egy gyermek jobb, mint két halott.

De ha az orvosok felnyitják Luke testét, és elvágják az aortáját,

aminek elkerülhetetlen következménye a halála,

az miért nem gyilkosság?

Az ikrek gondoskodó szülei

megtagadják az ilyen előre megfontolt gyilkosság jóváhagyását.

Isten adta az életet - mondták a bíróságon -,

és csak Isten veheti el azt.

Az idő sürgetése

és a nagy közérdeklődés közepette

nehéz volt megállapodott jogi elveket kialakítani,

de a nyilvánvalót érdemes kimondani.

Ez a bíróság a jog, nem az erkölcs bírósága.

Ön szerint helyénvaló volt az ítélet?

Elmondaná, mit érez?

Erre tessék, kérem!

"Ma a bíróság engedélyt adott a kórháznak arra,

hogy megölje az egyik gyermekünket."

"Maye bírónő egy szikével belevágott

az értelem és az igazságosság szívébe."

A királyi bírák igazságtalanok!

Asszonyom, azt hiszem, nem lesz gond, ha a szokásos módon távozik.

Itt hagyom Önöknek

Flaubert híres megállapítását Lucretiusról.

"Az istenek eltűntek és Krisztus még nem jött el,

volt egy egyedülálló pillanat, Cicerótól Marcus Aureliusig,

amikor az ember egyedül volt."

Tehát, itt is van.

Mielőtt a kereszténység elkezdte volna bezárni a nyugati elmét,

ami akkoriban lehetséges volt,

az volt "az elgondolkodó tekintet rögzülése".

- Szia! - Szia!

A SZIÁMI IKREKET SZÉT KELL VÁLASZTANI

Hogy ment?

Utasítást adtam egy csecsemő megölésére.

Ez állt a...

Ó, igen. Igen, láttam.

Bocsáss meg! Nevetséges.

Hát, elárulom neked,

foglalok asztalt vacsorára,

mert nekem is szar napom volt.

Megyünk, iszunk egy kis bort és...

És tudok szerezni két opera jegyet szombat estére.

Nem, ügyeletes bíró vagyok egész hétvégén.

Nem tudod elcserélni?

Két ítélkezés hétfőre.

- Mi az? - Nem, semmi.

Csak... mint a múlt hétvégén és az azelőtti 50 hétvégén.

Valahogy úgy.

Igen. Igen.

Nézd!

Nem tudom, hogy mondjam, de elmondom.

Szerintem...

Azt hiszem, viszonyra vágyom.

Mire?

Igen, én most...

Nem kellene meglepődnöd ezen.

- Ó, tényleg? - Igen.

Fi!

Mikor szeretkeztünk utoljára?

- Fogalmam sincs. - Valóban nincs.

Egyszer azt mondtad, hogy a hosszú házasságban élő párok

gyakran úgy végzik, mint a testvérek.

Nos, elérkeztünk ide.

Szeretlek, de...

Ezt komolyan gondolod?

Te most...

Emlékszel, milyenek voltunk?

Emlékszel, hogy...?

Nem hiányzik?

Értem.

Jack!

Jack!

Már megtörtént, ugye?

Mondd el az igazat! Mi a neve?

Őszintén állíthatom, hogy még nincs semmi.

- Mi a neve? - Melanie.

- A matematikus? - Ő statisztikus.

Az, aki átjött vacsorára, kábulatba beszélt minket,

és tönkretette a padlót a tűsarkúval?

Ez abszurd. Fele annyi idős, mint te.

Nézd, így akarsz élni?

Jól van. Én sem.

Viszonyt folytatok.

És a válás, a gyerek, akit nem adtam neked?

Nem. Nincs válás, nincs átverés, nincs hazugság.

Szeretlek és összetartozunk, de...

- A hátad mögött is mehettem volna. - Milyen kedves.

Hihetetlen, hogy ilyen királyok vagyunk. Nyitott házasság.

Az esküvő előtt kellett volna ezt javasolnod, nem 20 évvel később.

Micsoda közhely.

Ha megteszed, akkor vége.

- Ilyen egyszerű. - Ez fenyegetés?

Ígéret.

- 11 hónap. - Micsoda?

Azt mondtad, fogalmad sincs, ezért elárulom.

- Mit? - 11 hónap.

Már 11 hónapja.

Szinte napra pontosan.

Bejelöltem a naplómban. Különleges esemény.

Ó, Istenem! Jack, ez...

Ez annyira igazságtalan. Volt egy sziámi iker esetem...

Igen, tudom, és előttük az ortodox zsidó diáklányok,

előttük a rossz apa Bahreinből,

előtte a baba a telefonfülkében...

Már viszonyod van?

Ha igen, akkor most azonnal csomagolj össze és menj el.

Mondtam, hogy nincs.

A kérdést már megválaszoltad, és most mi lesz?

Neked nem hiányzik, Fi?

Vagy azért, mert te nem akarod, én nem kaphatom meg?

Szerinte ez fair?

Meg kell értened, hogy ez nem csak a szexről szól.

Ez...

Már nem is csókolózunk.

Épp csak egy puszi az arcra. Ez...

Vagy csak engem nem akarsz?

- Igen! - Elnézést a zavarásért, asszonyom!

Mondja!

Az ügyeleti időn kívüli Sürgős Üzleti Társulás hívott

egy wandsworth-i kórházat képviselő ügyvéd nevében.

Sürgősen vért kell adniuk egy rákos betegnek.

Egy 17 éves fiúnak.

Jelenleg ő és a szülei megtagadják.

Miért tagadják meg?

- Ők Jehova Tanúi. - Folytassa!

A kórház azt kéri, hogy az akaratuk ellenére eljárhasson.

- Mennyi időnk van még? - Talán négy nap.

Jegyezze be, hogy holnapután rövid időn belül meghallgatásra kerüljön.

Értesítse az alpereseket!

A kórháza tájékoztassa a szülőket!

Jogukban áll költségmentességet kérni.

A fiúnak jogi képviseletre lesz szüksége.

Azt akarom, hogy a kórház holnap négyig

tegyen tanúvallomást a kezelő onkológus részéről.

Tudnom kell, miért van szükség a transzfúzióra.

A szülőknek pedig igyekezniük kell, hogy a beadványokat csütörtök délig benyújtsák.

Oké, köszönöm. Viszlát!

Miért olyan fontos a vér Isten számára?

Miért ilyen ragaszkodó?

Igen, Sarah?

Mert ott van a lélek, közvetlenül a vérben,

és ezért az hozzá tartozik.

Nagyon jó.

A lélek, az élet

a vérben van, és nem a miénk, hanem Istené.

Most imádkozzunk kedves barátunkért, Adam Henryért,

és a hit imája meggyógyítja a beteget,

és Jehova feltámasztja őt!

Jack?

Jó reggelt, asszonyom! Remélem, jó estéje volt.

Abszolút csodálatos. Csendes.

- És önnek? - Kellemes, köszönöm.

Dominic-kal pecáztam a Lea folyón.

Fogtak valamit? Ne mondja!

Mi a helyzet?

A Marokkóba szökött gyermeket a Hágai Egyezmény alapján tízre jegyezték be,

néhány folyamatban lévő tartási per,

a férjnek a házassági otthonból való kizárására irányuló előzetes kérelem,

és ez a Jehova tanúja fiú pedig igény szerint a holnapi napra van bejegyezve.

A szülők sürgősségi jogsegély iránti kérelmet nyújtanak be.

A kérelemnek ma délután kell megérkeznie.

A sajtó máris nagy érdeklődést mutat.

Ó, és az ön énekes barátja, Berner úr, a kórházban fog játszani.

A fiúnak a leukémia egy formája van...

A fiú, a fiú. Legalább nevezzük a nevén.

Természetesen, asszonyom! Adam. Adam Henry.

Egyetlen gyermek. Nagyon vallásos. Szörnyen koraérett, azt mondják.

Szülei Kevin és Naomi, akik szintén roppant vallásosak.

Henry úr saját kis cégét vezeti, földmunkák, talajvíz elvezetés.

Állítólag remekül bánik a mechanikus ásóval.

- Míg Mrs. Henry... - Elég legyen!

Sajnálom. A francba!

Hozok magamnak kávét.

Nem, elküldené az új kulcsokat az írnokomnak?

Igen, szólok a portásnak, hogy várják önt.

Rendben, jól van.

Köszönöm.

Fiona! Fiona, Fiona!

Ó, Sherwood!

- A pokolba is! A kávém! - Van egy csemegém a számodra.

- Nincs időm. - Egy pillanat az egész.

- Sedley-től van. - A zakóm!

Figyelj! A vallató kérdez egy patológust,

hogy teljesen biztos-e abban,

hogy a beteg már halott volt, mielőtt elkezdte volna a boncolást.

"Teljesen biztos," mondja a patológus.

"Ó. Hogy lehet ilyen biztos benne?"

"Mert - mondja a patológus,

"az agya egy befőttesüvegben volt az asztalomon."

"Értem" - mondja a vallató.

"De nem lehet, hogy a beteg mégis életben van?"

"Nos - mondja a patológus,

"lehetséges, hogy még életben van, és valahol ügyvédként praktizál."

Gyakorló jogász.

- Eldobom. - Oké, köszönöm.

Gyakorló jogász.

A bíróság álljon fel!

- Kérem, asszonyom! - Igen, Mr. Soames?

Asszonyom, hadd hivatkozzam az ügyfelem kötelezettségvállalására...

Az ügyfele, Soames úr, közvetlenül megszegi a bíróságnak tett kötelezettségét.

Elvitte a lányát az országból.

Most, úgy tudom, Rabatban van, és nem áll szándékában visszavinni.

Arra számítottam, hogy helyette fog elpirulni.

Ügyfele azt állítja, hogy az a 7 millió font,

amelynek kifizetésére kötelezték a volt feleségét,

a vállalat tulajdona, és nem az övé.

Úgy látom, ez nem így van.

Meggyőződésem, hogy a társaság nem több, mint egy

előnyös adózási konstrukció fügefalevele.

Azonnali hatállyal meghozom a vádiratot.

- Igen, Mr. Blackwell? - Asszonyom!

Ez egy olyan előzetes kérelem, amely egy

ésszerűtlenül viselkedő férjnek az otthonából való kizárására irányul...

Mi a csudáért csinálja ezt bejelentés nélkül?

Nem látom az okiratban, hogy erre szükség lenne.

Milyen volt a kapcsolat a másik féllel? Semmi hasonlót nem látok.

Ha a férj hajlandó kötelezettséget vállalni az ügyfelének,

nem kellene engem ezzel zaklatnia.

Ha nem, tegyen feljelentést, és hallgassuk meg mindkettőt!

Álljanak fel!

Csütörtökön lesz egy újabb próba.

Ez még túl korai.

Asszonyom, az a Berner úr, akivel holnap találkozik.

- Igen? - A titkárnője hívott.

Emlékeztetni szeretném, hogy ma este próba lesz.

- Ne! - 7:30-kor az ön lakásán.

A megállapodás szerint.

VERSENYFUTÁS A JEHOVAI TINI MEGMENTÉSÉÉRT

Köszönöm.

Küldje ki őket!

Köszönöm, uraim. Tíz perc.

Fiatalember, beszélnem kell veled.

Átkozott vacak!

Miért nem teszed azt le, először is?

Köszönöm. Köszi. Hoppá!

- Egyébként hol van Jack? - Konferencián. Birminghamben.

Szegény szerencsétlen. Kész is.

- Jól vagy? Egy kicsit... - Igen, jól vagyok.

Adnak nekünk 15 percet, ami magában foglalja a ráadást is.

Mondtam már, hogy felhagyok a joggal?

Nem elégszer. Előbb énekeljük el az éneket?

Nemrég volt egy ilyen esetem.

Verekedés a járdán egy Kentish Town-i kocsma előtt.

Kis szerencsétlenem, csak áll a szélén és nézi a társait.

Az egészet felvették a térfigyelő kamerák.

Valakinek eltörik az állkapcsa, tehát súlyos testi sértés,

és mindannyiukat leültetik, beleértve a gyerekemet is.

2.5 év egy olyan bűncselekményért, amivel nem is vádolták meg.

Úgynevezett társult tevékenység. Semmit sem tehettem.

- Hármas kategória? - Aha.

Charles Mackay előtt.

Hat hónappal az előírás alá ment.

Szerencsés vagy.

Egyetértő felnőttek közötti vita.

Az áldozat nem is szorult kezelésre.

Négy munkásosztálybeli kölyök, büntetlen előéletűek,

ketten kisbabával, és dolgoznak.

Adófizetők.

Mark, kezdhetjük!

Hol vannak a szövegek?

Ez rohadt osztályharc, Fiona.

Értelmetlen. Ezennel feladom.

Nem, dehogyis. Holnap elém állsz, és...

Itt a BBC rádiója. A hírek 4-kor kezdődnek.

A mentési munkálatok ma is folytatódnak Dél-Európában

az Ada hurrikán sújtotta térségben.

A vasúti és közúti összeköttetések Montpelier...

Kicsit felbolydult a média.

Ne mondj semmit!

- Naomi! Naomi! Kevin, erre! - Engedjenek át!

- Utat! - Nézz ide, szerelmem. Naomi!

- Kérem, engedjenek át! - Naomi, szép volt, édesem!

- Ez az!! - Naomi, drágám!

Kevin! Kevin! Válaszolj, kérlek!

Ebben a szakaszban egyáltalán nincs mit mondaniuk.

- Legyen szíves... - Csak valamit a fiúról.

- Bármit... - Elnézést! Bocsásson meg!

Rendben, a bíró készen áll.

Nem. Nincs mit mondani, oké?

- Igen, készen állnak. - Ó, köszönöm.

Jól mulatsz?

Asszonyom, már várják önt.

Álljanak fel!

Egy gyermek, "A" ügyében.

Rendkívül sürgős, élet-halál kérdéssel kapcsolatban vagyunk itt.

Az idő a legfontosabb. Kérem, ezt tartsák szem előtt!

Beszéljen röviden és lényegre törően! Berner úr!

Valóban rövid leszek, asszonyom.

A felperes az ügyben a wandsworthi Edith Frances Kórház,

amely a bíróság engedélyét kéri, egy Adam nevű tinédzser kezelésére.

3 hónap múlva 18 éves lesz.

Az első hasi fájdalma az iskolában volt.

Olvastam az aktákat, Mr. Berner.

Asszonyom, azt hiszem, mindenki elfogadja, hogy Adam leukémiás.

A kórház négy gyógyszerrel kívánja kezelni,

ami egy általánosan elismert terápia, amint azt én is megmutatom.

- Nem szükséges. - Köszönöm, asszonyom.

E gyógyszerek közül kettőnek a mellékhatása, hogy megtámadja a csontvelőt,

és veszélyezteti a szervezet immunrendszerét,

ezért a kezelés során általában vérátömlesztést kell végezni.

A fiú és szülei azonban Jehova tanúi,

és a vallásukkal ellentétes, hogy elfogadják az idegen vért.

Ezt leszámítva Adam és a szülei beleegyeznek

minden kezelésbe, amit a kórház fel tud ajánlani.

Ezen a ponton szeretném behívni a hematológus szakorvost.

Rendben.

Carter professzor, tájékoztasson minket Adam állapotáról!

Nincs jól, gyenge, és mint várható volt,

kezdi mutatni a légszomj első jeleit.

A hemoglobinszintje folyamatosan csökken.

A normális érték 12,5. Ma reggel 4,5 volt.

És a fehérvérsejtek száma?

Valahol 5 és 9 között kell lennie.

Nála 1,7-et mutatott.

- A trombocita... - Mondja a szerepüket!

A véralvadáshoz szükségesek, asszonyom.

A normális érték 250. Ez az érték Adam-nél ma reggel 34 volt.

Egy egészséges serdülő naponta 500 milliárd vérsejtet termel.

Adam egyáltalán nem termel vért.

És ha vérátömlesztést kaphatna ez a beteg?

Akkor lenne rá esélye.

Beszélgettek már Adammel arról, mi lesz vele, ha nem kap vérátömlesztést?

Nos, megkíméltem a részletektől. Tudja, hogy meghalhat.

Milyen ismeretei vannak a halálának a módjairól?

Egyáltalán semmi.

Akkor talán elmondaná nekünk?

Ez megrázó mindenki számára, beleértve az orvosi csapatot is.

Nem is értik, miért kockáztatják, hogy elveszítsék ezt a beteget.

Harcolni fog a levegőért, és biztos, hogy veszíteni fog.

Ijesztő lesz, mint a fulladás.

Előtte esetleg belső vérzés, talán veseelégtelenség következik be.

Néhány beteg elveszíti a látását.

Lehet, hogy agyvérzést kap. A betegek változóak.

Egy biztos, hogy szörnyű halála lesz.

Egyetért azzal, professzor úr, hogy az orvosi kezelésben a választás szabadsága

alapvető emberi jog?

Felnőttek esetében igen, egyetértek.

Adam közel van a felnőtté váláshoz.

Ha holnap reggel lenne a 18.-ik születésnapja,

ma délután még nem lenne felnőtt.

Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy Adam már majdnem felnőtt,

és nem igaz, hogy értelmesen fejezte ki a nézeteit önnek?

A véleménye a szülei véleménye.

A vérátömlesztéssel szembeni ellenérzései egy vallási szekta tanítása,

amelyért valószínűleg értelmetlen mártírrá válik.

Ön letette az esküt.

- Feltételezem, hogy keresztény. - Anglikán vagyok.

Az anglikán egyház szekta?

Tud róla, hogy az Egészségügyi Világszervezet

becslései szerint az új AIDS-esetek akár 20%-át is

vérátömlesztés okozza?

A vérátömlesztés más veszélyeket is rejt magában.

Hepatitisz, Lyme-kór, malária, szifilisz,

Chagas-kór, transzplantáció elleni betegség,

vérátömlesztéssel összefüggő tüdőbetegség, CJD variáns.

Nagyon ritkán fordul elő, és nálam például soha.

Tehát ha összeadnánk az összes veszélyt,

nem gondolja, hogy elegendő ahhoz, ami egy értelmes embert elbizonytalanítana?

Az általunk használt vérkészítményeket a legmagasabb szinten teszteljük.

De a fertőzés és a hiba lehetőségét

figyelembe véve nem lenne ésszerűtlen,

ha a beteg ragaszkodna a beleegyezése kikéréséhez.

Ön játszik a szavakkal.

Ha nem engedik a vérátömlesztést, elveszíthetjük a fiút.

Jehova Tanúi betegeit gyakran kezelik az úgynevezett vértelen műtéttel.

Nézze, itt nem műtétről van szó.

Ennek a fiúnak vérre van szüksége, mert nem tud saját vért termelni.

- Ez a lényeg. - Köszönöm, professzor úr.

Köszönöm, hogy időt szakított ránk, Carter professzor úr.

Tartunk egy 20 perces szünetet.

Álljanak fel!

A vérátömlesztést elutasító betegek ellátása.

- Jack? - Ó, szia!

Azt hittem, épp tárgyaláson vagy.

Épp most akartam hagyni egy üzenetet.

- Hol vagy? Mi folyik...? - Tudod mit? Mennem kell.

- Sajnálom. - Ó, az Isten szerelmére!

Onnantól, soha nem néztünk vissza.

Abbahagytam az ivást, megkaptam a képesítést,

és én... én és Naomi jól kijöttünk egymással,

és megfelelően gondoskodtunk Adam-ről.

Nyugodtabb lett, és elkezdett jól teljesíteni az iskolában.

És sok támogatást kaptunk a Királyság Teremtől

és az ottani jó barátainktól.

Olyan emberek, akik sosem hagynak cserben.

Boldogok voltunk.

Az igazságnak éltünk.

És most, Mr Henry, a fia leukémiás,

ön és Naomi a hit végső próbája előtt állnak.

- Ön így fogalmazna? - Pontosan ez a helyzet.

Elmondaná a bíróságnak, hogy Ön, a felesége és Adam,

miért utasítja vissza a vérátömlesztést?

Azt kell megérteni, hogy a vér

az emberi mivoltunk lényege.

Ez az élet ajándéka, amiért hálával tartozunk.

Ahogy az élet, úgy a vér is szent.

Miért utasítaná vissza Adam az orvosok efféle ajándékát?

A saját vérünk keveredése egy állat vagy egy másik ember vérével,

az szennyeződés, fertőzés.

Isten ajándékának elutasítása.

Ezért tiltja ezt kifejezetten a Teremtés könyvében,

a 3. Mózesben és az Apostolok Cselekedeteiben.

A fiunk, Adam pedig tudja, hogy Isten szavának engedelmeskedni kell.

Ön és a felesége szeretik a fiukat, Mr Henry?

Igen, szeretjük.

És ha a vérátömlesztés visszautasítása...

a halálát okozza?

Akkor elfoglalná helyét az eljövendő földi mennyországban.

Naomi és ön hogy fognak érezni?

Szomorú lesz, ugye, Mr. Henry?

Tehát ez az elutasítás Adam döntése, és nem öntől származik?

Ő egy...

Ő egy nagyon... Ő egy nagyon különleges személyiség.

Ő rendkívül mély érzésű.

Akkor sem tudnánk megváltoztatni a véleményét, ha akarnánk.

Mármint, senki sem tudná.

Mr Henry, a Biblia ezen könyvei, amelyeket említett.

E vaskori szövegek idején a vérátömlesztés még nem létezett.

Hogy a csudába lehetne betiltani?

Isten elméjében létezett.

Sok Jehova Tanúja elfogadja a vért anélkül, hogy a hitét veszélyeztetné.

Nem az a helyzet, hogy a fiatal Adam előtt más lehetőségek is nyitva állnak,

és ha akarná, ön is szerepet játszhatna abban,

hogy rávegye az élete megmentésére?

Nem ismerek senkit,

aki eltérne a Kormányzó Testület tanításaitól.

A vének jó útmutatást adnak.

Ugyanazok a vének, akik minden nap meglátogatták a fiát,

nehogy meggondolja magát?

Ezek kedves és tisztességes emberek.

A többi egyháznak is vannak papjai a kórházban.

Igaz, ugye, hogy ha Adam beleegyezett volna a vérátömlesztésbe,

akkor, ahogy önök mondják, kizárták volna a közösségből,

kitaszították volna?

Igazából elhatárolódott, de ez nem fog megtörténni,

mert nem fogja meggondolni magát.

Az ön gondjaira van bízva, és én a maga véleményét akarom megváltoztatni.

Fél attól, hogy kitaszítják. Nem ezt a kifejezést használja?

Az egyetlen világ, amelyet ismer, hátat fordítana neki,

ha jobbnak látná az életet, mint a szörnyű halált.

Ez szabad választásnak tűnik?

Asszonyom, ha csak öt percet töltene vele,

megértené, hogy ő egy nagyon-nagyon különleges ember,

aki ismeri a saját elméjét.

Mr Henry, mondta már Adam-nek,

ha értékeli az életét, és beleegyezik a vérátömlesztésbe, akkor is szeretni fogja?

Mondtuk, hogy szeretjük.

- Csak ennyi? - Elegendő.

Mikor parancsolták meg Jehova Tanúinak,

hogy utasítsák vissza a vérátömlesztést?

A Teremtés könyvében van. A teremtéstől fogva.

1945-ből származik, nem igaz?

Egy brooklyni bizottság döntött a fia sorsáról.

Vannak olyan mély igazságok, amelyeket korábban nem értettek.

Ez igaz a tudományra is.

Nincs helye más véleménynek az egyházukban, ugye?

Önnek fogalma sincs róla, mit jelent alávetni magunkat egy felsőbb hatalomnak.

Ezt saját akaratunkból tesszük.

Mikor annyi idős volt mint Adam, nem is ismerte ezt a gondolkodást.

Ő az igazságnak él. Nekem nem volt ilyen kiváltságom.

Azt mondja, hogy az élet értékes. Mások élete vagy csak az önöké?

Az élet az Úr ajándéka, amit csak ő vehet vissza.

Könnyű ezt mondani, Mr. Henry, ha ez nem az ön élete.

Nehéz kimondani, ha a saját fiáról van szó.

- A maszturbáció bűn? - Igen.

- És az abortusz? Homoszexualitás? - Igen.

Ezt nevelték bele Adam-be, hogy ezt higgye?

Ez az, amit ő igaznak tart.

Köszönöm, Mr Henry.

Azt mondta, "A magam ura vagyok."

"Különváltam a szüleimtől."

"Bármi is legyen az elvárásuk, én magam döntök."

"Felkészültem a halálra."

Köszönöm, Mrs. Greene.

Lényeges különbség van a kezeléshez való hozzájárulás joga

és az életmentő kezelés visszautasításának joga között.

Asszonyom, a törvény egyértelmű.

18 éves koráig nincs beleszólása a kérdésbe.

Bármit is mondjon az én tapasztalt barátom, ő nem 18 éves.

Ilyen fontos kérdésben nem rejthetjük véka alá

azt a néhány hónapot, amely elválasztja őt

a 18. születésnapjától.

Világos, hogy Adam teljesen tisztában van azokkal a vallási elvekkel,

amelyeken a kezelés elutasítása alapul.

A betegnek a törvény általi alapvető joga,

hogy visszautasítsa a kezelést.

Azt állítom, asszonyom, hogy nem szabadna arra a veszélyes talajra lépni,

hogy aláássunk egy alapvető emberi jogot

és az általa biztosított értékes méltóságot.

Tekintettel az ügy egyedi körülményeire,

úgy döntöttem, hogy magát Adam-et szeretném meghallgatni.

Tudnom kell, hogy megértette-e a helyzetét, és mivel szembesül,

ha a kórház ellen döntök.

Most elmegyek Adam betegágyához a gyámja társaságában.

Nyílt tárgyaláson fogok ítéletet mondani, amint visszaérek, valószínűleg este 7 után.

Álljanak fel!

- Szokatlan. - Nagyon különc.

- De nem tehetünk semmit. - Segíteni fog...

Nem a mi határidőnk szerint dolgozik.

Igen, hihetetlen.

Soha nem ismertem bírót, aki ezt tenné.

Tudom. Teljesen ki van borulva.

Ki tudja, mi történik?

Itt van lent.

- Szia! - Szia Marina!

- Donna! Szia! - Szia!

- Szia, Emy! - Marina!

- Szia, Marina! De jó, hogy látlak. - Én is úgyszintén.

Ő itt Maye bírónő. Magas rangú. Látni akarja az ifjú Adam-et.

- Üdvözlöm! - Jó napot kívánok!

Üdvözlöm!

Szólok neki, hogy megérkezett, asszonyom.

Elhatározta magát, mint aki az elveinek él.

A haldoklásra gondol.

Zseniális! Igazam volt.

A bírónő bejött hozzám. Tudtam.

Hogy szólítják?

Felség? Őexcellenciája? Méltóságos valami?

A bíróságon ez az " Asszonyom".

Asszonyom.

Ez fantasztikus.

- Szabad így szólítanom? - A nevem Fiona Maye.

Nem, de én asszonyomnak...

Asszonyomnak szólítanám.

Akarsz egy kis levegőt?

Asszonyom.

Tudja, mondtam Marinának, és Donnának, a nővérnek,

és Jake-nek, a vacsorás fickónak, és az összes orvosnak, hogy eljön.

És mind azt mondták: "Nem, nem,

a bírák nem csinálnak ilyesmit".

- De én tudtam. - Hát, tessék.

A ruhájuk alatt az emberek bárányok.

Vagyis azért jött, hogy meggondoljam magam.

Világosítson fel!

Nem, Adam. Tudnom kell, mi a legjobb neked.

Kérem, kisasszony, vezessen az igazság ösvényére!

Biztos akarok lenni benne, hogy tudod-e, mit csinálsz.

A leukémia nagyon komoly betegség.

Ha visszautasítod a vérátömlesztést, pedig az megmenthetné az életedet,

néhány ember úgy gondolja,

hogy a szüleid és az idősebbek

befolyásolnak, mások pedig úgy gondolják,

hogy szörnyen okos vagy, és hagynunk kell, hogy folytasd.

Kellene?

Hagyjuk, hogy elintézd egyedül?

El kell döntenem valahogyan.

Szerintem ez az én döntésem.

Attól tartok, a törvény nem így gondolja.

A törvény egy seggfej.

Ezt mondják.

De nézzük a praktikus dolgokat.

A transzfúzióval

a szakorvos két gyógyszert is hozzáadhatna a kezelésedhez,

és jó esélyed lenne a gyors felépülésre.

Transzfúzió nélkül meghalhatsz.

- Megérted ezt? - Igen.

De ehhez mit szólsz, Adam? Részleges felépülés.

Elvesztheted a látásodat, agykárosodást szenvedhetsz.

A veséid is tönkremehetnek.

Ez tetszene Istennek?

Ha nem hisz Istenben,

nincs joga arról beszélni, hogy mi tetszik neki, és mi nem.

Nem mondtam, hogy nem hiszek.

Tudnom kell, hogy átgondoltad-e a dolgot.

Vak, vagy szellemi fogyatékos, vagy mindkettő.

Életed hátralévő részében.

Készen állsz erre?

Utálnám.

Utálnám.

De elfogadnám.

Várj!

Bocsásson meg!

Most pedig jól figyelj erre a hölgyre!

- Csá, Adam! Sült csirke, haver! - Kifelé!

Tűnj el!

Vannak gyerekei, asszonyom?

Sajnos nincs. Bárcsak...

Folyton leköt a munkám.

A törvény uralhatja az életedet.

Talán így lesz.

- Nem hiszem. - Bocsánat. Nem úgy értettem...

Ezt fejtsd ki, Adam!

A saját szavaiddal szeretném hallani.

Miért nem kérsz vérátömlesztést?

Mert nem helyes.

Folytasd!

Isten mondta nekünk, hogy nem helyes.

Miért nem helyes?

Miért probléma ez, hölgyem?

Mi csak tudjuk.

Gyilkosság, kínzás, hazugság, hűtlenség a házasságban.

Honnan tudjuk ezt?

A szívünkben van.

Isten helyezte oda.

De még...

ha hasznos információkhoz jutunk is egy terrorista megkínzásával,

akkor is tudjuk,

hogy az nem helyes.

A vérátömlesztés olyan, mint a kínzás?

Mindkettő helytelen.

Bárcsak meg tudnám mutatni.

A vér nem csak egy biológiai dolog, és nem csak egy szimbólum.

Maga az élet.

Ezek vagyunk mi.

Úgy döntöttünk, hogy Isten igazságában élünk,

és ő azt mondta nekünk, hogy ne keverjük a vérünket másokéval.

Egyszerű szabály, ami szerint élnünk kell.

Nem kényszerítünk rá senkit.

Mi csak az igazság szerint akarjuk élni az életünket, ahogy mi látjuk.

Ahogy mi ismerjük.

Köszönöm, Adam.

És ha úgy döntenék, hogy a kórház legálisan adhat neked vért, mit gondolnál?

Azt gondolnám, hogy az asszonyom egy kotnyeles fontoskodó.

Ne, még ne menjen el, kérem!

Adam, a bíróságra kell mennem.

Csak várjon, amíg Donna hozza a vacsorámat!

Rendben, mielőtt elmegyek, mesélnél nekem a gitárodról?

Ez gyönyörű.

A nagyapámé volt.

Nagyon bejáratottnak tűnik. Imádni való.

- Tudja mit? - Mit?

Négy hete játszom, és már tíz dallamot el tudok játszani.

És eddig ez a legnehezebb.

Nem, ez egy C. Ott.

Tényleg.

Ez az!

Elég jó, négy hét után.

Nem is tudtam, hogy erre van szöveg.

Ez Yeats, egy nagyon híres költő, és egy gyönyörű vers.

Tetszik az "és az én vállamra támaszkodva".

Menjünk végig az egészen!

Neked vacsoraidő van, nekem pedig a bíróságon kell lennem.

Asszonyom, kérem, maradjon még egy kicsit!

"Azt mondta, könnyítsek az életemen."

Akkor megadná az e-mail címét?

Viszlát, Adam!

Vissza fogsz jönni?

Engem a gyermekjogi törvény

és annak bevezető sorainak egyértelmű rendelkezése kötelez:

"A bíróságnak a gyermek jólétét kell elsődlegesen figyelembe vennie."

Feltételezve a jó gyógyulást,

ennek a fiatalembernek a jólétét jobban szolgálja

az olvasás szeretete

és a gitár iránti újonnan felfedezett szenvedélye,

élénk intelligenciájának kihasználása

és játékos, szeretetteljes természetének kifejezése,

valamint mindaz az élet és a szeretet, ami előtte áll.

Úgy látom, hogy Adam maga,

a szülei és a gyülekezet elöljárói olyan döntést hoztak,

amely ellentétes Adam jólétével.

Meg kell védeni őt a vallásától és önmagától.

Megítélésem szerint,

az élete értékesebb, mint a méltósága.

Az útmutatásom és a nyilatkozatom a következő.

A kérelmező kórház jogszerűen folytathatja

az általa javasolt orvosi kezeléseket,

amelyek Adam számára szükségesek,

beleértve a vérátömlesztést is.

Vége a viszonynak?

Lehet.

Nézd, csak az a fontos, hogy szeretlek.

- Megdugtad? - Igen.

De ha ez ostoba hiba volt, akkor ez is az, mert...

Ha maradsz, aludj a vendégszobában!

Ugyan már, nem kerülgethetjük ezt tovább.

Az egyetlen lehetőségünk a beszélgetés.

Bocsáss meg! Hosszú napom volt.

- Jack bácsi! - Sziasztok, srácok!

Holnap tíz körül összeszedem őket.

- Tökéletes. - Kösz mindent.

- Sziasztok! Legyetek jók! - Szia!

Sally, Maisie, jöhet a móka?

Igen!

Akkor nyomás!

Imádom...

Imádom, ahogy állandóan beléd kapaszkodik.

- Nézd! De tényleg! - Megvagy!

Mondjuk... Mondjuk, hogy el kell kapni téged.

Utána mennél? Igen?

Jól van, próbálj meg elkapni!

Halló?

- Helló, Michael! Fiona Maye. - Fiona?

Megkaptad az üzenetem?

Nem, komolyan gondoltam.

Ügyvédre van szükségem.

"Másnap reggel a tízéves Peter Fortune

arra ébredt zaklatott álmaiból,

hogy egy óriási emberré, felnőtté változott."

- "Megpróbálta mozgatni a karját..." - Jack bácsi!

Miért alszol a vendégszobában?

- Hát... - Mert horkol.

Fi néni kidobta.

- Az apukánk horkol. - Persze, hogy horkol.

Ők testvérek, te hülye.

Igen, csúnyán horkolok.

"Túl sokat evett, ezért a gyomra megfeszült,

és túl sokat beszélt, ezért fájt a torka".

Oké, itt megállunk, és lekapcsolom ezt a lámpát,

de az éjszakai lámpát égve hagyom, rendben, lányok?

Ne ugráljatok az ágyon, oké,

és talán mindketten óriásokként ébredtek,

mint Peter Fortune.

Szép álmokat!

Jó éjt, Jack bácsi!

- Beszélhetünk? - Nem.

Ön Fiona Maye telefonját hívta.

A sípszó után hagyjon üzenetet!

Üdv! Itt Adam Henry.

Asszonyom, megkaptam a számát. Nem volt nehéz.

Végre kikerültem a kórházból,

és olyan jó hallani a nyugodt hangját.

Imádtam, amikor odaült mellém, hogy együtt játsszuk el a Salley Gardens-t.

Minden nap elolvasom ezt a verset.

Azt hiszem, szeretek "fiatal és bolond" lenni.

De ha maga nem lenne, én sem lennék.

Halott lennék.

Asszonyom, megint én vagyok az, Adam Henry.

Vannak ezek a csodálatos, lehetetlen álmaim,

mint például,

egy olajszállító tartályhajóval járjuk a világot,

és egymás mellett vannak a kabinjaink,

fel-alá sétálgatunk a fedélzeten, és egész nap beszélgetünk.

Ó, és képzelje! Yeatset olvasok.

A doktori címe is rendben van, és meg is fogja védeni.

Tony a probléma. Ott lesz a találkozón, igen.

Lehet, hogy tíz percet kések, szóval kezdjétek el nélkülem.

Asszonyom, megint én vagyok az, Adam Henry.

Vannak ezek a csodálatos, lehetetlen álmaim,

Szegény kölyök. Elvesztette Jehovát, és megtalálta magát.

- Írj neki üzenetet, az Isten szerelmére! - Nem akarom bátorítani...

Ez egyszerűen nem tisztességes.

Nem, persze, hogy nem.

Oké, én...

Megijedtem.

Magamtól.

Feltételezzük, hogy akarják, mi a helyzet a ráadással?

Néhány karácsonnyal ezelőtt a My Funny Valentine-t adtuk elő,

és elfelejtettem a szöveget.

Jól van.

Lám, lám! Egy zaklató.

Őszintén szólva semmi fenyegető.

Nem szeretném zaklatni magát. Én csak...

Azt hittem, nem fog felismerni.

- Honnan szerezted meg a számomat? - Nem volt nehéz.

Úgy érzem, hogy a fejem mondhatni szétrobbant,

és mindenféle dolgok jönnek ki belőle,

ezért csak át akartam adni ezt önöknek.

- Adam, nézd, nem lehet. - Kérem, asszonyom, kérem!

Csak versek, amiket írtam,

és levelek, amiket sosem küldtem el, és... gondolatok...

bizonyos dolgokról.

Sokkal erősebbnek tűnsz. Hogy vagy?

Sok a veszekedés a szüleimmel.

A suli jól megy, azt hiszem.

Néha a gondolattól, hogy egy idegen vére van bennem,

rosszul érzem magam, mintha... valaki más nyálát innám.

Ugyan már! Életben vagy.

Igen, de akartam... Annyi kérdésem van.

Nem beszélhetnénk valahol?

Adam, szeretném, ha valamit tisztáznál magadban.

Számomra az ügyednek vége.

Rengeteg új ügyem van,

csecsemők és gyerekek, mindenféle szomorúság,

te pedig visszakaptad az életed.

Most már minden a lábaid előtt hever.

Tehetséges vagy. Nagyon jó leszel, ebben biztos vagyok.

De szeretném, ha megtennél értem valamit.

Ne hívj fel többé, ne írj és ne kövess engem!

Megértettél? A jövőd valahol vár rád.

- Tetszeni fog neked. - Nem, de, hölgyem...

Nem, ennyi. Figyelni fogom, ahogy elsétálsz.

Láttak kijönni Mike Morrow irodájából.

Válunk? Komolyan gondolod? Anélkül, hogy elmondanád nekem?

Remélem, rávilágított arra, hogy esetleg túlreagálod a dolgot.

Talán itt az ideje, hogy túlreagáljam.

Istenem!

Te vagy a családi problémák nagy szaktekintélye,

de amikor a tiedről van szó,

olyan vagy, mint egy duzzogó gyerek.

Te megvásároltad az örömödet a boldogtalanságommal.

- Ez egy felismerés volt. - Ó, Jézusom! Jézusom!

Ez túlmutat az önsajnálaton.

Mi értelme a hallgatásodnak, Fiona?

Mi értelme?

Gyerünk, ébresztő!

Már nem bízom benned.

Figyelj, két napra léptem ki ebből a házasságból. Két napra.

Te már évekkel ezelőtt kiléptél.

Esetleg elgondolkodhatnál ezen, amíg távol vagy!

MAYE BÍRÓ

Nos, ez volt az utolsó, és már megyek is.

A jegyek a kék mappában vannak, és találkozunk Newcastle-ben,

a régi északi körutunk első állomásán.

A kedvenc városa, ha jól emlékszem.

Igen, gyönyörű. Voltak ott unokatestvéreim.

Ez az egyetlen hely, ahol vad és szabad voltam.

Volt már vad és szabad, Nigel?

Nem, soha. Hála Istennek!

Abban reménytelen lennék.

Asszonyom, nagyon sok kérdésem van önhöz.

Miért olyan nagy költő Yeats?

Csak egyszerűen tudjuk, de hogyan?

Mi a szépség egy versben?

Ez több, mint szép hangok,

és a mondanivalója igaz kell, hogy legyen.

Miért van a mi csodálatos dalunkban két dúr?

Nem értem a dúr és a moll hangokat.

Asszonyom, soha nem mondta el, hogy miben hisz.

Fogadni mernék, hogy nem Isten az.

Akkor miben?

És bennem?

Csak nem tudok többet.

Néha, furcsa hangulataimban azt gondolom,

most már felnőtt vagyok.

Vissza fog jönni ez a valami. Egyszerűen tudom, hogy visszatér.

És akkor...

Hamarosan megérkezünk Newcastle-be.

Az utasoknak ügyelniük kell, hogy minden személyes holmijukat magukkal vigyék.

Köszönjük, hogy velünk utazott.

Várjuk, hogy hamarosan újra találkozzunk.

- Köszönöm. - Jó napot!

Két napja felvettem egy gondozási ügyet. Az anya nem megfelelő.

Két gyermek külön nevelőszülőknél, örökbefogadás reményében.

- Rendben. - Az én drága Fionám!

- Üdvözöljük Newcastle-ben! - Köszönöm.

Ismerje meg a fő seriffet, John Bakert!

Ma este csatlakozunk önökhöz egy vacsorára a szálláson.

Attól tartok, egy kicsit lejtőre kerültek. Csökkentettek.

John szívesen csatlakozna önökhöz holnap, ha van valami érdekes.

Tartsanak velem. Attól tartok, csak két elhanyagolt gyereket tudok ígérni.

Köszönöm.

Nem, nem. Majd viszem én.

- Fiona! - Caradoc!

Nem hívtál senkit ma estére?

Nem. Tisztára elfelejtettem.

Nagyszerű.

Nos, hadd mutassam be a társaimat.

- John Baker, már találkoztatok. - Igen.

Paul Rotman-nak van egy üvegszálas optikai vállalkozása.

James MacLeish. Hogy szólítsunk, Jim? Mandarin?

A partok védelméért jöttem ide.

Fiona Maye bírónő.

- Hogy van? - Pompásan.

Ugyanazt kérem, mint a többiek.

Egészségünkre!

- A jó egészségre! - Szalut!

Ahelyett, hogy milliókat költenénk parti védművekre,

hagyjuk, hogy a víz elöntse a mezőket,

és visszaalakuljanak sós mocsarakká, amivel kárpótoljuk a gazdákat.

De az a csatorna, amelyen keresztül, vagy az a vezeték,

amelyen keresztül megállapodást köthetnek...

Elnézést, uraim! Úgy tűnik, valami közbejött.

Megfagytam. Nem tudnánk egy kicsit befűteni azt a szobát?

- Máris, asszonyom. - Köszönöm.

Asszonyom, jobb, ha jön és megnézi.

Csak erre.

Ez a Jehova Tanúi fiú.

Emlékszik, a vérátömlesztési ügy.

Ó, igen.

Úgy tűnik, hogy követte önt ide.

El akarták küldeni, de én...

Köszönöm. Máris foglalkozom vele.

Jobb lenne, ha itt lenne fűtés.

Igen, asszonyom.

Nagyon, nagyon sajnálom.

Ismét itt vagyunk.

- Hogy találtál meg itt? - Főként az interneten.

Követtem a King's Crossig, és...

Nézze, sajnálom, asszonyom.

Tudják a szüleid, hol vagy?

- Már 18 vagyok. Akár... - Nem érdekel, hány éves vagy.

Aggódni fognak érted.

Rendben, tudom, hogy van valahol egy aljzat.

- Alig látok valamit. - Ülj le!

Rendben.

- Jól van. - Köszönöm.

Én odakint leszek.

Szóval...

Tegnap este megint veszekedtem apámmal.

Az eddigi legnagyobb volt.

Aztán kisétáltam, és egyszerűen eljöttem.

De tegnap este írtam anyámnak, hogy jól vagyok, és...

Próbálja meg újra! Írj neki!

Mondd, hogy Newcastle-ben vagy, és holnap írsz!

Aztán beszélgetünk.

De ez teljesen...

Írj! Gyerünk!

Félnem kellene? Tényleg követsz engem?

Nem, semmi ilyesmi. Olvastam az ítéletét.

Azt mondta, hogy meg akar menteni a vallásomtól, önmagamtól.

Megcsinálta.

Megmentett.

Mit akarsz?

Nem az vagyok, aki voltam.

Amikor meglátogatott, tényleg kész voltam meghalni.

Elképesztő, hogy egy ilyen ember, mint ön, rám pazarolja az idejét.

Mekkora idióta voltam.

- Nagyon őszintének tűntél. - Egy őszinte idiótának.

Olyan büszkén mondtam az orvosoknak, hogy hagyjanak békén.

Senki sem értette meg, hogy milyen mélységeket éltem át.

Nagyon fel voltam dobva.

Éjszakánként azon gondolkodtam, hogy milyen videót készítek majd a telefonomon,

mint az öngyilkos merénylők.

Benne lett volna a hírekben.

Sírni tudnék, ha csak a temetésemre gondolnék,

mindenki szeretett, mindenki sírt.

Micsoda áldozatot hozott.

Micsoda idióta.

Hol volt Isten?

Ott volt, minden mögött.

Engedelmeskedtem az Igének, az igazságban éltem.

De ez nem csak róla szólt.

Ez volt az én fenséges kalandom, az én gyönyörű halálom...

Inkább kamaszos dolog.

De ha nem lettem volna Tanú,

soha nem kerültem volna ebbe a zűrzavarba.

- Szóval most már elvesztetted a hited? - Nem, nem. Talán.

Megijeszt, hogy kimondom, de az a helyzet,

hogy ha egyszer visszalépsz a Tanúktól,

akkor akár a végsőkig is elmehetsz.

Miért cseréljük le az egyik fogtündért egy másikra?

A fejed szétrobban.

Eljátszhatok egy Bach-darabot.

Az összes Yeatset olvastam.

Játszom egy színdarabban.

"Az egész élet és a szeretet, amelyek előttem állnak."

- Pontosan ezt írta. - Igen, Adam.

Újra megkérdezem, mit akarsz?

Köszönetet mondani.

Van egyszerűbb módja is.

Amikor meglátogatott a kórházban,

az volt az egyik legjobb dolog, ami valaha történt velem.

Ez a módja annak, hogy... hogy figyeljenek, hogy gondolkodjanak.

Figyeltem, ahogy ön gondolkozott.

Miért jöttél ide?

Ha elmondom, azt fogja gondolni, hogy ez hülyeség.

De kérem, mondja, hogy gondolkodik rajta.

Nos?

Szeretnék magával élni.

Kisebb munkákat, házimunkát, bármit el tudnék végezni.

Adhatna nekem olvasmánylistákat,

mindent, amit ön szerint tudnom kellene.

És nem állnék az útjába,

mármint ön és a férje közé.

Olyan lennék, mint egy albérlő.

Szereznék munkát, fizetném a lakbért.

Várj itt!

A taxi öt perc múlva itt lesz.

Nem, nem, nem teheti!

Amikor vért kaptam, a szüleim ott voltak.

Láttam, hogy megölelték egymást, és sírtak, nagyon zokogtak.

Elvesztették a pert, pedig annyira igyekeztek.

De aztán rájöttem, hogy nem, nem, sírtak az örömtől,

mert mindig is azt akarták, hogy éljek,

és soha nem mondták el nekem.

Ez nem Istenről szólt.

Úgy éreztem, becsaptak, mintha valóban hülye lettem volna.

Az egész egy átverés volt.

És utánanéztem.

A bíróság mindig megengedi, hogy vérátömlesztést kapjon egy kiskorú.

Ezt maga is tudta.

Mindig tudta, hogy mit fog csinálni.

Soha nem hagynák, hogy egy gyerek meghaljon a vallás miatt.

Tehát mit keresett az ágyam mellett,

jött és zaklatott, énekelt velem,

behatolt a fejembe, próbált közel kerülni hozzám, kérdezősködött?

Nem én kértem az életembe.

Csak egy bélyegzőre volt szüksége.

Nem küldhet el csak úgy.

Nem érdekel, ha túl nagyképű ahhoz, hogy magyarázkodjon,

mert jogom van tudni.

Mit akart tőlem?

És a szüleim, ha szerettek is...

Megérkezett.

Köszönöm.

A kollégám kivisz az állomásra, megveszi a jegyet,

és felrak a londoni vonatra.

A pályaudvarra!

Ha szerette a fiát, az egyetlen fiát,

miért hagyta volna meghalni?

Sajnálom.

Akkor induljunk!

Viszlát, Adam!

Én, Christine Samantha Delancy, esküszöm a mindenható Istenre,

hogy jól és hűségesen szolgálom

uralkodónkat, II. Erzsébet királynőt,

és mindenféle emberrel szemben helyesen cselekszem

e birodalom törvényei és szokásai szerint,

félelem vagy kegyelem, szeretet vagy rosszindulat nélkül.

Fiam, megtaláltam a Bibliádat az előszobában,

és ezeket a brosúrákat.

Anya, nem akarom, hogy a szobámban legyen.

Még nem vagy felöltözve, drágám. Apád már vár.

Gyerünk! El fogunk késni. Indulás!

Menjetek csak! Én itt maradok.

Nem akarja a szobájában tartani a Bibliáját.

- Mi a baj, Adam? - Semmi.

Vegyél öltönyt és a nyakkendőt! Induljunk!

Már mondtam, hogy itthon maradok.

- Jól vagy? - Persze.

- Mi a baj? - Légzési problémák?

Jól vagyok.

- Mi a probléma? - Egyszerű.

Ti a Királyság Terembe mentek. Én soha többé nem megyek.

Azt akartátok, hogy meghaljak. Hát, egy részem meghalt.

- Bocsánat. - Semmi baj.

- Csodásan nézel ki. - Köszönöm.

Nem adom fel.

Köszönöm.

- Jó estét, Jim! - Jó estét, asszonyom!

- Helló, Fiona! Kéz és lábtörést. - Köszönöm.

Jack Maye, az igazi. Kell egy latin mottó a szabad iskolának.

- Hozok magunknak egy italt. - "Minden gyerek egy zseni."

- Megcsinálod? - Kis hazugság, de persze.

- Sok szerencsét! - Köszönöm szépen.

Ezt meg kell hallgatnia.

A Mountjoy vádirat.

Kokain birtoklása, illegális vezetés, kurvák...

- Úgy érti, szexmunkások. - Transzvesztiták.

- Mi mást kívánhatnál még? - Istenkáromlás?

Fiona, szeretném bemutatni Toby Marlowe-t.

- Igen, helló! - Briliáns ügyvéd.

- Abszolút zseniális. - Remek.

- Igazából az unokaöcsém. - Szuper. Mi a szakterülete?

- Bün... - Büntetőjog?

- Igen, én... - Az jó.

- Kiváló. Sok szerencsét! - Asszonyom, szükség van önre!

- Igen? - Igazságtételre van szükségünk.

A férfiak kapják az összes munkát.

Tulajdonképpen éhen halunk.

A férfiak pedig haszontalanok. Ez tudományos tény.

Hallottam. Tartsd a szoknyád mellett!

Fiona!

Ez micsoda?

Padmesterek és vendégek,

kezdődik a karácsonyi mizéria.

Asszonyom, most kaptam a hírt, hogy a fiú,

Adam Henry, ismét nagyon beteg.

A St David's kórházban van, elutasítja a kezelést, nem hajlandó látni a szüleit.

Úgy vélik, nem éli túl az éjszakát.

Jól vagy?

Hol a kottád?

- Fogd meg ezt! - Ó, Istenem!

Ez az enyém. Fogd ezt! Induljunk.

Minden rendben?

Mark Berner! Maestro!

Köszönöm. Köszönöm.

Köszönjük szépen, hölgyeim és uraim!

Valójában van néhány ráadás a tarsolyunkban.

Tudom, nagyon arrogánsak vagyunk.

De mivel nem február van, és nem 14-e,

úgy gondoltuk, hogy előadjuk a My Funny Valentine-t.

Fiona! Fiona, ez nem az. Ennek nem tudom a szövegét.

Fiona! Fiona!

Asszonyom, ez nagyon szép volt!

- Köszönöm. - Gyönyörű.

Köszönöm, Jim.

Taxi!

Camberwell. A St. David's kórházba, kérem!

Adam Henry?

Adam!

Adam, Fiona Maye vagyok.

Adam!

Emlékezz, az élet és a szeretet!

És a költészet.

Ott lehetnénk azon a hajón, amelyik körbehajózza a világot.

Arról beszélgetünk, hogy miért...

...olyan a dalok...

Adam! Adam!

Adam!

Az én döntésem.

Asszonyom.

" Asszonyom, soha nem mondta el nekem, hogy miben hisz."

"Fogadni mernék, hogy nem Isten az. Akkor miben?"

"És bennem? Csak nem tudok többet."

"Néha, furcsa hangulataimban azt gondolom, most már felnőtt vagyok."

"Vissza fog jönni ez a valami. Egyszerűen tudom, hogy visszatér."

"És akkor...

Szabad lehetek."

Szabad.

Fiona?

Fiona?

Fi?

Eláztál.

Fi!

Mi történt?

Fi, mi a baj?

Mondd el!

Még Maye bírónő is tartozik néha magyarázattal.

Gyerünk, drágám, mondd el!

Hallottam erről a fiatalemberről.

És?

A Jehova Tanúi ügyből.

- Micsodát? - Benne van minden újságban.

Sajnálom. Nem emlékszem.

Kórházban feküdt, én pedig otthagytam a bíróságot,

és odamentem az ágyához.

- Nem szokatlan ez? - De igen, nagyon is szokatlan.

És aztán?

Egy nagyon furcsa és szép fiatalember, nagyon, nagyon beteg.

Mi... énekeltünk egy dalt.

Követett engem Newcastle-ig.

Gyalog jött a viharban, hogy megtaláljon engem.

Körbe akarta járni velem a világot egy hajón.

Velünk akart élni.

Velünk?

Mármint, ő...

Azt hitte, hogy... megváltoztathatom az életét...

megválaszolhatom az összes kérdését.

Csak egy álmodozó volt, de én...

Azt hittem, hogy kedves vagyok.

Nekem kellett volna... Nekem kellett volna...

Nem értette, hogy a szülei miért...

Az egyetlen fiuk.

Mi történt? Mi a neve? Hol van most?

Adam. A neve Adam. Ő...

Ma este hallottam, hogy visszatért a rákja, a betegsége,

és vérátömlesztésre van szükség.

És ő elutasította.

18 éves. A kórház nem tehet semmit.

Visszautasította, a tüdeje megtelik vérrel, és meghal.

A hitéért haldoklik.

Szerelmes voltál belé, Fiona?

Ó, Jack!

Ő még csak egy gyerek volt.

Egy fiú.

Egy kedves fiú.

Egy kedves fiú.

Semmi baj.

Jól van.

Néztem, ahogy alszol.

Köszönöm.

Jack, ő...

Micsoda veszteség.

Igen.

Kegyetlen voltam vele.

- Nem. - Te nem tudhatod.

Akkor mesélj nekem! Mindenről.

Fogsz még szeretni?

fordította: Parahill