Original subtitles

- Kész.

- Kösz. Az asszony nevében is.

(szól a rádió) "- Honfitársak!

Közölhetem, hogy az ország egész területén,

mint a fővárosban, mint vidéken a Magyar Népköztársaság

ellen intézett nyílt fegyveres támadást levert.

A fegyveres felkelésben részt vettek nagy része vagy letette vagy eldobálta fegyverét.

Budapesten és a Budapestről északnyugatra vezető utak mentén

még egyes felfegyverzett személyek és kisebb fegyveres csoportok kóborolnak."

- Fegyveres felkelés volt?

- Nyilasok. - Honnan jöttek? Mit akartak?

- Akarták vissza a régi rendszert. De a nép a tökükre lépett.

- Akkor jó.

- Mielőtt elfelejtem.

A második kötet.

- Köszönöm. Karsai elvtárs, lehet, hogy...

Ez hülyén hangzik, de nekem te vagy a legjobb barátom.

- Hagyjál már...

Beck, látogató.

- Bassza meg...

- Tessék.

Elvtárs, kimenne?

10 év.

Elrepült, mi?

Van itt egy meló.

- Nyugdíjba mentem.

- Fel kell törni egy széfet.

Csak te tudod megcsinálni.

Na jó, a trezor...

A trezort kell feltörni megint.

- Minek?

- Legális meló, legyen ennyi elég.

- 5 évet elengedtek. - Egyet.

- Négyet. - Hármat.

- Három évet elengedtek. - Ha fel tudod törni.

- Egyszer már feltörtem.

- Ez most más.

- A Magyar Népköztársaság Belügyminisztériuma?

Hova lett a bank? - Hat éve államosították az épületet.

Akkor költözött ide a belügy. A trezor még mindig megvan,

de már nem aranyat tartanak benne, hanem szigorúan titkos iratokat.

- És miért kell feltörni? - Elvesztek a kulcsok.

- A rendőrség nem fér hozzá a saját trezorjához?

Van ennek valami köze a nyilasok lázadásához? (lövések)

- A francba! (oroszul kiabálnak)

Ha bárki kérdi, lakatos vagy.

- Az vagyok.

Az épület, az csupa vas és acél.

Nyet kézigránát! Nyet bumm-bumm!

Itt vannak a szerszámok. - Nekem csak egy sztetoszkóp kell.

- Mi? - Egy orvosi sztetoszkóp.

- Honnan a fenéből szerezzek? - És síri csönd.

- Síri csönd. - Különben ez így marad.

Riasztó kikapcsolva?

- Ki.

Jó, felmegyek Danyilovval. Megbeszélem a két szoldáttal,

hogy odafönt őrködjenek a lépcső tetején,

hogy amikor kinyílik az ajtó, legyen néhány perced,

hogy megkeress és elégess egy szigorúan titkos aktát.

Az enyémet.

- Ez még a dolog legális része, ugye?

- Azért vagyunk itt, hogy jó pontokat gyűjtsünk.

Te nálam, én náluk.

- Ha elégetem az aktát, meg fogják látni a füstöt.

- Akkor csempészd ki a gatyádban.

- Öt év. - Négy.

- Öt.

- Jó, legyen öt. De ha átversz,

az életed végéig a sitten fogsz rohadni.

- Megjött Münnich.

- Öhm...

- Szerzel egy orvosi sztetoszkópot. Ne kérdezd, honnan.

- Bocsánat... Jó napot, Münnich elvtárs.

- Ismerjük egymást? - Honti Kálmán,

az államvédelem hadnagya.

Hallottam a felhívását a rádióban, hogy a rendszerhű erők

jelentkezzenek a Belügyminisztériumban.

Én jöttem, ahogy tudtam. Itt ismertem meg Danyilov elvtársat,

aki megkért, hogy segítsek a trezort...

Hogy segítsek lakatost szerezni.

- Mit mondott, honnan jött? - Négyes osztály, belső elhárítás.

(oroszul beszélnek)

(kattanás)

- Így lesz, Münnich elvtárs.

(kattanás)

- Kurva jó vagyok!

(fémes koppanás)

- Igen. Rendben.

- Hu, bazdmeg!

Ezt még egyszer nem csináljuk, bazdmeg!

- Állj! Kezeket fel!

- Álljon meg! Öltem már embert!

- Beck! Én vagyok! Hallasz ott bent?!

Nyisd ki! Nyisd ki, az isten verjen meg!

(rádióban) "- Országunk és népünk nem egyszer volt már

a maihoz hasonló helyzetben. De ezeken a nehézségeken

népünk összefogott erejével, lelkesedésével,

forró hazaszeretetével még mindig úrrá lett.

Örvendetes és bíztató jelenség az,

hogy harcunkban nem vagyunk magunkra hagyva.

A testvéri szocialista országokban éppen úgy, és mint a kapitalista országokban

milliók és milliók figyelik aggódva, hogy leküzdjük-e

az ellenforradalmat. Hiszem, hogy igen.

És tudom, hogy már a nehezén túl vagyunk.

Munkások, parasztok, értelmiségiek! Honfitársaim!

A magyar forradalmi munkás paraszt kormány

rendületlenül..."

- Münnich elv... Münnich elvtárs!

- Igen? - Honti elvtárs van itt.

Azt mondja, sürgős.

- Hogy mondja?

- Honti... Honti. - Honti elvtárs.

Hol szolgált 23-ka előtt? - Szélessy elvtárs alatt.

- Hm... Szélessy elvtársat agyonlőtték az ellenforradalmárok.

- Engem meg jól megvertek.

- Mondjon el mindent erről a lakatosról.

Mindent.

Őszintén.

- A neve Beck János. Fegyenc a szegedi Csillagban.

Húsz évet kapott bankrablásért. - 20 év bankrablásért?

Kicsit sok, nem? - Megölt egy rendőrt, Münnich elvtárs.

- S az elvtárs úgy gondolja, hogy jó ötlet egy rendőrgyilkost

idehozni a Belügyminisztériumba?

- A rendőr, akit megölt, a barátom volt.

Szívből gyűlölöm Becket.

De nem ismerek nála jobb lakatost.

- S ki a másik? A szmokingos?

Lehet, hogy velünk van? Mondjuk ha velünk van,

akkor miért zárt ki minket? Ha viszont nincs velünk, akkor?

- Münnich elvtárs, vállalom a következményeket.

- Nyugodjon meg, lesznek. - De... Szeretném jóvátenni.

- Füstölje ki azokat a rohadékokat.

- Mi a fasz bajotok van velem?

- Engedj már el, hallod?

- Tönkretesztek! Először a csuklóm,

aztán a kezem.

- Ne haragudj, te akartál lelőni!

- Hogy van gyomrotok ehhez? A nemzet ellen fordulni...

Saját népetek ellen. - V... Várjál! Várjál, félreértesz!

Én Beck János vagyok, nekem csak az volt a feladatom,

hogy kinyissam ezt az ajtót, és aztán már itt se vagyok!

- Rohadt ÁVÓ-s, ne hazudj!

- Fegyenc vagyok! 10 éve lent rohadok Szegeden!

Régen lakatos voltam, azért hoztak ide!

- Miért jöttél nekem? - Hát fegyvert fogtál rám, beszartam.

Figyelj! Megmondom, hogy szerintem hogy legyen.

Te most engedj el, és én szépen kislisszolok azon az ajtón...

Várjál, várjál, várjál! Hallgass végig! Hadd fejezzem be!

És utána néma leszek, mint a sír. Nem találkoztunk.

A hullát se láttam. - Miért nyitottad ki a szekrényt?

- Cigit kerestem, basszameg. - Cigit?

- 10 éve nem gyújtottam rá.

Elengedsz?

- Mit mondtál, mi a neved? - Beck János.

- Várj meg itt.

- Jó... Akkor itt megvárlak, jó?

Hallod, hoznál egy kis vizet?

- Keressétek meg az alaprajzot! Minden nyílás, minden kijárat érdekel!

A titkos járatok is. És kerítsétek elő a régi bankigazgatót.

- Nem tudom, hogy hívják, nem tudom, hol lakik.

Találjátok meg!

- Beck János, állambiztonsági aktája.

Született: 1914-ben. Végzettsége: lakatos.

20 évre elítélve bankrablásért és...

Emberölésért. - Az emberölés nem igaz.

- Ide van írva. - Rám kenték.

A háború után nem volt munka. De senkinek.

Kedden egymillió pengő volt a kenyér, szerdán, meg mikor megszületett

a kislányom, már 10 millió.

Ja...

Hát, ez volt.

És akkor adott esetben lehetett választani,

hogy becsületesen éhen döglesz, vagy nem annyira becsületesen, de megmaradsz.

46-ban ez egy nagy bank trezorja volt.

Tele volt aranyrudakkal. És nekem arany kellett.

Mert a pengő szert se ér.

Lakatosnak zseni voltam.

(riasztó) Bassza meg!

Bűnözőnek meg amatőr.

Pechemre két detektív itt volt a környéken.

És az egyikük, a Honti Kálmán szemet vetett a zsákmányra.

- Kálmán, mit csinálsz?! Tedd vissza!

- Mert? - Mert rendőrök vagyunk!

- Jut neked is!

- Ne hülyéskedj, tedd vissza!

- Nekik ez semmi, de nekünk, a családunknak ez a jövő.

Tedd el!

- Háromig számolok.

- És akkor mi lesz? Lelősz? - Egy...

Kettő!

- Jó! Igazad van.

- Megölte a társát?

- Meg.

- És téged miért hagyott életben?

- Bűnbaknak.

Hiába bizonygattam az ártatlanságomat a bíróságon.

Neki hittek. 20 évre ítéltek el.

Emberölésért. Ártatlanul.

10 éve nem láttam a családomat.

Úgyhogy kettőnk közül itt csak te vagy a gyilkos.

- Elvettem a pisztolyát, meg azt is.

De nem én öltem meg.

Koncertem volt szombat este, 3-án.

- Hajnalig ünnepeltük, hogy győzött a forradalom.

Aztán visszajöttek.

- Kik jöttek vissza?

- Hát a ruszkik!

- Erre! Ne arra!

- Ide menekültem. Ez volt a legközelebb.

Gondoltam, nyerek egy kis időt, amíg kitalálok valamit.

Nem volt itt senki. Csak én egyedül.

A hullát csak később találtam meg.

- És miért dugtad el?

- Nem akartam vele együtt lenni.

(zajos rádiós beszéd)

- Köszönöm.

Itt... Egyetlen bejárat.

Az mi? - Talán a szellőző.

- Szellőző?

Megyek, megnézem.

- Azt mondtad, hogy a ruszkik elől menekültél.

Miért? Nyilas vagy?

Mióta is vagy itt? - Három napja, vagy négy...

- Ettél valamit?

- Óvóhelynek is használják.

- Kösz.

- Beck! Hallasz?! Beck! Beck!

Én vagyok, hallod?!

Beck, ott vagy? Hallasz ott bent?

Gyere ki, Beck! Hallod?! Gyere ki! Beck!

- Szellőzőjárat. - Be tudnak ott jönni?

- Gyere ki! Istenemre mondom, megbánod!

Beck, hallasz?! Gyere ki, hallod?! Mert ha én megyek be oda,

kurvára nem lesz jó vége!

Beck! Én vagyok az!

- Honti. - Ez a rendőr?

- Ja. - Mit keres itt, ha ilyen kurva gazdag?

- Gyere ki, az isten verjen meg! Hallod?! Lógni fogsz, Beck!

Lógni fogsz! Hallod?! Lógni! Ez már nem 20 év!

Az isten verjen meg!

- Hallod, figyelj csak! Nekem egyáltalán nincs szükségem arra,

hogy még ezt a gyilkosságot is rám verjék.

- És visszamész a sittre? - Ott legalább békén hagynak.

- Visszamész és leülöd a maradék 10 évet ártatlanul?

- Tudsz jobbat? - Szökjünk meg!

Átmegyünk Ausztriába vagy Svájcba. Csak ebből a kurva országból jó messzire.

- Ja. Ahhoz előbb innen kéne kijutnunk valahogy, nem?

- Van egy ötletem.

Csak előbb tudnunk kéne, hogy hányadán állunk.

- Már tudod, nem? - Bízhatok benned?

- Bankigazgató? - Nem találták otthon.

- Akkor menjenek a szomszédhoz, és keressék ott, hátha elbújt!

Gyerünk!

- Ezt azért kaptad, mert kiütöttél!

Ezt meg azért, amiért ilyen szar helyzetbe hoztál!

Na szevasz!

- Ha most kinyitod azt az ajtót, engem kivégeznek.

- Majd szépen megmondod nekik, hogy ez a hulla már régen itt volt.

- Nem azért végeznek ki. - Hanem?

- Forradalmár vagyok! - Ja! Mondom, nyilas!

- A faszt nyilas! - Ne mondjad már!

Hát bemondta a rádió, hogy fegyverrel akartátok

megdönteni a népköztársaságot! - Nekem higgyél, ne a rádiónak!

Én ott voltam, te meg egy börtönben! - Mocsok szemétláda!

- Az egész nép fölkelt! Mindenki! Egy ország skandálta,

hogy ruszkik haza! Ezek meg belelőttek a tömegbe!

Nőket és gyerekeket gyilkoltak Budapest utcáin!

- Elmész te a picsába!

Svábok...

Határozat?

A rendszer ellenségei...

Teljes vagyonelkobzás...

Kitelepítés...

Németország...

1947...

Mit mondtál? Ausztria vagy Svájc?

Mi szólnál Németországhoz?

- Tűz, víz kizárva, mert az irattár biztonságát nem veszélyeztethetjük.

- Van bent gázálarc.

- Itt. - Mi van ott?

- Egy befalazott járat. Átvezet a szomszédba.

- Aha... És mi van a szomszédban? - A Gresham-palota.

- Ez a nagy ötlet? - Ez.

- És már itt vagy három napja, akkor miért nem álltál neki?

- Jó napot. - Jó napot.

- Lássuk csak...

- Kurva jó. - Eddig jutottam.

De ha ketten nekilátunk, pár óra alatt végzünk.

- Szerszám?

Nem fogják meghallani? - Eddig nem volt gond.

- Várjunk egy pillanatra! Azt mondja, hogy van egy másik kijárat?

- Persze, hogy van. - Mutassa!

- Ott van.

- Ott? - Igen.

- Itt nincs semmi! - Hát mert befalazták.

Ez egy mostani alaprajz, nem? - Az.

- Jó ötven éve, még az én időm előtt a Gresham-palota pincéje

a bankhoz tartozott. Ott tárolták a limlomokat.

- És a két pince között? - Van egy átjáró.

- Hogy került a családod Németországba?

- Az aktámon az áll, hogy kitelepítették őket,

mint a rendszer ellenségeit. - És ezek után te még véded ezt a rendszert?

- Államvédelem!

- Tényleg asszonyokat meg gyerekeket gyilkoltak?

De ki? És miért?

- Hogy lettél kommunista?

- A börtönben. Sokat olvastam. - És találkoztál élő kommunistával?

- Ja, Kassai elvtárs, az egyik fegyőr.

- Ami a könyvekben van, az mind szép és jó.

De a valóság, az egész más. - De a föld azé, aki megműveli, nem?

- Elméletben. - Az urakat elkergettük,

a bankokat bezártuk. A gyár a munkásoké.

- Valójában az államé. És ami az államé, az a párté.

- De hát szabadság van, egyenlőség meg testvériség, nem?

- Szolgaság, kizsákmányolás, gyűlölet, az van.

- Hát... Lehet, hogy a te fajtádnak most rosszabb, nem?

- Milyen fajtámnak? - Akinek a Horthy-rendszerben jól ment.

- Akkor is volt elit, most is van.

Mindkettő megindokolt a maga ideológiájában.

- A kommunisták ideológiája haladóbb. - Lehet, hogy haladóbb,

de ugyanarra használják.

- Akkor nem az eszmével van baj. - Az emberekkel van a baj.

Emberi természettel van a baj, érted?

Az emberek ne akarnak szabadok lenni.

Nem akarnak egyenlőek lenni.

- Én akarok.

- Mert te idealista vagy. - Én sztálinista vagyok.

Legalábbis ma reggel még az voltam.

Ártottak neked?

- Ösztöndíjat ajánlott a Bécsi Zeneakadémia.

Útlevelem nem volt, mert nem adtak.

Úgyhogy kénytelen voltam megszökni.

Már a határsávban jártam, amikor elkaptak.

És tiltott határátlépésért Recskre vittek, kényszermunkára.

Az apámat lecsukták, mert nem jelentette,

hogy szökésben vagyok.

Az anyámat kirúgták, az öcsém meg mehetett segédmunkásnak,

mert nem vették fel az egyetemre!

Recsken aztán volt minden.

Verés, kínzás, alázás.

Lehúztam három évet. Sztálin meghalt, az után engedtek ki.

Mentem koszosan az utcán, rögtön be egy hangszerboltba.

És három év kihagyás után

jó szarul, de eljátszottam a Chopint, amivel annak idején felvettek Bécsbe.

Itt önkényuralom volt, diktatúra.

- De akkor most mi történt? Igazából?

- Igazából?

Az történt, hogy elege lett egyszerre mindenkinek.

De a párttagoknak is, a párton kívülieknek,

a katonáknak és a civileknek egyaránt.

S volt egyetlen pillanat, mit tudom én,

ezer év óta először,

hogy az egész kurva ország ugyanazt akarta,

hogy húzzanak el innen a ruszkik, és vigyék vissza a kommunizmust oda,

ahonnan hozták. És erre mit csináltak?

Közénk lövettek.

- Én... Én sírtam, amikor meghalt a Sztálin.

- Én is. Örömömben.

- Ez az! Gyerünk!

- Css!

- Ezek ők! - Ne!

- Na bazdmeg! Most mit csináljunk?

- Hát, legalább megpróbáltuk.

- Na várjál! Nem adjuk olyan olcsón magunkat!

- Ne simogassa, hanem... Na! Üsse meg!

- Mit keresel? - Honti, akit hallottál kiabálni az előbb,

megkért, hogy égessem el az aktáját,

mielőtt a ruszkik megtalálnák. Vajon miért?

- Addig én visszateszem a hullát.

- Vedd át az egyenruháját.

- Ha futni kell, feltűnő leszel szmokingban.

- Pórbálja meg eltalálni azt a lukat, ahol már kijött egy tégla!

Na, gyerünk! Na!

Megtaláltam Honti aktáját! - Segítenél?

- Azt írják, hogy Hontit hetekkel ezelőtt kirúgták az ÁVH-tól.

Mert évek óta sikkasztotta az operatív kasszát.

A pénzt örömlányokra és szerencsejátékra költötte.

- Most már legalább tudjuk, hogy mire baszta el a lopott aranyat.

- És csak úgy simán kirúgták? - Szélessy, a felettese azt írja,

hogy október végén megteszi a büntető feljelentést.

- Csak hogy október végén kitört a forradalom.

- És Honti felelőségre vonása elmaradt.

- Hiába égeti el az aktát, a felettese attól még emlékezni fog rá.

- Kivéve, ha ez a Szélessy már halott.

(szél süvítése)

- Innen jön.

- Na, ez az! Oda még egyet!

Gyerünk!

- Mi a fene ez?

Nem látok semmit.

Mi ez?

- Állj meg!

- Ez egy... Ez egy lift, bazdmeg.

Gondolom, ezen húzták fel az aranyrudakat.

- Hova? - Nem mindegy?

- Nem mindegy, ha itt kimegyünk mi vár ott fenn.

- Beck! Beck!

Ott vagy?!

Beck!

Na, mehet tovább!

- Itt kell lennie valahol egy... Ide világíts!

Ott, ott, nézd! Ott a kötél!

Most!

Jó lesz, jó lesz!

Mássz be, felhúzlak. - És téged ki fog felhúzni?

Nem foglak itt hagyni. - Nem, a lófaszt nem. Na, gyerünk!

- Akkor inkább menjél te! - Téged ha elkapnak,

egyből felakasztanak! - De én kevertelek bele!

- De te vagy a fiatalabb, na gyerünk!

- Téged meg vár a családod.

- Te tudsz zongorázni, én meg nem.

Úgyhogy te mész, gyerünk! Mássz be! Gyerünk!

Várj csak, várj!

Ennek a görénynek az aktáját tedd valami olyan helyre,

hogy biztosan megtalálja valaki.

És ha... Ha Németországba érsz, keresd meg a feleségemet és a kislányomat is,

és mondd meg nekik, hogy...

- Megmondom.

- Ez az!

- Köszönöm.

És nem fogom elfelejteni. - Kussolj már!

- Jó, állj!

Beck! Beck!

Állj!

Hol az iratom?

Hol az akta?!

- Gőzöm sincs.

- Vigyétek a francba!

- Vigyázz!

- Hónai...

Hoppá... Basszameg! - Hol a másik?

- Keressük, Münnich elvtárs. - Biztos, hogy ketten voltak?

- Igen, itt kell lennie valahol.

- Elvtársak! - Igen?

- Honti elvtárs!

- Elkapni a rohadékot!

- Honti...

(rádióban) "- Magyar testvérek! Munkások! Parasztok! Katonák!

Elvtársak! Nehéz napokat élünk át.

Veszélyben van a munkások és parasztok hatalma,

a szocializmus szent ügye.

Veszélyben annak az elmúlt 12 esztendő..."

- Beszélj, te rohadék, mert istenemre, megöllek!

- Honti elvtárs. Én azt csináltam, amit mondott.

- Igen? - Próbáltam megkeresni az aktát,

de nem volt a helyén. - Nem volt ott...

- És miért zártad be az ajtót? - Pánikba estem.

Féltem, hogy a nyakamba varrják ezt is.

- Nem hiszem. Ez nem így volt. Volt ott valaki más is.

- Csak én meg a hulla. - A liftaknán át felmászott az emeletre,

és sikerült megszöknie.

Ki volt az?

Utoljára kérdem!

- Honti elvtárs, én a feladatot elvégeztem.

- Át akarsz baszni?! - Jár nekem az az öt év!

- Tudod, mit kapsz? Még 5 évet, ha nem beszélsz,

vagy tízet, nekem mindegy!

Nem lesz nehéz meggyőzni az ügyészt,

hogy a gyilkos széftörő újra gyilkolt.

- Az egy többnapos hulla. Könnyű bizonyítani.

- Akkor miért estél pánikba?

- Honti elvtárs, egyedül voltam ott. Nem öltem meg senkit.

És azért zárkóztam be, mert valóban pánikba estem.

- Ha addig élek is, elintézem, hogy itt rohadj meg!

- Milyen volt kint? - Fasza.

- Sikerült szereznem egy példányt a Materializmus és empiri...

- Empíriokriticizmus. - Abból.

Behozzam? - Ne. Kösz.

- Baj van?

Beck.

Idő van.

- Akkor? Tartjuk a kapcsolatot.

- Van hova menned?

Ismered? - Nem én.

- Csak okosan.

- Beck János? - Én vagyok.

- Ezt vegye fel.

- Mi a fasznak jöttél haza?

- Zongorázni. Meghallgatod?

- Hova üljek? - Gyere!

- Itt a jegyed.