Afrikaans
Akan
Albanian
Amharic
Armenian
Azerbaijani
Basque
Belarusian
Bemba
Bengali
Bihari
Bosnian
Breton
Bulgarian
Cambodian
Catalan
Cebuano
Cherokee
Chichewa
Chinese (Simplified)
Chinese (Traditional)
Corsican
Czech
Danish
Esperanto
Estonian
Ewe
Faroese
Filipino
Frisian
Ga
Galician
Georgian
German
Guarani
Gujarati
Haitian Creole
Hausa
Hawaiian
Hebrew
Hindi
Hmong
Icelandic
Igbo
Indonesian
Interlingua
Irish
Japanese
Javanese
Kannada
Kazakh
Kinyarwanda
Kirundi
Kongo
Korean
Krio (Sierra Leone)
Kurdish
Kurdish (Soranî)
Kyrgyz
Laothian
Latin
Latvian
Lingala
Lithuanian
Lozi
Luganda
Luo
Luxembourgish
Macedonian
Malagasy
Malay
Malayalam
Maltese
Maori
Marathi
Mauritian Creole
Moldavian
Mongolian
Myanmar (Burmese)
Montenegrin
Nepali
Nigerian Pidgin
Northern Sotho
Norwegian
Norwegian (Nynorsk)
Occitan
Oriya
Oromo
Pashto
Persian
Polish
Punjabi
Quechua
Romansh
Runyakitara
Russian
Samoan
Scots Gaelic
Serbian
Serbo-Croatian
Sesotho
Setswana
Seychellois Creole
Shona
Sindhi
Sinhalese
Slovak
Slovenian
Somali
Spanish (Latin American)
Sundanese
Swahili
Swedish
Tajik
Tamil
Tatar
Telugu
Thai
Tigrinya
Tonga
Tshiluba
Tumbuka
Turkish
Turkmen
Twi
Uighur
Ukrainian
Urdu
Uzbek
Vietnamese
Welsh
Wolof
Xhosa
Yiddish
Yoruba
Zulu
A szabad francia szigeten, Új-Kaledónián lévő Noumea...
a Csendes-óceáni utak kereszteződésében feküdt.
A szárazföldi erők, a tengerészgyalogság és a haditengerészet 80 ezer katonáját...
képzeték ki itt és vártak a napra, amikor megindulhat a nagy északi előrenyomulás.
80 ezer férfi -- és egy maréknyi nő.
- Ég veled, Lee! - Viszlát!
- Sziasztok! - Siess, Lee, ha jobb helyet szeretnél a kórházban.
Lee! Lee Ashley!
Helló! Kate Connors vagyok, a szervezet igazgatója.
És ő itt Bob Kilpatrick, a földi ellátmányozónk.
- Örvendek. - Örvendek.
- Örülök, hogy köztünk van! - Köszönöm!
- Hol vannak a csomagjai? - Az egyik tiszt mondta, hogy lehozza nekem.
- Még fent vannak? - Igen.
- Lehozom és beteszem a dzsipbe. - Köszönöm.
- Hé, nézzétek ki jön! - Hé, Kate, honnan jött?
- Az ellátmányozó hozta? - Gyertek és nézzétek meg!
- Hé, Charlie, nézd ki érkezett! - Hé, hölgyem, idenézzen!
Biztosan véletlenségből küldték ide! Ilyen szépet még nem láttam!
Ne is figyelj rájuk. Milyen utad volt?
- Kicsit zsúfolt. - A-a. Bocsáss meg,
be kell zsebelnem egy kis lehulló rakományt.
- A dzsip arra lefelé van. - Rendben.
- Helló, fiúk! - Szevasz, Kate!
Helló, Harry, öreg cimbora!
Idefigyelj, Kate!
Nincs felesleges bútorom, asztalom, székem, szögem...
- Ez micsoda? - Festék.
És az összesnek a Barnes Táborba kell mennie.
- Az összesnek? - Az összesnek.
- Az utolsó cseppig? - Az utolsó cseppig.
- Tudod, hogy van egy új helyiségünk a szervezeti házunkban? - Igen, igen.
Tudod mire lehet használni? Bármikor bemehetsz és vehetsz egy forró zuhanyt.
Csak zuhanyzol és mész.
Persze, ha nem festjük ki, mind mocskosak maradtok.
Kate, szeretnék segíteni neked, de minden cucc ládában van.
Ha lenne egy kósza bödön, szívesen odaadnám neked.
Tudom, hogy így lenne, Harry, jó gyerek vagy.
Mégis mi van veletek, srácok?
- Nem tehetünk róla. - Ócska egy doboz.
Ez nem doboz, hanem láda!
Mind újra vissza fogjátok tenni egy ládába vagy így adjátok fel?
Mit gondoltok, miért így küldték ezt a...
Hé, várj egy percet, Kate!
Ez a cucc San Francisco-ból van és Pearl Harbor-on keresztül jött ide.
- Igen, ez nagyon hivatalosan hangzik. - Én vagyok felelős értük!
- Akkor ne velem törődj. - Ügyelnem kell arra, hogy...
a szállítmányból minden egyes doboz eljusson a Barnes Táborba.
Meg fogod látni, Harry, meg fogod látni, hogy a szállítmány összes doboza...
le lesz szállítva a Barnes Táborba és elmondhatod, hogy én megmondtam.
Mellesleg mit ér a festék ecset nélkül?
- Ezeket hol szerezted? - A család régi barátja adta nekem.
Búcsúajándékként.
- Megfogod? - Tedd el, Kate!
Vigyázz! Három harisnya is van odabent.
Hé, Mike! Ezt figyeld!
Nézzétek az egyenruhás macát!
Hé, Steve, ez aztán az igazi elsőosztályú nő!
Ők csak próbálnak úgy tenni, mintha nagy hódítók lennének.
Azokkal kell vigyázni, akik nem fütyülnek neked.
KATE DUGIHELYE NINCS NYÚLKAPISZKA MAGÁNTULAJDON
Melletted, az új egyenruhádban mindannyian madárijesztőnek fogunk kinézni.
Pedig nincs benne semmi különleges.
Idekint minden ami új és nincs kifakulva, az különleges.
Persze az is számít ki van az egyenruhában.
Ó, igazi vállfák!
Mi ezt használjuk itt.
Ha esetleg nem lenne elég belőle.
Örülök, hogy hoztál pár saját ruhát is.
Amikor nem vagy szolgálatban azokat fogod hordani.
A fiúknak szörnyen elegük lesz, ha csak egyenruhát látnak.
Itt van pár törölköző. Lent találkozunk a klubban, ha végeztél.
Nem kell sietni.
- Kate? - Hmm?
Hallottam a hajón, hogy ezt az egységet hamarosan áthelyezik Guadalcanal-ra.
Csak azon gondolkodtam, hogy tudod-e mikor helyezik át?
Egy darabig nem helyezik át, még mindig nagyon sok a tennivaló.
A férjed Guadalcanal-on halt meg, ugye?
Igen.
Amikor egy új munkást ideküldenek, előzetesen kapok róluk egy igen részletes aktát.
Nagyon sok mindent tudok rólad, Lee.
Kivéve egy dolgot.
Miért csatlakoztál?
Hát, egyedül voltam. Gondoltam, hogy segíthetnék valahogyan.
Washingtonban, Pittsburghben vagy Londonban is segíthettél volna.
Miért tettél meg mindent azért, hogy ebbe a térségbe küldjenek ki?
Szeretném, ha tudnád, Lee, hogy nagyon rajta voltam azon,
hogy ne küldjenek ki ide téged.
Úgy gondoltam, hogy valamiféle zarándoklatként jössz ide.
El fogom végezni a munkámat!
Remélem is.
Csak ne feledd, hogy több ezer gondokkal teli fiúnk van itt.
Vagy lesznek. És azért vagyunk itt, hogy segítsünk nekik.
A személyes problémáink csak másodlagosak.
Nos, már várom a nagyszerű zongorajátékodat, hogy franciául beszélj és a festésedet.
Nagyon elfoglalt lány leszel.
Szeretnék az lenni.
Találkozunk a klubban.
Hé, koma, adjon ötcentest. Mi van magával? Adjon ötcentest, ha?
Gyerünk, adjon ötcentest!
Szervusz!
Hé! Láttad azt a szőkét, aki a francia órát tartja?
Igen, egy perccel ezelőtt láttam errefelé.
- Igen, ott van, sakkozik. - Kösz.
Figyeljen, kicsit későn csatlakoztam a kezdő francia órához,
szóval azon gondolkodtam, hogy miután végzett maga és én...
Sajnálom, nem randevúzhatunk ebben a szervezetben,
a térség katonai szabályzataiba ütközik.
Egyszerűen nem engedik meg nekünk.
Nem randevúzni szeretnék. Órát szeretnék venni.
Felzárkózni az osztályhoz. Talán kicsit eléjük kerülni.
Mit mond?
Hősszerelmes! Menj és vegyél magadnak egy fánkot!
Sajnálom, hogy félbeszakította. Arról beszélt...
A canal-ról kérdezett és mondtam, hogy az alakulatom a harmadik napon érkezett.
Nem ismerte véletlenül az Ashley nevű hadnagyot? Howard Ashley?
Az első ejtőernyős alakulattal volt.
Ashley...Ashley.
Ashley?
A férjem.
Ez nehéz, bocsásson meg.
Nem, nem ismertem őt.
Az én alaklulatom adta le az első lövést a hegynél.
"A véres hegynél"?
Ott voltunk.
Szeptember 13-án.
Kemény nap volt.
- Milyen volt? - Kemény.
Nos, ha ismer valakit, aki ismerte a férjemet, nagyon hálás lennék...
Van egy barátom, aki az első ejtőernyősökkel volt.
Még mindig kórházban van Guadal-on.
A neve Eustace Press.
Egy lapkiadónak hangzik, ugye?
- Írhat neki és... - Elnézést.
Lee, beszélhetnénk egy percre kérlek?
A levél nem elég kielégítő, talán meglátogatom, amikor kihelyeznek oda.
Bocsásson meg.
Az a várakozó alakulat behajózott ma este, mert van pár sebesültjük a fedélzeten.
Azt hittem a sebesülteket napokkal ezelőtt elszállították.
Ezek utolsó pillanatban történt sebesülések és a haditengerészet...
nővérei kevesen vannak és megkértek, hogy segítsünk nekik,
szóval te, Helen és Joan segíthettek nekem.
Nos, Kate...
Ha nem bánod, azt hiszem nincs itt keresnivalóm.
Én nem vagyok jó ebben, én...
Nem bírom a baleseteket, amikor emberek megsérülnek.
Valahogy hatással van rám.
Ahogy mindannyiunkra hatással van, ezért csináljuk felváltva.
A főnővér az irodám előtt vár.
Bolton! Menj velük oda a házhoz.
Millió köszönet, Kate, hogy lejöttél.
- Nélküled és a lányok nélkül nagy bajban lennénk. - Semmiség.
- Hogy vagy, pajtás? - Uram...
Maga biztos jó ember. Tudna szerezni egy lányt, aki mellettem sétálna?
Tudom, hogy attól biztosan jobban fogja érezni magát.
- Evvie vagyok! Én jó leszek? - Még jó hogy! Csak maradjon mellettem!
Végre női hangot hallhatok. Gyerünk, beszéljen!
- Hova valósi? - Massachusetts.
Nincs több beszéd! Elég!
Elég a beszédből!
Louie, Peckinpaugh-t már biztonságba helyezték?
Épp most emelik le, lelkész.
- Helló, lelkész! - Kate, helló!
Jó újra látni! Tehetünk érted valamit?
Sok segítségre van szükségem, de később is megbeszélhetjük.
Egyelőre gondokosnál Peckinpaugh őrmesterről?
Persze, hogy gondoskodni fogunk róla! Hogy érzi magát, pajtás?
Remekül, asszonyom.
- Ki a parancsnoka ennek az alakulatnak? - Black ezredes.
Ott van! Épp most jött ki a korláthoz.
Ne aggódjon őrmester, nagyon jó kezekben van.
Találkozunk a kórházban, amint lehoztunk mindenkit a hajóról.
Tizedes, találkozunk a kórházban, rendben?
Lazítson, őrmester, remek búcsúbulit fog tartani.
Tessék, szívjon el egy cigarettát.
Lee!
Lee!
Joanie!
Vegyed át!
Nem teszel sokat azzal, hogy itt állsz.
Sajnálom, Kate, csak olyan borzalmasnak és ostobaságnak tűnik,
hogy ezek a férfiak szenvednek és...
cigarettát, cukorkát és rágógumit adtok nekik...
- Nem az a lényeg mit adsz nekik. - Egyszerűen nevetséges és kétmutató.
Akkor adj nekik egy gemkapcsot vagy egy régi golflabdát vagy a kezedet egy darabig.
- Attól tartok, én nem... - Az a fontos, hogy itt vagy.
És adsz nekik magadból egy kicsit.
Gyere. Emeld a lábadat.
Azok az átmeneti esetek.
Gyerünk, Ray, erre.
Erre kell jönni.
Látta a családomat?
Tegnap beszéltem az apámmal.
Azt mondta itt lesz, hogy találkozzon velem.
Gyerünk, mennünk kell.
Nem, nem akarok menni!
Nem akarok menni!
- Kér egy cigarettát? - Nem köszönöm, asszonyom.
- Mi történt? Túlcsúszott a borotva? - Ja...
És a borbélyom japán volt.
Elég! Elég!
- Üdv! - Üdv!
Sajnálom, én...elfelejtettem néhány cigarettát adni magának.
Hagyja csak.
Annyi elég, hogy felnézek és tudom, hogy valaki törődik velem.
Nos...
Mi történt?
Nos, tudja...
Bicikliztem és átugrattam azon a piros vonalon.
Igen, szörnyen sajnálom. Ostobaságot kérdeztem.
Csak...ez az első alkalom, hogy ilyet csinálok.
Tudja mit, hölgyem?
Én is első alkalommal csinálok ilyet.
Szeretné, ha kimennék a kórházhoz és meglátogatnám magát?
Persze, hogy szeretném, hölgyem. Olyan jó újra női hanggal beszélgetni.
Black ezredes? Kate Connors vagyok, az itteni Vöröskereszt szervezeti igazgatója.
Tehetünk bármi különlegeset a fiaiért?
Igen. Ne hívja őket fiúknak és hagyja őket békén.
- Nincs további utasítás. Jó éjt. - Jó éjt.
- Szia, Joanie! - Helló, Kate!
Szia, Kate! Hogy s mint?
Serpenyő van benne. Vidd ki a konyhába és zárd el!
- Serpenyő? Hol szerezted? - Shh! Csendesen!
Csak egy dolgot kellett tenni!
Egy elsőosztályú balekot kellett találnom magamnak.
Szóval, bementem abba a biliárdterembe egy játszmára.
Egy idő után, ez a pasas megkérdezte, hogy nem akarok-e játszani egyet.
Mondtam neki, hogy nem tudok semmit se a játékról.
Azt mondta, ad 10 pont előnyt.
Amint én jöttem, belöktem az összes golyót. Látnod kellett volna az arcát.
Eddie!
Kate! Te meg mit keresel itt?
- Azt hittem Új-Zélandon vagy. - Ott voltam egy darabig, de...
- Ó, Eddie! Hiányoztál! - Kate! Olyan jó látni téged!
- Nem tudtam mit gondoljak. - Már írni akartam neked.
- Majdnem beleőrültem! - Miért kéne egy férfinek beszámolnia?
Ó, Eddie!
Kate, ez...
Kate, hagyd abba, jó? Már nem vagyok gyerek.
Mindig elfelejtem.
Hadd nézzelek meg!
Mit gondolsz ki utazott itt keresztül múlt héten?
- Leslie Anderson. - Ne viccelj!
Találd ki kivel futottam össze Pearl-ben? Scotty-val!
- Pilóta! - Láttam őt Új-Zélandon.
Kate, szeretném ha megismernéd néhány haveromat.
Ők itt Paul és Louie.
- Jó hogy itt vannak, fiúk. - Üdv, Kate.
Örülök, hogy megismertem. Gyerünk, Eddie, lökjél!
Emlékszel a nőre, aki segített letelepedni a szülővárosomban?
Hát ő az! Kate!
Istenem, mire kiszedett engem a javítóintézetből!
Ilyeneket nem hagytál ki, amikor velem játszottál.
Biztosan az ujjam miatt. Ez néha heti 100 dolláromba kerül a civil életemben.
Talán jobb lenne ha nyugdíjba vonulnék vagy valami.
Ez aztán egy igazán kellemes klub...
Kate... Ki a szőke kiszolgáló?
A neve Lee Ashley.
Kire emlékeztet, Kate?
Virgie-re.
Virgie pont így nézne ki, ha megérte volna.
- Szeretnéd megismerni? - Igen.
Lee!
Szeretném, ha megismernéd az egyik régi barátomat, Eddie Wodcik-ot.
- Helló, Eddie! - Üdvözlöm.
Kate! Kate! Haskins őrnagy van itt.
Úgy hiszi tudja, honnan szerezhetnénk néhány vállfát.
Rendben, én... az irodámban fogadom.
Eddie, igyál egy csésze kávét, azonnal visszajövök.
Van néhány régi fényképem, amit meg kell mutatnom.
Halálra fogod nevetni magad rajtuk.
- Szeretne tejszínt a kávéjába? - Nem, köszönöm.
Nem hinném, hogy láttam már magát ezelőtt itt, Eddie.
Nem, nem hajózhattunk be a kikötőbe.
Szóval Kate régi barátja, hmm?
Igen, kis csavargó korom óta ismer.
Ott van cukor.
Mindig is gondoskodott rólam.
Egyszer még egy búgócsigát is nyert nekem.
Pont mondtam Kate-nek...
A nővérem, Virgie pontosan úgy nézne ki, mint maga, ha megérte volna.
Tűzvészben halt meg.
Sajnálom, Eddie.
- Csak szendvicseket szokott itt készíteni? - Ó, nem.
Zongorázok, táncolok a fiúkkal, francia órát tartok, elmegyek kirándulni.
Hé, hé, Eddie!
Úgy néz ki találtunk egy helyet, ahol szerezhetünk csinos nőcskéket!
Szedd össze magadat! Gyerünk!
Nézze...
Jobb ha sietek.
- Mondja meg Kate-nek, hogy később találkozunk. - Jól van.
Eddie, itt van egy rólunk, amikor...
- Hová ment? - Azt mondta el kellett rohannia.
Azt mondta később találkoztok.
Mindig rohannia kell.
Meg akartam mutatni neki ezeket a képeket.
Ezen 11 éves volt és...
ez a nővére.
Elmesélte, hogy tűzvészben halt meg?
Kb. egy évvel azután miután ez a kép készült.
Az anyjuk és az apjuk is.
Bérháztűz.
Ó, ez borzalmas.
Nos, a kémeim azt mondták, hogy Lili-nek van pár felesleges vállfája.
- Még nem voltál ott, ugye? - Még nem, szívesen mennék, de...
- nagyon sok szendvicset kell elkész... - Majd valamelyik másik lány elkészíti.
Hozzál fürdőruhát, elmehetsz úszni. Gyönyörű a tengerpart.
Rendben.
Köszönöm, Kate.
Ez lenyűgöző!
Vond ki a tengert és az eget és nézd mi marad.
Teljesen egyedül él itt?
Ami azt illeti nem.
Özvegy, ami azt illeti.
Lili szereti a társaságot.
Társaság...
Lili!
Lili!
Ó, Kate, annyira örülök, hogy eljöttetek!
Nos, tudtam hogy nálad jobban el tudunk majd lazulni.
Én is éppen arra készültem.
Lili Carere, Mrs. Ashley. Lee.
- Üdvözlöm. - Üdvözlöm az otthonomban, hölgyem.
Köszönöm! Gyönyörű háza van.
- Jacques, csendet! - Szia, Jacques!
Azért jöttem, hogy beszéljek veled néhány vállfáról,
aztán Lee szeretne lemenni úszni egyet, ha nem bánod.
Egyáltalán nem. Te nem úszol?
Nem, csak itt ülök, élvezem a kilátást és szívok egy kis tengeri levegőt.
Hozok neked egy kis frissítő italt.
- Hölgyem, megmutatom hol öltözhet át. - Köszönöm.
Jó napot! Black ezredes vagyok.
Kate Connors vagyok. Éjszaka találkoztunk a kikötőben, amikor behajóztak.
Ó, igen, emlékszem.
Ahogy emlékszem a beszélgetésünk elég rövid volt.
Nagyon rövid, de nagyon lényegre törő.
Nem tudom hogyan közöljem önnel, ezredes, sokként fogja érni, de...
Az utóbbi pár napban nagyon sok fia...
Bocsásson meg, nagyon sok férfije...
látogatott meg minket a klubban.
Sajnálattal hallom.
- Magukkal, nőkkel való beszélgetés elrontja őket. - Csakugyan?
Feltételezem mire visszatér ezredesi munkájához,
bizonyos fokig maga is kiszórakozza magát.
Lili?
Ő nem éppen az otthonra és anyámra emlékeztet.
Ez az a fajta nő, akiről beszélek.
Háború alatt a nőket két kategóriába kéne osztani.
Az egyikbe azokat, akikkel kikezdhetnek a férfiak, amikor eltávon vannak.
A másikba az otthoni feleségek, anyák vagy barátnők.
Ez két különböző dolog.
Hacsak az édes kis teremtményei nem jönnek és...
otthont próbálnak nyújtani távol az otthontól.
A férfiak teljesen összezavarodnak.
A katonáimnak egy céljuk van ebben a háborúban:
Harcolni.
És mindaz a szentimentális moslék, amit maguk, jóravaló hölgyek szolgáltatnak,
a harcoló férfiakat csak újra magányos, hisztis kisfiúkká változtathatja.
Kíváncsiságból, ezredes...
Harapta meg már valaha vöröskeresztes munkás?
Nem, de be kell vallanom, hogy érdekesen hangzik a dolog.
Már vissza kellett volna érnie.
Magának kétségkívül kitűnő a látása. Lát egy lányt lent úszni?
Valaki zöld fürdőruhában napozik.
Nahát, ez aztán nem semmi!
Vannak kukkolók a családjában?
Úgy ragyog és lüktet, mint egy világító hirdetés a Times Square-en.
Vagy szeret odalent lenni úgy, mint egy férfi.
Nos, csak azt mondhatom, hogy sajnálatos,
hogy Halsey tengernagy nem osztja a véleményét a vöröskeresztről.
Ó, nem csak a tengernagy.
Gyakorlatilag minden alakulat parancsnoka úgy gondolja,
hogy maguk a legnagyobb felfedezés a puskapor óta.
Hallania kéne a tábori lelkészemet, miket mond magáról.
Maguk ketten tarthatnának rendszeresen szeretetvendégséget.
Úgy értem ehetnének néha.
Ismerem Holmes lelkészt. Itt szokott keresztülmenni, amikor kihajózik magához.
Meg kell kérdeznem magától. Mi baja van neki?
Amióta visszajött szörnyen csendes és lehangolt.
A hite eléggé megrendült Randova-n.
Éppen bemértük a fő célpontunkat.
A lelkész kezdő volt. Először kóstolt bele a közelharcba.
Kicsit túlbuzgó lett és imát kezdett tartani az embereknek.
Egy szép kis nyílt terepen tették ezt,
szép kis szoros sorban.
Egy japán volt egy közeli bokorban.
Még volt elég erő benne, hogy odakússzon és eldobjon egy kézigránátot.
Négy ember meghalt.
Ötnek eltörött a gerince.
Ó, ne!
A gránát olyan közel ért földet, hogy az emberek egész testét érintette a robbanás.
A lelkész agyrázkódást kapott a lökés hatására.
Szegény pára!
Nem az ő hibája volt.
De gondolom a jövőben az imádkozás kicsit nehezére fog esni.
Ő kicsoda?
- Hogy hívják? Ki ő? - Mrs. Ashley.
- Házas, ha? - Háborús özvegy.
- Szárazföldi erők? - Tengerészgyalogság.
Jó az ízlése.
- Melyik alkulattal volt a férje? - Ejtőernyős hadnagy, Howard Ashley.
- Guadalcanal? - "Véres hegy".
Ashley... Ashley...
- Ismerte őt? - Nem, nem ismertem.
De a feleségét kétségkívül meg szeretném ismerni.
- Kate, remélem hogy nem tartottalak fel. - Nem. Milyen volt a víz?
Ó, csodálatos.
Nem fog bemutatni minket?
Lee Ashley, Black ezredes.
Örvendek.
Elnézést, át kell öltöznöm.
Ne rohanjon el, Mrs. Ashley. Hadd adjak magának egy italt.
Arra gondoltam esetleg megvitathatnánk egy vöröskereszt programot az embereimnek.
- Ezredes, jelenleg... - Csak ugrat, Lee.
Black ezredes még azzal sem ért egyet, hogy legyen itt vöröskereszt.
De biztos vagyok benne azért van így, mert túl keveset tudok a munkájukról.
Lent abban a városi klubban, mivel foglalkoznak pontosan?
Azt hiszem meghagyom a megtiszteltetést és az örömöt...
valamelyik másik vöröskereszt tagnak, akit jobban ismer nálam.
De, Mrs. Ashley... úgy érzem már nagyon jól ismerem magát.
És biztosítom róla, hogy ennél jobban nem akar majd megismerni, ezredes.
Jacques, úgy hiszem beigazolódik a sejtésem.
Körülbelül most hátra kéne fordulnia arra az utolsó kíváncsi pillantásra.
Jacques...
Azt hiszem megcsináltuk.
Jól van, ide az egy dolcsit. Mondtam, hogy ezer szót tud.
A srác egy rendszeres "Oh lá lá"-zó.
Mert sok bundás kenyeret fog enni.
Akarsz dupla vagy semmit játszani a következő körben?
Nagyon köszönjük.
Mit szólna egy dámajátékhoz vacsora előtt?
Sajnálom, Eddie. El kell mennem a kórházba. És Eddie...
Gondoskodjon róla, hogy visszategyék a székeket, jó?
Jól van, srácok! Tegyük vissza a székeket a helyükre!
Te meg mit szoktál csinálni? Egész éjszaka fennvagy? Egy dolcsimba kerültél!
- Már ezért megérte. - Fizesd vissza!
- Mit gondoltok ki készíti fel? - Valami magántanár.
Hogy tetszene, ha lenne két jégre töltött whiskyd és az a spiné?
Te semmirekellő...
Soha többé ne mondj ilyen dolgokat róla!
Bárki aki mocsokságot mond róla, kitépem a nyelvét! Értetted?
Ez a többiekre is vonatkozik.
Gyerünk! Gyerünk, biliárdozzunk egy játszmát.
- Mikor jön vissza, Lee? - Nemsokára, éppen a kórházba megyek.
- Egy sakkjátszma később? - Viszlát!
Mrs. Ashley! Értesültem arról, hogy maga Howard Ashley özvegye.
Igen, az vagyok.
Tegnap nem jöttem rá, amikor...
Nagyon jól ismertem Ashley-t.
Éppen úton voltam a klubba, hogy megmondjam magának,
mennyit gondolok a férjére.
Maga ismerte Howard-ot?
Igazi tengerész.
Beszélhetünk róla egy vacsora közben?
Nos, nem...attól tartok nem. Éppen megyek átvenni az esti műszakot a kórházba.
Megígértem az egyik lánynak a kórházban és nem...
Később elmegyek a kórházba meglátogatni néhány emberemet, majd elviszem magát.
- Nem, attól tartok... - A férjével voltam...
azon a napon, amikor meghalt.
Jó, magával megyek.
Indulhatunk? Csak át kell mennünk a parkon.
A kávét később.
Sajnálom, hogy nincs több időm.
Van egy elbűvölő kis francia étterem feljebb a parton.
Azt mondta Howard-dal volt aznap, amikor...
Aznap vagy egy nappal azelőtt... nem igazán emlékszem.
Szeptember 13-án halt meg.
Akkor két nappal azelőtt volt.
11-én, az eligazításon.
Hogy nézett ki?
Nos...
Segítenie kell egy kicsit Mrs. Ashley.
Volt két altiszt, akiket soha nem tudtam megkülönböztetni.
Ashley-t és Barrett-et.
Az egyik sötéthajú volt és...
Howard-nak világos haja volt, magas volt, eléggé vékony.
Ó, persze, mostmár megvan.
- Barrett volt az alcsony, sötéthajú. - Tessék. Itt egy kép róla.
San Diego-ban, mielőtt kihajózott volna.
Igen, jól emlékszem rá.
Jóképű fickó.
Kifinomult jellemű,
egészen finom arcvonásokkal.
Igen...
Semmilyen durvaság nem volt jellemző rá.
Sajnálom, nem úgy értettem.
Pedig szerintem így van.
A férje és én talán annyira különböztünk, amennyire két ember különbözhet egymástól.
- Cigarettát? - Igen, köszönöm.
Az én kedvteléseim fizikaiak.
Jó étel, jó küzdelem.
De biztos vagyok benne, hogy...
az ő öröme...
jó festményekből, jó zenékből származott.
Én csak feltételezni merem, hogy a férje élvezte a jó festményeket és zenéket.
Igen, mindketten élveztük.
Na, ezzel meglepett.
Nem olyan benyomást keltett, mint aki múzeumba és koncertekre járó típus lenne.
Ő olyan volt.
A többiek "a költő"-nek nevezték.
Hát, az kegyetlen dolog volt.
Miért? Engem szörnyetegnek hívnak.
Nem volt benne semmi bántó célzat. Ami azt illeti...
a félénkségét és a határozatlanságát mindannyian...
elbűvölő és kellemes felüdülésnek tartottuk.
Gyengéd és kedves volt.
Annyira igaza van.
Tudja gyakran tűnődtem azon miért választotta a tengerészgyalogságot.
Úgy értem...
Szándékosan kereste a lehető legnehezebb hivatást?
Maga is biztos eltűnődött ezen.
Igen, eltűnődtem rajta.
Úgy értem az ő különleges képességeivel és végzettségével...
Végül is építész volt.
Az apám és én próbáltuk meggyőzni, hogy menjen a hadmérnökségre.
Természetes! Kétségbeesetten keresnek építészeket!
Pont ezt mondtuk neki, ahogy a családja is.
Az apám még a Pentagonból is beszélt valakivel, de mielőtt...
Nos, Howard egyik nap hazajött és mondta, hogy tengerészgyalogos lesz.
Feltételezem, ahogy sok másik tartalékos katona...
valamit be akart bizonyítani.
Árulja el, Mrs. Ashley...
Miért kíváncsi ennyire a férje utolsó napjának részleteire?
Howard és én együtt nőttünk fel.
Néhány iskolaévet kivéve, sosem tudtuk milyen külön lenni egymástól.
Ha két ember életük nagy részét együtt élik le.
Akkor a halál pillanatát is meg kell osztaniuk egymással.
Hogyan halt meg?
Gyorsan és irgalmasan?
Szenvedett?
Ezért vagyok itt.
És most ezért ülök az asztal túloldalán magával szemben, ezredes.
És semmilyen más okból.
Amit valójában ki akar deríteni, Mrs. Ashley, az hogy...
harcolt-e vagy megfutamodott.
Black ezredes, csak nem gondolja, hogy...
Ne legyen ennyire elutasító a dologgal szemben.
Végül is a legtöbb katona fejében pontosan ez a dolog merül fel,
amikor szembesülnek az első döntő kihívással.
Így természetes, hogy egy feleséget, akinek a férje kedves és gyengéd volt,
tudatalatt foglalkoztatja a dolog.
A borzalmas, émelyítő pánikot, ami az ütközet előtt jön elő,
nem igazán a haláltól való félelem,
hanem inkább a más férfiak előtti férfiasság bizonyítása idézi elő.
Ha nem kezelik megfelelően, tudassa velem. A legjobbat érdemli.
- Kiválóan bánnak velem, uram. - Még beszélünk.
- Hogy van, Peckinpaugh? - Pompásan, uram.
- Jó estét, ezredes. - Jó estét, lelkész.
Az orvosok azt mondták seperc alatt rendbe fog jönni.
Remélem is, uram.
Ezredes.
Sajnálom, hogy elszúrtam.
- Viszlát. - Viszlát, uram.
Black ezredes!
Én...
Hallottam, hogy ma délután lefokozta Peckinpaugh őrmestert tizedessé.
- Így van. - Nem az ő hibája volt, hanem az enyém!
Maga imádkozó ember, lelkész.
Peckinpaugh harcoló tengerész.
Az ő felelőssége volt és jobban kellett volna tudnia,
semmint engedi az embereket magával imádkozni úgy felsorakozva,
mint a polcon lévő konzervdobozok.
Biztos akarok lenni, hogy ilyen ne forduljon elő többé.
Nem gondolja, hogy egy törött gerinc eléggé emlékeztetni fogja rá?
Őt igen.
A fájdalom kitűnő emlékeztető.
De csak annak az embernek, aki szenved tőle.
Ez a botlás sokba került és megbocsáthatatlan volt.
Minden őrmestert szeretnék emlékeztetni erre a dologra.
Egy szalagsáv elvesztésének szégyene a leghatásosabb erre a célra.
- Ennyi lett volna? - Nem.
Ezredes, semmilyen szinten nem veszi figyelembe az emberek lelki világát.
Úgy tűnik magát csak az foglalkoztatja, hogy ezt az alakulatot...
a legromlottabb, legbrutálisabb erővé tegye a Csendes-óceánon.
Mert egy fanatikus, könyörtelen ellenséggel néznek szembe,
akik ugyanúgy fel vannak fegyverezve és ki vannak képezve, mint mi.
De a könyörtelenségük nem csak az ellenségre korlátozódik.
Kegyetlenné és érzéketlenné válnak egymással szemben.
Többre van szükségük lángszóróknál és a felsőbbrendűségbe vetett büszkeségüknél.
Azért vagyok itt, hogy segítsem őket ebben a szükségletükben, ha hagyná.
Várjunk csak! Várjunk csak!
Úgy tűnik azt hiszi, hogy a maga dolga megváltoztatni ezeket a férfiakat.
Nem egy vallási missziót vezet a tanyán, lelkész!
Ahol egy jobb nap pár centtel egyenlő értékű vallást...
nyomnak le valamilyen whiskytől bűzlő csavargó torkán!
Bármit is mond az embereknek, erősítenie kell őket, nem gyengítenie!
A valódi erősség nem a brutalitás, uram. Egy belső lelki hit, hogy isten...
És ne tömje őket közhelyekkel és vallási babonákkal!
Csak egy dologgal kapcsolatban szeretném babonásnak tudni az embereimet.
Amikor szemtől szembe találják magukat a japánokkal a bozótosban,
azt akarom, hogy nagyon balszerencsésnek találják, ha nem ők ölnek elsőként.
És nem akarok többet ebből a "szeresd az ellenségedet" dologból!
Ha muszáj idéznie a Bibliából lapozzon Sámuelhez.
"Üldöztem az ellenségeimet és leigáztam őket.
És addig nem fordítottam hátat nekik, amíg meg nem semmisítettem őket."
Egy háború közepén van és ezek a férfiak vívják azt!
De ők emberek, nem állatok!
Lelkük van!
- Azt San Diego-ban hagytuk. - Ne legyen olyan biztos benne!
Talán rájön, hogy még a magáét is elhozta!
Egy nap, ezredes, a kelleténél többször fog pusztítani.
És rátalál a saját poklára.
Addig is, azt hiszem, maga is rá fog jönni, hogy...
az imádkozás sokkal megfelelőbb megoldás akkor,
ha az embereket kiterelik a fedezékből.
Mrs. Ashley!
Nem hagyta hogy befejezzem a vacsoraasztalnál.
Azt akartam mondani, hogy a férje nem futott el.
A "Véres hegy"-en senki sem futamodott meg.
Szóval biztosíthatja a gyerekeiket arról, hogy hősként halt meg.
Nincsenek...
gyerekeink.
Ó, én nem tudtam.
Esetleg meg tudnék szerezni egy "Véres hegyi" hadműveleti jelentést...
Arra nem lesz szükség.
Arra gondoltam, hogy kicsivel nyugodtabban beszélgethetnénk.
Esetleg vasárnap. Az a szabadnapja, ugye?
- Igen. - Jó, egy kicsivel dél előtt önért megyek.
Leutazhatnánk vidékre.
Ebédelhetnénk azon a francia helyen, amiről beszéltem.
Más terveim vannak.
Nos, benézek csak arra az esetre, ha meggondolná magát.
Nem kért meg rá, de belenéztem abba a hadműveleti jelentésbe, amiről beszéltem.
Azt hiszem tudnia kell, hogy a férje csodálatra méltóan viselkedett.
Úgy halt meg, mint egy átlagos tengerész.
A legnagyobb elismerésem az övé.
Bizonyos, átlagos tengerészeknek van néhány olyan tulajdonsága,
amikről úgy gondolom, hogy férjem nem tudta elsajátítani.
Mégpedig?
Arrogancia,
mások érzéseinek semmibe vétele,
a gyengeség megvetése és csaknem vérlázító büszkeség.
De nem önmagával szemben.
Inkább egy zsigeri büszkeség.
A büszkeség, ami belülről fakadó erőt ad.
Valami, amire támaszkodhat az ember nyomás alatt.
Biztos vagyok, hogy ilyen büszkeség tartotta életben a férjét.
Talán igaza van.
Az utolsó néhány levele...
úgy különbözött a többitől.
Minden dühét, haragját és vívódását írásba foglalta.
Mi az amit a tengerészgyalogság nyújt a férfiaknak, akiket elvesznek tőlünk...
és elidegenítik őket?
Ami a keresztes hadjáratokra sarkallta a férfiakat.
Ami hajtja a férfiakat, hogy hegycsúcsokat másszanak meg.
A veszély testi erőpróbája.
A legnagyszerűbb motiváció az életben.
És feltételezem, amikor rátalál az ember, már nem lehet teljesen ugyanaz a személy...
soha többé.
És szerintem kisebb mértékben, a veszély néhány nőt is motivál...
néhány férfival való kapcsolatában.
Olyan mint kihajolni egy szakadékba.
Látni szeretnék meddig tudnak kihajolni, anélkül hogy leesnének.
Néha a múlthoz való szentimentális ragaszkodás visszahúzza őket...
éppen időben és tönkretesz minden szórakozást.
Igen, de ez a lényege!
Kizárom a múltat, Howard-ot, a tisztességet és mindent, amiért valaha kiálltam.
Nem vagy szerelmes belé, ugye?
Nem úgy, ahogy Howard-ba voltam.
Ez állati szerelem, semmi több. Csak erőszakos és közönséges.
Legalább felismerted milyen is valójában.
Persze és ezért vetem meg magam miatta!
De nem tudok semmit tenni ellene, Kate.
Egy hegyről gurulok le és nem tudom megállítani magam.
És ő pont az a fajta, aki vár rád a hegy alján.
Rideg és kegyetlen.
Nincs semmi tapintatosság vagy gyengédség benne.
Soha nem kérdezi meg, hogy mit csináljunk. Közli velem!
Miért tűröm ezt el? Még soha életemben nem bántak így velem!
- Ezért olyan csábító. - Nem az! Megalázó!
Az része a csábításnak.
Nemrég hozta ezt a küldönce.
Azt írja, hogy vacsorázni visz ma este valamilyen hajóra a kikötőben.
Nem azt írta, hogy "szeretnél-e menni", hanem "elviszlek".
Szeretnéd, ha áthelyeznének a Tontula-i klubba?
Talán, ha egy kis időre elmennél...
Nem, Kate! Nem! Én...
Nem rohanhatok el egyszerűen.
Elég erősnek kell lennem...
Most hogy tisztáztam a dolgot, azt hiszem nem lenne értelme,
hogy megpróbáljon valaha is újra felkeresni engem.
Sajnálom, hogy odafent várattuk magukat, hölgyem.
Egy perc és kész vagyunk.
- Lee! - Nahát, Hutch!
- Te meg mit keresel itt? - A Vöröskeresztnél vagyok.
Azt hittem, hogy az Atlanti-óceánon szolgálsz.
Múlt hónapban helyeztek át.
Nahát, az ég szerelmére! Amikor legutoljára láttalak...
Ó, Lee, nagy sajnálattal hallottam Howard-ról.
Nos... Black ezredes, Hutchins hadnagy.
Örvendek, uram.
Hát ez csodálatos! Várj, amíg May meghallja ezt!
- Hogy van May? - Nagyszerűen.
Levitte a gyerekeket télre a szüleihez Aiken-be.
Emlékszel amikor vadászaton voltunk ott? Egy hétvégére voltunk ott.
Hogy is felejthetném el azt a hétvégét.
- És Jean és Charlie is ott volt. - Igen és Peggy.
...mondtam neked, amikor utoljára találkoztunk.
- Jó volt látni, Colin. - Kösz, Dean.
- Ha a parton jársz, nézz be hozzám. - Úgy lesz.
Ó, Hutch! A kapitánynál leszek.
Ügyelnél rá, hogy az ezredes kijusson a partra, amikor akarja.
Rendben.
És sosem találod ki kihez ment hozzá.
Chiplie Horse-hoz.
Ne! Az amelyiké "Sebes Wayne"?
Igen. Mindketten ugyanazon az eseményen voltak Charleston-ban...
és hirtelen csak úgy megtörtént a dolog.
Mondd mi történt azzal a kis csődörrel, akit te neveltél?
Eladtam Fenley-éknek.
- Gyönyörű volt. - Hát nem volt édes?
Tudod, ha ez a dolog valaha véget ér, lehet elindítom a lovamat a Grand National-on.
A Grand National-on? Ó, Hutch!
Szerintem megcsinálná.
Tudod nekem jobban hiányoznak a lovak mindennél.
- Biztos vagyok, hogy May-nek ez tetszene. - Ő megérti.
Látnod kéne az itteni lovakat.
- Négy lábuk van? - Körülbelül.
Figyelj, vasárnap szabadnapom van. Miért nem lovagolunk egy kicsit délután és...
Mrs. Ashley velem lesz vasárnap.
Fel kell készülnöm a nyolc órai jelentésre.
Jó volt látni téged, Lee. Jó éjt, ezredes. Örülök, hogy megismertem.
Csak szóljon, amikor vissza szeretnének menni a partra.
Most azonnal.
Igen, uram.
Mit tud rólam?
Ezt hogy érti?
Úgy értem, miután hallgattam az idióta barátját,
elég jó elképzelésem van arról milyen élete lehetett magának.
Pontosan mit tud rólam?
Nos, én...
Én...tudom, hogy az emberei meg vannak győződve arról,
hogy maga valamiféle egyenruhás isten.
Néhány nővér lent a kórházban úgy gondolja,
hogy maga a legcsodálatosabb férfi, aki valaha létezett.
És néhány ember azt mondja, maga félig indián és...
Ez mindig érdekel néhányakat.
Soha nem fogom megérteni miért.
De igaz.
Az anyám félvér volt. Feketeláb.
Az öregem egy bányában dolgozott egy Monatana-i kisvárosban.
Ott születtem.
Egy kátránypapír kunyhóban laktunk, ami a legtöbbször disznóólnak nézett ki.
- Miért mondja el nekem ezeket a dolgokat? - Mert azt akarom, hogy tudja!
Látta azokat a kis bennszülött gyerekeket, akik koldulnak az utcán?
"Hé, koma, adjon ötcentest!"
Én is ilyen voltam.
A vonatok mindig tíz percet várakoztak a városban, ahol laktunk.
Az anyám mindig leküldött az állomásra, hogy kolduljak az utasoktól.
Tudta, hogy nem tudnak elutasítani egy kis éhes rézbőrűt.
Gyűlöltem minden ötcentest, amit kaptam.
És gyűlöltem az embereket, akik elém hajították.
Néha ott volt egy szőke kislány is.
Tetőtől talpig rózsaszínben és csipkében.
Ahogy maga is egykor kinézhetett, ebben biztos vagyok.
A szülei mindig azt mondták:
"Csak dobd oda a pénzt, drágám.
Ne kerülj túl közel hozzá, mert mocskos."
Amikor elég idős lettem elszöktem otthonról és csatlakoztam a tengerészgyalogsághoz.
Ők etettek, ruháztattak és tanítattak.
Senki sem dolgozott és tanult olyan keményen, ahogy én tettem.
12 évig voltam besorozott tengerész.
Amikor tisztté neveztek ki,
rájöttem, hogy még mindig rajtam van annak a kátránypapír kunyhónak a bélyege.
Még sok tanulnivalóm volt.
Hogy mire jók a vacsorapartik.
Hogyan kell illedelmesen beszélgetni valakinek a dagadt, sznob feleségével.
Hogy a kézöblítő csészét és az asztalkendőt le kell venni a desszertes tányérról.
Talán nem tanultam meg túl jól ezeket a dolgokat.
Talán egy társalgóban a barátja, Hutch felsőbbrendűnek érzi magát nálam.
Talán le is nézne.
De idekint,
ahol minden a háborúról szól, ahol igazán számítanak a dolgok,
elérhetem, hogy nyafogó iskolásfiúnak nézzen ki.
Szóval maga is azért csatlakozott a tengerészgyalogsághoz,
hogy bebizonyítson valamit.
Így tettem túl magam a dolgon.
Látja ezt?
Egy átlagos ember halálosan fél különbözni más emberektől.
Én már a kezdetektől fogva különböztem.
Csak azt tehettem, hogy kihangsúlyozom a különbözőségemet.
Elkezdtem magamnál hordani ezt a pálcát,
mint az arroganciám védjegyét.
Jöjjön, üljön le.
Nos...
Most már egész sokat tud rólam.
Gondolom, nem olyan vagyok, mint az előkelő emberek, akiket ismer.
Számít ez valamit?
Természetesen nem.
Maga is tudja.
Azt mondogattam magamnak, hogy maga csak...
szédít egy kicsit,
mert van magában valami távoli,
egyfajta megfoghatatlan tulajdonság.
Soha nem ismertem magához hasonló embert.
És én sem ismertem magához hasonló embert.
Talán ezért vagyunk itt mindketten.
Hamarosan kihajózunk.
- Ó, ne! - Nem harcolni.
A teszthaderő taktikai hadgyakorlatára.
Két hónap múlva jövünk vissza.
Szörnyű csapás lesz elhagyni magát.
Két hónap?
Sokat találkoztunk az utóbbi időben.
Úgy tartottam a távolságot, ahogy még sohase tettem ezelőtt.
De nem szándékozom továbbfolytatni.
Meg szeretne bizonyosodni róla, hogy maga az egyetlen?
Erről van szó?
Az jelentene valamit, ha...
megkérném a kezét?
Morelli, Luigi F., őrmester.
Peckinpaugh, Chester H., tizedes
Haxen, John B., őrvezető.
TENGERÉSZETI KÓRHÁZ
Mi...vacsorázni jöttünk, de...
át kell öltöznünk.
Van bármi esélyünk arra, hogy kapjunk néhány száraz ruhát?
Én vagyok az.
Gyere be.
Ó, ne!
Ezt nem hiszem el!
Azt gondoltam meglehetősen fess vagyok.
Áruld el, mikor érkezett a csónak a kikötőbe?
És én megkérdezhetem, ezt ki tervezte?
Ez csak egy kis semmiség, amit a divattervezőm sebtiben összedobott,
amikor rossz kedvében volt.
Kimentem a dzsiphez és behoztam a flaskát.
Segít megelőzni a megfázást.
Mindig azt hallottam, mielőtt egy nő megfontolja,
hogy hozzámenjen egy egyenruhás férfihez, először civil ruhában kell látnia.
Általában nagy csalódást okoz.
De nem nekem.
Most már halálosan biztos vagyok benne.
A férfi szerelmének döntő próbája,
hogy lássa a nőt, ahogy reggelenként fog kinézni.
Meg kell mondjam, minden képzeletet felülmúlsz.
Még ebben a pongyolában is.
Ó, drágám, nem pongyola. Az egy borzalmas szó.
Otthonka, hálóköntös, köpeny, de sosem pongyola.
Máris kezdesz megváltoztatni, ha?
Te kis önimádó, kérkedő...
CB, CB.
Nem gondolod, hogy egyszer elég lett volna?
Egy csodálómtól kaptam, aki kétszer olyan mámorítónak tartott, mint az italt.
Gyűlölöm azt a nőt!
Milyen volt? Mesélj róla.
Tényleg ezt akarod?
Igen.
Nem.
Igen.
Ha megteszem, hisztérikussá, kicsinyessé és indulatossá válsz.
Elveszne ez a pillanat.
Igen, akkor ne tedd!
Végre tele vagyok élettel.
És valahogy vakmerően boldog vagyok. Szeretnék ilyen maradni.
Jó. Szerintem kitűnő szabály lenne, ha egyikőnk sem hozná fel a múltat.
Mondjuk azt, hogy...
ez az első alkalom.
Mindkettőnknek.
Én így érzek.
És nem az ital miatt.
Van valami lélegzetelállító benned.
Minden alkalommal, amikor rádnézek olyan,
mintha zenét hallanék.
Mintha első alkalommal látnám az óceánt.
Egyfolytában a holnapon jár az eszem.
Ne tedd!
Amikor elbúcsúzunk egymástól a mólón...
körültekintőnek, hivatalosnak és tartózkodónak kell lennünk.
Nem fogunk udvariaskodni...
soha.
Egymást átölelni vágyódunk.
Pont így.
Ó, istenem!
- Szeretne valamit? - Nem.
Csak lődörgök.
Természetesen nincs közöm hozzá, de mikor aludtál utoljára egy jót?
- Jól vagyok, Kate. - Ó, igen. Remek formában vagy.
Éjjel-nappal dolgozol a kórházban, segítesz nekünk a klubban, dolgozol a hajón...
Mit próbálsz bebizonyítani?
Miért nem teszel úgy, mintha Silk Bay-ben lennél?
Pontosan ezt szeretné, ha ott lennék.
Nem, Kate.
Akkor is felszállok a hajóra, ha kúsznom kell.
Jól van, jól van, de rájössz, hogy ez nem egy nagyon kellemes módja az utazásnak.
Hé, Kate! Junior megint elfelejtett egy levelet.
Kate! Elküldenéd ezt nekem? Nekem nem volt alkalmam rá.
Persze, kölyök.
- Mit tartasz abban a lopós táskában, Kate? - Okostóni vagy, mi?
Hé, Kate! Van telefondoktor odabent?
Azt meglepetésnek szántam.
A haditengerészet elvesztett egy repülőgép-hordozót, Kate.
- Gyerünk, vegyed ki! - Majd ha anyád katonai bakancsot húz.
Jól van, ez volt az utolsó köröd.
Add ide, majd én elviszem azokat.
Hé, Kate! Van bagód?
Ha cigarettáról beszélsz, igen van.
Mindig csak cigaretta! Én szivart szívok.
Nem rossz! Kate, hol szerezted ezeket?
A tábornoknak ikrei születtek.
Hé, Eddie! Légy óvatos, megígéred?
Fejezd be az aggódást, rendben Kate? Ez csak hadgyakorlat.
Tudom, hogy csak hadgyakorlat, de csak óvatosan. Ha bármi történik...
Kate, ha elkezdesz sírni, isten bizony fenékbe rúglak!
Ha megpróbálod, elmesélek mindent a többieknek arról,
amikor te játszottad a kis boglárkát az iskolai darabban.
- Biztos szívesen hallanák. - Nem teszed meg!
Mindkét fedélzetről elüvöltöm, ha szemtelenkedsz velem!
Kis boglárka!
Jól van! Miért nem haladtok srácok?
Te és a nagy hadgyakorlatod! Te...
Viszlát, Eddie!
Viszlát, Louie!
Tessék! Hát, viszlát szőkeség!
Viszlát, Eddie!
Figyeljen...
Nézze...
Amíg távol vagyok,
ha bármelyik pasas szemtelenkedik magával,
csak emlékezzen rá ki volt és amikor visszajöttem majd elintézem, rendben?
Köszönöm, Eddie.
Sok szerencsét!
Gyerünk, mozogjál már! Itt jön a parancsnok!
Viszlát, ezredes!
Viszlát, vöröskeresztes!
Indulás, lelkész! Találkozunk, ha visszajöttél.
Viszlát, lelkész!
Jön, lelkész?
Hé valaki, fordítsuk meg!
Nézzék meg, hogy van-e hely a kórházban.
Azt hiszem elájult. Vigye el a kórházba!
Rendben.
Menjenek egyenesen a kórházba, már odaszóltam.
AMERIKAI VÖRÖSKERESZT 72 KARÁCSONYI DOBOZ
Hé, Pat! Nézd mim van!
- Honnan szerezted? - Elcsentem.
Evvie! Itt van a felmosó!
Csodálatos, Joan! Köszönöm!
- Helen, ezt fel tudod használni valamire? - Ó, Joanie, biztosan, tedd oda.
Ó, egy tengeri csillag Betlehemben!
- Jól néz ki, ugye? - Nagyszerűen.
Lee!
- Lee! - Máris ott vagyok, Kate.
Kate! Hogyan betűzöd a Kaledóniát?
Nem mondhatod el hol vagy! Ez hadititok!
Hogyan betűzöd a titkot?
T-I-T-O-K
- Ó, de fáj a lábam! - Sajnálom.
Jean Matt telefonált, a lányok a kórházban elúsztak a munkával.
Segítségre van szükségük a karácsonyi lapokkal.
Szóval ha végzel a fákkal, te és Helen menjetek át segíteni.
Igen, persze.
Itt van valami, ami érdekelhet. Nemrég jött
Ez a levél felhatalmazza, hogy repülőgépen elutazzon...
három beosztottjával együtt január 20-án A.P.O. 709-re, hogy létrehozzanak...
egy klubot a katonai parancsnokság részére. Kérem azonnali válaszban értesítsen a...
három beosztott nevéről, aki elkíséri és...
A.P.O. 709 az Guadalcanal.
Kate, én...
Azt hiszem jobb ha nem tervezed, hogy veled tartok.
Ezért rágtad a fülemet hónapokig.
Igen, tudom, de a hírek szerint...
az ötödik hadosztály holnap vagy holnapután jön vissza.
- Holnap vagy azután? - Black ezredessel összeházasodunk.
Nem tudtam, hogy idáig fajultak a dolgok.
Nagyon szerelmesek vagyunk egymásba, Kate.
De ha most férjhez mész, azonnal haza kell hogy küldjelek.
- Igen, tudom. - Tudod, hogy szabályellenes,
- hogy férj és feleség a háború ugyanazon részén legyen. - Tudom.
Ha a helyedben lennék, várnék.
Nem várnál, Kate.
Nem várhatunk.
Tudod, hogy mindent megadnék, hogy...
veled és a gyerekekkel legyek szenteste.
Azért nem én magam írom ezt a levelet,
mert kificamodott a csuklóm...
baseballozás közben.
Sosem voltam jó balkezes.
Nem mondhatom el merre voltam.
De mint mindig...
az alakulatunk bolondot csinált a többiekből.
Tudom, ha sokat beszéltem Black ezredesről, de...
- Az ötödik támadóegységnél van? - Úgy van.
Nem tudtam, hogy csatába mentek.
Nem is mentünk. Ezt a hadgyakorlaton szereztem.
Hazaszállítottak.
Ne mondja el senkinek. Úgy kezelnek, mint egy hőst.
- De tudja mi talált el? - Nem.
Egy kolbászhúskonzervvel teli láda.
Kiesett a repülőgép rakományából.
Hol tartottam?
"Tudom, ha sokat beszéltem Black ezredesről, de..."
De ezúttal az őrült indián ömagát is felülmúlta.
Ismeri Black-et?
Már találkoztam vele.
Egyébként...
az ezredes rendes volt velem.
Szóval szeretném, ha megtennél nekem egy szívességet.
Ha legközelebb átutazol Washingtonba,
hogy meglátogasd az édesanyádat,
szeretném ha benéznél Black feleségéhez,
hogy tiszteletedet tedd nála.
Clara-nak hívják.
Habár Black nem sokat beszél róla...
Amikor kijöttem a kórházból, körülnéztem Lee után, de már elment.
A dzsippel! Utálok gyalog visszajönni!
Te vele vacsoráztál, nem Kate?
Rögtön utána láttam az utcán.
Úgy sétált, mintha becsípett volna.
Itt jön!
Na, milyen fickó volt?
Légierő, szárazföldi erő, haditengerészet, tengerészgyalogság?
Gyanús lány, merre jártál?
Kapcsold le azt a lámpát!
Bárki, aki nem érkezik időben, a sötétben kell levetkőznie.
Köszönöm, Kate.
Gyerünk, Sam!
AMERIKAI VÖRÖSKERESZT SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÓ SZERVEZET
Tessék, édesem!
Boldog Karácsonyt, fiacskám!
- Mondd csak, mink van ennek a kissrácnak? - Nézzük csak.
Gondolom nem is tudja, mi van elrejtve a csomagban.
Prancsolj, fiacskám!
Óvatosan lépj!
Felveszem, Kate.
Vöröskereszt Szociális Szolgáltató Szervezet.
Boldog Karácsonyt!
Tegnap késő este érkeztünk meg. Mi volt veled?
Igen?
...és először némi papírmunkát kell elvégeznem.
Mondjuk négy körül érted megyek.
Igen, kész leszek.
Négy körül.
Elfelejtettem a flaskát.
Nézd meg ezt a helyet!
Kétségkívül máshogy nézett ki azon az éjjel.
A napfénynek van egy szokása, hogy feltárja a dolgokat, amilyenek azok valójában.
Miért akartál ide visszajönni?
Gondoltam, így lenne helyénvaló.
Nos, igyunk egy gyorsat és tűnjünk innen.
Hallottam egy új francia étteremről kb. 30 mérföldre fel a tengerparton, ami...
Nem kéne ilyen erőszakosan csinálnod.
Azt mondják, hogy a tisztaságmániás emberek, nagyon gyakran mocskosak belülről.
Ez egyfajta kompenzáció.
Mi a bajod?
Amióta felvettelek ingerült vagy velem.
Tessék.
Idd ezt meg, jobban leszel tőle.
Hogy van Clara?
Örülök, hogy megtudtad.
Pontosan tudtam mit csinálok, de nem tudtam megállítani.
Mikor tervezted elmondani?
Sokszor...
amikor egyedül voltam.
De minden alkalommal, amikor eléd álltam nem tudtam rávenni magam, hogy elmondjam.
Tudtam, ha megteszem, elveszthetlek.
Nem hagyhattam, hogy ez megtörténjen. Bármi legyen az ára.
Még akkor is, ha nekem kell megfizetnem.
Úgy van.
Azt hiszem ez az egyetlen gyáva dolog, amit valaha elkövettem életemben.
Mennyi ideje vagy házas?
Két hónapja.
Ami tíz évvel ezelőtt történt meg.
De én azt mondanám, hogy kb. két hónapig voltunk házasok.
Nem vagy szerelmes belé?
Nem, az elég gyorsan elszállt.
Azt akarta, hogy...
hagyjam ott a tengerészgyalogságot.
Olyan volt, mintha azt kérte volna, hogy vágjam le a karjaimat.
Így amikor elutaztam Közép-Amerikába, ő San Diego-ban maradt.
Sok bár van San Diego-ban.
Mindegyikben megfordult.
Most már több mint egy éve kórházban van Washingtonban.
Úgy tűnik senki sem tudja, mi tartja életben.
Miért nem mondtad el ezt korábban?
Sajnálatot éreztél volna irántam. Nem együttérzést akartam, hanem téged.
Igen, de csak egy órára alkalomadtán.
Talán az elején.
De utána már nem.
El akartam válni.
De ezt nem tehettem meg Clara-val.
Esetleg ha gyorsan megadom neki, amit akart, most nem lenne ilyen helyzetben.
Meg kell mondjam a hűséghez való érzéked kicsivel jobb, mint a tisztességhez való.
A háború alatt...
elképesztő, hogy a férfi mihez folyamodik,
hogy kielégítse a pillanat vágyát.
Gondolom ez...
azért van, mert nem biztos benne, hogy mennyi pillanata maradt hátra.
Biztos, hogy sok férfi van, aki a tisztességét még a sírba is magával viszi.
Gondolom.
- Figyelj, ez nem... - Ne érj hozzám!
Igen, örülök, hogy megtudtad.
Ha ez a dolog így ment volna tovább, biztosan kikészített volna.
Túl fogod tenni magad rajta.
Tudom, hogy jelen pillanatban sokkolónak és tragikusnak tűnik, de...
Higgy nekem, néhány év múlva visszagondolva nevetni fogsz rajta.
Fogadd meg a tanácsomat!
És milyen tanácsod van a fiadnak vagy lányodnak?
Sajnálom, ha nem tudom megmondani milyen lesz abban a pillanatban.
Mit kéne mondanom a fiúnknak vagy a lányunknak?
"Tedd túl magad rajta, drágám."
"Te csak egy vágykeltő pillanat voltál. Ne vedd komolyan!"
"Az apád azt mondta, hogy nevess rajta."
- Miért nem mondtad el? - Mert maradt némi büszkeségem!
Nem sok, de valamennyi!
Nem akartam jobban az együttérzésedet, mint amennyire te az enyémet!
És a feleséged akartam lenni, nem egy részeges tréfa a tisztek klubjában,
ahol lopjátok a napot és felvágtok a hódításaitokkal!
És én nem leszek az a vicces történet a kis szőkéről, akit elszédítettél.
Nem lesz rá alkalmad, te mocskos...
- Engedj el! - Őrült!
Mit művelsz? Eressz el!
Takarodj a közelemből!
Lee!
Lee!
Lee! Lee!
- Gyerünk, csak egy játszmát, Doddie! - Kopj le, rendben? Dolgom van.
Gyerünk, csak egyet. Belehalnál ha játszanál egyet?
Az orvos azt mondta, hogy...
rendbe fog jönni.
De elvesztette a gyermeket.
Nos, Bob...
Mit mondjak neki?
Haza kell küldened.
Ha megtesszük, sosem heveri ki.
Az itt maradás velünk és a dolgok fokozatos megoldása...
Ez az egyetlen esélye van.
Mi semmit sem tehetünk, Kate.
Tudod jól, hogy szabályok vannak.
Azért csatlakoztam a Vöröskereszthez, mert azon dolgoznak,
hogy segítsenek az embereknek és megoldjanak problémákat.
Ez a lány két férfibe volt szerelmes életében.
Az egyik halott és a másik majdnem tönkretette.
Ez baj, Bob.
Komoly baj.
Rendben, Kate.
Majd kitalálunk valamit.
És három hármas.
- Gyerünk, még egyet és kiegyenlítesz. - Mondtam, hogy csak egy játszmát.
- Pasziánszozzál. - Csak egy pillanat lenne.
Nézd, el kell készítenem a jelentést erről a röntgenről.
Már körbejártam az egész épületet, ez a 72C?
- Eddie, hogy vagy? - Szia, hogy s mint?
- Ez a 72C? - Igen. Kit akar meglátogatni?
- Mrs. Lee Ashley-t. - Most nem fogadhat látogatót.
Lent a Vöröskeresztnél azt mondták balesete volt. Súlyosan megsérült?
Eddie!
- Nem baleset volt. - Nem? Mi történt vele?
Itt ültem és...
Halló? 72C, Miss Matthew beszél.
Nem, nincs itt, uram.
Fogalmam sincs, uram.
Nos, utánanézhetek.
Nem gond, a kórlapok itt vannak.
Nézze mit tett vele!
Őrszem!
Őrszem!
- Zárja be! - Igenis, uram! Gyerünk, indulás!
Ezredes, nem akarja látni magát.
Eddie Wodcik a maga barátja, ugye?
Épp most, amikor elhagytam tábort,
megpróbált megölni.
Mit fog tenni vele?
Nehéz megbüntetni egy olyan embert, akinek igaza van.
- Jelenteni jöttem, uram. - Igen?
Bezártuk Wodcik-et, de...
Milyen büntetést szab ki rá, uram?
Ennek a kis húzásnak a meghiúsulása miatt két napi korlátozást adok neki.
Igen, uram. Jó éjszakát, uram.
Ez kedves magától, Eddie, de...
Nem, ahogy a lelkész elmagyarázta nekem.
Úgy tekintettem magára, mintha szobor vagy ilyesmi lett volna.
Azt mondta: "Bármi, ami jár, beszél és eszik elkerülhetetlenül hibázik."
Amikor én követek el hibát, akkor belesétálok abba.
Sajnálom, hogy nem voltam érdemes a bizalmára, Eddie.
Viszlát.
Sok szerencsét!
Ha esetleg kíváncsi rá...
Senki, csak a lelkész és az ezredes tudja miért ugrottam rá azon az éjjel.
Senkinek nem mondtam el...
és soha nem is fogom.
Köszönöm, Eddie.
Viszlát.
Neked mégis mi bajod van?
Elmondom mi bajom van.
Öt percre várok már arra, hogy elköszönjek tőled.
Nagy kár! Nagy kár!
Jól van, ha meg akarsz puszilni, csak rajta és legyünk túl rajta!
Nagy ügy! Hát köszönöm nem! Anélkül is elleszek.
- De ezért ólálkodtál a közelben, nem? - Én...
Viszlát, Kate!
Gyerünk!
- Gyerünk, srácok! - Szia, Pat!
Várj egy pillanatot! Talán megadhatnád a jövőbeli címedet.
- Nézzétek! - Hagyjad csak!
Ez a tiéd, Lee! Az ötödik támadóegység ajándéka.
- Köszönöm! - Sok szerencsét!
Viszlát!
Kate!
Ez a tiéd. Az ötödik támadóegység ajándéka.
Pont erre volt szükségem! Ó, köszönöm, Charlie.
Hé, mindenki, sorakozó!
Figyelem!
Vigyázz!
És tisztelegj!
Ha a hadnagy megérkezik a rakodógép generátorral,
- ne feledjétek, hogy az az enyém. - Felteszem egy áruszállító repülőre.
- Ne aggódj! - Viszlát!
- Viszlát, Lee! - Szia, Lee! - Sziasztok!
Viszlát, lelkész!
Tudom, hogy már elbúcsúztunk egymástól, de az ezredes most kapott parancsot.
Visszamegyünk a harcba pár nap múlva.
- Sok szerencsét magának, lelkész. - Nem lesz egy könnyű hadjárat.
Az ezredesnek szüksége lesz minden fizikai erejére és szellemi békéjére.
Nem tudja, hogy kijöttem ide, Lee. Úgy gondoltam esetleg...
rajtam keresztül adhatna neki valamit, ami talán vigaszt nyújthat neki.
Talán segíthetne jobban látni neki.
Mire gondolt? Egy flaskára a monogramommal?
- A megbocsátására. - Ó, nem!
Azt akarja, hogy a lelkiismerete legyek,
hogy feloldozást adjak neki, megtisztítva őt.
Ó, nem, lelkész!
Gyűlöli őt, ugye?
Nem, nem gyűlölöm őt.
A pusztításra volt kiképezve és...
nagyszerűen végezte a dolgát.
És maradéktalanul is.
Ürességet hagyott bennem.
Még a gyűlölet...
vagy a megbocsátás vágyát sem hagyva.
Lee, én vele...voltam nagyon sokat az utóbbi hat hétben.
Más ember lett!
Az arrogancia, a kegyetlenség eltűnt belőle, amiatt amit magával tett.
És persze, hogy a felesége meghalt.
Igen, én...szörnyen sajnálom. Csak tegnap hallottam róla.
Persze előre látható volt, de akkor is egy mélységes fájdalom.
Felelősnek érzi magát érte.
Most úgy érzi, hogy mindenhez, amihez hozzáér, meghal.
Szüksége van a segítségére, Lee.
Máshol kell megtalálnia ezt a megbocsátást, az sosem fog tőlem származni.
Csodálatos érzés lehet, ha az ember olyan tökéletes életet él.
De a megbocsátás sosem volt magától értetődő.
AMERIKAI VÖRÖSKERESZT SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÓ SZERVEZET
GUADALCANAL
Ezen keresztül húzod át a szalagot.
Már kettőt készítettem.
Hé, Kate!
Csak ezt az íjat találtuk. Túl nagy?
Nem...Csak kell hozzá egy nagyon nagy kupidó, ennyi.
Szeretnéd eljátszani a szerepet?
- Hol van Lee? - A konyhában.
Magát kerestem.
A születésnapi bulija után írtam a családjának.
Ma kaptam válaszlevelet, nagyon aggódnak.
Három hónapja nem hallottak maga felől.
Tudom, Kate, de mit írhatnék nekik?
Nos, mivel az anyjának és az apjának ír, azt javaslom kezdhetné a családjával.
Jöjjön át ahhoz az asztalhoz, üljön le és kezdjen el írni...
és addig nem fog innen elmenni, amíg be nem fejezte.
Ó, Lee! Jött egy levél a központból átirányítva.
Azt kérik, hogy tegyünk virágokat néhány sírra.
A nevek a levélben vannak, szóval amikor befejezted a...
Kate, utállak folyamatosan arra kérni, hogy kímélj meg sok dologtól, de...
egyszerűen nem megy.
Úgy érted, még nem voltál a temetőben, amióta ideértünk?
Nem.
Én...
Én...
Nem képzeled, hogy most odaállok a sírja mellé.
Mi bajod van?
Semmi, én...
Nem tudom, egyszerűen nem érzem jól magam, én...
Talán hőemelkedésem van vagy valami, de nem tudom.
Te ittál.
Hazaküldelek.
Ne tedd! Kérlek, Kate! Most nem tudnék visszamenni!
Nem tudnék szembenézni a szüleivel.
Vagy az életemmel. Kérlek! Kérlek, Kate!
Jól van.
Ha megint ilyesmi történik, ki lesz adva az utad.
Idd ezt meg, aludj egyet és menj le a temetőbe.
Ne kérd, hogy megtegyem, Kate! Nem látod, mit jelent ez nekem?
Kezdek közellátó lenni abban, hogy a dolgok mit jelentenek számodra!
Ha tudnád, hogy mennyire szerencsés vagy! Lehet még másik gyereked.
Sok nőnek nem lehet és...
És néhány nőnek soha nem is lehetett.
Szóval fejezd be ezt az önző, önsajnálkozó...
Indulj, vagy vedd át a ruhádat vagy pakold be őket!
És nem érdekel melyiket teszed!
- Csak kettőt? - Igen.
Nem, igaza van, még van egy.
Howard Ashley hadnagy.
Ashley...
- Melyikben lehetett? - Első ejtőernyős alakulat.
Azok mind ott oldalt vannak.
Nézze, ahelyett, hogy mondanék egy számot, menjen és beszéljen "hasznavehetetlennel".
Így szoktuk hívni őt, "hasznavehetetlennek".
Odakint van, látja?
Az első ejtőernyős alakulattal volt.
Még mindig a kórház betege.
De rendes pasas.
Minden nap eljön ide.
Vagy így vagy úgy.
- Majd ő megmutatja magának. - Köszönöm.
- Szabad? - Miért ne? Maguk szokták hozni.
Szolgálja ki magát.
Köszönöm.
Üdv!
Furcsa egy nap, nem? A nap egyszer kisüt, egyszer elmegy.
A kapuőr azt mondta, maga az első ejtőernyős alakulattal volt.
Hogy meg tud mutatni nekem egy sírt.
- Howard Ashley hadnagyét. - A kapitányét? Persze, errefelé van.
A küldönce voltam.
Nagyszerű pasas.
Tudja ők itt mind az én alakulatomban voltak.
Hallottam, hogy kellemes kis klubot alakítottak ki odalent.
Még nem voltam ott, de szeretnék elmenni.
Kérem jöjjön el, örömmel látjuk.
Örülök, hogy maguk, lányok idejöttek.
Nagyon jó csak fecsegni a nőkkel. Remélem mindegyikükkel sikerül beszélnem.
És nagyon kedves dolog, hogy valaki néha-néha feldíszíti a sírokat.
Mivel foglalkoznak? Csak írnak maguknak és megteszik amire kérik?
Igen, így van.
- Levelekre is válaszol, ugye? - Ó, igen.
Az jó.
Ő itt Fuller.
A haverom volt.
És az Mancini.
Ő itt Goulburn.
Nem igazán kedvelték egymást.
Most már jól kijönnek egymással.
Tudja, több barátom van itt, mint bárhol máshol.
Ők azon tűnődnek miért vannak odalent.
Én meg folyamatosan azon tűnődök miért vagyok itt.
Csak a problémás emberek élték túl.
- Milyen volt? - Kemény.
Mindannyian csak ezt tudják mondani... Kemény. Mit jelent ez?
Nos, hölgyem, ha egy durva dolgot nem lehet szavakba önteni, az kemény.
Hogy halt meg Ashley hadnagy?
Mint egy amatőr. Remegve és üvöltve.
Tudja, megtanítják az embernek hogyan kell gránátot dobni és tüzelni a tengeren.
De soha senki nem tanítja meg arra, hogyan haljon meg.
Azt hiszem ez az egyetlen dolog a világon, amiben nincsenek hozzáértő emberek.
Tudja, senki sem fog visszajönni, hogy elmondja, hogyan kell csinálni.
Az ember magára van utalva.
Amikor csak az utolsó lélegzetvételekre van idő.
Mindenki amatőr benne.
Itt van a kapitány.
Kitől vannak a virágok?
A feleségétől.
A vérszívótól.
Amikor megválaszolja a levelet, írja meg neki, hogy nagyszerű.
Egy csodálatos és bátor asszony.
Ez tetszeni fog neki.
De csak kettőnk között szólva, ő egy igazi vérszívó.
Sokkal jobbat érdemelt volna.
Ezt miből gondolja?
Nos, ismeri a nő fajtáját. Az oltárnál átölelte őt és soha nem eresztette el.
Csak szorongatta és szorongatta addig, amíg már alig maradt élet benne.
Ő mondta ezt?
Nem. A kapitány?
Egy rossz szava nem volt soha senkire.
De az utolsó egy-két napon, olyan közel kerültünk egymáshoz,
és ha egyikőnket elkezdte kirázni a malária... Kit nem rázott ki?
Szóval akkor olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy...
közösen beszélgettünk, hogy miket nem kellett volna megtenni...
és bárcsak milyen dolgokat tettünk volna meg.
Tudja mi emésztette őt?
Hogy egyszer nem fogadott el egy állást.
Építész volt.
És volt ez az álláslehetőség valamilyen vállalatnál New York-ban.
De a nő nem akart New York-ban élni.
Szóval lebeszélte róla.
A nő lóimádó volt.
Végül is hány rókát tud az ember vadászni a Park Avenue-n?
És továbbá a vigaszdíj.
Tudja mit engedett neki megcsinálni?
Engedte, hogy megépítse a nászutas házukat.
Ő építette meg.
"Az istállókat ide akarom, drágám. A szénapajtának így kell lennie, édes."
Persze én helyretettem volna egy ilyen nőt.
De ő olyan...
Ő olyan csendes és félénk volt.
Gondoljon bele, ha a nő segítette, erősítette volna,
önbizalmat adott volna neki.
De nem, csak tovább szorongatta.
Mi visz rá erre egy nőt?
Nem tudom.
Tudja mit?
Fogadok, hogy egész idő alatt a szerelmének nevezte.
Ő nem itt halt meg.
A nő évekkel ezelőtt megölte.
Gondolja, hogy valaha megbocsát neki?
Biztosan, ő olyan jószívű volt.
Emlékszem egyszer nagyon elrontottam a dolgokat.
A szalagsávjaimat is elvehette volna érte.
De nem tette.
Azt mondta, hogy nincs mentség arra, amit tettem,
de amit az ember nem tud elnézni, azt megbocsátja.
Hitt abban, hogy második esélyt kell adni az embereknek.
Sosem hagytam cserben.
Tudja mit?
Ha az ember második esélyt kap, akkor nagyon szerencsés.
Mintha nem tudnám.
Hallottam, hogy ma este Valentin-napi ünnepséget tartanak.
He benézek, táncolna velem egyet?
Kit kereshetek?
Mrs. Howard Ashley-t.
Köszönöm.
Lee? Te vagy az Lee?
Hol van mindenki?
Hívtak a kórházból, hogy menjünk és hozzunk annyi segítséget, amennyit tudunk.
Azt mondták kritikus a helyzet a folyónál.
Emiatt sebesültek százai ömlenek ide.
Kate szeretné, ha itt maradnál és felügyelnéd a dolgokat. Én most megyek.
- Nem mehetek én is? - Inkább ne gyere, Lee.
Ez nagyon kemény lesz.
- Lelkész, mégis hová akarsz azzal menni? - Jól vagyok, Kate.
- Vigyázz magadra! - Ne aggódj.
Köszönöm, vöröskeresztes.
Colin?
Hallasz engem?
Bocsáss meg!
Hozhatok neked valamit?
Bocsáss meg!
Üdv, Lee.
Nagy fájdalmai vannak?
Bocsáss meg!
- Miért mondogatja folyton ezt? - Nem tud mást mondani.
Agysérülés.
- De miért csak... - Bocsáss meg?
Mert majdnem állandóan csak ez járt a fejében az utóbbi két hónapban.
És ez volt az utolsó dolog, amit mondott, mielőtt eltaláltak volna bennünket tegnap éjjel.
Köszönöm.
A parancsnoki hídon ültünk, amikor váratlanul odafordult hozzám és azt mondta:
Remélem egy nap valahogy majd meg tud bocsátani nekem.
Pont ezután találat ért bennünket a vizen.
Amikor magához tért, csak azt tudta mondani, hogy:
"Bocsáss meg!"
- Fel fog épülni? - Igen.
Az orvos azt mondta, hogy ez csak átmeneti. Pár hónapon belül rendbe fog jönni.
Ha tudni szeretné szaknyelven, az orvos leírta nekem.
"A motoros afázia (beszédzavar) áldozata."
Egy vérrög van az agyában.
Ez az orvosi magyarázat, de az enyém egyszerűbb.
Szerintem isten veszi rá, hogy vésse rá ezt a táblára.
Ötszázszor.
- Black ezredes? - Itt van.
Elnézést, lelkész.
Később találkozunk!
- Hogy van az indián? - Épp most adtak neki injekciót.
El fog tőle aludni.
Hogy érzed magad?
Kate, soha nem éreztem jobban magam életemben.
Tudod, még a sok zaj és lövések mellett is aludtam éjszakánként mostanában.
- Rájöttem valamire. - Igen?
Tudod, bizonyos tekintetben az ezredesnek igaza volt.
Azért jöttem ide tele zsoltárokkal és egyházi énekekkel,
hogy mindenkit megváltoztassak.
Tudom.
És aztán rájöttem, hogy nem az emberek megváltoztatása volt a dolgom.
Hanem, hogy rájuk találjak.
És aztán segítsek hinni nekik valami többen, mint csak önmagukban.
Ez egy nagy felismerés.
Hogy van Eddie? Jól van?
Nos, én...
átnéztem a holmiját és...
ezt találtam.
Ez egy kép rólad, Kate.
Egy tárcában volt.
Köszönöm.
Tehetek érted valamit?
Bocsáss meg!
Miért nem pihensz egy kicsit?
Tegnap óta talpon vagy.
Öt vagy hat órán át nem fog felébredni.
Tudok várni.
Tudok várni.
Can't find what you're looking for?
Get subtitles in any language from opensubtitles.com, and translate them here.