Original subtitles

Magyar fordítás, formázás, lektorálás: Mea (magony.timi@gmail.com) Másodlektorálás: Cly Angol fordítás: earthcolors Újraidőzítés: furransu

Már egy hónapja ebbe a technikumba járok...

ahol ipari képzésen veszek részt. Megtanuljuk...

hogyan kell különböző dolgokat gyártani, ami elég nagy kihívást jelent számomra...

nem csak azért, mert sokat izzadok, vagy kemény a munka...

- Hé, ne törd el! - Elnézést!

Az iskola tervezésekor nem vették számításba a lányokat.

Csak egy öltöző van számunkra.

Egy ilyen nagy iskolában csak két mosdó van a nőknek.

Mindkettőt csak kulccsal lehet kinyitni.

Elegendő hőt alkalmazzatok az anyagon!

A munkaruhából nincs női méret.

Természetesen nincs olyan szerszám vagy felszerelés itt,

amit egy nő is elbírna.

Tényleg nehéz itt a nők számára a túlélés.

Át szeretnél iratkozni a Yokohama Eirin Középiskolába.

Miben különbözik ettől az iskolától?

- Először is, abba az iskolába lányok és fiúk is járnak. - Mint ahogy ide is.

Úgy értem, ez egy normális középiskola és... magas a főiskolára való bejutási arány.

Szóval főiskolára tervezel menni. Milyen szakot akarsz felvenni?

Még nem döntöttem el.

Nehéz lesz megfelelni az átiratkozási követelményeknek.

Főleg ha az okod elfogadhatatlan.

Láthatnám?

"Ha különleges oka van, mint például zaklatás, azt a jelenlegi iskolájának fel kellene ismernie."

Szerintem elég okom van az iskolaváltásra, nem?

Én vagyok az egyetlen lány egy fiúkból álló osztályban.

Az osztályban leveszik az ingüket,

amikor birkóznak és dzsúdótechnikákat gyakorolnak egymással.

Néhányuk titokban lefényképezett, és összevágta a fotókat furcsa képekkel.

Ezek elég jó indokok, nem igaz?

Értem.

- De teljesíteni tudod a mi iskolánk feltételét? - Feltétel?

Részemről rendben van, de...

az igazgató és az igazgatóhelyettes meggyőző bizonyítékot szeretnének,

hogy képes vagy elérni az évfolyam teljesítményének egy bizonyos szintjét.

- Úgy érti, a gyakorlati képzésen? - Így igaz.

Tamaki-kun, ráérsz egy percre?

- He?... Mi? - Csak egy kicsit...

Várhatna addig, amíg a nap el nem bújik a felhők mögé?

- Bocs, hogy várnod kellett. - Mit csináltatok az előbb?

Mi? Ja... a srácok és én egy hevenyészett szoláriumot csináltunk.

- Miről akartál beszélni? - A tanácsodat szeretném kérni a gyakorlati képzéshez.

- Tanácsot? - Tudod, a lányok...

egyáltalán nem akarnak veszíteni a fiúkkal szemben.

Így annak érdekében, hogy jobban teljesítsek, kérlek, add kölcsön az erődet... vagy valami ilyesmi.

Lehet, hogy...

végre megértetted a gyakorlati képzés vonzerejét? - Nem igazán...

Ez nagyszerű, Yoshino! Különleges szeretetet kell érezned az ipari munka iránt...

Itt az ideje, hogy te is úgy megizzadj a gyakorlaton, mint mi.

- Várj, igazából... - Bízd csak rám.

Segítek neked, hogy profi ipari munkásnővé válhass.

Ideje, hogy megtáltosodj!

De én nem igazán akarok gyakorolni...

~ASUKO MARCH !~Második rész: "(Titok) A műszakis diáklány hazudik a hostfiúról?"

- Nem tudnál segíteni? - Nem kellene másokra támaszkodnod.

Ez egy módja, hogy túlélj három év ipari képzést!

- De nem leszek itt három évig. - Túl lassú vagy!

- Még sok cipekednivalód van! - Azt hiszem, rossz embertől kértem segítséget.

- Na, hadd segítsek. - Ó, köszi!

Ne avatkozz bele. Edzem őt, hogy elég szívós legyen a munkához.

Nem tanították meg általános iskolában, hogy a lányok törékenyek?

Mondja ezt az, aki alig mutatkozik az órán... Csak menőn próbálsz viselkedni, mi?

Mi köze a kedves viselkedésnek az órán való jelenléthez?

Miért...

Bocsi... Útban vagy...

Bocsi.

Kezdjük az órát! Befejeztétek az előkészületeket?

A mai gyakorlati feladatot párokban kell elvégeznetek, szóval keressetek magatoknak egy partnert.

- Igenis! - Yoshino, erre.

- Oké.

- Legyél velem. - Mi?

Yoshino megkért, hogy segítsek neki a gyakorlaton.

- Mi? - Gyere.

Jobban járna egy úriember segítségével, nincs igazam?

Hogyan tudnál neki segíteni neki, mikor alig jársz be az órára?

- Én kedvesebb vagyok, nem? - A kedvességnek semmi köze ehhez!

Mi ez? Mi ez? Egy lányért harcoltok?

Ez egy váratlan harc két szexi srác között?!

Mi? Ez számomra semmit nem jelent...

Örülök. Ne aggódj, jó leszek.

Oké...

Ez a fiatalság...

Két srác harcol érted...

Ez egyáltalán nem olyan volt.

Hmm... Úgy tűnik, nem vagy tudatában.

A lányok az ipari iskolákban alapvetően népszerűek.

- Igen? - Mindegy, milyen csendes egy lány...

iskolakezdés utántól számítva hat hónapon belül már tíz fiú szerelmet vall neki.

Hmm...

Nao-chan, szerelmet vallott már neked valaki?

- Még senki. - Hmmm... de unalmas!

Van valaki más, aki keményen dolgozik azon, hogy népszerű legyen mindenkinél.

- Valaki más? - Nos, ha nem reagálsz rá semmit...

le fogsz maradni. - Reagálni mire?

Hirose-kun, edzel?

- Hmm? - Megérinthetem a karodat?

Igen...

Váó, elképesztő!

Hé, elvörösödtek a füleid.

Ez nem igaz!

Ez a természetes színük.

Momo-chan, nézd meg a hasamat, kockás.

A piros kapucnis felsőd új, igaz? Milyen aranyos!

Szereted a pirosat?

A hasam is... ha megütögeted, bepirosodik!

Ezt én is meg tudom csinálni.

Ez egyszerűen ostoba...

Egyébként is, nincs szükségem rá, hogy népszerű legyek az Asukóban.

Nagyapa!

Ilyen hirtelen felbukkanni olyan, mint egy jelenet egy horrorfilmből.

Azt gondoltad, hogy egy csontvázat látsz, vagy ilyesmi?

Nem tennék ilyet.

Korábban az átiratkozásról beszéltél... mi történt?

Oh...

- Nem... - Nem lépsz ki?

- Van ott egy fiú, aki tetszik neked? - Mi?!

Az, ahogy a tükörbe nézel.

Értem. Az iparos srácok jók.

- He? - Megvan bennük a lovagiasság szelleme...

férfiasak, megvan bennük a lovagias szellem...

A lovagias szellem az egyetlen, amivel elő tudsz jönni.

Hé! Hogy mertek mind engem másolni a piros pulcsikkal?

He? Nos, te két napja a piros pulcsit viseled,

csak mert megdicsért. - Idióták.

Azt hiszem, ő is próbál jó pontot szerezni.

Végül határozottan nem egy komoly srác.

Hé te, kérem azt a piros zsebkendőt.

Határozottan nincs meg bennük a lovagiasság szelleme.

Momo-chan, szia!

Jó reggelt! Nektek is jó reggelt!

Jó reggelt.

- 'Reggelt. - Egyértelműen próbál lazának tűnni.

- Hé, hé, Aruto. - Aruto?!

- Beszélhetünk később? - Hmm?

Aha.

- "Beszélhetünk később"? - Ah!

Itt a fiúk pl a -sanra vagy a -kunra gondolnak. A közvetlen névhasználathoz közeli viszonyban kell állniuk a feleknek. És névutótag nélkül szólította meg!

Nahát...

Hagyd abba!

Mi az?

Mi történt?

Hirtelen megtámadott... Mi...

Te rohadék!

Ez egy ingyenes rajongói fordítás! Ne adj, és ne kérj érte pénzt, valamint ne töltsd fel egyetlen videómegosztó oldalra sem!

Mi a fenét műveltél Momo-channal?!

Felhívott, mert kölcsön akart tőled kérni egy CD-t, aztán hirtelen

egy rohadt vadállattá változtál, mi?

Yoshino nem elég neked?...

Csak két lány van az évfolyamunkon, miért kell neked mind a kettő?

Sírsz?

Hé...

Magyarázd meg, mi történt.

Egyébként Momo-chan ki nektek?

Nos, ő...

... ő a barátunk.

Nos, minden alkalommal be kell számolnom nektek a barátaitokról?

A megmentője próbálsz lenni? De menő.

Ez mégse egy jó hely az alvásra.

Jaj...

Mi történt? Megsérültél az arcodon.

Nem elég profi.

Elvileg egy host arca az élete.

Na, elég legyen a prédikációból...

- Újonc vagy, igaz? Mit szeretsz inni? - Oolong teát.

- Nem, nem... mi nem iszunk ilyesmiket. - Elnézést.

Azért van, mert még csak 19 vagyok.

Itt ez nem igazán számít.

Én is... szeretem az oolong teát.

Igenis.

Megjöttem.

Anya...

Ez szörnyű, Aruto.

Mind... olyan, mint a homok...

Olyan durva... durva.

De nem homokízűek...

- A barátod hiányzik ma? - Nem a barátom.

Szakítottatok amiatt, ami tegnap történt?

Most valószínűleg azt kívánod, bár velem álltál volna párba.

De halálra dolgoztattál volna!

- Ah... ez veszélyes... - Olyan óvatlan vagy...

- Sajnálom! - Meg is sérülhettünk volna.

Szóval átiratkozol?

Igen.

- Kérlek, ne mondd el senkinek... - Nem fogom.

Egyébként sem beszélek velük.

Takeuchi-kun, talán te is ki akarsz lépni az Asukóból?

Nem. Ne csinálj úgy, mintha ugyanolyanok lennénk.

De remélem, sikerül átjelentkezned.

Köszönöm.

Úgy értem, jobb, ha eggyel kevesebb idegesítő ember van abban a lármás osztályban.

Értelmetlen dolgokról kezdett beszélni.

Ez már többször megtörtént.

Nos, mióta elkezdte a kezelést egy évvel ezelőtt, a tünetei úgy tűnik, rosszabbodtak.

Lehetetlen, hogy ezalatt dolgozzon.

Még nincs szükség rá, hogy befeküdjön a kórházba, de az lenne a legjobb,

ha fel lenne készülve a helyzetre pénzügyi szempontból.

Azt... megoldom valahogy.

Rendben, kiosztom a borítékokat az osztálypénzhez.

Kérlek, tegyetek bele 5000 jent.

- Hé, ne aludj ott hátul. Kelj fel. - Igenis.

Mi lesz, ha valaki nem fizet?

Ha valaki nem fizet, elbeszélgetek vele.

Huh?

És végül nem jöhet el velünk a tanulmányi kirándulásra.

- Mi az? - Én amúgy se megyek,

szóval rendben van, ha nem fizetek?

Ne mondd ezt, Takeuchi, elszomorítasz.

- Miért adod nekem Yokoyama borítékját? - Nem találkozol vele?

Szóval te és Yokoyama együtt vagytok?

- Nem, én nem mondtam ilyesmit. - Miért nem jártok?

Úgy tűnik, elég jól kijöttök egymással.

- Emellett nem is tudom, hol lakik. - Értem.

Akkor bízd csak rám.

- Később megadom a címét. - Akkor ez eldöntve!

Szép munka, tanár úr!

Sajnálom... Aruto...

Miért nekem kell...

Yokoyama-kun!

Yokoyama-kun!

Ah...

Mit csinálsz?

- Végig itt voltál? - Nem.

Szóltam, de nem hallottál.

Zenét hallgattál?

- Aha, Jimmy Cliffet. - Tényleg, ő egy külföldi zenész?

Igen, nem igazán hallgatok japán zenét.

- Hmm... - Találkozni akartál velem?

Ah! Tessék, azt mondták, adjam ezt oda neked.

Köszi.

Amúgy... a múltkorival kapcsolatban...

Milyen múltkori?

Arról a sztoriról, hogy megtámadtam Momo-chant?

Igaz?

Nos, többé nem számít, nem igaz?

- Amúgy is otthagyom a sulit. - Miért?

Le lettem szidva, nem?

Jenki = durva, fiatalkorú bűnöző Azok az ijesztő jenkik a suliban azt mondták, össze fognak verni.

Köszi, hogy elhoztad. De azt hiszem, nincs szükség rá, hogy tovább fizessek.

Oké, üljetek le! Osztályfőnöki órával kezdünk.

Van néhány fontos kihirdetnivalóm.

Ma a büfében a kenyér húsz százalék kedvezménnyel kapható.

Oké, oké... ne mondjátok el senkinek,

hogy előre szóltam róla.

Csak lányoknak!! Fiúknak belépni tilos!

Értem...

Bemész?

Arról, ami közted és Yokoyama-kun közt történt...

Igen. Nao-chan, te is vigyázz magadra, mikor vele vagy.

Ha azt mondja, hogy kölcsönadja a CD-jét, az csak egy csel.

Tudod, milyen CD volt?

Spitz: egy japán alternatív rock banda Persze. A "Spitz" volt.

Yokoyama-kun nem igazán hallgat japán zenét.

Igaz, hogy megtámadott téged?

Miért? Kételkedsz bennem?

Itt én vagyok az áldozat.

Yokoyama Aruto átmosta az agyad, vagy mi?

- Nem, ez nem igaz... - Akkor biztos szerelmes vagy belé.

Jobb, ha ezt abbahagyod. Te is jobban jársz.

Várj!

Elmondod nekem az igazat?

Hazug. Te egy hazudós lány vagy!

Hazug! Sose az igazat mondod!

Te hazudós!

Hazudós... újra ez történik.

Ne hívj többé hazudósnak!

Ah... Köszi!

Jobb, ha úriemberként viselkedem, nem?

Nem úgy, mint az a Yokoyama, aki sosincs itt.

Azt hiszem, igazad van.

Hé srácok, szüksége van egy kis segítségre.

- He? - Ezt a csövet el kell vágni.

Megint itt vagy?

Csak lányok kérhetik el az öltözőnk kulcsát.

Hmm.

Ha Momo-chan nem nyitotta volna ki, be se tudtál volna lépni.

Sajnálom... én nem érzek így irántad.

Miért? Nem baj!

Sajnálom.

Hé!

Hagyd abba!

Miért nem tagadtad akkor?

Ha letagadom, Momo-chant hazugnak bélyegzik.

Úgy tűnik, hajlamos érzékenyen venni, ha hazugnak nevezik.

- Úgy gondolom, akkor is rendesen el kéne magyaráznod. - Mi?

Ha hallják a te verziódat is,

békében visszaengednek majd az iskolába.

Semmi baj. Egyébként meg vannak más helyek is.

Te mondtad, Yokoyama-kun.

Ez... nem olyan rossz hely.

Ezért maradtam.

Aruto...

Aruto.

Miért zártál be?

Anya... hogyan...

Haza kell menned.

- Ki ez? - Én...

Ugyanabba az iskolába járok, mint Yokoyama-kun. Yoshino vagyok.

Yokoyama Aruto anyukája vagyok. Örvendek.

Helyes lány, Aruto.

Ti ketten együtt jártok?

Csak egy osztályba járunk. Menjünk.

Miért? Miért viszel vissza?

Sok pihenésre van szükséged.

De egész nap pihentem.

Ó, már értem. Zavarlak titeket, igaz?

Zavarlak titeket, ezért most utálsz engem.

- Nem erre gondoltam! - Vele akartál lenni...

Ezért most alig várod, hogy bezárhass abba a kicsi szobába...!

Hagyd abba! Menj már haza!

Aruto az én fiam! Ő az enyém!

- Anya, hagyd abba! - Aruto az enyém!

Most alszik.

Oké.

Most már tudod, nem igaz?

Hogy miért kell otthagynom az iskolát.

Egy állami középiskolába járni, ahol nem kell tandíjat fizetni.

Presztízst szerezni az ipari munkában, és esélyt, hogy megálljak a lábamon.

Azt gondoltam, a dolgok napról napra jobban mennek.

- De úgy tűnik, másképp alakulnak a dolgok. - Szóval ez a helyzet...

Miért nem tudod azt tenni, amit mondanak neked?

Ha nem iszok, jobban tudok összpontosítani arra, hogy boldoggá tegyem az ügyfelet, igaz?

Csak ne legyél ilyen szemtelen!

Az ilyen jellegű munkában senki sem lesz igazán boldog!

Abbahagynád, kérlek?

Nem te mondtad, hogy egy host arca az élete?

Most menj haza.

Nem vagy alkalmatlan hostnak?

- Semmit nem tud rólam. - Még középiskolás vagy, nem igaz?

Mi? Ön téved.

Amikor megütött, elejtetted a diákigazolványod.

Mi?

Itt van.

El kell mondanom nektek valamit.

Mi is épp kérdezni akartunk valamiről.

Arra.

Csak pluszpontokat akartál szerezni az átiratkozáshoz, igaz?

Ne szórakozz velünk!

Ez az, amit készültél elmondani nekünk?

Omukai is beszélt neked erről a feltételről.

Ha jól teljesítesz a gyakorlati oktatáson, megengedik, hogy átiratkozz.

- Nem... tévedsz... - Mi?

Titokban tanultál rá a könyvtárban.

Ehhez kellett az én segítségem?

Tamaki-kun...

Igazam volt. Az olyan lányokat, mint te, nem érdekli a hegesztés és az esztergálás.

Tamaki-kunt és Yokoyama-kunt használtad fel, hogy elérd, amit akarsz, ugye?

Egy nő fegyvere a srácok manipulálása, mi?

Micsoda? Szóval így állunk.

Nem igaz...

Várj!

Igaz, hogy eleinte át akartam iratkozni... de most már nem akarok.

De nem jártál a gyakorlati képzésre...

Ha továbbra is hiányzol, nehéz lesz magasabb szintre jutnod.

Nem tehetek mást, csak aggódok minden alkalommal, mikor nem jelensz meg az órán.

- Jól vagyok. - De ma bejöttél...

Semmilyen dolog sincs, amit tehetnél értem!

Egy olyan embernek, aki ki akar lépni a suliból, nem kell aggódnia értem.

Elnézést.

Te vagy az, Nao-chan. Itt szeretnél ebédelni?

Igen... Egyedül vagyok az osztályban, mert mindenki utál.

Ó... hát, foglalj helyet.

- Figyeljen, doktornő. - Hmm? Mi az?

Hogy lehet megakadályozni valakit abban, hogy kilépjen az iskolából?

Hmm... nagyon sok diák lépett már innen ki...

A legtöbben anyagi okok miatt, vagy...

családi problémák miatt... Nehéz megakadályozni őket.

Még akkor is, ha az a személy szeretne iskolába járni?

Hmm, nem sok mindent tehetsz. Csak remélheted, hogy most más lesz a helyzet.

De szerintem ez igazi pazarlás.

Amikor láttam Yokoyama-kunt ezüst kabalát készíteni...

komolyan vette, és igazán élvezte is.

Ezüst kabalák, mi? Igazán romantikus.

Tessék.

Azt hiszem, kapok egyet minden középiskolai évfordulómra,

szóval összesen hármat.

- Hencegni próbál? - Hé, nem tudod, hogy...

minden motívumnak jelentése van?

Akkor... mit jelent a madártoll?

- Bizonyára... azt jelenti, "felemelkedni". - Felemelkedni?

Olyasmit jelent, hogy "felülemelkedni a jelenlegi szituáción".

Talán úgy döntöttem, hogy nem látom többé az eget.

Kétségbeesett.

Ilyen messzire elmegy, csak hogy itt hagyhassa a sulit.

Fáj...

- Yoshino. - Igen?

A mechanikai művészetek tanárod mondta, hogy a gyakorlati képzésen kicsit le vagy maradva az esztergálós feladattal.

Igen.

Azért van, mert Yokoyama hiányzott?

Akarsz csatlakozni egy másik csapathoz, hogy be tudd fejezni a munkát?

Ha nem tudod befejezni, az hatással lesz a jegyedre is.

Semmi gond. Meg tudom csinálni.

Értem.

Tanár úr... nos...

Tanár úr!

Tamaki, még mindig itt vagy?

Nos, arról a dologról lenne szó...

Tudtam. Nehéz neked, igaz?

Ki tudom fizetni a jövő hónap végén.

Értem.

Mi?

Mit csinál?

Le van maradva, így plusz munkaidőt kért.

Olyan messzire elmegy, csak azért, hogy kiléphessen.

Tévedsz.

Hello.

Hostként dolgozol itt?

Aha...

Ezért nem jössz suliba?

- Aha... - Értem...

Akkor felesleges Yoshinónak rád várni.

Arról beszélek, hogy vele vagy párban a mechanikai órán.

Akkor legalább lehetsz vele az órán. Nyilvánvaló, hogy tetszik neked.

Mi? Ez nem igaz!

Miről beszélsz?

Úgy tűnik, értelmetlen...

veled párban lennie, mivel nem vagy ott, hogy befejezd a munkát.

Igen?

Késő van, keményen dolgoztál. Nagyapa most elmegy lefeküdni.

Oké!

A vizsgára csinálod? Észrevettem, hogy késő estig dolgozol rajta.

Valami olyasmi.

Úgy tűnik, végre magával ragadott téged az ipari munka szépsége.

Leteszem ide a nasit, edd meg, amíg meleg.

Remélem, segít, hogy még jobban dolgozz... "Lovagiasság Szelleme Különlegesség".

Nagyapa, köszönöm!

Ez... túl nehéz étel éjjeli nasinak.

Aú...

Fájdalomcsillapító menstruációs görcsökre Aúcs...

Oda. Jobban...

Itt jön!

Hé. Ne csak állj ott, menj az utamból.

Bocsi.

Köszi.

Nézzetek rá.

Mi ez az egész? Yoshino úgy tűnik, komolyan veszi a munkát.

Azt mondják, még mindig arra vár, hogy Yokoyama visszatérjen.

Tényleg? Úgy tűnik, ez a szerelem ereje, nem?

Biztos az!

Hová mész?

Izé... csak kimegyek egy kicsit.

Elmondod nekem az igazat?

Hazug. Te egy hazudós lány vagy!

Mondd meg az igazat!

Mondd meg!

Mi a baj?

Sajnálom...

Úgy tűnik, még nem tettem magam túl azon, amit Yokoyama-kun tett velem.

Ez az utolsó lépés.

Most megformázzátok ezt

az élezőgéppel, aztán ma befejezitek.

Tehát ezzel megteszitek az utolsó lépést.

- Jobban teszed, ha igyekszel. - Igen...

Mi a baj?

Semmi.

Rendben, kezdhetitek.

A görcsök annyira erősek ebben a hónapban...

Fáj...

Mi a gond, Yoshino? Be kell hoznod a lemaradást, tudod.

Sajnálom.

Nem mondhatom, hogy menstruációs fájdalmaim vannak...

Azt hinnék, hogy kifogásként használom, csak azért, mert nő vagyok.

Bosszantó...

Ilyen messzire eljutottam...

Még ha egy kicsit későn is.

Ráadásul... a mosdó túl messze van...

Az egyszer biztos...

Az Asuko igazán...

kemény hely a nőknek.

Mi történik?

Doktornő?

Jobban vagy?

- Mindig ilyen erős fájdalmaid vannak, mikor megvan? - Nem, ez az első alkalom.

Ilyenkor nem erőltetheted meg magad.

Azonban a dolgok most már könnyebbek, hogy elkezdtél reagálni...

Tessék?

Most már jól vagy?

Miért?

Azért, mert általános iskolában azt tanították nekem, hogy a nők törékenyek.

Miattad le vagyok maradva a projekttel.

Nos, szüneten voltam.

Amiért megpróbáltam befejezni egyedül...

Meg kell hívnod valami finomra.

Akkor hamarosan elhívlak majd valahová.

- Még 0,3-at. - Oké.

Kész vannak.

Azon gondolkozom, vajon mire fogják őket használni?

Ki tudja.

De remélem, használni fogják, mivel Yoshino keményen dolgozott, hogy elkészítse őket.

Köszi.

Én vagyok az, aki hálás lehet.

Köszi.

Nincs benned egy csepp szégyenérzet se? Ilyen komoly arccal felbukkansz az iskolában.

Hirose-kun, tévedsz! Yokoyama-kun nem csinált semmit.

Fogd be!

Csak azért csinálod ezt, hogy plusz pontokat szerezz. Erről szól az egész, nem?

Nem!

Miután megbántottad Momo-chan érzéseit...

Egy másik lánnyal flörtölsz!

Megpróbálnád nem az arcomat megütni, kérlek?

Utálom az ilyen szar alakokat, mint te, akik nem veszik komolyan a dolgokat!

Végül is, te a kisujjadat se mozdítottad, hogy ez elkészüljön.

Yoshino csinálta az összes munkát.

A jelenléti íved a bizonyítéka, hogy nem akarsz itt lenni.

Ha ez a helyzet... elérem, hogy elmenj!

Hagyd abba!

Te is idegesítő vagy. Csak kétségbeesetten ki akarsz innen jutni.

De azt is gondolom...

... hogy nem igazán akarod tönkretenni azt. - Hah? Miről beszélsz?

Nem én voltam az egyetlen, aki dolgozott rajta.

- Ha őrá gondolsz... - Mindannyian segítettetek nekem.

Rájöttem, hogy milyen komolyan veszitek a gyakorlati képzést.

Általában mindannyian lármásak és indulatosak vagytok.

A rendes órákon alig figyeltek.

De amikor a gyakorlati képzésen vagyunk, komollyá és udvariassá váltok.

Én is próbálok mindent beleadni, és felzárkózni hozzátok.

Talán emiatt van.

De látni, ahogyan dolgoztok...

Amilyen csodálatos módon tanultok...

és közben élvezitek is... Végül megértettem egy kicsit.

- Igen! - Menj!

Tényleg sok bátorságot adtatok nekem.

Hálás vagyok.

Ezért... Nem hiszem, hogy tönkre akarnád tenni.

Bocs, hogy késtünk.

Gyerünk, Hirose-kun, mire vársz?

Az a srác nagyon idegesítő, talán elintézzük neked?

- Menjünk haza. - Mi?

Hagyjuk békén.

Miért? Azt hittem, azt is tönkretesszük...

Megbánhatjuk még, szóval csak hagyjuk. Emellett, én egy iparos srác vagyok.

Mi a fene?

Nos, nekem is... mennem kell dolgozni.

Oké.

Ha iskolát akarsz váltani, akkor sok szerencsét hozzá.

Tessék?

Egy másik irányba akarsz elindulni, nem igaz?

Szia.

Ez...

Ez nem a tiéd?

Többé nincs rá szükségem, szóval kidobhatod.

Oké.

Holnap találkozunk.

Kilépési kérelem

Holnap találkozunk.

Az itteni emberek olyan hülyék, nehéz jó beszélgetőpartnert találni.

Nekem is nehéz veled beszélgetni.

Tényleg?

Zavarsz, szóval kérlek, elmennél?

Ó, egyébként... hallottam a bátyádról.

Újra elmondom,

nehéz a nőknek túlélni ezen a helyen...

Másrészről...

Nem minden lány tudja megtapasztalni az előnyeit, mint ahogy nekem sikerült.

De...

hogy én itt maradjak három évig... az egy másik történet.

A jövő héten: ~ASUKO MARCH!~ Harmadik rész: "Az egyedüli lány megmenti a 27 műszakis fiút! A könnyekkel teli kiutasításos incidens."