Original subtitles

Provided by explosiveskull https://Twitter.com/kaboomskull

Fordította: IRO

2149-et írtunk.

Már 9 év telt el minden idők legnagyobb háborúja óta,

amely globális vegyi hadviseléssel végződött.

A tavak és folyók kiszáradtak.

A kormányok szétestek.

Emberek milliárdjai haltak meg a levegőben lévő méregtől.

Az egyetlen túlélők olyan emberek voltak, mint én,

akik voltak olyan szerencsések, hogy egy menedékhelyen élhettek.

Bár én nem a szerencsés szóval jellemezném a korábbi életemet.

Minden volt, csak az nem.

Jó reggelt, Darwin!

Kérlek, várd meg a retina szkennelést!

Reklámozza a termékét vagy márkáját itt, lépjen velünk kapcsolatba www.OpenSubtitles.org még ma

A KR201 lakos alszik.

Szia anya! Bárcsak ébren lennél!

Muszáj...

szeretnék beszélni veled.

Szia anya! Kérlek hívj vissza! Darwin.

Szeretnél most zuhanyozni, Darwin?

A 7-es szektorban kezdj el ásni!

Mint minden nagy katasztrófa esetén, most is adódtak lehetőségek.

Legalábbis a Világhatóság szempontjából.

Ételért, szórakozásért és menedékért cserébe

ritka ásványi anyagokat kellett bányásznunk,

amelyeket fejlettebb menedékhelyek építésére használtak fel.

10 perc szünet.

Üdvözöllek az Ambrózia Ételbárban.

Mit adhatok ma?

A választásod, halrudacskák.

Kérlek erősítsd meg!

A választásod, Csirke király módra.

Kérlek erősítsd meg!

Kiváló választás!

Szeretnéd, hogy délben kiszállítsuk?

Köszönjük, hogy az Ambrózia Ételbár termékét választottad.

Figyelmet kérek!

A levegő tesztek továbbra is magas szintű szennyeződést mutatnak.

Kötelező kijárási tilalom továbbra is érvényben.

Lehetetlen megunni a Tarklore-t,

a valaha készült legnépszerűbb játékot.

Le tudod győzni a számítógépet?

Folytasd a munkát!

Ahogy teltek-múltak a napok,

úgy éreztem egyre inkább elszakadok a régi életemtől.

Műszak vége.

Az agyatlan munka teljesen kikészített.

Többet akartam az élettől.

Az egyetlen menedék a vég nélküli játék volt.

De még ez sem tudta kitölteni a bennem növekvő űrt.

Gratulálok! Eljutottál a paradicsomba!

A KR201 lakos alszik.

Jó éjszakát, Darwin!

Szép álmokat!

Apám még jóval a bombázás előtt elment.

Ez kegyetlen választás elé állította anyámat.

Vagy együtt maradunk, és talál rá módot, hogy megvédjen a méregtől a levegőben,

vagy örökre elválasztva egymástól, ám biztonságban a menedékhelyen.

Gyere, anya!

Azt mondta nekem, "Fiam, te vagy a jövő.

Megöregszel majd, és szeretni fogsz,

és egyszer talán megérted, miért kell itt hagynom téged."

Jó reggelt, Darwin!

Remélem jól aludtál.

Kérjük, várd meg a retina szkennelést!

Van valami probléma?

- Nem. - Mit csinálsz?

Rossz gombot nyomtam.

- Folytasd a munkát! - Rendben.

Folytasd a munkát azonnal!

Rendben. Sajnálom.

- Mi a probléma? - Nincs probléma.

Folytatom a munkát.

Könnyen pótolható vagy.

Kérlek, ne cserélj le!

Mostantól rendesen fogok dolgozni.

Elektromos túlterhelés.

Leállítás.

Tartalék akkumulátor bekapcsolva.

Energia az életmentő és vészvilágítás funkciókhoz fenntartva.

2 NAPPAL KÉSŐBB

Az akkumulátor töltöttségi szintje 50%.

Az akkumulátor töltöttségi szintje 20%.

Minden energia a levegő tisztítására fenntartva.

Az akkumulátor töltöttségi szintje 5%.

A levegő tisztítása 15 perc múlva kikapcsol.

Az akkumulátor töltöttségi szintje 0%.

Légtisztítás kikapcsolva, a menedékhely leáll.

Viszlát Darwin!

Ha a villámvihar nem pusztította volna el a menedékemet,

még mindig azt hinném, hogy a levegő mérgező.

Szerencsém volt?

Talán...

Aztán arra gondoltam,

talán ezért nem fogadta anyám a hívásaimat.

Gyere, anya!

Talán a tiszta levegőről is tudott.

Vagy talán... szüksége volt a segítségemre.

Meg kellett találnom őt.

Az elmúlt kilenc év alatt nem sétáltam többet három méternél.

A lábam gyenge volt,

az elmém pedig... olyan törékeny, mint a fiúé, aki belépett a menedékre.

Szóval, bejárni ezt a szétrombolt földet,

egy igazi küzdelem lesz.

De nem volt más választásom.

Öt egység adásonként.

Egyenleg nem áll rendelkezésre. Egyenleg nem áll rendelkezésre.

Egyenleg nem áll rendelkezésre.

M308-AS SZEKTOR KORÁBBAN MISSISSAUGA

M402-ES SZEKTOR KORÁBBAN KINGSTON

Úgy éreztem napokig sétáltam a tűző napon, étel és víz nélkül.

Nagy szükségem lett volna menedékre.

És aztán a távolban meghallottam egy ismerős hangot.

Nem votam biztos benne, hogy nem álmodom.

De az élet jele reményt adott.

Ki vagy te?

Beszélsz?

Gyere RT, menjünk!

RT, gyere!

Menjetek!

RT!

RT, gyere!

Mi az?

Egy ember.

- Férfi vagy nő? - Férfi.

- Lakó? - Úgy nézett ki.

- Tud beszélni? - Nem úgy tűnt.

Nem hiszem, hogy észrevették.

Ha látták volna, már itt lennének.

Szóval nem hiszed, hogy a rendőrséggel van?

Nem, nem hiszem.

Minden rendben! Előjöhettek!

Suzie, edd meg a vacsorádat!

Terítettünk neked.

Steven!

Köszönöm.

Hagyd abba a nevetést!

Szeretnél egy kis desszertet?

Ó, hozom én!

Lillian Bale vagyok, egyébként.

Azt hiszem, a lányommal, Dara-val, már találkoztál.

Szeretnénk kommunikálni veled, ha lehet.

Tudsz beszélni?

Sajnálom, de nincs számítógépünk.

De megérted, amit mondok?

Jó.

Finom volt a vacsora?

Nagyon éhes voltál, igaz-e?

Nem tudom, hol terveztél aludni ma este,

de van egy nagyon kényelmes matracunk a házban.

Vagy ki is hozhatjuk, ha úgy tetszik.

Azt szeretnéd?

Több mint kilenc éve nem láttam élő embert.

Ugyanannyi ideje nem hagyta el egyetlen szó sem az ajkamat.

És bár olyan emberek vettek körül, akikkel újra normálisnak éreztem magam,

megesküdtem magamnak, hogy ez a megálló csak ideiglenes lesz.

Ittál már teát?

Próbáld meg egy kis mézzel!

Teszek bele neked.

Nos, szeretnénk feltenni neked néhány kérdést,

arról, hogy ki vagy és mit csinálsz itt kint.

Nem gond?

Csak... tedd a kezed az asztalra...

mint egy billentyűzetre!

Jó, rendben.

Most Steven ráteszi a kezét a tiedre,

és csak gépelned kell, amit mondani akarsz.

Semmi gond.

Kicsit lassabban!

A szobámba belecsapott a villám,

és ez tönkretette a számítógépemet,

és a vészjelzésemet is.

Mindkettőt egyszerre.

Gondolom, soha senki nem mérlegelte annak a lehetőségét,

hogy a két eszköz egyszerre megy tönkre.

Én biztosan nem.

Mi a neved?

Darwin.

Darwin.

- Szia Darwin! - Szia Darwin!

Szia Darwin!

Helló!

Tessék.

Ez fontos.

A bőrünkre szoktuk tenni, hogy ne égesse meg a nap.

Látod? Ennyi az egész.

Egy kicsit már rózsaszín vagy, de szerintem rendben leszel.

- Te vagy az! - Suzie!

Tudod, hogy kell fogócskázni?

Oké, Susie megérintett téged, ezért te vagy a fogó.

Most érints meg engem!

Rajta, érints meg!

Oké, most én vagyok a fogó, és meg kell érintenem valakit!

Te vagy az!

Suzie, te vagy az!

Anyám... mi történt anyámmal?

Nem tudom. Történt valami az édesanyáddal?

Azt gondoltam, hogy segítséget fog küldeni.

Azt hittem, hogy majd felveszi a kapcsolatot a Hatósággal,

és mondja nekik, hogy mentsenek meg engem.

De nem tette.

Jó éjt, Darwin!

Mi csak segíteni akarunk.

Ha el akarsz menni, meglátogatni anyádat, senki sem állít meg.

Szeretnél esetleg előbb aludni egy kicsit?

Jó éjszakát!

Anya?

Bejöhetek?

Helló! Odabent vagy?

Hol voltál, Darwin?

Már 23 napja eltűntél.

Hogy élted túl?

Kérlek, hagyj békén minket!

Te tudsz beszélni, Darwin. Hol tanultál meg beszélni?

"Hagyj minket békén"...

Hogy érted, hogy "minket"?

Honnan vetted ezeket a ruhákat, Darwin?

Hagyj békén!

Ehhez nincs jogod!

Úgy tűnik öten vannak.

Küldj felderítőket az M402-es szektorhoz!

Nincs hozzá jogod!

Semmi gond... semmi gond.

Hé, minden rendben.

Oly sokáig az egyetlen dolog, ami valóságosnak tűnt, az álmaim voltak

mint ablakok egy másik világba.

De ez szép lassan megváltozott,

ahogy elkezdtem újratanulni mindent,

amit valaha tudtam a bezárás előtti életről.

- Mi történt veled? - Semmi gond. Semmi gond.

- Segíts neki! - Oké.

- Hozom a felmosót. - Jól vagy? Gyere!

Ezeket forgasd jobbra-balra, amíg el nem éred a kívánt hőmérsékletet.

Aztán belépsz a zuhany alá,

megfogod ezt a szappant, és bedörzsölöd vele a testedet.

Majd leöblíted az egészet.

Ez az egyik nagybátyámé volt, de szerintem jó lesz rád.

Rengeteg régi ruhánk van.

Megy már a zuhanyozás?

Szárítsd meg magad azzal a törülközővel, és vedd fel ezeket a ruhákat, oké?

Szükséged van segítségre levetni az overallodat, esetleg...?

Rendben lesz, Dara. Menjünk!

Ezek a nadrágod alá mennek. Oké? Nadrág alá.

- Steven? - Igen?

- Add azt ide! - Oké.

Szép elkapás!

Nos... hát nem nézel ki jól?

Pszt!

Steven?

Nincs ott semmi.

Ne aggódj! Szóval, van rajtad napozó krém?

Szóval, gondolod, hogy esetleg velünk maradsz egy darabig?

Menni készülsz?

Oké,... szóval ez az "igen".

Ez pedig a "nem", ugye?

Ha pedig azt akarod mondani, hogy "nem tudom", így csinálsz.

Próbáld meg!

Oké, nem rossz. De közben össze kell szorítanod a szádat!

Így valahogy... ne túl erősen!

Alakul. Steven, gyere ide!

Megmutatja. Csak lazítanod kell!

- Igen. - Nem tudom.

Valahogy így.

Ez majdnem jó volt. Menni fog, ígérem.

Szóval... akkor maradsz?

Igen?

Oké, jó.

Szórhatsz bele magokat.

Dara volt az egyik legkedvesebb ember, akivel valaha is találkoztam.

Nos, nem mintha túl sok emberrel találkoztam volna eddigi életem során.

De ahogy teltek a napok, a hangom megerősödött.

Olyan gyengédséget éreztem az új barátom iránt, amit azelőtt soha.

Mi a helyzet?

Dolgozom a kommunikációs képességeimen.

Próbáld újra!

Most leülsz...

És most felállsz...

És... most...

Oké! Azt hiszem kész a vacsora.

Megterítenétek az asztalt, kérlek?

Persze.

És én most... felállok...

- Aha. - és az asztalhoz sétálunk...

én pedig meg fogom teríteni az asztalt.

Szóval Darwin, éhes vagy?

Igen!

Soha nem kóstoltál még ilyen finomat, mint ez, igaz?

Nem!

És mit gondolsz, mi lesz a desszert?

Nem tudom.

Nem tudom!

Dara!

Nagyon jó volt, Darwin. Nagyon-nagyon jó.

Beth!

Anya, táncolhatunk? Szeretnék táncolni.

- Ez az, táncoljunk! - Már régen nem táncoltunk!

Beth, hoznád a zenét?

Miért nekem kell csinálnom mindent?

Dara, hoznád a zenét?

Nem, hozom.

- Steven, tegyük arrébb ezt az asztalt! - Majd én!

- Biztos vagy benne? - Igen.

Oké!

- Darwin, szeretsz táncolni? - Igen.

Suzie? Táncolsz velem?

Tessék.

Tudod, hogy kell keringőzni?

Nem én.

Akarod, hogy megmutassam?

Igen.

Gyere! Szóval az egyik kezedet kinyújtod, így.

A másikkal átöleled a derekamat. Jó!

Most lépj a jobb lábaddal! Mindig jobb lábbal kezdünk.

- Oké. - Oké. Aztán ugrasz kettőt.

Egy, kettő, aztán balra, ugrás, ugrás, jó, ugrás, ugrás.

És most megpróbálok egy fordulatot...

Lép, ugrás, ugrás...

Lép, ugrás, ugrás...

Jó! Ugorj, ugorj, lépés...

Bocs, az én hibám!

Hogy van a hangod?

Fáj.

De nagyon jól csinálod ahhoz képest, hogy kilenc éve nem beszéltél.

Azt olvastam, hogy ha egy gyerek hat éves koráig nem tanul meg beszélni,

akkor később sem fog.

Én beszéltem egy kicsit.

Amikor édesanyáddal éltél?

Igen.

Az én apámat Marknak hívták.

Nagyon vicces volt. Mindig megnevettetett bennünket.

Aztán elment, hogy az óceán mellett éljen.

Nagyon sok család él ott.

A háború előtt a világ népessége milliókkal fogyatkozott.

Ezért, mint ahogy Dara apját,

az én apámat is elküldték, hogy segítsen a Föld újra benépesítésében.

De miután a bombákat ledobták, és az elzárást törvénybe iktatták,

a családok szerte a földön elszakadtak egymástól.

Betakartad azt a foltot ott középen?

Igen.

Jó.

Ide fogja hozni őket. Ugye?

Hogy érted ezt, Beth?

Keresni fogják őt, és minket is megtalálnak.

Nem!

Nem, nem hiszem.

Remélem, hogy nem.

A remény hatalmas erő.

Adott nekünk valamit, amiben hihettünk.

De a remény nem pótolhatja az igazságot.

És Bethnek igaza volt,

ha maradok, valami szörnyűség fog történni.

Biztos vagy benne, hogy biztonságos itt kint?

Ezen tűnődtem én is.

Azt hiszem, hogy igen.

Egy mély völgyben vagyunk, sűrű erdő vesz körül.

Senki nem veszi észre a tüzet.

Ha valaha ránk találnának, akkor...

Beth!

Azt hiszem, Darwin tisztában van vele, hogy a rendőrségi cirkálók mire képesek.

Tudom, mit tesznek a bűnözőkkel.

Mi bűnözők vagyunk, Darwin.

Nem szeretem a rendőrségi cirkálókat.

Tudom, édesem. Ezért kell vigyáznunk.

Nem engedjük, hogy meglássanak.

Mi van, ha tényleg keresik valamelyikünket?

Nem hiszem, Beth.

Szép ma a folyó.

És mártsd be a szárnyaidat a vízbe, és aztán jól rázd le őket!

Anya azt mondta... hogy régen...

az emberek együtt maradtak, a gyerekek megszületése után is.

Szóval, ahelyett, hogy körbeutazzák a világot és új családokat alapítanak,

az apa ottmaradt az anyával, és együtt maradtak örökre.

- Igazán? - Igen.

Ez egy jó ötlet.

Szeretném ezt tenni.

- Igazán? - Bizony.

Meg kell találni hozzá a megfelelő embert.

Igen.

Emlékszem, amikor Steven először megjelent itt.

Olyan fura érzésem volt,

mintha valahogy... arra rendeltetett volna, hogy velünk éljen.

Bármerre mehetett volna, de végül itt kötött ki.

Gondolod, hogy ez csak véletlen?

Szerinted csak véletlen, hogy te idejöttél?

Nem.

Igazán?

Dara, tudod van az az építkezés az erdő szélén?

Igen.

Ott dolgoztam.

Az egyik markolót működtettem.

Egy nap munka közben láttam valamit a monitoromon.

Valami... hihetetlent.

Volt ott valaki.

Azért jöttél ide, mert engem kerestél.

Nem tudom, miért nem mondtam el eddig.

Sajnálom.

Utálsz engem?

Nem.

Azt hiszem, szeretlek.

Mi?

Képzeld el!

Srácok, pszt...

Oké, tiszta a levegő.

Ó, ne! Ezt nézd meg!

Akar valaki törölközőt cserélni velem?

- Mondjuk te, Darwin? - Semmi baj a törülköződdel, Beth.

Nem hozzád beszéltem. Darwinnak mondtam.

Nem, ne! Semmi baj a törülköződdel!

Ha neked jó, cserélj velem!

- Az nem valószínű. - Ugyan már, Dara!

Hagyd már abba!

- Cseréljünk törölközőt, Steven! - Miért?

- Csak csináld! - Ez az enyém!

- Csak add ide! - Miért?

Csak add ide a törülközőt, Steven!

Rendben, most boldog vagy? Megkaptad a törülköződet.

Tiszta a levegő, srácok.

Drón!

Darwin!

Bújjatok el!

Ide! Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk!

Soha többé nem mehetünk úszni.

Nem rakhatunk tábortüzet, nem sétálhatunk.

Nem csinálhatunk semmit többé.

- Beth... - Csak bent lehetünk életünk végéig.

Ebben a világban élünk. Nem tehetünk semmit.

De igen! Darwin elmehet.

Valaki biztos meglátta, hogy idejön, és őt keresik.

Honnan tudta volna a drón, hogy hol vagyunk?

Beth, nyugodj meg!

Biztos vagyok benne, hogy nem látott senki.

- Valaki biztos meglátott. - Volt már meleg helyzetünk korábban is.

De nem ennyire!

Ez a cirkáló pontosan tudta hol keressen és majdnem elkapott.

- És mindezt Darwin miatt! - Azt hiszem, le kellene nyugodnunk!

És igazad van, Beth, óvatosnak kell lennünk!

Meg kell húznunk magunkat!

Egy kis ideig mindannyian bent maradunk.

Nem szeretem a drónokat.

Semmi baj, Suzie.

Ne aggódj, nem találnak meg minket! Itt biztonságban vagyunk. Oké?

Biztonságban vagyunk.

A felhőket nézed?

Olyan kicsinek érzem magam.

Láttam, hogy üres az ágyad.

Azt hittem elmentél.

Csak kijöttem gondolkodni.

Miről?

Rólad...

az itteni életemről...

Néha úgy érzem, hogy...

minden, ami itt történt csak egy álom.

El fogsz menni, igaz?

Dara, nem maradhatok itt, ha azzal veszélybe sodorlak.

Nem lehetek én az oka, hogy az egész családodat elviszik.

De meg fogjuk oldani.

Bent maradunk, ahogy anyám mondta, és...

És egy pontosan ugyanolyan világban élnél,

mint amit egész életedben próbáltál elkerülni.

Nagyon sajnálom.

Mindig tudtam, hogy a férfiak elmennek.

Megértettem és próbáltam elfogadni, amennyire csak tudtam...

Bárcsak ne mondtad volna, hogy te más vagy!

Dara, nem akarok elmenni.

De igen.

Ilyen a természeted.

Megtaláltam. Univerzális, szóval működnie kell!

Nem is túl régi.

Köszönöm.

- Köszönök mindent. - Szívesen, Darwin.

Ilyen házat fogok keresni anyámnak.

Megmutatom neki, milyen a kinti élet.

Az csodálatos lenne.

Köszönj el Dara-tól a nevemben!

Rendben.

Mondd meg neki, hogy szeretem!

Viszlát Steven!

Szia Suzie!

Viszlát Beth!

Ne hagyd, hogy elkapjanak!

Nem fogom.

Gyertek!

Anyám menedékhelye ott volt, ahol régebben éltünk.

Kétnapi járásra, könnyed tempóban.

Elhaladtam korábbi életem maradványai mellett.

A bezárva töltött évek emlékei.

M309-ES SZEKTOR KORÁBBAN TORONTO

Helló anya! Kérlek, hadd csatlakozzak!

Egy kommunikációs állomáson vagyok, és az utolsó egységemet használom.

Kérlek!

Csatlakozási kérelem elfogadva.

Kód: B3348721946.

Tényleg én vagyok, anya.

- Életben vagy? - Igen. Élek.

Anya, meglátogatlak.

Épp úton vagyok hozzád.

- Miért? - Bízz bennem!

Csak nyisd ki az ajtót, amikor odaérek!

Anya? Én vagyok az, Darwin.

Megjöttem.

Bejöhetek?

Nem kell aggódnod a rossz levegő miatt.

Én most is azt lélegzem, és tiszta.

Kérlek! Én vagyok, Darwin.

Én vagyok a családod. Én...

Állj! Azonosítsd magad!

33348721946

Retina vizsgálat.

A nyilvántartás szerint elhagytad a lakást valamikor május 19 előtt.

Hol voltál? Hova mentél?

Itt voltam, anyámmal.

Miért nem értesítettetek bennünket?

Anyám szólt róla, nem?

- Nem. - Nekem azt mondta, hogy igen.

Kérlek, bocsáss meg neki!

Ki nyomta meg a vészjelzőt?

Anyám.

Úgy hallotta, hogy valaki be akar törni.

Szóval kijöttem, hogy megnézzem.

Nem félsz, hogy belélegzed a levegőt?

A levegő jónak tűnik.

A hamis bejelentés súlyos bűncselekmény.

Ne forduljon elő többet!

Nem fog.

A nevedet törlöm az eltűnt személyek közül.

Oké. Sajnálom, nem fordul elő többet!

Kérlek, lépj hátrébb a járműtől!

Köszönöm, és további szép napot kívánok!

A rendőrség elengedett, anya.

Még ők is látják, hogy nem vagyok veszélyes.

Tudom, hogy te is látnád, ha beengednél.

Kérlek!

Szia anya!

Én vagyok az, Darwin.

Még mindig a Tarklore-ral játszol?

Én nem játszottam semmilyen játékot, mert a számítógépem megsemmisült.

Észrevetted, amikor eltűntem a netről?

Anya!

Mi lenne, ha lenne egy világ...

ahol biztonságos kimenni a szabadba...

ahol a levegő tiszta...

és a nap ragyogó és meleg?

A világ nem az a hely, mint aminek gondolod.

Nem bánod, ha használom a számítógépedet egy kicsit?

Ne félj!

Csak megnézek valamit, oké?

Semmi baj.

Üdvözöljük a Világhatóságnál.

Archívum hozzáférés...

Hozzáférés megtagadva.

Hozzáférés megtagadva.

Nem sikerült elküldeni az üzenetet.

Nem sikerült elküldeni az üzenetet.

Hol vannak?

Munkavállalói hozzáférési kód: B3348721946.

Archívum hozzáférés megadva.

Otthoni térfigyelő kamerák.

1 kilométeres látótávolság.

1–5 kilométeres látótávolság.

7-es szektor építési terület.

Ha láttak, miért nem jöttek segíteni?

10-20 kilométeres látótávolság.

Senki sem figyel.

Bármikor elkaphattak volna minket.

Nincs ott senki.

Viszlát, anya!

Szeretlek.

Darwin?

Igen, anya.

Végigjátszottad a Steam Drifters-t?

Igen.

Eljutottam a paradicsomba.

Anyám teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal.

A Világhatóság félelemkeltésének a mellékterméke volt.

És nem volt egyedül.

Még azután is, hogy a kormány szétesett,

emberek ezrei maradtak a menedékükben,

féltek kimerészkedni a szabadba.

Nem tudták, hogy máshogy is lehet élni.

De a többségünknek ez egy bátor új világ kezdete volt,

bezártság nélkül, és hazugságok nélkül.

Az emberek végre elkezdtek kiszabadulni minden szektorban.

Van valami probléma?

Folytasd a munkát!

Nem!

Folytasd a munkát azonnal!

Nem!

Könnyen pótolható vagy.

Oké, cserélj le!

Kérlek, folytassátok a munkát!

Van ott valaki?

Anyám egyszer azt mondta nekem, "Fiam, te vagy a jövő.

"Megöregszel majd, és szeretni fogsz."

És milyen igaza volt.

Amikor a férfiak elmennek...

van olyan, hogy visszajönnek?

Általában nem.

Mindig elgondolkodtat,

amikor eszembe jut, hogy egy három méteres menedékben éltem,

és féltem kimenni a szabadba.

És aztán, hogyan szedtem össze a bátorságom,

hogy beilleszkedjek egy újragondolt társadalomba.

A későbbi feleségemmel, Darával,

a legszebb nővel, akivel valaha találkoztam.

Azt hiszem egy kicsit mégis szerencsés vagyok.

Provided by explosiveskull https://Twitter.com/kaboomskull

Fordította: IRO

Reklámozza a termékét vagy márkáját itt, lépjen velünk kapcsolatba www.OpenSubtitles.org még ma