Original subtitles

Tudom, hogy már számtalanszor látták a New York-i Times Square látványát.

De csak tudatni akartam, merre vagyunk.

Ígérem többet nem fogják látni.

Kevésbé ismertek a mellékutcák...

a 44. és a 45. utcák...

amik a 8. sugárút felé tartanak.

Ezen a kis helyen tömörül vagy egy tucat jó színház.

Harry Phillips vagyok, színházi producer.

Ha egy kicsit idegesnek hangzok, az azért van,

mert az egyik darabomat ma este mutatják be.

A betűk nagysága elárulhatja maguknak ki a sztár.

Most még minden csendes,

de hamarosan kinyílnak az ajtók az első felvonás utáni szünetre.

Az idő 21:25.

És a "Jó" vagy "Rossz" szó azonnal eléri a Sardi's éttermet...

a 44. utcában...

ahol összegyűlnek a színházi világ különböző szereplői.

A legjellegzetessebb tagjai ennek a csoportnak sajnálatos módon...

a bárpultnál gyülekeznek.

Ő egy producer, aki visszautasította a "Nem Vicc Tárgya" színdarabot,

mert nem érte el az ő színvonalát.

Ő egy színdarabíró, akinek az a véleménye a "Nem Vicc Tárgya" szerzőjéről,

hogy még egy papírzacskóból sem tudna kitalálni.

Ez a fickó egy színpadi látványtervező.

Megszabadultam a díszleteitől és azokkal együtt tőle is.

Ő egy színésznő, aki a két évtizeddel ezelőtti kor Beatrice Page-e volt.

Azóta nem vett tudomást más színésznőről.

És itt van pár sajtóügynök...

Nos, nem érdekes. Biztosan itt az ideje az első felvonás utáni szünetnek.

Willie Wolfe az ő neve.

Azért nem ismerhetik fel, mert a széles körben terjesztett Broadway-i lap

tetejéről legalább tíz éve levették a képét.

Épp úton van a Sardi's-ba a szokásos felvonások közötti italáért.

Csak hogy ne lepődjenek meg később, most elmondjuk, hogy az gyömbérsör.

Willie csak gyömbérsört iszik.

Willie épp most mondta el, hogy az első felvonás nagyszerű volt.

A színdarab sikernek tűnik.

Ez az a fajta beszéd, ami romba döntheti az egész estét.

Isten éltessen sokáig, Alice.

Te jó ég! Ma van a születésnapom?

Ha tudtam volna, azt hittem volna, hogy álmodom.

Pedig úgy elhatároztam, hogy elfeledkezem a születésnapomról.

- Szervusz. - Isten éltessen sokáig.

Ameddig emlékezni fogtok a születésnapomra,

remélem emlékezni fogtok az ajándékokra is.

Úgy érzem, hogy olyan nevetséges korban vagyok.

Miért mondod ezt? Csak 29 éves vagy. Izgalmas egy kor.

Biztosan ezt fogom gondolni jövőre is.

Addig is, szerintem 27-nek lenni olyan szórakoztató lenne.

És 25-nek lenni, egyenesen egetrengető lenne.

Annyira 29 éves, amennyire én vagyok az.

Nekem nem tűnik sokkal többnek annál.

Jól van, jól van. Szóval Harry Phillips-nek sikere volt.

Sikere? A második felvonás teljesen kudarcba fulladt.

Nagy kár, nagy kár... Gyere, veszek neked egy italt.

Ó, Eddie Probish... Már mondtam korábban és újra mondom:

még egy papírzacskóból sem tudna kitalálni.

Hogyan várhatták el, hogy bárki is nevessen azokon a sivár díszleteken?

- És milyen volt Miss Page? - Csak remek.

Ováció volt.

Ami neki szólt, nem a darabnak.

Helló, Willie. Két whisky-t.

Willie, szeretném ha megismernéd az ügyfelemet. Willie Wolfe, Stanley Krown.

- Örvendek. - Üdvözlöm.

Eddie Wood bármilyen ügyfele csak gondot jelenthet.

- Miben utazik? - Bármiben.

- Stanley egy író. - Ó, egy író...

Helló, Billy

- Beszédet várnak magától. - Kérem Felix, most nincs olyan hangulatban.

Így sokkal biztonságosabb.

Tudom hogy elcsépelt, de ez olyan megható.

Én szívmelengetőnek nevezném, de nekem nincs szívem...

Mindannyian tudjuk, Harry.

Ülj le, ülj le! Észrevettek.

Ő meg minek van úgy oda? Nem is láthatta a darabot.

Egész éjszaka itt volt.

Ez egy régi trükk. Csak megpróbálja felhívni magára a figyelmet.

Így ha jelentkezik egy szerepre, fel fogják ismerni.

- Ő egy színésznő? - Valami olyasmi. TV reklámokban szerepel.

Hűtőszekrények ajtajait nyitogatja.

Ki az a pasas az étlappal?

Harry Phillips.

Az ügyfelem volt évekig. A nő producere és férje.

Illetve az ex-férje. Egy ideje már elváltak.

És a kefehajú?

Az a nő szeretője. Legalábbis az aktuális évadra.

Nem tudom a nevét. Senki se tudja, szerintem még a nő se tudja.

Furcsa kombináció.

Miért? Harry-t nem érdeklik a szeretői.

Túléli mindegyiket. Bea-vel a legjobb barátok.

Tudod hogy megy ez a showbizniszben.

Bea, drágám, egyszerűen csodálatos voltál ma este.

Köszönöm. Mindig borzalmas vagyok a bemutató estjén,

de soha nem ennyire mint most.

Ígérd meg, hogy máskor is megnézel, amikor jobban játszom a szerepet.

De ne sokkal később. Lehet hogy levesszük a darabot.

Ismered...? Bea mondd még egyszer mi a neve?

Tökéletesen jól tudod mi az! George Courtland.

Van valami római szám is utána, ugye, drágám?

Igen, IV.

A negyedik.

- Csak a pénz miatt tette oda, tudod. - Örvendek, George.

Kaptál bármilyen különleges táviratot, amit használhatnék a rovatomban?

Túl ideges voltam ahhoz, hogy rájuk nézzek. De az ágyban majd elolvasom őket.

És ne feledd, elsőbbségem van a viccesekre.

Persze.

Tovább kell mennem a Stork-ba és a 21. utcába. Madame...

csókolom a kezét.

Ó, de drága.

Willie egy dologban jó, mindig stílusosan távozik.

Igen, de nem elég sűrűn csinálja. Együnk.

Beatrice, kedves, egy régi barátod kérhet egy pillanatot az idődből,

hogy elmondja mennyire csodálatos voltál?

Szeretném. Ülj le és kezdj el hazudozni.

Akkor kezdjük, első hazugság.

Eddie, ismersz mindenkit? Bemutathatom... Mi a neve még egyszer?

Engem cukkol, George, nem téged.

Hát persze, George.

- Örvendek. - Örvendek, uram.

- Itt van, Miss Page, a Times. - Köszönöm, Felix.

Biztos vagyok benne, hogy jó kritika.

Azt írja Beatrice Page...tündöklő.

De a színdarab borzalmas.

Hát mindenesetre én örülök neked, Bea.

Sajnálom a színdarabot, Harry.

Ó, ez csak egy vélemény. Lesznek más kritikák.

Nem lesznek mások. Minket lehúznak, ő meg tündöklő lesz.

Újra el akarom olvasni azt a részt, ahol azt írja, hogy tündöklő vagyok.

Ki...az a férfi?

Az új ügyfelem. Író.

Épp most írta meg az első darabját. Kiváló anyag.

Ami azt illeti, épp ma este hoztuk el a gépelő ügynökségtől.

- Nem Bea-nek való anyag? - Bárcsak az lenne.

De mindenestre meg kéne ismerned. Intelligens pasas.

Bea, szeretnél megimserni egy színdarabírót,

aki írt egy darabot, amiben nem lenne szereped?

Általában nem. De hívd ide.

A változatosság kedvéért, szeretném szemügyre venni.

Az Isten szerelmére, Harry, próbálj emlékezni George nevére.

Csak egy támpontra van szükségem.

Bea, drágám, szeretném bemutatni az új ügyfelemet, Mr. Stanley Krown-t.

- Örvendek, Mr. Krown. - Üdvözlöm.

- Mr. Harry Phillips. - Üdvözlöm.

És végül, de nem utolsósorban...George.

George.

- Az ég szerelmére, Courtland! - Courtland.

- Üdvözlöm. - Örvendek.

- Ez egy teljesen közönséges név. - Egy teljesen közönséges fickóé.

- Nem csatlakozna hozzánk, Mr. Krown? - Köszönöm.

Úgy látszik sokan ideférünk.

Nem, köszönöm.

Látta a darabot ma este, Mr. Krown?

Igen.

- Látta a Times kritikáját? - Valaki hangosan felolvasta a bárpultnál.

Mondja meg, Mr. Phillips...

miért van az, hogyha valakinek a darabja megbukik,

mindenki olyan elégedettnek tűnik?

Ez így van rendjén, ha másnak bukik meg, én is elégedett vagyok.

Gondolom ilyen az emberi természet.

Úgy vélem, ezt jól összefoglalta.

Meg fogom kérdezni, még ha bele is halok.

Hogy tetszettem én a darabban, Mr. Krown?

Ó, meg volt őrülve érted!

Mindig elmondom, amit gondolok, Miss Page.

Nagyon kevés barátom van.

Visszavonom a kérdést.

Elbűvölőnek találtam.

Nos, ez más mint a tündöklő.

Az idő felében.

Hogy érti, hogy az idő felében?

Nos, az idő felében elbűvölőnek találtam

és az idő másik felében olyan magabiztos volt, hogy elbűvölő,

amitől szorult érzés támadt a gyomromban.

Ne nézzetek rám. Nem tudom, hogy viccel-e vagy sem.

Nem azon volt, hogy szórakoztassa a közönséget.

Megengedte nekik, hogy szórakozzanak, lekezelő volt,

fölényeskedő, feljebbvalónak képzelte magát a darabhoz és az emberekhez képest,

akik fizettek hogy megnézzék.

Csak az idő felében, drágám, csak az idő felében.

Szerintem bárki, aki tehetséggel lett megáldva, tartozik valamivel mindenkinek.

A legjobb képesség, amit egy színésznő birtokolhat, az az alázatosság.

És ez olyasmi, amit magának, Miss Page, még meg kell tanulnia.

Én úgy gondolom nagyszerűen alakítottam. Nem sikítoztam vagy ilyesmi.

Ha még én lennék a férjed, most kihívnám őt,

de most szerintem ez Mr. Courtland-től függ.

Most emlékezett a nevemre.

Jól van, egy színésznőnek alázatosnak kell lennie.

Mi van az íróval, Mr. Krown, neki is alázatosnak kell lennie?

Soha.

Az alázatosság romba dönthet egy írót.

Az írónak nem másoknak kell megfelelnie, csak saját magának.

Nem szabad foglalkoznia azzal, hogy mások mit gondolnak róla vagy a munkájáról.

Arrogánsnak, egocentrikusnak kell lennie...

és még gorombának is.

Nincs szerződéses kapcsolatban velem. Nincs közünk egymáshoz az írásban.

Ne, ne, le vagyok nyűgözve.

Szerintem mi magunk is kicsit gorombák voltunk, Harry.

Miért nem hívjuk meg ezt a fiatalembert egy italra és folytatjuk ezt a vitát?

Nem, sajnálom, nem tehetem. Köszönöm, de munkába kell mennem.

Hajnali 1-kor? Ekkor szokott írni?

Nem, nem írni. A Washington-i Piacon dolgozok.

A Washington-i Piacon?

A Washington-i Piacon.

Sajnálom, ha durva voltam, Miss Page, de ki kellett mondanom, amit gondolok.

Le kéne tennem erről a szokásomról.

Jó éjszakát.

Lássuk csak, hol tartottunk, mielőtt ránkzúdultak a dolgok?

- Ó, itt felejtette a borítékját. - Az a színdarabja. Holnap odaadom neki.

Hadd vigyem el, jó, Eddie? Átfutnám, ha lesz rá időm. Csak kíváncsiságból.

Persze. Olyan mint ő, erős anyag.

Kijött a Tribune, Miss Page. Azt írják ragyogó volt.

Köszönöm.

Mi jobban tudjuk, ugye drágám?

Fölényeskedő, feljebbvaló, és túl magabiztos vagyok. Elbűvölő vagyok.

Nahát, nem tudtam, hogy itt aludtál.

Elkezdtem olvasni a srác darabját. Későre járt, így megint a dolgozószobában aludtam.

- Elolvastad az összeset? - Igen.

- Jó reggelt, Emma. - Jó reggelt, Miss Page.

- Hol van a narancslevem? - Azt is megitta?

- Már a füléből is ez folyik, annyit ivott. - Árulkodós!

Tudod mit tesz egy bukás az ember étvágyával.

Facsarok még.

Hívtad már a jegypénztárt?

Igen. Gyakorlatilag nincs előjegyzés jegyekre.

Nem lesz folytatás.

Újra itt vagyok összetörve.

Ó, sajnálom, drágám. A következő színdarab jobb lesz.

Mondd csak...

hatással lesz ez a tartásdíjam kifizetésére?

Nos, későbbre dátumozott csekkekben gondolkodtam.

Ó, Harry, már megint? Tudod mennyivel vagy lemaradva a tartásdíjam fizetésében?

Nem tudom, de biztos vagyok, hogy te tudod.

Az utolsó penny-ig.

Nincs más, akit ennyire kedvelnék, mint téged, Harry.

De az üzlet az üzlet.

11201 dollár...

és 37 cent.

Ebben nincs benne a kamat, ami úgy 670 dollár.

Hat százalék nem hangzik valami barátian.

A Merchant & Seaman's Bankban 3%-ért is bármikor felvehetek kölcsönt.

De a Merchant & Seaman's Bank nem adja neked oda élete legszebb éveit.

Nem tudnád kifizetni legalább a kamatot?

Nem, de a kamat kamatát lehet hogy el tudom intézni.

Drágám, csodálkozom mi tesz annyira ellenszenvessé, ha pénzről van szó.

Egyébként inkább nagylelkű, melegszívű, teljesen elbűvölő személy vagyok.

673 dollár 6%-a...

Ó, köszönöm, Emma.

Gondolom van ma valami más is az újságban rajtunk kívül.

- Elkészítenéd a kávémat, drágám? - Igen.

Cukorral.

Mióta iszod cukkorral?

Olyan lehangolt vagyok. Így sokkal olcsóbb, mintha pszichológushoz mennék, nem?

Cukor nélkül.

Ez az az öngyújtó, amit karácsonyra adtam neked?

Majdnem. Ez az, amire kicseréltem azt, amit karácsonyra adtál nekem.

Veled reggelizni olyan szórakoztató.

Szórakoztunk mi, amikor még házasok voltunk, Harry?

Ezen el kell gondolkoznom.

Nem, nem hinném.

Reggelizésnél biztosan nem.

Mindig veszekedés, veszekedés, valami borzalmas.

Mióta váltunk el, Harry?

Nem emlékszek pontosan.

Már régen. Elég régen ahhoz, hogy 11 ezer dollár tartásdíjat felhalmozzak.

Ne aggódj, drágám. Ki fogod fizetni.

Minden centjét.

Egy bizonyos Mr. Krown szeretne beszélni magával.

- Mr. ki? - Mr. Krown.

Tudod a srác tegnap éjjelről, az író Stanley Krown. Küldje be, Emma.

Ó, az a Mr. Krown. A Washington-i Piacos Mr. Krown.

- Üdvözlet. - Üdvözlöm, Mr. Krown.

Stanley, hogy vagy?

Nos, ha tegnap este elég jól ismertél, hogy sértegess,

akkor elég jól ismerlek, hogy Stanley-nek hívjalak ma reggel.

Kérsz egy kis reggelit, Stanley?

Reggelit? 12:30 van.

Akkor kérsz egy kis ebédet?

Nem, köszönöm. Most végeztem a munkával, általában ilyenkor fekszem le.

- Remélem nem tartjuk fel. - Nem, azért jöttem hogy beszéljek magával.

Eddie Woods mondta, hogy elvitte a színdarabom példányát tegnap éjjel.

- Igen, elhoztam. - Az irodájában mondták,

hogy talán itt megtalálom.

Mit gondol a darabról?

Egy pillanat, nem volt rá valami sok időm, nem? A Sardi's-ból hajnali 2-kor jöttem el.

- Épp elkezdte olvasni? - Igen.

Akkor be is fejezte. Ez olyasféle darab.

Igaza van. Dolgozni kell még rajta, de olyasféle darab.

- Színre viszi? - Nem.

- Nem? - Nem Miss Page-nek való.

De Miss Page-nek minden darabban benne kell lennie?

Minden olyan darabban, amit én viszek színre, alázatosan vagy alázat nélkül.

Miről szól egyébként?

Egy anya-lánya konfliktusról. Csodálatos szerep egy 19-20 éves fiatal lánynak...

Egy zongorista, aki el akar menni otthonról,

persze az anyának ez nem tetszik.

És csak ezt kell tudnod róla, mivel nem leszel benne.

Várjon egy percet, borzalmasnak hangzott, ahogyan elmondta.

Nem a történet a lényeg, hanem a jelenetek.

Az egyes jelenetek a legerőteljesebbek.

Engedjék meg, hogy elkezdjem felolvasni az elejéről.

Az első jelenetben...

Elnézést, általában ilyenkor szoktam lefeküdni.

Esetleg egy kis kávé segítene, vagy talán egy kis dzsúz?

Igen, egy kis dzsúz jól esne.

A darab hosszú és a torkom meglehetősen száraz.

Emma!

Tessék, facsarja ki ezeket.

Épp ma reggel jöttem fel Floridából.

Gondolkodtam mik lehetnek azok a labdák. Tudtam, hogy nem lehet daganat.

Köszönöm, megkérem Emma-t, hogy facsarja ki őket.

Ó! Fel tudna még használni egy kis...

retket?

Elsőosztályú retek.

Köszönöm.

Miért nem ismertelek évekkel ezelőtt, amikor még éhező színésznő voltam?

Nos, nem olyan sok évvel ezelőtt.

Ezentúl semmin sem fogok meglepődni.

Tetszik a lakása.

Nem az én lakásom. Miss Page-é.

Az én lakásom volt, amikor Miss Page-el házasok voltunk.

Én és Miss Page házasok voltunk, tudja. Egyenesen borzalmas házasság volt.

Most állandóan itt vagyok. Ami azt illeti ez a második otthonom.

Sokszor sokáig dolgoztunk és én végül ott aludtam a...

Mégis mi köze van hozzá?

Íróként mindenhez közöm van.

- Nem, nincs... - Egy csodálatos ötletem támadt.

Mit mondtál, milyen idős az anya a darabodban?

- 51, 50... - Ha ő 50...

akkor a lánya könnyedén lehetne 29 éves.

- Miért kéne 29 évesnek lennie? - Mert akkor én játszhatnám.

- Lehet hogy ez jó ötlet. - Hogy a lány tíz évvel idősebb legyen?

- Az mindent elrontana. - Miért rontaná el. Az még erősebbé tenné.

Még tíz évet adna az anyának, amíg frusztrálná a lányát.

Egy 19 éves lány egy kamasz, egy 29 egy felnőtt nő.

- Nem ugyanaz a darab lenne, amit írtam. - Egy jobb darab lenne.

Figyeljen, tíz évet dolgoztam ezen a darabon, és túl sokat jelent nekem,

hogy egy sort is megváltoztassak benne.

Még ha megkaphatnék olyan gyönyörű színésznőt is, mint Miss Page.

Köszönöm. Igazából még soha sem gondoltam gyönyörűnek magamat.

Egyszerre csak egy dologról vitatkozzunk.

Én legyek az utolsó pasas a Földön, aki próbál megegyezni egy íróval.

De miért nem nézi át a darabját, jelenetről jelenetre...

és meglátja, hogy egy anyjához kötött felnőtt nő...

sokkal drámaibb, mint egy elnyomott kamasz.

Mi lenne abban az olyan szokatlan?

Ezen nagyon sokat kell gondolkodnom.

Lássuk csak.

Az első jelenetben...

Harry...

Tegyük fel hogy működik, mikor kezdhetnénk?

3-4 hét az átírás, utána azonnal kezdhetnénk próbálni...

- De lesz egy probléma, egy nagy probléma. - Micsoda?

Az anya. Nem olyan nagy szerep, mint a lányé...

de fontos, és szörnyen nehéz lesz a szereplőválogatás.

Most senkit sem tudnék elképzelni.

- Milyennek kell lennie a darab szerint? - Egy zsarnok, de nagyon elbűvölő.

Vonzónak kell lennie és egykor gyönyörű nő jelei legyenek rajta...

- Mit szólnál Mabel Taft-hez? - Mabel Taft?!

Egykor gyönyörű nő jelei? Ne nevetess.

- Claire King. - Nem tud színészkedni.

- Anita Black? - Ah!

- Katherine Bliss? - Katie Bliss soha nem vállalná be.

Mit szólna Polly Carter-hez?

Gyűlöl engem és én is gyűlölöm őt, te is tudod.

Talán Stanley-nek van valamilyen elképzelése, mit gondolsz?

A színpadon péntek délután 2:30-kor. Felolvasás az anya szerepére

Mr. Phillips új darabjában.

Az aktuális darab, a "Nem Vicc Tárgya" előadásai

folytatódnak ebben a színházban a hónap végéig.

Richard Shannon, színházrendező.

- Jó reggelt Dick. - Jó reggelt Mr. Phillips. Mind itt vannak.

- Jó reggelt, Harry! - Üdvözletem, üdvözletem.

- Milyen rég is volt. - Isten áldja.

Nahát, nahát, nahát...

Meg kell mondjam, évek óta nem láttam már ilyen vén boszorkányok gyülekezetét.

Maga sem éppen már a szőke herceg, Harry.

Ezt úgy veszem, hogy maga fog elsőként felolvasni.

El kell mondjam boszijaim, hogy az anya szerepe nehéz...

és nem számítok arra, hogy elsőre megtaláljuk maguk között az igazit.

De ki tudja, lehet hogy néhányan az öregkorukra tartogatták a tehetségüket.

- Odanézzetek! - Olga, kezdhetünk?

Rendben.

Dick, a színházrendező adta meg az elmondandó sorokat.

Az első felvonás utolsó jelenetét kell előadni.

Te csak olvasd át és ha kész vagy Dick majd felolvas veled.

- Nagyon köszönöm, Harry. - Ó és egyébként...

A fiatalember itt lent, akinek ki kéne cserélni a cipőtalpát,

a szerzője ennek a színdarabnak.

Stanley Krown, Olga O'Brien.

Üdvözlöm, Miss O'Brien.

Örvendek, Mr. Krown. Imádtam a szövegkönyvet. Amit olvastam belőle.

- Köszönöm. - Csak nyugodtan, édes...

és szóljon ha készen áll.

Soha nem voltam jó "hideg felolvasásban", de...elkezdem.

Nem kérdeztem meg hol voltál és nem is akartam.

De ha önként elmondod...

Az elképzelés nevetséges. Nem akarok hallani róla.

Tudom mi a jó neked. 29 éve tudom mi a jó neked, kisasszony.

Kiváló volt, Katherine, egyszerűen kiváló.

Igazság szerint, eddig ez volt a legjobb felolvasás.

Nos, elvégre első alkalommal láttam a szövegkönyvet.

"Hideg felolvasás".

Ahhoz képest átkozott jó... Ki az ügynöke? William Mars?

- Igen. - Köszönjük. Majd jelentkezünk, Katherine.

Köszönöm, Harry.

Tovább kell keresnünk. Azt hiszem mára már mindenkit láttunk.

- Dick, van még valaki odakint? - Nem, uram.

Egyelőre ennyi elég volt.

Azt hittem az anyát könnyű lesz megtalálni.

Az anyák mindig nehezek. Semmi se tántorítson el.

Addig keressük, amíg meg nem találjuk az igazit, ennyi az egész.

Dick, felhívnád a Sardi's-t és megmondanád Felix-nek, hogy úton vagyunk,

utána pedig bevinnéd a szövegkönyveket az irodába? Köszönöm.

- Mr. Phillips. - Igen?

Szeretnék felolvasni maguknak, ha megengedik.

Nem fiatal egy kicsit ahhoz, hogy egy 29 éves nő anyját játsza?

29 éves? De csak 19 éves volt nemrég.

Honnan tudja, hogy csak 19 éves volt nemrég?

Részmunkaidőben a Rialto Gépelő Ügynökségnél dolgozok.

Minden darabot elolvasok, amit legépelnek.

A magáé a jobbak közül való.

Köszönöm.

Habár még sokat kell dolgozni rajta.

Kicsit nem fiatal ahhoz is, hogy egy 19 éves lány anyját játsza?

- Hány éves? - 19.

Nem kell kinevetni. Nem az anya szerepére jöttem felolvasni.

A lány szerepét szeretném játszani.

Ami azt illeti... Nos, most már akár el is mondhatom.

Én fogom játszani a lány szerepét.

Sajnálom, de a szerepet már kiosztottuk. Miss Beatrice Page fogja játszani a lányt.

Ó, ne! Ne, ne, ne. Ez a vég!

Az abszolút sziámi vég!

Beatrice Page játszik egy lányt?

Nem engedheti, hogy ezt tegyék magával.

Ne engedje, hogy ezt tegyék a gyönyörű darabjával.

Hát, nem lehet annyira gyönyörű. Épp most mondta, hogy sok munka van vele.

Hogy játszhat Beatrice Page lányt, bárki lányát? Egy 29 éves lánynak is túlzás!

Most is éppen egy 29 éves nőt játszik, nem igaz?

De kit akar átverni az ég szerelmére? Engem nem! Egy másodpercre sem.

Egy sziámi másodpercre sem.

Ne nézz rám. Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek.

Nem látja? A szerephez nem a Beatrice Page féle bájra van szükség,

nem az öreg, fáradt Beatrice Page bájra.

Fiatalságra, dinamikára, vitalitásra és vonzerőre van szükség.

És nem látja? Az én vagyok.

Az maga, mi?

Ki maga? Inkább azt kérdezhetném, micsoda maga?

- Ismerősnek tűnik nekem. - Sally Carver vagyok és színésznő vagyok.

Tényleg? Miket adott elő eddig?

- Szerepek tucatjait. - Hol?

Helyek tucatjain.

Ami azt jelenti, hogy még életében soha nem színészkedett pénzért a Broadway-en!

Csak 19 éves vagyok, nem?

És a televízióban már szerepeltem.

Hát persze, maga az a lány, aki olyan sokáig tapsolt a Sardi's-ban.

- Hűtőszekrények ajtajait nyitogatja. - Most már annál sokkal többet jelent.

- Valószínűleg a mélyhűtők ajtajait is... - És tálcákat is viszek.

Abban is nagyon jó vagyok.

Miss Carver, nagyon kemény napom volt és ha lenne szíves leszállni a lábujjamról...

gyorsan elmennék egy helyre és innék egy italt.

Kérem várjon, Mr. Phillips, itt van a jelenet, amin annyit dolgoztam.

ha csak meghallgatja...

Mindenkit kizársz az életedből, de én mondom, hogy engem nem fogsz többé!

Engem nem zárhatsz ki, nem zárhatsz ki!

Gyere, veszek neked egy italt. Zaklatottnak és rémültnek látszol.

Várjanak, csak egy pillanat az egész.

Tudni akarom miért, amikor mindened megvan.

Miért nem vagy elégedett semmivel?

Miért veted meg az embereket, miért veted meg önmagadat?

Az ég szerelemére miért...

Én fogom játszani ezt a szerepet, megnézhetik ha nem!

Én fogom játszani ezt a szerepet, és ez a sziámi igazság!

Az a színdarabíród elég vicces srác lehet.

Stanley Krown egy író megingathatatlan elvekkel és nagy önbecsüléssel.

Az efféle soha nem nevettet meg senkit.

Akkor mit csinál, csiklandozza őt?

Egy nő nevetése sok esetben csak egy udvarias gesztus.

Lehet hogy viccesnek tartod, de virágok helyett zöldségeket szoktam tartani.

Gyere Bea, fél óra van a függöny felhúzásáig.

Ne, Stan, maradj és fejezd be a vacsorádat.

Itt találkozunk az előadás után.

Ma nem lehet, dolgoznom kell a szövegkönyvön.

Nagyon le vagyok maradva a gépeléssel azzal az átkozott írógéppel.

Bea, George hogy írja a család nevét, "d"-vel vagy "dt"-vel a végén?

Csak "d"-vel.

Rendben, George-ot nem fogja érdekelni. A piac ma jól zárt.

Ne dolgozz túl sokat, Stanley. Kicsit nyúzottnak tűnsz.

Nem tűnik kicsit nyúzottnak, Harry?

Féltékeny vagyok. George-nak sosem mondod, hogy nyúzottnak tűnik.

- Hát...Felix. - Igen, Miss Page?

Ferdén állok.

Elnézést, Miss Page. Nem fordul elő többet.

Ugorj be holnap egy koktélra, jó, Stan?

Az ébresztőórámat 5-re állítottam be.

Jó éjt, édes.

Te aztán tudod mi a dörgés, ugye édes?

- Egyedül van. - Jóképű...innen.

Nos, egy íróhoz képest...

- Hol van? - Micsoda?

- A füzetem. - Rajta ülsz.

Hát, indulás.

- Üdvözlöm. - Ó, üdvözlöm.

Fogadtam volna, hogy nem emlékszik rám.

Ó, dehogynem. Csak két hete volt.

Hogyan lehetne elfelejteni 2 hét alatt olyan embert, mint maga?

- Köszönöm. - Még a nevére is emlékszek, Sally Carver.

Nem! Peggy Pruitt vagyok.

Peggy Pruitt? Megesküdtem volna, hogy Sally Carver.

Nos, két hete Sally Carver voltam, de ma Peggy Pruitt vagyok.

Nem hozott túl sok szerencsét Sally Carver, így...

megváltoztattam, ennyi az egész.

Már nagyon sok nevem volt.

Tudja, miután az ember nem kap munkát egy névvel,

ahhoz hamar a munkaképtelen jelző fog tapadni.

Így, megváltoztatja az ember a nevét.

Nagy reményeket fűzök Peggy Pruitt-hoz.

Nos, mit tehetek magáért Miss Pruitt?

Miss Pruitt.

Furcsán hangzik. Csak ma reggeltől használom ezt a nevet.

Ó, valami nagyon érdekes dolgot akarok mutatni magának, Mr. Krown.

- Szeretne egy csésze kávét? - Nem, nem, nem, köszönöm.

De lehet hogy... Milyen ételük van készen?

Spaghetti alla Marinara, egy specialitás.

Az jó lesz. És még talán egy vegyes salátát,

és egy parfétortát.

- És akkor a kávét is kérném. - Rendben van.

Mondjon meg valamit...

A színházból bárki is valaha fizette a saját vacsoráját?

Még egy apró morzsát sem.

Tudja, a televíziós programomnak vége...

és a dolgok eléggé lelassultak a gépelő ügynökségnél.

Ha a darabja bukás lesz és Peg Pruitt nagy siker lesz,

én fogom meghívni vacsorára.

A dolgok így működnek a színházban.

Ó, kérnem kellett volna egy martinit.

Mutatni akart nekem valamit.

Ó, igen... Most meg hol van?

Megint rajta ülök.

Ez a Theater Arts Magazin egyik példánya.

Még nem olvastam a legfrissebb számát.

A legfrissebb számát? Ez a példány annyira idős, hogy szétesik.

Erre vessen egy pillantást.

Alice Brady, James Rennie, Henry Collins...

az új kasszasiker "Az Elfeledett Fény" drámai jelenetében.

Mi van vele?

Nem vesz észre semmit furcsát a felszolgálónőn ott a sarokban?

Igen, mi a furcsa rajta?

Nem ismeri fel? Az Beatrice Page.

Maga őrült. Az nem Beatrice Page.

Maga az őrült. Az nem más, mint Beatrice Page.

A kép úgy el van mosódva. Hogyan tudja megállapítani?

Amúgy meg mit akar ezzel bizonyítani?

Ha felszolgálónőt játszott olyan régen hogyan játszhat ma egy 19 éves lányt?

Már nem 19 éves, hanem 29.

Csak le van írva a szereposztás.

Felszolgálónő: Eileen Prentice.

Nos?

Istenem, ez a spagetti finom.

Mit csinál ma este vacsora után?

Én?

Általában teszek egy kiadós másfél órás sétát.

Jót tesz az emésztésnek és az alaknak.

És a séta után?

Nos, ez New York. Millió dolgot lehet csinálni.

Csakhogy én nem szoktam sokat csinálni belőlük.

Ma este, mint a legtöbb estén, hazamegyek.

Hacsak nem arra gondolt, hogy elhív egy balett előadásra.

Utálom a balettet.

Mit szólna, ha feljönne a lakásomra?

Ugyanúgy érzek a férfiak lakásai iránt, mint maga a balett iránt.

Egy kiadós sétával másfél óra az út a lakásomig.

Mit szól hozzá?

Rendben.

Bocsásson meg. Megmondom a barátnőmnek, hogy ne várjon rám.

És amikor a pincér hozza a parfétortát, kérjen tőle néhány macaront.

- Végre megtörtént. - Micsoda?

Patty, három éve lógok a Broadway-en

anélkül, hogy kaptam volna valamit egy producertől, színdarabírótól, rendezőtől...

- vagy egy színházrendezőtől...de most! - Úgy érted Stanley Krown...

Felhívott a lakására.

Azt hiszem Peggy Pruitt-nak nagyobb vonzereje van,

mint Sally Carver-nek és a többieknek.

- De ugye nem mész? - Dehogynem megyek.

Ne aggódj. Van egy szövegkönyv a lakásán, nem?

Mielőtt feleszmélne, hogy mi történik, már fel is olvasok neki.

Lehet, hogy nem erre gondolt, de ezt fogja kapni.

Nem is tudom, nem úgy néz ki, mint akinek egy felolvasáshoz lenne kedve.

Patty, talán jobb ha felhívsz minden 15 percben.

Csak a biztonság kedvéért. Valószínűleg benne van a telefonkönyvben.

Csak légy óvatos.

Ne aggódj miattam, Patty. Egy sziámi esélye sincsen.

- Menjünk, kezd késő lenni. - Mi lesz a parfétortámmal?

Megettem. Finom volt.

Ne fárassza magát. Nem akarok erről többet hallani.

Ne gyerekeskedjen. Persze, hogy hazudik a koráról.

Mindenki a színházban hazudik a koráról.

- Maga is? - Hát persze, hogy én is.

Én...mondtam, hogy 19 éves vagyok, nem?

- Ha nem 19 éves, akkor mennyi? - 22.

Gyakorlatilag 23.

Istenem, minek kell arról hazudni, hogy 22 vagy gyakorlatilag 23 éves?

Maga naív. Egyelőre még nem hazudok.

Mostantól 15 évig hazudni fogok.

Amikor 38 éves leszek és azt akarom, hogy 35-nek higgyenek.

Maga őrült.

Igen... Nem látok semmilyen konyhát.

Még az agglegények is esznek, nem?

Hol szokott főzni?

Később megmutatom.

Van itala a lakásban?

Később.

Később, mi után?

- Lássuk csak, van elég fény? - Minek?

Tessék, üljön ide.

Tessék, kapja el!

Talán még egy kicsivel több fényt.

Igen, így jobb.

Ez azért kell, hogy ne ülje el a fenekét.

Három tintaszalag elég lesz.

Három tinta micsoda?

Változtatások a darabomban. Jobb ha nekilát, elég nagy adag.

Egy pillanat! Szóval csak azért hozott fel, hogy gépeljek magának?

Úgy van. Tud gépelni, nem? Azt mondta a Rialto Gépelő Ügynökségnél dolgozik?

Magának aztán van bőr a sziámi képén!

Tudja mit kapok a gépelésért? Óránként egy dollárt.

De ez legalább öt óráig fog tartani.

Az pont megfelelő. Kb. annyiba került nekem a vacsora, beleértve a borravalót is.

Ha befejezte ezt az adagot, várja a következő.

Halló?

Patty! Micsoda?

Mi történik?

Éppen gépelek, ez történik.

Igen, azt mondtam, gépelek.

Hát, igazad van, Patty.

A színdarabírók már nem olyanok, mint régen voltak.

Elég vicces, mi?

Őszintén szólva, Stanley, nem tudom ez honnan jött.

Az első szövegkönyvben nem volt vicces rész.

Harry úgy gondolta, hogy egy kis humor jó lenne, így írtam...

Minek nevetsz ezen a jeleneten? Ez nem humoros jelenet.

- Nem? - Ez az új drámai jelenet.

Hát ha ez az, Stanley, akkor bajban vagy.

Átnézem újra.

Tudod miért van ez, Stanley?

A lány korának megváltoztatása 19-ről 29-re, ezért van.

Higgy nekem, ez teszi tönkre a darabodat.

Harry Phillips nem így gondolja.

Harry Phillips szerelmes Beatrice Page-be.

Honnan veszed?

Mindenki tudja mi van Harry Phillips és Beatrice Page között.

Hát én nem vagyok szerelmes Beatrice Page-be és ha az is lennék,

akkor sem változtatnék meg egy sort sem miatta, ha nem gondolnám úgy.

A lány érettebbé tételével, a darab lesz érettebb.

Ezt gondolod vagy erre vettek rá, hogy ezt gondold?

Csináltam egy kis kávét, kérsz egy csészével?

Ingyen van vagy cserébe ki kell mosnom a szennyesedet?

Ó, ne aggódj, minden rendben lesz.

Csak annyit kell tenned, hogy visszaváltoztatod a lányt 19 évessé...

és meggyőzől hogy játszam el a szerepet.

Meggyőzhető vagyok, tudod?

Tudom.

Ez a kávé egyenesen borzalmas.

Tudom.

Meggondolnád magad a balettel kapcsolatban, ha azt mondanám,

hogy tudok szerezni két jegyet holnap estére?

Nem, nem változtatná meg.

Van fiú- vagy lánytestvéred?

Van egy húgom. Mit számít ez?

Semmit. Én...

Én egyedüli gyerek vagyok.

Ez nyilvánvaló.

Jársz valakivel...vagy ilyesmi?

És ne kérdezd meg, hogy mit számít ez. Sokat számít.

- Kinek? - Nekem.

Tudod, most először nézlek meg igazán.

Úgy értem, mint férfit.

Eddig csak egy férfi voltál, aki munkát adott nekem...

és az efféle férfi mindig vonzó, de most...

Figyelj...

Miért nem nézel meg te is engem először igazán?

Olyan meglepődött tekinteted van! Igazán sziámiul meglepődött tekinteted!

Mondj meg valamit. Mi ez a sziámi dolog, amit állandóan hajtogatsz?

Ó, semmit sem jelent.

Úgy gondolom, hogy mindenkinek kéne lennie egy kifejezésének, ami a sajátja,

ami felhívja rá a figyelmet.

Látod? Veled működött.

Úgy tűnik hozzád képest is sok furcsa tulajdonságod van.

Egy dolog van, ami jó a rossz kávéban.

Olyan kellemesen elálmosít.

Egyszer volt egy kismacskám, aki így nyújtózkodott.

Biztosan egy etyke kismacska volt.

Ó, a telefon, majd én felveszem.

Már nem fontos, Patty, minden...

Patty...Patty.

Furcsa, senki nincs a vonalban.

Ez az ajtócsengő.

Nahát, helló!

Helló.

Esik az eső, így gondoltam beugrok és elviszlek a munkába.

Ó, sajnálom, én...

Nem tudtam, hogy társaságod van.

Ő nem társaság, ő Miss Pruitt, azt hiszem.

Ő egy gépírónő.

Nem vagyok gépírónő. Színésznő vagyok.

Valóban?

Ahogy én is. Beatrice Page vagyok, hogy van?

Segítek a változtatásokban.

Nem, nem, ez az ébresztőóra. Azért csörög, hogy felkeljek és munkába menjek.

Akkor kapcsold ki és vedd a zakódat. Ma este stílusosan mész a piacra.

Nahát Bea, kedves tőled, hogy ezzel fáradsz.

Egy pillanat és jövök.

És ezt mind miattam csinálja.

Tudja mi volt az első munkám a színházban?

Gépírónő egy ügynökségnél.

Ó, ennek a telefonnak kell lennie.

Halló?

Helló, Patty.

Nem, nem, nincs gond.

Nincs ütés, nincs hazafutás.

Egy hibapont.

- Az a kocsid? - Igen.

- Elvihetjük valahova? - Nem, köszönöm, hazasétálok.

Imádok esőben sétálni.

Őrült vagy.

A szél belekap a hajadba, az eső az arcodra esik...

Olyan üdítő.

De ti ketten szálljatok be a kocsiba. Szörnyen meg fogtok fázni.

- Teljesen igazad van... - Várj egy percet.

Nem esik annyira az eső. És egyébként is bizsergető érzés.

Mit szólnál, ha félútig sétálnánk és utána taxit hívnánk?

Ó, nem. Csak azért mert ez a kis holdkóros...

Egy kis séta nem fog ártani.

Gyerünk.

Mit próbálunk bebizonyítani?

Üdvözlöm, Mr. Phillips.

Üdv, bármi is legyen a neve.

Még mindig Peggy Pruitt. Inkább egyedül lennék, Miss Pruitt.

Feltételezem, ha nem kérem meg, hogy üljön le, akkor is le fog, szóval üljön le.

- Köszönöm, Mr. Phillips. - Gondolja, hogy iszogathat gondolataiban?

Gondoltam, hogy meg fogja kérdezni, így rendeltem egy...

Planter's Punch koktélt a bárnál. Hamarosan kihozzák.

Ma reggel olvastam az újságban, hogy Hollywood-ba repül...

leszerződni az "anyával".

Kb. másfél óra múlva pontosan.

Holnaphoz egy hétre kezdjük a próbákat és még mindig nincs meg az anya.

Van egy jól legépelt szövegkönyvünk magának köszönhetően,

majdnem elég pénzünk van a bankban, de nincs anyánk.

Elég elszomorító.

- Hány italt ivott meg, Mr. Phillips? - Számtalant.

És gondolom ha ki tudom mondani, hogy "számtalan", még nem ittam eleget.

Ezúttal legyen egy dupla.

Tudom miért van feldúlva...

Ha megkérném, hogy fogja be... akkor is tovább beszélne.

Itt van, átrepül a másik partra és Beatrice Page itt sincsen, hogy kikísérje.

És fogadok, hogy ez az első alkalom, hogy ez történt.

Régen amikor baseball meccsre mentem még a metróra is felrakott.

És hol van ma este?

Valami nevetséges partin azzal az idióta Stanley Krown-nal.

Tudom, mert megkértem hogy vigyen el ma este egy balett előadásra.

Nézzünk szembe a tényekkel, Peggy, ők az évszázad legromantikusabb párja.

"Trisztán és Izolda" elbújhatnak mellettük.

Szerintem ez botrányos. Miért nem hagyja békén őt?

Mit akar vele?

Amíg egy férfi olyan fiatal és vonzó, mint Stanley, és úgy néz rá, ahogy teszi...

meglesz az a csodálatos érzése, hogy még mindig a fénykorában van.

Engedje meg, hogy egy metaforával érzékeltessem.

Úgy érzi, hogy az ajtó még nem zárult be.

Higgyen nekem, minden nő odateszi az egyik lábát,

hogy megpróbálja megakadályozni az ajtó bezárulását.

A lábuk csupasz, törött, sebes, vérzik minden lábujjuk...

de ott van.

És ne nézzen ilyen becsmérlően.

Maga is ugyanezt fogja csinálni, amikor eljön az ideje.

Jobb ha kérem a számlámat. Mennem kell felvennem a bőröndömet.

Jól van, meg tudom érteni, hogy odavan érte...

de Stanley mit lát benne?

Itt vagyok, odavetem magam neki és...

nincs értelme szerénykedni, egészen vonzó lány vagyok, nem?

Hát, ha tíz évvel fiatalabb lennék és a repülő egy órával később menne...

A legrosszabb része Bea és George Courtland szakításának,

hogy nem írhatom le többet a nevét.

- Köszönöm és kellemes utat, Mr. Phillips. - Köszönöm, Jimmy.

Nézze, most esélye sincsen.

Tudja, Bea maga a ragyogás, elviszi őt azokba a flancos partikba...

találkozik...nem a legjobb emberekkel, de a legismertebbekkel.

Ez egy nagy lépés a Washington-i Piacról. Övé a világ.

Hát én nem adom fel.

Maga olyan mint egy kisember, aki szembeszáll a nagyemberrel.

Dempsey és Carpentier újra megküzd egymással.

Dempsey és Carpentier? Akkor még meg sem születtem.

Bea tud mindent Dempsey-ről és Carpentier-ről.

Valószínűleg ő vezette a küzdelmet.

Szervusz, Harry. Egész nap próbáltalak elérni telefonon.

- Nincsen telefonom. - Talán ez az oka.

Szereztem neked egy szerepet.

Egy vándorszínháznál, "Az Éj Kék" darabban.

Sátorszínházakban, gimnáziumi előadótermekben, tornatermekben

sőt színházakban is játszani fogsz.

- És tiéd a főszerep. - A főszerep?

Itt hagylak titeket, hogy megbeszéljétek a részleteket.

Ki kell mennem a kék éjszakába megtalálni az anyát.

Nem követsz el hibát, Eddie. Jó a lány.

Egy oldalt majdnem felolvasott nekem.

Viszlát, Peggy. Viszlát, Eddie.

Viszlát írók, producerek, rendezők...

ügynökök, balett táncosok...

Viszlát mindenkinek.

A 125-ös járat Washington-ból a harmadik kapuhoz érkezett.

Harry! Azt hittem soha nem érek ide időben.

Mi a baj? Leült a parti?

A munkanélküli színészek szórakoztatnak. Nem fogják észrevenni, hogy eljöttem.

Sajnálom, poggyásztúlsúly. 15,80 dollár lesz.

Te jó ég, ez nehéz.

Ez bőven 20 font felett van. Felárat kell fizetned.

Másfél vagy két dollár, mit számít az?

Ne butáskodj, miért fizetnél bármennyit is?

A légitársaságnak nincs szüksége a pénzre.

- Harry... - Figyelj, Bea...

- Gyere, kövessél! - Ne csinálj itt jelenetet.

- Csak ne mondj semmit. - Add ide azt a bőröndöt.

Ó, elnézést.

- Mit fogsz csinálni? - Ne aggódj.

Tessék. Tedd ezt a zsebedbe.

A zsebedbe.

- Az ég szerelmére... - Ezt meg minek viszed magaddal?

Csak a keret fontokat nyom.

Harry-nek...akinek sokkal tartozok, de aki többel tartozik nekem. Bea.

Ezt tedd az egyik zsebedbe... bocsánat...

Ezt a másikba. Ne aggódj, mindenki így csinálja.

- Legalább tégy úgy, mint aki telefonál. - Ezt vidd magaddal, mintha könyv lenne.

Jól van, jól van. Nem tudom miért nem te vagy a világ leggazdagabb asszonya.

Mert egy bizonyos személy egy vagyonnal tartozik nekem, ezért.

Gyere, Thomas.

Tessék...

és a jegy.

- Hol van a színdarabíró fiú? - A partin maradt.

És ott merted hagyni?

- Belecsempésztem valamit az italába. - Nagyon vicces.

- Negyed font túlsúly. - Micsoda?

Arra nincs felár.

Becsekkoltuk a poggyászát, beszállhat a kapunál.

- 5-ös kapu, már be lehet szállni. - Köszönöm.

Legalább megköszönhetnéd nekem.

Ó, szerintem csodálatos, ha egy korodbeli férfi féltékeny.

Szerintem az még csodásabb, hogy féltékennyé tudsz tenni.

Ó, mi a baj Harry? Túlélted George Courtland-et,

Roger Baker-t, Johnny Morrow-ot és minden kis, ártalmatlan flörtölésemet.

Van egy furcsa érzésem Stanley Krown-nal kapcsolatban. Ő más.

Igen, ő más.

Stanley aggaszt. Nem Freud szerint viselkedik.

Egy fiatal, elbűvölő lány odaveti neki magát...

- Úgy érted Peggy Pruitt? - Igen, Peggy Pruitt.

Tudod, ma valami nagyon jó dolgot intéztem el a lánynak.

Felhívtam Eddie Woods-t és munkát szereztem neki

a vándorszínháznál "Az Éj Kék" darabban.

- Csakugyan? - Igen.

Mi a baj? Szüksége volt munkára, nem?

Azért csináltad mert szüksége volt a munkára, mi?

Nem azért, hogy elküld New York-ból és Stanley közeléből, ugye?

Ó, Harry, vigyázz magadra.

- Nem tudom mitévő lennék nélküled. - Ne aggódj, nagyon fogok vigyázni magamra.

- És köszönöm, hogy magaddal viszed a képemet. - Örömmel.

Bea...

Esetleg nem te vezetted a Dempsey-Carpentier küzdelmet?

Ó, nekem? Zeller!

Emma!

- Mr. Krown. - Igen?

Egy fiatal lány van itt, aki meg szeretné nézni a próbát.

- A maga barátja. - A barátom? Hogy hívják?

Claudia Souveine.

Claudia Souveine? Nem ismerek ilyen embert.

Úgy tűnik ő nagyon jól ismeri magát.

- Merre van? - Az előcsarnokban.

Jól van.

Claudia Souveine?

Szerették az úton az efféle neveket.

- Már nem vagyok többé úton. - Hogy hogy? Máris kirúgtak?

Nem rúgtak ki! Én mondtam fel.

Miért?

Ostoba szerep volt, 10 ezer lány el tudná játszani.

A tehetségem elpazarlása.

És ezt nem tudtad, mielőtt elfogadtad a szerepet, ugye?

Igen...de...

Igen, de mi?

De nem tudtam, hogy ennyire fogsz hiányozni.

Ó...

Nem volt olyan rossz Hazelton-ban, Scranton-ban és ilyen helyeken.

De ahogy egyre nyugatabbra mentünk...

Hiányoztam neked valamennyire?

Nos...én annyira el voltam foglalva...

Lehetsz elfogalt attól még hiányozhat egy ember.

Én is el voltam foglalva.

Nos azt hiszem, hébe-hóba gondoltam rád.

És nem volt hatással rád, amit tettem?

Hogy feladtam a munkát és a többit.

Persze, hogy hatással volt, rám, de kire ne lett volna?

De azt is gondoltam, hogy egy kicsit lökött vagy.

Mi a baj?

Ez egy kedves, barátságos mosoly! Tetszik.

Ööö...fogytál egy kicsit?

Igen, egy vagy két fontot.

Aggódtál miattam?

Ööö, igen. Nem tudom miért, de aggódtam miattad.

Köszönöm, hogy aggódtál miattam.

Figyelj, a próba után elmegyük inni egy csésze kávét és szendvicset enni.

Szeretnél velünk tartani?

Reméltem, hogy meghívsz.

Én mindenképp meg akartalak hívni, de reméltem hogy te hívsz el.

Már elkezdték, Mr. Krown.

- Köszönöm. - Nézhetem hátulról?

Persze. Ez csak egy próba. Nincsenek díszletek, nincsenek fények...

Ne számíts nagy reakcióra tíz embertől a közönségben.

Ne aggódj miattam. Mindent tudok a próbákról.

Nem, anya, nem fogok várni. Már tíz évet vártam.

- És nem tűröm tovább, hogy gyerekként kezeljél. - Cynthia!

És ha megjön az eszed, megtalálsz a Treemont Hotelban.

Függöny!

- Rendben van, Mr. Phillips? - Igen, a jegyzeteket később ellenőrzöm.

Jól van emberek. Nem rossz.

Egészen jó.

Egészen jó, nem rossz? Ez nagyszerű.

És nem sűrűn dobálózok ilyen szavakkal.

Bill, mit gondolsz?

Csak egy alakítást akarok látni.

Ha az 5% még szabad, holnapra megkapod a csekkemet.

Isten áldjon és a fekete piaci pénzedet.

Dick, az egész társulatot a színpadra, légy szíves.

Mi a baj? Láttam, hogy nem tetszett.

Ez borzasztó! Mérges vagyok!

Volt egy színdarabod egy fiatal lányról, nőt csináltak belőle...

és ez most semmi, egyszerűen semmi!

Egy szót sem hiszek el belőle.

Egy szót sem hiszel el belőle, mi?

Négy hét a vándorszínházban

és máris többet tudsz, mint itt ezek az emberek?

Miért érdekelnének ezek az emberek itt?

Te mit gondolsz a színdarabodról?

Félsz kimondani, mit gondolsz.

Ez az első darabom. És ha ezek a tapasztalt színházi emberek úgy gondolják...

Nem tudtad, hogy egy próbán soha senki nem mondja meg az igazat?

De én megmondom az igazat, mert szeretlek.

Megmondom, hogy ez nem jó. Bukás lesz ebből Washington-ban.

Oké, ez a te véleményed, nagyon szépen köszönöm.

Gondolom, ha hazudnék neked, odalennél értem, ahogy odavagy azért...

azért a nőért! És ő tönkreteszi a darabodat.

- Ide figyelj! - Shhh! Shhh!

Ide figyelj, szeretném ha kihagynád ebből azt a nőt, úgy értem Miss Page-t.

Nem fogom! Te, a színház kemény legénye...

Washington-i Piacról jöttél, senki nem mondhatja meg mit csinálj.

És mit mondtak nekem?

Megmondták, hogy hogyan írjak egy jó darabot és csináljak belőle jobbat.

Megmondták, hogyan szerezzek meg egy olyan sztárt, mint Beatrice Page.

Beatrice Page a kisujja köré csavart téged.

Ez annyira nyilvánvaló mint a sziámi orrod a sziámi arcodon.

- Ebből elég volt! - És túl ostoba vagy, hogy rájöjj.

És ahhoz is túl ostoba vagy, hogy rájöjj, hogy csodálatos lennék neked.

Igen, az lennék, vagy ne legyen a nevem Claudia Souveine.

Hát, nem az, nem? Vagy a következő héten már nem az lesz, ugye?

Te és Beatrice Page, milyen szánalmas. Valóban az!

Előttem van a kép, amint egy sas lecsap egy ártatlan kis verébre és elviszi magával.

Hé, ti hátul, fogjátok be és adjatok esélyt a színészeknek!

Azt akarom, hogy elmenj és soha ne gyere vissza.

Nem akarlak újra látni vagy újra hallani felőled...

Mi lesz azzal a szendviccsel és itallal, amire meghívtál?

Kifelé!

Ó, csodás!

Köszönöm.

Még több távirat.

Köszönöm, drágám.

Köszönöm a virágokat, Harry. Csodásak.

Honnan szereztél pénzt rá?

A tartásdíjadból.

Még így is meghatott.

A rózsák mindig megríkatnak. Hosszúszárú rózsák.

Szabad.

- Szia. - Helló, Stanley.

Ideges vagy?

Igen.

Én...hoztam neked egy kis valamit.

Drágám, nem kellett volna, a hely már így is tele van virágokkal.

Ezek nem éppen virágok. Ezek...

Eprek.

Elsőosztályú eprek.

Ó, köszönöm, Stanley. Majd megeszem az előadás után.

Az itteni piac majdnem olyan jó, mint New York-ban.

- Ajándékba adták ezeket. - Profi figyelmesség, semmi kétség.

Az egész napot a piacon töltötted?

Nem, a Potomac-folyó partján sétáltam.

Megint?

Nos, le kellett nyugtatnom a gyomromat.

Émelygett, amióta Washington-ba értünk.

Köszönöm.

Gondolom ez életem legfontosabb éjszakája.

Pár óra és kiderül, hogy van-e helyem a színházban

vagy mehetek vissza a gyümölcsökhöz és zöldségekhez.

Még egy adag távirat.

- Köszönöm. - És egy pár neked is jött.

Nem is tudtam, hogy vannak barátaid.

Ez Eddie Woods-tól jött.

"10 szó kíván sok szerencsét neked és a 10%-omnak."

20 éve ugyanezt a táviratot küldi minden egyes ügyfelének.

Kitől jött a másik?

"Szeretlek...Claudia Souveine."

Olcsó távirat. Csak három szó.

Talán ő is olyan, mint Eddie Woods. Mindenkinek ugyanazt a táviratot küldi.

Szabad.

- Öt perc, Miss Page. - Köszönöm.

- Nos... - Ne kívánj szerencsét.

Babonás vagyok.

De megcsókolhatsz.

Gyerünk, gyerünk, nem érünk rá egész éjszaka. Nem bánod?

Hogy szerencséd legyen.

Remélem figyeltél és tanultál valamit.

Harry Phillips bemutatja a "A Szomorú Szabadság"-ot

Nos?

Semmi nyoma. Hívtam a hotelt, átkutattam a bárt...

Túl korai felhívni a kórházakat és a rendőrősöket.

Nem tudom túltenni magam rajta.

Azt mondtad nem jött vissza a harmadik felvonásra.

Még a második felvonás végéig sem maradt.

Ennyire rossz volt?

A függöny felment és semmi sem történt.

Mindazok az évek után a színházban, és nem tudom miért van ez.

Menjünk vissza a hotelbe. Talán a csapos tudja miért.

Egy pillanat. Te menj vissza. Van egy ötletem, hogy talán hol lehet.

Sofőr, sofőr, itt álljon meg.

Bocsánatot kérni jöttem, hogy tönkretettem a darabodat.

Nem volt olyan sok minden, amit tönkre lehetett tenni benne.

Bármennyi is volt, én tönkretettem azt.

Ugye nem gondolod ezt komolyan?

Persze, hogy nem. Szerintem egészen csodás voltam.

Akkor miért mondtad?

Mert amikor először találkoztunk a Sardi's-ban

azt mondtad, hogy egy színésznőnek alázatosnak kell lennie.

Éppen megalázkodok.

És másra is emlékszek, amit te mondtál, javíts ki ha tévedek.

Hogy egy írónak arrogánsnak kell lennie. Nagyon határozott voltál ebben.

Egy színésznőnek alázatosnak, egy írónak arrogánsnak kell lennie.

Nem tűnsz valami arrogánsnak nekem.

Biztos azért, mert ma rájöttem, hogy nem vagyok író.

Egy zöldség-gyümölcs árusító vagyok.

- Holnap visszamegyek a Washington-i Piacra.- Nem, nem mész, nem engedem.

Holnap azonnal visszamész dolgozni a darabon.

Nem megy. Egy egész évet dolgoztam azon a darabon...

este 6 órától hajnali 3-ig.

Azon dolgoztam a piacra menet oda- és visszafelé is a metrón.

Ezen járt az eszem borotválkozás közben és amíg a zuhany alatt voltam.

- Eddig vagyok vele. Felejtsd el az egészet. - Nem, nem fogom!

Itt befejezzük az előadásokat, és én elmegyek Európába nyaralni...

és te a darabon fogsz dolgozni minden egyes pillanatban, amíg távol vagyok.

Egész nyáron, végig a melegben.

Amikor visszatérek ősszel, mindent előlről kezdünk.

Még több újradolgozás, még több próba, még több munka és sikerünk lesz.

- Miénk lesz a legnagyobb bombasiker... - Pop MacNally.

Pop MacNally?

A baseball edzőnk volt a gimiben.

Ő is ilyen maszlagot próbált beadni nekünk a félidőkben és az öltőzőben,

amikor vesztésre álltunk.

- És működött? - Egyszer sem.

Miénk volt a legrosszabb csapat a ligában, legalábbis amikor én ott voltam.

Hát ez nem egy baseball meccs, és nem egy öltözőben vagyunk...

és nagyon sok különbség van köztem és Pop MacNally között.

Ő nem volt szerelmes beléd. Ő nem akart hozzádmenni.

Micsoda?

Azt mondtam, hogy ő nem akart hozzádmenni.

Soha nem említette meg sehogyan se.

Hát, nekem sem kellett volna megemlítenem.

Hozzád akartam menni, de többé már nem.

Nem bánom, ha az emberek sajnáltatják magukat...

de amikor ezt élvezik is...

Tudod, ha tényleg szomorú lennél, a hotelszobádban ülnél,

az üres falat bámulva.

De itt vagy, boldogtalanul ennek a gyönyörű, történelmi folyó partján,

a Jefferson Emlékmű fényeit bámulva.

Igen, hozzád akartam menni.

De most, a te halhatatlan szavaiddal élve,

felejtsd el az egészet.

Van itt egy taxi valamerre vagy vissza kell rohannom a hotelbe?

Maradjanak így...

Csodás!

Drágám, nézzük át a dolgokat, hogy mindent jól értettem-e.

Ma éjszaka Európába repülsz.

Párizs, Róma, Izrael és Skandinávia.

A Munka Ünnepe után hazajössz, hozzámész Stanley-hez

és utána bemutatjátok a darabot.

Vagy legyen fordítva, bemutatjátok a darabot és utána mész hozzá Stanley-hez?

Először hozzámegy Stanley-hez.

- Harry-től már jött valami? - Azt se tudom merre van.

Az orruk nagyon csillog. Kéne még egy kis púder.

Ne, nem kell púder. Fotózzák Miss Page-t egyedül, én nem akarok több képet.

Felőlem rendben. A maga fotójával úgysem lehet eladni az újságot.

- Mit szólna a zongorához, Miss Page? - Nem fog sokáig tartani, Stan.

Jó ötlet. Nézz nagyon kedvesen, drágám.

Az én orromnak sok púderre van szüksége.

Maradjon így.

Ez az!

Helló, Claudia.

Még mindig Claudia?

Hé, Mr. Krown, még egy utolsó képet. Maga és Miss Page ölelkezve.

Csináljuk meg, hogy megszabaduljunk tőlük, drágám.

Tartsd a hátadat a kamerának és olyan mogorván nézhetsz, ahogyan akarsz.

Hát nem édes?

Mr. Phillips...Mr. Phillips!

Harry!

- Hol voltál? - Nem tartozik rád...

Mit gondolsz arról, hogy hozzámegy Stanley-hez?

Szerintem mindhárman boldogok leszünk.

Harry, éhesnek tűnsz. Miért nem jössz a konyhába, összedobok neked valamit.

Kettesben akar velem lenni, hogy kiderítse mit gondolok az egész dologról.

Igaza van.

Jól meggondolta? Az eljegyzéssel kapcsolatban?

Emma, menj és nézd meg, hogy a vendégeinknek kell-e valami.

Újra elmondom magának, Miss Page.

Kedves fiú ez, de nem egy Harry Philips.

Még Harry Phillips sem Harry Phillips többé.

Tudni akarsz valamit? Tiétek lesz a legrövidebb jegyesség, amiről hallottam.

Mi a baj, Harry? Olyan fáradtnak tűnsz.

- Nemrég szálltam le a repülőről. - Hol voltál?

- Sok helyen. - Miért nem hallottam felőled?

Hívtalak. A telefonközpont azt mondta, hogy nem fogadod a hívásomat.

Elbeszélgetést? Miért fogadnék egy elbeszélgetést?

Nem muszáj elfelejtened meghívni az esküvőre. Sírni szoktam az esküvőkön.

Mindenki más nevetni fog.

Azt kéne ebből következtetnem, hogy az egész dolgot őrültségnek tartod?

Bea, ez sosem fog működni!

Ó, de régi közhely! Ugyanezt mondták a Wright fivérekről és a gőzhajóról!

Én nem. Folyamatosan bátorítottam Fulton kapitányt.

Ha nem tudsz komolyan viselkedni, kifelé!

Elég régóta játszol vígjátékokban hogy tudd, mikor van szó viccről.

Hogyan lehetsz ennyire gyerekes és tehetsz ilyen...

- Ez meg micsoda? - Bermuda-hagyma.

A legfrissebb Bermuda-hagyma.

Egyfajta búcsúajándék Stanley-től.

Lássuk csak, az esküvőd éppen a sárgadinnye szezonjára fog esni.

Amiért hezitálok kicsit, hogy odaadjam-e az én kis csekély ajándékomat.

- Ajándékot hoztál nekem? - Gyenge pillanatomban.

Ó, Harry.

Meg kell mondjam, hogy nem igazi arany.

De nekem az.

Miért kell hozzámenned, Bea? Miért nem lehet olyan, mint George Courtland,

- Roger Baker, Johnny Morrow... - Te magad mondtad egyszer, Stanley más.

Nem is tudom... Talán kezdek megijedni.

Mindenkinél eljön a pillanat, amikor megijed.

Nálam ez általában reggel 5:15-kor van.

Tudom, mert mindig megnézem az órámat.

Talán igazad van, Harry, talán az egész dolog őrültség, de...

szükségem van Stanley-re, boldoggá tesz.

Nem akarod, hogy boldog legyek, Harry?

Csak azt akarom, hogy biztos legyél benne, baby.

Baby.

Nem hívtál baby-nek...

Mikor volt utoljára, amikor baby-nek hívtál?

Pontosan emlékszem mikor.

De lehet, hogy gyerekek is meghallhatják.

Legalább nem kell többé eltartásdíjat fizetnem.

Igaz, nem kell. Persze, továbbra is tartozol a hátralékkal.

Nem fogod visszavonni a hátralékot?

Miért kellene? Az adósság az adósság.

- Te viccelsz. - Elég jól kéne ismerned, hogy nem viccelek.

Meg fogsz házasodni!

Nem látok semmiféle kapcsolatot a házasságom és az adósságod között.

Azok után amiken keresztülmentünk? Az után, hogy megvettem ezt a pazar ajándékot?

- Pazar ajándék? Még csak nem is igazi arany. - Betelt a pohár!

Minden csókot, amit valaha adtam neked

minden tekintetet, amit valaha rád vetettem,

minden kedves dolgot, amit veled tettem

visszavonom!

És beperelhetsz a pénzért, mert elviszem a Legfelsőbb Bíróságig!

Harry!

Harry.

Harry? Itt Stan.

- Mi a helyzet? - A Variety-t olvasom...

és látom, hogy egy színházi társulat Maine-ben a

"A Szomorú Szabadság"-ot játsza. Ez hogy lehet?

Ezt én is szeretném kideríteni.

Még mindig dolgozok az átírásán.

Tudom...

Miért nem visszük el Bea kocsiját a garázsból, és megyünk el megnézni a darabot?

Igen, talán megtaláljuk "az anyát" benne.

Drucille visszament Hollywood-ba és amúgy sem volt jó.

Oké, foglalj jegyeket.

Figyelj, ma két levelet kaptam Bea-től.

Egyszerre érkezett meg mindkettő. Az egyik Nizzából, a másik Velencéből jött.

Ez kedves. Őrizd meg nekem a bélyegeket.

15 percet késtünk. Átveszem a jegyeket.

Kettőt Phillips néven, kérem.

Sajnálom, Mr. Phillips, nem adunk jegyet 8:30 után.

Nem adtak már jegyet, hátul kell állnunk.

Nézd ki van a darabban.

Mik vannak? És most Clara Mootz-ként!

- Ó, Henry. - Kint álltam és hallgattalak.

- Nem akartalak félbeszakítani. - Egy pillanatra azt hittem anyu az.

Akkor gyakorolok, amikor anyu nincs itthon.

És gondolod, hogy elfenekelne érte?

Henry! Anyu nem szokott elfenekelni. Csak megvetően mosolyog.

Az sokkal rosszabb, mint az elfenekelés.

Figyelj, nem az én dolgom, de...

- Az első változatot játsza el. - Igen.

Hát, talán az én dolgom is.

Nem érdekel, ha nagyszerű. A darab is nagyszerű.

Ezt már négyszer mondtad el.

Már négy italt ittam. Italonként egyszer nem olyan sok.

Ha lenne elég merszed, elvinnéd a darabot innen,

és beválogatnád Claudia-t vagy Clara-t, vagy bárhogyan is hívják,

mint 19 éves lányt, akkor lenne egy bombasikered.

Akkor ha lenne elég merszed hozzá.

Ki mondja meg Bea-nek?

Te jársz jegyben vele.

Te meg a férje voltál.

Helló, Claudia.

A nevem Clara Mootz.

Ó, igen, igen.

- Mit iszol? - Sört.

Bill, nézd meg, hogy van-e szabad asztal a sarokban.

Hogyne...Clara.

Jack, hozz nekünk két sört. És mondd meg Morty-nak a zongoránál, hogy itt vagyok.

Tudja mit szeretek.

Imádnak engem.

Addig is...miért nem táncolunk?

Elmondanál valamit?

- Miért Clara Mootz? - Ez éppenséggel az igazi nevem.

- Az nem lehet. - Pedig az.

És kitartok mellette. Elég volt a névváltoztatásokból és más színlelésből.

Mondd meg, te mit csinálsz?

Óóó...nem sokat.

Hallottál valamit Beatrice felől?

Nem sokat.

Hogyan töltöd a nyaradat a városban? Melegen?

Igen, valami olyasmi.

Próbálok beszélgetni.

Sajnálom, Clara, csak az van, hogy nem tudlak megszokni...

A színházban teljesen levettél a lábamról.

Jó voltam, ugye?

Jó?

Ez az új stílusod... az új személyiséged...

Hal szerzett nekünk asztalt.

Eltűntek, amint mondtam kinek lesz az asztal.

- Köszi. - Tessék.

Egyedül szeretnénk maradni, Jack.

- Persze, persze. - És mondd meg, hogy ne zavarjanak.

Rendben.

Jól van, mesélj az új személyiségemről.

Nos, sokkal magabiztosabb vagy...

sokkal kevésbé idegesítő módon.

Ez nagyon igaz.

Egyfolytában üvöltöztem az emebereknek, hogy milyen jó színésznő vagyok,

amikor még nem is igazán hittem el.

Szörnyen féltem, hogy mégsem vagyok az.

Mostmár tudom. Jó vagyok.

Még nem nagyszerű, de jó.

És ez furcsa hatással volt rám.

Nem kell üvöltöznöm többet az embereknek.

Valójában alázatos vagyok.

Nagy meglepetésemre, rájöttem, hogy elég kedves ember vagyok.

Igen, az vagy. És másképpen is nézel ki.

Sokkal...

tudod mire gondolok.

Tudom mire gondolsz.

Emlékszel az éjszakára...

amikor felmentem a lakásodra felolvasni és végül gépelni maradtam?

Emlékszel mit mondtam neked?

"Most nézlek meg először igazán"?

Igen.

Nos, most is ez történik.

Most nézel meg engem először igazán.

Csakhogy most már túl késő.

Az időzítés teljesen rossz.

Két embernek egyidőben kell először megnéznie egymást.

De így nem jó.

Igen, különös, mi?

Nem igazán.

Te vagy a királynő itt, nem kérheted meg, hogy valami mást játszon?

Nekem tetszik.

- Merre laksz? - Lent az utca végén, pár barátommal.

Nos, talán akkor hazakísérhetlek.

Nem, nem... az sokkal inkább egy ösvény, mint egy utca.

Nagyon bájos ösvény és az éjszaka csodálatos...

Nem...

Nem fogunk beleesni abba a csapdába.

Mi történik velünk, Sally?

Miért hívtál Sally-nek ilyen hirtelen?

Nem tudom, nem is figyeltem rá.

De így hívtál.

Talán azért, mert ez volt az első név, amikor megismertelek.

Talán azért, mert ez a név ragadt meg bennem.

Talán mert ez a legkedvesebb név.

Most mondasz nekem ilyeneket.

Rossz néven szólítasz, rossz dolgokat mondasz.

Egy íróhoz képest, szörnyen ostoba vagy.

Menj vissza, fejezd be az italodat, fejezd be az italodat Harry Phillips-el.

Sok boldogságot Beatrice Page-el, sok szerencsét a darabodhoz.

Sok szerencsét mindenhez!

Nem kell semmit sem mondanod. Tudok szájról olvasni.

Kiderítetted ki adott engedélyt a darab színre viteléhez?

Úgy tűnik Eddie Woods, nem tudom.

Bárcsak Bea visszaért volna már Európából.

Mi a baj, hiányzik?

Persze...persze, hogy hiányzik.

Nem ez volt a benyomásom, amikor tegnap éjjel

az asztal alatt egymás lábához értetek egy bizonyos Miss Mootz-al.

Felejtsd el a tegnap éjjelt.

Nagyszerű alakítást nyújtott, a zenekar zenélt,

volt egy vízesés és pár sört megittam. Szóval felejtsd el a tegnap éjjelt.

Rendben, elfelejtem, ha te is.

Harry, nagy különség van Clara és Bea között.

Clara olyan, olyan...

- Nos, tudod. - Nem, nem tudom. Ostoba vagyok.

Vegyük Bea-t. Bea olyan...

Bárcsak visszaért volna már Európából.

- Komolyan mondod? - Igen, komolyan.

Furcsa, hogy épp most említetted Bea-t, kb. egy órányira vagyunk az anyja házától.

Bea anyja? Soha nem említette, hogy van anyja.

Olyan anyát én sem említenék meg.

Miért nem ugrunk be hozzá?

Ne, késő van. El akarok jutni New York-ba.

Jól van. Előbb vagy utóbb úgyis találkoznod kell vele.

- Ez az a hely? - Igen, menj be. Én megvárlak a kocsiban.

- Nem jössz be? - Nem lenne jó ötlet.

Az öreglány rámvadászik Bea elmaradt tartásdíja miatt. Menj.

Várj egy percet! Nem fogok valamilyen idegen nő elé állni egyedül.

Be kell mutatnod neki.

Hát, rendben.

Gyerünk, csöngess vagy kopogtass vagy valami.

Neked meg mi a bajod? Mitől vagy ideges?

Mr. Phillips! Mr. Krown!

Emma, nem számítottam rá, hogy magát itt találom.

Ez rám duplán vonatkozik.

Mit csinál? Gondoskodik Miss Page anyjáról, amíg Miss Page Európában van?

- Hogy mi? - Emma, mondja meg Mrs. Page-nek hogy látni szeretnénk.

- Mrs. Page? - Igen, Mrs. Page. Menjen és mondja meg, hogy itt vagyunk.

- De épp a műhelyben van. - Rendben, majd mi megyünk...

Nem, majd én megyek. Megmondom, hogy itt vannak.

Ó, Miss Page, itt van.

- Ki? - Ő, Mr. Krown.

Stanley?

És elég furcsa dolgokról beszélt. Azt mondta nekem:

"Gondoskodik Miss Page anyjáról, amíg Miss Page Európában van?"

Honnan tudja, hogy nem Európában vagyok?

Honnan vette, hogy van anyám?

Mr. Phillips-től. Úgy tűnik ő is ezt hiszi.

- És azt mondta nekem... - Ah...

Most már értem.

Az a hitvány, álnok, mocskos, rohadt...

Tudom mire gondol, Miss Page. És nem gondol rá eleget.

Nézzél rám. Nézd meg hogy nézek ki.

Te, te...menj be és nyerj néhány percet. Csinálj nekik italt.

- Rendbehozom magam. - Igen, Miss Page.

Miss...Mrs. Page azonnal jön.

Addig is azt kérdezi, hogy szeretnének-e egy italt...

Ah.

Egy üveg ital van az egész házban.

Helló, Bea.

Bea!

Helló, Stanley.

Nem lehetsz itt. Láttam, ahogy elrepülsz Európába.

Tudom. Boston-ban leszálltam.

De mi van azokkal a levelekkel, amiket Európából kaptam?

Azt elég könnyű elintézni.

És ez az anya dolog?

Az anyám már 20 éve nem él.

Ez csak Harry ötlete volt, hogy idehozzon.

Nem értem. Miért mondtad, hogy Európába mész?

Minden évben azt mondom, hogy Európába megyek, de feljövök ide elbújni.

Elbújni? Miért?

Miért? Hogy pihenhessek, felszedhessek pár kilót.

Hogy hajam olyan legyen amilyen.

Hogy olyan borzas és gondozatlan legyen, ahogy szeretném.

Szóval legalább egy időre abbahagyhatom...

a diétázást, a masszázsolást, a hajfestést, és a szépészeti kezeléseket...

és sok más gyötrelmet, ami a szakmámmal jár...

amit a hiúságom megkövetel tőlem.

Röviden, azért a két mennyei hónapért az évből

amikor a koromnak megfelelő lehetek.

Miért nem lehetsz a korodnak megfelelő egész évben?

Arra kérsz egy színésznőt, hogy ne legyen többé 29 éves?

Amikor idősebb és érettebb író leszel, Stanley,

és írsz egy darabot egy 34, vagy 35...

vagy még inkább egy 40 éves nőnek,

meglátod, hogy a színésznő hozzád fog menni és azt mondja...

"Miért kell 34 évesnek lennie...

vagy 35, vagy még inkább 40 évesnek lennie?"

"Miért ne lehetne 29 éves?"

Az olyan csodálatos kor. Hibáztatnál minket, hogy úgy elhúzzuk ezt a kort?

És végül eljár felettünk az idő.

És ez nem csak a színházban van így. Nézz a közönségre néha.

Tele van "29 évesekkel".

- A 29 évesekről beszélve. - Nem hozzád beszélek.

Mindazonáltal, a 29 évesekről szólva,

Stanley és én láttuk "A Szomorú Szabadság" feldolgozását

múlt éjjel a Medomak-tónál.

- Valóban? - Igen.

És Clara Mootz játszotta a főszerepet. Clara Mootz, más néven...

Claudia Souveine, más néven Peggy Pruitt, más néven Sally vagy valami ilyesmi.

Bea, amit nem értek, hogy minek jöttél le és hagytad hogy meglássalak?

Nem kellett volna megtudnom.

Nem, nem kellett volna.

De egész nyáron itt ültem a verandán és gondolkodtam kettőnkön.

Csodálatos időt töltöttünk együtt, Stanley.

Csodálatos érzéseket tápláltam irántad.

De az nem szerelem volt. Beleringattam magamat abba az elképzelésbe.

Amikor Emma mondta, hogy itt vagy,

először pánikba estem. Nem akartalak látni.

De rájöttem, hogy ennek semmi értelme. Előbb-utóbb úgyis rájönnél.

Ő, Harry Phillips erről úgyis gondoskodna, ugye, drágám?

Minden bizonnyal.

Elmondhatok valami mást is?

Abban a pillanatban, hogy megláttalak, tudtam,

hogy ugyanolyan nyarad volt, mint nekem.

És Harry, amikor megemlítetted Clara-t, láttad ahogy felragyogott az arca?

Mint egy olcsó római gyertya.

Mondd meg, te játszottad a felszolgálónőt "Az Elfeledett Fény"-ben évekkel ezelőtt?

Igen, másik névvel.

Nekem is sok nevem volt, de...

semmi olyasmi, mint Mootz.

Nos, Stanley, mi legyen?

Az egész olyan meglepő.

Nem igazán tudom...

Nézd, Bea, egy pár év korkülönbség, mit számít az?

Óvatosan, Bea.

Gáláns lesz.

Nem, én...

Köszönöm, Stanley, kedves tőled. Meg vagyok hatva.

Ha fiatalabb és naívabb lennék, megríkattál volna.

Igazából, szeretném ha elmennél.

Mert van egy olyan érzésem...

hogy hamarosan könnyekben fogok kitörni.

- Bea... - Hagyjad csak, majd én elintézem.

Itt van a kulcs a kocsihoz. Miért nem vezetsz el New York-ba vagy valahova?

Menj a Medomak-tóhoz, oda szeretnél igazából menni.

Gyerünk, tűnés.

Valaki mindig megmondja nekem, hogy tűnjek el.

Bea, meg akarsz ölni?

Hozhatok neked egy cigarettát vagy egy italt?

Vagy valamit?

Bea, csak egy valamit kérdezhetek tőled?

Ugye a te műved volt, hogy Stanley darabját a Medomak-tavi társulat kapja meg?

Írtam Eddie Woods-nak...Európából.

Miért csináltad?

Nem tudom. Washington óta volt egy érzésem...

még magamnak is utáltam bevallani, hogy...

talán azzal, hogy rávettük Stanley-t, hogy változtassa meg a darabját,

tönkretettük azt.

Csak látni akartam.

És láttad?

Az egyik éjjel beosontam a színházba.

Ne nézz úgy rám, mintha valami nemes dolgot tettem volna.

Egyáltalán nem volt az.

Abban reménykedtem, hogy a darab borzalmas lesz és Clara még annál is rosszabb lesz.

És nem volt az, ugye?

Nem. Csodálatos volt.

És a darab még annál is csodálatosabb volt.

És pont ezt kell tenned, Harry. Úgy vidd színre, ahogy meg volt írva...

azzal a lánnyal a főszerepben.

Mihez fogok kezdeni a bemutató éjjelén?

Még a színház közelébe sem lennék képes menni.

Bea.

Bea, kigondoltam valamit, valami őrültséget.

- Mit? - Kérlek hallgass meg és utána megüthetsz.

Tegyük fel, hogy te játszod az anyát.

Csak tegyük fel.

Mindenki azt fogja mondani, Beatrice Page milyen bátor,

hogy 50 éves nőt játszik, mikor még közel sincs annyi.

Annál sokkal fiatalabb vagyok.

Persze, de szürke hajadnak kell lennie, bár tudni fogják hogy befestetted.

Azt fogják mondani, milyen remek színésznő vagy. Szürkére festi a haját egy szerepért.

Nem hinném, hogy újra színpadra akarom tenni a lábamat.

Bea, Bea, Bea, tudod mennyi gondunk volt a szereplőválogatással.

Te vagy az egyetlen nő az Államokban, az egész világon, aki el tudná játszani.

- Igen, tudom... - És a Mootz lánnyal, aki a 19 éves lányt játszaná...

nem mintha jobb szerep lenne, mint az anyáé,

életünk legnagyobb sikerét arathatnánk.

Mit mondasz, Bea?

Nem tudom, nem hinném.

Amúgy sem akarom ezt megvitatni.

Hirtelen úgy érzem, hogy nem tudnék még egy éjszakát eltölteni ebben a házban.

Nem is kell. Miért nem megyünk el innen?

- Úgy érted most, ma este? - Persze, indul vonat?

Egy borzalmas vonat. Nem érjük el, 15 perc és itt van.

Induljunk, csak vegyél fel egy kabátot, csomó ruhád van New York-ban.

Rohanj fel és hozd a kabátomat és a retikülömet.

- Emma! Nem hinném, hogy elérjük. - Azért megpróbálhatjuk.

Igen, Miss Page?

Állj ki a kocsival. El fogsz vinni minket az állomásra. Siessél!

Lehet hogy nem lesz elég pénzem a vonatjegyekre.

- Megint a régi nóta. - Már csak 12 percünk van.

- Harry. - Mi a baj?

Gondolkodtam, a lány a darabban 19 vagy 20 éves lesz, nem?

- Igen, de... - Akkor miért kell az anyának 50-nek lennie...

miért ne lehetne...39?

Gyerünk, az ég szerelmére. Lekéssük a vonatot!

Nos, ma este ismét ideges voltam.

Egy újabb bemutató estéje.

Mindenestre 21:30 van és hála istennek már vége van.

Szóval Harry Phillips-nek végre sikere volt.

Egy kis szerencsével, úgy hallottam.

Egy egy darabos íróval. Soha többé nem fogunk hallani arról a Stanley Krown-ról.

- Mennyire volt jó, őszintén, Harry? - Nagyon jó.

Nem annyira jó mint a darab, közel sem annyira jó mint te.

Te fogod kapni az összes figyelmet, majd meglátod.

Öt évbe fog telni...

de jobb lesz nálam.

- Igazán szerelmesek egymásba, nem? - Nem irigylem őket.

Meg fognak házasodni és keresztül kell menniük a válságokon, veszekedéseken

féltékenykedéseken és csalódásokon, amiket mi már a hátunk mögött tudhatunk.

Mi, idősebbek jobban tudjuk, hogyan kell boldognak lenni.

Igen, de két házasságba telt nekünk, mire eljutottunk erre a pontra.

- Kérhetek egy autogramot, Miss Page? - Igen, persze.

- Tessék. - Köszönöm.

Várj egy kicsit, legalább engedj előre a taxiba.

- Még nem házasodtunk össze újra, tudod? - Sajnálom, nem gondolkodtam.

Mi a baj?

Harry, újra elvennél, hogy megszabadulj a tartásdíjam tartozásától?

Az ég szerelmére!