Original subtitles

A VASÁLARCOS

Időzítette : *-= Pirosasz =-* Pirosasz@yahoo.com

- Az édessége, bíboros úr. - Köszönöm, Fouquet.

Ön mindig nagyon figyelmes.

A mai nagy napja lehet Franciaországnak.

Hmm... arra gondoltam, ha Őfelségének fia születik...

ennek a fúnak szüksége lehet... egy tanárra?

Úgy vettem észre, ön nem utasítaná vissza ezt a címet.

A legfőbb vágyam, hogy szerény képességeimmel szolgálhassam a trónt..

Őfelsége, a király!

Nos, még meddig kell várnunk?

- Még mindig semmi hír? - Még nincs, Felség.

Az ilyen dolgoknál minden csak türelem kérdése. Még a királyoknál is.

Egy bíborostól ez nem túl vigasztaló tanács egy ilyen helyzetben.

D'Artagnan... Nem felejtette el, hogy reggel föl kell készülniük...

- a harcra az osztrák hadsereggel? - Igen, Sire. Ez nagyon jó.

Úgy gondoltam, reggel sokkal bátrabbak lesznek.

Őfelsége óhaja szerint...

egy fiú! Egy gyönyörű kisfiú!

Fiú...

Köszönjük a mindenható Istennek, a Mennyek Királyának...

hogy megáldotta Őfelségét, XIII. Lajos királyt és Franciaországot...

valamint szeretett királynénkat...

azzal, hogy fiúgyermeket adott nekik.

Ő a francia trón örököse.

- Küldjön valakit a királyért azonnal! - A királyért? Lehetetlen.

Figyeljen...

Akkor Colbert-ért. Igen, ez az... Colbert. Ő tudni fogja, ilyenkor mi a teendő.

Colbert! Hol van Colbert úr, kérem?

Az erkélyen, Őfelségével.

Nos? Mi történt?

Őfelsége még egy gyermeket szült.

- Még egy gyermek? - Igen.

Egy fiút. Ismét.

Még egy fiú...

Szóljak erről a másik fiúról a királynak?

Lehetetlen!

Ki tud még erről?

Csak a bába és én.

Nem is kell másnak megtudnia.

- Muszáj őt is elvinnie? - Felséged tudja a kötelességét,...

hogy a fiai elsősorban Franciaországhoz tartoznak.

- Jöjjön velem. - Igen, de Őfelsége...

- Én majd kimentem Őfelségénél. - Igen, uram.

A futár azt mondta, sürgős ügy. Mi történt?

Az én kötelességem bemutatni Felségednek a második fiát.

A sors Franciaországnak iker Dauphint adott.

Két fiú.

Két örökös a francia trónra.

Felséged tudja, hogy Franciaországban csak egy Dauphin lehet.

Bárki másnak ebben a királyságban az iker fiúk áldást jelentenek.

Csak nekem, a királynak jelent ez átkot.

Ez még roszabb, mint egy átok, Sire.

Két fiú polgárháborút jelent.

Egy önző ember kihasználhatja a testvért, testvér ellen.

Franciaország jövője ettől a pillanattól függ.

Önnek elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy királyként és ne apaként gondolkodjon.

A fiai közül csak az egyik uralkodhat.

Colbert...

Nem mondhatok halálos ítéletet a saját fiamra.

Erre nincs is szükség, Sire.

El kell küldeni messzire. Senki nem tudhatja meg, ki ő.

- Még ő maga sem. - Kivel?

Van olyan ember a világon, akinél egy ilyen titok biztonságban van?

Igen, Sire. Egyetlen ember.

- D'Artagnan. - D'Artagnan?

A fiam után a legjobb barátomat is el kell veszítenem?

D'Artagnan az én jobb kezem.

Ő az én barátom is, Sire.

De csak neki adhatja oda a gyermeket.

Küldje őt haza Gascogne-ba.

Kapjon tisztességes jövedelmet.

Engedje, hogy úgy nevelje fel a fiút, mintha a sajátja lenne.

Akkor Franciaország biztonságban lesz.

Fiam.

Hányszor harcoltunk vállvetve Franciaországért?

Hányszor volt a francia király élete biztonságban a kezében?

Barátom, D'Artagnan...

Megteszi ezt nekem?

Én katona vagyok, Sire.

Lássák el lovakkal és minden egyébbel.

Minden a parancsa szerint, Sire.

Hiányozni fog, barátom.

Most menjen. gyorsan.

Eljön a nap, Sire...

...amikor majd megkérdezi az apja nevét.

Mondja meg neki, hogy az apja egy olyan ember, aki mindenét Franciaországnak adta.

És önnek nagyon jó barátja volt.

Nevezzék Philippe-nek, ön után.

Az orvos és a bába?

Kár, hogy nem küldhettük el őket D`Artagnannal.

Szeretné megduplázni a fogadást, Fouquet?

De a kötél mindig elszakad a negyedik alkalommal.

- Felséged rendkívül szerencsés. - Én egy rendkívüli ember vagyok.

Nem szakadt el.

Mindig el szoktt szakadni negyedszerre.

Biztos benne, hogy senki nem babrálta meg azt a kötelet, Fouquet?

Felség...

Elnézését kérem Felség, amiért megzavartam a szórakozását.

Megduplázom a következő fogadást, Fouquet.

Colbert úr van itt, miatta most el kell halasztani a további kivégzéseket.

Mit akar?

Megtiszteltetés számomra, hogy én tájékoztathatom Felségedet...

hogy ő Királyi Felsége, Mária Terézia hercegnő ma reggel megérkezett Párizsba.

A menyasszonya érkezése miatt nem kellene részt vennie több...

...akasztáson. - Spanyolországban nem akasztanak?

Vagy ott mindenki fizeti az adót?

Nos, majd hozzászoknak.

Különösen akkor, ha a sót adóztatjuk, mivel az nélkülözhetetlen.

De Fouquet azt mondta nekem, milliók fizetnek... egy csipetnyi sóért.

Ez egy szép adó. Olyan biztos. Senki sem élhet só nélkül.

A történelem azt mutatja, az emberek bármit megtesznek, hogy életben maradjanak...

nem számít mi az.

Apropó, só adó, ... jut eszembe.

Attól félek, drasztikus intézkedéseket kell bevezetnünk Gascogne-ban.

Tartas város lakosai...

néhány nevetséges ok miatt mentességet élveznek minden adó alól és ezért...

- ellenálltak Felséged adószedőinek. - Ellenálltak?!

Még többet tettek. Nem engedték be Felséged képviselőjét a házaikba.

Egy D'Artagnan nevű ember vezeti őket.

Muszály mindig felbosszantaniuk ezekkel a lázadókkal?

Én ismerem azt az embert, Sire.

Ő volt az ön apjának a testőrparancsnoka és mindig igazat mondott.

A Koronának tett szolgálataiért az ön apja adta neki Tartas falut,...

teljes adómentességgel.

Lehetséges, hogy ez lett a jutalma néhány különleges szolgálatnak?

Gyűjtsék be az adókat Gascogne-ban és tartóztassák le a lázadókat.

Bátorkodtam már előre kiadni Felséged parancsait.

Ügyes, Fouquet.

Úgy tűnik, lesz egy kis csatám De la Valliere kisasszonnyal.

Nagyon hasznosnak találom, eltereli a figyelmem a fárasztó állami gondokról.

Ah!

Elég érdekes ez a Gascogne-i helyzet, nem gondolja?

Nagy érdeklődéssel figyeltem a karrierjét, Fouquet.

Tudom, hogy ambíciózus, kapzsi és veszélyes.

De azt nem tudtam, hogy semmi tisztesség nincs önben.

Tisztességtelen, én?

Ön nagyon jól tudja, mi a helyzet D'Artagnan-mal.

- És az emberekkel, akik vele vannak. - Ó, igen, természetesen.

- Beleértve Fülöpöt. - És mégis, hogy a király támogassa...

ön elárulja szent esküjét.

A titkot, amit mostanáig őriztünk.

Kedves Colbert, mit mondhatnék erről a dologról?

Tudnia kell, hogy a legjobb titkokhoz juthattam hozzá...

a bíboros és a király minisztereinek leveleiből.

Én meg tudom őrizni a titkokat.

És vannak valami szándékai ezekkel a titkokkal?

Nem, semmi. Azt tervezem, letartóztatom Fülöpöt és D'Artagnan-t...

és felköttetem őket, mint lázadókat. Ez egy bók...

önnek, barátom.

Colbert...

Ön egy nagyon okos ember.

De megvan az a nagyon bosszantó szokása, hogy szereti a dolgokat...

mindig rendbehozni. Itt van például ez a házasság Mária Teréziával...

amely egyáltalán nem felel meg nekem.

Franciaországnak szüksége van Spanyolországra és Ausztriára...

a francia nép biztonsága és jövője miatt.

De engem nem érdekel Franciaország jövője.

Engem csak Fouquet jövője érdekel.

Ki tudja...

egy napon talán még lesznek terveim Fülöppel.

Nos, ez számomra elég szerencsétlen dolog lenne, de...

Ne aggódjon. Meg fogom tartani ezt a titkot.

Ha felakasztatom Fülöpöt,...

senki nem fogja megtudni, hogy ő a király ikertestvére.

Mielőtt felakasztja, az egész világ meg fogja tudni, ki is ő.

Psszt...

Emlékezzen...

...titok.

Uraim!

Testőrök!

Úgy érti, te is.

A hagyomány szerint ez a parancsnok dolga, de...

szeretném kifejezni örömömet a megtiszteltetésért,hogy segítettek elérnem...

- az érett 22 éves kort. - Halljuk, halljuk!

Franciaországra!

Apámra, aki már nem lehet itt!

A négy keresztapámra, akik a Királyi Testőrség hagyományai...

szerint neveltek fel engem.

Muskétások!

Én mondom a következő tósztot.

A mi nagyon művelt keresztfiunkra.

Franciaország legjobb vívójára!

Természetesen csak utánam.

És a legjobb tanítványunkra...

a nyelvekben és tudományokban, amit csak megtaníthattunk neki.

És arra, akitől kiválóan megtanult birkózni, csak sajnos...

...a szerénységem nem engedi kimondani a nevét.

És aki még nálam is is jobban kedveli...

a romantikus időtöltéseket, beleértve a...

- Kockázást.

Hurrá!

- Biztos benne, hogy ez D'Artagnan háza? - Hogy téveszthetném el?

Voltam már itt régebben is.

Tudtátok, hogy a Tartas városi emberek...

az egyetlenek Franciaországban, akik nem éheznek és nem rongyosak?

Ami túl szép ahhoz, hogy sokáig így legyen.

Ne feledjük, egyszer már volt alkalmunk találkozni a király adószedőivel.

Annak a találkozásnak karddal tettünk pontot a végére.

Nem emlékszem, hogy más vendéget is hívtunk volna.

Ön D'Artagnan kapitány, korábban a Királyi Testőrség parancsnoka?

És Tartas város ura, XIII. Lajos király kegyelméből.

Őfelsége XIV. Lajos nevében letartóztatom hazaárulásért...

és Őfelsége hivatalnokainak megtámadásáért.

Úgy érti, Őfelsége rablóinak?

Megparancsolom, a király nevében adják meg magukat!

Csöndesebben, barátom.

Itt, Tartasban én képviselem az igazságot minden szinten.

Én tartóztatok le másokat.

A király ilyen takarékos lett? Csak kilenc ember?

- A többi kilencven kint vár. - Hízelgő!

Fogjátok meg őket!

Gyerünk. Beszállás.

Húsz év óta ez az első utam Párizsba!

Ráadásul a király költségén!

Felség!

Ő Királyi Felsége, Mária Terézia...

Spanyolország infánsnője, Ausztria hercegnője...

és Őexcellenciája, Mendosa gróf...

a spanyol király nagykövete!

Felség...

Bemutatom Őexcellenciáját, a spanyol nagykövetet.

Felség.

Örülünk, hogy megérkezett.

Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy bemutathatom ő királyi felségét...

Mária Teréziát.

Anyám.

Fouquet úr.

Bízom benne, hogy Felséged útja kellemes volt.

Colbert úr, akit elénk küldött, hogy üdvözöljön minket, nagyon figyelmes.

Miért engedték, hogy feláldozzam magam...

és csak az állam érdekével törődjek,...

ha ilyen szépséget találhatok?

Megijesztettem?

Nem.

Nem, Felség.

- Csak az ágyúlövés. - Ó, azt kénytelen lesz megszokni.

Itt mindig lőnek az ágyúval a tiszteletemre.

Ön nagyon tetszik nekem, kedvesem.

Természetes, hogy kissé ideges.

Tudom, mit érez.

De nagyon hamar otthon fogja itt érezni magát.

Minden erőmmel azon leszek.

Felség, a vacsora tálalva.

Mindig összegyűlik a család a születésnapomon.

És néhány különleges vendég.

Ó, kisasszony...

Bocsásson meg, Királyi Felség,...

bemutathatom De la Valliere kisasszonyt?

Gratulálhat nekem.

Ez nem csak a születésnapom, de egyben az eljegyzésem is.

Gratulálok, Felség.

Remélem, Királyi Felséged nagyon boldog lesz.

- Mire gondol most? - Semmi különösre.

Csak eszembe jutott valami. Felséged azt mondta,...

ez egy családi vacsora.

De la Valliere kisasszony?

Ó, én mindig családtagként gondolok rá.

Remélem, tetszett az utazás Franciaországon keresztül.

Egy kissé összezavart, Felség.

Úgy vélem, nagyon nehéz összehasonlítani a vidék szegénységét...

a Palota pompájával.

A francia emberek hírhedten zsugorik.

De én nem vagyok fösvény.

Nekem azt tanították, hogy ha az emberek rongyokat hordanak...

míg a király és udvara bársonyt visel, az mindig katasztrófához vezet.

Megkérdezhetem, miért érdekli annyira a francia emberek sorsa?

Talán azért, mert rövidesen Franciaország királynéja leszek.

Apám szerint a mi dolgunk szolgálni az államot.

Ez a különbség köztünk.

Franciaországban az állam én vagyok.

Az emberek tiltakoznak a sóadó ellen, ez nem vitás.

Most van Őfelsége születésnapja.

Holnap meg fog halni.

Menjenek el a kapuktól! Mindenki távozzon a kapuk közeléből!

- Letartóztatni! - Én nem csináltam semmit! Én nem csináltam semmit!

- Akkor ki volt az? - Nem tudom! Nem tudom!

Vigyétek a Bastille-ba, majd ott mindent megtudunk tőle.

Tehát, nem szeretik a sóadót.

Duplázzák meg!

Térítsd észhez.

Folytasd.

Ne! Ne!

Nem bírom tovább! Elmondom! Mindent elmondok!

Látod? A "kesztyű" mindig beválik.

Már az első, vagy a második ujjnál.

Emlékszem, egy nagyon makacs emberre. Ő a negyedik ujjáig bírta.

Míg a hüvelykujja sorra nem került.

Én majdnem megbocsátottam neki.

Holnap...

amikor Őfelsége a székesegyházba megy...

gyertyát gyújtani, meg fogják ölni.

Kicsoda?

Nem tudom, uram.

Én csak hallottam, valakiket erről beszélni, mielőtt letartóztattak.

Én nem tartozok közéjük.

Mikor és hol?

Nem tudom, uram, nem tudom.

Nem tudom!

Lehet, hogy igazat mond, uram.

Biztos, hogy az igazat mondja.

Ha egyszer már elkezdenek beszélni, mindent megtudhatunk tőlük.

Jó lenne, ha a testőrség parancsnoka mondana...

- pár szót erről a merényletről. - Mindent megteszek, Sire.

Az nem elég!

Milyen figyelmesség tőlük.

Elküldettek a kocsimért, hogy biztosan ne késsem le a randevút...

- ezekkel a gyilkosokkal. - De Felség, ez őrület.

- Ne tegye ki magát ilyesminek. - Kedves rendőrminiszter úr...

ezt már legalább ötvenszer elmondta. De ez nem változtat a helyzeten.

Ma van néhai apám neve napja. A hagyomány megköveteli,...

hogy gyertyát gyújtsak az emlékére a székesegyházban.

A királynak a hagyományoktól jobban kell félnie, mint a gyilkosoktól.

El tudom kerülni a merényletet, de lehetetlen megkerülnöm a hagyományt.

- Ez a királyok szerencsétlensége. - Felség, adjon kicsit több időt.

Ha rájönnénk, mikor és hol akarnak lecsapni.

Ezer embere keresi őket tegnap este óta.

És ezt még mindig nem tudják.

Pontosan egy óra és húsz perc múlva már nem lesz titok.

- Senki nem tud róla? - Nem, Sire.

Csak maga és én, meg a gyilkosok.

Jó hírt hozok. A gascogne-i probléma megoldódott, Felség.

- Elfogtam a lázadókat. - Gascogne? Lázadók?

Nos, igen Felség. D'Artagnan és az emberei, akik megtámadták az adószedőket.

Miért kell idehozni a foglyokat Gascogne-ból?

Nem tanulták még meg, hogyan kell bánni a lázadókkal?

Azonnal meglesz, mihelyt Felséged aláírja...

a parancsot az ügy kivizsgálására.

- Nézzen utána, hogy kész van-e a kocsim. - Igen, Sire.

De... Felséged felakasztaná a legérdekesebb foglyát.

Mi?

Fouquet elfelejtette megemlíteni Felségednek...

hogy a Gascogne-i úton többször megéljenezték az emberek...

és amikor beért a palota udvarára...

- az ön tisztjei tisztelgéssel fogadták. - Miért?

Valószínűleg azért, mert az egyik fogoly nagyon hasonlít...

Felségedre.

Nem kellett volna Fouquet-nak ezt jelenteni?

Nem vettem észre különösebb hasonlóságot.

Úgy érti... éljeneztek, mert azt hitték én vagyok a fogoly?

- Igen, Sire. - Hmm...

Érdekes.

És nagyon szokatlan.

- Valóban hasonlít rám? - Ez elképesztő.

Bajusz nélkül, akár az ikertestvére lehetne.

De...

- Azt hiszem, szeretném látni ezt a fickót. - De felség, ez egy abszurd ötlet.

Úgy érzem, most van kedvem az abszurditásokhoz.

- Hozzák ide. - De...

Hozzák ide, azt mondtam.

Miért nem akarja idehozni?

Ezek a gascogne-i lázadók nagyon heves fajtájúak.

Felséged érdekesnek találja majd őket..

Hozzák őket ide.

Itt álljanak sorba.

Nem csapott be a szemed, Colbert.

Pont úgy néz ki, mint én.

Kivéve persze ezt az ostoba bajuszt..

- Alig tudom elhinni. - Nekem is van egy sebhelyem...

Ajándék, Felséged egyik adószedőjétől.

Szóval te vagy az a Gascogne-i lázadó, aki megtagadja az adófizetést és

összevagdalja az embereimet.

Felséged megtaníthatta volna jobb modorra is az embereit.

Neki is éles humora van.

Igen. Nagyon pontos és éles humor, Felség.

Egész csapatnyi kellett Felséged embereiből a megfékezésükre.

Vitesse őket a Bastille-ba.

Mindet, kivéve ezt. Beszélni akarok vele.

A beszélgetésünktől függ majd, mit fogunk csinálni velük.

Rendben, Felség.

Vigyék őket.

- Mindet, kivéve ezt az egyet. - Indulás!

Gyere ide.

Tudod, mi történik a lázadókkal?

- Általában felakasztatom őket. - Én is úgy hallottam.

Úgy látom, nagyon szereted a barátaidat.

Nagyon, Sire.

Talán hasznos lehetsz számomra.

Például jelenleg a kocsim rám vár, hogy elvigyen a székesegyházba...

ahol gyertyát gyújtok apám emlékére.

Ez nagyon szép dolog Felségedtől, hogy megemlékezik az apjáról.

Sokkal szórakoztatóbb lenne, ha a szertartáson te személyesítenél meg..

Bármire hajlandó vagyok Sire, amivel megmenthetem a barátaimat.

Helyes! Reméltem, hogy ezt mondod.

Hajlandó vagy először is elhajtani a kocsimmal a katedrálisba?

Bajusz nélkül, természetesen.

Váratlanul kellett elhagynom Gascogne-t, úgyhogy kölcsön kell kérnem Felséged borotváját.

És ezt a ruhát.

De igyekezz.

Figyelem!

Őfelsége, a király!

A székesegyházba. Előre, indulj!

Jönnek! Jönnek!

Jönnek!

A király úton van. A kocsija most fordult be az utcánkba.

Jó!

Jönnek!

Fogd meg! Vágd le!

Állj!

Nos?

Gyerünk. Ölj meg, ahogy a többi barátomat is megölted Franciaországban!

- Miért akarnálak megölni? - De felség!

Ez egy gyilkos!

Ők nem lehetnek az ellenségeim. Ők a francia nép.

Mióta kell félniük a francia embereknek a francia királytól?

- Mi a neved, barátom? - Jean Paul, Felség.

- Miért akartad megölni a királyodat? - Nos, miért akar megölni minket?

Felség, ez az ember nem gyilkos.

Tegnap este a kisgyermeke meghalt az éhségtől.

És ez az ember sem gyilkos, Felség.

Neki tegnapelőtt halt meg a felesége.

Nincs orvosság, nincs orvos.

Ezek az emberek szenvednek, Felség.

De mit tudja Felséged, mi az a szenvedés?

Ott él a palotában.

Higgyétek el, meg fogok tenni mindent, hogy ezen változtassak.

Ó, Sire, bárcsak hihetnénk ebben.

Franciaország királya sok hibát követett el.

A legnagyobb az, hogy elvesztette a kapcsolatot az emberekkel.

Azért imádkozom, hogy a királynak meg lehessen bocsátani a hibáit.

Isten áldja Felségedet.

Éljen a király!

Éljen a király!

Bocsássa meg a tolakodásomat.

Ragaszkodtam hozzá, hogy engedjenek ide.

Azt hallottam, úgy viselkedett, mint egy igazi király.

Furcsa módon még soha nem éreztem királynak magam.

Azért jöttem ide, mert megtudtam, hogy veszélyben van.

Miért?

Talán nem kötelessége a francia királynénak...

hogy a király oldalán álljon, ha őt veszély fenyegeti?

A király egy hálátlan nyomorult lenne...

ha nem értékelné a kötelességét...

de szerencsétlen ember, ha csak annyit tesz, hogy mellette mutatkozik.

A király kimutatta, hogy nagyon kevés örömét leli a társaságomban.

Jelenleg azért imádkozok, hogy meg tudja bocsátani a királynak a hibáit.

Én is szeretnék egy gyertyát gyújtani.

Nem az ő emlékére.

Csak köszönetképpen.

Szépen néznek ki.

Egymás mellett.

Imádkozzunk.

Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb dolgunk lesz Fontainebleau-ban.

A spanyol nagykövet egy kis nehézséget okozhat.

Úgy értetted, a spanyol hercegnő?

Én nagyot csalódtam a spanyolokban.

Azt hallottam, ők egy nagyon forró vérű fajta.

- Nem az, ha Mária Teréziát nézzük. - Igen, ezt én is észrevettem.

Talán valami különleges bátorításra lenne szükség.

Én király lettem az ötödik születésnapomon.

A hatodikon megtanultam, hogy nincs szükségem bátorításra.

Előbb vagy utóbb minden az enyém lesz.

Kár, hogy azt nem lehet megtanulni, hogyan legyünk két helyen egyszerre.

Én meglephetlek vele.

Ne felejtsd el, én egy különleges ember vagyok.

Valóban?

- Őfelsége? - Sajnálattal kell közölnöm Felségeddel...

hogy Őfelsége elfoglalt.

- Ó, de ha elmondána neki, hogy én keresem? - Sajnálom.

De mikor fél órája Őfelségével visszatértünk a székesegyházból...

úgy tűnt, nagyon szeretné folytatni a beszélgetésünket.

Tudom.

Tudom. A királyoknak sajnos ilyen rövid az emlékezetük.

De biztos vagyok benne, hogy nem zavarná, ha tudná, hogy én...

Királyi Felség...

hosszú tapasztalatok tanították meg nekem, hogy senki se zavarja Őfelségét...

senki, ha ő éppen De la Valliere kisasszony társaságában van.

Köszönöm.

Őfelségének nem kell félnie, nem fogom zavarni többé!

Ezt személyesen apámnak, a királynak add át. Vigyázz rá, mint az életedre.

- Igen Királyi Felség. - Most menj.

Ha megengedi, Excellenciád.

Igen, igen, igen, igen? Nos, mi történt?

A hercegnő dühös volt. Elrohant és azonnal levelet...

küldött az apjának.

Az apjának, mi? Mi volt benne?

Nem tudom. Nem tudtam elég közel menni, hogy elolvashassam.

Ügyesebben is csinálhattad volna, te bolond!

Most már nehéz lesz megtudnom mit írt!

Kifelé!

Már mindenhol kerestem önt.

Azt hiszem, ezt megtiszteltetésnek vehetem.

Nem a szalonban kellene lennie, hogy együtt hallgassuk a zenét?

- Jó dolog megvárakoztatni a királyt? - Nem várhatom el Felségedtől,...

hogy olyan lényegtelen dolgokra emlékezzen, hogy az eljegyzésen együtt hallgassuk a zenét!

Pedig ez nagyon fontos. Legalábbis a zenészeknek.

Nincs most hangulatom a zenéhez. Az elmúlt pár óra...

megtépázta a csodálatomat és nagyrabecsülésemet.

Nem tudom, miért mondja ezt.

Ez a legszebb ruha, amit valaha láttam.

Abban a pillanatban, hogy itthagy, én teljesen elfelejtem, hogy mit viselt.

És hogy ki viselte.

Nem tudok emlékezni másra, csak hogy milyen gyönyörű volt.

Nem ülne le?

Kérem.

Felségednek nincs mindig ilyen sok elfoglaltsága.

Mire gondol most?

Arra gondoltam, hogy végül is nem kell neked Fontainebleau-ba menned.

De a spanyol nagykövet...

Van egy dolog, amit a spanyol követ nem tud.

Hogy én egy különleges ember vagyok.

Tudja, hogy felfedeztem valamit.

A csillagok nagyon gyönyörűek, ha megfelelő környezetbe kerülnek.

Soha nem gyanítottam, hogy Felségednek ilyen...

romantikus hajlamai vannak.

Mostanra már tisztáztam, hogy a király bűnös...

a fő bűne a mulasztás.

Miért volt mérges?

Mert utálnom kellene. Nagyon.

És nem megy.

Az legalább reményt ad, ha kényszerítenie kell magát, hogy utáljon.

Miért?

Talán, mert nagyon magányos vagyok.

Idegen vagyok, egy idegen országban.

Egy nagyon szép és nagyon szeretett idegen.

Hogy királyné legyek, mindent el kellett hagynom, amit szerettem.

Reméltem, hogy a király mellett néha elfelejtem, hogy királyné vagyok,...

és eszembe jut, hogy nő is.

Attól félt, hogy a király elfelejti, hogy ön nő?

Hogy felejthetné el ezt?

Azt hiszem, a király kétszer emlékeztetett rá.

Először a székesegyházban.

És most.

Amikor a királyokat megalkották...

nem kaptak isteni tulajdonságokat, hogy mentesek legyenek a hibáktól.

Még soha nem sajnálta meg a királyt?

De.

Kezdek rájönni, hogy a hercegnők is hibázhatnak.

Minden hiba elfelejthető, ha azt egy hercegnő követi el.

Nem, ha írás van róla.

Felség...

birtokomba jutott egy sürgős és bizalmas üzenet...

amit Ő Királyi Felsége, Mária Terézia írt az apjának.

Én... gondoltam, érdekelheti Felségedet.

- Mária Teréziától? - Igen.

Hogy került a birtokába?

A futárt, aki vitte, szerencsétlen baleset érte.

- Gondolom, a szokásos fajta baleset? - Ó, Sire, ön sokkal jobban tudja.

- Olvastad ezt? - Öö...

Nos, nem. Ez...

Nem hivatalosan.

Tehát én egy kegyetlen, arrogáns, pazarló, hazug gazember vagyok!

Természetesen meg kell bocsátania neki. Ő csak nem érti meg Felségedet.

Bocsássak meg?

A spanyol nagykövet...

azonnali audienciát követel Felségedtől.

Látod mi történik, ha bátorítjuk a barbárokat?

Követelnek!

Még egy barbár király országában is biztonságosan utazhatnak a futárok.

Hevesen tiltakozok a királyom nevében...

a futárjának hidegvérű meggyilkolása miatt!

Kedves nagykövet úr, mit akar ezzel mondani?

Azt mondom, hogy a futárunk levelet vitt Ő Királyi Felségétől...

Mária Terézia hercegnőtől Spanyolország királyának, de meggyilkolták ...

kirabolták és a testét egy árokba hajították.

Miért nem tudtam én erről?

Ez szörnyűség... lehetetlen!

Biztos benne Excellenciád, hogy ez a hír nem túlzás?

A testét elhozták a házamba.

Bízom benne, hogy elfogadja bocsánatkérésemet.

Ha a menyasszonyom újra megírja a levelet, én garantálom, hogy kézhez kapják.

Ez olyan fontos levél volt?

Ez egy levél egy leánytól az apjának.

Ó, igen...

Valószínűleg megemlíti az itteni teljes boldogságát...

és vágyát, hogy minél előbb Franciaország királynéja lehessen.

Remélem, a legmelegebb szavakkal szól rólam.

Nem kétséges, hogy szólt önről, Sire.

Valószínűleg azt mondta az apjának, hogy én kegyetlen, arrogáns...

és pazarló vagyok.

De elnézést a felháborodásomért.

Kérem, biztosítsa a spanyol királyt, hogy megtaláljuk ennek a gazságnak...

az elkövetőjét és tudjuk, mi lesz a jutalma.

Közölni fogom a biztosítékait az uralkodómmal.

Biztosítottam a nagykövetet, hogy tudom, mit kap az elkövető.

Igen, azt hiszem, ez jól fog itt mutatni.

Felség...

Ó, elfelejtettem tájékoztatni Felségedet...

hogy Ő Királyi Felsége nekiállt összecsomagolni a holmiját.

Ő Királyi Felsége megment minket a botránytól, remélem gyorsan kész lesz.

De mi lesz a spanyol szövetséggel, amit Colbert annyira szeretne?

Úgy döntöttem, inkább Angliával lépek szövetségre.

Végül is a tengerészet épp olyan fontos, mint egy hadsereg.

Ezt nagyon nehéz lesz elmagyarázni Colbert-nek.

Nem áll szándékomban bármit is elmagyarázni Colbert-nek.

Valójában úgy érzem, arra van szükségem, hogy kissé kerüljem az államügyeket.

Igen, mindenképpen, el is megyek Fontainebleau-ba.

Szép hely az a Fontainebleau.

Hmm, szép.

Őexcellenciája Mendosa gróf.

Nos? Gondolom a tudatlanságát hangoztatta az egész ügyről.

Ez egy nagyon kényes helyzet, Királyi Felség.

Nem igazodok ki ezen az emberen.

Az egyik pillanatban fogja a kezem és szerelmet vall nekem...

hogy majdnem el is hiszem neki. És a következőben...

- meggyilkoltatja a szolgámat! - Gyilkos vagy sem...

...ő tudja mi állt a levelében. - Jó!

Örülök neki! Remélem, minden szó...

feldühíti és megalázza őt annyira, mint engem akkor, amikor megírtam.

- Remélem szabadságot hozott nekem. - Több mint szabadságot.

- Lehetőséget hoztam. - Szükségem van lehetőségre.

Fülöp...

ismertem az apját, nagyon jól.

Ismerte az apámat?

Milyen volt?

Ez a legnagyobb nyomorúsága az életemnek, hogy én nem ismerhettem.

Nagyszerű ember volt.

Nem volt áldozat, mit meg ne hozott volna a hazájáért.

És ön a nyomdokaiba léphet.

Egy órával ezelőtt, dühösen és undorral...

Ő Királyi Felsége, Mária Terézia hercegnő visszaindult Spanyolországba.

- Úgy érti, elszökött Lajostól? - Igen.

Jó!

De én azért jöttem, hogy megkérjem, menjen utána és hozza őt vissza.

Hozzam vissza egy ilyen embernek? Soha!

Az apja elfelejtette volna a személyes érzelmeit...

és csak Franciország érdekére gondolna.

De ez őrültség. Csak a király hozhatja őt vissza.

Adok egy lehetőséget, hogy király lehessen. Ha csak egy napra is.

Franciaországnak kell egy jó király. Csak ott kell állnia ...

az erkélyen, hogy a nép láthassa az eljegyzési szertartást.

Elég hosszan ahhoz, hogy kihirdessék a szövetséget Spanyolország...

és Franciaország között.

Király egy napra.

Királyként gyorsan kiszabadíthatom D'Artagnan-t és a barátaimat.

Ehhez csak az kell nekem, hogy egy napra király lehessek.

És nekem is.

Állj! Állj!

- Lőjél már, bolond! - Lőjek?

- A királyra?! - A király?

Miért álltunk meg?

Vettem a bátorságot és megállítottam a kocsiját.

Felséged odáig süllyedt, hogy útonálló lett?

Ha így van, csak követem a példáját.

Először ön fosztott meg engem a jelenlététől.

Megtiltom, hogy beszálljon a kocsimba!

Itt valami tévedés lesz.

Azt hittem, errefelé Franciaország királya adja a parancsokat.

- Úgy ment el, hogy azt sem mondta, viszlát. - Viszlát!

Hiányozni fog. Franciaország nem lesz ugyanaz ön nélkül.

Miért megy el?

Hogy meri még ezt is megkérdezni?

Merem, mert Franciaország és én, mindketten szeretjük.

Szerelem? Ön nem tudja, mit jelent ez a szó.

Soha nem szeretett senkit, csak saját magát.

Milyen ember ön? Az egyik pillanatban szerelemről beszél...

míg ugyanakkor egy gyilkossal megöleti a futáromat.

Soha többé nem tudok hinni abban amit mond!

Elhiszi nekem, ha azt mondom, hogy semmit sem tudtam a futárról?

Higgyek önnek? Amikor részleteket idézett a levélből a nagykövetnek?

De én soha nem láttam azt a levelet. A becsületemre mondom.

A királyi becsületére?

Több mint királyi becsületemre. A lelkem üdvösségére.

Nem hiszek önnek!

Nos, akkor talán úgy lesz a legjobb, ha visszatér Spanyolországba.

Ön aligha tudna francia királyné lenni.

Még nem tanulta meg, hogy a nemzet és az emberek problémái...

sokkal fontosabbak, mint a saját sértődöttségünk.

Nem fogok leckéket venni öntől magatartásból vagy kötelességtudatból.

Ha a hadseregben lennénk, a visszavonulását dezertálásnak hívnák.

Az ellensége gyávának tartaná.

Ha az ellensége lennék.

Bárcsak ilyen egyszerűen megoldhatnánk a problémáinkat.

Olyan könnyű lenne megfogni a kezét és elmenekülni.

Csak az a baj, hogy egy király soha nem futhat el. Még önnel sem.

Nem tudtam, hogy Felséged el szeretne menekülni...

bárkivel.

Kedves hölgyem, higgye el, ha elmenekülhetnék a sorsomtól...

elfelejthetném, hogy valaha francia király voltam...

azzal, hogy foghatnám a kezét és keresztülszaladnánk a mezőn...

kiszállna a kocsiból velem, én lennék ...

a legboldogabb ember a világon.

Sokkal boldogabb, mint amire királyként bármikor számíthatok.

Bárcsak hihetnék önnek.

Álmodott valaha nyitott szemmel?

Volt, hogy álmodtam.

Valamikor, réges régen.

Szeretnék álmodni egy erkélyről.

És az erkély alatt alatt ezernyi emberről, akik önre néznek rajongással...

és szeretettel.

Szeretném hallani, ahogy a bíboros szól a néphez...

és örömmel jelenti be Spanyolország és Franciaország szövetségét.

Szeretném magam mellett látni ezekben a pillanatokban.

Biztos álmodom.

Én hiszek önnek.

Örömmel jelentem be Spanyolország és Franciaország szövetségét.

Te, Mária Terézia, elfogadod jegyesedül ezt a férfit?

Én, Mária Terézia, elfogadlak téged, Lajos jegyesemül.

És te, Lajos, elfogadod ezt a nőt jegyesedül?

Én... Lajos, téged, Mária Terézia, jegyesemmé fogadlak.

Az én részemről ez inkább házasságkötés volt...

mint csak egy eljegyzés.

Ha úgy szeretnéd, nemsokára azt is megtartjuk.

Hadd gratuláljak, barátom. De...

amit mindig mondtam, nagyon bosszantó szokása, hogy állandóan ...

rendbe szeretné hozni a dolgokat.

Nagyszerű vígjáték, méltó egy nagy drámaíróhoz.

Mint drámát kedvelő ember, ugye tudja milyen kicsi a különbség...

- vígjáték és tragédia közt. - Pontosan.

És tartok tőle, hogy őfelsége hóhéra gondoskodik a tragédiáról...

amint ez a bájos kis komédia befejeződik.

Őfelsége hóhéra még azelőtt biztosíthatja a tragédiát...

mielőtt a komédia befejeződne. Ne felejtse el a titkainkat.

Ön és én tudjuk, hogy a király Fontainebleau-ban van.

De a hóhér nem tud róla. Egyetlen szó Fülöpnek...

Őfelsége jöjjön vissza Fontainebleau-ból egy órán belül.

Bármit tesz, hagyja abba. Mondd meg neki...

hogy bejelentették az eljegyzését Ő Királyi Felségével, Mária Teréziával...

és ez nagy örömet okozott a népnek. Igyekezz!

Őfelsége nagyon mérges lesz a hír hallatán.

Elnézést Felség, ez az a cella.

Ezek kétségbeesett emberek, Felség.

Én majd csendben elbeszélgetek ezekkel a kétségbeesett emberekkel.

Nem, nem, Sire, ragaszkodok hozzá.

Én megyek előre.

Letérdelni, kutyák! Őfelsége, a király!

Tehát... ők azok a lázadók.

Sajnáljuk, de nem tudtunk Felséged látogatásáról...

ha értesítenek róla, nagyobb tisztelettel fogadjuk.

Bízom benne uraim, hogy élvezik a ... vendéglátást?

Nagyon is. Mindent megkaptunk, amire csak számítottunk.

Örülök, hogy meg vannak elégedve.

Sokkal boldogabbak lennénk, ha hírt kaphatnánk Fülöpről.

Javaslom Felségednek, bánjanak jól vele.

Engedje elmenekülni, inkább minket akasszon föl.

Felség...

Ez azt jelenti, hogy mi mindnyájan nagyon szeretjük Fülöpöt.

Nem értem, hogy szerethet bárki is egy ilyen fickót.

Fárasztónak találom,...

túledzettnek és bolondosnak.

Még soha nem sikerült őt Felség,...

megszúrnom a kardommal.

Hagyj magunkra. Lehet, hogy titkokat mondanak.

Igen, Felség. Természetesen, Felség.

Nem ismersz meg?

Ezt felismered?

Fülöp!

Nincs időnk ünnepelni. Ez az egyetlen módja,kiszabadítsalak.

Írtam egy szabadító levelet.

Szereztem fegyvereket, lovakat, odakint van minden.

Emlékeztek Bordeaux-ban a kis kocsmára? Ott találkozunk. Vissza!

Ezek az emberek ártatlanok.

Itt a szabadon engedési parancs. Nézd meg, és engedd el őket.

- Most, azonnal. - Igen, Felség.

Ez minden.

Fülöp...

Hát nem érted? El kell menned innét, gyorsan.

- Így is lehet, hogy már késő. - Én voltam itt a király.

Nem feledkeztem meg az enyéimről.

Mostanra D'Artagnan, Aramis, Porthos és Athos...

dél felé lovagolnak az ország legjobb lovain.

Elmentek?

Nem volt nehéz. Csak be kellett sétálnom a Bastille-ba.

- A Bastille-ba. - Az egy nagyon lehangoló hely.

- Örültem, mikor végre kijöttem onnan. - Nincs mit mondjak erre.

- De most menni kell, gyorsan. - Nem, még nem.

Mielőtt elmennék,...

még búcsút kell mondanom valakinek, aki, remélem...

- sajnálni fogja, hogy vége az uralmamnak. - Fülöp, menjen, amíg lehet.

Mindent előkészítettem. Lovat, pénzt, útlevelet.

Köszönöm, barátom.

Nagyra értékelem, amit értem tett.

Remélem Franciaország megtudja, mi mindent tett érte.

Emlékezz...

Nem tehetünk semmit, míg meg nem tisztítottuk tőle a várost.

De excellenciás uram, nem értem. Elfogjuk a királyt?

Nem szükséges, hogy te megértsd.

Én értem.

Felség...

Bocsásson meg, hogy ilyen későn zavarom.

De úgy éreztem, látnom kell, hogy jó éjszakát mondjak.

Ma este ott álltunk az erkélyen és megcsókolt.

Azt akarom, hogy tudja, mindig emlékezni fogok rá, milyen szép volt...

Még a halálom pillanatában is.

Lajos...

Ne mondjon ilyen ijesztő dolgokat.

Én félek, még a gondolatától is, hogy elveszíthetem.

Elveszíteni engem?

A királyok furcsa emberek.

Igaz, rövid az emlékezetük...

és mély sebeket tudnak osztogatni.

Sose bízzon meg teljesen egy királyban.

Különösen Lajosban ne.

Tartson meg engem az emlékezetében.

Jó éjszakát.

Álljon félre, Fouquet. Hogy mer rátámadni a királyára?

Felség...

Ki álmodná, hogy ön lopva hagyja el a palotát, mint egy bűnöző? Miért...

Azt hittem, egy közönséges tolvaj. Önt akár meg is ölhették volna!

Nos, most, hogy tudja ki vagyok, engedjen utamra.

Nem engedhetem, hogy Felséged ekkora kockázatot vállaljon.

Sokkal jobb lenne, ha Felséged visszatérne a palotába....

önszántából.

Kezdem megérteni, miért vagyok olyan értékes a királynak.

Hmm... Nagyon hatékony.

De egy kicsit még gyakorolhatják.

Meg kellett volna fogadnom Fouquet tanácsát, az azommali akasztást.

Te ugyanolyan bűnös vagy!

Felséged nem várhatja el, hogy tudjam mikor nem óhajt itt lenni...

ha nem tartja szükségesnek elmondani.

Furcsa, hogy egy ilyen rögtönzött személycsere volt...

- minden vágyad. - Minden, Sire?

Az nem elég, hogy megegyeztél a nevemben Spanyolországgal?

Nevetségessé tettél?

Az egyetlen szerencsétlenséged az, hogy én vagyok az, aki utoljára nevet.

Ezúttal arra fogadok, hogy a kötél nem szakad el!

Mindíg mondtam, hogy Felséged szokatlanul szerencsés.

Reménykedtem, hogy a végén azért majd kapok egy sportszerű ajánlatot.

Ugyanúgy éltem az életemet.

Megvolt a lehetősége, hogy a kötél rossz végén leszek.

Fölösleges lenne megkérdeznem, merre vannak a barátaid, akiket ügyesen...

kiszabadítottál. De fogom még látni őket, mikor rövidesen követnek téged.

Ez is egy sportszerű ajánlat.

Örülök, hogy az ő esélyeik sokkal jobbak az enyémnél.

Hívja a testőrséget.

Megfelelő kíséret kell egy volt királynak az emelvényhez.

Igen, Felség. És természetesen...

szóljanak a dobok.

Természetes, hogy dobszó is kell. Talán egy vagy két ágyúval is lőhetnénk.

Köszönöm a megtiszteltetést.

Elszomorít, hogy meg kell akadályoznom egy ilyen megható ünnepséget.

De egy felakasztott Fülöp teljességgel lehetetlen.

Lehetetlen?

Kedves Colbert, még a te akasztásod sem lehetetlen.

Az enyém? Az nem, Sire. De ez, igen.

Még egy király sem onthat ki királyi vért.

Királyi vér?

Megmentem Felségedet attól,...

felakassza az ikertestvérét!

Testvér?

Úgy látom, már tovább éltél, mint ameddig hasznos lehettél nekem.

Még nem, Sire, remélem.

Azt várod, hogy elhiggyem ezeket az őrült hazugságokat?

Régebben okosabb voltál, Colbert!

De soha igazabb, Sire.

Ezt Felséged barátja, Fouquet is tanúsíthatja.

Mindketten jelen voltunk a születésüknél.

Én mellettük.

Fouquet elbújva.

Mondja el Őfelségének Fouquet,...

hogy az apja, XIII. Lajos, elküldte az egyik fiát, Fülöpöt...

Gascogne-ba, D'Artagnan-nal. És így, teljesen véletlen csak,...

hogy Lajos lett a király.

Remélem van ennél meggyőzőbb bizonyítéka is.

Ha Felségedet nem győzte meg, hogy akivel szemtől szembe áll...

mennyire hasonlít önre, örömmel mutatom be az utolsó...

megcáfolhatatlan bizonyítékomat. Természetesen Felséged engedélyével.

Remélem, kellemes meglepetés lesz.

Ígérem, Felséged nem fog csalódni.

Fülöp...

Fiam.

Fiam!

Sokszor álmodtam, hogy egyszer az életben még találkozhatok az anyámmal.

Ez nagy öröm nekem, mielőtt találkozok a halállal.

A halállal?

Nos, Felséged igényel még további bizonyítékokat?

Jobb lett volna Asszonyom, ha a kolostorban marad.

Miért akar bosszút állni ezen a fiún, akinak nincs más bűne...

csak hogy az ikertestvérének született?

A királyok nem ellenőrzik ezeket a dolgokat. A végzet irányítja őket.

Ha Fülöp hasonlatossága sérti Felségedet...

küldje száműzetésbe...

olyan helyre, ahol a hasonlóság nem tűnik fel senkinek.

Mostanában Colbert, úgy fel tudsz bosszantani,...

hogy már úgy érzem zseni vagy benne.

Igazad van. Nem tudnám fölakasztani.

Nem azért, mert ő a fivérem.

Hanem azért, mert ez olyan lenne, mintha magamat akasztanám föl.

Magamat látnám lógni a kötélen.

És a hasonlóság.

Küldjük el egy olyan helyre, ahol senki nem láthatja meg.

Természetesen...

Tudom, hogy mennyire szereted a hatalmat, Fouquet.

De soha nem tudhatod, teljes erővel engedelmekednél egy ilyen helyen.

Ha csak a királynak engedelmeskednek itt...

Nem törekszem a trón felé, Felség.

Micsoda szerencse.

Én egy gyenge pillanatomban megteremtettem a királyságomban ...

egy embert, akinek viszont lehetnek ilyen törekvései.

De nagylelkű vagyok...

majd ellátom őt mindennel, még trónnal is.

Igaz... ez a királyság egy kissé korlátozott lesz.

Valójában, nagyon korlátozott.

A határai ennek a cellának a falai lesznek.

Ez egy nagyon szórakoztató gondolat, Felség.

Igen. Nagyon vicces, ha belegondolunk, hogy ehhez...

Colbert adta az ötletet.

Ez egy remekmű.

Természetesen, ez már az én ötletem volt.

Úgy gondoltam, ez túl zavaró lehet. Két király, akik teljesen egyformák.

Ezért úgy döntöttem, hogy az egyik királynak maszkot kell viselnie...

a zavarok elkerülése miatt.

Nagyon szellemes. Eltakarja az egész fejet...

- és a nyaknál záródik. - Ez zseniális.

Kíváncsi vagyok, meddig nőhet meg a szakálla, Fouquet?

Képzeld el, hogy a végén nem tudják majd levágni tőle a fejét...

és ami megfojtja majd, az a saját szakálla lesz.

Természetesen...

csak egyetlen kulcs lesz hozzá, amit én fogok őrizni.

Azt hiszem, egy arany láncon fogom viselni...

itt... a szivem mellett.

Befelé!

Őfelsége parancsai a fogolyról.

Az életeddel felelsz érte.

"Bűne, hazaárulás".

"Magánzárkában kell tartani".

"Nem fogadhat látogatót".

"Úgy kell bánni vele, mint bármely más rabbal..."

"kivéve, hogy úgy kell megszólítani, mint egy királyt!"

Király...

Úgy kell beszélni vele, mint egy királlyal!

Jó éjszakát, Felség!

Jó reggelt, Felség.

Remélem, Felséged örömmel hallja, hogy a Bastille királya...

biztosan ül a trónján. Mint tudjuk, ez az ő évfordulója.

Ma van egy hónapja, hogy megkezdte uralkodását.

Remélem, Őfelsége kedvét leli a királyságában.

És a koronájában.

Azon gondolkodtam,...

hogy esetleg szükség lehet arra, hogy csináljunk egy hasonló...

királyságot az én Colbert kollégámnak is.

Ha megbocsát...

Tudom, Colbert.

Ő egész életét annak szentelné,...

hogy kiszabadítsa Fülöpöt, ami, persze...

értelmezhető hazafias gesztusként, különösen akkor...

ha meg van győződve róla, hogy Fülöpnek jogos igényei lehetnek...

Felséged koronájára.

Ha egy embernek eltörik a nyakát, az már nem szenteli az életét semminek.

Hogyan?

Colbertre gondol? Ó, nem. Nem, Felség.

Felséged elfelejti...

hogy Colbert az emberek barátja.. Csodálom a becsületességét.

Az egyik dolog, ami rendkívül bosszant Colbert-ben,...

az az, hogy mint Ceasar felesége, feddhetetlen.

Ó, én nem mondanék ilyet, Felség.

- Minden ember hibázhat. - De nem Colbert.

Nos... azt hiszem, hibát követett el...

amikor aláírta... ezt a nyugtát.

Hibát? Nyugta 50 frank-ról?

Felség, ha odaképzelünk egy vesszőt...

és mögé három nullát, az 50 frank így már 50 000 lesz, ugye?

Felséged feladata annyi lenne, hogy számonkéri Colbert-től...

mit csinált a hiányzó 49 500 frankkal...

amire ő nem tud válaszolni.

Ezután nagyon is lehetséges, hogy az emberek már nem fogják annyira kedvelni,...

mivel sikkasztónak tartják...

és bűnözőnek.

Nagy kár barátom, hogy nincs a szobámban egy másik kitütetés.

Felséged jutalomra gondol az én szerény szolgálataimért.

Javasolhatok valakit? Madame Fouquet...

hercegnő szeretne lenni.

Tudja, milyenek a nők.

Aznap, mikor Colbert-et felakasztjuk...

Fouquet asszony hercegnő lesz.

Felség...

Milyen kár.

Egy ilyen nagy hazafi...

Nézzenek a lábuk elé, uraim.

Itt már Párizs fő csatornájában vagyunk.

D'Artagnan!

- Hogy kerültek ide? - Nem felejtettem el...

a föld alatti alagutakat még 20 év után sem.

De hát ez őrültség. Itt díjat tűztek ki mindnyájuk fejére.

- Nagyszerű, remélem is. - Mindíg emlékezni szeretnék rá.

Nem elég, hogy önökre vadásznak, én is a célpontban vagyok,...

miért kellett mindannyiuknak ide jönni?

Volt egy találkozónk Fülöppel Bordeaux-ban, amire nem jött el.

Igen, tudom.

Hol van Fülöp?

Fülöpöt a Bastille-ba zárták.

Egy vas álarcot kell hordania a fején, egész életében.

- Hogyan?! - Igen.

Ez Lajosnak a legördögibb találmánya.

Most menniük kell. Az egyetlen lehetőség, hogy elkerüljék a kötelet...

- az, ha elmennek, amíg tehetik. - Elmenni?

Elhagyta a bátorsága?

A bátorság nagy dolog, ha van esélyünk a harcban.

Akkor igazán nagy a bátorság, ha nincs esélyünk.

Nézze, barátom. A király emberei bármikor itt lehetnek.

Engem már úgyis bűnözőnek tartanak. Most könyörgök, mentsék az életüket.

Nos, nem hiszem, hogy ezzel Fülöpöt megmenthetnénk.

Itt hagyná Franciaországot egy olyan fosztogató kezében, mint Fouquet?

És egy királyéban, aki félőrült?

Emlékszem arra, mikor Franciaország még az ön kezében volt.

Ez még XIII. Lajos idejében volt.

De most XIV. Lajos uralkodik.

Menjenek vissza a rejtett folyosón.

- Nem nyitok ajtót, míg el nem mennek. - Becsapjuk őket. Itt...

adja a kabátját. Én nyitok ajtót.

Nyissák ki!

Igen, igen. Megyek már. Megyek.

Fogják vissza magukat, uraim. Ez egy olyan harc, amit nem akarunk.

Igen, igen. Megyek már.

- Ki az? - Nyissák ki a király nevében!

Oh, oh! Igenis uram, igenis uram.

- Jöjjenek be, uraim. - Colbert úr?

Ó, micsoda szerencsétlenség.

Csupán egy órája indult Dél-Franciaországba.

Az egészsége miatt.

- Nekem erről meg kell győződnöm. - ó, igen, uram.

Jöjjön be, uram.

Láthatja, egyedül vagyok.

A vén bolond igazat mond.

Dél-Franciaország? Melyik úton?

Ó, én nem ismerem az utakat, uram. Én csak egy szolga vagyok. Elnézést...

De úgy emlékszem, megemlítették Marseille-t!

A Marseille-i út!

- D'Artagnan, gyönyörűen tudsz hazudni. - Köszönöm, uram.

Látja, Fülöpöt ugyanilyen könnyen ki tudjuk szabadítani.

De kiszabadítani nem elég. Emlékezzen a maszkra.

Nos, mit tudunk tenni, azt is le lehet venni.

Ön egy bátor ember, barátom.

De a magam szelid módján én is bátor ember vagyok.

A kulcs...

A kulccsal nem csak Fülöpöt szabadíthatjuk ki...

de minden francia szabad lehet!

A fiú a születésnapi vacsorán, de la Valliere kisasszonnyal,...

az Lajos volt.

Viszont az a fiú, akivel a székesegyházban és az erkélyen beszélt...

az az ikertestvére, Fülöp.

Az apámat is Fülöpnek hívják. Mindig is szerettem ezt a nevet.

Hol találhatjuk meg a kulcsot?

A király a nyakában hordja.

Köszönöm.

Akkor én jövök.

- Jó éjszakát, kedvesem. - jó éjszakát.

Jó éjszakát, Felség.

Jó éjszakát.

Azt mondtam, jó éjszakát!

Nahát...

...Ő Királyi Felsége.

Azt kellene mondanom, meglepődtem.

De nem így van.

Valójában már vártalak. Régóta.

Rájöttem, hogy előbb-utóbb mindenki eljön a királyhoz, ha vár rá.

Talán nem kellett volna olyan sokat várnia Felség...

ha egy kicsit kedvesebben viselkedik.

Ez a baj veled, kedvesem...

hogy hajlamos vagy egy kis túlzott érzékenységre.

Kezdem már érteni,...

hogy a királynénak sok dolgot figyelmen kívül kell hagynia.

Valóban?

Ülj le, kedvesem. Ülj le.

Tudod...

ma estig...

én nagyon csalódott voltam a spanyolokban.

Azért mert forróvérűek és féltékenyek vagyunk?

Ó, nem.

Éppen ellenkezőleg.

Mi nagyon szenvedélyes emberek vagyunk.

Gyorsan gyűlölünk. gyorsan szeretünk.

Miután királyné leszek...

remélem meg tudom változtatni...

a véleményét a spanyolokról.

Tudod... azt könnyen meg lehet.

Nem találod úgy, hogy kissé fülledt itt a levegő?

Nem vettem észre, Felség.

Köszönöm önnek, Királyi Felség.

Most Franciaország sorsa az ön kezében van.

- Emlékszik az útra a Bastille-ba? - Hogyan is felejthetném el?

Azt hiszem, ön a legbátrabb lány, akit valaha ismertem.

Semmi sem számít, ha Fülöp-öt visszahozzák, mint Franciaország királyát.

Siessenek vissza vele.

Ez attól függ...

Fülöp visszatér, vagy mi is ott maradunk.

Oltsuk el a fáklyákat. Innentől sötétben megyünk.

Ideje mennem.

Minek mégy? Soha nem történik semmi.

Maradj csendben! Megbilincsellek!

Porthos... fogd le. Kötözd meg.

Fülöp...

D'Artagnan!

Ülj le.

Vegyék le ezt a vackot a fejemről.

- Szétmegy tőle az agyam. - Jó, jó, itt van a kulcs.

Hogy tehet valaki a saját testvérével ilyen szörnyűséget?

Két óra. Harminchárman újra szellemeket látnak.

Hát...

Próbálom, de nem nyílik.

Ez egy dupla zár. Kínaiak találták ki.

Én... Én nem emlékszem.

- Nyiss ajtót! - Pofa be!

Csönd legyen itt!

Befogod már végre?!

Végre elment az őr.

Most kell kijutnunk, amíg van rá időnk.

Minden tiszta.

Eleget szenvedtél.

Lehetsz király, vagy lehetsz szabad,

Ezt neked kell eldöntened.

Vigyetek oda, ahol a Franciaország koronája található.

Athos, őrködj az ajtónál.

Ébresztő.

Nem, ez nem álom, testvér.

Emlékszel rám? A Gascon lázadóra, akivel elszórakoztál, míg rá nem jöttél...

hogy a testvéred?

És erre emlékszel?

Egyik legokosabb találmányodra.

Nem, az nincs ott. Itt van.

Menj innen.

Halott vagy, megfojtottak.

Milyen gyorsan nő a szakállad, testvér?

Bármit megteszek. Elismerlek testvéremnek.

Gazdaggá teszem mindannyiótokat.

Egymillió frank, aranyban!

Kétmillió!

Mikor bezárattál...

akkor bezártál minden könyörületet, ami a szívemben volt.

Tudtad, hogy a fivéred vagyok, az ikertestvéred.

A mi sorsunk, életünk majdnem ugyanaz.

Fele a tiéd, fele az enyém.

De te az én fél életemet árnyékba és kétségbeesésbe kényszerítetted...

csak hogy a te fél életed nagyság és dicsőség lehessen.

Van az életnek egy törvénye, testvér, ami elől a király sem menekülhet el.

Ez a megtorlás törvénye.

Ahogy az idő órájának ingája kilendül az egyik irányba,...

ugyanolyan biztosan lendül vissza.

Most a te ingád lendült, testvér.

Eljött az ideje, hogy a te feled éljen az árnyékban.

Nem azért, amit velem tettél.

Hanem azért, amit a francia emberekkel műveltél.

Nem azért, mert én szenvedtem a kezedtől, hanem mert ők szenvedtek.

Nem azért, mert meg akartál ölni engem, hanem azért, mert sokakat megöltél!

Mert elárultad a beléd vetett hitet.

Mert bebizonyítottad, hogy nem vagy méltó a napvilágon élni.

Ez egy egyszerű csere, testvér.

A királyságom... a tiédért.

Fogjátok le.

Segítség!!

Most nézd meg, milyen hely ez!

Engedjenek ki!

Engedjenek ki!

Egymillió frank, aranyban!

Engedjenek ki! Én vagyok a király!

Engedjenek ki!

Engedjenek ki!

Engedjenek ki! Én vagyok a király!

Engedjenek ki! Én vagyok a király!

Igen, ki az? Gyere be!

Nagyuram! Nagyuram!

Mondtam már, hogy úgy őrizzétek ezeket a kutyákat, hogy csendben legyenek!

De nagyuram! Emberek jöttek! Nemesek! Kardokkal!

- Meg akartak fojtani! - Nemesek kardokkal!

Megőrültetek? Senki sem tudja rajtam kívül kinyitni a kaput!

- Eltűnt valamelyik fogoly? - Nem, nagyuram.

Ti bolondok! Be vagytok rúgva! Azt hiszitek hazudhattok nekem?

Elhanyagoljátok a kötelességeteket és megengeditek a kutyáknak, hogy felébresszenek!

Először őket teszem helyre, utána titeket!

Takarodj az utamból!

Engedjenek ki!

Halljátok? Arany!

Meg foglak jutalmazni! Megparancsolom, hogy engedj ki!

Én vagyok a király!

- Soha nem beszélt így azelőtt. - Nem, parancsnok.

Előbb vagy utóbb midegyik megőrül.

Nyissátok ki az ajtót!

Jobb gyógymódom van az őrültségre, mint bármely orvosnak.

Na most akkor!

Nem hiszel nekem? Csak engedj szabadon!

Gazdaggá teszlek! A bolondok a másikat hiszik a királynak!

Siess!

Igyekezz! Mondom, én vagyok a király!

Szerinted azért jöttem, hogy kiengedjelek?

Én vagyok a király! Ezt még megbánod!

Igen Felség! De ezután a parancsait csak suttogva közölje!

- De én vagyok a király! - Most már nyugodtabban alhatok.

Jó éjt, Felség!

De én vagyok a király.

Jó reggelt Felség. Remélem jól aludt.

Ó, Fouquet, jó reggelt. Bocsásson meg.

Én... Én tájékoztattam Fouquet asszonyt, hogy Felséged kegyesen megígérte,...

- hercegnővé teszi. - Hercegnővé?

Nos, igen. Tudja... Colbert.

Ó, persze.

A kémhálózata nagyon jól működik.

Úgy tűnik, figyelmeztették. Elmenekült az embereim elől.

De még ma elkapjuk. Minden út le van zárva.

Felség, nagy örömmel jelenthetem...

hogy a sóadó növelésétől dupla bevételt várhatunk.

Én biztos vagyok benne, hogy ezzel is elégedett lesz...

De Felség, hiszen ezzel eltörli a sóadót.

Tudom.

Szereted a halat só nélkül, Fouquet?

Halat só nélkül... miért...

- Ez... - Ez nem jó.

- Nem. - Borzalmas.

- Igen. - Ezenkívül, a nép tiltakozik.

- Ez nem tetszik nekem. - Oh...

Nem tudod megenni a halat só nélkül.

Ez olyan, mintha ruhát csinálnál gyapjú nélkül.

Vagy kenyeret liszt nélkül.

Tehát úgy döntöttem, megszüntetek minden ilyen adót.

De miért, Felség? Miért?

Volt egy álmom, Fouquet.

Tudod mi történik a rossz királyokkal?

- Felséged ezt nem teheti meg! - Biztos vagyok benne, hogy tévedsz.

Úgy irányítottad az egész életemet, hogy én nem tehettem amit akartam.

Például, ha akarlak, fel is akaszthatlak.

Ó, Felség...

Felséged tréfás hangulatban van ma reggel.

Igen. Mulatságos, nem?

Nagyon mulatságos.

Felség...

Fouquet úr...

Elnézést kérek a múlt esti távollétemért.

Nagy öröm volt nekem, amikor megkaptam meghívását ...

a barátaitól.

Remélem, Felséged elnézi nekem ezt a kis késést.

Ó, igen.

Azt akarom, hogy hirdessék ki ezeket a rendeleteket az adók eltörléséről.

Felség, ez nagy nap az életemben.

De... a számla?

Számla?

Ó, megtaláltuk a pénzt. Az egész csak tévedés volt.

Ha megbocsátanak...

Felség, úgy érzem, kissé gyengélkedem.

Természetesen! Vigyázzon nagyon az egészségére.

Nos, remélem, Fouquet asszony nem lesz túl boldogtalan.

Elnézést...

El... elnézést, kérem.

Hahó, valaki!

Hahó, valaki!

Bolond, senki sem hallgat meg.

Őr! Őr! Figyelj rám.

- Gazdaggá tehetlek! - Igen, tudom!

Te vagy a francia király. Egy millió frank arany!

Nézd, kérj tőlem bármit. Megadom neked.

Bármit?

Ezt nem érted! Meg kell hallgatnod!

Érzem, ahogy növekszik! Növekszik!

Meg fog fojtani! Vegyék le rólam!

Hogyan? Fosszuk meg Felségedet a koronájától?

Azt kell mondjam, nem.

Te kutya! Ezt el fogom mondani a parancsnoknak!

Jó reggelt, asszonyom. Szép napot.

Hahó, valaki!

Hahó, valaki!

"Vigye el Fouquet-nak és 5000 aranyat kap. Gascogne-i Fülöp ül a francia trónon. Lajos"

Fiam...

Van egy dolog, ami meg kell tennie, méghozzá gyorsan.

- Feleségül kell vennie Mária Teréziát. - Kell?

Hát, ez a legkellemesebb dolog amit hallottam, mióta eljöttem Gascogne-ból.

Miután feleségül vette Mária Teréziát és Spanyolország, valamint...

Franciaország elismeri őt francia királynénak...

senki nem kérdőjelezheti meg többé, ki is itt a király.

Ő Királyi Felsége, Mária Terézia hercegnő.

Emlékezz arra a napra, a kocsidban...

Amikor láttunk egy fiút és egy lányt szaladni a mezőn.

- Fülöp... - Most pont úgy érzem magam, ahogy ők.

Colbert, van még valami kérdése?

Nem, azt hiszem, inkább magamtól kérdezem meg.

Ó... Ó, természetesen, Felség.

Leszel Franciaország királynéja?

Igen, Felség.

Még akkor is, ha ez a rang egy kissé komor?

Még ha rangom sem lenne.

Még azután is, hogy azt mondtam neked, hogy ne bízz meg egy királyban?

Én megbízok benned.

Nos, van még egy fontos dolog.

Egy lényeges kérdést kérdést még rendezni kell, mielőtt királyné leszel.

Szeretsz engem?

Örökké szeretni foglak, Fülöp.

Lehet, hogy Őfelségének lesz az esküvője,...

de ön, nagyuram, lesz a legszebb férfi a ceremónián.

Természetesen a legjobban öltözött.

A hercegnő kocsija még csak most halad át a hídon,...

- Fontainebleau felé. - Valóban?

Micsoda szerencse, hogy a híd nem omlott össze alatta.

A testőre már várja a kocsijánál.

Nagyuram, ez a személy, egy pásztor...

- Mindenáron beszélni kíván önnel. - Egy pásztor?

Mi vagyok én, hogy szóbaálljak egy pásztorral? Mit akar?

Izé... 5000 frankot.

Miért?

Egy óntányérért. Néhány ostoba írás van rajta.

Micsoda? Írás? Hogy érted ezt?

Ige nagyuram, írás van a tányéron.

Azt írja...

"Gascogne-i Fülöp ül a francia trónon"...

Amikor mindenki tudja, hogy a királyt Lajosnak hívják.

- Ide azzal a tányérral. - Azt mondja, 5000 frank, nagyuram.

Csendet!

"Gascogne-i Fülöp...

"a francia trónon..."

Életemben először micsoda bolond voltam.

- Küldjenek a testőreim kapitányáért! - Igen nagyuram.

Vidd a kocsit és az egész őrséget. Eredj a Bastille-ba.

Hozd ki a cellájából azt a foglyot, aki vas álarcot visel.

Mondd meg neki, hogy nekem a Fontainebleau-i templomba kell mennem.

- De nagyuram, a Bastille-ba? - Félsz, hogy fölakasztanak, barátom?

Ez az a pont, ahol vagy mindannyiunkat fölakasztanak,...

- vagy mi akasztunk föl pár embert. - Igen, nagyuram.

Gyorsabban, bolondok! Gyorsabban!

- De ebbe belepusztulhatnak a lovak! - Akkor belepusztulnak!

Szeretteim, azért gyűltünk itt össze...

Isten és ember színe előtt...

és az anyaszentegyház nevében...

hogy ezt a férfit és ezt a nőt a házasság szentségében részesítsük.

Ha valaki tud ennek akadályáról, az mondja el most...

vagy tartsa titokban örökre.

Én tudok!

Bíboros úr, figyelmeztetem!

Ez a házasság nem jöhet létre.

Ez az ember nem a francia király!

Ez megőrült! Fogják el!

Maradjanak ott, ahol vannak!

Ő úgy néz ki, mint a király, olyan ruhát hord, mint a király.

Talán még úgy is beszél, mint a király, de...

mégsem ő a király.

De ne féljen, bíboros úr.

Őfelsége, a francia király részt fog venni az esküvőn.

Ebben a pillanatban éppen úton van ide.

Az úton kell találkoznom vele, Párizs és Fontainebleau között.

Várjon, önnel megyek.

- Hová megy? - A gyilkos után!

És lezárni a párizsi utat.

Az életemre esküszöm, hogy ma csak egyetlen király lehet az úton.

Elfelejti barátom, hogy csak a király zárhatja le az utat.

Együtt zárjuk le az utat.

Bíboros úr, hölgyeim és uraim...

Elnézést a kellemetlenségért, de most foglalkoznunk kell az ország egy ellenségével.

Bocsáss meg, kedvesem.

Meg kell oldanom még ezt a kis problémát...

mielőtt francia királyné lehet belőled.

Felség...

Boldog vagyok, hogy segíthettem önnek visszaszerezni a szabadságát.

Te?! Kiszabadítottál?

Hagytad, hogy ezt tegyék velem!

De Felség, én ...

Fouquet és az ő királya.

A domb tetején fogunk harcolni. A lovaik fáradtak lesznek az emelkedőtől.

Milyen messze van Fontainebleau és a templom?

- Két mérföld, Felség. - Két mérföld a bosszúig.

Senki nem nyúlhat az én drága fivéremhez.

Ő az enyém!

Gyalogosan fogunk harcolni. Meglepjük őket, amint felérnek a dombtetőre.

Ti hárman arra, Fülöp és én itt maradunk.

Hogy az ördög vinné el őket!

- A kapitányukat először. - Igen.

Most!

Miért nem mennek tovább a bolondok?!

Megtámadtak minket Felség! Fülöp az, a társaival!

Gyere, segíts! Állítsátok meg a kocsit!

Igaza van! A kocsit kell megállítanunk!

Ezt a kis trükköt Flandriában tanultam.

Juttasd majd eszembe, hogy neked is megtanítsam valamikor.

Megsebesült?

Sose felejtsd el, hogy a sebeinkkel csak a csata után foglalkozunk.

Gyorsabban, hajts! Gyorsabban!

Szabadítsanak ki!

Én próbálom őt sajnálni.

De ami fájdalmat nekem okozott, azután csak gyűlölni tudom.

Felségednek van még egy sürgős befejezetlen ügye.

Folytathatjuk, bíboros úr.

Ki adja össze ezt a férfit és ezt a nőt?

Ez az én kiváltságom.

Megáldom ezt a házasságot az Atya, a Fiú...

- és a Szentlélek nevében. - Ámen!

Gratulálok, fiam.

Most már te vagy a legjobb vívó egész Franciaországban.

D'Artagnan!

Porthos, Athos és Aramis már várnak rám.

Nem szeretnék csalódást okozni nekik.

Isten óvja a királyt!

Bátor ember volt.

Franciaországnak szüksége van bátor emberekre.

És bátor asszonyokra, hogy emlékeztessék férjüket a kötelességükre.

Isten óvja Franciaországot!

Időzítette : *-= Pirosasz =-* Pirosasz@yahoo.com