Original subtitles

felirat: js22Bach baranyaigyorgy@yahoo.com

AZ EGYKORI JUGOSZLÁVIA

A kommunizmus összeomlása, a regionális etnikai és vallási

ellenségeskedés, megosztották az emberek közti egykori egységet,

és ezt követték az emberiség elleni háborús bűncselekmények.

Kínzás, nemi erőszak és mészárlás.

Az emberiség elleni bűncselekmények közé tartozik

az etnikai tisztogatás, kínzás, a szisztematikusan és tömegesen

elkövetett bűncselekmények.

A nemzetközi bíróság által elítélt háborús bűnösök közül

sok elkerülte a letartóztatást és azóta is szökevényként élt.

Végül mindegyiküket bíróság elé állították és börtönbe került.

Egy kivételével.

Mindig is egy hétköznapi ember szerettem volna lenni.

Megfulladtok. Tudtatok róla?

Holnaptól a szépség lesz a szar.

Ezeket adja el? Szégyen!

Hé... zöldséggyilkos.

Állj fel.

Fel.

- Adjon nekem egy újságot. - Kérem.

Egy újság és ezek a fonnyadt zöldségek.

- El kell mennie. - Szeretnék egy újságot.

Kérem, tábornok, menjen innen el azonnal. Nagyon kérem!

Vegye el. Nagyon kérem, menjen! Menjen.

Tolvaj gazember vagy!

Mindenkinek szüksége van egy gazemberre, akit hibáztathat.

"Háborús bűnösök, harcosok, szökevények, a legkeresettebb..."

Utálom a megkülönböztetést.

- Otthagytad a zöldségeket. - Kérem, hajtsa le a fejét.

Hogyan? Úgy nézek ki, mint egy cirkuszi bohóc?

- Az Isten szerelmére! Lenyugodnál végre?

- Ezekről a sétákról beszélgettünk. - Most már érted, miért teszem őket.

- Nagy veszélyben vagyunk. - Szerezz egy megfelelő sofőrt.

Vagy talán ez is túl nagy kérés?

- Általánosságban, én... - Pilóta vagy, Miro. Nem sofőr.

Úgy vezetsz, mint egy nő.

- Hol van Ganic? - A családjával nyaral, uram.

Nem bántásból, de ő tud vezetni. Csak kissé visszataszító arca van.

Igen, ez igaz.

Megfulladok ettől az egyhangúságtól, olyan unalmas,

mint a kutya hátulja.

Beteg leszek tőled. Más embereket akarok látni.

Tudom, hogy milyen idők járnak.

Kilenc szálláshely fél év alatt, de mindegyik ugyanolyan egyhangú,

egyformán unalmas, kivétel nélkül.

És azt hiszed, hogy még egy éjszakát el fogok tölteni

azon a helyen, amit Tanovics otthonnak hív, hát tévedsz.

Azok a gyerekek borzalmasak. Koszosak és fegyelmezetlenek.

- Bárkitől megkérdezheted. - Máshova megyünk, tábornok.

- Mi van? - Helyet változtatunk.

- Ki lakik itt? - Senki, csak ön.

A tulajdonos barátom. Az ingatlan kizárólag az öné.

- Egy lakás nekem? - Igen.

- Legalább fél évig. - Hála Istennek.

- Örömmel lát minket. - Add ide a kulcsot.

Uram...

Csak nem úgy akarsz itthagyni, mint egy bentlakásos iskolában?

Az Isten szerelmére, add ide a kulcsot. Magam is megtalálom.

- Elhozzuk a készleteket. - A kellékeket.

Élelmiszereket.

- És ki fogja megvásárolni? - Nem kell tudnia...

Természetesen nem, de nem te vagy a "szívesen" látott vendég, Miro.

Mondd meg nekik, hogy a pénzt csak hagyják az ajtóban.

Uram...

Igen?

- Boszkovics asszonyt keresem. - Nem egészen értem.

- Nem? - Nem.

Várnom kellett volna Önt?

És ezért jött a lakásomba, mert ő idehívta Önt.

És mi a neve?

- Tanja. - Tanja?

Én vagyok a szobalány.

Nos...

Úgy tűnik, Mrs. Boszkovics lemondta a lakás bérletét anélkül,

hogy erről szólt volna a szobalánynak.

Megkaphatnám a táskáját?

És a ruháit.

Nem szeretem a meglepetéseket.

Legyen olyan kedves, kérem.

Forduljon meg, kérem.

Lassan.

Nincsen tetoválása az ön korában? Érdekes. Nincsenek szenvedélyei?

Hacsak nem úgy döntött, hogy valamilyen okból takargatja őket.

Most lenne kedves bemenni a fürdőbe és alaposan lezuhanyozni?

Ne aggódjon, nem megyek Ön után.

Van meleg víz?

Azt hiszem, tudja hol vannak a törülközők.

Mennyit fizetnek Önnek?

A jó Mrs. Boszkovics, mennyit fizet Önnek?

500 dinárt, óránként.

Én többet fogok fizetni.

Mit csinált itt? Mi volt a feladata?

Takarítottam és mosogattam.

Mutassa a kezét.

Hány éves?

26.

A szüleid miatt kezdtek ezek a kezek dolgozni?

A szüleim meghalták.

Milyen gyakran jött Boszkovics asszonyhoz?

Egyszer egy héten, keddenként.

Hozzám gyakrabban kell jönnie.

- Vannak más ügyfelei is? - Igen.

Mostantól nincsenek. Csak nekem fog dolgozni.

Az összes idejére szükségem lesz.

Egy férfinek szüksége van egy házvvezetőnőre.

Köszönöm, uram...

Tábornok.

- De szerintem el kellene mennem. - Ez nem lehetséges, nem gondolja?

Kulcsa van a lakáshoz.

Tehát az öné vagyok, és ön az enyém.

Az én titkaim, már az öné is.

Mutassa meg, mit tud.

Hol kezdi?

- A konyhában, a fürdőszobában, vagy a hálószobában?

- Az ablakokkal kezdek. - Az ablakokkal?

Kiváló, kezdjük.

Felöltözhetek?

Mozogjon a keze.

Ideges valamiért?

Elhagyta a sarkokat, nekem kellene megtisztítanom őket?

Három perc elteltével a tisztítószer már hatékony.

Sajnálom, nem szoktam mérni az időt.

500 dináros órabérért már illene gyorsnak lenni.

Ha így csinált mindent, csak átverte, nem igaz? Mi az igazság?

Nem panaszkodott.

Ez az ő hibája. Hiányzott a vezetői képessége.

Az én embereim jobban ragyogtak, mikor konstruktív kritikát kaptak.

Tud még valamit, vagy csak ablakot pucolni? Főzni tud?

- Főzni? - Igen, készítsen valami ételt.

- Nem, nem tudok főzni. - A maga korában?

- Senki nem tanított. - Nem ördöngösség.

- Enni szokott? - Igen, szoktam.

Szokott? Akkor főzzön nekem valamit.

Először bevásárolunk.

- Bocsánat, van valami ellenvetése? - Elnézést, hogy mondja?

- Lassítson. Talán ideges? - Nem kellene?

Csak mert kint járok, szaladjak? Nem kell félni.

Nem igazán vagyok itt.

Jelenleg a hegyekben bujkálok, galambok közt rejtőzködve.

Síelek Észak-Szlovéniában, napozom a dalmát tengerparton,

vigyázok a juhokra a szerb hegyek tetején.

Emelem poharam Putyinnal, Kijevben és Moszkvában.

Egy barátom barátja esküszik, hogy látott engem.

Én mindenütt ott vagyok és sehol sem. Egy mítosz vagyok.

Három alkalommal ajánlottak fel plasztikai sebészeti beavatkozást.

Háromszor is kérték tőlem, hogy cseréljem le ezt az arcot. Bűn lenne.

Tudják, hogy soha nem fognak elkapni. Ők csak betolakodók az otthonunkban.

Ez a mi otthonunk.

A barátaim, akik gondoskodnak rólam, nem ennyire magabiztosak.

Ők még mindig őrködnek. Most is itt vannak, tudja?

Egy Yugo, két háztömbnyire, az autónak elöl nincs rendszámtáblája.

Vagy a fekete Mini előttünk, két óránál.

Feltehetően felkeltettük a kíváncsiságukat.

"Hogy sikerült ilyen gyorsan? Olyan csinos fiatal lány."

Jöjjön, megmutatom.

Fusson!

Sajnálom, ez soha nem unalmas.

Az első lecke: Mindig füstszűrő nélküli Royale cigarettát vásároljon.

- Még mindig dohányzik? - Tehát, tud valamit rólam?

Túl nagy a szívem. Viccelődnek is miatta.

Még dohányzom? Természetesen igen.

Solovek volt a legjobb tiszt hadseregünk történetében,

őt is csak a dohány tudta megölni.

Vegyen egy újságot.

Kérem, tegye el, a fiam küldi.

Ez kedves.

Köszönöm.

Emiatt a szín és forma miatt háborúkat vívtunk.

Egy csodálatos zöldség, amit a törökök imádtak.

Sokan minden természetes alkotóelemét szétfőzik.

Tönkreteszik az ételüket.

Tudta ezt?

Olvassa! Jobb oldalt az alsó harmadát.

Ne gondolkodjon, csak olvassa fel. Kérem.

Én...

Olvassa fel a szöveget.

Diszlexiás vagyok. Ha nem akar itt ülni egész éjjel,

akkor olvasson. Időt és fáradtságot takarít meg nekem.

"Mialatt az Európai Unió országai tanácskoznak

a közös fellépés mikéntjéről, a nemzetközi nyomás növekszik..."

Ez felolvasás?

Gyerünk, csinálja ékesszólóbban, hogy életet leheljen belé.

"A kormány képviselői elismerték, hogy az

az EU-csatlakozási törekvéseket akadályozza az a tény,

hogy az ország elmulasztott igazságot szolgáltatni az általános..."

Ó, de kérem... Megint nem tudtak más képzettársítást használni?

"Háborús bűnökkel és emberiség elleni

bűncselekményekkel vádolják a Hágai ​​Nemzetközi Bíróságon.

A háború végén, ő adott parancsot több ezer

fiatal férfi lemészárlására.

A kormányzati tisztviselők továbbra is azt állítják,

hogy mindent megtesznek a jól rejtőzködő katonai parancsnok

felkutatásáért és ragaszkodnak a bíróság elé állításához.

Halló? Halló?

Az átkozott gyávák még saját maguknak sem mondanak igazat!

Mennyire jól elrejtőztem! Nézzen rám, nézzen meg jól!

Hogy nem ők maguk fizetnek mindezért?

"Ezen héten az USA hivatalosan megemelte a nyomravezetői díjat, 10 millió dollárt

ajánlottak fel bármilyen információért, ami segítséget nyújt az elfogásban."

Ez az, talán előbújnak a csótányok a fészkükből.

"Bár a memzetközi közösség üdvözölte a döntést, de tisztában vannak vele,

hogy a háborús bűnöst hősnek tekinti saját nemzetének többsége.

A szigorú gazdasági szankciók ellenére

a kormány vezetői nem hajlandók spekulálni

a dátumról, amikor az általános letartóztatás várható."

Igen, nézze meg jól a naptárát. Ez a pokoljárás már évek óta tart.

A törvény alkotójának ügyelnie kell arra, milyen döntést hozon.

Gesztusok és udvariasságok. Milyen lett ez a föld? Ez helyes?

- Ez a jutalom. Eredj a szobádba.

Ez minden? Mindezek után?

Nem mond semmit.

A fiatalok egy egész generációja, akik nem mondanak semmit.

Rendben.

Akkor hallgasson, legyen a tanúm arra, amit most mondok:

Soha nem fogok elrejtőzni és soha nem fognak elkapni.

Második lecke: Főzünk.

Most lehet.

A paraszt vacsorája.

Négy évszázadnyi élet és kultúra egyetlen edényben.

A halálom napjáig eszem ezt az ételt.

Az íze az otthonomra emlékeztet, amiért kész vagyok meghalni.

Hogyan akar megfelelő menyasszony lenni?

Gondolja, hogy akarok? Miért, elvárás, hogy tudjak főzni??

- És honnan tudja, hogy nem vagyok házas? - Láttam a kezét.

- Soha nem hordok gyűrűt. - Ne, majd ha átöltözött.

Mi a baj a ruhámmal?

Nincs semmi, ki lehet mosni.

Mondja el az életének, a 26 évének fontos, kiemelkedő eseményeit, kérem.

Első fejezet: Természetesen megszületett.

- Hol? - Itt.

A városban? Persze, városi lány.

Mi van a szüleivel?

- Hova valósiak? - Ide.

Ez kézenfekvő, a szülei is a városban éltek, mint maga.

És mi van a családjukkal?

A családjuk biztos származik valahonnan. A nagyszülei?

- Soha nem találkoztam a nagyszüleimmel. - Tényleg?

És a szülei?

- Már elmondtam. - Igen, igen, már mondta.

Hogyan is haltak meg?

Egy autóbalesetben.

Mindketten?

Ez sajnálatos.

- És egy kicsit szokatlan. - Miért?

Nos, azt mondják, nem mi vagyunk a világ legrosszabb sofőr nemzete,

habár néhány pohárral több ital a kocsmában kelleténél, és...

- De mindketten, ugyanakkor?

Ez katasztrofális.

Magára hagyták.

- Mennyi idős volt? - 17.

Elég idős ahhoz, hogy független legyen, és tudjon magára vigyázni.

Miért nem jár iskolába?

- A szüleim meghaltak... - Igen a pénz, minden a pénzről szól.

Szóval, így lett magából szobalány.

És a barátai?

- Nincsenek barátai? - Nincs időm.

Mrs. Boszkovics kétségtelenül egy kegyetlen rabszolgatartó volt.

Mi a helyzet a fiúkkal?

Bizonyára vannak. Van fiúja, egy független érett lánynak?

Nincs család, nincs barát, se fiúk. Tanja, a magányos szobalány.

Attól tartok, épp olyan láthatatlan, mint én.

Kísértetek vagyunk.

Harmadik lecke.

Negyedik lecke.

- Jöhet az ötödik. - Nagyon, nagyon jó, pálinka.

Hatodik lecke. A hatodik egészen kivételes.

A hatodik a királyok sportja.

A hatodik az akarat próbája.

A belső tűzről és a fegyelemről szól.

Minden katona, akivel találkoztam, szerette ezt a játékot.

Napóleon maga is több alkalommal játszott a marsallokkal.

Mit gondol, ki nyert?

Magasabbak voltak Napóleonnál, de ő lealacsonyította őket.

Gyerünk, kényszerítettem az ellenségeimet hogy játsszanak,

és ezért tiszteletben tartottak.

Tudom, azt hiszi, nem győzhettek, különben megöltem volna őket.

Nem igaz, egyáltalán nem igaz. Szeretek nyerni? Igen.

De tisztelem az ellenfeleimet, még akkor is, ha kék sisakosak.

Barát vagy ellenség, játsszunk!

- Játsszon velem! - Nem tudok.

- Tessék? - Nem tudom, hogy kell játszani.

- Próbálja meg! - Nem!

- Játsszunk, a fenébe is!

Semmitérő! Nem vagy jó semmire!

Menj el! Ha nem akarsz harcolni, menj el!

- Süket is vagy? Menj el! - Nem vagyok fogoly?

Fogoly?

Szerinted egy kibaszott túsz vagy? Nem olvastad, hogy nem ejtek túszokat?

Kifelé! Tűnj el a szemem elől!

Remélem, visszajössz. Mert az enyém vagy.

Nem érsz semmit, de az enyém vagy.

A Native Suns meghívja önöket hagyományőrző estjére,

a Baron Hall tánctermébe ma este.

Kapunyitás hét órakor!

Tényleg nem tudsz főzni, ugye?

Ez szörnyű!

Jó reggelt kívánok.

Szüksége lesz rá.

Nos, kettőnk közül melyikünk a meglepettebb?

Volt választásom?

Eltüntette Mrs. Boszkovicsot, és készpénzben fizet.

Egyetlenegy kérdést sem tettél fel tegnap este.

Sok újságíró levágatná a heréit, hogy egyetlen kérdést feltehessen.

Megvolt a lehetőséged, hogy kérdezz tőlem, de te...

Manapság a fiatalok ilyenek? Teljesen közömbösek.

Vagy megnémít a félelem? Félsz tőlem?

- Nem érdekelnek ezek a dolgok. - A munkám?

Nincs benned semmi kíváncsiság?

Még nem jöttél rá?

- Én vagyok a kibaszott ördög.

Nem az én dolgom.

Nincsenek kérdéseid.

Nem ítélkezel.

Szeretnék hinni neked.

Látod, én...

Nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust.

Idősebb vagyok és mégis vannak kérdéseim.

Vagyis, tudni akarok mindent a házvezetőnőmről.

Láttad az életem minden dicsőségét, itt az ideje, hogy megmutasd a tiédet.

A városi lány életét.

Ma én leszek a tanítvány.

Istenem! Ez lenne olyan rossz?

Ilyen voltál te is?

Nem.

Elrejtőztem az üres tantermekben főleg a második emeleten,

amíg a szünetnek vége nem lett.

- Elrejtőztél? - Egy könyvvel.

- Miért? - Nem látja? Csak nézzen rájuk!

Minden nap elbújtál?

- Sok könyvet olvashattál, okos lehetsz. - Túl okos.

Miből gondolja, hogy bujkáltam?

Hogy ment a történelem? Hol csókoltál meg először egy fiút?

A fiú csókolt meg engem. A szökőkút közelében.

- Ugyanoda rejtőztetek el? - Taktikai hiba volt, szomjas voltam.

- Ezt a hibát többé nem követtem el. - Mi volt a neve?

- Mr. Antonovic.

A könyvtáros.

- Disznó. - Igen, az volt.

- Sokszor csókolóztál már tapasztalt perverz könyvtárosokkal?

- Nem.

- Nem voltak igazi fiú barátaid? - Milyen az "igazi fiú barát"?

Valaki, akivel együtt eszel, együtt alszol.

26 éves vagy... Hamarosan eljön ennek is az ideje.

Hol menstruáltál először? És mikor?

- Az első emeleten a régi osztálytermünkben.

Reggel fel sem mertem kelni a székről, de később muszáj volt kimennem.

- Nem örültél neki?

- Jézusom! A férfiak fantáziája szörnyű. Nem, ez borzalmas élmény.

A lányom egy bunkerban ért utol 5 órányi hadgyakorlat után.

Egy tizedes utánam futott a mezőn át egy telefonnal.

Négy üzenetet kaptam.

Feltételeztem, hogy a háború épp megkezdődött.

Hallottam a lányom hangját a telefonban.

- Nem találom anyát.

Aznap nagyon berúgattam az embereim. Még mindig nem tudják, miért.

Apám arra kényszerített, hogy tisztítsam meg a széket és kérjek bocsánatot.

A legtöbb férfi fél a női rejtélyektől.

A fiatal nőktől. Abszolút terror.

Azon a napon megvertem a lányomat,

és másnap végleg bezárult előttem a mennyország kapuja.

Megvertem őt, hogy még rosszabbá tegyem a lelkiismeretem.

- Az apám inkább meghalt volna. - Milyen kár!

Fellebbented a fátylat más titokzatos szokásaitokról is? Tanítasz?

Mutasd meg az otthonodat.

Az otthonod. Az legyen a következő. Kérlek, mutasd meg.

Régen volt már ilyen, hogy egy

fiatal hölgy meghívott magához.

Nem hívtam.

- Mondd, hogy ez csak ideiglenes. - Ó, nem.

- Láttam már meghittebb lakást is.

- Jó tudni.

Nyugodtan nézzen körül. Úgysincs ajtó.

Szent Isten!

- Olyan borzasztó lenne egy kép a falon? - Kép, hová?

Többre nem is lenne szükség...

Nem csoda, hogy nincs sekid. Ebben még megsérülne.

- Megerősíthetem az ágyadat? - Nem, nem.

Nincsenek könyveid, annak ellenére, hogy szeretsz olvasni.

- A könyvek helyet foglalnak. - Igen, és feltárják a titkainkat.

- Anyád nem fogadná el ezt. - Anyám soha nem fogadott el semmit.

Nyomasztó. Egy cigarettára van szükségem. Menjünk innen.

Vedd meg!

- Tessék. Köszönöm.

- Hová tűnt? - Benéztem hátul a ruhaüzletbe.

Próbáld fel, amit találsz és menj a pénztárhoz. Nincs nagy választék.

Talán láthatatlan vagyok, de nem akarom kísérteni a szerencsét. Menj.

Apád nagyon büszke lenne rád.

Fogadd el.

A te ruháid.

Nincs benne semmi olyan, amit ne lehetne átalakítani.

- Mit csinálunk velük? - Miért?

Most fellebbentjük a fátylat.

A férfiak láthatatlanok egy gyönyörű nő társaságában. Meglátod.

Attól tartok, hiába ajándékozott meg a szépségével, ha hív a természet.

Visszajövök.

Jobb, mint a disznó, nem?

Uraim, a házvezetőnőm.

Ha megbocsátanak.

Nos, ez megmagyarázza, miért képtelen főzni.

- Te nem az én emberem vagy, de ők igen. - Nem.

Nos, Isten tudja, hogy miért nem vagy házias, mert egy Isten csapása vagy.

- Miért? - Én...

Mi az?

- Tudják, hogy nem törődik a védelmével, hogy nem tartja be az óvintézkedéseket.

- Kivéve a saját embereimet. Ez biztató.

Amit az újságból felolvastam, az igaz. Szorul a hurok.

Tehát ezért küldtek.

- Azt hitték, hogy... - Beszélj.

Azt hitték, hogy az utcán tartom.

Kíváncsiak voltak, hogy tud észrevétlen maradni.

Te most színésznő vagy, vagy kurva? Mert mindkettő nem lehetsz.

Mutasd meg a képességeidet. Lássuk, mit tud az a parázna, akit küldtek.

Nem.

- Lássuk, el tudsz-e szórakoztatni? - Nem!

- A szívem... - Nem! Nem!

Nem!

Sajnálom, ezt nem teheti...

Igaz, de te segíthetsz neki.

- Cardiomyopathiája van. A szíve... - Igen, tudom mi az.

Csinálj valamit, mielőtt még szívrohamot kap.

Nem tudom...

Gondoskodj arról, hogy a beteg még ma este hazajusson innen.

Csináld és tartsd a szádat, ne mondj semmit,

mert ne adj Isten... Milo Begovic, te nem akarod, hogy a világ megtudja,

segítettél egy háborús bűnösnek, aki egy újabb háborúra készült.

Tudod, hogy hány szeretője volt Tito elvtársnak egyszerre -

- elnézést kérek a kifejezés miatt- "csúcsidőben", hogy így mondjam?

Egy könyvben olvastam: A 14.-ben.

14.

Soha nem akartalak és soha nem is foglak bántani.

Nem, nem fog.

- Ez bocsánatkérés volt. - Értem.

- Tegnap este meghalhatott volna. - De a hazám nem engedte.

Végül is, téged ezért küldtek.

Most nem érted, miért vagyok ilyen romantikus monogám, ugye?

Az első munkám Olaszországban volt.

Csak nemrég házasodtam és hiányzott a feleségem.

Szerettem volna küldeni neki egy levelet a hajóról.

Megírtam a levelet és megcímeztem a borítékot.

Aztán borítékot egy palackba tettem

10 dollárral és 10 szál cigarettával együtt,

abban a reményben, hogy aki megtalálja a palackot,

a pénz és a cigaretta miatt, kézbesíteni fogja a levelet.

Nos, mialatt a Messinai-szoroson haladtunk keresztül,

bedobtam a palackot a tengerbe.

Három héttel később a feleségem megkapta a levelem, a pénzt és a cigarettát.

Az olaszokat lehet szeretni.

Hol van most a felesége?

Nyilván ott van, ahol én nem vagyok.

Otthon, azt hiszem, bár nem tudom. Nem akar beszélni velem.

Nagyszerű házaspár vagyunk, nem?

Nem tartjuk kapcsolatot, és attól tartok, már nem is fogjuk.

Hadd tartsam meg így az emlékezetemben a gyógyulás idejére.

A te apád halott, és kitörölted az életedből.

Én viszont egy triviális tankönyv vagyok, drágám.

Láthatsz a saját szemeiddel. Már 60 éves múltam.

De neked mindezt tudnod kell, ha itt ülsz velem. Meglepődtél?

Pedig te... te vagy tele meglepetésekkel.

Ugye nincs péniszed?

Mikor megjelentél, akkor jöttem rá, hogy szükségem van egy bébiszitterre.

Szobalányra...

- Mit mondtak rólam? - Tudja, hogy nem mondhatom el.

- Olyan veszélyes lennék? - Nem akarják korlátozni a mozgását.

"A mozgásom?"

Engem? Hát ilyen öreg lennék?

- Vagy már a tulajdonuk lettem? - Senki nem akarja birtokolni.

Nem, de 26 évesen úgy döntesz, hogy nem éled az életedet,

inkább minden nap egy öregember pelenkáit fogod cserélgetni.

- Én csak megteszem, amit tudok. - Igazán? Mindannyian megtesszük,

amire képesek vagyunk az életben, ez nem egy döntés.

Ott voltál a szüleid halálánál?

Autóbaleset... Hogy haltak meg?

- Az autóban egy bomba volt. - Áá, tehát az autó rész igaz volt.

Ők velünk voltak?

És most átveszed a helyüket.

Az egyensúly helyreáll, a ciklus. folytatódik. Milyen célból?

- Miben reménykedsz? - Reménykedem?

Egy fiatal nő nem változtatja meg az életét, nyomós okának

kell lennie a rejtőzködésre, és nem a fiúk az az ok.

Remélem, hogy népünk újra biztonságban élhet és újjáépíthetik az otthonainkat.

Maga nem reménykedik?

- Jobb ha vigyázol, kislány. - Jól vagyok, köszönöm.

Szerinted az odaadó szolgálat védelmet nyújt?

Van róla fogalmad, mit tettem a hazám szolgálatában?

- Elmondhatom a részleteket. - Nem szükséges.

Tényleg? Nem vagy kíváncsi rá, milyen magas szintű szervezettség szükséges,

hogy eltüntessük az embereket?

- Milyen gyorsan és milyen mennyiségben? - Kérem, ne folytassa.

A bíróság elszégyellné magát, ha tudná, milyen rosszak a számításai.

- Vegyük a valós számokat. - Elég!

Ez a szolgálat és ez az elkötelezettség szintje...

Most azt kellene várnom, hogy a hazám, örökké hálás legyen, igaz?

Élvezhetem ezt a nagyszerű életmódot.

Légy nagyon-nagyon óvatos.

És most te, kedves házvezetőnőm...

Tegyél meg nekem egy szívességet és segíts kijutni ebből a kibaszott ágyból.

Milyen férfi volt az, aki ilyen lányt nemzett?

Elfelejtettelek valamiről megkérdezni.

A szobában, a padlón van.

Felismertem az alakját a lakásodban, csak azt nem tudom, mi van benne.

Ez a tiéd, nem igaz? Nem fegyver?

Feltételezem, hogy a szüleidé volt.

- Játszanál rajta? - Nem.

Miért nem?

- Nem játszom mások előtt.

- Nem mások előtt vagy, egyedül vagy, emlékszel?

Nem is létezel.

Kérlek...

- Van valamilyen autód, hölgyem?

Nem kell neked vezetni, de soha többé nem érhet meglepetés.

- Miért van szükségünk egy autóra? - Itt az ideje egy útnak.

- Tudja, pontosan ezt nem akarják, hogy most ezt csinálja.

- Pontosan.

- A szíve nem fogja bírni. - "Szorul a hurok" - te mondtad tegnap este.

Több okból is az utcán kell tartani, ahogy mondtad.

Nos, nem szabad elfecsérelni az időt.

Még mindig én vagyok a munkáltatód és pontosan meghatároztam, amit akarok.

Szóval, kedves házvezetőnőm, tartsd magad hozzá

És hová megyünk?

Egy autót akart.

Igen, és elloptad a sofőröm, Miros autóját.

Mindegy, rá nem lesz szükségem. Menjünk.

Ugyanazok a sziklák és ugyanazok hegyek, de különböző néven.

Bolondság. Az emberek nem ismerik a saját hazájukat.

Etnikai megosztottság. Piszkos kis titkok.

Azt mondták nekem, hogy ezelőtt senki nem törődött vele, ki volt a szomszédja.

Mindenki dolgozott.

Aztán vonalakat húztak a térképen és meghatározták a határokat.

Hirtelen különböző csoportokra osztottak minket.

Csak a fegyverek ropogásából észleltük egymást,

és harcoltunk a térképen levő földdarabokért,

olyanokért, amelyekről nem is tudtuk, hogy léteznek.

Végül megsemmisítettük...

Megsemmisítettem. Ne vállalj magadra olyasmit,

amit nem tettél. Nem helyénvaló.

Ez a háború nem volt eleve bukásra ítélve,

már akkor, mikor a parancsot kiadták?

Ne becsülj le. Én adtam ki a parancsot.

Gyerünk, fejezd be a mondandódat.

Te csak mészárlásnak gondolod, nem igaz?

Istenem, olyan vagy, mint a lányom. Agymosottá tették őket.

Ez nem egy mészárlás volt, a számok irrelevánsak.

Ez egy befektetés volt a jövőbe.

Hogy merészelsz engem megítélni?

A szüleid azért haltak meg, hogy megítéld a cselekedeteimet?

Én csak megpróbálom...

Most ki kellene hajítsalak az autóból az árulásért.

Halottak, és már megbocsásson, de nem tud rá

magyarázatot adni, miért kellett meghalniuk.

Olyan szolgálatra készülsz, ami nem tükrözi az egyéniségedet,

csak hogy megtudd, ki a fasz vagy te?

Nem értem, csak olyan kérdéseket teszek fel,

amit az ország minden fiatalja feltesz.

Nem tartozom nekik semmivel.

Ti tartoztok nekem. Mindannyian.

Inkább, hallgass. Hallgass. Csinálj valami hasznosat.

Meg tudná mondani, kérem, hogy hová megyünk?

Te vagy a könyvmoly, mondd meg te.

A tábornok egy kis faluban született 1942 tavaszán...

- Brusnica. - Rendben, menjünk haza.

- Védelem nélkül? - Miről beszélsz? Velem van a házvezetőnőm.

- De eddig soha nem ment vissza. - Nem, túl veszélyes lett volna.

- Miért most megy vissza? - Már rég tervezem.

Tudom, hogy azt mondtam, a feleségem ott van, de nem tudom, hogy igaz-e.

A kommunikáció volt a háború első áldozata.

Talán ez csak egy nagyon rossz kifogás.

Amikor a harcok elkezdődtek, és észak felé küldtek,

a lányom akkor kezdte tanulmányait az egyetemi posztgraduális képzésben.

Nagyon nehéz volt beszélni vele. Egyáltalán nem érdekelte a háború.

Pedig hidd el nekem, nem volt semmi, ami a fontosabb volt a háborúnál.

A fiatalok soha nem akarnak beszélni a szüleikkel, ugye?

Miért lett volna pont ő más?

Végül csak annyi kommunikáció maradt lehetséges,

amit olvasott rólam reggelente az újságban.

Hírek... nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy emlékezz arra,

amikor az eltűnésem hír lett az újságokban.

Jó fiúk, rossz fiúk.

Hirtelen mindenki üldözni kezdett, a rohadt Nyugat, és mindenki vádolt.

Melodráma az esti hírekben.

- Szükségünk van az efogására! El kell kapnunk a gazembert!

Kellemetlen... de minden üzlet kellemetlen.

És találd ki, mi történt!

A lányomnak mindezt végig kellett hallgatnia.

Egy boldog fiatal lánynak, mindezt le kellett nyelnie és túlélnie.

Öngyilkos lett.

Megölték őt... kiöltek belőletek mindent. Mindannyiótokból.

A nyugati országok, a média, az átkozott bérencek.

Temetések egész során voltam, de nem tudtam eltemetni a saját lányomat.

Ez a megbocsáthatatlan tény tönkretette a házasságomat.

Tudod mi a legtragikusabb?

Az, hogy végül is mindezek után megnyertük,

vagy elveszítettük-e a háborút,

vagy az, hogy tíz évvel később,

az ország legnagyobb hőseinek nincs otthona?

Fordulj jobbra.

- Éhes vagy?

- Ezt nem kérdezi komolyan. Itt? Még csak nincs is nyitva.

- Ez mindig nyitva van.

- Nem látja, hol vagyunk? - 20 km-re a falumtól.

Köszönöm.

Amikor fiatal voltam, ez az asszony

tudott minden buta dologról, amit tettem.

Ezen az úton, ennél a táblánál...

Már soha nem felejti el.

A jó emlékek halnak meg először.

Bocsánat.

Nem maradhatunk sokáig.

0642-646193.

Igen, helyi hívás.

Halló?

Halló?

Halló?

Köszönöm.

- Menjünk vissza. - Tessék?

Menjünk vissza. Itt voltunk és láttuk.

- Csak menjünk. - Nem.

- Ülj be a kocsiba. - Ez öngyilkosság.

- Nincs hozzá jogod! - Magának nincsenek jogai!

Évekkel ezelőtt elvesztette őket. Ön egy szökevény, felelőssége van.

Azért van itt, mert segítették a hűséges barátok, akik feláldozták

a családjukat és az életüket és veszélyben vannak,

mert megvédik, táplálják és gondoskodnak magáról,

és még nem tett értük más egyebet, mint panaszkodott mindegyikükre.

Sajnálom a sok veszteség miatt, de jobb lesz, ha visszatérünk.

- Menj el. - Nem tehetem.

Miért nem, ha mellettem olyan kurva nehéz az élet?

Azt hiszed, ezek az idióták itt próbálnak meg majd elkapni?

Túl nyilvánvaló, és ők nem tesznek nyilvánvaló dolgokat.

Tanja, kedves házvezetőnőm.

Mindent, amit itt látsz, én sok éve elvesztettem,

amikor szolgáltam az országom.

Nem kérek megbocsátást. Hogyan tehetném? Egy senki vagyok.

Mit tehet rosszul egy kísértet, ha szembenéz a múlttal?

- Hajtsa le a fejét. - Már te parancsolsz?

Bújjon le.

- Bassza meg, hogyan fogjuk ezt megcsinálni? - Tedd, amit mondok.

- Tessék? - Majd irányítalak, csak vezess.

Lassíts le.

Az első kereszteződésnél bal oldalt van egy bolt.

Biztos áll néhány idős ember előtte, ott fordulj le.

- Merre? - Jobbra.

- Most merre? - Menj egyenesen.

Lesz majd egy kanyar... Közeledünk. Közeledünk...

Most.

A régi Ganovic-ház jobbra van.

Csak ma legyen a mosás napja.

Az út egy épület mellett kanyarodik el.

- Az a rendőrőrs. - Ó, bassza meg.

Kanyarodj, csak kanyarodj.

- Ugye, mondtam. - Mit?

- Már majdnem ott vagyunk.

Most jobbra van egy kávézó,

egy zöld jelzésű kávézó. - Kávézó?

- Igen, az öreg részeg a padon, már biztosan álomba szenderült.

- Nem, nem.

- Hogy érted, hogy nem? - Nincs ott semmi.

- Nincs? - Nincs ott semmi, üres.

Mit csináljak?

Állítsd le az autót.

Most mi legyen?

A domb mögött van, megérkeztünk.

A domb alatt a temető. Az a végállomás.

Öt perc.

Öt perc és aztán elmegyünk.

Tudja, hogy ezt nem tehetjük meg.

Nem veheted ezt el tőlem.

Megtudhatom, miért itt végződött mindez?

Hogyan fog ez segíteni?

Ilyet soha ne kérdezz egy apától.

Ő tudja.

Maradjon az autóban.

Ne mozduljon innen, hacsak nem szólok. Világos?

Te teljesen megőrültél?

Tudom, sajnálom.

Add ide a fegyveredet. Gyorsan, gyerünk.

ELFOGADVA!

ÁLTALÁNOS EGYETÉRTÉS AZ EU MINISZTERÉNEK ÉRTÉKELÉSE

Translated by Axel7902