Original subtitles

Rybolovlev

- Köszönöm mindenkinek, hogy eljött.

Nincs arra utaló jelünk, hogy ez emberrablás.

Tegnap átkutattuk az erdő északi felét.

Holnap folytatjuk a kutatást

a polgári védelem és más önkéntesek segítségével.

Meg kell győződnünk arról, hogy a gyermek nem-e csak eltévedt.

Ha esetleg megsérült, fennáll a hipotermia kockázata.

A legnagyobb körültekintéssel kell eljárnunk.

Rendkívül fontos, hogy minden centimétert alaposan nézzünk át,

hogy végleg kizárhassuk a kutatásból.

Ha úgy találnának rá,

hogy eszméletlen vagy sérült,

semmiképpen se nyúljanak hozzá.

Azonnal hívják a keresésért felelős megbízottat.

Emlékeztetem Önöket, hogy gyermekek nem vehetnek részt

a keresésben.

- Szia Anyu.

- Szia, Te nagyfiú.

Már fel is keltél? Szünidő van.

- Eleget aludtam

- Mit csinálsz ma? - Nem tudom.

-Te nagyfiú ...

Ó, de jó nekem! Jobban megkellene fizetnie az alkalmazottait.

- Miért nem mész máshova dolgozni?

- A munka sehol sem könnyű.

Mennem kell. - Viszlát este.

- Igen.

- Majdnem elfelejtettem,

itt van egy kis pénz.

Legyen szép napod! - Ne már!

- Szia. - Szia.

- Mi az? - Egy függöny.

- Hát Te is itt vagy ...

- A helyedben nem fogdosnám, tiszta kosz.

- Tudom, hogy mit szeretne.

Menj, keresd meg!

- Milyen szaga van.

Néha eltűnik, fogalmam sincs, hogy hová.

- De attól még szereted. - Naná.

- Várjatok meg! - Antoine.

Emilia ma árút hoz. Hazakísérnéd Rémi-t?

- Apu elfelejtette az ebédjét.

- Láttad Theo új járgányát? Nagyon szuper.

- „A teherbeesés

elkerülése ... megakadályozása

érdekében ...

szükséges tevékenység ...

a véd ... véde ... a védekezés

mindkét nemnél."

Antoine, mi ez?

- Majd elmagyarázom.

- Jól van, majd talizunk.

- Csinálsz valamit suli után? - Igen.

Marmont-ba megyünk vásárolni Anyámmal.

Szia.

- Jó reggelt, Mrs. Antonetti. - Jó reggelt, kedves.

- Egy nap az ember sétálgatni fog a Marson.

- Nem is igaz, csak bolondozol, ugye? Csak kitaláltad.

Mindig velem viccelődsz.

- Minden jót, Madame Guenot.

Vigyázzon magára. - Viszontlátásra.

- Jó reggelt, gyerekek. - Jó reggelt kívánok.

- Kiolvastad?

Ezt nevezem.

Ne mozdulj.

Ez egy régebbi kiadás, de nem rossz.

- Köszönöm, doktor úr.

- Ezt meg tedd a fa alá. Egy kis csekélység.

De ne bontsd ki hamarabb, oké? - Ígérem.

- Menjetek.

Ki a következő? - Én.

- Ulysse, Ulysses.

Gyerünk, Ulysses.

- Nem szabadna eladni minden fát. - Szerinted ez vicces?

- Ilyet nem mondtam.

- Minden hónapban veszteségesek vagyunk, a bank meg nem ad több hitelt.

Ha sokáig lacafacázunk, senki sem veszi meg gyárat.

- Pont ezt akarják!

Akkor rögvest el tudják adni valamennyi gépet.

A Kínaiak fogják majd elkészíteni fillérekért a termékeinket.

- A gépeket már megvásárolták.

- Gratulálok helyetteském, indulhatsz a polgármester választáson.

Ne lábatlankodj itt, Antoine. Tűnés!

- Ne kiabálj a gyerekekkel.

- Talán a Te gyerekeid, mi? Semmi közöd hozzájuk!

Mit érdekel téged?! Most bezzeg kinyitod a szád!

- Szerencsés vagy, hogy meghalt az Apukád.

- Ne mondj ilyet, meg fog nyugodni.

El akarsz jönni a Saint-Eustache-hoz (templom)?

- Igen.

- De ne feledd, ez titok.

Nem mondhatod el se a tesódnak, se senkinek.

- Ulysses, labda.

- ... a nyelvével?

- Esküszöm. Igen, igen. A nyelvével csinálta ...

- Szia, Theo.

- Nem jössz később megnézni minket? - Nem, más dolgom van.

- Ok, na szevasztok.

... még mindig nem hiszem el. - Pedig nem kamuztam.

- Jó kutya.

Ne menj sehova, mindjárt jövök.

- Szia, Antoine.

- Jó reggelt, Valentin.

- Csata.

- Jaj, ne.

- Kilences.

- Négy.

- Oké ... dáma.

- Mikor fogod megmutatni Emilie-nek a bunkerunkat?

- Öhm ... holnap reggel.

- Jöhetek Én is? - Hát ...

szeretnék egyedül lenni vele.

- Miért?

- Jól van, menjünk.

Ulysse!

Ulysses, gyere kutyuli.

Hozd vissza! Gyerünk, Ulysses, nyomás.

És ... ugrás.

- Rémi! - Anyu!

- Gyere, drágám.

- Jó napot, uram.

- Antoine.

Szia, Antoine!

- Hallgass!

Kuss!

- Egyszercsak átrohant. Sajnálom, Michel.

- Ulysse ...

- Szegényke. Még lélegzik.

- Frederic!

- Antoine! Lent vagy, vagy az emeleten?

Nem teríted meg az asztalt?

Nem bírok mindent egyedül csinálni.

Hallod?

Jól vagy?

Mi történt?

Hm?

Olyan forró az arcod. Beteg vagy?

- Nincs semmi bajom. Semmi ...

- Megfáztál.

- Nem is ... - Hozok valamit.

- Szia, Antoine.

Itt az aszpirinted.

Kimennél a kappanért?

Késésben vagyok. Vegyél fel valamit.

Mondd meg neki, hogy rögtön megyek.

Üvöltés a motor

- Hogy vagy, Antoine? -A kappant kérem.

- Szóval, hamarosan jön a mikulás?

- Már 12 vagyok.

- Kértél valamit karácsonyra?

- Nintendo 64-et, de az túl drága.

Anyámnak nincs rá pénze.

- Mindenkinek nehéz az élet.

Tessék. - Köszönöm.

- Antoine! Antoine!

Mit csinálsz?

Miért töröd szét a bunkit? - Miért lőtte le az Apád!

- Mit csinált?

- Kopj le! Hagyj békén!

Rémi?

Rémi?

- Megtaláltátok?

- Senki sem látta.

- Hogy tudott kimenni egyedül? - És hova?

- Remélem nem nyelte el a föld. - Ugyan, Guenot!

- Láttad?

- Nem láttam semmit. - És Antoine-t láttad?

- Hazament. - Antoine!

- Megyek, keresem tovább. - Antoine!

Antoine!

Tudod, hol van Rémi? Veled volt?

Hol lehet? Láttad ma reggel?

- Igen ...

a kertben. - Veletek játszott?

- Nem.

- Kérdezted Michel-t? - Sztájkolnak, nem értem el.

Nem szaladnál el a gyárhoz?

- De igen.

- Köszönöm.

- Mi ez az egész?

- Rémi Desmedt, 6 éves.

- A folyó környékén nincs. - És a folyónál?

- Ott is keresik. - Az más!

- Reggel nem kísért el téged?

- A sarokig. - És utána?

- Utána visszament a házba ...

Esetleg ellmehetett valamerre. - Egyedül?

- Keresniük kellene, ahelyett, hogy itt kérdezősködnek.

- Jöjjön velem.

- Nem értem, miért ... - Jöjjön kérem velem.

- Minek? Mi ez az egész?

"Három évvel a Dutroux eset után,

egy gyermek eltűnése sokkolja Olloy falu lakosságát, a Belga Ardennes-ben.

Az eltűnt személy Remi Desmedt, 6 és fél éves kisifú.

A rendőrség közreadta a személyleírást:

szőke, kék szemű, 118 centiméter magas,

eltűnésekor kék kabátot,

szürke pulóvert, és gumicsizmák viselt.

Minden bejelentést kivizsgálnak,

a kutatást a Civil Biztonsági szolgálat folytatja

az olloy-i folyó környékén."

- Micsoda szerencsétlenség!

Szegény kis csöpség.

Ne aggódj, meg fogjuk találni Remi.

Épp úgy, mint Martine fiát.

Amikor eltűnt, 3 éves volt.

Tudod, hol találták meg?

A mosóteknõben aludt.

Ne aggódj, meg fogjuk találni.

- Antoine, mikor meghallod a sípot, gyere ki.

- Eljöttem a ház mellett, és ott hagytam.

- Jól van. Kérlek, gyere velem.

- Antoine.

Kiléptél a házatokból és láttad Remi-t. Ez hánykor volt?

- Nem tudom.

- És pontosan hol álltál?

- Ott a ház előtt.

- És nem láttad kijönni? Mondjuk a ház elé?

- És ... láttál autót vagy valakit?

- Kit?

- Akárkit.

- Nem.

- Semmi szokatlant nem vettél észre?

- Nem.

- Hozzák a furgont.

Tehát nem emlékszel a pontos időre?

Biztos vagy benne? Gondold át alaposan, Antoine. Ez nagyon fontos.

- Nem.

- Mit csinál, Remi, amikor láttad?

- Azt a helyet nézte, ahol a döglött kutya volt.

- Egy döglött kutya?

Ezt hogy értsem?

- Hát ... sírt, mert az apja megölte a kutyáját tegnap.

Lazán.

- Maga megölte tegnap a saját kutyáját?

- Mouchotte elütötte a kocsijával. Szenvedett.

- Maga a nyílt utcán lövöldözik?

- Miért nem a fiamat keresi, ahelyett, hogy a kutyáról diskurálunk?

- Mikor tegnap elment otthonról, Rémi a kertben volt?

És azután?

- Elindultam a gyárba,

Ő meg elkísért a sarokig.

utána meg visszament a házba. Ennyit láttam.

- Megmutatná nekünk pontosan? - Nincs ezen mit mutogatni, az ördögbe!

- Megértem magát. Most nem lehet könnyű.

De nem meggyőző a története. - Miért ne lenne az?

- Ön Rémi-t az utcasarkon hagyta 9:15-kor.

Onnan a gyárig mennyi az út? 10-15 perc?

- És akkor?

- Maga 10 órakkor ért oda.

Tehát megkérdem:

Mit csinált 9:15 és 10 óra között?

- Nem is tudom. Megálltam a kávézónál.

- Nem akarom hergelni, de ezt már ellenőríztük.

Senki sem látta ott.

Mr. Desmedt még fogunk beszélni.

Csak működjön együtt velünk. Most szálljon be.

- Mi van Desmedt-tel?

- Azt mondta, hogy cukrot szórt

a parkolóban Mouchotte autójának a tankjába.

- Micsoda elégtétel.. Elhiszed a meséjét?

-Az kicsit sem számít, hogy mit gondolok. - Jó lesz, ha mielőbb megtaláljuk a fiút.

- Dolgozunk rajta.

Gyerünk, menjünk. - indulás.

- Antoine.

Antoine.

A rendőrség bejött a boltba.

Letartóztatták Kowalski úrat.

24 órával a kis Rémi Desmedt

eltűnése óta

a keresést a folyóra és annak környékére

összpontosítják.

A nyomozóhatóság nem zárja ki, hogy a gyermek

esetleg egy szexuális ragadozó áldozatává vált.

A rendőrség letartóztatott egy kereskedőt

Marmont városában.

Miután kihallgatták a gyermek apját ...

- Jól van, elég lesz.

Együnk, különben elkésünk.

Tessék.

Remélem nem sült túl.

De igen.

Biztos vagyok benne, hogy nem Ő volt.

- Ez a fickó mindig is fura volt. - Igen. Valami nincs vele rendben.

- Kiszedték már belőle, hogy hova rejtette? - Erről nem mondanak semmit.

- Annyit mondtak, hogy a házában nem találtak semmit.

- Biztos nem a pincében temette el.

- Nekem mennem kell.

- Jó estét, Blanche. - Jó estét.

- Ott voltál, amikor letartóztatták?

- Igen, de őszintén szólva, kétlem, hogy Ő tette.

- A kocsiját megtalálták az erdő közelében.

- Az nem bizonyít semmit.

Nem akarom mentegetni,

de hadd lehessen parkolni akárhol, anélkül, hogy megvádolnának ...

gyermekrablással.

- Nem ezzel terelte magára a gyanút,

de ha nem tett semmi rosszat, miért ködösít?

- Gyere, menjünk.

- Piszkos kis ügy.

- Szia, majd beszélünk. - Szia.

- Jól vagy?

- Nem adna tűzet?

Köszönöm.

- Maga mindenhol ott van? - Ez a munkám.

- Üdvözlet Testvéreim,

ezen a karácsony estén,

amikor is megünnepeljük Jézus születését.

Arra buzdít bennünket,

hogy szívünk legyen telve örömmel,

békével és reménnyel.

Isten, a mi Atyánk

fényességet hoz az éjszakába,

a jászól köré gyűlünk,

hogy megcsodáljuk az új jövevényt.

Számunkra felfedi ott, hogy mily' törékeny Isten Ő.

Szeretetéért hálát adunk neki,

és a kis Jézusnak,

mert az Ő szeretete velünk marad

most és mindörökké.

AMEN!

Szóljon hát imánk ezen a szent éjen.

A reménység fényével töltse meg lelkünk.

Különösen azok lelkét, akik a sztrájk terhe alatt élik napjaikat.

- És a fiam, nem számít semmit?!

Nincs igazam?

A kisfiamnak két napja nyoma veszett.

Ahelyett, hogy Őt keresnénk, itt dalolászunk?

Ennyit teszünk, hogy énekelgetünk?

Senki sem tudja, hol van.

A kurva életbe! Az Én kis Remi-m eltűnt!

És mintha Mi mindent megtennénk.

A rendőrség szerint talán csak elkóborolt,

túlzottan ne aggódjunk, hisz még csak két nap telt el.

Azt mondják nekem, hogy nehéz megszervezni a keresést.

Nehéz megszervezni!

Itt az ideje, hogy keressük végre.

Mi lehet az Én kis Remi-mmel.

- Figyeljenek egy kicsit, kérem.

Annak érdekében, hogy mielőbb megtaláljuk a kis Remi-t,

holnap reggelre keresést szervezünk.

A rendőrség felkér mindenkit, aki segítené a kutatást.

A gyülekező holnap reggel 9 órakkor a városházánál lesz.

Köszönöm.

- Gyere Antoine.

Végül meg fogjuk találni.

- Jó éjt, Anyu.

- Várj. - Igen?

- Kinyitod most az ajándékokat?

- Ja, igen.

Bocsánat.

- Tessék.

- Köszi, Anya. Nem kellett volna.

- Ilyet szerettél volna, és jó gyerek voltál, megérdemled.

Nem így látod? - De igen. Ez a Tiéd.

- Az enyém?

Mi ez?

Nagyon szép, hol találtad?

- Marmont-ban, egy ajándékboltban.

- Köszönöm, drágám.

És ez mi? - A doktor úr ajándéka.

- „A jövőbeni Dr. Courtin-nak.

Barátsággal, Hubert. " Ez kedves.

Remélem, megköszönted ...

Halló?

Igen.

Megyek.

Emilie volt. Jeanne nagyon rosszul van.

A doktor úrat nem érték el. Menj, hátha Te megtalálod.

Siess, szaporán.

- Igen?

- Tudna gyorsan jönni? Desmedt asszony rosszul van.

- Várj, lemegyek.

- Minden jót, Kowalski úr.

- A nyomozás jelenlegi állása szerint,

semmi nem utal arra, hogy emberrablás történt.

Észak fele haladva átnézzük az erdőt.

Holnap, ha szükséges,

a Polgári Védelem és önkéntesek segítségével

folytatjuk a keresést.

Valamennyiünk részvétele számít.

Jelentsenek bármit, ami Önök szerint fontos lehet.

Közöljék azt egy rendőrrel vagy tűzoltóval.

Még egyszer emlékeztetek mindenkit,

hogy gyerekek nem vehetnek részt a keresésben.

- Rémi!

- Rémi!

- Rémi!

Remi!

- Hé! Erre. Találtam valamit.

- Nos? - Nem.

- Rémi!

- Rémi!

- Rémi!

- Rémi! - Rémi!

- Rémi!

- Rémi!

- Mára elég lesz. - Miért?

- Késő van. Holnap reggel folytatjuk.

Reggel 9-kor találkozunk a főtéren.

Köszönöm mindenkinek.

- Mehetnénk még egy kicsit.

- Desmedt úr, ránk esteledett.

Holnap kutyákkal és helikopterekkel folytatjuk tovább.

Menjünk.

- Antoine, Te ugye ott voltál, mikor Desmedt lelőtte a kutyáját?

Végülis csak egy ronda dög volt.

- Pofád befogod!

- Elég már!

- Hé, kis ember!

- Antoine!

- Mi történik itt? Befejezted, igaz?

- Mi bajod van, mi?

- És Te is, ugye?

- Nem tudsz kicsit nyugton maradni?

- Menj haza. Mindjárt megyek Én is.

- Megálltunk Saint-Eustache-nél.

Nem találtunk semmit.

Holnap folytatjuk.

- Köszönöm, hogy újra eljött, doktor úr.

- Hogy van a fiú? - Egész jól.

- Hányt? - Nem. Most épp alszik.

- Szóval, fiatalember, mire volt ez jó?

Mindenki szeret téged.

Mindenki nagyon megijedt.

Ez nem a megfelelő idő,

de később beszélgetünk.

Majd holnap visszajövök,

és elmondhatod, hogy mi bánt.

Csak Te meg Én.

Persze, nem leszek ...

tapintatlan.

Rendben?

Ne aggódjon. Semmi komoly.

Holnap visszajövök.

- Megnézem!

- Antoine!

Antoine!

Antoine!

Antoine, ne menj ki!

- Anyu?

Anyu.

Anyu!

Anyu!

Észak-Franicaországra és Belgiumra pusztitó erejű

vihar csapott le, rendkívüli hirtelenséggel.

Az embereket sokkolta a jelenség.

Száznál is több áldozata van a kegyetlen időjárásnak,

és rengeteg a sebesült.

"Az évszázad vihara" - így nevezték el a tragikus eseményt,

melyet alábecsült a meteorológiai szolgálat.

A kár jelentős

és minden bizonnyal el fogja érni a milliárdos nagyságrendet.

Számtalan letépett tető,

megtépázott elekromos vezetékek, elárasztott házak

maradtak a vihar után.

Az ország nagy részén továbbra sincs elektromos áram.

Egyes településeket

különösen nagy erővel sújtott a katasztrófa, ilyen pldául Marmont,

ami teljesen el lett vágva a külvilágtól.

Olloy-val szintén ez a helyzet.

A széllökések egész erdőket romboltak le,

az utakra dőlt fák

megakadályozzák a kis Rémi Desmedt utáni kutatás folytatását,

aki feltevések szerint December 23.-án reggel meghalt.

Az erdőterületek rehabilitációja hosszú lesz, nehéz és költséges,

a régió teljes gazdasága ezzel veszélybe került.

Ami a magángazdaságokat illeti Saint-Eustache és Olloy környékén

állami támogatást kapnak,

azonban a helyreállítási munkálatok így is

éveket fognak igénybe venni.

- Hallo! Igen. Jól vagy?

Remek, tök jó.

Jó volt a tegnap éjjel?

Oké, szuper.

Jól tetted, hogy átjöttél.

Laura, nem bánod, ha később visszahívlak?

Én is ölellek.

Később találkozunk. Szia.

Szia, Anya. - Hogy 's mint?

- Jó minden.

Parancsolj. - Köszönöm.

Kezdtem aggódni. - Nincs miért.

Összepakoltam a cuccokat.

- Biztos elfáradtál. - Nem, nem vészes.

- Maradt még ott valami? - Nem, semmi.

- És hol fogsz aludni?

- Egy haveromnál. Azért nem a világ végén.

- Vigyek valamit? - Ott, azt a táskát. Köszi.

Bevinnéd a szobámba? - Igen.

- Szia, Theo.

- Hé, haver? - Mizu?

- Megvagyok.

- Biztosan fáradt vagy.

- Dehogy, minden rendben.

Két bőrönd, hat doboz, ennyi.

- Olyan gondterheltnek látszol. - Na igen ...

- Tudom, ezt mondom minden alkalommal.

Ha meghalok, akkor nem hallod többet ...

- Tudom, Anya. Tudom.

- Ne egyél a főétkezések közben. - Éhes vagyok.

- Bírd ki. El fogunk késni.

- Anya, egész nap vezettem. Hidd el, ott is éhes leszek.

- Menj, öltözz át. Siess.

- Bizony, bizony.

Sokan lesznek? - Ott lesz mindenki.

Készülj. - Nem lesz késő, mire hazaérünk?

- Dehogynem.

- Na ez az.

- Sziasztok. - Sziasztok.

- Antoine. Visszajöttél?

- Csak két-károm napra.

- Szia, Antoine. Jól nézel ki.

- Köszönöm szépen.

Gratulálok. - Köszönjük.

- Hányadik hónap? - A hetedik.

- Kislány lesz vagy kisfiú? - Fiú lesz.

- Új fiúval gyarapszik a falunk ...

- Mindent köszönök.

- És Antoine mesélsz valamit? - Ne most.

- Van barátnőd? - Semmi komoly.

- Kezdhetjük esetleg? - Még nincs itt mindenki.

- Mindenki, mindenki ...

- Nem komoly.

A doktor megérkezett? - Nem, még nem.

- Megnéznéd, Antoine?

- Igen, hogyne. Bocsánat.

Jól vagy?

- Csak egy apró vágás. - Hadd nézzem.

Jól van, a vágás nem túl mély.

Megtisztítom, biztos, ami biztos.

- Köszönöm, doktor úr. - Ez a dolgom.

- Köszönöm, hogy eljöttek.

Az elmúlt év tele volt meglepetéssel és csalódással,

tárgyalásokat folytattunk, hogy újraindítsuk a fakitermelőt.

Nincs ok a kétségbeesésre, mert megtalálom a megfelelő új tulajdonost ...

- Egy Chimay-t legyen kedves.

Szevasz, Antoine. - Jó estét.

- Tele a tököd Olloy-ban?

Mit iszol? - Semmit, megvagyok.

- Gyere, igyál. - Nem, nem iszom alkoholt.

- Egy kortyot? - Nem, soha.

- ... az kellemetlen élmény volt,

de a foglalkoztatás már csak ilyen.

Gondolom hasonló véleményen vagy velem, Vincent, vagy Ön Ducret kisasszony,

hogy a céljaink elérése fontos.

Ami jó hír,

hogy a támogatásoknak köszönhetően,

már tárgyalunk az adminisztrációs ...

- Ott van Antoine.

-... és első osztályú árút gyártsunk.

Rövidre fogom,

mert a gyerekek várják az ajándékokat.

Köszönöm, Blanche, Ő a Mi adminisztratív asszisztensünk,

köszönjük ezt a csodás dekorációt és mindent.

- Köszönöm, Blanche.

- Végezetül szeretnék köszönetet mondani

Dr. Dieulafoy-nak, aki Márciusban itt hagyott bennünket

és most a jól megérdemelt nyugdíját tölti.

- Köszönöm.

- És azt kell mondjam, hiányzik nekünk,

azóta sem találtuk meg a megfelelő utódját.

- Van számodra egy kis ajándékunk.

Reméljük, hogy nagy hasznát veszed lent a folyónál.

- Köszönöm.

Hadd nézzem meg.

Hűha!

- Azt hiszem, most már koccinthatunk mindannyiunkra.

Kellemes ünnepeket mindenkinek!

- Ez az izé a koporsóba tesz.

- Nem tudtam, hogy az orvosin kriminalisztikát is tanultál.

- Nem is.

- Mindig azt mondom, hogy leszokok, de aztán ...

Hány évet is voltál távol? 5, 7, 8?

- Ja, elég sokat, úgy gondolom.

Te most merre laksz? Chamonix? Nem ...

Chambéry?

- Chambéry.

Ott lyukadtam ki. - Itt nem jött ki a lépés?

- Nem, nem is az, csak ...

nyitottam egy butikot, de nem vált be.

Úgy gondoltam, váltok ... - Vissza a gyökerekhez.

- Csak az ünnepekre.

A vőlegényem visszament Dzsibuti-ba. Vele Párizsban ismerkedtünk össze.

- Párizs remek hely. - Ó, tudom ...

de, ha a külvárosban laksz, akkor már inkább Olloy.

- És nálad mizu? - Hogy?

- Ennyi? Orvos lettél?

- Igen. Lediplomáztam.

Egy kis sürgősségi osztályon dolgozom, de nem panaszkodom.

- És fogsz menni Egyiptomba? - Vagy a Közel-Keletre ...

meglátjuk. Februárban kiderül.

- Akkor nem is tervezed, hogy itt letelepedsz?

- A falu kisdoktora, ez nem az, amit választottam.

- Mármint akkor Olloy-t sem választanád.

- Nem, azt sem, és ezt sem itt.

- Láttad Theo-t, ahogy DJ-skedik? - Nem!

- Nem is tudtál róla? - Nem, jól nyomja?

- Hát izé ...

nem megy neki. Cseppet sem.

- Valahogy nem lep meg.

Mindig is egy vesztes volt.

- Tudom, hogy miért mondod, hisz dobott téged.

- 12 évesek voltunk.

- Én akkor szerelmes voltam beléd.

- Honnan tudod, hogy Én nem?

Menjünk, mielőtt pletykálni kezdenek.

- Minden rendben? - Igen.

- Találkoztál Antoine-nal?

- Igen, rég nem láttuk egymást. - Örülök neki.

- 8 éve is van annak. - Úgy valahogy.

- Ajándék a nyugdíjbavonulásodért?

- Szerettem ezt a céget, megszakad a szívem.

- Ne legyenek illúziói. Nyomozóként mondom ...

- Azt a botot inkább add el, jó pénzt kaphatsz érte.

- Miért? - Biztos van saját pecabotja.

- Van. Ebben a korban már jobb nem ugrálni.

Elég volt idáig.

Mindennap úton lenni reggel 7-től este 11-ig ...

nem hinném, hogy ez nekem menne.

Talán Önnek. Menne?

- Biztosan nem. - Mi az oka?

A maga korában utazgatnia kéne.

Bizony.

- A polgármester megteszi, amit lehet.

Lenne egy kis rendelőd.

Biztos vagyok benne, hogy orvosként itt is megállnád a helyed.

- Anyu, ne győzködj, ezt már megbeszéltük.

Vagy nincs igazam?

Azért maradjak Olloy-ban, mert Te itt élsz.

- Tessék.

- Mi az?

- Semmi.

- ... azt hiszem épp alszik. - Helló.

- Szia.

- Jól vagy? - Igen.

Te vásárolsz be? - Igen.

- Ekkora hassal még dolgozol?

- Hát, igen.

De remélem már nem sokáig.

Emilie jön a helyemre. - Valóban?

-Úgy néz ki.

Akkor a jövő héttől? - Igen.

Mindent megtaláltál? - Igen, mindent.

- Hazafele? - Igen. Megyek veled.

Szép napot!

- Nektek is.

- És hogy megy sorod? El vagy kényeztetve?

- Mutatok valamit, de meg ne szólalj.

- Nem rossz, illik hozzád. - Kértelek, hogy ne szólalj meg.

És téged kényeztetnek?

- Nem valami rózsás a helyzet, de hisz tudod.

- Persze, ne haragudj.

- Összességében azért jól vagyok.

- Akkor jó.

- Megvan még az a kép? - Meg, bizony.

- Az enyém? Igen.

És anélkül, hogy a részletekbe, belemennék, ez a fotó ...

jó szolgálatot tett nekem. - Jaj ne, nem akarom tudni!

- Pedig igazat beszélek.

Tudod, hogy van ez. - Ó, igen?

- Akarod látni? - Igen. Oké.

- Oké.

Gyere.

Itt van.

- Mintha nem is Én lennék. - Ha akarod, visszaadom.

- Nézd meg, most komolyan.

- Szerintem nagyon jó.

- Csak Te gondolod ...

Ne, ne haragudj.

Nem vagyok biztos ebben.

És Te?

- Igazából Én sem tudom.

És ez az ágy ... nagyon kicsi.

- Talán majd egy másik életben.

Felejtsük el, ami az előbb történt, nem?

- Igen, valószínűleg igazad van.

Hagyjuk az egészet magunk mögött.

A táskád ...

- Antoine, itt vagy? - Igen, igen.

Rögtön lent vagyok, Anya.

- Mit csináljunk?

- Én lemegyek,

lefoglalom egy kicsit és akkor ki tudsz osonni.

- Oké.

Anya? - Igen.

Mondd ...

Mr. Mouchotte szeretné, ha meglátogatnád.

- Persze, nem probléma, megyek.

Szánnál rám két percet? - Azonnal.

- Jó minden? - Igen.

- Arra gondoltam, hogy a dobozaimnak ide lent több hely lenne.

Talán oda tehetném őket.

- Igen, ha akarod. - Megmutatom.

Oda gondoltam, nem zavarna téged?

- Nem. Tedd oda, ahova csak akarod. - Oké, nagyon jó.

- Bár szerintem a legjobb helyük a pincében lenne.

Hány doboz is van? - Hat, de majd Én elintézem őket.

Nagyon és nehezek. - Jól van.

- Tényleg nem gond? - Ugyan, csináld csak.

Nekem úgyis mennem kell, dolgom van ...

sötét Zene

- Uram, megérkeztünk. - Elnézést.

- Antoine!

Viszlát. - Viszlát. - Üdvözlöm a férjét.

- Jó reggelt, doktor úr. Jól van?

- Ez a búcsú látogatás? - Úgy valahogy.

- Meddig maradsz? - Három vagy négy napig.

- Végülis hová mész? - Kairóba.

Ez a célom.

- Te jól vagy? - Igen, mondhatom, hogy soha jobban.

- Üdvözlöm Édesanyádat. - Átadom, viszlát.

- Viszlát.

- Antoine!

- Nem tartasz velem? - Áh, nem.

- Minden rendben? - Igen. És veled?

- Ja, velem is.

- Anyád mondta, hogy eljösz. - Antoine!

- Este találkozunk? - Nem. Estére mást terveztem.

- Biztos? - Igen, már elígérkeztem.

- Antoine, kíváncsi lennék a véleményedre.

Dieulafoy minden nap négy tabletta Anexial ad Jeanne daganatára.

Szerinted ez a normál adagolás?

Figyelj, nem ismerem a pontos diagnózist,

de a doktor úr biztos tudja, mit csinál. - A nejem nincs jól ...

Egész nap csak alszik, nem is tudom ...

- Megnézem, ha akarja. - Megnéznéd?

- Mi ez a nagy jövés-menés? - Saint-Eustache felől jönnek.

- Saint-Eustache?

- A fűrésztelepről, rengeteg a kitermelnivaló.

De ez nem csak a korhadt fákról szól.

Azt tehetnek, amit akarnak.

Gyere majd át.

- Halló?

Igen? - Emilie vagyok.

Csak most tudtalak hívni. Van két perced?

- Hát ... nem igazán. Rendet kell raknom.

- Azért nem olyan sürgős, igaz? - Nem ismered az Anyámat.

- Hát jó, akkor majd máskor.

Tényleg szeretnélek látni, Antoine.

- Nos ... valamikor a héten? Úgy jó?

- Ez mit jelent egész pontosan?

- Figyelj, tényleg nem tudom. Holnap felhívlak.

- Oké-oké. - Jól így?

- Esküszöl?

- Esküszöm ... igen, esküszöm. Megígérem, becsszóra.

- Oké, akkor várom. - Rendben, szia. Akkor holnap.

„Blanche, sokat gondolok rád, sietek vissza hozzád. Csókollak.”

- Hogy vagy, Antoine? - Hogy vagy, Anya?

Gyere.

- Szóval hamarosan elmész.

- Már két éve gyűjtök rá.

- A Te korodban két év az semmi.

Hiányozni fogsz. -Te is, Anya.

- Nyomás, gyerünk.

- Mi az, Anya?

- Megtalálták Rémi holttestét.

- Nos ... megállapodtunk a családdal,

hogy a pletykák megelőzése érdekében,

és, hogy elkerüljük a további feszültségkeltést,

megkértem az Ügyész úrat, hogy jöjjön el, és tájékoztasson bennünket arról,

milyen állapotban találták meg a kis Rémi testét.

Ügyész úr. - Köszönöm, Polgármester úr.

A boncolás kimutatta,

hogy a kis Remi megölték egy tompa tárggyal,

mellyel a jobb halántékára mérték a halálos ütést.

Egy kő, esetleg egy husáng ...

Nem gyalázták meg.

A halott gyermek testét

a megtalálási helyére vonszolták.

Idegen hajszálakat találtunk a ruházatán.

A DNS-elemzés

kiderítette, hogy a haj egy fehér, kék szemű

férfihoz tartozik,

és ez az illető nem szerepel a bűnügyi nyilvántartásban.

Akkoriban Kowalski úrat arra kértük,

önként adjon DNS-t,

hogy azt összevethessük azzal, amit Rémi testén találtunk,

de a gyanúsított ezt elutasította.

- Ez meg mit jelentsen?! - Mostanra kiderült,

hogy a hajszálak Rémi testén nem Kowalski úrhoz tartoznak.

Ő ártalmatlan.

- Biztosak benne? - Teljességgel.

Jól hallotta, Desmedt úr.

- Akkor most hogyan tovább?

- Megvan Rémi gyilkosának a DNS-e.

Ez a genetikai kód fennmarad

a végtelenségig.

Ha holnap, ha egy hónap, ha tíz év múlva,

valamilyen oknál fogva a DNS-ét levesszük az illetőnek,

azonnal be tudjuk azonosítani

és letartóztatjuk.

- Lehetséges, hogy még köztünk van, aki végzett vele!

- Ez is előfordulhat. - Nahát akkor?!

Miért nem veszi le mindenkinek a DNS-ét?

- Desmedt Úr,

a gyilkos lehet, hogy egy másik régióból, egy másik falúból való.

Ez több ezer embert jelent.

Ez az eljárás olyan, mint tűt keresni a szénakazalban.

Nem lenne eredményes,

amellett rendkívűl költséges is.

Hölgyeim és uraim, köszönöm.

- Héé!!

Héé!!

- Doktor úr, üdvözlöm.

- Jól van? - Igen.

- Most alkalmas? Beszélhetünk?

- Természetesen, igen.

- Ez lehetetlen, Tőlem nem lehet.

- Hát, pedig de.

Csak veled voltam.

- Nem vettél be semmit? - Nem.

Jérôme után azt reméltem, hogy nem ...

de úgy látom, nem örülsz neki.

- Persze, hogy örülök.

Szóval nyolc hetes ... - Igen, annyi.

- Igen ...

Ne értsd félre, csak azt mondom, hogy ...

a 14.hét előtt még meg lehet szakítani ...

ne aggódj, mindenről gondoskodok.

- Szó sem lehet róla, nem akarom elvetetni.

Meg fogom tartani ezt a babát. - Várj ...

és mi lesz azután?

- Elhagyom Jérôme-ot, mivel a baba nem az övé.

És azt hiszem, hogy az lesz a legjobb, ha ...

férjhez megyek hozzád.

- Nem!

Nem szeretlek. - Én sem.

- Pontosan.

- Akkor mit tegyünk?

- Ez nem fog menni, ez abszurd. Két hét múlva már nem leszek itt.

- Ha nem akartál babát, nem kellett volna megcsinálnod.

- Nem akartam babát, csak szexeltünk. - Az egy és ugyanaz.

Szeretném, ha közös beleegyezéssel menne, de tudd, hogy kötelezhetlek is rá.

- Én nem tudom, hogyan.

- Feljelentelek. - Akkor Én is ezt teszem.

Ettől nem változik a véleményem.

- DNS-tesztet kérek, ami majd bizonyítja, hogy a kicsi a tiéd.

- Visszautasítom.

- Azt hiszem, törvényileg azt nem teheted.

Ha nem vállalod a gyereked,

Olloy-ban maradok, hogy lejárassalak.

Anyád élete végéig szégyenkezni fog miattad.

- Igen?

- Te is korán keltél? - Igen.

- A tegnapi nap mindannyiunkat megrázott.

Az ügyész úgy döntött, folytatják a nyomozást,

megadják az esélyt.

Sokat gondolok Jeanne-re.

És Michel,

megölték a kisfiát.

Valószínűleg soha nem fogja tudni, mi történt valójában.

Ez kegyetlen, nem gondolod?

- Igen.

- 15 évvel ezelőtt egyszercsak itt találtam magam.

Pontosan itt.

Te bevettél egy rakás gyógyszert.

Akkor, úgy tettem, mintha nem értettem volna.

Meg akartalak nyugtatni.

Beszélni akartam veled,

megbeszélni közösen, hogy mit tegyünk.

És akkor jött a vihar, ami mindent elsöpört.

Felhagytak a kereséssel.

A fő probléma mindenki számára ...

a túlélés volt.

Más nem számított.

Téged mindenki szeretett.

Tudod.

Ez nem segített.

A kisfiú eltűnése szinte megszállottá tett.

Soha nem tudtam kiverni a fejemből.

Azon tűnődtem, hogy mit kellene tennem.

Most már DNS minta is van.

Úgy látszik. hogy kiderül az igazság ...

nemsokára.

Csak valaki álljon vele elő.

Nem tudom, milyen mondanivalód van, Antoine.

És nem is akarom tudni.

De azt hiszem, eljött az idő, hogy megszólalj.

Szeretném, ha magadtól állnál elő,

ellenkező esetben, levelet írok az ügyészségnek.

Holnap.

Nem ítélkezem feletted, Antoine.

Te se ítélj el engem.

Ebben a történetben,

mindenki azt tette, amit tehetett.

- "Zen".

Ez 36 pont ... - Plusz 7.

- Plusz 7 ...

nyertem. - Mint mindig.

- Egy visszavágó? - Nem.

Fáradt vagyok. Megyek aludni.

- Biztos?

- Jó éjszakát.

- Jó éjt, Anya.

- Mi történt?

- Csak azt akartam tudni, hogy elküldte-e azt a levelet.

Ha eltekintene ettől,

úgy megvásárolnám a hallgatását.

- Az nem fog menni, nagyon sokan várnak.

Leteszlek, van egy másik bejövőm.

Halló?

A francba, még mindig?

Már a közelben vagyok. Érkezem.

A francba!

- Jó reggelt, doktor úr. - Jó reggelt.

Bocsánat.

Gyere, Michel, menjünk.

Gyere, kérlek.

Menjünk.

Minden rendben.

Gyere!

Gyerünk, gyerünk.

Meg is jöttünk.

Így ni.

Így szépen.

- A hűtőbe tettem a pürét.

- Itt maradsz a nagyival?

Rögtön megyek. - Jó jó.

- Jó reggelt. - Jó reggelt, doktor úr.

- Szóval, ki a következő?

- Én volnék. - Jöjjön.

Kövessen.

Mi szél hozta, Mr. Kowalski?

- Csúnyán köhögök.

- Nézzünk utána.

Vírusos fertőzés. Írok fel győgyszert.

Nem nagyon látom erre mostanság.

- Lengyel vagyok, nincs időm betegeskedni.

- 1957.december 26.-án született, ugye?

Gdynia-ban?

- Igen.

- Édesanyám kapott onnan képeslapokat.

Feladó nélküli képeslapokat, Gdynia-ból.

Ön küldte őket? - Igen.

Én voltam.

- Végső soron semmi közöm hozzá.

- Biztos váratlanul ér, hogy

képeslapokat küldözgettem Édesanyádnak,

azt hiszem, kissé furcsának tűnhet.

Anyád és köztem szenvedélyes viszony volt.

Végső soron, nyilván tiszteletben tartod Anyád érzéseit.

Nem akartam kínos helyzetbe hozni Öt az akkor tett felfedezésemmel.

- Megértem, de miért mondja ezt el nekem?

- Te kérdezel, Én válaszolok.

Aztán meg neked és nekem ...

van egy közös titkunk.

Nos, talán meglep, de ...

azon a napon keresztül hajtottam az erdőn.

Észrevettelek a Saint-Eustache-nál,

ahogy az út menti fák mögé rejtőztél.

Kíváncsi lettem.

Leparkoltam ...

és követni kezdtelek.

Ezért látták ott parkolni a kocsimat.

- Miért nem szólt senkinek erről? - Az Édesanyád miatt.

Pedig ez a tragédia a Te lelkeden szárad.

Sok év telt el azóta.

Hamarosan nyugdíjba vonulok. Elhagyom Olloy-t.

Mindezek ellenére, doktor, megnyugtatlak,

nincs miért aggódj.

- Jó reggelt, Mr. Kowalski. - Mennyivel tartozom?

- 25 euró.

- Egy pillanat.

- Remek. Köszönöm.

Dr. Courtin rendelője, hallgatom.

- Köszönöm.

- Jó estét, Blanche. - Jó estét.

- Boldog karácsonyt. - Viszont kívánom.

- Épp időben jöttél.

- Jól vagy, Antoine?

- Igen, jól vagyok.

- Boldog karácsony.

- Boldog karácsonyt.

- Remekül sikerült. - Igen, úgy tűnik.

- Szedhetek? - Igen.

Köszönöm.

- Apa? - Anyádnak szedj.

- Antoine?

Antoine a tányérod. - Igen!

Bocsánat.

Köszönöm.

- Tessék. - Köszönöm.

Jó étvágyat! - Köszönjük.

- Sok beteged volt ma? - Igen ...

Rybolovlev