Original subtitles

Rybolovlev

- Kevin, 6-ra gyere vissza.

-Jó! - Hogy mondtad, drágám?

- Igen, hölgyem.

- Na, gyere át!

Megtanítalak játszani.

- Dana, mondtam, hogy kész a vacsora,

előkerítenéd Kevint, kérlek?

- Apu!

Apa, annyira ügyes.

Ezt szereztem és ez a fickó,

elkezdett tanítani furulyázni.

- Azt hittem, mondtam már, hogy ne szaladgálj el.

- Anya azt mondta, hogy 6-ra érjek vissza.

Csak kicsivel múlt el.

- Na gyere. Kész a vacsora.

- Bocsásson meg.

Én tehetek róla, elbeszélgettük az időt.

Köszi.

- Megtanulod, hogy kell furulyázni?

- Igen, Uram. - A fia tehetséges.

Vigyáznod kell rá, Kev.

- Dana Lund vagyok.

- Eric Garrison.

Örülök a találkozásnak, Dana.

- Hallanod kellene ahogy játszik,

hatalmas.

Tud gitározni, harmónikázni, bendzsózni.

- Úgy beszélsz, mintha profi lennék, Kev.

Csak viccel.

Ez csak az egyik hobbim.

- Meghívhatnánk vacsorára?

- Nem illik sugdolózni.

- Evett már?

- Eltűntettem 30 fontnyi kenyeret és sajtot ebédre.

- Nekünk van bőven, csatlakozzon.

- Biztos? - Igen.

- Igen.

És Anya mit szólna?

- Boldog lesz, hogy lát néhány új arcot,

nem csak a miénket.

- Játsz valamit.

- Még nem volt elég?

- Nem. Játsz, kérlek.

- Eric, csak szedjen nyugodtan.

- Köszönöm.

- A szülei emlékeztették, hogy alaposan becsomagoljon?

- Aggódósak.

Anyám, azt hiszi, hogy felvetetem magam fura fazonokkal,

mint a Manson család és felszabdalnak

ici-pici darabokra.

Eddig csalódást okoztam neki.

Csak viccelek.

- Egyetemre mész?

- Igen, a mesterfokozatomra tanulok.

- Dana az üzleti diplomáján dolgozik.

- Esti iskola.

Lassan halad.

- Hogyne.

- Milyen területen dolgozik?

- Számitástechnikai rendszerkarbantartás

a Cal State Northridge-ban.

- És Te miben utazol?

- Megígéri, hogy nem mondja tovább senkinek?

Pszichológia, abnormális lélektan.

Nem nyűgöztem le?

- Dehogynem.

- Jaj, ne.

- Park Place, itt van három szálloda,

kiveheted ...

- Bármi is legyen az, nem tudom kifizetni.

Nincs pénzem.

- Bocsi, Anya, de kiestél.

- Én is attól tartok.

Kér valaki egy kis kávét?

- Igen, kérek egy csészével.

Kösz.

- Eric, kér egyet?

- Igen, köszönöm, Rita.

Később még lesz egy kis tennivalóm.

- Kevin, mit szólnál egy kis forró csokihoz?

- Igen, kérek.

Milyen tennivalód lesz?

Valami durva dolog?

- Kevin!

- Minden rendben, Rita.

Joga van kíváncsiskodni.

Úgy értem, milyen munkát csinálhat valaki egy pálcával

a halottak éjszakáján?

- Holnap felutazunk Lompocba és szörfözünk egyet,

az 1-es országúton megyünk.

Ha jönnél velünk, csak nyugodtan.

- Lécci, Eric?

Jössz?

Köszönöm, de úgy terveztem,

hogy itt bóklászom néhány napig.

- Még mindig nem mondtad,

hogy mit fogsz csinálni éjjel.

Komolyan?

Az igen!

- Miért ajánlottad neki, hogy velünk jöhet?

- Úgy tűnik, tisztességes és ártalmatlan fickó.

- Megkérdezhettél volna.

- Ugyan már, drágám.

- Ne fogdoss már.

- Ez Eric. Apa, állj meg.

Ez Eric!

- Szeretném, ha nem állnál meg.

- Gyönyörű, nem igaz?

- Igen.

- Ne.Várj, ne.

- Gyerünk, kapj el.

- Nem jön be?

- Hidegnek tűnik.

- Nem, ha már bent van.

Vegye le a szemüvegét.

- Miért?

- Kérem.

Szeretek beszélgetés közben az ember szemébe nézni.

Különben is, nagyon szép szemei vannak.

- Idősödő férjes asszony vagyok, Eric.

- Maga cseppet sem öreg.

Elég fiatal még bármire.

- A szexre gondol?

- Ami azt illeti, nem arra gondoltam.

- Ó, mire gondolt, Eric?

- Arra gondoltam, hogy még fiatal ahhoz, hogy boldog legyen, ha akar.

- Boldog vagyok.

- Emlékeztet a barátnőmre, mielőtt elhagyott,

egymásnak voltunk teremtve.

- Elhagyta magát?

- Magával vitte a fiamat is.

Most 3 éves lehet.

És maga nem boldog.

Akarja, hogy lelépjek?

- Dana és Kevin kedvelik magát.

Talán maga megkönnyíti számunkra a dolgokat, nem tudom.

- Ha biztos lesz benne, tudassa velem, rendben?

- Oké.

- Eric, gyere!

Na gyere!

- Eric, Dana nagyon hiszékeny.

Én nem.

- Tudom.

- Nem tetszik San Simeon, igaz?

- Nem, ami azt illeti, tényleg nem.

És neked?

- Tulajdonképpen ez az, amit elvárnak a szüleim

ha lenne egy kis ízlésük.

- Apád mivel foglalkozik?

- Fogorvos, Washington-ban.

A nagykövetségek dolgozóinak a fogait pótolja,

tábornokok alkoholos feleségeinek, a nyalizó lobbistáknak,

a kongresszusi tagoknak, tudja az amerikai

demokrácia gerincének.

- Nem vagy túl jó véleménnyel a kormányunkról, igazam van?

- Ennek semmi köze a kormányhoz.

Az emberekhez van köze, és az emberek gyengék.

- Mit jelent, hogy gyengék?

- Vegyük példának a szüleimet.

Belevájták a helyüket a georgetowni társadalomba,

engem bentlakásos iskolába küldtek, nagymamámat bezsuppolták

egy kutya kennelhez hasonlító öregek otthonába.

- Tudod, ha már szóba került San Simeon,

nem értem, hogy létezik, hogy emberek, akiknek rengeteg pénzük van,

nem használják arra, hogy segítsenek másoknak.

- De Ő segített.

- Kin?

- Saját magán.

- Igen.

- Eric visszajött!

- Van egy riválisod.

Nem zavar?

- Nem mardhat örökké kisfiú.

Ez ennyire fontos neked?

- Persze, hogy az.

Unom, hogy célozgatsz rá, hogy nem szeretem.

- Helló.

Remélem, nem késtem el.

- Egyébként is piknikezünk.

Kevin, moss kezet.

- Hol voltál?

- Kerestem helyet, ahol elalhatok ma éjjel.

Találtam egyet.

- Kevin, figyelj, hogy mit csinálsz.

- Bocs, Anya.

- Hagyd csak.

Anyád keményen gürizik, hogy elénk rakja a vacsorát,

szóval csigavér, oké?

- Mondtam, hogy sajnálom.

- Akkor most leülhetünk, drágám? - Ó, igen.

- Nem érnél vissza sötétedés előtt, Kev.

- Ne már ...

- Különben is, hideg van odakinn.

- Van hálózsákom, vadi új.

Apa, lécci, sátrazhatok kint Eric-el ma este?

Kérlek.

- Nem.

- Jaj, Anya.

- Nem szeretem a környéken élő embereket.

- Szerintem nincs baj velük.

Csak utaznak, ahogy Mi.

- Nem éppen cigifüstöt éreztem,

amikor beleszippantottam néhány perce a levegőbe.

- Egy kis fűtől még

nem lesz Szodoma és Gomorra ez a hely,

vagy San Fernando-völgye.

- Kérlek, Anyu!

Semmi sem fog történni velem.

Eric ott lesz.

- Igen, egész idő alatt.

- Nem fog több bajba keveredni, mint Én.

- Kevin, figyelj.

még sosem kempingeztél a szabadban.

Mindenféle furcsa zajok vannak, meg ilyesmik

és lehet, hogy megijesztenének.

- Mi is voltunk már kempingezni,

ezért vettétek nekem hálózsákot.

- Az a sivatagban volt.

Itt hidegek és nyirkosak az éjszakák.

Megfázol és lebetegszel az utazás további részére.

- Nem, nem fogok.

- Ha mégis, hát ne minket hibáztass.

- Mehetek?

- Előszőr fejezd be a vacsorát.

- Hékás, nyugi, ne tömd így magadba.

- Figyeljen oda rá.

- Ez csak természetes.

- Túl gyorsan megyünk?

- Nem.

- Nincs már sok hátra.

A megfelelő helyet akartam megtalálni.

- Semmi gond, tényleg.

- Oké.

- Mondd, Kev, merre mentek innen tovább a szüleiddel?

Felfelé a parton?

- Igen, Big Sur után, Carmel, San Francisco, majd Fort Russ felé.

- Jól hangzik.

- Hát ja, velünk jössz?

- Meglátjuk.

- És még merre?

- Nevada.

Az lesz a legmenőbb hely.

- Miért?

- Apám elvisz egy valódi szellemvárosba.

Soha senki nem jár arra. - Miért nem?

- Annyira eldugott helyen van, asszem.

- Akarsz játszani valamit?

- Igen.

- Szia, szívem.

Maradt még egy kis kávé?

- Mostantól egyedül alszom.

Kevin maradhat velem a hálószobában,

Te pedig maradhatsz itt kint.

Kizárólag így vagyok hajlandó folytatni ezt a túrát.

- Mi a fenét jelentsen ez?

- Dana, ne vitatkozzunk, oké?

- Figyelj, azt hittem, megállapodtunk, tudod?

Azt hittem, megpróbáljuk, hogy működjön.

Legalább, az utazás végéig,

Azt hittem, megpróbáljuk. Megígérted.

- Nem megy.

- Miért nem?

- Ne fordulj el tőlem.

- Rendben.

- Nézzük reálisan a dolgokat, oké?

- Oké.

- Dana, elhidegültünk egymástól.

Az emberek nem maradnak ugyanazok életük végéig.

Megváltoznak.

Megváltoztam.

Az elmúlt kilenc évben, reménykedtem, hogy rendbe jöhet ...

- Tudom, Rita.

- Hadd fejezzem be!

- Jól van.

- Az egyik legjobb tervező lehetnék Los Angelesben,

ha lenne esélyem.

De nem tudok dolgozni járni, remekelni a munkámban

majd haza jönni és játszani a háziasszonyt.

Megfojtasz.

Megfulladok tőled és még csak nem is látod.

Dana, felnőttem.

De Te még mindig ugyanaz a módszeres kisfiú vagy,

aki azt hiszi, hogy tiszteletre méltó és felemelő

egy sorházban megöregedni és lediplomázni egy átlagon aluli főiskolán.

- Ne gúnyolódj az életemen, rendben?

- Az ég szerelmére,

hallgasd meg, amit mondok!

- Hallgatom, amit mondasz,

de ne merd kigúnyolni az életemet!

Ha Los Angelesbe mennél, és tervezősdit játszanál, hát csak csináld.

Nem kell aggódj emiatt,

de ne merd kigúnyolni az életemet.

Sajnálom.

- Van még valami.

Meg akarok szabadulni ettől a stoppostól.

- Nem.

- Miért ne?

- Mert Kevin megkedvelte, és mert Én is ...

mert azt mondtam.

És ebbe ne szólj bele.

- Nos akkor legyen az az első dolgod reggel,

hogy Kevint és engem kiteszel a buszmegállónál.

- Te stoppolhatsz csupasz seggel Los Angelesbe, mit érdekel,

de Kevin jön tovább velem.

- Ő az Én fiam is, és tudod, hogy nem fogom elhagyni.

- Elleszel egy darabig.

- Hová mész?

- Szórakozom egy kicsit.

Vigyázz a cuccokra és itt leszek egy óra múlva.

- Én nem mehetek?

- Be lennél tojva.

- Mit fogsz csinálni?

- Mondtam, kicsit szórakozok.

De ez nem amolyan szokásos szórakozás.

Ha valami rosszul sül el, Te elmondod a szüleidnek,

és bajba kerülök.

- Dehogyis.

Nem vagyok spicli.

- Nem is mondtam, hogy az vagy.

Azt kell pontosan csináld, amit mondok,

akkor is, ha nincs ínyedre.

Ez más lesz, mint amit valaha is csináltál.

Rémálmaid lehetnek, bepisilhetsz ...

- Olyan vagy, mint az Apám.

Azt hiszed, csak egy kisgyerek vagyok, és nem tudom, hogy mi folyik itt?

- Na, mi folyik itt, Kev?

- Már füveztem.

- És a bogyók?

A bogyó baromság.

De amire gondolok, az nem az.

- Hadd menjek, lécci.

Mindent megteszel, amit mondok,

és semmi kérdezősködés, érted?

Ha bármi rosszul sül el, az a Te hibád lesz.

Mert jönni akartál.

Inkább nem, felejtsd el.

Egy kiskölyökkel a nyakamon esélytelen.

- Nem vagyok kiskölyök!

10 és fél vagyok.

- 10 és fél.

Na gyere.

Gyerünk.

- Eric, mi van a kutyával?

- Jó kutya.

- Eric, a lakók ...

- Csukd be az ajtót.

Elmentek.

- Honnan tudod?

- Nem tudom.

Nyissák ki!

Le vannak tartóztatva!

Itt a Gestapo!

- Nem jönnek vissza?

- De igen.

- Mikor?

- Honnan a fenéből tudjam?

Ne kérdezgess többet.

Kuss, te vén korcs.

Nyomás.

Mondtam, hogy tedd, amit mondok.

Gyere.

- Eric!

Eric, miért csinálod ezt?

- Ne kérdezősködj.

Na gyere.

Mozgás, partner.

Vágd fel a kanapén, meg a széket.

Azt akarom, hogy belezd ki őket.

Sok a tennivaló, Kev.

Nem maradhatunk sokáig.

Ha nem vagyunk elég gyorsak, tovább kell maradnunk.

És lehet, hogy addig hazaérnek.

A vandálok sok év börtönt kapnak, Kevin.

A kisfiúkat pedig javítóintézetbe zárják.

Ott megverik őket, és a többi fiú mocskos dolgokat csináltat velük.

Nincs sok időnk.

Én leléphetek.

Stoppal tovább állok.

Te pedig sosem láthatod azt a nevadai szellemvárost,

azt a jó kis szellemvárost, amire hónapok óta vársz,

hónapok óta ...

Szuper, Kev.

Nagyon jó.

Ez az, Kev!

Igen!

Menjünk ki hátul.

Eric, állj meg!

Nem bánt minket ...

Gyerünk, menjünk. Megakart támadni bennünket.

Nyomás, turbózd fel magad, Kev.

- Istenem!

- Jól van.

Nyomás a zsákba,

Holnap korán indulunk, Kev.

- Nem maradhatunk itt!

- Miért nem?

- Francba, ember, keresni fognak minket.

- Szard le.

Most vetkőzz le,

égesd el a ruháid, a táskáddal együtt.

- Visszamegyek a lakókocsihoz.

Itt hideg van.

- Hé, nem lesz hideg, ha bebújsz a hálózsákba, okés?

Mi az, akarod, hogy segítsek?

Mozgás!

- Egyedül is megy!

- Akkor csináld.

- Be is bújtam.

Csak leesett egy faág.

Aludj.

Akarsz velem aludni?

Na gyere.

Töröld le a lábad.

Oké.

- Eric?

- Mi van?

- Miért csináltuk ezt?

- Ne kérdezősködj.

- De miért kellett ezt csináljuk?

A ház, benne azok a szép holmik, a kutya ...

- Azok csak tárgyak, Kev.

Az számít, hogy az embereknek mi jár a fejükben.

Most aludj.

Az egész csak álom volt.

Kev, ébredj.

Gyerünk, ébredj.

Gyerünk. Indulunk vissza.

Na gyere.

Emlékszel a múlt éjjelre?

Akármire?

- Igen.

Ha fecsegsz bármit is a szüleidnek, lelécelek,

és az Apád fogja meginni mindennek a levét.

Szeretnéd, hogy elmenjek?

Mondd meg.

- Azt hiszem, nem.

- Biztosnak kell lenned.

Nem tudom, hogy bízhatok-e benned, vagy sem.

- Ne kérdezősködj.

- Te jössz.

- Azt mondtam, egy kis rákkoktélt ...

- Szeretne egy italt mellé?

- Nem, köszönöm.

Velük kellett volna menjen.

- Rángatózni egy villamoson nem az Én stílusom.

- Ó, valóban?

- Milyen a maga stílusa, Eric?

- Azt akarja, hogy eltűnjek, nem igaz?

Kedvelem magukat.

Maguk érdekes emberek.

Sokat tanulok Önök mellett.

- Igazán?

- Nos, Én már tanultam valamit magáról, Eric,

arról, hogy tud Kevinre hatni.

- Hallgatom, Mrs. L.

- Megváltozott, mióta magával kempingezett.

- Megváltozott?

Hogyan?

- Apróságokban.

Csendesebb, mint amilyen szokott.

Kedvetlen.

Nem bízik bennem.

Mi történt, Eric?

- Semmi.

Kicsit félt, rémálma volt, talán kétszer is.

Ez minden.

- Nem hiszek magának.

- Érthető, hogy a fia miért nem bízik magában.

- Mire célózgat?

- Semmi személyesre.

- A fiúk ebben a korban, nem igazán bíznak meg a szüleikben,

különösen az anyjukban nem.

Konyítok a pszichológiához, emlékszik?

Ön is tudná, ha olvasott volna valamit Spock-tól.

A legtöbb Anya tudná.

- Anya!

Anya, jönnöd kellett volna.

Olyan mókás volt.

A villamoson csimpaszkodva utaztam

és végig vissza is.

- Szia, drágám, jól érezted magad?

- Remekül.

- Eric vett nekem ebédet.

- Azt hittem a Fisherman Wharf-ban fogunk ebédelni.

Nem akartam elvenni az étvágyad,

de arra gondoltam, hogy együtt eszünk.

-Csak garnélakoktélt ettem.

- Hol van Eric?

- Fogalmam sincs, bementünk egy könyvesboltba, aztán egyszercsak eltűnt.

- Mit csinált?

Nem ebben maradtunk,

vagyis megvolt az útiterv, hogy merre megyünk tovább innen.

Mit mondtál neki, drágám?

- Mit kellett ahhoz mondanom, hogy elbátorítsam attól,

hogy busszal menjen tovább?

Azt mondta, rémálmaid voltak, mikor kettesben kint táboroztatok.

Mondtam, hogy nem akarom, hogy menj, Kevin.

- Nem Eric hibája. Kev tudta, mivel jár ez.

Úgy értem ... tudod.

Nézzenek oda,

4 óra.

Ha megakarjuk nézni a hajókat, akkor azonnal indulnunk kell.

- És mi lesz Eric-kel?

- Tudja, hová megyünk.

Este találkozhat velünk, ha jönni akar, oké?

- Lehet, hogy már nem emlékszik.

- Emlékszik.

- Ez a tiéd.

- Rögtön visszajövök.

Nem bízom benned,

szerintem csaltál.

- De Anya, nem is tudod, mit csináltam.

Tessék, megmutatom.

- Nem, majd, ha Te jösz.

- Jól van.

- Rendben, mutasd.

Hogy fogom így valaha is megtanulni?

- Dana, a Fiad szabályos kártyazsenivé alakult.

- Mindenki kész?

- Kész.

- Az ászok a nyerők, igaz?

- Az ászok a nyerők.

- 10 éve gondoskodom mindkettőtökről!

Most mész hozzá vígasztalódni?

- Anya!

Anya!

Anya!

Két halat is fogtam teljesen egyedül.

- Ez csodálatos, édesem.

- Miért nem kéred meg Apádat, hogy segítsen megtisztítani, oké?

- Mondja, mit gondol Kevin-ről?

Nagyon jól bánik azzal a pecabottal, nem igaz?

- Eric, csinálja a műsort valaki másnak, oké?

- Nem csinálok semmilyen műsort.

- Ön és Dana viaskodnak egymással.

Segíteni akarok.

- Akkor hagyjon békén.

- Valakivel beszélnie kell, hölgyem.

Most olyan feszült, akár egy forrásban lévő kukta belseje.

- Honnan a fenéből tudja maga,

hogy mi folyik bennem?

Honnan is tudná bárki?

Különösen egy férfi.

- Egyébként a barátnőm olyan volt, mint Ön, Dana.

Az egész kapcsolatunk ellentmondásos volt.

Nagy megkönnyebbülés volt, mikor elhagyott.

- El akartam hagyni Őt.

100-szor megpróbáltam, fogni Kevint és menni.

De gondoltam, hogy talán idővel jobb lesz.

Jobbnak kellett volna lennie,

de nem lett jobb.

Tudja, csak annyit akar tőlem, hogy jó háziasszony legyek.

Ez minden, amit lát bennem.

Istenem, annyira kevéssel megelégszik.

- Karoljon át.

Bízzon bennem.

Szükségem van magára.

Gondolj ránk, csak ránk.

- Nem láttad Anyád?

- Nem, uram.

Azt hiszem, Eric-kel kezdtek el beszélgetni.

Akarod, hogy megkeressem?

- Ne, visszajön, amikor akar.

- Megint veszekedtetek, ugye?

Ha vége a nyaralásnak, el fogtok válni?

- Ez igazából Anyukádtól függ.

- Miért nem akar többé veled élni?

- Elég nehéz elmagyarázni, tudod?

- Nem kellene hagynod, hogy magamtól jöjjek rá.

- Hékás, várj egy percet.

Gyere ide.

Gyere ...

- Snitt és futás, mi?

Ennyire rossz voltam?

- Hagyd abba a bókhajhászást.

- Szóval?

- Jó voltál.

Szenzációs, oké?

Nem értelek.

- Bébi, senki sem ért senkit.

Amint az emberek elkezdik megérteni a másikat, azzal bizalmat szereznek,

és ez a világ nem így működik.

- Dana megbízott bennem.

Sosem talált okot rá, hogy ne bízzon.

De most, ma este, mikor visszamegyek, akármit is érez,

akkor is bízik bennem.

Te vagy az egyetlen, akivel valaha is lefeküdtem a férjem mellett.

Éreztem egyfajta szenvedélyt irántad,

valamit, amit azt hittem, sosem érzek többé.

- Akkor szabad vagy.

- Nem vagyok szabad.

Elvette az életem egyharmadát.

Ez minden, amit megkaphat.

- És az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy elválsz tőle, nem igaz?

- Ennél sokkal csendesebben kéne osonj, Kev.

Jó korán felkeltél.

- Nyomathatjuk a pecát?

- Nem.

Csak most ébredtem, és gondoltam, megnézlek.

- Jól aludtál?

Igen, kivéve, hogy felébredtem, mikor Anyám hazaért.

Te jól aludtál?

- Tökéletesen.

Sosem emlékszem rá, hogy mit álmodtam.

Ez teszi a legtöbb ember nyugtalanná.

Tudtad ezt?

- Nem.

- Ez az igazság.

- Na gyerünk.

- Anyu meg Apu halat csinál reggelire.

- Meglepetés, meglepetés.

És akkor azt mondta, azt hiszem, fogtam egy halat.

- Ez nem igaz. Nem így történt.

- Nem, azt hittem, hogy fogott valami izét, nem is tudom, mit.

- Dana, meglazult az egyik gomb tűzhelyen.

- Utoljára még működött, mikor használtam.

- Vennünk kellett volna egy újat.

- Aztán mi történt?

- Nekiállt fenekezni, de annyira sekély volt a víz,

hogy elúszott a halacska.

- Majd este megnézem.

- Dana, akarod hallani a folytatást?

- Nem, Kev már tegnap este elmesélte.

- Jól néz ki a hal.

Kóstold meg, Kev.

- Nem vagyok éhes.

- Fiatalember, meg fogod szépen enni.

Harmadfokú égési sérüléseket szereztem míg próbáltam megsütni.

Nos, Én biztos, hogy megeszem.

- Én is.

- Finom?

- Nagyon is.

- Ó, ez fantasztikus.

- Dana?

- Igen, megkóstolom.

- És még a higany tartalma sem túl magas.

- Dana gyanakszik.

- Tudom.

- Talán elvisel még engem néhány napig.

Te hirtelen olyan lazán kezeled az egészet.

- Nem vagyok laza.

Csüggedt vagyok.

Pereskedni fog velem Kevinért a bíróságon.

De jó látni, hogy szánalmassá vált a képe.

- Mikor elváltatok, főállású tervező leszel?

- Igen.

Azt szeretném.

De ehhez pénz és kapcsolatok kellenek.

A fele rész, ami Dana-tól jár az édeskevés.

- Biztosítva van?

- Éppencsak. Nincs komoly biztosításunk.

- Nagyobb a profit, amit egy özvegy kap, mint amit egy elvált feleség.

- Erre nem is gondoltam.

- Mindig történnek balesetek.

- Apa, 31 féle ízű fagyi van a bevásárló központban.

Szeretnél egy fagyit?

- Tudod, még mindig tele vagyok az ebédtől.

Mindenesetre köszönöm.

- Apa, talán segítene, ha Én beszélnék Anyuval.

Ideges és pipa rám egész idő alatt.

Lehet, majd kiheveri.

- Van egy ötletem.

- Csokis-mentás fagyi, két gombóc.

- Azonnal visszajövök.

- Hékás, akarsz este moziba menni?

- Naná!

- Jól van.

Meglátjuk.

- Okés.

- Jobb, ha viszel néhány pulovert este, valószínűleg hideg lesz.

- Úgy tűnik, téged nem zavart a múlt éjjel.

Órákig kint voltál.

- Volt rajtam kabát.

- Ja ...

Különben is, nem megyek sehova.

- Kevin csalódott lesz.

A Te ötleted volt.

- Csak nem igazán hiszem, hogy lenne kedvem mozizgatni ma, tudod?

Nincs semmi kedvem,

nem is tudom.

Szerintem korán lefekszem.

- Rendben.

Szia.

- Jó mulatást.

Megyek, levegőzöm egyet.

- Anya!

- Maradj itt szépen, rendben?

- Mi a fene van? Tudom, hogy valami nincs rendben.

Mondd el ... - Csak maradj itt!

- Mit művelt Eric?

Apa!

- Kevin!

Kevin!

Hívok egy taxit.

- Akkor hívd már, basszus!

- Várjanak ...

- Segítség!

- Hívj valakit!

Nem tudom, hogy életben van-e!

- Kevin, figyelj rám.

Ez egy baleset volt.

Ha jön a rendőrség, ez baleset volt.

- Eric tette!

- Azt fogja hinni, hogy Én is bűnös vagyok.

Kevin, figyelj ide!

Nem tudjuk, hogy történt, hallod?

Ne feledd!

- Az orvos szerint holnap hazamehetek.

- Ez csodálatos.

- Az Én hibám volt, tudod.

Te szóltál előre, hogy rögzítsem jobban azt a sütőt.

- A seriff szerint ...

- A Sheriff meggyőződött arról, hogy a férjed

egy óvatlan idióta. Így is van.

- Mi legyen az utazással?

- Hát, Kevin tényleg számít rá,

hogy megnézheti a szellemvárost Nevadában.

És az csak néhány nap lenne.

Mi legyen a potyautasunkkal?

- Rajtad múlik.

- Nem vagyok vak.

Rajtad múlik, édesem.

Kevin.

- Szia, Tigris.

Gyere ide.

Anyu elmondta, mit tettél.

Kösz.

- Miért vagy még mindig itt?

- Tönkretetted a munkámat.

Miért?

- Te rohadék.

Lehet, hogy szexeltünk, de Dana százszor többet ér nálad.

Minden hibájától eltekintve, őszinte.

De Te ... Te alattomos vagy.

- Nem ebben maradtunk ma reggel?

- Tűnj el, Eric.

Gyakorold az intrikáidat valaki máson.

- Pedig az egész kezd érdekes lenni.

Különben is, nem fogsz szólni egy szót sem, ugye?

- Ha lenne bátorságom, elmennék a seriffhez,

és mindent elmondanék neki.

- Ha lenne bátorságod.

- Kevin tudja.

- Honnan?

- Ismer téged.

- És mi a helyzet velünk?

Rólunk is tud?

- Igen.

Azt hiszi, hogy Te és Én ...

- Hogy Te és Én megpróbáltuk megölni Dana-t, nem igaz?

És Te az anyja vagy, szóval nem fecseghet,

még a szeretett Apucijának sem.

- Eric, hagyj minket békén.

- Nem hiszem, hogy menni fog, Rita.

És, ha bármit is mondasz Dana-nak, Én is kitálalok kettőnkről.

- Kevin, mi a helyzet a pókerrel?

- Ne most, Eric, nekem segít a vezetésben.

- Eric, ha nem bánod, hasogat a fejem.

- Apu!

Vigyázz!

- Egyben vagy?

Szívem?

Minden rendben.

Senki sem sérült meg.

Jól vagyunk. Pszt.

Jól vagyunk.

Mindenki rendben van.

- Kevin!

- Kevin is jól van.

Használta az övet.

Semmi baja,

Kevin, gyere ide.

Gyere ide. Gyere csak.

- Minden oké. - Hagyj békén!

Hagyj békén!

- Elég legyen.

- Ne érj hozzám soha többé!

- Csendet.

Nyugalom.

Mi bajod van?

Csak nyugi.

Pszt.

Nyugalom.

- Nem tudsz valamit adni neki?

- A mosogató alatt van egy üveg whiskey.

Hé, mi a baj?

Ülj fel.

Ennyi elég.

Nyugalom.

- Nem kell, hogy mindketten elázzunk.

- Nyújthatok erkölcsi támogatást, ha mást nem is.

- Ahogy gondolod.

Jobb, ha kint is lerögzítem a lakókocsit, és

ellenőrzöm a dolgokat, oké?

- Dana, ne menj ki, kérlek.

- Miért ne?

Ne aggódj.

Minden rendben lesz.

- Kevin, ne nézz így rám.

Tudod, milyen volt Apád, mielőtt megtettem.

Te legalább annyira hibás vagy, mint Én.

- Ez az!

Ennek működnie kell az út hátralevő részében.

- Az út számodta itt ért véger, Eric.

- Mikor döntötted el ezt?

- Most, ahogy olyan kóristafiúsan vigyorogtál rám.

- Nézd, Dana, nem csináltam semmit.

A házasság már szétesőben volt mielőtt találkoztunk.

- Ehhez neked rohadtul semmi közöd.

- Figyelj, haver ...

nem hagyhatsz itt, ebben a rohadt esőben.

- Fogd a cuccaid.

- Nyisd ki az ajtót!

Kevin!

Mire vársz!

- Dana?

- Pszt.

Aludj tovább.

Csak kimegyek, szívok egy kis friss levegőt, oké?

Még nincs reggel.

Ma délután találkoztam Lunds-ékkal.

Jó alanyok lesznek a következő esettanulmányomhoz.

A férj tipikus terméke a középosztálybeliek

sekélyes neveltetésének.

Számára Én kell, hogy képviseljem a társaságot,

távol kell tartsam a fiától ezen az úton.

A feleségére jellemző a pattanásig feszült idegrendszer és a szexuális elnyomás.

Kevint teljesen megnyertem magamnak.

Ő lesz a tökéletes példány a kísérlethez,

már rég vágytam egy ilyenre.

Micsoda esély ez, az ártatlanság lezüllesztéséhez.

Jelentős változás állhat be a személyiségében?

Tapasztalatom szerint megtört a házban, ahova behatoltunk.

Homoszexuálist csinálhatok belőle, ha úgy akarom.

Teljes hatalmam van fölötte.

- Rita-hoz csak kicsivel lesz nehezebb eljutni.

Ő rendkívül ambiciózus, és a kötődése a családjához

meghiúsítja abban, hogy megvalósítsa az álmait.

Ahogy az várható volt, Dana-t, hibáztatja mindenért

és Dana nem érti, hogy miért Ő a bűnbak.

Minden düh és frusztráció ellenére,

megvan benne az odaadó gondoskodás, sőt vágyakozás Rita-ban a férje iránt

és még csak nem is tud róla.

Annyira rég nem szexeltek,

hogy bármire rátudnám venni.

De ezt az észlelést magamban kell tartanom, hogy megszerezzem a bizalmát.

Dana-val ellentétben, Ő tudja, hogy a fiát már befolyásolom.

Rita rábólintott, hogy intézzük el Dana-t.

Ha csak néhány pillanattal tovább marad távol,

de pánikba esett, és Kevin rájött, mire készülök.

Azonban ezzel nincs minden veszve.

Micsoda pszichológiai tanulmány.

Rita-t az érzelmi instabilitása

a hisztéria szélére sodorja.

Erősen paranoiás lett, így nem

nehéz elhallgattatni.

Kevin gyanakszik Rita-ra, úgy hiszi, hogy valamilyen fokon

felelős az Apja életét ért támadás kísérletében.

Ő a legérdekesebb hármuk közül.

Kevesebb, mint egy hét alatt sikerült

megváltoztatnom a személyiségét, az egész életszemléletét.

Az összes alany közül, akikkel kísérleteztem,

Ő volt messze a legsikeresebb.

- Kérsz még jeges teát, Dana? - Nem, köszönöm, Drágám.

- Mit szólnál egy kis sütihez, Kevin?

- Nem, Asszonyom. - Csak egy picurkát?

- Azt mondtam, nem!

- Apu!

- Igen?

- Felmegyünk a régi bányához?

- Azt hittem, hogy oda holnap megyünk.

- Hát, akkor csak nézzünk körül.

- Tudod, Kev, kicsit lestrapált vagyok.

Ha szeretnél menni, hát csak menj.

Csak légy óvatos az épületeknél, meg ilyesmi.

Nem tudjuk, milyen állapotban vannak.

- Okés.

- Drágám, lassan besötétedik.

Mondd meg neki, ne maradjon túl sokáig.

- Sötétedés előtt légy itt.

- Jó.

- 30 perc!

- Jól van.

- Jól van ...

- Ez nem lesz jó, Kev.

Erősebb vagyok nálad.

Emlékszel, mikor megmutattam, hogy dobjuk be a csalit?

Nos, most Te vagy a csalim.

Vissza akarom kapni a naplómat, és Te fogod visszaszerezni.

Oké, na figyelj.

Tudod, hol van,

és ne feledd, bánthatlak, ha akarlak.

- Nem tudok a naplódról semmit!

- Szerintem pedig tudsz.

Egész éjjel ráérünk, hogy megtaláld.

Na nyomás!

- Dana, aggódom.

- Mindjárt visszajön.

Tudod, milyen kíváncsi.

- Éppen ezért aggódom.

Beeshetett egy bánya aknájába.

Nem kellett volna elengedjük.

- Mondhattad volna neki, hogy ne menjen.

- Nem hallgat rám, hát nem veszed észre?

- Mi az oka, Rita?

Igazad van.

Nem kellett volna elengedni.

- Kevin?

Kevin?

Kev?

Kevin?

- Dana, megtaláltad?

Kevin?

Kevin, Te vagy az?

- Nálam van a fiad, Rita.

Mielőtt sikítanál, ne feledd, nálam van Kevin.

Ha vissza akarod kapni, add ide a naplóm.

- Milyen naplót?

- Ne vegyél hülyére, Rita.

A kutatási naplómat, az esettanulmányaimat.

Szóval, hol van?

- Eric, az Isten szerelmére, hol van Kevin?

- Először nézzünk be a lakókocsiba.

És ha nem találom meg a naplóm,

akkor szépen velem jössz.

- Rita?

- Ne menj oda hozzá.

Szóval, mit csináltál a naplómmal?

- Semmit sem tudok a rohadt naplódról!

Most pedig Kevin és Én elmegyünk.

- Azt mondtam, hagyd békén.

- Rita, az a napló nagyon fontos volt a számomra.

Az életem munkáját tartalmazta.

Valamelyikőtök tudja, hogy hol van.

Szerintem, tudom is, hogy bírjalak szóra.

Le a ruhákkal.

Vetközz.

Már szerelmeskedtünk.

Élvezted.

- Kevin előtt nem vetkőzök!

- Babám, pont ez a lényeg.

- Eric, kérlek.

- Vedd le a ruháid.

- Kevin!

Rita!

Kev!

Rita!

- Kevin, kérlek, ne nézz ide.

- Ne szólj hozzá.

- Ne nézz ide, kicsim.

- Nézni fogod, vagy felpeckelem a szemeid.

- Dana!

Dana!

Dana!

- Na gyere csak.

- Hagyd abba!

Szegény Kicsim.

- Minden rendben?

- Folyton valami naplóról beszélt.

- Megsemmisítettem.

- Mi volt benne?

- Hazugságok.

Rybolovlev