Original subtitles

Anya, anya!

Anya, anya!

-Gyerünk, elég már ebből! -Giorgio! Hova mész?

Giorgio, hagyd békén!

Giorgio! Megbolondultál?

Hova mész? Gyere vissza az ágyba, kérlek, Giorgio!

Anya, anya!

Ne bőgj. Hagyd már abba. Elegem van. Hagyd abba a sírást!

Ne! Giorgio, ne, kérlek!

Hagyd már abba!

Ne, Giorgio!

-Ne! -Fejezd be!

Ne!

Ne!

HANGOK A MÁSVILÁGRÓL

Nővér, kérem.

Belső vérzése van.

Elég komoly.

Félek, hogy nem tudunk segíteni rajta, de megtesszük amit lehet.

Ne!

-Mrs. Mainardi? -Igen?

-Az elhunyt édesanyja, igaz? -Nem, a mostohaanyja.

Ő itt a fiam.

Ez lényegtelen részlet. Szükségem van a beleegyezésére a boncoláshoz.

Ez a szokásos eljárás. Olyan esetekben, mikor hirtelen beáll a halál, a törvény előírja.

Akkor ezt el fog kelleni halasztani. Mi ilyen szégyenletes dolgot nem engedünk meg.

Attól tartok, hölgyem, hogy ez elkerülhetetlen.

Ezt maga mondja. Én nem egyezem bele egy ilyen morbid procedúrába.

-Maga el sem tudja képzelni... -Minek a boncolás? Mi történt valójában?

Lucy...

-Túl sok a mellébeszélés... -Giorgio!

-Állandó hallgatás, hosszú évekig tartó hazudozás. -Giorgio!

-Ne, ne! Giorgio. Giorgio! -Itt az ideje véget vetni ennek.

-Kell itt lennie valaminek... -Ne! Giorgio!

...ami összekapcsolja ezeket a cselszövéseket.

Hölgyem, mi van önnel?

-Nem érzi jól magát? -Dori, ez a hang. . .

Elnézést, bekapcsolva felejtettem a tévét, bocsánatot kérek.

Biztosíthatom, hogy többet nem fog előfordulni, ne aggódjon.

Ez volt Giorgio Mianardi, a városi gyűlésről.

A szerkesztőségünk egyfajta búcsú jeléül sugározta le.

Még egyszer bocsánatot kérek.

Annyira kimerült vagyok.

-Kérlek, kísérj fel az emeletre. -Persze asszonyom, karoljon belém.

Nyugodjon meg, asszonyom, csak nyugalom. Próbáljon meg aludni egy kicsit.

-Hol van David? -Marta vigyáz rá.

-Látni akarom. -Később.

Most lefektetem önt, és hozok egy kis tejet.

Az ügyvéd megerősítette, hogy a boncolás elkerülhetetlen.

A halottkém hajthatatlan. A temetést el kell halasztanunk.

-Nem kéne értesítenünk Rosy-t? -Határozottan kell.

Furcsa lenne, ha a lánya nem lenne ott a temetésen,

még annak ellenére is, hogy semmi szeretetet nem kapott tőle.

Menj és pihenj le, kedves. Mario majd felhívja.

-Mario, nem hallottad? -Azonnal, anya.

Ó, hát itt vagy? A te imádott fiad, Giorgio-d halott.

Hallottad? Vagy ismételjem meg?

Megértetted azt, amit mondtam?

Mindenki nagy örömére a fiacskád elpatkolt.

Te vén bolond.

Szt. Mária kollégium titkársága?

Tessék? Igen. Pontosan. Rosy Mainardi, harmadik évfolyam.

Köszönöm.

Az elhunyt Giorgio Mainardi boncolási jelentése,

aki ebben a kórházban halt meg 1991 június 19.-én.

Függőleges irányban végzek egy vágást...

a hasi szervek szöveteiben, egészen az alsó has tájékáig.

Egy csipesz segítségével elállítom a csatorna vérzését.

És megszakítom a hozzáférést.

Elsőként eltávolítom a belek egy részét,

majd ezt követően formalinba helyezem.

Két csipesz segítségével helyezem a formalinba.

Most eltávolítom a belek többi részét.

A szervek tartalmát a későbbiekben megvizsgáljuk.

Mély repedések találhatóak a bélrendszerben.

Már késő van. Enrico, mindent zárj be a szekrénybe.

Majd hétfőn tovább folytatjuk az analizálást.

Összevarhatod. Lehetőleg gyorsan.

-Szia, Rosy. -Szia, Mario.

Rosy.

Gianni.

Az üdvözlésünk kellemetlenül érintette. Ezt akartam.

-A nagybácsikád nem valami szimpatikus. -Nekem egyáltalán nem szimpatikus.

Ráadásul nem is az igazi nagybátyám. Mostoha.

Egy biztos: a családod nagyon furcsa.

Nem mondanám, hogy szeretettel teli kapcsolat van köztetek.

Az apám nem volt egy érzelgős személyiség.

Rengeteg munkája volt a termesztéssel, az egyetlen hobbijával,

már túl sok volt az.

-Hogyan is halt meg? -Belső vérzésről beszéltek.

De én ezt nem nagyon hiszem.

Egy ember, aki kicsattant az egészségtől, hogy halhat meg így?

De ilyen dolgok megtörténhetnek, Rosy.

De most abba kell hagynod az önmarcangolást. Egy kicsit foglalkozz velem is.

Azt akarom, hogy ezeknek ez öltönyöknek egy órán belül nyoma se legyen.

Ürítsd ki a szekrényt, dobáld ki, add a szegényeknek, égesd el.

Csak többé ne is lássam.

Rosszul vagyok tőle

Azonnal intézkedem, nyugodjon meg.

Megérkezett Rosy kisasszony.

Hát, itthon vagy.

-Köszönöm, hogy eljöttél. -Nincs mit.

-Felhívsz majd, ugye? -Biztosan. Ezt megígérem.

-Légy bátor, rendben? -Az leszek. -Rendben.

-Na. -Köszi.

-Szia. -Szia.

Rosy kisasszony! Isten hozta itthon.

-Végre itt van. -Köszönöm, Dori.

-Anya hol van? -Odafent, depressziós.

Szia, Rosy.

-Örülök, hogy látlak, drágám. -Szia, Hilda.

Rosy, hát itt vagy.

-Anya, elmondod, hogy mi történt? -Muszáj ezt most?

Már akkor is nagyon fáj, ha csak rágondolok.

Anya, tudni akarom, hogy mi történt.

Késő este jött haza.

11 óra lehetett, vagy valamivel több.

Még csak hozzám sem szólt.

Öntött magának egy pohárral, leült a kanapéra...

és a tévét nézte.

Így ültünk csendben kb. tíz percig.

Aztán én felálltam és modtam neki, hogy lefekszem.

Még jó éjszakát sem kívánt.

Ott ült kezében a pohárral, szemei a képernyőre meredtek.

Pár óra elteltével hallottam, hogy bejött a hálóba és lefeküdt.

A semmiből elkezdett kiabálni. Kétségbeesett kiáltás volt, és az a sok vér...

A vér...

-Ez nem magyarázza meg a belső vérzést. -Azt nem, de többet nem tudok.

Most hagyj magamra, Rosy. Annyira fáradt vagyok.

Jó éjszakát.

Az úr az én pásztorom, nem szükölködöm.

Füves legelőkön nyugtat engem,

és csendes vizekhez terelget engem.

Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényén vezet engem.

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól,

mert te mindig velem vagy

Te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.

Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt.

Elárasztod fejem olajjal, csordultig van poharam.

Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján...

A halála valakinek hasznára válhat.

-A mostoha testvérére gondolsz? -Pontosan.

Épphogy megkértem, hogy rendezze az ügyeket,

az alapítvány dolgait...

Az Úr házába fogok visszatérni a leghosszabb időre.

Halld meg, uram, az imádságom...

Duma, csak duma.

De miért nem kérdezi meg valaki, hogy mi is történt valójában?

Miért?

A kegyelmességed egyesíti a szentek közösségével

a fény és béke birodalmában.

Nézd meg a szolgáidat, akik rimánkodnak

a drága megbocsájtásodért...

Mi az ördög van veled?

-Hol jársz? -Itt vagyok, Giorgio, veled.

Mit akarsz mondani nekem?

Giorgio!

-Giorgio, rosszul vagy? -Nem, nyugodj meg. Csodálatosan érzem magam.

Giorgio! Giorgio!

Ó, uram, végtelenül szent és irgalmas,

bocsásd meg a bűneit, Te aki meghaltál a kereszten,

nyitott ajtót hagytál a szolgálódnak az életbe,

ne hagyd, hogy a testvérünk elhatárolódjon tőled,

hanem fogadd a lelkét a fény a boldogság és a béke birodalmába.

Te, aki idők kezdete óta uralkodsz, fogadd el...

Azt mondtad, beszélni akarsz velem. Miről van szó?

Nézd, Giorgio,

tudni akartam, ki került az az alapítvány élére, kit neveztek ki.

Nekem úgy tűnt, hogy számíthatok a támogatásodra.

Nem így van?

Az alapítvány élére egy hűséges, odaadó ember kell.

Nem egy szerencsétlen idióta, mint ami te vagy.

Azért harcoltam, hogy neked a neved még szóba se kerüljön.

És most, ha nam baj, magamra hagyhatnál.

Mi csak csupán porszemek vagyunk. Ne feledd uram, fű és virág a réten.

Vétkeztem uram, reszketek a félelemtől, pirulok a szégyentől...

Mit akarsz, Hilda? Nincs vesztegetni való időm.

Ma történt velem egy kellemetlen dolog. Magyarázatot várok tőled.

-Hallgatlak. -A bankban nem fizették át a csekkemet.

Ez természetes.

És megtiltottam, hogy a számlán bármilyen mozgás történjen az aláírásom nélkül..

És mi okból, ha megkérdezhetem?

Ez nagyon egyszerű.

Nem akarom azt látni, ahogy elszórod a pénzem.

A legapróbb dologról is szólsz nekem, és majd én eldöntöm.

Ezt kapom azért, mert egész életemben egy invalid férfit szolgáltam?

Az apám elkövette azt a hibát, hogy túl korán nyitotta ki a háza kapuját előtted.

Mindent egy lapra tettél fel, de nem jött össze.

-Ez az utolsó szavad? -A legutolsó.

És most tűnj a szemem elől. Dolgom van.

Te adtál nekem lelket, uram. Most átadom neked azt, amit megalkottál.

Hiszek egy istenben, aki feltámadott a holtak közül és él,

egy napon én is feltámadok a holtak közül,

hogy rád nézhessek.

Istenem, az én megváltóm. A szemeim a fény felé irányulnak,

ahol a tekintetem megnyugszik, mikor téged látlak, ó uram.

A hitem csak erősödik a szívemben hogy felnézhetek rád,

istenem, én megváltóm.

Mindennek vége, kedvesem.

Nincs okunk arra, hogy újra lássuk egymást.

Ne vágj ilyen savanyú képet, kérlek, és ne ragaszkodj többé hozzám.

Muszáj ennek véget vetnünk. Nem lehet mit tenni.

Elég pénzt adtam, hogy boldogan élhess magad, vagy a szeretőddel.

Ne merészelj ilyen hangnemben beszélni velem. Nem vagyok a szolgád.

Ne feledd, hogy olyan nővel beszélsz, aki szeret téged.

Ez csak egy személyes vélemény.

Te nem vagy más, csak egy ribanc.

Talán a felső körökből, de akkor is csak ribanc.

-Akár csak a feleséged. -Ahhoz neked semmi közöd.

Semmi, ami engem érint, téged már nem fog érinteni.

A mai nappal kitöröllek az életemből.

Te kurva!

Tiszteljük a te nevedet az egész világon,

Uram, Szentatyám, Mindenható istenem.

Irgalmas Atyánk a te kezedbe,

ajánljuk Giorgio testvérünk lelkét, és megingatathatatlan hittel hiszünk abban,

hogy az utolsó napon feltámad a halottak közül...

A hálánkat mutatjuk feléd, uram...

Rosy, ne hagyj el engem.

Te nem vagy olyan, mint a többiek, segíts. Mit tettek az apáddal?

Apa.

Nem tudsz kopogni, mielőtt belépsz az ajtón?

Mit akarsz?

Semmit.

Ne haragudj.

Rosy, csak téged szerettelek. Kérlek, Rosy! Kérlek!

Az örök fény világítson neki, Uram. Nyugodj békében. Ámen.

Az örök fény világítson neki, Uram. Nyugodj békében. Ámen.

Az örök fény világítson neki, Uram. Nyugodj békében. Ámen.

Ne, Rosy, hallasz engem? Segíts! Ne, ne!

Miért kell az ördög házában eltemetni?

Ez családi kripta. Itt nyugszik az anyja is.

Tessék, tedd le oda.

Ne hagyj el, Rosy. Hallasz?

Ne hagyj itt!

Csak te tudsz rajtam segíteni! Le kell leplezned az igazságot, Rosy!

Rosy, kérlek!

Rendben. Ezzel végeztünk.

De be kell, hogy valljam, hogy nem volt kellemes.

Egy temetés sohasem kellemes.

Ez meg főleg nem.

Ha csak belegondolok, hogy felboncolták...

hogy mindent kiszedtek belőle...

Sokkal jobban zavar, mint azt hittem volna.

Nem akartok inkább valami másről beszélni?

-Beszéltél az ügyvéddel, Mario? -Természetesen.

Tekintettel a boncolásra a végrendelet felolvasása egy kicsit csúszik.

-Mi köze a boncolásnak a végrendelethez? -Teoretikusan semmi. De praktikailag...

meg kell várnunk a toxilológiai vizsgálatok eredményét.

Készítettél listát a teljes vagyonról?

Itt van minden. Semmit nem hagytam ki, anya.

-A széf tartalma is rajta van? -Az is. -Rendben.

Hasznos lenne azonnal beszélni a bank igazgatójával.

Nem akarom megvárni, míg a bürokratikus gépezet beindul.

Holnap elmegyünk a bankba, Mario.

Ahogy akarod, anya.

Mi az?

Igen, persze.

Menj a szobádba, drágaságom, ezek a dolgok nem rád tartoznak.

Határozottan nem.

De ha véletlenül is rám tartoznának,

én szégyellnék így beszélni róluk.

-Olyanok vagytok, mint egy falka sakál. -Elég.

Rosy, nem fognád be legalább egyszer a szádat?

Hallgathatok, de biztos vagyok abban, hogy az apám mindent hall és ítélkezik.

Ne beszélj ostobaságokat. Az apád halott!

Nem, nem halott. Itt van, ebben a házban.

Úgy tesztek, mintha észre sem vennétek,

de a jelenléte befolyásol mindannyiunkat.

-Nem kellet volna így beszélned. -Mi a baja?

Meg kell őt is érteni. Még fiatal.

Az ő korában bizonyos események örökre nyomot hagyhatnak benne.

Ez csak ostoba szöveg.

Lucia.

Te vagy az?

Dori!

Dori! Dori!

Dori!

Dori! Hol vagy, te ostoba liba?!

Itt vagyok, asszonyom. Mi van önnel?

Az öltönyök a szekrényben, mit keresnek még mindig ott!?

Elnézést kérek, az én hibám.

De valahogy még képtelen voltam rá. Akartam is erről beszélni önnel.

Haszontalan vagy, Dori. Azonnal kiüríted a szekrényt!

És egyszer és mindenkorra jegyezd meg:

Ebben a házban én parancsolok! Világosan beszéltem?

Világosan. Azonnal intézkedem.

Rosy, kicsim, csak te tudsz segíteni nekem és leleplezni az igazságot.

Hallgass meg, kérlek!

Ne, apa, ne!

Ne, kérlek, nem futhatsz el előlem, Rosy.

Az egyedüli személy vagy, akit igazán szerettem.

-De én ismerem ezt a helyet. -Perszehogy ismered, Rosy.

Gyakran jártunk ide, amikor még kicsi voltál, csak mi ketten.

Ez volt a mi titkos helyünk. Emlékezned kell rá.

Persze, igen, emlékszem.

Annyi idő elteltével ez egész annyira ködös,

de emlékszem apa.

De én már felnőttem, te halott vagy, már nem létezel.

Az emlékeidben, még mindig létezem.

És bármikor láthatlak, mikor rád emlékezem?

És beszélhetek is veled?

De csak addig, amíg a testem és a te emlékeid el nem halványulnak.

Minden azon múlik mennyire mélyek és erősek az emlékeid.

Így késleltethető a teljes elhalálozás. Gyakran győzni is lehet felette.

A beszélgetéseink emlékekhez kötődnek,

amik itt tartanak, amik szeretnek.

Vagy gyűlölnek.

-Én nem akarlak elveszíteni. -Amíg szeretsz, nem veszítesz el.

Mit tegyek?

-Segíts leleplezni az igazságot. -Miféle igazságot?

Igazságot a halálomról.

Mi történt velem valójában, Rosy?

Mi történt azon az éjszakán?

Tudni akarom. Segítened kell kideríteni, mielőtt még késő lesz.

-Késő? -Mielőtt eltűnnek az emlékek.

Megteszem, ígérem.

-Most mennem kell. -De hova?

Azt ne kérdezd, nem mondhatom meg. Isten veled, Rosy. Szeretlek.

Én is téged apa, én is téged.

Szia, David.

Helló.

-Mit élvezel ezen az ostoba játékon? -Ez nem ostoba játék.

Ezt a felnőttektől tanultam.

Ne beszélj ostobaságokat. A nagyok nem csinálnak ilyen dolgokat.

Nagyon tévedsz.

Rosy most megy, és vesz neked valami játékot.

Igen, igen, értem, persze.

Köszönöm a hírt. Viszlát.

A kórházból telefonáltak.

Azt mondták, hogy egy baleset arra kényszerítette őket, hogy befejezzék a boncolást.

Az üvegtartály amiben a belsőségeket tárolták, apró szilánkokra tört.

-Te meg mit bámulsz, te vén múmia? -Mi van veled, anya?

Csak az, hogy már nem bírom tovább. Érzem a tekintetét magamon.

Éjjel-nappal. Néha az az érzésem, hogy azt lesi, mit csinálok.

És hogy mindent hall, amit beszélünk.

És ha így van? Mi változna?

Ha így is lenne, kinek mondaná el? Azt nem teheti.

Ne!

Mario, Mario.

Mi van veled? Mi történt?

Elbóbiskoltam, és volt egy szörnyű álmom.

Jobb lesz, ha visszamész a szobádba. Még valaki megláthat.

Igazad van. Holnap találkozunk.

Ezen a korábbi találkozón a végrendeletet fogom felolvasni.

Egy baleset miatt, amiben összetört a maradványokkal teli üvegtartály,

melyeknek elemzése pontot tehetett volna a boncolás végére.

Ez a megboldogult Giorgia Mainardi utolsó akarata.

A végrendelet, amit személyesen maga diktált, én pedig írtam.

A végrendelet azon részéről van szó, ami által érvénytelenné válik az összes többi végrendelet,

vagy írásbeli megállapodás amik ezen időpont előtt íródtak.

Átugrom a formális dolgokat, ami az örökbehagyó fizikai és szellemi állapotát taglalja,

mivel az elhunyt általam személyesen garantálja azt.

Eltekintek néhány jelentéktelen örökségi résztől,

annak az elszámolása máskor és másutt lesz...

az elhunyt akarata minden kétséget kizáróan egyértelmű.

Az összes vagyon, ingatlan Rosy lánya tulajdonába kerül.

Ehhez viszont hozzátartozik, hogy az anya,

az ingatlant az élete végéig használhatja.

Köteles vagyok tájékoztatni a jelenlévőket,

akik igényt tartanának az örökségre,

hogy a törvény lehetőséget ad arra, hogy megtámadják a végrendeletet,

ha úgy gondolják, hogy bármiféle kötelességszegés történt az előkészítése során.

Hogy tehette?

-Ez minden, hölgyeim és uraim. -Még a fiamról sem tett említést.

Még a gyerekére sem gondolt. Hogy tehette ezt?

Hogy tehette?

Giorgio, gyere vissza az ágyba. Giorgio! Megbolondultál?

Ne bőgj már, a francba!

Ne kiabálj!

-Anya! -Már tényleg nem bírom!

Nem hallottad?

Most majd elhallgatsz, egyszer és mindenkorra!

Elég!

Giorgio! Giorgio!

Nem ölheted meg a saját fiadat! Ezt nem teheted!

Ő nem az én fiam! Nem az én gyerekem!

Hogy tudod ezt az undormányt meginni?

Ezt ittam, amikor kicsi voltam. Én vagyok az egyedüli otthon, aki ezt megissza.

Te készítetted ezt a jelentést?

A laborunk kapcsolatban áll az intézménnyel, ahol a boncolásokat végzik.

Ez lehetőség arra, hogy anyagot gyűjtsünk, hogy tapasztalatot szerezzünk.

Semmi illegális.

Attól félek, az erőfeszítésed felesleges volt.

Felesleges? És miért?

Az üvegtartály, ami azt tartalmazta, amit te "anyagnak" hívsz, darabokban hever.

Ezért találtál az apám belsőségeiben törött üveget.

Nem. Amikor még mintát vettem, a tartály sértetlen volt.

Várj, lassíts.

Azt akarod mondani, hogy valaki úgy intézte, hogy az apám azt az üveget lenyelje?

Olyan apró kis üvegszilánkok voltak, hogy elkerülték a figyelmemet.

De ahhoz már nagyok, hogy belső vérzést okozzanak.

De hogyan nyelhette le anélkül, hogy észrevette volna?

Azt majd kideríti a rendőrség.

Nem, Gianni. Te egyáltalán nem veszed észre...

A családunk szemet szúr sokaknak.

Csak mindenbe bele ütnék az orrukat, míg végül kirobanna a botrány.

Az igazságot először nekem kell megtudnom.

Megígértem apámnak és magamnak.

Rosy, ez nem túl jó ötlet.

Gianni, kérlek szépen. Fogd ezt a jelentést és pár napig tartsd magadnál.

-Ezt nem tehetem, Rosy. -Kérlek. Kérlek szépen.

Tedd meg értem.

Kérlek.

Azt akarod, hogy bűncselekményt kövessek el.

De megteszem, csakis miattad. Neked nem tudok nemet mondani.

Te vagy Giorgio lánya, így van?

Úgy látszik, hogy nagyon szeretted. Különben nem lennél itt.

És te miért jöttél?

Hogy meggyőződjem arról, hogy ott marad, ahol van.

Ez a legjobb hely olyan ember számára, mint amilyen ő volt.

Szia, nem bánod, ha egy kicsit itt maradok?

Valamikor még jó éjszakát is kívántam neked, mielőtt aludni mentem.

-Tényleg nem baj? -És miért lenne?

Mindig is ellenszenves voltál velünk. Pedig a családod vagyunk.

Komolyan azt gondolod, hogy ezt lehet családnak nevezni?

Mi megtettünk mindent azért, hogy legalább annak látszódjon.

És bizony nem mindig volt könnyű.

-Az apádnak volt egy szeretője. Erről tudtál? -Tudtam.

Undorító személy, vulgáris, gusztustalan. Egy mocskos kurva volt.

Anya, talán valami olyat tudott nyújtani neki, amire te képtelen voltál.

Azt mondtad, hogy aznap este apa későn ért haza.

-Talán azzal a nővel volt? -Feltételezem, hogy igen.

-Együtt vacsoráztak? -Valószínűleg.

Te tudod, hogy hol lakik?

Egy kis villában, a régi kikötő közelében.

Azt is az apád intézte neki.

De mégis mit akarsz tenni?

Beszélni akarok vele.

-Jó éjt, anya. -Rosy...

Á, semmi, jó éjt.

Megígértem neked, hogy megtudom az igazságot.

És betartom az ígéretem, apa.

Van itt valaki?

Gyere csak be, nyitva van.

Mit csinálsz még ott? Mondtam, hogy az ajtó nyitva van.

Vigyél mindent a konyhába. A pénzt az asztalon találod.

Miért nem szólsz semmit?

Szia, Rita.

Ne haragudj, azt hittem, hogy a bejárónő.

Érezd magad otthon. Na, mi nyomja a lelked?

-Szeretnék feltenni pár kérdést. -Csak nyugodtan.

Akkor este, amikor az apám rosszul lett, itt vacsorázott nálad?

Ez egy furcsa kérdés. Miért akarod tudni?

-Esetleg valami gondod van vele? -Nem, egyáltalán.

-Igen, együtt vacsoráztunk. -Itt ettetek nálad?

Nem, én szerettem volna, de ő ahhoz ragaszodott, hogy elmenjünk valahova.

Így hát elvitt a Garden-ba. Egy kis étterembe a folyó partján.

-Most már elégedett vagy? -Igen.

Mit szeretnél még tudni?

Mondd meg az igazat. Szeretett téged?

Megkérdeztem magamtól,

de őszintén szólva nem értettem meg.

Most, amikor már nincs közöttünk,

értem meg, hogy valójában soha senkit nem szeretett.

Az emberek csak bábok voltak a számára, akikkel csak manipulálni akart.

Csak játszott az érzéseikkel, ugyanezt tette velem is.

Én szerettem őt.

De gyűlöltem is egyben. És amikor hirtelen meghalt,

akkor egy pillanatra megkönnyebültem.

Igen, boldognak éreztem magam.

Végre feltűnt a színen olyan valaki, aki erősebb volt, mint ő.

Még nála is könyörtelenebb.

Siess, Rosy. Kevés az idő. Siess, Rosy. Az isten szerelmére!

Valami nincs rendben? Miért nem ülsz le, Giorgio?

Ki vele. Mi a baj?

Hadd halljam. Könnyíts magadon.

Mi van már megint?

Ez a helyzet kezd elviselhetetlenné válni.

Ezt akartam tőled hallani. Végre felfogtad.

Küld a francba azt a kurvát, aki azt állítja, hogy a feleséged.

És költözz ide hozzám.

-Ez az egyetlen megoldás. -Te valószínűleg megbolondultál.

Nem értettél meg semmit, mint mindig.

Neked kell eltűnnöd az életemből. Vége.

Örökre el kell tűnnöd.

Küld el a francba azt a ribancot és élj velem!

Küld el a francba azt a ribancot, és költözz ide hozzám!

Küld el a pokolba azt a ribancot, és légy velem!

Küld el a pokolba azt a ribancot, és légy velem!

Te öltél meg!

Te voltál az, te öltél meg!

Te voltál az, te öltél meg! Te voltál!

Nem, nem.

Ne!

Nem, nem! Nem én voltam! Nem én tettem!

Emlékszem arra az estére.

És nem véletlenül. Az ételhez hozzá sem nyúltak.

Éles vita zajlott köztük, míg ő felállt és elment.

Megtudná mondani, hogy ittak-e valamit? Aperitívet, egy pohár bort?

Semmit. Még arra sem volt időm, hogy kinyissam azt az üveget, amit rendeltek.

-Köszönöm. Ez nagyon kedves volt öntől. -Nincs mit, kisasszony.

-Na? -Aznap este nem ivott és nem evett semmit.

-Ez azt jelenti, hogy akkor utána történt. -Nincs más magyarázat.

Úgy kellett lennie.

Szóval?

Metil limonádé. Akár egy ökörrel is végezne.

Most csak viccelsz. Mit kéne tennem?

Azonnal elmenni a rendőrségre.

-Nem, én előtte megakarom tudni... -Valaki megpróbált megölni!

-Bárki megihatta volna. -Senki nem iszik olyat.

-És ezt mindenki tudja. -Ez nem perdöntő bizonyíték.

Persze, persze.

Mit akartál csinálni? Hazamenni?

Ma este nálam alszol.

Figyelj, Rosy, döntened kell.

Ez egy veszélyes játék. Szólnod kell a rendőrségnek.

Felesleges lenne. Az, aki elkövette a bűncselekményt, ügyes.

A rendőrség semmire nem jön rá.

Akkor legalább a házból menj el. Más megoldás nem létezik.

-Az apám. . . Mi lesz az apámmal? -Az apád halott, Rosy.

De te élsz.

Gondolj magadra. Gondolj kettőnkre.

-Ne hagyj el, Gianni. -Nem, Rosy.

-Ugye nem hagysz el? -Ezt megígérem.

Rosy, nem hagyhatsz el, kérlek.

-Apa! -Rosy, segíts leleplezni az igazságot.

Már nincs sok időnk.

-Apa! -Meg kell tudnom az igazat.

Siess, Rosy!

-Ne menj el, apa! -Segíts. Az igazságot, Rosy.

Kezdek eltávolodni tőled. Már nincs időnk, Rosy!

-Hol vagy, kislányom? -Itt vagyok, apa!

-Hol vagy, Rosy? -Itt vagyok.

Ne hagyj el. Ne hagyj el.

Apa.

Kérlek.

Rosy, könyörgöm neked. Siess. Már nincs időnk. Siess, Rosy!

Szia, nagyapa.

Én vagyok az, Rosy.

Hogy vagy?

Tudom, hogy hallasz engem és szeretsz.

Én is szeretlek, téged és apát is.

Bárcsak tudnál beszélni....

Te talán tudod, mi az igazság. Te tudod, ki ölte meg.

Mondani akarsz valamit? Rajta!

-Próbáld meg. -Mit csinálsz itt?

Nagyapát nem lehet felizgatni.

Bármilyen érzelmi kitörés, akár a halálát is okozhatja.

-Csak köszönni akartam neki. -Azt már megtetted.

-És most pihennie kell. -Természetesen. Jó éjszakát.

Jó éjszakát.

Tudnod kellett volna az elejétől fogva. A pénz nem csak örömmel jár, hanem haraggal is.

Az én hibám? Válaszolj. Csak bátran, apa.

-Én milyen hibát követtem el? -Semmilyet.

De ettől a viperától másra nem számíthattál.

Ő volt az, ő ölt meg.

Ez nem lehet igaz, apa.

Ő volt az, ez az igazság.

-Soha nem szeretett téged. -De most kiről beszélsz?

-Giorgio. -Kiről beszélsz?

-Giorgio. -Ki az az "ő"?

Gyerünk, mondd meg, apa!

Kiről beszélsz? Ki az az "ő"? Mondd már!

Ki az az "ő"? Kicsoda? Még nem árultad el, apa.

Még mindig ez köt le, David? Ki adta neked ezeket?

Légy jófiú. Ezt honnan szerezted?

-Nem is tudom. -Talán a szemétből, Rosy kisasszony.

David mindig csavarog valahol. Eleven egy gyerek.

Hogy juthatnak az eszébe bizonyos dolgok?

Valószínűleg látta a tévében.

Dori, te voltál a kedvenc dadám.

Maga még mindig emlékszik?

Dori, most jól gondold meg, hogy mit válaszolsz a kérdésemre.

Ki volt a házban, amikor az apám rosszul lett?

Ez egyszerű. Én voltam itt, David,

az anyja és természetesen szegény Giorgio uraság.

-Na és Hilda? -Ő korán reggel elment.

Mario urasággal volt találkozója, legalábbis ezt állította.

-Halló? Ki az? -Az teljesen mindegy.

-Tudom, hogy halt meg a férjed. -Ki beszél?

Azt hiszed, hogy merész lépést tettél.

Azt hitted, hogy elég ravasz húzás volt, nem így van?

-Mit akar tőlem? -Majd személyesen elmondom.

Holnap, pontban tizenegykor várlak a kolostorban.

Ha menteni akarod magad, akkor egyedül jössz.

-Megegyeztünk? -Megegyeztünk.

Egyedül megyek.

Anya.

-Te? -Igen.

Erre nem számítottál, igaz?

Azt hitted, hogy beveszem a tragikus és szánalmas

illetve kétségbeesett özvegyasszony sztoridat? Azt akarod, hogy őszinte legyek?

Akár egy rossz komédiás.

Nem gondolhatod, hogy megöltem az apádat.

Még nem tudom, hogy hogyan, de te voltál.

-És mégis mi volt rá az okom? -Okból rengeteg akad.

-Elsősorban a pénz. -Rosy, légy egy kicsit együttérzőbb!

Ha meg nem a pénz, akkor az,

hogy tovább folytathasd a viszonyod Mario-val.

Ne, ne mondj semmit.

Láttam, amikor kijött a szobádból.

Vagy attól féltél, hogy rájön, hogy David nem az ő fia.

Istenem, Rosy, hogy gondolhatsz ilyet?

Ne kell aggódnod.

Bár ismerem a családi titkaidat, nem foglak feladni.

Nekem elég ha kitörlöm az életemből az összes emléket rólad.

Holnap reggel elmegyek.

Még egy kis jeget. Négy kockát. Mint mindig.

Azonnal kész lesz, apa.

Végre, mindent értek.

Az üveg a jégkockákban volt. Most már azt is tudom, hogy ki tette.

Senki más nem lehetett, csak ő.

Ördögi terv.

Senki nem is gondolta volna róla.

Úgy tűnik, hogy rám célzol.

Nem volt szükség arra, hogy ott légy, amikor az a jégkocka kellet neki.

Minden elő volt készítve.

A folyamat be volt gyakorolva, és kihasználva egy ártatlan kisgyerek naivitása.

Nem anya volt az, aki kitervelte a bűncselekményt.

Csak te találhattál ki egy ilyen agyafúrt tervet.

Mindent részletesen átgondoltál.

Ki tudtad használni egy kisgyerek találékonyságát.

Ez egy közös döntés volt, amit elfogadtam.

Az én fiam, és a te anyád döntése.

De történt valami, amit senki nem látott előre.

Giorgio rájött, hogy David nem az ő fia és azzal fenyegetett, hogy kitagad az örökségből.

Így van. David-ből egy ártatlan gyilkost csináltatok.

Ha a rendőrség ki is derített volna mindent, azt állítottátok volna,

hogy véletlenről van szó.

De most már késő, mert tudom az igazságot.

De senkinek nem mondom el, nyugodt lehetsz.

Pár óra múlva már messze leszek innen.

A ház a tiétek. Mindennel együtt, ami benne van.

Igen, igen. Minden világos, nekem semmi nem kell.

De nagyon vigyázzatok.

Az apám is itt fog élni veletek.

Ott lesz a szörnyű álmaitokban, lelkiismeretetekben.

Kísérteni fog mindazért a gonoszságért, amit vele tettetek.

Apa!

Apa!

Fordította: Pedro duplicado@centrum.sk