Original subtitles

Ezek Olaszország hegyei, ahol a németek megállították

az amerikaiak előrenyomulását 1943 telének végén.

San Pietro-tól délre a 36. hadosztály megrekedt a folyamatos...

ágyútűztől és ellentámadástól.

- Talán kifogynak a lőszerből. - Reméljük, hogy nem.

Ha nem tüzelnek, akkor megindulnak. 5:20 van most.

A hadnagy elesett?

Múlt éjjel.

A személyes tárgyait le kell húzni a leltárról.

- Átvetted a vezetést? - Igen.

- Kiterveltétek a pozíciókat? - Te mondtad, hogy csináljuk meg, nem?

- A lőszer elegendő? - Lehetne több is.

Amikor abbahagyják a tüzelést, állítsad az embereket alakzatba.

Figyeljetek, így terveztem meg az egészet.

Itt középen keresztül próbálunk áttörni,

beszivárogunk ebbe a szurdokba, vagy mindkettőbe. Pepperdam százados...

ezen a hegyen ragadt meg, ők majd fedezik a bal szárnyunkat.

Mac jobb ha...

Mac...

Vigyed az egységedet a szurdok aljára.

- Fedezzed az előőrsöt. - Négy emberrel kevesebben vagyunk.

Mindannyian kevesebben vagyunk.

Nem alszunk, nem eszünk. Hat millió ember van a seregben és csak mi harcolunk.

Robinson bepánikolt. Nagyon. Félek, hogy el fogja veszteni a fejét.

- Bárki más? - Nem.

- Senki más, a többieket tudom kezelni. - Abban biztos vagyok.

Biztos vagy ebben a szurdokos tervben?

Semmiben sem vagyok biztos, kivéve hogy egy tűzharccal kell szembenéznünk.

- Van jobb ötleted? - Persze.

Menjünk haza mint a civilizált emberek és bővítsük a bélyeggyűjteményünket.

Egy század közeledik.

Hogy mennyire utálom ezeket a hegyeket. Nincs más csak dombok és hegyek.

Csak nyugodtan tessék. Lehet hogy működik.

Többre lesz szükségünk egy darab fánál.

A hadnagy mellett álltam és ő hozzá sem ért.

Nem lesz bajod tőle.

Miller, te velem jössz. Jól van, hősök, indulás.

Jól van, indulás.

- Gyönyörű napunk lesz. - Reméljük.

Akar teniszezni valaki?

Szerinted újra támadnak?

Miért lenne ez ma másképp?

Pepperdam százados a vonalban, uram.

Red Dog Pep-nek, vétel.

Fedezzük a bal szárnyukat, őrmester.

Biztosítsa, hogy a szurdok fedezze a jobb szárnyukat, vétel.

Készen állunk, százados.

Ha probléma van, azonnal értesítsen. Vétel és vége.

Ott fent támadnak.

Ne lőjenek.

Nos, ennyi volt.

Adja Pepperdam-ot gyorsan.

Pepperdam százados, válaszoljon. Pepperdam százados, válaszoljon. Vétel.

- Van válasz? - Még nincs.

Red Dog Pep-nek. Red Dog Pep-nek. Válaszolj Pep.

Halló, Red Dog, itt Blackford őrnagy, mi a helyzet? Vétel.

A pozíciónk biztos.

Nem tudok kapcsolatba lépni Pepperdam századossal a hegyről. Vétel.

Pepperdam meghalt. Elfoglalták a pozícióját.

- Az ellenség a hegyen van. - Tartsa, őrnagy.

Bobby, bevették Pepperdam hegyét,

ránk fognak látni, vigye arra az egységét, gyorsan.

- Folytassa, őrnagy. - Vissza kell szereznünk azt a hegyet.

Vissza kell szereznünk, mielőtt beássák magukat. Jelzésre támadjon. Vétel.

Nem tudok támadni. Eléggé meggyengültünk. Csak 20 emberünk maradt. Vétel.

Mi is fel fogunk menni, de szükségünk van támogatásra.

A maga szakasza van egyedül pozícióban. Vétel.

Rendben, őrnagy. A temetésünket akarja, de megegyeztünk.

Többet fogunk ágyúzni, amíg maguk lesznek

az egyedüli csapat odafent. Mi a másik oldalon fogunk felmenni.

- Van még valami? - Igen, ne hagyják abba piros lámpára.

Álljanak pozícióba, helyezkedjenek el.

Tartsatok ki a lőszerrel. Le kell nyomnunk őket onnan.

Mégis mivel? Jelenleg még egy széndarabot sem tudnánk lenyomni.

Nem csak lőszerrel lehet, hanem izomerővel is.

Le lesznek nyomva és mi vagyunk az egyetlenek, akik meg tudják csinálni.

- Tíz emberre van szükségem. - Rendben.

Miller, Frank, Peters gyerünk. Indulás.

Adjatok fedezőtüzet. Folyamatosan lőjetek azzal a gépfegyverrel.

Figyeljétek! Blackford van odafent, jobbról elkaphatjuk őket!

Szedjük le őket.

Éppen kezdtem elgondolkodni azon, hogy mi a kedvenc temetési éneke.

Én se hittem volna hogy ilyen boldog leszek, hogy újra láthatom, uram.

Jó munkát végzett, nagyszerűt. "Molto buono."

Felejtse azt el. Ma este vesz egy jó forró fürdőt a táborban.

Jól hallotta, ki fogunk vonulni, fel fognak váltani minket.

Ne ugrasson, őrnagy. Még a halottakat sem viszik le innen.

- Sok van belőlük, igaz? - Igen, összegyűjtjük őket.

Az erősítés már a maga pozíciójában van.

- Egy órán belül kivonulunk. - Micsoda?

- Nem hiszem el. - Ha nem történik semmi.

Velünk? Mi más történhetne még?

Az igazi harc most kezdődik. Azok a gyönyörű nápolyi nők.

"La bella ragazza."

Öt nap és öt éjszaka velük.

A teherautók a hegy túloldalán fognak várni ránk.

Olyan messze kell sétálnunk?

Nem szoktunk hozzá, hogy hátvédként meneteljünk.

De azt hiszem elég idősek vagyunk már, hogy megszokjuk.

Indulás!

Na mit szólsz hozzá? Életben vagy, ugye?

És kivonulunk innen, ugye? Mit akarsz még, csodákat?

Semmirekellő lusták és tökfejek.

Nem tudták felhozni a postát ma este.

Tavaly amikor Orán-ban voltunk, karácsonyi lapot kaptam húsvétra.

És Szicíliában levelet kaptam, hogy maradjak távol az arab lányoktól.

Puhányok, azok vagyunk. Alvó puhányok.

A fronton egész idő alatt azt tervezgettem,

hogyan fogjuk széttépni Nápolyt mérföldekről.

Annyira elfáradtam, hogy felállni sem tudok.

Aludjál. És akkor álmodhatsz egy vörös hajúval.

Túl fáradt vagyok, egy barna hajúnak kell lennie.

A hadsereg már csak ilyen. Nézz meg egy gyengélkedő tábort...

biztosíthatlak ott mindent megtehetsz.

És mire a tested és a lelked is készen állna...

zutty...visszakerülsz a frontra.

Úgy nem győzhetsz, ha túlságosan gyorsan akarod, nem kapod meg.

Ha túl gyorsan jönne, ki akarná?

- Figyelem! - Pihen.

- Jól vagytok fiúk? - Igen, uram.

- Kényelmes az ágy? - Igen, uram.

Milyen nő tart ébren?

Miller anyja. A küldöncöm volt.

Nekem is sok levelet meg kell írnom.

- Mindenki aludjon jól. - Köszönjük, uram.

- Hé, Pete, a lámpa? - Igen, rendben.

- A tiszta ágy már rég kijárt nekünk. - Jó éjt, te farmer.

Soha sincs késő bemenni a városba, ugye őrmester?

- Melyik irányba van? - Nem tévesztheti el.

Sajnálom, nem akartam magára ijeszteni.

Rámijeszteni? Majdnem halálra rémisztett.

Azt hittem az egyike ezek...

Mit csinál...?

Ők a mieink.

Igen, tudom.

Nemrég jött vissza?

Igen, valami olyasmi.

- Borzalmas odafönt, nem igaz? - A borzalmas egy szó.

Sajnálom, soha nem beszéltem a háborúról keddenként.

- Szerda van. - Tényleg?

Nos, szerdánként sem.

- Malária? - Nem, nők.

Elfelejtettem, hogyan beszélgessek velük temetőkben.

Főleg hadnagyokkal.

Mit keres itt?

Egy kis nyugalmat kerestem. Itt csend van.

Igen, ez elmondható róluk. Csendben vannak, az biztos.

- Ismer valakit itt? - Valakit.

- Valaki fontosat? - Nagyon.

Hosszú történet.

A halottaknak kéne vigyáznia az élőkre és nem...

- Sajnálom. - Ne tegye.

- Maga kit keres? - Senki különöset.

Ugyanarra a tengerparti bulira mentünk együtt.

Minden egyes katona többet érdemelt volna.

- Nagy győzelem volt. - Ahogy hallottam.

Az embernek legalább száraz lábbal kellene meghalnia.

Mi az?

- Maga furcsa egy ember. - Csak furcsa nőkkel vagyok az.

- Jöjjön, igyunk egy italt. - Inkább ne, de köszönöm.

Miért nem?

Ó, értem. Maga komolyan veszi a dolgát, ugye hadnagy?

Más dolgok mellett. Vigyázzon magára.

Ó, persze, persze. Elfelejtettem, hogy szolgálatban vagyunk.

Úgy néz ki, ki kell fényeznem a rangjelzésemet.

Alvásra és pihenésre gondoltam.

Kösz, hadnagy, fel fogom írni a teendőimhez.

Ó, Istenem, meleg víz és szappan. Hát nem csodálatos?

Ne olyan hangosan! Ha rájönnek, hogy élvezzük, még bekorlátozzák.

Hé Kleiner, add ide a szappant. Ne fukarkodj.

Én is ugyanolyan koszos vagyok, mint te.

- Mikor soroztak be? - 1942-ben.

Úgy tűnik kicsit későn jöttél. Mi már két évvel előtted itt voltunk.

- Gyerünk, már eleget szappanoztad magad. - Kapd el.

Nézd mit csináltál. Hol van? Nem találom?

Megtalálta.

Adjál neki "Bíbor Szív" érdemrendet, megsérült.

Hé, JoPe! Gyerünk, írj levelet.

- Nem ismerek senkit, aki tudna írni. - Nincs családod?

Sohasem volt.

Ne olyan gyorsan. Mielőtt elmennek, tisztáznunk kell pár dolgot.

Vannak helyek, ahová amerikai katonák nem mehetnek be. Tartsák távol magukat tőlük.

Mi a fenéért, magának akarja az egész helyet?

Jól van, jól van. Ne bunyózzanak és ne keveredjenek bajba, felfogták?

Igen, világos. Nincsenek csajok, nincs verekedés, nincs piálás, nincs szaporodás.

11:00 és 17:00 óra között lehetnek el. Aki nincs itt, nem kap enni.

Jól van, jól van, ne feledjék, aki nincs itt, nem kap enni.

Jól van, jól van...

Peterson őrmester, gyere gyorsan.

Gyerünk, vigyük be a postát.

Holnap reggel 9:00-kor beszélni akar veled Clark ezredes.

Gondolkodtam már meddig fog tartani, mire megkérdezi,

hogyan kell vívni ezt a háborút.

Úgy tűnik egy arany sávot akar adni neked, őrmester.

- Mi? Komolyan mondod? - Igen, komolyan.

Ami azt illeti, ha jobban belegondolok, éppenséggel itt van a régi arany sávom.

Akár a tiéd is lehet.

Őszintén mondhatom, hogy egy rendesebb fickóé is lehetett volna.

- Grazie. - Prego, tenente.

Mondd őrnagy, mióta vannak női katonák errefelé?

- Miért? - Találkoztam az egyikkel a temetőben.

Nem meglepő. Hogy boldogultál vele?

- Ne is emlékeztess rá. - Szállj be, mielőtt összetöröd a szívemet.

Mamma Mia, híres a pikáns húsáról, a milánói lasagne-járól,

és a két gyönyörű lányáról. Fogadd meg a tanácsomat, rendeld a két lányt.

Akkor marad hely a desszertnek?

Siessünk, azok a fickók elviszik az összes nőcskét.

Hadd vegyék ők a bort. Mi öntünk belőle.

Micsoda hely ez a Nápoly, olyan nagy mint Boston.

- És a lányok gyönyörűek, mi? - Ó, igen.

Mamma mia!

Végeláthatalan holdnyi nő és mind az enyém.

Azt most hagyjuk.

Hogy vannak a gyönyörű lányai?

- Helló, Joe. - Helló.

- Helló Joe, mi a neve? - Joe.

- És a magáé? - Joe.

Két Joe.

- Szeretne beljebb jönni? - Miért ne?

- Szeretne leülni és inni egy pohár bort? - Pont azt adja, amit ígértek nekem.

Persze.

- Beszél olaszul? - Nem.

Nem tudom mi az, de imádom.

Nézzél ezekbe a szemekbe. Olyan mintha kinéznél egy tetőtéri ablakból.

- Éljenek a tetőtéri ablakok! - Viva.

Hé fiú, téged kérdeztelek. Miért?

Tegyed ezt a jégre, mindjárt visszajövök.

Nem hinném hogy le lehet fagyasztani.

Mi a helyzet, Smiley?

Ó Pete, azt hiszem te vagy az egyetlen barátom, akim maradt.

- Gyerünk, meséld el mi történt. - Valami rossz, Pete, nagyon rossz.

Megígérte, hogy minden hónapban süteményt süt...

és minden nap levelet ír nekem.

Ne aggódj, még mindig ír.

Nem, Pete, már nem. Megfeledkezett rólam.

Nem meglepő. Ő fiatal és gyönyörű, én meg öreg és kopasz vagyok.

- Nincsen levél, Pete. - Talán a postaszolgálatnál elkeverték valahova.

Gyere.

Veszek cigarettát, harisnyát, rágógumit.

Látod? Tudni kell beszélni, én megmondtam.

Vegyen nekem csokoládét, harisnyát és rágógumit.

- Ezeket adja az őrnagynak aláírásra. - Igen, hadnagy.

- Tizedes, néhány levelet keresünk. - Melyik alakulatban van, uram?

2. zászlóalj, 143. gyalogsági ezred, 43. hadosztály.

Melyik alakulatban van, uram? Uram?! Legalább megtaníthatnák ezeknek...

hogy minket őrmestereket ne uramozzanak le.

Elképesztő.

A postáját ma reggel a szállítmányozásért felelős őrmester elvitte, uram.

Tudom, de lehet hogy pár elkeveredett. A cím alapján utánanézhet.

Miért nem adta a szállítmányozó őrmesternek? Soha ne bízz ilyen fickóban.

Miért nem adta a levélcsoportositónak?

- Ellenőrizze le újra, rendben? - Igen, ellenőrizze le újra.

- Mi lenne itt a probléma? - Nahát.

- El sem hiszem. Üdv. - Azt kérdeztem, mi a probléma?

Nos, tudja hadnagy, ez a fiú kapott egy új levélbontó kést,

és majd megőrül, hogy kipróbálja a feleségétől kapott levelein.

- A neve McFee... - Ennyi volt, őrmester.

Vicsorogjon rá és menjünk. Biztosan elvesztek a leveleim, ha nők intézik azt.

- Nyugalom, Mac, ők nem nők. - Ah, nem?

Ők tisztek és úriemberek, a kongresszus így mondta ki.

Ez ne tévessze meg magát. Ugyanezeket mondták magukról is, hadnagy.

Hadnagy? Hé, őrmester, mondd meg mit gondolunk a hadnagyokról...

Hadnagy? Hadnagy? Atyaúristen! Ez komoly?

Komoly.

Most már tudom, a férfi a temetőből.

A kicsoda?

Azt mondta ki kell fényeznie a rangjelzését, de erre nem számítottam.

- Sok mindent mondtam múlt éjjel. -Igen, tudom.

Szörnyen sajnálom, hogy nem ismertem fel, de olyan máshogy néz ki.

Igen, feltettem ma a másik arcomat.

- Mi a helyzet? - Sajnálom, uram.

Hadnagy, magát kerestem.

Érdekelné egy vacsora és egy balett előadás ma este?

Sajnálom, ezredes, de nem megy. Olyan sok lesz a teendőm itt ma este.

A levelek egy része elkeveredett.

- Az nem lehet olyan fontos. - Uram, szerintem a levelek nagyon...

Ezen kívül ezredes, furcsa felnőtt, harisnyás férfiakat nézni,

akik nőket kergetnek a színpadon keresztül.

- Talán akkor majd máskor. - Örömmel. Köszönöm.

Szívesen.

Kinek tartogatja magát, Clark ezredesnek?

Azt hittem csak őrmestereket kosaraz ki.

Goromba hadnagyokat is. Meghívhatom egy italra?

- Minek? - Ez visszautasítás?

- Nem, megegyeztünk. Mikor? - Épp most végeztem. Mit szólna ha most?

Hogy hogy?

- Tegnap éjjel maga hívott meg és nagyon goromba voltam, nem igaz? - Ki nem volt az?

És mellesleg, milyen sűrűn tud megünnepelni egy katonai kinevezést?

Menjünk, Mac.

- Hová menjünk? - Nincs sok választásunk.

Ha valamit enni vagy inni akarunk, csak a Mamma Mia jöhet szóba.

Ha ezt akarja, ezt kapja.

- Pompás érzés másokat felvidítani. - Úgy hangzik, mint aki örül, hogy él.

Az vagyok, de engem könnyű jókedvre deríteni. Mi a helyzet magával?

Én éhes vagyok.

- Itt várok rád, Pete. - Oké, Mac.

Helló, jóképű, vártam rád.

Helló...Viszlát.

Hé, Pete, várj egy percet.

Hova tetted az eszedet? A nő rád várt és könyneket hullatott.

- Őrnagy, ő itt hadnagy... - MacKay. Eleanor MacKay.

Elly MacKay, milyen kedves. MacKay hadnagy, Blackford őrnagy.

- Egyébként az én nevem... - Ó, tudom, "jóképű".

Az csak a keresztnevem, a másik Peterson.

A barátaim Joe Pete-nek vagy Pete-nek vagy

az ember legjobb barátjának szoktak nevezni.

Mit iszol? Ó, ne ezt a bort. Mamma zoknival taposta ezt a szőlőt.

- Megbocsát nekünk, hadnagy? - Természetesen.

Üljön el.

Ide.

- Pete, mi van ezzel a női katonával? - Nyugalom, nyugalom őrnagy.

Csak pár napunk van, és vele akarod elpazarolni?

Honnan veszed, hogy elpazarlom az időt?

Mondhatod hogy nem tudom melyik oldalán jön ki a golyó a fegyverből...oké.

Mondhatod, hogy nem tudom mennyi az idő vagy milyen nap van, de nőkből ne oktass ki.

Nézz annak a lánynak a szemébe és csak a nővéredet vagy az anyádat láthatod...

Belenéztem és nem láttam senkit, akit ismerek.

Túl sokáig voltál fenn a hegyen, elvesztetted az érzékedet hozzá.

El fogod fecsérelni az egész kimenődet, az lesz.

Ő egy anyáskodó típus, az első feleségem is az...

Az. És tényleg hamar el fogom veszteni.

- Ennél is gyorsabban. - Menj a Ritz-be.

Hé, elfeledkezett valamiről.

Meghívott egy italra, emlékszik?

- Ünnepelni fogunk. - Az őrnaggyal ünnepelhet.

Ne sértődjön meg, ő egy régi barátom Seattle-ből.

Csak viccelődtünk, férfi beszéd, tudja?

Tudom, de úgy a tisztességes, ha elmondom, hogy a régi barátjának sajnos igaza volt.

A velem való terveivel kapcsolatban.

- Csak pazarolná az idejét. - Hadd aggódjak én ezért.

Csak ne itt. Kölcsönvettem a régi barátom dzsipjét.

- Látom. Csak egy ital? - Amit csak akar, bébi...hadnagy.

Olyan dolgokra tanított meg a hadsereg, amiről azelőtt fogalmam sem volt.

Olyan dolgokra, amiket féltem megtenni és amiket sikerült elengednem.

Kellemes érzés jó dolgokra rájönni magunkkal kapcsolatban.

- Mint például? - Mint...nem eltartva lenni.

- Nem függeni másoktól. - Férfiaktól?

Férfiaktól, emberektől.

- Maga utálja a férfiakat. - Valóban?

Ahogy beszél róluk. Ugye?

Azokat utálom, akik a nemzetet guberálókká, koldusokká és hajléktalanokká teszik,

akiknek nincs mit enniük.

Minden férfi és nő közötti kapcsolatot ledegradálják olyasmivé,

ami három cigarettát ér és nem többet.

Az udvarlást csúnya szóvá tették. Tudom, tudom, háború van.

És nem mi kezdtük. És a férfiak lehet hogy holnap vagy holnapután meghalnak.

Senki se él örökké, szóval éljünk meg mindent addig, amíg élhetünk.

- Így van. - Nagyon is. De nekem nem kell kedvelnem.

Nem akarok így élni. És azt se akarom hogy másnak így kelljen élnie.

Azok a fiatal lányok fel-le járnak Rómán keresztül, DDT-vel a hajukban.

Szegény kis...

- Miért mondom el mindezt magának? - Miért ne?

Jó a bor, jó a zene. Talán csak el kellett mondania valakinek.

- Nos, mit szeretne most csinálni? - Ne menjünk ebbe bele többet.

Mit szólna hozzá, ha megnéznénk a balettet ma este?

Azt hittem nincs oda azokért a férfiakért, akik harisnyában kergetik a nőket.

Talán ma este a nők kergetik a férfiakat.

Azt hiszem nem így lesz.

Én ígértem magának egy italt, emlékszik?

Tudja, ezt kedvelem magában. Olyan tökéletes úriember.

Esni fog.

- Hogyan tudja megmondani, reuma? - Egy farmer lánya vagyok.

Csakugyan? Úgy érti valaha civil volt?

- Ha az iskolai tanárokat annak tekinti. - Maga komolyan az volt?

Nahát, és én nem hoztam almát.

Ez maga?

Azóta nem éreztem ilyen finomat, mióta...

Az esőzés Olaszországban közelébe sem ér annak,

amikor New Hampshire-ben a tavon esik az eső.

Ma estére mocsaras lesz odafent és fagyos lesz a levegő.

Szegény szerencsételenek, az arcuk le fog...

- Hol van az a tó? - Éppen a házunk mögött.

Sirties-ben. Senki se hallott még róla. Gondolom azt hiszik kitaláltam.

- Biztos, hogy van ilyen hely? - Mintha csak magam előtt látnám.

Nézzen utána.

- Sirties. - Sok a fa, nagy a csend.

Igazán csodás nyáron. És a vasárnapi ebéd finom illata.

Az egész család ott van. Mindenki egyszerre beszél.

Csodásan hangzik. Kedveli a családját?

Rendben, elfogult vagyok. Van családom és érzelgősen beszélek róluk.

Még megvan minden babám a padláson, amit valaha kaptam.

Mi az?

Semmi. Csak magához akartam érni.

Szóval úgy hiányoznak, mint...

Miért?

Csak mert úgy éreztem, ennyi az egész.

Nincs oka.

Egyébként mit keres itt? Hogy hogy katona lett?

Miért lett bárki is katona?

Mert kénytelen voltak, el akartak szabadulni valamitől, maga nem.

Mit keres ilyen távol Sirties-től? Egy magához hasonló lány?

Azt gondoltam, hogy az egyenruha passzol a szememhez.

Hogyan is beszélhetne erről az ember nemes egyszerűséggel?

Talán van olyan élet, amiben nincs szükség Istenre, szerelemre vagy családra.

De nekem szükségem van mind a háromra.

Köszönöm.

Úgy szeretnék visszamenni Sirties-be, hogy...

azt érzem, hogy segítettem ezt a helyet szabaddá és biztonságossá tennem.

A szemei világítanak a sötétben.

- Milyen színű, kék vagy fekete? - Leginkább kék.

Nem hinném, hogy a kék és a keki passzol egymáshoz.

- Azt miért kapta, jó magaviseletért? - Nagyon jóért.

Kérkedik vagy panaszkodik?

- Így szokott furcsa lenni? - Ne siettessen.

- Így? - Gondolkodok rajta.

Tudja mindig is azt akartam, hogy egy leginkább kék szemű lány pofon vágjon.

Most azt fogja mondani, hogy még sosem érzett így más nő iránt.

Én mindig ugyanúgy érzek minden nő iránt.

Hadnagyokkal még nincs tapasztalatom.

Gyerünk, öleljen át. Lehet hogy tetszene.

Igen, lehet.

- Gondja van, hadnagy? - Sok gondom.

- Segítsek megtolni? - Nem, köszönöm, az nem segít.

Az út már tiszta. Sajnálom, uram.

Köszönje meg, hogy megmentette egy szélhámostól.

- Köszönöm. - Őrmester. Fred Miller őrmester.

Kösz, őrmester.

Tudja miért utálja mindenki az őrmestereket?

Persze, mert egy nap hadnagyokká válnak.

- Kedvelem magát. - Én is kedvelem magát.

Csak a hitbe vetett szeretet által építhetnek ehhez foghatóakat.

"La bella chiesa."

Érzelmeket és vitalitást visznek mindenbe.

A zenébe, a nyelvbe... "Con tutto cuore." Teljes szívemből.

Tudsz hasonlókat?

Tudom, hogy te egy "tenente" vagy, egy szép hadnagy.

Tudom mit jelent a "grazie". Köszönöm.

Ismerem a "vino-t" és "spinachi-t"... az a spenót.

- Van még több? - "Meraviglioso, tenente." Csodálatos.

Hát nem csodálatos nyelv? Például a "Cara mio" különleges hangzása.

- Az érzete. - Az mit jelent?

- Gyerünk, tanárnő. - Azt jelenti "kedvesem".

Gondoltam, hogy ilyesmit jelenthet. Mosolyogtál, amikor mondtad.

Ez csak a megszólítás egy módja.

Olyan mint azt mondani, "Giuseppe Pietrasone" vagy.

A "cara mio-t" jobban szeretem.

"Eleonora."

Szépek a fogaid. Többet kéne nevetned.

- Nem ijesztettek rád nagyon, ugye? - Engem, a bombázás?

Persze hogy nem. Csak halálra rémített.

Igaz, hogy az ember sose hallja azt, amelyik eltalálja?

- Pete... - Ne mondj semmit.

Tűnjünk innen. Azt hiszem vége van.

- Ne gondolkodj ennyit. - Ne, Pete, ne!

Nem mehetsz oda ki. Várj!

- Elly, jól vagy? - Azt hiszem.

Miért küzdesz, Elly? Miért?

Nem fogok beléd szeretni, Pete. Nem fogok, nem így.

Azt akarod, hogy szerelmet valljak? Ezt akarod?

- Rendben, kimondom. - És holnap vagy holnapután eltűnsz.

Azzal vége lenne. Nem tudok úgy élni, Pete. Nem fogok egy életet tölteni azzal,

hogy sírokat számolok. Nem megy. Nem tudod megérteni?

Azt értem, hogy nem akarod, hogy hozzádérjek, hogy békén hagyjalak. Jól van.

Csak arra gondoltam, hogy tisztességesen akarom élni az életem.

Szégyen, titkolózás, komoly megbánás nélkül...

Hagyjad a magyarázkodást. Valószínűleg amúgy sem érteném meg.

Nem szedtük fel egymást, szóval minek törjük magunkat ezen?

- Itt laksz? - Régen kolostor volt.

Tudhattam volna.

- Pete, meg kell értened. Volt egy másik fiú. - Ne mondd el.

Orán-ban találkoztam vele, majdnem hozzámentem.

Ott van eltemetve, ahol találkoztam veled. Gondoltam, jobb ha tudod.

Kissé elkésett, nem igaz hadnagy?

Ez a zászlóaljam parancsnoka, most mennem kell.

Igen, még a végén elveszi a jó magaviseletért kapott szalagot.

Látlak még?

Minek? Nem érhetek hozzád többet.

Csak azt az érzést kelted bennem, mintha valami szemét alak lennék.

Kellemetlen tapasztalat voltál. Nem, azt hiszem a harcot a németeknek tartogatom.

- Jó éjt. - Jó éjt.

És amint megcsókoltam őt, azt mondta: "Katona fiú, miért nem veszel el és...

- küldesz vissza Amerikába"? - És te mit mondtál?

Azt mondtam: "Drágám, ha valakit vissza tudnék küldeni Amerikába, az én lennék.

Vigyázat!

Mondd, hadnagy, hogy ment az új nővel, zöld utat kaptál?

Persze.

Gyerünk, segítek átcuccolni a tisztek sátrába.

Elfáradtam, majd holnap átköltözök.

- "Drága Emilia". - Csak pár perc az egész, Pete.

- Azt mondtam holnap. - Oké, oké, hadnagy.

Jó éjszakát, Pete.

"Hetek teltek el, mióta utoljára hallottam felőled, édes.

De ez nem lombozott le.

De Emilia, hetekig nem nyúltam italhoz.

Őszintén. Szeretlek. Mac".

A reggeli a legfontosabb étkezés. Hal, szalámi, sajt, bor...

Így kell elkezdeni egy napot. Mamma hadd vigyelek el jó messzire innen.

Nyithatnánk egy kis olasz éttermet New Jersey-ben.

Te és én éttermet?

Te rossz fiú.

Tiszta lökött. Talán mindannyian rossz fiúk és lányok vagyunk.

Kivéve "tenente Eleanor MacKay-t", mi többiek mind bűnösök vagyunk.

Nem uram, az őrnagy kedves. Ő egy jó fiú.

Hé, Pete.

Hé Pete, nézd. Bocsánat őrnagy. Nézd, öt kép érkezett egyszerre.

A legfrisebb képek róla.

- Ugyanaz a nő? - A kisbaba.

Megígérte hogy írni fog nekem. Egy percig sem kételkedtem benne.

Őrnagy, meghívom egy italra. A vendégem. Pincér!

A fickót mindjárt leszerelik elmebajért.

- Hogyan tudja egy nő ennyire boldoggá tenni? - Szerelmes.

- A feleségébe? - Ezt teszi az emberrel a főiskolai oktatás.

Volt már olyan lány, aki rád nézett és a tekintete beléd hatolt és felkavart mindent?

Egyfolytában.

Mindig amikor rád néz egy, ugyanaz történik?

- Mi lenne ez, szerelem? - "No capisce".

Én sem.

- Mit gondolsz egyébként mi a szerelem? - Semmi.

Mi más lehetne még?

Nem tudom. Egy srác találkozik egy lánnyal,

és aztán nem tud úgy tovább élni, hogy ne lenne mellette élete végéig.

Talán ez a szerelem. Gondolom a nők erre mást mondanának.

Csak ne kérdezzük meg őket.

Eleget ittam ebből.

- Min emészted magad? Azon a női katonán? - Dehogyis.

A 36.hadosztály minden tagja indulás, parancsba adták.

Milyen parancs?

Minden kimenőt eltöröltek.

Egy teherautó áll odakint, hogy visszavigyen titeket a táborba.

Indulás.

Csak két napot kaptunk öt helyett. Mi ez az egész?

Ne engem kérdezz. Én is most hallottam.

- Még esélyem sem volt. - Figyelmeztettelek múlt éjjel.

Elpazarolt idő volt.

Igen.

Gyerünk, 36. hadosztály, futólépés. Beszállás, Gyerünk.

Gyerünk mozgás.

Mi a címed? Írni akarok neked.

Mi a címed?

Mennem kell Angelina.

- Mi is volt a címe? - Nem tudom. Nem figyeltem.

Jól van, Mac, gyerünk. Indulás, indulás.

Jól van haver, gyerünk, nincs lopkodás.

Tizedes, hol találhatnám meg MacKay hadnagyot?

Nem tudom, uram. Tehetek én magáért valamit?

Igen, de úgyse tenné meg.

Sajnálom hadnagy, de azonnal jelentkeznie kell.

- Igen, hallottam. - A teherautó kint van, uram. - Oké, kösz.

- Gyerünk. - Jól van, haver.

Nem tudja véletlenül, merre van...?

- Keres valakit, hadnagy? - Igen, őrnagy.

Hol találom meg MacKay hadnagyot?

Nem tudom. MacKay hadnagy megfázott. Egyszerű megfázás.

De Traill ezredes kötelességének érezte, hogy elvigye a katona orvoshoz személyesen.

- Átadjak neki valamit? - Nem köszönöm, az ezredesnek nem tetszene.

Mindenesetre, jobb hogy így történt.

Kétségtelenül.

Mondj valamit. Hogy megbizonyosodjak, hogy ezt nem csak álmodom.

Miért nem mosolyogsz örömödben, hogy láthatsz?

- Nem kéne betegnek lenned? - Igazából nem...

- Honnan tudod? - Kerestelek téged.

- Bárcsak megtaláltál volna. - Az ezredessel?

Pete, nem gondolhatsz olyanokat, nem az öreg Traill-ről.

Ő intézte el, hogy feljöhessek ide az utolsó postával, hogy láthassalak.

Tudom hogy nem kéne itt lennem, de nem tudtalak visszengedni,

anélkül hogy ne láttalak volna.

- Ez rossz dolog? - Hogy is tehetnél bármi rosszat?

Menjünk innen ebből a hangzavarból.

Átgondoltam a múlt éjjelt, igazad volt.

Nincs szerelem. Nem akarod, én sem akarom az biztos. Azt se tudom mi az.

Akkor miért nem mondtad, hogy menjek el?

- Mert neked kéne. - Nem tudom megtenni.

Olyan nagyon magamhoz akarlak húzni csak egyszer mielőtt elmegyek.

Veled akarok lenni, beszélgetni akarok veled. Veszekedni és táncolni akarok veled.

Azt hiszem nincs olyan dolog, amit más nővel nem akartam megtenni, csak veled.

- Mibe keveredtünk, Pete? - Nincs miért sírni, minden világos.

Én akarlak téged, és te is akarsz engem.

Szóval onnan fogom dobni a gránátot, ahonnan a legbiztonságosabb

és onnan fogok lőni, ahonnan a legbiztonságosabb. Van ennek értelme?

- Mikor mész el? - Pár óra múlva.

- Sétáljunk. - Pete... - Sétáljunk, Elly.

Ha bármi történne veled, nem tudom mihez kezdenék.

Semmi nem fog történni velem.

- Salerno, Volterno után már semmi. - Talán megváltoztatom a szerencséd.

Lehet hogy balszerencsét hozok rád. Pár ember meg tud rontani másokat...

Biztos hogy nem. Miattad örökké fogok élni és nem tovább.

És amíg élek...

- Talán jobb ez így, talán ha itt maradok, meghalok. - Nem, dehogy.

Jó tudni, hogy valakit érdekel, hogy mi történik az emberrel.

Ez egy régi szokás.

- Pete, ne tedd! - Hogy szerencsét hozzon, hogy életben tartson.

Hogy vissza tudjunk jönni és ki tudjuk szedni.

Ezt mondta ő is, pont mielőtt elment volna.

"Hogy szerencsét hozzon", azt mondta.

Igen, tudom. De csak a jók halnak meg fiatalon...

- Nem a jók, Pete. A nagyon jók. - Ezt a híremet csak én indítottam.

Az vagy. Másképp nem szerethetnélek.

Ne mondj ilyeneket. Képes vagyok elhinni.

Soha nem hittem volna, hogy rádtalálok.

Mihez fogunk kezdeni, Pete?

Összeházasodhatunk a következő eltávomon.

- Mondj nemet, mondd azt milyen őrültség lenne. - Az biztos, hogy őrültség.

És mindeközben, a jövő és a közös élet megtervezése. Az állandóság...

Ez több mint őrültség. De nincs más, amit jobban szeretnék.

Mikor indul vissza a teherautód?

Nem tudom, nem fontos.

Ne küldj el, Pete, még ne.

Át tudnánk törni rajtuk, ha likvidálni tudnánk azt az útakadályt.

- Már egy hete itt rostokolunk. - Miért nem állítjuk rá az ágyúkat?

Már két napja ágyúzzuk, de nem sokat ért,

mert túl mélyre beásták magukat.

Csak egy útja van a dolognak, gyorsan és keményen oda kell vágnod.

Miért én? Miért az én szakaszom?

Miért nem valamelyik másik alakulat?

Azért a te szakaszod, mert az a legalkalmasabb a feladatra.

Mögötted fogok menni egy hátvéd csapattal.

Az utasításokat a vezér tankból fogom leadni.

- Van kérdés? - Nem, uram.

Találkozunk San Pietro-ban.

Tessék, írd ezt alá.

- Mi ez? - Engedély házasságkötéshez.

- Ez a szabály. - És ha feldobod a lábad? Mehetsz a...

Talán túlélem. Írd alá, rendben?

Az San Pietro?

Ez a kis jelentéktelen lapos folt tart fel minket?

Fogadok, hogy őrködnek a templomban.

"La bella chiesa."

Semmi.

Mondtam, hogy tartsd szétszórva az embereidet.

Rendben. Jól van fiúk, szétszóródni.

Úgy néz ki a németek beásták magukat télre.

Mindenki vegye le a kabátját. Krumplis zsákban nem tudtok rohanni.

- Nem baj, amíg meg nem fagyunk. - Kit érdekel?

Az őrnagy az.

Hófehérke kisvirágnak, mondjad kisvirág.

- Mi tart föl titeket? - Beszorítottak minket.

Ha megtisztítottuk az utat jelentkezek, vétel és vége.

Az utat abból a farmházból fedezik.

Mac, vidd a harmadik szakaszt jobbra.

Kleiny, te menj a másik oldalra.

Hívd össze a szakaszt és kövessetek.

Harmadik szakasz, kimegyünk!

Jól van emberek, indulás.

- Most mit teszünk, hadnagy? Megyünk? - Itt maradunk.

Fedezőtüzet adunk nekik.

Jól van, fiúk, le a földre.

Már olyan sokat voltam a földön, hogy gilisztának érzem magam.

Figyeljetek az aknákra. A hely mocskosul tele van velük.

Tüzet szüntess.

Rendben, előre.

Mondd meg az őrnagynak, hogy hozhatja a tankjait.

Hófehérke kisvirágnak, hófehérke kisvirágnak, válaszolj.

Hófehérke kisvirágnak, hófehérke kisvirágnak...

Mac, Kleiny.

Itt vannak, kettő is, 88-asok.

Ha kiiktatjuk azt a két tankot, kijuthatunk az útra.

Ez gyilkosság, tisztán gyilkosság.

Hé Pete, azok az ágyúk 200-300 yardra vannak.

Foglaljuk el őket, mint amikor azokat a 88-asokat foglaltuk el.

Mi a bajod, meg akarsz mindannyiunkat ölni?

Kommunikációt.

Pete, ezek a tankok olyanok mint az ülő kacsák.

Ha elirányítjuk a tüzelésüket arra...

Napközben simán kiszúrhatnak. Nyugalom, nem ez az utolsó esélyed meghalni.

- Mi van azzal a telefonnal? - Igen, uram.

Adja a tüzérséget, gyorsan.

Itt hófehérke, beazonosítottuk azokat az ellenséges ágyúkat.

Tüzérségi tüzet kérek 500 yardra északra, 200 yardra keletre.

A farmház a kettes számú. Sürgős.

Rendben, adja meg a pontos térképi koordinátákat.

A lövés a célpont előtt 200 yarddal és jobbra 100 yarddal talált. Ismétlem.

Az a vezér tank.

Az őrnagy abban a tankban van.

Adja azt!

Hófehérke kisvirágnak! Hófehérke kisvirágnak! Válaszolj.

Hófehérke kisvirágnak! Válaszolj. Válaszolj kisvirág!

- Gyerünk, kapjuk el őket! - Védjed a farmházat!

Frank.

Könnyen láthatóak vagyunk.

Orvost, orvost! Hozzátok ide az orvost!

Gyerünk, Pete, egy pillanat alatt rendbe hoznak.

- Hadd segítsek. - Vigyed innen el ezt a szakaszt.

- Gyerünk, vigyed el őket, mielőtt lenullázzódnak. - De Pete...

- Ez parancs, farmer. - Rendben.

- Hogy van, fiam? - Hagyjon békén.

Miért akartál beszélni velem?

Ki?

- Hány napja vagyok már itt? - 15 napja.

Van valaki, aki értesítve lett?

Nem.

- Ki az a farmer? - Kicsoda?

A farmer, akiről egyfolytában beszélt. És valamilyen őrnagyról is beszélt.

- Le kéne azt nyelnem? - Igen.

Rendben, adja be nekem.

- Mi a helyzet, doki? - A lába szépen gyógyul.

- Rendbe fog jönni. - Ki kell innen juttatnia, doktor!

Ki fogom, ha engedi.

- A nővér azt mondta, nem eszik rendesen... - Enni fogok, csak juttasson ki innen!

Mire ez a nagy sietség?

Az emberek ágyban halnak meg, doki, tudnia kéne.

- Senki sem szeret egy halott embert. - Látogatója van.

Eleanor MacKay hadnagy.

- Összetéveszt valakivel. - De ő azt mondta, hogy...

Nem akarom hallani, nem akarok senkivel sem találkozni.

Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom, hadnagy, de nem fog meghalni.

Legalábbis most nem. Nem itt.

- Hogy hogy nem javul az állapotom? - Ahhoz akarnia kell.

Ez meg mit jelentsen?

Meggyőződésem, hogy maga nem akar jobban lenni.

Nem tudom mi történt odafent, de nem bír másra gondolni.

De tudom, hogy történt valami, és nem a lába az.

Csak találgat, doki. És téved, nagyod téved, köze sincs ahhoz.

Csak elegem van, ennyi az egész. Elegem van a hegyekből és a sárból.

Elegem van a gyilkolásból és ahogy megölik a bajtársaimat.

Mit számít ez? Nem vagyok hős. Csak ki akarok jutni innen, ennyi az egész.

Olyan helyre akarok menni, ahol el tudok aludni,

anélkül hogy dolgok kavarognának a fejemben.

- Milyen dolgok? - Csak egy pillanatra, hadnagy, késő van.

Muszáj volt hallanom felőled.

Akarod hogy elmenjek?

Miért nem értesítettél?

Nem akartam, hogy bárki is aggódjon, hogy csomó kérdést tegyen fel.

Nem fogok kérdezni, ha egyszerűen elmondod.

- Az őrnagy meghalt. - Sajnálom.

A vezér tankban volt.

Már túl késő volt.

Súlyos, Pete?

Az étel elég rossz, de a társaságom javulóban van.

Húzz fel egy ágyat, érezd magad otthon.

- Honnan tudtad meg? - A postaszolgálat mindenről tud. Éppenséggel.

Drágám, mondd meg, jól vagy?

Miért nem mosolyogsz örömödben, hogy láthatsz?

- Még mindig velem jársz? - Nem vagyok valami okos.

Nem tudnék mással járni.

- Rendben voltál, Elly? - Nekem könnyű volt. Van egy helyettesem.

Egyik héten csendben, a másikban dühösen szerettelek.

Addig a pillanatig, amíg hálás voltam, hogy szerethetlek.

Én is az vagyok.

Milyen lágy a mosolyod.

Lejárt az idő, hadnagy.

Szerinted leszünk valaha kettesben?

Szerinted látni fogom valaha, hogy milyen vagy az egyenruha nélkül?

- Nem hinném, hogy kibírnám. - Maradj velem.

Biztonságban leszel.

Gyógyulj meg, szerelmem.

- Helló. - Helló, Pete.

Valaki meghallotta az imáimat.

Leszerelnek, ami azt jelenti, hogy nincs több ütközet. Ez csodás hír, Pete.

- Mikor mész el? - Három napon belül jelenteni kell az utánpótlási táborban.

Talán Oránba küldenek vagy vissza az Államokba.

Három nap. Jobb mint két nap vagy egyetlen egy sem, nem?

Csak gondolj bele, Pete. Három napig azt csinálunk, amit szeretnénk.

- Mégis hol fogjuk azt csinálni? - Majd kitaláljuk.

Valahol egy személyes és érintetlen helyen.

Az a hely egy millió mérföldre van. Egy másik világban.

Ahol az emberek egyenruha nélkül élnek, nincsenek szabályok és utasítások.

- Ez egy álom, Elly. - De amit irántad érzek, nem álom.

A háború sem álom.

Szerinted ez nem egy nagy átverés, csak hogy távol tartsanak egymástól?

Majd mi is átverjük őket.

Lea, szeretném ha megismernéd Peterson hadnagyot. Ő pedig Lea Maduvalli.

- Örvendek. - Örvendek. Sokat hallottam magáról, hadnagy.

Lea, szertnék kérni tőled egy szívességet, egy óriási szívességet.

Elfogadom a meghívásodat a családod meglátogatására.

- Ez nem szívesség, nem ezért hívtalak meg. - De három napra.

Megtiszteltetés lenne. 20 perc múlva el is tudnánk indulni.

Nincs messze. Most bocsássatok meg.

Nem fogják bánni a kórházban?

Nem is tehetném őket boldogabbá.

- Mi a helyzet veled? - Az engedélyemet ráér akkor intézni,

amikor visszajöttem. Beszélek a hadnaggyal, hogy adjon egy dzsipet.

Ha nem vagy itt, amikor visszajöttem, akkor vettem a célzást.

Kérlek fáradjatok be.

A nagymamám, nem lát és hall túl jól.

Az anyukám és az apukám.

Örvendek.

A Hotel Excelsior-ban a turistákkal foglalkozott,

tud írni és olvasni angolul.

Megpróbálom.

Üdvözlet a szegény házunkban.

Ó, nagyon szépen köszönöm. Maga túl jó.

Megyek megmutatom a barátaimnak. Nagyon köszönöm.

Az olaszok néha nagyon érzelmesek tudnak lenni.

Giorgio a férjem volt. A "partigiani-kal" harcolt.

A partizánokkal, ahogy ti mondjátok.

Azt mondják, hogy már régebb óta van itt, mint a hegyek.

Gyertek a szobátokba.

Lea, van egy régi ruhád, amit felvehetnék?

Csak hogy megnézzem, hogyan festek egyenruha nélkül.

Megmutatom milyen ruháim vannak.

Nos?

Nem tudom, fiatalnak nézel ki.

Fiatalabbnak... Úgy értem, máshogy.

Pete.

Hány éves vagy, Elly? Még nem is tudom.

Egy héttel húsvét előtt lettem 23 éves.

Tudod, te is fiatalabbnak nézel ki.

Fiatalabbnak, egy júniusban 26 évesnél?

- Ez nem változtat semmin, ugye? - Hogyan is változtathatna?

Hát, növeszthetnék bajuszt. Az talán segítene. Te mit tennél?

Ó, szerintem én az időre bíznám a dolgokat.

- Hol voltál? - Lent a templomban.

Egész szépnek találtam.

Szükségünk lesz egy papra, ha meg akarunk házasodni, nem?

Ezt úgy mondtad, hogy sírva fakadok.

Meddig tart ez a lakodalom?

- Ó, valamikor 3-4 napig. - 3-4 napig?

Addigra vissza kéne mennünk és soha nem tud...

Soha mit nem tudnánk tenni?

Kettesben lenni.

Honnan fogom megtudni, milyen feleség lesz belőled?

Azt se tudom, hogy tudsz-e főzni, varrni vagy hogy féltékeny leszel-e...

Tudok főzni, tudok varrni és szörnyen féltékeny tudok lenni.

Csodás feleség leszek, Pete. Ölelj át, hogy elhiggyem, hogy mindez megtörtént.

- Megtörtént, ugye? - Igen, megtörtént.

Engem jobban meglepett, mint téged.

Ó, vigyázz a ruhám.

Ahogy tehetem, előkelő dolgokat fogok neked venni.

Mint csipkét, sok drága gyémántot.

Amint kigondoltam, hogy mire használjuk a pénzt.

A pénzt pénznek használjuk.

Ó, Pete, csodálatos életünk lesz.

Bárcsak lenne egy trónom, amit eldobhatnék érted,

vagy egy rangom vagy legalább egy kis vacak karrierem.

Még családom sincsen, ahová hazavihetnélek.

Hozzádmentem, Pete. Nem egy családhoz.

Csak egy fegyverem, egy táskám és egy dúló háborúm van, ami...

Megegyeztünk, hogy nem fogunk erről beszélni, emlékszel?

Még gondolni sem fogunk rá.

- Maradj közel hozzám, Elly. - Úgy lesz.

Hallod a szívemet?

Azt hittem, hogy az enyém az.

Jó odamenni, ahová csak szeretnénk.

Semmi küldetés, utasítás, szabály, semmi térképi koordináta. Semmi.

És ez lehetőséget ad, hogy dicsekedhessek veled, a hadsereg visszavonulhat.

- Üdvözlet. - Jó reggelt.

- Min gondolkodtál? - Az előbb?

Azon, amikor gyerek voltam.

Hogy mennyire mehetnékem volt és dolgokat akartam csinálni.

És most csak egyhelyben maradnék. Milyen szerencsés vagyok.

- És az összes jó dolog hogy ér véget. - A rossz dolgok is.

Még nem ért véget. Holnapig még nem.

Pete, azok a tankok olyanok, mint az ülő kacsák.

Ez gyilkosság, tisztán gyilkosság.

Az a vezér tank. Az őrnagy abban a tankban van.

Pete.

- Mi történt? - Semmi, Elly. Aludj vissza.

Mi aggaszt, Pete? Én?

Túl furcsa érzés valaki mellett aludni?

- Néhány ember sohasem szokik hozzá - Csend van.

Minden olyan csendben és békében van.

Mintha a világ többi része kihalt volna és itthagytak volna.

Talán a háborúnak vége van. Talán mindennek vége van.

- Csak mi nem tudjuk idefenn. - Idejében megtudnánk.

Hamarosan hajnalodik.

Nézd ahogy a köd leereszkedik abba a völgybe.

Kiváló egy támadáshoz.

Azt álmodom, hogy beszélek a bajtársaimmal. Látom meghalni őket.

- Hallom őket. - Múlt éjjel felkiáltottál álmodban.

Elly, tudnod kell...hogy nem fogok jelentést tenni az utánpótlási táborban.

Visszamegyek oda ahová tartozok.

- Vissza? A harcba? - Kénytelen vagyok.

- De miért? A parancs szerint... - Vissza kell mennem, Elly.

Miért, Pete?

Hogyan mondhatnám el? Aludnom kell éjjelente. Nem bírnám ki...

valami helyen az asztal mögött, amíg ott fent nincsenek elegen és újoncok vannak.

- Miért Pete, miért? - Megmondtam, hogy miért!

Ha nem akarod, hogy menjek, mondj nemet és nem megyek.

- Ne mondd ezt, Pete. Ne kérj arra... - Mert nem akarok fájdalmat okozni neked.

Nem vennék sok hasznomat odafent, ha aggódnom kell miattad.

Még hagynék valakit meghalni, mint ahogy az őrnagyot hagytam.

Soha nem tettél ilyesmit. Hogy is tehettél volna?

Nem vállaltam a kockázatot. Gyáva vagyok.

Már amúgy is túl késő lett volna, tudom, de nem ezt érzem.

Én életben vagyok, és ő halott.

Ezért nem akartalak látni a kórházban.

És Horst is meghalt.

Segíteni próbált nekem. Nem kellett volna.

- Most mit gondolsz? - Azt gondolom, hogy vissza kell menned.

Mit akarsz még, mi mást mondjak?

Csak azt, hogy te és minden más rendben lesz.

Csak azt, hogy mi ketten mindig rendben leszünk.

Csak azt tudom, hogy olyan nő vagyok, aki ha talál valamit, nem bírja elveszteni.

Semmit nem fog elveszteni, hát nem tudod?

Ahogy egyszer mondtad, egy bizonyos életet szeretnél magadnak,

amihez szerelem, Isten és család kell. És én is ezt akarom.

Az hogy visszamegyek nem azt jelenti, hogy nem szeretlek.

Vissza kell mennem, mert szeretlek.

És bárhová is megyek,

ott leszel velem.

- Elég rossz így befejezni egy nászutat. - Be lehet jól fejezni?

Talán amikor Rómába érünk, ha valaha odaérünk...

El fogunk jutni Rómába vagy valahova. Nem számít hol leszünk együtt.

Hidd el, Pete. Ne aggódj miattam.

Nem fogok, Elly.

"Cara mia."

Sok szerencsét! És Isten áldjon.

Ahogy mondja, uram. Ha egyszer átkeltünk, újra át tudunk kelni.

A folyókon való átkelés a specialitásunk.

Ki engedte be ide? Fogja rövidre.

- Peterson hadnagy jelent, uram. - Mit jelent?

Nem tudja, hogy...

Maga az a Peterson, aki bevette San Pietro-t?

Igen, uram.

Nem irányították át az utánpótlási táborba? Azt hiszem láttam az parancsát.

Az engedélyét kérem, hogy visszatérhessek az alakulatomhoz, uram.

Úgy érti, hogy nem jelentett az utánpótlási táborban?

- Hiba volt a parancsomban, uram. - Válaszoljon a kérdésemre.

- Jelentett vagy nem jelentett? - Nos, félig meddig, tudja...

Nem félig meddig működtetjük a hadsereget, hadnagy.

Beütötte a fejét vagy ilyesmi?

Csak enyhén, azt hiszem.

Ez az átkozott eső biztosan felhigította az agyamat.

Ha rövid időre keresnénk embereket, én...

Engedély megadva. Menjen és jelentsen a zászlóaljának parancsnokánál.

Igen, uram.

Hívja ide Blackesly őrnagyot, második zászlóalj.

- Ez a maga fegyvere? - Igen, uram.

Vegye fel.

- Maga új itt? - Múlt éjjel érkeztem.

Magával együtt voltam a teherautóban, uram.

Vigyázzon a fegyverére, katona.

Szüksége lesz rá, ha megint le kell ereszkedni a hegyről.

Igen, uram.

- Hé, Pete! - Ez Pete!

Hé, miért jöttél vissza? Nem kaptál még eleget?

Eleget kaptam. Azt mondták egy jó emberre van szükségük idefönt.

Az biztos, hol van?

- Gyerünk. - Jó időpontot szúrtál ki, Pete.

- Átkelünk a Rapido-n. - Megint?

Itt jövök én a képbe.

Azt mondtam, tüzet szüntess!

Jobb ha körülnézek.

Maradj itt és fedezz minket. Gyerünk, Bruni.

- Mit lát uram? - Rómát.

Rómát? Én nem látok mást csak egy újabb romos falvat és hegyeket.

Igen, de azokon a hegyeken túl Róma van.

Visszavonulás! Ez a falu tele van német tankokkal.

Visszavonulás? Pete elment arra.

Visszavonulás, gyorsan. A százados parancsa.

Pete...

Visszavonulás, visszavonulás!

Mondd McFee-nek hogy vigye a szakaszát a bal szárnyra,

annak az utcának a szélére. Amikor a helyükön vannak, jelt adok.

És Kleiny jobbról fog jönni. Indulás.

- Helló, Lea. - Helló, hogy vagy?

Csodásan. Felháborítóan csodásan és felháborítóan boldog is vagyok.

Tudod, amikor az álmaid, a reményeid, minden jó dolog...

hirtelen valóra válik. Ez jobb mint egy álom, sokkal jobb.

- Találtál valamit nekem? - Nem.

Régen mindig dícsértem a postaszolgálat hatékonyságát.

De ha hamarosan nem hallok Pete felől, vissza fogom vonni.

Elnézést, hadnagy, Walton őrnagy kívánja látni.

- Walton őrnagy. - Kint volt, hadnagy?

Igen, vacsoráztam, sétáltam, kicsit vásárolgattam.

És orvoshoz ment? Üljön le.

Köszönöm.

Nem tudta, hogy szabályellenes a katonáknak...

- polgári orvoshoz menniük? - Tudom.

- Meg tudom magyarázni. - Nincs szükség rá.

Teljesen tisztában vagyok vele, hogy a seregben nincsen nőgyógyász.

Felhívott engem. Aggódott, hogy ne keveredjen bajba.

Azt mondta, hogy erős és egészséges.

- Igen, tudom. - Tudja, hogy ez mit jelent, ugye Eleanor?

Azt jelenti, hogy kisbabám lesz.

Azt jelenti, hogy le kell szerelnünk.

Szerintem meg tudom oldani a visszaszállítását.

- Ne, ne tegye, kérem. - Sajnálom, gyermekem.

A kezem meg van kötve, jól tudja.

Nem mehetek szembe a szabályokkal.

Egyébként is a családjával akar lenni.

A férjemmel akarok lenni. Látni akarom az arcát, amikor elmondom neki.

Még nem tudja? Nem szokott levelet írni neki?

Minden nap, de erről még nem írtam.

Nem akarom, hogy miattam aggódjon. Pont ez történt San Pietro előtt.

Ezért kellett visszamennie, hogy bizonyítson magának.

Őrnagy, ne hagyjon visszamenni, még ne.

Nem tud itt szolgálatban tartani? Teljes felelősséget vállalok.

Nem mehetek el, amíg Pete itt van.

Rómába beszéltünk meg találkozót. Most már nincs messze. Kérem.

Igen, tizedes, mi az?

Elnézést, őrnagy, egy hadnagy van kint, aki MacKay hadnagyot keresi.

- Most nem tudok senkivel sem beszélni. - Mrs. Peterson-t kérette.

Biztosan valaki Pete alakulatából, merre van?

- McFee. - Hogy van, hadnagy?

- Walton őrnagy, szeretném... - Megsérült.

Örömmel, hazaküldenek.

Már nem bánja, hogy elkevertük a levelét, ugye?

Hogy van Pete?

Mi a baj? Mi történt vele? Mondja meg McFee!

Már értesíteniük kellett volna. Nem jöttem volna így ide...

Mondja meg!

Őrjáraton voltunk a Veletri nevezetű városban.

A tankok gyors visszavonulásra kényszerítettek és Pete eltűnt.

Meghalt? Pete meghalt? Ne mondja ki.

- Látta? - Mint mondtam, gyorsan mennünk kellett.

Akcióban eltűntnek nyilvánították.

- Halottnak feltételezik. - Feltételezik?

Ki feltételezik ilyen dolgot? Nem lehet halott.

Igazán sajnálom, csak látni akartam...

Nem lehet halott!

- Akkor értesítettek volna, nem? - Persze.

Értesíteniük kell a férjemről, nem?

Hívok valakit, aki visszaviszi a laktanyájába, gyermekem.

Azon gondolkodok, hogy mit kapnék, ha a százados rájönne,

hogy egy női katonát hozok fel.

- Tudja, semmi keresnivalója nincs itt. - Tudom.

Tudom, hogy a jelentésébe kerülnék. Mindenről van jelentésem, kivéve...

Nekem tényleg mindenről van jelentésem.

Tudom, én kézbesítem őket. Teherautót teherautó után rakok meg.

Az egyik teherkocsijuk késett.

Olyan jelentés után kutatok, ami nem érkezett meg.

Csak nem fog felmenni az ezredes főhadiszállásra, ugye?

Hadosztály és ezred...

- Veletri. - Volt Veletri, mielőtt nem bombázták le.

- Hadd szálljak ki. - Nem fog itt semmit sem találni.

- Kérem, engedjen ki. - Jól van.

Akar egy fuvart, hadnagy?

Watkin, Robert J. szakaszvezető. Rayder, Benjamin D. tizedes.

Andrews, Samuel R. őrmester. Haskins, Stephen D. szakaszvezető.

Nem találta meg, ugye hadnagy?

Mondtam, ha itt lenne, a listán lenne.

- Próbálta már az 5. általános kórházat? - Az összeset próbáltam már.

- Nos, biztos benne, hogy... - Tudom, hogy életben van. Tudom, hogy él.

Ameddig nincs jelentés róla, ameddig valaki nem mondja, hogy látta holtan,

látta meghalni, addig hiszek benne, hogy még életben van.

Addig nehéz feladni a reményt, tudom.

- Hé, Winnie, a németek kivonultak Rómából. - Oké, vicceskedő, tűnés innen.

Nem viccelek, hivatalos. A hadi rádióban mondták be.

Mindenki Rómába vonul.

Róma.

Merre van a 36. hadosztály főhadiszállása?

Egyenesen előre, hadnagy.

A 36. Tüzérségi Hadosztály Főhadiszállása

Maga is láthatja, hogy csak most pakolunk be.

Az akták még mindig Anzio-ban vannak. Napokba telik mire...

Már mindenhol kerestem, minden főhadiszálláson.

Miért nem próbálja meg a G-2-t, talán ők tudnak valamit. Mi nem tudunk.

Talán.

Köszönöm a türelmét, ezredes.

Most keresek magamnak igazi problémát. Igazi nőproblémát.

- És ez hogy hiányzott? - Hiányzott, az biztos.

- Maga a 36. hadosztályban volt, ugye? - Igen.

Ismeri Peterson hadnagyot? John Peterson-t?

Elnézést, nem ismerek senkit. Hadifogolytáborban voltam

négy hónapot, talán ötöt, nem emlékszek.

- Kit mondott? - Peterson hadnagy, John Peterson hadnagy.

Peterson? Volt egy Peterson a táborunkban.

Velem volt, amikor kiszabadítottak.

- Hol van? Biztos benne? - Nincs garancia rá, ugyanaz a fickó.

Akit én ismerek, most valamelyik teherautón van.

Sok szerencsét.

Pete.

- Keres valakit? - Igen, valakit.

Pete!

Elly, Elly! Tényleg velem vagy?

Mindig veled voltam. Pete, tudtam, hogy megtalállak.

- Jól vagy? - Nagyrészt.

A lábam megint megadta magát. Azt hiszem megterheltem.

Rád férne egy hajvágás.

Az változtatna bármin is?

Hogyan tudna bármi is változtatni azon, amink van?

- Hallgasd a harangokat. - "La bella chiesa."

A győzelemért harangoznak.

Ne hagyd hogy megtévesszenek. Érted és értem harangoznak.

Hálás elimserésünk a Hadügyminisztériumnak és az Egyesült Államok hadseregének...

hogy felhasználhattuk a valódi harcok felvételeit,

és a film létrehozásában nyújtott segítségükért és együttműködésükért.