Original subtitles

"Brühl-i kastély, 1651"

Őexcellenciája Don Pimentel Őfelsége IV. Fülöp spanyol király nagykövete.

Eminenciád...

Nagyon örülök, hogy látom Excellenciádat.

Azért jöttem a Brühl-i kastélyba, hogy meggyőződjek arról, semmiféle gond, probléma nem zavarja

Eminenciád életét ebben a kastélyban.

Miksa Henrik kölni hercegérsek minden szükségessel ellát engem.

Köszönöm Önöknek, hogy Mancini húgom és az unokahúgaim eljöhettek hozzám.

Azon kívül,

hogy a levelek érkezése nem a legpontosabb, nincs mire panaszkodnom.

Sajnos,

a levelek már a határhoz érkezésük előtt eltűnnek.

És ez nem mindig az útonállók műve.

Megelőzik őket az ellenségeink.

Azt hiszem.

A főherceg, a kormányzónk szeretné még jobban megkönnyíteni az életét,

Eminenciádnak.

A K I R Á L Y N Ő É S A B Í B O R O S

Rendezte:

Soha még nem örültem ennyire, hogy láthatom, kuzinom.

Úgy tűnik, még mindig elvakítja a visszanyert szabadságának fénye.

Tudom, hogy a magam, Conti öcsém és a sógorom Longueville szabadulása

Önnek és Őfelsége, a fia határtalan jóságának köszönhetjük.

A börtönben eltöltött napok alatt számoltuk mennyi van még hátra XIV. Louis nagykorúságáig.

Addig is békéljen meg azzal a helyzettel, ami nem nagyon tetszik Önnek.

A Régens én vagyok.

Amióta Mazarin urat száműzték, senki sem panaszkodik.

Conde herceg és jómagam is megbizonyosodtunk erről. Megnéztük, hogy működnek a dolgok a távozása óta.

Azt akarja mondani, azóta, hogy fogva tartottak engem a saját palotámban?

Megérdemlek én egy ilyen áldást?

Őfelsége IV. Fülöp mérhetetlenül sajnálja, hogy

Franciaország így megváltozott az Ön irányában, megfeledkezve érdemeiről.

Őfelsége azt is említette, pedig még a testvére Anna királynő

kormányozza a francia királyságot.

Folytassa, Excellenciás úr.

Eminenciád, Spanyolország nagy megtiszteltetésnek tartaná,

ha kegyeskedne minket szolgálni.

Mint egy ellenség?

Ez tegnap volt. Mára Franciaország elvetette Önt.

De én szeretem Franciaországot. Nagykövet Úr, ha ez az ország el is utasít engem,

akkor is a hazám marad, és soha nem szűnök meg szolgálni királyomat, a keresztfiamat,

és a királynőmet.

Megértem. De nem telik túl lassan itt az idő?

Nem, ha olyan tartalmas, mint az enyém.

Az imák?

A remény.

Uram, már kilenc éve, hogy a néhai király akaratából,

nevelem Önt és őrködöm a királysága felett.

Ebben csak a kegyes Úr volt segítségemre.

A király testvérünk Conde távolmaradását sértésnek fogja venni.

És a kis királyunknak igaza lesz. Ez tényleg sértés.

...a törvény előírja Önnek, az egy személyben való kormányzást.

Örömmel bízom Önre azt a hatalmat, amit előtte én kormányoztam.

Remélem az úr segítségére lesz és megadja azt az erőt és szorgalmat,

ami szükséges ahhoz, hogy boldog uralkodása legyen.

Asszonyom, köszönöm, hogy kegyeskedett vigyázni rám és az országomra.

Kérem, továbbra is támogasson mindenben

és vezesse a királyi Tanácsot.

Éljen a király, XIV. Lajos!

Éljen a király!

Éljen a király!

Uram, nem tűröm tovább ellenségeim gyűlölködéseit, és a magányt.

A búskomorságot ebben a német kastélyban.

Mit szólsz mindehhez?

Amíg van erőm,

add meg, hogy ne felejtsen el engem!

Annak ellenére sem, hogy a baj, amit okozott, nagyon fájt nekem.

És ne akard, hogy megtagadja barátságomat!

Аnnа.

Аnnа.

Jeure úr holnap Németországba megy. Megpróbálja feltűnés nélkül.

Mindent visz, amit a bíboros úr kért.

Ingek, illatos víz, egy új ruha.

Ennyi?

Nem asszonyom. Mazarin úr mindenekelőtt az Ön levelét várja.

Úgy érti, még elfoglalom gondolatait?

Ugyan úgy, ahogy az Önét ő.

Egy vagyok a magányban élők közül, akit senki sem segít és senki sem figyelmeztet.

Lajos elkezdte uralkodását. Mondhatnánk, mindezek megkeményíthetik őt.

Conde herceg összefogott a sógorokkal, de csak azért, hogy ártsanak nekem.

A bíboros úr meggyőzné Önt, hogy ez nem fog beválni nekik.

Mit is írhatnék neki.

Nézze, az Ön levelei nem kerülnek idegen kezekbe, asszonyom.

Mazarin-től már nem kell félni. Messze van. A Parlament nem engedi, hogy visszatérjen.

Tetves egy nap!

Sütnek még mindig abból a finom kekszből, amit "Mazarin-nek" neveznek?

Nem uram. Párizsban hiánycikk a liszt. És így a "Mazarin" is elmarad!

Kár. Hosszú útra megyek és egy barátomnak akartam ajándékul.

Messzire indul?

Flandriába. Ruhákkal kereskedem.

Köszönöm, Marie. Nagyszerűen játszik. Geronima, büszke lehet a lányára.

Ön is, az unokahúgára, Giulio.

Minden unokahúgomra! Így van, Olympia?

És akkor nem beszéltem, Laura Vittoria-ról,

Marie Anne-ről és a kis Hortense-ről. És az unokaöcsémről.

Akartam már mondani Önnek, hogy Paul, azt hiszem túl meggondolatlan.

Már 15 éves. Ez az a kor, amikor vakmerőek lesznek.

Eminenciád, Jeure úr megérkezett.

Hol van?

Az alsó teremben. Leveszi az út porát és várja Önt.

- Barátom! - Eminenciád.

Üljön vissza! Majd én! Mit hozott nekem?

Textíliákat, csipkés ing, kettő ruha, egy hordó levendulavíz és két üveg...

Átkozott csizma!

...olyan vizet, amit Eminenciád nagyra értékel.

- Mást? - Portrék a macskáiról.

Levelet! Levél van?

Három levél Colbert úrtól. És négy a királynőtől.

"A szerelmem miatt nem kell aggódnia. A saját érzéseitől féljen, hogy ne szeressen

kevésbé, mint én. Anna"

Szívesen innánk egy kis rajnai bort.

Figyelmesen elolvastam a királynő és Colber úr leveleit.

Látom, hogy Lionne úr, Le Tellier úr és Séguier úr nem voltak fölöslegesen Őfelségénél.

Ők engedelmes szolgái maradtak, Eminenciádnak.

Nem fogom elfelejteni azokat, akik hűségesek maradtak hozzám.

Amikor visszatérek.

A királynő szeretné, ha visszatérne, és a fiát is kész meggyőzni erről.

De mit tehetnek, ha összefogtak ellenük?

Sokan összefogtak.

Lennék Párizsban! Gyorsan "levertem volna" őket.

Ha felhatalmazást ad nekem, én elintézem őket.

Lionne úr és a királynő méltányolni fogja mindezt.

Gaston-t, Conde herceget, Longueville-t, Conti-t, a Parlamentet, mindegyiket.

"Javaslom, különítse el egymástól a frondésokat, össze kell törni őket cselekedeteikért.

Ajándékozással minden megoldható. El kell venni az egyiktől és odaadni a másiknak.

Felébreszteni bennük a hiúságot és az irigységet.

Aztán a nagy tét majd jobban megossza őket, mint a bűneik.

A rengeteg bűnnek csak egy ember az oka - ő maga".

Retz püspök?

Felséged nem tévedett.

Mi csak pepecselünk, a bíboroshoz képest.

Elmegyek a Püspök úrhoz és csatlakozom Gaston sógoromhoz és Conde herceghez,

akik sértve érzik magukat.

A bíboros még azt tanácsolta, Felséged nyugtassa meg Conde herceget, hogy már nincsenek

azok a Tanácsban...,

akik gyűlölték Gastont. Aztán kezdődhet a zűrzavar.

Ha Felséged végig olvasná a levelet...

"Hívja fel a figyelmét, Longueville hercegnőnek, hogy az Ő kedves bátyja, Conti herceg,

feleségül akar venni egy könnyelmű nőt"...

Itt Lionne úr és a bíboros tévedett. Mademoiselle Chevreuse már nem tölti az éjszakát a püspökkel.

Adja tovább, Felséged. De titokban és illendően.

Hát legyen...

Utálatos! Szenny!

Ki küldte ezeket a leveleket?

Gondolod, hogy aláírták? De ebben az esetben nem ez a legfontosabb, hanem az igazság.

Mademoiselle de Chevreuse аnnak idején jóhiszeműen és szorgalmasan segített Retz úr ügyeiben.

Minden más vád, csak istenkáromlás.

Naiv vagy. A jóságod miatt.

Armand, a testvérem vagy és én teljes szívemből szeretlek.

Én is téged, Anna. Teljes szívemből.

Nem veheted el Mademoiselle de Chevreuse-t.

Az egyetlen ok, hogy hiszel a pletykáknak?

Mademoiselle de Chevreuse hetente kétszer hajnalban jön ki Retz otthonából.

Mi más bizonyíték kell még? Elismerem, hogy a vele kötendő házasság,

megerősítené családunk pozícióját. De fizetni ezért a szégyenért? Nem!

Mivel mindenki bele akar szólni a házasságomba, szeretném tudni,

kinek a joga feleséget választani nekem?

Neked, Armand. Csak neked.

Van örömöm is itt - láthatom, ahogy az unokahúgaim felnőnek.

Gondolom, a keresztfiam, a király, szép fiatalember lett.

Magamra maradva szenvedek, távol Öntől!

Csak az a gondolat nyugtat, hogy barátságunknak nincs vége.

Barátom, annyira szomorúnak és bánatosnak érzem magam.

Elfelejteni Önt, számomra egyenlő lenne a halállal.

"Minden tőlem telhetőt elkövetek, hogy visszatérhessen"

Mi történt?

Rossz hírt hoztam.

Így is van belőle bőven!

A királynő befeketítette a bátyádat Conde-t. Azzal vádolta meg a parlament előtt, hogy

képes volt támogatást elfogadni a püspöktől, aki azt javasolta, öljék meg őt.

A gazember!

Retz átállt a másik táborba. De én tudom, ki áll a háttérben.

Маzarin? És Retz semmit nem vett észre?

Az ige, amit hirdet megakadályozta ebben.

De Retz is utálja őt, ahogy mi!

Mindenki azt gondolja Mazarin száműzetésben van. De ő mindenütt jelen van.

Ő az ördög. És az ördög mindenütt ott van.

Harcolni fogunk! Erősek vagyunk!

De megosztottak.

A Conde nemzetség először érdekelt abban, hogy Mazarin élve térjen vissza.

Ha úgy gondolja, hogy mindenki menjen vissza a saját birtokára, én is visszamegyek a férjemhez.

Ezt akarja?

Nem.

Asszonyom, a szüntelen imádság, hogy újra láthassam Önt, csak megerősítette a szenvedésemet.

Mindeközben a király felszólított, hogy térjek vissza Franciaországba.

Képzelje el, kevesebb, mint két hét alatt Ön mellett leszek.

"Az igazi király - nem férj és nem is atya" A nagyságáról és gondolatairól ismerhető fel.

Egy királynak uralkodnia kell. Ne féljen attól, amit Rómában beszélnek róla.

Honnan van ez a könyv, Marie?

Az utolsó csomagjából. Az alján találtam.

Mi ez?

Corneille új darabja. "Nicomède" a címe. Már háromszor elolvastam.

Neked korai még ilyen könyveket olvasni.

Én idősebb vagyok, mint te, de mégsem olvasom ezeket.

Te soha nem olvasol.

Milyen arcátlan!

Na-na! Ne veszekedjetek!

"Egy királynak mindig igaza van". Nem a házastársának és nem a szüleinek...

Mit gondol, nagybácsim, Monsieur Corneille a francia királyhoz "szólt" ?

Ehhez nem tudok hozzászólni.

Az ifjú királynak tanácsra van szüksége.

Én akartam adni neki?

- Miért, talán nem fogadta? - Elbizakodott bolond!

Dönt a tapasztalat!

Tapasztalat?

Igen, a tapasztalat, aminek segítségével észrevesszük az ostobaságot.

Ostobaságot?

Várj! Nézd!

Nagybácsi, még egy járványt nem tudnék elviselni!

Eminenciád, Lionne úr jött.

Monsieur de Lionne?

Mi a baj?

Siettem, hogy utolérjem. Ne menjen Párizsba, Eminenciád! A Parlament vérdíjat tűzött a fejére.

- Mennyit? - Százezret.

Egy pillanat! Ez nem a király műve. Ezt Retz csinálta.

Rákényszerítette a királynőt, hogy a Parlament tegyen feketelistára.

Cserébe a békéért Conde-val. Ez a gyengeség jele.

És Conde kihasználta ezt. Tudom, hogy mit akar. A koronát.

Az udvar visszavonul Bourges-be aztán tovább megy Poitiers-ba, ahol Őfelsége várja Eminenciádat.

Párizsba nem mehet.

Chandiot!

Mi történt?

Conde átállt a spanyolokhoz, a király ellen harcol. Ennek nem lesz jó vége.

Bezárom a boltot!

És, úgy tűnik, Mazarin visszatér. A Parlament lezáratta a könyvtárát.

Menj, foglalkozz a babáiddal!

Jean! Menj haza!

Uram, adj neki erőt, hogy visszatérjen hozzám.

Védd meg ellenségeitől, akik el akarják venni tőlem.

Add, hogy mellettem lehessen.

Mellettem, Uram...

"Poitiers kastélya"

Örülök, hogy láthatom, keresztapám.

Felség... Felséged méltóztatott emlékezni rám és visszahívni szolgálatába.

Újra készen állók.

Mazarin bíboros úr.

Ne! Két gyertya elég.

Ahogy két szív is.

Nem győzőm hallgatni az Önét, ahogy ver.

És ezt a szívet nem adta senkinek, amíg távol voltam?

Ne sértsen meg.

Azt szeretném, hogy csak hozzám tartozzon.

Megkérdőjelezhetetlenül.

És, hogy nem bán meg semmit.

Mondtak Önnek valamit?

Jelentettek.

Mit pontosan?

Hogy kitüntette figyelmével a püspököt.

Ezt Ön javasolta.

Igen, körültekintően, de a csábítást nem.

Be kellett csapni őt. El kellett hívnom a partijainkra, tüzelni kellett Conde ellen.

Csak csapdát állítottam neki, ahogy kérte.

Bájos kis csapda.

Be kell azt is vallanom, hogy lenyűgözött Lionne úr modora.

Olyannyira, hogy azt javasolta neki, jöjjön az udvarhoz.

Nem volt hajlandó.

Mert azt tanácsoltam neki.

Pedig nekem kémkedett.

Nem csak Önnek.

A szeme és a füle mindenhol ott van.

Nem gyanúsít egy kissé?

Soha nem gyanúsítottam Önt semmivel.

A levelei ezt nem tették lehetővé számomra.

Meg vigyáznom kellett azokkal is, akik körülveszik Önt.

Maga egy gyerek, Giulio.

Nem, egy macska.

Mellesleg tud valamit a macskáiról?

Jól vannak.

Tudja, hogy a mai találkozónkon valójában mit kell megbeszélnünk?

Erről nem tudhatok, Felség. Csak úgy jöttem...

Milyen kegyetlen fiú!

Igazán?

Az igazat megvallva, szeretem és izgat a féltékenysége.

Nem vagyok féltékeny.

Egy olasz mondja ezt egy spanyolnak!

Nem szolgálni az államot és a fiát, a királyt,

még mindig megtehetem.

De hagyjuk, hogy az Úr enyhítsen a legnagyobb bánatomon...,

hogy elveszíthetem Önt.

Á, Monsieur de Turenne!

Hogy állunk?

Felség, Conde herceg csapatai meghaladják az erőinket.

Sokkal?

Háromszor több, Felség

Később folytatjuk!

Hogy döntünk, Marsall úr?

Ha feladja a harcot, az azt jelenti, átadja Conde-nak a koronát.

Felség, Ön a francia király.

Köszönjük Felségednek, hogy méltóztat fogadni minket.

A bíboros úr a keresztapám, és az első miniszterem.

A családtagjait mindig szívesen látjuk a palotámban.

- Felség! - Rendben marsall úr.

Harcolni fogunk.

Ennyivel tartozunk, Monsieur de Turenne-nek és a bátyjának Monsieur de Bouillon-nak.

Ez a kapcsolat nem akadályozhatja a cselekvésben, bíboros.

Néhányan ráadásul azt beszélik, hogy Ön nem zárja ki az ilyen eseteket.

Ha ez így van, akkor sok gondtól megszabadulhat, Felség.

A nagybátyám, az Orléans-i herceg szövetségre lépett Conde herceggel.

A megfelelő pillanatban a nagybátyja meggondolja magát.

A legnehezebb az lesz az egészben, hogy megakadályozzuk Conde herceget, hogy elérje Párizst.

Annyi katonát adunk, amennyire szükség lesz.

Mondani akartam,

volt szerencsém látni az unokahúgát.

Melyiket, Felség?

Azt mondták, Olympia a neve. Igazán bájos, elbűvölő.

"Párizs, 1652 július"

Paul Mancini vagyok, a bíboros unokaöccse. Önök mind meghalnak! Mind!

Paolо!

Miért?

Olyan kedves voltál.

Olyan ártatlan.

Isten nyugosztalja a lelked!

Kis angyal.

Együtt érzek Önnel, barátom.

Asszonyom, újra el kell mennem.

Hogyan?

Túl korán jöttem vissza.

Támadási felületet adtam a király ellenségeinek. Minden bajnak én vagyok az oka.

Csak ezen az áron tudunk megszabadulni tőlük.

Kell lennie más lehetőségnek is.

Attól tartok, nincs. Minden politikai eszközt fel kell használni.

Miért kell a politika, ha ismét távol lesz tőlem?

Távollétünk egymástól, nem tűnt túl hosszúnak, Önnek?

A szívem ugyanúgy vérzik, mint az Öné.

De, ha kibírjuk ezt az újabb próbatételt,

szerelmünk még erősebb lesz.

Nem tetszik nekem ez a beszélgetés.

Indulásom a király javát is szolgálja.

Várakozásunk, hogy újra találkozzunk, még jobban összetart minket.

A várakozás fájdalmasabb, mintsem hasznos.

Az elkövetkezendő idő lesz a jutalmunk.

Higgyen nekem!

Még én sem tudom visszatartani.

Megértem Önt.

Mikor indul?

Csináljuk úgy, hogy a parlament követelje a kiutasításomat. Egyetértésemmel.

Miután elmentem, kezdjen nagytakarítást.

Felség, végül is sikerült kereszteznem Conde herceg terveit,

amiért száműzetésbe küldhette.

A veszélyt, amelyet Gaston d'Orléans jelentett, megszűnt.

Ajánlom bocsásson meg a Fronde tagjainak, kivéve Monsieur de Conde-nak és Monsieur Broussel-nek.

Bouillon kastély, 1652

Javasolom, bocsásson meg Conti úrnak és Madame de Longueville-nek,

de ne annyira, hogy elfelejtsék bűnösségüket.

Kobozzák el vagyonuk egy részét. Azt hiszem ennyi elég.

Továbbra is meg kell szabadulnunk attól, aki számunkra a legveszélyesebb...

Az újdonsült bíborostól, Retz-től?

Sokan javasolták, hogy...

Öljük meg?

Tudom.

Ilyen messzire azért nem megyünk.

Bebörtönözni őt, bőven elég lenne.

Azt tanácsolom a királynak, édesgesse a Louvre-ba, úgy, jóhiszeműen.

Retz egyike azoknak, akik szeretik a kényeztetést.

Már nem is tudom, mikorra várjam a visszatérését,

mert minden nap új és újabb akadályok jelentkeznek.

Vágyakozom és szenvedek.

Nem is tudom, mi lenne velem a levelei nélkül.

Csak emésztem magam. Mindenhol Ön van a szemeim előtt, akárhol is vagyok.

"Mondja. Mondja el újra, hogy hisz nekem, amikor azt írom Önnek,

hogy az Öné vagyok életem utolsó pillanatáig. Anna"

Felség, Retz bíboros!

Retz számára mindennek vége, amikor kimondok egy bizonyos szót.

"Színház"! Ez pont jó lesz!

Felséged kegyeskedett hívni...

Mert ritkán látom bíboros úr. Bár sokat hallani Önről.

Úgy gondolom, Felséged jelezné felém, ha nem túl kellemeset hallana rólam.

Önnek is annyi ellensége van, mint Monsieur Mazarin-nek?

Mazarin úr - egy a sokból, Felség.

Közeledik a karácsony, bíboros úr. a hangulata legyen ünnepi,

legyenek szórakoztató táncok, vidámság, minden, ami nélkülözhetetlen ilyenkor.

Nekünk, templomi szolgáknak, támogatnunk kell a szórakozást.

Mindig is voltak rendezvényeik.

Biztos vagyok benne, a tánc igazán kedvére van.

Nézze csak! Vivonne!

Ebben a balettben egy macska... és egy madár látható.

A macska látszólag nyugodt.

Talán alszik...

Talán... szunyókál.

A madárnak semmi félelme nincs.

Az alvó teremtmény ártalmatlannak tűnik.

A madár egyre merészebb. Nem érez veszélyt, fenyegetést.

Mindaddig, amíg túl közel nem merészkedik a macskához.

Ne gondolnám, hogy merész, Felség. Mindig is tudtam, egy macska alvása megtévesztő.

Mára feledkezzen meg róla, bíboros úr.

De ne felejtse el, a balettemet, amit látott...

a "színházamban".

Bíboros úr, a király nevében le van tartóztatva! Vigyétek!

Boldoggá tesz, hogy vissza tudtam helyeztetni a helyére a nagy bíboros portréját,

Monsieur Colbert.

Lehet, hogy ez egy jel, Eminenciád.

Biztosan.

Kívánja tudni, hogy állnak a pénzügyei?

Rosszul állunk?

Papíron - jól. Az apátságoktól érkező bevétel az eltérő

álláspontok díjazására és az összes többi jövedelem a fővárosban nem rossz.

De ez egy agyrém, Eminenciád. Mindezek soha nem jelentenek kézzel fogható pénzt.

Az évek során semmi sem érkezett be.

Аz annyira sikeres befektetés, mint a kereskedelmi flotta, hasznát elvitte a háború...

és a szükséges személyek megvesztegetése.

Akkor valójában, hogy állunk, Monsieur Colbert.

Eminenciád tudja, hogy nálunk most két pénzügyi felügyelő van:

Nicolas Fouquet és Abel Servien urak. Ők vezetik az állam könyvelését.

Éppen ezért az Ön számláját el kell különíteni tőlük.

Elkülöníteni, elkülöníteni. Milyen okból?

Végtére is, ami az enyém, amiből vásárolni szeretnék, azt visszaadom az államnak.

Miért különítenénk el?

Mert megköveteli a megfelelő irányítást, Eminenciád.

Meglátjuk.

Ó, Venezia! Маttео! Szépségeim!

Köszönöm, Agnes.

Tudjátok, hogy Monsieur Colbert célul tűzte ki, megfoszt titeket attól, amit megérdemeltek, kedveskéim?

Tudja, hogy nagyszerű, páratlan alkotásokat rendeltem Önnek?

Méltóan az ízléséhez.

Nem akarja még egyszer? Annyira jó volt.

Örültem, de várnak az ügyeim.

"Az ügyeim" csak ezt hallom! Nem is úgy beszélsz, mint egy király!

- De, nehogy dicsekedj emiatt. - Mi miatt?

Hogy a királlyal csináltad.

Nesze. A borért. A szerelemért nem szoktam fizetni.

Ennyiért, uram, bármikor kaphat nálam bort.

Vivonne! A lovakhoz! Nyeregbe!

Az enyém véresre harapdált.

Az enyém meg megmart.

Mit mond Olympia-nak, Felség?

Semmit. És te is hallgass!

Mazarin bíboros úr kéri Felségedet, fogadja őt.

Maradjon, Francoise, kérem!

Bíboros úr, sejtem, hogy miért van itt.

Az unokahúgairól akar beszélni velem.

Igen. Vagyis, csak az egyikről.

Hortensia-ról?

Ő még csak nyolc éves!

Lauráról?

Feleségül adtam Mercœur herceghez!

Marie-ról?

Felséged jól tudja, hogy Olympia-ról akarok beszélni.

Csak viccelek barátom. Ne vágjon már ilyen arcot.

Úgy tájékoztattak, a király közömbös Olympia iránt.

Ez minden?

Pedig Ő imádja őt.

Ezt megtudhatta volna a kémei nélkül is.

Magam is elmondhattam volna Önnek, hogy a fiam szereti az unokahúgát.

Igen, de Ő, a La Motte lánnyal hempereg.

És egy falusi lánnyal.

Hogy-hogy?

Úgy látom, nem tud mindent.

Vannak mások is?

Egy hölgy, akit megkértem, annak nem ő volt az első. Csinálta már más férfiakkal is.

De ez...

Tetszik, hogy meglepődött.

És mikor szokik le erről?

Talán Olympia-nál megáll.

Engedelmével váltanék vele néhány szót.

Ezen a területen, úgy gondolom, az Ön tanácsa felbecsülhetetlen lehet.

Asszonyom, nekem férjhez kell adnom Marie-t az unokahúgomat. És nem...

Az én királyi fiam nem megfelelő az Ön Olympia-jának?

- Ez lehetetlen. - Miért?

Franciaország királyának egy nemes hölgyet kell feleségül vennie.

Engedje meg, hogy gondoskodjak Olympia-ról.

A királynak is tanácsos volna, ha mérsékelné az étvágyát.

Ön képes lesz meggyőzni erről. Hadd szórakozzon. Ne foglalkozzon vele.

- Majd találkozunk! - Viszlát, Felség!

Gondolom, Felség, a könyvtárból jön,

ahol valami jót olvashatott.

Hajlandó vagyok meghallgatni bármilyen szemrehányást, Keresztapám.

A vádak túl súlyosak, hogy egy szóval el lehessen mondani.

De fáj nekem, ahogy elnézem Felséged kicsapongásait.

Elismerem, hogy az utóbbi időben nem mindig viselkedtem királyhoz méltóan.

Igen.

Lajos, Ön mindenen meglepődik, amióta elérte a nagykorúságát.

Bölcsebb lett.

És Ön Keresztapám, majd meglepődik, ha megtudja szándékaimat.

Szeretném tudni.

A koronázás után leszek csak igazi király. És akkor senki nem vonhatja kétségbe döntéseimet.

Szép szavak. Mi inspirálja őket?

Az eddig tapasztaltak.

Emlékszik arra a szörnyű estére, amikor menekülnünk kellett Párizsból Saint-Germain-be?

Emlékszik a végtelen árulásokra, az aljasságokra, a rosszindulatokra?

Emlékszik hányszor került az életem, az anyám élete veszélybe?

Emlékszik mennyit szenvedtünk a Fronde alatt?

És ami a legrosszabb, a családunk?

Persze, hogy emlékszik.

Ön semmit sem felejt el, és én sem.

Mindent ki kell vizsgálni.

Legyen mindig mindenekfelett. Kerülje a szenvedélyeket és az erős ragaszkodást.

Ön nagy dolgok végrehajtója lesz.

- Tudom, hogy aggódik Olympia miatt. - Ő nem Önnek való, Felség.

Ön már házasított ki unokahúgai közül jól csengő családnevekhez.

De egyikük sem volt méltó a hírességekhez, Felség.

Egyszer elmondom ezzel kapcsolatban milyen gondolat merült fel bennem.

Megijeszt.

Férjhez adom unokahúgomat Anne Marie Martinozzi-t Conti herceghez.

Ügyes. Nagyon ügyes. Gyorsan megbocsájtott unokatestvéremnek Continak.

Nem bocsájtottam meg neki. De a leghatásosabb fegyver a kedvesség.

Longueville hercegnő gutaütést fog kapni.

Hogy merészeled?

Feleségül veszem Mademoiselle Martinozzi-t. Akár tetszik, akár nem.

A bátyánk Conde megtiltja, és én is.

Amikor Mademoiselle de Chevreuse, eljön, engedély nélkül kezembe veszem a saját ügyem.

Armand, nem vagy tisztában a saját származásoddal.

Ez a lány, egy senki.

De gazdag. És mi már nem.

A legnagyobb ellenségünk unokahúga!

De számomra, ő a tökéletes feleség.

Válassz Armand: ő vagy én!

Ő.

A király!

Köszönöm, hogy eljött hozzám, Felség.

Imádkoztam az egészségéért, Madam.

Már a jelenlététől is jobban vagyok.

Ön körül jó a társaság.

A bátyám, a bíboros igyekezett körém gyűjteni a szeretteinket.

Igen, szépen vagyunk? Mit mondott az orvos?

Felség. Madame Mancini hamarosan jobban lesz.

Ez csak egy rövid lefolyású rosszullét.

Kívánom, hogy mihamarabb jobban legyen, Madame.

Megérint a figyelmessége, Felség.

Madame de Motteville kérte, jöjjek ide, de nem mondta miről van szó.

A békéről, Spanyolországgal.

A békéről?

Házasság révén. A fia házassága a spanyol infánsnővel.

Ó, Istenem, ez lehetetlen!

Csak abban az esetben lehetséges, ha titokban járunk el.

Az északi szövetségeseinknek, elsősorban a briteknek, nem tetszene,

hogy bátorítjuk őket a harcra Flandriában, és közben a hátuk mögött békét kötünk a spanyolokkal.

Ez örültség. És, ha igen, mi a biztosíték, hogy megvalósítható?

Itt jön képbe a politika.

A lelkem mindig arra törekedett, hogy Spanyolországgal a háború véget érjen.

De én ismerem a bátyámat, ( IV.) Fülöp spanyol királyt.

Nem adja feleségül Mária Terézia lányát a francia királyhoz.

A bátyja is békét akar.

- Honnan tudja? - Tudom.

És én mért nem tudom?

Megkértem Lionne urat titokban menjen Madridba.

Szeretném, ha elterjesztené azt a hírt,

hogy a francia király házasságra lép az unokatestvérével, Savoyai Margittal.

Ez a legjobb módja, hogy lenyomjuk az arrogáns spanyolokat.

Kétszínűség Angliával, kettős játék Spanyolországgal, ez már túl sok!

Tudniuk kell, hogy mi akarjuk és keressük is a módját annak, hogy segíthessünk.

Mindez túl veszélyes.

Ezt a tervet csak Őfelségének mondtam el.

Rajtunk kívül igazán senki sem tud erről?

Így lesz még egy rejtély, ami összeköt minket.

Giulio.

Giulio.

Még akartam volna mondani valamit Önnek.

Szintén fontos?

Ez Öntől függ.

Ha spanyolul mondaná nekem,

leolvasnám az ajkáról.

Mondja már.

Te quiero! (Szeretem Önt!)

És ha a király nem hagyja jóvá ezt az elképzelést?

Muszáj lesz jóváhagynia.

Nagyon lelkesedik Olympia-ért.

Olympia-nak már nagyszerű partit találtam, Savoyai Jenő herceg személyében.

Bocsánat, eltévedtem...

Nem hiszem.

Arról nem tájékoztatott a levélben, hogy ilyen ruhában lesz.

Nagybátyja arra tanított, levélben ne közöljek semmi fontosat.

Tudva, hogy Madame de Venel is elolvassa.

Már nyolc levelet váltottunk, és a nevelőnő nem vett észre semmit.

Trükkökhöz kellett folyamodni.

Sajnálja, Marie?

Nem.

Nem.

Amikor először megláttam az anyja ágya mellett,

egy szokatlan érzés kerített hatalmába.

Milyen, Felség?

Miért nem hív Lajosnak?

Azért, mert Ön a király.

Önnek - nem.

Amikor meglátott, azt érezte...?

Kérdezem, mert tudni szeretném, nem ugyanarról beszél, amit én is érzek most?

Hát...,

hogy képesek leszünk megérteni egymást.

Igen. Megérteni egymást.

Amikor hozzám beszél, ne úgy, mint a többiek.

Legyen őszinte. Kitérők és szertartások nélkül.

Azt kellett tennem, ezért bujkáltam Ön elől.

Madame de Venel azt mondta, soha nem szabad a király szemébe nézni.

Ez csak Olympia-nak szabad.

Madame de Venel ostoba. A világ tele van bolondokkal és gazemberekkel.

De senki sem zavarhatja meg a mi barátságunkat.

Ne álljunk itt. Menjünk, mutatok valamit, ami tetszeni fog.

Sétálva?

Őfelsége a könyvek előtt ült sokáig, aztán úgy döntött sétál egyet.

Mi ez a változás?

A király friss levegőt akart szívni.

És kivel szívja azt a friss levegőt?

Nem tudom, Eminenciád. Őfelsége nem kért a kíséretünkből.

Lehet, hogy Monsieur de Vivonne-nal?

Az lehetetlen, Felség. Én találkoztam Monsieur de Vivonne-nal, amikor idejöttem.

Szerintem is.

Castella abbé azt mondta átadta a leveleket.

Leveleket?

Amit unokahúgom, Marie írt a királynak, és a válaszlevelet.

Mit tartalmaztak a levelek?

Ajánlások, hogy milyen könyveket olvassanak, gondolatok a zenéről és a tudományról.

Ezzel nincs semmi baj.

De néhány szó jelentését nem lehet tisztán érteni.

Ez a Castello abbé elég gyermeteg.

Tévedhetett.

Marie-ra cseréli Olympia-t?

Ez nyilvánvaló.

Titkosak voltak a levelek?

Hihetetlen, ugye?

A levélben kérdeztem Öntől, olvasott egy bizonyos angol költőtől?

- Shakespeare. - Olvasta?

Igen. És... Cervantes "Don Quijote" regényét is.

- És Corneille urat? - Igen.

Hősei itt vannak a szemeim előtt.

Tudja, hogy az anyjának, a királynőnek van egy kedvenc sora Corneille úrtól?

Nem, nem tudtam.

Chiméne mondja: "Keresem a magányt, hogy átsírjam az éjszakát".

Monsieur Corneille-nek nagyon elegáns szavai vannak.

És Dante? Szereti az "Isteni színjáték"-ot?

Tetszik minden, amit Önnek köszönhetően megismerek.

Ennek utána járunk!

Jó napot. Itt készítik a "Mazarinette"-tet?

Á, Mademoiselle hallott az új termékeinkről?

Azt mondják finom.

Döntse el maga. Vegyen, Mademoiselle. Ön is, fiatal barátom.

A Mazarinette édes és illatos.

És miért "Mazarinette"?

Így nevezik Mazarin unokahúgait (Mazarinettes).

Azt mondják, olyan sokan vannak, hogy nem tudja megszámolni őket. Bár ez a gazember számolni azt tud!

Nem kóstolja meg?

Na, milyen a "Mazarinette"?

Csodálatos! Különösen "ez".

Ezek mind egyformák!

Nem jól gondolja. Mindközül az "enyém a legjobb".

Nagyra értékelem a süteményüket, de a szavaival nem értek egyet.

Miért, mit mondtam?

Ha, Monsieur Mazarin nem lenne, Ön most a spanyolok kezén lenne.

Örülhetünk, hogy egyáltalán túléltük. A bíboros mentette meg a francia trónt is.

Látom, ezt jól tudja.

A bíboros kertésze vagyok.

Akkor ismeri őt.

Igen, és a királyt is.

Azt mondják, Ő tudja, mit akar.

Őfelsége megtiltotta, hogy a parlament beavatkozzon az államügyekbe.

Franciaországban csak egy király van, a neve XIV. Lajos.

Őfelsége, a királytól.

A királytól?

Nekem?

Nekem volt igazam, de kínos. Маrie! Látja?

Azt hiszem, kandírozott gyümölcs lehet.

Megőrülök érte! Istenem, bocsáss meg!

A falánkság, bűn. Remegek a várakozástól.

Segítség!

Nos, Madame de Venel, megnyugodott?

Azt hittem meghalok. Eminenciádnak fogalma sincs, mennyire megijedtem!

Még mindig remegek. Őfelsége vicces kedvében volt, és Marie kihasználva az alkalmat elfutott.

Megijedt, ahogy Ön is. Más magyarázatot nem látok.

Nem tarthatom állandóan szemmel.

Követni Marie-t, hogy tereljem a helyes úton, mint kiderült ez lenne a dolgom.

De, ha minden lehetőségnél el akar tűnni, nem tudok mit tenni.

Marie a királlyal Flandriába megy.

Háborúba? Viccel velem?

Nem féltem őt. Ön elkíséri, hogy ne megszégyenülve jöjjön onnan vissza.

Eminenciád háborúba küld engem.

Isten segítségével teljesítem küldetésemet, ha Eminenciád így kívánja.

Megteszem Madame Mancini kedvéért...

Tegye Marie kedvéért. Úgy jobb lesz.

Oda kell mennem, asszonyom.

Ha minden jól megy, ahogy én is szeretném, utoljára harcolunk a spanyolokkal.

Utoljára, Ön nélkül.

Van még egy rossz hírem. Retz bíboros megszökött.

Megpróbálják elkapni?

Erre nincs szükség. Spanyolországba menekült, onnét Rómába.

Minden rosszat fog onnan ránk fújni. De nem kell tőle tartanunk.

Ne hagyjon magamra, kérem.

Este várjon!

Imádkozom Isten bocsánatáért! Látja, hogy Ön mit tesz velem.

Ne beszéljen így.

Csak sírok.

Utat engedtem az érzelmeimnek, mert senki sem tilthatta meg.

Ebből csak az hiányzik igazán, hogy nyíltan vállalhassam azokat.

Ön ismeri azt az érzést, amikor a szerető kedvese távol van.

Halljuk, ahogy a másik lélegzik, látjuk a szemeit.

Miért nem enged a szerelem egy perc nyugalmat sem?

Szenvedek, barátom. Szenvedek, mert szeretem Önt.

De a fájdalmamra Ön nincs tekintettel.

Korábban nem tudtam, hogy a szerelem ilyen szenvedést is okozhat.

Nem tudom kifejezni, mit érzek.

Nem is tudja milyen erőfeszítésekbe kerül megkapaszkodnom ezekbe a fájdalmakba,

ezekbe a könnyekbe, amelyekről Ön beszél.

Mivel az embereknek látniuk kell, hogy mit képviselek az állam nevében. És Önnek is.

Flandria, 1658

Mit csinált, Monsieur Vallot?

Kitisztítottam a király gyomrát.

Hogy érzi magát, Felség?

Felség, tudom mi okozta ezt a kellemetlenséget. Napszúrást kapott.

Маrie...

Marie, ne menjen el. Ön nélkül rosszul érzem magam.

Honnan tudja, hogy a felség napszúrást kapott?

Végig követtem a szememmel.

Felség, elvesztette a kalapját a dűnéknél. Most ezért lázas.

Bácsikám! Nálunk Olaszországban készítenek gyógyszert láz-és napszúrás ellen.

Ez nem napszúrás, Mademoiselle! A király hamarosan felkelhet.

Monsignor, a köpölyözésének semmi értelme!

Könyörgöm bácsikám, mondja meg nekik, készítsék el ezt a gyógyszert.

Ez segíteni fog Őfelségén, tudom.

Tegyék, amit mond!

Én magam elkészítem.

Mire van szükséged?

Cinkona trópusi fa kérge és zsálya.

De ezek nálunk nem találhatóak!

Menjenek. Érdeklődjenek mindenhol! Szükség van rá. A király parancsára!

Felség, mi nem segíthetünk, ha azok, akik nem tudnak semmit az orvostudományról...

Az orvostudománynak ehhez már semmi köze! Ez szerelem. Idióta!

Маrie...

Маrie...

Eminenciád...

Ne szóljon senkinek erről.

Tisztában vagyok vele..., ez köszvény.

Megy a pletyka, hogy a király beteg. Vagy talán már meg is halt.

Meg kell védeni a Louvre-t.

Sokan álmodnak arról, hogy elfoglalták, abban a reményben, hogy Conde visszatérjen.

Retz pedig az Ön helyére.

Retz-cel mellé lőttem.

Mit kellett volna csinálni?

Levágni a fejét.

Mindenképpen meg kell győzni a királyt, hogy át kell adnunk a briteknek Dunkerque-et,

hálából a segítségükért.

Ez lehetetlen, csak Dunkerque-t ne!

Aztán majd visszavásárolja. Spanyolországnak éreznie kell, hogy magára maradt.

Akkor talán egyetért a francia békejavaslattal. És hozzáadja az infánsnőt a királyhoz.

A házasságra való tekintettel, van egy másik pletyka is.

Hogy a király elment és találkozott az unokatestvérével, Savoyai Margittal? Ezt én akartam.

És Marie?

Eminenciád, tudok segíteni?

Hozzon nekem tollat és papírt. Nem akarok semmit eltitkolni a királynő elől.

"Ma borzasztóan fáj a lábam. De külső tünetek nem láthatóak.

Ez az oka távol maradásomnak. És ez a fájdalom összehasonlíthatatlan bármi mással".

"Isten szerelmére kérem, először is az egészségére gondoljon. Minden másra csak azután.

A szívem vérzik Önért.

Annyi mindent szeretnék Önnek elmondani, de ehhez találkoznunk kell.

Papírra nem lehet bízni mindent...

Alig várom a visszatérését. Az Ön...

Аnnája".

"Fel kell készülnünk a király Lyon-i utazására, ahol találkozik unokatestvérével, Savoyai Margittal.

Úgy próbálom intézni, hogy erről a találkozóról értesüljön Don Primentel is.

Ha vállalja és ideutazik Madridból, meglátjuk, hogy határozott Spanyolország".

Ezen a folyosón egész éjjel nem őrködött senki!

Eminenciád, nem lehet...

Paolo, Lyonban vagyunk, nem a Louvre-ban. Itt nincs félni valónk.

Most dolgoznom kell. Majd hívom Önöket.

Azt mondtam, majd hívom....

Magam vagyok.

Mit tegyünk? Ez a fiatal Savoyai hercegnő úgy tűnik szerelmes a királyba.

Igen. És Don Pimentel meg dühös. Pedig mindez előrelátható volt.

Meghívom Pimentel-t Párizsba, a palotámba. Hogy megkérdezzük, miért elégedetlen.

Arról, hogy elégedetlen? Attól tart, hogy a király nem veszi el a spanyol infánsnőt.

Ezt én is így gondolom.

Ez azt jelentené, hogy Spanyolország kész elfogadni a békeszerződésünk feltételeit.

Ahogy én is vágyom erre. A békére, hazámmal.

Engem jobban izgat a Savoyai herceg.

Azt hiszem, gyanakszik, hogy a francia király nem akarja elvenni a lányát.

Meg kellene nyugtatnom.

Ezekben az ügyekben Ön nagy szakértő.

Ha van valami, amivel kiengesztelhetjük.

Monsieur Fouquet így is azt mondja, túl sokat költök.

Hallottam róla.

Igen, sokat költök.

De, ahogy Monsieur Fouquet gazdagodik a királyság rovására, és tudja,

hogy ez nem titok előttem, az ilyen ne utasítson el, amikor kérek.

Ön vagyonosabb, mint Monsieur Fouquet?

Minden vagyonom így vagy úgy, de Franciaországhoz tartózik.

Későre jár.

Don Pimentel!

Franciaország és Spanyolország akármennyire is ellenségek, tiszteletben tartják egymást.

Őfelsége IV. Fülöp is házassági szövetségről álmodik.

Házassági szövetségről?

Igen. Lánya Mária Terézia spanyol hercegnő és a francia király házasságáról.

Furcsa gondolat.

Amikor megtudtuk, hogy a francia királynak találkoznia kell a Savoyai hercegnővel,

azonnal ide indultam.

Jelen voltam egy megbeszélésen, ami nagyon felbosszantotta az uralkodómat.

Én megértem Eminenciádat, de értse meg Ön is Őfelsége elképzelését.

IV. Fülöp döntése nagyon váratlanul ért minket. Még soha nem hallottunk erről.

Gondoltam, ez az ötlet Eminenciádat is inspirálhatja.

Természetes volna Franciaország és Spanyolország közeledése egymáshoz.

Máskülönben törölhetnénk a Pireneusokat.

Ami engem illet, én megfelelőnek látom.

De még azelőtt, mielőtt előrehaladna királyunk házassága a Savoyai hercegnővel.

Ön beleegyezik? És a király?

Feltételezhető, hogy a király meghajol a szerződés előtt, mivel Spanyolország a szülőföldje anyjának, Anna királynőnek.

Úgy lesz, ahogy Excellenciád mondta, támogatom az elképzeléseit, ha Spanyolország is segít nekem.

Mi a teendője Spanyolországnak, hogy a segítségére legyen ebben?

Nagy áldozatokra kell törekedniük.

És most Eminenciádat hadd kínáljam meg kandírozott citrommal,

amit mi Olaszországban annyira kedvelünk.

A citrom sok betegségre jó.

Tisztítja a gyomrot és jól emészthető.

Маrie!

Маrie,

úgy látom, nyugtalanítja valami.

Nincs semmi bajom, Felség.

Túl becsületes ahhoz, hogy tudjon hazudni.

És, ha nincs semmi baja, akkor mit keres itt?

Figyelem, ahogy a király átsétál.

A házasságom körüli pletykák miatt aggódik?

Házasság?

Csak arról beszélhetnek, hogy látogatóban volt Don Pimentel Párizsban.

A nővéreim férjhez mennek, az unokatestvéreim házasodnak, Ön is házasodik. Mi a baj ezzel?

Egy király bármit megtehet.

Ne higgyen el mindent, amit mondanak. Azt fogom elvenni, akit szeretek.

Holnap találkozunk, ugye?

Igen.

Jól érzem magam Önnel.

Fogjon meg!

Szeretem, Marie.

Én is szeretem...

Monsignor, a becsületemet szeretném...

Nekem nincs rossz szándékom.

Engem akar, örökre? Tényleg?

Örökre, Marie. Feleségül veszlek.

Azt mondta nekem "te"! Ó, Lajos!

Te leszel Franciaország királynője.

Eminenciád... A királynő!

Csak valami nagyon fontos dolog lehet, Felség, hogy ebben a késői órában keresett fel.

Király nem szándékozik elvenni a spanyol infánsnőt, nem is beszélve a Savoyai hercegnőről.

Megfeledkeztünk valakiről. Marie-ról.

Megfeledkeztünk valamiről. A szerelemről.

Szeretik egymást?

Szerelmet vallottak egymásnak.

Biztos ebben?

A fiatal márki, követve kérésemet, tanúja volt ennek.

Nagyszerű.

Hogyan lehet kigyógyulni a szerelemből?

Attól tartok, gyógyszer itt nem segítene, asszonyom.

De Lajosnak az unokatestvérét, Maria Theresa-t kellene elvennie!

Könnyebb a szerelem nélküli házasságról gondoskodni, mint meghiúsítania szerelem nélkülit.

Giulio, kérem... Ha a bátyám rájön...

Ne aggódjon!

Flandriában már gondolkodtam erről, amikor láttam a király és Marie kapcsolatának alakulását.

És úgy határoztam...

Olympia-t ismét a király közelébe engedjük.

De Olympia házas.

Az nem számít.

Ez nem fog menni.

Akkor sem, ha biztosítom Önt, a férje boldog lesz?

Nem kívánom a kerítőnőt játszani, bíboros úr.

Akkor asszonyom... szét kell őket választani.

A király!

Felség,

ez túl nagy megtiszteltetés számomra.

Azt mondták nekem, Ön beteg.

A köszvényem kiújult.

Nekem is rossz. Mert Ön úgy döntött, elküldi Marie-t az Onís-i birtokára.

Ez hasznára válik Önnek és Őfelségének is.

Nem látok ebben semmiféle előnyös dolgot.

Közelebb tudna egy kicsit jönni, Felség?

Még közelebb.

Hajlandó elvenni a spanyol infánsnőt?

Nem, nem szeretem őt.

Az állam érdekében ez szükséges, Felség.

Az anyja, a királynő és én már elmagyaráztuk ezt Önnek.

Ez a frigy nem ok arra, hogy elküldte Marie-t. Az udvarnál maradhatna.

És, a szeretője lesz a felesége szemeláttára? Nem, Felség.

Ez lenne a legbiztosabb módja a boldogtalanságuknak.

Ahogy tehetem, megyek és találkozom Don Luis de Haro-val,

Őfelsége a IV. Fülöp spanyol király miniszterével.

Ön dicsőséges úton halad. Ezt nem állíthatja meg.

Áldását adta rám, nagybácsim, én pedig nem akarok zavart és nyugtalanságot okozni itt.

Lehet, hogy nem vagyok méltó az "udvari" élethez.

Indulj!

A király!

Megengedték, hogy írjak Önnek.

Ön, a király, és sír...?

Asszonyom, a Saint-Jean-de-Luz út, az én keresztutam. Gondoskodjon Őfelsége házasságáról,

én csak akkor tehetem, ha ő képes lesz elfelejteni azt, aki megzavarta a nyugalmát.

"Saint-Jean-de-Luz, 1659"

Egy nagy királynak uralkodnia kell saját érzelmei felett.

Ami a hozományt illeti... Eminenciád, feltételezem, nem felejti el: hogy, ha feleségül veszi

a francia király az infánsnőt, vissza kell adnia Spanyolországnak néhány tulajdont.

Miután Franciaország megkapta Spanyolországtól az egyéb javakat, Excellenciás uram.

Ez esetben az infánsnőtől meg kell tagadnunk az apai örökséget.

Erre nem emlékszem.

Eminenciád nem felejthette el a megbeszélésünket Párizsban, a palotájában.

Ha az infánsnő örököl apja után, Franciaország alárendeltje lehet Spanyolországnak.

Don Luis, Ön nagy politikus. És a legnagyobb királyt szolgálja.

Én meggyőzöm az uralkodónkat és a királynőnket a követelésük jogosságáról.

És igyekszem megfelelni... az Ön érdekeinek is.

De valamit kell kapnunk cserébe.

Mit az, hogy kapni?

Hogy ezért fizetnünk kellene?

A házasságon kívül Don Luis, mindkettőnk célja, a békekötés Franciaország és Spanyolország között.

Elfogadjuk ezeket a feltételeket... 500 ezer d'écus (korona)-ért.

Mennyiért?

500 ezer d'écus (korona).

Nem szükséges a teljes összeget egyszerre... kifizetni.

Az orvosai csak háborgatják.

Azt akarom, hogy meggyógyítsanak.

Nem eszik többet. Már rosszul is alszik.

Marie egész nap sírt. A levelei tele vannak könnyel.

Ezek a levelek csak fájdalmat okoznak Önnek.

Elszakadás Marie-tól, az fáj nekem.

Lajos, a bíboros segít elviselni ezt az időszakot.

A bíboros? Ezt az időszakot Ön, és Ő miatta kell elviselnem!

Az Önök kezében van a méreg és az orvosság is!

Önök keverték ki nekem ezt a mérget.

Az udvarnak Bordeaux-ba kell menni, igaz? Azt akarom, menjünk Brouage-ba.

Látni akarom őt.

Nem kéne ezt csinálni, Lajos.

Én vagyok a király, asszonyom. És ez a király parancsa!

Nehéz nap volt. De hála Eminenciádnak jelentős lépéseket tettünk.

Ezek a szúnyogok! És ezek a sikolyok!

A vadászok nagyon ünnepelnek, Eminenciád.

Csak a tambura hangjára tudnak vágtatni!

Zárja be az ablakot, hagyjuk Eminenciáját pihenni.

A király válaszára várok.

Azt akarom, mondja meg hová kell mennem a béke aláírása után.

Talán akkor nem lesz olyan mérges.

Ilyen állapotban nem tud menni!

Azt akarják, hogy kegyvesztett legyek? Az udvar Bordeaux-ba érkezett?

Megálltak pihenni.

Hol?

Hol álltak meg?

A király meg akart állni, Brouage-ban.

Parancsnok úr, hagyja őket magukra. Ez az utolsó alkalmuk.

Királyom.

Királyom.

Marie.

Azért jött, hogy elengedjen engem...

Csak téged foglak szeretni, Маrie. Az utolsó pillanatig.

Feleségül veszi az infánsnőt?

Teljesítem királyi kötelességemet.

Emiatt többé nem láthatjuk egymást. Ma elbúcsúzom Öntől.

Emlékszik Chiméne-re: "Keresem a magányt, hogy átsírjam

az éjszakát".

Most menjen! Kérem!

"Keresem a magányt, hogy átsírjam az éjszakát".

Figyelem! Perec és szívek!

Blanchard-nál mindig van valami új. A király és a királynő együtt. Szeretik Mazarin-t is.

Éljen az ifjú pár!

1661 március

Annyiszor jövök Önhöz, amennyiszer csak szeretné.

Felséged olyan jó hozzám.

Sajnálom, hogy az állapotom miatt... nem tudom szolgálni Önt.

Még sokat kell tanítania engem.

Bocsásson meg nekem.

Elválasztottam Marie-tól. Nagy fájdalmam volt ez!

De meg kellett tennem, Felség.

Hamarosan ezt Ön is be fogja látni.

Ön mindig is szeretett engem és ellátott tanácsokkal.

Hadd adjak egy utolsót, felség.

Önből nagy király lehet, ragyogása megvilágíthatja az egész világot,

ha egyedül

kormányoz.

és uralkodik.

Köszönöm.

Köszönöm.

Adja a fájdalmait nekem. Átveszem azokat.

El kell viselnem a szenvedést.

Ez a kötelességem, Isten előtt.

Elveszek Ön nélkül.

Most már tudom, a szerelem örök.

A király mindig is szeretni fogja Marie-t,

és Marie is szeretni fogja mindig a királyt.

Szerettem Önt.

Szeretem.

Ott, ahová megyek, ott is szeretni fogom.

Giuliо, Giuliо, könyörgöm!

Várjon.

A szívem nem szeretett senkit, Önön kívül. Ezt számon kéri Öntől.

A legnehezebb nekem... Itt hagynom Önt.

Hadd menjek, asszonyom.

Barátom!

Viszlát, Аnnа.

"Versailles, 1689 április"

Az emlékirat nem veszít semmit értékéből, ha hiányzik belőle néhány levél,

amit a bíboros Önre bízott.

Jeure úr, anyámról, Anna királynőről ne írjon semmit a bíboros halála után.

Felség, Motteville asszony azt mondta, Őfelsége a királynő nem árulta el

az érzéseit.

De csendben elolvasott egy sort Corneille úrtól.

"Keresem a magányt, hogy átsírjam az éjszakát"

"Keresem a magányt, hogy átsírjam az éjszakát"

"Keresem a magányt, hogy átsírjam az éjszakát"

Fordította: damina 2014 09 22