Original subtitles

Ezt, ezt, ezt.

Nem gondolod, hogy itt van valami?

Nem érezzük meg ezt.

Várjatok még egy picit, még 200 kilót is.

Ján, Ján, Ján, ide, hol a frerő?

Jó, akkor ezt a bűneládát itt hagyjuk jelnek, jó?

Jó.

Vagy a jel most leüt egy karót.

Csak már helyre szokó látni a tőzát.

Látni a tőzát, a tőzát.

Szerintem ez a legjobb kamerapozíció.

A kamera temetése színű kisfilm megy.

A kamera temetése színű kisfilm megy. A kamera temetése színű kisfilm megy. A

kamera temetése színű kisfilm megy. A kamera temetése színű kisfilm

megy.

Jó sok!

Vissza! Jó! És innentől kell a földet fújni!

Köszönöm.

A díszlet.

Ez az egész dolog, ezeknek mind van arcuk.

Ugyanolyan személyiségük van, ugyanúgy jelentenek valamit, mint egy emberi arc.

Van valami örökön való ellátkozót ezekben a helyekben.

És van valami olyan, ami... megváltozik.

Aki itt él, az itt is hal meg.

Tehát nincs sok esélye arra, hogy innen elmozduljon, olyan, mintha egy szigeten

élt.

hogy innen már úgy sincs tovább. És akkor az ember, hogy eljött a védére,

akkor meg is gyupszik.

Volt valami, amit megnyugtatok ezekben a helyszínekben.

Valahogy egy év állt a helyjel, és nem jutott eszébe most már

semmi olyan, hogy tovább, vagy nyomni kéne valamit, vagy csinálni kéne

valamit, vagy akarni valamit.

Nem.

Csak úgy ott vagy, úgy körülnézel, és úgy tudod, hogy ez most már mindig így

lesz.

És nem lázadsz föl valami nagyon érdekes módon.

De ez lehet, hogy csak azért van, mert én tudom, hogy innen én el tudok menni.

A rajz szerint még magasabban voltunk.

Gyere, még egy pillanatra ezt a tetőkeretet tegyük vissza.

Hogy még ezt a konyh dolgot egész biztosan elkezdjük.

Gyere!

Vigyázz, akarod le?

Köszönöm!

Az ács este is hív Dizeló.

Igen, azért nem jó ez, mert ez akármit csinálunk, ez mindig ilyen mézes

kalácsház lesz. És nekünk mogorvának kellene lenni. Érted? Ez a

gyerekkorunkban is milyen házat rajzoltunk. Kocka, ráhitető. És akkor

meg volt a meseház.

Vissza kell törni.

Mert filmezni csak a realitást lehet. Csak létre is lehet hozni a realitást.

Mert kiemelsz a valóságból egy... szeletet és az érdekelték.

Ez fikció.

Hát mert azzal, hogy fölveszed, azzal kreálsz egy rendet. És azzal azért, hogy

hova ülteted le a szereplőt, hova mozgatod a szereplőt, milyen irányba

küldöd. Ezek mind-mind döntések, amik teljesen nyilvánvalók, hogy egyfajta

koncentráció.

Egyszerűen meg kell találnod azt a point of view-t.

ahonnan te látod a világot, ahonnan ezt az egészet látod, és az lesz a vászon.

Minél hamarabb, akkor már a lóra figyelünk, a ló testét. Tehát akkor

minél előbb a ló látszik.

Így van.

Ló, ló, ló, ló harca.

János, ez az innen, igen.

És utána megyünk a Jani közelére.

Így van.

Jó? Jó. Megvan a monitor, minden? Ez gyújt.

Ján, Jerun, háromra.

Egyszerre.

Három, kettő.

Egy, tessék!

Látom.

Kicsit lassan.

Lassan.

Lassítani kell jobban.

János, nyugodtan tartatjuk, ez a jó, hogy osztani, hogy érezni, hogy csak

megyünk.

Ez a nyomtató hely.

Második kép.

Utána a harmadszónál elmegyünk, elmegyünk, így van. Utána végig a

Lanira, és utána elmegyünk át a Veseglerű, és utána vissza az egész.

Ne itt legyen a helikopter, hanem fölötte!

Akkor meg nem tudod megfogni, nem tudsz semmit csinálni ezzel a karral.

Oké, várjuk a helikopterot.

NAMASTE

Na figyelem, próba lesz.

Jó,

figyeljünk, róla lesz, videó, videófotó, és tessék!

Köszönöm szépen!

Meg kell érteni.

Jó,

ennyi, köszönjük!

Meg kell megnézni az egész processz a kamerával, és aztán megnézni,

hogy hogyan készülünk.

Meg kell megnézni, hogy hogyan készülünk, és aztán megnézni, hogy

hogyan készülünk, és aztán megnézni, hogy hogyan készülünk, és aztán

megnézni, hogy hogyan készülünk, és aztán megnézni, hogy hogyan készülünk,

és aztán megnézni, hogy hogyan készülünk,

Jánikám, azért kellene ezt a kurva nagy kabátot felvenni, mert az kurva sokat

takar. Hozd vissza a kabát!

De első István megvan.

Nem túszunk ricsi semmit.

Ott felolvassuk neked a forgatókönyvet, hogy tudjanak-e, hogy mit csinálják.

Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom.

Nem tudom.

Nem tudom.

Nem tudom.

Jani, leszállsz, Jani?

Így van.

Így van.

Ha jól van, itt használok.

Nem megyünk ma se. Ma se megyünk.

Ma nem megyünk. Ma nem megyünk. Ma nem megyünk. Ma már nem. Az jó, hogy

mondtad, hogy használok.

Szerintem az Erika arcán kérdezik. Az szép lenne, igen.

Így, ahogy itt áll és néz.

A Jánosok bezár.

És ez is, ez is így.

Nézzük egy kicsit, aztán szólni kell.

Igen, te elmész.

És akkor így.

Köszönöm szépen!

Visszaadok mindent, ha visszaadni lehet.

de nem adom vissza a szemed.

Belőlem fognak nézni téged és egy kék tavat, és amit a földön nézni még

szabad.

Visszaadok mindent, ha visszaadni le, de nem adom vissza a szemed.

Itt, ebben a panellakásban komponáltam tulajdonképpen az

összes Tar Béla filmet, talán az elsőt kivéve.

És ugye mindig az a nehéz ebben, hogy az

ember elcsípje azt a hangulatot, ami szerint a filmhez a legjobban alkalmas,

és ahhoz nekem arra van szükségem, hogy

teljes csend legyen körül, abból hallom meg végül is azokat a

belső motivumokat, amikről elhiszem, hogy azok jók, és ezért nagyon nehéz,

hogy csend legyen, mert soha nincs csend ebben a

lakásban, majdnem egyébként sehol nincs csend, úgyhogy...

Ezzel ment el az idő nagy része, hogy heverésztem, és vártam az ihletet,

megvártam, hogy csend legyen.

És... Aztán hozzászoktam, hogy csend, az nincs soha.

Mint ahogy végül is, most sincs ez, hogy kinyitják a vállakat.

Lehet hallani, hogy őrültem.

Nagy a zaj.

és csend vagy nincs.

De nem baj, mert koncentráció annyi

is csak elérhető, hogy rátaláljon az ember a belső csendjeire és a belső

hangokra, amiből zene lesz.

Te hallod ezt?

Mi ez?

Valami gép?

A lábák?

Valaki énekel?

Ki meri tútolni?

Fel fogunk robbantani mindent.

Ne hívjuk a rendőrséget.

Nem kell.

Mindenkit felrobbantunk.

Beletesszük a zakójába, vagy a fülébe.

Az orrába dobjuk bele a dinamitot.

Valahogy csak véget kell vetni ennek, nem?

Tehát... Tényleg nem volt és nem is lehet semmiféle fordulat.

Figyelem a Kó Mihályt, megkérjük, hogy fáradjon kit, és megkérjük a Víg művész

urat, hogy olvassa a szöveget.

Nem,

hogy te olvassad őket, ahogy te tanultad vele.

Mert a Józsi úgy mondja, hogy ők tanulták, és most az kellene, ahogy te

tegnap tanultad vele.

Menjen bele a filébe a húsamból.

Ahogy ő mondja, az baromi monotón és izés.

Hozzá én megszeretnék írni.

Ez nem.

Ez nem.

Ez nem.

Ez nem. Ez nem. Ez nem. Ez nem.

Ez nem. Ez nem. Ez nem. Ez nem.

Ez nem.

Ez nem.

Ez nem.

Jó napot!

Jó napot!

Elfogyott a pálinkám.

Hát azt mondta a Jani, hogy utána, amikor már elmondta, akkor teszem le.

Adjon egy üveggel!

Miért nem a városban?

Mert azt már rég elfújta a cél.

Jani, ne állj ott mit a faszát, adjon egy üveggel, gondolsz itt ezt a csajnak,

és kérdezed, hogy miért nem a városban?

Elfogyott a pálinkám, adjon egy üveggel!

Miért nem a városban?

Mert azt már elfújta a szél.

Adjál neki.

Miért fújta el a szél?

Mert minden tönkrement... Hogy a faszba ne fújta volna el! Miért?

Mert minden tönkrement, és minden lealjasodott.

Mert itt az embernek a saját ítéletéről van szó, mégpedig a saját ítéletéről,

saját maga fölött.

Amiben persze a Jóisten is rendesen benne van, hogy azt ne mondjam,

közreműködik.

És amiben közreműködik, az meg persze a legordenárébb teremtés, amit maga csak

el bír képzelni.

Mert megrontották a földet, tudja?

Mindenki jön, és János segítségével jöjjön.

Mindenki jön, és

János

segítségével jöjjön.

A próbában mindig jó, csak felvételben úgy értik, hogy nekik muszáj valamit

csinálni.

Oké, Fred, kezdjünk!

Fred, gyerünk, gyerünk, gyerünk, mert a lány eltűnik.

Fred, kérlek, kérem, kérem, kérem, kérem, kérem, kérem!

Jó napot

kívánok!

Misi, itt is, ez túl van játszva.

Megbeszéltük, hogy ahogy ott levonod a konzekvenciát, itt válsz szomorúvá

egyedül, hogy na, ez a fordulat bekövetkezett, baszdmeg.

És itt is túl játszva.

Túl van játszva.

Picsába, most jó a fény. Most találtuk, mert most melyik köz?

Mit molyoltok, hát van három CD-nk összesen.

Úgy nézik a Misi.

Jó.

Szólja, befejezte.

Csöndet, felvétel!

Én vagy Janók?

Ne, te!

Jó, jelben van a Misi.

Oké.

Fa nem mozog, szél nincs, lófasz van, bors itt, semmi nincs. Nem értem, mi

folyik itt, Zoli?

Kilenc perc tíz.

Semmi viharunk nincs, a picsába már.

Szellőcskék vannak.

Ennyi.

Kik tépünk a bícsre?

izé, szivar, tapernyő. A panamában csinálunk egy retrospektívet.

Csiki, te azt mondod, hogy megfinanszírozod az egészet.

Megkíteni le?

Csinálni.

Hát ez úgy kezdődött, hogy 90-ben hazajöttünk Berlinből,

és akkor nekiláttunk előkészíteni a sátántangót, amit csak

2000, illetve 92-ben kezdtünk el forgatni. Két év volt az

előkészítés, és bejártunk az egész magyar Alföldbe.

Tehát...

Gyakorlatilag ugye a zöld eljelölt rész az, ami az Alföldnek számít. Hát itt még

az országunk kívül is.

Szóval aki benne volt a sátántangóban, az elejétől a végét, az egy

olyan összetartó erő, mint a mai napig, ami egyszerűen tényleg...

És ugye nem lehetett nyáron forgatni, mert akkor felvonnak a levelek. Nem

lehetett télen forgatni, mert akkor óvat. Tehát csak egy kicsit lehetett

forgatni tavassza, egy kicsit össze, aztán megint tavassza, aztán megint

össze.

Hát kihalt az egész. Nincs, nem lakik itt már senki.

Hát hiába, így múlik el a világdicsősége.

Így lesz mindennek vége.

Ne jobb is, hogy már nem csinálunk ebből.

Ne nagyon nyissatok!

Jó.

Az is lehet, hogy ne szóljon oda az Erika, csak így írjon is valami.

Jó, és akkor most jön a Jani.

Most jön a Jani.

Oké. Ő kezdi, és amikor már elveszítettük, az Erika-t finoman húzza,

jó?

Figyelem eztek.

Ez a pozíció, ez kurva szép.

Amikor már megvan a Jani közeléje, az is kurva szép, és onnan már fordulni, az

már kurva szép. Azt én nagyon szeretem, erről nem tudnász le. És a forgás

egyébként csak ingyen elképzelhető, mert le akarom választani a térről.

minél hamar épp.

Ki akarom szedni a térből, és csak őt, meg a klubét szeretném látni.

Most ugye az a gondunk, hogyha itt most elindulunk együtt, a Fred valamit mond

ki.

És akkor ő így menne be.

Jani, egyél!

Próbálj! Tessék!

Készen vagyunk? Nézzük meg előről!

Erika, ébred? Próba indít, tessék!

Erika, odanézz!

Hosszabban nézhetsz.

Odanézz,

fölállsz.

Oké, nézzük meg még egyszer. Let's see again.

And when she goes, we are panning.

Oké, most mehetsz.

És akkor szerintem itt már elkezdhetsz süllyedni, Janak.

Igen.

Ezzel, ezzel, ebbe süllyedj bele.

Jó? Amennyire bírsz, süllyedj bele. Igen, de akkor megint le kell menni a

krumplira, nem?

Nem.

Jó rendben.

A tányérig, igen, ez jó.

Igen.

Igen, és most párhuzamosan vele.

Nagyon kicsit.

Teljesen neki jöjjön.

Jó? Mert akkor már kikerülsz. Jó,

menjen egy én macsakó.

Felvétel. Jó, köszönöm.

Figyelem, felvétel.

Hang nincs.

Nincs kamera indítva. Felvétel lesz, figyeljetek.

Oké. Kamera jön.

Zene.

Erika.

Rendező úr, kérek szépen egy száz cigarettát. Igenis, művész úr? Elnézést

kérek. Színművész úr? Igenis. Köszönöm szépen.

Két őrült rángatja a fát.

Nézem az ablakon. Hát ez boldog.

Jaj, hová indultál, lelkem?

Jaj, lelkem, kicsi lelkem, a madaram tovább, hová is indultál?

Köszönöm szépen!

Schmidt né madár volt.

Boldogan repült a felhők tejében.

Látta, hogy odalent valaki integet neki.

Lejjebbereszkedett, s akkor már hallotta Schmidt ordítozását. Miért nem főztél te

ribanc, azonnal gyere le.

De ő átrepült felette, s azt csiripelte, majd holnap.

Addig csak nem halsz éhen.

Érezte, hogy a hátát melegíti a nap.

Alacsonyabbra szállt.

Szeretett volna egy bugarat bekapni.

Első film vele a Macbeth volt nekem.

Macbeth.

Hát nem volt könnyű munka.

Béla, mi könnyű munka? Egyik sem.

Egyik sem.

Ha így jobban belegondolok, egyik sem volt könnyű munka.

Sőt, mindegyik kibabaszott nehéz is. Kúrva nehéz volt.

És képes arról, hogy különböző ilyen állatfajta embereket, amiket össze tudod

szenni például sátártangol vagy többé, képes rávenni különböző más jelegű

őrült, nem kimondottan társadalmi lényeget arra, hogy az ő

monomániás őrületében így közösen együtt gyalogoljunk és vegyünk részt.

Nem kis dolog ez.

Nagyon nem kis dolog.

A sátántongóban még hittük azt, hogy van az enyémnek történelmi, történelmi

formáló ereje.

Hittük a reményre, jó, hát nem ilyen módon megforgalmazva, de hittünk abba

bármelyik kisember, aki elindult az uton, a hosszú uton, ahogy aztán csak

baktattunk, baktattunk, baktattunk, meg kevertetítünk, és közben álmodoztunk

mindenféléről.

De itt már erősünk szó.

Nem lehet utolni. Nem, nem, ezt nem lehet.

Itt már csak egyek vannak.

Itt is el akarunk, hogy nem menjen, de nem lehet, nem tudom.

És akkor megmarad a 7-10 napok pontos mechanizmusa, csak egyre

lepusztultabban, egyre egyszerűbben, egyre nyersebben.

és egyre kevesebb szóval.

Az az érzésem, hogy mindenhol a világon mostanában a nyomor egy

előadás. És a Bélával azt érzem, hogy nem. Nem, nem,

egyáltalán nem.

Ez azért mondom, ez egy jelenlét, amiben vagy.

Ez történik velünk.

Egyébként meg szeretnék felmutatni a nyomort, meg játszani a nyomort, meg

mutagatni, meg illusztrálni rettenetesen.

Itt Bélának semmi éjjelről nincs szó.

Nem is lehet. Különben öri-hali.

Érted?

Abba a percbe.

De nincs kiút.

Hát, az nincs. Attól még ugyanúgy él-e tovább a napi életedet. Igen. Ugyanúgy.

Lehet, hogy már megsütni se lehet, akkor nyersen össze.

Enni kell.

Létezni kell.

Mi más tudsz csinálni?

Nyers krumplival kidansz és forradalmat csinálsz? Hát nem lehet.

Jó napot

kívánunk!

Kicsit késő, de nem volt vészes.

Megvártak a nézők.

Megvártak.

Türelmesek.

Polekák kivizkednek.

Ezért vesznek össze vele?

Ezért vesznek össze vele?

Nekem eddig 117 vagy mennyi.

De hát azokat én nem, hát egy csomó szar volt benne. A

legtöbb részes szar. Az

egyébként

jó érvés volt.

Hát tényleg jó érvés volt.

Gyerekek, lehetne, hogy kormány ide leteszünk?

Mikor felérnek... Még egyszer.

Mikor felérnek, megállnak, és se oszdol fel, se a lány nem mozdul.

Alul előtt arra néz, nyugat felé, mintha valamit keresne ott.

Aztán lassan, nagyon lassan az ellenkező irányba fordítja a fejét, Mint ha most

meg onnan válna valamit.

Ne, nem kell bevinned az iskállóba. Kivisszed a képen, oda... Én ott fogok

állni. Ezt mondtam. Jó, jó. Már kifele is akarom kihozom. És akkor... Itt? Nem,

nem. Itt már előre, oda kötjük, és onnan mindig is.

Kéne 20 kiló bármilyen krumpli, mert kell a zsákba itt feltölteni, mert

látod, meg is fel a tudóraknak, meg a súlyának is meg kell, hogy egyáltalán is

bepakolja a kordinámból.

Drága szívem, hogy fölpakolunk ahhoz, hogy utána le tudjunk pakolni. Na,

érted?

Most azért pakolunk fel, hogy utána legyen, mint lepakol.

Én gondolom, hogy ez még eleganter. Ha egy kicsit összeférsz...

Jó,

oké, ez az összeférés.

Persze. Húzzuk feljegy, hogy ne.

Jó?

Jó, vesz.

Oké.

Figyelem. Csendet kérünk. Róba indít.

Playback indít.

Ropikán. Ezt be tudod nyomni, vagy ez már nagy...

Oké.

Erika, Jani, gyertek!

Még tovább egy picit, Erika!

Jó!

Kulcs, Jani!

A zenő az 6 perc.

6 perc, Véla!

Erika benéz az ablakon, és Erika kinéz az ablakon.

Csurokkat a könnyed, nyugodtan. Kisírni sírhatsz csak.

Kopírozzuk mindenképpen. Na, csináljunk még egyet, aztán... Cél indít!

Kamera mehet!

Kamera!

Megy a felvétel!

Jöjjön! Jöjjön!

Ennyi! Köszi!

Hát nagyon régen volt, még egy gyerek voltam, talán 16 évvel ezelőtt, ha jól

emlékszem.

Miután állami gondozásból nőttem föl, hát egyszerűen megkértek minket arra,

hogy gyűjjünk össze, jó néhány gyereket összeszedtek, hogy menjünk le egy másik

csoportba, mert jönnek ilyen felvitett, próba felvitett készíteni, mert lenne

egy film, amihez kell egy gyerek.

Nos, hát érdekes így elnézni.

Hát ez azt hiszem pont a macska jelenetes kép, amiről beszéltem.

Hát ami eszembe jut, hogy elnézek, az az, hogy mindig szólt a Béla, hogy ne

bozsajogjak, mert nem biztos, hogy az a legjobb. De azt tudom, hogy az összes

jelenetnél állandóan bozsajogtam. Egyedül akkor nem, amikor éppen

meghaltam. akkor nem volt idő merre, de egyébként az összes jelenetet végig

mosolytam, és alig bírtam ki nevetés nélkül.

De szívem mélyén élveztem már gyerekként is, hogy kicsit foglalkoznak velem, mert

a viláik valahol hát igazából talán kis túlzással,

de szerintem túlzás nélkül ők szerettek a legjobban ebbe az életbe.

Ott voltak, amikor segítettek, vagy segítségre volt szükségem.

Jó ez is, visszagondolni rá világra.

Jó volt ebbe a csapatba belekerülni, és remélem, hogy még sokáig ez így is

marad.

Valahol egy családom van, azokat is ők képzik, leszámítva a gyerekeimet, akiket

imádok.

Úgyhogy... Hát nem is tudom.

Ó, hát én még azt szeretném mondani, hogy csináljuk meg ezt a két nappalt,

nyomjunk rá négy nap éjszakát, és utána jöjjön vissza a Markus,

és fejezünk.

Mit fejezünk meg karácsonyig?

A forgatás karácsonyig.

Az, hogy csináljuk.

Szia, Janikát!

Drága tanár úr, arra kérlek, hogy ma délután rászeretnék repülni erre a

lóval, elindulsz a szekérrel.

Úgyhogy igen, úgyhogy légy színe, piájál, jó?

Hát jó, hogy ott se vagy, félúton se vagy. Jó, most akkor állj le vele!

Addigra kiózanod.

Átsorogjatok még egy picit, valószínűleg azba. Jó.

Vigyázzál!

Jó?

Jó? Úgyhogy jó zanodás! Jó?

Jó?

Oké! Na, virúzz! Csáó!

Erika, lépszi, bebújj!

Képet kérünk!

Figyelj, próba lesz!

Próba lesz!

Most hány napja van itt szél?

Három napja. Három napja ilyen szél van.

Köszönöm.

Gondolkodtál még erről, hogy... hogy ott mi van a másik oldalon?

Nem gondolkodtam róla, hogy mit láttak ezek, vagy mit nem láttak.

Szerintem azt nem látták, amit szerettek volna látni.

Nem? Azt nem látták, amit szerettek volna.

Valami jobb létet szerettek volna látni, és nem láttak.

Azért fordultak ők vissza.

Tehát ott is ugyanaz volt, mint itt.

A nagy szegénység, meg a nagy bizonytalanság.

De mégis itt sincs semmi, mert nincs már víz. Igen, hát kiszáradt.

Krumplit esznek.

És mész néha a másik-másik oldalára?

Nem, nem szoktam elmenni.

Nagyon néha, nagyon néha. Tudod, mikor megyek arra? Hogyha fájér megyek, akkor

van arra pa.

tudod, ilyen kiszáradt pák vannak, és azt szoktam behordani tűzre. De most már

jön a jó idő, nem kell tüzelni.

Majd a télire majd hordok be.

A legtovább én maradtam itt. A legtovább én. Már mindenki elment, én még mindig

itt voltam.

Elpakoltunk már mindent.

És még itt voltam, mert még mondta a Gábor, hogy még van valami lehetősége,

hogy hát tud fizetni.

A forgatókönyve benne, hogy miért nem mentek tovább, csak hogy addig elmentek,

és kiszakoldultak, mert valamit láttak.

Tehát a semmit se látták.

A semmit se látták, az a helyzet.

Látták a...

Kilátkatlan szágot, hogy hiába mennek valahol, akárhova.

Szeretnék én itt maradni.

Ha lenne olyan körülményem, hogy maradhassak, tudod?

Csak az, hogy én is úgy vagyok, mint ők, hogy nincs meg a feltétel az élethez.

Nem életes.

Olyan, mint a pilom kimulás.

Ugye ezek a filmek talán pontosan attól lesznek mindig ilyenek, hogy ezekben

azok az emberek benne vannak, akik részt vettek ebben. Tehát mint szellemi

partnerek, akárhogyan számolom, ezek olyan

alapemberek, akik... Az Ágival egy

édes tova, 28 éve, hogy filmezik.

Még milyen jó, 25 éve dolgozunk én.

Krasznamurkaival 23 éve képtük az első forgatókor.

Tehát ennyiben igen, ez egy feudalisztikus szisztéma, hogy valakinek

el kell dönteni, hogy hol állok, mert ez nem egy demokratikus...

művészeti ág.

Egyébként is szerintem a művészetben nincs demokrácia. Mint hogy az életben

sincs, de általában igen, el kell dönteni.

Ez olyan, hogy itt jó volt lenni, ez is egy jó helyszín volt, egy olyan jó

atmoszférája volt meg a hizének.

Szóval hiába szegény az akkor is emberi.

Nagyon emberi.

Terméki.

Köszönöm, hogy megnézted!

Köszönöm, hogy megnézted!