Original subtitles

Downloaded from YTS.BZ

Official YIFY movies site: YTS.BZ

KÉTSÉG

KÉT ÉVVEL KÉSŐBB

ANNA EKBERG „DEN HEMMELIGE KVINDE” CÍMŰ REGÉNYE ALAPJÁN

- Sziasztok! - Itt a dán.

Jó reggelt, Louise!

- Tessék! - Hűha!

Gyönyörűek.

Ez igen!

Anyukád jobban van?

- Egy kicsit. - Egy kicsit.

Ha jobban lesz, gyertek el egy forró csokira a kávézóba!

- Rendben? - Rendben.

- Balder? 800, ahogy megbeszéltük? - Igen.

- Üdvözlöm anyukádat! - Jó.

Szia!

- Jó reggelt! - Szia!

Lássuk, mit hoztál!

Tökéletes!

Ez gyönyörű!

- A napi ajánlat rák lesz. - Jó.

- Remek. Köszönöm. - Beviszem a konyhába.

SOROZATGYILKOSOK

ÚTMUTATÓ A RENDŐRI ELJÁRÁSHOZ

Jó reggelt!

- Szia! - Későn feküdtél le?

Felébresztettelek?

- Nem, dehogy. - Biztos?

Igen.

Sikerült írni? Vagy elterelődött a figyelmed?

Milyen jól ismersz!

- Megint a piramisok? - Nem.

Nem?

Sokkal rosszabb. Beleástam magam a Kajlás-hegy történetébe.

Az egy szent hegy Tibetben.

Sok beszámoló van időbéli torzulásról.

- Szeretlek, te kis kocka! - Kösz.

Vannak összeesküvés-elméletek…

Megérkeztünk Tysnes szigetére.

Ezen az apró szigeten mindössze 2400-an élnek,

de a település a skandináv idők óta itt áll.

A sziget körül…

- Nagyon finom volt. - Üdv a családnak!

- Átadom. - Szia!

- Louise? - Igen?

Az a pasas már egy ideje bámul téged.

Persze megértem, mert gyönyörű vagy.

- Idejön. - Remek.

Helene?

Én vagyok az, Peter.

Együtt dolgoztunk.

Sajnálom, de nem vagyok Helene.

- Hogy érted? - Én Louise vagyok.

Ez vagyok én.

Louise Andersen.

- Elnézést! - Semmi gond.

Biztos van egy hasonmása.

Gratulálok Joachimnak és Louise-nak! Egészség!

Tessék! Kész a vacsora.

Sajnos kénytelen leszek beszédet mondani.

Szóval eljegyeztük egymást. Louise igent mondott.

Szerencsére. Végre!

Sajnos a gyűrű elég olcsó.

Már majdnem két éve élünk itt,

és sehol máshol nem éreztem magam annyira otthon, mint veletek.

Üdv nálunk!

Köszönöm.

Louise, csodálatos ember vagy.

Rejtélyes és varázslatos.

Eddig az életem nagy részét azzal töltöttem,

hogy hülye könyveken agyaltam, de sose fejeztem be őket,

csak belefeledkeztem a kutatásokba.

Eddig ennyire futotta. De ez már a múlté.

Te adsz értelmet az életemnek.

Minden egyes nap.

Nagyon szeretlek.

Én is téged.

Hadd mondjak én is pár szót!

- Rátok és a szerelmetekre! - Egészség!

- Ki az? - Megint az a pasi.

Kicsoda?

Egy dán vendég délután folyamatosan Louise-t bámulta.

Igen. Összekevert egy ismerősével.

- Oké? - Nem szeretnék beszélni vele.

Akkor elküldöm.

Igen?

Üdv! Helenével szeretnék beszélni.

Értem, de itt nincs semmiféle Helene, szóval…

Nézze, fontos mondanivalóm van a számára.

A múltjáról van szó. Oké?

Ne haragudjon, de szó szerint rossz helyen kopogtat.

Jól van.

Ez kellemetlen volt.

- Igen. - Nem volt ismerős?

Nem tudom.

Nem tudom, hogy ismerem-e. Nem hinném, de…

Mi a baj?

Kezdenek eszedbe jutni dolgok?

Nem tudom. Csak…

félelmet érzek.

Ha ez a férfi visszahozott pár emléket…

Ha kezdesz emlékezni dolgokra, kérlek, szólj, és megbeszéljük!

Jó.

Köszönöm.

- Aludjunk! - Jó.

ELMENTEM A SZÁRAZFÖLDRE.

AZ UTOLSÓ KOMPPAL JÖVÖK VISSZA DÉLUTÁN. SZERETLEK!

Jól van, Louise. Azért van itt, mert nem biztos a személyazonosságában.

Igen.

Pár éve eszméletlenül találták meg a kikötőben?

Igen. Vagyis egy hajón találtak meg, amikor beért a kikötőbe.

És súlyosan megsérült?

Igen. Bevertem a fejemet és a nyakamat, és eltört a karom meg pár bordám.

És nem tudja, hogy került a hajóra?

Nem.

Sokáig feküdtem a kórházban.

Az orvosok gyorsan megállapították, hogy amnéziában szenvedek.

- Akkor honnan tudják, hogy ön kicsoda? - Volt egy táskám.

Volt benne pár személyes holmi, és a személyim.

Így derült ki, ki vagyok.

Louise Andersen?

Igen.

És a dán rendőrség is elfogadta ezt?

Igen, mert megerősítettem nekik az információt.

Azt mondtam, hogy kezdenek eszembe jutni dolgok, és tényleg Louise vagyok.

És így volt?

Nem. Fogalmam sem volt, ki vagyok.

Miért nem szólt?

Nehéz megmagyarázni, de…

féltem.

Nem tudtam, ki vagyok,

azt akartam, hogy ez igaz legyen.

És ön utánanézett ennek?

Igen, rákerestem a neten, de nem találtam semmit.

Semmit?

Elég gyakori név.

És a rendőrség? Nem keresték meg a hozzátartozóit?

- Nem volt senkim. - Nem voltak rokonai?

Nem. Mint kiderült, nem voltam egy mintapolgár.

A rendőrség szerint párszor letartóztattak prostitúció miatt Koppenhágában.

Valamiért azt éreztem, hogy menekülhettem valami elől.

Ezért vagyok most itt.

Szeretném megtudni, ki vagyok, és mi történt.

Rendben.

Végezzünk egy DNS-tesztet.

Az igazi neve Helene Söderberg.

Két éve tűnt el a családjától Dániában.

A dán rendőrség azóta is keresi önt.

Nagyon sokan keresték.

Férjnél van.

Van egy fia.

Van egy fiam?

- Üdv! Joachim Bjørndal? Iben Rask. - Üdv!

Elmondaná még egyszer?

Volt nála egy személyi, amikor megtalálták,

ezért nem vizsgálták ki alaposabban az ügyet.

Ráadásul ő maga erősítette meg, hogy Louise Andersen.

És hol van most Louise? Vagy akkor nem is így hívják?

Nem. Helene a pszichiátriai sürgősségin van.

Bemehet hozzá, de szeretném hangsúlyozni, hogy megerősítettük a személyazonosságát.

Végeztünk egy DNS-vizsgálatot.

A dán rendőrség is megerősítette.

Már értesítettük Helene dán családját.

Van családja?

Sajnálom, néha jobban jönne egy rövidebb családnév.

- Söderberg úr? Elnézést! - Igen?

Fontos hívása van.

Elnézést!

Máris visszajön.

Igen?

Igen?

- Beszéltél a rendőrséggel? - Igen. Azt hiszem, mindent elmondtak…

Nem lesz baj.

A Helene egy nagyon szép név.

Megoldjuk.

Találkoznom kell velük.

Persze.

Van egy gyerekem.

Anya vagyok.

El kell utaznom Dániába, hogy kiderítsem, mi történt.

Persze.

Megértem.

De bármi is történjék, szeretlek.

És összeházasodunk.

ÜDVÖZÖLJÜK KOPPENHÁGÁBAN!

Kész is. Izgulsz?

Igen, nagyon!

Jól nézel ki.

Hadd nézzelek!

Igen.

Ez az.

Légy óvatos! Ne hibáztasd Helenét!

Szörnyű dolgokon ment keresztül. Biztosan össze van zavarodva.

Megérkeztünk, Söderberg asszony.

Ő az?

Igen.

Úgy tűnik.

Sziasztok!

- Szia! - Üdv itthon!

Nem köszönsz anyának?

Alexander?

Köszönsz nekem?

Nem akarsz köszönni? Gyerünk!

Alexander?

Utánamegyek.

Ő itt az anyám.

Igen.

Caroline.

Örülök, hogy végre itthon vagy.

- Megnéznéd Alexandert? - Persze.

Nincs semmi baja.

Én pedig Edmund vagyok.

Igen, gondoltam.

- Ez az egész olyan fura. - Tényleg az.

- Bemegyünk? - Persze, szívesen.

Hadd segítsek…

Köszönöm.

Arra!

Ez a gyerekkori otthonod. Itt nőttél fel apáddal.

Azok ti vagytok.

Ez a zongoraszoba. Itt gyakoroltál gyerekkorodban.

Ez pedig apád irodája.

Ismerős bármi is?

Sajnos nem igazán.

Figyelmeztettek minket erre.

Azt reméltem, hogy ha meglátsz minket Alexanderrel, beugrik majd valami…

A pszichológus szerint nem kizárt.

Reménykedjünk!

Köszönöm.

Mi történt, amikor eltűntem?

Apád nem sokkal az eltűnésed előtt halt meg.

Nagyon beteg volt, és hirtelen leromlott az állapota.

Te ápoltad, de nem volt egyszerű.

Apád halála valami sötétséget szabadított fel benned.

Gyógyszereket kaptál.

De attól tartok, hogy nem szedted őket rendesen.

Ezért egyre rosszabbul voltál.

Az eltűnésed után hónapokig kerestelek.

Eszembe sem jutott külföldön keresni,

amit életem végéig bánni fogok.

Helene, nem könnyű ezt kimondani,

de végül arra jutottam, hogy öngyilkos lettél.

Előtte már emlegetted az öngyilkosságot.

Ne haragudj, nem akartam ezt mind rád zúdítani.

Semmi baj! Én kérdeztem rá.

Sajnálom.

Szerinted felmehetek Alexanderhez?

Persze. Az első ajtó jobbra az emeleten.

- Köszönöm. - Szívesen.

Alexander?

Egyáltalán nem emlékszel rám?

Idővel majd fogok.

Hiányoztam?

Valahol mélyen igen.

Most már itt vagyok.

Többé nem megyek el. Rendben?

Alexander…

Sosem hívsz Alexandernek.

Akkor hogy hívlak?

Egyáltalán nem emlékszel?

Igyekszem.

Bogárkám.

Hát persze!

Itt Iben Rask.

Üdv, Joachim vagyok. A pszichiátriai sürgősségin találkoztunk.

Igen. Jó napot, Joachim!

- Üdv! - Hogy van?

Az egész olyan fura. Nem áll össze a kép.

Nem a krimiíró beszél önből?

Nem. Rákeresett Helene Söderbergre a neten?

Igen.

És mit talált?

Nem sok mindent.

Épp ez az. Nincs semmi.

Négy órán át kerestem, de nem találtam semmit.

Nincs közösségi médiája, semmi. Ez fura.

Alapvetően egyetértek önnel.

Aztán ott van a nő, akinek felvette a személyazonosságát.

Az igazi Louise. Ki ő? Hol van most?

A dán rendőrség vette át az ügyet.

Értem.

Van ott valaki, akivel beszélhetnék?

Igen.

A nagymamád mindjárt jön, jó?

- Jó éjt! - Jó éjt!

Helene?

Elaludt?

Nem.

De olvashattam neki.

Anyád vele marad, míg elalszik.

Igen, Alexander szorongósabb lett, miután eltűntél.

Ez a bor…

Ez volt a kedvenced.

Régen legalábbis.

Értem.

- Egészségedre! - Egészségedre!

Jó, ugye?

Mióta vagyunk házasok?

Bocs, biztos mondták, de minden összemosódik.

Nyolc éve.

Nyolc éve.

És hogy ismerkedtünk meg?

Apád cégénél dolgoztam. Pontosabban dolgoztunk, mind a ketten.

Most már az a mi cégünk.

Igazgatótanácsi tagok vagyunk.

Valamiféle szállítmányozási cég, ugye?

Pontosan.

Skandinávia negyedik legnagyobb szállítmányozási cége.

És én mit csináltam?

Te voltál a pénzügyi igazgató. Nagyon jól csináltad.

- A pénzügyes? - Igen.

- Azt tanultam? - Igen.

Van egy kávézóm a szigeten.

Az üzlet és a könyvelés mindig könnyen ment.

Na, tessék.

A kávézót nem egyedül vezetem.

A barátommal nyitottuk.

- Pontosabban a vőlegényemmel. - Igen, tudok róla.

Joachim.

Igen.

Látom, hogy…

Az ő gyűrűjét hordod.

Te mit gondolsz erről?

Én csak örülök, hogy újra itt vagy.

Örülök, hogy Alexander visszakapta az anyját.

A többit majd kitaláljuk menet közben, jó?

- Igen. - De…

Szeretnék mutatni valamit.

Hozd a bort!

- Gyere! - Oké.

Ezt a videót a születésnapodra csináltattuk pár éve.

Ez a te történeted.

HELENE 40 ÉVES

- Szia! - Szia!

Repülök!

Itt nőttél fel apáddal, miután anyád meghalt.

Sajnos fiatalkorodban meghalt rákban.

De apád imádott téged, és mindent megadott neked.

Elválaszthatatlanok voltatok.

Mi az irodában ismerkedtünk meg.

És én…

Szinte féltem tőled. Te voltál a főnök gyönyörű lánya.

De elnyertem a szívedet.

Fülig szerelmesek voltunk. Semmi sem választhatott el minket.

Fogd meg! Most rúgott egyet.

Alexanderrel igazi család lettünk.

Nagyon boldogok voltunk.

A hálószobátokban ágyaztam meg neked.

Edmundnak pedig a vendégszobában.

Úgy gondoltam, így lesz a legjobb.

Caroline?

Igen?

Köszönöm, hogy vigyáztál Alexanderre.

Ezt természetes.

Örömmel tettem. Imádnivaló kisfiú.

Én…

…jó anya voltam?

Olyan voltál, amilyenek lenned kellett. Nagyon szeretted őt.

Támogattad őt.

Nem értem, hogy felejthettem el őt is.

Vagy azt, hogy szültem egy gyereket.

Nem sejtetted soha?

- Néha, egy kicsit. - Tessék.

Az elméd megtréfált, de a szíved emlékezett Alexanderre.

Ne hibáztasd magad!

Most már itt vagy.

Szép álmokat!

Jó éjt!

Szia!

Szia!

Hogy megy?

Elég megterhelő.

Gondolom.

De milyen ott?

Kedvesek? Jól bánnak veled?

Nagyon nagy a ház.

Puccos.

Nagyon kedvesek.

Főleg Alexander.

Értem.

De találtál válaszokat, vagy…

Gondolom, azért mentél Dániába.

Nem, most csak próbálok befogadni mindent.

Ki kell derítenünk, hogy miért tűntél el!

Egy teherhajón kötöttél ki. Teljesen abszurd.

Joachim, én…

Időre lesz szükségem.

Most ennyit bírok elviselni. A többinek várnia kell.

Rendben?

Persze.

Szeretlek.

Én is szeretlek.

Majd jelentkezem. Szia!

- Szia, nagyi! - Szia!

Sziasztok!

Szia, David!

Szia, Alexander!

Nézd, ő az anyukám.

- Hogy hívnak? - Sziasztok, Helene vagyok.

- Két napja jött vissza. - Hol volt?

Sziasztok! Ők a barátaid?

Voltál már itt?

Nem.

- Én is voltam Norvégiában. Nagyon szép. - Oké.

Ideje bemenni!

- Szia! - Szia, bogárkám. Legyen szép napod!

Szia!

Szép napot, anya!

Készen állsz?

Igen. Remélem, segít visszaemlékezni.

Szia, Helene! Jó, hogy újra itt vagy.

Köszönöm.

- Jó reggelt! - Jó reggelt!

Szia, Helene! Jó újra látni.

Köszönöm.

Nagyon szép csokor.

Minden rendben?

Az a férfi hasonlít arra, aki felismert Norvégiában.

Igen, mert ő az.

A megfelelőségi osztályon dolgozik.

Norvégiában nyaralt, amikor meglátott. Szerencsére.

- Üdv újra itt, Helene! - Köszönöm.

Ez az utolsó ismert fotó Louise Andersenről.

Elküldtük a norvég rendőrségnek is.

Ők beazonosították, ezért lezártuk az ügyet.

Jó, de ki ő? Ki az a Louise Andersen?

Nem sokat tudunk róla. Prostituáltként dolgozott.

Eltűntként regisztráltuk, de az ő világában gyakoriak az eltűnések.

Ön szerint hasonlítanak?

Helene és Louise hasonlítanak?

- Vannak hasonlóságok. - Igen?

A magasság, a haj- és a szemszín.

De a rendőröknek nem volt okuk azt gondolni,

hogy nem a saját személyije van nála.

Rendben. De miért nem keresték Helene Söderberget?

Nem voltak nyomok.

A körülmények arra utaltak, hogy öngyilkos lett.

- Miféle körülmények? - A kórtörténete.

Helene az eltűnésekor súlyos pszichózisban szenvedett.

Jó napot, Söderberg asszony!

- Edmund megmutatta a régi irodáját? - Igen.

Ingrid vagyok.

- Tényleg nem emlékszik rám? - Sajnos nem.

Akkor kezdjük az elejéről!

Ingrid Jensen vagyok. Három éve én vagyok a titkárnője.

Előtte az apám titkárnője volt?

Pontosan. A betegségéig, amikor ön átvette a cég vezetését.

Sajnálom,

figyelmeztettek minket, hogy ne nagyon emlegessük a múltat önnek.

Értem. Ne aggódjon emiatt!

Pont, hogy próbálom visszaszerezni az emlékeimet.

Akkor talán…

Ez a könyv segíthet.

A cég tizedik évfordulójára készítették.

Rendben.

SÖDERBERG HAJÓZÁSI VÁLLALAT

ALAPÍTÓ: AKSEL SÖDERBERG

Hoztam önnek egy ízelítőt.

Éves jelentéseket és a negyedéves elszámolást.

Csak tájékoztató jellegűek.

Így könnyebb lesz visszarázódnia.

- Az első pár oldal… - A vezetői jelentés.

Pontosan.

Akkor pár dologra mégis emlékszik?

Úgy tűnik.

KÉPEK

RENDŐRSÉG

ELTŰNT SZEMÉLY HALMTORVETBEN LÁTTÁK

ELTŰNÉS ÉVE: 2024

VÉKONY HOSSZÚ, SÖTÉT HAJÚ

RÓLUNK

TÖRTÉNETÜNK

HÍREK - KÉPEK

NINCS TALÁLAT

Kikeresné nekem az összes cikket ezekkel a kulcsszavakkal?

Persze.

- Semmi? - Nincs találat.

Megvannak az újságok papíralapon?

Megnézem, mit találok.

- Persze. - Köszönöm.

Gyere ide!

Megvagy!

Ne! Hagyd abba!

Alexander!

- Készen állsz? - Igen.

- Mehet? - Igen.

A tiéd? Majd én.

Nyertünk!

- Elintézted. - Megvertünk, apa.

- Megvertük. - Igen.

Vigyázz!

Ez az!

Szép volt!

Egy pillanat.

Csapj bele! Ez az.

Bocs, ezt fel kell vennem.

Apa, ne!

Halló? Igen…

Kikötődött a cipőd.

- Jól tudsz teniszezni. - Köszi.

- Még haragszol apára? - Miért kérdezed?

Kiabáltál vele.

Mielőtt eltűntél.

Erre emlékszel?

Igen.

Éjszaka volt.

A felnőttek néha veszekednek.

De sokszor csak apróságokon.

Azt hiszem, rólam veszekedtetek.

Nem. Ez nem a te hibád.

Érted?

Oké.

- Megkóstolhatom? - Persze.

- Isteni, ugye? - Igen.

Ezt főztem neked az első randinkon.

Hiányoztál.

Sajnálom.

Sajnálom.

- Nem akartam… - Semmi baj.

Nem állsz még készen. Semmi baj.

Tudnod kell…

Helene? Minden rendben?

Igen.

Gyere, feküdj le!

Ez apám szobája volt, ugye?

Igen, amikor beteg lett, átköltözött ide.

Innen látta az erdőt. Azt mondta, megnyugtatja.

Tudod, hogy…

Mondott-e nekem valamit a végén? Mielőtt meghalt volna?

Nem tudom, drágám.

Nem ismeretem jól apádat.

REJTÉLYES HALÁLESET A HÁZÁBAN HALT MEG

- Ezt honnan szerezte? - A központi könyvtárból.

Minden digitális adatot töröltek, ami önmagában nagyon fura.

Ezért előástam a régi újságokat.

Igen. Miben segíthetek?

Ennek utánanéztek valaha?

Pontosan minek?

Hogy Helene apja milyen körülmények között halt meg.

Le van írva. Holtan találtak rá.

Utánajártunk, de balesetnek minősítettük.

Nincs ebben semmi.

De van még…

Louise-t… Helenét egy hajón találták meg.

Ezen a hajón.

Utánanéztek annak, hogy hogyan került rá?

Annak, hogy évekkel ezelőtt hogyan került egy norvég hajóra?

Mégis honnan tudnám?

Persze, megértem, de…

Érzem, hogy valami nincs rendjén.

Érti? Segítenie kell nekem.

Gondolom, az egyik kikötőben szállt fel.

Az ön helyében kikérném a hajónaplót, és megnézném a hajózási útvonalat.

Nem tehetünk mást.

Tíz, harminc…

És az ott?

- Alexander, indulnunk kell. Készülj el! - Jó.

Jó reggelt!

Megyek, segítek neki.

Anyád nagyon gondoskodó.

Örülök, hogy ő volt Alexanderrel a távollétemben.

Igen.

Gondolkodtam…

Amikor apámról beszéltél, nem említetted, hogy halt meg.

Alexanderrel kettesben voltatok itthon.

Senki sem tudja, mi történt.

Apád valahogy kijutott a szobájából, és elesett.

Leesett a lépcsőn.

- És én találtam rá, már holtan? - Igen.

Nem akartam elmesélni, mert nagyon megrázott téged.

Helene! Nem szeretném, ha újra elnyelne a sötétség.

1974 - ALKALMAZOTTAK A WILDERS UTCAI IRODÁK ELŐTT

Ingrid, tudja, miért hiányoznak ezek az oldalak?

Nem.

Azt hiszem, nekem is megvan ez a könyv otthon.

Ha gondolja, megnézhetem a hiányzó oldalakat.

Az nagyon jó ötlet. Köszönöm.

- Ingrid? - Igen?

Mit csináltam az eltűnésem előtti napokban?

Erről talán jobb, ha a férjével beszél.

Csak kíváncsi vagyok, hogy ön mit érzékelt akkor.

- Csak azt tudom, amit maga mesélt. - Igen?

A halála előtti hetekben az apja el akart mondani önnek valamit.

A halálos ágyán.

De már alig volt magánál, és mindig elfelejtette, amit mondani akart.

Sajnos, nem sikerült megtudnia, mit akarhatott.

Az eltűnése előtti napokban…

nagyon zaklatott volt.

Hogyan? Mit csináltam?

Meg volt győződve, hogy az apja figyelmeztetni akarta.

Hogy valamit tudnia kellett, mielőtt átveszi a céget az apjától.

A halála után elkezdett mindent átvizsgálni.

A szerződéseket, az utalásokat, az ügyfeleket, az útvonalakat.

Egyre inkább… Ne haragudjon, hogy ezt mondom,

de ez afféle rögeszméjévé vált.

Éjjel-nappal dolgozott.

Edmund mit csinált?

Edmund…

próbálta megnyugtatni magát.

Biztosította, hogy minden rendben.

Akkor ezért tűntem el.

Hogyan?

Mert rájöttem valamire. És nem apám halála miatt.

- Én csak azt tudom, amit láttam. - Igen.

Tudni szeretném, hogy pontosan mit csináltam az eltűnésem előtt.

- Min dolgoztam és kivel találkoztam. - Jó.

- Előkeresem a régi naptárát. - Köszönöm.

Egy valamire emlékszem. Elment a bankba.

Emlékszem, nagyon fontos volt önnek.

Furcsállottam, hogy nem a szokásos bankfiókunkba megy.

Értem.

Kikeresné a bank nevét? És a naptáramat?

Persze.

Söderberg asszony! Rég találkoztunk.

- Jó újra látni. - Önt is.

Miben segíthetek ma?

Amikor legutoljára itt jártam…

Miről beszéltünk?

Amikor kibérelt nálunk egy széfet?

Igen.

Pontosan.

Mi volt az akkori megállapodásunk?

Nem volt megállapodásunk. Ön kibérelt egy széfet.

A férje tudta nélkül.

Igen, pontosan.

HÁZASSÁGI SZERZŐDÉS

Igen, Ingrid?

- Megtaláltam a naptárát. - És?

Az eltűnése előtt

egy bizonyos Elisabeth Fauerskovval találkozott.

- Ismerős a neve? - Nem, ki az?

Az egyik alvállalkozónk, a JM Shipping vezérigazgatója volt.

Azt hiszem, ismerte az ön férjét.

Oké.

- Átküldöm a számát. - Jó. Köszönöm. Viszlát!

Viszlát!

Elisabeth Fauerskov.

Üdv, Elisabeth. Helene Söderberg vagyok. Mondja…

Nem akarok beszélni önnel. Ne keressen többet!

HAJÓÚTVONAL-ADATOK

FYKSESUND-HÍD

Charlie nem az apukám…

Szia! Most nem tudom felvenni, hagyjál üzenetet!

Szia, én vagyok.

Maradj csak, amíg szeretnél,

de találtam valamit, amit muszáj elmondanom.

Hívj, amint tudsz!

Köszönöm!

- Egészség! - Egészség!

Beszélni akartál valamiről?

Igen.

Válni készültünk?

Tessék?

Mielőtt eltűntem. Felmerült a válás?

- Ezt miből gondolod? - Van egy ilyen érzésem. Egy ködös emlék.

Egy emlék?

Igen.

Oké. Hát ez érdekes.

- El akartunk válni? - Nem.

Nem?

Oké.

Egyáltalán nem.

Ki az az Elisabeth Fauerskov?

Az egyik alvállalkozónk vezérigazgatója volt.

- Ismered személyesen? - Igen, osztálytársak voltunk.

És tudod, hogy miért nem áll velem szóba?

Ezt most nem értem.

Közvetlenül az eltűnésem előtt beszéltem vele.

Megpróbáltam ma felhívni, de rám tette a telefont.

Erre van egy egyszerű magyarázat.

Felmondtuk a szerződésüket, mert megszegték a versenytilalmat.

Törvényileg nem beszélhet veled.

Értem.

Drágám!

Kérlek, ne keveredj bele megint ebbe az egészbe!

Elveszel a tévképzetek hálójában, amik nem vezetnek sehová.

- Micsoda? - Zaklatott vagy.

Egyáltalán nem vagyok zaklatott.

Veszekedtünk miatta?

Alexander azt mesélte, veszekedtünk az eltűnésem előtt…

Gondoltam, talán Elisabeth miatt? Ez lehetséges?

Képzelődsz. Teljesen paranoiás vagy.

Csak kérdéseket teszek fel…

Jól van.

Próbáltam minél gyengédebben elmondani, de megpróbálom akkor újra.

Nem vagy jól.

Ezt hogy érted?

Valamiféle személyiség zavarod vagy skizofréniád van.

Az orvosok szerint korábban csak lappanghatott benned,

de apád halála miatt felszínre került.

Nem vagyok skizofrén.

- De… - Nem!

- Akkor mivel magyarázod? - Mit?

Elhagytad a családodat.

Elutaztál Norvégiába.

Ott új nevet vettél fel.

- Új életet kezdtél. - Igen, mert amnéziás voltam.

Mert beütötted a fejed.

- Igen. - Igen.

És egyszer csak egy hajón ébredtél fel?

- Hallod, miket beszélsz? - Igen.

Egy épelméjű ember nem tenne ilyet, nem igaz?

- Nem vagyok jól. Szédülök. - Igen. Ülj le!

- Ki akarok menni. - Nyugi!

- Nem. Friss levegőre vágyom. - Ülj le!

Friss levegő kell. Kérlek…

Elég legyen!

Elég!

Nem hagyom, hogy újra tönkretedd ezt a családot.

Jól van.

Menjünk fel. Pihenned kell.

- Üdv! - Jó napot!

- Joachim vagyok. - Joachim?

Gondolom, tudja, ki vagyok.

- Igen. - Jól van.

Beszélni szeretnék Helenével.

Sajnálom, épp alszik.

Ilyenkor?

Igen. Az elmúlt pár nap fárasztó volt.

Gondolom.

Jöjjön vissza máskor, ha beszélni akar vele.

- Akkor visszajövök holnap. - Tudja, mit? Az túl korai lesz még.

Majd jelentkezik önnél, amint lehet.

De Joachim…

Ha már itt van, valamit meg kéne beszélnünk.

Ráér egy percre?

- Persze. - Jöjjön!

Ő az anyám, Caroline.

Jó estét!

Menjünk be ide!

Joachim…

- Ezt Helenének hozta? - Igen.

Igen. Próbálom…

- Átlátni, hogy mi történt. - Persze, érthető.

- Nézzük át együtt? - Nem, inkább Helenével beszélnem meg.

Joachim…

Szeretne kérdezni valamit?

Mivel próbálja…

átlátni a helyzetet.

Azon tűnődtem, miért nem hozta nyilvánosságra,

hogy Helene eltűnt.

Furcsának tűnik.

Meg voltunk győződve, hogy Helene öngyilkos lett.

Nem akartam, hogy a sajtó ezen csámcsogjon.

Főleg Alexander, Helene fia miatt.

- Oké. És Helene apja? - Mi van vele?

Az ő haláláról sem adtak ki tájékoztatást.

Így van.

Méltatlan halál volt ez számára, ezért nem vertük nagydobra.

Ez… lenyűgöző.

Lenyűgöző?

Hogy csinálta?

A keresések nem dobnak ki semmit.

Mintha az egész család nem is létezne.

Hát igen. Erre is van magyarázat.

Mindent eltüntettünk. A cégünk egy osztálya intézte el.

De miért?

Úgy gondoljuk, a Söderberg család tragédiái nem tartoznak a nyilvánosságra.

Joachim, megértem, hogy ez nehéz önnek.

Elveszítette egy szerettét.

Sajnos az az igazság, hogy Helene, gyakran akaratán kívül

megbánt másokat.

Ezért lenne egy javaslatom.

Joachim…

Ha jól értem, van egy kávézójuk?

Ami most bezárt, mert egyedül nem tudja üzemeltetni.

Úgy tudom, évek óta egy könyvön dolgozik?

Nem értem, hogy jön ez ide.

Joachim, őszinte leszek: szeretnék anyagilag segíteni önnek.

Ez egy megállapodás.

Anyagilag nagyon jövedelmező önnek.

TITOKTARTÁSI SZERZŐDÉS

Szeretnék biztosítani, hogy Helene eltűnése és a családi tragédiánk

nem szerepelnek a jövőben semmiféle könyvben.

Mindketten tragédiákat éltünk át,

de leginkább Alexander sérült ezekben. Próbáltam megvédeni őt.

A jövőben is ez a prioritásom.

Megtarthatja a pénzét. Elmegyek.

Mondja, ön ittas?

Szeretne leülni egy kicsit?

Nem vagyok ittas.

Nem ivott semmit?

- Nem. - Rendben.

Nem ítélkezem.

Érthető lenne, ha ivott volna pár pohárkával.

Nem ittam semmit. Nincs rá szükségem.

- Rendben. - Jó.

Viszlát!

- Kitalál? - Igen.

Joachim…

Helene, mi a baj?

Gyere szépen, drágám!

Feküdj vissza!

Mit mondtál?

Edmund.

Edmund…

Tudom, milyen tud lenni.

De tudod, mit?

Borzasztóan összetört, amikor eltűntél.

Nagyon szeret téged. Alexanderrel ti vagytok a legfontosabbak neki.

Most nem tudom felvenni. Hagyj üzenetet!

Gyere ide!

Elisabeth?

BEJÖVŐ ÜZENETEK - ELISABETH

EDMUND, TÖBBSZÖR HÍVTALAK. FONTOS. HÍVJ VISSZA, ELISABETH

Jó reggelt!

Jó reggelt!

Te kezdesz. Ne leselkedj!

Kávé.

Telefonálok egyet, aztán mehetünk.

Te jössz!

- Mit kell rajzolnom? - Egy testet.

Oké

Most te jössz.

Kész.

Jól van.

Legyen szép napod!

Nagyon szeretlek. Te vagy a legjobb dolog az életemben.

Mi az?

Ugyanezt mondtad, mielőtt eltűntél.

Figyelj, nem fogok megint eltűnni. Oké?

Nem hagylak el többé, megígérem.

Soha!

Gyere ide!

- Szia! - Szia!

Menj!

- Szia, anya! - Szép napot!

Szia!

Mit keres itt?

Jobb, ha nem beszélsz vele. Az rontana a helyzeteden. Vigyázz magadra!

Vigyázok.

De nem fog elmenni, míg nem búcsúzom el tőle.

Lezárom vele a dolgokat, a családunkért.

Nyisd ki!

Szia! Kerestelek. Edmund mondta, hogy voltam nálatok tegnap?

Annyi mindent találtam.

Nem áll össze még a kép…

- Nem beszélhetünk itt. - Félsz tőle?

Ha bántani merészel, esküszöm, én…

Ne! Hagyd abba!

Azt kell hinnie, hogy nem találkozunk többé. Oké?

Bízz bennem!

Itt lakom. Ha el tudsz ide jönni, beszélhetünk.

Rendben.

- El kell búcsúznunk. - Jó.

Igazad van. Valami nem stimmel, de kiderítem, mi az, rendben?

Szeretlek.

Én is.

Rendben.

Elisabeth, beszélnünk kell! Nem haragszom magára.

Miért haragudna?

Ha Edmunddal viszonyuk volt, és ő szakított…

Nem tudom, mi történt, de lenne pár kérdésem.

Miről beszél? Nem volt semmiféle viszonyunk.

Akkor miért beszél velem?

Mert maguk aláírattak velem egy rohadt titoktartási szerződést!

Várjon, micsoda? Ki íratott alá magával ilyet?

Tudja jól.

- A férje. - Oké.

Ezt tegyük félre. Velem beszélhet, higgye el!

Ezt már hallottam. Akkor se fognak cselekedni.

Nem tudom, miről beszél.

Ha beszéltünk is korábban, nem emlékszem rá. Nem emlékszem.

Két évvel ezelőtt keresett meg.

Elmondtam önnek,

hogy felfedeztem, hogy az egyik hajónkat bűncselekményre használják.

Súlyos dolgokra.

Embercsempészet. Nőkkel kereskedtek.

A mi konténereinkkel.

Rendben.

Hogy jött rá erre?

Kaptam egy e-mailt egy nőtől, aki azt állította, van bizonyítéka.

A konténer belsejében készült képek, hajózási útvonalak, menetrendek.

Azt állította, hogy ez egy rendszer,

ami nem működhetne a cég vezetősége tudta nélkül.

Azt írta, együtt dolgozik a nőkkel, és szeretne találkozni.

Megadott egy címet.

De a találkozó előtt ön megkeresett. Azt mondta, majd ön intézkedik.

Találkoztam a nővel?

Nem tudom. Többé nem beszéltünk.

Őszintén szólva, arra gyanakodtam…

Hogy talán ön is benne van az egészben.

Többször próbáltam beszélni Edmunddal.

Teljesen elzárkózott.

Felmondták a szerződésünket.

Kirúgtak, és titoktartási szerződést kellett aláírnom.

Edmund egyik alkalmazottja meg is fenyegetett.

Egyedül nevelem a két gyerekemet. Megijedtem.

- Akkor továbbra is tart a kereskedelem. - Gondolom, igen.

Megvan még a nő címe?

Igen.

Ide hívott.

- Azt hiszem, itt dolgozott. - Jó.

Kérem, ígérje meg, hogy nagyon óvatos lesz!

Rendben.

Hogy hívták a nőt, aki írt önnek?

Louise.

Louise Andersen.

- Jó napot! - Üdv!

Miben segíthetek?

Louise-t keresem.

Máris fogadja. Menjen csak!

- Louise? - Majdnem. Lulu vagyok.

Mit kérsz inni? Pezsgőt?

Én Louise-t keresem. Itt dolgozott két éve.

Rendeld meg a pezsgőt!

Jó. Egy üveg pezsgőt kérek.

Louise-t keresed?

Igyál! Tegyél úgy, mintha egy átlagos vendég lennél!

Mit akarsz Louise-tól.

Te ismerted?

Igen.

- Kollégák voltunk. - Tudod, most hol van?

Nem, két-három éve nem láttam.

Mi történt vele?

Egyik este munka után azt mondta, nem jön többet.

Nem mondta, hogy miért?

Félt.

De nem tudom, miért.

Nem említette, hogy tud az itt zajló emberkereskedelemről?

Mind tudunk róla. Vagy legalább a lányok fele.

Adhatok egy tanácsot?

Vigyázz, kinek teszed fel ezt a kérdést!

Még egy kérdés!

Tudod, hová ment Louise?

Azt mondta, elhagyja az országot.

Norvégiát emlegette.

Ne!

Hol vagyok?

Hát felébredt!

Nyugalom! Ne keljen még fel! Ne siesse el!

Helene, emlékszik a gyógyszerekre, amit felírtam?

Tessék!

Kettőt vegyen be!

Nyissa ki a száját!

Helene, minden trükköt ismerek.

Jól van.

Sajnálom.

De sajnos szükséges.

Próbálj megnyugodni, jó?

Hol van Alexander?

Jobb, ha nem lát így téged.

Mit mondtál neki?

Az igazat.

Hogy rosszul vagy, és pihenned kell. Megérti.

Tudja, hogy beteg vagy.

- Haza akarok menni. - Igen.

- Haza akarok menni Alexanderhez. - Értem.

És bármikor indulhatunk.

De előbb intézzük el az adminisztrációt.

GONDNOKSÁG ALÁ HELYEZÉS

- Cselekvőképtelenné akarsz nyílvánítani? - Segíteni akarok.

Kezelésre szorulsz.

Helene…

Nem figyelsz rám.

Próbálok gondoskodni rólad, oké?

Nem szökhetsz meg újra.

Tudom, apám miről akart mondani. És azt is kiderítettem, ki Louise.

- Ezt nem fogod megúszni. - Szerelmem…

Képzelődsz.

Kitalálsz dolgokat.

A gyógyszer hamarosan hatni fog.

Összepakoltam neked pár napra.

Most pihenned kell.

Itt hagyom az iratokat, bármikor aláírhatod őket.

Szeretlek.

Remélem, hamarosan újra önmagad leszel.

Hahó!

Hahó!

Engedjen ki! Látni akarom a fiam.

PSZILOCIBIN

Együtt menekültünk.

Helene!

Helene!

Megtalált minket.

Ott egy hajó.

Szerintem rá tudunk ugrani.

Megőrültél?

A francba!

Gyere ide!

Keresnek engem.

Ismeri bárki ezt a címet?

- Nem. - Oké.

Alexander Edmundnál van.

- Ki kell szabadítanom onnan. - Megoldjuk.

Ismertem őt.

- Találkoztam Louise Andersennel. - Értem.

Bizonyítani tudta, hogy Edmund embercsempészetre használja a céget.

Kezdd az elején, hogy értsem!

Norvégiába menekült.

- Louise? - Igen. Utána mentem, és…

Egy hídon voltunk, és én…

Egy hídon?

Ez az?

Próbáltam kideríteni, hogy kerülhettél a hajóra.

Ha nem szálltál fel rá utasként,

arra gondoltam, talán ráugrottál valahol.

Figyelembe vége a hajó utvonalát és a híd magasságát,

ez csak itt történhetett.

Add ide a táskád, és fuss!

Majd én beszélek vele.

- Azt nem lehet. - Te eleget tettél már.

Add a táskád!

Menekülj! Most!

Állj meg!

Állj meg!

Helene!

Helene…

Ne csináld!

Helene…

Kérlek, ne!

Edmund volt az.

Megölte Louise-t.

Végignéztem, aztán leugrottam.

Adott nekem valamit.

Ez igen!

- Jól elrejtettem. - Túl jól.

Üdv!

Helene?

Segítség kell.

Találtam egyet.

Mit gondol, mi van rajta?

Valamiféle bizonyíték.

Értem.

Te jó ég!

Mi ez?

Embercsempészet.

Ezek a mi konténereink.

Edmund apám cégét használta erre.

- Tehát Elisabethnek igaza volt. - Igen.

Edmund el akarta tüntetni a bizonyítékot.

Mi az?

Az a hajó…

Már nagyon régóta együtt dolgozunk a tulajdonosával.

Bőven Edmund érkezése előtt.

Mikortól?

Vagy 50 éve.

Ezek az oldalak, amiket kitéptek az én könyvemből?

Azt hiszem, igen.

Az a helyzet, Helene, hogy a JM Shipping…

Apád maga kezelte a partnerek egy részét. Nem akarta, hogy belelássak.

A J. M. SHIPPING VEZÉRIGAZGATÓJA

ÖRÖK EGYÜTTMŰKÖDÉS

Sok minden utal arra, hogy Edmund is benne volt, de…

De ez egyértelműen jóval azelőtt kezdődött, hogy a céghez került.

Tehát az apám kezdte el?

Igen.

Akkor ezt akarhatta

bevallani nekem a halála előtt.

Edmund…

Mi a következő lépés?

- Biztonságban kell tudnom Alexandert. - Gondoljuk ezt át!

Szembesítem Edmundot.

- Ő egy veszélyes ember. - Nem tud bántani. Van bizonyítékom.

Adjuk oda a bizonyítékot a rendőrségnek!

Nincs időnk kivárni, míg a rendőrség átnéz mindent.

Edmundot egy sereg ügyvéd védi, bármit kimagyaráznak.

És igazad van. Edmund veszélyes, ezért kell kimentenem Alexandert.

„…letérjek az útról,

és bemenjek az erdőbe, amikor anyám megtiltotta.”

- Nagyi? - Igen?

Anya mikor jön haza?

Hamarosan újra itthon lesz.

Ne aggódj, szívem!

Aludj jól!

- Jó éjt! - Jó éjt!

Hazahozzuk Helenét.

Lefekszem.

Ha 10 perc múlva nem jövök vissza, gyere utánam!

Vigyázz magadra!

Jó, hogy újra itthon vagy. Kérsz egy pohár bort?

Kiderítettem, hogy apámmal mit műveltetek.

Vannak bizonyítékaim. Elrejtettem egy biztonságos helyen.

Alexandert akarom. Ha elengeded velem, nem megyek a rendőrséghez.

De el kell engedned, és nem követhetsz!

Fogalmad sincs, mi történik.

Nem engedhetlek el.

Többé nem engedem, hogy felszívódj az életemből.

Nem engeded…

Te hagytad, hogy eltűnjek.

És elintézted, hogy „megtaláljanak”.

Rendben.

A legjobb lesz, ha elmagyarázok mindent.

De utána szerintem velem akarsz majd maradni.

Igazad van.

Két évvelezelőtt rájöttél a cég szerepére az emberkereskedelemben.

Próbáltam megakadályozni. Mindent megtettem, de hiába.

Elszöktél.

Azt hittem, meghaltál Norvégiában.

De aztán kiderült, hogy új életet kezdtél.

Az elején nehezen hittem az amnéziában…

De úgy tűnt, mégis csak igaz. Vagy mégsem?

Megfigyeltél?

Igen.

Még szép!

Afféle rögeszmémé vált.

Ugyanakkor fájt

téged egy másik férfivel látni.

Nehéz volt, hogy nélkülem élsz tovább.

De elviseltem.

Aztán nem bírtam tovább.

Nem bírtam elviselni, hogy máshoz mész hozzá.

Haza kellett hoznom téged.

Helene…

Te az enyém vagy.

Mi összetartozunk.

Kockázatos volt hazahozni téged.

Abban bíztam, hogy nem nyered vissza az emlékeidet. Ezt persze butaság volt.

Hagytad, hogy a fiunk anya nélkül nőjön fel.

De legalább életben hagytalak.

És Louise? Őt nem hagytad életben. Megölted.

Ő a szerelmünk útjába állt.

Nem vagy normális.

Szeretlek.

A világon mindennél jobban szeretlek.

Elviszem Alexandert.

El fogsz engedni minket.

- Nem. - De igen.

- Nem. - De. Van bizonyítékom.

Azok apádat sarazzák be, és ő már nem tudja megvédeni magát.

A céget fogják felelősségre vonni.

És az a cég, szerelmem… Az a kettőnké.

- Ingrid! - Üdv!

Gyors kérdés.

Az emlékkönyvet lapozgatom épp.

- Igen? - Van egy kép 1975-ből.

Van rajta egy szőke nő.

Olyan ismerős valahonnan.

Ha feljelentesz, téged is belerángatlak.

Inkább oldjuk meg családon belül.

- Ne gyere közelebb! - Kuss! Alexander alszik.

Az a nő a baloldalon Caroline. Edmund anyja.

Anya, segítenél?

Ő is a cégnek dolgozott?

Igen. Előttem volt Aksel Söderberg titkárnője.

…nem bánhatsz így velem!

- Hallgass már meg! - Eressz!

- Hogy bánhatsz így velem? - Elég, Caroline!

Te voltál az.

Itt voltál kiskoromban.

Vidd a toronyba! Ott nem hallani.

- Tedd az ágyra! - Nyugi!

Engedj el!

Nyugalom!

Nyugodj meg!

Apámmal vitatkoztál, pedig azt mondtad, nem ismered.

Helene, apád szörnyű ember volt.

Miről beszélsz?

Nyolc éven át mindent megtettem érte.

Szerettem őt. Rajongtam érte.

Azt mondta, ő is szeret.

Megígérte, hogy elvesz.

De amint megismerte az anyádat,

szakított velem, és szó nélkül félredobott.

Nem voltam elég jó.

Segélyhívó.

Azt hiszem, segítségre szorulok.

- Miben segíthetek? - Küldjön egy járőrt a Lindenvej 12-höz!

Rendben. Mi történt?

De alábecsülte anyát.

Elfelejtette, hogy ismeri a titkait.

Biztosítanom kellett Edmund jövőjét a cégnél.

Megérdemeltük.

Rákényszerítettem Akselt, hogy vegye fel Edmundot.

De hidd el, a mi szerelmünk…

mindig igazi volt.

Ti őrültek vagytok!

Mondtam, hogy így reagál majd.

Adj neki időt!

Legutóbb is mi történt, amikor elnéző voltál vele.

Meg kell halnia, mint az apjának. Különben elveszítünk mindent.

Apa?

Megölted apámat, hogy ne beszélhessem velem?

Olyan kényelmes a halálos ágyadon hirtelen megtérni.

Végezz vele!

Bízd csak rám!

Nem, Edmund!

Te akartad hazahozni,

én pedig hagytam neked, de nem vált be, szóval végezz vele!

Anya!

Erről nem te döntesz.

Szánalmas vagy.

Helene nem akar veled lenni.

Hát nem látod?

Majd én.

Anya, ne!

Ne! Ne így!

Ő Alexander anyja. Ne csináld!

Ne! Anya!

Ne!

Anya!

Anya!

Nem.

RENDŐRSÉG

Látod ott azt a fehér házat?

- Igen. - Látod a mólót a lépcsővel?

- Oda megyünk? - Majd úszhatunk?

Persze, ha szeretnél.

Hideg a víz.

Dobd ide!

Még egyszer!

Dobd ide nekem!

Dobd ide, aztán elúszom oda,

átúszom alatta, és vissza hozzád.

- Mehet? Kezdjük. - Oké.

Ez túl messze van.

Csodálatos ez a hely, anya.

Mindig is szerettél úszni.

Kezdesz emlékezni dolgokra?

Pár dologra.

A feliratot fordította: Miklósi Zsuzsa