Original subtitles

Fordító: «««Trans-Lator»»»042

ADD A KEZED

- Eltévedtünk? - Nem, tudom, hol vagyunk.

Kilukadt a cipőm.

Oda akarsz érni, vagy nem?

- Várj! Túl gyorsan mész. - A te ötleted volt, hogy odamenjünk.

Azt hiszed örömmel hagyom apát magára annyi meló mellett?

Spanyolországból való.

"A kocsi az autószalonban van."

"Az üveg az asztalon áll.''

Szia! Ki vagy?

Az én nevem Antoine. És a tiéd?

Én Quentin vagyok.

Pasaiaba tartok, Észak-Spanyolországba. És te?

Én meg a seggedbe.

Fáj a hasam.

Beteg vagyok.

- Nem, köszönöm. - Gyerünk, odaégnek az ujjaim.

- Köszönöm. - Kösz, Clémentine.

Legközelebb, ha nem tudod a nevemet, ki fogod fizetni.

Találtam valakit, aki fölvesz!

Menj hátra, te idióta!

Nem lehet... Tedd vissza azonnal, a szentségit!

Megőrültél? Eressz, te seggfej!

Várj! Veled megyek.

Szuper, van egy lotyónk!

Köszönöm, asszonyom.

Viszlát legközelebb.

- Átvágunk az erdőn keresztül. - Keresztül az erdőn?

Marha jó. Azt se tudod, hogy hol vagyunk.

Veled mehetek?

Nem lesz velem semmi gond.

Elfelezzük a süteményt, amit a benzinkutastól csórtam.

Hová mész?

Spanyolországba.

Anyukánk temetésére.

Sosem láttuk őt.

Keresek valami helyet, ahol aludhatok, mielőtt besötétedik.

Mikor a benzinkútnál kezdtem dolgozni, volt egy barátom,

aki szinte belebetegedett, hogy

mindíg ki kellett fizetnie az útdíjat, ha látni akart.

- Én nem bántam volna. - Neked sokkal kevesebb pénzed van!

Pisilnem kell.

A bátyám...

Megnéznéd a rajzainkat?

Nem találom.

Ne izgulj, visszajön.

Milyen érzés, hogy van egy ikertestvéred?

- Mindenben pont ugyanolyanok vagytok? - Szerinted a tesóm olyan aranyos, he?

Lehoznám neked a csillagokat...

Ilyen mézes-mázos dumával fűzöd be a csajokat a diszkóban?

Még más mindent is akarhatok veled...

Akkor nekikezdhetünk a sütiknek.

- Mi van? - Ssssh! Csendesen!

- Mi? - Egy vaddisznó ólálkodik amott.

Bennünket néz.

Ránk támadhat!

- Hol van? Nem látok semmit. - Itt!

Őrült!

Hagyd abba!

Az nem én vagyok, az egy vaddisznó.

És a testvéred...?

Hová mész?

Ne, ez az utolsó.

Együtt utazni a testvéreddel, nincs is jobb.

Tényleg jó.

Ha majd szólok, hozd be a szerszámosládákat.

Maradt még egy kis vizünk?

El kellett volna kötnünk az autóját!

Szomjas vagyok.

És éhes!

Nem mehetnénk vonattal?

És miféle pénzből?

Hát, talán dolgozhatnánk egy-két napot.

Dolgozni akarsz?

Rohadtul elegem van a hülye ötleteidből!

Dolgozz, ha akarsz. De én akkor se állok meg.

Szabad ember vagy!

Baszd meg!

Nem voltál ilyen nagylegény, amikor otthagytad apát!

Ez az igazság, egyen meg a fene!

Nem, van már elég segítségem.

Különben sincs elég ágy, ahol alhatnál.

Megosztozhatunk egy ágyon.

Ugyanolyan keményen dolgozik, mint én.

Melocoton és Boule d'Or,

két kis gyerkőc a kertben.

Melocoton, hol van anya?

Nem tudom.

Gyere, add a kezed...

Hová megyünk? Nem tudom.

Gyere!

Apa dörgedelmes hangon szól.

Szerinted mi is így beszélünk majd?

Nem tudom.

Gyere, add a kezed...

Melocoton, a nagyi mindíg nevet,

gondolod, hogy még mindíg boldog?

Nem tudom. Gyere, add a kezed...

(Colette Magny: Melocoton, 1963)

Hé, tesó!

Cseréljünk helyet. Az könnyebb.

- Menj a bátyádhoz. - Nem, ez oké, kösz.

Én is a pótkocsin kezdtem, a fölrakás túlságosan nehéz meló.

Tényleg nem akarod?

- Nem dohányzol? - Most nem.

Te se szeretnél ittlenni.

Nekem is nehéz.

Minden nyár ugyanolyan.

Távol a barátnőmtől, tudod hogy van ez...

Vicces, hogy te meg a bátyád mennyire mások vagytok.

Igen. Antoine az, akinek vannak barátai.

Hagyjalak egyedül?

Szeretnélek lerajzolni.

Gyere, mutatok valamit.

Menj előre.

Oké, majd itt várok.

Mit csinálsz?

Ha nem lépünk le, le fogjuk késni a temetést.

De nem kerestünk két jegyre valót se.

- Hová mész? - Pisilni.

Ti ketten alvóhelyet kerestek?

Dehogy.

De ha érdekel az öcsém...

ő a tied lehet.

100 euro.

Nekem fizess.

Terád vár!

Az öcséd drága.

Ennyi pénzért mindkettőtöket akarom.

Nem fog menni.

Ez az ő műfaja.

Mit csinálsz?

Gyere...!

Gyerünk!

Szeretsz hergelni!

Fizettem érted, a Krisztus szerelmére!

Baszd meg, eressz!

100 eurót adtam érted a bátyádnak!

Beszéltem álmomban?

Egy keveset.

Gyakran van így.

A bátyám sokkal rosszabb.

Ő alvajáró.

Egyszer elindult lefelé a lépcsőn a pékségbe.

Követtem. A kemencéhez ment.

Egészen közel a tűzhöz.

Meg se mozdultam.

Meg se szólaltam, csak bámultam.

Akkor az apám hirtelen megfordult,

megragadta és az arcába csapva fölébresztette.

Szerencsére nem látott engem. Teljesen meg volt őrülve.

Nem tudom, mért nem szóltam semmit se.

Én...

...egyedüli gyerek voltam.

Szóval én...

...kitaláltam magamnak egy képzeletbeli húgocskát.

Egy kishugicát.

Én csináltam...

Mi csináltunk...

...egy csomó mindent közösen.

Odavoltunk egymásért.

De...

...ő nem volt valóságos.

Quentin?!

Szia, haver...

Hol jár a fejed?

Minden rendben van veled?

Jól érzed magad?

Hová mész?

Pasaiaba tartok.

Francia vagy?!

Pasaia!

Fura egy uticél!

Nagyapa, ő Antonio.

A mi utitársunk.

Francia.

Emlékszel, mikor Párizsba mentünk anyával?

Oké, Antonio. Nem tart sokáig.

Hé, haver!

Jól vagy?

Tudod hol vagy?

Nyugodj meg.

Maradj veszteg, haver. Csak segíteni akarok neked.

Mindenfelé kerestelek a vonaton.

Vonaton?

Hol szerváltad ezt a dzsekit?

Azt hittem, hogy hazamentél.

Meg se tudsz lenni nélkülem, te idióta.

Nincs rád szükségem, hogy megtaláljam a temetőt.

Jobb lesz, ha már most hazamész.

Apa vár.

Állj föl!

Antoine...

Ébredj föl!

ADD A KEZED

Fordította: «««Trans-Lator»»»042