Original subtitles

Budapest...

Valakinek a halál...

Valakinek a fények városa.

Mint bűnügyi újságíró, épp elég halált láttam már.

Cselédek gyufát isznak,

borbélymesterek darabolják fel szeretőjüket.

A lehetőségek végtelenek.

De nyomasztóan egyformák.

Hiszen a vége mindig ugyanaz.

Jó napot, szerkesztő úr! Mi tetszik?

Csak egy csomag cigaretta. A szokásos.

Vigyázni kell. 12-ig be kell zárni minden boltot.

Akkor hagyja! Nem akarom, hogy baja essen miattam.

Bajom? Nekem? Szerkesztő úr, nézzen rám!

Öreg vagyok, félkarú...

Mi bajom lehet?

Okos ember maga, Kovács.

- Elmehetne politikusnak. - Na, azt már nem.

Miért nem?

Maga mondta... okos ember vagyok.

Emlékszem, Gömbös miniszterelnök úr

mivel dicsekedett még tavasszal Göringnek.

A németektől tanult fasiszta elvek alapján átformálja az országot,

amelynek élén ő áll majd diktátorként.

Hát... ezt elcseszted, Gömbös apám.

Bocsásson meg!

Záróra van, szerkesztő úr.

Hova ez a nagy sietség?

A gyász miatt köt minket a rendelet.

Nyolc pengő húsz.

Egy kávé és egy bourbon?

És amit a hölgy fogyasztott.

Miféle hölgy?

Akitől az imént elbúcsúzott.

Azt mondta, a szerkesztő úr rendezi a számlát.

Ügyes.

- Jó napot, szerkesztő úr! - Gellért?

A főkapitány úr értekezleten van.

Sebaj, fiam. Majd megvárom az irodájában.

Ne zavartassa magát!

Öt percem van.

A belügyminiszter behivatott...

minden rendőrt és detektívet.

Szolgálatba helyeznek, hogy biztosítsák a gyászszertartást.

Magának mi volt olyan sürgős?

Kéne a főnökömnek egy belépő.

- A ravatalozásra? - Ühüm.

Magának nem kell?

Én bűnügyi újságíró vagyok.

Gömbös veserákban halt meg. Ez nem az én reszortom.

Maga javíthatatlanul cinikus.

Csak realista.

Hisz maga egyáltalán bármiben?

Persze.

Saját magamban.

Hiszek a címlapsztoriban.

De nem feltétlenül hiszek az igazságban.

Akárki akármit mond, olyan nincs, hogy objektív igazság.

Engem az adott ember sorsa érdekel.

És a halál ennek a sorsnak a végállomása.

Oda valahogy el kell jutni.

Engem ez az út érdekel.

- Mikor kezdünk? - És a rendelet?

Teszek a rendeletre. Ez klubház, nem?

Felőlem kezdhetünk, az ellenfél már itt van.

Na, akkor mire várunk? Miska készen áll?

Ez sose lesz kész.

Ezt a kölyköt kellett volna látnia.

Bajnok lehetett volna belőle,

de ez a féleszű inkább kiment Amerikába.

Amerikába?

- Hey, Joe! - Hey, Joe!

What do you know?

- Vitéz Szöllősy András. - Az új klubtulajdonos.

Pezsgőt mindenkinek!

Miért fizetek?

Gyerünk, Miska!

Tényleg olyan érdekes, amikor két férfi péppé veri egymást?

Csak ha jól csinálják.

Azért el tudnám valahogy terelni a figyelmét?

Csak ha jól csinálja.

Megvan!

Ugye?

Mit mondtam?

Mi lenne, ha még bokszolni is tudna?

Na! Ébresztő kislány!

Hasadra süt a nap.

Tíz perc múlva indulnom kell.

Neked... mi is a neved?

Mira vagyok.

De tegnap este „hercegnőmnek” szólítottál.

Most maradjunk inkább a Miránál!

Aztán majd talán előléptetlek.

Öltözz föl, kislány!

Öt perc]

Jól nézel ki.

Bemehetek?

Csak most érkeztem haza.

Fél évig Németországban dolgoztam.

Ismerős a dátum.

Megkínálsz egy teával?

Sietek.

Nem láttad a cipőmet?

Utoljára abból ittál pezsgőt.

Ja...

Mira vagyok.

Krisztina.

Vigyázz, mert még felfázol ebben a hidegben.

Ugyan.

Csak egy teát szeretnék.

A vonat minden bódénál megállt, és a határon is órákat kellett várakozni.

- Teljesen átfagytam. - Megvan!

Nem várlak meg. Nem baj?

Ha megittad a teát, akkor a kulcsot majd rakd a...

A lábtörlő alá.

Add a házmesternek!

Zsigmond!

Igen?

Egy fillér nélkül kellett eljönnöm.

- Szükségem lenne valami munkára. - És ezt most miért nekem mondod?

Te újságíró vagy, én meg fotós.

Ezt ugye te se gondolod komolyan?

- Ez mehet. - Aha.

- Ez mehet. - Aha.

Ez meg micsoda?

Öh, gondoltam, nem árt egy életszerű kép.

Gömbös meghalt, nem majálisra megy!

- Cserélje ki! - Igen.

A német és olasz újságok cikkei Gömbösről.

De ebből nem csinálunk rendszert.

Valéria, maga egy angyal.

Esküszöm, ezért életem végéig szeretni fogom.

Csak az a baj, hogy maga túl fiatal hozzám.

Pimasz!

Azért csak mondja!

Halló? Est.

Zsigmond!

Magát keresik.

Gordon.

Kalmár. Találtunk egy nőt.

Milyen nőt?

Maga szerint milyet? Halottat.

Nekem szólt először, ugye?

Mindig magával kezdem, amíg megkapom érte az öt pengőt.

Mondjon egy címet!

A Nagy Diófa utcában már látni fogja a rendőröket.

Indulok.

Valéria...

Kéne egy fotós.

- Mikorra? - Most rögtön.

Turcsányi mindet kiküldte a ravatalozásra.

Hogy a fenébe írjak cikket fotós nélkül?

Képekért mikor fizetnek?

Ennyire nincsen pénzed?

Mindenem Berlinben maradt. Kicsit sietve kellett távoznom.

Megint felbosszantottál egy férfit?

Igen. Adolfnak hívják, és bajuszt hord az orra alatt.

Egy barátomat elvitték egy táborba,

ahova azokat zárják, akik kellemetlenek a rendszernek.

Hamis papírokkal felvettek a kisegítő személyzet közé.

- És megtaláltad? - Nem.

De készítettem pár képet, amit próbáltam Berlinben leközöltetni.

Ostoba ötlet volt.

Ez még mindig megvan?

Emlék egy régi ismerőstől.

Jól ég.

Minek dobnám el?

Sajnálom, a terület le van zárva.

Kalmár!

Velem van.

Nem lesz gond?

Láttam ennél rosszabbat is.

- Mikor halt meg? - Még meleg.

Talán fél órája fekhet itt.

És mibe halt bele?

Honnan tudjam? Vért nem látok.

Neve?

Semmit sem találtam a retikülben, csak egy üres pénztárcát.

Meg ezt.

Mirjamot?

Mi az a Mirjam?

Zsidó női imakönyv.

Talán pár nap múlva bejelentik az eltűnését...

Ha ugyan bejelentik.

Nem ő lesz az első kurva, akit jelöletlen sírba temetnek.

A lehetőségek végtelenek.

De a vége...

mindig ugyanaz.

- Milyenek? - Jók.

Nagyon jók.

Azért ez furcsa.

Ápolt a körme, a haja, a ruhája.

Nem úgy néz ki, mint egy prostituált.

Találkoztam vele.

Meghívatta magát egy ebédre.

Fizesd ki a számlát!

Szerkesztő úr!

- Szerkesztő úr! - Mi az, fiam? Sietek.

Ezt még tegnap adták le a szerkesztő úrnak.

- Ki küldte? - Nem én vettem át.

Köszönöm, szerkesztő úr!

Csak kölcsönvettem a pénzét.

Bocsásson meg!

Egy percem van.

- Látom, nem aludt az éjjel. - Jól látja.

A temetés miatt az egész rendőrséget átszervezték,

úgyhogy ha a kommunisták nem pont ma robbantják fel a Lánchidat,

akkor semmi mással nem vagyok hajlandó foglalkozni.

- Fel akarják robbantani a Lánchidat? - Fél perce maradt.

- Csak egy gyors kérdés. - Arra várok.

Tegnap találtak egy halott lányt a Nagy Diófa utcában.

A Nagy Diófa utcában? Remek.

Azon a környéken már úgyis régen találtak halott örömlányt.

És azt miből gondolja, hogy ez örömlány volt?

A Klauzál tér környékén?

Tudja, hogy ha úrilány lett volna, már réges-régen tudnék róla,

de mivel egyáltalán nem hallottam róla,

nyilvánvalóan örömlány volt.

Nézze meg jól!

Egészen biztos, hogy nem látta?

Biztos.

- Gellért, beszédem van magával. - Igenis, miniszter úr.

Végeztem.

A biztonsági intézkedések...

Jó étvágyat, Vogel úr!

Igen.

Farsangra készül, Vogel?

Áh! Már megint a mosoly klubbról kell írnom.

A gazdasági válság óta az idegeimre mennek.

Azt hiszik, ha vigyorognak, akkor boldogabb lesz az ország.

Maga jól ismeri a város szerelmi életét, ugye?

Mondjuk, amiről nem tudok, az gyakorlatilag nincs.

- Keresek valakit. - Ki nem?

Ki készít pornográf fotográfiákat a városban?

Adjak egy listát?

A lányon, akit a fényképpen láttam, egy kalap volt.

Szóval kalap.

Nagyon izgalmas. És miért érdekli?

Mert a lányt megölték.

És hogy ha nem tudok róla semmit,

az maximum egy fél hasáb a hetedik oldalon.

És maga a második oldalra akar kerülni.

Inkább a címlapra.

Ha segítek, mit kapok cserébe?

- Sétáltatom a kutyáját. - Sajnos nincs kutyám.

- Akkor meghívom egy vacsorára. - A Gundelbe.

Na mondja!

Csak egy fickót ismerek, aki ilyen fényképeket készít.

A neve Skublics.

És hol székel ez a Skublics?

Jaj, de fogják élvezni.

Kis mosolyt még az arcodra.

Csábítóbb! Még csábítóbb!

Most szívj bele a szipkába!

Ez az.

Na most csináljunk egyet szembe! Fordulj meg!

Most teljesen. Ez az, a hajadat nyomd hátra jobban!

Maga kicsoda?

Kopogni nem szokott?

Maga készített pár képet egy fiatal lányról,

akinek egy furcsa anyajegy volt a mellkasán.

Tudja, hogy hány nőt fotózok itt?

- Nem emlékszem. - Dehogynem.

Mi van, maga rendőr?

Ez a lány mit keres itt?

Portrét készítek róla.

Portrét, mi? Na menjen innen!

Tessék engem békén hagyni, itt akarok maradni..

Kérem!

Itt van öt pengő.

- Menjen haza! - Most hősnek képzeli magát?

Holnap reggel újra az utcán lesz.

Cselédkönyv nélkül a rendőrök viszik toloncházba.

Az erkölcsrendészet tud a maga üzletéről?

Én nem tudom, miről beszél. Én művészi fotográfiákat készítek.

- Ez magának művészi? - Igen.

Hát, olyan nekem is van.

Felismeri?

Életemben nem láttam ezt a lányt.

Skubrics, nézze meg!

Kér?

Kösz, már ettem.

Kihez jött?

Egy fiatal lányhoz. Tegnap hozták be.

Csinos, fekete hajú?

- Az. - Ühüm.

Lássuk...

Nem az... nem az.

Meg is van.

Furcsa, hogy már felboncolták.

A Belügyminisztériumból sürgették. Nem tudom, miért.

És nem is akarom tudni.

Na, lássuk a leányzót!

Ez lesz az.

Nem értem.

Ilyen még nem fordult elő a praxisomban.

Itt kéne lennie.

Megint nyitva hagyta a bejárati ajtót, tata.

- Ki jönne be? - Akárki.

Ebben a városban már húsz fillérért is ölnek.

Marhaság. Te mindenhol gyilkosságot látsz.

Legközelebb azért zárja be az ajtót!

Gyógyszereket rendesen szedi?

Gyógyszereket, kell a fenének!

Negyven évig praktizáltam, tudom, mit érnek.

Ez az igazi gyógyszer.

Ez valami isteni.

Kóstold meg!

A múltkori lekvárja két napra kivont a forgalomból, tata.

Hát igen. A gesztenyét hiba volt beletenni.

De ez csoda. Szőlő-rebarbara lekvár.

Hmm? Na?

Szőlőből nem kellett volna kivenni a magot?

Az anyját, ezt az egyet elfelejtettem.

Meg a cukrot is.

Tata, abbahagyná egy kicsit a főzést?

Jöjjön! Szükségem van a segítségére.

Megint valami gyilkosság?

Megöltek egy lányt a Nagy Diófa utcában.

Valami nagyon nincs rendben vele.

Hát, azon a környéken ritka a rendes lány.

Nem a lánnyal van a baj, tata.

Eltűnt a teste a bonctani intézetből.

Mi az, hogy csak úgy eltűnt?

Valaki elvitte.

„A halál oka intenzív belső vérzés,

amelyet az epigasztrális régióra mért

erős ütés okozott.”

Magyarul?

Valaki úgy gyomorszájba vágta, hogy belehalt.

Valaki nagyon nem akarta, hogy megszülessen a gyereke.

A második hónapban járt.

Elég régóta írtam már bűnügyekről ahhoz,

hogy kialakuljon bennem egy hatodik érzék.

Ilyenkor mindig megmozdult valami a gyomromban.

Mintha jelzett volna.

Ez nem az, aminek látszik.

Bourbon?

Az jöhet.

Rosszul nézel ki.

Voltam én már rosszabbul is.

Nálam ez szakmai ártalom.

Box!

Brake!

Látom, felcsaptál cirkuszosnak.

A fenét, ez csak biznisz.

Amerikában lestem el.

Egy este több üzletet kötök, mint máskor egy hónap alatt.

Miért hagytad ott Amerikát?

Egyszer hazudtam egy cikkben.

Nem te voltál az első.

András!

- Egy pillanatra. - Parancsolj, miniszter úr!

Pillanat.

És ha nem tudja megadni?

Befektetés.

Enyém a legnagyobb kávéimportőr cég, és Németországban is van négy vállalatom.

Forró egy hely.

Kávét importálok.

Nem fasizmust.

Miniszter úr!

Asszonyom?

Nem látta a férjemet?

Ott ül.

András, kérem.

Irma!

Hogy kerül maga ide?

- Nem jött haza. Elfelejtette? - Mit?

A születésnapom.

Mindent olyan szépen elrendeztem, még tortát is sütöttünk.

Engedd meg, hogy bemutassam a feleségem.

- Gordon Zsigmond. - Szeretem ezt a zenét.

Chopin szonátái mindig megnyugtatnak.

Kedvesem, ideje lefeküdnie. Hazaviszem.

Egész délután aludtam.

A gyógyszerét is be kell vennie.

Még mindig a nekrológot írja?

Ez mi?

Egy cikk.

Találtak egy halott lányt a Nagy Diófa utcában.

Szórakozik velem? Megmondtam, hogy a nekrológot írja.

Erre gondol?

- És ki volt az a halott lány? - Egy kurva.

Legalább feldarabolták?

- Nem. - Akkor senkit sem érdekel.

Életem első holttestét Chicagóban láttam.

Hosszú vörös haja volt.

Azt mondták, kiugrott az ablakon.

De nekem az volt az érzésem, hogy a lányt kilökték.

Zöldfülű voltam, hittem a rendőröknek.

Azóta is bánom, hogy nem jártam a dolog végére.

Mit keres itt?

Arról a lányról írok cikket, akit holtan találtak a Nagy Diófa utcában.

Nem tudok semmilyen lányról.

A maga helyében én se tudnék.

Csak az a baj, hogy mindenki más tud róla.

Ahogy arról is, hogy maga futtatja a fél város kurváit.

Arra gondoltam, mielőtt megírom ezt a cikket,

egyeztetek magával.

De azt is megírhatom, hogy tagad.

Hogy mit ír meg maga?

Valami ilyesmit:

Konkoly Tibor alias Csuli

tagadja, hogy a holtan talált lány neki dolgozott volna.

És azt se fogom kifelejteni, hogy a lány terhes volt.

Üljön le!

A cikk akkor is megjelenik. Gondoskodtam róla.

Csak blöfföl.

Lehet.

De az is lehet, hogy nem.

Maga beleszarik az üzletembe.

Ennyi év után nem ezt vártam magától.

Tényleg azért jött, hogy cikket írjon rólam?

Nem.

Csak meg akarom tudni, hogy ki ölte meg a lányt, és hogy miért.

Mindent elmondok a lányról.

De tartsa a száját,

ha nem akarja, hogy átszabjam a csinos kis arcát.

Köszönöm, már megszoktam ezt a mostanit.

Egy ideig az én lányom volt.

Laboráns Józsi találta az utcán. Ő szervezte be.

Művelt lány volt. Nem olyan, mint a többi.

A kuncsaftok annyira megszerették, hogy híre ment.

Aztán... eljött hozzám valaki.

Hogy beszélgessünk.

A lány másnap eltűnt.

Ennyit tudok róla.

És ki volt az a férfi?

Nem mondtam, hogy férfi volt.

A Laboráns Józsit azt ismerem. Majd megkérdezem tőle.

Józsi sajnos már nincs közöttünk.

A Skublicsot azt ismeri?

Ki ne ismerné?

És mivel tudom rávenni, hogy beszéljen?

Neki is van gyenge pontja.

Az egyik emberem látta, hogy Skublics bemegy egy gyűlésre.

Milyen gyűlésre?

Hát, nem cserkészre, az biztos.

♪ De este már♪

♪ A munka vár♪

♪ Kezdődik az életed♪

♪ Tanulj meg fiacskám komédiázni♪

♪ Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell♪

♪ Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni ♪

♪ Magaddal törődj csak, más senkivel ♪

Lenne egy kis munka.

♪ Ne higgy a barátnak... ♪

- Kit kell lefotózni? - Egy Skublics nevű disznót.

♪ Ne higgy az eskünek, ne higgy soha ♪

♪ Tanulj meg fiacskám... ♪

Jó.

Miért ne?

Hogy mered magyar embernek ezt a zsidó macskazenét játszani?

♪ Nem voltam én mindig szegény♪

♪ Jó anyám gonddal nevelt ♪

Mi az, süket vagy?

Kérdeztem valamit.

Azt kérdeztem,

hogy mersz zsidó zenét játszani nekünk?

Mit fotózol?

Hozzá ne nyúljál!

Mi ez? Mi történik itt?

A kávéházad...

egy zsidó patkánylyuk.

Kifelé! Takarodjanak kifelé innen!

Kérem, folytassák!

Takarodjanak!

♪ Tanulj meg fiacskám... ♪

Kifelé! Elnézésüket kérem.

Menjünk!

♪ Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni ♪

♪ Magaddal törődj csak, más senkivel ♪

Skublics ebből a házból fog kijönni.

De itt nem égnek a lámpák, így nem lehet fényképezni.

Azt majd én eldöntöm, hogy mit lehet és mit nem.

Menj oda a házhoz és ints, amikor az a Skublics kijön.

- Aztán? - Majd meglátod.

Jó.

Szálljon be, kérem!

Hogy hívják?

Cövek, tisztelettel.

Cövek... guruljon előre a sarokig, de lámpa nélkül!

Rendben.

Kapcsolja be a lámpát!

Hé!

Mi a fene ez?

Induljon!

Mit csinálsz? Hé, adja ide!

Álljon meg!

Állítsák meg!

A kanyar után ugorjanak ki, én pedig tovább hajtók, jó?

Rendben!

Nem voltam messze?

Hogy milyen messze, az... elég relatív.

Fél éve, amikor elmentél, azt hittem, hogy csak leugrottál vásárolni.

Hiányoztam?

Nehéz jó fotóst találni.

Az abban a táborban készült?

Igen.

Nem hittem, hogy ilyesmi megtörténhet.

- Ez soha nem fog itthon megjelenni. - Tudom.

De telegrafáltak Londonból.

Kérték, hogy küldjek még.

Lehet, hogy kiállítják.

Akkor megint elmész?

Ott legalább érdekel valakit.

És mikor?

Attól függ.

Mitől?

Akarod, hogy elmenjek?

Én ezt nem mondtam.

Azt akarod, hogy maradjak?

És te mit akarsz?

Főzök egy teát.

Állatkórházat nyitott, Vogel?

A pletykákból élek.

A hölgy éppen válik és a kutya felét is magának akarja.

Tudja, ki ez az ember Skublics mellett?

Ha tudnám, nem lennék itt.

Jöjjön!

Huszonháromban letartóztatták,

de egy fogolycserével kiadták a Szovjetuniónak.

Csak annyit tudni róla, hogy az NKVD tagja lett.

- Tudja maga, mi az? - Az orosz titkosrendőrség.

Mondjuk.

Tizenkét éve nem látták,

erre kiderül, hogy ez a kommunista itthon flangál.

Megmondaná a nevét?

Gerő... Gerő Ernő.

Ezt a képet átadja a rendőrségnek, és Skublicsnak vége.

Látom, utazik.

Szóval maga volt az.

Gondolhattam volna.

Mi a fenét akar tőlem?

Múltkor kérdeztem magát egy lányról.

Na meséljen, mit tud róla?

És miért bízzak én meg magában?

Különben ez a képet elküldöm a belügyminiszternek.

Vele szívesebben beszélgetne?

Nem tudom a nevét.

- A Vörös Margó hozta ide. - Az ki?

Nem a maga fajtájának való.

Miért? Ki az a Vörös Margó?

Exkluzív kurvái vannak a Falk Miksa utcában.

És miért készített képet a lányról?

A katalógusba.

Abból válogattak a képviselő urak a Parlamentben.

Azt akarja mondani, hogy a lány a képviselők lotyója volt?

Inkább a felsőháziaké.

Az alsó házban egy rakás bugris ül.

Azt a lányt is a Vörös Margó szedte össze.

A Csulitól vette át.

A Csuli ezt hagyta?

Margót nem lehet bántani. Ő védve van.

Ki védi?

Nem hallja, Skublics?

Ki védi?

Szálljon be!

Fuvarozást is vállal?

Hazavisszük.

Minek költsön bérkocsira?

Mehetünk.

Pocsékul néz ki.

Zárva volt a szépségszalon.

Hallom, mostanában sok a dolga.

Mióta ellenőrzi egy piti újságíró a főkapitány munkáját?

Pontosan három éve.

Amióta sikerült a maga korrupt elődjét az én segítségemmel megbuktatni.

Közös munka volt.

A város érdekében.

- Nem erre lakom. - Hmm.

Sétáljunk egyet!

Hova megy?

Parancsol?

Ez hogy került magához?

Ezt egy...

Skublics nevű randa hulla mellett találtuk.

Ezért akár le is csukathatnám,

Gordon Zsigmond.

- Ugye tudja, hogy nem én öltem meg? - Hmm...

Győzzön meg!

És akkor most mit akar?

Nem-nem-nem-nem-nem.

Az a kérdés, hogy maga mit akar.

Kezdjük az elején! Mit keresett Skublicsnál?

És miről beszélgettek Csulival?

A halott lányról, akit a Nagy Diófa utcában találtak.

- Mi köze magának ahhoz a halott lányhoz? - Miért?

Magának mi köze?

Öregszik, Gellért.

Romlik a memóriája.

A lány fotóját láttam az irodájában.

Na ide hallgasson, maga szarházi!

Felejtse el azt a lányt!

Ha tovább szaglászik, esküszöm, lecsukatom gyilkosságért,

és addig tartom bent, amíg elevenen el nem rohad.

A maga helyében én ezt nem tenném!

Korán jött, szépfiú.

- Mit akar? - Egy lányt keresek.

Itt mindenki egy lányt keres.

Jöjjön vissza este!

Beenged?

♪ Álomszép az élet tevéled...♪

♪ A Gellért-hegyi csendben az ég peremén♪

♪ Lángra gyúl a szívünk... ♪

Ezt nevezem.

Szép lesz.

♪ Alattunk a város, bűnös Budapest ♪

♪ Kihunyt egy csillag az égen... ♪

Ha az a lány elkövetett valami disznóságot, semmi közöm hozzá.

Itt mindenki magáért felel.

- Nem követett el az semmit. - Akkor mit csinált?

Meghalt.

Szóval Judit miatt jött.

Szóval ez a neve.

Maga tudja.

Maga ismerte.

Nem mondtam, hogy ismertem.

Csak meg akarom tudni, hogy ki ölte meg, és hogy miért.

Magának nem hiányzott?

Több mint egy hete megszökött.

Kér inni?

Inkább egy bourbont, ha van.

Nálam minden van.

Na fenékig!

És kik voltak a lány kuncsaftjai?

A vendégeimről nem kérdezhet.

Miért érzem azt, hogy nem akar nekem segíteni?

Hmm... mert jó emberismerő.

Telefonon nem keresték? Levelet sem kapott?

Honnan tud a levélről?

Eddig nem tudtam.

Miért ment el Judit?

Egy férfi járt itt.

Őt kereste. Nem tudom, mi történt köztük.

Aznap este tűnt el.

Ki ez a férfi?

Fél tőlem?

Magát nem lehet lerázni?

Csak ha nagyon kedvesen kérnek.

Hmm...

Ez a Vörös Margó piszkosul tud kérni.

Kár, hogy nincs hozzá gusztusom.

Sokáig várat még?

Az üveget is hozza át!

Egy pillanat.

„Drága Fanni! Holnap New Yorkba utazom.

Apám kényszerít rá.

Azért lett rabbi, hogy választ találjon az élet kérdéseire,

de félelme erősebb a hiténél.

Dolgozni fogok és annyi pénzt keresek, hogy utánam jöhess.

Légy türelmes! Itt szabadon élhetünk majd.

Te Simonod.”

Szóval Fanninak hívták és nem Juditnak. Ezt már tudjuk.

Meg azt is, hogy szerelmes volt egy rabbi fiába.

Sehogy sem áll össze a kép.

Most mit nem értesz?

A család nyilván ellenezte a házasságot.

- Egyszerű szerelmi csalódás. - És beállt prostituáltnak?

Van, vaki öngyilkos lesz emiatt.

Az nem ugyanaz.

És olyan is van, aki Berlinig menekül.

Gyilkosság a Nagy Diófa utcában.

Különös bűnügyről számolunk be az Est olvasóinak.

Megöltek egy örömlányt.

Nem ez a különös.

Hanem az, hogy az ügy szálai messzire és felfelé vezetnek.

És a gyilkossághoz olyan befolyásos embereknek is közük lehet,

akik minden gyanú felett állnak.

Megmondaná, hány óra van?

Ez figyelmeztetés volt.

Ha tovább szaglászol, legközelebb nem úszod meg.

Mindjárt!

Mi történt?

Semmi.

Látnod kellene a másikat.

Ki csinálta ezt?

Fogalmam sincs.

Senkit sem vernek meg csak úgy.

Velem előfordul.

Jó.

Bocsánat.

Hogy te milyen szép vagy.

Na mutasd az ujjad!

Hagyjon, tata! Nincsen nekem semmi bajom.

Azt látom.

Ez fáj?

Dehogy fáj.

Akkor most fájni fog.

Vizeleted nem volt véres?

És ha azt mondom, nem, akkor még vesén is rúg?

Két nap ágymeleg.

Jól van, jól van, tata. Úgy lesz, ahogy mondja.

Tudom, hogy hazudsz.

Ha tudja, akkor minek piszkál vele?

Azaz, bal, bal, bal, bal, bal, jobb, bal.

Ez az.

Mester!

Na! Hát veled meg mi történt?

Valakinek nem tetszett az arcom, úgyhogy átszabta.

Ki volt az a barom?

Azt magától akarom megtudni.

Hogy nézett k?

Sötét volt, úgyhogy nem láttam túl jól, de egy ilyen tagbaszakadt fazon,

akinek fölül alig volt foga.

Az orra meg olyan volt, mint amit szeneslapáttal csaptak szét.

Az Pojva lehetett.

Jó bokszoló, de nem vitte sokra.

Elkezdett inni.

Figyelem-figyelem! Öt perc múlva kezdődik a harc!

Még megtehetik a fogadásaikat.

Tőlem balra Bogár, az utánozhatatlan csodabogár!

És Pojva! Kettő az egyhez.

Pojva?

Rendben, rendben!

Bogár!

Maga az a Pojva?

Ki kérdi?

Egy fickó, akit legutóbb pépesre vert.

Ki a megbízója?

Papa!

Adj pénzt!

Minek?

Éhes vagyok.

Na takarodj!

Pojva! Te jössz.

[hangos szurkolás

Kapj el, ha tudsz!

Itt van egy pengő.

- Nem kell? - Nekem olyat még nem szabad csinálni.

Neked nem kell semmit csinálni.

Tessék, tedd el!

Szép sálad van.

Kitől kaptad?

A papa adta.

Krisztina!

Baj van?

Mi a baj?

Semmi.

Próbáltam néhány képet készíteni a Vörös Margónál.

Te megőrültél?

Azt hittem, fontos.

Jaj, itt is fáj.

Nekem is.

Hármas.

Tizennégyes.

Tizennégyes.

- Szervusz, Zsigmond! - Szervusz, képviselő úr.

Hatos.

Kilences.

Mit akar? Már mindent elmondtam.

Semmit nem mondott.

Maga ennél sokkal többet tud.

Tudja, nehezen viselem, hogyha a barátnőmet fenyegetik.

Nahát! Maga nem az a férfi, aki könnyen lesz szerelmes.

És nekem ehhez mi közöm?

Ezek a negatívok nem rég egy Skublics nevű fickó

lakását díszítették.

Az már Skublics baja.

Skublicsnak már nincsen semmi baja.

Az a gond, hogy engem gyanúsítanak a megölésével.

És? Maga ölte meg?

Maga ölte meg?

Miért tettem volna?

Mondjuk, hogy kedvében járjon egy gazdag kuncsaftnak.

Szóval?

Mitől fél?

Kitől fél?

Ki járt itt aznap éjjel a lánynál?

Nem akarlak itt még egyszer meglátni!

Maga mit keres itt?

Nicsak, Mira!

Vagy hívjalak inkább hercegnőmnek?

Mira!

- Sietek. - Mira! Várj, várj, várj!

Volt itt egy Judit nevű lány.

Mit tudsz róla?

Ő meghalt.

Ismerted őt? Beszéltél vele?

Nem beszélt ő senkivel.

Csak Terézzel, aki a ruhákat varrja.

És ki az a Teréz?

Hát azt én nem tudhatom.

Mira, te most hazudsz.

Ökrös Teréz.

Leszel a feleségem?

Ezt hogy érted?

Majd úgy teszünk, mint hogyha házasok lennénk,

akik ruhát akarnak varratni.

Persze.

Jó ötlet.

Sürgönyöztek Londonból.

Kiállítják a képeimet.

Holnapig döntenem kell.

Tudod, hogy mit gondolok erről.

Nem, Zsigmond, nem tudom, hogy mit gondolsz erről.

Megbeszéljük este, jó?

Jó.

Bocsásson meg!

Elnézést, Ökrös Terézt keresem.

- Miért keresi? - Ruhát varratnék vele a feleségemnek.

Úgy hallottam, ügyes keze van.

Én vagyok az.

Jöjjenek be!

Tessék! Jöjjenek csak be!

Jöjjenek!

Egy kis pogácsát?

Köszönöm.

Vegyen bátran!

Vegyen egy kis pogácsát!

- Ó, köszönöm! - Van még elég.

Na...

Üljenek le!

Én már úgy is ültem eleget.

Nem vagyunk fáradtak, Teréz néni.

Néni ám az öreganyja!

Negyvenöt éves vagyok és megdolgozom a kenyérért.

Nagyon finom ez a pogácsa. Kaphatok még?

Csak tessék, a konyhában még talál.

Jöjjön ide!

- Levesszük a kabátot. - Jó.

Sok munkája van?

Lehetne több is.

Egy gyapjúszövet kabátot szeretnék.

Szőrme gallérral.

Egyenes szabás. Derékben kicsit szabott.

Anyagot hozott?

Még nem. Gondoltam, előbb megbeszéljük.

Én is megvehetem, csak ahhoz előre kéne fizetni.

- Segítsek? - Ó, nincsen semmi baj, csak...

ezek a női dolgok engem szörnyen untatnak, úgyhogy...

kimegyek és elszívok egy cigarettát.

Jó.

Egy név. Egy ismerős név a cselédkönyvben.

Már csak a kirakós utolsó darabja hiányzik.

- Átment magán egy úthenger? - Azzal könnyebben elbántam volna.

Valéria, szükségem van a segítségére.

Át kell néznem az archívumunkat.

Zsigmond, a tíz perce másfél órája letelt.

- Már csak egy perc. - Ah! Ezt mondta éjfélkor is.

Na mi az, kirúgott a szeretőd?

Nyúzott vagy.

Nem aludtam egy percet sem.

Én viszont aludtam. Amit azt illeti, még most is alszom.

Bocsáss meg! Nem akartam visszaélni a barátságoddal.

Ne is törődj vele! Amúgy is fel kellett volna kelnem.

Egy óra múlva indulok Berlinbe. Holnap adjuk át az új gyártórészleget.

- Jó reggelt! - Jó reggelt!

Parancsolj. Foglalj helyet!

Miben lehetek a segítségedre?

Kutyaszorítóba kerültem.

Rám szállt a rendőrség és úgy néz ki,

hogy mások is kiadták rám a kilövési engedélyt.

És hogyan tudnék éppen én segíteni?

Parancsolj.

Neked olyan kapcsolataid vannak, amilyenekről én álmodni se mernék.

Miről van szó?

Pár napja egy lány után nyomozok.

Mit követett el?

Semmit. Egyszerű szerelmi csalódás.

És ehhez kell az én segítségem?

Az apja eltiltotta a szerelmétől, ezért megszökött otthonról.

Banális történet.

Annyira nem.

A Rákóczi útra keveredett,

ott lecsapott rá egy Laboráns Józsi nevű piti kis bűnöző, aki prostikat tart.

Tudod, hogy hogyan?

- Először nagyon megveri őket. - Kérsz egy kávét?

Inkább egy bourbont.

Ahhoz még túl korán van.

Bízz bennem!

Ilyet még nem ittál.

Az arábikának egész különleges aromája van.

Kényes növény, de megéri a fáradtságot.

Ha a verés nem használt, megzsarolták a lányt.

Vagy beáll kurvának,

vagy mehet a dologházba,

ahol egy nap alatt összeszedi a szifiliszt.

Sokan tejjel isszák és cukorral.

Van ahol... fahéjjal és kardamommal.

Sőt... még borssal is.

Az apja azt is elérte, hogy a lány szerelmét Amerikába küldjék.

Azt tudtad, hogy az etiópok egy csipet sót tesznek bele?

Ezt a lányt Szöllősy Fanninak hívták.

Szöllősy Fanni?

Nekem nincs lányom.

Ő az, aki nincs?

András, kérem, a cseléd összepakolt.

Elnézést az öltözékemért. Nem számítottam vendégre.

- Egy bourbont? - Maga gondolatolvasó?

Csak ismerem a férjem barátait.

A férje pont most beszélt le róla egy kávé kedvéért.

Nézze el neki!

A kávé az élete.

Ez hogy kerül ide?

- Irma, kérem, menjen vissza a szobájába! - Maga hozta?

Tud valamit a lányomról?

Látta őt? Találkozott vele?

- Menjen vissza a szobájába! - Hol van most?

Mondjon már valamit!

Sajnálom.

- Mi ez? - Mi van azon a papíron?

Mi ez a papír?

András!

- Mi ez a papír? - A boncolási jegyzőkönyv.

Még név sincs rajta?

Ez csak egy papír, nem bizonyít semmit!

Ez a nő terhes volt.

Nem lehetett a mi lányunk.

Elmondod?

Vagy elmondjam én?

Sokáig te se tudtad, hogy hova került a lányod.

Egészen két héttel ezelőttig, amikor beugrottál a Vörös Margóhoz,

és megláttál egy új lányt.

A saját lányodat.

Akkor tudtad meg, hogy kivel hancúroznak a politikus barátaid.

Maga tudta?

Tudta, hol van?

És nem szólt nekem?

Majdnem megőrültem, és maga tudta?

Végig tudta!

Aztán Fanni eltűnt a Vörös Margótól is.

Te pedig szóltál a belügyminiszter barátodnak,

hogy keressék meg.

Így került Gellért is az ügybe.

Te persze eltitkoltad, hogy a lányodról van szó.

És ők csak egy kurvát kerestek.

És ráküldtek egy Pojva nevű kiugrott bokszolót.

De Pojva ki akarta rabolni.

Fanni pedig ellenállt.

És belehalt az ütésbe.

Hogy tehetted?

Hogy tehetted?

Én csak azt akartam, hogy jöjjön haza.

Maga üldözte el itthonról.

Pedig tudta, hogy milyen makacs.

Van fogalma, hogy mennyit szenvedhetett?

Van fogalma?!

Maga miatt került az utcára.

Maga miatt árulta a testét!

Maga miatt halt meg!

Maga ölte meg.

Most lett volna 21 éves.

Legalább tisztességgel eltemettem.

Ökrös Teréz cselédkönyve.

Szóval ebből jöttél rá.

Akkor vettük fel, amikor Fanni megszületett.

Miért nem hagytad, hogy a lányod azt szeressen, akit akar?

Egy zsidó rabbi fiát? A mai világban?

Nem látod, mi folyik itt?

Meg kellett védenem.

Saját magától is?

Nem értesz semmit.

Én is zsidó vagyok, csak kikeresztelkedtünk.

Ezeknek semmi nem elég.

Elveszett minden.

Minden.

Felvágjuk a tortát, András?

Nahát, még meg sem itták a kávét, pedig nem szabad kihűlnie.

Maga hogy szereti?

Én tejszínnel és sok cukorral.

De maga, András, csak feketén, ugye?

Hát persze.

Mint mindig.

Le akar tartóztatni?

Ellenkezőleg. Most azt a parancsot kaptam, hogy ejtsem az ügyét.

Tudom, ki a lány gyilkosa.

Lezárt ügy.

Nézze csak!

Ezt el is felejtettem.

A magáé.

Szóval mégse én öltem meg Skublicsot.

Csulival és Margóval mi lesz?

Hmm, mi lenne?

Csak újak jönnének helyettük.

Ezeket meg már legalább ismerjük.

Szar alak lett magából, Gellért.

Hmm...

Csak realista.

Ha úgy alakul, hogy végeznie kell velem,

megtette volna?

Erre most muszáj válaszolnom?

Már válaszolt is.

- Gyuri bácsi, nem látta Krisztinát? - Igen?

- Elment. - Jó, de nem mondta, hogy hova?

Hát...

Piacra az biztos, hogy nem ment, mert bőröndök is voltak nála.

Köszönöm.

Tegnap itt kicsit zűrös volt.

Neked minden nap zűrös.

Mikor jössz vissza?

Nem tudom.

Megihatnál még egy teát.

Viszlát, Zsigmond!

Megdöbbentő tragédia történt kedden egy budai villában.

Vitéz Szöllősy András...

az ismert kávé-nagykereskedő...

Önkezével vetett véget életének.

Szerkesztő úr!

Jó estét!

Mi tetszik?

Csak egy csomag cigaretta. A szokásos.

Vegyen többet! Ma féláron van.

Köszönöm, egy is elég lesz.

Ma mindent féláron adok.

A trafikot is.

Költözik, Kovács?

Lelépek.

Vasárnap utazok.

Hova ez a nagy sietség?

Tudja, szerkesztő úr...

öreg vagyok, félkarú...

Megszoktam.

De...

legújabban zsidó lettem.

És ez sok a jóból.

Maga háborús veterán.

Ezt annak mondja, aki egy téglával betörte éjjel az ablakot.

Ugyan, Kovács.

Itt nincs mitől félni.

Ez Budapest.