Original subtitles

Sápadt arc, sötét foltok a bőrön, fehér csíkok a körmökön.

Úgy vélem, ez mérgezés.

Igen, arzén lehetett.

Gyorsan meghalt, szegény legalább nem szenvedett.

Ezt honnan tudja?

Lehet, hogy örököltem egy hotelt, de orvos vagyok.

Áh.

Kell majd néhány vizsgálat.

A két gyilkosság összefügghet.

Talán, bár a szúrás és a mérgezés merőben más elkövetési mód.

Édouard Ackerman nem mérgezhette meg, hiszen ő a cellájában ül.

Várjunk csak, mintha…

Öh, mademoiselle Morel, mégis mit csinál?

Van valami a válla alatt.

M-morel, nagyon kérem…

Egy lánc.

Igen.

Itt egy monogram.

C.F.R.

Látta már ezt a medált?

Nem.

Rendben. Vihetjük a testet a hullaházba. Menjen az őrsre, ha itt végzett!

1936 NYARÁN

Két halott a hotelban. Hamarosan kitör a pánik.

Ön szerint a gyilkos a hotelban van?

Sejtésem sincs, de sokan azt hiszik majd.

Mit mondunk a vendégeknek, a személyzetnek?

Azt, hogy Edgar Girault szívrohamot kapott.

Felesleges pánikot kelteni, ne említsük az arzént!

-Hm? -Jó, rendben.

Majd én beszélek mindenkivel.

Miért akart Edgar találkozni velünk ma reggel?

Gondolom, hogy egyeztessünk.

Igen? Jól van.

Helyettesítené őt az igazgatói poszton, amíg tisztázódik a helyzet? Van

tapasztalata, mindenkit ismer.

Igen, persze.

Köszönöm!

Jól van?

Nem.

Jöjjön…

Ezt nem hiszem el.

Csak azért jöttél el a gálára, hogy számonkérhesd Delaunay-t?

Nem, szó sincs róla.

De nem bírtam elviselni az arrogáns viselkedését.

És ha nyilvánosan rátámadsz, az talán majd véget vet a gyerekmunkának?

Legalább én nem hátráltam meg.

Nem hallottam, hogy bármit is mondtál volna, amikor sértegettek minket.

Nem érted, hogy nem láttak mást, csak egy agresszív munkást?

Kapóra jött nekik, úgyis mindig azt mondják, hogy erőszakosak vagyunk.

Hallod te, amit mondasz?

Épp úgy gondolkodsz, mint ők, és észre sem veszed.

Te meg mindent elrontasz a konokságoddal.

-Baj van? -Szervusz, kicsim!

-Jó reggelt! -Kérsz kávét?

Nem, köszönöm! Nagyapa már vár, ma vele reggelizem.

Az estét is vele töltötted. Ennyi elég volt.

Neked nem kell látnod őt, de én szeretném megismerni.

A zongoratanárom is minden egyes alkalommal ezt mondja.

Mi baja az öcskösnek?

Most kell hazajönni?

Hol voltatok egész éjjel?

A parton.

Megnéztük a napfelkeltét.

Nem tudsz viselkedni?

Ezt meg hogy érted?

Gaby… Angèle csak 16 éves.

Csak beszélgettünk, aztán aludtunk. Ez minden.

Ne törődj velük, máshol reggelizünk.

Kedvesem…

Ó, hogyne…

Hol voltál?

Edgar Girault meghalt.

Szívrohamot kapott.

Tudjuk, a személyzet csak erről beszél.

-Bocsáss meg, de én csak most hallottam! -Az ügyvéd mesélt neked róla?

Igen.

Édouard-t már ma bíróság elé állítják.

Akkor ő egy kókler.

Muszáj lennie valamilyen megoldásnak, hogy kihozzuk Édouard-t.

-Nem könnyű, ha egyszer vallomást tett. -De hát ez nevetséges, hiszen ártatlan!

Ha felmentik, a rendőrség azt hiszi majd, a vallomással csak Blanche-t

akarta védeni. Így a lányunkat újra lecsukják.

-Azt hiszed, én öltem meg Adrient? -Ugyan már, dehogy!

Igaz, Henri?

Marthe!

Nem ülhetünk tétlenül. Ez az egész rettenetes!

Majd én intézkedem.

ÉN ÉS EUGÈNE GOIRAN 1918. JANUÁR

Mit keres maga itt?

Megint az egerek?

Hm. Mi volt a boncteremben?

Azonnali vérvizsgálatot kértek a labortól.

-Megtudott bármit az áldozatról? -Igen!

Özvegy volt és gyermektelen. A jelek szerint, nem voltak nőügyei, sem pedig

adóssága. A Rivierában lakott, és a munkájának élt.

Konfliktus egy alkalmazottal vagy vendéggel?

Az alkalmazottak nagyon kedvelték, ahogy a vendégek is.

Tehát nincs indíték.

De van. Legalábbis úgy sejtem.

Igen, igen. Girault tudhatta, ki ölte meg Adrien Jacquart-t. Bennem is felmerült.

De nekünk miért nem mondta el?

Hogy hasznot húzzon belőle?

Hm. Na és a medál, az irodájából?

A hotelban még senki sem látta.

De a monogram még segíthet.

Igen.

Nincs más mondanivalója a számomra?

-Mégis miről, felügyelő? -Nem is tudom.

Mondjuk, hogy miért lopta el a Goiran-aktát az irattárból.

Bevallom, hogy nagyon izgalmasnak találtam az ügyet.

Ismerni akartam minden részletét.

Ha érdekli a véleményem, nem Pierre Farget a tettes.

Áh! Kifejtené ezt bővebben is?

Van pár homályos részlet, egyelőre nem állt össze a teljes kép.

De tudja, hiszen megnézte a szekrényt a szobámban.

Az akta reggelre legyen az asztalomon!

Igenis, felügyelő.

Madame Marthe Pontavice-Caron van itt. Beszélni akar önnel.

Rendben.

Nem érdekel a vejem nevetséges vallomása.

Ismerjük a rendőrség módszereit.

A módszereink itt mellékesek. Édouard Ackerman önként adta fel magát.

Önök elhurcolták a feleségét. Csak meg akarta védeni, de nem gyilkos.

Ahogy nem tett semmit a lányom sem.

Ha van konkrét bizonyítéka, a rendőrség kész meghallgatni.

A másik vejem, Jean Berthier…

Igen?

Igencsak féltékeny volt Adrienra. Ráadásul elég hirtelen természetű.

Mire céloz?

A Rivierában a gálán rátámadt az egyik vendégre.

Egyszerűen nekirontott.

Ha nem választják szét őket…

Értem, tehát ha már az egyik veje mindenképp gyilkos, akkor inkább a

munkás legyen mint a bankár.

Ám, ha nincs konkrét bizonyítéka…

Aznap este, amikor megölték Adrien Jacquart-t, azt hiszem, láttam Jean

Berthier-t a Rivieránál.

"Azt hiszi"?

Biztos vagyok benne.

Akkor azt hittem, hogy az illető csupán hasonlít rá.

Nem tudtam, hogy ő is Nizzában van.

És máig halogatta, hogy ezt velünk is közölje.

Eddig azt hittem, jobban mondva azt 'reméltem', hogy a rendőrség majd végzi

a munkáját.

Mikor látta?

Este 10 óra körül, a koncert után.

Értem.

Jegyezze fel! Öh…

Köszönjük szépen, hogy befáradt hozzánk!

Viszontlátásra!

Viszlát, köszönjük!

Ön ott volt a gálán. Valóban történt támadás?

Öö, igen, de nincs köze az ügyhöz.

És kire támadt rá ez a munkás?

Raoul Delaunay-ra, az egyik fejesre. De hogy őszinte legyek, kiprovokálta.

Derítse ki, hogy más is látta-e Jean Berthier-t a hotelnél az

-ügyész halálának estéjén! -Jó.

-Hm. -Megyek.

Igen, Odette?

Gratulálok az előléptetéshez!

Ügyes húzás.

-Mit akar itt? -Csak pénzt.

Nem. Elég a zsarolásból.

Elmondom a rendőrségnek, hogy miért látott kijönni Adrien Jacquart-tól.

És az 500 frank, amit a bárból lopott el?

Azt hogy magyarázza meg a kopóknak?

Mégis miről beszél?

Monsieur Edgar ki akarta rúgni. Másnap viszont meghalt.

Ha itt meghal valaki, önnek mindig van titkolnivalója.

És miért hiszi, hogy magát nem kapom el?

Két halál vagy három, mit számít?

A guillotine csak egyszer csap le.

É-én nem félek magától.

Akárhogy is, nincs pénzem.

Akkor léptessen elő!

És adjon fizetésemelést!

Könnyen megteheti, most hogy ön az igazgatónő.

Mindössze átmenetileg.

Majd átgondolom.

Lehetnék, mondjuk, a szobalányok főnökre.

Csak vigyázzon, Odette!

A maga helyében nem feszíteném túl a húrt.

Köszönöm!

Nézze, Henri, ez a botrány, az ön kis családi afférja, itt minden jelenlévőre

hatással van. Le kell mondania az elnöki tisztségről. Hm? Azt javaslom,

szavazzunk!

Így helyes, Henri. Legalábbis amíg rendeződik a helyzet.

-Uraim! -Mit keresel te itt?

A férjének nem volt bátorsága idejönni? Magát küldte, hogy bocsánatot kérjen a

viselkedéséért?

Épp szavazni készülünk. Kérem, hagyjon magunkra!

Hogy önt válasszák meg elnöknek apám helyett?

Előtte muszáj meghallgatniuk.

A kérésem egyszerű: tiltsa törvény a 16 éven aluliak foglalkoztatását.

Helyben vagyunk.

A munkás barátai nagyon hálásak, amikor felvesszük a csavargó kölykeiket.

Enélkül a családjuk csak nyomorogna.

Ön mit sem tud az életükről.

De én igen.

Maguk miatt nyomorognak, mert kihasználják azokat a gyerekeket.

Az iskolázatlanság önöknek olcsó munkaerőt jelent, de ennek változnia

-kell! -16 év? Ez teljességgel irreális.

Ellenkezőleg!

Az a sok gyerek, aki 16 éves koráig iskolába jár, képzettebb lesz,

ami hasznos a társadalomnak.

Mondja, Henri, meddig kell még hallgatnunk a lánya utópisztikus,

szocialista tirádáját?

Ezt tőle kérdezze, Raoul!

Hisz itt áll ön előtt.

Nézzenek körül, uraim, a világ változik, és ha önök nem hajlandóak vele fejlődni,

eltűnnek a süllyesztőben.

-Papa! -Henri!

-Papa! -Hívjanak orvost! Gyorsan!

Talán azért érdekli az ügy Léonie-t, mert detektívregényt írt.

Rajong értük.

Igen, észrevettem.

De erről mesélt volna.

Miért kellett a tudtom nélkül elcsennie az aktát?

Talán nem volt mersze engedélyt kérni.

Ugyan méghogy neki?

Nem. Újra telefonálok Párizsba, hogy nézzenek utána Morelnek.

Most viszont ennél fontosabb a két gyilkosság a Rivierában.

-Ne szóljon senkinek! -Nem, nem, nem. Hallgatok.

Nos, mit derített ki a hotelban?

Mm, senki sem látta ott Jean Berthier-t Jacquart megölésének estéjén.

Ezek pedig az igazgató laborvizsgálatának eredményei.

Itt van.

Edgar Girault vérében nagy mennyiségű arzént találtak. Valószínűleg whiskybe

kevert patkányméreg volt.

Ezek az alkalmazottak adatlapjai.

Nagyszerű, akkor összevetheti a dolgozók mongramjait a medállal, amit megtalált

Girault irodájában.

Rendben.

Na és Édouard Ackerman? Ugye nem állítják bíróság elé?

Mit vár, erre mégis mit mondjak?

Bűnösnek vallja magát, az ügyvédjével sem beszél.

Mademoiselle Morel.

Beszélnénk a felügyelővel.

Tanúvallomást tennénk Édouard Ackerman ügyében.

Ugye tudja, hogy öt év is járhat hamis tanúzásért és a nyomozás

akadályozásáért? Sőt a bűncselekményt is elmulasztotta bejelenteni. Hm?

Ha csak a feleségét akarta védeni, úgyis megtudom.

Nem kellett volna kockáztatniuk.

Nagyon sajnálom!

Mademoiselle Morel szavai meggyőzték a nejemet, hogy visszaforduljunk.

Muszáj volt megmentenünk egy ártatlant. Mindkettejüknek igaza volt.

Elintézem, hogy holnap elutazhassanak.

A New York-i kontaktom már várja az irataikat.

Köszönjük, hogy visszajöttek!

Beszélhetnénk négyszemközt?

A felügyelő újra lecsukja a nejemet?

Nem tudom.

Monsieur Girault halálával az ügy új fordulatot vett.

Kell nekik egy hely ma éjszakára.

Van egy ötletem.

Mióta tudja, hogy beteg?

-Mi a baj, papa? -Kérlek, mondj el mindent!

Az orvosom szívelégtelenséget diagnosztizált.

Mégis miről beszélsz?

A férjének bármikor lehet egy szívrohama.

Eddig miért nem szóltál erről?

Min változtatott volna?

Csak aggódnátok.

Mindenképpen pihennie kell.

Ha megbocsátanak.

A mama mondta, hogy mostanában kimerült.

Az én hibám.

Elmentem a gyűlésre bejelentés nélkül.

Nekem kellett volna észrevennem, hogy valami nincs rendjén.

Hisz én minden nap látom.

Annyi minden van még, amit nem vettem észre.

Féltékeny voltam rád.

Bármit tettél, te voltál a papa kedvence.

Nem, sosem voltam a kedvence.

Úgy nevelt, mint a meg nem született fiát.

Velem azután sem törődött, miután elmentél.

Sosem tudta igazán kimutatni az érzéseit.

Ti ketten nagyon hasonlítotok.

Te mindig is tudtad, mit akarsz.

Adrien, Jean…

Az élet, amit választottál…

Adrien is neked nemzett gyereket.

Szóval tudsz Louis-ról?

Elmondta, aznap, amikor meghalt.

-Ez kegyetlen volt tőle. -Már tudom, mi mindenre volt képes.

Olyan sokat hibáztam!

De hisz ott a lányod.

Aki csodálatos.

Nagyon erős.

Igen, tényleg erős.

Ma este lesz egy utcabál, a Gloriette téren.

Angèle is velünk jön.

Gyere te is!

Blanche!

Hívott az ügyvéd, Édouard-t kiengedték.

Visszamegyek.

Te is választhatod azt, amit szeretnél.

Egyrészt ott van Adrien Jacquart megölése. Gyanúsított és indíték

van bőven. Blanche Pontavice-Caron, a szerető. Eugénie Berthier, a volt

menyasszony. Jean Berthier, a féltékeny férj.

Ön szerint Marthe Pontavice-Caron igazat mond?

Hiszen rajta kívül senki sem látta Jean Berthier-t a hotelnél.

Szeretnék biztosra menni, Morel.

Aztán itt van Edgar Girault, a szállodaigazgató megölése. Se

gyanúsított, se indíték.

Kiéve ha zsarolta Jacquart gyilkosát.

Egy dolog biztos:

aki patkánymérget kevert a whiskyjébe, elég jól ismerte, hogy együtt

italozzanak, és elég okos volt,

hogy ne hagyjon ujjlenyomatot.

Szeretné kihallgatni Jean Berthier-t?

Egyelőre még nincs ellene semmink. Madeleine, hívja fel a vegyiáru boltokat

Nizzában, hogy volt-e szokatlan vásárlójuk, aki patkánymérget vett az

igazgató halála előtt. Talán jutunk valamire.

-Rendben. -Mi a helyzet a medállal?

Máris nekilátok.

Rendben. Bouvier irodája kényelmes, használja csak! Hm?

Köszönöm, felügyelő!

De…

Engedi, hogy tovább dolgozzon az ügyön?

Csak szemmel tartom, amíg rájövök, mit is keres.

És mivel Bouvier lábadozik, nincs más választásom. Hm?

Na jó.

Tényleg azt hitted, hogy megöltem Adrient?

Már nincs jelentősége.

De, számomra van.

Megtaláltam a cikkeket, amiket írt, és a karikatúráját rólad.

Undorító.

Miért nem meséltél róla?

Meghallgattál volna?

Muszáj lett volna.

Sokminden másképp lett volna.

Most már túl késő.

Ezt meg hogy érted?

Hallottalak a koncerten.

El akartál szökni vele.

Sosem szerettél igazán, Blanche.

Ezért elválunk.

Elválni? De…

Akkor miért adtad fel magad miattam?

És a jegyek New Yorkba, hármunknak?

Ezekkel mi van?

A pillanatra vártam, hogy szóljak.

Hitler egyre veszélyesebb.

A zsidók itt már nem lesznek biztonságban.

El kell mennünk.

De hát én nem mehetek.

A papa beteg.

Tudom.

Anne-Marie elmondta. Nagyon sajnálom!

De veszélyes lenne maradni. Hidd el!

Angèle-lel kíméletesen közöljük.

Itt most ő a legfontosabb.

Nem tudod, hol lehet?

A panzióban, Eugénie-vel.

Nem akart itt maradni.

Jobb is így.

Nem akar majd elköltözni.

Fülig szerelmes lett Gabrielbe.

Beszélek vele.

Édouard, most hová mész?

Egy másik szobába.

Amit értem tettél, az…

Igen, tessék!

Igen.

Igen, én vagyok az igazgatónő.

Nem értem. Miről beszél?

Ezt hogy érti? M-milyen távirat?

Miféle sofőr? Nem kellett volna egyeztetnie velem?

Pontosan mikor ment el?

-Hol van Suzanne? -Már vártam magát.

Látni akarom a lányomat!

Ha bántani merészelte…

Higgadjon le, Suzanne remekül van.

De persze a helyzet rosszabbra fordulhat bármelyik percben, ez csakis öntől függ.

Ma estig van ideje elhozni nekem Pontavice-Caron noteszét.

Mit akar azzal a notesszel?

Az nem tartozik önre.

Itt várok magára. Természetesen nem kell majd kopognia.

-Talált már valamit? -Nem, egyelőre semmit.

Ha Bouvier látná önt az asztalánál…

Mindent visszateszek majd a helyére.

Ne, ne, ne, ne, ne.

Csak tudja…

maga egy nő.

Majd meglátja, Madeleine.

Egy nap ugyanannyi nő lesz itt, mint férfi.

Jut eszembe…

ha szüksége lenne valamire az irattárból…

egy aktára…

vagy egy ügy irataira…

nyugodtan kérje csak tőlem!

Nagyon kedves, Madeleine, köszönöm szépen!

Halló!

Á, jó napot, Carrier felügyelő!

Igen, itt van, már várta a hívását. Máris kapcsolom.

Öh, hiányzik pár adatlap. Átmegyek a Rivierába.

Carrier felügyelő Párizsból, máris kapcsolom.

Már ideje volt.

Szervusz, barátom! Hogy vagy?

Igen. Kiderítettél valamit mademoiselle Morelről?

És elmondta, miért?

Mm, értem.

Köszönöm, Carrier! Vendégem vagy egy borjúragura.

Minden jót!

Mit mondott?

A segédrendőri vizsgán Morel első helyen végzett.

Alkalmazták a Quai des Orfèvres-n.

De ragaszkodott hozzá, hogy áthelyezzék Nizzába, az én részlegemre.

A barátja ismeri személyesen?

Nem.

Egyébként most hol van?

A hotelba ment, azt mondta, hiányzik néhány adatlap.

Mi ez a maszlag már megint?

Most itt mit keres?

Tudni akarom, hogy miért ment oda. Nem bízom benne.

Tehát van egy kék és egy fehér lap.

Lássuk csak…

Kék és fehér…

Ez jó.

Ez is jó…

Igen, igen, ez is, ez is jó.

Igen. Jó, ezek megvannak.

EGYENRUHA VINCENT, GIULIA

Egy lap hiányzik.

Méghozzá Giulia Vincent-é.

Ő a Riviera gondnoknője.

Rémi, maradj elöl, és szólj nekem, ha Monsieur és Madame Pontavice-Caron

elment. Tudom, hogy gyengélkedett, ezért takarítanánk, amikor nem zavarjuk.

Köszönöm!

Mit keresel itt?

A medál, amit itt találtunk, a tiéd volt.

Miről beszélsz?

Giulia, ez most komoly! Mi történt az igazgatóval? Miért volt a láncod

-a tetthelyen? -Fogalmam sincs.

Bármikor leeshetett csak úgy.

Te utánam nyomozol?

Ugyan, szó sincs erről, én…

Madame Giulia Vincent. Utánanéztem. Anyja neve: Chiara Francesca Rossi.

Született: Genova, Olaszország.

C.F.R.

Ez állt a medálon, amit nemrég találtunk.

Hogy tehetted ezt velem?

Nem gondolhatod azt, hogy…

Morel, kifelé!

Várjon meg odakint! Még nem végeztünk.

Most pedig magyarázza el, hogyan kerülhetett a medálja egy bűntett

helyszínére!

Az a medál bármikor leeshetett. Minden nap jártam az irodában.

A halála estéjén is?

Nem én öltem meg.

Akkor miért titkolta, hogy a medál az öné?

Féltem, hogy megvádolnak.

-Volt oka haragudni rá? -Nem, egyáltalán.

Kiváló igazgató és főnök volt.

Most viszont ön ül a helyén.

Nem kapta volna meg az állást, ha ő nem hal meg.

Monsieur Neuville szerint alkalmas vagyok a posztra. Vele beszéljen.

… Meghallgatom a szeszélyeit.

-Persze. -Jó napot, elnézést!

-Igen? -Ugye ön kedveli Giuliát?

-Gondnoknőként remek munkát végez. -Értem. Nagyon is kedveli.

Igen, eléggé. Na és?

Segítségre van szüksége.

Ön kicsoda?

A húga, féltestvére. Nem számít. Öh, mh, de most nagy bajban van.

Hol volt tegnap este?

-A gála után a szobámba mentem. -Egyedül?

Igen.

Milyen nagy kár.

Használtak valaha patkánymérget a hotelban?

Nem, az előző tulajnak volt macskája.

Jó. Most velem jön a kapitányságra.

Édesem!

Szeretném tiszázni a helyzetet.

Madam Vincent tegnap éjszaka velem volt. Egész éjszaka.

Köszönöm a diszkréciódat, de… a felügyelőnek tudnia kell az igazat.

Monsieur Neuville, ön velem jön, hogy vallomást tegyen.

Természetesen.

Jöjjön, Morel! Indulunk.

Minden rendben?

Elnézését kérem a módszerért, de a húga nem sok időt adott, ezért úgy gondoltam,

-hogy… -Nem kellett volna önt megkérnie.

Egyedül is képes vagyok megvédeni magam.

Ebben egy percig sem kételkedtem.

És maga? Maga is engem gyanúsít?

Nem.

Miért? Kellene?

Hogy képzelte, hogy figyelmeztet egy gyanúsítottat?

Nem Giulia Vincent ölte meg Edgar Girault-t. Van alibije.

Engem ne nézzen hülyének! Tudom, hogy ismeri Giulia Vincent-t. Még nem tudom,

honnan, de ismerik egymást.

Azt is tudom, hogy ide kérte magát a Quai des Orfèvres helyett.

Holott minden rendőrnek az a Szent Grál. Mégis miért?

Giulia a féltestvérem.

Igen?

Nizzába jöttem, hogy közelebb legyek hozzá, ez minden.

Eddig miért titkolta?

Féltem, hogy nem enged majd nyomozni a Rivierában.

Ki kellene rúgnom.

Legyen óvatos, mert még egy ilyen, és repül.

Menjen haza, mára elegem van magából. A hiányzó akták reggelre legyenek az

asztalomon!

Mind elmentek. Bőrig fognak ázni a parton.

Kér egy kávét?

Igen, köszönöm!

Máris jövök.

Papa, mit keresel itt? Most pihenned kellene!

Már jobban vagyok, te csak ne aggódj. Szállj be, beszélnünk kell!

Ez most fontos.

Tudod, a korábbi kiállásod elgondolkodtatott.

Amikor láttam, hogy beszélsz Delaunay-val, és a többiekkel.

Elég erős vagy.

Elég erős mihez?

Hogy átvedd a helyem a Pontavice-Caron vállalat élén.

Tessék?

Gondolnom kell a jövőre.

Louis túl fiatal.

Te vagy az egyetlen, akiben bízom.

Nem. Nem!

N-nem lennék képes…

Eleinte nyilván segítenék.

Hogy kérhetsz tőlem ilyesmit? 17 éve a munkások mellett harcolok, és most…?

Épp ezért!

A vállalat vezetőjeként bevezethetnéd a változásokat, amikért kiállsz.

Ne válaszolj most azonnal!

Csupán annyit kérek, hogy vedd fontolóra!

A válaszom nem.

Eugénie…

A szállodába!

Szabad!

Monsieur Sauveur, kérem!

Sajnos nem sikerült korábban Nizzába érnem.

Miben segíthetek?

Úgy sejtem, mivel Jacquart ügyész úrral kollégák voltak, ön is tudott a

-fenyegető levelekről. -Természetesen.

Említette önnek valaha Eugénie és Jean Berthier-t?

Nem, nem ismerős a nevük.

Voltak ellenségei?

Nagyjából mindenki, akit elítéltetett.

De többségük börtönben van.

Pierre Farget-t már elítélték a Goiran-ügyben, hamarosan kivégzik.

Ő sosem fenyegetőzött?

Nem.

Mostanában nem tapasztalta, hogy Jacquart ügyész úr kissé… megváltozott volna?

Ami azt illeti, öh…

felhívott, hogy sürgősen járjak utána, milyen lépések szükségesek az apaság

megállapításához.

Kissé furcsálltam.

Apaság megállapítása? Az egyik ügye miatt?

Nem tudok ilyesmiről.

De megkért, hogy amint sikerült bármit kiderítenem, rögtön hívjam.

Mikor volt ez?

A halála napján.

Mit mondott neki?

Nem tudtam beszélni vele. Már nem volt a Le Régent-ban, amikor hívtam.

Le Régent? Mármint a kávézó?

Igen, azt mondta, hogy este 10 után ott lesz.

Találkozója volt.

Őt nyírták ki a Rivierában?

A nemjóját!

Annál az asztalnál ült egy nővel.

Közeli ismerős lehetett?

Nem hinném, vitatkoztak. A fehérnép cseppet sem volt boldog, aztán jött

a másik fickó.

-Milyen fickó? -Hát a férje, legalábbis azt hiszem.

Ez a házaspár lehetett?

Á, nem ilyen burzsuj párocska volt, inkább úgy tűnt, hogy munkások.

Az idő repül, na igen

Ennek csak az akasztottak örülnek

Csak a pillanat fakaszthat mosolyt

Az idő a leghűségesebb társunk

Nem érdekel, hogy szaladnak az évek És ráncok gyűlnek a homlokomon

Van egy dallam a szívemben Ami fölött nem múlik az idő

Énekeljünk, amíg tudunk Szeressünk, amíg akarunk

Az idő múlik, olykor gúnyolódik

Tegyük, mi a legjobb....

Raven felügyelő tudja, hogy Farget lánya vagy?

Nem, de szerintem egyre inkább gyanakszik.

Szerintem kedveled őt.

Kedvelem, vág az esze.

De ez még nem jelenti azt, hogy őszinte.

Láttam egy fotót róla és Frederick Goiran apjáról, Eugène-ről, aki a nyomdát

alapította. Az ő meggyilkolásával vádolják apámat.

Közel állhattak, együtt voltak a háborúban.

Szerinted tud a hamis személyikről is?

Nem tudom, de akár szemet is hunyhatott felette a barátja miatt.

Kit keresel?

Visszamentem a nyomdába. Az egyik alkalmazott eljön ma este, hogy

beszéljünk.

Jól van, de addig mi is szórakozhatunk. Gyere, táncoljunk!

Élvezzük a pillanatot Hadd táncoljon az idő is

Itt és most

Itt van minden.

Nagyszerű!

Képzelje, itt ül ön előtt Pontavice-Caron új társa.

Hol van a lányom?

A tandíjáról gondoskodom, de ami az adóslevelet illeti, még meglátjuk.

Talán tehetne még nekem néhány szívességet.

Cseppet sem érdekel az adóslevél! Mondja meg, hol van a lányom!

A sofőröm elvitte a Gloriette térre.

Nagyon izgatta az utcabál.

Tényleg megváltoztathatnánk a világot.

Anya! Anya!

Anya!

Itt vagyok. Gyere!

Kicsikém!

Ugye jól vagy?

Persze, csodásan. Úgy örülök, hogy megengedted, hogy eljöjjek.

-Mikor értél ide? -Épp csak az imént, monsieur Delaunay-vel.

Tudod, mit csinált?

Felajánlotta, hogy vásárol nekem egy új ruhát az utcabálra.

Persze elutasítottam, ugyanis a nők teljes anyagi függetlenségében hiszek.

Jó, hogy visszautasítottad.

Na és téged? Előléptettek, ugye? Pazar! Megünnepeljük egy limonádéval, igazgató

asszony?

Papa!

Papa, hát itt vagy!

A városházán azt mondták, hogy Eugénie Berthier felbontotta az eljegyzést

Adrien Jacquart-ral egy hónappal az esküvő előtt?

Igen, így volt. Lefújták az esküvőt, méghozzá januárban.

Eugénie fia, Louis Berthier mikor született?

Azév augusztus 2-án.

Megvan Jean Berthier indítéka.

Békét köthetnénk ma estére?

Táncolni akarok, gyere!

Itt van.

Igen, vannak gyanús dolgok a nyomdában.

De nem én mondtam, sosem láttak.

Persze, ne aggódjon!

Raven felügyelő és a nyomdász ismerősök voltak.

Ön szerint ő is tudott a hamis igazolványokról?

Azt nem tudom, de ő a fiú keresztapja.

Szóval Raven Frederick Goiran keresztapja?

Igen.

Angèle!

Eszedbe jutott a családod?

-Beszélnünk kell, édesem! -Nem!

-Nincs számodra mondanivalóm. -De nekem van.

Anyádnak igaza van, beszéljetek!

Később találkozunk.

Köszönöm!

Ismeri Pierre Farget-t?

Ismerem, de nem túl jól.

Ő az apám.

Sajnálom!

Ön szerint tényleg ő tette?

Annyit tudok, hogy ő is benne volt a hamis igazolványos ügyletben, az olasz

-maffiával. -Nem, az lehetetlen.

Az apja szeretett inni, és ha felöntött a garatra, megeredt a nyelve.

Egy nap elmondta, hogy így többet vág zsebre.

Talán csak nagyot mondott.

Nem, mutatott is egy igazolványt, amit ő maga csinált.

-Nagyon sajnálom! -Köszönöm, uram!

-Hogy tehette ezt? Hogy hazudhatott nekem? -Beszélned kell apáddal.

Abbahagyni! Álljanak le!

Jean Berthier!

Velünk kell jönnie!

Most velünk jön!

De miért? Mit követett el? Jean!

Hagyjanak békén! Nem csináltam semmit!

Jean, Jean!

-Jean! Mit akarnak tőle? -Hagyjanak!

-Gabriel! Gabriel! Hagyd! -Nem csinált semmit!

Jean!

Felügyelő!

Ismerem Jean Berthier-t. Talán segíthetek önnek.

-De csak akkor szóljon, ha kérdezem. -Rendben.

Jó.

-Léonie! -Később találkozunk a parton, rendben?

Mit akartál mondani?

Sajnálom mindazt, ami történt,

-és hogy ilyesminek tettelek ki. -Ne beszéljünk erről!

-Visszamegyek az utcabálra. -Ne!

-Tudom, hogy most itt van az a fiú… -Gabriel.

A neve Gabriel, mama!

Tudom, mit érzel Gabriel iránt.

-De csak 16 vagy. -Miért nyaggat ezzel mindenki?

Szeretjük egymást, és kész.

Most éled át az első szerelmet.

Tudom, milyen ez.

-De néha hibát követünk el. -Te semmit sem tudsz.

De legalább a papa megért. Ő sosem tiltana el Gabrieltől!

Igazad van.

Beszélünk erről apáddal is.

Látták, ahogy heves szóváltásba került Adrien Jacquart ügyésszel a Le Régent

kávézónál, a gyilkosság estéjén. Min vitatkoztak?

Nem tartozik magára.

Ha gyilkosság is történt, akkor igen.

Miért, maga mindenkit megöl, akivel vitatkozott?

-Aznap este elment a Rivierába. Miért? -Friss levegőt szívtam. Már az is tilos?

Jean!

Tehát elismeri, hogy a hotelnál volt a gyilkosság estéjén.

Különös egybeesés.

Már értem: csak a proli lehet a gyilkos, igaz?

Proli vagy sem, de hogy féltékeny férj, az biztos!

Ebben az országban ez a leggyakoribb gyilkossági indíték.

Marhaság, hisz már 17 éve nem voltak szeretők.

17 év.

Véletlenül nem épp ennyi idős a fia?

Lehet egy kis összefüggés?

-Jean! Jean! -Elég, elég! Zárják egy cellába holnapig!

Gépelje le mielőbb a jegyzőkönyvet!

Reggel elküldöm a bírónak.

Igenis, felügyelő!

Hát ismét találkozunk.

Eresszen el!

Eresszen már!

Jó éjszakát!

-Köszönöm! Jó éjt! -Jó éjt!

Mi volt?

Eugénie, öh…

A férjed éjszakára őrizetben marad.

A felügyelő holnap reggel újra kihallgatja.

De miért?

Mert tudja, hogy Louis Adrien Jacquart fia.

És szerinte ez tökéletes indíték.

Jean semmit sem tett, beszélnem kell a…

Várj, állj meg, Eugénie!

Nem kellene elmondanom, de…

valamiről tudnod kell.

Már rég nem aludtunk együtt.

Suzanne, egy ideig itt maradsz velem, még nem akarom, hogy visszamenj az iskolába.

Miért? Valami baj van?

Nem, dehogy.

Én csak nagyon szeretem, amikor velem vagy.

Nincs ellenemre egy vakáció.

STRAND

Félix!

Félix!

TÁROLÓ

Félix!!

Neee!