Original subtitles

Szerintem nincs más megoldás.

Szerintem sincs.

Viszont kockázatos.

Vállalom a következményeket.

Giulia?

Még meggondolhatod magad.

Nélkülem nehezebb lenne.

Én is lezárnám.

Akkor mind egyetértünk?

Mindenki tudja a dolgát?

Igen.

1936 NYARÁN

Erre jöjjön!

Tudja, a vendégek nem örülnek a rendőrségnek.

Igen.

Egy bizonyos Girault asszony kért ide csomagot három napja.

Szoktak leveleket és csomagokat küldeni ide.

Eljött érte?

Biztos, már nincs itt.

Fontos. Két gyilkossághoz is köze lehet az illetőnek.

Tudna személyleírást adni?

Annyi embert látok mindennap, nem emlékszem.

Értem. Esetleg

a hölgyek közül volt valaki?

Nem tudom. De őket biztosan láttam.

Hogy érti? Mind a négyet?

Igen, együtt. Még tegnap este.

- Őt is? - Igen, őt is.

Annál az asztalnál ültek.

Elég sokáig maradtak.

- Hallotta, miről beszélnek? - Nem.

De komolynak tűntek.

Tessék.

Mostantól

te vagy a Pontavice-Caron Vállalat elnök-vezérigazgatója.

Gyorsan meggondoltad magad.

- A férjed mit szól? - Mióta érdekel Jean véleménye?

- Legalább nem dolgozol tovább. - Az elején segítenem kell Eugénie-nek.

Egy-két évig, amíg bele nem jön.

Nem.

Egy hónapról sem lehet szó.

Beteg vagy, Henri.

- Érted? - Te nem érted.

Korábban leállítottalak volna, ha tudok az egészségügyi gondjaidról.

- Ha nem hazudsz. - Meg akartalak védeni.

Engem nem kell.

Nagyon jól tudod, hogy nem kell megvédened.

Az az igazság, hogy tagadásban élsz.

Nem beszélsz a betegségről, mintha akkor nem létezne.

Marthe!

Mit akarsz?

Mielőbb az asztalra rogyva meghalni?

Figyelmeztetlek,

hogy ehhez én nem asszisztálok.

El kell mondanom valamit. Hamarosan elmegyek.

Spanyolország a fasizmus ellen küzd.

Szörnyű. Orvos kell nekik.

Csatlakozom hozzájuk.

Gyere velem!

- És a szálloda? - Komoly dolgok történnek a világban.

Komolyabbak, mint az elkényeztetett vendégek pezsgővel való kínálgatása.

Én ebből élek.

A lányom is így kap esélyt rá, hogy máshoz kezdjen az életével.

- Persze, de nem ezt… - De igen.

Ezt akartad mondani.

A lányom egyenlő esélyt érdemel.

Ehhez be kell fejeznie az iskolát.

Jól van, dolgoznom kell.

Igen.

Tudtam.

Ismerik egymást mind a négyen, és tettestársak.

Nem hiszem el, hogy Léonie-nak két gyilkossághoz is köze van.

Gondoljon bele, Madeleine!

Különben miért hallgatta volna el,

hogy jól ismeri Eugénie Berthier-t és Blanche Ackermant?

Fogalmam sincs.

Egyébként még nem jött meg Morel?

Beteget jelentett.

Léonie Morel? Beteget?

Nem.

Nem tudom, miben sántikálnak ezek négyen, de…

Gyorsan kell lépnünk.

Még ellenőrzök valamit, mielőtt letartóztatom őket.

Szükségem lesz a segítségére, Madeleine.

Számíthat rám, felügyelő.

Találkozni akart?

Miről van szó?

Újabb briliáns ötlete támadt?

A nők is keressenek ugyanannyit, mint a férfiak?

Hivatalosan is a Pontavice-Caron Vállalat elnöke lettem.

Mostantól én hozom a döntéseket.

És sosem fogok magával társulni.

Hát jó.

Viszont hajlandó vagyok eladni magának a gyárat.

Miért gondolta meg magát?

Mélységesen megvetem magát és a náci barátait.

De a pénzzel többre megyek, mint egy gyárral.

Cserébe pedig?

Megvédi apámat és a családomat a jogi felelősségre vonástól.

A füzetet szeretné?

Biztosítani akarom, hogy nem használja fel.

Visszaadom, ha aláírtuk a papírokat.

Rendben.

Minél előbb, annál jobb.

Foglaljuk írásba! A szobámban van minden, ami kell.

Megvár itt?

Sikerült?

Azt hiszem.

- Te is elintézted? - Igen. Csak várnunk kell.

Nocsak! Itt van mindenki.

Tökéletes.

Beszélgethetünk.

Érdekes könyveket olvas, Morel.

GYILKOSSÁG AZ ORIENTEN

12 gyanúsított, 12 alibi.

Végül 12 elkövető. Saját indítékkal.

Ez sarkallta önöket Adrien Jacquart és Edgar Girault megölésére?

Miről beszél?

Négy ördögi nőről.

Együtt végeztek a közös ellenséggel,

Adrien Jacquart-ral.

Gondosan kitervelték, mielőtt Nizzába érkeztek volna.

És a szerencsétlen igazgató is megfizetett érte.

Üljenek le! Ez még csak a kezdet.

Kérem.

Berthier asszony!

Ugyanazon a vonaton érkezett Párizsba, mint Léonie Morel.

Ahogy Blanche Ackerman is. Mily véletlen!

Elég sokan voltak a vonaton.

De csak maga ostromolta Jacquart párizsi irodáját.

Az asszisztense azonnal felismerte a képét.

Azt hitte, eldobott szerető.

Ugyanis Adrien Jacquart-nak több szeretője is volt.

Nem igaz, Ackerman asszony?

Az első gyanúsítottam.

Maga vihette be a gyilkos döfést.

Nem értem.

Felhívtam a barátját, akinek a képeslapot küldte.

Szerinte Jacquart nagy nőcsábász volt, maga pedig nagyon féltékeny.

Ezért nem bírta tovább.

Maga ragaszkodott hozzá, hogy inkább augusztusban jöjjön Nizzába, magával.

Ahogy Eugénie is,

aki Normandiába ment volna a családjával, de az utolsó pillanatban

Nizzába váltottak jegyet.

A beteg apám miatt.

Egy 17 éves viszály után?

Jól jött ki!

„Maga a felelős. Megbűnhődik ezért az igazságtalanságért.

Halált érdemel.”

Ezeket a leveleket maga küldte Jacquart-nak.

Nem engedte újratárgyalni az apja ügyét.

Ezért ki kellett iktatni.

Könnyű volt eltüntetni a nyomait.

ELUTASÍTVA

Főleg mivel volt egy szövetségese a Rivierában.

Bizony, a féltestvére,

Giulia Vincent.

Aki sok pénzzel tartozott Jacquart-nak.

Tudok az adóslevélről.

Pókerjátékos. Szeret kockáztatni.

Majd az igazgatója veszélyessé vált.

Láthatta, ki ölte meg Jacquart-t.

Úgy hallottam, imádta messzelátóval figyelni a szállodáját.

Megzsarolta.

Ezért patkánymérget kevert a whiskyjébe,

és közben elhagyta a medálját.

Ezután eljátszották, hogy összevesztek,

félrevezették és szabotálták a nyomozást.

Hogy egymásnak falazzanak.

Morel segítségével triviális volt.

Elnézést, az irodájában mondták, hogy itt van.

- Mi történt? - Betörés.

Kiürítették Delaunay úr széfét.

A rendőrséget követeli. Nekem pedig az igazgatóm kell.

Giulia, magához is ragaszkodik.

Menjen!

Pastor, jöjjön velem! Laumier marad, nem tart sokáig.

- Ne beszéljenek egymással! - Igenis, felügyelő.

Feljelentést fogok tenni.

Vincent asszonyt kérdezze először! Csak neki van főkulcsa.

Igen, de kifeszítették a széfet. Nem kulccsal nyitották ki.

Vegye le az ujjnyomokat!

Mi volt a széfben?

Pénz, iratok,

mint minden széfben.

Készítsen pontos listát!

Rendben. Vincent asszony, jöjjön, még nem végeztem magával.

Főnök!

Van itt valami fura.

Vérnek tűnik.

Ez meg mi?

Talán ezzel ölték meg Adrien Jacquart-t.

Sosem láttam még ezt a levélnyitót.

Alaposan kutassa át az egész szobát!

Ez az öltöny volt magán Jo Simone koncertjének estéjén?

Erre mégis honnan emlékeznék?

- Amúgy sem magára tartozik. - Ez a folt lehet vér.

Jacquart-t aznap este ölték meg.

Így ha ez a zakó volt magán…

És ez micsoda?

Főnök!

Most engem gyanúsítgat? Képtelenség!

Nézze!

A kád alatt volt.

Patkányméreg.

Ami Edgar Girault-val végzett.

Nem tudom, mit keres ez itt.

Gyerünk!

Delaunay úr, ma 1936. augusztus 14. van.

12 óra 10 perc. Őrizetbe vesszük Jacquart és Girault meggyilkolásáért.

Vigye el!

Ez meg micsoda?

„Rendőrkapitányság.”

Tilos a belépés, amíg nem szólok.

Persze, tájékoztatjuk a személyzetet.

- Akkor velünk végzett? - Egyelőre.

De maradjanak Nizzában a kis barátaival!

Giulia!

Sajnálom, amit az előbb mondtam.

- Nem akartalak megbántani. - Spongyát rá!

Meglepett, hogy elmész Spanyolországba.

Komolyan gondoltam, hogy gyere velem.

Mondtam már. A lányom miatt maradnom kell.

Élvezzünk ki minden pillanatot addig!

Csodálom a meggyőződésed, az elkötelezettséged.

De nem tudok arra várni, hogy visszatérsz-e.

Nem vagyok elég erős.

Inkább hagyjuk ennyiben!

Tudod, hol van anya?

Nem.

Mi történik köztetek? Sosem láttalak ilyennek.

Semmi komoly, fiam. Párkapcsolati dolog.

Hahó!

Ki nem találjátok, mi történt!

Jo Simone.

Odajött a verseny után.

És?

Azt mondta, nagyon jó volt az előadásunk.

Az én táncom és a haverjaim zenéje.

Szeretné, ha mi nyitnánk a turnéján!

- És a gyár? - Mi van a gyárral?

Nem leszek egész életemben gyári munkás.

Miért? Már derogál?

A gyár a te küzdelmed.

A te életed, nem az enyém.

Utazni akarok, zenélni. Szabad akarok lenni.

Igaza van. Arra, hogy én tanár lennék, nem így reagáltál.

Az más. Tanárnak lenni hivatás.

És a tánc, a zene, az előadó-művészet?

Az nem hivatás?

Jo Simone is sok felkérést kap.

És addig miből élsz meg?

Nem tudom, megoldom.

Nem örülhetnél nekem egyszer?

A művészlét nem igazi élet.

Mondj nemet ennek a Jo valakinek!

Pont.

Tudod, mit?

Nem dirigálhatsz nekem. Ez az én életem.

Összepakolok, és lelépek.

- Lelépek a városból. - Hova mész?

Megvan az eredmény.

Nem örültek.

A labor fele fizetett szabadságon van, de azért gyorsan megcsinálták.

A levélnyitón lévő vér vércsoportja egyezik Adrien Jacquart-éval.

És a Delaunay zakóján lévő is.

Volt nézeteltérése Adrien Jacquart-ral?

Dehogy volt. Régóta barátok voltunk.

Természetesen.

És a 10 000 frankos csekk, ami nála volt?

Mondtam már, játékadósság.

- Felejtse már el! - Igaza van.

Valóban mondta.

És ha ellenszolgáltatás? Vagy zsarolás? Honnan tudjuk?

Ügyvédet akarok.

- Ezt hol találta? - A szemetesében.

És micsoda meglepetés!

Idézés Adrien Jacquart ügyésztől egy csalás ügyében, amelyben ön érintett.

Érdekes, nem?

- A szemetesben? - Bizony.

Mi történt?

Elfajult az üggyel kapcsolatos vitájuk?

Jön még maga az én utcámba, Raven felügyelő!

Delaunay úr, nyugodjon le!

Előzetes letartóztatásba fog kerülni.

Ügyvédet kértem!

A bírónál várja.

- Engedjenek el! - Jöjjön!

Nyugodjon le!

Valami baj van?

- Megoldotta az ügyet. - Nem oldottam meg semmit.

Véletlenül bizonyítékokra akadtam, de hiányoznak a magyarázatok.

Például?

Például a fenyegető levelek.

Meggyőződésem volt, hogy kötődnek az ügyhöz.

Delaunay nem küldhette őket.

Hogyhogy elment?

Hova ment?

Elment Nizzából a barátaival, állítólag turnézni.

Nélkülem?

Nem. Lehetetlen.

Szólt volna nekem.

Megkergült ettől a zenészesditől.

És tudod, Gabriel…

Őszinte fiú, de…

forrófejű.

Nem hagyott nekem üzenetet?

Valamit?

Sajnálom.

Máris vége a nyaralásnak.

- Kár! - Jössz még, drágám.

Ideje visszamenni az iskolába. Nem akarom, hogy lemaradj.

Így is lehagytam mindenkit.

Igen, tudom.

Nagyon büszke vagyok rád.

- Akkor is, ha Bovaryn viccelődöm? - Főleg akkor.

Maradj kritikus, és járj a korod előtt!

Hiányozni fogsz.

Jó volt időt tölteni együtt.

Delaunay sofőrje végre leszállt rólam.

Szinte hiányzik.

Hát, nekem nem.

- Edouard, beszélhetnénk? Fontos. - Angèle beszélt veled?

Nem, miért? Mi történik?

Mondtam neki New Yorkot. Kiakadt.

Mit mondtál?

Hogy Gabriel nem élete szerelme, és ennyi idősen még várhat a szerelem.

Tudom, hülye voltam. Dühös lettem, elment.

Mikor történt?

Úgy egy órája.

- Tudod, hol lehet? - Gabriellel.

Ne aggódj, vissza fog jönni.

Edouard,

elgondolkoztatott, amit Goldsteinékért tettél.

Én is valami hasznosat akarok csinálni.

Részt akarok venni ebben. Kész vagyok kockáztatni.

Ahogy te is.

Veled.

Gabriel?

Angèle nincs veled?

Nem, őt keresem. Nem tudják, hol van?

- A szobájában. Megnézem. - Onnan jövök, nem látták.

Ackerman asszony,

elnézést, szerintem a lánya úszik ott.

Kicsit messze van, be kéne menni érte.

- Segítség! - Gyerünk!

Segítség!

Gyerünk!

Angèle!

Angèle!

Angèle!

Angèle, hol vagy? Angèle!

Angèle!

Lélegezz!

Gyerünk!

Gyerünk, angyalom! Gyerünk!

Lélegezz!

Gyerünk, drágám!

Gyerünk már!

Ez az!

Minden rendben, semmi baj.

Visszajöttél.

Mit csináltál? Miért csináltad ezt?

Miért tetted ezt?

Elmentél nélkülem.

Sosem mennék el nélküled.

Nem akarom, hogy külön legyünk.

Soha.

Egy fiú miatt vízbe vetni magát!

Emlékeztetnélek, hogy tíz napig nem ettél,

míg apa bele nem ment, hogy hozzámenj az elvált Henrihoz.

Lulu! Lucien! Láttad? Delaunay rács mögé került.

A mindenit! Jó vendég volt?

Ő? Sosem jattolt, fennhordta az orrát. És kinyírt két embert a szállóban.

Nem fogom megsiratni.

- Segítsek? - Nem kell, köszi!

Hölgyeim!

És önnek?

Na ne, Marthe!

Hallottad, mit mondtak?

Menj!

Öt perc.

Nem gondoltam, hogy visszajössz, Léonie.

Mondd el még egyszer, mi történt Goiran halálának estéjén!

Amikor beértem a nyomdába, a főnök már halott volt.

Megijedtem, és eljöttem, ennyi.

Esküszöm.

A tárgyaláson Goiran fia azt mondta, hogy látott kiszaladni a nyomdából.

De te láttad őt?

Nem, sötét volt. És messze állhatott.

Nem tudom. Bepánikoltam, úgyhogy…

Azt is mondta, hogy visszament a szemüvegéért a nyomdába.

Igen, és?

Apa, Frédéric Goiran állítólag látott, amikor megjött, szemüveg nélkül.

De teljesen vak az ürge.

Frédéric Goiran csak szemüvegben láthatott.

Tehát hazudott.

És erre csak egy oka lehetett.

Morel!

Remélem, nem bocsánatot vár tőlem.

Várhatnék, de nem.

Gratulálni jöttem. Lezárta a Jacquart-ügyet.

Mint tudja, vannak még kérdőjelek.

- Ez hamis. - Pontosan.

Frédéric Goiran irodájában találtam.

Felügyelő, Frédéric Goiran évek óta hamis papírokat gyárt.

Szerintem ezért ölte meg az apját.

Nem.

Frédéric a keresztfiam.

Születése óta ismerem.

- Képtelen ilyesmire. - Mégsem stimmel a vallomása.

Ha nem rázza meg ennyire a legjobb barátja halála,

szerintem maga is rájött volna.

Miről beszél?

Frédéric azt vallotta, hogy visszament a nyomdába a szemüvegéért.

Vagyis az állítása szerint szemüveg nélkül látta,

hogy apám kiszalad a nyomdából.

Messziről, éjszaka.

De mint tudja, a szemüvege nélkül két méterre sem lát el.

Nem áll össze.

- Ezek feltételezések. - Lehetséges ellenőrizni.

És tudom, ki segíthet.

GOIRAN ÉS FIA NYOMDA

Csodálatos.

Hatalmas köszönet!

Tudom, szorosak a határidők.

Életmentő.

Ugyan! A Riviera nagyon jó ügyfél.

Ügyetlen vagyok.

Bocsánat a szemüvege miatt!

Csak meg kell igazítani.

Természetesen megtérítjük.

- Tudja, ki ez? - Nem.

Zárva vagyunk. Jöjjön vissza holnap!

Hogy tehettél ilyet?

Kövessenek, erre!

Kérem.

Elmondanád, miért hívtál ide?

Mit kerestek itt mind?

Ülj le, anya!

Te is, néném!

Jó.

Raoul Delaunay-t azért tartóztatták le, mert tettünk róla, hogy megvádolják.

Hogy érti? Bizonyítékokat találtak a szobájában.

Mi tettük oda őket.

Hogy megvédjük Jacquart valódi gyilkosát.

Elloptam Jacquart vérét a hullaházból.

Blanche intézte a patkánymérget.

Majd el kellett csalnunk Delaunay-t a szobájából.

Jó reggelt! Eugénie Berthier várja a teraszon. Azt mondja, fontos.

Mindent előkészítettünk.

Giuliának csak el kellett helyeznie a nyomokat

Raven számára.

PATKÁNYMÉREG

ELISMEREM, HOGY JACQUART ÚRTÓL 10 000 FRANKOT KAPTAM

Már csak ez hiányzott.

Az indíték.

Amiért Delaunay megölhette Jacquart-t.

Giulia összetépte az iratot.

Jól látható helyre tette a szemetesbe.

Delaunay azt tette, amire számítottunk.

Maga kérte a rendőrséget.

Csak arra nem számítottunk, hogy Raven már ott lesz.

De miért Delaunay-t pécézték ki?

Mert Delaunay gyilkos.

Ő ölte meg a Riviera pultosát.

Saját kezűleg végzett Félixszel.

Vett magának hamis alibit. Azért már sosem fizet meg.

Anya, Delaunay egy szemétláda.

A nácikkal dolgozik.

Zsarolta apát, hogy ellopja a gyárát.

A lányomat elrabolva tartott sakkban.

Még lopnom is kellett neki.

A kapcsolataival csak néhány évet fog ülni.

Nem sok azért, amit tett.

Néném…

tudjuk, hogy te voltál.

Te ölted meg Adrient.

És azt is tudjuk, miért.

Három éve

Jacquart elütött egy kisfiút.

A fiadat.

Tizenkét éves volt.

Adrien pedig elhajtott.

Otthagyta meghalni az út szélén.

Féltette a hírnevét.

Sosem aggódott az eset miatt.

Amíg ön fel nem bérelt egy magánnyomozót, hogy kiderítse az igazat.

Nagyon beleszerettem egy csodálatos…

férfiba.

De nős volt.

Teherbe estem, ezért Marthe Nizzába küldött, amíg…

meg nem szültem, és talált egy családot a fiamnak.

Mikor idejöttem, titokban figyeltem.

Messziről néztem, ahogy felcseperedik.

Gondoltam, egy nap talán újra együtt lehetünk, de…

Jacquart elvette tőlem.

Hivatalosan semmit sem léphettem ellene, ezért elkezdtem

fenyegető leveleket írni neki.

Azt akartam…

Azt akartam, hogy féljen.

Azt akartam, hogy ő is szenvedjen.

Azt akartam, hogy bűntudata legyen.

Ezért mikor megláttam öntelten besétálni a Rivierába,

mintha mi sem történt volna, én…

- A koncert estéjén elloptad a kulcsomat. - Igen.

A szobájában vártam.

Mondtam, hogy hiába lesz botrány, feljelentem.

Hagyta egyedül meghalni az úton.

Túl késő volt. Baleset volt. Már nem menthettem meg.

Nem kockáztathattam a karrieremet.

A karrierét?

Még élt, amikor elment.

- Nem! - De igen! Hazudik!

Szemtanúk látták.

A maga gyávasága ölte meg.

- Feljelentem. - Elég volt!

Nem engedek a fenyegetésének.

Mennyit kér?

Hallgatom.

Az ajtón át távozott, miért dobta ki a kulcsot az ablakon?

Úgy megtébolyodtam, hogy nálam maradt Blanche kulcsa.

Nem akartam, hogy megvádolják.

És Edgar Girault?

Girault-t én öltem meg.

Mikor Blanche gyanúba keveredett, a húgom elmondta, mi történt.

Fel akarta adni magát.

Eleget szenvedett.

Edgar Girault látott valamit?

Évek óta ostromolta a húgomat.

Meunier-Dauphin kisasszony, mindig elragadó.

Köszönöm, Edgar!

Mindig mézesmázos volt.

Diszkréten figyelte őt.

Edgar kifogást talált rá, hogy Anne-Marie-t az irodájába hívja.

Bezárta.

Megzsarolta, hogy nem szól, ha együttműködik.

Mi az?

Anne-Marie könyörgött neki, hogy hagyja abba. Ledermedt.

De nem állt le a rohadék.

A kezembe vettem a dolgot.

Rendeltem patkánymérget, és álnéven a Les Voûtes kávézóba szállíttattam.

Pénzt ajánlottam neki.

És közben a whiskyjébe tettem a patkánymérget.

Tárgyalnunk kell valamiről, Edgar.

- Nem értem. - De érti.

Találkozzunk később az irodájában!

Nem bánok semmit.

Csak egyvalamit.

Hogy belerángattam a férjedet.

Anne-Marie vallani akart, én csak eltereltem róla a figyelmet.

Mind megtettük, amit tudtunk.

Apa!

Bemutatom a nagyapádat.

Mehetünk?

Haragszom magamra. Hiba volt elengednem Angèle-t.

Meg is halhatott volna.

De kimentették. Úgyhogy nincs baj.

Mindez Gabriel miatt. Megőrjít a zenéjével.

A fiatalok más jövőt akarnak, Jean.

Változnak az idők.

Ez igaz. Ez a nyaralás is sok mindent megváltoztatott.

Átveszem apámtól a gyárat.

És nem csak azért a társadalmi haladásért, amiről álmodunk.

A vezetői ülésen csak férfiak voltak.

Te mindig egyenrangúnak tekintettél, de ők nem.

Ennek is változnia kell.

Kiváló főnök leszel.

Nélküled nem, Jean.

Megvalósíthatunk mindent, amiért küzdöttünk.

Tizenhat éves korhatár.

A munkások részesednek a haszonból. Bölcsőde!

Üzemi tanács!

Forradalmi gyár.

Szeretlek.

Mondd, hogy megpróbáljuk!

Beszélnem kell Louis-val.

Arról, hogy ki az apja.

Én is szeretlek.

Nem tudtam, hogy terhes vagyok, mikor elhagytam.

Nehéz lehet így megtudni, de jogodban áll

ismerni az igazságot.

- Nem akarok hazugságban élni. - Milyen hazugságban?

Semmi közöm a fickóhoz. Nem is ismerem.

Az az igazság, hogy te vagy az apám. Nincs másik.

Jól vagy, apa?

Hallgass meg, kérlek!

Jó, hallgatlak.

Adrien kamasz fellángolás volt.

Irigy voltam Eugénie-re.

Túl akartam szárnyalni.

Jobb lenni.

Hatalmasat tévedtem.

És nagyon megbántottalak.

De most már tudom, ki vagyok.

Neked hála.

A bátorságodnak hála.

Az egyenességednek.

És a szerelmednek.

Nem tudom, meg tudsz-e bocsátani,

de készen állok újrakezdeni.

És olyan országban nevelni a lányunkat, ahol ő dönti el, mi lesz belőle.

És azt szerethet, akit akar.

Igen, szabad!

Ne kérdezz semmit!

Megtettem, amit kellett.

A magam módján irányítom a gyárat. Vesztegetés nélkül.

És sikerülni fog.

Ebben biztos vagyok.

Elmegyek Edouard-ral és Angèle-lel. New Yorkba költözünk.

- Anyádnak mondtad már? - Még nem.

Előbb neked akartam.

És bocsánatot akartam kérni,

az elkényeztetett viselkedésemért.

Csalódást okoztam.

Bár jobban hasonlítanék rád!

Mint Eugénie.

Tévedsz, Blanche.

Te hasonlítasz rám jobban.

Eugénie az anyjára ütött.

Határozott.

Elpusztíthatatlan.

Te meg én álmodozunk, hiszünk valamiben.

És néha tévedünk.

- Gyakran. - Annyira nem gyakran.

Meunier-Dauphin asszony!

Miben

segíthetek?

Én öltem meg Adrien Jacquart-t.

Ő a felelős a fiam, Jules haláláért.

Edgar Girault-t, az igazgatót is én öltem meg, mert meglátott.

És a Delaunay-nál talált bizonyítékok?

Én tettem oda őket, hogy őt vigyék el.

És most itt ül.

Delaunay egy szemétláda és egy gyilkos.

De

nem vádolhatják meg olyannal, amit nem ő tett.

Igen.

- Maga írta a fenyegető leveleket? - Igen.

És a bizonyítékokat maga helyezte el a szobájában?

Igen.

- Teljesen egyedül? - Igen.

Sajnálom, nem hiszem el.

Miért?

A szobájába betörni, elhelyezni a bizonyítékokat,

feltörni a széfét…

Mondja meg a bűntársai nevét,

mert egyedül nem tehette.

De egyedül tettem.

Meunier-Dauphin asszony, biztosíthatom róla, minden rendben.

Raoul Delaunay őrizetben várja a tárgyalását…

Felejtse el ezt az abszurd történetet!

Micsoda nyár! Eugénie átveszi a gyárat,

Anne-Marie itt marad, Blanche New Yorkba megy,

és senki sem válik el. Csoda.

Igazad volt. Most magunkkal foglalkozunk.

Nyugalomban.

Nyugalomban?

Remélem, nem a Marne partján fogunk horgászni vénségünkre.

Egzotikusabb helyre gondoltam.

Kelet-indiai út?

Mindig is erről álmodtam.

Két hónapot kérek, hogy segítsek Eugénie-éknek,

és mehetünk!

- Fakírok és elefántok, jövünk! - Két hónap?

Két hónap, egy nappal sem több.

Összefutottam Anne-Marie-val. Miről akart beszélni?

Nem tartozik magára.

De nyugodjon meg,

a nyomozás végeredményén nem változtat.

Madeleine mondta, hogy a rendőrképzőn fog oktatni.

Igen, ideje átadnom a helyemet.

Kikupálom a diákokat, hogy ne kövessék el a hibáimat.

És maga?

- Visszaadom az asszisztensi igazolványt. - Kiérdemelte.

Köszönöm, kedves.

De én felügyelő akarok lenni.

És erre még nem áll készen a korunk.

Detektívirodát nyitok Párizsban.

Pont magának való feladat.

Ha titkárnőt keres, érdekelne.

Titkárnő az nem kell.

De egy munkatárs igen.

Sok embert ismerek Párizsban.

És tudod, vannak megtakarításaim.

GYILKOSSÁG AZ ORIENT EXPRESSZEN

Ég önnel, Morel!

- Köszönök mindent, felügyelő! - Sok szerencsét!

Mi még…

Találkozunk Párizsban.

Giulia!

Várj meg, kérlek!

Visszajövök, ígérem.

Az orvosok nem mennek a frontra.

Nem igazán kockázatos, de sokat segíthetek.

Tudom.

Te igazgatod addig a szállodát.

Jobbról nem is álmodhatnék.

Ez lesz az első tűzijátékod?

Még sosem láttam.

Úgy tetszett a zene! Köszönöm szépen!

Nagyon jó volt.

Gabriel!

Megvan. Megvettem a jegyemet.

- New Yorkba. - Tényleg? Egy hajón Angèle-lel?

Igen, csak én a raktérben utazom.

De nem érdekel.

New York!

Szerintetek jól döntöttünk?

A feliratot fordította: Lipták-Pikó Judit