Original subtitles

Nehogy rosszul legyen!

Nem leszek. Miért lennék?

Tessék, Morel. Ez Bouvier-é.

Fotózni. Tudja használni?

Igen.

Ne nyúljon semmihez!

Nem fogok.

Ki találta meg?

Egy szobalány szólt a folyosón lévő vérről Giuliának,

a gondnoknőnknek.

A szobalány bejött ön előtt?

Nem. Én nyitottam ki az ajtót a főkulccsal.

- Hány órakor? - Reggel hatkor.

- Az ablakot ön nyitotta ki? - Nem, nyitva volt.

Kihallgatnám a vendégeket és a személyzetet.

Nem hiszi, hogy…

Csak az engedélyemmel távozhatnak.

Rendben. Giulia, álljon a felügyelő rendelkezésére!

Szúrt seb,

vékony penge,

kés vagy levélnyitó.

Volt belőle a szobában?

Igen, mindben van.

És tudo…

Tudja, hogy tegnap is volt-e?

- Igen, mindent ellenőrzünk. - Morel!

Azért van itt, mert Bouvier gipszben van.

Jegyzeteljen!

Úgy tűnik, a levélnyitó a gyilkos fegyver.

A gyilkos azt használta, ami a kezébe akadt.

Pénztárca.

Lássuk…

A szobakulcs.

Bezárta az ajtót, mielőtt megtámadták?

Szándékosan bezárkózott a támadójával?

Lehetséges, ha ismerte.

A gyilkos az erkélyen át is menekülhetett.

Erről az emeletről lehetséges.

Van itt valami.

Egy tízezres csekk.

Az áldozat nevére Raoul Delaunay-től. Ismeri?

A szálloda vendége. Jacquart úr barátja.

Morel, fényképezze körbe, mielőtt elvisszük a holttestet!

Csak ön után.

1936 NYARÁN

De amikor felvitte a pezsgőt Jacquart úr szobájába,

láthatta, kivel van.

Nem, épphogy kinyitotta az ajtót.

És más látogatója nem volt Jacquart úrnak aznap?

De igen.

Igen?

Jacquart úr tegnap este nem tette ki tisztíttatni a cipőjét.

És?

Be akartam kopogni, hátha elfelejtette.

Hallottam, hogy beszél valakivel.

Hangosan. Rosszkedvű volt.

- Hallotta a beszélgetőtársát? - Nem, csak Jacquart urat.

Olyasmit mondott: „Elég volt. Nem engedek a fenyegetésének.”

Jó estét!

- És aztán? - Aztán eljöttem.

Cipőt pucolni. Nem kíváncsiskodtam.

Hány óra volt?

Este fél 12.

Akkor kezdek cipőt pucolni.

Beszélhetett telefonon is.

Rákérdeztem a recepción,

és se kimenő, se bejövő hívás nem volt a szobában

az este folyamán.

Nos…

Tehát éjfél előtt fél órával még élt.

Jegyezze fel!

- Köszönöm! - Köszönjük!

Elmehetnek.

- Hol aludtál? - Semmi közöd hozzá.

Beszélnünk kell a tegnap estéről.

Jean…

Beszélni akarsz?

Beszéljünk!

Hogy hazudhattál ennyi éven át?

Azután jöttem rá, hogy terhes vagyok, hogy összeköltöztünk.

Olyan boldogok voltunk!

Nekem te voltál a gyerekem apja.

Jacquart-t elfelejtetted?

Ő sosem számított. Egy pillanatig sem gondoltam rá.

Majd Louis egyre inkább elkezdett hasonlítani rá.

És akkor megértettem.

Miért nem szóltál, Eugénie?

Nem akartam fájdalmat okozni.

Változtatott volna valamin?

Nem volt jogod helyettem dönteni.

Te nevelted fel a fiunkat, szereted őt.

- Hagyd abba! - Te…

Jean…

Nézz rám, kérlek!

Te vagy Louis apja.

És nem is kívánhatna jobbat.

Hazudtál nekem, Eugénie.

Giulia!

Apa tárgyalásának felülvizsgálati kérelme. Nézd!

Elutasító vélemény.

Te megőrültél?

Nem hagyhattam ott. Így legalább időt nyerhetünk.

Mihez?

Meg kell szereznem az aktát az őrsről.

Meglesz minden bűnjel. Tanúk, következtetések.

- Így nyomozhatok. - Nyomozhatsz?

Miről beszélsz?

Igen.

Első lettem az asszisztensi vizsgán.

Zagyvaságokat beszélsz.

Giulia! Három hetünk van bizonyítani apa ártatlanságát.

Rám ne számíts!

Kár.

Akkor megoldom nélküled.

Jacquart úr önökkel töltötte az estét?

Köszöntünk egymásnak, utána már nem láttuk.

Ennyi szabadságolt munkással várható volt.

Marthe!

Mi az?

Miért pazarolja ránk az idejét?

Hallottátok?

- Kinyírták Eugénie vőlegényét. - Angèle, elég!

Rosszat mondtam?

Szerintem jobb, ha elviszem a kislányt.

- Nem vagyok gyerek. - Tudom. Gyere!

Eugénie vőlegényét?

Exvőlegényét.

Eugénie a legnagyobb lányunk.

Régen egyszer jegyben járt Adrien Jacquart-ral.

Jegyben járt?

Beleszeretett egy másik férfiba, és szakított Adriennel.

Önök pedig jó viszonyban maradtak.

Igen. Vagyis…

Udvarias viszonyban. Időnként összetalálkoztunk.

A lányuk nem nyaral önökkel?

Nem.

Tudják, hol van?

Nizzában.

A családja nem tudta.

Még nem mondtam nekik.

Eugénie-t egy gyári munkásom vette el,

és megszakított velünk minden kapcsolatot.

Honnan tudja, hogy Nizzában van?

Én kértem meg levélben, hogy látogasson meg itt.

Ideje volt átlépnünk a múlt sérelmein.

Férjezett neve?

Berthier.

És tudja, hol száll meg Nizzában?

A Mina panzióban a családjával.

- Találkozott Jacquart-ral Nizzában? - Erre Eugénie tudja a választ.

Eugénie-nek semmi köze ehhez a mocskos ügyhöz.

Tehát egyikük sem ment fel

Adrien Jacquart szobájába tegnap este 11 körül?

- Természetesen nem. - Nem volt okunk rá.

Delaunay úr,

ön mikor látta utoljára Adrien Jacquart-t?

Tegnap este beszéltünk.

Nehezen hiszem el.

Zavartnak tűnt önnek?

Említett valami kényes ügyet.

- Azt hittem, a munkájára gondol. - Együtt jöttek vissza?

Nem. Én csak néhány percig maradtam a koncerten.

Aztán leültem játszani.

És meddig maradt ott?

Körülbelül hajnali fél kettőig.

Régóta ismerték egymást Jacquart-ral?

Húsz éve.

Találtunk egy Jacquart úr nevére kiállított csekket. Az ön aláírásával.

Tízezer frank nagy összeg.

Igen…

játékadósság.

Adrien megszállott pókeres volt.

Köszönöm a válaszait!

Maradjon Nizzában, kérem!

Természetesen, köszönöm!

Köszönjük!

Jöjjön!

Úgy tűnik…

folyamatban lévő ügyek. Semmi más.

Vagy mégis.

„Ön a felelős.

Megbűnhődik az igazságtalanságért.

Gyilkos. Halált érdemel.”

„Halált érdemel.” Bosszúra utal.

Lehetséges.

Valaki, akit lecsukott…

Vagy egy rab rokona?

A szobalány vitát hallott.

Lehet, hogy a levél szerzőjével?

Kérünk ujjnyomatkeresést.

Jegyzeteljen, Morel! Jegyzeteljen!

Elégetett valamit.

Egy másik fenyegető levelet?

Kézzel írt szavak.

Nem gépelték.

Női kézírás, nem?

Volt Jacquart-nak szeretője?

A vendégek magánéletéhez nincs közünk.

De a meggyilkolt vendégekéhez igen.

Két indíték lehet. Bosszú vagy hirtelen felindulás.

Túl sötét van. Több fény kell.

Ez meg mi?

Még egy 215-ös kulcs.

Értesítettem a Riviera új tulajdonosát, Joseph Neuville-t. Már jön.

Találtunk még egy kulcsot. Honnan lehet?

Jacquart úr az érkezésekor kért egy második kulcsot.

És ezt csak most mondja?

Teljesen kiment a fejemből.

Kinek volt ez a kulcs?

Ilyet nem kérdezünk a vendégektől.

Ha legközelebb meg akarok úszni egy gyilkosságot, ide jövök.

Üdv, Félix!

Jó napot,

Léonie kisasszony!

Ma egész nap dolgozik?

Nem, négy órakor végzek. Ma este szabad vagyok.

Szuper. Akkor magáért jövök.

Rendben.

Egyébként tudja, ki intézi a vendégek postáját?

Rémi, a portás. Akinek kulcsok vannak a zakóján.

A postánál is hatékonyabb.

Köszönöm!

Akkor délután.

Éjfél és hajnali egy óra között ölték meg.

Egyetlen erőszakos szúrással vágták el a nyaki ütőerét.

Csodálatos.

És még?

A gyilkos csuromvér lehetett.

A seb alapján felülről szúrták meg. Tehát az elkövető

magasabb az áldozatnál.

Egy férfi?

Minden bizonnyal.

Mély a seb. Férfierő kellett hozzá.

Látták volna, ahogy anyám disznót vág.

Felügyelő, kipróbálhatok valamit?

Leülne, kérem?

Ön Jacquart ügyész.

Beszélünk, nő a feszültség, ön mögé lépek.

Megragadom a levélnyitót, és lecsapok.

Jól van?

Jöjjön! Keljen fel! Így ni.

Ugyanaz a vége. Ülő férfi, álló nő,

felülről lefelé szúr,

és a gyilkos nem feltétlenül csuromvér.

Igen, ez… Ön mit gondol?

Valóban lehetséges.

Kellek még?

Nem.

Hát jó. Ideje kihallgatnunk a volt menyasszonyát.

- Eugénie Berthier-t? Nagyon szimpatikus. - Ismeri?

Igen, egy panzióban szállunk meg.

Kicsi a világ.

Úgy érzem, hogy Giulia Vincent-t is ismeri.

A Riviera gondnoknőjét.

Én?

Most először járok luxusszállóban.

Számolja újra, Félix! 500 frank, Félix! Giulia, pont jókor, jöjjön ide!

Hiányzik a kasszából 500 frank.

Nem magától repült ki. Van magyarázata?

Az étterem? Néha innen vesznek ki aprót.

Megzavart egy vendég. Lehet, hogy elszámoltam.

Jó, a végére járunk, higgyék el!

Jó reggelt, hölgyem, uraim!

Bocsánat, jelenleg zárva van a bár.

Semmi gond.

- Adhatok valamit? - Elnézést, uram, van nálunk szobája?

Igen, egészen pontosan 187.

Joseph Neuville, a szálloda néhai tulajdonosának unokája.

A Riviera új főnöke.

Neuville úr, természetesen, bocsánat! Isten hozta!

Edgar Girault vagyok, az igazgató.

- Félix tölthet önnek italt. - Nem kell.

Giulia Vincent asszony a gondnoknő.

- Örvendek. - Örvendek.

Köszönöm!

Elnézést, mennem kell.

Na és?

Reggel óta nem volt újabb gyilkosság?

Adrien meghalt.

Pontosabban megölték.

- Tegnap érkeztek Nizzába, ugye? - Igen.

A Párizs–Ventimiglia-járaton.

Tudta, hogy Jacquart úr itt lesz?

Nem.

De megtudta?

Összefutottam vele.

Véletlenül.

Mikor tegnap reggel elmentem az apámhoz a Rivierába.

Milyen viszonyt ápolt vele a jegyesség felbontása óta?

Semmilyet.

És a véletlen találkozás után összefutottak még?

Nem volt sem okom, sem kedvem újra látni.

Mi ez a kihallgatás?

Mi közünk az ürge halálához?

A volt jegyes pont Nizzában tartózkodik a gyilkosságkor.

Összefut Jacquart úrral, aki sármos, sikeres ügyész.

A tündöklő Riviera luxusát adta fel a munkáséletért.

Érthető módon bánja.

Könyörög Jacquart-nak, hogy fogadja vissza. Nem hajlandó. Megöli.

Tessék. Kis képzelőerővel igenis lehet hozzá köze.

Rendőrként sem sértegethet másokat.

Eugénie és Jean Berthier.

Szakszervezeti aktivisták.

Három előállítás rendbontásért és ellenszegülésért.

Forrófejű család.

Megkapta a válaszait.

Most menjen el!

Egyelőre ne hagyják el Nizzát!

Megküzdöttünk a fizetett szabadságért. Nem fogunk elmenni.

Jó, menjünk!

Köszönjük!

Jó, kezdjük az áldozattal!

Adrien Jacquart, 45 éves, rettegett ügyész.

- Ismerte? - Alig.

Ő volt az ügyész az egyik itteni ügyemben.

Két éve felkerült Párizsba.

Se feleség, se gyerek.

Egy szerető.

Nem tudjuk, talán.

Vagy egy volt menyasszony.

Egy idegennel pezsgőzött.

Talán azzal, akinek a második kulcsot adta.

Aki nő is lehet.

Tehát volt egy rejtélyes összevitatkozás a halála előtt,

néhány fenyegető levél,

és egy elégetett üzenet.

Kiváló, Madeleine.

Köszönöm!

Jacquart asszisztensével mi van?

Telefonáltunk. Amint tud, lejön Párizsból.

Nos…

Vár a prefektus.

Elnézést!

Maga derítse ki, hogy állnak az elégetett üzenettel!

Igenis.

Igen.

„Te…”

Na?

Hát, nem könnyű, csak félig elégett szótöredékek vannak.

Tegyék őket a földre, úgy jobban rálátnak.

Főznél nekünk inkább egy kávét?

Nem játszani jöttünk.

Mit csinálsz?

Ez igenis egy játék.

Na, mássz le, elég volt.

ŐRÜLTEN, EUGÉN… AKADÁLY, JELEN…

„Múlt.”

„Hinni.”

ELHINNI… A MÚLT…

„Zavart.”

„Képes.”

MINDENRE KÉPES

Eugénie!

Mit keresel itt?

Rád vártam.

Sétálnál velem?

Hallottam Adrienről. Itt járt Raven felügyelő.

Szörnyű.

Igen.

Ha Louis-ról beszélnél, hiába jöttél.

Érzéketlen voltam.

Sajnálom.

Az nem kifejezés.

Emlékszel a kilátóteraszra?

Jártok még oda?

Idén is lefoglaltam a piknikünkhöz.

- Nem mondod le a történtek után? - Dehogy.

Segít elterelni a gondolatainkat.

Ráfér az unokahúgodra, csak a gyilkosságról beszél.

- Hány éves most? - Tizenhat.

Ideje találkoznia a nagynénjével és a kuzinjával.

Gyertek el!

- A családoddal. - Nem.

- Jó alkalom. - Nem állok rá készen.

A férjem pláne.

Eugénie, öreg vagyok.

Szeretném, ha lenne időm megismerni az unokámat.

Helyrehozni a múlt hibáit.

Kérlek.

Holnap lesz a vállalatvezetők gálája?

Igen. Miért?

El akarok menni.

Hogy beszéljek velük.

A szakszervezetisek megkapták, amit akartak.

Csak amit ki tudtak kényszeríteni.

Közel sem elég.

Mit akarsz?

Tizenhat éves alsó korhatárt.

Egy gyereknek iskolában a helye, nem a gyárban.

Nem tudtam, hogy tudsz zsarolni.

Nem megyünk el a piknikre.

Te akartál megegyezni apámmal.

Nem mindenáron.

Ha tetszik, ha nem, a családom Louis-é is.

Előre látom, ahogy apád a vagyonával magához édesgeti.

- Nem akarom ezt. - Nem lesz rá hatással.

Louis okosabb ennél.

Bízz benne!

Akkor megyünk, ha Louis rábólint.

Magyarázatot várok, Henri.

Magyarázatot? Mire?

Szó nélkül rejtélyes találkozóra mész.

Elhallgatod, hogy Eugénie itt van.

Hozzá mentél el?

Igen.

Miért pont most?

Eugénie-nek van egy fia.

Louis.

Tizenhét éves.

Tudtad?

Ő is Nizzában van?

Igen.

És meghívtam Eugénie-t a családjával

a kilátóteraszra a piknikre.

Nem terveztél szólni róla?

El akartam kerülni a drámát.

Eugénie volt vőlegényének a halálával szerintem csak most kezdődik a dráma.

Ahogy te hívod.

Mind itt vannak, és találkoznának veled.

- Főleg a nagyapád. - Te nem akartál velük találkozni.

- Azt mondtad, mi mások vagyunk. - Igen.

De attól még ők a családom.

És a tiéd is.

Várj, akkor ezért jöttünk Normandia helyett ide?

Nem kell elmenned.

- Senki sem kényszerít, jó? - De elmegyek.

Azt hiszem.

Figyu!

Én imádom ezt a sztorit.

Eugénie Pontavice-Caron lemond a jólétről egy munkásért.

És a szerelmükből születik egy fiú.

Louis Berthier Pontavice-Caron de Ménilmontant.

Gaby, ne már!

Mindenesetre én elmegyek.

Nem hagyok ki egy burzsuj pikniket.

Köszönöm, uram!

Két hónappal elmaradt, asszonyom.

Csak néhány napot kérek még.

Hónap végéig mindent kifizetek.

A Rocher Iskola minőségi oktatást kínál a lányoknak.

Ennek ára van.

- Főleg a nyári plusz órákkal együtt. - A legjobbat akarom Suzanne-nak.

Ez dicséretes,

de nem tudom, sikerül-e hölgyet faragnunk a lányából.

- Tessék. - Köszönöm!

Dehát a jegyei kiválóak!

A pimaszsága a gond.

Felolvashatok a legújabb fogalmazásából?

A Madame Bovaryról, ugye?

„Flaubert tehát a nőgyűlölők legrosszabbika.

Annyira lenézi a nőket, hogy azt feltételezi, hozzámennének

egy jellemtelen férfihoz,

majd röhejes szenvedéllyel rajonganának ostoba szeretőjükért.”

Mégiscsak Flaubert-ről van szó.

Valóban radikális.

Az Amazonok Klubjáról nem is beszélve,

amely petíciót akar benyújtani a nők szavazati jogáért.

Értem.

A tandíjat mindenesetre a hét végéig rendeznie kell.

Utána nem maradhat tovább.

Megoldom.

A hét végéig, Vincent asszony.

Apa nem tehetett ilyet!

Tényleg ezt tette?

Miután Eugénie megalázta a családot?

Hirtelen érdekel a család becsülete?

Nem voltál túl diszkrét Adrien Jacquart-ral.

Téboly, hogy így is megtartjuk a pikniket.

Kizárt, hogy elmenjek.

- Nem mehetek. - Most az egyszer erőt veszel magadon.

Boldog fejet vágsz Edouard-ral.

- Mint te apával? - Pontosan.

Ne játszd a gyászoló özvegyet! És ne balhézz a nővéreddel!

Eugénie mindent felforgat.

Megy az neked egyedül is.

- Anya? - Drágám!

Nem tudtam, hogy jössz.

Az a hárpia Lefèvre hívott a Bovary miatt?

Többek között.

Esküszöm, Flaubert olyan unalmas!

Javasoltam inkább Malraux-tól Az ember sorsát.

Szörnyülködve elővette a feszületét. Így.

Szerencsére van tenisz.

És zongora. Béna vagyok, de imádom.

- És az angolórák? - Imádom. Nézd!

ELFÚJTA A SZÉL

- Mit jelent? - „Elment a széllel”.

- Szép. - Most jelent meg Amerikában.

A barátod hozta, de szerinte inkább Elfújta a szél.

Milyen barátom?

Talán Raoul. Kis fekete napszemüveget hord.

Nagyon elegáns. A Rivierában száll meg.

- Raoul Delaunay? - Igen.

- Miről beszéltetek? - A tanulmányaimról, rólam.

Nem mondta neked?

Elfelejthette.

Lefordítanád az elejét?

Nos…

„Scarlett O'Hara nem volt gyönyörű,

de a férfiaknak ez ritkán tűnt fel…”

Hát itt vannak!

Köszönöm, hogy eljöttetek!

Szia, anya!

Eugénie!

Eugénie néni!

- Az unokahúgod vagyok, Angèle. - Tudom.

Eugénie!

Szia, Eugénie!

Szia!

- Gondolom, ő a fiad. - Igen.

Ő itt az unokám, Louis.

- Jó napot, uram! - Ugyan!

Hívj nagypapának, és tegezz csak!

Louis, nagyon örülök.

Szia, Blanche!

Asszonyom! Pezsgő.

- Mindenkinek van kalapja? - Anne-Marie kedvenc környéke.

A nagynénédé. Ugye?

Ezt hívod te pikniknek?

- Ha most látnának az elvtársaink! - Családi hagyomány.

Csak egy ebéd.

Jó napot!

Igen. Gyere, mesélj magadról!

Mi a helyzet? Úgy hallom, kiváló tanuló vagy.

Louis az apjára hasonlít…

Szembetűnő.

- Az École Normale-ra mész? - Igen, jövőre.

- Mi a kedvenc tárgyad? - Az irodalom.

Tőlem örökölhetted. Fiatal koromban bújtam a könyveket.

Tényleg?

- Miért döntött úgy, hogy gyárvezető lesz? - Nem én döntöttem így.

A hagyaték kötelesség.

És büszkeség is. Meglátod.

- Minden rendben, felügyelő? - Na, mit gondol?

A prefektus szerint az ügyész halála rosszul fest.

És kire hárul a megoldása?

Így gyorsabban lehet önből rendőrfőnök.

Nem érdekel az előléptetés.

Csak szeretnék nyugodtan nyomozni.

Hogy állnak az üzenettel?

Nizza nagyon szép. El szoktál menni esténként?

Nem.

Viccelsz? Kilenc után nem mehetek ki a szobámból.

Este elmegyünk a sétányra pár haverral.

Zenélni fogunk.

Nem lógsz ki? Gyere el!

Gyerekek!

Ne vonuljatok el!

„Akadály.”

„Lehetetlen.”

„Nélküled élni.”

„Őrülten szeretlek.”

„Mindenre képes.”

Szép volt, fiúk.

Nem, felügyelő, neki gratuláljon!

Egyértelműen női kézírás.

- Az exmenyasszony Eugénie Berthier-é? - Nem hiszem.

- Ez honnan van? - Kölcsönvettem.

A Riviera postájából.

Nézze meg, főleg az aláírást!

„Kölcsönvette.”

Mondani akarsz valamit? Mondd!

Nem is tudom.

Visszajössz Nizzába ennyi év után, és megölik Adrient.

Mire célzol?

Blanche! Kérlek.

Téged nem érdekelt Adrien.

- Eldobtad, mint egy kurva! - Blanche!

Mi ütött beléd?

Ez sem változott meg.

Évekre eltűnik, mégis őt véded.

Elég volt!

Te meg ne bohóckodj!

Viselkedj rendesen!

- Ne bohóckodjak? - Érted te, mire gondolok.

Miért? Mert Gabriel munkás?

- Pontosan. - Tessék?

- Jean, kérlek. - Nem hagyom, hogy sértegessen.

- Menjünk! - Maguk arra!

Igenis, uram.

Hölgyeim és uraim…

- Szép helyen piknikeznek. - A családdal, igen.

Maga mit keres itt?

Asszonyom, jöjjön velünk!

Jegyzeteljen, Morel! 1936. augusztus 9., délután három óra.

Blanche Ackerman, őrizetbe vesszük Adrien Jacquart ügyész megöléséért.

Megőrült? Nem én öltem meg.

- Most viccel? - Mi folyik itt?

A szeretője megölésével gyanúsítjuk a nejét.

Így érthetőbb?

Menjünk!

Ne!

Asszonyom!

- Jöjjön! - Jöjjön!

Anya! Ne, anya!

Kérem!

Ne!

Engedjen el!

Keressenek neki egy jó ügyvédet!

Ön írta ezt az üzenetet?

Már nem kellett Adrien Jacquart-nak?

Talán mert újra találkozott a volt jegyesével?

És még szerette a nővérét.

Összevissza beszél.

Miért nem a nővéremet gyanúsítják?

Nem ő írta az elégetett üzenetet, nem?

„Lehetetlen nélküled élni.”

„Őrülten szeretlek.” És a végén: „Mindenre képes vagyok.”

Látja ezt?

A Riviera Szálló fejléce.

A kézírás egyezik az önével.

Nyugtalanító.

Itt van ez is.

„Barátom, végre Nizzában.

Meleg lesz, talán forró is.

Hamarosan írok még levélben. Csókollak, Blanche.”

Elmondom, mi történt.

Szerintem.

Az estély után visszament a szállodába.

Bement Jacquart szobájába a plusz kulccsal, amit kapott tőle.

Bejött, vitatkoztak.

Talán mert még szerette a nővérét.

Maga nem akart szakítani. Le is írta, hogy mindenre képes.

Megragadta a levélnyitót…

Miket hord össze?

Vigyenek vissza a szállodába!

Őrizetben van, asszonyom.

Leveszem az ujjnyomát, és gondolkozhat a fogdában.

Ha ő a gyilkos,

miért rejtené el a függöny mögött a kulcsot,

és távozna az ablakon át?

Ez a nő képes volt elhívni a szeretőjét oda,

ahol a családjával megszállt.

Egy szerelmes nő hisztériája felfoghatatlan.

Hogy érti?

Megrémíthette, amit tett, és eldobhatta a kulcsot.

Egy gyilkosság lényege az indíték.

Blanche Ackerman nem akarta, hogy elhagyja a szeretője.

Ez indíték, de nem bizonyíték.

Egyébként az egyenruhája meglett már, Morel?

Kinek hiszi magát?

Ugye a felügyelő urat

váratlanul elhagyta a felesége?

Honnan tudja?

- Apádat vádolják a nyomdász megölésével? - Igen, őrület! Valahogy tisztáznom kell.

GOIRAN ÉS FIA NYOMDA

- Mehet? - Romantikusabb első randira számítottam.

Igen, mehet.

Egy hónapja rendeltük meg az esküvői meghívókat.

- Két hét van az esküvőmig. Mit tegyek? - Várjon!

Igazgató úr!

Goiran úr?

Jövök már.

Jövök.

Hölgyeim és uraim!

- Mi az? - Az úr…

Ha vendégek híján le kell mondanom az esküvőt, maga állja a cechet.

Nyugodjon meg!

- Ellenőrzöm a rendelést. - Tehát nem bízik bennem.

- Meg kell néznem a dátumot… - Értik ezt?

Így beszélnek itt az ügyfelekkel.

Nyugodjon meg! Jöjjön velem! Megnézzük együtt az irodámban.

Nem. Szeretném, ha lenne szemtanú.

Ezt nem ússza meg. Nem tudja, kivel van dolga.

Rendben, uram.

Rögtön jövök.

Maga mit keres itt?

Azt mondták, erre kell jönni, de…

Tudja, merre van a mosdó?

Köszönöm!

FRANCIA CÉGVEZÉREK KONFÖDERÁCIÓJA 1936. AUGUSZTUS 10., ESTE 9 ÓRA, RIVIERA

Rám ijesztettél.

Nézd, mit találtam!

- Személyi? - Hamis személyi.

Tele volt velük egy fiók.

Szerinted a nyomdában készítik?

Biztos árulja őket. Jobban fizet, mint a meghívók.

- Megyünk? - Igen.

Jesse Owens megnyerte a negyedik aranyát.

Újabb sikert zsebelt be a rendkívüli sportoló.

Neki hála az Egyesült Államok már 12 éremnél jár.

Az olimpiát a fekete amerikai sportolók uralják.

Frédéric Goiran a meggyilkolt nyomdász fia.

Végig azt állította, hogy látta apámat kirohanni

a műhelyből a gyilkosság estéjén.

- Szerinted hazudik? - Biztosan.

De még be kell bizonyítanom.

- Apádnak volt alibije? - Nem.

Anyám halála óta egyedül élt, és senki sem látta hazaérkezni.

És most a nyaktiló várja.

Ez szörnyű.

A nyomdában a fiókban nem csak hamis papírok voltak.

Egy pisztoly is.

Itt valami bűzlik.

A végére kell járnom.

Mi az?

- Semmi. - Mi az?

Sherlock elbújhat.

Bizony.

Nyilvánosan?

Egy ilyen pár?

Micsoda szégyen!

Gratulálunk, Jesse Owens!

Aranyérmes csókolózó, fiúk! Éljen Franciaország, hölgyek, urak!

- Éljen Franciaország! - És a szerelmesek!

Éljen Franciaország!

Nekem kellett elhozni a 202-es ruháját.

- Most mi történt? - Semmi, csak elfelejtettem.

Hát jó, ez a hiba már nem fér bele.

Majd az irodámban aláírom az elbocsátását.

Reggel nem szóltam.

De meggondolhatom magam.

Bemehetek az őrsre.

Láttam Jacquart szobájából kijönni a halála napján.

Felzaklatva.

- És mi köze ehhez? - Semmi.

De Raven felügyelőt érdekelheti.

Maga nem említette, így furcsának találhatja.

De nem rám tartozik az emberek magánélete.

Intézem a ruhát.

Maga pedig azonnal küldjön egy csokor virágot a 202-esbe!

Drága Henrim, hallottam Blanche-ról.

Nehéz az üzletre koncentrálni egy családi dráma közepén.

Semmi köze a lányomhoz és a családomhoz.

Befejeztem a témát.

Holnapra címlapon lesz Blanche.

- Természetesen nem maga miatt. - Természetesen.

Ez nem jó az üzletnek, Henri.

Így is gyengélkedik a vállalata.

Kelleni fog egy makulátlan hírnevű társ.

Készítettem egy szerződéstervezetet.

Köszönöm, Raoul!

De nem szeretnék egy ilyen becsületes embert magammal rántani.

Hogy vagy, drágám?

Úgy hiányzol!

Szeretlek.

Ne gyere ide többet!

Nem lehet.

Muszáj. Jobban érzem magam tőle.

Tudom.

- Köszönöm, hogy mindig támogatsz! - A húgom vagy.

Van valami hír Blanche-ról?

Ugye nem tartják bent?

Dehogyis.

Edouard intézi, biztos megkereste már az ügyvédjét.

Valami gond van?

Nem érinti az ügyünket.

Ha messze lesznek, megnyugszom.

- Tessék. - Köszönöm!

Amíg itt vannak, legyenek diszkrétek!

Kétlem, hogy Blanche ölte meg Adrient.

Nem akarok hallani róla.

Sem a családi piknikről.

Láttad Louis arcát a luxus láttán?

A pincérek, a pezsgő nem a mi világunk.

Azt láttam, hogy beszél a nagyapjával.

Más nem is érdekelte.

Ha hazamentünk,

és a folyosón lesz a vécé, mit mondasz neki?

„Szép volt, szívem, de vége?”

Nem.

Nem tiltom el a nagyapjától.

Te is megmondtad, az én fiam.

Csak akkor találkoznak, ha én beleegyezem.

Megyünk?

Jó. Szuper.

Még egyszer.

Várj! Mennem kell.

Bocsi!

- Jól vagy? - Mi?

- Kiengedték anyádat? - Nem.

Nyugi, a burzsujok mindig megússzák.

A burzsujok?

- Mit tudsz te? - Félreérted.

Érzéketlen voltam. Bocsi! De meg fog oldódni.

Taníts meg táncolni!

Jó.

Gyere!

Meglátod.

Vincent asszony!

Miért látogatta meg a lányomat?

Hogy tisztábban lássak.

Hogy megtudjam, miért adósodott el ennyire. És kiért.

Nem értem.

Megvettem Adrien Jacquart-tól az adóslevelét.

Tudja, hogy nem tudom kifizetni.

Nyugodjon meg! Nem érdekel a pénz.

Hajlandó vagyok elengedni.

És a kis Suzanne kedvéért a tandíjat is kifizetem.

Inkább kerülök utcára, de nem fekszem le magával.

Rajta voltak az ujjnyomai az elégetett üzeneten

a szeretője szobájában.

Nem csupán a szeretője voltam.

Szerettük egymást.

Hogy került a szobája függönye alá a kulcs, amit magának adott?

Fogalmam sincs.

Biztosan ellopták.

Ellopták! Praktikus.

A nővére, Eugénie újabb fondorlata?

És az üzenete?

Egy keserű nő szavai, akit elhagy a szeretője.

Szerelmes levél.

Megírtam, hogy mindenre képes vagyok, igen.

Mindent otthagynék érte.

Azt javaslom, vallja be.

Hirtelen felindulásból követte el. Pár év börtönnel megúszhatja.

- Tessék! - Felügyelő úr!

A hölgy férje van itt. Sürgősen beszélni akar önnel.

Tessék?

- Maradjon itt! - Igenis.

- Jó estét! - Még vannak kérdéseim a feleségének.

Nem ezért jöttem.

Feladom magam.

Én öltem meg Adrien Jacquart ügyészt.

A feliratot fordította: Lipták-Pikó Judit