Original subtitles

Édouard Ackerman beismerte, hogy kegyetlenül megölte Jacquart ügyészt.

Friss hírek!

Botrány a Riviérán!

Tessék a L'Éclaireurt!

Jó napot, uram, 30 centime-ot kérek.

Köszönöm! Köszönöm.

Édouard Ackerman vallomást tett Jacquart ügyész meggyilkolása ügyében.

30 centime lesz, uram.

Köszönöm!

Tessék a L'Éclaireurt!

Mozdulj, zsidaja! Visszamegyünk!

Ne, ezt ne!

Ilyet ne halljunk!

A felügyelő már figyelmeztette!

Tudjanak meg mindent az ügyről!

1936 NYARÁN

Nem voltam világos?

Ha le akarnám fektetni, már megtettem volna.

Mit akart tőlem?

Ön hozzáfér a széfekhez a szobákban.

Nem értem, mire céloz.

Szükségem van valamire monsieur Pontavice-Caron széfjéből.

Egy noteszre.

Arról szó sem lehet!

Dehogynem!

Ebből kifizetheti a lánya tandíját az év végéig.

Takarodjon a szobámból!

Megteszi, vagy letartóztatják Jacquart meggyilkolásáért.

Sok pénzzel tartozott neki, ez pedig kiváló indíték.

Csak szólnom kell a rendőrségnek.

És a kis Suzanne? Apja nincs, az anyja börtönben. Hová megy, ha kidobják

az iskolából?

Az utcára?

Helyes.

Ma este mindenki a gálán lesz. Tökéletes alkalom. Hm?

Jó reggelt!

Jól vagy?

Apámról álmodtam, a vesztőhelyen.

Gyere ide!

-Egyenesen a szemembe nézett, rémes volt. -Nem fog megtörténni.

Már magam sem tudom…

Ne mondj ilyet!

Félix, még sosem féltem ennyire.

Gyere ide!

Kérlek, ne csináld ezt!

Órák óta próbáljuk megbeszélni.

Nem maradhatok.

Az egész már nem számít.

Ez a sok hazugság…

Már azt sem tudom, ki vagy.

17 évig neveltük szeretetben a fiúnkat, az nem volt hazugság.

Csak önmagadat próbálod igazolni.

Szép rendszerezés, Madeleine.

GOIRAN-ÜGY

FÉNYKÉPEK

-Mit keres maga itt? -Zajt hallottam.

Lehetnek itt egerek?

Az irattáramban?

Még csak az kéne!

Ackerman vallomást tett?

Igen.

A felügyelő fél éjszaka faggatta. Nem is aludtam. Nemsokára folytatják.

Odamegyek.

Nagyszerű.

Madmoiselle Morel most az egyszer korán érkezett.

Monsieur Ackerman megismételheti a vallomását.

Már mindent elmondtam.

Kezdje elölről!

Amikor megtudtam, hogy Blanche Nizzába jött a szeretőjével, dühös lettem.

Na és ki a szeretője?

Az ügyész, Adrien Jacquart.

Blanche el akart hagyni miatta, ezért megvártam a szobájában.

Hogy szerzett kulcsot az ajtóhoz?

Már mondtam: elloptam Blanche táskájából.

Megkértem Jacquart-t, hogy tűnjön el Nizzából, és hagyjon minket békén.

Ő erre mit mondott?

Hogy ki kell elégítenem a nejemet, ha meg akarom tartani.

Nagyon feldühített, úgyhogy fogtam a levélbontót, és ledöftem.

És aztán mit tett vele?

-Mivel? -A levélbontóval.

Szóval? Mit csinált vele?

Bedobtam a tengerbe.

És a kulcsot?

Nem emlékszem, a-azt is biztos eldobtam.

Szeretném aláírni a vallomást.

Rendben.

Jöjjön velem!

Könnyen lehet, hogy csak az újságban olvasott a levélbontóról.

Igen, és a pótkulcsról is.

Vagy tényleg Édouard Ackerman ölte meg Adrien Jacquart-t,

vagy csak védi a feleségét, mivel tudja, hogy ő a tettes.

Vagy csak hiszi róla.

De az is lehet, hogy egy harmadik személy tette.

Mégis ki? A nővére, Eugénie Berthier?

Nem hinném, hogy képes ölni.

Az, hogy ön mit hisz, vagy nem hisz…

-Férj, feleség és a szerető - tipikus. -De hisz ön sem hitte el a vallomását.

Mindenek előtt gépelje le nekem.

Aztán ellenőrizzük mindenki alibijét.

Mi van Blanche Ackermannal?

Nem volt okom benntartani.

A bíró is egyetértett.

Nem a papa tette.

Ő képtelen lenne gyilkolni.

Hagyj!

Angèle, nagyon kérlek!

Az apám miatta van börtönben!

Ártatlan, de feladta magát, miatta! Hát nem értitek?

Gyűllöllek!

Angèle!

Felfogod egyáltalán, hogy mit okoztál?

Újra megtenném, akár ezerszer is!

Adrien mellett megismertem a valódi szenvedélyt!

Végre éltem!

Blanche, elég ebből!

Már elfelejtetted, hogy te sürgetted az esküvőt Édouard-ral?

Igen, Eugénie miatt! Mert igent mondott Adriennek, életem szerelmének!

Most már elég legyen!

Ha nem hozod ide a szeretődet, a férjed nem kerül ilyen helyzetbe.

Ezek szerint már az is az én hibám, hogy gyilkos? Hallod te, miket mondasz?

Ne merj velem így beszélni!

Gyere, készítek egy fürdőt. Gyere!

Nem mehetünk el a gálára. Nem.

Mindannyiunkat megrázott az eset, és csak erről beszélnek majd.

Bezzeg a pikniket Adrien halála sem gátolta meg.

Mind elmegyünk a gálára.

Így legalább elejét vehetjük a pletykáknak.

Rám ugyan ne számíts!

Na és Édouard?

Édouard még a rendőrségen van.

Nem hajlandó beszélni az ügyvéddel.

Megöltek egy ügyészt, közvetlenül a mellettünk lévő szobában!

Ide többé nem jövünk!

Hitlernek igaza van! Franciaország hanyatlik!

Alexis, hozd a kocsijukat!

Máris.

Áh! Mademoiselle Meunier-Dauphin!

Hallottam monsieur Ackermanról.

Természetesen számíthatnak a diszkréciómra.

Köszönöm, Edgar!

Ma reggel már elküldtem három újságírót.

De… biztos lesznek többen is, ezért szeretném megbeszélni önnel, hogy mit

mondjak nekik.

Erről monsieur Pontavice-Caronnal egyeztessen!

Neki már így is rengeteg gond nyomja a vállát, viszont mi ketten találhatnánk

megoldást.

Ebben biztos vagyok.

Rendben. A délután folyamán felkeresem.

Várni fogom.

És most, ha megbocsát.

Áh, monsieur Neuville!

Reggel óta már négyen is kijelentkeztek idő előtt.

Most mi legyen?

-Party. -Tessék?

Mulatunk. Az mindig oldja a feszültséget.

Az esti gálára dupla adag pezsgőt hozatok.

Egy party… He! Akkor mulassunk!

Jó reggelt!

Mi a baj?

Ez borzasztó.

-Jól vagy? -Nem bírom elviselni.

Nyugodj meg! Jól van.

Az apukám… Úgy félek…

Még mindig a rendőrségen van.

Miért adta fel magát?

Hogy anyát védje.

Biztos vagyok benne, hogy megoldják.

Te viszont menj vissza a hotelba!

A családod aggódni fog.

Többé nem megyek vissza.

Nem akarom látni anyámat.

Ti is a családom vagytok.

Tényleg jobb lesz itt neked.

Alhat veled, én meg alszom majd a fiúknál.

Meglátod,

jó kis hely ez.

Köszönöm!

Az a te bőröndöd, Jean? Hová mész?

Sehová.

Körbevezetlek.

Örülök, hogy mégis maradsz.

Elkísérlek a gálára.

Biztos?

Jól mondtad: a küzdelmünk mindennél fontosabb.

Szabad!

Végeztünk.

Mindent előkészítettünk a gálához, tökéletes lesz.

Nem ezért hivattam ide.

Pontosan tudom, hogy maga vitte el a pénzt a bárból.

Nyomozgattam,

és nem lehetett más.

Az anyagi helyzetét ismerve nem lep meg, de ez botrányos.

Mindenképpen…

Erre majd holnap visszatérünk. Ma még szükségem van önre.

Köszönöm, ez minden.

Mit keresel itt?

Szólni akartam, hogy a lányod nálam van, a panzióban.

Nem hajlandó visszajönni ide.

Mit jelentsen az, hogy nem hajlandó?

Nem tudja, mit higgyen.

Még jó, hogy ott a nénikéje, aki tökéletes, aki csodálatos,

és mindenek felett megértő.

Blanche, erre most semmi szükség.

Ő fordult hozzám, Blanche.

-El akarod venni tőlem? -Miről beszélsz?

Jól tudod te azt.

Mindig mindent elloptál!

Most meg visszatérsz, mint a tékozló gyermek.

-De én jól tudom, ki vagy! -Higgadj le, Blanche, elég ebből.

Elloptad tőlem Adrient.

-Hogy én tőled? -Igen.

De hisz még gyerek voltál.

-Az eljegyzést a szüleink akarták, nem én. -Akkor tehát az én hibám, igaz?

Most már a lányomat is elvennéd?

Ha annyira törődnél vele, húgocskám, nem dobtál volna el mindent.

Szívből gyűlöllek!

Mindig is gyűlöltelek!

Ez a nyaralás maga a rémálom.

Bárcsak ne így találkoztunk volna újra,

veled és az unokámmal.

Mióta tudtad, hogy Louis Adrien fia?

Előbb tudtam, hogy terhes vagy, mint te magad.

Hívjuk csak… anyai ösztönnek.

Mégsem szóltál.

Elmentél Jean-nal.

Mi értelme lett volna?

Végül Jean is rájött, igaz?

Csak itt tudta meg.

A fizetett szabadságnak hála.

Ne gyere el ma a gálára!

Így is nehéz helyzetben vagyunk, semmi szükség egy újabb botrányra.

A papa meghívott, úgyhogy ott leszek.

Van, ami fontosabb, mint a családi drámánk.

Mademoiselle Morel?

Léonie!

Gabriel vagyok, Eugénie Berthier sógora.

-Egy helyen szálltunk meg. -Igen, tudom.

Apám nem bűnös. Segítenie kell.

Ó Angèle, Édouard Ackerman lánya.

Apád önként jött el vallomást tenni.

Tudom, de hazudik.

Esküszöm, hogy ártatlan.

Én magam sem hiszem, hogy bűnös lenne.

-Tud segíteni? -Nagyon kérem!

Megpróbálok.

Ki kell derítenem, hol volt aznap este.

Megpróbálom. Rendben?

Nagyon köszönöm!

-Köszönjük! -Köszönjük!

JACQUART-ÜGY ÉDOUARD ACKERMAN SZEMÉLYES TÁRGYAI

SZEMÉLYI IGAZOLVÁNY

HOTEL DE LA POSTE NIZZA

Hogy jutott eszébe, hogy megnézze a noteszét?

A személyes holmija közt volt.

Ha Ackerman vallomása csak humbug, azt bizonyítanunk kell.

Kétségtelen, hogy csak humbug - ahogy ön mondta.

Ez az.

Ackerman a Rivierában szállt meg.

Mégis mit keresne egy ilyen helyen?

Látta ezt a férfit?

Igen, tegnapelőtt itt járt.

Pontosan mikor?

Este 11 körül.

És mit akart?

Volt vele egy pár, szobát vett ki nekik.

Egy pár? Milyen pár?

Akcentusuk volt.

Milyen akcentus?

Németes.

Na és meddig maradt itt?

Nem tudom, éjfélkor lefeküdtem.

Az a pár még itt van?

Nem, úgy három perce mentek el.

Hogy néznek ki?

Nem volt bőröndjük, csak egy táska, és a nő terhes.

Melyik irányba indultak? Köszönjük!

Maga menjen arra, én meg jobbra.

Elnézést! Sajnálom.

Mit művel?

"Sajnálom, sajnálom!" Vannak, akik dolgoznak!

Elnézést!

Kérem!

Elnézést!

Feltehetnék néhány kérdést?

Múlt este ott volt a kaszinónál, ugye?

-Á! -Elnézést! Tessék, kisasszony.

Ők küldték magát, igaz?

"Ők"? Kire gondol? Nem értem.

Édouard Ackermanról van szó.

Nem ismerem.

De, szerintem igen.

Ő vitte önöket a Hôtel de la Poste-ba.

Miért?

Szerintem nem tudja.

Kérdezd meg, mit akar.

Miért kérdez monsieur Ackermanról?

Mert bajban van, és szerintem önök segíthetnének.

Miféle bajban?

Bevallott egy gyilkosságot.

De szerintem valójában magukkal volt.

Gyilkosság?

Nem, nem, az lehetetlen!

-Melyik este történt? -Tegnapelőtt.

Aznap, amikor láttam önt a kaszinó előtt.

Igen.

A-akkor velünk volt.

Hans, kérlek!

Aznap este a kaszinó előtt vártam rá.

-Mit keres itt? -Egy barátunk táviratot küldött.

A német rendőrség tudja, hogy Nizzában vagyunk.

Ha az iratok a nácik kezébe kerülnek…

Hagyják el a hotelt még ma, és ne szóljanak senkinek! A csomagjukat

-hagyják ott, majd én eltüntetem. -Mennyi időre?

Amíg sikerül magukat kijuttatni.

Szóval igaz? Te is hallottad?

Jöjjön a feleségével ebbe a hotelba!

Ott várom magukat.

Mennyi ideig maradt önökkel?

Talán úgy hajnali kettőig.

Ez nagyszerű!

Tanúvallomást kell tenniük a rendőrségen!

-Nem, nem lehet, el kell érnünk a vonatot. -De minden nap van vonat.

Ön ezt nem érti. Ha a német rendőrség ránk talál, nekünk végünk.

Ahogy több tucat németországi zsidó ellenállónak is.

Nem maradhatunk.

De Monsieur Ackerman is meghal, ha nem beszélnek. Önök jelentik az alibijét.

Kérem!

Nagyon sajnálom!

Minden jót, kisasszony!

Nem értem! Miért hagyta, hogy elmenjenek?

Nem bilincselhettem meg őket, hisz nem is volt nálam bilincs, és biztos igazat

-mondtak. -Hisz a személyazonosságukat sem ismerjük!

Ráadásul menekülnek Nizzából. Az ügyész a pofámba röhög majd!

Azt viszont már tudjuk, hogy Édouard Ackerman nem ölhette meg Adrien

Jacquart-t.

De amíg nem bizonyítjuk, itt kell tartanom.

Akkor keressünk bizonyítékot!

Ma megyek a gálára a hotelba. Talán a valódi gyilkos is ott lesz.

Magát is meghívták?

Igen.

Magát nem?

Igen. Természetesen, prefektus úr.

Persze, megértem.

Majd tájékoztatom a fejleményekről.

Jó éjt!

Van hírünk Jacquart asszisztenséről?

Holnap jön ide Párizsból.

De küldött egy listát az ügyekről. Átnéztem az ügyész táskáját,

-minden anyag megvan, kivéve egyet. -Melyik az?

Egy perújítási kérelem a Farget-ügyben.

Az ügyésznek, aki átvette, szüksége van rá, hogy lezárja.

Pierre Farget?

-Aki megölte a nyomdászt? Eugène Goirant? -Mhm.

Az ügyvédje kérvényezte a perújítást. Nem tudta?

De.

Talán véletlenül maga vitte az irattárba.

Nem, az kizárt.

Mindent folyton elpakol. Ellenőrizze!

Felügyelő!

Nem csak a perújítási kérelem nem volt ott - ahogy azt sejtettem, hanem a

teljes Goiran-aktának nyoma veszett.

Mégis ki vihette el?

Várjunk csak!

Mi az, Madeleine?

-Léonie Morel. -Mi van vele? Nem lehetne bővebben?

Ma reggel az irattárban találtam, azt mondta, hogy egereket hallott.

Akár ő is ellophatta az aktát.

És Jacquart szobájából is könnyen elemelhette a perújítási kérelmet.

Magára hagytam, hogy elkészítse a fotókat.

De mégis miért érdekelhetné ez az ügy?

Tudtam, hogy nem lehetnek egerek.

Köszönöm, Mina, szebbről nem is álmodhattam volna.

Csodásan festesz.

Várj csak!

Egy darabon elkísérlek, nehogy elraboljanak, még mielőtt a Rivierába

érsz.

BŰNÜGYI ELMÉLETEK

A RUE VALETTE GYILKOSA

VÉR A SÍNEKEN

MEGSZÜLETETT AZ ÍTÉLET

GOIRAN ÉS FIAI NYOMDA

-Hölgyem, uram, üdvözöljük önöket! -Jó estét!

-Köszönjük! -Az estélyt a kertben tartjuk.

Pontavice-Caronék lejöttek már?

Kétlem, hogy a vejük letartóztatása után lejönnek.

-Jó estét! -Jó estét!

-Jó estét! -Üdvözöljük önöket.

Köszönöm.

-Köszönöm. -Parancsoljanak.

Nekem ígér egy táncot?

-Jó estét! -Jó estét!

-Jó estét! -Ha megbocsátanak.

-Ez zártkörű esemény. -Tessék!

Be sem mutatsz?

Gyere velem!

-Mi az ördögöt keresel itt? -Megfigyelek.

A gyilkos mindig visszatér a tetthelyre.

Kivéve, ha el sem ment.

De Ackerman vallomást tett.

Hm.

Á, azt mindenképpen látnom kell!

Örülök, hogy látom! Remélem, jól érzik magukat.

Köszönjük!

Minden alkalommal így szoktuk.

Tényleg? A karkötőt és a láncot is ő tervezte?

Csakhogy ez így helyes.

Tényleg, még soha?

Ahogy mondod.

Odanézz! Nem hittem volna, hogy eljönnek.

Jó estét, jó estét!

Jó estét!

-Jó estét! -Jó estét!

-Jó estét! -Örülök, hogy látom.

Ez elképesztő.

Ezek meg mit keresnek itt?

-Kérsz valamit? -Nem, köszönöm!

Jó estét!

Köszönjük a ruhákat, nagyapa! Még nem volt rajtam szmoking.

Meglátod, hamar megszokod.

Van híretek Édouard-ról?

Nincs. Sajnos még nem tudunk semmit.

-Á! -Jó estét!

-Angèle! -Nagyapa!

-Jó estét! -Jó estét!

-Nagyi! -Hogy van, uram?

-Köszönöm, jól. -Bájos ez a ruha.

-Jó estét! -Köszönöm!

-Ez érdekes lesz… -Igen.

A vejüket tegnap lecsukták. Botrányos

-eset. -Erről nem tudtam.

A művészet támogatása nekem is szívügyem. Igen.

Legszívesebben megetetném vele a nyakkendőjét.

Ne figyelj rá!

Nem miatta vagyunk itt.

-Köszönöm! -Egészségére!

Elkísérne a bárhoz? Innék egy konyakot.

Csak ön után.

Bocsásson meg!

MENETJEGY LE HAVRE - NEW YORK

L'ATLANTIS HAJÓ FIZETVE

UTAS: BLANCHE ACKERMAN

UTAS: ANGÈLE ACKERMAN

UTAS: ÉDOUARD ACKERMAN 3 000 FRANK - 1936. JÚLIUS 15.

6D LAKÁS 5. SUGÁRÚT 870

MANHATTAN KERÜLET NEW YORK

NÉMET VÁLLALKOZÁSOK BOJKOTTJA NÉMETORSZÁGBAN

HITLER KÖNYÖRTELEN HÁBORÚT ÍGÉR A ZSIDÓK ELLEN

ZSIDÓ KÉZBEN...

ALAPÍTÓ: RAOUL DELAUNAY

ÉDOUARD ACKERMAN - A NEMZET UZSORÁSA

Ezt még nem hallottam.

Hadd igazítsam meg!

A lányomat, Eugénie-t már ismerik.

Egy munkásosztálybeli lány, milyen eredeti.

És szakszervezeti képviselő.

Kezdem érteni a progresszív álláspontját, Henri.

Az estélyi jobban áll önnek, mint a köpeny.

A munkásaimnál is bevezethetném.

Szerinted a köpeny ronda?

Az attól függ. Magához biztos jobban illik, mint a szmoking.

A te szmokingodért is mi fizetünk!

Vérrel és verejtékkel.

Jean, hagyd abba!

Mind itt páváskodnak!

A sok szmoking, gyöngysor meg pezsgő!

Tudják, ki ez a monsieur Delaunay?

Tudják, mi az ára, ha valaki neki dolgozik?

Gaby!

Gyere csak!

Ő az öcsém, az úriember gyárában dolgozott.

Rajta, mutasd meg!

Hadd lássák mindannyian!

Mutassuk meg nekik!

Mindjárt meglátják, milyen neki dolgozni.

Íme.

Ezt kapta, amiért az úrnak dolgozott.

Túl kicsit volt, hogy felemelje a gépet, ami ráesett.

Még csak 12 éves volt.

Tizenkettő!

Azt hittük, többé nem áll lábra.

Most mégis egész jó színben van, nem igaz?

Mindig is úgy véltem, hogy egy 12 éves már elég erős.

-Te szemétláda! Hogy merészeled? -Kérem, uraim, hagyják abba!

-Na de kérem! Elég már! -Ne, Jean! Ne csináld! Elég!

Uraim!

Rajta, zenét, zenét! Zenét!

Gyere, menjünk!

Gabriel!

Ha azért jöttél, hogy tönkretedd az estét, sikerült.

Most már akár haza is mehetsz.

Ezek után nem maradhat a munkáltatók szövetségének elnöke, Henri.

Összehívok ezügyben egy rendkívüli ülést már holnap.

Kellemes estét, uraim!

Blanche!

Blanche, odabenn vagy?

Blanche!

Muszáj összeszedned magad.

Nem mentél a gálára?

Nem éreztem jól magam.

Rémes dolgokat találtam Édouard-nál.

Nézd meg ezt a cikket!

Adrien írta.

Mutasd csak!

ÉDOUARD ACKERMAN - A NEMZET UZSORÁSA

De hiszen ez gyalázatos!

Egyszerűen lehetetlen…

Ő nem írhatott ilyesmiket.

Nem sejtettem.

Semmit sem sejtettem.

Ezt a férfit szerettem?

Beszélned kellene Édouard-ral.

Ő miért nem mondott semmit?

Azért, mert szeret.

Őrülten.

És mert…

biztos retteg attól, hogy elveszít téged.

Úgy szégyellem magam.

Ne…

Kedvesem…

Szégyellem magam.

Minden rendben lesz.

Megvan a notesz?

Nincs.

-Miért, mi történt? -Semmi.

Ezt most nem értem.

Szólni akar a főnökömnek a tartozásomról? Nem érdekel.

Holnap itt hagyom a Rivierát.

Gondolj arra, mi lesz a lányoddal!

Tedd azt, amit mondok!

Mit művel? Eressze el!

Higgadjon le!

Még folytatjuk ezt a beszélgetést.

Jól van?

Mi ütött belé?

-Szólnunk kell az igazgatónak. -Ne!

Nem szeretném.

Köszönöm, Félix!

Vigyázzon vele!

Veszélyes alak.

Engem ne féltsen! Megvédem magam.

Nézd a csillagokat!

Szerintem gyönyörű a sebhelyed.

Nem kell rejtegetned.

Olyan szép vagy…

Legszívesebben itt maradnék veled.

Giulia elmondta, mit akart tőle Delaunay?

Nem, de már máskor is megkörnyékezte.

Ezt az ajtónyílásba tettem. Valaki járt itt.

Elloptak valamit?

Nem hinném. Minden a helyén van.

Az mi?

Apám perújítási kérelme és a nyomozati akta.

Szerinted ezt kereshették?

Nem tudom.

Ez levendula illat.

És egy kis vanília.

Pour Un Homme de Caron.

Ezek szerint Raven járt itt.

Szerinted rájött, ki vagy?

Nem hinném.

De azt már tudja, hogy érdekel a Goiran-ügy.

Így már nem maradt sok időm.

-Jó reggelt! -Jó reggelt!

Mindig öröm látni önt.

Nem tudja, miért kérte Edgar ezt a korai találkozót?

Csak sejtem.

Edgar!

Edgar!

Igazgató úr!

Edgar!

Edgar! Edgar!

Igazgató úr!