Afrikaans
Akan
Albanian
Amharic
Arabic
Armenian
Azerbaijani
Basque
Belarusian
Bemba
Bengali
Bihari
Bosnian
Breton
Bulgarian
Cambodian
Catalan
Cebuano
Cherokee
Chichewa
Chinese (Simplified)
Chinese (Traditional)
Corsican
Croatian
Czech
Danish
Dutch
English
Esperanto
Estonian
Ewe
Faroese
Filipino
Finnish
French
Frisian
Ga
Galician
Georgian
German
Guarani
Gujarati
Haitian Creole
Hausa
Hawaiian
Hebrew
Hindi
Hmong
Hungarian
Icelandic
Igbo
Indonesian
Interlingua
Irish
Italian
Japanese
Javanese
Kannada
Kazakh
Kinyarwanda
Kirundi
Kongo
Korean
Krio (Sierra Leone)
Kurdish
Kurdish (Soranî)
Kyrgyz
Laothian
Latin
Latvian
Lingala
Lithuanian
Lozi
Luganda
Luo
Luxembourgish
Macedonian
Malagasy
Malay
Malayalam
Maltese
Maori
Marathi
Mauritian Creole
Moldavian
Mongolian
Myanmar (Burmese)
Montenegrin
Nepali
Nigerian Pidgin
Northern Sotho
Norwegian
Norwegian (Nynorsk)
Occitan
Oriya
Oromo
Pashto
Persian
Polish
Portuguese (Brazil)
Portuguese (Portugal)
Punjabi
Quechua
Romanian
Romansh
Runyakitara
Russian
Samoan
Scots Gaelic
Serbian
Serbo-Croatian
Sesotho
Setswana
Seychellois Creole
Shona
Sindhi
Sinhalese
Slovak
Slovenian
Somali
Spanish
Spanish (Latin American)
Sundanese
Swahili
Swedish
Tajik
Tamil
Tatar
Telugu
Thai
Tigrinya
Tonga
Tshiluba
Tumbuka
Turkish
Turkmen
Twi
Uighur
Ukrainian
Urdu
Uzbek
Vietnamese
Welsh
Wolof
Xhosa
Yiddish
Yoruba
Zulu
Gant, Lille, Roubaix,
Tourcoing felől gyorsvonat érkezik a második vágányra.
Kérjük, a vágány mellett vigyázzanak!
ELLENSÉGEM HOLTTESTE
Cournai állomás. A vonat tíz percet várakozik.
René, odanézz!
Nyugalom!
Egy doboz Marlborót, legyen szíves!
Szemét! Gyilkos! Rohadék!
- Mennyi lesz? - 10 frank 70 centime.
Nem ismert fel.
Létezik még a Hotel du Commerce a Moncey úton?
Persze!
Akkor a Moncey útra!
- Moncey-útra vagy Kámasz-útra? - Az még jobb lenne!
- Tudja, ez nálunk családi vonás. - Micsoda?
A szójátékok.
Az öcsém, ha unatkozik, csak felhív egy számot.
"Ébren van?" - kérdezi. "Persze!" - mondja a másik.
Mire az öcsi: "Akkor feküdjön le!"
Van tippje a München ellen?
Nem lesz egy sétagalopp, az biztos!
Hazai pályán nem szabad alábecsülni a németeket!
Néha még a miénken sem!
- Ez új? - Új? Rég nem járt erre, mi?
Hét éve.
Sajnálom, hogy nem toldották meg a büntetését
egy kitiltási határozattal. Az ön érdekében mondom.
A visszatérte nem igazán tanácsos.
Gondolom, az ottaniaknak sem kívánatos.
A szállodához két úton mehetünk, vagy átvágunk a belváros felé,
vagy a kertek alatt megyünk, és megmutatom magának az újdonságokat.
- Szóval? Merre? - Amerre akar, én itt kiszállok.
Vigye a táskámat a szállodába, és foglaljon egy szobát!
- Elég lesz? - Mondta a bálna a cetnek. Ez se rossz, mi?
"Elég lesz!" - mondta a bálna. Még sok is.
Jól van, tartsa meg!
Milyen névre foglaljam a szobát?
Leclercq!
Erre nem számítottam!
- Zavarlak? - Ugyan, dehogy!
Gyere be!
Hihetetlen! Épp pár napja beszéltem rólad a nejemnek.
Hát igen, megnősültem...
Mindenki így végzi, tudod, hogy van ez.
Nem.
Ülj le!
- Reggeliztél? - Az utolsó kajaosztáskor.
Ja, igen, persze.
- És mikor jöttél ki? - Rögtön az utolsó kajaosztás után.
Ilyenkor ritkán késlekedik az ember. - Persze, persze.
A feleségem még alszik.
Szólok neki.
El lesz ragadtatva!
Alszik. Persze, korán van még.
Nehezen alszik el.
Szed rá mindenféle bogyót. Tudod, az idegei...
Aztán persze reggelente...
Főzök egy jó kávét.
- Ne, ne fáradj! - Egy perc és kész!
Ez a barom is benne volt az ügyben? - A Bíróság!
Az ülést megnyitom.
Francois Leclercq! Először is a személyazonosságát egyeztetjük.
Ön tehát Francois Leclercq, született 1933-ban,
november 18-án, Cournai-ban.
Levágtad a bajuszod?
Igen. Hogy tetszik?
Mi a szart érdekli, hogy levágtam-e vagy se?
Semmit sem változott a disznó.
Jobb is, mint azelőtt. De tényleg, mi köze hozzá?
Még csak nem is barát. Csak egy osztálytárs.
Ugyanaz az osztály, de másik banda.
Mit röhögtünk rajta, mikor vasárnaponként láttuk
Miss Remingtonnal andalogni!
Így hívták a titkárnőt, akit az apja másodszorra nőül vett.
A fiú és a mostoha, mint egy jegyespár,
a Bizományi és Letéti Pénztár
alelnökének mindent beborító árnyéka alatt.
Nyilván tarhálni jött.
De miért épp hozzám? Nem is voltunk barátok!
Remélem, megúszom mondjuk...
A francba! Na jó, egy húszas, de nem több!
Már kész is! Kóstold meg!
A kávéházban vettem, maguk pörkölik.
Mondd csak, Francois! Régi haverok vagyunk, szóval nem gáz.
Ha akarsz valamit kérdezni. - Igen.
Lefeküdtél vele?
Csak nem azért jöttél, hogy ezt megkérdezd?
De igen.
Nem hiszem el! Hát képzeld el, nem!
Egyébként nem voltam ám olyan hülye, pontosan tudtam, hogy röhögtök rajtam.
Nem, nem! Irigyeltünk!
Nagyon szép nő volt. Kicsit olyan kopott fényű,
vagy inkább pasztellszínű.
Tudod mit? Butaság volt az egész.
Ő akarta, hogy megmutassa, nem csak a pénzre vetette ki a hálóját,
hogy még én, a gyerek is egyetértettem,
hogy együtt olyan...
- Hogy boldogok vagytok együtt. - Úgy valahogy.
Nem mondom, miután apám meghalt, és magunkra maradtunk,
estefelé, zárt ajtók mögött... - Néha elveszti a fejét az ember.
Igen. De ne hidd, hogy... Nem, nem!
Aztán lassan, csendesen elkezdett öregedni.
Mindig jól ápolt volt, csinos.
Aztán egy reggel, épp a virágait locsolta, és annyi!
Jól megváltozott minden! A terjeszkedés! Felgyorsult a világ.
És nem csak a város változott, az emberek is.
Rá sem fogsz ismerni, Francois! Még én is,
ha fél évig nem megyek egy városrészbe, egyszerűen eltévedek.
Minden nap egyre nagyobb lesz. A lakosság csaknem megduplázódott.
Kétszer annyi seggfej? Az lehetetlen!
Bár az se változtat semmin, semmi sem változik ebben a városban,
ami nem is város, inkább a textil dicsőségének emelt templom.
Máshol a cukor, a bor, a gumi, a csoki, az autó, itt a textil.
Senki nem menekülhet előle. A textilből és a textilért élnek.
A születéstől a halálig. Az örökkön való textil!
A textil és a foci. Fent a gyár, lent a foci.
A gyár a pénzért, a stadion a becsületért.
Hajrá Sporting!
Amíg a fiatalság a vászonnal foglalkozik,
addig se megy tüntetni.
Hajrá Cojac! Hajrá Cojac!
Cojac! Cojac!
Serge Cojac. A magyar futball csillaga.
Többszörös válogatott, 500 millióért szerződtette a Sporting.
Olcsóbb, mint egy sztrájk!
Nem vagyunk butábbak, mint Uruguay-ban vagy Zairéban.
Egy büntetőrúgás súlyát a szavazólistákon mérik le.
Tehát megveszik Cojac-ot.
Nem lehetünk gazemberek, hisz mi vagyunk a francia bajnokok.
Bűnösnek találtatik-e a vádlott Karine Lacharre meggyilkolásában?
A válasz: igen.
Bűnösnek találtatik-e a vádlott Serge Cojac meggyilkolásában?
A válasz: igen.
Az előre megfontolt szándékosság súlyosbító körülménye fennáll-e?
A válasz: nem.
Az enyhítő körülményeket figyelembe veszi-e a bíróság?
A válasz: igen. Ezek alapján önt a bíróság 10 év elzárásra ítéli!
Halált rá! Halált!
Hol van már a kisváros?
A bevásárló utca egyetlen, hatalmas kirakat lett, felfalva az utcát.
Egy megőrült, zavarodott város. Haszontalan holmikkal.
Csupa tükör, acél, üveg, elsöprő erejű hirdetésekkel:
Vigye el! Kiárusítás! Áraink zuhannak!
Egy világ, ahol minden olcsó és eladó, ami ontja magából a tárgyakat,
amik semmire se jók, csak arra, hogy megvegyék őket.
Mint az elveszett világ kis darabkájára,
úgy emlékszem még arra a kis üzletre,
ahova be kellett lépni, ha vásárolni akartunk.
Jó napot kívánok!
- Mit adhatok, fiatalember? - Egy 50 centes piszkozatfüzetet kérek.
Három keményfedelest, egy rajzfüzetet, és egy csomag színes ceruzát kérek.
Azonnal, kisasszony!
- Meg ezt a hegyezőt. - Rendben, kisasszony!
- Írjam a számlához, kisasszony? - Legyen szíves!
- Viszlát, kisasszony! - Viszlát!
Ne haragudj fiacskám, de ő mégis csak a kis Liegard!
Úgy hiszem ekkor kezdődött bennem a gyűlölet.
A fiacskám miatt, az elsőbbség miatt, a tegezés miatt.
Én: te. Ő: igen, kisasszony!
Természetesen, kisasszony! A számlához írjuk, kisasszony!
Igazán jóleső igazságérzet töltött el,
amikor később, sokkal később, lefeküdtem vele.
Furcsa, tisztán emlékszem a tavon úszkáló hattyúkra,
a rendezett pázsitra, a nagy fűzfa párás árnyékára,
mindenre, kivéve magamra.
Nyilván nem így néztem ki akkoriban, 12 évvel ezelőtt,
de ha az emlékezet összevisszaságában
megpróbálunk a valahai fiatal mivoltunkra emlékezni,
mindig a mai arcunkat látjuk magunk előtt.
- Itt lakik Liegard kisasszony? - Igen, uram.
- És itthon van? - Milyen ügyben keresi?
Tudomásomra jutott, hogy a ház eladó. Ha lehetséges,
és nem zavarok, szeretném... - Mi az?
A ház ügyében, kisasszony!
Ha maga ügynök, felhívom a figyelmét, hogy...
Nem, nem, nem!
Néhány barátom keres házat a környéken,
és mivel hallottam, hogy el szeretné adni...
Lehet. Csak egy kósza ötlet, ami mindig visszatér, ha beköszönt a rossz idő.
Általában tavaszra elmúlik. Körbevezethetem.
Hol szeretné kezdeni? Fent vagy lent?
A szórakoztatóbb résszel!
Megtudhatnám, ki tájékoztatta róla, hogy a ház eladó?
Egy barátom. Holland és pedofil.
- Nem ismerek ilyet. - Hollandot?
A maga szobája? Ne tagadja! Hasonlít magára.
A ruháit az ablakra akaszthatná,
és beburkolózhatna a függönybe, észre sem venném a különbséget.
- Mi ez a szöveg a barátairól? - Nincsenek barátaim.
- Akkor? - Önt akartam látni.
Akkor most látott!
- Azt hiszem, felesleges folytatnunk. - Épp ellenkezőleg! Elengedhetetlen!
Képzelje el a személyzetet, ha most lemegyünk.
Ki volt ez? Egy őrült. Mit akart? Engem látni.
Szatír? Lehet. Hívjuk a rendőröket!
És hívják. Holnap a helyi lapban harcos szűzként fog megjelenni.
- Ügyes. Folytassuk. Arra! - Ez az, tegyünk úgy, mintha!
A maguk régi trükkje: tégy úgy, mintha!
Amúgy én is így teszek.
A tied, az enyém, mindenkié, ha a szívünk a tenyerünkön hordjuk.
Nem emlékszik? A társasági rovatban volt.
A címe: Szív a tenyéren.
Úgy tettünk, mintha jótékonykodnánk.
Az elnök mindig egy textilgyári gyerek volt.
Sosem tanult meg jót tenni, csak elnöknek lenni tanították.
Sosem adtunk pénzt, mert az elnök figyelmeztetett:
- Ha pénzt adsz a szegényeknek... - Elisszák!
Na, ugye, hogy emlékszik!
- Gombokat adtunk. - Textilgombokat!
- Gondolom, a konyha nem érdekli. - Micsoda ötlet! Dehogynem!
Ha megvenném a házat, én itt élnék.
Gondolom a sparhelt még a nagyszülei idejéből származik.
Igen.
Hatalmas üstökben főzték a lekvárt,
maga pedig felcímkézte az üvegeket. Ringló, ribizli.
Ma este 11-kor itt leszek az ajtó előtt.
Én pedig mögötte várom magát? Erre ne számítson!
A látogatásnak vége. El vagyok ragadtatva, hogy megismerhettem.
Szabad?
Szerencsére mindenre gondolok.
Három percet késtem volna, míg maga itt izgul.
Makacs, mi? Makacs, mint egy öszvér.
A legviccesebb a dologban, hogy most meg van győződve róla,
hogy azért jöttem, hogy beengedjem.
Mit akar? Kínáljam meg egy csésze teával?
Ha más nincs.
- Makacs és modortalan! - Sőt, neveletlen!
De öntudatos! Tudom, hol a helyem. A cselédlépcsőn jöttem fel!
Csak a szobát vétette el. A szobalányé a folyosó végén van.
Rendben, kisasszony.
- A számlájához írjuk, kisasszony! - Tessék?
- Írjam a számlához, kisasszony? - Legyen szíves!
Feltétlenül le kellett vele feküdnöm.
Az egykori kislánnyal, a beképzelt kisasszonnyal.
El kell menned!
Hé, hallasz? El kell menned.
- Öt óra, a kertész mindjárt felkel! - A bolondja!
Van hátul egy kijárat, ha nem sérti a büszkeséged. Menj a tó mellett, és...
Nyugodj meg. Diszkrét leszek. A hálószoba Belfegorja!
Hol laksz? Azért kérdem, mert holnap délután...
Nem lesz holnap!
- Nem értem. - Nincs ezen mit érteni.
Lefeküdtünk egymással, öt óra van, a kertész felkel, én lelépek, ennyi.
- A kertész miatt borultál ki ennyire? - Az egész miatt.
Holnap, a nap végén,
vagyis a tenisz és a vacsora közt, Gilberte Liegard kisasszonynak
épp nincs mit lennie, ez idő alatt Leclercq úr köteles szórakoztatni őt.
Sajnálatos módon holnap 5 és 7 óra közt az úrnak más elfoglaltsága van.
Amúgy a többi napon is!
Francois! Melyik nap és hánykor? Jövök.
- Meglepődtél? - Hát, igen.
Mert még nem ismersz. Nincs bennem fölösleges büszkeség.
Köztársaság út 25., 4. emelet, balra.
Előre szólok, más mint itt!
Nehogy azt hidd, hogy nem más, mikor a szüleimnél alszom!
- Minden XIII. Lajos korabeli! - Kivéve apád. Ő inkább XIV. Lajos!
Papa! Bemutatom Francois Leclercq-et.
Isten hozta! Mindig örülök, ha találkozhatom a lányom barátaival!
- Örvendek, uram! - Rád bízom, papa!
Kelfer elnök úr,
Dorion ügyvéd úr.
Gerard barátunk idén nem kevesebb, mint három fejet követelt.
Egyébként nem szerezte meg őket. - A részvétel a fontos.
Madame Kelfer,
Madame Dorion,
Madame Verbruck, és Victor Verbruck, a polgármester.
Engedje meg, hogy bemutassam régi barátomat, Laroche-Bernard urat,
ő készíti elő az újraválasztásomat.
Ez a kéznyújtás jelzi, mennyire számít a támogatására.
Az igazán meglepne, ismerve a neveltetését.
Jól ismertem az apját, még azelőttről, hogy útjaink szétváltak volna.
Igazi harcos volt, minden elismerésem az övé.
- Alkalomadtán mondja meg neki! - Úgy lesz.
- Szokott golfozni? - Nem.
- Nagy hiba! - Nyilvánvalóan.
A golf a fegyelem, a koncentráció és az önuralom iskolája.
Három aduász, amit már születésekor birtokolt.
Nyilvánvalóan.
Biztos vagyok benne, hogy egy nap önt is megtérítem.
Nálam ez már szenvedély.
Minden reggel kilenc lyuk, esténként egy teljes menet a nappaliban.
Nem titok, hogy az USA-ból hozattam ezt a gépet.
Egész Európában csak kettő van belőle! Döbbenetes! Majd meglátja!
A labdára mért ütés és a becsapódás erejét figyelembe véve
a számítógép kiszámolja az ütés hosszát,
és a lyukhoz viszonyítva elhelyezi a labdát.
Ha a következő modelt ködgéppel és szélfúvóval is felszerelik,
nem kell többé Deauville-ba mennem!
- Ott jön az anyakirálynő! - Melyikük az?
A milánói makaróni, vagy a tollas kígyó?
Találd ki!
Francois Leclercq, Madame Laroche-Bemard. Anya.
Gilberte sokat mesélt önről. Rögtön felismertem, ahogy belépett.
Milyen mulatságos!
Tálalva van!
Milyen mulatságos! Nem is mondtad, hogy ilyen mókás a barátod!
- Valami vicceset mondtam? - Azt mondtad, jobb szereted Bretagne-t.
És ez vicces?
Ha anya azt mondja „mulatságos”, az rendesen azt jelenti, hogy nem figyelt.
Próbáld ki!
Az űrhajók szétzilálják az időt, ezért szűnnek meg az évszakok.
Ezt miért mondja?
- Tényleg, Francois, miért mondja ezt? - Mert ez egy érdekes téma.
De javasolhatok másikat is! Mit szólnak a környezetszennyezéshez?
Vagy a sarkvidéki bálnamészárláshoz? Mert a bálnák bizony ki fognak halni!
Kijelenthetem, hogy Franciaország mindig tartotta magát az oslói egyezményhez.
Na és norvégok?
Nem is beszéve a szovjetek feldolgozó hajóiról!
- Látod? - Bravó!
- Ő ki? - Melyik?
- A bálnás fickó. - Lolo. Saint-Prix grófja, a nagykövet fia.
Három éve hever a lábaim előtt: ő, a neve, a szerelme és a pénze.
Kell, hogy aggódjak?
Nem jobban, mint nekem amiatt, aki úgy mereszti rád a szemét!
Bokán rúglak, ha megkérdezed, melyik az!
Nem kérdezem.
- Mert tudod? - Igen.
Azt mondta, Gilberte legjobb barátnője.
Lásd be, ez biztató!
Főleg, hogy még igaz is! Marie-Adélaide de Chanteloup.
Az egyik felmenője volt, aki a fontenoy-i csatában
azt mondta az angoloknak, hogy ők lőjenek először.
Két ős guillotine alatt, egy másik az indiai hadseregben.
Egy grófnő nagymama, van miről álmodozni.
Csak álmodozz! De szólok, hogy ne vesztegesd az idődet!
- Ismerem a határaimat. - Maguk meg mit pusmognak ott?
Csak pár gorombaságot vágtunk egymás fejéhez, drága asszonyom!
Ha ez a Cojac nem lenne magyar, bevenném a választási csapatomba.
Liegard! Legközelebb franciát vásárolj!
Drága polgármesterem, minden gól, amit ez a cigány lő,
többet nyom az urnákban, mint a jól felépített választási beszédeid!
- Maga szerint, Leclercq? - Coca! Ne untasd már szegény fiút!
A foci csak a gyerekeket, politikusokat és a labdagyártókat érdekli!
Milyen mulatságos!
Tudják, hogy minden délután nálam vagy?
Igen.
- És? - Mit és?
- Tesznek rá? - Magasról.
Leclercq, holnap reggel nyolckor elkezdhetné a golfozást! Rendben?
Holnapután, ha nem gond. Holnap Párizsba utazom.
- Milyen mulatságos! Én is oda megyek! - Autóval vagy vonattal megy?
Vonattal.
Akkor együtt utazunk, drága Francois! Remélem, nem zavarja?
Ne is foglalkozzon a jeggyel! Pierre!
A 9:26-os vonatra két foglalást intézzen!
Igen, asszonyom.
- Hová vihetem a jegyét, uram? - Majd én átveszem.
Mit művel maga ott? Megtiltom!
Nehogy már 3 frankból ügyet csináljon!
Először is nem 3 frankról van szó.
De lehet, hogy ebben a világban minden,
ami nem 3 millió, az csak aprópénz.
Vagy ez a ribanc csapdát állított, de hogy?
Szeretnéd tudni, hogyan térítsd meg a jegy árát, igaz?
Küldj neki egy tucat rózsát!
Ami négyszer annyi, mint a jegy. Értettem, tele lesz a karja rózsával!
Én is örülnék, ha tele lenne a karom rózsával.
Akkor majd te viszed el neki!
Monsieur Leclercq! Jöjjön ide hozzánk, ezek a hölgyek itt epednek maga után!
Mondja csak, szokott lovagolni?
A rózsás Francois-ból én lettem a fiatal lányok Francois-ja,
az anyák Francois-ja, a teáscsészés Francois.
Hagyjon már békén! Játsszon máshol!
A textilipar is megnyílik néha, és beenged másokat.
Bár nem voltam született herceg, én lettem a sima,
csiszolt, befogadott fiatalember.
A lehetséges vő!
Főügyész barátunk szeretné tudni, kinek udvarol:
a feleségemnek vagy a lányomnak?
- Hiszen önnek, uram! Egyértelmű! - Ezt nevezem tapintatnak!
Eszembe jutott valami az ön számára. A héten nézzen be hozzám a gyárba!
Mondjuk holnap délelőtt? 11 és 12 óra között? 11 óra 45. Megfelel?
Most már nyeregben van, kedves Leclercq!
Mi ültettük nyeregbe! Befogadtuk!
Ő pedig nem habozott felhasználni ezt a kiváltságot arra,
hogy megnyisson egy olyan intézményt,
aminek a neve hosszú időre bemocskolta városunkat!
Azon a napon kezdődött Francois Leclercq bukása,
annak rendje és módja szerint: féktelen tivornyák, prostitúció,
egyik bukás a másik után, majd legvégül: a gyilkosság!
Leclercq megölte Serge Cojac-ot, mikor rajtakapta a szeretője,
Karine Lacharre ágyában!
Gondolom, nem fogja megerősíteni, hogy a Lacharre lány a szeretője volt.
Az ilyen pillanatokban érzem igazán, milyen messzire jutottam,
hány ajtón, záron, rácson léptem át, mennyire más világba kerültem.
Feltettek önnek egy kérdést!
Karine Lacharre a szeretője volt vagy sem?
Szeretőm? Persze, lefeküdtünk néhányszor.
Furcsa világ az, ahol szeretőnek hívják azt,
akivel néhány közös tornagyakorlatot végzünk
Legyenek szívesek jegyezni:
a kérdésre, miszerint Karine Lacharre
a szeretője volt-e, a vádlott nemmel válaszolt.
Monsieur Leclercq, első emelet, 6-os szoba. A táskáját már felvittük.
- A hatos kulcsa nincs itt! - Eusebio megint az ajtóban felejtette!
A ciprusiak után most portugál a személyzet.
Lesz ez még rosszabb is!
Ilyen az élet!
Leclercq?
- Monsieur Leclercq! - Köszönöm, hogy emlékeztet az illemre.
Első a jó modor.
Amúgy kellemes megbízatásban vagyok itt...
Húszezer frank.
Minden hónapban ennyit küldünk erre a címre.
Mindezt fél éven át.
- Mit kell tennem cserébe? - Hagyja el a várost.
Fél háromkor indul egy kiváló vonat Párizsba.
Nem is kerül ennyibe a jegy! Sok ez! Kinek köszönhetem meg?
- Egy kicsit túloz! - Ne erőltessük, igaz?
Örülök, hogy békésen intéztük el a dolgot.
Tartottam tőle, hogy visszautasítja a pénzt.
Sose tudhatjuk, egy hirtelen felindulásból hozott döntés nem jó megoldás.
Nem.
De jó ötlet!
Egy fiatalember van a liftben. Kissé gyengélkedik.
Rendben, majd foglalkozom vele.
Talán jobb lenne az alagsor felé kivinni.
Jó ötlet! Köszönöm, uram.
- Ebédel, uram? - Nem. Csak egy szendvicset adjon.
Jöjjön, osszon meg velem egy szendvicset!
Még nem evett, ugye?
Kiszámoltam, hogy tavaly az üzleti ebédek 600 órámat vették el.
Majdnem egy hónapot! Ennek vége, már csak szendvicset eszem.
- Jól mondják: a legjobb szárnnyal! - Vegyen uborkát!
Szóval, mit hallok? Az apja indul a választásokon?
- Abszurd, nem? - Miért?
- Semmi esélye! - Miért?
- Ne miértezzen mindenre, amit mondok! - Miért ne?
Ön szerint az apámnak semmi esélye. Remek.
Nem látom értelmét tovább beszélni a dologról.
Laroche-Bemard-t zavarja a dolog. Tud a kapcsolatunkról.
Ismeri jól a választási harcok kegyetlenségét is.
Ezek az amúgy jól nevelt emberek bárkit sárba tipornak.
Még az édesapját is. Ez zavarja Laroche-t.
- Az apámat nem zavarja. - Tudjuk!
Már volt lehetőségünk megismerni stílusának néhány részletét.
Független? Csodás!
Bármit mondhat! Ez a függetlenség bája, nem?
Ide figyeljen,
az apjának megvan a maga jelleme, mint mindnyájunknak.
Nem, Laroche-Bernard-nak nincs olyan!
Eggyel több ok! Mindenképpen számítok rá, hogy meggyőzi.
Nem!
Tudom, mit jelent neki ez a választás. Nem beszélek vele.
- Mindannyian számítunk magára! - Hát, ne tegyék!
Senki jelöltje sem vagyok! Nem köti kezemet sem párt, sem ígéret!
Egyszerűen csak e város szülöttje vagyok,
és jól ismerem e helyet.
Egy nagy gondolkodó mondta:
a két legnagyobb veszély, ami társadalmunkat fenyegeti:
a rend és a káosz.
Sem egyiknek, sem másiknak nem leszek követe.
Ma egyszerűen csak arról fogok beszélni,
amit megengedhetetlennek, és amit tűrhetetlennek nevezünk.
Ebben a mi városunkban tűrhetetlen immár,
hogy főnökeitek a tulajdonosaitokká lettek!
Szó szerinti tulajdonosok: hozzájuk tartoztok!
Olcsó lakásokat építtettek. A ti érdeketekben? Nem kizárólag!
A telkek az Agrumához tartoztak: a textilgyár leányvállalatához.
Laroche-Bernard építési telekké nyilvánította ezeket,
s eladta a Renovának, egy másik alvállalkozónak.
Itt mindenki tudja, hogy a Sofalex hitelbank szintén a gyárhoz tartozik.
A kényelmetek lett börtönötök!
E börtön kapuján jól ismert neveket olvashatunk:
Blocteur, Milavote, Velengen csoport, kis államok az államban,
mind a Liegard csoport gyermekei.
Nem hallgattathatnak el!
- Előbb otthon sepregess! - Szemét! Csaló!
Mélyen tisztelt ellenfelemnek nem kellene
a Liegard csoport ellen beszélnie,
mivel ő is családtag már! Vagy hamarosan az lesz!
A fia már a helyén van, az Úr jobbján.
Ahol persze szép fizetést is kap! Íme, a fizetési papírja!
Francois Leclercq már belevetette magát
a gyár munkájába, amit az apja szerint
annyira rosszul fizetnek meg! Talán nem is olyan rosszul!
- Hagyd, Francois! - Eressz el!
- Nem én dugtam meg a csajt, nem? - Rohadék!
A drága vőjelölt odafönn verekszik!
Gyakorol a következő sztrájkra! A jövő jobbkeze!
Gyere be!
Hogy érzed magad, papa?
Fázom.
Képzeld, az anyakirálynő érdeklődött rólad.
Saint-Prix grófja volt terítéken. Lolo. Emlékszel?
- A szüleidnél találkoztam vele. - Ő az.
Róla beszéltünk, meg mindenféle tervekről és akkor kérdezte:
Tulajdonképpen mi van Francois-val?" - Kösz, jól vagyok.
Miért tulajdonképpen?
Loloról beszéltetek, és akkor tulajdonképpen mi van velem?
Mi közöm nekem Lolóhoz?
A táskámban van egy távirat. Lennél olyan drága elküldeni?
Nem küldök el semmit. Majd megtelefonálom.
Szeretném, ha előbb elolvasnád.
Bonni Francia Nagykövetség, Saint-Prix úrnak.
A válasz: igen. Gilberte.
- Igen? Mire? - Feleségül kért. Én meg válaszolok.
Alapvető udvariasság, nem?
Bár megkértelek, hogy küldd el ezt a táviratot,
de ez egyben azt is jelenti: ne küldd el! Te döntesz.
Lolóvá lenni vagy nem lenni?
Visszatérni Liegard és társaihoz?
Távirat lesz, köszönöm.
Tulajdonképpen, ahogy ti mondjátok, még nem érdeklődtem az apádról.
Az enyém haldoklik, csendesen.
Igen, távirat.
Bonni Nagykövetség, Saint-Prix úrnak.
A válasz: igen. Aláírás: Gilberte.
Nemigen érdekel, de azért szeretném tudni.
Számítottam neked valaha egy percig is?
Halló! Még egy távirat lesz: Gilberte Liegard kisasszonynak.
Igen, valóban, a mi szép városunkban.
A válasz: nem. Aláírás: Francois.
A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható.
Tüzet?
Hát te, hogy kerülsz ide? Még egyenruhád is van?
Olyasmi... de jól vagyok.
Mindazok után, ami történt...
- És Oscar? Mi lett vele? - Ő egészen más tészta!
Kikapcsolták a telefonját? Nem veszi fel.
Most az úri negyedben, a Viktória-házban lakik.
De figyelmeztetlek: meg fogsz lepődni!
Tudom, a terjeszkedés!
Hát, úgy is mondhatjuk.
- Mi van? - Nyisd ki!
Nem látja a táblát? Jöjjön vissza később!
Nem vagyok felöltözve! Ki az?
A főnök.
Főnök! A mindenit!
Bocsánat, nem térek magamhoz! Jöjjön be!
Sokat gondoltam magára. Nem is sejti, hogy hiányzott!
Az volt az élet! Örökös buli, aztán...
Aztán a másnaposság, drága Oscar!
Hét év! Az 2635 másnapot jelent!
Elég puccos, mi? Ugyan, semmi baj!
- Hangulatos. - Igaz? Nem volt könnyű.
Mindent összeválogatni, finomítani a részleteken.
Kiválasztani a színeket.
Főleg, ha ilyen babaszoba tónust keresel.
Ez igen! Van ízlése!
- Kinek? - A csajodnak.
Nincs csajom.
És ez?
Ne szívass!
Nem igaz!
De. De ne aggódjon, főnök! A gondolkodásom nem változott!
Pont te! A rúgásaid, az ütéseid! Legendásak!
Bocs, de ez nem az én szakmám! Inkább dominát játszom.
Nagy klientúrám van, csupa rettegő, tisztességes családapa... Mi van már?
- Jeanine! Én vagyok! - Nem láttad a táblát? Ne zavarj!
A seggfejek még angolul sem tudnak.
Az ügy után valamihez kezdenem kellett.
Gyorsan. De mihez?
Kidobó ember? Az nem egy pálya. Először haza akartam menni.
Elmentem egy régi ügyfelünkhöz, Marcellhez, az utazási irodájába.
Reméltem, tud valami kedvezményt adni az útra. Esküszöm!
És akkor, azt a szenvedélyt! Bevett a buliba.
Nem volt egy Hawaii, de... - Peru.
- Mi? - Peru.
Olyasmi. Egy martini-gint a szép napokra?
- Jöhet. - Hát így kezdődött.
Aztán apránként megváltoztattam a nevem, a nemem, a címem.
- Nem csak te. - Mit akar ezzel mondani?
Vicces ez a nagy költözködés. Di Massa szintén máshol lakik.
Te annyi mindent hallasz - Már azelőtt sem tudtam, hol lakik!
Nem akarom kirúgni, de fel kell öltöznöm.
Kettőre várok valakit. Megnézzük a meccset.
Melyik ruhát vegyem fel? - A türkizkéket. A fehér stólával.
A Sporting színei. - Ez az, magára ismerek, főnök! Zseniális!
A jó ízlése!
Ami Di Massát illeti, ha tudnék, segítenék.
De hol keressem? Soha nem beszéltünk.
Amikor a Number One-ba jött, még csak észre sem vett.
Neki csak egy gorilla voltam. A társa az ön volt!
Kétezer négyzetméter, 20 milliós hangtechnika,
és még nem beszéltem a gépekről!
Egy párizsi intézmény sem lesz ehhez hasonlítható!
Belgiumból, Németországból, Hollandiából jönnek majd.
Mi pedig gigantikus árakkal várjuk majd őket!
De a minőség és az ár mindig együtt jár!
Ha egy hely neve Number One, akkor minden első osztályú kell legyen.
A kiszolgálás, a műsor, a lányok.
- A főnök. - Főleg a főnök.
Megértheti, önnek bejárása van olyan emberekhez,
akik nekem nem nyitnának ajtót,
még ha a Vöröskeresztnek gyűjtenék, akkor sem.
A Nr.1-ben olyan lesz, mintha önnél lennének.
Tivornyázhatnak, de a saját közegükben.
Természetesen a hoszteszeket gondosan megválogatjuk, nyelveket beszélnek.
Hoszteszek? Műsort említett, hoszteszeket nem.
Ez elkerülhetetlen. Teljességgel elkerülhetetlen.
A hoszteszek munkája ott kezdődik... - Inkább azt mondja meg, hol végződik.
Nem akadályozhatjuk meg a vendéget, hogy szerelembe essék, nem?
Ez elkerülhetetlen.
A szerelmes férfit pedig nem akadályozhatjuk meg abban,
hogy anyagi javakat juttasson szerelmének.
Ez elkerülhetetlen.
Kedves Di Massa, ha ezeket a lányokat hosztesznek hívja,
hogy nevezi a közönséges kurvákat?
Érdekes. Biztos voltam benne, hogy nemet fog mondani.
Tévedett. A válaszom igen.
És mondhatom, jobban nem is választhatott volna.
Ez a drága város végre élni fog! Tálcán kapják a fertőt!
Jöjjenek uraim! A vasárnapi misék látogatói,
tisztes atyák, aljas fiaik, gazdag nagybácsik, mind!
Látni akarom ezt a szaros várost elmerülni a ganéjban!
Így ni! Harcra kész!
- Hancúrra! - Úgy is jó.
Ha nem tudná, hogy én vagyok, mit szólna?
Feleségül vennélek.
Péntek, két óra, Savonette. Ő ki?
Egy somme-i répakereskedő. Jó bőr!
A Kis Dolog?
- A patikus. - Eugene?
- Igen. Ismerte a nejét, jól tudom? - Valahogy úgy.
Néha ő is eljön.
Felesleges, főnök. Csak egy valaki köphet, a Fehér Nyuszi.
Megoldható. Holnap fél 12-re jön. - Délelőtt?
Jó korán kezded az éjszakát! - Este már a családdal vannak az urak.
A legnépszerűbb a 3 óra, de a fél 12 is menő.
- Ismerem Fehér Nyuszit? - Nem akarom kidobni, de idő van!
- Ismerem? - Jöjjön holnap 11-kor, főnök.
- Azt kérdeztem, ismerem? - Nagyon is.
- Megígérjem, hogy nem verem szét? - Ismerem, főnök! Szétveri.
Ezért is lesz jobb, ha itt leszek. Az utógondozásra.
Ha eldurran az agya, nekem papucsot csinálnak a seggemből!
A Müncheni stadionból jelentkezünk az Európa Kupa döntőről.
Fehérben a Bayern München, kékben a Cournai Sporting Club.
A stadion színültig telt.
Több ezer szurkoló kísérte el a csapatot.
A München kapujában Hoffmann, a hátvédek Winckel, Richter,
elöl Sandrelli, Lucas.
Itt van két gólkirályuk is: Winckel és Richter
és Dukatchevich, a jugoszláv hátvéd.
Bár a németek a befutók, a francia csapat eddig veretlen!
70 perc után az állás 0:0.
A Cournai parádésan küzd, Pratt átemeli Wendlad fölött,
beadja középre, Lucas fejel, a labda Messine-nél.
A nehézkes kezdés után a francia csapat
komolyan veszélyezteti a németek kapuját!
Hoffmann véd, verhetetlen ez a kapus!
A játék a pálya közepén zajlik, hihetetlen a küzdelem!
Holderlin 35 méterre a francia kaputól,
Kiki Perin támad.
Holderlin leadja balra, Gruchet balról lő,
Parinot a földön. Gól! 1:0 a Bayern Münchennek!
De még semmi sem dőlt el, A Cournai még mindig támad!
Az olasz Belluzzi 20 méterről rálő a francia kapura,
a szurkolók kiabálnak, de Belluzzi folytatja,
A franciáknál a labda.
Kiki Périn, Marcel Bostene ballal vezeti, leadja Lucas-nak, szép volt!
Lucas kicselezi Rilkét és Wendandot,
Hoffmann-nál van, lő!
Micsoda balszerencse! A labda pár centivel a német kapu
mellett száll el!
Megérdemelnék az egyenlítést. Hoffmann-nak nem sietős.
Még négy perc a félidőig! Gyönyörű küzdelem!
Kleist szerzi meg a labdát, hátra adja Kellernek,
Keller vissza Kleistnek,
Mindenképp meg akarják tartani a labdát,
Winckel, Holderlin, Eichendorff lő, mellé!
Marcel Bosteil leveszi, továbbítja a másik oldalra,
Pratt középre ad, Messine fejel,
Dukatchevitch jobbal veszi le, lő! Hoffmann verve! Egyenlítettek!
- Kinek lesz? - Monsieur Blomme-nak. - Írja az enyémhez!
Cojac! Cojac!
Viva Dominguez!
Jelentsd be Fridát, az majd lehűti őket!
A Nr.1 Franciaországban először mutatja be önöknek az isteni,
az utánozhatatlan nemzetközi csillagot:
a düsseldorfi Fridát!
- Mit gondolsz? - Tetszik!
Szerintem ez kölcsönös!
Francois! Maga egy varázsló! Hol szerezte ezt a düsseldorfi Fridát?
Nem fogja elhinni, Düsseldorfban.
Gyönyörű! Igazi tündér!
Sajnos elérhetetlen. Igazi művész!
Főnök, a doki kikészült. Valami mexikói izét akar, mekszlál?
- Meszkalint. - Azt.
Vidd ki levegőzni! Szerintem már látja Mexikó partjait.
Leclercq, küldhetek pezsgőt a művésznőnek?
Természetesen. Néhány perc és itt lesz.
Szólj Fridának, hogy Blomme megvendégeli.
Mondd meg, hogy a pasas kicsi, bajszos,
neveletlen és formalinszagú. - Tudom!
- Megmondjam azt is, hogy...? - Nem kell elbátortalanítani.
Professzor úr!
Jó estét, François. A város tele van pletykákkal.
Azt mondják Vesztfália szép ékszerét szerezte meg.
Több mint ékszer: kincs!
Kissé sokáig lelkesednek, nem gondolod? Mit akarnak?
Várják, hogy Cojac isten leereszkedjen közéjük. Karine szobájában van.
- Ha megsürgetnéd őket... - Cojac-ot nem sürgethetjük!
- Őt nem. De Karine-t igen. - Megyek. Lombreux téged vár!
- Adjon tanácsot! Nagy gondban vagyok! - Itt elfelejtjük a gondokat.
Nem éppen! A kis Arlette-nek holnap lesz a névnapja.
- Mit adhatnék neki? - Rózsát. Az mindig megfelelő.
Írjon egy pár sort hozzá! Úgy hallottam, jól bánik a szavakkal.
Ugyan, csak amolyan fűzfarímek! De egy tucat rózsáról nem lesz könnyű!
Ronsard-nak egy szál is elég volt!
Arlette rózsája jócskán visszatérül.
Arlettől Clarishoz kerül, tőle Tamarához.
Chorysandre de Brazzaville-től Lady de Nantes-hoz, végül Daisy-hez.
A reggel három frankért vásárolt rózsa másnapra 1500-at hoz a konyhára.
Ezek a társadalmilag és szakmailag elismert férfiak,
ezek a fontos személyek: mind gyermekek.
Az övék az éjszaka.
Nappal dolgoznak, beszélgetnek, éjjel álmodoznak.
Az én éjszakai birodalmam az álmok országa volt,
álomlányokkal benépesítve.
Aztán egy este az álmok darabokra hullottak.
- Igen? - Gyere gyorsan! Ez irtózatos!
- Mit csinál maga ott? - Semmit.
Nem látta a kiírást? Pedig elég nagy! Belépni tilos!
Már ha maga nem az egyik mérnök Vagy az új tulaj?
- A régi. - A magáé volt az áruház?
- Nem, még azelőtt. - De hát azelőtt itt egy...
- Igen, én vezettem. - Maga volt az?
- Ismerte a helyet? - Azt hiszi, tellett rá?
De nem ott láttam én magát!
Megnyúznak rohadt disznó! Megnyúznak!
Micsoda balhé volt!
Nem volt szép, amit tett! A bajnokság előestéjén!
Nem örültünk neki!
Engem ugyan nem érdekel a foci, én amolyan szolgálatban voltam ott.
"Rohadék! Szemét!" Megkapták a pénzükért, annyi szent!
- Kik? - Azok a fickók.
Egész héten osztogatták a százasokat! Két rugó, csak ordítsuk, hogy "halált".
- Ocsmánynak tarthatott minket! - Hát, nem volt jó érzés.
Nevetni fog, nekem nem szokásom tüntetésre járni.
Van persze szakszervezeti tagságim, de a politika nem érdekel.
Akkoriban azt hittem, hogy minden felvonuláson pénzt osztogatnak!
A következő május 1-jén aztán kiléptem.
Ez gól volt! Biztos Chleuhs!
- Nem akarja meghallgatni? - Nem, köszönöm.
Apropó foci! Lenne egy kérdésem:
ha jól emlékszem, Cojac-ot a spanyolok elleni mérkőzés előtt nyírta ki. De miért?
A spanyolokra fogadtam. És utálok veszíteni!
A Cournai csapata nem csügged! Talán még egyenlíthetnek.
Az összes francia a német térfélen támad,
Kiki Perin áttöri a német védelmet,
ügyesen leadja balra. Hihetetlen mérkőzés!
A Sporting még egyenlíthet. Talán a hosszabbításban.
Döbbenetes erővel tör előre a francia csapat,
N'Gobah leadja Marcel Bostelle-nek,
Lucas balra Sandrellinek.
Sajnálom uram, ilyet nem tartunk!
Kérem, menjen el! Ne lássa meg magát! Sose bocsátott meg.
Ne látogassa meg! Férjhez ment, és boldog.
A Félix-Faure 24-ben lakik. Most Duquesne a neve.
Francois! Gyere! Ez irtózatos!
Jó ideje az irodájában volt, amikor szóltam neki,
hogy megtaláltam Cojac és Karine holttestét.
- És mennyi ideje volt az irodájában? - Nem tudom. Fél órája, 20 perce.
Talán tíz, vagy öt? Talán ott sem volt?
Gondolom a tisztelt esküdtek látják, milyen elfogadhatatlan ez a vallomás.
Hélene Mauve a vádlott szeretője volt!
Persze! Még egy!
Nem igaz! Sosem voltam a szeretője!
Elnézést! Talán találóbb lenne a „hódoló” kifejezés?
Mióta ismeri Francois Leclercq-et?
Gyere be!
Nagyon örülök, hogy látlak! Nem is hinnéd...
- Mióta? - Ma reggel óta.
- Miért nem jöttél rögtön? - Nem akartalak zavarni.
Te nem zavarsz!
- Hány éves a kisasszony? - Két és fél.
Édesanyád mondta, hogy férjhez mentél. Hogy meg volt döbbenve!
De azt még elmondta, hogy boldog vagy.
Remélem így van! - Igen.
Egy iskolába jártatok. André Duquesne. Nem emlékszel?
Jó ember, nagyon jó ember. - Biztosan.
A tárgyaláson, a vallomásom után, mikor azt mondtam,
hogy nem volt köztünk semmi.
Emlékszel? Mindenki kinevetett. Egyedül André hitte el.
- A hihetetlent? - A hihetetlent!
Jól volt téged látni. Most mennem kell.
Máris?
Csak egy kis időre jöttem. Egy-két dolgot elintézek, aztán...
- Nincs semmire szükséged? - Nincs.
Csak azért jöttem, hogy adjak egy csókot.
Majdnem elfelejtetted.
Gondoljatok bele, testvéreim, vannak, akik kockára teszik lelki üdvüket,
egy olyan állatias gyönyörért,
ami nem tart tovább 30-40 másodpercnél!
Jó volt együtt. Talán csak néhány másodperc volt,
a reménytelenségből kiszakított néhány pillanat,
amikor végre értelmet nyer, amit csinálunk.
Ennek a néhány pillanatnak köszönhetően
találtam rá újra az életre.
Ugyan nem tudom ki maga, de ha már itt van, segítsen nekem!
Örömmel, asszonyom!
Marie-Adelaide barátja voltam.
Gyakran meglátogattam. - A hangja ismerős, de már rég volt.
- Hét éve. - Maga az?
Marie-Adelaide három éve meghalt. Lovasbaleset.
- Nem akarsz megházasodni? - Öreg vagyok én hozzád.
Megtaníthatnál szeretkezni! Azt mondják, az öregek ügyesebbek!
Előbb tanulj meg úszni! Aztán meglátjuk.
Ne engedj el! Elsüllyedek!
- Jársz még Gilberte-hez? - Nem.
- Ezek szerint szabad a pálya? - Szerva ott! Figyelj, mit csinálsz!
Francois! Csókolj meg!
Mindig azt mondta, ha Francois visszajön, körbeautózzuk a várost,
és mindenki előtt megcsókolom, csak hogy...
...bosszantsam őket.
Igen! Még mindig zavar a trágárság. Pedig az én koromban már!
Az ön korában asszonyom a trágárság már csak idézet lehet!
- Velem ebédel? - Szívesen tenném, de sajnos nem lehet.
- Mi is volt az a parfüm? - Asphodele.
Igen! A Mauve Parfüméria csomagolásában. Emlékszem!
- Szerette ezt a házat, igaz? - Igen, nagyon.
- Keres valakit, kisasszony? - A magáé ez a bozótos?
Ha az enyém lenne, azt kérdeztem volna, mit csinál itt.
Csavargok. Mi mást tehetnék ebben a városban?
Már egy hónapja bóklászom. Láttam már a katedrálist, a könyvtárat,
a pálmaházat, a kerámia kiállítást, most a kerteket támadom meg.
- És ön? Szintén csavarog? - Hát, úgy is mondhatjuk.
- Még sokáig fog tekeregni? - Nem.
Szerencsés ember!
Gyakorlaton vagyok ebben a porfészekben. Hat hétig.
Úgy számolom a napokat, mint a börtönben szokás.
Nem tudhatja, milyen az! "Nem tudhatom. De el tudom képzelni!"
- Hogy hívják? - Samantha.
Hülye nevem van. Charlotte.
- Milyen puha, mi ez? - Kasmír.
Nem mondom! Nem lehetett olcsó.
Mikor ezt vettem, még nem ért ennyit.
Van, aki aranyat vesz, én kasmírt.
Elteszem, és megvárom, hogy felmenjen az ára.
Természetesen időnként ki kell szellőztetni,
így hát hét évente előveszem őket. - Vicces lehet magával élni.
Elmegyünk, Charlotte.
- Csak 11-kor kezdek. Van időm. - Nem úgy. Igazán elmegyünk.
El a városból. Elviszem magát innen.
Van bőr a képén! Nem vesztegeti az idejét!
Már így is sokat vesztettem. Pár dolgot még elintézek, aztán hívom.
- Mi a száma? - 20-82-10.
- Takarítsd fel, és meg ne lássam többet! - Ígérem, Jeanine!
- Jeanine mi? - Jeanine drágám!
Mi ez?
Összeillőbb párt elképzelni sem tudnánk!
Családod után mit is mondhatnék még, drága gyermekem?
Ünnepeljük Saint-Prix gróf családjának érdemeit!
Édesapja, ki hazánkat képviseli a világ nagyvárosaiban,
nagyapja, ki részt vett a győzelem kivívásában,
családfájuk minden ágán egy-egy híres név:
a Nagy Francia, itt egy jó ember, amott egy bátor katona.
Az egész város nevében tolmácsolhatom az örömöt és büszkeséget,
amit e minden polgártársat egyesítő frigy miatt érzünk!
Mit keres maga itt? Mire vársz? Oldozz el!
Nyugi, nyuszikám, nyugi!
Pedig kitettem a Ne zavarj táblát! - De nem zártad be!
- Micsoda? Nem zártad be? - Ha eljössz, nyuszikám, elvesztem a fejem!
- Erről még beszélünk! - Addig is, te ocsmány csiga,
most valami másról fogunk beszélgetni. Pontosabban te fogsz mesélni.
- Bocs főnök, nem kéne ilyen durván! - Téged ki kérdezett?
Nem akarom lelombozni,
de attól tartok a tütüje és a színjátéka közt annyi a hasonlóság,
mint egy emlékérem és e között!
Tegyen félre nekem egy tucatot, ha jól sikerülnek a képek!
Látszik, hogy sokáig távol volt, barátom!
Lekéste '68-at! Semmi sem olyan, mint azelőtt.
Azt hiszi, a Tanács hasra esne ettől?
Csak kinevetnék! Mindenki tudja. Azelőtt Párizsba jártam. Most ide.
Még a nejem is tud róla. - Ez igaz, főnök. Megváltoztak a dolgok.
- A jelenlévőknek mindig igaza van! - Uram! Hölgyem!
Egy pillanat!
- Szólított? - Tegyük fel, hogy bosszant egy kicsit.
De csak egy cseppet! Segítek magának egy cseppet.
Mit akar tőlem? - Egy nevet.
Cojac és Karine gyilkosáét. - Azt mondtam, csak egy cseppet!
Pedig csak ez az egy kérdésem van.
Úgy is feltehetem: miért ölték meg őket?
Kedvesem! Ha valaki a létra alján áll...
- ...az ne turkáljon a felső fiókban!
Karine! Mennyi volt az az öt szivar?
Ötvenezer, főnök.
Ne a szivarokkal foglalkozz!
Meg a piával se, a pezsgővel se, a többivel se...
akkor ki foglalkozna vele, főnök?
Igaz. Adj egyet!
Ez az első alkalom, hogy szivarozni látom!
Elszívni? Dehogy! Beteszem a széfbe, most, hogy már tudom, mennyibe kerül!
- Karine! Cigarettát! - Megyek!
Hélene! Küldd fel Karine-t!
- Rendben! Hol vagy? - Az irodában.
Hívott, főnök? Mit akarsz?
Cseszd meg!
Mi volt ez? - Majd te megmondod!
- Mi van veled? - Van képed! "Mi van veled?"
Hülyének nézel? - Várj egy kicsit!
Szeretném tudni, ki néz hülyének kit. Ne add a hülyét, hogy nem tudtál róla.
A nyitás óta így megy ez!
Szerintem pont ezért nyitották az egészet.
Te tényleg kiborultál! - Teljesen!
- Di Massa azt mondta, társak vagytok! - Nekem is!
- Megszívtad a risztelést. - Mi?
Blomme mondta így. A lényeg, hogy felrúgták a megállapodásotokat.
Milyen megállapodást? Hát nem érted? Tiszta hülye vagy!
Légy hálás, csak ezért nem tekerem ki a nyakad!
Addig is mondd meg Di Massának, hogy a dohánypult leltár miatt zárva!
Meglepődtem, Leclercq, nem kellemesen.
Én is. Nagyon meglepődtem, nagyon nem kellemesen!
- Karine folytassa. Ez parancs! - Leszarom a parancsait. Nem folytatja.
Rendben. Szólnom kellett volna. Tévedtem, belátom.
Ha ragaszkodik hozzá, bocsánatot kérek.
Többet nem kívánhat!
- Nem jó? Százalékot akar az üzletből? - Szarok a százalékára!
Nem akarok itt ilyesmit, és kész!
Figyelmeztetem: "ők" nem lesznek elragadtatva.
- Kik azok az "ők"? - Ők.
Nem magam miatt mondom.
Megdöbbenne, ha tudná, mit keresek ezen...
alamizsnát, szégyenletes.
De sajnálom! Tehetek valamit önért?
Nem tudja, mibe vágja a fejszéjét!
A Number One piac jövedelmező!
A piacon bármi lehet. Tudja, ebben az üzletágban.
Akkor ezt az ágat le kell metszeni, mert korhadt!
Tudja, én egyszerű gondolatok közt nőttem fel.
Ha szereti az egyszerű ötleteket, akkor induljon az állomásra!
Másik egyszerű ötlet: az állomásra vezető út Di Massa házán keresztül vezet.
Hol van? - A címjegyzékben.
És ha tudni akarja a véleményemet...
- Tudtam, hogy ez lesz! - Nem a véleményét kérdeztem, a címet!
- Nem tudom! Csinálj már valamit! - Rögtön, kedvesem!
Persze, törjünk-zúzzunk! Aztán menjünk a rendőrségre!
Még jó, hogy én vigyázok a hírnevedre is!
Épp engem von felelősségre?
Én voltam az egyetlen, aki meg akarta védeni!
Én megpróbáltam!
Netán elfelejtette, hogy nem akartam, hogy beengedje Cojac-ot aznap este?
Ha úgy tesz, semmi nem történt volna!
Utasítás? Polgármester vagy sem, leszarom az utasításait!
Cojac jön, én pedig beengedem! Mert ez az én melóm és az én váram!
Itt a bajnok!
- Szóltak a fényképezésről? - Érezd magad otthon!
Szép példány!
A polgármester nem akarta beengedni. Fél, hogy kifárasztod.
Ha nem én, akkor a felesége.
Aki a feleségével bújik ágyba, nem fárasztja ki magát. Ez köztudott.
Egész éjjel a nyakunkon lesznek?
Csak amíg lefényképezik, ahogy Cojac isten keblére öleli Dominguez istent!
- Tudod, kinek az ötlete volt? - Nem a polgármesteré!
Liegard-é személyesen!
- Nem vársz meg? - Nem, lelépek.
- Legalább jó éjt kívánhatnál! - De gyorsan!
Ha úgy is jó.
A Nr.1 örömmel mutatja be önöknek az isteni,
az utánozhatatlan Fridát Düsseldorfból.
- Oscar! - Igen, főnök?
- Te vitted el a pisztolyomat? - Minek az nekem? Itt az öklöm!
Gyere gyorsan!
- Mi történt? - Gyere már!
Mikor Lacharre kisasszony elmondta,
hogy Leclercq drogárusításra kötelezte,
szegény lány csupa kék folt volt.
Felháborodtam, de bevallom, magamra is gondoltam.
Nem kevés tőkét fektettem az intézménybe,
nem tűrhettem, hogy ilyen üzelmekkel beszennyezzék.
Elnök úr! Érdekesnek találom, hogy ahányszor a tanú
gyümölcsöztethetné megtakarításait, mindig balszerencse sújtja!
Nemde beszennyeződött már egyszer
egy marseille-i gyógyszergyári botrány kapcsán?
- Az én kezdeményezésemre zárták be. - 1962-ben. Folytassa!
Elmentem Leclercq-hez. Egy dühöngő őrültet találtam.
Drogozott? Nem tudom. Velem mindenesetre nagyon durván bánt.
Akkor határoztam el, hogy fényt derítek az igazságra.
Karine beleegyezett, hogy vallomást tesz másnap, de másnapra... istenem.
- A szemét! - Meglepi?
Nem. Ezt nevezte az ügyész a dolgok rendjének.
Nem szállok be a drog-bulijukba,
viszont már tudok róla. Tehát el kell tüntetniük.
Marad Karine. Megölik, az én pisztolyommal.
És Cojac-ot is, mert rossz helyen volt.
Nem is baj. A bajnokság előtt megölni a csillagot?
Nem csupán gyilkos, immár szörnyeteg is vagyok!
És maga? Azon kívül, hogy politikai parazita,
mi jutott még önnek?
Én akartam megmenteni a legrosszabbtól.
Szóval tudta.
Nem.
Sejtettem, hogy készül valami maga ellen,
valami, amit én nem akartam.
Ezért telefonáltam akkor, hogy ne engedje be Cojac-ot.
A pénzben szeret tapicskolni, de a vérben nem.
Nem fognak örülni, valamit terveznek maga ellen.
Ők! A francba is, kicsodák?
Ne akarja tudni!
Emlékezzen az apjára!
- Pofont akarsz, nyuszikám? - Miért beszél az apámról?
Mert ő is túl nagy fába vágta a fejszéjét.
Esetleg ugyanabba?
Láttam! Meg akarták ölni! Kész vagyok tanúskodni!
Papa jól van, de csak ritkán látom.
Anya? A szokásos: éldegél a kis bolygóján. Én? Megvagyok.
Holnap, ha az jó.
Bocs, visszahívlak!
- Egyedül vagy? - Igen Francois. Egyedül vagyok.
Gyere!
Mintha régi táncot járnánk újra, aminek a szövegét már elfeledtük.
Búcsú nélkül váltunk el.
Most újra találkoztunk, hogy elbúcsúzhassunk. Tudjuk.
Egy utolsó esélyt adtunk magunknak. Immár nyugodt lelkiismerettel.
Annyival egyszerűbb minden, ha a szerelem nem bonyolítja a dolgokat!
Rövid, durva, teljes gyönyör.
Szeretkeztünk, vagy felégettünk mindent?
- És a férjed? - Buenos-Airesben van.
Az esküvő után kilenc nappal elhagytam.
Kilenc napomba telt, hogy rájöjjek, milyen is,
amit amúgy mindenki más tudott már.
Elválsz...
Nem, a te köreidben nincs válás. - De van. Az övéiben nincs.
Meg aztán Lolo igazán hasznos.
Miben?
A neve, a címe, a pénze, mind hasznos.
Rászedtek minket. - Téged? Nem hiszem.
Főleg engem. Közéjük tartoztam, lehettek volna figyelmesebbek.
Mikor rájöttem, hogy feláldoztak a törzs érdekeiért, nagyot koppantam.
Néha én is koppanok. Hét évembe került összeszedni magam.
A csapda. Egy neked, egy nekem.
A nászutunk alatt, míg Lolo a perui művészetről magyarázott,
én csak rád gondoltam.
A Hódítók minden kincsét odaadtam volna, hogy veled lehessek,
a fényeid, a zenéd, kurváid közt.
Ez esetben a pénz a családban maradt volna.
- Érdekes. Folytasd! - Felpiszkáltalak, mi?
Lépj tovább! Folytasd!
Az én ketrecemben ott voltam én, felettem Di Massa.
Figyelek, folytasd!
Di Massa fölött a polgármester. Figyelj!
Tudom, hogy a végén az apádhoz lyukadok ki,
de nem akarok egy lépcsőt sem kihagyni.
Végül is nem ölhetem meg mindnyájukat!
Akkor? Di Massa?
Tanúskodnod kellene, hogy az egész napot velem töltötted.
Akár az éjszakát is! Ettől legalább majd dühöngenek!
Igazad volt, Lolo tényleg hasznos!
Egy textilipari eskü megfellebbezhetetlen alibi!
Van még egy kis gond:
Di Massa nem fog előbújni az odújából.
De!
Ha meghallja a főnöke hangját.
Hívd fel az apád!
Megőrültél? Mi ez az egész? Este hétkor hívsz át vacsorázni?
Képzeld, nem tudok!
Máshová ígérkeztem, és az fontos!
- Mit akar? - A lányod megőrült! Szó sem lehet róla!
Mi?
Jó, jó rendben!
Programváltozás. Gilberte-nél eszünk.
- Nem tudtad volna... - Elég volt!
Három hamis tanú, mégpedig a város legjobbjai! Megköszönhetnéd!
Jeanne!
- Négy személyre terítsen! - És csak most szól?
Hogy készüljek el ennyi idő alatt? Még sose tett velem ilyet! Ilyen későn!
Hallottad?
Ma már nem szolgálnak ki!
Tegnap még a börtönigazgatónak mondtam:
a leves jó, de a kiszolgálás...
Meg tudod mondani miért teszem mindezt, Francois?
Hogy felmérgesíthesd a bejárónőt!
Berthe! Értesítse Despres-t, hogy közbejött valami.
Már egy órája próbálom, de nem érem el!
Tegye, amit mondtam!
Sok minden megváltozott?
Mikor Gilberte visszajött Japánból, mindent átalakított. A kertet...
Én a városról beszélek. A népességnövekedésről, amivel meg kell küzdenünk!
Direkt csinálják? Ha így folytatják, behúzok nekik egyet!
- Mi hír, Francois? - Na, kinek volt igaza?
Biztos voltam benne, hogy visszajön.
Mindig visszatérnek gyermekkoruk színhelyére!
Először is vacsorázunk. Elüldögélünk az asztalnál,
aztán négyesben játszunk egy Monopolyt.
- Monopolyt? - Vagy kanasztázunk.
Gilberte! Tudod, hogy mennyi dolgom lenne ma este, és ezért áthívsz!
A játék alatt én lelépek. Egyikük sem fogja észrevenni.
Természetesen, ha kérdezik, azt mondják,
hogy itt voltam hajnali egyig. Rendben?
Majd megmondom, hogy rendben van-e, ha már tudom miben sántikál!
Barátunknak meg kell látogatnia valakit.
Valakit, akit persze nem látogathatok meg,
mivel önökkel leszek egész este.
- Ez nekem kínai! - Majd papa elmagyarázza.
Feltéve, hogy előbb megmondják, ki is az a valaki.
Alapos megfontolás után úgy döntöttünk,
hogy Di Massa lesz az.
- Ki van zárva. - Választani kell!
Gilberte szerint Di Massa jó lesz.
- Egy darabig feléd billent a mérleg! - Felém? Miért?
Mert olyan mulatságos volt!
Elég ebből! Esküszöm, hogy nem ismerem ezt az urat. Hogy is hívják?
- Di Massa. - Raphael Di Massa.
És meg fogja mondani, hol van most. - Minek ez a műsor, Coca?
Nem gondolja, hogy egy kis kártérítés...
bőkezűen számolva, figyelembe véve... - Az inflációt és az arany árát?
Nem, köszönöm!
- Azért elegáns dolog volt. - Miért hiszi, hogy mindenki imádja a pénzt?
Én vagyok! Hol van Di Massa?
Igen, ma este. Mert tudni akarom, és kész!
Köszönöm.
Alsace út 42, negyedik emelet, a lépcsővel szemben.
Háromszor csengessen.
Megőrült? Mi van magával?
Nem vártam, hogy virággal vársz az állomáson, de mégis.
Miért bújtál el? - Látod, ez jó kérdés!
Akkor találj egy jó választ!
Nem a város hívta vissza, igaz?
Tudom milyen az, amikor a börtönben csak jár az ember agya,
becsavarodik, kint meg mindenféle bolondságot művel.
Tényleg azt hiszed, hogy most valami bolondozás jön?
Mit érne vele, ha lelőne? Lesz helyettem más!
Szerintem ez már meg is történt.
Nem szórakoznának veled, ha nem lenne már valaki a tarsolyukban.
- Kik? - Ez az! Ők! Azok! Nem emlékszel?
Szeretnéd tudni, hogy kerülök ide? Ki adta meg a címed?
- Jean-Baptiste Liegard! - Addig eljutott?
- Kezd érdekelni a dolog, mi? - Igen, határozottan érdekel.
A szemét!
Miért nem telefonálsz egyet te is? Ezek után.
- Telefonálni? Kinek? - Én nem tudom.
Például azoknak, akik autóval követtek. Embered van bőven!
Hihetetlen! Micsoda szemét!
- És ki állítja, hogy utána nem lő le? - Jobb szeretnéd előtte?
Én vagyok. Az a rohadék hintába ültetett!
Igen, ahogy mondod. Nem, egyenként fog odadobni.
Nem kérdés! Holnap reggel. Igen, nyolckor mindig golfozik.
Micsoda? Milyen Cadillac? Nem, annak vége!
Rendben. A pálya melletti út. Ismered? Ott.
A nyárfák után. A pálya tíz méterre van.
- Te jössz, anya! Dobj! - Rossz kör volt, rég játszottam már.
- Samantha? Adja Charlotte-ot! - Maga az?
- Nem ébresztettem fel? - Csak böngésztem épp valamit.
- Charlotte, megtenne egy szívességet? - Na, kezdődik!
Ne mondja többé, hogy böngészett. Inkább olvasson.
Rendben. Olvastam. Ezenkívül?
Ne reggelizzen, a vonaton kap enni. 8 óra 10 perc, második vágány.
Meleg ruhát ne hozzon, a napfény felé megyünk.
Na, hallja!
A Párizsba közlekedő gyorsvonat a második vágányról azonnal indul!
Kérjük, az ajtókat csukják be!
Hol keressük a napfényt? Guadeloupe-on vagy Zanzibárban?
Párizsban. Azt mondják, ott gyönyörű idő van!
Reggel boldogan láttam a fák alatt elnyúlni ellenségem holttestét.
William Blake
SubRip: ToTo (2020 08.30) Javította, átdolgozta: Csabi
Can't find what you're looking for?
Get subtitles in any language from opensubtitles.com, and translate them here.