All language subtitles for Anna.Karenina.1997.1080p.BluRay.x264.HUN-SinTOAnna.Karenina.1997.1080p.BluRay.x264.HUN-SinTO_track4_[hun]

af Afrikaans
ak Akan
sq Albanian
am Amharic
ar Arabic
hy Armenian
az Azerbaijani
eu Basque
be Belarusian
bem Bemba
bn Bengali
bh Bihari
bs Bosnian
br Breton
bg Bulgarian
km Cambodian
ca Catalan
ceb Cebuano
chr Cherokee
ny Chichewa
zh-CN Chinese (Simplified)
zh-TW Chinese (Traditional)
co Corsican
hr Croatian
cs Czech
da Danish
nl Dutch
en English Download
eo Esperanto
et Estonian
ee Ewe
fo Faroese
tl Filipino
fi Finnish
fr French Download
fy Frisian
gaa Ga
gl Galician
ka Georgian
de German
el Greek
gn Guarani
gu Gujarati
ht Haitian Creole
ha Hausa
haw Hawaiian
iw Hebrew
hi Hindi
hmn Hmong
hu Hungarian
is Icelandic
ig Igbo
id Indonesian
ia Interlingua
ga Irish
it Italian
ja Japanese
jw Javanese
kn Kannada
kk Kazakh
rw Kinyarwanda
rn Kirundi
kg Kongo
ko Korean
kri Krio (Sierra Leone)
ku Kurdish
ckb Kurdish (Soranî)
ky Kyrgyz
lo Laothian
la Latin
lv Latvian
ln Lingala
lt Lithuanian
loz Lozi
lg Luganda
ach Luo
lb Luxembourgish
mk Macedonian
mg Malagasy
ms Malay
ml Malayalam
mt Maltese
mi Maori
mr Marathi
mfe Mauritian Creole
mo Moldavian
mn Mongolian
my Myanmar (Burmese)
sr-ME Montenegrin
ne Nepali
pcm Nigerian Pidgin
nso Northern Sotho
no Norwegian
nn Norwegian (Nynorsk)
oc Occitan
or Oriya
om Oromo
ps Pashto
fa Persian
pl Polish
pt-BR Portuguese (Brazil)
pt Portuguese (Portugal)
pa Punjabi
qu Quechua
ro Romanian
rm Romansh
nyn Runyakitara
ru Russian
sm Samoan
gd Scots Gaelic
sr Serbian
sh Serbo-Croatian
st Sesotho
tn Setswana
crs Seychellois Creole
sn Shona
sd Sindhi
si Sinhalese
sk Slovak
sl Slovenian
so Somali
es Spanish
es-419 Spanish (Latin American)
su Sundanese
sw Swahili
sv Swedish
tg Tajik
ta Tamil
tt Tatar
te Telugu
ti Tigrinya
to Tonga
lua Tshiluba
tum Tumbuka
tr Turkish
tk Turkmen
tw Twi
ug Uighur
uk Ukrainian
ur Urdu
uz Uzbek
vi Vietnamese
cy Welsh
wo Wolof
xh Xhosa
yi Yiddish
yo Yoruba
zu Zulu

Original subtitles

Mindig azt álmodom, hogy egy gyökérbe kapaszkodom.

És tudom, hogy nem kerülhetem el a halált.

Jobban féltem attól, hogy úgy halok meg,

hogy nem ismertem a szerelmet, mint magától a haláltól.

Ma már tudom, hogy nem voltam egyedül ebben a sötétségben.

Ugyanettől félt Anna Karenina is.

LEV TOLSZTOJ ANNA KARENINA

Akkoriban egy virágszál ejtette rabul a szívemet.

Feledtetve a kegyetlen valóságot.

Jekaterina Schcherbatksy hercegkisasszony.

Köszönöm, Konstantin Dimitrisch.

Nem is tudtam, hogy Moszkvában van.

Tegnap érkeztem.

Vagyis ma.

Magukhoz készültem.

Nem is tudtam, hogy ilyen jól korcsolyázik.

Ugyan már! De azt mondják, maga a legjobb korcsolyázó.

Már nem. Évekkel ezelőtt. Akkor nagyon szerettem.

Jöjjön! Korcsolyázzunk!

- Unalmas lehet a tél falun. - Á, dehogy. Sok dolgom van.

A mama azt mondja, maga úgy él ott, mint egy vadember.

És parasztruhát hord.

Ez nem ilyen egyszerű.

Sokkal tudományosabb.

Sokáig marad?

Nem tudom. Ez csak öntől függ.

A mama már vár.

Meglátogathatom? - Csütörtökön fogadunk, mint mindig.

Tehát ma!

Egy kényes ügyben akarsz tanácsot kérni?

Igen, Stiva.

Szerelmes vagyok.

De túl egyszerű és öreg vagyok.

Talán szeret annyira mint egy barátot,

de megnyerőbbnek kellene lennem ahhoz, hogy hozzám jöjjön.

- Na és ki a szerencsés? - Nem találod ki?

A sógorod leszek.

- Kitty? - Szerinted van esélyem?

Miért ne lenne? - Az istenért! Légy teljesen őszinte!

Mondok én neked valamit!

A feleségem, Dolly, csodálatos asszony. Átlát az embereken.

Ezt hogy érted?

Azt mondja, Kitty nem csak hogy szeret,

de biztos, egész biztos, hogy a feleséged lesz.

Ezt ő mondta?

Konstantin Dimitrisch Levin.

Úristen! Korábban jött.

Úgy látszik, hogy rosszkor jöttem.

- Túl korán van még? - Ó, dehogy!

Szerettem volna egyedül találni.

A vendégek mindjárt itt lesznek és a...

Azt mondtam, nem tudom, meddig maradok.

Ez csak öntől függ.

Úgy értem...

úgy értettem...

Hozzám jön?

Nem mehetek.

Bocsásson meg!

Így kellett lennie.

Hová hová, Konstantin Dimitrisch?

Maradjon egy teára!

Konstantin Dimitrisch! Újra itt a mi züllött Babilonunkban?

Babilon javult meg vagy maga romlott el?

Nagyon hízelgő grófnő, hogy így emlékszik a szavaimra.

Bizonyára hatottak önre. - Hogyne mindent följegyzek, amit mond.

Nem értem, mi történt ma Levinnel.

Hogyhogy nem szónokol? Talán beteg? - Kérlek!

Konstantin Dimitrisch! Hogy van az, hogy nálunk

Kalugában a parasztok mindenüket elitták

és most nem fizetnek nekünk. Mit jelent ez?

Maga úgy dicséri mindig a parasztokat!

Engedje meg, hogy bemutassam:

Konstantin Dimitrisch Levin, gróf Alekszij Kirillovics Vronszkij.

Konstantin Dimitrisch megveti és gyülöli a várost

és minket, városiakat.

Az egész évet falun tölti? Télen úgy gondolom, unalmas.

Nem, nem az. Ha van mit csinálni.

Meg aztán én nem unatkozom magamban.

Én szeretem a falut.

Unalmas. Az ember képtelen mester- kélt beszélgetések nélkül élni.

Northton grófnő asztaltáncoltatásról és spiritizmusról mesélt nekem.

Ez jól hangzik.

Ilyet még nem láttam. - Hisz a szellemekben Konstantin Dimitrisch?

Minek kérdi? Hisz úgyis tudja, hogy mit válaszolok.

Kíváncsi vagyok a véleményére.

Szerintem a szellemidézés azt bizonyítja,

hogy a művelt emberek nem jobbak a parasztoknál.

Ők ugyanis a szemmel verésben hisznek.

- De hát magam is láttam! - Miért nem hisz benne?

Ha elhisszük, hogy létezik elektromosság,

amit nem ismerünk,

miért ne létezhetnének más, új erők is, amelyekkel...

Mert elektromosság esetén,

amikor gyantát és gyapjút dörzsölünk egymáshoz,

mindig ugyanazt a jelenséget hozzuk létre.

De ezzel a hókuszpókusszal...

Javaslom, próbáljuk ki! Mutassa meg Kitty kisasszony!

Halló!

Á, Stiva!

- Kiért rohansz? - Az anyámért.

- Hiányoltunk tegnap. - Honnan?

A Chate De Fleur-ből. Istenemre, egy gyönyörű lány járta a kánkánt.

Hazamentem. Olyan jól éreztem magam az este, hogy

miután eljöttem Schcherbatksyéktól, már nem mentem sehová.

Oly könnyű felismerni a jófényű paripát, mint a szerelmes daliát.

- És te kit vársz? - Egy gyönyörű hölgyet.

- Igazán? - Szégyelld magad!

- Anna húgomat. - Karenin nejét?

Igen szerintem ismered.

Nem rémlik. Karenint is csak látásból és hírből ismerem.

Milyen előkelő sógorod van. Egyenesen a minisztériumból.

- Igen, figyelemreméltó. - De más, mint mi.

Olyan, mint Levin. Tegnap bemutattak neki. Szörnyű alak.

Te elítéled az én Lenvinemet.

Tegnap minden oka megvolt rá, hogy rosszkedvű legyen.

Ezt hogy érted?

Levin már régóta szereti Kittyt.

Nagyon sajnálom őt.

Szóval ezért.

Bocsánat.

Megkaptad a sürgönyömet? Hogy vagy? Nos?

Jól utazott? - Anna Arkagyevna, nem találja a bátyját?

- Stiva! Ide! - Ugye, milyen bájos teremtés?

A férje nem hajlandó vele utazni. Azt mondja, nagyon elfoglalt.

Ön találkozott a fiával, én a bátyámmal.

Sajnálom, hogy nem ismertem meg, de azt hiszem, még nem találkoztunk.

Annának van egy nyolcéves kisfia, Szerjozsa.

Még sosem volt távol tőle, és most bántja, hogy otthagyta.

Azért mégsem lehet mindig mellette lenni.

- Nos, viszontlátásra! - Viszontlátásra.

Milyen bájos!

Meghalt.

Rossz előjel. - Csacsiság. Itt vagy és ez a lényeg.

Nem is tudod, mennyire számítok rád.

Tudom, hogy te tehetsz mindenről, ne is tagadd!

Kilenc év, a gyerekek.

Mindent elveszítsek egy botlás miatt?

Igaz, nem kellett volna.

Pont a nevelőnővel.

De mit csináljak? - Tegyél ki a háznál és menj vissza dolgozni!

- Ez Grisa? Hogy megnőtt! - Milyen boldognak tűnsz!

Dolly!

Elmondta. Kijött elém a vonathoz.

Grisa, keresd meg Tányát!

Persze fiatal.

És csinos.

A szépségemnek már vége. Ő vette el, és a gyerekei.

Gyűlölöm.

Nem védeni akarom, de tudom mit kell tenned egy ilyen helyzetben.

Dolly! Stiva megbánta.

Dehát lefeküdt vele.

Tudom, nem mentség de...

Mit tehetnél?

Anna arra vágyott, hogy kibékítse bátyja családját.

Én pedig szerettem volna helyre hozni kapcsolatomat a bátyámmal.

Egyformán vágytunk a szeretetre.

Jó estét!

Elnézést!

Itthon van Nyikolaj Levin?

Igen. Nyikolaj Dimitrics! Valami úr van itt.

Nyikolaj!

Koszja!

Mi kell? Mit akarsz?

Nem akarok semmit. Csak megkerestelek. Hisz a bátyám vagy.

Ez a nő az élettársam. Maria Nyikolajevna.

Egy bordélyból hoztam el.

De aki engem ismer, az tisztelje őt is!

Hát akkor Mása, vacsora három főre.

Vodkával és borral.

- A bátyja túl sokat iszik. - Ne figyelj rá, csak egy kurva.

Te úriember vagy.

- Nyikolaj ne igyál! - Hagyjál már békén!

Megverlek!

Akkor vacsorázunk?

Igyál!

Hogy megy a sorod?

Megnősültél?

Még nem.

Van bennem valami, ami taszítja az embereket.

Ugyan! Számomra mindennek vége.

De számodra...

Gyere velem!

Vissza falura. Jót tenne neked.

Sok dolgom van. Kommunista lettem.

Nyikolaj a rendőrség...

Tudom, üldözni fognak, mert nem vagyok gazember.

Tessék.

Nagylelkű akarsz lenni.

Erényes.

Megszerzem neked ezt az örömöt.

Ne gondolj rólam túl rosszat Kosztya.

Mama, kérlek!

Kitty kisasszony! Fölkérhetem az első négyesre?

Sajnálom, de Vronszkij grófnak ígértem.

- A második a magáé lehet. - Lekötelez.

A ceremóniamestert nem lehet visszautasítani.

Szép öntől, hogy időben jött.

Manapság mindenki elkésik.

Hová kísérjem?

Úgy látom, Karenina van ott, kérem, kísérjen hozzá.

Pardon!

Pardon!

- A terembe is táncolva jöttél. - A kisasszony a leghűbb segítőm.

Segít a bált széppé és vidámmá tenni.

- Anna Arkagyevna, megengedi? - Nem, ha lehet, én nem táncolok.

- Ma este muszáj. - Nem.

Na jó. Ha nem lehet nem táncolj, akkor gyerünk!

Mi történt?

Semmit.

Maga olyan gyönyörű. Felkérhetem a Mazurkára?

Nem. Bocsánat?

Ideje elmennünk.

Ez kezd abszurddá válni.

Anna Arkagyevna, itt marad vacsorára?

Hátra van még egy remek négyes is.

Nem, köszönöm.

Így is többet táncoltam itt, mint Pétervárott egész télen.

Ez a néhány pillanat megszédítette Annát.

Úgy érezte, fény árad szét élete sötét vermében.

Megállt a vonat.

Kimegyek levegőzni.

Mit csinál maga itt?

Azért jöttem, hogy ott legyek ahol maga van.

Nem bírtam magammal.

Bocsásson meg, ha megsértettem!

Ne beszéljen így!

S ha úriember, kérem, felejtsen el, ahogy én is magát.

Se egy szavát, se egy mozdulatát soha nem felejtem el.

Hagyjon!

Amint láthatod, itt van odaadó férjed.

Aki epedve várta, hogy viszontlásson.

Szerjozsa jól van?

Ezt kapom a kedvességemért? Igen, rendben van. Kitűnően.

Jól telt az éjszaka?

Remekül.

Á, mi ismerjük egymást. Vronszkij gróf.

Odafelé az anyjával, vissza a fiával. Szabadságon van?

- Milyen volt Moszkva? - Remélem, felkereshetem önöket.

Lekötelez. Hétfőn fogadunk.

Szentpétervár

Itt a mama! Tudtam!

Kicsim!

Ezt Tánya és Grisa küldi. Tánya már tud olvasni, most Grisát tanítja.

Ő kedvesebb nálam?

Nekem te vagy a legkedvesebb a világon. - Igen, tudom.

Az utazásod végül is jól sikerült?

Igen. - Nem hiszem, hogy egy ilyen embert fel lehet menteni.

Még ha az a bátyád is.

Örülök, hogy minden jóra fordult, és újra itthon vagy.

Ha tudnád milyen rossz egyedül enni.

Te is hiányoztál.

Késő van.

- Betsy. Fogy a reményem. - Remélhetett bármit is?

Nem. Attól tartok, nevetségessé válok.

Kedvesem, ettől ne féljen.

Aki fiatal lányt csábít el, nevetségessé válhat.

De aki férjes asszonyt szeret, sosem lehet nevetséges.

Abban van valami fenséges.

Azt mondják, a lány legyen szűzies, a nő erényes, a férfi férfias,

a gyerekek, miután felnőttek, álljanak a saját lábukra.

És sok más badarságot.

Nézz rájuk!

Karenin, Lidia Ivanovna... Olyan ódivatúak és ő hozzájuk tartozik.

Ha öreg és csúnya leszek, olyan leszek, mint ők.

De egy ilyen szép nőnek, mint Anna,

nem kellene ilyen korán belesüppednie az unalomba.

Mentsük meg!

Amíg nem késő.

Jöjjön el hozzám szombaton.

Igaz, hogy a Vlaszjev-lány hozzámegy Topovhoz?

Igen. Azt mondják, eldöntötték.

Csodálkozom a szülőkön. Ez egy szerelmi házasság.

Szerelem! Micsoda elavult dolog! Ki beszél szerelemről?

Ez az ostoba divat csak nem múlik el.

Elég nagy baj az. Csak az érdekházasság lehet boldog,

ahol már mindkét fél kitombolta magát.

Ifjú koromben egy segédlelkészt szerettem,

de nem tudtam, hogy ez jót tesz nekem.

Viccen kívül, ahhoz, hogy megismerjük az igazi szerelmet,

előbb tévednünk kell majd újrakezdeni. - Az esküvő után?

Sosincs késő.

Rég meg akartam mondani magának, hogy nagyon csúnyán viselkedett.

Azt hiszi, nem vagyok tisztában vele?

- De ki az oka? - Miért mondja ezt?

Ön is tudja.

Magának nincs szíve.

Azért jöttem, mert tudtam, hogy itt lesz.

Véget kell vetnünk ennek az egésznek.

Maga miatt bűnösnek érzem magamat.

Mit akar, mit tegyek?

- Menjen vissza Moszkvába és... - Nem ezt akarja.

Akkor, kérem, tegye meg ezt. Ne mondjon többé ilyeneket.

És legyünk barátok!

Sosem leszünk barátok.

Ezt ön is tudja.

Csak egy út van a boldogsághoz.

Indulás!

Rajtad kívül nincs semmim, ne feledd!

Semmi sem számít!

Az élet sem.

A boldogságnak ezért a percéért. - Boldogság?

Ne is beszélj róla!

- Jó estét! - Jó estét Anna Arkagyevna.

Anna!

Ővnom kell téged.

Óvnod? Mitől?

Nehogy könnyelműségből és meggondolatlanságból

alkalmat adj a szóbeszédre.

Rád irányult a figyelem.

Tudom, mindez csak híresztelés.

Te mindig ilyen vagy. Nincs kedvére, ha unatkozom.

És az se tetszik, ha jól érzem magamat.

Hagyd abba, tudod, hogy utálom.

Megtudhatnám, hogy mire jó ez az egész?

Az érzéseid a lelkiismereted dolga,

de kötelességem emlékeztetni téged,

hogy minket nem ember, hanem Isten kötött össze.

Csak a bűn választhat el minket.

És a bűn büntetést von maga után.

Igazán nem értem, hogy miről beszélsz.

Halálosan fáradt vagyok. - Anna, az istenért! Ne beszélj így!

Lehet, hogy tévedek, de amit mondok,

azt hidd el érted és magamért mondom.

A férjed vagyok és szeretlek.

- Ha van alapja annak... - Nincs mit mondanom.

Ideje lefeküdni.

Ide!

Ide!

Ide! Laszka!

Jól van!

Egyet elhibáztam.

Stiva!

Kitty mikor megy férjhez?

Nem is gondol a házasságra.

Nagyon beteg.

Külföldön gyógyítják.

Levin birtoka, Tula-völgy 1881

Vronszkij hol van most?

Vronszkij? Pétervárott.

Nem sokkal utánad utazott el, és azóta se volt Moszkvában.

Tudod, Kosztya, az igazat megvallva te tehetsz róla.

Megijedtél a vetélytárstól.

Miért nem harcoltál? Kitty nem vette őt komolyan.

Egyszerűen csak tetszett neki.

Mondok valamit. Kitty a kezelés után

Jergusovóban fogja élvezni a vidéki élet örömeit.

És az nincs is olyan messze innét. Ugye?

Nincs.

Nem tudom, tudod-e...

Most már mindegy, elmondom.

Megkértem a kezét.

De kikosarazott.

Kitty már csak egy megszégyenítő fájdalmas emlék.

Abban a sötét veremben voltam. Egyetlen fogódzóm a munka volt.

Megragadtam. És minden erőmmel kapaszkodtam.

Egyszer elvesztettem a fejem,

mérgemben kaszát ragadtam és elkezdtem kaszálni.

Megnyugtatott.

Elhatároztam, kaszálni fogok. Egész nap.

Jó napot!

Kaszáláskor megszűnt az idő.

Nem tudtam, reggel van-e vagy este.

A munka más lett és ezt megelégedéssel fogadtam.

Amikor belefeledkeztem, könnyedén kaszáltam.

Az én sorsom olyan egyenletes volt, mint Tituszé.

Egyre többször feledkeztem meg magamról.

Olyankor úgy tűnt, nem én húzom a kaszát,

hanem mindig magától lendül.

Mintha egy külső, titokzatos erő hajtana.

Mintha minden varázslatra történne.

Szabályosan és gondosan.

Ezek voltak a legszebb pillanatok.

Ez ő volt.

Kitty. Jergusovóba megy.

Nyugalom!

Nyugalom!

Nézze csak mama!

Milyen tüzes és mégis szelíd!

Szinte megszólal.

Egy jó ló. Mindenki rád fogad.

- De nem egészen emiatt. - Ezt hogy érti?

Ne játszd a szemérmest.

Tudod jól, hogy mindenki rólad beszél.

Egy affér a magasabb körökben.

Nagyon jól jön egy kiváló fiatalembernek.

Tudom, nem rám tartozik.

De vannak, akik nem nézik jó szemmel. Szakíts vele!

Nem hagyom, hogy a becsületén...

Az ő becsülete elveszett, mint a tiéd.

Hallom, nem kellett egy állás Moszkvában. Egy kinevezés.

Mama, kérem, ebbe ne szóljon bele!

Kár lenne a karrieredért.

Eldobnád egy szenvedélyért?

Egy könnyed nagyvilági viszonyt megértenék,

de ezt a kétségbeesett...

Ha a szerelmem csupán olcsó kis kaland volna, akkor békén hagyna.

Fogalma sincs arról, mit érzek.

Aljosa! - Már nem bírom a hazugságot, csalást és ámítást.

Akkor hagyd ott!

Karenin nyaralója, Tsarskoe Selo

Anna!

Nem vártalak.

Milyen hideg a kezed.

Megijesztettél. Szerjózsát várom. Sétálni mentek, erre jönnek vissza.

Bocsáss meg! Látni akartalak.

Nem a futamra kéne készülnöd?

Mire gondolsz?

Mondd el!

Anna, mi van veled?

Látom, hogy baj van.

Gyerekünk lesz.

Mondj el neki mindent, és hagyd ott!

A fiam! - Szabadulj meg tőle! - Hogy a szeretőd legyek?

Mikor láthatlak? Mikor?

Ma éjjel egykor.

Nos...

Mennem kell.

- Szeretsz lovagolni? - Nem.

Hát akkor...

Viszlát.

- Szerjózsa, ne légy utálatos! - A papa azt mondta legyek őszinte.

Óvatosan! Ne siessen! Hagyjon erőt a végére is!

- Indul a verseny. - Az én futamom nehezebb.

Alekszej Alekszandrovics! Itt vagyunk!

Káprázik a szemem a ragyogástól.

Itt maradok éjszakára. Remélem, örül, hogy itt vagyok.

Jaj istenem!

Mehetünk, ha akar.

Felajánlom a karomat, ha menni akar.

- Nos, a mai viselkedése... - Mi van vele?

Csendesen!

A kétségbeesés, ami kiült az arcára...

Hogyha tévedek, akkor bocsásson meg!

Magát hallgatom, és rá gondolok.

Szeretem, és a kedvese vagyok.

Önt ki nem állhatom. Boldogtalan vagyok.

Tegyen velem, amit akar.

Baj van asszonyom?

- Hány óra van? - Nemsokára éjfél.

Milyen világos van!

Mindent elmondtam a férjemnek. Látni akarlak. Gyere a házhoz!

Vronszkij gróf!

Szerpuholszkoj herceg!

Csak nem a balszerencséden tűnődsz? Gyere, igyunk egyet!

Hallom, kineveztek. Gratulálok. Sok sikert!

Hallom lemondtál egy kinevezésről. Pedig ilyen emberek kellenek.

- Kinek? - Oroszországnak.

Sok katona kell. Egyre több a kommunista.

Nincsenek is kommunisták.

A cselszövők mindig létrehoznak egy ijesztő pártot.

Nem vitatkozom. Kimegyünk?

Az egyik lány épp Évát játszik.

Egy cigánylánnyal az ölemben akarom megnézni.

Sajnálom, de randevúm van. - Randevúd? Felejtsd el nyugodtan!

Karenin délután megérkezett. Láttam a versenyen. Én nem mennék el.

Vronszkij!

Vronszkij!

Megkértem az inasodat, hogy hozzon egy kis konyakot uborkával.

Gyerünk, idd ki!

Ja igen.

Ez neked jött.

Rossz hír?

Mindent elmondott neki.

Oda kell mennem.

- Mit akarsz? - Ülj le! Mondandóm van.

- Tudom, rosszat tettem és... - Bármi is vezérelte...

Én nem oldhatom fel azt a köteléket,

azt a szentséget amit Isten kötött.

Elfelejtem. Amíg a világ meg nem tudja

és a nevemet meg nem gyalázzák.

De figyelmeztetem! Kettőnk között minden marad a régiben.

Az lehetetlen! - A hűtlenségét nem tartja méltatlannak,

de a férje iránti kötelességét igen?

Mit akar tőlem?

Hogy többé ne találkozzon vele!

Hogy kötelességtudó feleség legyen.

Nem tehetem. Nem.

Jól figyeljen! Elmegyek Moszkvába, és többé nem jövök vissza.

Elválunk hűtlenség miatt. A fiam a nővéremhez megy.

Ne! Hagyja nekem Szerjózsát! Maga nem szereti.

A fiamat is kevésbé szeretem az ön iránt érzett megvetésem miatt.

Mégis elviszem.

Egy kurvának nincs joga semmire.

Alekszej Alekszandrovics, hagyja itt Szerjózsát.

Nem tudok nélküle élni.

Akkor viselkedjen úgy,

hogy se a világ, se a személyzet ne vádolhassa.

Ennek fejében élvezheti jogait anélkül,

hogy kötelességét teljesítenie kellene.

És a fia is maradhat.

Moszkva - 1881 ősze

Későn, mint mindig.

Sokan vannak?

Kitty itt van?

Sosem, hittem igazán, hogy beteg a tüdőm.

De a magány és a nyugalom Karlsbadban jót tett nekem.

Megtanultam, hogyan ápoljak másokat.

Súlyos betegeket.

Kedvemre volt a munka.

- Sok fontos dolgot tanultam. - Egyszer láttam magát.

Maga nem látott, de én láttam.

Hol?

Jergusovóba hajtott a birtokomon át.

Hajnal volt, éppen csak felébredhetett.

Gyönyörűek voltak a lovak.

Egy villanás volt, az ablaknál ült. A feje így volt.

A kalapja szalagjával játszott.

Valamin gondolkozott elmélyülve.

Vajon min gondolkozott?

Tényleg? Nem emlékszem.

Maradjon!

Régóta szeretnék kérdezni valamit.

Mi az?

Íme:

- Szavak kezdőbetűi? - Igen.

Ez mit jelent?

- Soha. - Mondtam én ezt valaha?

Tudom már!

Amikor azt mondta,

nem jöhet hozzám,

úgy értette...

hogy soha?

Vagy csak akkor?

Nem tudom.

Akkor nem mondhattam magának mást.

És most?

Mindjárt itt lesz a templomnál. Majd szólnak.

Ez nem lehet igaz!

Ne aggódj, vedd fel az enyémet!

Ha jó lenne rám, már rég felvettem volna.

Minden rendben lesz.

Ne aggódj!

- Na látod! - Megvan.

Nyitom már. Nyitom.

Azonnal. Azonnal nyitom.

Elmentem a boltba, hogy megvegyem az inget,

de minden zárva volt.

Már kezdtem azt hinni, hogy meggondolta magát.

Ostoba dolog történt. El sem merem mondani.

Egyszerre léptek a szőnyegre. Az első lesz a ház ura.

Mint én.

- És te Dolly? - Nem emlékszem.

Miért nem?

Szerelmes voltam.

Szentpétervár - 1882 tavasza

Uram, Karenina asszony tegnap elvetélt. - Jesszusom, hogy van?

Rosszul. Itt van az orvos.

Ki van itt?

- Hogy van? - Magas láza van.

Anna Arkagyevna, itt van.

Szerjózsa vacsorázott?

A hatalmában vagyok.

Fektessék le Szerjózsát!

Anna!

Nem félek magától.

Tudom, hogy meghalok.

Hamarosan.

Már érzem.

Csak egyet kérek.

Hogy bocsásson meg.

Bocsásson meg!

Van remény.

Itt maradok.

Lehet, hogy hívni fog.

Régóta akarok bosszút állni magukon.

A sürgöny után is ugyanezt éreztem.

De megláttam és megbocsátottam.

S a megbocsátás öröme megmutatta az utat.

Nem hagyom cserben.

Nem teszek többé szemrehányást maga miatt.

Ha Anna keresi, értesítem.

Most jobb, ha elmegy.

Barom!

Figyelj! Sajnos egy olyan férfiba szerettél bele, aki nem a férjed.

Ez nem túl jó, de tény.

A férjed megbocsátott.

Ez is tény.

A kérdés az, együtt tudsz-e élni a férjeddel? Akarod-e?

És mit akar ő?

Nem tudom. Fogalmam sincs.

Úgy érzem, fejjel előre zuhanok egy szakadékba.

Mi elkapunk. Nem hagyunk leesni.

Én már nem akarok semmit.

Csak azt, hogy vége legyen.

Na nézd csak! Milyen rövid a hajad.

- És hogy megszépültél! - Gyönge vagyok.

Elmegyünk együtt Olaszországba.

Úgy élünk majd, mint férj és feleség. - Tönkremész.

Kiléptem a szolgálatból. Most csak te kellesz.

Drága jó barátom!

Ne adja át magát a bánatnak!

Megleli a támaszt.

Ne bennem keresse!

Arra kérem, higgyen a barátságomban!

Én majd vezetem a háztartását.

Ne köszönje! Nem magamért teszem.

- Hogyne köszönném! - Köszönje neki.

És imádkozzon! Csak őbenne találhatunk vigaszt.

Drága fiam!

Milyen bánatos lehetsz.

Jól vagyok grófnő.

A te szegény apád képtelen elmondani neked...

Úgyhogy rám hagyta.

Ő egy szent. Tudod?

Édesanyád meghalt.

Levél jött a városból, Konsztantin Dimitrics.

Látja ide ültetett az asszonykája, megkért, hogy üljek mellé.

Tessék.

Kinyitottam ezt is. Attól a nőtől jött.

A bátyádnak a... Ez pedig otthonról jött.

Dolly elvitte Grisát és Tányát egy gyerekbálba.

Tánya márkinőnek öltözött.

Mi bajod?

A bátyám haldoklik.

Odamegyek. Holnap indulok.

Menjünk!

Miért nem szóltál előbb?

Az a legborzasztóbb,

hogy nem tudok nem kisfiúként gondolni rá.

Nem is tudod, hogy milyen bájos gyerek volt.

Akkor nem értettem őt.

Végtelen időben...

Végtelen anyagban...

Végtelen térben.

Egy parányi sejt életre kel.

Egy darabig létezik, majd eltűnik.

- Ez a sejt én vagyok. - Kosztya.

Nem tudok úgy élni hogy nem tudom,

miért és mivégre vagyok. És meg sem fejthetem.

Így hát nincs miért élnem.

- Kosztya! - Mi van?

Terhes vagyok.

Garda tó, Olaszország - 1882 nyara

- Nem fejezem be. - Miért? Miért nem?

Mert egyre jobban látszanak a hibái.

Minek áltassam magam, nem vagyok művész.

Abbahagyom.

Bevallom, nem hiányzik Szerjózsa.

Dehogynem.

Igaz.

Anna!

Menjünk vissza Pétervárra!

Karenin elválik tőled, mi pedig összeházasodunk.

Féltem, hogy egyszer ezt mondod. Annyira boldog vagyok itt.

Távol minden rossztól.

Azt hittem, te is.

Melletted legszebb álmaim válnak valóra.

De itt nincs mit csinálnom.

Célok kellenek.

Én azt szeretem, hogy teljesen az enyém vagy.

Szerjózsának anya kell.

Kedves Lídia Ivanovna.

Bocsássa meg, hogy eszébe juttatom magam.

Vronszkij gróf és én visszatérünk Pétervárra.

Boldogtalanná tesz, hogy nem vagyok a fiammal.

Kérem, engedjék meg, hogy lássam.

Elküldik hozzám Szerjózsát, vagy én menjek érte valamikor.

Kimondhatatlanul várom, hogy láthassam.

És kimondhatatlanul hálás vagyok önnek a segítségéért.

Anna.

Nem tudom megtagadni.

Drága barátom, maga senkiben sem látja a gonoszt?

- A fia iránti szeretete... - Ez szeretet?

Barátom, ez őszinte?

De van-e jogunk a fiát ilyesminek kitenni?

Azt hiszi, meghalt. Imádkozik érte.

Azt kéri az úrtól, bocsássa meg bűneit. Jobb lesz neki így.

Asszonyom! Ha fia újra látná önt,

olyan kérdéseket tenne fel, amelyekre nem lehet válaszolni.

Kérem, férje elutasítását fogadja a keresztényi szeretet jeleként.

Azért jöttem, hogy elmondjam, Annát házastársamnak tekintem.

Aki jóban akar lenni velem, tisztelje a feleségemet is.

Barátainknak meg kell érteniük ezt a dolgot.

Én örülök, hogy visszatért.

Képzelem, milyen szörnyűnek tűnik a mi Pétervárunk

a gyönyörű útjuk után.

És a válás? Elintézték?

Csak Kareninra várunk.

Követ dobnak majd rám, tudom. De elmegyek Annához.

Én túlteszem magam a dolgon, de a többi vaskalapos

elfordul maguktól, amíg nem házasok.

Így megy ez manapság.

Persze magamhoz nem hívhatom meg. Nőnek a lányaim.

Hogy mondhat ilyet? Tudjuk, hogy Tuskevics szeretője volt.

Hogy mer így beszélni?

Aljosa, drágám, neked nincs jogod bíráskodni.

Moszkva - 1883 tele

Az orvost! Itt az idő!

Jól vagy?

Nyomja! Nyomja ügyesen!

Gyerünk!

Gyerünk! Gyerünk!

Jöjjön gyorsan!

- Gyerünk! Nyomja! - Menj ki!

Gyerünk! Gyerünk!

Nyomja!

Istenem irgalmazz és segíts! Istenem irgalmazz és segíts!

Kisfiú.

Megkönnyebbülhet. Minden rendben.

Gyere, megmutatunk a papának. Édes kicsi bogaram.

Hát így néz ki egy újszülött.

Ez egy gyönyörűség.

Jó estét!

Szerjózsa!

Galambocskám!

Mama!

- Azt mondták, meghaltál. - De te nem hitted el, ugye?

Sose hittem el.

Mit tettél? Nem lett volna szabad beengedned.

A nagyságos úr mindjárt felkel, és ha itt találja, kiteszi a szűrödet.

10 éve szolgálom, és soha egy rossz szava nem volt.

Mindig jól bánt velem.

Ne menj, még úgyse jön.

Szerjózsa, szeretned kell édesapádat.

Ő különb nálam, és én vétkeztem ellene. Ha felnősz majd megérted.

Anna, légyszíves!

Mama! Ne menj el! Mama!

Mama, kérlek! - Nem engedtem meg hogy meglátogasd. Ki innen!

A házam zárva van előtted. Senki sem kíváncsi rád!

Cserbenhagytad a fiadat.

Az ópium, amit Anna a vetélés után kapott,

most Szerjózsa elvesztését volt hivatott megkönnyíteni.

Miért maradjak itt? Te elmész.

Természetesen nincs okod rá.

Ezt mondom én is.

Anna az istenért, mi van veled?

Nem értem, mit akarsz?

Tudod, hogy nem mehetsz az operába.

Miért nem?

Nem egyedül megyek. Barbara hercegnő velem jön.

Barbara hercegnő? Alig jobb egy kurtizánnál.

Nem rosszabb másoknál.

Én nem bántam meg, amit tettem.

Én nem bántam meg, hogy szeretlek.

És te kivel mész?

Az anyámmal, az istenért.

Elég sokat vagy újabban az anyáddal.

Anna, ő az anyám.

Úgy hallom, Szorokina hercegnővel kísérteti magát.

Miért nem veszed el a kedvéért?

Anna, engem nem érdekel Szorokina hercegnő.

Hogy kéne éreznem magam?

Mi van?

Mit kéne gondolnom arról,

hogy minden estédet egy csinos nővel töltöd?

Mit tudok én? Csak amit elmondasz.

Nem bízol bennem?

Miért nem mehetek?

Szeretlek, és más nem számít.

Amíg nem változol meg...

és amíg szeretsz...

Nézz rám!

A válásig tarts ki!

Tudom, mennyire nehéz a helyzeted, de kérlek

ne nehezítsd meg a dolgot. Kérlek, ne menj!

Hát jó. Maradok.

Várjon!

- Hercegnő! - Az édesanyja már várja.

Jó estét mama! Elnézést a késésért.

Az a fontos, hogy itt vagy.

Cserbenhagytad a fiadat. Kurva vagy! Kurva vagy! Magára hagytad!

Mama!

Mama!

Mama!

Már megbocsáss, de úgy tűnik, ti vádoltok engem.

Azt gondoltam, Anna Arkagyevna lemondd a válásról,

ha a fiút magamnál tartom.

Eszerint adtam választ és az ügyet lezártam.

Alekszej Alekszandrovics,

te jó ember vagy.

Képzeld magad a helyzetébe!

Eljött Moszkvába, hat hónapja van már itt,

és minden nap várja a döntésedet.

Hívő ember vagyok. Nem tehetek a keresztényi tanítás ellen.

Ugyan, a válást elismeri. Még az egyház is.

Át kell gondolnom. Isten majd segít.

Moszkva - 1883 Szeptember

Mit látok?

Ez igen! Pompás.

Igen. El kell mennünk. Vágyom a falu után.

Téged semmi sem tart itt, ugye?

- Alig várom már. - Valóságos lelkesedés tört rám.

Minek várjunk itt a válásra?

Nem ugyanolyan jó falun?

Eldöntöttem, hogy többé nem befolyásolhat. Egyetértesz? - Igen.

És? Milyen volt a fogadás?

Az ebéd kitűnő, a csónakverseny is érdekes volt.

Nos, mikor indulunk?

Minél előbb. Holnapra nem leszünk kész, de holnaputánra biztos.

Várj egy kicsit! Holnapután vasárnap, anyámhoz kell mennem.

Elmehetsz holnap is.

Üzleti ügyben megyek meghatalmazással és a

pénz nem lesz meg holnap.

Jó, akkor nem megyünk. Később nem megyek. Vagy vasárnap, vagy soha!

Miért? Ennek semmi értelme.

Számodra nincs, mert nem törődsz velem.

Úgy látszik, nem érted a helyzetem.

Mit gondolsz, hogy érzem magam ide bezárva?

Te szabad vagy, igen szabad.

És ha már nem szeretsz, jobb lenne, ha megmondanád.

Ez elviselhetetlen!

Meddig akarod ezt csinálni?

- Kezdek belefáradni. - Ezt hogy érted?

Úgy, hogy... hogy mit akarsz tőlem?

Csak azt akarom, hogy ne hagyj el úgy, ahogyan ezt tervezed.

Nem ezt akarom. Szeretetre vágyom, de...

de az nincs, úgyhogy mindennek vége.

Várj, várj, várj! Mire jó ez?

Annyit kértem, hogy három nappal később utazzunk!

Erre te azzal vádolsz, hogy hazug és becstelen vagyok.

Értsd meg, nekem teljesen mindegy, hogy mit gondol az anyád,

és kihez akar hozzáadni.

- Nem is erről beszéltünk. - De igenis erről.

Mindent tudok Szorokináról. Hadd mondjam el! Egy szívtelen nő!

Legyen öreg vagy sem, az anyád vagy bárki más, semmi közöm hozzá.

És nem is akarom, hogy valaha is legyen!

Nem hagyom, hogy tiszteletlenül beszélj az anyámról!

Fogytán a türelmem.

Miért nem haltam meg?

Ani! Galambom! Nézd! Nézd milyen jó!

A kisegérke meg fogja enni a banántot.

Na? Na!

Gyerünk! Gyerünk!

Nem?

Nem.

Jó napot.

Köszönöm hercegnő, nagyon köszönöm. - Aljosa! - Igen?

Viszontlátásra!

- Kitől jött a sürgöny? - Stivától. - Megnézhetem?

- Nekem jött. - Mit titkolhat Stiva előlem?

Nem akartam megmutatni, de Stiva imád sürgönyözni.

Minek küld sürgönyt a semmiről?

Azt írja: Még semmi. Hamarosan végleges válasz. Itt van, olvasd!

Kevés a remény. De minden lehetőt megteszek.

Mivel nem érdekel többé a válás,

semmi értelme nem volt eltitkolni előlem.

Csak a végére akarok járni.

Biztos vagyok benne, hogy a bizonytalanság miatt vagy ideges.

Akkor miért Szorokina hercegnő hozta a sürgönyt?

Nem ő hozta.

Korábban jött, még aludtál.

Szorokina hercegnő pénzt és iratokat hozott anyámtól.

Nem mehettem el értük. Nem akartam elhalasztani az utazást.

Azért elutazunk holnap, nem?

Te igen.

De én nem.

- Anna! Ez nem mehet így tovább! - Te igen! Én nem!

Ez kibírhatatlan!

Ezt még megbánod.

Bocsáss meg!

Bocsáss meg! Bocsáss meg!

Ani!

Ani!

Gyerünk! Nézd milyen jó!

Istenem! Bocsáss meg!

Kezemben tartom a legutóbbi sürgönyt, a frontról.

A pogány muzulmánokat visszaverték.

Mi oroszok segítségére siettünk szent testvéreinknek.

Mi megbüntetjük a szent gonosztevőket.

Vronszkij gróf!

Ha nem kíván látni, mondja meg őszintén,

szívesen keresek egy másik kupét.

Dehogy.

Áldás nekem ez a háború.

Az egyetlen érdemem, hogy az életem nem ér semmit.

Örülök, hogy van miért feláldoznom.

Haszontalan és gyűlölt életem...

valamire jó lesz.

Tudom, min ment keresztül.

De kérem, ne beszéljen így!

- Csak teljesítem a kötelességemet. - Kérem, hallgasson meg!

Csak egyszer láttam Annát.

Bár beszéltem volna akkor!

Épp ezért most nem tudok hallgatni.

Mióta a bátyám meghalt,

olyan kérdésekre keresek választ, mint ki vagyok én?

Miért vagyok itt? Miért élek?

Mindig is olyan lelki igazságok szerint éltem,

amelyeket az anyatejjel szívtam magamba.

Gondolataimban azonban nem fogadtam el őket.

Tudtam mi a jó és mi a rossz.

Ezt nem tanultam. Megadatott ahogy másoknak is.

Nem tudtam meg semmit, csak azt, amit mindig is tudtam.

Nekem már késő.

Katonaként még jó leszek valamire.

Ne ítéljen el!

Sokat vesztettem.

Szeretnék úgy emlékezni rá amilyen akkor volt, amikor először láttam.

Szeretném felidézni, de nem megy.

Nem látom az arcát.

Mindig csak azt látom, ahogy ott fekszik kiterítve.

Ott...

Ő...

Vigyázz magadra!

Nem változtam meg.

És nem is lettem hirtelen boldogabb.

Ahogy azt hittem.

Épp úgy, mint a fiam születésekor.

- Gyere a gyerekszobába! - Valami baj van Mityával?

Nem volt meglepő.

- Mi történt? - Mitya látni akar.

Legyen az hit vagy bármi más, miközben szenvedtem,

észrevétlenül beköltözött a szívembe... - Mitya!

- Papa! - Megismert!

És befészkelte magát!

Még mindig nem tudom felfogni, miért imádkozom. De imádkozom.

Az egész életem független attól, ami velem történhet.

És egyetlen perce sem értelmetlen.

Mint azelőtt.

Kétségtelen értelme a jóság.

Melyet lesz erőm életembe oltani.

Lev Tolsztoj

Can't find what you're looking for?
Get subtitles in any language from opensubtitles.com, and translate them here.