Original subtitles

HUCKLEBERRY FINN KALANDJAI.

Subtitles : Harangozó Csaba (c)2019 csabah@gmail.com

- Mary Adams. - Jelen, tanárnő.

- John Cooper. - Jelen, tanárnő.

- Ben Donaldson. - Itt vagyok, tanárnő.

Huckleberry Finn.

Huckleberry Finn ?

Látta valaki Huckleberry Finn-t ?

- Nem, tanárnő ! - Nem, kisasszony !

Feltételezem, hogy lent van a folyónál tutajosokkal barátkozva...

és más haszontalan emberekkel.

Gyerekek, azt akarom, hogy Huckleberry egy példaként szolgáljon nektek.

Azt akarom, hogy vegyétek észre hogyan pazarolja az idejét.

És úgy hiszem...

azt sem tudja, hogy Gallia három részre volt osztva...

s biztos vagyok benne, hogy azt sem tudja, hogy Newton fedezte fel a gravitáció törvényét.

De nekünk nem szabad haragudnunk rá...

inkább sajnálatot kell éreznünk iránta.

Szegény Huckleberry !

Nagyon boldogtalan fiú lehet.

Oh, te jó ég ! Ben ! Sajnálom.

Nem, ezt szándékosan csináltad !

Egyáltalán nem, Ben.

Nem, beszületszavamra.

Helló Joe, Sam, Harry, Elliot !

Hé, Huck. Anyám azt mondja, hogy a Mississippi vize nem alkalmas az ivásra.

Ó, az nem úgy van...

a Mississippi vize sokkal jobb inni, mint azok a sok iszap nélküli tiszta vizek.

Azt is mondta, hogy az iszapos víz nem egészséges.

Az nem úgy van, csak nézzétek meg a temetőket, azok sokat elmondanak.

A fák nagyon vacakul nőnek a Cincinnati temetőben...

de a St. Louis-i temetőben kb. 800 láb magasra nőnek...

ez mind a víz miatt van, amit a népek ittak, mielőtt kifektették őket.

A Cincinnati hullák nem gazdagítják a talajt egyáltalán.

Hé, Huck, add ide a pipád egy kicsit.

Nem, a dohányzás káros.

Mondjátok, tényleg holnap lesz az utolsó tanítási nap ?

Bizony ám !

Istenkém, ez a félév is gyorsan eltelt.

Neked igen. Nem is voltál az iskolában...

Hallottátok már, hogy ki megy tovább ?

- Nem ! - Mondd el Huck-nak, mit hallottál.

Hallottam, mikor a tanárnő azt mondta, hogy elege van az üzengetésből az özvegy Douglas-nek.

Gondoltam, hogy belefárad valamikor.

Nem tudod, hogy nem helyes elolvasni mások leveleit ?

Naná, hogy tudom. S balszerencse is.

Mellesleg, nem olvastam el, hanem összetéptem és megettem. Ez leveszi az átkot.

Mi mást hallottál még ?

A tanárnő azt mondta, hogy meg fogja látogatni az özvegy Douglas-t holnap reggel.

S azt is mondta, hogy te nem fogsz továbbmenni.

Hát ez rossz. Adnál egy szippantást a pipádból, Huck ?

Igen, ez tényleg rossz.

Persze, az özvegy befogadna, jó ételt adna, szép ruhákat...

mit csináljak ?

Nem járok iskolába és nem megyek tovább. Ez az amit én csinálok.

Miért nem mész el az apádhoz ?

Ó, az ő apja halott, nem így van, Huck ?

Nem, úgy gondolom még életben van.

Azt hitték, őt találták meg a hátán lebegve a folyóban...

de mindenki tudja, hogy egy részeg nem lebeg a hátán.

Azt hiszem, apa lent van valahol a folyó mentén.

Még ha meg is találnám, nem akarnék vele élni.

Istenem, csak az özvegyre tudok gondolni, amikor meghallja, hogy én...

de, a fenébe, engem nem iskolára teremtettek akárhogy is.

És ha az özvegy mérges lesz rám és elkezd szidni, csak megvacsorázok s megmondom neki...

oh, de aztán elkezd sírni és én meg szégyenkeznék s szomorú lennék.

- Mondtam, hogy ne szívd azt a pipát. - Valami rosszat ehettem, attól van.

Annak az özvegynek nagyon rosszul fog esni.

S várjunk csak, míg Watson kisasszony megtudja.

Jim, ha Huckleberry nem lesz itt, mielőtt elmondom az áldást...

nem kaphat vacsorát.

- Igen, Watson kisasszony. - Felszolgálhat nekem és a nővéremnek.

Igen, asszonyom.

- Rád várnak, Huck ! Siess már ! - Sietek.

Addig nem mondhat áldást, míg be nem viszem az ételt. Segítek a cipőddel.

Kösz, Jim.

Elvesztettem a másik zoknimat valahol.

Nincs időm most keresgélni...

Az ételért, melyet elfogyasztani készülünk, hála neked Urunk...

ámen. Huckleberry, hol voltál ?

Nos, asszonyom, ez egy hosszú történet. Én...

Van rá bőségesen időnk, Huckleberry !

- Hát, asszonyom... - Ülj fel egyenesen, Huckleberry.

Akkor ?

Talán bent kellett maradnod tanítás után, Huck ?

Igen, asszonyom. Ez történt.

Miért kellett bent maradnod az iskolában tanítás után ?

Ez megint egy hosszú történet, Watson kisasszony, asszonyom...

Azért volt, mert segíteni akartál a tanárnak ? Letörölgetni a táblát ?

Igen, asszonyom ! Tudja, pontosan ezt csináltam !

Láttam én már az iskolatermet, Huckleberry. Három tábla van.

Óvatosan számolva is, ez azt jelenti, hogy egy órát töltöttél el mindegyik táblával.

Talán Huck azt mondta, hogy maradni akar kiseperni az osztálytermet.

De, Douglas kisasszony ! Honnan tudta mindezt ?

Igen, úgy tűnik te többet tudsz Huckleberry délutánjáról mint ő maga.

Én mindent tudok Huckleberry-ről...

olyan sokat tudok róla...

hogy hoztam neki egy ajándékot.

Egy ajándékot ?

Nahát, ez egy Barlow bicska ! Köszönöm, asszonyom !

Tartogatnom kellett volna holnapig.

A továbbjutásod alkalmára vettem.

Oh, köszönöm, asszonyom, de...

tegyük fel, hogy úgy gondolják nem érdemlem meg a továbbjutást...

Ne légy buta, Huck. Tudjuk, hogy te tovább fogsz jutni, ugye ?

Igen, asszonyom. Tudjuk.

Reméljük igazunk van. Azt javaslom, hogy együnk.

Huckleberry, a jobb zoknidat táblatörlésre használtad ?

Egy órányi bibliaolvasás lefekvés előtt...

egyikőtök lelkének sem fog ártani.

Olvasd fel nekem az utolsó részt még egyszer, Huck.

Az utolsó részt ? Jól van...

Vigyázz magadra és emlékezz arra, hogy szeretünk téged.

Szerető feleséged, Jenny. Tudod, Jim, nem is ír rosszul.

Nem ő írta, Huck. Fizetett egy embernek, hogy írja le neki.

Persze ezek az ő szavai és az ő érzelmei mint olyanok.

Olvasd el nekem azt a részt kicsi Joey-ról újra, Huck.

Joey-ról ? Jó.

Joey túl van az epegörcsös lázon...

és egyre jobban lesz minden nap.

Úgy tűnik egy nagytermetű ember lesz belőle, mint te vagy. Ez minden.

Mióta vannak ők a szabad államban, Jim ?

Oh, azóta mióta a feleségem apja elég pénzt takarított meg...

hogy megvegye őt a Thatcher-éktől, két vagy három éve.

Tudod, el fogok menni oda nemsokára, Huck.

Elég pénzt fogok megtakarítani, hogy megvásároljam magam.

S amint elegendő pénzt takarítottam meg, hogy megvásároljam a szabadságomat...

egyenesen abba az öreg szabad államba indulok.

És látni fogom a feleségem és kicsi Joey-t.

S csak járnék-kelnék és szabad lennék.

Mit gondolsz, mennyi pénz kell erre, Jim ?

Oh, úgy ötszáz dollár, ez minden.

Persze néha arra gondolsz, nem volna-e jobb csak felkerekedni és elmenni.

Ilyenre még csak ne is gondolj. Te Douglas kisasszonyhoz tartozol.

Tudom, Huck. Egy rabszolga vagyok...

de néha nem tudok nem arra gondolni, hogy nem volna-e helyes.

Ez eltörléspárti beszéd !

Rabszolgának lenni olyan, mint történetesen cipőt viselni...

el kell fogadnod, vajon szereted-e vagy sem.

Nos, ha Isten azt akarta, hogy cipőt viselj, akkor miért nem születtél cipőstül ?

Hát pont ezt mondom, te rabszolgának születtél, nem, Jim ?

Tudod te azt, Huck.

Isten azt akarta, hogy te rabszolga légy.

Huckleberry !

Igen, asszonyom !

Közel a lefekvés ideje, Huckleberry és el kell kezdened a bibliaolvasást...

ne gondold, hogy elfelejtettem.

Ezért a pokol megnagyobbította magát.

Huckleberry, nem érzed, hogy ég valami ?

Nem, asszonyom.

És végtelen nagyra nyitotta a száját, s a dicsőségük és a sokaságuk...

Biztos vagyok benne, hogy valami égőt érzek !

Huckleberry, dohányoztál ?

Nem, asszonyom !

és a pompájuk. S aki örül le fog szállani alá őhozzá...

és a fösvényt letörik és a gőgöst...

s a gőgöst megszégyenítik és ők azok...

Au ! Kigyulladtam !

Huckleberry !

Igen, asszonyom. Én megyek is.

- Huck. - Igen, asszonyom.

- A nővérem nagyon mérges volt, Huck. - Igen, asszonyom.

Attól tartok neked s nekem nem volt semmi mentségünk, ugye ?

Nem, asszonyom. De...

- nagyon sajnálom a kabátot, asszonyom. - Ez nem számít, Huck.

A hazugság az, ami számított.

Azt mondtad a nővéremnek, hogy nem dohányoztál és mégis azt tetted.

Az nem volt egy hazugság, asszonyom.

Érti ? Az nem az én pipám volt.

- Kié volt, Huck ? - Jim-é volt.

Én csak úgyszólván melegen tartottam neki, s meggyújtva...

Sajnálom, asszonyom, az az én pipám volt.

Gondoltam, hogy az volt, Huck.

Most ülj le...

s mondd el nekem miért hazudtál róla ?

Nos, én.. én azt gondolom főleg a cipők miatt, azt hiszem.

A cipők ?

Aha. Tudja, a cipők és a lábaim nem jönnek ki jól egymással.

Úgy sejtem azért mert nem elég melegek és... és...

a maga lábujjai sosem lesznek forrók ?

Hát, Huck. Igen ! De viccesen néznék ki a cipőim nélkül, nem ?

Igen, asszonyom.

Úgy vélem némely ember választása kötött, de velem ez úgy van, hogy én...

alig hogy felveszem őket, a lábaim nem működnek jól.

Eljutok úgy félútig az iskola felé és...

és tudom, hogy képtelen leszek végig menni bennük ha...

ha magamon tartom őket, ezért leülök és leveszem őket.

S miután levettem őket, tudom, hogy nem tudok...

elmenni az iskolába nélkülük és....

És miután levettem őket, tudom, hogy képtelen lennék felvenni őket...

anélkül, hogy lehűteném a lábaim a folyóban.

Mire lehűtöm őket a folyóban...

tudom, hogy lehetetlen felvenni a cipőimet, amíg meg nem száradnak a lábaim.

S mire a lábaim megszáradnak, hát...

hát újra forróak lesznek, s az iskola elkezdődött és én elkéstem.

S az egyetlen dolog, ami eltereli a figyelmem a késésről, az egy jó pipázás.

Azt hiszem ezért dohányzom én, asszonyom.

Mindennek mi köze van a hazudozáshoz, Huck ?

Hát...

úgy számoltam, hogy Miss Watson szörnyen hisztizne, ha tudná, hogy...

dohányzom, ezért amikor kérdezett, hogy csinálom-e, azt mondtam nem.

Értem.

Akkor a cipők az oka igazán mindennek.

Igen, asszonyom. A cipők.

Tegyük fel, hogy mindig viselnéd őket.

Mindig ? Úgy érti éjjel és nappal ?

Levennéd őket mielőtt lefeküdnél, de ez lenne az egyetlen alkalom.

Akkor nem aggódnál miattuk.

És ha nem aggódsz miattuk, akkor nem akarnál dohányozni.

S akkor nem kellene hazudnod.

- Talán beválik, asszonyom. - Azt hiszem be fog.

Meg fogjuk próbálni.

Ha ez nem működik, kipróbálunk valami mást.

Igen, asszonyom.

- Jó éjszakát, Huck. - Jó éjszakát.

Helló, apa.

Micsoda egy illatos ficsúr lettél !

Nagy legénynek hiszed magad, ugye ?

- Talán az vagyok, talán nem. - Ne feleselj vissza nekem !

Iskolázott is vagy, azt mondják. Tudsz írni meg olvasni.

Ki mondta neked, hogy ilyen fellengzős bolondságokba kezdj ?

Ki mondta neked ?

- Az özvegy, azt mondta... - Az özvegy, mi ?!

Senki nem mondta még az özvegynek, hogy ne üsse bele az orrát abba, amihez...

semmi köze ? Nem mondta neki senki ?

- Ő csak azért csinálta, mert... - Az ő fia vagy ?

Van bármi legális joga hozzád ?

Na, ugye ! Fogd ezt.

- Hallani akarom hogyan olvasol. - Apa, mit csinálsz te...

Nem érdekes ! Hadd halljam, hogyan olvasol !

George Washington története példaként...

szolgál megtanítani minden fiatal amerikai számára az igazság,

bátorság és a jószándék értékét.

Akkor igaz, képes vagy rá.

- Nekünk minden időben kell... - Hagyd abba a hencegést !

Apa, ha nem leszel csendben idecsődíted az özvegyet !

Talán jobb is ha idejön az özvegy !

Huckleberry !

Örvendek a találkozásnak, biztosíthatom.

Csak hagyjon egyedül vele, rendben, asszonyom, én el fogom...

Hagyd őt, Hucky ! Vegyük úgy, hogy beszélni akart velem.

- Miről is, Mr. Finn ? - Hucky-ról !

Arról, hogy csipkéket aggat rá és megtanítja olvasni.

- Azt hiszem ezért hálásnak kellene lennie... - Hálásnak ?

Az anyja sem tudott olvasni, senki a családjából nem tud olvasni. Én sem !

Még a saját nevem sem tudom elolvasni !

S nem szeretem, hogy a fiam felszed minden ilyen badarságot.

Ez az első alkalom, hogy azt látom valaha is érdekelte a fia.

- Ön nagyon is kedveli őt, ugye ? - Igen, kedvelem.

Akkor hajlandó lenne fizetni is, hogy megtarthassa őt.

Felteszem, hogy ön már eldöntötte, hogy mennyit is ér önnek a fia.

Persze ! Ő egy vézna...

azért az árért egy jobb rabszolgát lehet kapni.

De nekem kell elviselnem az embereket, akik odajönnek hozzám és mondják, hogy...

"Ó, hallom a fiad, Huck tud olvasni, meg írni is..."

Hát, azt hiszem nyolcszáz dollár segítene nekem elfelejteni mindezt.

Ez egy nagy összeg számomra előteremteni.

Mikorra szeretné ?

Adok rá egy hetet, tudom, hogy meg fogja szerezni.

Legalábbis, jobb ha ezt teszi, különben Huck újra az apjánál lesz.

Maga egy ravasz vén csoroszlya, meg lesz az a pénz rendben.

- Ne hívd őt így ! - Akkor egy hét, ma estétől fogva.

- Sajnálom, hogy ő idejött, asszonyom. - Mi is, Huck.

Ne aggódjon amiatt a pénz miatt, asszonyom.

- Hadd vigyen el engem. -Nem, Huck.

Megszerezzük valahogy, aztán nem tud háborgatni minket többé.

De, a fenébe is, asszonyom. Én messze nem érek meg 800 dollárt...

mindig rosszul csinálom a dolgokat.

Eltörök valamit...

hazudozok, elégetek valamit...

és dohányzom.

Ezek a dolgok nem fontosak, Huck.

A holnapi nap, egyedül, elég nagy jutalom lesz bármi helyett...

amit én tehetnék érted.

Holnap, asszonyom ?

Fogalmad sincs, mennyire büszke leszek rád. Én fiam.

Hallani őket, ahogy neved szólítják és látni ahogy fellépsz oda kezet rázni a tanárral...

úgyhogy odafordulhatok azokhoz a hitetlen Tamásokhoz kimondani :

látjátok, megmondtam nektek, Huck képes megcsinálni.

Igen, asszonyom.

Ezért megértem, ha kell valami kis áldozatot hoznunk...

te több mint visszafizeted azt.

- Nem igaz, nővérem ? - De.

Jó éjszakát, Huck.

Jó éjszakát, asszonyom.

Jó éjszakát, Huckleberry.

Jó éjszakát, Watson kisasszony.

Kedves Douglas kisasszony

Nem léphetek felsőbb osztályba ( mert lógtam az iskolából )

Ne aggódjon miattam, minden rendben lesz velem.

Sajnálom, hogy ennyire aljas és komisz vagyok. . Huck

Utóirat : Kérem adja át Watson kisasszonynak, hogy szeretettel üdvözlöm.

Szállj be !

Kezdj el evezni !

Kelj fel !

Mi ?

Hozz egy kis fát a tűzre ! Gyerünk, mozogj !

Hogyan lettél vizes ?

- Beleestem a folyóba. - S mitől vagy ilyen jókedvű ?

Gyerünk ! Harapjunk valamit ! Hozd ide a serpenyőt !

Meg fogom látogatni az özvegyet.

Már nem sokáig kell, remélem, innom ezt a fekete löttyöt és szívnom ezt a rossz dohányt.

Nem kérsz meg, hogy hagyjam őt békén ?

Vagy nem éred meg azt a pénzt ?

Igen, apa. Úgy gondolom megérem.

Ha megkapod a pénzt, azt hiszem akkor megérdemled.

- Jim ! - Huck !

Nem tudtam, hogy a te tüzed volt, én csak

követtem a lábnyomokat, mint egy indián felderítő.

Mondd már, mit csinálsz te itt ?

Nem árulsz el, ha elmondom neked ?

- Én... megszöktem. - Jim !

Meg kellett tennem, Huck ! Meg kellett !

Nem teheted ezt, te az özvegyhez tartozol !

El akart engem adni, Huck.

Hallottam, amikor erről beszélt a múlt éjjel.

Azt mondta, nagy szüksége van a pénzre. A te apádnak kell átadnia.

Ha egy rabszolgakereskedő megkap engem, akkor sohasem jutok el abba a szabad államba.

Soha nem látnám a feleségem vagy a kicsi Joey-t.

Nem fognak eladni téged, Jim.

Akkor segíteni fogsz nekem ? S azután szabad leszek ?

Vissza foglak vinni az özvegyhez ma este, most hogy eltűntem...

nem kell semmiféle pénzt fizetnie apámnak.

Most már nem kell eladnia téged !

Mégis, én valahogy szeretem ezt a szabadságot.

Roppant kellemes a saját levegődet beszívni a saját melledbe.

Nem csordogálhatnánk tovább lefelé valahogy, te meg én, Huck ?

- Nagyon erős tutajt készítettem. - Ne beszélj így !

Gondolom tudod, hogy mit csinálnak a szökött rabszolgákkal, miután elkapták őket ?

Hol van a cuccod, Jim ?

- Ma éjjel visszaviszlek magammal a városba.

- Nem kell magaddal vinned, Huck. - De én szeretek a városba menni.

Besurranok sötétedés után, meglesem mit csinál apám.

Álruhában megyek, mint egy kislány.

De ne mondd meg az özvegynek, hogy láttál engem, értetted ?

Mert ő halottnak gondol engem...

és ha még nem, hamarosan annak fog.

Úgy rendeztem el, mintha meggyilkoltak volna.

Muszáj volt, ez volt az egyetlen módja annak, hogy lerázzam apámat.

Fogadok, hogy az özvegy borzasztóan szomorú.

Oh, a fenébe is.

Bárcsak megmondhatnám az özvegynek, hogy nem vagyok halott.

De akkor ő magához venne és apám újra kezdené az egészet...

nézd már, neked aztán sok jogod van, hogy bűntudatot ébressz bennem !

Várj itt úgy öt vagy tíz percet, nem akarjuk, hogy együtt lássanak minket.

Nem hiszem, hogy bárki is felismerne engem, ugye ?

Senki sem, Huck.

S emlékezz, egyenesen a városba mész, az özvegyhez, megállás nélkül, hallod ?

- Megígérem, Huck. - Rendben.

- Indulok, szia ! - Viszlát, Huck.

Jól gondoltam, hogy valaki van odakint, mi a baj, lányom ?

Kérem, asszonyom ! Egy csoport férfi jön lefelé az utcán és...

dühösnek látszanak és dübörögnek...

- és én megriadtam. - Hogyne. Gyere be, lányom.

Ilyenkor nem szabadna egy fiatal lánynak kint lennie egyedül.

- Nem, asszonyom. - Mi a neved ?

- Sara Williams. - Jó...

- ülj le, Sara Williams. - Köszönöm, asszonyom.

Merrefelé laksz ?

A város másik végén.

Mit csinálnak azok a férfiak odakint ?

Nem hallottad ? Gyilkosság történt.

Oh, mindenki nagyon feldúlt miatta.

- Igazán ? - Igen.

Te valószínűleg ismerted a fiút. Huck Finn a neve.

Huck Finn.

Oh, igen ! Ismertem őt nagyon is jól.

Megtennél egy szívességet nekem, lányom ?

Kivennél egy tűt ebből és fűznél bele cérnát nekem ?

Nincs nálam a szemüvegem.

Igen, asszonyom.

Nem tudják, hogy ki tette, ugye, asszonyom ?

Azt mondják, hogy egy Jim nevű szökött rabszolga tette.

Mi a baj, lányom ? Mi ütött beléd ? Ülj le.

Nekem mennem kell, asszonyom !

Éppen meséltem ennek a kislánynak a gyilkosságról, Joe.

- Mit mondtál, mi is a neved ? - Mary Williams.

- Azt hittem, azt mondtad, hogy Sara. - Igen, az, asszonyom. Sara Mary Williams.

Én megyek, valószínű, hogy későn érek haza. A folyó mentén keressük...

aztán később a szigeteket nézzük át.

Börtönbe fogják zárni, ha megtalálják ?

Mi nem zárjuk az ilyenféléket börtönbe.

Jobb, ha elmegyek, asszonyom !

Mi az igazi neved ? Bill vagy Tom vagy Bob... melyik az ?

Ne próbáljon kigúnyolni egy ilyen kislányt, mint én, asszonyom.

Haza kell jutnom...

Lányom, én tudtam, hogy fiú vagy abban a pillanatban, mikor elkaptad azt a varrókosarat.

Amikor egy lány próbál meg elkapni valamit az ölében, mindig...

széttárja a térdeit. Nem kapják össze, mint ahogy te tetted.

És ha legközelebb arra kérnek, hogy fűzzél be cérnát...

ne a cérnát tartsd mozdulatlanul és próbáld ráhúzni a tűt...

hanem tartsd a tűt egyenesen és a cérnát próbáld beletolni.

Igen, asszonyom... ott maga mögött, asszonyom !

Jim !

Jim !

- Jim ! Téged keresnek ! - Kicsoda, Huck ? Mi van ?

Vissza kell jutnunk a folyóhoz ! Fuss !

A szigethez kell mennünk, el kell hoznunk a tutajodat !

- Miért akarnak elfogni ? - Gyilkosságért.

Gyilkosságért ? Kit öltem meg én valaha is, mi ?

Azt gondolják engem öltél meg.

Mi az ?

Az csak egy roncs, Huck.

Meg akarom nézni. Talán találok ott valami ennivalót.

- Nincs rá időnk, Huck. - Szerintem van erre még időnk.

Senki sem talál ránk ebben a viharban.

Nem hiszem, hogy bármi élő is van ezen a hajón.

Te arra keress, Jim. Én benézek ide.

Jó, Huck.

Huck apja... a fenébe.

- Találtál valamit, Jim ? - Semmit, Huck.

El kell hagynunk ezt a hajót azonnal...

egy halott ember van odabent.

Én nem mennék be oda a helyedben, nagyon iszonyatos.

Gyerünk, tűnjünk el innen.

''Nem vagyok fáradt...

mert egy várost keresek."

''Halleluja... halleluja."

Az egy igencsak kényelmes kis hajlék, Huck.

Szerintem megteszi.

- Jim, én jövök most a kormányzással. - Nem. Hagyd csak, Huck.

Szeretek kormányozni, olyan ez mintha segíteném az öreg folyót,

- hogy szabaddá tegyen. - Ahogy szeretnéd.

Úgy számolom, hogy el kell érnünk Cairo-t holnap estére, így van, Huck ?

Azt hiszem.

Ah, az mennyország lesz nekem és ezt csak egy...

embernek köszönhetem. S ez te vagy, Huck.

Tudod, hogy miért teszem ezt, ugye, Jim ?

Nem tudom miért csinálod, de azt tudom, hogy mégis csinálod.

Nem hiszem, hogy akár egy eltörléspárti is jobb munkát...

végezne, mint te, Huck.

Ne hívj engem annak ! Még nem vagyunk a szabad államban !

Lehet, hogy elmegyünk Cairo mellett, csak simán elkerüljük.

De az Ohio ott folyik bele a Mississippi-be...

biztos, hogy észre kell vennünk az öreg Ohio kék vizét.

- Lehet, hogy éjjel megyünk el mellette. - Akkor látjuk a fényeket.

Már csak tizenkét óra van addig.

Nem fogjuk eltéveszteni. Mert érezni fogom a szagát.

Kiszagolom azt a szabad államot !

Nem fogom elszalasztani ezt az esélyt, szabad leszek.

Senki sem fogja Jim-et visszavinni most már.

Már nem vagyok rabszolga és nem akarok többé rabszolga lenni !

Mert már közel vagyok Cairo-hoz és nem fogom elkerülni.

Az Úr nem fogja hagyni, hogy eltévesszem.

Ugye, Uram ?

Huck, merre jártál ?

Kicsit körbenéztem.

- Kölcsönvettem pár dolgot. - Hát azt látom.

- Nézzük csak. Van nekünk...

- egy, kettő, három... - Ne számold meg őket, Jim !

Balszerencse megszámolni az ételt amit meg fogunk enni.

Ez olyan, mint kirázni az asztalterítőt napnyugta után vagy megérinteni...

- egy csörgőkígyó bőrét. - Ezt nem tudtam.

Jobb ha ezentúl óvatos leszek.

- Huck. - Igen, Jim ?

Amíg távol voltál, egy kicsit gondolkodtam...

talán nem rendes tőlem, hogy le kell velem utaznod a folyón és...

egy eltörléspártit csinálok belőled.

Dehogy, nem csinálsz belőlem. Nekem is el kellett jönnöm onnan.

Tudom, Huck.

De mit csinálnál, ha meghallanád, hogy apád többé senkit sem háborgat ?

Visszamennél akkor ?

Nem, mert tudnám, hogy nem igaz. Apám soha nem állna le azzal...

hogy ne okozzon másoknak szenvedést.

De tegyük fel, hogy halott.

Persze, úgy már más a helyzet. Vissza kellene, hogy vigyelek.

De ne beszélj ilyen komor dolgokról, Jim. Még soká lesz az, mikor apám elpatkol.

- Arra az időre te már nagypapa leszel. - Igen, Huck.

De van valami, aki egy kicsit nyugtalanít engem, Jim.

- Mi lenne az, Huck ? - Ez az itteni kölcsönzés.

Egy kicsit nyomasztja a lelkiismeretemet.

Persze szándékunkban áll visszafizetni mindent.

Igen, be kell vallanom, engem is nyomasztott ez a dolog, Huck.

Hé, talán egy pár dolgot kiválasztunk és megígérjük, hogy nem kölcsönözzük őket többé...

- s így tudunk más dolgokat kölcsönözni. - Ez egy jó ötlet, Huck.

Mit fogunk kihagyni ? A dinnyét ?

Dinnyéket...

A dinnye igencsak finom és szükséges.

Akkor kihagyjuk a tojásokat.

A tojás nagyon ízletes egy üres gyomorra !

Megmondom, miket hagyunk ki, vadalmát és datolyaszilvát.

Ja, ezek úgyis sokára érnek be még.

Mellesleg, ki nem állhatom őket.

Ez ám igazán a "la vie".

"La vie", az élet, franciául. Az özvegy tanította meg nekem.

"La vie". Sosem hallottam ezt a szót.

A franciák nem azt a beszédet használják amit mi ?

Nem...

Egy szót sem értenél meg, amit mondanának. Egy szót sem, Jim.

Akkor nekem annyi lenne ! Egyikük sem beszél úgy mint mi ?

Csak a királyok, meg a fontos emberek.

- De a többség nem. - Ez roppant nagy bolondság tőlük.

Hogy van az, hogy mindenki nem úgy beszél mint mi ?

Ez olyan mintha azt kérdeznéd egy macska vagy egy tehén miért nem beszél úgy mint mi.

- Ez ugyanaz a dolog. - Oh nem, nem az.

- A macska egy ember ? - Nem.

- Egy tehén egy ember ? - Nem.

- Egy francia az ember ? - Az.

Nos, akkor a fenébe is, miért nem beszélnek úgy mint egy ember ? Erre felelj.

Látod ?

Huck...

Vajon a királyok mennyi pénzt kapnak ?

A királyok ?

Minden király kap úgy száz dollárt havonta.

És mit kell nekik csinálni ?

Semmit. Csak ücsörögnek itt-ott.

- Nem ! - De.

- Biztos így van ? - Aha.

Csak ücsörögnek, kivéve amikor háborúba mennek.

És aztán elmennek a háborúba.

S amikor nem mennek háborúzni...

csak lustálkodnak.

Vadásznak...

elmennek vadászni és...

Mi az ?

Csak az öreg gőzhajó !

S aztán máskor, mikor a dolgok unalmasak, a háremben cselleng.

Hol ?

A háremben, az egy hely, ahol a feleségeit tartja.

Salamonnak is volt egy háreme, tudod, Salamonnak egymillió felesége volt.

Átkozott legyek.

És mégis ez a Salamon volt a legbölcsebb ember aki valaha élt ?

Ő volt a legbölcsebb ember. Az özvegy így mondta nekem.

Nem érdekel mit mondott neked az özvegy ! Nem volt egy bölcs ember.

Tudsz arról a kisdedről amit ketté akart vágatni ?

Nem volt az a legfurcsább döntés a világon ?

Mi haszna volna egy fél gyereknek ?

A fenébe is, Jim. Rohadtul nem érted ennek az egész átkozott dolognak a lényegét.

Tudom amit tudok ! Na, ne felejtsd, hogy az igazi lényeg mélyebben fekszik.

A dolog azon múlik, hogy Salamon hogyan volt felnevelve.

Képzelj el egy férfit, akinek öt millió gyereke...

futkározik a házban.

Miért, simán ketté vágna egy gyereket, mint egy macskát. Van még sok...

Egy gyerekkel több vagy kevesebb, semmi jelentősége sincs Salamon számára.

Mi teszi őt bölccsé ?

Jim, úgy látszik nem tudok neked megtanítani semmit !

Talán én csak egy egyszerű, öreg tökfilkó vagyok.

Huck !

Huck !

Ébredj ! A gőzhajó egyenesen felénk tart !

Oh, lehet, hogy csak bolondoznak.

Hát erősen közelednek, ha bolondoznak !

Ne legyél szem előtt, Jim.

- Nem tudjuk, kik lehetnek azon a hajón.

- Hozzátok ide ! - Gyerünk ! Dobjátok át !

Tutaj a bal oldalon ! Kormányozz jobbra !

S hadd kérdezzem meg, uraim...

ez lenne a Dél híres vendégszeretete ?

- Ne felejtsétek el a barátomat ! - Nem fogjuk !

Jövök, doki !

Szeretnének egy kis segítséget, barátaim ?

- Megsérült ? - Mi ? Sérülni ?

Az étel azon a hajón egyszerűen romlott.

Ki nem állhattam volna egy perccel se tovább.

Ha-ha, barátom ! Majdnem elfelejtettek téged.

De én nem az az ember vagyok, aki ott hagy egy barátot...

egy olyan sajtreszelőn.

Akkor ezt minek hívod ?

Úgy vélem csodálkozol azon, hogy miért is szálltunk ki.

Hát, egy kicsit olyan gyorsan jöttek el.

Fiam, ahogy az életed telik majd, látni fogod, hogy némely embernek...

van humorérzéke, míg másoknak nincs. Annak a hajónak a kapitánya...

ebbe az utóbbi csoportba tartozik.

Én csak próbáltam bemutatni neki pár kisebb trükköt.

Aha, kártyatrükköt. Ő mérges lett, mi meg itt vagyunk.

Hé ! Mi az ott, uram ?

Nem tudod ?

- Ez egy aranyrúd. - Arany !

- Ötven karát, igazam van ? - Teljesen.

Istenem, ez a legnagyobb, amit valaha láttam.

Mindamellett, ez tiszta perui arany.

A bennszülöttek a lábujjaik között csempészik ki a bánya rendőrsége mellett...

és kivájt szivarosdobozokban szállítják be ebbe az országba s ön megkaphatja...

ezen a szerény áron...

- Tetszik ? - Oh, igen.

Nos, akkor a tied, fiam. A tied.

Minden, amit cserébe kérünk, az egy fuvar...

Pikesville-be ezen a vízi járműveden. Áll az alku ?

Hű, ez rémesen sok arany csak egy ilyen kis utazásért.

- Ez az arany többet ér mint az egész tutaj. - Ne is törő...

Így van, ne is törődj vele. Valójában, azt gondolom...

mi járunk jól.

- Tessék, Huck. - Kösz, Jim.

Ajjaj ! Ha arra gondolok, hogy egy ilyen életet kell élnem...

hogy nélkülöznöm kell az engem megillető tiszteletet.

- Halljuk, halljuk... - Oh, el sem hinnétek nekem.

A világ sohasem hisz.

Ezért annyiban hagytam.

Mi ez az ügy, a születésem titkát illetően.

- Úgy érted, hogy...? - Nem ! Én egy herceg vagyok.

Az apám Bridgewater hercege volt...

gyermekként az örökségemet elragadták tőlem.

- A címemet is... - Ez rettenetes.

Ezért ha idedobnád azt a serpenyőt s persze ezentúl...

engem kell kiszolgálnod először.

- Oh, igen, Őméltós... - Csak hívj...

uramnak vagy Őhercegségének. - Igen, Őhercegsége.

- Még egy kis szedret, Őhercegsége ? - Kösz.

- Egy kis halat, Őhercegsége ? - Kösz.

Figyelj, Bilgewater. Nem szívesen említem meg ezt.

De nem te vagy az egyetlen személy akinek a születését titok övezi.

Nem te vagy az egyetlen, akitől elrabolták a magas rangját.

- Hogy érted ? - Tudsz titkot tartani, Bilgewater ?

- Megpróbálom. - Én vagyok XVII. Lajos.

XVl. Lajos és María Antoinette fia.

Én vagyok Franciaország jogos királya.

Hívhattok Őfenségének.

Igen, Őfensége.

Kér még egy kis halat, Őfensége ?

Igen, fiam.

Ülj le és egyél velünk.

Megtehetem, uraim ? Helyes az ?

Persze, persze. "E pluribus unum", ami azt jelenti "szelj magadnak egy kis harcsát".

Köszönöm.

Valójában a királynő miatt dobtak le engem a hajójukról.

Királynő ? Melyik királynő ?

Az ötödik királynő miatt.

Rendkívül kényelmetlen, amellett, az egész útitervünket...

felborította. Mostanra már Pikesville-ben kellene lennünk.

Mit fognak csinálni Pikesville-ben, Őfensége ?

Meglátogatjuk a bátyánkat és az ő két gyámját, az unokahúgainkat.

Egyszerű rokonok, igaz, de elvárják ezt tőlünk.

Akkor... önök ketten testvérek, ugye ?

Oh, igen, igen...

Mennyi ideje nem látták ezt a másik testvért ?

Nos, lássuk csak...

Ez mindent megmagyaráz.

REMÉLT LÁTOGATÓK Mivel Mr. Peter Wilkes beteg, megkérte két bátyját, Harvey-t és William-et, jöjjenek el Sheffield, Angliából, segíteni őt az üzlete futtatásában. Mr. Wilkes, akinek egyetlen más rokonai a két unokahúga, Susan és Mary Jane, nem látta a bátyjait negyven éve.

- Kétlem, hogy képesek lesznek felismerni önöket most már. - Remélem nem.

Úgy értem... remélem is.

Képzeld, hogy nem látod a testvéredet negyven évig...

és a mi kis kedves unokanővéreink milyen boldogok...

lesznek látni minket.

Miért vagy olyan biztos abban, hogy boldogok lesznek ? Nem hiszem, hogy...

ez a vízi jármű nagy benyomást tesz rájuk.

De mi nem ezen fogunk megérkezni.

Érkezni fogunk...

- szállj le a kabátom végéről ! - Oh, bocs.

Egy St. Louis-i gőzhajón.

És mivel fogsz a kapitánynak fizetni ? Póker zsetonokkal ?

Nálad a pont, Bilgewater.

Sajnos egy nagyon pompás erszényt felejtettem ott azon a hajón.

- Láttad azt a pénztárcát is ? - Láttam-e ?

Egy akkora tekercs papírpénz volt benne, hogy...

Hát, hát, hát... Úgy vélem

egy kis pénzt kell keresnünk.

Nem, nem, gondoltam, hogy ezt nem.

A nevezetes doktor Armand de Monteveil Párizsból fog ma este...

előadást tartani a frenológia tudományáról.

- Mi az a frenológia ? - Frenológia a fej tanulmányozása.

A király itt ki tudja olvasni a jellemedet a fejeden lévő dudorokból.

Történetesen, a fiú itt egy nagyon remek példányt visel.

Áh ! Sok dudor van !

Azok a folyóba ugrásoktól vannak, alacsony vízálláskor.

Ah, itt van a kedvenc !

Az álszent múzsa.

Fiú, szerepeltél már színpadon ?

- Nem. - Ó, akkor te nem is éltél !

Oh, érezni a közönség izgalmát.

Emlékszem, rózsákat szórtak fel nekem Baltimore-ban.

S mit dobáltak rád Chicago-ban ?

Észrevettem egy kisvárost lentebb a folyón.

Ezekből ki fogunk nyomtatni párat és ma este elfoglaljuk...

a helyünket a halhatatlanok között.

- Mik azok a halhatatlanok ? - Halott emberek.

"A nagy tragikus színész, Mr. David Garrick és a világhírű szépség Mrs. Siddons

szerepel Shakespeare halhatatlan tragédiájában, a Rómeó és Júliában."

Tűnés, tűnés, ti kis vakarcsok !

- Eladtál minden jegyet ? - Az utolsó darabig.

És most az utolsót és legfontosabbat...

nőknek és gyermekeknek nem megengedett.

Ha ez nem fogja meg őket, akkor nem ismerem Missouri-t.

Hé, király. Ezt nézd meg.

SZÖKÖTT RABSZOLGA KÖRÖZÉS GYILKOSSÁGÉRT Magassága 6 láb 2 inch Súlya 200 font Jim névre hallgat VÉRDÍJ $1000.00

Bilgewater, öregfiú, ez egy szép kis tőke lenne készenlétben...

arra az esetre, ha a "rokonaink", khm, vonakodnának adakozni.

De a lelkiismeretemnek nem könnyű egy szökött és gyilkos...

rabszolgával utazni.

Ez majdnem ugyanaz mint pénz a bankban.

Persze amíg a fiatal barátunkat szem előtt tartjuk.

Addig is, szükségünk van a tutajára.

Én megszabadultam az összes nálam lévőtől. Most visszamegyek a tutajra.

Nem, nem, nincs rá időnk. Azt hiszem egy próbát kellene tartanunk.

- Nem így van, Bilgewater ? - Úgy vélem, őrültek lennénk, ha nem tennénk.

Itt van, uraim, a legnagyobb show a Földön...

egyenesen Európa színházaiból !

És most, uraim.

David Garrick és Mrs. Siddons...

minden idők legnagyobb szerelmi történetében...

a Rómeó és Júliában.

Csak az gúnyolja a sebhelyeket...

aki sohasem érzett egy sebet.

De gyengén...

miféle fény, túl az ablakon át, gyúl ?

Miféle fény túl az ablakon gyúl ?

Oh, az kelet...

és Júlia a nap.

Kelj fel, szépséges nap !

Oh, az én hölgyem az...

a szerelmem !

Minden amit tudott ő maga volt...

Beszél, mégis semmit sem mond.

Nézzék, hogyan nyugszik orcája a kezén !

Orcája a kezén !

Bárcsak egy kesztyű lehetnék azon a kézen...

hogy megérinthessem azt az orcát.

Oh, engem !

Hallgassam még ezt vagy válaszoljak-e erre ?

Ó, Rómeó !

Ó, Rómeó !

A nyelve cserbenhagyja, ezt a gyengéd lányt.

Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy kimondjam amit hallani kell.

De még sincsenek határok, mely a szerelmet távol tartanák !

Hölgyem !

Szerelmem !

Túl az áldott hold, a hold, esküszöm...

mely gyengéden érinti...

- ezüstös sugaraival a... - Óvatosan, Őfensége !

Oh, hadd ragadjam meg Júlia kezének fehérségét !

S halhatatlan áldást lopjak az ajkairól...

- Ön fojtogat... - mely még most is tiszta !

Szűzies erényesség, mely pirul és...

azt gondolja, hogy a csókjaink bűn.

- Oh, lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés ! - Kapaszkodjon, király !

Zuhanunk !

- Az egy fiú ! - Minket becsaptak !

Az elválás egy édes szomorúság...

Menekülj, fiam, fuss !

- Kapjuk el őket ! - Gyerünk, fiúk !

Zárd be azt az ajtót !

SZÖKÖTT RABSZOLGA KÖRÖZÉS GYILKOSSÁGÉRT

Százharminchat dollár, hetvenkét cent és egy...

ólom ötcentes valami csalótól.

Nem rossz ! Nem rossz !

Egy becsületes jutalom egy becsületes erőfeszítésért.

S holnap meghódítjuk Pikesville-t.

Ki fognak szállni Pikesville-ben, ugye ?

Igen, fiam. Az a végállomásunk.

Az utazásunk vége. Miért ?

Jim-nek és nekem hiányozni fognak.

De te velünk jössz, fiam.

Te leszel az inasom, stílusosan fogunk megérkezni.

Nem akarod ezt kihagyni, ugye ?

Attól tartok, ki kell hagynom, mit fogok csinálni Jim-mel ?

Kikötjük a tutajt egy kicsivel a város felett...

ő a tutajon marad. Mi gőzhajóra szállunk.

Biztonságban lesz.

De Jim-nek és nekem tovább kell leeveznünk mint Pikesville...

- nekünk le kell mennünk a... - Döntöttem erről !

Te velünk jössz.

Azt hiszem, lefekszem. Mit szólsz hozzá, Bilgewater ?

Nem mondhatnám, hogy túlságosan fáradt lennék.

Talán mégis szükségem van egy kis alvásra.

Most szálltam le a St. Louis-i hajóról...

meg tudná mondani hol él Mr. Peter Wilkes ?

Sajnálom, uram, de a legtöbb amit tehetek az az, hogy megmondom hol élt...

tegnap estig.

Szegény bátyám !

Meghalt...

Ön Peter egyik bátyja.

Mondtam is a feleségemnek, hogy ő az, nem, drágám ?

- Igen, drágám. - Szegény, szegény barátom.

S természetesen, ő itt William bátyád. Az aki fogyatékos.

Fogyatékos ?

Az akiről Peter azt mondta, hogy a család tragédiája.

- Az, aki nem tud beszélni. - Oh, persze, persze.

Elmondom neki mi történt szegény bátyánkkal.

A bátyánk meghalt.

A nevem Rocker.

Ő itt a feleségem. Mi nagyon jól ismertük az önök testvérét.

A bátyám gyakran írt nekem önről és az ön feleségéről.

Peter és én régi barátok voltunk.

Ha kívánják, megmutatom az utat a házához.

Vagy inkább a házhoz, ami az övé volt.

Tudom, hogy az unokahúgaik mennyire boldogan látják önöket.

Természetesen. Vezessen, kérem.

Hozd a csomagjainkat !

Nagybátyám... !

Szegény, kedves lányom.

Nagybátyám, Susan és én úgy örülünk, hogy itt vannak.

- Akkor te vagy ? - Mary Jane.

S te vagy Susan.

Mary Jane, Susan. William nagybátyátok.

Milyen szomorú, hogy nem lehettek itt tegnap.

Szegény Peter nagybácsi.

Feltételezem, hogy szegény bátyám holtteste odabent van ?

Igen.

Bátornak kell lennünk.

Most, hogy találkoztak, azt hiszem jobb ha mi mindannyian távozunk.

- Annie. - Oh, ne, Mr. Rocker.

Ön és a felesége maradjanak vacsorára. Peter nagybácsi sem akarta volna másképp.

S ön és a felesége is maradjon, Mr. Shackleton.

Menjünk be.

Adolphus, te, úgy értem. Kövess minket.

Az inasom, St. Louis-ban béreltem fel.

Ha te vagy a nagybátyám inasa, ez azt jelenti, hogy te viseled a gondját, ugye ?

Igen, asszonyom. Úgy vélem, ez azt jelenti.

Légy áldott.

Micsoda egy tragikus trükkje a körülményeknek, hogy egy...

nappal később kellett megérkeznünk.

Bárcsak hallhattam volna a bátyámat beszélni, kimondani a nevemet.

Ah, túl késő.

Oh, Susan, hozd ide a levelet, kérlek. Amelyik Harvey nagybátyánknak szól.

Igen, nővérem.

Péter nagybácsi írt egy levelet önnek, az utolsó kívánságait a birtokról.

Azt akarta, hogy ön és William nagybácsi vegyék át az ő befejezetlen dolgait.

Valóban ?

Nos, mi boldogan megtesszük azt, amit ő kért.

Köszönöm, kedvesem.

- Megbocsát, ugye ? - Persze

Susan, kedves, poháralátétek Mrs. Shackleton-nak és Mrs. Rocker-nek.

Igen, igen. Természetesen.

Igazad volt, Mary Jane.

Ez valóban a birtokról szól...

ír valamit itt egy széfről.

Úgy tűnik, ez lenne a kulcsa.

Oh, igen, a széf a könyvtárban van.

Nos.

Azt hiszem, nekünk azt látnunk kell azonnal...

tartalmazhat néhány további információt a bátyánkról.

- Természetesen, nagybácsi. - Wilkes kisasszony, nem gondolja...

jobb ha várnánk egy kics... ? - Adolphus !

Te akkor velem jössz most.

- Oh, hadd segítsek azzal, kedvesem. - Köszönöm, nagybácsi.

- Ez jó nehéz, nem ? - Igen.

Peter nagybácsi mondott valamit, hogy 2000 dollárt tesz félre aranyban.

Azt mondta, ez arra van, hogy megtérítse önnek és William nagybácsinak az ideutazását.

Szegény, nagylelkű bátyám.

- Kedvesem, nem bánja, ha William és én... ?

Természetesen nem, nagybácsi.

- Hadd nyissam ki ! - Én nyitom ki, én nyitom ki !

Nagy Matuzsálem !

Kétezer dollár !

- Hé, az arany ! - Elképesztő.

- Tűnjünk el innen ! - Mi ?

S hagyjuk itt az összes többi kincset ?

De nem tudjuk, hogy mikor jönnek rá a dolgokra !

Az összes bolond a városban a mi oldalunkon áll.

S ez elég nagy többség bárhol is. Most pedig legyünk finomak...

erről. Csináljuk helyesen.

A tervem az, hogy beviszem ezt a pénzt oda...

- és odaadom az unokahúgainknak. - Te őrült vagy ! Miért nem...

Értem már. Ezzel eloszlatod a gyanújukat, mi ?

- Meg tudnálak ölelni ! - Ez a legaljasabb és legpiszkosabb trükk...

amiről életemben hallottam !

Mi a... !

Egy komédiát játszani el azoknak az édes lányoknak ott.

Egy könnyekkel és ostobaságokkal teli komédiát s aztán kirabolni őket !

Már az is sok, elvenni azt. De eladni az otthonukat ?

Én a helyedben csendben lennék, barátom !

Emberek, akik gyilkoló rabszolgákat segítenek, hogy elkerüljék a törvényt...

- Az más, az... - Az sokkal rosszabb !

S most bejössz velünk, maradsz és csendben leszel !

Nincs további kommunikáció Peter-től...

de hátrahagyta ezt.

Kétezer dollár van itt és William és jómagam döntésre jutottunk...

ennek elrendezését illetően.

Neki fogjuk adni az unokahúgainknak.

- Nagybácsi ! - Milyen gondoskodó és bőkezű vagy !

Ugye ! Szereted az öreg nagybácsidat, mi ?

- Mi mást is tehetnénk ? - Ez jó...

mivel van egy másik meglepetésünk.

El fogunk vinni titeket Angliába magunkkal.

- Mary Jane, hallottad ezt ? - Bizony hallottam !

Arra gondoltam, hogy eladhatnánk ezt házat, gyorsan. Tudod, mi...

megengedhetjük, hogy egy kisebb csökkenés legyen az árat illetően,

mivel William-nek és nekem van elég, hogy mindannyiunkról gondoskodjunk.

- Oh, Brandy kapitány ! - Kedves lányaim, drága Susie...

Ben, Edna, Elizabeth, Annie...

Brandy kapitány...

ők itt Peter nagybácsi testvérei. Harvey nagybácsi, Brandy kapitány.

- Örvendek, uram. - Én is nagyon örvendek.

Brandy kapitány volt Peter nagybácsi legközelebbi barátja.

Ő a tulajdonosa és a kapitánya a River Queen-nek.

És Peter Wilkes vagyonának kezelője.

Nocsak, nocsak, nocsak. Hogy van, uram ?

Hallott a tervünkről, miszerint Angliába vinnénk az unokahúgainkat...

- és eladnánk a birtokot ? - Igen, hallottam.

- S ön jóváhagyja ? - Nos, ezt nehéz megmondani...

egy hirtelen döntés.

Nem volna jobb ezt átbeszélni először ?

- Hát, nem ma este, én... - De, ma este. Most.

Önök megbocsátanak nekünk, ugye ? Nem fog sokáig tartani.

Azt hiszem, jobb ha a bátyja is jön és...

ez a fiú, az ön szolgálatában van ? - Az inasom, uram.

Igen, nos, bemegyünk ide a könyvtárba. Mindannyian.

- Jöjjenek. Kérem, bocsássanak meg. - Természetesen.

Uraim...

mindannyian értelmes emberek vagyunk, nemde ?

- Persze, nagyon értelmesek. - Akkor miért ne kérdezhetném meg...

hogy miért nem ragadják meg ezt a lehetőséget, hogy elmenjenek ?

- Elmenni ? Miért kellene elmennünk ?

Egyetlen okom van rá, azt akarom, hogy elmenjenek.

Ön bolondot csinál magából, egy bolondot !

Becsaphatják azokat a kedves és édes lányokat odakint...

de engem nem tudnak rászedni, uraim.

Angolok, hah !

Önök nem angolabbak annál a fiúnál itt.

Maguk a legrosszabb fajta szélhámosok !

Nos, én azt hittem, magának némának kellene lennie.

Nincs semmi érzés magában azok a szegény lányok iránt ?

Ezért adom maguknak ezt az esélyt, hogy elmenjenek.

- Nem akarok nagy felhajtást csapni. - Felhajtást ? Nem lesz semmi felhajtás.

Miért is kellene lennie ?

Mary Jane ! Mary Jane !

- Mi a baj, nagybácsi ? - Az az ember, az a barátod...

- kiparancsolt a házból. - Brandy kapitány !

- Igaz ez ? - Mary Jane, kedves, nem látod ?

- Ezek az emberek csalók. - Az lehetetlen !

Hogyan lehetnének ők csalók, Brandy ?

Harvey tudta, hogy én Peter egyik régi barátja vagyok.

Miért ? Mert Peter írt és beszélt rólam neki.

S ez a szegény fickó, Peter második bátyja...

némasággal van sújtva.

Ezeket az adatokat könnyen meg lehet tudni falusi pletykákból és véletlen megjegyzésekből.

S ami őt illeti, hangosan felkiáltott abban a pillanatban mikor a lábára léptem.

Ez a gazember itt szó szerint kitépte a fájdalom kiáltását...

szegény bátyámból. Arra gondolni, hogy az első hang...

amit hallanom kell tőle negyven év után egy fájdalom miatt lesz.

Elmegyek. Inkább elmegyek, mint hogy gazembernek bélyegezzenek...

mintsem maradjak és kétkedjenek bennem.

Harvey nagybácsi ! Harvey nagybácsi ! Mi nem kételkedünk benned. Kérlek, nem menj.

Brandy kapitány, nem tudom mire vélni mi késztette, hogy így viselkedjen.

Harvey nagybácsi, vegye el ezt. Fektesse be úgy ahogy jónak látja.

Jól tetted, Mary Jane. Azt hiszem, jobb ha elmész, Brandy.

Susan, kedves. Mary Jane, szavamra mondom.

Brandy kapitány, azt hiszem, jobb ha elmegy.

- Szegény Mr. Wilkes ! - Hát nem borzasztó, ahogy a...

- kapitány megszégyenítette. - Még sosem hallottam ilyet !

Puha, mint egy angyal szárnya. Jó éjszakát, kedvesem.

Jó éjszakát, nagybácsi. Mary Jane és én édesdeden fogunk aludni...

- tudván, hogy ön itt van. - Mi mindannyian jobban alszunk...

most hogy itt vagyunk még.

- Jó éjt. - Jó éjt.

- Jó éjszakát, William nagybácsi. - On, megmondom William nagybácsinak.

Jó éjszakát, Adolphus.

Jó éjszakát, kisasszony.

Az a Brandy kapitány majdnem börtönbe juttatott minket. Remélem ezt tudod.

Miért nem fogjuk ezt és tűnünk el innen ?

- Türelem, türelem... - Az a kapitány nem adja fel...,

vissza fog jönni. Tegyük fel, hogy a valódi nagybácsik tűnnek fel.

Mellesleg, időbe telne eladni ezt a házat.

Nekem van egy ötletem, amivel el tudjuk adni ezt a házat két nap alatt.

Na... Te mit csinálsz itt ?

- Oh, csak arra gondoltam, hogy segíthetnék. - Nos, nem tudsz. Tűnj el !

- Kifelé ! - Igen, uram.

Ahogy a napok telnek, egyre kevésbé kedvelem ezt a fiút. Szerinted őszinte ?

Tehát, ez az ötlet...

Rendben, elment.

- Nos ? - Eladjuk ezt a házat...

egy nyilvános árverésen. Ez gyors és könnyű.

Átvesszük a pénzt és két órán belül már a városon kívül leszünk.

- Barátom ! - Na !

- Bízol a döntésemben ? - Bízok-e a döntésedben ?

Nos, én benned bízom.

Meg tudnák mondani, hogy hol lakik Brandy kapitány, uraim ?

Persze, fiam. Egyenesen fel ezen az utcán a kereszteződésig, jobbra az első ház.

Köszönöm.

Nem gondolod, hogy jobb lenne, ha most elmennénk a házhoz...

és elmondanád Mary Jane-nek és Susan-nak azt, amit itt elmondtál nekem ?

Oh, nem, uram. Nem tehetem azt, a Király és a Herceg elárulnák a barátom.

Ki az ?

Nem mondhatom meg, uram. Ha megtenném, semmit sem hinne el az eddig elmondtakból.

Ön átadna engem a seriffnek.

Nos, eddig megbíztál bennem. Mondd meg, ki ő ?

Ő egy rabszolga.

Jim a neve. Segítek neki eljutni Cairo-ba, a Király és a Herceg tud őróla...

és egy pillanat alatt beköpnék őt.

Szóval te aggódsz a Jim barátod miatt, mi ?

Igen, uram.

S fogadok ön azt gondolja, hogy én egy nagyon hitvány alak vagyok, ugye ?

Mert segítesz egy rabszolgának elmenekülni ?

Ő egy jó néger ?

- A legjobb akit ismertem valaha is. - Akkor mi a baj ezzel ?

Tudod, nagyon sok ember van, aki pont úgy gondolkodik, mint te.

Ne próbáljon egy eltörléspártit csinálni belőlem !

Azokkal sincs semmi baj.

- Úgy beszél, mintha maga is az volna. - Az vagyok.

És ha vársz, amíg megoldom ezt az ügyet ezzel a Királyoddal és a Hercegeddel...

felteszlek téged és Jim-et a gőzhajómra és le nem szálltok addig...

- míg egy szabad államban nem lesztek. - Igazán ?

De maga nem is egy rossz ember !

Nekem mindig azt mondták, hogy az eltörléspártiak egy aljas, piszkos fajta népség.

Nem, nem, Huck. Bárcsak találkozhatnál némelyikükkel.

Különösen ezzel az egyeddel, ő Illinois-ban él és egyszer azt mondta nekem :

"Brandy, tegyük fel, hogy igaz az, hogy a néger alacsonyabbrendű...

a fehéreknél és Isten ajándékánál.

Az nem az igazság pontos visszássága, hogy a fehérek...

elvegyenek a négertől bármennyit is abból a kicsiből, amije van neki ?"

Bizony, ez értelmesen hangzik.

- És rendes fajta ember ő ? - Egy csodálatos férfi.

Ő egy ügyvéd ott fent...

a neve Lincoln.

Abe Lincoln.

Vissza kell jutnom a tutajhoz és el kell mondanom Jim-nek az utazást...

a szabad államba. Mikor találkozzunk önnel ?

Jöjjetek ide kora reggel és majd eldöntjük.

Hű, alig várom, hogy elmondhassam Jim-nek. Köszönöm, uram.

- Viszlát, uram. - Viszlát.

Ébredj, ébredj !

Valami álnok kígyó kirabolt minket.

- Mit mondasz ? - Kiraboltak bennünket.

Kiraboltak ?

Hogy oldjam ki ezt a francot...

Kiraboltak bennünket.

Hogy jött be ? Lehetetlen itt bejutni.

- Minket kiraboltak... - Az ajtó zárva van.

- Igen, mert én bezártam. - Akkor bárki is tette, már idebent volt.

Az a fiatal kígyó.

A törvény a mi oldalunkon van, Bilgewater !

Ráeresztjük a seriffet arra a suttyó kis négertolvajra.

Igen és aztán megtaláljuk a barátját, szerzünk egy extra ezrest.

Úgy van !

- Huck ! - Jim, kívánd a legjobb...

- kívánságodat ami csak tudsz ! - Indulunk Cairo-ba...

Annál sokkal jobb ! Egy gőzhajón megyünk fel az öreg Ohio-n egy szabad államba !

Huck, ugye nem bolondozol Jim-mel ?

- Nem bolondozok. Holnap indulunk. - Akkor holnap szabad leszek...

Én szabad leszek, Huck !

Ezer ördög és pokol, Jim. Erre rá kell gyújtanom.

Nem akartam dohányozni a Wilkes háznál, mert ők is olyanok mint az özvegy.

Ők azok a fajta népek, akikre nem leszel mérges, mert nem engedik...

csak hitványnak és taplónak érzed magad, ha csinálod.

"Már majdnem szabad vagyok, végre..."

Te nagyon jó voltál hozzám, Huck.

- És voltam komisz is. - De főleg jó voltál.

S van egy dolog, amiről beszélni akartam, mielőtt búcsút veszünk egymástól.

Még rengeteg időnk van holnapig vagy a partraszállásunk utáni napig.

Tudom, Huck. De az idő nagyon gyorsan szalad.

S a holnap után nem fogjuk látni egymást többé.

És el akarom mondani ezt mielőtt elmegyünk.

Próbáltam elmondani neked már, de képtelen voltam rá.

Hagyd már ezt a szomorú beszédet, Jim. Nem lehet az annyira rossz.

Emlékszel arra a lakóhajó roncsra,

amire felmásztunk azon a szigeten ?

- Aha, nagy vihar volt azon az éjszakán. - És én mondtam neked...

- hogy egy halott van a fedélzeten ? - Ja.

Nos, az az ember...

a te apád volt, Huck.

- Az az ember az apám volt ? - Igen, Huck.

- Miért nem mondtad meg nekem, Jim ? - Nem voltam képes, Huck.

Te tudtad, hogy az apám halott és nem mondtad el nekem ?

- Azt hittem a barátom vagy, Jim. - Az vagyok !

Nem, nem vagy az. Nem maradtál volna csendben, ha a barátom lennél.

De hát egy nagyobb hazugságot mondtál azzal, hogy csak csendben ültél,...

amikor elmondhattad volna a szíved szerint bármikor.

- Próbáltam elmondani, Huck. - Talán azért nem, mert...

azt hitted feladlak, mi ?

Talán megtettem volna, talán nem.

De te nem vagy a barátom.

Miért, még loptam is neked, meg hazudtam is miattad és...

te...

- elhallgattad az igazságot előlem. - Ne menj el, Huck.

Ó, ne aggódj, szabad leszel. Elmondom annak az eltörléspártinak...

hogy hol talál meg téged. Nem adlak fel.

S nem értem, hogyan akarhat...

valaki...

- egy ilyen dolgot, mint te ! - Huck !

Huck !

Huck ! Ne hagyj el, Huck.

- Hagyj békén ! - Kérlek, Huck !

Nézd, Huck ! Nézd !

Ott megy ! Menjetek, kapjátok el !

Nem arra ! Nem látod a kutyákat ? Erre !

El kell jutnunk egy patakhoz. El kell jutnunk egy patakhoz !

A másik irányba mentek.

Most csak vissza kell jutnunk a folyóhoz és a tutajhoz.

- Huck, kicseleztük őket. Mi győztünk.

Huck, te még mindig a barátom vagy.

Au, Jim !

- Jim, én félek. - Csak kapaszkodj meg valamiben.

- Kész vagy, Huck ? - Aha.

Jim, Jim !

Oh, Jim !

Tegyél le, Jim. Jól vagyok.

- Jim. - Igen ?

Meghal a legtöbb ember, akit egy csörgőkígyó mar meg ?

Nem, Huck.

Hova viszel engem ?

El kell vinnem téged egy orvoshoz, Huck.

Tarts ki még, Huck !

De el fognak kapni téged, Jim !

Kérlek, tegyél le.

Neked szabadnak kell lenned, vissza kell jutnod a feleségedhez meg Joey-hoz.

- Tegyél le, Jim. - Nem. El kell jutnunk egy orvoshoz, Huck.

Jim...

Nem. Ne, Jim.

"Mindenkit meghívunk segíteni KÁTRÁNYBA és TOLLBA FORGATNI két hamis nagybácsit ma este a Bíróságnál."

Uraim ! Uraim !

Ez barbárság !

Megismétlem... uraim !

Ez barbárság !

Uraim, szeretném megerősíteni az előbbi állítást !

Sajnálatot érzek irántuk, Brandy kapitány.

Elképzelem, hogy mennyire sajnálják magukat ebben a pillanatban.

- Hogy van Huck ? - A doktor whiskey-t adott neki...

rendbe fog jönni most már.

Azt hiszem felmegyek, hátha tudok segíteni.

Susan...

Ne beszélj Huck-nak Jim-ről.

Nem tenne jót neki ha megtudná, hogy vissza kellett küldenem Jim-et bíróság elé.

- Semmit sem tehettél volna érte, Brandy kapitány ? - Semmit.

Kétség sem volt afelől, hogy keresték gyilkosság miatt. Úgy tűnik...

nem mondott igazat Huck-nak.

Huck rettenetesen feldúlt lesz, amikor megtudja.

Ezért nem kell elmondanunk neki még egy darabig.

Jól van.

Én nem öltem meg Huck-ot.

Szeretem őt !

És ő életben van ebben a pillanatban is.

Segített nekem elmenekülni le a folyón Pikesville-be és aztán...

de én már elmondtam a többit !

De, bíró úr, ennek az embernek a története egy koholt hazugság.

Hallottunk tanút tanú után bizonyságot tenni Huckleberry Finn karaktere mellett.

Ezen tanúk mindegyike tanúságot tett és az a véleményük, hogy...

nagyon valószínűtlen, sőt lehetetlen, hogy...

Huckleberry Finn segített és felbujtott volna egy szökött rabszolgát.

Vélemények nem számítanak ebben a bíróságban, Mr. Bartlett.

Ennek az embernek a meséje egy szánalmas próbálkozás megelőzni...

az elkerülhetetlent. Bíró úr, én azt hiszem, hogy csak egy ítéletet hozhatunk.

Logan bíró.

Igen, Douglas kisasszony ?

Azt hiszem ez az eset a nővéremet és engem jobban érint, mint bárki mást.

Elhatároztuk, hogy adunk Jim-nek még egy utolsó esélyt.

Arra kérem önt, jelöljön ki valakit, aki elutazik Pikesville-be és...

kinyomozza Jim történetét.

Köszönöm, Douglas kisasszony. Ugyanúgy érzek én is, mint ön.

Az óvatosság nem fog ártani egy kicsit sem.

Köszönöm, Logan bíró.

Mi a, én...

bíró úr, mint a polgári Közrendi Bizottság vezetője...

úgy érzem kötelességem figyelmeztetni ezt a bíróságot, hogy ha ezen a napon...

nem születik egy ítélet, akkor van ebben a városban egy csoport állampolgár

akik úgy érzik, hogy a törvényt a saját kezükbe kell venniük.

Mr. Bartlett, ön megsértette a bíróságot, s a viselkedése szégyenletes, uram !

Rendet ! Kérem !

Lássuk csak...

egy, kettő... három napja vagyok itt betegen.

Úgy számolom, Jim-nek már a családjával kell lennie, nem gondolod ?

Igen, azt hiszem, ott van.

Igen, öreg Jim már a szabad államban van.

Bármit megadnék, ha láthatnám, ahogy találkozik a feleségével és Joey-val.

Joey az ő fia.

Mondd, milyen volt az arca, mikor Brandy kapitány mondta neki,...

hogy szabad lesz ? Fogadok, hogy az egész arca egy nagy mosoly volt.

Igen.

- Igen, nagyon örült. - Jó öreg Jim.

- A legjobb barát aki csak lehet bárkinek.

- Ne beszélj így ! - Miért ?

- Miért ne beszéljek így ? - Talán mégsem volt...

olyan jó barátnak választani. Lehet, hogy nem volt jóravaló.

Miért mondasz ilyen dolgokat ?

Senki sem lehet a legjobb barátod, akit gyilkosságért köröznek.

Gyilkosságért ? Honnan tudod ezt ?

- Brandy kapitány mondta. - Mikor ? Hogyan ?

Amikor át kellett adnia. Meg kellett tennie, amikor megtudta,...

hogy körözik. Vissza kellett küldenie.

- Visszaküldeni őt ? El kell jutnom Jim-hez ! - Nem mehetsz el innen !

- Nem tarthatsz engem itt ! - Hívom Brandy kapitányt.

Vizet...

Vizet...

- Vizet... - Tessék.

- Hideg vizet szeretnék, kérlek. - Csak feküdj nyugodtan, Huck.

Máris hozom neked.

Huck !

Huck !

Huck, várj !

Állj meg, Huck.

- Gyere vissza velem. - Hadd menjek, kapitány.

Nem, Huck. Ne szakadjon meg szíved. Ne Jim-ért, ő nem éri meg.

Gyilkosságért van bíróság előtt.

Az én megölésemért van a bíróságon, de én nem vagyok halott, igaz ?

Jim senkit sem volna képes megölni !

Adni fognak neki egy esélyt, hogy ezt bizonyítsa, ha ártatlan, szabadon engedik.

De ő csak egy rabszolga, megpróbálják megölni !

Már meg akarták ölni őt ezelőtt is, kérem, el kell engednie, hogy mehessek !

De erre azt nem tudod megtenni, az út víz alatt van a folyó mellett felfelé.

El fogok jutni hozzá, áradás vagy sem !

Várj ! Gyere vissza velem.

Elviszlek a River Queen fedélzetén.

Megtenné, kapitány ? Ó, köszönöm !

- A hajó teljes nyomás alatt van, kapitány. - Tartsd azt így tovább.

Igen, uram.

- Megteszünk mindent, amit tudunk, Huck. - Igen, uram.

Mit csinálnak azok az emberek odakint ?

Valószínűleg csak kíváncsiak.

Nem szeretem, hogy ott kint ácsorognak.

- Nem voltak itt azelőtt. - Nem jelent semmit.

S ha még jelentene is, mi majd a gondodat viseljük.

Hozzuk ki onnan !

- Tessék, egyél valamit, Huck. - Köszönöm, uram.

- Hogy érzed magad, Brown ? - A folyó árad...

nem tudunk úgy haladni, ahogy kellene.

Szegény kölyök.

Emlékszel Jim-re ?

Tudom, hogy emlékszel rá, mert már segítetted őt azelőtt.

S ma este újra segítened kell rajta.

Csak azért, mert nagy folyó vagy, nincs jogod gonosznak lenned.

Segítened kell neki.

Ha nem teszed...

soha többé nem csónakozok rajtad,

Soha nem úszok benned többet.

Soha nem foglak látni többé...

ha nem segítesz Jim-en.

Ott van !

Fűtsétek fel, fiúk !

A hajónak száguldania kell.

Jó időt futunk, Huck.

Igen, már elkerültük Barker ültetvényét.

Közelebb mehetnénk a parthoz, jobb időt futhatnánk. Ott nincsenek áramlatok...

- és mély is. - Csináld azt.

Már most túl közel vagyunk.

Csendet !

Emberek, amikor én elfogadtam ezt a hivatalt, megesküdtem, hogy megteszem a kötelességem.

Azt kérem tőletek, hogy oszoljatok !

Vigyázz magadra, sheriff !

Huck fiú, hol vagy ?

Nem vállalom a felelősséget a hajóért, kapitány.

- Túl közel vagyunk. - Tartsd csak így, jobb időt futunk.

Nekiütköztünk valaminek !

Az a homokzátony 10 lábnyi víz alatt van, a hajó képes lesz továbbhaladni.

Ki fog szakadni a hajófenék, kapitány.

Tovább tud haladni.

Teljes gőzzel előre.

Nem tartom itt a hajót, kihúzom középre.

Állj !

- Mit csinálsz ? - Kiviszem a hajót mély vízbe.

Aztán harcolsz azzal az áramlattal ? Nem, nem teszed.

- Ismered ezt az átkelőt, Huck ? - Már sokszor jártam erre, uram.

Akkor vedd át.

Miért nem jön valaki és segít nekem ?

Lőni fogok! Szavamra, lőni fogok !

- Figyelmeztető lövést ! Figyelmeztető lövéseket ! - Akkor azt kapod, amit ő !

Add ide azokat a kulcsokat !

- Engedjetek ! - Nézd, Huck Finn !

- Huck az ! - Én vagyok az, Huck Finn.

Várjatok egy pillanatot ! Várjatok már !

- Huck Finn az ! - Kérlek, várjatok egy percet !

Jim !

Jim ! Jim ! Életben vagyok ! Nem ölt meg engem !

Jim !

Huck !

Jól van, Jim.

Mégis, ő megszökött, Huck.

Igen, asszonyom.

Valamit el kell mondanom, ha megengedi...

Jim szökéséről lenne szó.

Tudom, hogy gyűlölni fog engem, miután elmondom, de...

roppant hosszú utat bejártam, asszonyom, mióta utoljára láttam önt.

S minél messzebb jutottam, annál több emberi lénnyel találkoztam...

s egyre inkább azt éreztem, hogy egy emberi lénynek sincs joga birtokolni...

egy másik emberi lényt.

Ő és én eléggé el tudjuk fuserálni a saját életünket, anélkül

hogy más emberi lényekét is elrontsuk.

Ezért kérem én önt, hogy tegye Jim-et szabad emberré.

Megteszem amit kérsz, Huck.

De...

csak néhány feltétellel.

Igen, asszonyom.

Iskolába kell járnod.

Idejössz és velem élsz.

Cipőt viselsz...

és leszoksz a dohányzásról.

De...

Igen, asszonyom. Megígérem mindezeket.

Szia, Jim !

Viszlát, Huck !

Viszlát !

Nem hiszem, hogy még lát téged, Huck.

Nem, asszonyom.

Bizonyára, asszonyom, ez az lesz, amiről elfeledkeztem.

Subtitles : Harangozó Csaba (c)2019 csabah@gmail.com