Original subtitles

Ez a motor egy mozdonyból van. Képzeljék csak el a hangját.

- Vajon tudunk majd tőle aludni? - Nem kell aggódnia,

annyira ki leszünk merülve,

hogy még arra se ébredünk fel, ha süllyed a hajó.

Következő.

Szép jó reggelt, kérem a papírokat.

Valami jó tanács? Egy új matróznak.

A tanács, amit adok önnek,

jól hasznosítható az első és a huszadik úton is.

Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Amikor elindul a hajó, maga is legyen rajta. Tessék.

- Uram. - Egy hónap múlva találkozunk az első gyülekezőn.

Rendben, következő.

1848. ÁPRILIS 22.

Elég sok ember pakolt el magával

felesleges holmikat, Francis.

Ha szeretnénk megérkezni a tél előtt, ez nem lesz jó.

Hosszú lesz az út, James.

Közben is átgondolhatjuk ezt.

Megválunk majd holmiktól.

Ha azt mondja nekik, hogy a személyes dolgaik

csak újabb veszélyt jelentenek számukra...

Nem.

Hadd húzzák maguk után pár napig, mielőtt ezt kérnénk tőlük.

De hát ezek az első napok lesznek a legnehezebbek.

Fogalmunk sincs, hogy a felderítő csapat elérte-e a partot.

Pontosan.

Mostanra már fel kellett húzniuk a tábort.

Lehet, meleg vacsorával...

Nem tudjuk, elérték-e a partot, Manson.

Tudnánk róla, ha a lény lecsapott volna.

Valaki visszajött volna. Közel ötvenen voltak.

Talán épp most csap le.

Ha lecsap, akkor lecsap.

Csak vigyáznod kell, hogy ne te kerülj a szájába.

Köszönöm, Mr. Hickey.

Remélem, maga mellett leszek, ha eljön.

Most adott engedélyt, hogy odalökjem.

Pont az történik, amire az a dög annyira vár.

Odakint védtelenek vagyunk.

Ne a félelmet válassza.

Inkább a naivitást?

Gondoljam azt, hogy Fairholme már úton van a segítséggel?

Meg az eszkimók a barátaink?

- Arra vigyázzon, kérem. - Jól van.

Mr. Bridgens látta ma már önt?

Igen.

Már nem használ a mandragóra?

Nagyon sajnálom.

Mr. Bridgens. Emelni fogom a dózist, amennyire csak lehet.

Vagy kipróbálunk valami mást.

Kokabort vagy egy gyógy tonikot.

Lehet, attól kicsit eltompul, de talán megéri.

Ezek a saját döntéseink, Cornelius?

Vagy ezt inkább ők akarják?

Ezt hogy érted, Billy?

Azt is mondták, a citromlé megelőzi a skorbutot.

A súlyos eseteknél elsorvadhat,

visszahúzódhat az íny.

Ne, ne, ne, ne, ne.

Mondd el, amit gondolsz.

Barátok vagyunk.

Biztos?

Szerencsét próbálhatnánk külön is, nem igaz?

Kis csapatban.

Mert negyven ember nagyon lassan fog haladni, az holtbiztos.

A jégen amúgy se tudunk gyorsan menni.

- De ha elérjük a partot... - Akkor jobb, ha kivárunk.

Amíg a többiek el nem érik az ellátmánnyal a szárazföldet.

Egyetértek.

Ezzel időt is nyernénk. Gondolkodhatnánk.

Talán másoknak is tetszene ez az ötlet.

Kereshetnénk még pár társat.

Tisztáznánk a függelmi viszonyokat.

Annyi ételt hagyunk, amivel kihúzzák a telet.

Annyi szenet, ami elég a fűtésre.

Elég lesz, ha egy hajón tartózkodnak.

Lehet, jön egy olvadás.

Ha így lesz, menjenek délre, és kerüljék meg a sziget partvonalát.

Közben mi is ezt fogjuk tenni.

Amennyiben sikerül elérniük a Herschel-fokot,

irány kelet, a tengerszoroson át, itt,

ami elvágja a szigetet a szárazföldtől.

Remélem, ezen át kifuthatnak a nyílt tengerre.

Innen ne menjenek tovább.

Ez itt a Back Hal-folyó torkolata.

A szárazföldi oldalról jelzünk,

ha még nem keltünk át, és a szigetről, ha már igen.

De ha nem látnak tőlünk semmilyen jelzést szeptember elsejéig,

akkor már a szárazföldön vagyunk.

Akkor forduljanak meg, és mindent bele.

Hajózzanak haza.

Ha ez megtörténik,

maguk lesznek azok, akik behajózzák az átjárót.

Nagyon remélem, hogy így lesz.

Az áldozat, amit most meghoznak,

nagy jutalmat érdemel.

Ne aggódjon miattunk.

Ha meg kell halnunk, inkább halunk meg itt,

angol takarók alatt, angol szenet szagolva.

Nem kint a nagy semmiben.

Már ez is jutalom.

Búcsúzzanak el a többiektől.

Keressék meg a szánkóikat, és tegyék fel a holmijukat.

Be kell írnom valamit a hajónaplóba.

Utoljára.

Mindenki támogatja önt.

Egy emberként.

FELJEGYZÉS 1848. ÁPRILIS 22.

CROZIER KAPITÁNY KIADJA A PARANCSOT A HAJÓK ELHAGYÁSÁRA

"Barát". "Anya". "Szerető".

Azt mondják, egy kapitány számára ezeket jelenti egy hajó,

de valamit kifelejtenek:

gyóntató.

Ez a hajó mindent tud rólam, Thomas.

Tudja, amikor George Back megfeneklett vele,

átvontatták az óceánon,

szegény majdnem elsüllyedt.

Senki nem hitte, hogy lesz ebből még hajó.

De jól ránk cáfolt.

Adja ki a parancsot, Irving hadnagy.

Előre!

- Jelentést kérek, Mr. Hartnell. - Sokat kell forgolódnunk.

De biztos, hogy Little hadnagyék nyomában haladunk.

Kicsit szélfútta, és a peremek letöredeztek,

de jó állapotban van.

Neki nagyon jó szeme van ehhez.

Hát jó, továbbra is magára hagyatkozunk.

Találja meg nekünk az utat, Mr. Hartnell.

Igen, uram.

Jól van. Indulás! Jöjjenek!

Vezesse őket, hadnagy úr.

Jöjjenek. Maga is, Mr. Hickey.

Mr. Collins,

Mr. Morfin merre táborozik?

Itt van, az övé a szomszéd sátor.

Na és maga hogy bírja?

Jól van?

Nem tudom, hogy lehet bármelyikünk "jól"

ebben a szörnyű helyzetben.

Hé.

Mondja, mi bántja, Collins. Kérem, ossza meg velem.

Segít, ha hangosan kimondja.

Én próbáltam.

Velem még nem próbálta.

Hajthatatlan.

Ha nem alszol, nem lesz elég erőd.

Pihenj az őrködés előtt.

Nem akartam menni a karneválra.

De valahogy rávettem magam.

Most már mindenre ráveszem magam.

Próbálom arról győzködni magam,

hogy nem lesz több

probléma.

De mindig van.

Most rengeteg problémánk van.

A búvársisaknak

zsírszaga van.

Tudott erről?

Nem.

Az én munkámban baj, ha valaki...

Micsoda?

Fél a zsírszagtól.

Most már mindig azt érzem.

Régen ez nem tűnt fel,

a koporsókhoz fűrészelt fa illata se zavart.

Az apám régen ács volt, zongorákhoz készített elemeket.

A forgácsban játszottam.

De már máshogy érzékelem ezt a szagot.

Most állandóan a karnevált érzem.

Mármint a füstöt?

A hús szagát.

A fiúkét, akik meghaltak,

bent ragadtak.

És szinte megsültek.

Sokan a barátaim voltak.

Kiabáltam. "Segítsenek nekik!",

de a szám teljesen kiszáradt, amikor megéreztem a szagot.

Nem tehetek róla. De nagyon sajnálom.

Az orrom nem tudja megkülönböztetni a borzalmat az ételtől.

De én igen.

Én igen.

Kapitány.

Jöjjön.

Elnézést a zavarásért.

Nemrég beszéltünk a konzervekről.

Mi van velük?

Említette a vadászatot, meg lehetne próbálni, uram?

Idekint? A jégmezőn? Mégis mire vadásznánk itt?

Fókára. Medvére.

Több év, amire valaki megtanul fókára vadászni, hisz tudja.

Az emberek nem ehetnek tovább ezekből a konzervekből, uram.

Muszáj lesz.

Egyelőre.

- Tudom, ezt most nem jó hallani. - Egyáltalán nem jó, uram.

Mr. Wall most készíti elő a következő kört.

Minden elfogyasztott konzervvel egyre romlik a...

Ahogy elérjük a szigetet,

rögtön küldök ki vadászokat.

Ki tudja,

talán szerencsénk lesz egy rénszarvassal.

Az, hogy maga és Gore hadnagy egy éve nem talált,

egyáltalán nem jelenti, hogy most sem fogunk.

Nagy terhet viselünk, maga és én.

Ezzel a titokkal.

Egyes sorba. Egyes sorba.

Mossátok el.

Mennyibe, hogy a kutya ugyanannyit kap enni, mint mi?

Biztos kiérdemelte.

Adja a kezét, gyorsan, gyorsan.

Ez az. Ez az.

Nem kellene őrjáratoznia, ha így le van gyengülve.

Felmentenék a szolgálat alól, ha Mr. Goodsir tudná, hogy...

Szentséges isten...

Ma reggel messzebb jutottunk, mint a tegnapi kutyás őrjárat,

ezért nem vették ezt észre.

Tudjuk, kik ők?

Ez itt Fairholme hadnagy szánkós csapata.

Ki látta még ezt? Ki tud róla?

Egyelőre csak mi, uram.

Hadbíróság elé fogom állíttatni azt,

aki beszél erről.

Fitzjames kapitány és jómagam fogunk dönteni róla,

hogy mikor osztjuk meg a többiekkel.

Igen, uram.

18 mérföld.

Ennyit tettek meg.

A reményünk...

Állj!

Állj!

Cikkcakkban kell felmennünk.

Felküldünk egy egységet, akik felviszik a kötelet.

De nem lehet tudni, mi vár a túloldalon.

Még az is lehet, hogy ez itt a szebbik fele.

Vagy a reménykeltőbb.

Igaz.

Felmegyek én Jamesszel.

Mi körülnézünk odafent,

és jelentünk.

A zászló is fent van.

Kár volt aggódni, Francis.

Ha tudunk elejteni vadat,

akkor több hétig is maradhatunk.

Mielőtt továbbállunk, jobb lenne kigyógyulni a betegségekből.

Kemény út volt ez, még az egészségeseknek is.

Én soha többé nem akarok jégen taposni.

Ha kijutunk innen,

minden emberünknek kitüntetés járna.

Ha tényleg sikerül,

akkor a lábnyomukat is aranyba foglalhatjuk.

Láttak valamit az úton, amikor erre jöttek?

Nem láttuk azt a vérengző lényt, ha erre gondolt.

Uram. Hadnagy úr.

Kijelöltük a területet,

de ez így nem lesz jó.

Ezt hogy érti, őrmester?

Javaslom, fegyverezzünk fel még pár embert.

Elég sűrűre építettük a tábort,

de így is túl nagy területet kell figyelni.

Csak 8 katona van velünk, és nagyon sokat segítene,

ha páran kapnának még fegyvert.

- Kiket ajánlana? - Gondolkodtam rajta.

Armitage: ő elég jól lő.

Ahogy Crispe is.

Manson is jó lenne szerintem.

Seeley. Coombs. Mr. Hickey is hasznunkra lehet.

Várjunk még ezzel egy kicsit.

Uram, azt javaslom...

Ma majdnem telihold lesz, igaz?

És világos.

Minden irányba messze el fogunk látni.

Ha valami le akar vadászni minket,

lesz időnk felfegyverkezni, még ha épp aludtak is.

Remek helyet választottak.

Nehéz lesz minket meglepni egy ilyen sík terepen.

Rendben, uram.

Majd visszatérünk rá.

Azonban egyelőre

a fegyverekhez csak a katonák és a tisztek férhetnek hozzá.

Igenis.

Én megértem, hogy miért állt elő ezzel, uram.

Igen, én is.

Érthető az igény.

Csak pár névvel van gond.

Mindent megteszek.

Ez meg kicsoda?

Valaki segítsen!

Ez nem hangzik túl jól.

Segítség!

Nem támadtak ránk. Morfin az.

Elgyengült, aztán összeesett.

Mondja, mit tegyek, Morfin.

Kérem, lőjön le.

Csak ezt szeretném. Kérem.

Lőjön le.

John.

A fejem...

Vágják le.

Tegyék a többihez.

Senki nem fogja lelőni.

Közlegény, ne tegye ezt!

Ne lőjenek! Ne lőjenek!

Morfinnak fájdalmai vannak.

Szeretné, ha véget vetnénk neki.

Ne tegyék.

Fegyvert le.

Gyerünk.

Van még lehetőségünk.

Amit kipróbálhatunk, már beszéltünk róla.

Ott a kokabor,

az például egész biztos, hogy jó lenne most,

hogy letáboroztunk.

John. John.

Ha dr. Goodsir úgy véli, hogy a kokabor tényleg segít,

akkor megér egy próbát, nem?

Nem fog visszajutni Gainsboróba, ha nem próbál meg mindent.

Gainsboro, igaz?

Maga onnan jött.

Morfin tengerész, tegye le a fegyvert.

Megparancsolom.

Köszönöm, őrmester.

Vigyék Morfint a raktársátorba.

Majd reggel eltemetjük.

Hodgson hadnagy, gondoskodjon róla, kérem.

Mindenki a sátrába. Gyerünk.

Próbáljanak aludni.

Amikor Mr. Hickey-vel elhozták a hajóra az eszkimólányt,

történt más is azon kívül, amit tudunk?

Részt vett benne más is? Akár közvetett módon.

Bennem megbízhat, Mr. Hartnell.

De nem kell válaszolnia, ha ez rossz helyzetbe hozza.

Nem erről van szó.

Volt egy negyedik férfi.

Tozer őrmester?

Nem, uram.

Figyeljen Armitage-re.

Figyeljünk rá mindketten, rendben, Mr. Hartnell?

- Elnézést kérek, uram. - Jöjjön csak, Jopson.

Köszönöm, Mr. Hartnell.

Majd még beszélünk.

Igen, uram.

Köszönöm, uram.

Szólhatott volna, amikor felébredt, uram.

Nem tudtam aludni.

Akkor is szólhatott volna.

Nálam vannak a cseppek, amiket dr. Macdonald írt fel önnek.

Milyen érzés, hogy nem hívatom cseppekért vagy ruhákért?

Elszomorító, uram.

Nem teszi lehetővé, hogy végezzem a munkámat.

Ezen kívül jelentette Mr. Hoar,

hogy Neptunusz ismét eltűnt.

Azt mondja, lehet, nyitva maradt a tábor kapuja.

Majd visszajön, ha megéhezik.

Uram...

Tartanom kell egy parancsnoki megbeszélést,

Fitzjames kapitánynak és a tiszteknek.

Szervezze meg maga.

Ez megtisztelő, uram.

Komoly vészhelyzet adódott a konzervjeinkkel, uraim.

Nem csak megromlottak.

Dr. Goodsir felfedezett egy sokkal alattomosabb dolgot,

ami titokban mindannyiunkat emészt már évek óta.

Mivel rossz módszerrel gyártották.

Az összeset?

Minden egyes konzervet?

Ma mennek ki a vadászok.

Egy délre, egy keletre.

Mindegyik csapatban lesz két tiszt és négy közlegény.

Biztos aggódnak majd, hogy messzire kell kimenniük

ilyen kis létszámban,

de ezt a kockázatot most vállalnunk kell.

És mi lesz, ha nem találunk vadat?

Akkor fogjuk, amink van, és megyünk tovább délre.

Vállalom a délit.

Irving hadnagy pedig mehet keletre.

Itt marad a táborban Fitzjames parancsnokkal és velem.

Elkezdjük szervezni az ivóvizes csapatokat.

De akkor csak három főtiszt marad.

Mivel szükség van rá,

és kiérdemelte az illető,

ma reggel elő fogok léptetni valakit.

Ez egy vészhelyzeti lépés, ha úgy tetszik.

Viszont nemes szándék vezérel.

Úgy tudom, még sohasem tettek ilyet.

De hát ez az expedíció csak ilyen dolgokból áll,

szóval már most eloszlatnám a kételyeket.

Valaki ezen a küldetésen kiérdemelte a bizalmunkat,

a tiszteletünket és elismerésünket,

olyan mértékben, hogy abszolút joga van itt ülni velünk.

Nos, uraim,

új tisztet köszönthetünk köreinkben.

James.

Azért tisztázzuk, Jopson, csak alhadnagy lesz.

Még itt is be kell tartanunk bizonyos előléptetési szabályokat.

Ha látná az arcát.

Gratulálok, Jopson.

- Szép volt. - Köszönöm.

- Gratulálok. - Köszönöm.

- Sok sikert. - Köszönöm.

Hallotta, ugye?

Előléptették Jopsont.

Ez nem hagyhatja el a sátrat.

Rendben.

Mit gondol, mi történt Morfinnal?

Mi volt az?

Fájdalmak gyötörték. Már nem bírta tovább.

Miért, beteg volt?

Mert, mi ez?

Skorbut,

gondolom.

Több társunknál is megjelent.

- Ez nem skorbut. - Dr. Goodsir szerint...

Dr. Goodsir hazudik.

Mindannyiunknak.

Ahogy a kapitány is.

És sajnos nem csak erről.

Ami Morfinnal történt, az mindenkivel történik.

Ezt Goodsir és Crozier is tudja.

Addig lesznek ilyen esetek, amíg konzerves ételt eszünk.

Van benne valami, ami legyengít minket,

valami, ami lerakódik a testünkben.

És ezt honnan tudja?

Az egyik katona hallotta,

hogy Mr. Goodsir mesélt dr. Macdonaldnak

erről az ügyről a karnevál előtt.

Magának nem szóltak.

De ha igaz is,

mégis mit tehetnénk?

Nincs más ennivalónk.

Továbbmegyünk dél felé.

- Ott eséllyel találunk vadat. - Akkor megmenekülünk.

Tegyük fel, levadászunk egy fókát.

Vagy mondjuk hármat.

Vörös hús.

Friss hús.

Hagyhatnánk a konzerveket.

De mi fog történni?

Amikor végre ehetnénk valami kiadósat.

Ez meg ki?

Ki?

Hodgson hadnagy, ez nem ember.

De emberhez tartozott.

- Mit művelt? - Csak hallgatózzon.

Tudom, maga megérti ezt. Talán csak maga érti.

Ilyen mennyiségű hússal nagy lakomát csaphatnánk.

Itt és most. Csak mi hárman.

Jó pár napra elég lenne ez az étel.

Crozier terve szerint szétosztanánk a húst

közel száz fejadagra, és senki sem kapna szinte semmit.

Nem, ha találunk is vadat, nagyobb vadat, mint ez,

ha segítenek Crozier eszkimóbarátai,

olyan sokat kéne elejtenünk, ami szinte lehetetlenség.

Crozier terve ostobaság.

Maga is tudja.

Édes istenem.

Nagy hibát követett el, Mr. Hickey.

Ez a kutya kiszagolta volna a szörnyet.

Eltörte az egyik lábát a szikláknál.

Rátaláltam.

Csak megkíméltem.

De nem kérem, hogy higgye el.

Akkor mégis mit kér?

Lesz olyan pillanat,

amikor az emberek létszáma fontossá válik.

És ha eljön ez a pillanat,

kell majd nekünk egy tiszt,

aki józanul gondolkodik.

Én nem vagyok kapitány.

Nem vagyok rá méltó.

Az lesz most, akinek lennie kell.

Csak úgy éljük túl, ha nem finomkodunk.

Megtesszük, amit tennünk kell.

Újratervezünk.

Újragondolunk.

Újjászervezünk.

Hadd legyek a maga segítője

ebben az új egyezségben,

és jussunk ki együtt.

Alakítsuk mi a sorsunkat.

Mert amit most mondok,

szétzúzza a maradék reményünket is.

Egy barátom két évig állomásozott egy hajón a Baffin-öbölben.

Azt mondta, a rénszarvasnak egész más a faggyúja,

nagyon erős az íze,

és még jobban lehet érezni rajta, hogy mit evett az állat.

Itt aztán diétázhat.

A diéta szó a görög diata szóból jön.

"Életstílus".

Egy óra múlva vissza kell fordulnunk.

Jobb, ha szétválunk.

Én keletre megyek, Armitage-dzsel és Pocockkal.

Farr és Hickey velem jön.

Mi is továbbmegyünk déli irányba fél órát.

Itt találkozunk majd.

Hadnagy úr.

Szent ég.

Maradjanak.

Egyedül megyek. Nehogy elfussanak.

A kapitány megmondta, nem?

Jó napot, Irving hadnagy vagyok.

A brit haditengerészettől.

John.

John.

Koveyook.

Koveyook.

- Koveyook. - Koveyook. Koveyook.

John.

John.

John.

A barátaimmal, mi...

Tudják...

Vadászni jöttünk.

Étel.

Étel, étel, étel. Igen.

Köszönöm.

Köszönöm.

Köszönöm.

Maradjanak itt.

Kérem.

Maradjanak.

Mi történt?

Hickey!

Hickey! Hickey!

Mehet.

Üdvözlöm, Mr. Morfin.

Jó itt lenni.

Köszönöm. Mehet.

Látom itt az aláírásomat, de...

Nem volt szakállam.

- Így jobban tetszik. - Értem.

- A tengeren nem árthat. - Egyetértek.

- Mehet. - Arra?

- Igen. - Köszönöm.

Igen?

Cornelius Hickey. Hajóácsinas.

Ez az új otthona, Mr. Hickey.

Ha kipakolt, beszéljen Darlingtonnal, a hajóáccsal.

- A raktárban van. - A raktárban, uram? Az...?

Itt van alattunk.

Még soha nem járt hajón?

Ilyenen nem, uram.

Akkor ez újdonság.

Teljesen új élet, uram.