Original subtitles

Anna, Elza!

Lefekvés!

Ohó, a hercegnő a hóban rekedt a gonosz manó miatt.

Siess, Elza! Csinálj egy herceget, egy jóképűt!

Ó, ne, ő is csapdába esett!

Mégis, kit izgat a veszély szerelmese?

Fujj, Anna, fujj.

A csókok nem mentik meg az erdőt.

A tündérek kiáltanak: Brrr!

Vajon mit mondott Gerald?

Nem számít, felkeltik a királynőt, aki megtöri az átkot, és megment mindenkit!

És mind egybekel!

Mit játszotok?

Elvarázsolt erdőt.

A herceg, és a hercegnő...

Nem hasonlít arra az erdőre, amit én láttam.

Hű, te láttál elvarázsolt erdőt?

Hogy mi?

Láttam... egyszer.

És ezt még sosem mesélted el nekünk?

Hát, ö... most elmesélhetem ha, ö...

- Most! - Mondd el most!

Biztos vagy benne?

Ideje, hogy megtudják.

Később csinálunk egy hóembert.

Feltéve, hogy figyelnek rám.

Messzi tájon... egy távoli északi helyen állt egy nagyon régi, nagyon elvarázsolt erdő.

Ám varázslat alatt nem manókat, és eltűnt tündéreket értek.

A legerősebb szellemek védték az erdőt.

A levegőé, a tűzé, a vízé, a földé.

Ugyanakkor ez volt az otthona a misztikus Northuldra népnek.

Ők is tudtak varázsolni?

Én...

Nem Elza, nem tudtak varázsolni.

Csak kihasználták, amit az erdőtől kaptak.

Nagyon mások voltak, mint mi.

Mégis barátságot ígértek.

Ennek tiszteletére a nagyapátok Runeard király, épített egy hatalmas gátat, hogy megóvja a vizüket.

Ez volt a békeajándék.

Jó nagy békeajándék.

Megtisztelő volt számomra, hogy elkísérhettem őt az ünnepségre.

Húzd ki magad, Agnarr.

De nem számítottam arra, ami aznap történt.

Óvatlanok voltunk.

Megbűvöltek.

Az erdő... elvarázsolt.

Ám ekkor baj történt.

Megtámadtak minket.

Állj mögém!

Kegyetlen csata volt.

A nagyapád...

Apám!

... eltűnt.

A csata felbőszítette a szellemeket.

Vigyázz!

A mágiát ellenünk fordították.

Aú!

Hallottam egy... hangot.

És valaki megmentett.

Azt mondták, a szellemek eltűntek.

És sűrű köd lepte be az erdőt, kizárva onnan mindenkit.

Aznap este úgy tértem haza, mint Arendelle királya.

Hűha, apa.

Na, ez óriási!

Bárki is mentett meg, imádom őt.

Bárcsak tudnám, ki volt.

Mi történt a szellemekkel?

Most mi van az erdőben?

Nem tudom.

A köd eltakarja.

Senki nem juthat be.

És azóta senki sem jött ki.

Biztonságban vagyunk.

Igen.

De az erdő felébredhet, és készen kell állnunk a veszélyre, amit ez jelenthet.

És legyen ez a végszó, köszönjünk el szépen.

Óó, de még rengeteg kérdésem lenne.

Tartogasd máskorra, Anna.

Ő is tudja, hogy nem vagyok túl türelmes.

De mégis, miért támadtak meg minket a Northuldrák?

Hiszem ajándékot is kaptak!

Hiszel benne, hogy az erdő felébredhet?

Csak Ahtohallan tudja.

Ahtoha... mi?

Kiskoromban anyukám énekelt nekem egy különleges folyóról.

Ahtohallan-ról.

A múlt minden kérdésére tudja a választ.

Aminek a része vagyunk.

Ó, ha.

Elénekled nekünk, kérlek?

Rendben.

Bújjatok ide.

Jó szorosan.

*Túl az ábránd*

*mezsgyéjén.*

*Zúg egy folyó*

*észak peremén.*

*Múltat rejtő hullámán*

*mi ringat álmot hűs szárnyán.*

*Drága kincsét úgy tárd fel*

*mint egy kagylót emlékgyöngyökkel.*

*Szomjas lelked választ vár.*

*Ki nem vigyáz, az pórul jár.*

*Oly lágyan ég az őrző jel.*

*Varázs és dal, mely hozzád száll.*

*De bátor lelked ébreszd fel.*

JÉGVARÁZS 2 *Erő kell, hogy a tükrét lásd.*

*Túl az ábránd mezsgyéjén.*

*Lelsz egy anyát álmok szigetén.*

*Zúg az ősi hullám már.*

*A közös múlt ott bújkál tán.*

Felséges úrnőm.

Készen állnak.

Elnézést.

Megyek.

Te is hallod?

Mit?

Nem számít.

Élvezed a talajmenti fagyot, Olaf?

Ez egy valóra vált álom, Anna.

Ó, bárcsak sose érne véget.

A változás káprázatosan szép.

Hogy mondod?

Bocsáss meg, a kor költőivé tesz.

Mondd csak, idősebb vagy, tehát mindent tudó.

Te sosem aggódtál azért, mert semmi sem állandó?

Öö...

Nem.

Tényleg?

Nahát, alig várom, hogy én is őskövület legyek mint te, és ne aggódjak a fontos dolgok miatt.

Nem így értettem.

Nem aggódom.

Nos, itt vagy te, és Elza, Kristoff, és Sven.

A kapuk nyitva vannak, és többé nem vagyok magányos.

*Fut a perc, mindig kicsikét vénebb.*

*Lenn a fuvallat ébred.*

*Látod, összeboronál a vadon őszi szél.*

*Az a tök is büdösen áll ott.*

*Kedvenc levelem is kicsikét bágyadt.*

*Lásd a változást, az örök bennünk él.*

*Ám sorsunk szerencsés, ami összeköt állandó.*

*Jókat, rosszat ír, felejtsd el, ami bosszantó.*

*Ami védett fal, soha nem lesz baj, csodás a biztonság.*

*Sorsunk szerencsés.*

*Mosolyog maga a boldogság.*

*Erős legyél, csupa fennkölt.*

*Ez egy jel, hogy az alkalom eljött.*

*Mondd csak, azt mondom, hogy itt a nap, hogy letérdelj, és szólj.*

*Csakhogy a tervezett ismerkedés nem pálya.*

*Mert zavarba hoz rögtön a bája.*

*Romantikus helyzetekben Sven a hódító.*

*Ám sorsunk szerencsés, ez a szerelem állandó.*

*Jó, vagy rossz az év, sose fogy el a mondandó.*

*De a nyakkendő lehet sorsdöntő, nincs mese, csak egy lépés...*

*Ám.*

*Sorsunk szerencsés, végre jöhet a nagy kérdés.*

*Ma más az égbolt, egy régi kérdés hangja feltört.*

*Nem értem miért, de félek én, hogy mindent romba dönt.*

*Csak álmodtam tán, ma zeng a föld és ég.*

*Bár az idő rohan, de hálás vagyok minden szép percért.*

*Játsz kicsikét végre.*

*Ahogy ébred a fuvallat, érzed.*

*Ma ünnepel a világ, és őszi táncot jár.*

*Dörög az ég, csupa öröm az élet.*

*Ne félj, minket befogad végre.*

*Mivel szembeszállunk bármivel, e pár oly büszkén áll.*

*E pár oly büszkén áll.*

*E páros büszkén áll.*

*Sorsunk szerencsés, minden szép ami állandó.*

*Jó, vagy rossz az ég, mindig van benne egy kedves szó.*

*Ha a szél fordul, napod felbolydul, az idő meg csak múl.*

*Sorsunk szerencsés...*

*... hisz a szeretet támaszt nyújt.*

*A szeretet támaszt nyújt.*

*A szeretet támaszt nyújt.*

*A szeretet támaszt nyújt...*

*A szeretet támaszt nyújt...*

Ö... oroszlán?

Grizzly medve!

Szörnyeteg?

Barna medve!

Dühös arc.

Fekete medve.

Hans!

Rettenetes szörnyeteg!

Életed legnagyobb hibája!

És meg sem csókol?

Gonosz!

Óó!

Szerintem mind eltaláltuk.

Oké Olaf, te jössz.

Rendben.

Sokkal könnyebb, mióta tudok olvasni.

Figyelmet kérek, fiúk a lányok ellen.

Jól van, mehet, mehet.

Rajta.

Egyszarvú.

Fagyi.

Kastély.

Árus.

Kanna.

Egér!

Ú, Elza!

Nem ér, hogy változtatja az alakját.

Na mindegy, akkor is nyerünk!

Két nővér, egy elme.

Köszönöm.

Jól van, vágj bele.

Menni fog, Elza.

Bármikor, csak, csak csináld már.

Ö, semmi.

Levegő!

Fa.

Ember.

Fember!

Ilyen szó nincs.

Lapátoló.

Fog.

Mosogatás.

Jegesemedve!

Hé!

Bocsi.

Ö...

Segíts már egy kicsit.

Ú. ö... ideges.

Zaklatott.

Ö... aggódik.

Pánikol?

Zavart.

Ó, ne már, totál zavart vagy.

Ó!

Nyertünk.

Visszavágó?

Ó, tudod mit? Inkább lefekszem.

De jól vagy?

Csak elfáradtam, jó éjt.

Én is fáradt vagyok.

És Sven esti mesét ígért nekem.

Nem igaz, Sven?

Így van?

Aú, olyan jól utánzol másokat.

Mint például, amikor Kristoffként azt mondod: Beszélnem kell a kövekkel a gyerekkoromról, és a többi.

Ö, mi lenne ha elkezdenétek?

Szerinted Elza nem furcsa?

Háát, olyan mint máskor.

Az utolsó szó teljesen összezavarta. Mi lehetett?

Nem tudom... nem is... nem tudom... de...

Á!

Jég?

Ó, ne már!

Kiakadt azon, hogy jég?

Jobb, ha beszélek vele.

Kösz, drágám. Szeretlek.

Én is szeretlek.

Sebaj.

Bújj be.

Igen, valami baj van.

Veled?

Nem, veled.

Anya kendőjét hordod.

És ilyenkor mindig baj van.

Megsértettünk volna?

Sajnálom, ha így van. Tudod, kevesen jók a társasjátékokban. Ez bizonyított tény.

Nem, nem ez a baj.

Akkor micsoda?

Az, hogy...

Semmit nem akarok elszúrni.

Ezt hogy érted?

Mindent jól csinálsz.

Ó, Elza.

Mikor fogod olyannak látni magad, mint amilyennek én látlak?

Mihez is kezdenék nélküled?

Én mindig itt leszek.

Tudom, mi hiányzik.

Gyere, gyere ide.

Miért?

Anya azt mondaná, bújj ide.

Jó szorosan.

*Túl az ábránd mezsgyéjén.*

*Zúg egy folyó észak peremén.*

Tudom, hogy mit csinálsz.

*Múltad rejtő hullámán.*

*Mi ringat múltad rejtő hullámán.*

*Nagyon kérlek, hallgass el.*

*Más talán menne, én viszont nem.*

*Csak a népem számít, ez a kijelölt helyem.*

*Dalod oly rég szólít, de a bajt nem keresem.*

*Hó.*

*Éteri hang.*

*Csak képzelt butaság, nem más. Hallani vélem.*

*Vagyis nem.*

*Csak kitalált hangzás.*

*Oly sok embert védelmez meg várunk falai.*

*És őket többé nem szeretném egyedül hagyni.*

*Az én dolgom ennyi.*

*Mert csakis ez a jó.*

*Tudom, hogy vad vizekre sodorna egy csábító.*

*Messze hívó szó.*

*Messze hívó szó.*

*Messze hívó szó.*

*Mondd, mit akarsz?*

*Ha nem hagy nyugton... ez az éj, sosem érkezik válasz.*

*Ez egy örök nagy rejtély.*

*Szirénhang szólít engem.*

*Olyan különös, mint én.*

*Oly mélyről szól, olyan mintha ismerném.*

*Ez a hívás csupa kérdés.*

*Az a hang csak egyre szól.*

*Minden nappal ösztönözve száguldó.*

*Messze hívó szó.*

*Messze hívó szó.*

*Messze hívó szó.*

*Ugye érted? Ugye hidd el. Ugye mondd el. Csak pár szót.*

*Egyetlen lépés, mely sorsfordító.*

*Messze hív, szólító.*

*Messze hívó szó.*

Levegő, tűz, víz, föld.

- Ó, nézzétek! - Mi történt?

Nézzétek, a víz!

A szél haragja.

Nincs tűz, nincs víz, most a föld tör.

El kell tűnnünk!

Nem lesz semmi baj!

Menjetek a sziklához!

Ó ne, ne, elfúj a szél!

Megvagy!

Igen, mindenki épségben kijutott.

Tessék, fogja ezt a takarót.

Minden rendben, Olaf?

Ó, igen.

Megpróbálunk amit tudunk, ha úgy érezzük, nem vagyunk urai a helyzetnek.

Na jó, ezt nem értem.

Folyton hallasz egy hangot, és nem akartad elmondani nekem?

Nem akartam, hogy aggódj.

De hiszen megígértük, hogy mindent megosztunk egymással.

Kérlek, áruld el nekem, hogy mi folyik itt?

Felébresztettem a bűvös szellemeket az erdőben.

Oké, nem erre a válaszra számítottam.

Várj, az elvarázsolt erdőben?

Amire apánk figyelmeztetett?

Igen.

Miért csináltad ezt?

Amiatt a hang miatt.

Tudom, őrültségnek tűnik.

De úgy hiszem, bárki is szólít, az jó.

Hogy mondhatod ezt?

Nézd a királyságot!

Tudom.

De egyszerűen érzem a varázserőmmel.

Biztosan érzem.

Jól van.

Ó, ne.

És most?

A trollok?

Kristoff!

Hiányoztál!

Pabbie!

Hát, veletek mindig zajlik az élet, lányok?

Remélem, felkészültél a következményekre, Elza.

A felbőszített erdei szellemekhez bátorság kell.

Miért mérgesek még?

És mi köze ennek Arendelle-hez?

Lássuk, én mit látok.

A múlt más, mint aminek látszik.

A rosszat jóvá kell tenni.

Arendelle nem biztonságos.

Meg kell tudni az igazságot.

Mert nélküle... nem látok jövőt.

Nincs jövőnk?

Ha valamiért nem látni a jövőt, más út nincs, mint tenni, amit helyes.

Ha teszem amit helyes, elmegyek az elvarázsolt erdőbe, megkeresni azt a hangot.

Kölcsönvehetem a kocsidat? És Svent?

Nem igazán tetszik ez az ötlet.

Nem mehetsz egyedül!

Anna, nem! Az erőm engem meg tud védeni, de téged nem.

Ne feledd, hegyet másztam, túléltem a szívhalált, és megvédtelek a volt pasimtól. Mindezt varázserő nélkül. Szóval, tuti elmegyek.

Én is.

Én hajtok.

Én viszem a nasit!

Majd én vigyázok a népedre.

Ne engedd őket a királyságba, míg vissza nem térünk.

Hogyne.

Elmondom nekik.

Anna.

Aggódom érte.

Mindig attól féltünk, hogy Elza ereje túl sok a világnak. De most imádkozzunk, hogy elég legyen.

Nem hagyom, hogy baja essen.

Gyía!

Ki játszik műveltségit?

Én igen.

Okés.

Tudtad, hogy a víz emlékszik? Ez tény.

Sokan vitatják, de igaz.

Tudtad, hogy a férfiakba hatszor annyiszor csap bele a villám, mint a nőkbe?

Tudtad, hogy a gorilla böfög, ha boldog?

Tudtad, hogy napi hat milliószor pislantunk?

Tudtad, hogy a vombat szögleteset kakil?

Tudtad, hogy ha alszol egy hosszú úton, akkor nem bolondulsz meg?

Ha-ha-ha-ha! Hát, ez tuti kamu.

Nem az.

Biztos, hogy igaz.

Igen, igaz.

Hát, ez elég egyhangú.

De majd otthon utánanézek.

Mindketten alszanak.

Szóval, mihez lenne kedved?

Sven?

Tartsd a tempót, rendben?

An...

Anna.

Ühüm.

Emlékszel az első utunkra, amikor azt mondtam, őrültnek kell lenni ahhoz, hogy feleségül menj egy vadidegenhez?

Várj, mi? Őrültnek?

Nem mondtad, hogy őrült vagyok? Szerinted őrült vagyok?

Nem.

De igen.

Az voltál.

Mármint, nem őrült.

Nyilván.

Csak, naiv.

Nem is az, csak...

Tapasztalatlan.

Mint én is, és...

és mint ilyen...

könnyű volt hibát ejteni.

Ezek szerint én egy hiba vagyok neked.

Mi? Nem, nem mondom, hogy hiba vagy...

Kristoff állj, kérlek.

Jó ötlet.

Hallom... hallom a hangot.

Tényleg?

Olaf, kelj fel.

Nahát.

Ó!

Mi ez?

Hú!

Hű!

Ígérd meg, hogy együtt csináljuk, rendben?

Megígérem.

Semmi baj.

Tudtad, hogy az elvarázsolt erdő az átalakulás helyszíne?

Gőzöm sincs, mit jelent ez, de alig várom, hogy kiderüljön, mivé fog átváltoztatni minket.

Mi ez?!

Ne lökdöss! Ez túl gyors!

Mi volt ez?

Ne, ne, ne, ne!

És itt ragadtunk.

Erre számíthattunk volna.

Ez az erdő csodaszép.

A gát.

Még mindig áll.

Szerepel trollpapa látomásában.

De miért?

Nem tudom, de még jó állapotban van, hála az égnek.

Ezt hogy érted?

Úgy, hogy ha átszakad, olyan pusztító szökőár zúdul az öbölre, hogy mindent elmos a fjordban.

Mindent?

De... Arendelle is ott van.

Semmi baja nem lesz Arendelle-nek, kérlek, ne aggódj, Anna.

Gyere.

Tudod, más körülmények között ez egy kifejezetten...

romantikus hely.

Nem igaz?

Más körülmények között?

Mármint valaki mással?

Mi?

Nem, nem.

Úgy értem, ha esetleg nem jutunk ki innen.

Várj, hogy mi? Azt hiszed, hogy nem jutunk ki innen?

Nem, nem, mármint biztosan kijutunk innen.

Habár az esélyek nem túl fényesek, de a lényeg, ha nem élnénk túl...

Szerinted meghalunk?

Nem, nem, nem, egy nap meghalunk...

Hol van Elza?

- Azt ígértem, hogy nem hagyom magára. Elza! - Nem a közeljövőben majd, hanem a távoli jövőben egyszer meg fogunk halni!

Ne szólj egy szót se.

Elza!

Na végre!

Jól vagy?

Jól vagyok.

Remek.

Jó.

Hol van Olaf?

Anna?

Elza?

Sven?

Samantha?

Ha-ha!

Nem is ismerek Samanthát.

Ez normális.

Mi volt ez?

Hú!

Samantha?

*Énekelve könnyebb lesz az élet.*

*Visszanézve mindez mesés lesz.*

*Békés, laza nyugalom, üldögél az agyamon, és nem riaszt meg semmi, érted ezt.*

*Pár év múlva bölcs leszek, meg jó fej, és rájövök, hogy szép ez az erdő.*

*Bár ne lennék gyermeteg, az hogy folyton reszketek, majd kiderül, hogy ez a hely menő.*

Elnézést.

*Nagyszerű lesz az élet.*

*Felnőtt fejjel más lesz a kép.*

*Minden összevág, sokkal marconább leszek, aki meg sem nyikkan, mikor közeleg a vég.*

Áá!

Áá!

*Majd énekelve könnyebb lesz az élet.*

*Meg se kottyan, nem is irritál a stressz.*

*Erre vágyom igazán.*

*Elfelejtem száz parám.*

*Hisz énekeljed, mindennek boldog vége lesz.*

Bizony ám.

Óó.

Olaf!

Áá!

Hé, srácok!

Ő a szél szelleme!

Vigyázat!

Azt hiszem, hányni fogok!

Tartanám a hajamat, de nem találom a karomat!

Hé! Ne!

Elza!

Ereszd el!

Anna, légy óvatos!

Ő a nővérem!

Anna hercegnő!

Arendelle-ért!

Vigyázz!

Minden rendben?

Jól vagyok.

Ezek meg mik?

Ó!

Mintha megfagyott pillanatok lennének.

Mit is meséltél, Olaf?

Mit is?

Ó, a fejlődő technológiáról, ami egyszerre áldás, és átok?

Nem, nem, nem arra gondoltam, hanem a...

Az uborkáról?

Nem, tudod, a vízről.

Ó, igen!

A víz emlékszik. A víz, amiből te és én lettünk, legalább négy emberen, és állaton átment előttünk.

Hmm.

És emlékszik mindenre.

Ohó, visszajött!

Imádom.

Legyen a neve mondjuk: Szélvész.

Áá!

Ú!

Hagyj békén!

Ó, szia!

Te kis kíváncsi!

Jó kedved van?

Apánk.

Ez apánk.

És a lány?

Megmentette.

Egy Northuldra.

Ez meg mi?

Olaf, állj mögém.

Mit akarsz azzal?

Fogalmam sincs.

Fegyvert letenni!

És te is tedd le!

Arendelle-i katonák?

Fenyegeted az embereimet, hadnagy?

Betörsz a személyes terembe, Yelana?

Miért olyan ismerős nekem ez a katona?

Hadnagy!

Fegyverbe!

Áá!

Óó!

Ez varázslat.

Te is láttad?

Persze, hogy láttam.

Ez ám a hűvös fogadtatás.

Ők fogságban voltak végig?

Igen.

Most mi legyen?

Bízzátok rám.

Üdv! Olaf vagyok.

Hopp, bocsi, igen, a ruha csak korlátozna.

Tuti csodálkoztok, kik vagyunk, és mit keresünk itt, pedig tök egyszerű.

Adva van két nővér.

Az egyik varázserővel bír.

A másik meg semmivel, de a hóembert imádják.

Arra nem jó, túl magas!

Csapás!

Ó, anya, apa, segíts!

Csattanás!

Ajtócsukódás mindenhol.

A testvéreket elszakítják.

De legalább a szüleik ott vannak.

A szüleik meghalnak.

Ó, szia Anna vagyok, egyből hozzád megyek!

Elza kikészült.

Ó, hó, futás!

Varázserő van a hópehelyben.

Hú!

Élek.

Jégpalota egy főre! Jégpalota egy főre!

Menj el Anna!

A szívem...

Ó, te jó ég.

Csak az igaz szeretet menthet meg.

Itt az igaz szeretet csókja.

Nem vagy rá méltó. Pompácska jég vagyok a rosszfiú!

Mi?

És Anna halálra fagy.

Örökre.

Ó, Anna...

Aztán kiolvad.

Ó, és Elza felkelti a szellemeket, akik elűznek a királyságból.

Az egyetlen esélyünk, hogy kiderítsük a múltat, de nem tudjuk hogy csináljuk, leszámítva hogy Elza hangokat hall, ezért ezen a nyomon indulunk el.

Van kérdés?

Szerintem értik.

Tényleg te vagy Arendelle királynője?

Igen.

Miért ajándékozna meg a természet ilyen erővel egy arendelleit?

Talán, hogy jóvá tegye, amit műveltek.

Az én népem ártatlan, sosem támadnánk másra.

Az igazság úgyis kiderül.

Üdv, elnézést, mi történik?

Megvan!

Mattias hadnagy! Könyvtár, balról a második arckép. Te voltál apám személyi testőre.

Agnarr.

Mi történt a szüleitekkel?

A szüleink hajója elsüllyedt a Déli-tengeren, hat évvel ezelőtt.

Látom őt.

Látom őt bennetek.

Tényleg?

Katonák!

Lehet, hogy megöregedtünk, de erősek vagyunk.

És büszkén szolgáljuk Arendelle-t.

Kérlek, várj.

Valaki idehívott engem.

Szeretném megtalálni.

Azt hiszem, a segítségével felszabadíthatjuk az erdőt.

Hidd el, segíteni szeretnék.

Mi csak a természetben bízunk.

A természet szavára...

... figyelünk.

Majd megértem, ha felnövök.

A tűz szelleme!

Vissza mindenki!

Irány a folyó!

Ne, ne ne! A szarvasok, az zsákutca!

Gyerünk, Sven!

Nem hagyjuk!

Elza, tűnj el onnan!

Ne, ne, ne!

Elza!

Gyere haver, sikerülni fog!

Gyía!

Anna!

Vidd ki innen!

Nem, Elza!

Ú!

Aú, aú.

Mindenki minket néz, igaz?

Valami jótanács?

Semmi?

Hmm.

Tudnom kéne, ez mit jelent?

Te is hallod?

Valaki hív minket.

De kicsoda?

Mihez kezdjünk?

Rendben.

Menjünk északra.

Elza!

Ó, hála az égnek!

Anna!

Minden rendben?

Mit műveltél? Meghalhattál volna! Nem jöhetsz utánam a tűzbe!

Ha nem akarod, hogy kövesselek a tűzbe, akkor ne rohanj be a tűzbe!

Nem, nem vagy elég óvatos, Elza.

Sajnálom.

Jól vagy?

Voltam már jobban is.

Tudom, mi kell.

Honnan van ez a kendő?

Ez egy Northuldra kendő.

Hogy?

Ez itt az egyik legősibb családé.

Anyánké volt.

Elza.

Már értem.

Ez anyánk.

Anyánk mentette meg apánk életét aznap.

Anyánk Northuldra volt.

A nevünk Northuldra.

Mi vagyunk a Nap népe.

Ígérem...

hogy felszabadítjuk az erdőt...

és megmentjük Arendelle-t.

Ez elég komoly ígéret, Elza.

Felszabadítja az erdőt?

Nahát!

Sajnálom, csak én... sokan, akik itt születtünk, még sosem láttuk a kék eget.

Megértem.

- Ryder vagyok. - Kristoff.

Újra hallottam a hangot.

Északra kell mennünk.

De éjjel azt a Földóriások uralják.

Majd reggel elindultok.

Honeymaren vagyok.

Honeymaren, mindent meg fogunk tenni.

Hé, kérdeznék valamit.

Hogy bírkóztok meg az egyre bonyolultabbá váló gondolatokkal, ami a felnőtté válással jár?

Hi-hi-hi-hi.

Zseniális!

Ó!

Igazán üdítő a magamkorabeliekkel társalogni. A jövő jó kezekben van.

Ó, ne, ne, ne rágd meg, nem tudhatod, mibe léptem.

Nem tudom elérni, hogy rám figyeljen.

A szavakat sem találom.

Hát, szerencséd van. Semmit nem tudok a nőkről. De azt igen, hogy nekünk van a legjobb lánykérési ceremóniánk.

Ha nekilátunk, pirkadatig végzünk.

Tényleg?

A legjobb, egy csomó szarvas kell hozzá.

Igen, mondd csak.

Halima még abban a boltban dolgozik?

Igen.

Tényleg?

Férjhez ment?

Ó, ejha.

Miért nem tölt el jó érzéssel?

Mi hiányzik még?

Az apám.

Sajnos már jó régen elhunyt.

Igazán nagyszerű ember volt.

Jólétben éltünk Arendelle-ben, de azt tanította, ez ne legyen természetes.

Azt mondta: légy résen.

Amikor azt hiszed, megtaláltad az utadat, az élet más ösvényre visz.

És olyankor mit teszel?

Nem adom fel.

A következő lépésre figyelek, és...

Csak teszed, ami helyesnek tűnik.

Igen.

Pontosan.

Szeretnék mutatni valamit.

Szabad?

Itt a levegő, a tűz, a víz, és a föld.

Igen.

De nézd, van egy ötödik szellem.

Amelyik hidat képez köztünk, és a természet között.

Egy ötödik szellem?

Azt beszélik, hallották kiáltani, amikor az erdő elesett.

Az apám hallotta.

Szerinted ő szólít engem?

Talán.

Habár... csak Ahtohallan tudja.

Ahtohallan.

*Szomjas lelked választ vár.*

*Ki nem vigyáz, az pórul jár.*

Miért van a legtöbb altatónak ennyire gyászos hangulata?

Én is ezen gondolkodtam.

A Földóriások.

Mit keresnek errefelé?

Pszt!

Bújj el!

Pszt!

Jönnek is!

Aú!

Ezért nem játszunk soha a tűzzel!

Jaj, nem tudok rád haragudni, annyira cuki vagy!

Ha!

Kérlek mondd, hogy nem akarod őket követni oda.

Mi van, ha lecsillapíthatom, mint a szelet, és a tüzet?

És mi van, ha összezúznak, mielőtt megtehetnéd ezt?

Ne feledd, a cél: rátalálni a hangra.

Megtudni az igazat, és hazamenni.

Hé, lányok, ez rázós volt.

Tudom.

Az óriások éreznek engem, miattam jöttek ide. Nem akarok veszélyeztetni senkit.

És igazad van Anna, meg kell találnunk a hangot.

Induljunk is el.

Rendben.

Indulunk, de előbb még...

Várj.

Hol van Kristoff és Sven?

Ó, igen. Leléptek azzal a Ryderrel, és egy rakás rénszarvassal.

Elmentek?

Ühüm.

Kristoff szó nélkül faképnél hagyott?

Ki igazodik ki egy férfin?

Biztos ilyen röhejesnek kéne éreznem?

Ó, igen, nagyon is!

És készen álltok?

Igen!

Nem ártana egy próba!

Ez olyan nyomi.

Várj! Te is beszélsz helyettük?

Naná.

Mintha tudnád, mire gondolnak.

Igen, és-és csak kimondom.

És csak kimondod.

Oké, itt jön!

Anna hercegnő Arendelle-ből.

Az én bátor, vakmerő, vörösesbarna szerelmem.

Hozzám jössz feleségül?

Ö...

Nem.

A hercegnő elment a királynővel.

Hogy mi... hogy mi?

Én nem mennék utánuk.

Rég elmentek.

Elmentek?

Igen...

Nos...

Ö, nyugatra tartunk a Lycan mezőkre, velünk jöhetsz, ha szeretnél.

Hé.

Ö...

Nagyon sajnálom.

Nem, semmi baj.

Igen, ja.

Jól van, most megyek pakolni.

Velem jössz?

Előbb még... ott találkozunk.

Rendben.

Ö...

Tudod, hol találsz?

Igen.

Igen?

Igen.

Jó.

Persze, hogy tudom.

*A rénszarvas jobb, mint az ember.*

*Sven.*

*Ez a legfőbb baj.*

*Ha sajog és bánt, sose sajnáld, ne bánd.*

*Ne bánd Kristoff, most színt kell vallj.*

*Az ész megáll.*

*Újra csak leshetem nyomát.*

*Lelép a lány, hogyan is kezdhetnék hozzá?*

*Ha menni kell...*

*Soha nem haragszom rá.*

*Egy apró kérdést feltennék, ha hagyná.*

*Tudom, nem könnyű lépés, mégis vágyódom rá.*

*Hogy a házasságnak édes terhe kössön hozzá.*

*Ez a téma felkavart.*

*Érzem, elvesztem már.*

*Fenn a lent, jobb a bal, nem értem.*

*Vár az erdő, ismered, mégis elvesztem már.*

*És kutatom, őt keresem...*

*De van-e kiút?*

*Nem vitás, hogy egy kérdésből lett közben száz.*

*Ki vagyok én, ha ő nincs, őt látom benne.*

*Életem.*

*Hogy védelmezzem.*

*Szeretem, csak övé a szívem.*

*A lelkem!*

*Sorsok hercegnője vagy, oly régen elvesztem már.*

*Sötét éj lesz a fény lényed nélkül.*

*Ó, két szemed vezérel, mégis elvesztem már.*

*Lábad miért is menekül.*

*Ez a srác.*

- *Jelre vár.* - *Nagyon vár.*

*Eldönteném a kérdést, igazán.*

*Igazán.*

*Bár mindegy, elvesztem már.*

*Elvesztem már.*

*Elvesztem már.*

*Elvesztem.*

*Rég elvesztem már...*

Hú!

Hé, Olaf, elég ha csak egyikőtök csinálja.

Egyetértek, ő egy kicsikét hamis.

Hé, itt van Szélvész.

Mi?

Ez meg hogy lehet?

Mi ez itt?

Anyánk, és apánk hajója.

De ez nem a Déli-tenger.

Nem.

Ez nem az.

Miért van itt a hajó?

Hogy lehet itt?

Hát, biztos ide mosta ki a Sötét-tenger.

De mit kerestek a Sötét-tengeren?

Azt nem tudom.

Hogy jutott át a hajó a ködön?

Azt hittem, csak mi jutottunk át.

Hacsak...

senki nem volt rajta.

Lennie kell itt valaminek.

Várj, várj, nézzünk körül!

Minden arendelle-i hajóban van egy titkos rekesz, vízálló.

Ez nagyon okos.

Bár elgondolkodtat, miért nem vízálló az egész hajó?

Megvan!

De vajon milyen nyelv ez?

Nem tudom.

Nézd csak, ez anyánk kézírása.

A jégkorszak végén a folyó meglett, de eltűnt.

A bűbáj eredete.

Elza eredete?

Ez egy térkép.

Északra utaztak. A Sötét-tengeren át egészen... Ahtohallan-ig.

Létezik?

Ahtohan mi?

Ahtohallan.

Egy mágikus folyó, ami tudja a múlt minden kérdésére a választ.

Alátámasztja a "víz emlékszik" dolgot.

A víz emlékszik...

Elza?

Tudnom kell, mi történt velük.

Ahtohallanban maradhat a hadsereg.

Menjünk tovább.

Elszakadtunk.

Túl nagyok a hullámok!

Ááá!

Elza!

Hé, hé, hé mit csinálsz?

Miattam történt.

Miattam keresték a válaszokat.

Nem vagy felelős a szüleink döntéseiért, Elza.

Nem!

Csak a halálukért.

Állj!

Nem!

Yelana azt kérdezte, miért ajándékoztak a szellemek Arendelle-nek egy ilyen királynőt?

Mert az anyánk megmentette az apánkat!

Megmentette az ellenségét.

A jócselekedetét díjazták.

Veled.

Egy áldás vagy.

De kinek?

Ha valaki jóváteheti a múltat, ha valaki megmentheti Arendelle-t, és ezt az erdőt, az te vagy.

Hiszek benned, Elza.

Jobban, mint bármiben, vagy bárkiben.

Honeymaren szerint van egy ötödik szellem.

Egy híd a természet varázsereje, és köztünk.

Egy ötödik szellem?

Ő szólít engem.

Ahtohallan-ból.

A válasz a múlt kérdésére ott van.

Akkor irány Ahtohallan!

Nélküled megyek.

Egyedül.

Hogy?

A Sötét-tenger túl veszélyes kettőnknek.

Nem, nem, közösen kell belevágnunk!

Emlékszel a dalra?

"Ki nem vigyáz, az pórul jár."

Ki fékez meg, hogy ne járj pórul?

Azt mondtad nekem, hogy hiszel benne, hogy erre születtem.

És nem is akarlak megakadályozni benne, csak...

semmiben sem akarlak megakadályozni, amit meg kell tenned...

csak nem akarom, hogy meghalj, miközben a nyakadba veszed a világ minden baját.

Ne menj egyedül.

Hadd segítsek, kérlek.

Nem veszíthetlek el, Elza.

Én sem veszíthetlek el téged, Anna.

Gyere.

Várj, mi... mit művelsz?

Elza!

Ó, ne!

Olaf, segíts már!

Add a kezed!

Vigyázz!

Ne már!

Anna, lehet hogy tévedek, de mintha némi dühöt érzékelnék?

Áá, mert dühös is vagyok, Olaf!

Megígérte, hogy együtt csináljuk végig!

Igen, aha, de úgy érzem, hogy némi dühöt érzékelek magamban.

Várj! Te vagy dühös?

Azt... azt hiszem.

Elza engem is ellökött, és, és nem is köszöntünk el.

És minden jogod megvan, hogy nagyon-nagyon haragudj rá.

Azt mondtad, valami soha nem változik. De azóta egy dolog állandó, hogy minden változik.

Tudom.

De nézd, én még mindig fogom a kezed.

Igen, ez, ez jogos, Anna.

Máris jobb, olyan jó hallgatóság...

Cs-cs-cs-cs-cs-cs-cs-cs-csitt.

Odasüss.

Ó, az óriások.

Óriásiak.

Kapaszkodj, Olaf.

Most nehogy kiálts.

Áá!

Megvan!

Köci.

Hol vagyunk?

Egy gödörben, kiút nélkül.

De egy ijesztő, vaksötét alagúttal.

Gyere, jó móka lesz.

Feltéve, hogy nem ragadunk itt örökre, senki nem talál ránk, te éhenhalsz, én meg feladom.

Nézd a jó oldalát, Elzának csakis jobb lehet annál, mint ami most jön nekünk.

Aú!

Nem!

Hát, persze.

Ó.

A gleccser a jég folyója.

Ahtohallan befagyott.

Hallak, és jövök.

*Szinte egész testem borzong.*

*Bár nem hűs a szél.*

*Ismerős az érzés.*

*Mint egy álom, mit ködbe vont az éj.*

*Titkos kötelék.*

*Ez egy hajszálvékony szál.*

*Oda szólít, hol egy ősi otthon vár.*

*Mint egy ódon régi bástya, száz titkot őrzök én.*

*Mi rejtőzik, mondd, a dalod legmélyén.*

*Tárulj fel.*

*Mit súg az a dallam.*

*Tárulj fel!*

*Ne bújj el.*

*Ez az a hang, mire szomjazom, felejtsd el hát.*

*Tárulj fel!*

*Van hozzá erőd.*

*Most tovatűnt a kétség.*

*Ami üldözött rég.*

*Megadja a választ, megsúgja a létem értelmét.*

*Mindig másnak látnak engem, sosem illet rám szabály.*

*De végre most elindulok az új jövő útján.*

*Tárulj fel!*

*A félelem elmúlt.*

*Változnék, szárnyalnék már.*

*Te vagy a sorsom, a végzetem, végül megvárj.*

*Ó, tárulj fel!*

*Kire hallgatnék tán.*

*Szólj hozzám hát.*

*Rég vágyott cél.*

*Látnom kell már.*

*Jöjj áldott fény, szólj hozzám hát.*

*Rég vágyott cél, látnom kell már.*

*Jöjj áldott fény...*

*Túl az ábránd mezsgyéjén.*

*Zúg egy folyó*

- *észak peremén.* - Anyám.

*Múltat rejtő hullámán.*

*Engedj be!*

*Tárulj fel!*

*E sorsszerű érzés, vállald fel mit a végzet nyújt.*

*Meglesz a válaszod, életem.*

*Úgy vágyom rá.*

*Tárulj fel!*

Szia! Olaf vagyok. És szeretem, ha megölelnek.

Szeretlek, Olaf!

Gyertek, menjünk.

*Tűz most rám, minden...*

A majombőrbe bújt csirke!

Nem néztem a lábam elé, de jól vagyok. Kifejezetten.

Hans herceg, a Déli-szigetekről.

- Szeretlek. - Mesélnem kell a múltamról.

- A gyökereimről. - Hallgatlak.

- Iduna. - Mit olvasol, felség?

Egy dán szerző könyvét.

Runeard király, elnézést, nem értem.

Nagyapa.

Jöjjön Arendelle teljes serege.

De hiszen nem adtak okot a kételkedésre.

Ők hisznek a bűbájban.

Azaz, nem bízhatunk meg bennük.

Nagyapa...

A bűbájtól túl erősek lesznek.

Túl veszélyesek.

A végén még azt hiszik, hogy megtagadhatnak.

Engem.

Dehát a varázslat nem jó.

Ez csak a félelmet, és a félelem az, ami veszélyes.

A gát csak árt nekik, ezért hozzám kell majd fordulniuk.

*... emlékgyöngyökkel.*

*Szomjas lelked választ vár.*

*Ki nem vigyáz, az pórul jár.*

Eljönnek majd ünnepelni, és így tudni fogjuk, hogy milyenek.

És hányan vannak.

Szívesen fogadtatok, és ezt viszonozzuk.

A szomszédaink a barátaink.

Runeard király, a gát nem tesz jót a folyónak, árt az erdőnek, elvág minket északtól.

Ezt ne itt vitassuk meg, inkább a fjordnál.

Teázunk, és keresünk megoldást.

Nee!

Anna!

Melyik szerencsés kis alagutat válasszuk?

A gát csak árt nekik, ezért hozzám kell majd fordulniuk.

Runeard király, a gát árt az erdőnek.

Elza meglelte.

De mi ez?

Az igazság a múltról.

Ő a nagyapám.

Ahogy megtámadja a Northuldra vezért, aki fegyvertelen.

A gát nem békeajándék volt.

Hanem egy csapda.

Ez ellentmond Arendelle szellemiségének.

Igen, ellentmond.

Tudom, hogy töröm meg az átkot.

Tudom mit kell tenni, hogy jóvátegyem.

Miért mondod ilyen szomorúan?

Le kell rombolnunk a gátat.

De a víz elmossa Arendelle-t.

Ezért űztek el minden lakost.

Hogy megóvják őket.

Attól, ami rájuk vár.

O-óó.

Minden rendben?

Kicsit felvidíthatnál, Olaf.

Vidítsalak fel? Ö... ö...

A teknősök a fenekükön lélegeznek.

?

É-és... ott egy kijárat.

Tudtam, hogy számíthatok rád.

Gyere Olaf, Elza feltehetően úton van hazafelé.

Találkozhatunk, és...

Olaf?

Mi ez?

Minden rendben?

Havazok?

Várj, ez-ez nem az.

Én elkezdtem szállingózni.

A bűbáj, amiből vagyok, gyengül.

Mi?

Szerintem Elza nincs jól.

Félek, hogy megint túl messzire ment.

Nem... nem.

Tudom.

Úgy sajnálom.

Ezt most egyedül kell végigcsinálnod.

Nem baj?

Várj, gyere.

Itt vagyok.

Az jó.

Figyu, Anna.

Eszembe jutott valami, ami állandó.

És mi az?

A szeretet.

Egy ölelést?

Szeretem, ha megölelnek.

Szeretlek.

Olaf.

Elza.

Mihez kezdjek most?

*Bennem vaksötét.*

*Mi sose volt.*

*Nincsen más, csak a kongó üresség.*

*Az élet drága fénye csak szürke folt.*

*Ez a vége.*

*A remény elhagyott.*

*Mi nem váltunk el még, nem engedtem.*

*Ez a jéghideg űr most nagyon fáj.*

*Úgy fojt, és a bánat most a mélybe húz.*

*De egy gyenge hang...*

*utat lel hozzám.*

*Elbeszél, nincsen fény.*

*De míg élsz, remélsz.*

*Csak lépj, mert más út nincs.*

*Honnan lesz erőm, hogyan tovább?*

*Kitől várj bíztatást, kihez szólj.*

*A küzdelmemnek célját már nem lelem.*

*Az élet íze tőled volt jó.*

*Hogy is törsz felfelé?*

*A szíved rég a bánaté.*

*Tégy jót, ha más út nincs.*

*Ami fáj, legyen múlt.*

*Ez a jó döntés, lépnem kell.*

*Mert más út nincs.*

*Nem jön megváltó remény.*

*Mázsás súly a vaksötét.*

*Ha feladnám, nem élem még.*

*Minden perc segít majd, nincs más esély, hát lépj.*

*Perzsel tűz, éget láng.*

*Fáklyát gyújt, megyek tovább.*

*És lépsz, mert más út nincs.*

*Megküzdök én bármivel.*

*Pedig már hogy szívem többé nem lesz olyan már.*

*Ne hagyd el magad.*

*Így szól egy hang.*

*És lépj, mert más út nincs.*

Kelj fel!

Kelj fel!

Ez az.

Gyere, kapj el, gyerünk!

Itt vagyok!

Áá!

Ez az, gyertek csak!

Gyertek csak!

Ez jó lesz.

Erre, fiúk!

Nem, nem, nem, a gáthoz vezeti őket!

Á!

Kristoff!

Itt vagyok, mit szeretnél?

Menjünk a gáthoz.

Rendben van.

Segíts fel!

Fent találkozunk!

Mattias hadnagy.

Felség.

Mit művel itt?

Le kell dönteni a gátat. Így lehet megtörni a ködöt, és felszabadítani az erdőt.

De esküt tettünk, hogy bármi áron megvédjük Arendelle-t.

Arendelle-nek nincs jövője, amíg ezt meg nem tesszük.

Runeard király elárult mindenkit.

Ezt meg honnan veszi?

A nővérem az életét adta az igazságért.

Kérem, mielőtt még mások is odavesznek.

Vigyázz!

Döntsétek le, gyerünk! Repüljenek a sziklák!

Ez az.

Elkaptam!

Anna!

Gyorsan!

Óó!

Éljen!

Sajnálom, hogy magadra hagytalak.

Mindenáron meg akartam őt óvni.

Tudom, tudom, semmi baj.

A szerelmem nem törékeny.

Nahát.

Nézd az eget.

Nem is gondoltam, hogy ilyen nagy.

34 év...

5 hónap...

és 23 nap.

Tényleg te vagy az?

Anna.

Azt hittem, hogy meghaltál.

Meghaltam? Megmentettél.

Újra.

Tényleg?

És Anna, Arendelle sem veszett oda.

Komolyan?

A szellemek szerint Arendelle tovább létezhet veled.

Velem?

Azt tetted ami helyes, mindenkiért.

Meglett az ötödik szellem?

Te vagy az ötödik szellem!

Te vagy a híd!

Nos, a hídnak két fője van.

Ahogy anyánknak két lánya.

Együtt értük ezt el.

És együtt is fogjuk folytatni.

Együtt.

Elza!

Túlélted!

Megváltoztál.

Vágtál a hajadból, vagy mi?

Valami hasonló.

Ó.

Anna.

Kérdeznem kell tőled valamit.

Rendben.

Építünk egy hóembert?

Hogy?

Szerencsére a víz emlékszik.

Anna.

Elza!

Kristoff, és Sven!

Mind visszajöttetek!

Ó, szeretem a boldog befejezést.

Mármint gondolom hogy itt a vége, hacsak nem lesz általános, hogy folyton veszély les rád.

Nem, ennyi volt.

Valójában, van itt még valami.

Anna.

Te vagy a legkülönlegesebb ember, akit ismerek.

Tiszta szívemből szeretlek.

Hozzám jössz feleségül?

Igen!

Arendelle megmenekült.

Hogy?

Ahtohallan csodálatos.

Ó!

Szia.

És te, most már ide tartozol.

Megfogadtam, hogy mindig Arendelle érdekét nézem.

Szerencsére, pontosan tudom, hogy mi az.

Még mindig nem tudom, hogy mit értettek átalakulás alatt.

De úgy érzem, hogy az erdő mindannyiunkat megváltoztatott.

Érkezik őfelsége, Anna királynő Arendelle-ből.

Éljen!

Sven, hogy te milyen csinos vagy.

Ó, te jó ég!

Olaf!

Elbűvölő, nyilván.

Elbűvölő...

Felségem.

Kristoff!

Ó, csak nem miattam csíptétek ki magatokat?

Sven ötlete volt.

Egy óra.

Egy órán át készülődtem.

Semmi baj.

Úgyis jobban szeretlek kócosan.

Durva, hogy ráment egy óra, ez brutális.

Mit meg nem teszünk szerelemből.

Minek hívják ezt az őrült varázslatot?

Fényképnek.

Fényképnek?

Ha.

Jól nézünk ki.

Helima, Mattias tábornok?

Ö, őfelsége? Máris jövök.

Addig nézegesd a fényképet, amíg nem vagyok.

Csak vicceltem.

Hogy csinálom?

Remekül.

A földünket, és a népét összeköti a szeretet.

Szia, Szélvész, tetszik?

Ó.

Elvinnéd?

Van egy üzenetem a nővéremnek.

Köszönöm.

Társasjáték pénteken. El ne késs. Ne aggódj, Arendelle-el minden rendben. És vigyázz az erdőre. Szeretlek.

Én is szeretlek.

Hé, Szélvész.

Lovagolok egyet, velem jössz?

Kész vagy?