Original subtitles

Downloaded from YTS.MX

Official YIFY movies site: YTS.MX

MAGYARÁZAT MINDENRE

Mindenki megvan?

Ó!

Hú!

- Szállunk! - Szállunk!

Pszt! Ne ordíts!

" ...már a vén diák tovább, tovább,"

"Isten veletek, cimborák, tovább, tovább,"

"tovább, tovább, tovább, tovább."

Dsida! Dsida!

"Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is."

"Tűz, tűz! Tűz, tűz!"

" Jaj, de messze a kanális."

"Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is."

"Nem is egy ház, hanem száz is."

"Jaj, de messze a kanális. Jaj, de messze a kanális."

"Ég a város, ég a ház is. Jaj, de messze a kanális."

- "Ezt így felveszed?" - "Igen, de..."

"Mármint ne ijedj meg, nem interjú vagy valami,"

"hanem csak hogyha szeretnék idézni, akkor..."

"Kezdjük azzal, hogy kicsit mesélj magadról!"

"Mutatkozz be: ki vagy, mi vagy... Ilyenek."

"Jó. Trem Ábel vagyok, 18 éves,"

"és hát ugye idén, idén érettségiztem."

- "Szia!" - Halló?

- "Most keltél föl?" - Nem, nem. Már... már fent vagyok.

- "És mégis mióta? Álmos a hangod." - Hát, egy ideje.

- "Haladsz?" - Haladok, haladok.

"Jó. A hűtőben van minden. Megmelegíted..."

Okés.

- "Puszi!" - Helló!

- Szia, apa! - Mi történt a hűtővel?

- Hogyhogy mi történt? - Áll a víz az egész konyhában.

Te húztad ki?

- Hát, igen. - Hogy folyt ki ennyi víz?

- Nem... nem tudom. - Hát akkor ki tudja?

Most akkor te húztad ki, vagy nem te húztad ki?

- Én húztam ki. - Jó. És miért?

Hát, mert... hát így már csöpögött. Mármint így jött belőle a víz.

- Jól van, akkor dugd vissza! - Jó.

Na.

Mehetsz.

Bakkecske.

Te, és akkor a magyar, az akár lehet ötös is, ugye?

- Hát, akár. De azért... - Ne, ne, ne! Semmi "de azért".

Édesem, koncentráljunk most a történelemre!

Mi ez a többes szám? Most te fogsz érettségizni, vagy a gyerek?

- És 21. század az van? - Igen, van egy.

Na.

Ne, apuci! Szeretnék friss kenyeret.

De az kell holnapra a gyereknek az uzsonnához.

Mert a gyerek megeszik egy kiló kenyeret az érettségi alatt?

De most mit csináljak a tegnapi kenyérrel?

- Csomagold el, édesem! - Jó, majd megeszem én.

Most elfelejtettem, hogy mit akartam kérdezni.

Már kérdezted is, hogy... hogy lesz-e 21. század.

- Biztos, hogy lesz. - Nem téged kérdeztelek.

Ja, van egy olyan, hogy az Európai Parlament működése a 21. században.

Jó. Na, akkor, ki Magyarország pénzügyminisztere?

A Varga.

Hát Varga, de abból kettő is van.

- Tényleg? - A Varga Mihály.

Úgy van, a Varga Misi. Így van.

Magas, vékony, szemüveges, jóképű pali.

Jó, hát képfelismerés azért remélem, nem lesz.

És azt tudod, hogy ki volt a Vaslady, Margaret Thatcher?

- Ja, igen. Ő Anglia elnöke volt? - Hát, nem Anglia elnöke,

mert elnöke a Fehér Háznak van, hanem Anglia miniszterelnöke.

Apropó, ki az Egyesült Államok elnöke?

- Hát a Biden. - Az az, a Bidé bácsi!

És ki a francia elnök?

- Emmanuel Macron. - Így van.

Na, akkor kérdezek valami nehezet. Von der Leyen?

Az Ursula, igen.

Európai Bizottság elnöke.

Na jó, akkor ki volt az az asszony,

aki a jelentést készítette Magyarországról?

A legnagyobb ellenségünk, az kicsoda?

Milyen jelentés?

Szőke, bongyor, mosolyog mindig.

Úgy hívják, ahogy anyádat: Judit.

- Sar... Hát Sargentini. - Az az.

Szarkeverő!

Na jó, akkor most egy nehezet fogok kérdezni.

Ne nyúzzál most!

Ez most nagyon nehéz lesz. Te se fogod tudni.

Na, szia!

"Figyi, lassan elalszok, mert nagyon fáradt vagyok."

- Milyen lett a lekvár? - "Ez most borzlekvár lett."

Mármint...

Mármint borzalom?

"Basszus, Ábel, nem tudok semmit holnapra."

- Nagyon vicces. - "De nem viccelek!"

Persze. Janka, te vagy a legokosabb ember, akit ismerek.

"Tényleg, te hogy állsz? Megnézted a szimbolistákat?"

"Meg mi is volt még? Az ipari forradalom?"

Hát, a szimbolistákat úgy-ahogy, az ipari forradalmat meg még nem.

"De Ábel, ne már! Tényleg, tanulj meg három dolgot:"

"tényleg, egy évszám, egy név meg egy esemény. Az legalább kettes."

"Figyi, a Jakab tuti nem buktat meg, hogyha ezt a három dolgot tudod."

- Megmutatod a lekvárt? - "Nem. Ne már!"

- Na, légyszi. - "Én nem megyek már ki a konyhába."

Kapcsold be a FaceTime-ot!

- "Jaj, úristen, hogy nézek ki!" - Hát nem vagy egy Gina Lollobrigida.

"Az ki?"

Nem tudom. Apukám szokta ezt mondani anyukámnak,

amikor így panaszkodik a külsejére.

"Na, ez jó. Várj, felírom! Mi... mit mondtál? Gina Lollo..."

- Lollobrigida. - "Ó, nem! Janka, tanulnod kell!"

"Figyelj, Ábel, megyek. Három dolog, jó?"

"Csak három dolgot jegyezz meg, na! Puszi!"

Helló!

Rosszat álmodtál?

Nem emlékszem.

Az se biztos, hogy rossz volt.

Jucika!

Jucika! Jucika!

Nem kellene felébreszteni a gyereket?

- Miért? Hány óra? - 7:40.

Jaj, ne! Én is akkor kelek.

- Jó reggelt! Elnézést a késésért. - Üdvözlöm! Béresi Jenő.

Trem György. Jó napot!

- Lehetne egy kicsit sárgább még? - Hogyne.

Még egy kicsit.

Nem, nem, ez... Bocsánat, ez már sok. Egy kicsit vissza...

- Ez az! Nagyjából így, ez. - Aha.

Ti már a színeknél tartotok? Ennyire előrehaladott?

Igen, mi megtaláltuk, megtaláltuk a színt.

Jól van, az jó.

Szeretnék hallani egy pár részletet azért most én a házról, jó?

- Milyet szeretne? Hogy képzeli el? - Ez egy nagyon szép ház.

Jellemzői a boltívek, hullámok, terméskő.

Tehát a tető boltíves, hullámos, a lépcsőföljárat az kő.

Tehát a lábazat terméskőből van kirakva.

Odabent gyönyörű, hatalmas kandalló.

- Bocsánat, mennyi a költségvetés? - Százmillió, ugye?

- Igen. - Százmillió...

Tehát a kandalló mellett bal oldalon,

gyönyörű falépcső vezet az emeletre.

Ott az erkélykijárat szintén boltíves,

három egységből álló üvegajtóval.

Természetesen ezt követi a nappalinak a teteje, ami szintén...

Bocsánat, félbeszakíthatjuk?

Hogy olyan konkrét elképzelések ezek, hogy ez egyre inkább úgy tűnik,

hogy ez egy létező épület.

Hát, természetesen. Igen.

Jó, tehát ez a ház valahol már áll, ez föl van épülve, ugye?

- Tehát mi így értettük. - Igen.

Igen.

És akkor erről egy képet láthatnánk esetleg?

Képem nincs róla, mert az a régi mobilon van,

de talán van egy, van egy cikk, amiben... Pill...

- Itt van! Itt van, ez az. - Ez valami vicc?

Nem, én itt voltam a... Szóval én itt voltam a medencekarbantartó,

és én nagyon megszerettem.

- Maga most szórakozik velem? - Nem. Van pénzem.

Megkerestem az árát rá, egy részét meg örököltem.

És én nagyon megszerettem, és álmodok ezzel a házzal.

Jó, tehát akkor az az elképzelés,

hogy egy az egyben építsük fel a külügyminiszter úr házát.

Hát, tulajdonképpen igen.

Jó, szerintem a Szijjártó úr háza, hát, hányadosokkal többe kerül,

mint amilyen költségvetése önnek van most erre.

Igen, tudom. Nekem is megfordult a fejemben.

Persze, a telek sincs akkora nagy,

úgyhogy arra gondoltam, hogy lehetne egy kisebb...

- "Szia!" - Na, mi a helyzet?

Hát, remélem. Jó.

- "Ne aggódj!" - Boltból kell valami?

- Találtam egy elég jó melót. - Kinél?

- Dániában. - Dániában?

Hülyét kapok itt mindentől.

Parasztok a boltosok, a vendéglátósok,

mindenki rühell mindent, anyám orvosként egy rabszolga...

Felszállok a villamosra, több az őrült, mint a normális ember.

Jól van, nyugodjál meg, Balázska!

Összefutottam Fruzsival. Gyereket vár.

Á, szóval ezért van ez a hiszti. Na jó, erre most nincsen időnk.

Nézd, ezt még itt úgyis át kell húznod.

Hogy mi? Jézusatyaúristen.

Az istenit neki! Hát itt mi, mi a ló...sz van itt?

- Szia, apa! - Te kapcsoltad ki a hűtőt?

Nem.

Gondolt egyet, és magától kikapcsolt? Be van ez egyáltalán dugva?

Megnézem.

Be, most már. Szar ez a hűtő.

Ja, persze. Tudod te, mennyibe kerül egy ilyen?

Majd minden hónapban veszünk egy újat, nem?

- Tanultál? - Persze. De még tanulok.

Ábel, Ábel, várj csak!

- Van egy Túró Rudi. - Köszönöm!

Ó!

Basszus, basszus, basszus...

Te meg sercegjél, persze!

Telinyomják vízzel. Nem baj, majd mi, a prolik meg fogjuk enni úgy is.

- Szia, Gyuri! - Szia!

Mi ez a bűz? Kapcsold már be az elszívót!

- Hát bűzlik az egész ház tőlünk. - Tessék, be van kapcsolva.

- Gyerek tanult? - Nagyon remélem. Szobájában van.

- Add ide, szívem! - Nem adom!

- Jó, akkor fölvágom a paradicsomot. - Nem kell, majd én megcsinálom.

Édesem, mindent egyedül akarsz csinálni.

Inkább menjél el öltözködni.

Ilyenkor szoktál eltűnni a fürdőszobában háromnegyed órára.

Igen, meg még teregetni is kell.

Nem kell teregetni. Nem kell. A tükörtojás nem jó hidegen.

- Szia, anya! - Szia!

- Na, hogy haladsz? - Nem... nem tudom.

Amikor az ember sokat tanul, akkor van egy ilyen állapot,

de ez jót jelent.

Jó, anya.

Nem jössz be aludni?

Szeretem ezt a csendet.

- Vajon ők mit látnak belőlünk? - Ők?

- Ühüm. - Ezek ilyen tüchtig kis norvégok,

akik egyébként a '70-es években sokkal szarabbul éltek,

mint bármelyik szocialista ország.

Mit gondolnak?

Azt gondolják, hogy mi vagyunk a Balkán, a komcsik, a Trabant...

Az olcsó munkaerő, a hülyegyerekek.

Lehet, hogy csak most érkeztek meg, most szálltak le a géppel.

Akkor még nem is láttak semmit a városból.

Látod, ez az, amit igazán irigylek tőlük.

Mindjárt leérnek a Mészöly utca aljára, ott elfordulnak balra,

kicsit mennek még a Gellért térre,

aztán meglátják a kivilágított Szabadság hidat,

meg ezt az egész gyönyörű várost.

Hacsak ez az idióta ezt is el nem bassza nekünk.

Éppen akartam mondani, hogy ez milyen szép volt.

És nem bírod ki, csak behozod a politikát.

Nem kéne már kicsit kikapcsolni?

De az a baj, hogy pont erről van szó, édesem.

Itt nemsokára országok fognak elbukni.

Az ország az nem tud elbukni, György, mert az fekszik a földön.

Az ország az maga a föld.

Na, bementem.

Csak a holnapot éljük túl.

Peti! Elnézést, bocsánat. Peti!

Semmi baj.

Bocsánat. Gyere, Peti! Peti! Peti, gyere, menjünk haza!

Peti, gyere!

Gyere, Peti! Jó kiskutya!

- Dorka! Várj, várj, várj, várj! - Na?

Mondtam, hogy kell a kocsi nekem mára.

Mondtad? Mikor?

Ma lesz az interjú a Hargitayval. Tuti, hogy mondtam.

És?

És megbeszéltük, hogy el kell hoznom a Magist a cuccaival.

- Ki az a Magis? - Az operatőr. Tényleg kell az autó.

És most mi legyen?

Szálljak ki a gyerekekkel meg a cuccokkal, és menjünk busszal?

Mondtam, hogy kell. Basszus, megbeszéltük.

Komolyan mondom... Nem, nem is mondom.

De hogy valaki ennyire ne tudjon tervezni...

A Johanna el fog késni, Teó már most el van késve.

Odajövök, jó? Maradj ott, és akkor onnan kiveszlek.

Mit csináljak? Hívjak egy taxit?

Most már ne csinálj semmit! Meddig tart az interjú?

- Kb. ötig. - Az nem jó.

16:45-kor jön ki a Teó a szolfézsról, Johanna meg ötkor végez az úszással.

Az a Városmajorban van, hogyha nem lenne világos.

Gyertek! Apa jön értetek délután, jó?

- Most mi ez? Valami bosszú? - Bosszú? El kell hozni a gyerekeket.

A történészprofesszor úr életébe azért ez férjen már bele, baszd meg!

Ne haragudj! Tényleg úgy emlékszem, hogy mondtam.

Bocs a "baszd meg"-ért. Ügyes legyél!

Jó. Sziasztok!

Jézusom! Mit csinálsz itt?

Szevasz! Igazgatói utasításra elpakolok.

De én azt mondtam, hogy pakolj ki, hogy ezeket ki kell dobni a francba.

- Dehogy dobom. - De... de holnapután festés lesz.

És különben is, van digitális térkép, számítógép, projektor...

Hát ilyet már senki... Hát ki használ ma? Hiányzik a tenger.

Nem használjuk, de szépek. Nem dobjuk ki őket.

Egyébként egy festés nem nagyon fog segíteni.

Csak mondom, hogy ázik az egész, ott az ablaknál fölül. Látod?

Na jó, ez nem... ez most nem érdekel. Nem is ezért jöttem.

- Figyelj, Klári terhes. - Na!

- Szeptemberben szülni fog. - Szuper.

Én se vettem észre.

Szóval szeptembertől megkapod a tizedikeseket is.

- A tizedikeseket? - Aha.

Picsába!

"Szuper! Egy, két, há', és..."

- Jó napot, Balázs! - Jó napot, tanár úr!

Jó napot, tanár úr!

Jó napot, Janka! Visszakapom?

Igen, bár nem tudtam végigolvasni, de... de tetszett.

- Jegyzetelt is? - Ja, nem. Nem, ez... ez... Nem.

Kár.

- Tanár úr, magával akarok lenni. - Tessék?

Magával akarok lenni.

Nem... nem érdekel... nem érdekel a korkülönbség. Ez...

Engem nem választhat el 19 év magától.

Tényleg, én ezektől a társadalmi konvencióktól, hogy... nem...

Hogy ezek választanak el minket, szerintem ez, ez nem normális.

Egyszerűen tudom, tudom, hogy mi van bennem,

tudom, hogy mit érzek négy éve, amióta megláttam először magát,

és én, én soha nem éreztem ilyet senki, senki mással.

Fúha.

Hát, köszönöm, hogy elmondta.

Tiszteletben tartom az érzéseit, Janka,

de azért nem csak erről a 19 évről van szó, ami köztünk van.

Hanem még miről?

Hát figyeljen, egy párkapcsolatban ugye két ember van.

Jelen esetben, ha jól értem, én lennék az ellenkező oldalon.

Nekem feleségem van és két gyerekem. Mi így vagyunk egy család.

Tanár úr, nem azért mondom,

mert mindenki itt nagyon szereti a suliban, csak...

csak azért ez, hogy családja van... Hát se a szerenádon,

se a szalagavatón, se a déli bálon nem voltak ott, és...

És? Miért kellett volna látni őket? Nem értem az összefüggést.

Van, aki például azt hiszi a tanár úrról, hogy meleg.

Én tudom, hogy nem így van.

Jó, hát higgyék. Én nem foglalkoztam ezzel soha.

Nézze, vannak pedagógusok,

akik összekeverik a magánéletet a munkájukkal.

Én nem ezek közé tartozom, és ez így is fog maradni, teljesen.

Jó, de én akkor... akkor most nem tetszem a tanár úrnak?

Nem. Nem akarom megbántani, ne haragudjon,

de maga nekem egy okos, intelligens, fiatal lány.

Én nem tudok magára nőként nézni. Sajnálom.

Értem. Rendben.

- Itt vagyok. Bocsánat. - Helló!

Csak nem találtam parkolóhelyet.

Nem para. Figyelj, olyan kurva szar statívot kaptunk, hogy megőrülök.

Dumáltunk, de rájött, hogy téged várunk.

- És nem ideges? - Nem, de kurva meleg van.

- Tiszteletem. Maár Jakab vagyok. - Akkor önnel beszéltem.

Igen, és nagyon köszönöm, hogy eljött.

- Késett. - Igen, elnézést.

Ha... Egy tanács, mert ön még nagyon fiatal.

Ha késik, akkor még a bemutatkozás előtt kezdje azzal,

hogy: "Elnézést, késtem."

- Abszolút igaza van. Elnézést. - Én idős ember vagyok,

de tévedés azt hinni, hogy az én időm nem pénz.

Tudom, és bocsánat még egyszer. Egy pillanat!

Igen?

Miért nem pályázott? Ne beszéljünk a Frigyessel?

Ja, hát én most pont valami olyasmit szeretnék,

amivel majd esetleg később tudok... Így jó lesz szerintem.

És miért fontos ez magának?

- Amit mondtam a telefonban, hogy... - De most látom a szemét.

Ja, értem.

Tanár vagyok, a Dsidában tanítok.

Szeretném a gyerekeknek megmutatni, hogy olyan embertől hallják,

aki tényleg ott volt, hogy azt tanulják meg,

ami valójában történt.

Rendben.

Holnap lesz egy hasonló interjúnk a Czinkota Jánossal is.

Jancsival?

Igen. Ő már volt korábban az iskolában is.

Jó, jó, jó, jó. Csináljuk!

Szóval, itt vagyunk a Széna téren.

Gyakran jár erre, ahol a szovjet tankok ellen harcolt?

Nem, kint élek Gödön már elég régóta. Ha arra vonatkozik a kérdése,

hogy milyen emlékeim vannak, akkor erre azt tudom mondani önnek,

hogy mindenre pontosan emlékszem.

Ön már 1956. október 23-án részt vett a demonstrációkban,

vagy csak később csatlakozott a tüntetőkhöz?

A kérdést úgy érdemes föltenni,

hogy a mi szellemi fejlődésünknek mely pontján érkeztünk el oda,

ahhoz a bizonyos "nem"-hez. Na most ebben az esetben...

Igen, bocsánat, de az is fontos volna,

hogy a forradalom és a tüntetések állomásai,

tehát hogy az egész szerveződés nyilván nem tudatos és átgondolt,

mégis sikeres lefolyása,

amíg a szovjet csapatok nyilván meg nem támadták Magyarországot...

Tehát hogy érdemes volna kicsit, hogy ezt részleteiben tárgyaljuk,

hogyha lehet.

Hát, ha ez érdekli... Szilvás gombócot vacsoráztam.

Pontosan emlékszem még az ízére is.

23-án?

Október 24-én, aztán nem bírtam aludni,

elszöktem otthonról, és csatlakoztam a Széna téri hősökhöz.

- 24-én? - Igen.

- 24-én este? - Ma született bárány, igen.

Értem. És ezt követően?

Ezt követően toltuk a Déliből a vasúti kocsit barikádnak.

- Ebben is részt vettem. - És ezek mind 24-én történtek?

25-én. Hát hogy történtek volna már 24-én?

A parlamenti sortűz, a rádió... Nem volt még katonai stratégia.

Bocsánat, én úgy tudom, hogy 26-án alakult a Széna téri bázis.

Tényleg? Ott volt?

A barik... vagy a szerelvényt pedig csak később,

talán 27-én tolták oda a Déli pályaudvarról.

Ja, hát hogyha annyira ismeri a történelmet, akkor mégis mit akar?

Elnézést, bocsánat, én csak azért szőrözöm, hogy rendszerében lássuk...

- Jó, befejeztük. - De...

- Ez már túlmegy minden határon. - Elnézést.

Hát idekönyörög engem, és akkor...

Ráadásul késik pofátlanul. És még ki is oktat.

- Nem akartam kioktatni, bocsánat. - Anyja picsájába elmegy.

Ne haragudjon!

- Leszerel? - Igen.

"Jó, tudom."

"Akkor kezdjük el! Hozzunk egy csomó fát!"

Apa?

- Apa! - Basztikuli, kisfiam!

- Mi az? Kiborult valami? - Ki, persze.

Bocsánat.

Semmi baj. Ó, basszus! Nem baj, ez csak víz.

Csak öt percet kérek, jó? Öt percig hagyjatok dolgozni!

Jó. Hagyd most apát, mert dolgozik. Na, nincs semmi baj. Házit megírtad?

- Igen. - Oké.

"Másnak nem is volt konfliktusa vele,"

"és hát ez is azt hiszem, apa miatt. Vagy hát nem tudom."

- "Oké." - "Kerek volt?"

" Aha, tök jó volt, tényleg."

"Leállítottad?"

"Basszus, de hülye vagyok!"

Hallod, most jött ki a Bori, és utána én jövök.

Nem mesélsz valami sztorit? Akármit?

Mit mondjak?

Nem tudom, valamit, ami eltereli a figyelmem.

Jó...

Ez egy új cipő amúgy.

Ezt még így anyám vette pár napja, de ott se voltam.

Ez egy tök jó cipő, nem?

Nem, amúgy kurvára utálom, mert... mert így töri a sarkam hátul,

meg úgy nézek ki benne, mint valami ügyvéd.

Ügyvéd?

És ez zavar most, hogy valamilyennek néznek?

Hát, ja. Nem akarok semmilyennek se látszani.

- Azért mert Kisarc akarsz lenni. - Micsoda?

Semmi, ez egy Bëlga-szám.

Szabadi Janka!

Hajrá!

Köszönöm. Jó napot kívánok!

Trem Ábel!

- Ábel! - Köszi.

Jó napot!

- Jó napot kívánok! - Jó napot kívánok!

Hanyas tételt húzta?

Ha... hatos. "Az ipari forradalmak az újkorban."

Bocsánat, de én ezt nem tudom.

Biztos benne, Ábel?

- Biztos benne? - Azt hiszem.

- Új tételt szeretne húzni? - Igen.

Rendben, természetesen van rá lehetőség.

De tájékoztatnom kell,

hogy a maximálisan adható legjobb jegy a hármas lesz a feleletére. Jó?

Rendben.

Ábel, az ipari forradalmat azt tudod.

Hármas. Julius Caesar.

Rendben. Foglaljon helyet, készüljön fel!

Az '50-es évek végétől egészen '89-ig

a Kádár-korszakról beszélhetünk. '89-ben volt ugye a rendszerváltás.

Ebben az időszakban a bérek és a szociális juttatások emelkedtek.

Ezt az időszakot fridzsider- és gulyáskommunizmusnak is nevezzük,

mert gyengébb volt, mint a Rákosi-diktatúra.

A kultúrát három T jellemezte: ugye tűrt, támogatott, tiltott.

A politika erős propagandát nyomott a mindennapi életre.

Ez plakátokban, art deco stílusú plakátokban jelent meg leginkább.

- Köszönjük szépen. - Köszönjük szépen.

Szabadi Janka.

Az én témám a nagy földrajzi felfedezések.

A nagy földrajzi felfedezéseket a 15. és a 17. század közé tesszük.

Általában mindenki azt gondolja,

hogy Kolumbusz Kristóf 1492. október 12-én történt,

Hispánia szigetéről való behajózása az első, de közben...

...szóval a déli ültetvényesek a gyermekétől,

tulajdonképpen élő játékszerekként bántak az afroamerikai gyerekekkel.

Elképesztő felelet volt. Elképesztő. Tanár úr, fergeteges volt!

Nagyon büszke vagyok magára, Janka.

Igen. Igen, én köszönöm önnek ezt az élményt!

Köszönöm.

De hát nem kell sírni. Ez csodálatos volt, tényleg.

Trem Ábel!

Melyik tétel volt?

Julius Caesar.

Nem megy, Ábel?

Kérsz egy pohár vizet?

Ábel, nézzen rám!

Nyugodjon meg, jó?

Lélegezzen mélyet, nyugodjon meg, és kezdje el!

Melyik korról van szó?

Kér esetleg egy atlaszt?

Baj van, Ábel?

Ábel, miért van magán kokárda?

- "Szia!" - Szia, anya!

- "Na? Mondjad!" - Hát a művtöri ötös lett.

- "Aha..." - A magyar az négyes.

"Ühüm."

És a töri az...

- "Nem lett jó?" - Nem, nem lett meg.

Bocsánat, le tetszik ülni?

Köszönöm szépen, maradjon csak. Látom, most érettségizett.

Azért még vannak rendes magyar emberek.

Szia, apa!

Te már itt vagy?

Itt vagyok.

Elmondanád nekem, fiam, hogy mi történt?

- Megbuktam. - Igen, ezt tudom.

Anyád elmondta. Nekem nem vetted fel.

Neki se, csak a... csak ő volt a legutolsó nem fogadott...

Jól van, ez a része engem nem érdekel.

Elmondanád, hogy mi volt a történelemérettségi?

Szólaljál már meg! Vagy némasági fogadalmat tettél mára?

Megbuktál az érettségin. Tudod, kik buknak meg az érettségin.

Kihúztam az ipari forradalmat elsőre.

Igen, ipari forradalom, és?

Az volt az a tétel, amit nem az, hogy nem tudtam, csak... csak...

Hát így féltem tőle, és...

és ezért elég hamar mondtam, hogy inkább húznék egy másikat.

De azt már hármasért, ugye? Komolyan, fiam, nem vagy normális.

Most kapáltad el az egész életedet.

Lehet, hogy nem kellett volna, csak...

csak ott ültek velem szemben, meg...

meg is ijedtem, hogy mi van, ha nem fog menni.

Ezt nem hiszem el.

És mi volt a második?

A második ipari forradalom, vagy mi a fasz?!

- Nem, a Julius Caesar és a... - Julius Caesar és a...

- És a... - A címét nem tudod a tételnek, fiam.

Te, mi, így lebegsz itt?

Úgy látszik, nem papoltunk eleget.

Tudod, hogy ebben a családban ki bukott meg?

A senki.

Tényleg, senki.

Még az idióta unokabátyád, na, még ő is átment valahogy.

Hát ez szégyen. Julius Caesar, gondolom, az se volt meg.

- Azt se tudtad? Azt se tudtad. - De, azt... azt tudtam, csak...

Csak mi? Csak közben elhatároztad, hogy kukás leszel? Akkor tessék!

Tessék, ezt akkor gyömöszkölheted életed végéig, baszki!

Nem voltál ott, apa.

Én? Én nem voltam ott?

Én már leérettségiztem, fiam,

mint ahogy mindenki ebben a családban.

Te nem voltál ott, apa! Fél évig, fél évig basztatott az a csávó,

amióta volt az a fogadóórás balhétok!

Előtte se szerettem ezt a nagyképű faszt.

- Mi ez a hülyeség? - Ez nem hülyeség!

Jó. Julius Caesar. Na, mit mondtál Julius Caesarról?

Nem tudtam megszólalni, mert ez az ember végig,

végig basztatott. A Jakab utál engem... minket.

- Pikkel rám. - Persze, akkor ezért buktál meg.

Ezért buktam meg, apa. Ezért.

Láttam rajta, hogy végig kuncog magában, hogy a hülye fideszes fia.

- Végig ezen a kokárdán röhögött. - Hogy most mi ez? Hogy mi van ezzel?

Rajtam maradt ez a, itt ez a kokárda, és...

- Kokárda. - Nem voltál ott, apa.

Még... még meg is kérdezte, hogy ez meg mi a faszom.

Hogy mit kérdezett?

Azt, hogy... hogy: "Miért van magán kokárda?"

Jó, muszáj elmennem.

- A vizsgán? - Tessék?

- Hogy a vizsga közben kérdezte ezt? - Igen, igen.

De hogy a tökömbe nem tudod az ipari forradalmat?

- Szia! - Szia, anya! Megyek.

Várjál, várjál, várjál! Fölhívott apád, és elmondta.

Nézz csak rám! Nézz rám! Nézz már a szemembe!

- Tényleg az történt a kokárdával? - Igen. Mennem kell.

Sziasztok!

- Sziasztok! - Szia, Ábel! Hol a faszban voltál?

- Otthon voltam. Hol van a Janka? - Ő valahol ott.

- Nagyon kész van. - Te jól vagy?

Megvagyok. Köszi.

- Szia! - Szia!

Ott fekszik. Vittem neki vizet. Még nem ivott bele. Nem tudom...

Köszi.

Janka?

- Hogy vagy? - Megvagyok...

Janka?

Szeretlek.

- Már jobban vagy? - Ühüm.

Nagyon szar, hogy nem jössz az egyetemre.

Ja.

És mikor van a pótérettségi?

- Fingom sincs. - Ja, hogy utána se néztél?

De tényleg, meg se szólalni, ez akkora hülyeség.

Tudom.

Mi volt a legnagyobb hülyeség, amit valaha csináltál?

A legnagyobb hülyeség? Fogalmam sincs.

Mert a héten megyünk sirályokat etetni a Margit hídra. A Máté hívott.

Amúgy, amúgy szerintem az a legnagyobb hülyeség,

hogy... hogy belezúgtam a Jakabba. Tényleg, nem vagyok normális.

Akkor nem jössz?

Nem tudok. A húgommal végig lent leszünk a VOLT-on.

- És neked? - Nekem mi?

Hát neked mi volt a legnagyobb hülyeség?

Te mondtad ezt a hülyeséget.

Hát...

Nem tudom.

Hát a legnagyobb hülyeség talán az, amit még nem csináltam meg.

Amit még nem...

Na jó, szerintem felmegyek, mert nagyon fáradt vagyok.

De nagyon kösz, hogy hazakísértél megint.

- Nincs mit. Szia! - Szia, hülyeség!

Hú!

Bassza meg! Jakab, elaludtunk. A kurva életbe!

Gyerekek, ébresztő!

Apa és anya szépen elaludtak, úgyhogy nagyon kell sietni, jó?

Teó! Jó-jó, ügyesen. Kaki, pisi, fogmosás...

Jakab, légyszi, add ide a vajat és a szalámit!

Jó, mindjárt felpörgök, csak próbálom kinyitni a szemem.

Figyu, az lehet, hogy leteszed a kocsit a suli előtt,

ha végeztél a reggeli rohangálással? Itt nincs vaj.

Tegnap vettem. Ott van a középső polcon.

Ja, itt van.

De azt ugye tudod, hogy mindig ott van?

Na, az lehet?

Mi, kocsi? Teó, ugye már nem vagy az ágyban?

Ja, ma van az érettségi. Fel kell vennem azt a rohadt zakót.

Kakilok!

Jaj, bocsánat, nem tudtam. Ügyes vagy!

Megint teletöltötted a vízforralót?

- Nem válaszoltál. - Igen, persze, odahozom a kocsit.

Csak vigyél kulcsot, jó? Mert nem szeretnék bemenni.

Ja, bent van? Behugyozok.

Pisilj a kádba! Teó, gyere! Nincs erre idő. Gyere, fogmosás!

Nagyon-nagyon késésben vagyunk. Hat körül lesz egy ilyen fogadás.

Majd igyekszem, de hétnél előbb nem érek haza.

Mennyi az idő?

Elnézést a késésért! Jó reggelt kívánok!

- Márta, ne haragudjon! Jó reggelt! - Semmi baj, tanár úr.

Marci, ne haragudj!

Örülünk, hogy a tanár úrnak is ide tetszett térni végre. Hajrá!

Máté, ne haragudjon! Elnézést. Mehet!

A kétpólusú világ kialakulásáról fogok most beszélni.

Az előzményekkel kezdeném. 1945 után, a második világháború befejeztével

kialakult a kétpólusú világrend, és Európa két részre szakadt.

Az egyik rész a Szovjetunió,

a másik rész pedig az Amerikai Egyesült Államok területévé vált.

Az üzletekről szólt,

hogy gazdaságilag ne legyen több zsidó,

meg a pártban sem lehetett már zsidó.

1941-ben meg a házassági jogot...

És így sok ilyen gondolkodó volt, akik elkezdték így átgondolni,

hogy mi lenne jó a társadalomnak,

és így születtek meg a ma létező ideológiák is.

A legnagyobbak talán a liberalizmus, ami ilyen szabadságelvek,

és mindenki egyenlőségre megy eléggé.

A 15. és a 19. század között

körülbelül 20 millió afroamerikai embert szállítottak át Amerikába.

Ez szerintem nagyon jól leírja az embertelen körülményeket,

de pár déli ültetvényes a...

Ha kell még idő, nyugodtan üljön vissza öt percre még,

és dolgozzon rajta.

Az evangélikus és a református vallás,

ami így a katolikus mellett így kialakult a középkorban.

Hát, először is volt Luther, aki német volt,

és egy katolikus szerzetes,

aki elment Rómába, a Vatikánba,

és amit ott látott, az elszomorította,

és teljesen kihozta a hitéből, és ezért ugye megírta a...

Te, nem lehetett volna azt a gyereket átengedni?

- Nem. - Még bele tudok nyúlni, érted.

Figyelj, Marci, próbáltunk neki segíteni.

Kérdeztük, mi a baj, nem válaszolt... A forrásokat se használta, semmi.

Rontani fogja a statisztikát.

- Na, szevasz. - Szevasz.

- Hahó! - Ó...

Észre se vetted, hogy megjöttem, mi?

Nem, teljesen... Ó, basszus.

Kérdezem, de tényleg csak egy kérdés,

hogy ha az egyik gyerek a kenyérvágó késsel kergetné mondjuk a másikat,

akkor ez azért feltűnne?

Vagy csak amikor már spriccel a vér, és ráfröccsen a laptopodra?

Próbálok ezzel valamit kezdeni.

A Hargitay Elemér körbetelefonált mindenkinek,

hogy senki ne álljon velem szóba, úgyhogy...

Figyelj, más. Szerinted jó még a seggem?

- Berúgtál? - Szeretném, ha felhívnád a Tibort.

- Miért hívnám fel? - Mert azt mondta, hogy:

"Dorkácska, magának még mindig milyen kis feszes segge van."

- Tényleg ezt mondta? - Szó szerint. Paraszt.

- Szólni kell a HR-snek. - A HR-snek? Ez jó.

Miért nem hívjuk mindjárt az erkölcsrendészetet?

Vagy vonjunk be egy terapeutát. Egy évig járt a HR-ssel.

Valakinek szólni kell.

Neked kéne szólnod.

Neked, kedves, csodálatos Maár Jakab.

Ahogy elmondtam, fel kéne hívnod ezt a felfuvalkodott hólyagot,

és azt mondani, hogy: "Ide figyelj, Tibor, lefejellek a picsába,

ha még egyszer ilyen mocsadék dolgot akárcsak gondolsz is a feleségemről!"

Tényleg ezt akarod?

Egy kicsit.

Amúgy '56, oroszok lövik a kis magyar forradalmárokat...

Hogy akarsz erre most pénzt kapni?

Nézd, most jön a Dudu! Gyertek, gyerekek!

"Elénekli egy saját dalát."

"Working Class Man a címe. Hölgyeim és uraim, Dudu!"

"You know I'm just a working class man."

"Typical, literal, nothing serious."

Szóval már meg is beszéltétek. Hát ez nagyszerű.

Felveszlek, kitaníttatlak, kinevellek,

erre ahogy meleg a pite, máris lelépsz. Hát ez szuper.

Meg tudod egyáltalán mondani, hogy mi bajod van?

Minden.

Jaj, ez nagyon hülye duma, édes gyerekem.

Szabadság, az a te bajod.

Jaj, tudtam, hogy nem fogja megérteni, Gyuri bá.

Én haladni akarok. Azt akarom érezni, hogy tartok valahova.

Hát akkor tartsál valahová. Mit tudom én, menjél el Dániába!

Menjünk mind el Dániába, menjen el az egész ország Dániába!

És amikor ott már marha unalmas lesz,

akkor kerekedjen fel újra az egész ország, és menjen el Amerikába!

Ha ott is uncsi, menjünk el Madagaszkárra,

aztán menjünk el a Marsra!

Hat éve, mikor először jöttél be hozzám az építészirodába,

azt gondoltam, hogy ez egy ilyen elhivatott, igazi tökös gyerek.

Itt állandóan utálkozni kell.

Utálni kell a migránsokat, a buzikat, a tanárokat...

Vagy ha úgy nézem, utálni kell a NER-t meg Orbán Viktort,

meg a barátait. Már abból is kurvára elegem van.

Szerelmes vagy a Fruzsinába,

és kitaláltad ezt a hülyeséget, hogy Dánia.

Dehogyis! Nem, nem! Nem azért akarok elmenni,

hanem mert... a faszom ki van az egésszel!

Ide figyelj, Balázska!

Az én apám építészmérnök akart lenni, de kirúgták.

Hát nemesi család, érted.

Kirúgták, mert cipelte magával a történelmet.

Aztán jött '56, és akkor elmehetett volna, de nem ment el.

Nem ment el, mert akkor úgy érezte volna,

hogy örökre elveszítette ezt a harcot.

Ráadásul itt voltunk mi neki, a családja.

Aztán építkezésen kezdett el melózni a diplomájával.

Maltert cipelt, két kézzel építette a szocializmust.

És bár te akkor még nem éltél, de neked is építette ám, faszikám.

Aztán a Szabadság híd felújításán dolgozott.

És bár ezt soha nem fogjuk megtudni, állítólag sokat ivott, és lezuhant.

Meghalt a Szabadság híd felújításán.

És azóta én büszke vagyok arra, hogy ő itt maradt.

És amikor egy ilyen hipster csávó azt mondja nekem, hogy Dánia,

akkor nekem mindig ő jut az eszembe.

Tudunk már valamit?

Jó, hát akkor még várunk. Szia!

Én értem.

Én tényleg értem, Gyuri bá, csak közben az jut eszembe,

hogy anyám ilyen nevetséges fizetésért itt életeket ment,

miközben hogyha kimenne...

De meg akár én is. Tehát egyszerűen háromszor annyit tudnék keresni.

Ja, hogy a pénzről van szó. Fizetésemelést akarsz.

Nem akarok, nem. El akarok menni!

Az se lesz könnyű, itt hagyni anyámat.

Na, kijött?

Na, és mi van? Mondjad, mondjad, mondjad!

Mondjad már!

Megbukott?

Jó, majd otthon beszélünk, jó?

Ezzel meg mi a tököm van?

Szia, apa! Te már itthon vagy?

Jól van, a vérnyomásod tökéletes.

Feküdj fel oda, légy szíves.

Ja, a cipő...

Ne, ne, ne... Nem kell levenni a cipőt,

csak az ingedet gombold ki, légy szíves, egy kicsit!

Van ez a kattogás itt, meg ez a szorítás itt elöl,

meg alig tudok levegőt venni. Meg a szédülés...

- Aha. De most jól vagy? - Igen, jól.

Kettéhasad a fejem.

Megbukott a gyerek.

- Ábel? - Igen.

Történelemből.

Van neki ez a történelemtanára.

Tudod, ezt egyszer én már meséltem neked szerintem.

Aki, hát finoman fogalmazva is egy... hát, egy fasz.

De most tényleg. A holokausztot, azt Á-tól cettig.

Saul fiától a Terror Házáig mindent megnézetett velük.

Hát ilyenek, komolyan. Ezt nem meséltem neked,

hogy elmentek a Terror Házába megnézni a holokausztkiállítást.

Érted, pincétől a padlásig.

A kommunizmus áldozataira meg valahogy már nem maradt idő.

Ja, mert az a 40 év már nem annyira fontos.

Megnézték A tanút, meg meghallgattak valami Beatrice-számot,

azt' kész, köszönöm, ennyi volt. Elheherésztek rajta.

Tényleg, én... én... Nem, meséltem én neked ezt a pacákot,

hogy én ezzel már egyszer összekaptam egy fogadóórán.

- Tudod, ilyen visszakérdezős típus. - Ott, a Dsidában?

Igen.

Gondolom, szabadelvű fiatalember, ha jól értem.

Alig múlt 40. Na de várjál, mert most jön a lényeg.

A gyerek mellére ki volt tűzve a kokárda.

Kokárda?

Hát tudod, így rajta maradt a zakóján.

A gyerek meg azt mondja, hogy emiatt buktatták meg. Cseszekedtek vele.

Te, én tudom, hogy az Ábel nem kitűnő tanuló, de azért nem hülye gyerek.

És hogy ez a tanár állítólag még így bele is kérdezett,

hogy mi ez a kokárda.

"Mi ez a kokárda?"

Hát én mindjárt megmérem a saját vérnyomásomat.

Most ne beszélj egy kicsit, Gyuri, légy szíves.

Olvasom valami zenész fickónak az interjúját.

Ez is azt mondja: "Szeretem ezt az országot."

Kurva anyád, hogy nem tudod kimondani azt a szót, hogy "hazám"!

Mert ciki, mi?

Nap mint nap sároznak bennünket.

A belgák, a németek, a franciák.

Nácik vagyunk, meg komcsik vagyunk, meg érted, ami éppen jön.

De magyarok, hát az aztán...

Én csak...

Mi lesz most a gyerekkel?

- Jó estét! - Jó estét!

Vagy jó napot, már...

"Dózsa utca 7."

Akkor a Török Ignác 9-be, jó?

" Dózsa. Dózsa utca 7. 17:35."

" Tíz perc múlva ott tudok lenni."

" Kistestű kutyával utazna."

- Köszönöm szépen. Alászolgája! - Viszlát, doktor úr! Önnek is!

" Le-föl-, ki-be, által menve,"

"hajba kapva, szájról szájra..."

"Le-föl-, ki-be, által menve, hajba kapva, szájról szájra..."

"Le-föl-, ki-be, által menve, hajba kapva, szájról szájra..."

"Le-föl-, ki-be, által menve, hajba kapva, szájról szájra..."

"Le-föl-, ki-be, által menve, hajba kapva, szájról szájra..."

"Le-föl-, ki-be, által menve, hajba kapva, szájról szájra..."

"Le-föl-, ki-be, által menve, hajba kapva, szájról szájra..."

"Le-föl-, ki-be, által menve, hajba kapva, szájról szájra..."

"Le-föl-, ki-be, által menve, hajba kapva, szájról szájra..."

"Le-föl-, ki-be, által menve, hajba kapva, szájról szájra..."

"...száll a hang!"

Helló, szia! Bocsi a zavarásért.

- Hajnal Erika vagyok. - Aulich Anna.

Örülök. Szóval az van, egy kicsit zavarban vagyok,

de hogy szomszédok vagyunk, alattatok lakom,

és hogy áthallottam, vagyis hogy így hallottam, hogy...

Jézusom, ennyire vékonyak a falak?

Nem... Mármint hogy így nyitva volt az ablak.

Tudod, a fürdőnél van az a kéményszerű cucc, az a...

- A lichthófra gondolsz. - Igen. Szóval ott hallottam, hogy...

" Hej, ez a kislány meg sem hallja,"

"mitől bús a szép muzsika,"

"mitől rí az égi felhő, aprájában hull az eső."

Halló? Jó napot kívánok!

Hajnal Erika vagyok, újságíró a Magyar Napoknál.

"Jó napot kívánok! Igen?"

Kicsit fura lesz, tudom, de... ja, a fodrászától van meg a telefonszáma.

- "Az Evelintől?" - Igen, igen.

Tegnapelőtt volt egy utasa, aki egy érettségizős fiúról beszélt.

"Az a kokárdás fiú?"

Aha, igen, igen, igen. Nem tudja véletlenül, hogy ki volt?

"Bocsánat, mit mondott, ki maga?"

Hajnal Erika vagyok, újságíró a Magyar Napoknál.

"Cikket fog írni erről? Akkor előre mondom,"

"hogy nem szeretném, ha megemlítené a nevemet."

Nem, nem, dehogy. Mármint igen, cikket fogok,

de ez most csak egy magánbeszélgetés, nem interjú vagy ilyesmi.

"Értem. Szerintem az egy doki volt."

"Újpesten vettem föl, ott a Virág utcánál."

"Azt hiszem, az egyik páciensének a gyerekével történt. Talán."

Jó, köszönöm nagyon-nagyon szépen. Elnézést a zavarásért.

- "Semmi vész." - Szép napot! Viszonthallásra!

- "Viszhall!" - Viszhall!

Egy fiúról szeretnék érdeklődni, aki kokárdát viselt az érettségin.

Nem hallott véletlenül erről a...

Szuper, akkor maga az.

Magyar Napok.

Igen, igen. Köszönjük. Hát, dolgozunk, igen.

Egy cikket.

Elné... Még egyszer a nevet...

György, igen. És a fiának még egyszer...

Ábel.

Halló? Szia, Sándor!

Figyelj, tudom, hogy ma reggel volt a szerkesztőségi,

csak az van, hogy rábukkantam egy erős sztorira, és most...

Igen, helló. Figyelj, most nem érek rá.

Majd délután, a szoboravatáson elmesélem, jó?

Emléktáb... Igen, emléktábla-avatás.

Kettőtől ott leszek, igen. Igen, igen, igen.

Hahó!

- Hahó? - Jó napot!

Jó napot kívánok! Elnézést a zavarásért. Nem tudom,

hogy jó helyen járok-e, de lehet, hogy ön is tud nekem segíteni.

Egy Trem Ábel nevű fiú ebbe az iskolába jár?

- Ön a rendőrségtől van? - Nem, nem, dehogyis.

Nem, cikket szeretnék írni az érettségiről.

Értem. Jaj, nagyon köszönjük az érdeklődést.

Az a helyzet, hogy az ilyen ügyeket csak írásban lehet nálunk intézni,

mert nekünk is engedélyt kell kérni a... a központtól, úgyhogy...

Milyen központtól? Vagy hogy van ez? Mert nem...

A tankerület. De itt jön az igazgató úr.

Esetleg ő...

- Jó napot kívánok! - Jó napot! Miben segíthetek?

A hölgy újságíró, és cikket szeretne írni az érettségiről.

Hát mi nagyon szívesen nyilatkozunk,

de minden nyilatkozat engedélyköteles sajnos, ami az épületben van.

Jó, ezt nem tudtam.

És minden kollégánk nyilatkozata is engedélyköteles.

- Melyik újságtól jött? - A Magyar Napok.

Magyar Napok...

Igen, és Trem Ábel esetéről szeretnék írni.

Ja, hát miért erről akar cikket írni?

Hát miért nem a szépen felújított tornateremről?

- Kokárda volt a mellkasán. - Hogy micsoda?

Igen. Ha jól tudom, ez közrejátszott abban, hogy... hogy ő megbukott.

Hát ez egy marhaság.

És mondtam már, hogy nem nyilatkozhatom.

Különben benne sem voltam, szóval... Ugye ezt nem vette föl?

Nem rögzítette a telefonjával vagy a...

Nem, dehogyis. Nem.

Mert ez egy magánbeszélgetés, szóval ez nem egy hivatalos...

És ha a jövőben ebből fel szeretne használni valamit, akkor én...

Ne használja már föl, jó?

Jó, rendben. Rendben. Elnézést a zavarásért.

- Na jó, dolgom van. Sietek. - Köszönöm. Viszontlátásra!

- Tényleg nagyon sajnálom. - Köszönöm. Nem, ez van.

Halló? Szia, Ábel! Hajnal Erika vagyok, újságíró,

és azt szeretném kérdezni, hogy zavarlak?

Szia, Sándor!

Az van, hogy lekéstem.

Sajnálom.

Jó, figyelj, az van, hogy ha kamuzni akarok,

akkor azt mondom, hogy beteg vagyok.

A Dsida Jenő Gimnáziumban megbuktattak egy diákot, mert...

mert rajta volt a kokárda az érettségin.

"És?"

Mi és? Azt ne mondd, hogy ez nem egy sztori!

És most kéne kijönni vele, mert ugye most folyik az érettségi.

Ma este vagy holnap reggel.

Halló? Jó napot, tanár úr! Hajnal Erika vagyok, újságíró, és...

Zavarom? Trem Ábel érettségijéről szeretnék egy cikket írni.

Nem akar, vagy nem tud?

A Magyar Napoktól.

Igen, tudom, hogy nem nyilatkozhat, de szerintem ez nagyon fontos ügy.

Közügy. A kokárda miatt is.

Értem, értem. Sajnálom. Rendben, azért még lehet, hogy fogom keresni.

- Ábel? Helló, szia! - Szia!

Erika vagyok. Velem beszéltél telefonon.

- Ábel. - Köszi, hogy eljöttél.

Bocsi a késésért, csak olyan napom volt... Nem vártál sokat, ugye?

- Nem. - Jó, szuper.

- Egy cigit én is kérhetek? - Persze, vegyél nyugodtan.

Köszi.

Helló, sziasztok! Mit hozhatok nektek?

Szia! Én egy kávét kérek szépen, meg egy pohár vizet.

Most tényleg, ki van írva, hogy nem dohányzó. Miért...

Mit csináljunk még? Mit kell ezzel... Ott van hátul hamutál.

Bocs, most érkeztem. Nem láttam. Azt hittem, hogy így...

Miért nem lehet... Most tényleg, nem hiszem el ezt.

Oké, menjünk, mielőtt megver. Azt hozod, légyszi?

Aha. Tőlem így meg se kérdezte, hogy mit kérek.

Ezt szerintem tanítják, komolyan. Nálunk is pont ilyenek. Hihetetlen.

- Mármint, hogy érted, hogy nálatok? - Kolozsvári vagyok.

- Ja. De jó. - Na jó, akkor...

Ezt így felveszed?

Igen, de... Mármint ne ijedj meg, nem interjú vagy valami,

hanem csak így, ha szeretnék idézni, akkor hogy legyen.

- A biztonság kedvéért. - Jó.

Ja. Jó, hát kezdjük azzal, hogy kicsit mesélj magadról!

Mutatkozz be: ki vagy, mi vagy... Ilyenek.

Jó. Hát...

Hát ugye Trem Ábel vagyok.

18 éves.

És hát ugye idén érettségiztem volna.

Tényleg, amúgy hogy ment a többi? Mármint ami nem történelem.

Hát, a többi amúgy így tök jól ment. Hát, a magyar például ötös.

Na, tök jó. Szuper.

Ja, nem, az pont nem. A művészettöri lett ötös.

Az is jó!

A magyar csak négyes, a matek meg hármas.

Az szuper. Én mindig szar voltam matekból.

Úgyhogy gratulálok, tök jó!

Köszönöm!

- És akkor kokárda volt rajtad, ugye? - Igen.

De miért?

Hát, igazából csak véletlenül így rajta maradt a zakómon,

még március 15-éről, és elfelejtettem levenni.

- Durva. - Mármint mi durva?

Hát, hogy apámnak egyszer március 15-én így,

így hátulról kapott egy ilyen pofont a tarkójára.

- Egy ilyen tockost? - Igen, tockost, ja.

Nem tudom, nem emlékszem.

Vagyis én kicsi voltam, amikor mesélték, szóval nem...

Csak mesélték, ja.

De amúgy olvastam, hogy volt ilyen Magyarországon is,

még a szocializmusban. Mindegy, durva.

- Ühüm. - Mesélj erről a tanárról.

"Igen, még én kérdem, hogy miért köhögsz. Mi történt?"

"Csend? Hoppá! Beletenyereltem valamibe?"

- "Igen? Halljam!" - Jó.

- "Könnyíts a lelkeden! Mi történt?" - Akkor mama mondta.

- "Aha, de szeretném tőled hallani." - Igen, elkezdtem cigizni, na.

"És miért kezdtél el cigizni?"

"Tudom, a világ leghülyébb kérdése a miért,"

"de miért kezdtél el cigizni?"

Csak.

"Mi jó származik neked abból, hogy cigarettázol, te?"

"Tönkre megy a hangod, tönkre megy a bőröd, tönkre megy a tüdőd."

Jó...

"Könnyebben leszel beteg, lerobban az immunrendszered. Soroljam még?"

Jó, oké, tudom. De most...

Most nem fogok örökre, most... most egy...

Várj csak egy kicsit, mert... Hűha, egy kicsit lehalkítalak, jó?

Egy pillanat! Mindjárt... Halló? Szia!

- "Szia, Erika!" - Szia, Sándor! Na?

"Nagyon jó lett a cikk, gratulálok."

Komolyan? Akkor tetszik?

"Holnap ezzel nyitunk reggel. Ez lesz a vezető."

Hát ez... ez nem... Szuper. És akkor minden marad így?

Vagy még valamit kell csináljak, vagy...

"Nem, még dolgozni kell a cikken. Valami címet még adunk neki,"

"meg át kell kicsit szerkeszteni, meg egy leadet kell írni neki."

- "De... de nagyon rendben van." - Jó. De hogyha mondod,

akkor szívesen még dolgozok rajta, merthogy még simán belefér most.

"Nem, ez már itt van, itt van nyitva előttem a cikk,"

"úgyhogy ezt most már végigcsinálom. Tehát te most már pihenjél."

- Biztos? Mert... - "Ez tök rendben van így."

Na jó, oké. Jó, hát akkor holnap reggel.

- "Kösz szépen." - Jó.

- "Akkor holnap reggel, így van." - Oké.

"Pihenjél! Jó pihenést, szia!"

- Jó éjt neked is! Szia! Szia, szia! - "Szia, szia!"

"Te, jól hallottam? Jól hallottam?"

Ezek szerint.

"Azta! Gratulálok, te! Persze ez nem ment fel a dohányzás ártalmai alól."

- Jól van! - "De gratulálok!"

Köszi.

Baszd meg!

Faszom!

Itt van!

Van még?

- Szia, Erika! - "Szia!"

- Figyu, hogy... Ábel vagyok. - "Igen, igen. Szia, Ábel!"

Szia! Szóval hogy most láttam a cikket, és...

"És van benne valami elírás?"

Nem, nem, nem, csakhogy... ez a cím egy kicsit, hát erős, nem?

"Igen, a címet azt a szerkesztő adja. A szerkesztő."

Ja, a szerkesztő?

"Igen, igen, azt nem tudtam. Szóval igen."

Jó. De akkor ezen már így nem is lehet változtatni, vagy valami?

"Nem, nem, nem, sajnos nem. A címeket azt mindig ő adja."

"Soha nem nyúlunk bele, úgyhogy..."

"Kokárda miatt bukott meg egy budapesti diák"

"a történelemérettségin, számolt be róla délelőtt a Magyar Napok."

"A napilap cikkéből kiderül,"

"a belvárosi Dsida Jenő Gimnázium keddi szóbeli érettségi vizsgáján"

"zakóján kokárdával jelent meg az egyik végzős diák."

"Ezt történelemtanára szóvá tette a vizsga közben,"

"és ezután a bizottság meg is buktatta a fiút,"

"aki személyesen mesélt az esetről a Magyar Napoknak."

"A tanár és az iskola részéről még nem adtak ki nyilatkozatot."

Mégis hogy a fenébe történhetett ez meg, Jakab?

Nevetsz? Nevetsz, baszd meg? Ne nevessél!

Neked fogalmad sincs, hogy miről van szó.

Nekem kell majd beszélnem a gyerek apjával.

Én beszélek vele.

Én kapom majd az üzeneteket.

Tudod, hogy honnan kapom majd az üzeneteket? Tudod?

Amikor majd kulturáltan eltávolítanak innen,

az nem lesz olyan nevetséges, akkor majd nem fogsz így nevetni.

- Nem lesz ilyen vicces, ugye? - Édes istenem, Marci...

Ne marcizzál! Te nekem ne marcizzál, baszd meg!

A gyerek magán hagyta a kokárdát.

Ez nem egy politikai vagy egy jobboldali demonstráció volt, érted.

Ez még a cikkben is benne volt.

Ki kell adnunk egy nyilatkozatot.

Nyilatkozatot? Miről?

Hát egy nyilatkozatot a... Faszom se tudja.

Arról, baszd meg, hogy például bocsánatot kérsz esetleg.

Anikó! Anikó, énekpróba? Énekpróba júniusban az évnyitóra?

Anikó! Anikó, ne már!

Ezt nem hiszem el.

Márta, maga ott volt. Mondja már el, legyen szíves, hogy mi történt.

Igen, igen. Hát, szóval... igen.

Értem az igazgató úr energiáit. Iszonyat áradnak, értem.

Sőt, érzem az ügy súlyát, de hát tény,

hogy az a nemzeti színű kokárda az ott volt.

És hát az is, hogy a fiú...

tényleg meg... megkukult.

Ki fognak csinálni minket.

Én meg nyílászárócsere...

Ezeknek? Meg biciklitároló.

Kaiserslauterni osztálykirándulás?

Nem vagyok normális.

Ne hülyéskedjél már. Holnap már senkit nem fog érdekelni.

Kokárdát viselt az érettségi alatt.

Hogy erről mi a véleménye?

Hát elég szomorú vagyok, ha ezt a kokárdát így leminősítették.

Jól érzem akkor magamat, ha van bennem olyan külsőség is,

amivel meg tudom mutatni, hogy magyar vagyok.

Ez a nemzeti jelkép. Március 15-ére emlékezünk,

ugye nemzeti ünnep, '48-as szabadságharcra.

Az szerintem, az elítélendő, hogyha azért megbüntetnek valakit.

Ez épp olyan, mint hogyha a keresztet levetik a nyakáról.

Ha így jártak el vele szemben,

nyilván nem fog semmilyen jogi lépést tenni,

de akár tehetett is volna, vagy tehetne.

Van egy ilyen nemzeti összhang, nemzeti összefogásszerű érzés bennem,

és ezt nem tudom eltüntetni, vagy nem is akarom eltüntetni.

És a kokárda is ezt jelképezi nekem, hogy magyar nemzet és Magyarország

Az ideális az lenne, ha a politika nem kerülne be az iskolába.

Ez nyilván elkerülhetetlen.

Nem mindenhol vannak megfelelő tanárok.

A fiatalokat hazaszeretetre kellene nevelni, azonkívül hitre is.

A hazaszeretet fontos, hogy tudják, hogy hol vannak a gyökerek.

Az a bizonyos másik oldal a kokárda jelentőségét,

kicsit patetikusan fogalmazva, sárba tiporta.

Szerintem nem ettől leszek igazán magyar vagy hazaszerető.

Az iskolában hordtam, azóta nem igazán.

Hát, március 15-én szoktam, igen, és egyébként büszke vagyok rá.

Egyéb ünnepekkor nem, mert azt gondolom,

hogy igazából ez, ez belülről van az embernek.

"Huss!"

- Árnyékba, Gyuri. - Ott az árnyék.

- Hol? - Ott.

De ott meg csak árnyék van.

Istenem, most akkor napon akarsz lenni, vagy az árnyékban?

Mit szeretnél, édesem?

Apuci, azért jöttem, hogy strandon legyek,

hogy majd napozzak is, ha majd kisüt a nap, meg árnyék is legyen.

Jó, akkor majd vagy a napon vagy, vagy az árnyékban.

Olyan egyszerű ez, mint az ék.

Megnéztem, 11:25-től sütni fog.

Jó, 11:25-re pont ott lesz a nap.

Kellett volna hozni napernyőt.

Így is már eljöttünk a halál faszára a medencétől.

- Jó, akkor legyünk itt! - De most ne sértődj már meg, életem!

Úszás közben azon gondolkoztam, amit az igazgató mondott.

Hogyha rendkívüli helyzet van, betegség...

Gyuri, ejtsük ezt a témát.

...ilyesmi, akkor meg lehet ismételni az érettségit.

- Nem is figyel. Nem is érdekli. - Mit csinál?

Halott katicákkal játszik.

Nem is halott, csak úgy csinál. Ez egy ilyen védekezés.

Bocs... Sziasztok!

Bocsánat, nem akarlak nagyon megzavarni benneteket,

csak vacillálok már egy ideje.

Csak azt akarom mondani, hogy veletek vagyunk!

Elnézést, ismerjük egymást valahonnan?

Bocs, hát én a Maklári Gábornak vagyok az apukája a Dsidából.

- Ábel ismeri őt. A suli... - Maklári Gábor?

Fogd be a füled! Csak azt akarom mondani,

hogy elmennek most már tényleg ezek a büdös picsába!

Magyarok vagyunk, nem? Már az is baj? Na, sziasztok!

Halló?

Igen, én vagyok.

Igen?

Tessék? Bocsánat, csak nem hallottam. Milyen... milyen kabinet?

Komolyan? Hát...

Aha, igen. Köszönöm szépen. Hát ez hihetetlen.

Most hirtelen azt sem tudom, hogy mit mondjak.

Igen-igen, felsőfokú, igen.

Aha, szuper. Köszönöm, köszönöm szépen.

"Dandandóri, dandandóri, dandandóri..."

"Dó dó ré dó ti dó szó szó lá ti, dó dó ré dó szó szó."

"Dó dó ré dó ti dó szó szó lá ti, dó dó ré dó szó szó."

"Mi mi mi ré mi fá mi ré fá, mi mi mi ré mi fá mi ré fá,"

"mi dó ré dó ti dó dó."

- Szia, Janka! - Helló!

- Milyen volt a VOLT? - Ábel, mi ez az egész?

- Micsoda? - Te mit képzelsz magadról?

Hogyhogy mit?

Van fogalmad arról, hogy mit művelsz?

Mi ez a hülyeség, hogy a Jakab basztatott, emiatt te lefagytál?

Hm?

Itt van. Itt van fent ezen a szaron.

"Budapesti diákot megbuktatott a tanára az érettségin,

mert kokárda volt rajta." Ez mi?

- Tényleg basztatott. - A kokárda miatt?

Amiatt is, igen.

Honnan a fenéből veszed ezt a sok faszságot, de tényleg?

Jakab, segíteni akart, mert látta rajtad, hogy egy gyökér vagy.

Mármint bocs, de tényleg ez a helyzet.

Nem tanulsz, oké, rendben, azt csinálsz, amit akarsz, elfogadom.

De mit ártott neked ez az ember? Nem csinált semmit, és családja van,

kisgyereke, és te meg kirúgatod? Hogy teheted ezt?

Janka... Baszd meg, nem a te apádat cikizi ez a fasz.

- Mivel cikizi? - Hogy hülye fideszes.

Folyamatosan nyomja ezeket a... ezeket a cinikus faszságait.

- De mit? Mit? Mit nyom? - Te azt hiszed, baszd meg,

hogy én nem hallom, amikor a hátam mögött pofázik?

Nekem persze nem meri mondani, de attól még visszahallom mástól!

De mit mond? Azt mondja, hogy minden fideszes gyökér?

Baszd meg, ne játszd már ezt a... ezt a szent hippi csajt!

Tudom, hogy te is mit gondolsz az apámról.

Hogy jön ide az, hogy én mit gondolok?

Az kurvára mindegy, hogy én mit gondolok. Arról beszélgetünk,

hogy miért kell bemocskolni ezt a szerencsétlen embert.

Szerelmes vagy a Jakabba. Baszd meg, amikor alszol,

akkor is látni a szemeden, ahogy remeg,

hogy folyamatosan ezen a szakállas faszon pörögsz.

És neked ehhez mi közöd van?

Hogyhogy mi közöm van? Szerinted nekem nincs közöm hozzád?

Nem, nincs.

Janka, baszd meg, én féltelek téged. Ez egy 40 éves...

Te engem ne féltsél, légy szíves!

Miért ne féltselek? Talán téged nem kell félteni?

Nekem nem kell semmi egy ilyen embertől, mint te.

- Persze. Hányszor vigyáztam rád? - Leszarom, Ábel.

Már rég megbaszott volna valaki valamelyik bokorban,

ha én nem vagyok.

Inkább erőszakoljon meg valaki,

mint hogy egy ilyen szar, sunyi ember barátja legyek, mint te.

Ezt most komolyan mondod?

Igen, olyan komolyan mondom, mint a szar.

És hogyha nem mondod el mindenkinek az igazat,

azt is le fogom tagadni, hogy valaha is ismertelek.

- Helló! - Szia!

- Gyerekek? - Alszanak.

- Ja, bocs. Hogyhogy? - Elfáradtak.

Hol voltatok?

- Tudod, hol voltunk? - Gondolom, a játszótéren. Nem?

Miért nem mondtad, hogy megbukott ez a fiú?

Kicsoda? Trem Ábel?

Ne szórakozz már, sose kérdezel a munkámról.

Tessék?

Nem úgy értettem. Én se szoktam mondani.

Igen, van ilyen. A diákok néha megbuknak.

Nagyon ritkán. Talán kettő volt az elmúlt 11 évben, de igen.

- Ülj már le, légyszi! - Nem úgy volt, hogy indultok?

Hát majd, ha fölkeltek. Összecsomagoltam.

Vizes a pólóm.

- Igen? - Tényleg nem mondott semmit?

Nem hiszem el, hogy te is ezzel basztatsz.

Ki basztat téged bármivel?

Senki. Nekem aranyéletem van.

Mondjuk, ki fognak rúgni, a Hargitay Elemér az kicsinál egy életre,

de engem nem basztatnak, tényleg.

Elvégre az a 188 ezer forint ki a tökömnek fog hiányozni.

- Jó, ezt meg megoldjuk valahogy. - Persze.

- Máriáék kisegítenek, vagy anyám. - Nem, nem, nem, nem, nem.

Nem fog segíteni senki, mert én ezt nem fogom lenyelni.

Jakab, szeretném tudni, hogy mi igaz ebből a cikkből!

Ebből a cikkből pont annyi, mint... mint... mint a királyi tévén,

meg a kormányinfón, meg egy Orbán-beszédben.

Pont annyi igazság van benne!

De miért kérdezted meg tőle, hogy miért van rajta a kokárda?

Miért? Mert ha kalap van rajta, azt is megkérdezem!

Pszt!

Kivéve, hogyha zsinagógában vagyunk, vagy hogyha most elkezd havazni kinn,

akkor azért annak van létjogosultsága,

hogy azt mondom, hogy mi ez az idő, baszd meg?

Ne ordibálj már! Felkelnek.

Nem provokáltam, csak megkérdeztem, érted?

Az emberek kérdéseket tesznek fel, hogyha nem értenek valamit,

vagy valamit furcsának találnak.

Tehát az elő nem fordulhat,

hogy a te kérdésed az valakinek mondjuk nem esik jól.

Nem értem, hogy mit akarsz ezzel.

Azt, hogy a kibaszott egoista fejeden túl nem látsz semmit.

Oké, egy olyan világban szeretnék élni,

ahol ez a kérdés nem kellemetlen, nem sértő, ahol fel lehet tenni.

De nem ez a világ van, Jakab.

Ez a te belső világod, a te saját kis zárt világod.

Ahova egyébként nem engedsz be senkit. Minket se.

Tudod te, hogy milyen kurva megalázó?

Tudod?

11 év.

Az egész elmúlt 11 év diákjai, az osztályom, a gyerekeim,

ők most mind azt gondolják, hogy én egy szar vagyok.

Szitakötőn.

- A játszótéren. - Tessék?

- A Szitakötő játszótéren voltunk. - Vérmezőn? Ott futottam.

- Tudom. Láttalak. - Láttál? És miért nem szóltál?

Nálam volt a telóm is.

Nem tudom.

Csak ültem ott, láttam, ahogy futsz...

És távol voltál.

Pont ott, ahol vagy.

Itt vagyok.

Nem, nem vagy itt.

Csak kérdezel, és fáj minden kibaszott kérdés,

mert mindegyik azt jelenti, hogy nem vagy itt.

"Gyerekek? Alszanak? Elfáradtak? Hogyhogy? Nem indultok?"

"Kaja van? Hol a vaj?"

Azt se tudod, hogy melyik jár úszni, meg melyik jár szolfézsra,

mert ezen a kibaszott sértettségen, meg gyűlöleten túl nem látsz semmit!

És igen, igen, lehet, hogy ennek a fiúnak fájt az, amit te kérdeztél!

" A csitári hegyek alatt..."

"régen leesett a hó."

"Azt hallottam, kisangyalom,"

"véled esett el a ló."

"Kitörted a kezedet,"

"mivel ölelsz engemet?"

Jó napot! Én az Ábelt keresem.

- Jó estét! Még nincs itthon. - Jó estét, tanár úr!

- Jó estét! - Ábelt keresi a tanár úr.

Hát, őt mi is.

- Jó estét! Próbálta már hívni? - Nincs meg a száma.

A címet is csak nagyon nehezen tudtam kikönyörögni a titkárságon.

- Csak beszélni szeretnék vele. - Pillanat, megnézem.

06 30 294 22 17.

Én sokszor a sajátomat se tudom. A sok PIN-kód meg kapukód...

Én egyszer az egész telefonkönyvet benyomtam.

De ez, gondolom, így van az évszámokkal is, nem?

- Bocsánat, nem figyeltem. - Jöjjön be, tanár úr!

Nem, köszönöm. Nem akarok zavarni.

De, de, de... Fáradjon be!

Menjen be, és a gyerek szobájában nyugodtan telefonálhat.

- Esetleg valamit kér inni? - Nagyon kedves, de nem, köszönöm.

Hát, sajnos nem veszi föl.

De nem baj, akkor jöjjön be.

Nem, tényleg nem zavarok, meg késő is van.

Nyugodtan foglaljon helyet.

Bármelyik pillanatban jöhet.

Ígérem, nem leszek erőszakos. Nézze csak, ide tettem ezt a kis rétest.

- Nem én csináltam. - Cipőt leveszem. Egy pillanat.

- De ugyan... Nehogy levegye! - De, de, kiugrom belőle.

De nehogy levegye! Ma akartam takarítani, csak aztán elmaradt.

Tiszta kosz minden, úgyhogy...

Tiszta kosz. Miért nem mondod már rögtön azt, hogy szemétdombon élünk?

Jucika, három napja takarítottam.

Tanár úr, maga szerint ki takarítja ezt a lakást?

Nem kell azt mondani, hát látja a tanár úr.

Nem, nagyon szép lakás. Milyen sok festmény van.

- Örökség. - Igen, hát jó néhány van köztük,

amit én egyszerűen nem bírok elviselni, de hát megörököltünk.

Ott van például, na az...

Édes istenem, és még én égetem a családunkat.

Az ember az egy idő után már észre se veszi,

mert ritkán néz az ember fölfelé. Általában a szemmagasságban nézünk.

Egyébként a házaknál is így van: szemmagasságban szoktunk nézni.

- Biztos nem inna valamit, tanár úr? - Hát akkor egy kávét talán?

- Persze, csinálom. - Köszönöm.

Bár elég késő van, de...

Ábel újra levizsgázik.

- Már érettségi? - Igen.

Pótérettségire gondol?

Nem, nem, nem. Rendkívüli helyzetnek minősítette a tankerület,

úgyhogy újra érettségizik.

Nyitott érettségi lesz, de állítólag minden,

minden érettségi nyitott, csak hát azért mégse szoktunk...

Nem hiszem el.

Nem olyan régen hívott az igazgató úr.

Az igazgató úr, hát persze.

Persze. És mi nagyon örülünk neki, hogy az Ábel továbbtanulhat,

mert hát azért anélkül ma már, lássuk be...

Mi az, amit ebben az országban nem lehet megúszni?

Ezt komolyan kérdezem, Trem úr.

Mi az, amit ebben az országban nem lehet megúszni?

Tanár úr, a ház előtt is megvárhatja a gyereket.

Igazságtalanság...

Ezt ugye önök is tudják, hogy ez egy igazságtalanság? Tudják?

Ami a vizsgán történt? Igen, az igazságtalanság.

Hát akkor ismételje meg mindenki, nem? Mert úgy lenne fair.

Maga nem akarja, hogy Ábel továbbtanuljon?

Én? Én nem akarom? Hát én tanítottam őt, uram.

Én tudom, hogy az Ábel mit tud. Felelt nálam, dolgozatot írt.

Értem. És akkor azért bukott meg, mert maga tanította.

Nem, azért bukott meg,

mert megláttam a mellkasán a kokárdát, és azt mondtam,

hogy na jó, eddig, és ne tovább!

Erre a hőbörgésre semmi szükség nincsen.

De persze az is lehet, hogy rosszul tanítottam, persze.

- Le fog érettségizni, és kész. - Hőbörgésre... Hőbörgés...

- Mondta maguknak? - Mit?

Hogy a kokárdáját néztem szúrós szemmel,

vagy hogy volt ebben a cikkben, hogy csúnyán néztem?

Igen, mondta.

Mondta? Tudja, hogy hogy néztem?

Ahogy az elmúlt 11 évben mindig.

És mégis mit mondott, hogy mi zavart a kokárdában?

Kell ez, tanár úr? De most komolyan kérdezem, kell ez?

Kell. Igen, kell.

Én is olvasom ám a maguk által csak függetlennek hívott sajtót.

Hát, vérnyomásemelésre elég jó.

Ja, mert a propagandahírek az adófizetők pénzéből...

Mert az maguknak nem hír, azt tudom.

A '87-es Hahota magazinhoz képest semmi.

Tanár úr, azért egyet ugye leszögezhetünk?

Ugye az, hogy Ábelen látott egy kokárdát,

azért azzal magának van baja, nem?

Rajta maradt.

Lassan, 20 éve? Igen.

18 éves voltam az első választáson, amikor a maga miniszterelnöke...

- Az a magáé is, ha tetszik, ha nem. - Nem, az enyém nem.

Nem, egyébként valóban igaza van, az valóban nem a magáé.

Magának a Gyurcsány Fletó való, meg az összes többi hülyegyerek,

az MZP-vel együtt!

- Végigmondhatom? - Az lenne a jó, igaz?

Bocsánat, uram, végigmondhatom?

Amikor a maga miniszterelnöke, meg a polgári kör a választáson,

a demokratikus választáson arra buzdította a Fidesz szavazóit,

hogy tegyék ki a kokárdát.

Ja, értem, magának ezzel van baja. Gondolom, maga nem rakta ki.

Nem, nem raktam ki, mert kokárdát március 15-én hordok.

Csodálatos. És akkor most mit csináljak?

Engem nem zavar, ha bárkin kint van,

de ha tudni akarja, ilyen rövid időn belül

ennyire keresztbe vágni az országot még senkinek nem sikerült.

És mi lett volna, ha kiteszi? Csak játsszunk el a gondolattal, jó?

Mi lett volna, ha kiteszi?

Maga ugye nem Fidesz szavazó, rendben van.

De csak azért, mert választás napja van, kiteszi.

Mire gondol, amikor meglát egy kokárdát?

Most tényleg mondjam el?

Igen. De azt mondja el, amire tényleg gondol!

- Mert? Maga szerint hazudok? - Jaj, nem így értettem.

Hát hogy értette?

Azt mondja, mondjam el, hogy mire gondolok. Mert hogy értette?

- Jó, kiforgatja a szavaimat. - Nem forgatom ki.

De, kiforgatja a szavaimat.

Persze, mert hőbörgésre csak akkor van szükség,

mikor maguk úgy gondolják, ugye? A mutyiországban.

Nem, akkor amikor igazságtalanság történik!

- Az országot meg ne keverjük bele! - Miért ne keverjem bele?

Hát ugyanaz a helyzet mindenhol! Megy a telefon fölfelé,

aztán valahonnan föntről jön vissza, egyszer csak aztán kész.

- Maga szerint én telefonálgattam? - Tudom, hogy hívogatta a Marcit.

- Az igazgató urat? - Igen.

Ja, persze, hát egyszer felhívtam. De mit magyarázkodom én itt magának?

Egyébként tudja, mit? Tényleg telefonáltam.

Fölhívtam magát Orbán Viktort.

"Szevasz, Viktor! Gyerek ma megbukott a történelemérettségin.

Mi a szar legyen?"

Kurvára azt gondolom, hogy felhívta. Bizonyos értelemben felhívta.

És énnekem volt módom, hogy megmagyarázzam, mi történt?

Nem nyilatkozhatok, azt tudja?

Kokárda...

- Ábel a nagy hazafi, nem? - Maga szerint a fiam nem hazafi?

Mert mi az, hogy hazafi maga szerint?

Az, hogy büszke vagyok a hazámra úgy, mint a családomra.

Maga például mire büszke?

Ez az állandó üldözési mánia!

A maguk fia évekig másolta egy osztálytársnője dolgozatait.

- Igen? - Igen.

Hát akkor, az meg magán múlott, nem?

Ha akkor azt észreveszi,

és megbuktatja, én nem szólok egy szót se.

Volt, hogy szó szerint leírta...

Ja, jól van. Na jó, jó, jó. Szóval megbukott. Két dolog lehet:

vagy ennyire hülye a történelemhez, vagy maga pikkel rá csak azért,

mert egyszer ki mertem oktatni egy fogadóórán.

- A fogadóórán? - Igen, a fogadóórán.

És azóta én vagyok a maga szemében a legnagyobb antiszemita.

Soha a büdös életben ilyet nem mondtam!

Diktátornak hívja a miniszterelnököt!

Történt ilyen? Bocsánat, mondtam ilyet?

" Azonnal fasiszta maguknak mindenki,"

"aki nem úgy gondolkodik, mint maguk!"

Bassza meg már, kit fasisztáztam én le?

- Hogy lehet ilyen gyűlöletben élni? - Egyébként ahhoz hit is kell...

- Hogy tud maga felkelni reggel? - ...csak mondom, a büszkeséghez.

De attól maga annyira nagyon távol van!

Hogy nem eszi meg a testet meg a húst ekkora gyűlöletben...

- Be ne csukd az ablakot! - ...hogy nem eszi meg a rák?

Ne haragudjon, tényleg fejezzék ezt be, jó?

Én csukjam be az ablakot azért, mert ez a libsi itt ordibál?

- Csak az én lakásom ez még, nem? - Menjen most már, jó?

- Mennem kell. - Vagy mi? Valamiről nem tudok?

Arra tudok büszke lenni, ami őszinte, amit szabad megkérdőjelezni.

Jaj, de ismerem ezt a dumát!

De magában nincsenek kérdőjelek,

csak... csak ez a sértett cipekedés van a múltjával!

Magában csak gyűlölet van, semmi más!

Mert magában aztán nincsen gyűlölet, igaz?

Mikor fogadta azt el, hogy az Ábel kitűzött magára egy kokárdát?

Kitűzött magára? Véletlenül volt rajta!

- Az tök mindegy! - Tök mindegy!

Úgy gondoltam, hogy ehhez az agymosott orbánistához idejövök,

és leülök beszélgetni...

Jó, akkor te meg menjél, szaladjál,

azt' hívd fel gyorsan a Soros Gyuri bácsit,

hogy kire szavazzál a következő választáson!

Hívom, már hívom is. Nem tudja fejből a számát véletlenül?

Kétféle ember van: hazafi, meg a hazaáruló!

Nem, uram, még vannak a faszok is. Azokat kihagyta.

Így van, vannak a faszok. Egy épp most megy le a lépcsőn!

Ábel?

Hol voltál?

Halálba aggódtuk magunkat miattad anyáddal.

Megint nem veszed föl a telefont, se neki, se nekem.

Hívott az igazgató. Újra levizsgázhatsz.

Hogyhogy?

Rendkívüli esetnek minősítette a tankerület,

úgyhogy újra leérettségizhetsz történelemből.

De mikor?

Holnapután, kedden, úgyhogy vedd elő a tételeket!

Az ipari forradalmat meg most verd be rendesen,

mert annak ötösnek kell lenni.

Nem lehet valami gyenge szar ennyi hacacáré után.

Ráadásul az egész sajtó ott lesz, meg még ki tudja, ki.

- Apa, de... - Mit de?

- Nem fog menni. - Tessék?

Nem fog menni.

Már miért ne menne? Átnézed, utána kikérdezzük anyáddal.

Nem megy, apa.

Ennek nem menni kell, ezt tudni kell.

De én... én nem tudok semmit.

Ne hisztizz itt nekem!

Akkor vedd elő a tételeket, és tessék megtanulni!

Nem érted, apa? Nem érted?

Én nem tudok semmit.

Próbáltam, tényleg.

Elolvastam meg visszamondtam,

meg átnéztem meg minden, de egyszerűen, egyszerűen nem megy.

Nem tudok semmit. Már akkor sem tudtam.

Hazudtál?

Egyszerűen nem megy bele a fejembe. Nem megy bele ebbe a kurva fejembe.

- Másnak belemegy. - De nekem nem!

Nekem nem az egyik fülemen be, a másikon ki, hanem bele se megy.

Azt se tudom, mi ez. De komolyan, mi ez a szar?

- Na, jól van, Ábel, ezt fejezd be! - Nem érted, apa.

Én egy... én egy buta fasz vagyok. Én nem tudok semmit!

Nem megy bele, ebbe a hülye kurva fejembe nem megy bele semmi!

Nem tudom, mi a faszt tudnék még csinálni! Nem tudom! Nem tudom!

Buta fasz vagyok! Nem megy bele semmi!

Ebbe a hülye kurva fejembe nem megy bele semmi!

Buta vagyok! Egy hülye fasz vagyok! Egy hülye fasz vagyok!

Nem megy bele semmi!

Jól van, fejezd be... Kisfiam, ezt fejezd be!

A hülye kurva fejembe...

Hagyd abba, kisfiam!

Egy senki vagyok, apa.

Jó reggelt! Két dolgot szeretnék: okosan, pontosan.

Barbikám, hol vagy? Itt vagy.

Figyeljetek, nagyon fontos: jövő heti közleményt egy kicsit árnyalni kell.

Könyvek, filmek, kiállítás s a többi.

A múltkor volt az a dolog, a miniszter úr kedvenc öt filmje.

Az nagyon jó volt. Sokan nézték. Valami ilyesmit.

Jó.

Robikám, te jövő heti beszédedet írod? Miért most?

Figyeljetek, egy dolgot szeretnék kérni. Nagyon fontos lenne.

Legyünk együtt egy csapat. Nem akármilyen, egy jó csapat. Jó?

Nem unalmas könyvmolyok, nem depressziós pöntyörgetők.

Egy csapat, oké? Ennek fényében szeretném bemutatni Hajnal Erikát.

Ő az új csapattag. Ő írta a kokárdás cikket.

Gondolom, olvastátok.

Aki nem olvasta, annak ott az ajtó. Jó? Tapsoljuk meg!

Erika egyébként erdélyi, tehát ha pálinka vagy húsos szalonna,

vagy valami ilyesmi kell, akkor érdemes vele jóban lenni. Jó?

Köszönöm szépen. Mehettek dolgozni.

Figyelj csak, nálunk nincs dresszkód,

de ez a cipő inkább a Margit-szigetre lenne jó futni, vagy ilyesmi.

Nálunk nem kell futni, nem kerget senki.

" Szellő zúg távol,"

"alszik a tábor,"

"alszik a tábor,"

"csak a tűz lángol,"

"rakd meg, rakd meg, jó pajtás, a tüzet,"

"Isten tudja,"

"mikor látunk megint ilyet."

"La-la-la-la, la-la-la-la, bim-bam, bim-bam."

"La-la-la-la, la-la-la-la, bim-bam, bim-bam."

Ez az a terem?

- Jó napot, tanár úr! - Jó napot!

Bocsánat.

Kérem!

Hátrébb, hátrébb... Hátrébb, uram! Hátrébb! Most ez egy érettségi.

Hölgyeim és uraim, hogy legyenek szívesek egy kicsit...

Hátrébb, uram! Legyen kedves hátrébb menni!

Kamerával legyen kedves hátrébb menni, jó? Hátrébb...

Hölgyem, szíveskedjen hátrébb menni, jó?

Köszönöm szépen. Köszönöm szépen.

Ábel!

- Jó napot kívánok! - Jó napot kívánok!

- Jó napot! - Legyen szíves, húzzon egy tételt!

- Megmondaná a tételszámot? - Hetes.

"A források és ismeretei alapján ismertesse a tatárjárás előzményeit,

lefolyását."

Nagyon szép tétel.

Ábel, foglaljon ott hátul helyet. 30 perce van a felkészülésre.

- Váó! - Pszt!

Mi az istent képzeltek? Takarodjatok a medencémből!

Takarodj, senkiházi! Nem hiszem el!

- Menj! - Baszd meg! Baszd meg!

- Gyere! Gyere! Gyere! - Jön!

- Menj! Menj! Menj! - Gyorsabban! Gyorsabban!

- Baszd meg, menj már! Menj már! - Menjél már!

- Másszál már fel oda! - Menjél!

Srácok, gyertek a part felé! Ez itt nem lesz jó! Jön!

Gyere, futás! Futás a part felé! A part felé! Gyerünk, gyerünk!

- Gyertek! - Gyertek már!

Gyertek!

MAGYARÁZAT MINDENRE

" Szellő zúg távol,"

"alszik a tábor,"

"alszik a tábor,"

"csak a tűz lángol,"

"rakd meg, rakd meg, jó pajtás, a tüzet,"

"Isten tudja,"

"mikor látunk megint ilyet."

"Bim-bam, bim-bam."

"Szellőzúgásnak fárad a hangja,"

"kis falucskának szól a harangja."

"Hallga, hallga, szól a harang, bim-bim, bim-bam."

"Lelkünk mélyén kel a visszhang, bim-bam, bim-bam."

"La-la-la-la, la-la-la-la, bim-bam, bim-bam."

"La-la-la-la, la-la-la-la, bim-bam, bim-bam."