Original subtitles

Pohár a konyhaszekrényben.

Atyám, de megijesztettél.

Pohár a konyhaszekrényben.

Bár most már mindegy.

Oké.

Mindig ilyen hacukában törsz be valahová?

Bizony.

Eva vagyok, Jonas barátnője.

Ja, mindenki ezt mondja.

Én Lena, a húga.

Mindenki ezt mondja.

Akkor ezt megbeszéltük.

Hol találkoztatok?

Egy buliban.

Az egyetemen.

Kiöntötte a sörömet, aztán táncoltunk.

- Folyton rálépett a lábamra, olyan botlábú. - Ez nagyon igaz.

- Nem beszélt rólam? - De.

Kicsit kiszínezte a tánctudását, de tudtam, hogy kamuzik.

Akkor miért kérdezted?

Hogy beszélgetést kezdeményezzek.

És milyen a beszélgetés?

Nem rossz.

Örülök.

Leülsz?

És mit mondott még Jonas neked?

Nem sokat.

Eva,

24 éves, szociálpedagógus hallgató.

Hogy ma itt alszol,

és, hogy legyek kedves hozzád.

És ezt mikor kezded el?

Mit hallgatsz?

Érdekel?

Magyar felirat: Cill http://thelword.hu/

Még egy kis kávé.

Én nem kérek többet, köszönöm, lassan el kell indulnom az egyetemre.

- Mit is tanulsz pontosan? - Már mondtam.

A "valami pedagógiai izé" nem annyira egyértelmű.

Valami pedagógiai izé?

- Nem is ezt mondtam. - Dehogynem.

Jó, barátkozol, most nem nyerhetek.

Szociálpedagógiát hallgatok.

Miért tanul valaki szociálpedagógusnak?

Szerintem ha ezt tanulod, akkor még nem pontosan tudod, hogy mi akarsz lenni.

- Ambiciózus, nem? - Az, és okos.

- Remek kombináció. - Jó reggelt.

Jó reggelt, álomszuszék.

Jó reggelt, horkoló bajnok.

Lena, Eva, Eva, Lena.

Elkéstél, már megismerkedtünk.

Aha, régi konyha-cimbik vagyunk.

- Mikor találkoztatok? - Tegnap éjjel.

Kimentem inni, és Lena őrizte a hűtőt.

Különben még elszelelt volna vele.

- Megyünk? - Aha.

Köszönöm.

Sziasztok.

Szép napot!

Köszi.

Jó lenne, ha ez komolyra fordulna, nem?

Jaj, ne.

Ne nézz oda, ne nézz oda.

Szia!

Szia, Lena

- Mit csinálsz? - Intézem a világbékét.

- Hogy megy? - Szarul.

Munkából jössz?

- Nem. - Hol dolgozol?

Egy képregényboltban, de most kressztanfolyamon voltam.

Jogosítvány.

- Ja, de ő egy gyáva kutya. - Kiabáld hangosabban.

- Én is beszari vagyok. - Igen?

De csak egyszer kell erőt venned magadon, aztán már megy magától.

Majd meglátjuk.

Ma bulizni megyünk, csajok.

Jó.

Húzzál!

- Hogy tetszik a csípőmozgásom? - Közepesen.

Közepesen? Na had mondjak valamit.

Az a két spanyol lány ott imádta.

- Lena, fordítanál? - Eszembe sincs.

- Beszélsz spanyolul? - Igen.

És még angolul, franciául és norvégul.

Na elég már.

Egy osztály kihagyása a suliban nem volt elég.

Fejezd be.

- Hozok valami piát. - Almalé.

- Négy nyelv? - Aha.

De nem megy mindegyik folyékonyan.

Miért tanultad meg őket?

Szeretem a nyelveket.

És szeretnék elmenni Argentínába.

- Tanulni? - Nem, szakmai gyakorlatra.

De tanulni is szívesen kimennék, ha lehet. Talán Franciaországba.

- Az tök jó. - Az.

Te milyen nyelvet beszélsz?

Norvégot biztosan nem.

Ha befejezted a hencegést, talán végre ihatnánk valamit.

Basszus, almalét kértem.

Az is van benne.

És vodka.

- Nem szereted a vodkát? - Nem, nem iszok alkoholt.

- Nem szeretek nem tudni magamról. - Mondtam, hogy fura lány.

Nem annyira.

Add ide.

Én néha szeretem elveszíteni a fejem.

Azt én is szeretem.

Undik vagytok.

Ezt figyeld!

Tessék.

Ki fizeti a rehabot?

Tényleg nem szokott inni.

Mondta.

Van barátja?

Szerintem nincs.

Nem sok pasi tudja kezelni.

- Okos, és elég speckó a humora. - A speckó humor már feltűnt.

Majd én.

- Oké, siess! - Jó.

A nadrágot ne?

Hajcsat.

Szép álmokat.

Ha ez a pedagógus dolog nem jönne be, menj el szakácsnak.

Köszönöm.

- Fejfájás? - Az.

Nem láttam még ilyet, hogy valaki két napig szenvedjen egy kis ivászat után.

A kicsikénk felnőtt.

Nagyon vicces. Válthatnánk témát?

Persze. Hívott az ügynökség Argentína miatt?

Majd fognak. Témaváltás.

Miről szeretnél beszélgetni? Jogosítvány, például?

Jó, átfogalmazom. Témaváltás helyett válthatnánk személyt, akit izélgettek.

Az nem lenne ilyen mókás.

- Szedjük le az asztalt. - Azt hittem már sosem kérsz meg.

Ez már a ti dolgotok, gyerekek.

Odakint leszek, ha keresnétek.

Majd én megcsinálom, te főztél.

- Oké. - Akkor nem is zavarok, sziasztok.

- Ácsi, nem mész sehová. - Egy próbát megért.

Ez már a ti dolgotok, gyerekek.

Mi?

Ne már.

- Komolyan? - Mehetsz.

- Üdv! - Szia!

Még egyszer, köszi a vacsorát.

- Nagyon finom volt. - Nincs mit.

Szeretek itt lenni és akkor már főzhetek is.

Biztosíthatlak, örülünk, hogy itt vagy.

Ez kedves.

Szabad?

- Adok egyet. - Ne, leszoktam.

Csak fogni szeretném.

Jonas nem örülne, ha cigizésen kapna.

Ebben a kérdésben mindketten kőkemények.

Ki hitte volna, hogy ezek ketten figyeltek, mikor megtiltottam a dohányzást.

De mindketten nagyon kedvesek.

Kifoghatsz rosszabb szobatársakat is.

- Hová megyünk? - Csak gyere.

Apa odaadta a kulcsokat?

Nem, lenyúltam.

A hűtő már a csomagtartóban van.

Szállj be.

- Jó. - Jó?

Kuplung.

- Fék. - A fék a középső, ugye?

- Indulás. - Ind...oké.

A francba.

- Minden rendben. - Megpróbálom még egyszer.

Basszus, mi ez?

Baszki, nem megy.

Tényleg nem.

A francba.

Miért ne menne?

Sokkal nagyobb marhaságok is történtek már.

Téged ki tanított vezetni?

Egy barátom. Az exem.

- És ő fele ennyire sem csinálta jól, mint már most te. - Pf, na persze.

Igen, és nem volt ilyen türelmes, mint én, csak parancsolgatott.

- Igazán szimpatikus srác. - Ahogy mondod.

- Akkor miért jártál vele? - Jó kérdés.

Ez hosszú és unalmas történet.

Nem szeretek egyedül lenni.

Értem, hogy érted.

De te mindig vagy Jonas-szal vagy, vagy apáddal...

Bocs, ez bunkóság volt.

Barátok?

Barátok.

- Kulcsot. - Kulcs.

Most menni fog.

Koncentrálj.

Most mi van?

- Nem működik. - Szerintem ez nem miattad van.

Miért nem megy?

Elromlott?

- Elromlott? - Mindent jól csináltál.

- Viccelsz? - Kicsit gyorsabban.

A gáz a jobb, ugye?

Nincs gond.

Érdekes.

Szeretek itt lenni.

- Egy kis rendet kell vágnom. - Oké.

- Segítsek? - Aha.

Oké, mit csináljak?

Tessék. Ezeket tedd oda.

- Jó. - Köszi.

Nincs mit.

És ez?

- Argentínával is működni fog? - Remélem.

Pozitív gondolatok.

Mi van nálad?

- Cuki. - Ugye?

Szülinapi ajándék.

Kinek?

Magamnak.

Tőlem.

A tiéd?

Ma van a szülinapod?

Igen.

Jonas nem mondta.

Nem is tudja.

Miért nem?

Ajándékot akart volna venni, meg elmenni szórakozni.

- Azokat is? - Igen.

Nem értem mi a rossz ezekben.

Minden túl komoly lesz tőle.

Amúgy sem szeretem a köszöntéseket.

Akkor ez egy nemköszöntés, tőlem.

Köszönöm.

- Tényleg különc vagy. - Különc?

Ugyan már.

Nincs ezzel baj. Vannak ennél sokkal rosszabb dolgok is.

- Senki sem nevezett még így. - De, én.

- Van ellenvetés? - Nincs.

Tök jó szó. Bírom a különcöket.

Lena?

Itt vagyok.

Király sátor.

Jonas csinálta nekem nyolc éves koromban.

Apa nem volt boldog, hogy kilyukasztotta a fapadlót.

Ez volt a játszóterünk.

Marha jó.

- Szabad? - Persze, gyere.

Apád adott egy kulcsot.

És?

Mármint, a bejárati ajtóhoz.

Még sosem kaptam kulcsot egy idegentől.

Apa nagyon kedvel.

És nem is vagy idegen.

Hol nőttél fel?

Sehol.

- Ja értem, fel se nőttél. - Valami olyasmi.

Nem, anyámmal sokat költöztünk.

És apád meg...?

Valahol délen, azt hiszem.

Nem tudom, nem ismerem.

- Sajnálom. - Nem kell.

Ha ismernéd anyámat, szerintem te is megértenéd a pasast.

Anyám jó pár elrontott kapcsolatot hagyott hátra.

Nem sok helyet hagyott, ahová mehet.

- És tartjátok a kapcsolatot? - Nem igazán.

Legutóbb a nagymamám temetésén találkoztunk.

Köztünk minden bonyolult.

Ilyesmikben, mint az a király sátor, sosem volt részem.

Remek családod van.

Jonas mondta, hogy holnap be tudsz vinni robogóval az egyetemre.

- Persze, nem gond. - Szuper.

Köszi.

Eva átjön később.

Figyu...

Hogy vagytok Evával?

A madarakról és méhekről szeretnél hallani?

Vagy ezt átugorhatjuk, és mutassak mocskos képeket?

Mindegy.

- Jó reggelt! - Neked is.

Hát te?

Randim van Jonas-szal.

- Ő nincs itthon. - Hogyhogy?

Suliban van.

Ne már.

Szia, hol vagy?

Én a konyhátokban állok.

Tudom, Lena mondta.

Nem, azt mondtad, jöhetek.

Nem érdekel, hogy tanulmányúton vagy, randink van.

Jó.

Semmi baj, majd kezdek valamit magammal.

Szia.

- A tesód néha nagy barom. - Ezt előbb is mondhattam volna.

Nincs kedved valamit csinálni?

De van, mit?

Tudod mire vágytam mindig is?

- De fogjál. - Foglak.

A hármas számú apám mindig szeretett volna megtanítani gördeszkázni.

De szakítottak, mielőtt megtehette volna.

Hány volt?

Egy idő után abbahagytam a számolás, vagy az apának nevezést.

Van ott egy szempilla.

Fújd el és kívánj valamit.

Sajnálom, én nem...

Ne haragudj.

- Szia! - Szia!

- Bocsi a maiért, én... - Semmi gond.

- Milyen napod volt? - Jó.

Mit csináltál?

Lenával voltam.

Várj.

Tessék.

Köszönöm, kedves tőled.

Min gondolkozol ennyire?

Csak a zenék, amiket hallgattam.

Almát?

Mikor tudod, hogy szeretsz valakit?

Nem kedveled, vagy imádod, hanem szeretsz.

Ha választ találsz erre a kérdésre, majd mondd el nekem is.

Komolyan kérdeztem.

Én is úgy mondtam, ez nem egyszerű kérdés.

Jonas mikor jött rá, hogy szereti Evát?

Talán ez még meg sem történt.

A szerelemről beszélsz, nem arról, hogy kedvelés vagy imádat.

Az ő korában nekem is sok barátnőm volt, akiket kedveltem vagy imádtam.

Aztán találkoztam anyáddal.

- Nem akartam... - Semmi baj.

Anyád volt életem szerelme és már ő is marad örökké.

Rajtad kívül, természetesen.

Az elején nem tudtuk, hogy mit fogunk egymásnak jelenteni.

Sokáig csak barátok voltunk,

aztán hirtelen, minden megváltozott.

Hiszem, hogy az apróságok miatt, cipőfűzés, például.

- Cipőfűzés? - Igen.

Tudod, hogy mindig bénán kötöm.

Aztán egy nap, anyáddal mentünk valahová, megállt, hogy megkösse a cipőjét.

És azt láttam, hogy pont olyan bénán csinálja, mint én.

És az jutott eszembe, ő a legnagyszerűbb, és legszebb nő, akit valaha láttam...

De a cipőfűzéshez nincs esze.

Igen. Az ilyesmik.

Szóval keressek valakit, aki bénán köti a cipőfűzőjét.

Valahogy így.

De keresni felesleges.

Tudni fogod, mikor eljön.

A mindennapok apró mozzanataiban.

Nem jössz?

De.

Eva, Jonas, remek.

Mit ünnepeltek?

Lena jóváhagyását Argentínára.

Hívott az ügynökség?

Megkapta a nyelvi ösztöndíjat.

- Két hét múlva indul. - Ez nagyszerű!

Két hét?

Örülsz nekem?

Persze. Szuper lesz.

Már elgondolkodtunk mihez kezdjünk az üres szobáddal.

Mini golf, vagy tekepálya?

Felmegyek.

Hozok nektek poharat.

Nincs valami kreatív ötleted mi legyen a szobájával?

Egy nagy vízágy, például?

- Csak viccelek. - Szerintem ez nem vicces.

- Nem maradsz? - Nem, el kell intéznem valamit.

Szabad?

Persze.

Ennyire rossz a helyzet?

Az emberi kapcsolatok néha nagyon stresszesek.

Így is lehet mondani.

Nem tudom, ezek a dolgok nem túl bonyolultak-e nekem.

Néha megéri.

Jonas péntekig tanulmányi úton van.

Tudom.

Hozzád jöttem.

Várj!

Mit akarsz tőlem?

Biztos, hogy ezt akarod?

Az első találkozásunk óta.

- Jól vagy? - Igen.

Általában nem ilyen vagyok.

Milyen?

Ennyire ideges.

Ideges?

Miattam vagy ideges?

Igen.

Miattam még soha senki nem volt ideges, szerintem.

De miért vagy ideges miattam?

Nem adod fel, mi?

Azt hiszem...

Soha senkihez nem voltam még olyan közel, mint most hozzád.

És ez rossz dolog?

Jó érzés.

Nagyon jó.

De nagyon új is.

- Mi a baj? - Semmi.

Fogalmam sincs mit történt.

Csodálatos érzés.

És teljesen helytelen.

Ezt hogy érted?

Mennem kell.

Mi?

Hirtelen miért lett ez helytelen?

Most mihez kezdjek magammal itt, egyedül?

Mit mondjak Jonas-Nak?

Mit mondj Jonas-Nak?

- Valahogy beszélnünk kell vele. - Dehogy kell.

Értem már.

Lelépsz és úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna?

Nem akarok úgy tenni.

De te két hét múlva elmész.

És Jonas-szal...nem tudom.

De mi van, ha az ez az egész nekem helyesnek tűnik?

Fogalmam sincs.

Hahó, megjöttem.

Hiányoztam?

Mennem kell.

Három éves korom óta ez a megoldásod mindenre.

Mi mást tehetnék?

Ez működik.

Hol van Jonas?

Úton haza.

Evával?

Nem hinném.

Mondta, hogy sokat kell tanulnia, ezért nem sűrűn fognak találkozni.

Elszúrtam, apa.

Megesik.

De kérdezd meg magadtól, hogyan tudnád helyrehozni.

Hé, nem egyedül csináltad.

De most egyedül vagyok vele.

Beszélned kell Jonas-szal.

Tudom.

Keverve isteni.

Nem tudom elképzelni, hogy ilyen sokáig leszel távol.

Figyelj...

beszélnem kell veled.

Eváról.

Van valaki más.

Ezt hogy érted?

Én...

Megismerkedtem valakivel.

Megcsaltam.

Békülős jégkrém nélkül is beléphetsz bármikor.

Jól vagy?

Kicsit más miről beszélgettünk korábban, mint amire számítottam.

Már korábban is el akartam mondani, de tényleg.

- Sosem bántanálak szándékosan. - Tudom.

Szerintem ez egyáltalán nem vicces.

Ugyan, egy kicsit azért az.

Szereted?

Te szereted?

Nem tudom.

Valójában alig ismerem.

Vitatkoztunk.

Aztán visszajöttél, ő meg beletemetkezett a tanulásba.

Annyira féltem, hogy mit fogsz mondani.

Mit mondhatnék?

Mit szeretnél?

Nem tudom mit jelentek neki.

Ez megijeszt.

De ugyanakkor, annyira jó a közelében lenni.

Tudod.

Ha félsz...

Nincs azzal semmi baj, ha félsz.

Megtennéd, hogy nem vagy ilyen undorítóan megértő?

Milyen fagyit hoztál?

Meleg málnás jégkrém.

Istenien hangzik.

Hát.

Akkor hajrá.

Szeretlek.

Én is téged.

- Ott jön Jonas. - Elment?

Valamit el kellett intéznie.

Mi az?

Annyi mindent akartam mondani, de...

most semmi sem jut az eszembe.

Például, hogy idióta vagyok?

Hogy elment az eszem?

Tudom.

De talán tanulhatok belőle.

Kemény meló lesz.

Sose mondtam, hogy könnyű lesz.

Beszéltél Jonas-szal?

És?

A beszélgetés valami egészen váratlanba csapott át.

Pontosan ugyan ezt mondta a mi beszélgetésünkről is.

És most?

Nekem ki kell mennem a reptérre.

Elvihetlek?

Nem tudom.

Kérlek.

Elköszönök.

Itt várok.

Megjöttünk.

Ott kell bemennem.

Nem akarlak elengedni.

Én meg már azt sem tudom miért akarok elmenni.

Hogy négy különböző nyelven beszélj és egy idegen országban tanulj, emlékszel?

Emlékszem.

Gyere ide.

Nyolc hónap múlva találkozunk, jó?

Oké.

Viszlát.

Két évvel később

Szia!

Én vagyok.

Szóval...

Én csak azt...

A francba, ez így nem jó.

Szia!

Én vagyok.

Szóval...

Én csak azt...

A francba, ez így nem jó.

Szia!

Én vagyok.

Szóval...

Te mit keresel itt?

Én csak...

Nem vagy egyedül.

Nem.

Ne haragudj, tiszta hülye vagyok, hogy csak így rád rontok.

Próbáltalak hívni.

Jobb lesz, ha elmegyek.

A francba.

Basszus!

Franc, franc, franc.

Hé, várj!

Egyedül voltam.

- Nem volt ott senki, csak.. - Értem, értem.

Nem számítottál rám.

Mit keresel itt?

Látni akartalak.

Hogy találtál meg? Honnan van meg a számom?

Apádtól.

Felhívtam.

Aztán idejöttél, és...

Miért?

Arra gondoltam, nincs-e kedved elmenni a partra?

Tessék?

Tudom, hogy kicsit furán hangzik.

Te...

Elém állsz két év után, és azt kérdezed, elmegyek-e a parthoz veled? Miért?

- Beszélgetni? - Beszélgetni?!

Két éve nem hallottam felőled és most beszélgetni akarsz?

Miért most?

Nemrég kint voltam a vasútállomáson, és ott volt az a lány...

Hasonlított rád.

Annyira...izgatott volt.

És...

Közelebb merészkedtem, megfordult, és nem te voltál.

Szóval...

Ha a szívem már attól majd' kiugrik a helyéről...

két év után is, hogy azt hiszem te vagy az...

Akkor mi ez?

Mit jelent?

Ezért vagyok most itt.

Hogy kitaláld mi ez?

Szerinted jó ötlet, hogy együtt elutazzunk?

Fogalmam sincs.

Nem tudom.

Csak azt tudom, hogy nagyon örülnék neki.

Nagyon rég nem jártam itt.

Kié ez a hely? A nagybátyádé?

Nem is tudtam, hogy van egy nagybátyád.

Valójában az anyám egyik exe.

Elég jóban voltunk, ő az egyetlen, akivel tartom a kapcsolatot.

Nagyon szép itt.

Szerettem volna megmutatni.

Bemegyünk inni valamit a városba?

Hideg van.

De finom friss a levegő.

De hideg.

De friss.

Jó.

- Mi az? - Semmi, csak az jutott eszembe...

Micsoda?

Tulajdonképpen ez az első randink.

Van egy cigid?

Nem tudtam, hogy dohányzol.

Rengeteg dolgot nem tudsz még rólam.

Nincs cigim.

De szerzek egyet, ha akarod.

Oda tudnál menni? Nem értettem, hogy mit akar.

Persze.

Na mit akart?

Eric-nek hívják.

Meghívott minket egy holnapi parti buliba.

Tábortűz és zene.

Mondtam neki, hogy te tutira elmész.

Ugye nem?

Nem, nem mondtam.

Azt mondtam, hogy meggondoljuk.

Ez itt szavak nélkül is működik.

Nem dohányzom.

Most mi van?

Csak azt kérdeztem, van-e nálad cigi.

Igen furcsa a humorod.

Csak a hozzáértőknek.

Tudom.

Miért nem mentél el?

Ezt szeretnéd?

Nem.

Nem értem miért itt vagy.

És nem valahol máshol.

Ott már voltam.

Miért maradtál azok után...

ahogy viselkedtem?

Maradni akartam.

Mikor visszajöttem Argentínából, és te nem jöttél ki a reptérre,

én...

megkönnyebbültem.

Tudtam, hogy nem fogsz eljönni. Hisz alig beszéltél velem.

De azért reménykedtem.

Ott álltam a reptéren.

És te nem voltál ott.

Annyira mérges voltam.

Nem azért, mert eltűntél.

Hanem mert megint megtetted.

Amit szoktál.

Megcsókolsz.

Aztán...dobsz.

És én?

Hagyom, hogy megcsókolj.

Aztán hagyom, hogy eldobj.

Ezért megkönnyebbültem, hogy úgy döntöttél, távol maradsz tőlem.

Mert én vagyok az, aki sérül.

És most visszajöttél.

Hiba volt?

Örültem, hogy látlak.

Nem tudom miért vagyok ilyen.

Miért van ez mindig.

Annyi embert bántottam, és hagytam el.

Sokan vannak, akiknek többé nem tudok a szemébe nézni.

Nem akarok ilyen lenni.

De mégis, újra és újra megteszem.

Jonas-szal...

Jonas-szal ugyan ez lett volna, jól tudom.

Ha te nem lennél, már rég leléptem volna.

Ha te és apád nem lennétek.

Láttam mid van.

Apád adott nekem egy kibaszott kulcsot a bejárati ajtóhoz.

Aztán valahogy ennek az egésznek a része lettél.

És te...

Nem tudtam, ha...

Te voltál-e, aki tényleg kellett.

Tényleg te kellettél-e, vagy ez megint csak egy egyszerű...

módja volt annak, hogy mindent tönkretegyek, ahogy szoktam.

És mikor rájöttem, annyira féltem, hogy ez megint mindent tönkretesz.

De nem tettél tönkre semmit.

Akkor miért mentél el?

Mert ez az egyetlen, amihez mindig is értettem.

Lelépni.

De mikor rájöttem, hogy nem tudok így élni, hogy soha többé ne lássalak,

már túl késő volt.

De ez nem igaz.

Ilyen sokáig tartott, míg elfogytak a kifogások.

Nagyon sajnálom.

- Figyelmeztethettél volna. - Oda a hangulat?

- Milyen hangulat? - Na ez az.

Elmegyünk a buliba?

- Igen. - Igen.

Magyar felirat: Cill http://thelword.hu/