Original subtitles

Az éjszaka csak most kezdődik.

Ott vagy, ahol lenned kell.

Magabiztos vagy, izgatott és vonzó.

Végre olyanokkal lehetsz, akik hasonlóan éreznek.

És egy pillanatra elfelejted, hogy te más vagy.

Ma este minden lehetséges.

Berlin az a hely, ahol minden megtörténik.

Ez a bűn fővárosa.

Működött 80-120 kávézó, bár, klub

amik kizárólag az LMBTQ közösséget célozták meg.

Queer és transzneműek voltak mindenfelé.

Miután a nácik hatalomra jutottak

a világtörténelem legszörnyűbb homofób üldöztetésének lehettünk tanúi.

Aligha volt olyan időszak a történelemben

ahol a szabadság és az elnyomás

oly közel állt volna egymáshoz, mint az 1920-as és 1930-as években.

És bár megvannak a szabadságjogaink, de el is vehetik tőlünk.

Ezek az emberek olyan életet éltek, amit ma én.

De csak egy pillanatig tartott.

Ez egy katasztrófa volt az emberiségnek

aminek én is a része voltam.

ELDORADO: MINDEN, AMIT A NÁCIK UTÁLNAK

BERLIN 1920-AS ÉVEK VÉGE

Berlin utcáin sétálva

egy épület tűnik fel a sarkon,

amin egy fantasztikus plakát áll.

Rajta az írás: "Itt ezt szabad!"

Az húszas években az összes éjszakai bár közül

az Eldorado volt a leglátványosabb queer helyszín.

A berlini Eldoradóban egy újfajta szabadság volt születőben,

ahol melegek, leszbikusok,

transznemű férfiak és nők először lehettek szabadon önazonosak.

Az egyikük volt Charlotte Charlaque,

egy német-amerikai zsidó értelmiségi.

Körbeutazta a világot, élt Amerikában, Németországban, Franciaországban…

és ő volt a világ

egyik első embere,

akin nemi helyreállító műtétet végeztek el.

Két új arc tűnt fel a berlini éjszakában.

Lisa és Gottfried friss házasok voltak és a húszas éveik elején jártak.

Az Eldoradóba járókhoz hasonlóan, ők is szerettek volna

új dolgokat felfedezni, és új szerelmet találni.

Lisa, teljes néven Lisa von Dobeneck,

és Gottfried von Cramm már gyerekkoruk óta ismerték egymást.

Egymás szomszédságában nőttek fel.

Lisa tősgyökeres dobenecki,

és a családjával 15 kilométerre éltek a birtokunktól.

Mi csak "bűnbarlangnak" hívtuk,

mert a Cramm család azt csinálhatott ott, amit csak akart.

Lisa és Gottfried nagyvilági életre vágyott.

Ez nyilvánvalóan nem volt kivitelezhető a vidéki környezetben,

nem úgy, mint a vonzóan vad Berlinben.

Egyre nagyobb szabadság áramlott be.

Előtérbe kerültek a nők jogai.

Feloldották a cenzúrát,

és a sajtó szabadabban írhat arról, amiről csak akar.

És ez lehetőséget teremtett egy virágzó queer nyomtatott sajtónak.

A BARÁTNŐ NŐI SZERELEM

Voltak csak melegeknek szóló lapok. De kifejezetten leszbikusoknak szóló is.

De olyanok is voltak, amiket a transzvesztitáknak írtak.

Sokkal nyitottabban lehetett a szexről beszélni, mint azelőtt.

Az emberek érezték,

hogy egy teljesen új szexuális forradalom van kibontakozóban.

És ekkor fedezte fel Lisa és Gottfried ezt az egészen új világot.

Az Eldorado lett az újdonság szinonimája.

Egy ilyen mesésen csillogó éjszakai bár kellős közepén,

valószínűleg meglepődnénk,

ha látnánk egy férfit, aki tegező viszonyban van Adolf Hitlerrel.

Ez az illető Ernst Röhm volt,

egy rettentő erőszakos, antiszemita politikus.

És a náci hatalomra emelkedésének egyik fő stratégája és eltervezője.

Röhm egy fanatikus katona volt, aki imádta a háborút és az öldöklést.

És mint igazi nacionalista

sosem tette túl magát Németország világháborús vereségén.

Adolf Hitler és Ernst Röhm 1919-ben már találkoztak a jobboldali mozgalomban.

Hamar barátok lettek, mely barátság sok éven át kitartott.

Az volt az álmuk,

hogy a náci mozgalom egyszer képes legyen hatalomra jutni.

Ami akkor még messze volt.

Ernst Röhm meleg volt,

de ez egyáltalán nem érdekelte őt.

Rengeteg meleg szeretője és kapcsolata volt.

A homoszexualitása nyílt titok volt, és erről sokat pletykáltak.

Hitler is valószínűleg tudott a Röhmről szóló híresztelésekről.

De úgy tűnik Röhm számára sokkal hasznosabb volt.

Hitler ezzel kapcsolatban egyszer azt mondta:

"Engem a magánélete nem érdekel,

amíg kellő óvatossággal jár el."

De mint láthattuk, nem mindig járt el kellő óvatossággal.

Ez a klub

hihetetlen széles körben vonzotta oda az embereket

politikától és világnézettől függetlenül.

ELDORADO ITT EZ SZABAD!

Amit az Eldorado igazán jelképezett,

az az, ahogyan bemutatta a berlini queer életvitelt a világnak.

Az Eldorado néhány queer előadója

igazi sztár volt abban az időben.

Claire Waldoff volt közülük az egyik.

Dobjunk ki minden férfit a Reichstagból!

Dobjunk ki minden férfit a Parlamentből!

Dobjunk ki minden férfit a kastélyokból!

És csináljunk női menedéket mindegyikből!

Ha egyedül mentél be az Eldoradóba, fizetned kellett egy táncosnőnek

hogy kísérjen körbe a helyen.

Ez is jól mutatta azt a nemi illúziót,

amiről oly híres volt az Eldorado.

Egyik este, Charlotte találkozott egy hozzá hasonlóval.

Nem csak intellektuális volt, akárcsak Charlotte,

de még transznemű is.

Úgy hívták, Toni Ebel.

Charlotte-tal ellentétben, fogalma sem volt, mit kezdjen ezzel.

Épp hogy kiszállt egy borzasztó házasságból.

10 évvel volt idősebb.

De ők ketten elválaszthatatlanok lettek.

Az ilyen típusú kapcsolat a transz nők között

elég gyakori.

Függetlenül a szexuális beállítottságtól,

mély testvériség alakul ki,

ami néha átlép egy határt, és szeretők lesznek

vagy élettársak.

Ehhez részben az is hozzájárul,

hogy egy olyan világban élünk, ahol nincs sok hozzánk hasonló ember.

Ezért mikor találkozunk egy ilyennel,

mély családi kötelék alakul ki közöttünk,

függetlenül attól, milyen formában.

Toni éveken át próbált nőkén élni,

de nem tudta, hogy hová menjen.

Charlotte Charlaque tudta a választ.

Bemutatta Tonit Magnus Hirschfeldnek.

Magnus Hirschfeld is gyakran betért az Eldoradóba.

Imádta megfigyelni a queerek életét.

Saját jogán vált igazi hírességgé.

Mindenki tudta, hogy kicsoda ő.

Szexológus volt.

Elbűvölve tanulmányozta az emberi szexualitást,

és a nemi szerepeket.

Alapvetően hitte,

hogy a homoszexuálisok és a transzneműek

kivívhatják jogaikat és a szabadságot

a tudomány segítségével.

Őrült mennyiségben adott ki…

könyveket, füzeteket, írásokat.

1897-ben megalapította a világ első melegjogi szervezetét.

Berlin queer várostérképén

volt egy központi helyszín a haladó szemléletűek számára.

Ez volt a Magnus Hirschfeld Szexuáltudományi Kutatóintézete.

Volt benne egy múzeum, ahol fodros szoknyák voltak kiállítva,

amit egy német katona viselt az első világháborúban.

Voltak műpéniszek, meg minden ilyesmi.

Széleskörű szolgáltatás nyújtott mindazok számára

akiknek párkapcsolati tanácsadásra volt szükségük,

vagy információra nemi betegségekkel, abortusszal, terhességgel kapcsolatban.

És még sokáig sorolhatnám.

Az Intézet társasági helyszín is volt egyben.

Queer emberek találkozó helye, egy közösségi tér.

Az Intézet puszta létezése

sokak számára nagyon fontos volt a berlini társadalomban.

Az egyik dolog, amire specializálódtak

az a transz identitás, és kezeléseket biztosítottak azok számára,

akik szenvedtek a születésüknél meghatározott nemüktől.

Röhm szemében Magnus Hirschfeld volt maga az ellenség.

Zsidó volt, szociáldemokrata,

és kiállt a transz férfiak és nők mellett

és nem lehetett megfeleltetni őt a maszkulin ideológiáknak,

amiket Ernst Röhm követett.

Ugyanakkor volt bennük valami közös. Nem voltak nyíltan homoszexuálisak.

Magnus Hirschfeld tudta, hogy tudományos hírnevét rontaná vele.

Ernst Röhm pedig tisztában volt vele, hogy kizárnák a pártból.

Ernst Röhm valószínűleg nagy mértékben bízott abban,

hogy a barátsága Hitlerrel,

és a közös személyes múltjuk majd megvédik őt,

mind a társadalommal, mind a náci mozgalommal szemben.

Emiatt megengedte magának, hogy óvatlan legyen a magánéletében.

"Kedves dr. Heimsoth."

"Előre is üdvözlöm."

"Emlékszem több, azonos neműek iránti érzésemre és tettemre a gyerekkoromból."

"Habár sok nővel közösültem,

sosem okozott túl nagy örömet."

Nincs sok bizonyíték Röhm magánéletéről.

De köztük akad egy igazi kincsesbánya.

Ez egy levélsorozat, amit egy barátjának,

dr. Karl-Günther Heimsothnak írt.

Undorodom minden nőtől.

"Nem vagyok boldogtalan a viselkedésemtől,

még ha olykor jelentősebb kellemetlenségeket is okozott számomra."

"Belül, talán még büszke is vagyok rá."

"Legalábbis úgy hiszem."

Ezekben a levelekben,

Röhm egyre magabiztosabban

jellemezte magát homoszexuálisnak.

Ez egy olyan pillanat, mikor maga a szexualitás gondolata…

heteroszexualitás, homoszexualitás, akármi…

a gondolat, hogy a szexualitás az egyénnel egy koherens dolog,

még csak most kezdett el kifejlődni.

Létezett egy másik valóság is.

Németország nem csak nagyvárosokból állt,

de rengeteg kisvárosból és faluból is.

Ami Berlinben vagy a nagyobb városokban zajlik, sokak számára teljesen idegen.

Fenyegetve érzik magukat ettől a gyors változástól.

A változás gyorsasága

szinte mindenkiben a frusztráció forrása.

Ha radikális vagy, akkor a változás sokkal lassabban történik számodra.

Viszont, hogyha konzervatív vagy

úgy érzed, mintha elmosnának mindent, ami értelmet adott az életednek.

És ez a változás miatti fenyegetettség

táptalajt nyújtott a fasisztáknak, hogy elterjeszthessék mérgező eszméiket.

1931

Meg akarjuk tanítani minden németnek

hogy törvény nélkül nincs élet.

Hatalom nélkül nincs törvény.

Erő nélkül nincs hatalom.

És minden erő a népben lakozik.

Ez is úgy hangzott, mint általában Hitler, mikor szónokolt.

Mint egy őrült.

Az állandó kiabálás, és amiket mondott.

És persze beszélt a zsidókról is.

Borzasztó volt hallani.

Nem akartam jobban belegondolni.

Egy ártatlan fiatalember voltam.

Szerelembe estem.

Volt egy villánk Sauerbrunnban,

ahol a nyarakat töltöttük.

És aki szintén minden nyarát ott töltötte az Lumpi volt.

Így ismertem meg őt.

Ő Budapesten élt én pedig Bécsben.

Lumpival barátok lettünk.

Sok mindent csináltunk együtt.

Szerettem őt. Már miért ne?

Zsidók voltunk,

de nem aggódtunk miatta.

Elég távol voltunk az egésztől.

De a bajok már ott voltak a levegőben.

Nem csak Berlinben és Németországban, de egész Európában is.

1931-ben, Hitler kinevezte Röhm-t az SA vezetőjének.

Az SA a nácik félkatonai szervezete volt. Ők végezték a piszkos munkát.

Megrendítették a demokráciát,

összevertek embereket az utcákon, ütötték őket a kinti rendezvényeken.

Röhm irányítása alatt a szervezet tagszáma három millióra nőtt.

Ez rendkívül fontos, úgymond gerincét és biztosítékát képezte

a náci mozgalomnak.

Az SA része volt a náci tervnek, hogy átvegyék Németország irányítását,

és felépíthessenek egy fajilag tiszta birodalmat,

ahol se zsidók, se kommunisták, se fogyatékos személyek,

se romák, se szintók, se queerek nincsenek.

Az SA a tagjait

túlnyomórészt az alsó-közép osztályba tartozó fiatal férfiakból toborozta.

Az alacsony belépési kritériumok miatt

nem csak a szélsőséges nacionalistákat vonzotta,

de a kívülállókat, excentrikusokat és sok bűnözőt is.

Karl Ernst SA-tag volt,

akivel Röhm valószínűleg

a berlini éjszakai életben találkozott.

Ersnt végül belépett az SA-ba,

és ő lett a szervezeten belül Röhm jobbkeze.

Karl Ernst az SA előtt

berlini meleg klubokban volt kidobó és londiner.

Miután beállt az SA-ba, Ernst elkezdte építeni politikai karrierét

miközben meleg férfiként kettős életet élt.

Ha megfigyeljük Röhm-t

a katonaságban és a jobboldali félkatonai szervezetekben,

az látszik, hogy maga köré egy teljesen egynemű környezetet teremtett.

Együtt éltek, együtt zuhanyoztok.

Együtt mentek ki az utcákra zsidókat és kommunistákat verni.

És ebben az egészben lehetett…

egyfajta erotikus vagy szexuális töltet.

Itt van a hiperférfiasság.

"Annyira férfiak vagyunk,

hogy valójában már undorodunk a nőktől."

"Nem akarunk rájuk nézni."

"És ez nem nőiessé, hanem még inkább férfiassá tesz minket."

A mozgalomra!

Volt egy férfi a nemzetiszocialista mozgalomban

kinek fenyegetését Ernst Röhm sokáig alábecsülte.

Heinrich Himmler Reichsführer-SS.

Fiatalemberként Himmlert nagyon érdekelte

a férfi bajtársiasság.

Ugyanakkor félt,

hogy homoerotikus vonzalmak alakulhatnak ki ebből a bajtársiasságból.

Ebben az időben Heinrich Himmler vezette az SS-t, a "Schutzstaffel" -t.

Az SS, mint kisebb félkatonai szervezet, Röhm SA-ja alá tartozott.

Röhm és Himmler mondhatni versengett egymással.

Hogy távol tartsa magát az SA-tól és annak homoszexuális hírnevétől,

az SS-t egy elit szervezetté formálta.

Ideális esetben ebbe az is beletartozott, hogy szőke, kék szeműek lehettek a tagjai.

Számára a megjelenés a "jó" árja vér bizonyítéka volt.

Ezekben az években Gottfried von Crammból igazi sztár lett.

Két rendkívül szoros játék után, a német bajnok meghúzta egyik izmát,

attól fogva nem igazán tudta megfékezni Perry-t.

Gottfried tízévesen kezdett el teniszezni.

13 évesen elhatározta, hogy a világ legjobb teniszezőjévé válik.

Mikor Berlinbe ment,

belépett a híres teniszklubba, a Rot-Weiß-ba.

Aminek tagja volt többek között Hermann Göring,

a nemzetiszocialista kormány későbbi belügyminisztere is.

Gottfried egy magas, jóképű férfi volt.

Kék szemű, szőke hajú.

Az árja prototípus megtestesítője.

Már korán megkérik, hogy csatlakozzon a náci párthoz.

De ezt Gottfried visszautasította.

Ami az évek múlásával egyre nagyobb gondot okozott neki.

Természetesen nem ismerjük a részleteket az első találkozásukról,

de tudjuk, hogy Gottfried megismert egy fiatalembert,

aki olyan idős volt, mint ő.

Ezt a férfit Manasse Herbstnek hívták.

Gottfried és Manasse két teljesen más világból jöttek.

Manasse egy zsidó családból származott Scheunenviertel egyik szegénynegyedéből.

Színész volt.

Hogy fenn tudja tartani magát, a Jockey bárban dolgozott,

egy kisebb jazz klubban, néhány háznyira az Eldoradótól.

Lehet, hogy felismerték egymást.

Volt egy komoly fenyegetés a homoszexuális férfiak számára.

A 175. paragrafus.

A FÉRFIAK KÖZTI PARÁZNASÁG BÖRTÖNBÜNTETÉSSEL SÚJTANDÓ.

A paragrafus kriminalizálta a férfiak közti homoszexuális kapcsolatot.

De ezt nehezen lehetett alkalmazni,

mert a bíróságok bizonyítékokat kértek

a szexuális kapcsolatról vagy magáról a koituszról.

Ez nem volt könnyű feladat a rendőrségnek.

Ahelyett, hogy rajtaütéseket tartottak volna a bárokban,

elkezdtek "rózsaszínű listákat" készíteni.

Azok a személyek kerültek rá, akikről gyanították, hogy homoszexuálisak.

Gyakran az illető nem is tudott róla, mert nem vádolták meg,

de tudjuk, hogy ezek a "rózsaszínű listák" több ezer nevet tartalmaztak.

KERESZTNÉV: JOSEF BŰNÜGYI KATEGÓRIA: 175. PARAGRAFUS

De Gottfried szabadnak érezte magát, így mikor szerelmes lett

követte az érzéseit.

Gottfried és Manasse rendszeresen összejártak az első találkozásuk után.

Lisa természetesen mindenről tudott.

Semmit nem titkoltak egymás előtt, nyitott életet éltek.

Mit csinálsz?

Gyere ide! Gyere!

Ők hárman egy újfajta kapcsolatba kezdtek,

ami úgy tűnt, működött.

Lisának felszabadulás volt a Berlinbe költözés.

Független akart lenni és más élményeket is meg akart élni.

Hamar összebarátkozott

a Berlinben akkor feltűnő modern nőkkel.

Írókkal, sportolókkal és fényképészekkel.

Lisa saját magáról is fotókat készített.

Lelkes jazz táncos és lovas volt.

Mellette jégkorongozott, amiből német bajnok is lett.

Ennek eredője arra a 20-as évek előtti mozgalomra vezethető vissza,

mikor az emberek

megszabadultak a korlátaiktól, ruháiktól, vagy a házak falainak szorításától.

Teljesen magával ragadta ez az új hullám.

Több viszonyt folytatott, leszbikus nőkkel is.

Szexuálisan kíváncsi és kalandvágyó volt, amit meg is élt.

A Gottfried és Lisa közti kapcsolatot

az egymás felé érzett szinte határtalan bizalom jellemezte.

Tudták, hogy bármit is tesznek, az úgy van jól.

1932

VÁLASZTÁSI KAMPÁNY NÉMETORSZÁGBAN

Eljött 1932 tavasza. Hitler elindult az elnökválasztáson.

A nácik pedig indultak az országgyűlési választáson.

A hatalomátvétel előtt nem sokkal, a nemzetiszocialisták

fokozzák az utcai terrort.

Kemény harcok dúlnak több halálos áldozattal.

Ezt főképp azért csinálták,

hogy bebizonyítsák a demokrácia instabilitását.

Mindeközben magukat a "Törvény és Rend" pártjának mutatják,

ami megteremtené a biztonságot, a rendet és a békét, a választási győzelem után.

KI AZ UTCÁKRA! ADOLF HITLER

Nem csak a félelem az,

ami egybekovácsolta a népet a nemzetiszocialistákkal,

hanem a remény egy erős Németországért,

és egy szebb jövő ígérete.

Jó estét.

Charlotte, Toni és egy másik nő,

Dorchen Richter, már átestek a beavatkozásokon.

És ők csak három példa azok közül, akikről tudjuk

hogy nemi helyreállító műtéten estek át az Intézetben

és túl is élték ezeket a beavatkozásokat.

Ezek a műtétetek, ezek a különböző beavatkozások

rendkívül kockázatosak voltak, és nagyon kezdetlegesek.

Ezek voltak az első alkalmak a történelemben,

mikor embereken végeztek egyszerre több műtétet.

Azért akartak odamenni az emberek,

mert nem volt más alternatíva.

Ezért világszerte ismerték.

Charlotte és Toni hatalmas megkönnyebbülést érezhetett,

hogy rendelkezésre álltak rendelők, és lehetséges volt egy ilyen műtét.

A műtétek elvégzése után

sokkal boldogabbnak érezték magukat

és sokkal jobban felerősödött a nőiességük.

Charlotte gyakran emlegette,

hogy a műtét hozta meg neki a korábban sosem tapasztalt boldogságot.

Nem jut eszembe még egy olyan film abból az időből,

ahol nem csak egy,

de több transznemű ember

ennyire boldog és örömteli.

Akkoriban Németországban,

ha valaki női ruhában volt az Eldoradóban

és úgy lépett ki az ajtón,

letartózhatták volna a közrend megzavarásáért.

Ez azt jelenti, hogy a legtöbb transznemű nem lehetett önmaga anélkül,

hogy rendőri elnyomással szembesülne.

Magnus Hirschfeld és az intézete

előállt egy rendőrök által is elfogadott egyezményes megoldással,

hogy biztosított ezeknek az embereknek

egy igazolványt, egy "transz útlevelet".

EVA KATTER MUNKÁSNŐ… FÉRFI RUHÁBAN JÁR

Gyakorlatilag egy személyi igazolvány volt, ami jelezte a rendőrnek,

hogy nem kell az illetőt letartóztatni, mert orvosi felügyelet alatt áll.

Így törvényes joguk volt nyilvánosan mutatkozni

olyan neműnek öltözve, amivel azonosulni tudtak.

Ez volt a világon az első alkalom,

hogy jogilag is elismerték a transz emberek nemét.

Így az olyanok, mint Charlotte és Toni,

ezzel az igazolvánnyal szabadon sétálhatott anélkül,

hogy aggódniuk kellett volna a rendőröktől,

mert így nem szegték meg a törvényt.

A queer és transznemű emberek végre kimerészkedhettek a nyilvánosság elé.

És ez pont itt történt, Berlinben.

Pár évvel később elmentem Budapestre,

hogy ott töltsem a Húsvéti szünetet.

Lumpival az Andrássy úton szálltunk meg.

A házszámra nem emlékszem, de közel az Operához.

Első látogatásunkkor sokat viccelődtünk.

Nem volt rendes fürdőszobájuk.

Csak egy kádféle, amit Bécsben csak lavórnak hívtunk.

Az édesanyja feltöltötte vízzel

és mindkettőnket berakott ebbe a kádba.

Ahogy Lumpi rám nézett, merevedése lett.

Attól, hogy meztelenül látott. Észrevettem.

Nem érintettük egymást szexuálisan

de biztos felizgattam őt.

Az 1930-as évek elején

Hitler úgy döntött törvényesen ragadja magához a hatalmat.

Propagandával próbálta megnyerni a választókat

és a parlamentet belülről akarta lerombolni.

A nácik legnagyobb ellensége bizonyos értelemben

a szociáldemokraták és a kommunisták voltak.

A szociáldemokratáknak elő kellett állniuk egy kampánnyal,

amivel megakadályozhatják, hogy a nácik hatalomra kerüljenek.

KUPIDÓ A BARNA HÁZBAN

RÖHM ELLENŐRZI AZ SA FELVONULÁSÁT

Szociáldemokrata újságírók megszerezték

Röhm dr. Heimsoth-hoz írt leveleinek másolatait,

és úgy publikálták, mint "Ernst Röhm szerelmes levelei."

"Hitler főzsoldosának leleplezése."

"A Welt am Sonntag megjelenteti az alezredes leveleit…"

Óriási botrány kerekedett ebből.

A szociáldemokraták tényleg azt gondolták, hogy megtalálták a fegyvert,

amivel szavazókat tudnak majd visszaszerezni.

1932 márciusában, amikor a botrány kitört,

Hitler a szavazatok 30%-át szerezte meg az elnökválasztáson,

ami nagyon sok.

1932 júliusában, amikor a botrány már néhány hónapja tombolt,

a szavazatok 37 százalékát szerezte meg.

Látszott, hogy nem jött be a terv.

Ez egy elbukott politikai taktika volt.

Azonos neműek!

Röhm helyében,

valószínűleg megijedtünk volna, mikor kijött az újság.

Mikor nem volt hatása,

és a párt menetelt az első választási győzelme felé,

önigazolást éreztünk volna.

És ami még fontosabb, megállíthatatlannak éreztük volna magunkat.

1933

Németek, honfitársaim…

Elvtársaim!

Január 30-án,

Németország döntött.

És nem gondolom…

hogy az ellenfeleink, akik eddig nevettek, most is nevetnének!

Sieg!

Heil!

- Sieg! - Heil!

1933. január 30-án Hitlert kinevezték kancellárnak.

HITLER BIRODALMI KANCELLÁR

Hitler lett a totalitárius rezsim vezére.

A nemzetiszocialista ideológia szerint

már nem az egyéni életforma volt a követendő.

Mindent alárendelnek egy felsőbb eszmének.

A "Nemzetközösség" minden tagjának

egy magasabb rendű célt kellett szolgálnia.

A nácik hatalmas energiát fektettek

faji és társadalmi eszmékbe, illetve az egészséges szexualitásra és higiénére.

A céljuk az volt, hogy fajilag tiszta és egészséges gyerekeket nemzenek.

Bármi, ami akadályozza a népességnövekedést,

rossz és fenyegető a nemzet számára.

Nem sokkal a hatalomra jutásuk előtt az Eldorado bezárt.

Mindenféle búcsú vagy záróest nélkül.

A queer közösség elvesztette az egyik legfontosabb találkozóhelyét.

Ezzel az Eldorado dolgozóit

megfosztották a védettségüktől,

valamint a munkalehetőségektől.

Mindezek tetejébe,

az Eldorado homlokzata a nácik hirdetési felületévé alakult át.

ELDORADO ITT EZ SZABAD!

SZAVAZZ HITLERRE 1. LISTA

Megfagyott az emberekben a vér is,

ha belegondoltak, mennyire ellentétes irányba ment át

ugyanaz az épület.

Az Eldorado bezárt,

és az összes olyan társasági hely, amik tíz éven át virágzottak,

szinte egyik napról a másikra eltűntek.

Queerek ugyanúgy léteztek, de nem voltak hasonló helyszínek,

ahol találkozhattak.

Sokkal nagyobb titokban kellett ezt csinálniuk.

1933-ban Gottfried és Manasse élete is radikálisan megváltozott.

Manasse hamar elvesztette színházi állását,

mert zsidóként nem dolgozhatott a színházban.

Hamar rájött, hogy többé nincs biztonságban Németországban.

Mindenki számára világossá vált, hogy a helyzet egyre feszültebb.

A kapcsolatukat egyre inkább beárnyékolta a kérdés:

hogy juttathatják ki Manasse-t biztonságosan Németországból?

Gottfried továbbra is teniszezni akart.

Ha ezt egyedül a náci Németország színei alatt teheti meg,

akkor is játszik.

A nyomás egyre csak nőtt.

Szerelmi viszonya volt egy zsidó homoszexuálissal.

Ugyanakkor a népszerűsége is egyre nőtt.

Mind hazai, mind nemzetközi szinten.

Gottfried azt gondolhatta, hogy amíg mérkőzéseket nyer,

a rezsim nem bánthatja őt.

Cramm Németországért kellett játszania, nem volt más lehetőségee.

Annak ellenére, hogy a nácik 1933-ban hatalomra kerültek,

Charlotte és Toni nyugodtan eljártak,

felvállalták magukat az utcán,

fényképeket készítettek,

és igen nyíltan beszéltek önmagukról az újságíróknak is.

Úgy tűnt minden rendben.

Az Intézetbe be lehetett menni…

Charlotte szoros kapcsolatba került Hirschfelddel és a baráti körével.

Tanácsokat adott újdonsült transzneműeknek

akik még nem tudták, hogyan válasszanak ruhát.

Segített embereknek lakáshoz jutni.

Charlotte és Toni végre élik az életüket,

és nem csak orvosi beavatkozásokat végeznek rajtuk.

Eközben Magnus Hirschfeld világkörüli útra ment.

Bár Németországban már nem mutatkozhatott a nyilvánosság előtt,

nemzetközig továbbra is ünnepelték.

Úgy híresült el,

mint a zsidó, aki elnőiesítette Németországot,

és belevitte a fiatalokat a homoszexualitásba.

Tényleg a nácik első számú ellensége lett.

Charlotte és Toni már kezdik érezni a bajokat.

Mindketten úgy döntenek, hogy elhagyják az Intézetet.

Elköltöznek Berlinből egy koszos egyszobás lakásba.

A két nő között

olyan szoros érzelmek alakultak ki,

hogy Toni áttért a zsidó vallásra.

Nehezen tudom elhinni,

hogy bárki áttért volna a zsidó vallásra azokban az időkben,

hacsak nem szerette volna igazán azt, akivel volt.

Miután eljöttek, az Intézetet megtámadták.

1933 május 6-a reggelén

egy csapatnyi náci tanuló… lerohanta az Intézetet.

Náci fiatalok leszakították a polcokat, a kutatásokra tintát öntöttek.

Tönkre tették a könyvtárat és a szobákat.

Közel 20 000 könyvet.

Képeket készítettek magukról,

ahogy vígan lerombolnak mindent, amit Magnus Hirschfeld felépített.

Ez lehetett az egyik legborzasztóbb élmény

Hirschfeld életében.

A betörés alatt Hirschfeld nem tartózkodott az Intézetben.

Párizsban volt.

De jelen volt néhány alkalmazott az Intézetben,

mint Dorchen Richter.

Neki az Intézet volt az otthona, munkahelye, és lerombolták.

És amennyire tudjuk, ő is ekkor halt meg.

Legyenek a tűz martalékai Heinrich Mann,

Ernst Glaeser és Erich Kästner írásai!

Legyen a tűz martaléka Sigmund Freud összes irománya.

Négy nappal később a hírhedt könyvégetésen

tűzbe dobták az Intézet könyveit az Opernplatzon.

Még egy fotó is készült arról,

ahogy Hirschfeld egyik mellszobrát viszik a tűz felé.

Elszörnyedek…

hogyha ezeket a fotókat nézem.

Mert épp próbálnak elpusztítani

minden bizonyítékát annak,

hogy a queer és transznemű emberek léteztek.

Amint hatalomra kerültek,

a nácik szétzúzták a legtöbb lehetőséget,

amik korábban voltak Németországban a nemek kifejezésére,

és a nemekkel való játékra.

A nőknek otthon, a háztartás körül volt a helyük.

Arra hivatottak, hogy gyermekeket szüljenek az országnak.

A férfiak feladata az igazi férfiasság megtestesítése volt,

és hogy háborúba menjenek.

Így ez a kísérleti,

önkifejező, toleráns időszak véget ért.

És ezt rendkívül szigorú nemi szerepek váltották fel.

1933 szeptemberében, Karl Ernst,

Röhm legfőbb megbízottja,

akivel a meleg bárban találkozott…

gyorsan feleségül vett egy nőt.

Az esküvőn a két tanú Röhm és Hermann Göring,

Hitler belügyminisztere volt.

Ők kísérték a menyasszonyt és a vőlegény a sorok között,

miközben SA tisztek vették őket körül.

El lehet képzelni, miért volt Röhmnek stratégiailag fontos,

egy ilyen nagy nyilvános esemény.

Azzal, hogy az SA egyik jelentős tisztje, Karl Ernst elvesz egy nőt,

azt sugallta, hogy minden csak pletyka volt.

A szervezetnek semmi köze nincs a mocskos, vagy tisztátalan homoszexualitáshoz.

1934 januárjában,

Röhm egy nagyon szívélyes levelet kap személyesen Hitlertől.

"Szeretném megköszönni, kedves Ernst Röhm,

a felülmúlhatatlan szolgálataidat,

és biztosíthatlak, hogy hálás vagyok a sorsnak

hogy egy olyan remek embert hívhatok barátomnak és bajtársamnak, mint te."

"Igaz barátsággal, és hálás üdvözlettel. Adolf Hitler."

A levél után Röhmnek elég önbizalma lett, hogy nyíltan kérje

Védelmi Miniszternek való kinevezését.

Ily módon

átvehette volna a 100 000 fős német hadsereget,

beintegrálhatta volna az SA-ba, és minden az irányítása alá került volna.

1934 elejére

az SA elérte legnagyobb létszámát,

körülbelül 4 és fél millió tagjával.

Viszont ez már problémákat okozott Hitlernek.

A gondolat, hogy Röhm vezeti a német hadsereget

elrettentette a hadseregen belüli konzervatívokat,

akik lehetővé tették, hogy a nácik hatalomra kerüljenek,

de nem szerették volna elveszteni rangjukat,

vagy szerepüket ebben a hierarchiában.

Ezért meg kellett állítani.

Így jöhetett el Heinrich Himmler ideje

hogy kivezesse az SS-t Ernst Röhm és az SA árnyékából

és kiterjessze saját hatalmát.

Röhm ellenfelei a náci mozgalomban,

mint Himmler,

kezdték elültetni azt a gondolatot, hogy Röhm a hatalomátvételt tervezi,

majd Hitler leváltásával a saját forradalmát folytathassa.

Végül sikerült meggyőzniük Hitlert,

a közelgő fenyegetésre, és mindenképpen lépnie kell.

Röhm szexualitása eszköznek bizonyult, amit a megállítására használhattak fel.

Eljött 1934 nyara.

Hitler meghívta Röhm-öt és több SA hadnagyot

hogy menjenek el egy megérdemelt pihenésre a bavariai Tegernsee-re.

Mindenki remekül érezte magát ezeken a nyári napokon.

És látszik, hogy Röhm nem a tóból kiszállva

tervezte a hatalomátvételt.

Azt hitte, hogy nyaraláson van.

1934. június 30-a reggelén

Ernst Röhm mélyen aludt a hotelszobájában.

De Hitler és Goebbels már úton voltak Bavariába.

Hitler egyből a Tegernsee tavi hotelbe ment.

És az SS csapattal együtt

betörték Röhm hálószobájának ajtaját.

Mikor a szobába lépett, Röhm-t hazaárulással vádolta meg.

- Felöltözni! - Kifelé!

Ekkor Röhm még össze volt zavarodva,

és azt hihette, hogy ez biztos valami félreértés.

Az SA több más vezető tisztjével együtt Röhm-t letartóztatták,

és a müncheni Stadelheim börtönbe vitték.

Közülük hatot a helyszínen azonnal lelőttek.

Két nappal később Hitler úgy dönt,

felajánlja Röhmnek, hogy legyen öngyilkos.

Röhm így válaszolt:

"Ha valakinek meg kell ölnie, akkor maga Adolf tegye meg."

Miután Röhm visszautasította az öngyilkosságot,

két SS tiszt lelőtte.

Június 30-án és az azt követő két napban,

több mint 90 embert lőttek le,

és vagy 1000 embert börtönöztek be.

Nemcsak Ernst Röhm-t és SA tiszteket,

hanem politikai ellenfeleket és képviselőket is.

Ez volt a rezsim első, állam által legitimált tömeggyilkossága.

RÖHM PARANCSNOKOT KIVÉGEZTÉK

TÖBB MINT HARMINC VEZETŐ MEGHALT

Azt állították,

hogy ezek a személyek puccsot tervezetek Hitler ellen,

de ezt a mesét nem feltétlenül hitték volna el az emberek.

Hitler azzal igazolta a gyilkosságokat,

hogy annyira megnőtt az SA-n belüli szexuális kicsapongás,

hogy az már rontotta a nemzetiszocializmus hírnevét.

A HOMOSZEXUÁLISOK BARNA HÁZA

Hitler beszédet mondott, ami így szólt:

"Szeretném, hogy az az anya, aki felajánlani fiát az SA-nak, a pártnak,

vagy a Hitlerjugendnek,

ne féljen, hogy ott erkölcsileg vagy szexuálisan megrontják."

"Férfiakat szeretnék látni SA tisztként, nem gusztustalan majmokat."

Óriási botrány volt.

Minden újság a címlapon hozta le.

Parancsba adtam, hogy lőjék le az áruló bűnösöket.

És mindaddig él a parancsom,

amíg el nem távolítjuk a fekélyt, ami mérgezi belső békénket.

Biztos a rádióban hallottam,

mert tisztán emlékszem arra a pillanatra,

mikor rádöbbentem, mi történik.

Félelmetes volt.

És nem azért, mert homoszexuális voltam.

Hanem mert ember voltam. És ez bárkivel megtörténhetett.

Ezzel Hitler megmutatta igazi énjét.

Azzal, hogy az SS volt a mozgatórugója az SA gyilkosságoknak,

Himmler újfent bebizonyította Hitler iránti hűségét.

Hitler ezt azzal hálálta meg, hogy beteljesítette Himmler vágyát,

és leválasztotta az SS-t az SA-ról.

Az SS-t onnantól fogva közvetlenül Hitler utasította.

Úgy lett, ahogy Heinrich Himmler végig is akarta.

Ez végérvényesen megalapozta Himmler felemelkedését és karrierét.

Röhm meggyilkolása után

ő vette át a rendőrség irányítását az összes német államban.

Míg végül ő lett egy személyben a teljes német rendőrség,

a Reichsführer SS és a Gestapo főparancsnoka.

Heinrich Himmler lett a homoszexualitás elleni harc vezetője.

Célul tűzte ki a homoszexualitás eltörlését.

"A homoszexualitás minden eredményt aláás,

és alapjaiban rombolja le az államot."

"Kizárólag a sokgyermekes embereknek

van joga a hatalom gyakorlására és a világuralomra."

"Minden fegyverrel harcolni kell a homoszexualitás ellen,

különben az fogja jelenteni Németország és a germán világ végét."

Mi vagyunk a forradalom kardja.

Csak az az ellenség nem okozhat többé kárt,

amelyik meghalt és amelyiket megsemmisítették.

A korábban összeírt "rózsaszínű lista"

nem csak a német rendőrség kezére jutott el,

de a Gestapóhoz is.

Példátlan üldöztetést és letartóztatás hullám söpört végig.

Üldözték a meleg férfiakat a törvénykönyv 175. paragrafusa alapján.

A transzneműeket és leszbikusokat is üldözte a náci rezsim,

de sokkal közvetettebb és bonyolultabb módokon.

Célponttá váltak, ha társadalomellenesnek lettek titulálva,

vagy ha nem illettek be a nemzetközösségbe.

Sokakat meglepett,

hogy a rendőrség milyen gyorsan közbelépett,

és milyen hamar bíróság elé állította az embereket.

Nem tudták, hogyan védjék meg magukat.

Címkönyveik voltak otthon,

amiket bizonyítékként használtak fel a bíróságon.

A feljelentés különösen ajánlott volt, és a német emberek meg is tették.

A szomszédok figyelték, ha vendéget fogadtál.

Vagy behúztad a hálószoba függönyét.

A szomszédok jelentették, ha egy nő nadrágot visel, vagy leszbikusnak néz ki.

Kérték a rendőrséget, hogy távolítsák el azokat az egyéneket,

akiket többé nem tűrt meg a nemzetiszocialista Németország.

1933 és 1936 között

Manasse próbálta megtalálni a módját,

hogy Németországon kívül élhessen.

Próbáltak találkozni, akár Berlinben,

vagy más városokban, ahol Gottfried teniszezett,

hogy továbbra is láthassák egymást.

Ez igen fárasztó és rendkívül nyomasztó lehetett.

Fiatalkori szerelem.

A könnyed vidámságot felváltották azok a sürgető kérdések, hogy:

"Hogyan juthatok ki? Hogyan lehetek biztonságban?"

Ismét találkoztak,

ami egyben az utolsó együtt töltött éjszakájuk is volt.

Gottfried odaadta nyereményét Manasse-nak,

amit a tornagyőzelmei után kapott.

Ez lehetővé tette Manasse-nak, hogy Palesztinába emigráljon 1936 elején.

Ott biztonságban volt.

Ugyanebben az évben Lisát is elvesztette, miután beadta a válókeresetet.

Lisa későbbi leveleiből tudjuk, hogy megbánta ezt a lépését.

De azt is belátta,

hogy nem állhat a nagy szerelem útjába,

amit Gottfried a tenisz iránt érzett.

Azt mondta, hogyha tovább folytatta volna vele azt az életét,

fel kellett volna hagynia mindennel, ami fontos számára.

Mert szinte semmilyen hely nem maradt számára.

1937

Az egyik legnagyobb teniszmeccs Gottfried von Cramm karrierjében

az 1937-es Davis Kupa volt Wimbledonban.

Az ellenfele az amerikai Donald Budge volt.

Gottfried abban az időben a világ egyik legnépszerűbb sportolójának számított.

A náci rezsim elvárta, hogy a német teniszjátékosuk nyerjen.

15 000 néző volt kint, köztük Mária királyné személyesen.

És az egész világ figyelemmel kísérte.

Ilyen korábban sosem történt.

Erre a meccsére ma is úgy emlékeznek,

mint minden idők egyik legjobb tenisz mérkőzése.

Donald Budge gyakran mesélte,

hogy Gottfried kapott egy hívást épp a mérkőzés előtt,

feltételezhetően Hitlertől,

aki megfenyegette, ha nem nyeri meg ezt a meccset,

többé nem tudja megvédeni.

A wimbledoni döntő,

a nagy férfi bajnoki mérkősésen

Von Cramm báró, a német Davis Kupa győztes adogat

a kaliforniai Donald Budge-nak,

a Wimbledoni bajnoknak, az idén verhetetlen jenkinek.

Budge az alapvonalnál.

Deuce.

A játék előrehaladtával, Gottfried úgy tűnt…

hogy nyerni fog.

Előny.

Csendet!

Budge feljön a hálóhoz.

Végül az ötödik szettben, nyolc-hatra kikapott.

Majd olyat tett, amitől híressé vált.

Gratulált a győztesnek.

Kedves Don, szeretnék gratulálni a nagyszerű játékodhoz.

Úgy gondolom megérdemled, hogy megnyerd a világ összes bajnokságát.

De mindent megteszek, hogy ezt megakadályozzam.

Te egy igazi sportember vagy.

Ez kedves tőled Donald. Nagyon szépen köszönöm.

A közönség örült ennek, és mind megértették,

hogy ez a teniszjátékos

még ha a náci Németország színeiben is játszik, nem egyenlő a nácikkal.

De ez felvetett egy másik kérdést.

Továbbra is a rezsimet szolgálja?

Veresége után Gottfried világkörüli útra ment.

Egyik tenisztornáról rohant a másikra.

Az egyik sajtótájékoztatón megkérdezték tőle,

mit szól a németországi zsidóüldözésről.

Világosan megmondta, hogy nem ért vele egyet.

Nem titkolta a nemzetiszocializmus iránti ellenérzését.

Ezzel saját magát egyre nagyobb veszélynek tette ki.

1938

SZABAD NÉMET-AUSZTRIA ÜDVÖZLI ÖNÖKET

EGY NÉP, EGY BIRODALOM, EGY VEZETŐ

Az osztrákok egy nap alatt nácikká váltak.

A Heldenplatzon 400 000 ember

éljenezte Hitlert.

Mint a német nemzet és a birodalom vezetője és kancellára,

ezennel bejelentem mindenki előtt,

hogy szülőhazámat beléptetem a Német Birodalomba.

Heil! Heil!

A ZSIDÓK BŰNÖZŐK

Odakint az utcákon, az egész város tele volt ezekkel a feliratokkal:

"Zsidóknak tilos."

Feliratok voltak, amerre csak néztél.

NEM ÁRJA ÜZLET HERZMANSKY ISMÉT ÁRJA

De én továbbra is kijártam az utcára.

Kószáltam szerte a városban.

Hirtelen megláttam egy csapat embert.

Ott térdelt Gretel nagynéném,

és kényszerítették, hogy egy fogkefével tisztítsa fel a járdát.

ZSIDÓ

Hitler látogatása utáni napon ez a levél érkezett egy kék borítékban.

"Kedves Walter!

Mióta meglátogattál, minden olyan szörnyű Budapesten."

"Fel se ismernéd."

"Bécsből is borzalmas dolgokat hallok."

"Hogy vagy? Biztonságban vagy?"

"Szüleimnek fel kellett adniuk az üzletet, annak ellenére, hogy mi már áttértünk."

"Próbálnak külföldre vinni minket,

de nincs se rokonunk vagy közeli barátunk odakint,

téged kivéve."

"A nácik mindenhol ott vannak és nagyon félek."

"Tudsz nekünk bárhogyan segíteni?"

"Mit fogsz csinálni?"

"Ha elmész, kérlek vigyél magaddal. Írj hamar! A te Lumpid."

Kétségbeesett levél volt.

De nem válaszoltam neki,

mert már így is

elég bizonytalan volt a helyzet Bécsben, amikor megérkezett a levél.

Aznap éjjel

éjjel 2-kor eljöttek a lakásunkhoz

és elvitték apámat.

Dachauba szállították.

Szörnyű volt. Hogy tudtam volna én segíteni rajta?

Igen.

Számomra így ért véget a kapcsolatom Lumpival.

Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura,

ki megszentelt minket parancsolataival,

s meghagyta, hogy gyújtsuk a szent szombat fényét!

1938 november 9. és 10. közti éjjelen

a "novemberi pogromok" birodalom szerte kezdetét vették.

Sokáig egyszerűen csak "Kristályéjszakának" nevezték.

Ezen az éjszakán zsinagógákat,

és zsidó üzleteket gyújtottak fel szerte Németországban.

Lakóépületeket is kifosztottak, feldúltak és leromboltak.

Rengeteg zsidót letartóztattak és koncentrációs táborokba vittek.

Elképesztően nehéz időszak lehetett ez Charlotte és Toni számára.

Úgy döntöttek, hogy Csehszlovákiába menekülnek,

ahol úgy gondolták biztonságban lehetnek.

Egy ideig.

Hideg március volt,

mikor Gottfried visszatért hat hónapos világkörüli útjáról.

És az első otthon töltött estéjén,

az édesanyjával és a testvéreivel vacsorázott.

Volt egy vacsora Brüggenben,

ahol mindenki összegyűlt,

majd hirtelen… kopogtak a ajtón.

Nagymama kiment, és elsápadva jött vissza. Majd mondta:

"Gottfried, ki kell jönnöd."

A Gestapo két embere azonnal elvitte őt.

Bebörtönözték.

A letartóztatását különösen színpadiasan oldották meg.

Küldhetek volna levelet, amiben megkérik, hogy menjen be a rendőrségre.

De úgy vélem a náci rezsim feltett szándéka volt,

hogy ezt nyilvánosan tegye meg.

VON CRAMMOT BÁRÓT LETARTÓZTATTÁK NÉMETORSZÁGBAN

1938. május 14-én

Gottfriedet egyévnyi börtönre ítélték a 175. paragrafus megsértése miatt.

Indoklásul ötéves kapcsolatát hozták fel Manasse Herbsttel.

"Súlyosbító körülmény volt,

hogy az alperes homoszexuális tevékenységet folytatott,

röviddel házasságkötése után."

"Az ügyet különösen súlyosbítja az, hogy az alperes visszaélt

a német sportban betöltött pozíciójával,

és a nevével, amit a világon mindenhol ismernek,

és nem habozott

homoszexuális nemi kapcsolatot létesíteni egy galíciai zsidóval."

Szerencse, hogy Manasse Herbst

addigra elhagyta Németországot.

Különben nem élte volna túl.

A Harmadik Birodalom alatt, körülbelül 100 000 férfi ellen

emeltek vádat a német melegellenes törvény nevében.

Közel 50 ezerre tehető azok száma,

akiket sikerült elítélniük.

5 és 15 ezer között lehet azok száma, akik

koncentrációs táborokban haltak meg.

A koncentrációs táborok

már a kezdetektől a náci terror eszközei voltak.

A foglyok, akiket homoszexualitással vádoltak

különösen brutális bánásmódban részesültek.

De nem számíthattak együttérzésre a többi fogoly között sem.

FOGOLY KITŰZŐK A KONCENTRÁCIÓS TÁBOROKBAN

A homoszexuálisok rózsaszín háromszöget viseltek.

HOMOSZEXUÁLISOK, TÁRSADALOMELLENESEK

Kényszermunkára fogták őket szörnyű körülmények között.

Az étel katasztrofális volt,

sok rab halt meg a kimondhatatlanul rossz körülmények miatt.

Néhány foglyot orvosi kísérletnek vetették alá,

amit nem mindenki élt túl.

Ott volt még a lehetőség a kasztrálásra,

cserébe felajánlották vagy megígérték,

hogy majd elhagyhatja a koncentrációs tábort.

De számos dokumentumból tudjuk,

hogy a legtöbbjüket nem engedték el.

Számos homoszexualitással megvádolt fogoly,

akiket a feljelentések juttattak oda,

nem élte túl a tábori elzárást.

Az üldöztetés 1937 és 1939 között érte el csúcspontját.

Nem sokkal azelőtt, hogy Hitler háborút indított Európa ellen.

Ez nem olyan, mint a zsidók népirtása.

A nácik nem gondolták, hogy meg kell ölni minden homoszexuális személyt.

Az volt a céljuk, hogy eltöröljék a homoszexualitást.

1941-ben, Hitler megbízta Heinrich Himmlert

az úgynevezett "zsidókérdés végső megoldásával".

Ez azt jelentette, hogy Heinrich Himmler parancsot kapott,

hogy irtsa ki az összes németországi és európai zsidót.

Csehszlovákiában az idegenrendészet jött el Charlotte-ért.

Letartóztatták…

miközben Charlotte és Toni épp a 10. évfordulójukat ünnepelték.

Már úgy volt, hogy internálják az egyik koncentrációs táborba.

Toni bepánikolt, és elrohant a svájci konzulátusra.

És jelezte a hatóságoknak, hogy Charlotte valójában amerikai.

Így végül Charlotte-t felrakták egy hajóra és elküldték New Yorkba.

Toni gyorsan rájött, hogyan mentse ki ebből a helyzetből.

Különben egy haláltáborban végezte volna.

Ezzel egy életre elváltak útjaik.

Soha többé nem látták egymást.

1945 A HÁBORÚ VÉGE

Egész életemben Lumpit kerestem.

Tudni akartam, hol van és hogy mi történt vele.

MUNKATÁBOR HARKA, MAGYARORSZÁG 1946

Csak most, hogy láttam ezeket a képeket…

csak most lett minden világos.

Munkatáborban volt, és éhen halt.

Borzasztó volt belegondolni, hogy így kellett meghalnia.

Nem ezt érdemelte.

Szörnyű.

És mit látok én?

Egy nagy követ a kép közepén, amire az ő neve van ráírva.

"Fülöp Lóránt", 24 éves vagy 25.

Ahogy Bécsben mondják, ez túl nagy teher.

Sosem hagyja nyugodni az embert, amíg ez bennünk van.

Igen.

Örülök, ha ezzel egy kicsit hozzá tudtam tenni,

hogy a történelem emlékezzen Lumpira.

Az a tanácstalanság, hogy mi történhetett a szerettükkel

sajnos elég jellemző volt a zsidó áldozatoknál,

akikről soha vagy csak nagyon sokára,

derült ki, hogy hol gyilkolták meg őket.

A homoszexuális túlélők akarták, de nem oszthatták meg a történetüket.

Túl veszélyes volt.

1945 után,

a nemzetiszocialista homoszexuális üldöztetést

nem ismerték el jogtalanságnak.

Nyugat-Németország átvette a nácik 175-ös paragrafusát.

A társadalom bűnözőknek, perverznek látják őket.

A családok elhallgattak. A történészek nem kérdezősködtek.

Az üldöztetés folytatódott.

GOTTFRIED VON CRAMM ELLENI BÜNTETŐ ÜGY

1951-ben Gottfried, sok más meleg férfihoz hasonlóan,

töröltetni akarta a 175-ös paragrafus miatti ítéletet

a bűnügyi nyilvántartásából.

E nélkül nem kaphatott vízumot, hogy részt vegyen az amerikai,

az angol és a francia bajnokságokon.

Bírósági eljárás van folyamatban.

Ezért Manasse Herbst újra Németországba érkezik

1951 óta először.

Visszatér abba az országba, amelyik a halálát akarta.

És természetesen ekkor találkozik újra először Gottfried és Manasse.

Lisát is kikérdezték.

Aki megerősítette Manasse és Gottfried kapcsolatát.

Egy pillanatra, újra felidézhették azt a szabadságot,

amit a 20-as években éltek át.

És ezt a nagyon konzervatív 50-es években. Egy német bíróság előtt.

Más homoszexuálisokhoz hasonlóan Gottfried kérelmét elutasítják.

Így nem kapott vízumot a legfontosabb tenisztornákra.

Olyan országokban nyert csak tornát, ahol engedték, hogy játsszon,

de a legjelentősebbeken nem lehetett ott,

mert a nemzetiszocialista törvénykönyv 175-ös paragrafusa értelmében bűnöző volt.

Az Egyesült Államokba emigráltam,

és itt élek 1939 óta, boldogan.

Komponista lettem, egész életemben zenéket szereztem.

Találkoztam valakivel 1959-ben.

Úgy hívták Howard Myers.

Köszönöm.

Fogalmam sincs, miért veszel ilyen nagy pohár kávét.

Az igazság az, hogy szégyentelenek voltunk.

Semmilyen szégyent nem éreztünk.

Vacsorázni mentünk hat házaspárral együtt.

Sosem szégyelltem, mert sosem kételkedtem abban,

hogy képes vagyok arra, amit kitűzök magam elé.

Walter értem élt.

Mindent megtett értem az első évtizedekben,

mikor fiatalabbak voltunk.

És most 100 éves,

és csak az utolsó 15 évben

volt szüksége, hogy megcsináljak neki bármit is.

Az áll rajta: "Nyugat-Hollywood városának házassági bizonyítványa."

"Ez igazolja, hogy Walter Arlen és Howard Myers

törvényesen összeházasodtak 2013. július 2-án."

Nem változtatott semmin.

Egy kis elégedettséget éreztünk.

Nem lenne senki, akivel veszekedhetne, ha én nem lennék.

Charlotte a hátralévő életét Brooklynban töltötte.

Végül színésznő lett.

Annak ellenére, hogy elvált Tonitól,

új barátokra talált a művészközösségen belül.

És sokuk nem is tudja, hogy transznemű.

Elérte, hogy megkapja az amerikai papírjait,

ami igazolja, hogy nő, és női neve is van.

Ez nagyon fontos volt számára,

úgymond ezzel legitimálta a női identitását.

Azon gondolkodom, én mit tennék ebben a helyzetben.

El kellene menekülnöm? Hová mennék?

A háború után Toni visszatérhetett Berlinbe,

ahol élete hátralevő részét festőként és művészként élte.

A közel 100 évvel ezelőtti 20-as évek időszaka jól példázza,

hogy milyen törékenyek is a szabadságjogok.

Igaz, hogy mostanra elég nagy haladást értünk el

a queer és a transzneműek jogaikat illetően.

És bár megvannak a szabadságjogaink, de el is vehetik tőlünk.

ELDORADO ITT EZT SZABAD!

ÉLÉSKAMRA ELDORADO

Az Eldorado helyszíne ma egy nagyon menő bio szupermarket.

Megnézhetjük a helyet, ahol egykor dragqueen show-t ment, és

vehetünk egy drága avocadót.

Szerintem a mai berlini queer élet

teljesen újragondolta magát.

És meglehetősen jól működik.

Ha megnézzük, mára ismét virágzik a queer életforma Berlinben

és jóval változatosabb és sokrétűbb lett.

De hogy van-e egyezőség? Kétlem, hogy bármilyen kapcsolat lenne köztük.

Nagyon sokáig nem tudtunk semmit

a homoszexuális üldöztetésről.

És ilyen értelemben a mai berlini queer világ

egyértelműen nem…

a 20-as éveknek a folytatása.

Az tényleg elveszett.

Nincsenek nevek, emlékek. Semmi.

A háború után Nyugat-Németország 100 000 homoszexuális férfi ellen emelt vádat.

Közülük több, mint 50 000-et börtönre ítéltek.

A náci törvénykönyv 175-ös paragrafusát egészen 1969-ig nem változtatták meg.

Végül 1994-ben hatályon kívül helyezték.

Walter Arlen 68 darabot szerzett,

amikről azt meséli, hogy "az emlékei vannak benne".

A közönség csak 2008-ban fedezte fel a zenéjét,

hála partnerének, Howard Myersnek.

Walter és Howard boldogan élnek otthonukban

néhány háznyira a Csendes-Óceántól.

A feliratot fordította: Tóth Laura