Original subtitles

ADZSUNGEL IRGALMA

ÉSZAKKIVU TARTOMÁNY DZSUNGELE A KONGÓI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG..

KELETI SZÉLÉN TERÜL EL. KELETI HATÁRA UGANDÁVAL ÉS RUANDÁVAL KÖZÖS.

A MÁSODIK KONGÓI HÁBORÚ IDEJÉN...

A TARTOMÁNYBAN JELENTŐS HARCOK FOLYTAK.

1998

XAVIER ZÁSZLÓALJA IS RÉSZT VESZ A NÉPIRTÁSBAN. A DZSUNGELBEN VANNAK,

Paul!

Hagyjál! Nekem már mindegy,

Gyere ide!

Paul!

Xavier...

csodát művelt az emberekkel,

Most legyőzhetetlennek érzik magukat,

Mennyi idős lehetett a fiú?

A fiú?

Ha puskát fogsz, már nem vagy többé fiú, Ezt mindketten tudjuk,

Négy éve jó, ha betöltötte a tízet,

A rossz oldalra állt, Felesleges azon gondolkozni, miért.,

- Állj meg ott! - Én vagyok az, Faustin közlegény,

Ügyes vagy!

A faluban senki sem jött rá, hogy katona vagy?

Egy parasztlánytól vettem.

- Az első küldetésed. - Az első küldetésem.

Kapsz tőlem még egyet.

Ott fogok aludni. Ha felkelnek, ébressz fel.

Igenis, uram.

Uram!

Nem ismertem Pault, de...

remélem, én is ugyanolyan bátor leszek.

Legalább lelőtte a gyilkosát.

Vétel! Vétel!

Kayitare őrmester! Vétel,

Itt az őrmester, Vétel,

Megindultak a felkelők,

Indítsák el a támadást! Ismétlem: támadás most!

Vettem, ezredes,

Felkelni!

Mozgás!

Faustin!

Felkelni!

Felkelni!

Nyugat?

Az istenre esküszöm, nem ébresztettek fel.

Uram!

Eltévedtünk?

Várjon meg!

Xavier!

- Állj fel! - Vizet akarok!

Ha nem tudsz jármi, csak kolonc vagy.

Kongóiak.

Civilek.

Lázadók?

- Mit csinál? - Vedd le az egyenruhádat!

Azt mondjuk nekik, hogy kongói menekültek vagyunk.

- Kizárt, hogy beváljon. - Miért?

Magán látszik, hogy katona. Én úgy nézek ki, mint egy paraszt.

Maga meg, mint Muhammad Ali.

A dzsungelen át menjünk!

A dzsungel maga a halál.

Ne állj meg!

- Xavier! - Mi van?

Maradjon nyugodt! Ne fusson!

- A falun keresztül nem mehetünk. - Nekem jó.

- És az úton sem maradhatunk. - Nem, ott biztos nem.

Bemegyünk a dzsungelbe.

A dzsungelbe?

- A füst segít tájékozódni. - Nem várjuk meg az estét?

- És aztán megyünk tovább az úton. - Hallgass!

- Adj vizet! - Elfogyott.

Láttam, hogy ittál.

Nincs több vizem.

- Ma már csak ezt tudtam inni, uram. - lgyam meg a húgyodat?

Hagyod, hogy a húgyodat igyam?

T artsd meg! Hülye! Szemét!

Az őrmester nyugat felé ment.

Hol van a hazánk?

Mindig csak nyugat felé.

Át kell kelnünk ezen a mocsáron. Menjünk!

Ha ezt megiszod, meghalsz.

Hogy lehet ilyen hideg a dzsungelben?

Végül is Afrikában vagyunk, nem?

Errefelé elefántok vannak.

- Be fogja törmi a fejét. - T éged meg eltaposnak.

- Azért megpróbálom. - Aludj jól az oroszlánokkal.

T essék?

Jó éjszakát!

Ebben a dzsungelben nincsenek oroszlánok, uram.

Köszönöm.

Köszönöm szépen.

- Látod azt a hegyet? - Nagyon magas.

Igen, uram.

T udod, miért ér fel a felhőkig?

Tud beszélni istennel.

- Tudod, hogy beszél istennel? - Nem, uram.

Úgy, hogy tüzet okád rá.

Azt hiszed, viccelek. Az a hegy tüzet okád.

Ha maga mondja, elhiszem.

Nem lesz jó.

Gyerekkoromban a nagybátyám épített ilyen csapdát...

a vaddisznóknak, amik éjszaka jöttek, hogy kiássák a maniókánkat.

Szóval Rambo vagy.

Nem, uram, csak egy paraszt.

Majd meglátjuk.

Nem megmondtam?

Elkaptad, testvérem.

Nyuszi!

Elkaptam.

Mi késztet arra egy parasztfiút, hogy beálljon a hadseregbe?

Nem tudom, uram.

Az igazság. Ahogy magát is.

A népirtás.

Elveszítettem a szüleimet és a testvéreimet.

Úgy érzed, tudunk igazságot szolgáltatni?

T alán. Egy jobb életet.

Jobb életet a földeken.

Ebből a nyomorult fizetésből?

Ha sikerül karriert csinálni.

T ermesztenék gabonát. Öreg leszek és gazdag.

Van feleséged?

Várandós.

Akkor fog szülni, amikor hazaértem.

Nagyon fiatal.

Nagyon szép lány, Faustin.

- Magának van felesége? - Haza kell, hogy vigyelek.

Meghalt az első háborúban, amíg én Kinshasában voltam.

- Sajnálom, uram. - Ne...

Már régen volt.

- A hadseregben marad? - T udod...

Gyerekkorom óta a hadseregben vagyok.

- Menekülttáborban éltünk. - Menekülttáborban nőtt fel?

Maga szabadította fel a hazánkat, uram.

Maga hazafi.

Megérdemled az előléptetést. Ha visszajutunk, intézkedem.

Persze.

Ha van mit ennünk, mi állíthat meg bennünket?

Legyőzzük a dzsungelt.

Parancsára, Faustin tábormok!

- Erre kellene mennünk, nem? - Lehet, hogy nem.

- Ösvény. T alán egy úthoz vezet. - Vagy egy kongói ezredhez.

- Délnyugat. - Mindig nyugatnak.

Uram!

Nagyon meleg.

- Lázas. - lgen.

- Előbb-utóbb be kellett következnie. - Pihennie kell.

Felállni!

Mennünk kell.

Faustin!

Hogy ismerkedtél meg a feleségeddel?

A feleségem és én együtt voltunk gyerekek a táborban.

Ő a legszebb... Esküszöm, mindent azért tettem,

hogy neki szebb élete legyen.

T erhes volt. Ezt nem mondtam.

A gyerekemmel együtt halt meg a szüléskor.

Amikor hazamentem az első háború után, tudod, mit gondoltam?

T udtam, hogy ez isten ítélete volt,

a szörmyűségekért, amiket abban az erdőben elkövettem.

Xavier! Hallgasson!

Már tudom, hogy még nem végzett. Ez a folytatás.

És meghalok ebben a dzsungelben.

- Azt nem lehet, egyedül nem jutok ki. - De, kijutsz.

Mielőbb el kell indulnod,

vagy feletted is ítélkezni fog.

A lázadók.

Hogy kerülhettek elénk?

Biztosan van egy út.

Ne mozogj!

Menjünk!

Sikerülhetett volna. T alálhattunk volna egy utat.

Biztosan.

Most üldözni fognak minket.

Kénytelenek leszünk a dzsungelben maradni.

Emlékszel, mikor láttad utoljára az apádat,

a családodat?

Láttam, amikor elvitték őket férfiak és fiúk a faluból.

Én a bokrok között bújtam el.

Nem igazán értettem, mi történik.

Apám is hazafi volt. A felszabaduláskor halt meg.

Féltem, hogy a halála büntetlen marad.

Még mindig fél, őrmester?

A családjaink gyilkosai rávetették magukat a leggyengébb testekre..

a nőkre és a gyerekekre. A kisbabák gyengék voltak,

éheztek, betegek voltak.

Nem lehet megkülönböztetni az ártatlant a vétkestől.

És a gyerekeiknek mindig lesz rá okuk, hogy gyűlöljenek minket.

És ennek soha nem lehet vége.

Ettől félek.

Álljon fel!

Gyerünk!

Nem!

Xavier!

Maradj velem!

Legyen nyugodt!

Beszélek velük.

Azt mondjuk, kongóiak vagyunk.

Jó napot!

Gyógyszer.

Gyógyszer. Malária.

Sajnálom, de nincs.

Kérem! Kongói katona vagyok. Eltévedtem, gyógyszerre van szükségem.

Már mindenünket odaadtuk a hadseregnek, Nincs gyógyszerünk,

Szálljanak le a bicikliről!

Azt hiszi, viccelek?

Nincs gyógyszerünk. Kasaiból jövünk.

- Csak kereskedni próbálunk. - Mi?

Csak próbáljuk megtermelni az élelmünket.

Nem úgy értem. Kasai milyen messze van?

Két...

- Két hét biciklivel. - Elvisznek minket.

Nem lehet, haza kell mennünk.

- Ez nem szívesség. - Akkor meg kell ölnie minket.

Úgy is lesz.

Faustin!

Uram!

Segítsenek!

Gyert.ek ide segíteni!

Őrmester!

Igyon!

- Mennyi ideje? - Két napja.

Jó, hogy visszatért. Lefárasztottam a főnököt.

Igyon!

KASAl TARTOMÁNY KONGÓl DEMOKRATlKUS KÖZTÁRSASÁG

Hol vagyunk?

- Egy faluban a Lomami mellett. - Lomami?

- Az egyenruhád... - Kongóiak vagyunk.

Persze.

Két hónapja nem láttam errefelé kongói katonát,

Sajnálatos, Már egy ideje üldözzük őket,

Amikor legutóbb itt jártak az emberei, elvették minden élelmünket,

Aztán a lázadók felégették a földjeinket,

- Hutu lázadók? - Hutu lázadók, tutszi lázdók,

Mi a különbség? Mind csak egymást gyilkolják,,,

a hazánkban,

És a ruandai reguláris hadsereg? Őket látta?

Én azt láttam, katona, hogy tört.énjék bármi,

mindig a nép szenvedi meg, Ehhez mit szól?

Az összes katona, aki itt megfordult, mind erősnek képzelte magát.

Szerintem meg lusták.

Egy napig nem bírmák ki a földeken.

Maniókaültetvényen nőttem fel.

- Parasztfiú vagy? - Így neveznek.

Ebből a viselkedésből nehéz megmondani, ki vagy.

Segíthetek visszatalálni a seregéhez, Xavier őrmester,

De meg kell mondania nekik, hogy jók voltunk magukhoz,

És hogy a kongói hadsereggel vagyunk a gonosz megszállókkal szemben,

Kérem, hagyjanak nekünk is a termésből,

És kíméljék meg a lányainkat ennek a háborúnak a pusztításától,

Természetesen, főnök,

A feletteseim tudni fognak a lojalitássáról,

Jó, Jól van,

Ha kipihente magát, és tele van a hasa, elvezetjük a seregéhez,

Mint mondtam, a ruandaiak ellen harcolnak,,,

A ruandai reguláris hadsereg ellen?

Körülvették Kabindát,

De az elnökünk szövetséget kötött Angolával és Zimbabwéval,

Két hónapja lövik egymást azokban a hegyekben,

Nagyjából egy hét biciklivel,

Reggel indulunk,

Főnök, nem is tudja, milyen jót tesz,

Kérem, mit tehetünk még magukért?

Lehet, hogy szeretne még lefürödni,

Megcsináltuk, testvérem.

Hiányozni fog a dzsungel?

Nem. De előfordulhat, hogy ez a hely hiányozni fog.

- Esetleg itt maradhatnánk. - Nem.

Vár a családod.

Soha nem fogja ezt elhinni.

Én magam is alig hiszem el.

Faustin tábormok,

megmentetted az életemet. Kiváló katona vagy.

Majdnem megöltem ezeket az embereket.

Azon az oldalon: kongóiak, angolaiak, zimbabweiek.

- A másik oldalon a ruandaiak. - Köszönjük.

- Sok szerencsét! - Várj csak!

Ennek egyszer vége kell, hogy legyen.

- Egy napon. - Köszönöm. Köszönöm, katona.

A RUANDAl HADSEREG TÁBORA EGY KABlNDA MELLETTl DOMBON

A KONGÓ FOLYÓ PARTJÁN

Nem látok zászlót.

Szerinted kivégeznek minket?

- Lehet, hogy dezertőrök vagyunk. - Nem.

- Menjünk! - Biztos?

Van jobb ötleted?

Biztos vagy benne? Még mindig katonásdit akarsz játszani?

Ezen már késő gondolkozni, testvérem.

- Kibindankoyi! - T essék?

Kibindankoyi.

- Velünk van. - Nem tudom.

De.

- Szólok neki. - Ne!

- De. - Xavier!

Xavier!

Kibindankoyi!

Kibindankoyi!

Xavier az!

Ruandaiak vagyunk! Ne lőjetek!

Ne lőjetek!

A 23. zászlóalj győzedelmeskedett Kalemiénél.

Már mondtam: a támadás előtt keveredtünk el.

A támadás előtt!

Ennyi ideig a dzsungelben. Egyedül.

Nincs, aki képes rá ebben a háborúban a nélkül, hogy elárulná a hazáját.

Ki támogatott titeket a barátoddal?

Feláldoztam az életemet ezért a hadseregért.

Az életemet.

Börtönbe vele!

Faustin!

Ruandai!

Hogy van, őrmester?

Örülök, hogy látom, uram,

Maurice mesélte a tört.énetét,

Méltó egy őrmesterhez, az már biztos,

Igen, De először is, uram,

egy másik emberrel jöttem ide,

- Faustin közlegénnyel, - Igen,

- Hol van? - Megvert.ék, Nagyon csúnyán,

- Meghalt? - Nem, nem halt meg, Még nem,

Ha majd visszaszorítjuk a szövetségeseket,

Iesz kórházunk Kabindában,

- Küldje vissza, uram! - Vissza?

Haza,

Ha a közlegény meghal, engem is lőjenek le,

Mi a jó isten tört.ént ott, őrmester?

Úgy vélem, egy őrmestermek is meg kell tapasztalnia, milyen koloncnak lenni,

Egyszer,

T estvérem!

Most hazamegyek.

Ők majd hazakísérmek.

És mire magadhoz térsz, megölelheted a feleségedet.

És nevet adhatsz a gyermekednek.

Nagyon vigyázzatok rá! Ez az ember háborús hős,

Igenis, uram!

- Mit csinált? - Úgy hallottam, megölt egy oroszlánt,

Jó estét, őrmester!

Mi újság ma este?

Két majom kefél,

Ügyes!

- Tartsd nyitva a szemed! - Igen, uram!

Papa!

Gyere!

Magyar szöveg: Szabó Anita www.btistudios.com