Original subtitles

Gyere te is, fiú.

- Hová megyünk? - A Pianosa-ra ...

felderítésre és vadkanvadászatra.

Azt hiszem, a szél segít bennünket. .

Ragadja meg a serpenyőket, készítsen szárított tőkehalat és hagymaragut.

Nyomozók és vadászok erre!

Felség, ez ami napunk!

A történetírás szerint Bonci Baccelli közjegyző, az Elba-i vadászok vezetője.

Vágyódnak a parancsod után!

Menjünk.

Menjünk.

Felség, az Ön nagyra becsült édesapja idelátogatott...

Sajnos, ez így igaz.

Ez volt gyermekkorom egyetlen boldog pillanata...

amikor visszagondolok rá, szívemet szomorúság tölti el...

mert az Önök iránt érzett szenvedély elragad...

és a hiúság irányába vezet...

amíg csak élek.

Dióhéjban ez lenne az élet értelme.

Hallgatom!

A vadászat során.

A szájunkat csukva kell tartanunk, mert a vadkanoknak éles fülük van.

és figyelnek, mintha várnának ránk!

A két puska lehúzza a válladat, add át az egyiket...

Köszönöm.

Nem jobb...

ezt a felállást?

Hagyta jóvá, akkor hát kezdődjék a vadászat és, elengedjék el a kutyákat.

Ha engem kérdezel, valami van a levegőben...

- Közelednek a vadkanok? - Na nem!

A múltkor kirakattak velünk egy vitorlást...

öt nagy koffer, azt hiszem tele pénzzel.

Igen.

Aztán sötétedés után kocsikkal elszállították.

Fogadok, hogy ez része egy angolok elleni titkos tervnek.

Fegyverek?

Ott még soha nem volt ekkora forgalom...

éjjel és nappal jöttek mentek.

Észrevettem.

Elmegyek szétnézni.

Óvakodj a viperáktól.

Miért jöttél?

Vadkanok...

Nem azok.

Itt nincsenek vadkanok.

Foglald el a helyed.

- A vadkanok ott lent vannak. - Ott lent.

Ha vannak egyáltalán.

Vége a vadászatnak.

Vége van.

- Visszaveszem a puskát. Igen.

Mert...

Ez túl veszélyes Felségedre nézve...

és ezen kívül is még sok játék van...

és friss levegő, ami fokozza az étvágyat.

Nem vagy éhes?

Parancsot adok a csapatomnak támadják meg a szárított tőkehal-standot.

Milyen vicces!

Felsőbbséged, téged jelölünk "honoris causa...

egy közülünk, aki olyan durva és kemény mint a Toszkán erdő és part.

Hurrá!

Ha felsőbbséged hozzájárul, elmondom egyik lírai költeményemet.

beszélek a pázsitgyep iránti szenvedélyünkről és a vadászjátékról.

- Ez nagyon szép. - Kezdje.

"A nap minden percében, heves szívvel járjuk utunkat...

egy szemünk nyitva van, a másik becsukva, ujjunk a ravaszon...

Fülünk figyelmesen lesi a lehetőséget, hogy meghallja a vaddisznó morgását.

- Ha hirtelen..." - Rövid és hatásos. Bravó.

- Neked többet kellene írnod. - Köszönöm.

Együnk.

- Tetszett ez! - Sok volt!

Felség, ez hihetetlen, szörnyű...

A vadkanok megették az ennivalónkat.

Ezen a rothadt szigeten minden abnormális!

A kenyér, szalámi, sajt, galantin!...

Amíg nem voltunk itt mindent felzabáltak...

Lőjétek le őket!

Azután megsütjük és megesszük őket.

Csak vicceltem!

Olyan vicces vagy, hogy meghalok a röhögéstől!

Szép...

falatozhatunk együtt.

Milyen furcsa, bájosnak tulajdonítjuk a verebet...

és kegyetlennek az oroszlánt...

mégis mindegyik élőlényeket fal fel, az oroszlán a zebrát a veréb a rovart.

Mi a különbség?

Ön még nem írt erről?

Mit írjak. Azt, hogy a veréb ugyanolyan kegyetlen mint az oroszlán?

Nem bánom.

Ön beszélt az elesett katonákról.

A két dolog teljességgel összefügg.

A természetben az erős legyőzi a gyengét. Szóval...

Írd...

a csatában az nyer aki kihasználja a tüzérség erejét...

az biztos lehet a győzelmében...

és nincs gond az elesett katonákkal.

Hogy?

Ez hogy lehetséges?

Éppen most mondtam..

Úgy helyezem el a csapatokat, hogy az elesetteket könnyen be tudják gyűjteni.

Az hogyan lehetséges, hogy nem aggódik az elesett katonák miatt?

Az hogyan lehetséges, hogy nem aggódik az elesett katonák miatt?

A háborút azt nem tollal vívják, mint ahogy azt az írók gondolják.

Ha minden megfontolunk akkor a háború és halál ugyanazt jelentik?

Félelem! Ez kötelez bennünket, hogy mindig győzelemre törjünk.

Bánatos vagy, ha erről írsz?

El sem tudod képzelni, hogy mi a büszkeség...

és a kétségbeesett öröm amikor látod az embereket meghalni.

- Több ezer katonát! - Tudom!

Hagyj gyötrődni, ne avatkozz be...

buta fiú,hogy merészeled!

Semmi baj, köszönöm Ali.

Sajnálom...

de nem tudom elviselni Tőled a számtanleckét...

ez az én fájdalmam.

Mondd Marchand-nak adjon néhány konyakot.

Akkor megbocsájtok neked Martino?

Természetesen! Igen, igen.

Hallottam pletykákat...

a kicsi tanárunkról....

- Te gazember! - A Baroness...

- Felszolgálhatom? - Persze.

Azt hallottam, hogy feltűnően szép.

- Egészségedre -Egészségére.

Barátok vagyunk... Nálam van a barátságnak becsülete.

Te szintén úriember vagy.

Úgy hírlik, hogy te mester vagy a tanteremben és az ágyban is.

Az anyja és húga Paolína itt van.

- Ez annyira elegáns. -Ez igaz.

Csendet.

Mr. Papucci?

Mr. Papucci? Ez a Tiéd és sürgős.

Elmehetnénk megenni néhány darab cukorkát.

Elég, nem kell túlzásba vinni.

-Legyél boldog, hogy elvihettél engem a tömegbe. - Rendben.

Az a bolond hová megy?

Martino?

- Néhány keksz és édes bor, akkor miért nem? - Hagyd abba!

Hol van?

Hello.

- Micsoda meglepetés! - Nem tudtam tovább várni.

Éppen partra szálltam, Látni akartam az otthonodat.

Régóta nem láttalak téged, de bármikor emlékezetből le tudlak festeni...

az ágyban ahogy fekszel...

a könyveket, játék katonákat...

a fa tetején!

Ez a rongymedve milyen édes!

- Mi a neve? - Nem is emlékszem, hogy volt ilyen.

- Hadd tartsam meg? - Persze.

Köszönöm. Martino-nak fogom nevezni.

Személyesen kérte.

Köszönöm.

Elmehet, kedves.

- Zárja be az ajtót. - Igen, uram.

Édes dolog, hogy Ő szerelmes beléd.

- Ki? - A szolgáló, nem vetted észre?

Mirella? - Oh, kérem!

Hallgassatok meg! Kénytelen vagyok hallani, látni és írni...

"A háború - minden számítás szerint - a zseni vakmerősége.

A hadsereg és a kard köré glóriát fon a markolat."

- Olvasd el, szórakoztató. - Hallottam Ő kedvel Téged.

Ez képtelenség, én utálom.

Ez édes: "A szerelem két ember ostoba cselekedete".

Ő egy igazi szakértője az emberi pszichének...

nem, Ő egy vérszomjas stratéga...

szakértője az orvostudománynak, a hajózás mérnöki tud...

és tészta a levesben.

Csináljunk valami butaságot.

Szeretkezzünk?

Igen.

Mi folyik itt?

- Madam meglepett. - Jó estét.

Jó estét.

Megleptél?!

- Milyen modor ez! - Tőled ugyanezt kérdezném!

Hogyan merészelsz belépni más szobájába?

Kinek másnak?

Tisztelt Madam, Itt én vagyok a háziasszony.

A tapintatlanabb fajtából...

Ez igaz.

- Te szajha! - Ez mégis jobb mint vénkisasszonynak lenni!

Ki, én? Jegyben járok.

- Kivel? - Akivel akarok.

De ki az!

Cosimo Bartolini?

- Én azt hittem, hogy... - Meggondoltam magam.

Ő nem egy győztes, de a legtöbb ember sem az.

Különösen ha egyszer már házasok voltak.

- Köszönöm. - Ne hagyjad ki a férjem...

- Miért? - Rajtakapott már egyszer.

Azt akarta, hogy az anyja arcképe az ágy fölött függjön...

pedig úgy néz ki mint egy boszorkány!

Diamantina drága...

le vagyok nyűgözve a hírektől amit az imént kaptam.

Lecsillapodik, a bárónő mondta...

menj és lent várj.

Persze, a dolgainkról beszélni fogunk.

Odalent, te süket bolond!

Foglalj helyet.

- Mit is mondott a férjed? - Soha sem titkolta a korát...

Azt, hogy ö 80, de ha elveszi a nullát akkor csak 8...

és az anyja még mindig levest készít neki és táplálja őt.

- Rettenetes! Miért nem hagyod? - És kenyeret és legyek eszik?

A szegény férjem, nem bánja, ha ráhagyom.

Ráadásul tartok egy fiatal jóképű szeretőt. Martinót.

Ez igaz.

De ez már túl későn jött nekem, Öreg vagyok már.

Te egy rózsabimbó vagy!

Elveszett a súlyod is.

Elfogott a szomorúság látván, hogy a házam félig üres

A legtöbb bútort eltávolítattam.

Hagylak mert eléggé nyafka vagy.

Miért nem maradsz éjszakára?

Gróf Pallavicino is hívott magukhoz.

Ebben az órában vendégségbe menni, nem helyes!

A lepedők frissek és az ágy pedig elég nagy.

- Köszönöm. - Nem tehetem!

Én vagyok megtisztelve.

Tiszteletem.

- Jó éjszakát. - Jó éjt.

- Martino, most viselkedj rendesen a Baronessszel . - Menj vele.

Mit akartok?

Vártam arra a csevegésre...

fontos döntések előtt.

Mozogj, te hülye tökfej!

Segíteni fogsz nekem?

Igen. Igen.

Csókolj meg, ez az utolsó lehetőség.

Utoljára.

Ezt meg ezt

Ezekre majd a bárónőnek szüksége lehet.?

Csak a biztonság kedvéért.

- Segítsek? - Nem, köszönöm.

Mit keresel még mindig itt?

Menj el Pleaseo! Menj.

Én viszem őket.

Ne aggódj, nem mondom el senkinek.

Köszönöm.

Titokban kell tartani.

Vigyázz a festményre. A bárót és imádott anyját ábrázolja.

Oké, rendben.

Pascalina, ideges vagyok, siess!

Tudod Pascalina, hogy én és Martino már nem vagyunk együtt?

Hagyd abba!

Visszamegyek Nápolyba, és soha többé nem látjuk egymást.

Állj le!

Hát nem csodálatos? Kár, hogy mindig dühös.

- Tudod miért? - Elég!

Mert gyűlöli Napóleont.

- Elég legyen,- igenis érdekel az, amit csinál.

Pascalina Korzikán, a Bonaparte-k szolgálója volt.

Mit is mondhatnék?

Szerettem, mint egy kisfiút.

Ülj le, mondd el gyereknek milyen volt.

Milyen volt?

Nyitott, szófogadó és kedves...

és nagyon szomorú.

Sok éjszakán keresztül vigasztaltam...

mert felsírt álmában.

- Hány éves volt akkor? - Kilenc, tíz.

Az évek múltak, de Ő semmit sem változott.

Amikor apja abbéli reményében, hogy a franciák megbocsájtották...

neki, amiért támogatta a függetlenségi törekvéseket...

úgy döntött, hogy fiát a párizsi Katonai Akadémiára küldi...

Azután.

16-ban meghalt...

Ő nem akart menni!

Félt az ismeretlen idegen országtól...

és szégyellte, hogy rosszul beszél franciául.

Szegénykém!

Hozok még vizet.

Tökfilkó!

Egy darab szar!

Martino!

- Mi történt? - Katasztrófa.

Fattyú, azzal az idióta képeddel, hogy mondhatsz ilyen dolgot!

- Nem a hagymák! - A hagymákkal.

- Diamantina, mi történt? - Ferrante hajótörést szenvedett.

Nem tudjuk, én csak továbbítottam a híreket.

Ezzel a hülye mosollyal! "Heves vihar tört ki, ez okozta a tragédiát...

Ferrante-vel reméljük minden rendben van."

- Nem nevettem! - Csak nem akartam megijeszteni.

- Biztos vagyok benne, hogy mindenki halott. -Fogd be, idióta!

- Szerencsétlen! - Egyik sem tőkehal!

- Szerencsétlen! Hülye! - A szárított tőkehal könnyű!

- Nyugi van. - Ez az ember...

nem kívánatos.

Ez az ember átkot hozott a szigetre.

- Én? - Én beszélek N.

- N? - Nem akarom a nevét sem kimondani.

Ki mondta neked a híreket?

Matrózok, akik ma reggel Livorno-ból érkeztek...

látták a Santa Marina-nát Mallorca közelében...

nem volt rajta a mentőcsónak... Én csak továbbítom amit tőlük hallottam.

Nevettél! - Nem nevettem!

Szégyen, hogy, Mirella most is...

Miért?-Mirella mit csinált?

Nem akar itt maradni, ezért elutazott a nagyanyjához...

ma hajnalban.

- Miért? - Honnan tudjam?

Nyugodj meg!

- Nyugodj meg!-Szegény Ferrante! - Kíváncsi vagyok mi történhetett vele.

Mi?

Ez az én hibám, Nekem kellett volna helyette távoznom.

- Ezen már ne tépelődj. - Próbálj meg...

- Látod nevetek rajta! Nevetek! - Nem!

Mindig mondtam, hogy hagyja abba a szeszcsempészetet.

Most, hogy már eljegyeztük egymást, felelősséggel tartozom neked.

Nem engedtél elmenni és a vadgalamb is elpusztult!

Már meggondoltam magam.

Laugh Te hülye vagy!

Kidobott?

Kidobott!

Istenem, a szívem...

- Nem, nem, nem. - Sajnálom.

Folytassa csak.

Jobb, ha nem rontom el.

Milyen büszke voltam amikor azt mondta...

Beethoven zenéje illik hozzám.

- Tulajdonképpen... -Tudtam!

Aztán meggondolta magát, mint oly sokszor.

Sok...

Írja le.

Mit?

Azt, hogy Napóleon sír.

Hogy írjam?

Úgy, hogy mindenki tudja!

Írd...

1815. január 23-án...

Bonaparte Napóleon halottnak nyilvánította magát...

reformer, bűnbánó...

nem bűnbánó, mégis írd, hogy bűnbánó és ennyi.

Ne írd, hogy ez az.

Rendben.

Kihozod az őszinteséget belőlem.

- Ad posteritati notum 'facer'. - Facere.

Jobb!-a facere.

A katonai iskolában sokat kínlódtam a latinnal.

Van egy szótár a szekrényben.

Köszönöm.

"Én mindig férfiakkal voltam körülvéve...

mégis elhagytam magam...

a szomorúságom lendítőerejével.

Ez az út hová vezet?

A biztos halál felé."

Ez a halál útja!

17 évesen meg akartam halni.

Utálatos voltam!

A nevetséges Korzikai akcentusommal.

Utáltam mindent és mindenkit.

Utáltam a franciákat...

- Nem kell ezt leírni. - Igen!-Nem...

Ezt írd: "Nem szerettem a franciákat".

Nem, nem, nem.

Megéheztem, együnk egy ropogós snaks-et. Marchand? Snaks!

Fenébe!

Nyugodt vagyok pedig az az áruló Beethoven elutasította a szeretetemet...

bár most már meg vagyok győződve, hogy neki volt igaza.

Ülj le!

A bűnbánat jóvá tehet bűnöket?

Legyek elégedett magammal?

Elmondhatom ha valamire gondolok.

Mondjad!

A bűnbánattól nem lehet elvárni, hogy azonnal jutalmazzon.

Ez igaz...

barátom.

- Nem vagy éhes? - nem.

Idő van.

Sajnálom.

Rendben. Köszönöm.

Azt hiszem Őfelsége szeretne megjelenni ma este egy koncerten.

Köszönöm, Campbell.

Kérem.

Imádom az őrzőmet!

Campbell ezredes, imádom!

- Fogd a mai munkádat. - Igen, uram.

Hallottam, hogy a bátyád...

Minden kikötői irodában hagyott egy üzenetet.

Köszönöm!

Minden a legnagyobb rendben lesz!

Remélem.

- Írok pár sort a feleségemnek. - Igen.

Van egy feleségem és egy három éves fiam.

A fiamat szeretném, Őt nem.

Ő szép és szőke.

Kíváncsi lennék,milyen nyelvet beszél? Franciát vagy németet?

Viszlát holnap, Felség.

Mi ez?

Azt hittem, láttad...

Mi ez? Ki van ott?

- Gyerünk! - Riadó!

- Riadó! - Riadó!

Mit akar csinálni?

Gyilkos! Gyilkos!?

Nézzük meg?

Őrség!?

Ugyan már, miért csinálod ezt.

Ne gondolj rá.

Sajnálom, Emilia.

Megfogták és letartóztatták.

Martino.

A tanárom volt!

Elátkoz!

Asszonyom? Látogatója érkezett...

Istenem!

Barátom!

Téged kerestelek .

- Ali említette hol talállak. - Hoztam Neked egy ajándékot.

Ez csak egy gyöngyház, de nagy értékkel bír...

ez egy királyé volt.

Egek Ura!

Nem is sejtettem, hogy a csecsebecsék között -amit otthon viselek- rejtezik egy igazi kincs!

Kérem bocsásson meg, hogy hívatlanul állítottam be...

de ez egy régi szokásom...

Látogatásával én vagyok megtisztelve.

- Felség? - Igen.

Tudom, hogy egy személyt őrizetbe vetetett .

Tudod...

és tudom, hogy a szívén viseli a sorsát...

mert Ő egy kivételes személy.

- Elvesztette a fiát... - Tudom Marengo-nál.

Mit csinál vele?

Szegény, mit csinálnak vele?

Semmit. A háborúnak vége!

Nincs több áldozat, nem folyik több vér.

- Igazam van? - Igen, felség.

Köszönöm...

Istenem!

Hogy vagy?

Hál' Istennek, jól!

Azóta is sokat gondoltam Rád...

Drága Pascalina...

Mindig is a szívemben őriztelek..

Milyen megtisztelő.

Ferrante!

Ferrante!

Nyugalom!

Már nagyon aggódtunk érted!

A szívem összetörted!

Barátom!

- Kisöcsém. - Bűzlesz...

de jól nézel ki, szép a szakállad.

Menjünk haza.

Drága Ferrante, mi mindannyian!

- Bartolini!?- adhatunk egy csókot? - Mi már egy család vagyunk.

Mindent a maga idejében!

- Rendben. - Induljunk haza.

- Segíthetek vinni a zsákodat? - Nem. Nem szükséges!

- Később áruld el, hogy mit jelent az, hogy "mi egy család vagyunk"?

- Ez nincs kőbe vésve! - Mutatom az utat.

Egy pontnál láttunk egy brigget elhaladni...

kiabáltuk, hogy "segítség"!

Nem vehettek észre, mert...

amikor már mindent elveszettnek éreztünk, megfordultak és értünk jöttek.

Lelkesek voltuk, a fedélzeten derült ki, hogy...

kalózok fogságába kerültünk!

Ugyanerre a sorsra jutott anyám nagybátyja is!

Lezavartak bennünket a hajófenékbe és négy napon keresztül kenyéren és vízen...

így érkeztünk Algírba. Látnod kellene Martino, hogy milyen csodálatos.

Kedves Tőled!

A rémítő az volt az egészben, hogy a kalózok elvittek Medina-ba bennünket...

és eladtak bennünket egy, Mustafa nevű kereskedőnek...

jó ember volt!

Elintézte, hogy éjjel és nappal a gyárban textilbálákat rakodjunk...

de együtt is ettünk...

nem voltak muzsikusok...

és táncos szépségek...

A híres szépséges bajadérok, ugye?

- Hallgass! - Hallgatok.

- Ki döntötte el, hogy Ő is a család tagja? - Ez azért nem lett kőbe vésve.

Testvér, az élményeidből érdemes lenne könyvet írni.

- Írjad! -Sok arab szót is megtanultam.

Hogy mondják "Szerelmem, szeretlek."

Mi a terved?

Fogd be, Hazudsz, soha nem voltál ott!

Mi folyik odakint?

Mindenki szalad a vár felé

Fejlődj alakzatba!?

Fegyvert igazíts!?

Brogi?

Falaschi?

Foresi?

A fia Beppe, a molnár.

- Mi a neve? - Lucianino Maestro Uram.

- Állj meg. - Így van.

Nem szégyelled magad?

- Hagyjuk az elítéltet beszélni. - Csendet! Fogd be!

- Azt mondta, hogy nekünk kell szégyenkeznünk. - Kuss!

Aki egykor csizmanyalóként kezdte és most merénylőként fejezi be.

A szóbeszéd azt mondja, Maestro, hogy ölni akartál!

Ne nevezz engem Maestro-nak! Hiába tanítottalak, vadállat lettél?

Nem kellene megölnünk senkit, Napóleon sértetlen és jól van!

- Csendet! Kuss legyen! - Ő egy jó ember!

Meg kéne azt is nézni, hogy életében mi jót tett.

Te ezt akarod!

Egyetértek vele, nem szabad embereket bántani.

Mondd el ezt azoknak a gyáváknak.

Hiába minden igyekezet ők sokan és egyre többen lesznek...

de neked van fejed és nem kőből van a szíved.

-Állj meg! Hátrébb! - Te fogd be!

Nem tud beszélni!

Az emberek értelmetlen halála, mindannyiunknak szenvedést okoz.

- Mi van ha ez csak a szükséges rossz! - Felkészülni!

Parancsnoknak engedelmeskedni kell, Ő tudja mit miért és hogyan kell tenni.

- Kivégzőosztag! Felkészülni! Figyelem!

Tedd amit a parancsnok mondd!

Lőj, Te állat! Vadállat!

Segg-fej!

Mire vársz még?

TŰZ!

Most boldog vagy?

Maestro, megszerezted amit akartál?

Nem!?

Nem!?

Elátkozlak benneteket!

Gyilkosok!

Hitszegő!

Gyilkos!

Gyilkos! Gyilkos!

Halál a zsarnokra!

Éljen a szabadság!

Megszökött...

Elmenekült!

Elmenekült!

Hol van most?

Hol van most?

Merre jár?

A francba vele, úgy tett mintha jót akart volna nekünk, utakat épületeket ígért...

Pezsgőt iszik másodmagával! és valami ócska kurvával hempereg...

Drága Martino...

Minden nap írni akartam Neked, de soha nem volt bátorságom ho...

annyi sok idő telt el azóta...

és még ki tudja még mennyi telik el mire személyesen mondhatom el mindezt Neked...

engedtem a császár akaratának, hagytam hogy meghódítson...

mert biztos voltam abban, hogy én már meghódítottam Őt.

Beleestem nem tagadom...

Azt az embert hódítják meg aki magát adja.

- Befejezem, kezdek átázni. - Itt vagyok!

Alárendeltségben, szétázottan.

- Szállj le a magas lóról! - Azt hiszi, hogy a családja is...

Főnök, minden nyugodt, a kocsi megrakva, útrakész.

- Induljon. - Esik az eső.

- Minden elázik. - Várjak egy kicsit?

- Indulj! - Beteg leszek.

Miután elmenekült Elbáról...

100 nap alatt létrehozott egy új hadsereget...

gyújtogatókkal számolt le...

és a legyőzötteket egy távoli szigetre száműzte...

Reméljük, hogy örökre.

Átlagosan 700.000 halottat számoltak.

Porto Longone-nál leeresztette a vitorlát és megnyugodott.

Szép munka volt.

nagyon jó.

Most készült el az 54. fejezet...

az érkezés Algírba.

- Melyik fejezet ír erről? Nem olvastad? - 50.

Bravó, köszönöm.

18 lap.

Tegnap éjszaka arról írtam, amikor eladtak benneteket a piacon.

Akadályozod az utamat.

Később beszélünk.

Itt, Martino?

Emlékszel, a véleményed fontos nekem.

Írtam már 300 oldalt és a fejem még mindig csordultig tele gondolatokkal!

Egyszer megérjük, hogy Aleatico-ból hozott hordókból iszogatunk.

Te kezelésre szorulsz, Te jól vagy, Köszönöm!

Később jövök a lapokért.

"Hirtelen egy nagy hajó jelent meg a szemünk előtt...

Egy nagy hajó."

Nem vagyunk még olyan sokkal Waterloo után.

Ha utjaink akkor nem kereszteződnek, nem is ismernél.

Én szürke vagyok, hullik a hajam, a szemem körül ráncok jelentek meg.

Vevő vagyok rá.

Add oda, megijeszted.

Ő az enyém is. Drágám?

Arca kiköpötten hasonlít a nagybácsikáméra.

- Te beteg vagy. -Nézd meg a profilját.

Amikor szomorúnak érzem magam abban reménykedek, hogy számodra már nem vagyok érték.

kedvesem, Martino.

Remélem, hogy azóta potrohos és kopasz lettél...

Ha válaszolsz, írd meg, hogy így van-e.

Aktualitásokról ne írj!.

Felejtkezzünk el a bajokról és örüljünk, hogy voltunk egymásnak.

Búcsúzom Emilia-tól is.

Jó a reggeli az ágyban!

Köszönöm.

- Jól aludtál? - Folyton rugdal!

Érezhetem most?

Várj amíg kiszállok...

Milyen furcsa.

Hol volt ez megint?

A húgod szerint megtalálta a szamár a szénát.

Különös.

Martino, olyan boldog vagyok!

Nagyon, nagyon boldog!

GIORGIO FONTANELLI MAESTRO és PROFESSZOR

Viszlát, Maestro.

"Úgy érezte, hogy a sors új feladatot szabott ki Rá...

véglegeset."

"Elköszönt a családjától és elindult Szent Ilonára...

de már túl későn érkezett."

Ez volt 1821. májusának 6. napján.

"...AZ EMBERT NEM A RUHÁJA MIATT TISZTELIK

DE HA MÉGIS, HÁNY ZSARNOK BOLDOGULT A HAJAS FEJBŐRE MIATT." S.E. V RASPINI

Ripleyen: OLDBOY imdb19@yahoo.com

Magyar felirat: kulCSA 2010-ben. kulcsa46@gmail.com