Original subtitles

NAPOLEONT ELBA SZIGETÉRE SZÁMŰZTÉK.

Portoferraio 1814. március 4-én

Megint ugyanarról álmodtam.

A szigeten egy vérszomjas vadállat uralkodik...

a holttestek mindenütt halomba hevernek...

és én megölöm őt!

Jó reggelt, Martino mester!

A nővéred küldött, hogy hozzak neked reggelit.

Jó reggelt, Martino mester! A nővéred küldött, hogy...

Jó reggelt, Martino mester.

A furcsa álom talán a sorsom egyik jele...

- Mit hoztál? - A nővéred...

Nem vagyok éhes!

- A nővéred... - Vidd vissza.

Mit hordok itt össze?...

- Hoztam a reggelit, hogy egyél. - Hallottad, mit mondtam?

- Igen. - Jó?

Igen.

Csukd be kívülről az ajtót.

E-tárgyban a szent utálat munkál bennem...

Martino, elkésel az iskolából!

Miért álldogálsz itt? A reggelit hoztam...

- és segíthetnél az ágyat rendbe tenni. - Igen.

Nehézfejű, de hamarosan visszatérek a fejszével!

Ferrante Úr,- azt mondta, hogy nem éhes...

és a nővére ezt majd rugalmasan kezeli...

- mit mondott? - nem fontos.

Dühös.

NAPOLEON ÉS ÉN

Jó reggelt.

Hello.

- Jó reggelt, hogy vagy? - Köszönöm, jól.

- Jó reggelt, venni óhajt valamit. - Nekem lesz hát igazam.

- Jó reggel, professzor. - Jó reggelt.

Gyere, gyere!

Az emberevő óriás annyira arrogáns és reakciós...

Buchettino kérdezi: "Hogyan másztál oda fel?"

Buchettino, egy szabad szellem...

válaszolta, kettőspont...

nyiss idézőjelet!

"Én egy dullard vagyok és azt mondom!

Ha felmásznál ide akkor elfogyasztanál engem"

Idézőjel bezárva.

- Pietro, hozd ide azt a papírt! - Én?

Igen, gyere ide. Nézzük csak.

- De azt nem én rajzoltam. - Mi ez?

Elba serege, mondom.

Bruno, ki lehet ez?

-Az új urunk és királyunk. - Ettől kezdve nekünk is lesz egy királyunk?

Napóleon Elba szigetének királya lesz!

Napóleon? Információim szerint...

Napóleon ide száműzetésbe jön.

A latin exilium szóból...

ami annyit jelent, hogy ki a városból.

elzavarták, mert egy gazember volt...

és így, próbálják megbüntetni.

Megérdemel bármilyen büntetést.

- Miért, Ferruccio? - Mert Ő egy arrogáns reakciós.

Jobban kedveled Buchettino, emberevő óriását! Marcellino!

- Mert Ő egy ostoba! - Igen! Ő.

Ő egy nagy rakás szar...

- Igen! - Ő egy fegyveres gazember!

- Ő. - A disznó fia!

- Ő . - Egy darab ürülék!

- Ő. - Egy fing!

- Ő. - egy tehénfos!

Rosszabb! Ö egy áruló, zsarnok és gyilkos!

Egy gyilkos, aki több ezer fiatalt ölt meg..

Egyetlen csatában, 12.000 ember esett el ...

Elba lakossága 12000 főt számlál.

Képzeld el, hogy a mi szigetünk lakatlanná válna...

Legszívesebben lábbal fogadnám Őfelségét, azt kapná amit megérdemel...

kipfujolni!

Romlott karfiolt az arcába!

Döglött macskát és rothadt hagymát!

Jó reggelt, uram.

Én figyelmeztettelek, Papucci mester...

hogy hagyjad a politikát a tantermen kívül.

- Képtelen vagy megtenni? - Ez olyan nehéz.

Nem szeretnélek szenvedni látni Papucci mester...

az ideákat vidd magaddal az utcára miután elköszöntél a diákoktól...

Nincs már diákod.

- a tanulóim? - Nem a tieid!

Elmehetsz. Most még elmehetsz.

Mindörökre?

Ki vagy rúgva!.

Rendben.

Köszönet Neked.

Drága Gyermekeim...

viszlát...

Emlékezz a rothadt hagymára!

Most gyerekek, kezeteket behajlítjátok.

"Salve regina, mater misericordiae..."

Jöjjön, Egisto bácsi és mutasson be Őfelségének.

1814. május havának 18. napján a gazember megérkezett.

Dawno-tól az angolok szállították a "rettenthetetlent"...

A Bagnaia a part mellett horgonyzott...

Ő csak ma reggel tette a lábát a szigetre.

Én bele akartam nézni a képébe...

így csatlakoztam az Őt üdvözlő bolondokhoz...

Egisto Lonzi Togniarini polgármester

Nagy királyi lovag.

Üdvözöl Felség.

Aztán megláttam ahogy fintorog...

több volt mint kellemetlen, hogy miként festették le a seggnyaló festők.

A tömeg a vártnál kevésbé volt lelkes...

mert előre eldöntötte, hogy ki lehet az, aki meghódíthatja, magbabonázhatja Őt.

Egyáltalán nem tiszteletreméltó hogy vérszomjas és...

hogy sokan utálják..

Jó reggelt.

- Azt mondtam, jó reggelt. - Jó reggelt, Ferrante.

Az hajó áruval fel van töltve.

- Láttad? - Nem, mert el voltam foglalva.

Kész vagy?

Testvér, zavarba vagyok.

A vitorlát felszerelted vagy nem?

Ezeknek kellett volna levágni a fejét ...

nem azokét akik függetlenséget akartak.

Ennek mi köze az indulásodhoz?

Összekevered a munkát és a politikát.

Mondd el, miért! Én vagyok hülye!

Én úgy gondolom, ez a filozófiai helyes és etikus!

Politika a többiek rovására...

Kivonod magad a közterhek alól amit máshol az életben nem tehetnél.

Máshol az üzleti életben?

Elvesztetted a munkádat, a környezeted tele van kifakult könyvekkel.

semmi kapcsolatod a valósággal.

- Engedd el a karom! - Felelj, felraktad a vitorlát?

Ez egy kérdés vagy parancs?

Ha ez parancs akkor, legyen egyértelmű!

Megértetted?

Szűz Máriám...

Csendesen!

- Óvatosan! - Ez a bátyja ebédje.

Teljes kiszolgálás! Hihetetlen!

Vigyázz!

- Sajnálom. - Yhé, te lusta.

400 palack bor a 280 négyzetméteres tároló helyen...

plusz ezek a hajdinabálák.

Amikor a testvéred kész lesz, felhúzzuk a vitorlát...

Martino nem megy.

Önnek kell mennie, Oreste.

Tudom, hogy a felesége rosszul van ......

és a lányom szül a hónap végén.

- Beszélhetnék Veled? - Csendet!

Szóval, ez nem lehetséges?

Mester, az a parancsa...

az az utasítás...

Hogy, hallgassak!

Menjünk és találkozzunk a mólón.

Le kell nyugodnom és gyorsan cselekednem kell.

Maradni akarok, hogy láthassam, amit Napóleon tesz..

Harcolni akarsz?

Diamantina, a testvérem nem hagyná mert utálja Napóleont.

-Igen. - én is utálom Őt...

de mit számít ez?

Én három hónapja érzem ezt.

azt tapasztalom, hogy nem tudni miért de nyugtalan és bizalmatlan.

Marseille, Genf, Barcelona, Gibraltár, Lisszabon!

- Sok ember fizetett rá. - Pontosan!

Nem akarod megírni?

Új világ, új szokások, tradíciók.

Az írónak nem szabad a részletekbe elvesznie...

neki kell az országa szemének és hangjának lennie.

Nekem maradnom kell, hogy láthassam mit tesz az a gazember...

és tanúbizonyságot szolgáltatni.

Nyugtalan vagy és mégis megfontoltak a lépéseid, és tudom, hogy miért nem akarsz távozni!

Mit tudsz??

hogy a gonosz, Miss Big Buns visszatért.

- Csend, te idióta! - Akkor szólok, ha nekem tetszik.

Te nem jakobínus, Te a grófnő játékszere vagy...

egy kurváé!

Mit mondasz, te idióta!

- Ő egy bárónő, nem grófnő. - És nem kurva!

Hogy merészeled, te vénlány!

- Hogy merészeled? - Honnan veszed a bátorságot?

Nem engedem bántani a húgomat!

Félelmetes patkányok!

- Te egy vadállat vagy! - Mit tettem?

na és?

Fegyverszünet! Fegyverszünet!

- Fegyverszünet! - Fegyverszünet! Fegyverszünet!

- Szégyen rajtunk, hogy mi testvérek vagyunk. - Szégyenletes!

Az apu mit mondott, mielőtt meghalt?

- Tudom. - Mondjuk azt megint!

- "Te legyél az anyja neki". - "Te legyél az apja neki".

Mindkettő.

- Szeretünk... - Igen.

Az, amiért ezt elmondtuk azért van, hogy ne zárkózz be a szobádba....

Játszol mintha te volnál Dante Alighieri és mi kik voltunk...

- A gyeptégla két darabja! - Igen.

Rendben, de most pakolj és kelj útra!

Nem.

- Mirella? - Igen.

tegye az összes holmimat egy zsákba...

és kint helyezze el, aztán távozunk...

de ti sem maradhattok ebben a házban, kifelé!

- Ferrante... - Nem Ferrante!

Tedd amit mond...

Majd én egyedül,

kedvesem!

Ferrante...

Martino...

Micsoda fejetlenség!

Ne menj.

- Hagyd abba a sírást. - Én nem sírok!

Annál rosszabb lesz.

- Nem sírok! - Ez a sorsom.

Menj!

Ég veled, testvér.

Viszlát! Hiányozni fogsz.

Bocsáss meg!

Siess!

Készüljünk fel!

Fegyvert jobbra.

Fegyver most a bal oldalra.

- Jó reggelt professzor. - Sajnos nem vagyok tanár.

Egyébként jó reggelt.

Emília?

Emília?

-Martino úr. - Ez egy asszony szobája?

Lehetetlen a hangulat!

Baccelli közjegyző és Mainardi tanácsos vannak itt .

- Barátságtalan volt velük. - Kétértelmű!

- Lehet, hogy később visszajönnek. - Bocsánat.

Már megint? Kérem!

Hogy a tengeri utazás rémálom volt-e, A gyomrommal beteg voltam...

Nagymamám szokta mondani ...

"Citta di Castello lakosainak, a tenger életet ad "

Nem akarok senkit látni. Munka helyett játszani akarok!

Elviszem a tálcát és kikapcsolom.

Ó!

Ó!

Nem tudom elhinni, hogy eljöttél!

Visszajöttem

- Haragszol rám? - Miért?

Nem szóltál, hogy jössz...de

örülök, hogy itt vagy. Valamit mondanom kell.

Nekem is.

- Azért jöttem mert elfogadom. - Mit?

Az Ön ajánlatát, hogy én kísérhessem...

- Mit? - Emlékezzen? Emília?

Azt mondta, hogy el tudom látni a kertet és könyvtárat...

akár a távollétében is.

Emília?

- Elfogadom. - Igen, Javaslom, hogy.

- Segítsen nekem? - Boldogtalannak látszik.

Egyetlen dolog amit szeretek az a Birodalom stílusa...

Az "Iofty" alsószoknyát ami elrejti a csípőt és hátsó részt......

míg a domborulatok a csodálók elé vannak tárva.

Mit is akartál elmondani nekem?

Te azzal a szúrós szakálladdal vagy értékes.

Mit kellene mondani?

Kedves Martino, tudjuk, hogy többé már nem találkozhatunk...

egyszerűen nem.

Miért?

Ha egy kapcsolatnak vége, akkor vége.

Vége?

Sajnálom, de a lángodat már nem tudom tovább táplálni!

Mert Ő megérkezett, én odamegyek hozzá és megmondom neki, hogy szeretem...

hempergünk az ágyon és 15 nap múlva ismét találkozunk.

Emília!

Tetszik, mert olyan mint Te.

"Megérkezik, felolvassa nekem a költészetét a rímbe szedett gondolatait....

egész nap csókoljuk egymást...

Azután visszatér Nápolyból az én ostoba 80 éves...

Bourbon férjem".

- Martino? - Igen.

Gyere ide.

Itt vagyok.

Eladunk mindent: Villát, farmot és a bányát.

- Mikor értékesítsem? - Most, azonnal.

Porto mayorja Longone, most megy a polgármester...

és Őfelsége nevében vásárol.

Számára a kis Napóleon egy nagy ügy.

- Egy másik jel? - Milyen jel?

- Semmilyen. - Gyere, mosolyogj!

Ne akard, hogy a komornak tűnő arcod miatt én is szomorú legyek.

- Mondjunk tósztot, igyunk pezsgőt? - Ez órában?

- Nem készültem erre. - Sajnálom.

Hozz pezsgőt. Pascalina?

Szóval érted, én csak...

Egy kéthetenként felbukkanó szeszély?

Kéthetenkénti szeszély...helyes...

Mivel te kedves és jó vagy, szenvednél, ha szenvednék?

- Hát persze. - Persze.

Ne vesződj azzal, hogy szenvedj, Ugyanis csak arra gondoltam, amit most is cselekszel.

Jóságos ég, mire gondoltál?

Komoly okom van rá, hogy örökre elmenjek.

Viszlát!

- Kiáltott? - Kifelé! Most!

- Az őszinteség csodálatos Martino! - Istenem.!

Egyetértek.

- Disznó! - Elment az eszed?

Persze megragadtad az alkalmat!!

Az Ön őszintesége kicsinyes, gyáva és hamis!

- És a Tiéd? - szánni való hazugság.

Voltaképpen, én szánalmas lennék!

Milyen megalázó!

Emília?

-Menj el! - Tisztázzuk.

Mi van amit tisztázni kell, Casinoski?

Volt egy orosz szolga, akit úgy hívtam Cretinoski és tetszett neki.

Tudom.

Azért volt ott, hogy tisztázzuk Te 19 én pedig 40 éves vagyok!

Én 21!

Azt gondoltam: "A melleim hamarosan lógni fognak majd és ezért el fogsz hagyni...

most mit csináljak, öljem meg magam?

Inkább elmegyek és senki sem fog szenvedni."

A következő évet, már nélküled tervezem!

Vannak kik várnak rám...

"Ó istennő, messze menekültél, távol kerültél....

fájdalmasak az emlékek, amik kísértenek engem......

és a jövő, a szemembe vakító félelem."

Itt fogok aludni..

Semmi baj sem történik ha itt alszom?

Itt fogok aludni.

Nagyon szép minden.

"Halljátok, halljátok, hogy a mai napon...

hogy az elöljárók lovaggá ütik Maire Egisto Lonzi Tognarinit...

beidézik Martino Papucci mestert gyors bemutatkozásra...

és tanácskoznak..

a Portoferraioi városházában."

Te vagy Papucci mester?

Cosimo Bartolini, Te őrült vagy? Mit gondolsz ki vagyok én?

Téged neveztek ki hírnöknek, Én csak a szabályokat betartva jöttem ezt közölni.

- A polgármester várja Önt. - A polgármester?

Az igaz, hogy a testvéred húzta fel a vitorlát mert neked nem ment?

- Törődj a magad üzletével. - Kérdezd a húgodat.

Most, hogy Ferrante a tengeren van kirúgatnád magad...

Diamantina egyedül van, tehát tudnék udvarolni neki?

Én mindig is szerettem őt.

Ő legyen Napóleon könyvtárosa és személyi titkára?

Őfelsége egy írástudó embert keres...

akinek le tudja diktálni a gondolatait.

A polgármester Őt javasolta?

a díjazással meg lesz elégedve...

az a megtiszteltetés éri, hogy Őfelségével naponta találkozhat.

Nem ismered Martinót, ő inkább...

- Megtaláltam és találkozunk a polgármesternél? - Martino?

- Itt is van. - Gyere velem.

- Kérem. - Polgármester Úr, Papucci mester.

Jöjjön be, kérem.

Polgármester úr, én inkább itt várok.

Diamantina drágám, láthatod?

- Én Istenem. - A polgármester és én barátok lettünk.

Ki gondolta volna?

Ez a megfelelő pillanat...

a császár szerint az állam mi vagyunk , ahol bennünket királyként kezelnek.

Ezért ideje lenne családot alapítani...

Mit gondolsz?

Ha rám gondoltál és hozzám jössz kiderülne, hogy...

"Milyen lenne Diamantina és Cosimo együtt?"

Úgy gondolnám: "Nagy meccs lenne!"

Miért?

Amikor St. Anna ünnepén, táncoltunk...

és ráléptem a köntösödre, azt mondtad, hogy ezt soha sem felejted el...

meg azt -"Rohadj meg, te is meghalsz!"

- Na és? - Te sem vagy közömbös nekem.

Nagyon, nagyon...

igen, nagyon jó.

Menjünk és vigyük a jó hírt Drouot Úrnak.

- Tábornok? - Igen.

Papucci mester nagy megtiszteltetésnek veszi és elfogadja az ajánlatot...

Tényleg? Nos, akkor üdv a fedélzeten!

Köszönöm és megtisztelő e váratlan alkalom.

Amint azt látja, Elba több annál...

mint a bányászok, halászok és gazdák szigete...

Holnap fog kezdeni, leléphet.

- Tábornok? - Viszlát.

- Martino, várj meg. - Bocs'.

Lássuk mire kell vigyázni...

Várj!

- Azt mondtad igen? - Akkor mi van?

- Nem jössz haza? - Engem kidobtak, nincs otthonom.

Martino...

Jaj nekem...

Emlékszel amikor mindannyian együtt voltunk...

hozzávágtál egy sziklát az orromhoz, még mindig meg van a puffadás.

Én akkor úgy gondoltam, hogy bennünket egymásnak teremtettek...

Jó, ne siess a válasszal...

fontos, kemény döntések előtt, hosszan kell töprengeni.

Micsoda nő!

Maestro Fontanelli?

Argus, hol a gazdád?

Shakespeare-ből fordít! Nos...

Maestro?

- Maestro, hogy vagy? - Régen nem találkoztunk!

- Beszélnünk kell. - Mi lesz a Crudites-olajjal.

Jacopo megöli magát...

a feltételezések szerint Napóleon Olaszországban szabad ember lenne.

Azt hiszem Jacopo, hogy meg kellett volna ölnöm...

a szabadság lovagja despota volt és gyilkossá vált.

A történelmi könyveket korrigáljuk? Változó végződésekkel?

Változik a cím is: "Jacopo Ortis utolsó levelei".

Martino!

Úgy látom nem érted, hogy mi történik?

Téged kidobtak az otthonodból, elvesztetted a munkádat...

és arról álmodsz, hogy megölöd Napóleont.

Miért mondod ezt nekem?

Nyugtalan vagyok?

A visszatérő álmom, hogy itt sehol sem fogadják Őt be...

- és végül... - Végül mi?

Én szeptember 9-én születtem...

ugyanakkor mint Harmodius és a zsarnok,gyilkos Hipparkhos...

Ön utalást tett nekem...

Harmodius-ra! Ugyan már!

Ne nevessen ki, ezek a sors félreérthetetlen jelei...

az Istenek megpróbálnak elmondani valamit...

Ha egyáltalán vannak Istenek! Mit gondolsz Ő most az idejét arra vesztegeti?

hogy jelet küldjön Martino Papucci-nak Portoferraio-ba?

A fejed meg tele van bolondos ötletekkel.

Te vagy aki beleültette őket!

A te elvárásod túlzó a szerelem szabadsága és az emberek szabadsága iránt...

bárkinek lehet valami mást mondani...

"Mivel szabadságpárti vagyok, képtelen lennék bárkit megölni."

Ezt úgy hangzik, mintha megváltozott volna a véleményed.

Magyarázd meg, mitől van ez?

A zsarnok halál...

egyszer igazat adott nekem.

A gondolatoknak, viszont nem kötelező a tényekre hatni.

A fenébe is!

Én le voltam nyűgözve attól, hogy 1789-ben Párizsban voltál...

és elvesztetted önkéntes katona fiadat Marengo-nál.

és nem sírtál, nem sirattad meg...

Hogy merészeled, te állat!

Azt hiszed, tele büszkeséggel...

az hogy a császár közelébe kerültél az megtisztelő és bármire feljogosít?

A gondolkodásod összetöri a szívemet, de egyáltalán nem érdekel.

A Te 20 éved amit leéltél, nem elég...

ahhoz, hogy eldönthesd hogy a kupacokban heverő holttestek közül ki halt meg hiába.

Menj vissza a családodhoz és maradj nyugton.

- Ott van az ajtó, menj! - Rendben.

- Nagy csalódást okoztál - Menj! Kifelé!

Te vagy? Megijesztettél!

Egy könyvért jöttem.

Várj!

Kérlek, ne hagyj itt!

Nem akarok egyedül lenni.

- Miért sírsz? - Mert mindig egyedül vagyok.

Kedves nővérem, távoli testvérem...

az apjának igaza volt.

Te valóban több voltál nekem mint egy anya és apa...

mert én soha nem voltam jó fiú és szerető testvér.

Az Isten a kezembe nagy terhet rakott...

melyből tanulni fogsz ha olvasod ezeket a sorokat...

Nem számítok a megértésedre de könyörületet sem kérek tőled.

Itt vagy és ez jó dolog!

Elmegyek.

- Jó napot. - Isten veled.

A jó sorsom olyan céghez irányított, mely szereti a bányát...

ahol soha nem látni a nap ragyogását, mert ez...

ez fejezi ki megvetésemet bizonyos vállalkozások...

iránt, amely szenvedést és vérfürdőt rendezve gázolt át Európán...

a visszataszító perszónája...

Ami történt azt lehet tisztelni vagy gyűlölni.

Furthermoreo az olasz hazafiakat, árulta el.

Henceo az összes...

Felemelte a castigát és kitörte a kezét.

Milyen szép világ, de nem értem a dolgot!

Ami a gyerek Renó-t illeti egy napon szép reményekkel indul útnak....

Kérlek majd mondd el neki, hogy mit tett a bácsikája az emberek szabadságáért.

Szereted a barátodat, Martino.

Igen, "immaculated", mint a szűz Mária-t.

Nem immaculated, immolated.

Luigina, mindent kitörölnél amit a castigatory jelent?

Nincs időm az ilyen dolgokra.

Jó reggelt.

Én Martino Papucci vagyok.

- Uram, kérem jöjjön velem. - Elnézést, uram.

Erre.

Őfelsége nagyon ideges a találkozó miatt.

Gyerünk.

Kérem, ő az új könyvtáros, Martino Papucci.

Motozza meg!

Erre nincs szükség. Ő csak a könyvtáros.

Menjünk be.

Kérem.

- Én csak a könyvtáros vagyok. - Igaz.

Martino Papucci, ez az Ön jelenléti lapja.

Kérem előttem írja be.

Már be lett jelentve..

Ön azt kérte, hogy rendezzem a dokumentumokat és feljegyzéseket...

a korszak és téma...

szerint gondoljam és írjam át.

Ez egy megtisztelő feladat ami számomra örömöt okoz...

az Ön segítségével, Marchino.

Martino.

- Szép neve van. - Köszönöm.

Mindig legyen papír és toll a keze ügyében.

Furcsán nézel?

Valami furcsát látsz rajtam?

valami hiányosságot esetleg?

Beszélj.

Nagy pocak, kevés haj?

Szemeim...mint a sasé?

Kettőnk viszonylatában...

nem hinném, hogy az én szememet lehetne a saséhoz hasonlítani.

Elég!

Reggel, majd én hozok döntést a fontos és haszontalan kérdésekben.

Délután, itt fogunk dolgozni minden nap.

Ha eljön a dél, én éhes leszek. És Ön?

Kérsz, limonádét!

A citrom fokozza az étvágyat és megakadályozza a gyomorban a fermentációt.

Ezért, a has nem puffad fel.

- Hagyjad most. - Igen.

Martino a nevem!

Én is leveszem a kalapom!

Bejelentenél engem?

Idióta!

hülye!

barom!

Ő nem "oblisterate" mondj köszönetet!

Tálalva van.

Ma makarónit eszünk, kolbásszal és brokkolival...

az finom!

- Nos? - Mi van?

- Láttad? - Kit?

Őt! Kit Őt?

- Mit gondolsz, ki lehet? - Beszéltél vele?

Őrcsapatot szervez az Elbára.

Mondjon egy jó szót értem...

Nem kell, idősekre és gyerekekre nincs szüksége.

Nem lesz sok a munka...

egy hullámtörő gátat akar építeni.

Megcsinálja a közvilágítást, megszervezi a szemétgyűjtést.

Mi képviseljük a császári hatalmat

nem a levegőbe beszélek.

- Bravó. - Így van.

Császári hatalom? Mi ez itt, Anglia?

Ez egy kis sziget!

Majd meglátjátok, hogy mennyi pénz...

bankár és kereskedő járja az útjainkat.

- Ez egy csoda! - A csoda az Elba.

- Nem eszik? - Elment az étvágyam.

Ez nagyon finom.

- Mi történt? - A csizmában nagynak képzeli magát!

Így igaz.

Hol van?

Diamantina?

Diamantina?

- Igen? - Hol az asztalfiókom kulcsa?

Nem tudom.

Te a kulcs megszállottja vagy mester!

Mondtam, hogy nem tudom.

Miért nem nézel rám?

Eddig mindenre vigyáztál

- Mit mondott? - Nem egészen értettem...

Miért nem követi az utat a tengerpart?

Hát tulajdonképpen...

ez mindig így volt.

Talán azért, mert a terep alatt sziklás a talaj...

alattunk pedig homokos.

Majd robbantással átütjük a kemény réteget. Hallott már a fekete porról?

Majd kiigazítjuk az utat...

Ön egy zseni!

Géniusz! Géniusz!

Ez Marcianának legkevesebb, mint fél napját fogja igénybe venni.

- Rendkívüli. - Rendkívüli.

- Hogy lehet az, hogy erre még soha nem gondoltam? - Így van.

Soha nem gondoltam, hogy...

Ellenőr, építész, földmérő...

- száll... - Igen, Uram.

- Figyeld meg... - figyelik...

- intézkedj... - intézkedek...

és egyenesítse ki az utat!

Duplán!

Menni fog?

Felség, Én leszek az összekötője!

Hé, várj.

Ott van!

Egyre tisztábban látom a partját.

Korzikának.

Testvérek én is szeretnék szedni a tengeri kagylókból...

anyámnak.

Vigyázz, a lábadnál van...

ez a szél veszélyes.

Kerestem egy ceruzát.

Igaz, hogy a gyermekkoromból csak egyetlen boldog pillanatra...

emlékszem és ez szomorú.

Egy napon ha elveszítjük szenvedélyünket a tengeri kagylók iránt...

egy másik szenvedély köszön be...

a hiúság, amely elkísér bennünket...

a halálunkig.

A mai gyűjteményének?

- Gyűjtemény? - Olvassa el amit írtam.

- "Harsogja a sziklán keresztül..." -Nem az én gondolatom!

"A trónus nem más mint egy bársonnyal díszített felület."

Következő.

"Franciaország örökké nagy nemzet lesz."

Mi van még?

Akik szorgalmasak, azoknak mindig minden sikerül."

Elég. Köszönöm.

Mi folyik itt?

Felség, nagy a tömeg.

Az út lezárva...

- mi lesz, tisztítsa le az utat. - rendben.

Ez egy piaci nap.

Piac!

Menjünk a piacra.

Gyere, Martino.

Sokáig éljen I. Napóleon!

Ő mindent lerombolt!

Köszönöm.

-Szabad? - Tessék!

Franciaországban ezt "renette"-nek hívtuk. Mennyiért adja?

- Egy darab két ezüstpénz. - egyszóval drága.

Szerinted ők szabadok..

Szerinted ők szabadok...

Hé Napóleon!

Le Angliával, éljen Napóleon!

Nézz ezeknek az embereknek a szemébe.

visszatükröződik belőle az a kívánságuk, hogy...

szeretnének felemelkedni.

Tehát kérdés az, hogy I. Napóleon választotta a sokaságot ...

vagy a sokaság Napóleont?

- Nos - Nem akar valamit enni.

- Nyissad ki. - Hagyj békén.

Régebben megvetetted Őt, most meg az egész napodat vele töltöd...

és a családdal úgy bánsz mint az idegenekkel.

Vége, koplalni fogsz!

Mi történik velem?

Bátor voltam és megalkuvó lettem...

és még a tárgyaim is eltűntek..

Isten és ez nagyon felbosszantott engem ...

Most szeretné telezsúfolni a kurzusomat akadályokkal.

Vagy talán önvizsgálatot kellene tartanom.

Képes vagyok rá...

Kedves Mary! Martino!

Vagy Ők akarják kiválasztani azt a pillanatot...

amikor megkapom az újabb jelet...

ami meghatározó lesz és végleges.