Original subtitles

Figyelem! A durva nyelvezet,

a szexualitás és az erőszak ábrázolása, egyesek számára zavaró lehet.

EMPÁTIA

Jó napot, Bien-Aimé asszony. Dr. Sira vagyok.

Próbáltuk felkelteni a figyelmét, de nincs itt.

Bien-Aimé asszony!

Suzanne!

Dr. Sira vagyok, azért jöttem, hogy segítsek.

Tudja, hol van?

Össze vagyok zavarodva.

A Centre-de-l'Ile pszichiátriai sürgősségi osztályán van.

Tudja, miért van itt?

Bevettem az összes gyógyszert.

Ez egy nehéz pillanat.

De nincs egyedül.

Egy egész csapat van itt, hogy átsegítsük ezen.

Lépésről lépésre haladunk.

Dr. Sira a nevem.

Nekem is fáj! Ne csináld!

A te vigyáztál rá akkor, Martin!

Éjszaka tette.

A szobájában.

Ilyen nem történhet meg!

Ez nem lehet!

Hogyan?

Hogyan?!

Tablettákat vett be.

Biztosan baleset volt, Janie soha nem tenne ilyet.

Hagyott egy levelet is, Evelyne.

"Szeretlek"

Tizennégy éves volt.

Tizennégy évesen nem öli meg magát az ember!

Nem mondtad, hogy ilyen fiatal volt.

Még mindig nem vagyok képes kipakolni a szobáját.

Értem.

Veled is ez volt?

Nem.

Én pont az ellenkezője voltam.

Többé haza sem tudtam menni.

A nővérem csomagolta össze a cuccaimat, a többit meg eladtam.

Elautózni sem tudok a közelében.

Az a ház...

kísért.

Az utolsó hónapok, mielőtt meghalt.

Egyfolytában pörögnek a fejemben, nem tudom leállítani.

Miért nem vettem észre, hogy nincs jól?

Tudnom kellett volna.

Meg kellett volna javítanom azt a kibaszott teraszajtót.

Ez őrültség.

Te vagy az egyetlen, akivel erről beszélhetek.

Nekem is, te.

Elmondhatok neked valami kínosat?

Hát hogyne.

Soha nem volt...

Nekem soha nem volt lánybarátnőm előtted.

Tényleg?

Olyan kurva fura vagy!

Jól írt. És imádott kollázsokat készíteni.

Igazi művész volt.

Szereztem egy új barátot. Virágot hozott neked.

Egészségedre!

Hát, ez nem bor.

Mindig is kedveltem Annát.

És nem fáj, hogy leszbikus vagy,

vagy az voltál, vagy valami.

Utálom, hogy ezt hitted.

Hogyne hittem volna?

De nem volt igaz! Csak félreértettük egymást.

Nem tudom, te érzed-e,

de a kapcsolatunk már nem nagyon romolhat tovább.

Nem fogok ítélkezni, ígérem.

Jó, igyekezni fogok.

Amikor megláttalak...

amikor megláttalak a szemétben...

olyan állapotban...

Nem értettem, hogyan bánthatott valaki így veled.

Akkora düh töltött el, Suzanne!

Soha nem éreztem még akkora vágyat a pusztításra magamban.

A legszívesebben megöltem volna azt, aki ezt tette veled!

Aztán, mintha ezt a dühöt, egy küldetésbe csatornáztam volna az életedért.

Megfogadtam, hogy senki, soha többé, nem bánthat téged.

A legerősebb leszel, a legintelligensebb,

és a legfegyelmezettebb.

És sikerült.

Sikerült.

Csak hogy...

Olyan magasra tettem a lécet, hogy mindentől elvágtalak.

Jogosan vagy dühös rám.

Viszont tudom, hogy amikor dühös vagy rám,

akkor kevésbé vagy dühös magadra.

Suzanne!

Ami Annával történt, nem a te hibád!

Tudod jól, anya.

Az én hibám!

Nem gyakran hallgatsz rám, de ezúttal muszáj!

Az én hibám, Anya!

Anna, Anna megfulladt. Ennyi.

El kell engedned a fájdalmadat és a bűntudatodat!

Ez nem ugyanaz, mint elfelejteni.

Épp elegendő időt töltöttél már, a magad büntetésével.

Vesd bele magad az életbe páros-lábbal, kislányom!

Nem tudom.

Vesd bele magad páros-lábbal!

Szeretlek!

Én is téged.

Innunk kellene egy kis brandyt!

Alkoholista vagyok, Anya.

Elfelejtettem. Mit szólnál egy Coronához?

Az is alkohol.

Egy alkoholmentes Corona. Nyugi, drágám!

Igen, jó lesz.

Adéle!

Kaphatnék egy brandyt jéggel,

és egy alkoholmentes Coronát, lime-mal!

Nem citrommal, Adéle, lime-mal.

Értettem, Asszonyom.

*Egy, kettő, három, nyomás!*

*Gyerünk!*

*Magasabbra!*

Ha beleveted magad az életbe, lehet, hogy szerzel néhány sebet.

De azért csak menj tovább!

*Ahogy a napkeltéhez, kell az ég*

*Ahogy a fekete madárnak repülni muszáj*

*Úgy kell, hogy te is mellettem légy*

*Mert tőled érzem jól magam*

*Tudom jó pár ember, lazára veszi*

*De bébi, én nem vagyok, olyan bolond*

*Ha veled vagyok, kicsim, nincs szabály*

*Mert tőled érzem jól magam*

Jöjjenek csak, barátaim!

Ma egy új elfoglaltságot hoztam önöknek.

Egy művészeti elfoglaltságot. Bizony, itt alkothatunk.

Rengeteg színt hoztam, úgyhogy kezdődjön, a manikűr!

*...itt van, és itt marad *

*Nos, láttam jó időket, és rosszakat*

*Voltunk boldogok, és szomorúak*

*De te vagy a legjobb, ami van nekem*

*Mert tőled érzem jól magam*

Tartsuk a kezünket az asztalon, Vanier úr!

*Ahogy a napkeltéhez, kell az ég*

*Ahogy a fekete madárnak repülni muszáj*

*Úgy kell, hogy te is mellettem légy*

*Mert tőled érzem jól magam*

*Szerencsecsillagaim itt vannak*

Hoztam magának egy kis sós kekszet.

*És beragyogják utamat*

*Nem számít, hol vagyunk*

*Tudom, hogy ez a szerelem itt van, és itt marad*

*Nos, láttam jó időket, és rosszakat*

*Voltunk boldogok, és szomorúak*

*De te vagy a legjobb, ami van nekem*

*Mert tőled érzem jól magam*

*Ahogy a napkeltéhez, kell az ég*

*Ahogy a fekete madárnak repülni muszáj*

*Úgy kell, hogy te is mellettem légy*

*Mert tőled érzem jól magam*

*Tudom jó pár ember, lazára veszi*

*De bébi, én nem vagyok, olyan bolond*

*Ha veled vagyok, kicsim, nincs szabály*

*Mert tőled érzem jól magam*

*Tőled érzem jól magam*

*Hé! Mert tőled érzem jól magam*

*Hé! Mert tőled érzem jól magam*

*Tőled érzem jól magam*

*Hé! Mert tőled érzem jól magam*

Tudom, hogy ez a protokoll, de őszintén szólva, szerintem haszontalan.

Ez nagyszerű. Komolyan úgy érzem, hogy figyelsz rám.

Kaphatnék egy kis levest, kérem?

Helló, Costco úr!

Végre a valódi nevemen szólít.

Eltartott egy darabig, de eljutottam idáig.

Megtenné egy alma, egyelőre?

Még nincs ebédidő.

Szeretnék Jacques-nak, vinni egy kis levest.

Aggódom érte.

Kedves öntől, hogy aggódik érte.

Tetszik a bajtársiasság.

Biztos vagyok benne, hogy ma kivételt tehetünk.

Jöjjön, Costco úr, felmelegíthetjük a mikróban!

Köszönöm! Nagyra értékelem.

Várjanak, elmegyek a bajtársamért.

Itt várunk.

Ehetünk levest, pedig még nincs is ebédidő.

Megyünk levest enni.

Látom.

Pedig még nincs is ebédidő.

Szerencsés, hogy van valaki, aki így törődik magával.

Megöltem valakit, és a húgom, a feleségem.

Jó.

Emlékezzen, Dallaire úr, ennek megvan a maga helye és ideje.

Rendben.

Jó itt.

Nagyon kellemes. Tetszik.

- Dr. Bien-Aimé! - Igen?

Valami nem stimmel Valérie-vel.

Mi a gond?

Ő nem... ő.

- Mi? - Nem önmaga.

Valérie!

Valérie!

Ezt nem tudom felvenni.

Kinek a nadrágja ez?

Ez a magáé.

Mi a baj?

El akarok menni, de nem adják ide a ruháimat.

Mi az, a kezében? Egy nadrág?

Igen?

Felvenné, amíg megkeressük a ruháit?

Szólj Mortimernek és Claude-nak!

Most már elmehetek?

- Beszélgessünk egy kicsit! - Nem, nem.

Nem akarok beszélni, csak menni akarok.

Hova?

Nekem... nekem, próbára kell mennem.

Rendben, miért?

Ma este is táncolok, ahogy minden este.

Emiatt a beszélgetés miatt, elkések.

Értem.

El fogok késni.

Még hajszárító sincs itt!

Ez nem jó!

Richer asszony!

Richer asszony!

Valérie!

Kivel beszélek most?

Velem.

És ki maga?

Én... én már belefáradtam a magával való beszélgetésbe.

Ismerős a Valérie Richer név? Ez a maga neve.

Nem ismerek semmiféle Valérie-t!

Nem, nem, nem!

Vigyétek a szobájába.

Valérie, nyugodjon meg!

Félre az útból!

Valérie!

Ne hívd Valérie-nek!

Egy eseti adagot, Haloperidol és Lorazepam.

Ezt magyarázom nektek,

hogy teljesen üres volt a tekintete, de a zuhany után, nagyon izgatott lett.

Történt valami előtte?

Elesett?

Nem tudok róla.

A zuhany után csak úgy átkapcsolt?

Egy pillanat alatt.

Én a mai napig, még beszélni se hallottam.

Én sem.

Szóval, azt hiszi magáról, hogy valaki más?

Nem, nem valaki más.

Inkább egyfajta belső elkülönülés, mintha el akarná kerülni a szembesülést.

Szóval vannak epizódjai, amikor nem önmaga?

Az elméje visszaviszi az incidens elé,

de azt nem tudom, miért felejteti el a nevét is.

Berakta a gyerekeit a hűtőbe.

És valaminek, ki kellett váltania ezt.

Azt gondolod, ez már az incidens előtt elkezdődött?

Ezen gondolkodom.

Amikor ott voltam nála,

nem reagált, amikor Valérie-nek hívtam.

Valamit nem értek.

Ébernek kell lennünk,

mert nagyon erőszakos tud lenni.

De olyan törékeny.

Négy férfi erejével bír, a karom még mindig fáj.

Nem szabad alábecsülni a kockázatot.

Nulláról, százra képes felpörögni.

Rendben, újra beszélek a személyzettel.

Köszi, hogy figyeltél, Héléne.

Azonnal láttam, hogy valami nincs rendben.

Igen.

Hát, hamarosan találkozunk.

- Igen. - Hamarosan?

Émilien koktélpartija?

- Persze. - Émilien?

Émilien, Émilien Delcourt.

- Viccelsz? - Egyáltalán nem.

Hozott sajttálakat,

és lefoglalta a tárgyalótermet.

Rajta volt a hirdetőtáblán.

Nem láttad?

Ki nézi a hirdetőtáblát?

- Én. - Én is.

Én.

Megnéztem a bort, amit hozott.

Nem semmi! Több mint negyven dollár egy üveg.

Idegesítő, de nem fukar.

Imádom a koktélpartikat!

Koktélparti-lány vagyok.

Te tudtál erről?

Segítettem is neki megszervezni.

Nem szóltál nekem.

Lehetséges.

Szóval mész?

Nem akarok lemaradni Émilien önzetlenségéről.

- És lesz egy meglepetésvendég is. - Ki?

Meglepetés.

Szóval nem leszel otthon vacsorára?

Később csatlakozhatok. Te nem akarnál maradni?

Anyám miatt bonyolult lenne.

Hogy fogsz hazajutni?

Majd megoldom, ne aggódj!

Felnőtt vagyok.

Miért nem vártál meg, Valérie-vel?

Azt hiszem, nem gondoltam át.

Ott kell lennem, ha bemész valamelyikhez.

Igen, de technikailag nem egyedül mentem, Héléne-nel voltam.

És nem tudhattam, hogy így elfajul.

De igazad van, meggondolatlanság volt.

Igen, mert ha nem vagyok ott, rád támadnak.

Ez egy kicsit túlzás.

Lehet, de nekem is fájna, ha megsérülnél.

- Bocsánat. - Semmi baj.

És köszönöm. Jó, hogy ott voltál.

A balerinák erősek.

- Igen, nagyon. - Kétségkívül.

Nos, mára végeztünk.

Nem, van még egy beteg.

- Ki az? - A kedvenced.

A francba!

A mosdóba is velem akarsz jönni, vagy bemehetek egyedül?

Ó, bocsánat, tessék!

Köszönöm.

Esetleg, mégis bemennék veled...

Suzanne!

Igen?

Minden rendben?

Igen.

Itt vagyok.

Charles, ne szórakozz velem!

- Kinek a pénze ez? - A miénk.

Múlt héten 300 ezer dollárt kerestél, és ezen a héten 600 ezret?

Jó gyógyszeripari befektetéseink voltak.

Igazunk lett,

minden kilőtt a COVID miatt, és ez még csak a kezdet.

Minden álmunk valóra válik.

Hogy a fenébe keres egy könyvelő, 1 millió dollárt két hét alatt?

900 ezer dollárt.

Mi benne a kibaszott átverés?

Ez három év munka, nem átverés.

Mivel? Kivel?

Nem sorolom fel a részvényeinket. És ismered a kollégáimat.

Jó emberek. Családapák. Nem vagyunk szélhámosok, a rohadt életbe!

És ők mindannyian tudják, hogy ennyi pénzt kerestél?

Ha én 900 ezer dollárt kerestem, képzeld el, ők mennyit kerestek.

Tényleg?

Ezt meg fogják erősíteni, ha felhívom őket?

Hogy ez csak részvényjövedelem?

Csak hülyét csinálnál magadból és belőlem is.

Fel akarod hívni valamelyiküket, semmi gond.

Kit hívjunk?

Na, kit?

Nem hiszem, hogy ezek csak részvények.

És nem hiszek neked.

Úgy hazudsz, ahogy levegőt veszel. Ez ijesztő!

Megijesztesz, Charles!

Sophie-nál fogok aludni. Mire visszaérek, azt akarom, hogy már ne légy itt!

Nem, Judit!

Judit!

Minden rendben lesz, Judit.

Ugyan már!

Hagyd azt a kajakot, menjünk együtt kenuval!

Hagyj békén!

Rendben, majd utána beszélünk.

- Nos? - Nos?

Sikerült helyrejönnie, a tárgyaláson nyújtott hihetetlen teljesítménye után?

Elnézést.

Még mindig nem kaptam hírt, az "A"-szárnyba való áthelyezésemről.

Nem ön dönti el, melyik szárnyba kerül.

Nem kaptam hírt az áthelyezésemről.

Az áthelyezése meg fog történni, de időbe telik.

Rossz válasz.

A felépülésem és a mentális egészségem forog kockán.

Nem egyezem bele, hogy az az orvos kezeljen, aki értékelt.

Lehet, hogy furcsának tűnhet, de itt ez nagyon gyakori.

Ön beleegyezett, hogy idejöjjön ezekkel a feltételekkel.

Nem akar segíteni, ellenem van!

Ne üsse az asztalt!

Mutasson némi tiszteletet a doktornő iránt,

különben visszaviszem a szobájába!

Nem szeretem ezt az új hangnemet!

Nem vagyunk pajtások a nyomornegyedből.

Adja meg a tiszteletet, és használja a vezetéknevemet!

Rendben.

Úgy szólítjuk, ahogy kéri.

És nem vagyok maga ellen Charles.

Bocsánat, Villeneuve úr.

Ez abszurd.

Mi az abszurd?

A bíróság úgy döntött, nem vagyok felelősségre vonható a tetteimért.

Mert beteg vagyok.

Azért vagyok itt, hogy jobban legyek.

De hogyan lehetek jobban,

ha az orvosom a bíróságon azt mondta, hogy nem hiszi, hogy beteg vagyok?

Így működik a rendszer.

De követni fogom a szokásos kezelési protokollt,

és át fogom helyeztetni, ahogy bármely más páciens esetében tenném.

Maga utál engem.

Nem. Nem pazarolom ilyesmire az időmet. Van más dolgom is.

Soha nem fog kiengedni innen.

Biztosítom önt, a szándékaim jók,

de gondolhat, amit akar.

Ha nem helyeznek át hamarosan, esküszöm, az nem lesz szép!

Nem akar engem az ellenségének.

Egy újabb fenyegetés.

Biztosítom önt, a szándékaim jók, de gondolhat, amit akar.

Így is fogok tenni.

Nagyon odafigyelek magára. Számíthat rám.

Nem hagyom el a pácienseimet.

Louise nem jön.

Jacques!

Itt vagyok, Jacques!

- Louise! - Most értem ide.

Szia, Louise!

Szia, Jacques!

Örülök, hogy eljöttél.

A múltkor nem jöttél.

Sajnálom.

Semmi gond.

Gyere, üljünk le!

Sajnálok mindent.

Tudod...

Amikor rájöttem, hogy semmire sem emlékszel,

hogy a gyógyszerek miatt, még azt is elfelejtetted, ki vagy,

megpróbáltalak kizárni az életemből.

És elhitettem veled, hogy csak a bátyám vagy.

Normális akartam lenni,

nem valaki, aki egy őrültet szeret,

akinek gyereke van a fogadott testvérétől.

De nem tudtam megtenni.

Szükségem van rád, te vagy a másik felem.

Pedig nem könnyű szeretni téged, és nagyon szégyelltem magam.

Sajnálom az egészet.

Semmi baj, Louise.

Minden rendben.

Szeretlek, Jacques!

Örökké.

Szeretjük egymást.

Nézz rám!

Nem bírom, hogy ide kell járnom hozzád.

És azt akarom, hogy Paul ismerje az apját.

Igen. Igen, igen.

Azt akarom, hogy jobban legyél, Jacques!

Lehetséges.

Ezt mondta a fura pszichológusod.

Tudatos életet élhetsz.

Igen.

El kell jönnöd innen, Jacques!

Velünk kell lenned!

Paul-lal és velem.

- Az én Paulom? - Igen, a te Paulod.

A fiad.

Ígérd meg, hogy visszajössz hozzánk!

Megígérem, Louise.

Megígérem.

A családod vár rád.

A családom. Igen.

Mondjak valamit?

Ha helyesnek érzed.

Igen.

Elnézést, mindenki!

Elnézést, csak egy pillanatot kérek a figyelmetekből!

Nem tart sokáig, csak annyit akartam mondani...

Ahogy Suzanne javasolta, megszerveztem ezt az összejövetelt,

hogy együtt töltsünk egy kis időt,

nyugodt környezetben.

És szórakozzunk egy kicsit, ugye?

Azt is el szerettem volna mondani,

hogy bár talán kissé merev vagyok,

és néha...

Utálatos?

Igen.

Annak ellenére, hogy nem vagyok tökéletes,

nagyon értékellek titeket,

és szerencsés vagyok, hogy együtt dolgozhatok

mindegyikőtökkel.

Ennyi.

A "D"-szárnyra? - A "D"-szárnyra!

Egészségünkre! Mindenkiére!

- Van fehér, vörös... - Egészségetekre!

Éljen a "D"- szárny!

- Nagyon örülök, hogy el tudtál jönni. - Én is.

Elnézést, mindenki!

Ő, dr. Laure Sirois, pszichológus.

A lányom.

A "C"-szárnyban, valamint a D-szárnyban is fog velünk dolgozni.

Ő Émilien.

- Örülök, hogy megismerhetem. - Üdvözlöm.

Claude. Ápoló vagyok itt.

- És te lehetsz dr. Bien-Aimé? - Igen.

Annyira örülök, hogy megismerhetlek, apám sokat mesélt rólad.

Nos...

Üdv!

Hát, akkor majd még találkozunk!

- Mortimer. - Szia.

- Örvendek. - Ismael.

- Laima. - Koordinátor.

És ő Diane.

Én vagyok a pultnál, én vagyok, aki bezár ide titeket.

Héléne, szocioterapeuta. Üdv!

A kurva életbe!

Jól vagy, Anya?

Nyugodj meg, nyugodj meg!

Nyugalom! Ideje lefeküdni.

Ideje pihenni, Anya.

Megyek.

Feküdj le és aludj!

Jó éjt, anya!

Ne, anya, ne! Nem, nem!

Anya, kérlek, hagyd abba!

Elég! Menj vissza az ágyba!

- Félek! - Elég volt!

Aludnod kell, kérlek!

Ideje ágyba menni!

- Anya, kérlek! - Mortimer!

Tudom, hogy nehéz. Szeretlek, kérlek, menj aludni!

Lefekvés van!

Köszönöm! Ne aggódj, nincs semmi baj!

Minden rendben lesz, ne aggódj!

Holnap találkozunk. Szeretlek. Jó éjt!

Próbáltalak hívni.

Lemerült a telefonom.

- Anya! Anya! - Adélaide!

Ébredj fel, anya! Ébredj fel!

Ne mozdítsd meg!

Tudja mozgatni a nyakát.

Még mindig ne mozdítsd!

Hívnunk kell a 911-et! Add a telefonod, az enyém lemerült!

Tudom, hogy nehéz.

Mortimer, kell a telefonod! Nagyon fontos!

Azonnal hívnunk kell a 911-et!

Nem, egy örökkévalóság, amíg ideérnek!

Mi visszük be.

Semmi baj, anya! A kórház itt van a sarkon.

Ne mozdítsd!

Nem ülhetünk csak itt!

Majd mi magunk bevisszük.

Bassza meg! Nincs itt az autóm! Ó, az életem egy kibaszott kurva!

Mit akarsz, hogy csináljunk?

Jól van, megfogjuk és visszük!

- Fogd óvatosan! - Jól van, anya!

Támaszd a nyakát, miközben megemeled!

Magyar felirat: kslaszlo