Original subtitles

Figyelem! A durva nyelvezet,

a szexualitás és az erőszak ábrázolása, egyesek számára zavaró lehet.

Anya! Anya!

Anya! Anya!

Szia, édesem!

Klarinétórám lesz.

Menj át nagyihoz, ő majd elvisz.

Apa a konyhában van egy üveggel.

Menj ki, szép csendben.

De a klarinétom a nappaliban van.

Kibaszott élet!

Tényleg el akarsz menni? - Igen.

Ez az utolsó óra, ma kapjuk meg a jelvényeinket.

- Mi a picsát csinálsz? - Akarsz reggelizni?

Nincs semmi ennivaló.

Csinálhatok gofrit.

Inkább csak iszom.

Elég volt, Michel!

Szállj le rólam!

Megszakadok a kurva melóban.

Ma szombat van.

Te ne mondd meg nekem, mit csináljak a saját házamban!

Mi a faszom volt ez?

Te ocsmány ribanc!

Szándékosan csináltad! Szedd fel!

Szedd fel, ha mondom!

Takarítsd fel!

Engedj el!

Minden egyes szilánkot!

Takarítsd fel!

- Jól vagy? - Jól vagyok.

Ne ítélkezz felettem, Suzanne!

- Csak aggódom érted. - Nem. Ítélkezel!

Egyáltalán nem.

Én csak. Nem igazán értem.

Nincs mit érteni.

Soha nem hagyom magára.

Egész életében veréseket vállalt be értem.

Most én gondoskodom róla. Ez van!

Az édesanyád nagyon bátor volt

egy reménytelen helyzetben.

Tudom, hogy megvédett téged apádtól.

Még jobb lett volna, ha nem mész keresztül ezeken a dolgokon.

Hogy egyáltalán át kellett élned.

Ne szenvedd végig a demenciáját azért, mert adósnak érzed magad!

Nem tudod, milyen volt.

Túl egyoldalúan látod.

Értem, hogy minden tőle telhetőt megtett,

egy borzalmas helyzetben.

De ha tényleg segíteni akarsz neki,

akkor nem hagyhatod, hogy így éljen!

Nem fog kórházba menni.

- Itt az ő élete! - De ez nem élet.

Egész nap bezárva lenni.

Nem is mindig tudja, hol van, vagy ki ő.

Segítség kellene, vagy fel kellene adnod a munkád.

Nem akarok felmondani.

Akkor át kellene gondolnod...

Elegem van ebből a beszélgetésből!

- Rendben. - Köszönöm.

Igen, anya!

Jövök.

Nyugodj meg anya, itt vagyok!

Nyugalom, anya!

Itt vagyok, minden rendben.

Nem találom a szobámat.

Ne aggódj, én pontosan tudom, hol van.

Menjünk a szobádba! Minden rendben, anya.

Gyere!

Gyere utánam, és figyelj a lépcsőkre!

Óvatosan! Figyelj, hova lépsz!

EMPÁTIA

Suzanne!

A gyermekeim!

A gyermekeim...

Minden rendben van! Az én szobámban vagy.

- Mi csörög? - A telefonod.

Anyám az.

Anya?

Apád nem akar lejönni!

Hagyd abba a sírást, nem értelek!

Nincs jól, és félek, hogy leesik.

Megőrült, Suzanne!

Beszélhetek, anya?

Tudod, apa mindig kicsit furcsán viselkedik,

amikor befejez egy új regényt.

Menj vissza aludni!

Menjek vissza aludni? Fenn van a tetőn, Suzanne!

Hát igen, mindig felmegy oda.

Igen, de nem érted!

Részeg. És meztelen!

A szomszédok mindjárt felkelnek!

Miért hívsz?

Miért engem?

Mert te vagy a lányom.

Aggódom apád miatt, természetes, hogy téged hívlak.

Hát épp ez az! Számomra ez nem természetes.

A nővéred Ottawában van.

Nem tudtam, ki mást hívhatnék.

Át tudnál jönni?

Máris megyek. Ne aggódj!

Jössz?

Anya!

Apa!

Szia, Apa!

- A kedvenc lányom. - Jó.

A nővéredet is szeretem.

Ne üljünk le?

Három évet ültem egy székben, és azt a hülye könyvet írtam.

Na, és?

Csak vitorlát akarok bontani, Suzanne!

Apa!

Mi lenne, ha ülve vitorláznánk? Üljünk le!

Uncsi vagy!

Hát, meztelen vagy és részeg, és ha leesel, meghalsz.

Vond be a vitorlát, vagy kihívom a rendőröket!

Anya aggódik érted.

Anyád jobban aggódik a szomszédok miatt.

Tudom, de akkor is. Ez már egy kicsit sok.

Egy rakás szemét, Suzanne.

Egy rakás szemetet írtam.

Ugyan már, az lehetetlen.

Három év az életemből,

a lelkem, a szívem,

és egy rakás szar!

Nem egy regény, csak egy csomó...

klisé és polgári ideológia.

Apa. Te mindig is polgár voltál.

Ez sosem akadályozott meg abban, hogy jó könyveket írj.

Igaz.

De ez most, tényleg felmelegített szar.

- Ugyan már! - És tudod miért?

Mert amit csinálok...

Az, hogy betűket rakok össze,

amik szavakat alkotnak,

amikből mondatok lesznek...

Amik ötleteket fejeznek ki és érzelmeket...

Ezek valójában nem léteznek!

Olyanok, mint a szél.

Mint én.

- Apa. - Nem létezem.

Semmi vagyok.

- Nem. - De igen.

Semmi sem valóságos, Suzanne!

Te szavakat, mondatokat, érzelmeket fűzöl össze,

az emberi tapasztalatról.

Ettől kevésbé érezzük magunkat magányosnak, és azt érezzük, láthatóbbá váltunk.

Ez nagyon is kézzelfogható, nagyon is valóságos!

Csak a frász kerülget az új regényed miatt.

Ezt minden alkalommal eljátszod.

De legbelül tudod,

mennyire fontosak a könyveid az embereknek.

Már senki sem olvas!

Senki sem becsüli a művészetet, csak szórakozni akarnak.

Nem csak ezt akarják.

Az emberek tanulni akarnak magukról, fejlődni.

És a művészet sok mindent adhat. Nem kéne feladnod.

Nem tudom már.

Még a gyógyulás módja is lehet.

Ha művészetterápiáról adsz elő, ledoblak a tetőről.

Klinikai szempontból értem.

Van egy barátom, aki nemrég mesélte nekem,

hogy amikor gyerek volt,

zaklatták és megverték az iskolában.

Otthon az apja verte az anyját.

Mindenhol erőszak vette körül, sehol sem volt biztonságban.

Rájött, hogy teljesen egyedül van,

és senki sem tudja megmenteni.

Hogy ne süllyedjen el,

zenét kezdett hallgatni.

Musicalekkel és filmzenékkel öngyógyította magát.

A zene ellazította,

kiegyensúlyozta az érzelmeit, szabályozta.

Mintha bevett volna egy antidepresszánst, csak ez helyette, az "Ének az esőben" volt,

a "Cherbourgi esernyők", vagy a "Jövő kapitánya".

Ez mentette meg.

A művészet, teljesen konkrét orvosság lehet.

Nekem is az volt.

Amikor a legmélyebben voltam,

a könyveidet is olvastam.

Ez igaz?

Teljes mértékben.

Szeretlek, Apa!

Én is téged.

Nagyon.

"Anderson Bien-Aimé ÉJJEL ALSZANAK A FÁK"

Bocsánat, hogy ilyen sokáig tartott. Általában nem én főzöm a kávét.

A férje szokta?

- Hogy mit szokott? - Kávét főzni.

Jaj, dehogy. A személyzet főzi.

- Nagyon finom. - Hazug.

Olyan, mint Suzanne, olvas az emberekben.

Szakmai ártalom.

- Ön ügyvéd? - Nyugdíjas.

Most közösségi szervezeteket segítek a tanácsaimmal.

- Ez hasznos. - Nagyon is.

Nagyon jó könyv.

Nincs kétségem felőle.

Jó magas.

Igen.

És kedves szemei vannak.

Megnézhetem a jobb kezét?

Persze. Hát persze.

Most már értem a lányomat.

Jó élete lesz.

De hamarosan egy nagy nehézségen megy keresztül.

Anya, hagyd abba!

Engedd el a kezét!

Miss. Spiritualitás, testet öltve.

- Hol van az apád? - Lefeküdt és alszik.

Hálistennek!

Köszönöm, Suzanne! Hogy csináltad?

Csak meghallgattam.

- Nagyon várom, hogy egyszer abbahagyd. - Mit?

A lekezelő hangnemet velem szemben.

Na, tessék!

Én...nem zavarom a beszélgetést.

Találkozunk a kis szalonban.

Örülök, hogy megismerhettem, Bien-Aimé asszony.

Elnézést, ha túl hivatalosan hangzott.

Én is, drága Mortimer.

Bármikor szívesen látjuk itt.

Ez nagyon kedves, köszönöm.

- Viszlát! - Viszlát!

Elnézést, csak tisztázni akartam.

Az a kis szalon? Mert nekem, eléggé nagynak tűnik.

Igen. Igen, igen.

Úgy értem, kifejezetten nagy.

De ha az a kis szalon,

akkor van még, egy nagyobb is?

Tudod, Suzanne,

tudatában vagyok annak, hogy kemény voltam veled a múltban.

A "kemény", enyhe kifejezés.

És sajnálom.

Erős bűntudatom van.

Ezért nem bánom, ha én vagyok, aki kapja.

Aki kapja?

Mit értesz ezalatt?

Amióta Anna és a baba itt hagytak minket,

mindent rám zúdítasz.

A fájdalmad, a gyűlöleted.

Elárasztasz vele.

Az anyád vagyok, és szeretlek.

Kibírom.

Csak arra vigyázz, nehogy mindkettőnket elnyeljen!

Mennem kell dolgozni.

Ahogy Dallaire úr emlékei kezdenek visszatérni,

vannak a múltjának olyan részei, amiket nem ért.

Emiatt nehéz hete volt.

Még tüzet is próbált gyújtani, a kenyérpirítóval.

Visszaesés történt.

Mit nem ért?

Dallaire úr, mondja el, hogy mi szomorította el!

Te vagy Louise.

Igen! Persze!

Nem vagy a húgom.

Ez az, ami megzavarta őt. Nagyon felzaklatta.

Persze, hogy a húgod vagyok.

Úgy értem, nem vagyok a biológiai testvéred.

Örökbe fogadtak, emlékszel?

Jacques Ranger volt a neved,

de amikor örökbe fogadtak, Dallaire lettél, mint én.

- Louise Dallaire. - Így van.

Együtt élünk Paullal.

Így van, hozzám és Paulhoz jöttél lakni, Saint-Calixte-be.

- Egy család vagyunk. - Igen, egy család vagyunk.

De...

Most mi van, mi van?

Te nem vagy a húgom.

Te nem a húgom vagy,

te, a feleségem vagy.

Paul pedig, az én fiam.

- Miért mondod ezt? - Te vagy a feleségem.

- Egyáltalán nem, Jacques. - De, de!

Állj! Miért mondja ezt?

Szeretjük egymást!

Mr. Dallaire, Louise a húga, nem a felesége.

Nem! Mi szeretjük egymást.

Mint egy család.

- Jacques, hagyd abba! - Mi és Paul.

Közted és köztem, szerelem van.

Ez őrültség!

Még betegebbé teszik!

Itt mindenki dilis!

Ki tudod húzni, mielőtt apa visszaér?

Benned megbízom.

Készen állsz?

Háromra!

Egy.

Kettő.

Három!

Dallaire asszony, ő csak össze van zavarodva!

Hagyjon békén!

- Semmi baj! - Takarodjon a közelemből!

Engedjen át!

Várjon, csak egy pillanatot! Kérem!

Dallaire asszony, túlreagálja a dolgokat.

Takarodjon, maga gusztustalan kukkoló!

- Csak adjon egy percet! - Hagyjon békén!

Paul! Húzzunk már a picsába!

- Dallaire asszony! - Kérem!

- Gyerünk már! - Mi a fene van?

Egy félreértés.

Sok szerencsét! Nem egyszerű vele.

És maga kicsoda?

Paul. Paul Dallaire vagyok. A fia.

Jobb lesz, ha megyek. Szép napot!

Magának is!

Jól vagy?

Ja, ja! Csak húzzunk már innen a picsába!

A kurva életbe!

Szia!

Szép vagy ma.

Szép a hajad. Kérhetek tüzet?

Mi van?

Te aztán egy igazi szemétláda vagy!

"Szép a hajad, adjál tüzet?"

A francba,

tisztában vagyok vele, mennyit érnek a bókjaid.

Öt napja nem mostam hajat, undorító.

Kiütéses az arcom a csirkeallergiától. Ronda vagyok!

Az előbb köszöntem, és rám sem bagóztál.

Most meg már szép a hajam.

"Szép a hajad, Laima!" Azt hiszed, hülye vagyok?

- Én nem... - Nem is, basz...

Azt hiszed, csak azért, mert jóképű

és okos vagy, lenézhetsz minket, játszhatsz velünk?

De egyáltalán nem vagy különleges!

Csak kurvára szimmetrikus vagy. Mindened ott van a helyén, és ennyi!

Ezért tetszettél meg. És te visszaéltél vele.

Valójában ronda vagy. A lelked mélyén, csúnya.

Egy szót sem szólt, amióta itt van.

Felírtak neki valamit a felvételkor?

Seroquel-t szükség esetére.

És megfigyelést, tizenöt percenkénti ellenőrzéssel, öngyilkosság veszélye miatt.

Tökéletes.

Nem láttad Émilient?

Nem, és ez így meg is felel.

- Claude! - Nem láttam.

Ott találkozunk.

- Egy pillanatot, kérem! - Costco úr, nem húzogatjuk a ruhákat!

Elnézést, hogy elkaptam a ruháját.

Mr. Costco, ne nyúljon az orvoshoz!

Rendben, jó, jó, sajnálom!

Csak hát... Mi történik?

Hogy érti?

Dallaire úr nincs itt, pedig eljött a leves ideje!

Kedveli Dallaire urat, ugye?

Szeretem a bajtársiasságot.

Biztos nagyon örülne, ha meglátogatná.

Ön tényleg kegyetlen!

Tudja, hogy nem mehetek el.

Az a kegyetlen, hogy nem tud meglátogatni egy barátot.

Tudom, hogy nem szeret

gyógyszereket szedni, de a javasolt kezelés segítene ebben.

Enyhítené a bizalmatlanságát, és így meglátogathatná Dallaire urat.

Nem akarná megpróbálni?

Koskov úr?

Menjen maga a pokolba!

Jó. Remek.

- Jól vagy? - Tökéletesen.

Igen, csúcsformában.

Éppen azt ellenőrzöm, hogy minden készen áll-e Valérie-nak.

És készen áll?

Hát persze.

Lehet, hogy bolondnak fogsz hinni,

de szerintem, Dallaire úrnak igaza van.

Paul a fia.

Én is így gondolom.

Láttam őt nemrég, nagyon hasonlítanak.

Lefeküdt a fogadott testvérével.

Egy kicsit perverz.

Nem a vér szerinti testvére.

Ez inkább egy szerelmi történetnek tűnik, nekem.

Akkor miért titkolják?

Nehéz együtt lenni valakivel, aki beteg.

Dallaire úr felgyújtotta a szomszédja házát,

és a férfi meghalt.

Dallaire asszony még mindig ugyanabban a faluban él.

Biztosan nehéz a fiúnak is.

Nem hiszem, hogy a fia tudná. Ahhoz túlságosan szégyelli.

Erre tényleg nem számítottam.

Tudod, hogy számunkra is van mentális egészségtámogatás?

Mi köze ennek az egészhez?

Semmi.

Nem mondott semmit?

Nem.

Jó napot kívánok, Richer asszony!

Dr. Bien-Aimé vagyok.

Találkoztunk a házában.

Emlékszik rám?

Nem baj, ha nem.

Már készítjük elő a szobáját, a "D"-szárnyban.

Mostantól itt fog lakni.

A bíró, jelenleg alkalmatlannak ítélte a tárgyalásra.

Kaptunk bírósági meghatalmazást, ami azt jelenti,

hogy a beleegyezése nélkül is adhatunk önnek gyógyszert.

Ma fogjuk kezdeni. Segíteni fog önnek.

Érti, amit mondok?

Valérie!

Hall engem?

Üdvözlöm!

A Mont-Royal Pszichiátriai Intézetben van.

Ez egy nehéz időszak, de átsegítjük rajta.

Nincs egyedül.

Gondoskodni fogunk önről.

A nevem Dr. Bien-Aimé, és én vagyok itt a pszichiáter...

Nemrég bemutatott nekem.

Romlik az állapota.

Azért, mert megmondtam neki, hogy szerintem büntetőjogi felelősséggel tartozik,

és ezt el fogom mondani a tárgyalásán is.

Hogy lehet, hogy egy másik pszichiáter, teljesen más diagnózist adott?

Nem értem.

Hónapok óta megfigyeljük, tudjuk, hogy csak játszmázik.

Szegény, meghalt a felesége, bla-bla-bla.

Tudod, mi az érzésem?

Nem, nem akarjuk tudni.

Mi az érzésed, Héléne?

Nos, hát...

Szerintem megölte a feleségét.

Oké, Miss. FBI!

Nem, komolyan mondom!

A fulladásos történet? Soha nem találták meg a holttestét.

Nem hiszek neki.

Héléne, óvatosnak kell lennünk!

Sikkasztással vádolják.

- Nem a felesége meggyilkolásával. - Pontosan.

Ilyet soha ne mondj a közelében, beperelhet minket.

Attól még azt gondolom, hogy ő ölte meg.

Fogkrémet tett a szemébe, hogy könnyezzen.

- Ez nem bűncselekmény. - Nézd, mi nem vagyunk nyomozók.

El kell fogadnunk a bíróság döntését.

Így igaz.

Egyébként szeretnék néhány változtatást bevezetni a csapatban.

- Nem szeretem a változást. - Még nem is hallottad.

- Persze, hogy te támogatod. - Persze.

- Tisztelem a kompetens embereket. - Persze.

- Befejezhetem a gondolatomat? - Bocsánat, folytasd!

Azt szeretném, ha a betegeket a keresztnevükön szólítanánk.

Nem tetszik.

Ezt csinálták azon a helyen is, ahol régebben dolgoztam.

- Mi itt le vagyunk maradva. - Pontosan.

Néhány beteg már évek, sőt, évtizedek óta itt van.

Vegyük Mr. Koskovot, vagy Mr. Costcót, ahogy ő mondaná.

Tizenhat éve van itt.

Az egyetlen társas érintkezése mi vagyunk.

Ez az otthona. Ezt tiszteletben kell tartanunk.

Te nem lehetsz ilyen közvetlen.

Nem, a szerepem miatt nem tehetem. De ti igen.

A betegek vezetéknéven való szólítása,

arra emlékezteti őket, hogy betegek.

És ha valakiknek nem tetszik?

Jó észrevétel.

Megkérdezzük, hogyan szólítsuk őket, és aszerint járunk el.

Rendben.

Aztán, mivel én nem vagyok egy művészlélek, ezért szívesen fogadnék javaslatokat,

művészeti foglalkozásokra, amiket bevezethetnénk a betegek rutinjába.

Már van moziestünk.

Igaz, de bővíthetnénk még.

A betegek jól reagálnak az ilyen jellegű tevékenységekre.

Azt mondtam, hogy "tevékenység", de ez valójában a kezelésük része.

Egy film megnézése tényleg kezelés?

Igen, része az én terápiás megközelítésemnek.

- Nekem tetszik. - Nekem is.

Utolsó pont,

szeretném, ha csinálnánk valamit együtt.

Például mit?

Valami kikapcsolódást, csak nekünk.

Mint egy céges buli?

Valami ilyesmi.

- Mint karácsonykor, csak nem karácsonykor! - Pontosan.

Imádom!

Épp most képzeltem el magunkat, egy élményfürdőben.

Bármi szóba jöhet.

Egy étterem, egy koktélparti.

Csak hogy építsük a csapatszellemet.

Jó lenne, jobban megismerni egymást.

Kezdek beléd szeretni, Suzanne.

A francba, nem tudom, miért mondtam ezt.

Hihetetlen.

Én is, így vagyok.

Tényleg?

Félsz?

Igen.

De miért?

Hát...

Be kell vallanom,

eléggé biztos voltam benne, hogy leszbikus vagyok.

És valami...

eltört bennem. És nem tudom, meg lehet-e javítani.

Majd szépen lassan haladunk.

Együtt dolgozunk.

Együtt telekocsizunk.

Együtt alszunk.

Most mondtuk ki, hogy megőrülünk egymásért.

Kicsit késő már "szép lassan" haladni.

Hát legyen.

Veszélyesen szenvedélynek tűnik.

Mi a baj ezzel?

A szenvedély múlandó, és mindig vérfürdőben végződik.

Vérfürdő? Ez azért nem túl drámai?

Néha, egyszerűen csak jó.

Annyira boldog vagyok veled, hogy nem is tudtam, ez lehetséges.

Amikor felébredek, kedvem támadna énekelni.

Talán én leszek az, aki rendbe hoz téged.

Nem hiszem, hogy ez így működik.

Tudom, hogy szörnyű dolgokon mentél keresztül.

Azt is tudom, milyen hosszú utat jártál be, hogy talpra állj, teljesen egyedül.

De most már nem vagy egyedül.

Itt vagyok.

Feléd nyújtom a kezem.

Ó, micsoda idióta!

Bocsánat! Bocsánat!

A fenébe, tönkretettem a szőnyegedet.

- Jól van. - Nem, nincs jól.

Hol vannak a papírtörlők? Ez borzasztó.

Mennyibe került ez a szőnyeg?

Villeneuve úr, teljes mértékben tisztában volt a tetteivel, azok elkövetésekor,

ugyanúgy, ahogy ma is.

Véleményem szerint nem mutatja téveszmés zavar jeleit.

Azonban észrevettem pszichopata jegyeket.

Az empátia egyértelmű hiánya, manipulatív viselkedés,

felszínes érzelmek, és könnyelműség.

Ezek jelen vannak.

Villeneuve úr nem kórházba való.

Veszélyes természete, személyiségjegy.

Említette az empátiát.

De vajon figyelembe vette-e, a felesége elvesztését?

Ő volt a legjobb barátja, gyermekének az anyja?

Elvesztett mindent. Beleértve a valósággal való kapcsolatát is.

Téveszmésen hitte,

hogy cégpartnerei okozták, felesége halálát.

Ezért utalta át Villeneuve úr a sikkasztott pénzt a lányának.

és egyetlen dollárt sem költött el belőle.

Figyelembe vette-e jelentésében, ezeket a tényezőket?

Minek nevezné ezt a viselkedést, ha nem téveszmének,

egyfajta önzetlenséggel vegyítve?

Mindezeket figyelembe vettem, Tisztelt Bíróság,

de biztos vagyok benne, hogy ezek kiszámított cselekedetek voltak.

Ha megnézzük a kronológiát,

láthatjuk, hogy Villeneuve úr, már a felesége halála előtt

elkezdte utalni a pénzt a lányának.

A téveszme gondolata, tehát nem állja meg a helyét.

Azok akkor ajándékok voltak, amiket a lányának szánt, ahogy máskor is.

Az a pénz nem volt része az elsikkasztott összegnek.

Ez a védelem értelmezése, nem az enyém.

Bien-Aimé asszony, régebben kriminológusként dolgozott?

Igen.

Majd orvostudományt és pszichiátriát tanult.

És pszichológia mellékszakot.

A pszichiátria, az orvostudományon belüli szakterület.

Ezt mondtam.

Mióta pszichiáter lett, hány cikket publikált?

Nem látom a relevanciát.

Tisztelt Bíróság, a doktornő fitogtatja képzettségét,

de nem árulja el, hogy publikált-e.

Nem fitogtattam semmit, csak válaszoltam a kérdéseire.

A bíróhoz forduljon, doktornő!

És ez egy kérdésnek álcázott csapda.

A publikációimnak semmi köze ahhoz,

hogy nem hiszem el a vádlott állításait.

A bíróhoz szóljon, doktornő!

Ahogy az imént mondtam.

Tisztelt Bíróság! A doktornő hitelessége, fontos kérdés.

Pszichiáter vagyok.

Betegeket kezelek, nem könyveket írok.

A bíróhoz beszéljen, doktornő!

Erre nem válaszolnék.

Egy kis önmérsékletre kérném.

A vádlott jogainak védelme miatt,

Villeneuve úr jogosult egy erőteljes védelemre.

Engedélyezem a kérdést.

Köszönöm.

Bien-Aimé asszony, az ön egész pályafutása során,

milyen gyakran publikált?

Soha.

- A bíró... - Igen, bocsánat!

Soha.

Hogy értve, soha?

Tudna nekünk ma egy teljes mondatot is mondani?

Soha nem publikáltam pszichiáterként.

Köszönöm.

Számos incidens történt.

Villeneuve úr intézeti tartózkodása alatt,

beleértve egy intim kapcsolatot is, egy alkalmazottal.

Hónapokig leveleztek, miközben az ön felügyelete alatt állt.

Ez nem túl szakszerű ugye?

Tisztában vagyok ezzel, de...

Tehát az értékelése, szakszerű volt?

Az volt.

Ahogy mondtam, tisztában vagyok vele, de mivel nem találtuk a leveleket,

nehéz jobban részletezni.

Szóval, ezek a dolgok nem voltak a kontrollja alatt.

Mióta dolgozik az intézetben?

Tavasz óta.

Szóval, néhány hónapja, vagy ebben is bizonytalan?

- Komolyan... - A bírónak, doktornő!

Hagyja!

Hány éves Ön, Dr. Bien-Aimé?

Harminckilenc éves vagyok.

Nincs több kérdésem Tisztelt Bíróság.

A tanúk padjára szólítom Dr. Demerst.

Dr. Demers,

ön mióta pszichiáter?

Harminchat éve.

Karrierje során szakmájában kapott-e valaha elismerést,

a munkássága, a publikációi kapcsán?

Igen, épp most fejeztem be egy podcast sorozatot

a téveszmés zavarokról.

Ez mekkora egy nevetséges szarság volt!

Villeneuve úr helye a börtönben lenne!

A rendszer nem tökéletes,

de te a kezére játszottál.

Ez a korom miatt van.

Nem. Azért, mert elvesztetted a fejed.

Ha befészkelik magukat a fejedbe, veszíteni fogsz!

Ez aranyszabály.

Ez vonatkozik a betegekre, és a rendszerre is.

Ha hagyod, hogy hatással legyenek rád, veszítesz.

De ez komoly!

Ha az intézetben köt ki,

jó esély van rá, hogy végül ismét szabad lesz.

Villeneuve úr útja, még nem ért véget.

Ha esetleg nem is kerül a felügyeleted alá.

Én itt leszek, hogy felügyeljem a dolgokat.

A kurva életbe!

Szép napot!

- Az idegeimre megy! - Azt láttuk.

Észrevettük.

*Egy törvényen kívüli vagy*

*A lelkedre vérdíjat tűztek*

*Én leszek a veszted*

*Egy csók az ajkaimról, és a szíved megfagy*

*Én leszek a mérged*

*Nem kell túl sok, és véged van*

*Tetten értek*

*Nincs menekvés füstölgő fegyverem elől*

*Azt hiszed, a játéknak vége*

*Gyere közelebb*

Magyar felirat: kslaszlo

Nem akar segíteni, ellenem van!

Nyugodjon meg, vagy visszamegy a szobájába!

Nem szeretem ezt az új hangnemet!

Mutasson tiszteletet, és használja a vezetéknevemet!

*Bekúszok a bőröd alá*

*Jaj, de nagy bajban vagy*

*Gazember vagy*

*Még több szabályt szegsz meg és nem is bánod*