Original subtitles

Figyelem! A durva nyelvezet,

a szexualitás és az erőszak ábrázolása, egyesek számára zavaró lehet.

EMPÁTIA

Jacques tizenegy éves koromban került a családunkba.

A szüleim, nevelőszülők voltak.

Nem voltak túl jó szülők. Csak a pénzért csinálták.

Boldog voltam, hogy lett társaságom.

Jacques-t, eleinte furának tartották.

Nem akarták megtartani.

Árvaházba akarták adni, de ő folyton visszaszökött.

Még amikor más családokhoz került,

messze, akár több száz kilométerre,

akkor is mindig, visszatalált hozzánk.

Jacques!

*Egyszerűen szabad*

Így végül örökbe fogadtuk.

Nem tudom, honnan jött, vagy, hogy miért lett ilyen.

Szegény gyerek.

Semmit sem tudott!

Egy árva szót sem tudott, csak az igen, nem-et.

Ne izegj már!

Igen! Következő!

Nem tudott írni.

Tessék.

Próbáld meg te!

Nem, így.

Még azt is meg kellett tanítanom neki, hogyan használja az evőeszközöket.

Mindent megtanítottam neki.

Nem volt sok, de azért.

Villa.

Kés.

Vágni.

Kérsz teát?

Aztán ott volt a mániája a tűzzel.

Röviddel azután kezdődött, hogy örökbe fogadták. Nem tudom, miért.

A megszállottja lett.

Pár évvel később, elköltöztem otthonról.

Kaptam egy pincérnői állást, Saint-Calixte-ben.

Lett egy gyerekem, lett egy házam, ilyesmik.

Aztán...

Még furcsább lett a tűzzel kapcsolatban.

Egy csomószor letartóztatták miatta.

Egy időre hozzánk jött lakni.

És ekkor minden félresiklott.

Éppen egy kis munkát végzett egy szomszédnak.

A szomszéd egy kedves öregember volt, nem is értem.

Sokat segített nekünk.

Olyan volt, mint egy családtag.

Felgyújtotta a szomszéd házát, és a férfi meghalt.

Megpróbálta hívni a rendőrséget és megmenteni a szomszédot.

Így van.

Beszéltem egy nővel, aki vigyázott Dallaire úrra az árvaházban.

Ismerem azt a helyet. Nem a legjobb.

Most már nyugdíjas, de beleegyezett, hogy beszél velünk.

Segít majd többet megtudni a korai éveiről, amikor még

úgy hívták, Jacques...

- Ranger. - Ranger, az az.

Mi történt tizenegy éves kora előtt?

Mert amikor beszéltem az árvaházi dolgozóval,

és kimondtam a nevét, "Jacques Ranger",

akkor elhallgatott, és azt mondta, személyesen kellene beszélnünk.

- Valami van a dologban. - Igen.

Remek munka, Émil...

Remek munka. Még a húgát is rávetted, hogy beszéljen.

Épp nem rég csapta le rám a telefont.

Előfordul.

Sok mindent csináltál pluszban.

Tudom.

Én egy kicsit túlbuzgó vagyok néha de neked nem muszáj.

Minél jobban megértjük a betegeinket, annál többet tudunk nekik segíteni.

Én is kicsit túlbuzgó vagyok az ilyesmivel kapcsolatban.

Úgy érzem magam, mint egy életrajzíró, és imádom.

Szóval mi a problémád?

- Tessék? - Mi a problémád?

Várjunk, miről is beszélünk?

Érdekelnek a betegek, remek vagy a munkádban.

- Nyilvánvalóan fontos neked. - Igen, persze.

- Ugyanazt akarjuk. - Igen.

- Tehát, miért vagy ennyire idegesítő? - Nem vagyok az, csak szigorú.

Nem szívesen mondom, de idegesítő vagy.

- Főleg a nőkkel szemben. - Nem vagyok.

Azzal, hogy ennyire konfrontatív vagy,

pokollá tudod tenni az életet minden érintett számára.

Bájos.

Kérlek, gondolkodj el azon, hogyan viszonyulsz a nőkhöz.

Komolyan.

Azt hiszem, jobb lennél tőle.

Gyanítom, hogy te is vágysz erre.

Ennyi volt?

Nem az én dolgom, de Laima

nem utál téged, még ha úgy is tesz.

Ennyi.

Hé!

- Jól vagy? - Remekül.

Mi történt?

Elég rendesen elkaptam.

Ha akarod, simán letolhatom a lépcsőn.

"Jaj, bocsi, olyan gyorsan történt!"

Nem. Tévedtem vele kapcsolatban.

Suzanne, ne már! Feljelentett téged.

Kiforgatta a dolgokat, hogy alkalmatlannak tűnj.

A fickó egy záptojás.

Mi?

Egy kibaszott záptojás!

Aranyos, amikor káromkodsz.

Köszönöm, de nem ez a lényeg.

Szerintem nem ő volt.

Ki más lehetett?

Azzal majd később foglalkozok.

Fáradtnak tűnsz.

Köszönöm, kedves vagy.

Fáradtnak, de boldognak.

Vén boszorkány!

Mit csináltál tegnap?

Bocs, hogy nem tudtalak elhozni ma reggel.

Semmi gond. Szóval mit csináltál?

Távozz tőlem, átkozott nőszemély!

Tilos egyedül sétálnom.

Kifogások, állandó kifogások.

Találkoztam valakivel.

Néha találkozgatunk. Aranyos.

Hát ennek örülök.

Igazából sokat találkozunk.

Ez gyors volt. Hogy ismerted meg?

Hogy érted, hogy ez gyors volt?

Semmi, csak tény. Hol találkoztatok?

- El fogsz ítélni. - Ugyan már!

Egy appon.

Tudom, hogy azok kalandokra valók, de ő nem olyan.

Király!

Tudom, mit gondolsz.

- Szerintem ez jó. - Jó?

Nem vagyok gyerek, aki egy egy szép mesét próbál költeni.

Nem mind azok vagyunk, és egy szép mesét próbálunk magunknak költeni?

Van benne valami.

Ha egyszer be akarnál mutatni,

szívesen megismerkednék vele.

- Tényleg? - Igen.

Még ha... gyors is volt?

Bocsánat, nem tudom, miért mondtam. Durva voltam.

- Rendben. - Rendben.

Pénteken iszunk?

Különben is hozzá kell szoknom, az alkohol közelségéhez, anélkül, hogy...

- Nem muszáj bárba mennünk. - Nem, jó lesz.

- Biztos? - Igen.

Megvárnál? Lent hagytam valamit.

- Itt leszek. - Mindjárt jövök.

"Mindig azt mondta nekem, hogy kivételes ember vagyok."

"Nekem, aki mindig is átlagosnak éreztem magam, jólesett hallani."

Hogy van, Dallaire úr?

Mikor kaphatom vissza a cuccaimat?

Elvettük a dolgait, mert tüzet gyújtott az udvaron.

Igen.

Emlékszik rá?

Igen.

Sajnálom.

Beteg vagyok.

Igaz, de a gyújtogatás nem része a betegségének.

Ez egy viselkedés.

És nem jó.

Ezért nem dohányozhat többé egyedül.

És ezért vettük el néhány holmiját.

Visszakaphatom majd az öngyújtómat?

Mire tippel?

Nem.

Milyen érzés magának, tüzet gyújtani?

Szeretem a lángokat.

Szeretek tüzet gyújtani.

Szokott maszturbálni, mielőtt vagy miután tüzet gyújt?

Nem mondanám.

Emlékszik, hogy mikor kezdődött ez a viselkedés?

Ez a vágy, hogy tüzet gyújtson?

Amikor kicsi voltam,

égetgettem a cipőfűzőmet a fűtőtesten.

Ez akkor volt, amikor a testvérével, Louise-al volt, vagy azelőtt?

Mi előtt?

Akkor került Dallaire-ékhez, amikor tizenegy éves volt.

Rendben, igen.

Azelőtt, a neve Jacques Ranger volt.

Amikor a Dallaire-ékhez ment, megváltozott a vezetékneve.

- Jacques Ranger? - Igen.

Ismerősen hangzik ez, "Jacques Ranger"?

Emlékszem a radiátorra.

Nem esik jól, erről beszélni?

Nem.

Rendben van Dallaire úr, álljon csak ott!

Igen.

Ez természetes. Szabad, fájdamat éreznie.

Vehetünk néhány mély levegőt együtt?

Nem kell erről ma beszélnünk, rendben?

Megvárjuk, amíg készen áll.

Lélegezzen nyugodtan.

Jobban fogja érezni magát, ha a szobájában lesz.

- Ebédidő van. - Rendben.

Mehet levest enni, Koskov úrral.

- Costco! - Igen, Costco úr.

Igen, Costco.

Érzi?

Zöldséglevest érzek.

Paradicsom.

- Ön szerint paradicsom? - Paradicsom.

Ebben nem vagyok biztos. Menjünk, nézzük meg!

Menjünk!

- Paradicsom. - Nem vagyok benne teljesen biztos.

Jó napot, Diane!

Jó napot!

Jól vagy?

Szeretnék beszélni veled valamiről.

Persze, rendben.

Úgy tűnik, te és Villeneuve úr, szokatlanul közel álltok egymáshoz.

Mondtam már, csak egy papírt adtam neki.

Sajnálom, de nem hiszek neked.

- Nem meglepő. - Miért nem?

Mert látom.

Én is szeretném látni.

Ön ellene van.

Miért lennék ellene?

Nyilvánvaló.

Nekem nem.

Tudom, mit tett.

Rendben, mit tettem?

Férfiakat is érhet erőszak.

Erőszak?

Charles mindent elmondott nekem.

Charles?

Ez a neve.

Mi itt, Villeneuve urat mondunk.

És milyen erőszakról beszélünk?

Felejtse el!

Nem, ez komoly dolog.

Nem úgy gondoltam...

Amit akartam...

Felejtse el, az én hibám!

Diane, bármit is mondott neked Villeneuve úr, te fogsz majd szenvedni.

Ő mindent nyerhet, te mindent elveszíthetsz.

A munkád, a hitelességed, az egész életed forog kockán.

Az igazság mindig kiderül.

Igen, és brutális lesz.

- Mi van köztetek? - Semmi.

Küldök egy videót emailben. Kérlek, nézd meg!

André, tudnál helyettesíteni pár percre?

El kell mennem a mosdóba. Köszi.

"Kedves Diane!"

"Minden héten, úgy várom a leveleid,"

"mint a kincseket,"

"mint egy fénysugarat, a végtelen éjszakában."

"Bár az életem nagyon nehéz,"

"különös módon örülök, hogy itt vagyok, mert te mellettem vagy."

"Kedves Charles!"

"A leveled olyan volt, mint egy édes parfüm, ami egész nap velem maradt."

"Minden nap várom, hogy lássalak."

"Kedves Diane!"

"Egy nap majd boldogok és szabadok leszünk."

"Drága Charles! Mindennél jobban szeretlek."

"Drága Diane!"

"Hogy mondjam el neked, milyen kivételes ember vagy?"

"Drága Charles!"

"Soha, senki nem értett meg engem ennyire."

"Legdrágább Diane!"

"Őrülten szeretlek!"

"Százszor is elmondom:"

"Kivételes ember vagy!"

"Drága Charles!"

"Szerelmes vagyok."

"Jó érzés volt, hogy valaki kedvel."

"Úgy nézett rám, mint egy istennőre."

"Mindig azt mondta nekem, hogy kivételes ember vagyok."

"Kivételes ember."

"Nekem, aki mindig is átlagosnak éreztem magam, jólesett hallani."

Gyűlöllek!

Jól vagy odabent?

- Halló! - Igen!

Didi, André-nak vissza kell mennie az asztalához.

- Jól vagy? - Nem! Igen, jól vagyok!

- Kell esetleg valami? - Nem.

Kérlek, menj el, Dr. Bien-Aiméért!

Rendben, semmi gond.

Biztos, hogy jól vagy?

Igen, csak kérlek, hívd Dr. Bien-Aimét.

Nem fürdött három hete. Ez veszélyezteti az egészségét.

Mi veszélyeztetné jobban az egészségemet annál,

mintha elhagynám ezt a szobát, Dr. Bien-Aimé?

Azonnal megölnének, és ezt ön is tudja.

Senki nem akarja megölni önt. Ez a paranoiája.

Dr. Bien-Aimé, ráérnél egy pillanatra?

Mindjárt jövök.

Valami furcsa történik.

Bővebben, Héléne!

Diane nem jön ki a mosdóból, és téged keres.

Mondd meg neki, hogy jövök!

Szóval, mi történik?

Mindegy.

- Koskov úr! - Costco úr!

Kérjük, gondolja át!

Vagy szivacsfürdő, vagy rendes fürdő.

Majd visszajövök. Gondolkodjon rajta!

- Tessék? - Diane, én vagyok.

Bejöhetek?

Igen, kérem.

Elveszítem a munkámat.

Azért vagyok itt, hogy segítsek neked.

Szóval tudnom kell, mi a helyzet!

Ha megtudja, mit tettem, nem akar majd segíteni nekem.

Ha ez segít, már tudom, hogy te tettél panaszt ellenem.

És még mindig segíteni akarok neked.

Nagyon sajnálom!

Elhitette velem, hogy megpróbálta megcsókolni őt.

Hogy ivott,

és amikor ő nemet mondott, mérges lett rá.

Elkezdtük a titkos levelezést.

Azt akarta, hogy feljelentsem.

De nem az erőszak miatt,

mert azt mondta, azt senki sem hinné el neki.

És igaz,

pletykálnak önről.

Mert nem olyan, mint a többi pszichiáter.

És igen, néha piaszaga van.

Csak egy kicsit.

Folytasd!

Elmentem a vezetőséghez,

és egy kicsit ferdítettem az igazságon.

Úgy állítottam be, hogy megbízhatatlan alkoholistának tűnjön.

Ezt csináltam.

És most mi a helyzet?

Megnéztem a videót, amit küldött.

Ez tényleg kiakasztott.

Szó szerint, ugyanezeket mondta nekem is.

Arra sem vette a fáradtságot, hogy változtasson a szavakon.

Történt köztetek szexuális kapcsolat?

Egyéb intimitások?

Nem.

Csak a leírt szavak.

Még egy puszi sem az arcra.

Miért csináltam ezt?

Jó kérdés, tedd fel magadnak!

Mit gondolsz miért?

Nem tudom.

És rutinom is van a betegekkel.

Mi miatt sírsz?

Tényleg azt hittem, hogy szeret engem.

Már régóta nem hiszek a szerelemben.

Elfogadtam, hogy vénlány leszek.

Idegesítő vagyok és senki sem érdeklődik irántam.

Ez van.

Tényleg azt hittem, hogy szeret engem.

Olyan hülye vagyok!

Nem vagy hülye, Diane. Dehogyis.

Villeneuve úr, már rengeteg embert becsapott.

Amit felébresztett benned, az nagyon értékes.

Mi az?

A remény.

Egy igaz szerelem megélésének reménye,

ami áttöri a falakat, és amitől kevésbé érzed magad egyedül.

Ez jó párszor megtörtént, amikor fiatalabb voltam.

Sokan kihasználták,

a szívem.

Bármit megtettem volna, hogy barátaim legyenek, vagy, hogy figyeljenek rám.

Vagy...

Szeressenek?

Azt hittem, ennek már vége.

Minta az ember még mindig sérült gyerekek lenne...

Igen.

De még ha megsérülünk is, akkor is talpra állhatunk újra.

Elmondod a vezetőségnek, hogy depressziós vagy.

Aztán elmész az orvosodhoz.

Megmondod, hogy nagyon fáradt vagy,

nem bírod az erőszakos munkakörnyezetet,

és sokszor gondolsz a halálra.

Ha megkérdezik, hogy meg is tennéd-e, mondd, hogy még nem tartasz ott.

Antidepresszánsokat fogsz kapni és kiírnak táppénzre.

Én megpróbálom megtalálni a leveleidet, mielőtt Villeneuve úr leleplezne.

Miért segít nekem?

Mert megérdemled.

És nem engedem, hogy Villeneuve tönkretegyen még egy életet.

Elég volt!

Köszönöm, Dr. Bien-Aimé!

Emlékszel, azt mondtam, ha megsérülünk, akkor is talpra állunk?

Hát, most jött el az idő.

Gyerünk!

Menjünk!

Hol van most Villeneuve úr?

Haragkezelésen.

Nagyszerű. Elmennél a szobájába?

Keress leveleket, amiket Diane írt neki.

Semmisítsd meg őket, és nem akarom tudni, mi volt bennük, vagy hogyan csináltad.

Ez egy nagyon fura kérés.

Tudatában vagyok.

Nem kereshetnék a páciens nélkül.

Tudom.

- Fontos ez? - Nagyon.

És nem mondod el nekem, hogy miről van szó?

Nem.

Rendben.

Köszönöm.

Én...

Szükségem van egy kis pihenésre.

Én már...

Nem bírom már elviselni a napi erőszakot itt.

Már vár!

Látni akart?

Igen, jöjjön be! Csukja be az ajtót!

A titkárom már a munkáját sem tudja elvégezni!

Mi történik Diane Tétraulttal?

Elmondhatnám önnek, de inkább maradjon közte és köztem.

Diane-nek pihenésre van szüksége.

És azt hiszem, ön minél kevesebbet tud, annál jobb.

Ezt végiggondoltam, és elfogadom az esetleges következményeket.

Amit mond, egyrészt nagyon homályos, másrészt nyugtalanító.

Tisztában vagyok vele.

Mit tegyek én most?

Tudom, hogy nehéz, de arra kérem, hogy bízzon bennem.

Nos, én tényleg megbízom magában.

Csak aggódom önért.

Néhány napja még ki akart rúgni. Most már aggódik?

Előléptetnek?

Egyáltalán nem akartam kirúgni, csak segíteni akartam.

Ha ki akartam volna rúgni, már rég nem lenne itt.

Köszönöm, de megkapok minden segítséget, amire szükségem van.

Viau őrmester, régi barátom.

Volt rendőrségi kollégája.

Elmesélte nekem a történetét.

Már csak ez hiányzott!

Sajnálom, amin keresztülment.

Ha segítségre van szüksége, itt vagyok.

Köszönöm.

Bien-Aimé doktornő, ön új itt.

Ha Diane megszegte a szabályokat,

nem éri meg golyót kapni érte.

Vannak dolgok, amikért érdemes golyót kapni.

Biztos benne?

Igen.

Most éppen bevállal egyet értem.

Na, menjen innen!

Kérsz tüzet?

Köszönöm.

Jó egy kicsit kint lenni, igaz?

Igen.

Szép a hajad.

Köszönöm.

Szép estét, nektek!

Önnek is, Dr. Bien-Aimé!

Nem ismerjük egymást igazán.

- Egyáltalán nem ismerjük egymást. - Így van.

- Engem nem zavar a csend. - Komolyan?

Milyen szerencsés vagy!

Téged zavar?

Nem is tudom.

Legalább van valami a kezemben, ami eltereli a figyelmemet.

Nagyon látványos a fagylalttölcséred.

A cukor segít, hogy ne igyak.

Nem oldja meg a dolgokat, de azzal majd később foglalkozom.

És megy?

Micsoda?

Hogy ne igyál.

Többé-kevésbé.

Mit értesz azon, hogy "többé-kevésbé"?

A pszichológusomra emlékeztetsz.

Jaj ne, tényleg? Sajnálom.

Semmi baj.

Ez inkább bók volt.

Jól hallgatsz, és alig beszélsz magadról.

Pszichiáter vagyok.

Akkor ezért.

Figyelj, sajnálom.

Nem, semmi probléma.

És neked megy?

Többé-kevésbé.

Nem működik a stratégiám. Még mindig tagadásban vagyok.

Ezen a héten, sikerült innom egyet, mértékkel.

- Hát, ez jó. - Ja, az.

Csak annyi, hogy...

Minden szar!

- Bassza meg! - Nagyon sajnálom!

- A hajadban is van. - Fuj, de gusztustalan!

- Szalvéta? - Nem kaptam.

Menjünk, keressünk valahol.

Gyerünk! Nézzük meg ott!

- Lejön? - Nem igazán.

Elnézést, hol vagyunk?

Tessék?

Nem tudom, mi ez a hely.

Fejszéket lehet dobálni.

Miért?

Az magán múlik, hölgyem.

Még nem hallottál róla? Rég ki szeretném próbálni.

Jó bulinak tűnik.

- Ez tényleg klassz. - Megmondtam.

Te jössz!

Imádom!

Kész megkönnyebbülés!

Káromkodhatnékom van!

Csak gyerünk! Erősebben kell dobnod, hogy beleálljon.

A káromkodás talán segít.

A mindenit!

- Ezt hívod káromkodásnak? - Emberek vannak itt.

- Tudsz te jobbat is. - Akkor próbáld meg te!

Faszom!

Rendben, vettem.

Értem, mire gondolsz.

Mocskos, istenverte, szar Port-Cartier!

Mi?

Port-Cartier?

Hát, ja.

Apám mondta mindig.

Már nem mondja?

Nem, meghalt.

- Kurva életbe! - Faszszopó!

A mocskos hétszentségit!

A büdös kurva életbe!

Utálom a szomszédaimat!

Gyűlölöm a főnökömet!

- Faszom bele! - Utálom az exem új ribancát!

Menj a picsába!

Mortimer!

Ki az a Mortimer?

Biztos, utálod rendesen.

Nem, ő a barátom.

Pedig úgy tűnik, az ellenkezője.

Igen.

Nem érzem a karjaim.

Én sem.

Elég volt.

Ó, Istenem!

- Olyan, mintha ittunk volna! - Olyan, mi?

Igazán egyedi vagy. Imádom.

Jó, ezt bóknak veszem.

Hát, az is!

Nagyon örülök, hogy megismertelek, Evelyne.

Én is, Suzanne, de tisztázzunk valamit.

Nem akarok semmiféle félreértést.

Rendben?

Nekem nem jönnek be a nők.

- Ó, tudom. - Rendben.

Csak tisztázni akartam.

Kristálytiszta.

Sosem fogjuk egymás tölcsérét nyalogatni.

Fagylalttölcsérét?

Úgy értettem vagina, de tölcsért mondtam helyette.

Tudom, hogy éretlen,

de a "vagina" szó, olyan fura érzés a nyelvemnek.

Nem szexuálisan!

Megértettem.

Soha nem fogjuk egymás punciját nyalni.

Teljesen világos.

A barátságban, szükséges a tisztánlátás.

Igen. Igen, persze.

Ha ez segít, soha nem járnék olyannal, akinek olyan frizurája van, mint neked.

Mi a baj a hajammal?

Semmi, gyönyörű.

Ez nekem egy kicsit túl "Saint-Eustache".

Hát, onnan jöttem!

Semmi kétség.

- Nem tartasz vonzónak? - Nem, arról van szó.

Csak tisztázni akartam. Nem tudom, miért mondtam.

Tekerjünk vissza! Elnézést kérek!

A hajhosszabbítások divatosak!

Igen, nagyon divatosak.

A hajhosszabbítás felkapott, és nem csak Saint-Eustache-ban!

Rendben.

"Még Miley Cyrusnak is hosszabbított a haja!"

"Jó éjszakát, Evelyne!"

"Még áll a holnapi?"

"Igen! Viszlát holnap!"

*Te megtartod a kutyát, én a barátokat*

*Talán elhittem ez volt az alku, mert ezt mondtuk*

*Ám most hallottam, hogy ma este itt leszel*

*Szóval azt hiszem, felveszem azt a szoknyát*

*Amit utálok, és te szeretsz*

*Ó, nincs mit bizonyítanom.*

*A medence mellett ülünk*

*Egymással ellentétes oldalon*

*Épp most készülök lépni a szemed láttára*

*És azt az abszurd*

*Ígéretet tettem magamnak*

*Nem engedem, hogy te dugj előbb valakivel*

Hát nem!

*Ha téged nem érdekel, bébi, engem sem érdekel*

*Azt mondod, továbbléptél, de én tudom, hogy ez nem teljesen igaz*

*És tudom, hogy hiányzom neked az alsóneműmben*

*Hoztál egy lányt, de mindketten tudjuk, hogy nem az igazi*

- Hogy vagy? - Jól.

Egyedül vagy itt?

Nem, egy kollégával vagyok.

*Nem akarom, hogy bárkinek baja essen*

*Ígéretet tettem magamnak*

*Nem engedem, hogy te dugj előbb valakivel*

*A medence mellett ülünk*

*Egymással ellentétes oldalon*

*Épp most készülök lépni a szemed láttára*

*És azt az abszurd*

*Ígéretet tettem magamnak*

*Nem engedem, hogy te dugj előbb valakivel*

*A medence mellett ülünk*

*Épp most készülök lépni a szemed láttára*

*És azt az abszurd*

*Ígéretet tettem magamnak*

*Nem engedem, hogy mással dugj, csak velem*

Az élet egy kurva.

Dr. Bien-Aimé.

Nincs időm cseverészni. Egy sürgős ügyön dolgozom.

Két gyerek élete van veszélyben, a legjobb kell!