Original subtitles

ADDIG FOGUNK SZENVEDNI, MÍG RINGO STARRT NEM JELÖLIK ELNÖKNEK!

Liverpoolt Írország fővárosának nevezték. Ez az egyik dolog.

Mindig sok zene vette körül az embert. Ez egy nagyon zenei város.

Van még pár ilyen, mondjuk, Glasgow. Ott is szeretik a zenét.

Ott volt a sok régi mulatóhely, amelyek apám idejében alakultak.

Apám mindig a mulatóhelyek reflektorfényében dolgozott,

ezért nagy hatással voltak rá ezek a régi fellépők,

amit nekem is átadott zongorázással.

Kalciumfény alatt dolgozott, mivel akkor egy darab mészkövet égettek,

le kellett vágni belőle.

Az első előadás után mindig hazajött,

és hazahozta a koncert programját,

és Millie néném kivasalta,

apám pedig újra elsózta őket.

Sok tengerész hozott…

Liverpoolban ismerték Big Bill Broonzyt, Gene Vincentet,

Bill Haley-t, Ray Charlest, Chuck Berryt, Little Richardot, Elvist,

mielőtt Amerikában ismertek lettek volna.

Ez volt a nagy blues country.

Liverpoolban nagyon szerették a countryt.

Az utazók és főleg a tengerészek miatt lehetett.

Liverpoolból hajóztak ki.

Ott volt az ír hatás.

A régi ír népzene hasonlított az indián zenére,

gazdag forrásokból lehetett meríteni.

Ha ezt mind összeadjuk, kijön, hogy mik hatottak rám,

Fred Astaire-től Big Bill Broonzyn át.

Elég széles skála.

Ők a The Beatles.

Koszosak voltak, nagyon koszosak,

még arra is emlékszem, hogy 1959-ben

azt hiszem, a The Pictorial,

készített egy filmet Anglia beatnikes szörnyűségeiről.

A The Beatlest választották Liverpoolban.

Nem ismert, de elmentek, a Gambier Terrace-beli lakásukba,

Lennon és Stuart lakásába…

A BEATLES ELSŐ MENEDZSERE

és az egész országra kiterjedt a beatnikes szörnyűség.

Amikor elküldtem őket Skóciába, hogy reklámozzák magukat,

amint odaért, felhívott és azt kérdezte: „Mi a fenét küldtél?”

Lekváros szenyákat árultunk, azaz lekváros szendvicseket,

ha nem beszélnék a liverpooli nyelvet.

Szegények voltak, így amikor tósztot mondtunk,

egy régi pennyt kértünk a lekváros pirítósért,

aztán elmentek dolgozni, majd visszajöttek,

és fizetniük kellett a sofőrnek, hogy vigye oda őket,

így ötüknek maradt összesen nyolc fontjuk,

ezért vitatkoztak, kérhetnek-e lekvárt.

Egy nyugat-indiai dobzenekar játszott, és mivel ez egy kikötő,

sok tengerjáró jött Liverpoolba,

és pár tengerész is átjött Hamburgból,

hallották a bandát, és a hátam mögött megegyeztek,

a következő percben már nem volt dobzenekar.

Éjjel elmentek Hamburgba.

De olyan csodálatos karakterek voltak.

Hamburgban jól érezték magukat,

írtak, hogy menjek oda,

hozzak át néhány együttest.

Vittünk egy felvételt a Beatlestől,

ezt küldözgették Hamburgban,

míg végül találtunk egy Kaiserkeller nevű klubot,

akiket rábeszéltünk egy angol bandára.

FELNŐTT FILMES MOZI

Hamburg lehetett Európa bűnközpontja.

Mindenféle bűn és korrupció jelen volt. Ez volt Hamburg,

és ők 17 évesen jártak ott,

és persze a prostik felkínálták magukat nekik,

és a transzvesztiták is bepróbálkoztak.

Ez fejben öregemberekké tette őket.

Nem ártatlan gyerekek voltak,

amit Brian Epstein a nyilvánosságnak mutatott.

Hamburgban vagy 18 évesen, még sosem jártál külföldön.

SZERENCSEJÁTÉK PALOTA

Van egy kis pénzed, elmész iszogatni szombat este.

Vasárnap reggelig sok hülyeséget csinálsz,

ahogy a legtöbb 18 éves vagy a katonák teszik külföldön.

Mindig van valami hülyeség, de egyre több lesz belőle.

Valaki emlékszik ezekre:

„Emlékszel arra?” A régi történet.

És ebből lesz a lenyűgöző legenda…

Emlékszem, kemény idők voltak.

De nem különbözött a jelentől.

Csak kicsit több volt a hülyeség.

Sokkal több, de sima szórakozás volt.

Elég piszkos szórakozás.

Megkérte az apját és engem, hogy hallgassunk meg egy lemezt.

Azt mondta: „Ne figyeljetek az énekesre, csak a háttérre.”

Minden felvétel érdekelt minket, mivel ebből éltünk.

BRIAN EPSTEIN ANYJA

Azt mondta: „Van négy srác, akiket szívesen menedzselnék.”

Nem tartott tovább két délutánnál,

vagy két fél napnál.

Csak részmunkaidőről volt szó.

Az üzletet nem befolyásolja,

de amikor először találkoztunk a Beatlesszel, Southportban játszottak,

és Brian ragaszkodott hozzá, hogy érezzük jól magunkat.

Még sosem jártam rock and roll koncerten,

megkérdeztem, mit vegyek fel…

ő erre azt mondta, nézzek ki fiatalosan, ami nem volt egyszerű.

A Beatles csak négy srácból állt,

akik egy homályos színpadon álltak, alul voltak öltözve,

szerintem kinézhettek volna sokkal jobban is.

Mit mondjak előtte?

- A Beatlest illetően. - Igen, mondja!

Brian egy olyan életet mutatott nekik, amit nem ismertek.

Ennél tegyünk hozzá többet…

Az apafigurájuk volt,

és elhatározta, hogy csúcsra juttatja őket.

Ideiglenesen téma.

Halló!

A Beatles menedzserét keresem.

Hogy hívják?

Elárulná a nevét?

A menedzser neve Mr. Brian Epstein.

Brian Epstein?

Epstein. Mi a keresztneve? B-R-Y-A-N or I-A-N?

A menedzser neve Brian Epstein.

Brian Epsteint egy közös barátunk mutatta be,

aki a kiadónál dolgozott.

Az történt, hogy hozott egy részletet a srácok felvételeiből,

és a hangmérnök érdekesnek találta.

Felhívta a kiadót, aki felhívott engem:

„Ez a fickó minden londoni lemezkiadóhoz elmegy,

és nem jut sehova. Fogadnád?”

Úgyhogy meghallgattam a felvételt, és elég rossz volt.

Értettem, miért nem álltak szóba vele,

de érdekesnek gondoltam őket,

szóval elhívtam őket Londonba.

Rutinmunkaként fogtam fel,

és amikor találkoztunk, megkedveltem őket.

Nem hittem, hogy világhírűek lesznek,

mert elég kezdő dalokat írtak.

A „Love Me Do” volt a legjobb daluk.

Gyorsan tanultak. Az első pár év után

majdnem annyit tudtak, mint én,

és kísérletezni akartak, kérdéseket tettek fel.

Sokat tanultunk együtt.

Nagyon sokat tudott a zenéről és annak hátteréről,

ezért fordított nekünk, javaslatokat tett,

remek technikai dolgokkal jött elő,

hogy lelassítsa a zongorát, mikor kell visszavenni,

meg ilyesmik.

De mi mondtuk neki, hogy mi itt rá akarunk tenni,

erre azt mondta: „Átgondoltam ma délután.

Tegnap este beszéltem…” Akárkivel beszélt.

„…és kitaláltam ezt.” Mi meg: „Remek! Ki vele!”

De kérdezte, hogy hallottunk-e már oboát.

„Nem, az melyik?” „Ez az.”

„Igen, az jó lenne.” Együtt fejlődtünk.

Jobb móka, ha van néhány olyan hang,

amit nem ismersz fel, de majd kezdünk vele valamit.

Hogy mit, azt nem tudom, mert erre van egy külön emberünk…

És a gitárból hirtelen zongora lesz.

Akkor miért nem használunk zongorát? Mert gitárnak hangzik.

Emlékszem, hogy 1963 októberében megkaptam a „She Loves You” című számot

és lejátszottam. Páran szerették.

Öt dalt játszottunk le, és nagyjából 10 000 hívást kaptunk,

és a közönség szavazhatott a legjobbra.

A Beatles harmadik lett.

Még két-három hétig játszottam a dalt, de nem történt semmi.

Megcsináltam a karácsonyi show-t, elmentem Miami Beachre nyaralni.

Bekapcsoltam a rádiót, és hirtelen

minden második szám Beatles-szám volt.

Felhívott a programigazgató a WINS-től,

és azt mondta, haza kell jönnöm. Megkérdeztem, miért.

Azért, mert jön a Beatles. Mondom, akkor hívjanak rovarirtót.

SZERETLEK TITEKET MARADJATOK ITT ÖRÖKRE

A Beatlest akarjuk!

Mi a szitu, bébi? Mi vagyunk itt, az a szitu.

A Beatles és Murray The K.

Hova megyünk? A tévészékházhoz?

Hallgassák a WINS-t, és holnap szóljanak a barátoknak,

Brad Phillips jön a Beatlesök csatájával.

A Beatles minden bandát legyőz, holnap itt a WINS-en.

Szavazással dől el.

Holnap este 7-kor

a Beatles saját versekkel jön a Meet The Beatles című dokumentumfilmben.

- Tényleg? - Nem értem.

Nem értem.

Holnap este 7-től 8-ig, itt a WINS-en, ne hagyják ki!

Nem írunk verseket.

Egy lány bokazoknit visel,

ott van a tipikus tinilány,

és ráírjuk a Beatles nevét a zoknira,

mert az amerikai lányok magukon akarják tudni a Beatlest,

amire bizonyíték a tegnapi nap is.

Ennek a forgalmazása rengeteg ideig tart.

Hétfőtől elkezdhetjük szállítani.

Ahogy terveztük, hétfőn kezdjük.

Már gyártjuk is.

Talán kicsit el is siettük. Már eladtunk pár darabot.

Nincs szerződés, de eladtuk. Más dolgunk is van.

Készen állunk.

Először temették a Beatlest, mondván, nem tudnak énekelni.

David Susskindnak volt egy műsora, amiben jó zenéket játszott,

de róluk azt mondták, hogy rossz a zenéjük,

hogy nem húzzák sokáig.

Valami új volt, amit a politika nem irányíthatott.

Már nem a Tony Bennettek, Frank Sinatrák

és Nat King Cole-ok irányították az ipart.

Hanem fiatal srácok.

Jó volt fiatalnak lenni,

és a politika végül rájött erre,

mert mindenki fiatal akart lenni,

fiatalosabban öltözködtek, és az emberek úgy döntöttek,

ha nem lehet legyőzni őket, inkább csatlakoztak.

Sokan nevetségesen néztek ki.

Elvont fogalom lettek. Mint a karácsony.

Hogy a Beatles szó volt-e, ami még ma is varázslatos,

beszélnek róla, belehallgatnak a beszélgetésbe,

és ezen a kérdésen… Még mindig belefeledkezem.

A BEATLES SAJTÓSA

Inkább beszélek valami másról.

A Beatles, azok az arcok, az az időszak, az a zene.

Egyesek szerint a zene miatt volt, de az csak egy része volt.

Én csak azért csatlakoztam, hogy elvigyenek

az általam ismert világból,

az egészség, az optimizmus, az ész jelképei voltak, nem vágytak nagyra.

Bárki képes lehetett rá, aki akart.

A túlélési képességük lenyűgöző volt.

Megállíthatatlannak tűntek. Anélkül, hogy azt láttuk volna…

hogy valaki meghal,

ez volt a leghosszabban futó történet a második világháború óta.

Egy taxisofőr a minap Mozartot hallgatott,

megkérdeztem, mi ez?

Azt mondta, ez a felsőbb osztályoknak való.

„Magának nem tetszene. Nem szeretné.”

Azért megkérdeztem, mi ez. Azt mondta, úgyse tetszene.

Ez felsőbb osztályoknak való. Az entellektüelleknek.

Én is mindig így gondoltam rá.

Ezek a dolgok nagyon okosak.

De nem azok. Most ez történik a popzenében.

A popzene a jelen komolyzenéje.

ÜDV ITTHON BEATLES

ISTEN HOZOTT LIDDYPOOLBAN

Az emberek sorban állva vártak a zenénkre,

mi meg azt mondtuk: „Igen, csak 17 éves volt.”

És ebbe mindenfélét beleláttak,

hogy egy 17 éves nimfomániás volt, aki a Broadwayen dolgozott,

de csak annyit jelentett, hogy 17 éves.

De jelenthet mást is. Nem tudom.

Nem ismerem a légies hanghordozást, a dögletes klimaxokat,

meg ilyesmiket.

Mi tudtunk utoljára a dalainkról,

mert a pop világa még nem hallotta, mert mi nem tudunk…

Mintha egy pillanatképet néznél magadról,

nézed a nyakkendődet,

vagy hogy jól nézel-e ki.

De mások azt mondanák:

„Jó. Egy ez pillanatkép Tonyról tegnap este.”

Mi mindig csak boldog dalszövegírókként gondoltunk magunkra,

kis rockerekként. Egy rockzenekarban játszottunk.

De Amerika után már fontosabbak lettünk,

szinte lovaggá ütöttek minket.

Ezek a felvételek a liverpooli városháza előtt készültek,

miután a Beatles megérkezett.

A sérülteket a Szent János kórház dolgozói cipelik.

Milyen érzés ilyen fogadtatásra visszaérni?

- Csodás. - Nagyon jó.

Gondoltátok volna, hogy eljön ez a nap?

Ezt nem.

Legutóbb hét hónapja jártatok Liverpoolban, úgy tűnik…

- Hivatalosan. - Igen.

Néhány rajongó szerint elhagytátok őket.

Erről mit gondoltok?

Akik emiatt panaszkodnak,

sosem jöttek el a koncertjeinkre.

A kezünkön megszámolhatnánk,

hány valódi rajongók van, aki követett minket bárhova.

Mindegyik utcában,

a South Enden vagy a munkásnegyedben,

zenéltek valaki alagsorában.

A régi washboard és skiffle zenekarokkal kezdődött,

mert így adták ki magukból az agressziót.

Nem rugdostak halálra embereket,

inkább a dobot verték halálra.

Nem kellett megtanulniuk mindent.

Nem kellett zeneiskolába járniuk.

Ez volt az esélyük kiszabadulni a szegénységből,

mint a boksz fénykorában.

Az üres gyomor teszi a legjobb bokszolókat.

Milyen kegyetlennek kell lennie?

Nem nagyon. Talán az a hibám,

hogy nem vagyok elég kegyetlen.

Ez egy amolyan munkásosztálybeli zenei forradalom volt,

ami később világméretű lett.

Népzenét játszottam, amit beletettem a Merseybeatbe is.

Az embereknek nem tetszett.

Nem értettek meg, nem értették, milyen zenét játszom.

A THE BYRDS FRONTEMBERE

Ha jól rémlik, nem szólt rosszul.

Roger Miller, aki később nagyon népszerű lett,

hogy szerette a zenémet.

Ő is a Troubadourban zenélt,

azt mondta: „Értem, mit csinálsz,

de a közönség nem, ezért ne legyél mérges rájuk.”

Mindenkinek hosszú haja volt.

Mindenki Merseybeatet akart zenélni.

Csak azért engedtek be koncertekre, mert hosszú hajam volt,

hangszer, tok nem voltak nálam. „Ő biztos közülük való.”

Próbáltuk lebontani a meglévő falakat.

Nem véres, lövöldözős forradalom volt,

hanem egy ígéret a jövőre nézve,

hogy ne aggódjunk a bombák, meg ilyesmik miatt.

Mint kiderült, ma már nagyobb és jobb bombák vannak, mint valaha.

Az anyám és a bácsikám, Murray,

a tengerparton éltek Kaliforniában,

mert nem volt pénzük házra.

Egy sátorban laktak,

több ezer elszegényedett emberrel együtt.

Kalifornia egy álomvilág volt.

Mondhatni, az Ígéret Földje volt.

Amiről énekeltünk, az igaz volt. Reagáltunk a világra…

A tapasztalataink tükörképe volt.

Szeretek énekelni és zenélni.

Ha mindenki azt csinálja, amit kell,

ami az adott számot illeti, és működik,

az nagyon jó érzés. Tényleg nagyon élvezzük.

Talán a frissesség mutatkozik meg.

Az egész egy csoda. Itt ülök egy szobában,

filmet készítünk, interjút adok,

és ez úgy kezdődött, hogy egy szobában énekeltünk.

A hangom szalagra került, aztán ment a rádióban.

Sokan meg is vették, és most itt vagyunk koncertezni.

Ha ez nem csoda, akkor nem tudom…

Megáll az ész, nem?

Hárman testvérek voltak, én az első unokatestvérük,

a Beach Boys laza szerkezetben énekelt együtt.

Átjártunk egymáshoz, a zongora körül énekeltünk,

az elején ártatlan dolog volt.

Nem voltak nagy terveink, nem akartunk rocksztárok lenni,

ez mindig fontos tényezője volt a zenei filozófiánknak,

vagy életfilozófiánknak.

Ez a természetes kifejezés,

stressz- és feszültségmentes, vidám.

Ez a boldogság.

A Beach Boys már sikeres volt,

mikor a Beatles az USA-ba ment,

de a Beach Boyst is megbabonázták.

Bizonyos csodaszert ajánlottak nekünk.

Mi folyamatosan nőttünk,

ők visszaestek, de ezt nem közölték velünk.

Azt mondták, a népesség fele

25 év aluli lesz a következő 20 percben,

ezért minden rendben lesz.

SAJTÓSZÓVIVŐ

Sok pénzről volt szó.

A békemozgalom teret nyert.

A vietnámi háború nem vált azzá, amivé később igen.

Anglia sora jól ment.

Mindenki jól érezte magát.

Nagyon gazdaggá tesz, és nagy álmaim vannak miatta.

Újra együtt látom az írókat, a festőket,

egy tető alatt.

Hatnak egymásra, alkotnak,

uralják a piacot a művészettel.

Ahogy elképzelnéd, amikor leülsz, ahogy tetszene.

Ilyenné fogjuk tenni. Mint Görögország, a Parthenon,

a nagy elmék ülnek a világ tetején, kitalálják, hogyan tovább.

A popzene a kezdet, mert a popzene megváltoztatja a világot.

A divat, az építészet, az evés megváltozik,

olyanra, amilyenre akarjuk, és meg is fogjuk kapni.

SEGÍTSD A BÉKÉS EGYÉNI LÉTEZÉST

Sok gyerekkel beszéltem,

akik nagyon gyorsan akartak élni,

fiatalon meghalni,

nem érdekelte őket a holnap. „Ma akarok élni.”

A FILLMORE AUDITÓRIUM IGAZGATÓJA

Megkérdezed tőlük, hány évesek. Mondják, 16.

„Kempingeztél már vagy átmentél egy hídon?

Van gyereked? Nős vagy? Éltél már nővel?”

Ember, tudod…

Nem hittem el, hogy azt gondolják

hogy ezek a normális emberi tapasztalatok már a múlt részei,

hogy ennél többet kell tapasztalni, csodálkoztam,

hogy miért akarnak így élni, a másik helyett.

Ezek az élet alapvetései. De mind sietnek.

Jane Fonda szülinapi buliját Peter Fonda szervezte,

aki látta a Byrdsöt, vett albumot is, találkozni akart velük.

A rajongójukká vált.

Ami önmagában szokatlan volt, hogy egy filmsztár

tudjon a rock and rollról,

mert Peter Fonda rövid hajú srác volt.

Fel akarta bérelni a Byrdsöt a húga szülinapi bulijára,

és az én dolgom volt, hogy megismerjék Peter Fondát,

hogy bemutassam őket,

és hogy Henry Fonda elégedett legyen,

és ne zavarja a Byrds megjelenése.

Arra nem számítottam, hogy a Byrds rajongói tojva mindenre

beszívnak, és követik az együttest.

Betörtek a bulira, borzasztóan néztek ki, még akkoriban is,

szörnyszülöttek voltak. De tényleg.

Pacsuli- és fűszaguk volt.

Bő ruhákban voltak,

és Henry Fonda közelében táncoltak,

aki a fal mellett állt, és nem értette, mi történik.

Mindenki ivott, szóval pánikba estem.

Bajt éreztem.

Először is, úgy törtek be a partira.

Megkérdeztem Jim Dicksont, a menedzsert, hogy mit tegyek.

Azt mondta: „Ez Hollywood. Ez az új Hollywood.

Nem érted meg? Nem láttak ilyet a '30-as évek óta.

Kell nekik az őrület. Ezért van itt a Byrds.

Ez a kezdet. Itt találkoznak újra a világok.”

Hatalmat a népnek. A zene legyen szabad. Virágokat az utcára, fákat mindenhova.

Nagyon sok koncert volt a parkban.

Minden vasárnap 10-15 000 ember volt ott.

Egyszer a kétéves fiam is velem volt.

Besétáltam a parkba, és rájöttem, hogy mindenkit ismerek.

Minden vasárnap ott voltak, beszélgetni kezdtem velük.

„Szia, jó a műsor? Mivel foglalkozol?”

„Szeva! Várjuk a vasárnapot.”

„Mivel foglalkozol?”

„Jó a buli. Megőrülök, ez ám az élvezet!”

„Mit dolgozol?” „Koldulok.”

Egyik dolgozik, a másik…

De 60-70%-uknak ez volt az élete.

Újabb hippi összejövetel a szociális központban,

London csodálatos emberei virágokkal bejutottak

a beatlesös George és John kortárs Aladdin barlangjába, az Almába.

Egy új butik a Baker Streeten,

speciális igényeket elégít ki.

George és John bódító Édenkertként írja le azoknak,

akik szeretik a hippi ruhákat és a csodás életet.

Miután elmagyarázta, George lazított egyet.

Szerencsére talált széket.

Hátradőlve hallgatta a boltavató zenét,

a tervezők játszottak.

The Foolnak hívták őket.

Isteninek gondolták, mint minden mást

a háromemeletes bódító szupermarketben.

Cilla Black volt az egyik leghíresebb résztvevő.

Ahogy Kenneth Tynan is.

Sokakat nem ismertünk fel.

Sherlock Holmes a Baker Streeten élt,

ő felismerhette őket.

A Beatles az egészet eleminek találta.

Ilyen a boltüzlet.

Furcsa popzenészeket látni szitárral.

Amikor George Harrison eljött hozzám, nem tudtam, mit gondoljak…

de tényleg tanulni akart.

Nem hittem, hogy a találkozásunk ekkora port fog kavarni.

Hogy az indiai zene megjelenhet a pop piacán.

1950-Ben kezdtem. Akkor még Monóban lehetett felvenni.

Nem voltak nagylemezek, a szalag akkor terjedt el.

Minden élő volt. A vokál együtt készült a háttérrel.

A stúdióból műhely lett,

és én nagyon belefeledkeztem, hogy képeket fessek hanggal,

amiről manapság szól a hangrögzítés. Ez lenyűgöző.

A BEATLES ZENEI PRODUCERE

Ha egy hangszínskála áll rendelkezésre,

bármit megtehetsz.

Csinálhatsz hangképeket. Jó buli.

Johnnak volt egy „'Being for The Benefit of Mr. Kite' című száma.”

Megoldottam, hogy mindketten hangszeren játsszunk,

és rávettem egy örvénylő színes dallamot fél sebességgel.

És hogy háttérzajt adjak hozzá,

darabokra vágtam egy gőzorgona-dallamot,

és szóltam a hangmérnöknek: „Szórd szét a levegőbe,

aztán vedd fel, és rakd össze!”

Megtette.

Még így is hangszeres hatása volt,

ezért megfordítottuk, hogy ne legyen hasonló.

Aztán kaptunk egy nonszensz felvételt.

Nem hasonlított zenére, de a gőzorgona dallamai hallatszottak,

és így készült a „Kite”.

Én mindig felvettem.

A stúdióban volt a legjobb, ott átvettem az irányítást.

Szeretem, mert én uralom. Ezért ráfüggtem a rögzítésre.

Az „A Day in The Life”-ot énekeltem gitárral,

és Mal visszaszámolt a szünetekre, és…

Nagyon szerettem. És a fotózást is az albumra.

Ha jól megnézed a borítót,

két ember repül rajta, kettő nem.

Ez ilyen belsős vicc volt.

Ketten nem osztozkodtak a másik kettővel.

A tetőpont a kaliforniai Montereyben jött el,

ahol tartottunk egy fesztivált a sikerek megünneplésére.

Terjeszteni akartuk a zenét, a szeretetet, a békét, és mindenkit…

Mindenkit színes életre buzdítottunk.

Gyorsan elvertük a pénzt, mert rengeteg volt belőle.

Hawaiiról is hozathattunk 10 000 virágot.

Jó ötletnek tűnt.

A pénzköltés és az akarat miatt

és mert be voltunk állva az acidtől,

sikert arattunk.

De így is rend volt. Nem drogoztunk egész nap,

de eufóriában fürödtünk, hogy képesek voltunk,

egy ekkora fesztivált megszervezni.

SZERETET

Túl sok rendőr volt,

de rájuk is hatással volt az első fél óra.

Amint a The Association játszani kezdett.

Három napig tartott.

Szépek és szervezettek voltunk, és rendesek a motoros banda ellenére.

A Beatles nem volt ott, de senki nem hitte el.

A Beatles itt van.

Azt mondták: „Hárman itt vannak hippinek öltözve.”

Így ezt jelentettem be.

„Három tag itt van.”

„Álruhában vannak.”

Honnan tudod, ha beöltöztek? - kérdezték. Melyik három?

A Beatles persze ott volt Montereyben, de csak lélekben,

nélkülük meg sem történt volna.

Több ezer kilométerre voltak,

készültek egy tévéadásra.

Brian felhívott, és azt mondta, ez a legjobb előadásuk.

Drámaian hangzott, de így volt,

Az „All You Need Is Love”-ot énekelték.

Akkor ebben hittünk, és még most is így kéne lennie.

Sok millió ember hallotta világszerte.

Akik nem szerették őket, ők is azt mondták,

hogy nagy kincs az együttes.

Ez volt a popzene legnagyobb pillanata.

SZERETET

De Montereyben a helyiek ellenünk fordultak.

Keddre utáltak minket.

Több popzenei fesztivál nem lehetett ott.

Kegyetlen rohadékok, pokollá tették az életünket.

Az első slágerünket az „All I Really Wanna Do” követte,

egy újabb Bob Dylan-dal, amit elvettek tőlünk,

és az ezt követő dal az „Eight Miles High” volt.

Szerintem ez volt a végzetünk.

Mindenki azt gondolta, hogy az LSD-t népszerűsítjük vele,

pedig nem erről volt szó.

A tisztek…

MEMPHIS RENDŐRFŐNÖKE

a színpad előtt lesznek, a barikádok mögött.

Odamennek Mr. Murray Shepparóhoz, a mentőshöz,

ő adja majd oda a füldugókat,

hogy ne fájduljon meg a fejük.

Ha az elfogy, lesz nála vatta is.

Azt használhatják.

Felállítunk egy fogdát a sportcsarnokban.

Ha valakit előállítanak,

a D szobába viszik. Világos?

Felírják a nevüket, címüket és a telefonszámukat.

A táncolás tilos,

a futkosás a folyosón is tilos.

Mindenkinek világos?

Köszönöm!

- Ki hazudott neked? - A rendőrség.

- Mit mondtak neked? - Hogy jöjjünk ide.

És nem engedtek be?

Emiatt kell sírni?

Ha két és fél évet vársz, igen.

A Beatles már régóta…

- mert olyan népszerűek világszerte,

főleg a fiatalok körében -

…azt mondhat, amit akar,

nem kell foglalkozniuk az elítéléssel vagy érettséggel,

vagy a bölcsességgel.

Nem mondtak nekik ellent

olyan nagy mértékben, hogy az számítana.

Még mindig kedvelem őket.

Szeretem a szövegeiket, de amikor énekelnek,

odafigyelek a szövegre.

Megbántanak embereket…

A BEATLES MENJEN HAZA

mert mindenki nagyra tartja őket,

a tinik szószólói, mindenki jót gondol róluk,

de aztán ilyesmivel állnak elő,

mintha viccet csinálnának mindenből, amit mi szeretünk, szóval…

Eredetileg csak Angliára vonatkozott…

LENNON: „NÉPSZERŰBBEK VAGYUNK JÉZUSNÁL”

többet jelentettünk a gyerekeknek, mint Jézus,

vagy a vallás akkoriban.

Nem akartam ezzel rosszat, csak egy tényt közöltem.

És ez az igazság. Angliában jobban, mint itt.

1966 AUGUSZTUSA

Nem azt mondom, hogy jobbak vagyunk,

nem Jézushoz hasonlítom magunkat,

vagy Istenhez, vagy bármihez.

Félreértették, amit mondtam, és most ez lett belőle.

Több promóterrel beszéltem ma reggel,

és ezután többekkel lesz találkozóm,

akik nem idegeskednek,

hogy bármelyik koncertet le kéne mondani.

Sőt, ha némelyikük aggódna,

vagy törölni akarnák a koncertet,

nem állnék az útjukba.

Ami azt illeti, a memphisi koncertre,

ami a legközelebbi hely ehhez az eseményhez viszonyítva,

több jegyet adtak el tegnap, mint összesen addig.

A kinézetük és

a viselt színeik alapján

nem tudom, hogy a fehéreket vagy a feketéket támogatják-e.

Nem tudok róla, hogy részt vennének a polgárjogi mozgalomban.

Csak egyvalamiben érdekeltek,

hogy sok pénzt keressenek.

Ha a feketének lenni népszerű lenne, azok lennének.

Ha a fehérnek is, akkor azok.

Csak a pénz érdekli őket.

Pár napig otthon voltam,

és Brian szerzett nekem egy lakást a…

lakása közelében,

és bár szomorú voltam, örültem is. Brian közelében lakhatok.

Brian Amerikába ment a következő héten, egy tévéműsorba hívták.

Megkért, hogy menjek vele,

és örökké bánni fogom,

hogy az apja halála miatt nem vállaltam.

A család egyik barátja, aki orvos,

azt mondta: „Istenem! Elérték Clive-ot?”

Akkor mondták meg nekem.

Az első pillanatokban megdöbbentem.

Nem fogtam fel semmit.

- Nagyon hiányozhat. - Borzasztóan.

Exkluzivitást keresett a kapcsolataiban.

Elég titkolózó volt.

Nagyon vicces volt, nagyon romantikus,

és érzékeny a szépségre.

Voltak dolgok az életében, amik fájdalmat okoztak neki.

Nem tudtuk, hova megy esténként,

és gyakran volt lehangolt.

Sokat volt egyedül,

hiába ismert rengeteg embert,

olykor nem ért el senkit.

Ha nem volt terve, unalmas lett az estéd.

És ha tömeghez vagy szokva, de senkit nem érsz el,

akkor depressziós és paranoiás leszel. Végig ez lehetett,

a halála hétvégéjén is.

John, hol lenne ma Mr. Epstein nélkül?

Nem tudom.

Ma este Londonba megy?

Igen, valaki elvisz minket.

1967. AUGUSZTUS 28.

Ma délután tudta meg a hírt?

- És Paul már elment? - Igen.

Értem. Nem tudja a terveket holnapra?

Nem, de majd megtudjuk, és…

Majd rögtönöznek.

Úgy tudom, Mr. Epsteint holnap beavatták volna itt.

- Igen. - Mikor jött volna?

- Délután? - Holnap.

Hétfőn, ennyit tudunk.

Őt is annyira érdekelte, mint minket,

annyit akart tudni az életről, mint mi.

Szerda este beszéltem vele,

Maharishi előadását megelőző este.

Jó kedvében volt.

Úgy tudom, ma délután Maharishi mindannyiukkal tanácskozott.

Megkérdezhetem, mit tanácsolt?

Azt mondta, hogy ne árasszon el minket a gyász,

és bármit gondolunk Brianről, azok legyen boldog gondolatok,

mert minden gondolatunk eljut hozzá, bárhol is legyen.

NÉGY SRÁC, AKIK FELRÁZTÁK A VILÁGOT

ELVIS HALOTT ÉLJEN SOKÁ A THE BEATLES

SZERETÜNK TITEKET SOSE HAGYJATOK EL

A BEATLES DOBOST CSERÉL!

ÜDV ITTHON FIÚK

EGY BEATLES EMLÉKTÁBLA

A feliratot fordította: Hegedűs Gábor