Original subtitles

Amióta a nők, nők, a férfiak pedig férfiak,

léteznek exek.

Előbb-utóbb megjelennek.

A volt kapcsolataink többnyire mély nyomokat hagynak az életünkben.

Ilyen-olyan emlékeket...

gyerekeket...

szép perceket...

Ez jó...

Erre azt mondtam neki: Most mar azzal kefélsz, akivel akarsz!

Kivéve engem, te pöcs!

- Kezdetben vala az... - új eletet hoznak...

Ajjaj-ez lemerült, elnézést.

Nincs valakinél egy ehhez való töltő?

Nincs? Senkinél?

Jó, akkor leszarom...

sérelmeket okoznak...

Jól van, akkor önök mostantól...

hivatalosan is elváltak...

Csókolják meg egymást.

Vendégünk Antoine Repp, pszichológus, akinek most jelent meg a könyve:

,, Boldogan, mint egy ex" címmel.

- Jó napot. - Üdvözlöm Antoine...

"Boldogan, mint egy ex", ez a cím egy kissé provokatív, nem?

Nem, nem, én nem gondolnám, hogy az.

Természetesen én is lezártam minden régi kapcsolatomat, de...

de ettől meg... egyáltalán nem felejtettem el egyiket sem...

Ez ellentmondás, nem?

Nem, nem...

elnézést, hogy megint nemet kell mondanom önnek, nem direkt csinálom, de...

azt hiszem, hogy általában hamis képet alkotunk az exeinkről, negatív képet,

ami érthető, mert benne van a kudarcunk az elválásban.

De az, hogy én ma boldog vagyok, igen,

hogy én boldog vagyok, azt a volt kapcsolatomnak is köszönhetem.

- Értem. - Maga például boldog exnek tartja magát?

Nézze, én, most nem rólam van szó,

de biztos vagyok benne, hogy a hallgatóinkat érdekli ez a téma,

úgyhogy örömmel jelentem be, hogy a jövő héttől Antoine Repp

itt lesz velem, és válaszolni fog az önök kérdéseire.

Ebben a percben viszont megérkezett a stúdióba

a legfrissebb hírekkel: Alessandra Sublet,

- Alessandra, ön emlékszik minden exére? - Jó napot.

Á, mindre nem emlékszem, de az elsőre nagyon is!

Nyolc éves volt, én meg kilenc,

és mikor megkérdeztem tőle, hogy szerelmes-e belem,

azt mondta... inkább a mamádba. Ez mély nyomot hagyott.

De nem vette el a kedvét a szerelemtől?

Szerencsére nem...

16 óra van, üdvözlöm a kedves hallgatóinkat...

- Jó helyen járunk? - Biztos ott lesz.

Igen, ő az.

Jó napot. Elnézést... Uram, mi Laurent atyát keressük.

Nem tudja véletlenül, hogy merre találjuk?

- Mit mondhatott? - Egy szót se értettem.

Megbeszéltük vele, hogy idejövünk.

Oké, szuper.

- Az esküvő alatt is fel lesz állványozva? - Nem, dehogy, ne aggódjanak!

- Laurent! - Julie!

Ismeritek egymást?

- Együtt jártunk... - Nem ismerjük.

- Nem, dehogyis! Csak beszélgettünk. - Igen.

- Egyszer, véletlenül. - De nem ismerjük egymást.

Azelőtt nem is találkoztunk, igaz? Soha.

Valami azt súgja, hogy ismerik egymást, Julie-nek szólította.

Zsü? Zsó! Mert a zsolozsma járt a fejemben.

- Szóval itt akarnak egybekelni? - Igen.

Gyerekkoromban idejártunk.

Anyám még most is itt lakik.

EZ kitűnő Ötlet.

Az.

És ezt most értenem kéne?

- Tessék asszonyom! - Lefordíthatom, ha akarja.

Jó, azt megköszönném.

Egy pillanat, kérem szépen! Ne! Hé! Hé!

Fejezzék be, jó?

- Jacinthe! Te ugye beszélsz egy kicsit spanyolul? - Csak németül.

Szuper

Ez itt egy bíróság!

Őrizzék meg a nyugalmukat!

Egy válás során, illik tisztelni a másikat.

Minimum!

Szemét kurva!

Mocskos disznó!

Életem legszebb napja lesz, mikor megdöglesz.

Amennyit te zabálsz meg vedelsz, előttem fogsz megdögleni.

- Mondhatok valamit? - Nem.

- Csak mivel csönd volt, gondoltam, hogy... - De nem!

Ne beszélj így a barátommal!

Nem a pszichológusod?

Mindkettő... És mellesleg a bátyád!

Elég! Itthagyom ezt a kuplerájt!

Ajánlom, hogy keress egy jó ügyvédet!

- Ezer örömmel, drágám! - Rendben.

- További szép estét. - Neked is...

Szia.

- Sziasztok. - Szia - Viszát!

Hát igen...

Gondoljatok át mindent, mielőtt összeköltöztök.

Á, mi nem vagyunk együtt.

Nem, mi még nem vagyunk együtt.

Jó... Van még töltött hús, ki áldozza fel magát?

- Nem, kösz... - Nem?

Elég fura este volt, nem?

Hát eléggé... igen.

Azt mondtad a húgodnak, hogy együtt vagyunk?

Á... nem, nem, dehogy.

Nyilván félreértette a dolgot.

Csak annyit mondtam, hogy egy barátnőmmel megyek. Semmi többet.

És most hová megyünk?

Hát haza hozzám.

És iszunk egy jó teát.

Én csinálom a legjobbat...

Szuper biotea, hibiszkusz, és gyömbér.

Hát ez remek... tényleg jól hangzik!

A mindenit!

Jean-Claude! Nem szégyelled magad? Az utasok előtt!

Az oké, hogy engem semmibe veszel, de hogy a melómat se tiszteled!

Elnézést kérünk!

Nem a legjobb illatosító...

- Megkérhetem, hogy nyissa ki nekünk az ablakot? - Az hasznos lenne.

Sajnálom, de beszart a gomb... De...

Az enyémet le tudom húzni.

- Jó, köszönjük. - De azt se teljesen.

- Ez komoly? - Ennyire.

Egy kicsivel lejjebb nem lehetne?

Nem, mert fülgyulladása van, és ha huzatot kap...

nagyon sajnálom, nem lehet.

Jean-Pierre-nek...

Fülgyulladása van?

Igen, de valójában Jean-Claude.

- Á, Jean-Claude! Persze! - Nem érdekes, nincs jelentősége.

- Elnézést kerek, nem jól jegyeztem meg. - Ebből ne csináljon gondot...

Emlékeztem rá, hogy összetett név, de hogy Jean-Claude,

- vagy Jean-Pierre, arra nem Jean-Claude! - Jean-Claude, igen.

Egy órakor még nincs vége, mama! Nemcsak a Prism játszik!

Egy órára idejövök, és kész!

Ez a hétvége amúgy apátoké lenne, nem?

És ne várassatok meg! Amint meglátjátok a Twingót, kijöttök, oké?

Oké, persze, itt leszünk, köszi, mama.

Még valami, lányok!

Ha sokat isztok, cigiztek, ne csodálkozzatok, ha rákotok lesz,

vagy meghaltok túladagolásban, autóbalesetben. Oké?

Szeretlek titeket, mulassatok jól!

- Szia, mama! - Sziasztok!

- Na végre! - Nyugi!

- Sziasztok, lányok! - Szia, Marina! Jól vagy? - Szuperul!

Csúcs buli lesz!

Helló, lányok! Én Serge vagyok.

Gill és Norma, akiket táncolni tanítok.

Á, már tudom!

Mi van, öcsém?

Tesztelni akarjuk egy öregen.

- Egy pillanat! - Fogom.

Megyek "fiatalodni"!

- Ez meg ki? - Ő az új pasim.

Tudom, hogy elsőre az a tipikus unalmas fazon,

de ha jobban megismered rájössz, hogy nagyon cuki pofa! Meg tudnám zabálni!

- Unom már a szépfiúkat! - Akkor jól választottál!

Egyezzünk meg abban, hogy ilyet többé nem csinálsz, oké?

Tudod, Jean-Claude,

sok rendes ember is úgy dönt, hogy megválik a kutyájától.

Jó estét.

Nem fogad örökbe egy kutyát?

Majd, ha meghülyültem.

Az exemé volt, nem bírom elviselni.

Én meg az exemmel vagyok ugyanígy.

A francba!

Ez mi volt?

Van egy közös ismerősünk, Marina.

- De hát ki maga? - Az exe vagyok.

- Marináé? - Pontosan.

Úgy érti, hogy azelőtt...

Igen.

És nehezen fogadja el, hogy ma már velem van.

Eltaláltad! Kurvára nyomaszt.

Ne, ne, várjon még ezzel!

Nekem van egy 11 éves kislányom, és hogy is mondjam?

Nem vagyok egy tökös srác.

Ne! Ne!

Ne... ne...

Ne... ne...

Nézze, ez akkor is szabálysértés, készüljön fel rá,

hogy be fogjuk idézni a kapitányságra.

- Rendben. - Elnézést! - Várjon!

- Maga rendőr? - Ráhibázott.

Hála az égnek! Én egy támadás áldozata vagyok.

Vagyis nem én, hanem a kocsim ablaka!

- Úgyhogy feljelentést teszek. - Na és látta az elkövetőt?

Á, igen! Az illető egy...

Valójában én épp egy buliból jöttem, értik?

És drogot is szívtam, egy olyan chillum pipából,

és azt hiszem, most megyek is. Viszlát.

- Nem akar visszamenni a kocsijáén? - Ugyan!

Felelőtlenség lenne, ki vagyok ütve, úgyhogy gyalogolok.

- Nagyon jól teszi. - Tudom.

Ha elmondod Marinának, hogy követem, és találkoztunk, kinyuvasztlak!

- Akkor szép estét? - Hát maguknak is!

És meg egyszer köszi! Überszuper a maguk szakmája, éljen a Nemzeti Rendőrség!

Baleset a parte de Breteuilnél...

Akkor ez nekünk szól. Gyerünk, nyomás!

- Vannak gyerekeid? - Igen, két 16 éves lány, ikrek.

Az anyjuk megunta a megosztott felügyeletet, így akkor találkozunk, ha ők akarjak.

Szóval kedves Audrey!

Ezt a két gyógyteát ajánlanám neked

Az egyiknek a neve: "Boost és Én".

Ez egy serkentő tea, amit három növénynek köszönhet:

a guaranának, amiről nem tudunk semmit, a ginsengnek, és a gyömbérnek.

A másik a "Téli borzongás"...

Fahéj, kakukkfű, citromhéj, eukaliptusz, szegfűszeg.

Téli borzongás, Boost és én!

Milyen fantasztikus este ez!

Akkor legyen a Boost és én!

Keverni nem szoktad őket?

Nem, mert a gyógynövényekkel vigyázni kell,

veszélyesek lehetnek, de volt, hogy már kipróbáltam.

- Á, ilyen kalandor vagy? - Igen, ezért is élek egyedül.

- Sokkal mozgalmasabb. - Köszönöm.

- Mi van? Mit akarsz te? - Semmit.

Most mondtad, hogy neked jobb egyedül.

- Nem értem, mi van? - Azt mondtad, hogy jobban szeretsz egyedül lenni, nem?

Á, igen, igen, ma estig így gondoltam. Igen.

Bocsáss meg! Ez a titkosszolgálat lesz, föl kell vennem.

Nem, a volt feleségem, rosszabb...

Ha azért hívsz, hogy legyek a lányokkal, a válaszom: nem!

Igen, én vagyok az.

Mikor történt?

Jó, máris megyek.

Hívok neked egy taxit.

- Jó estét. - Jó estét.

A Twingo kigyulladt, kiszakadt a jobb oldala,

többször megpördült, mire ideértünk, a nő, aki vezette már nem élt,

sajnos nem tudtuk újraéleszteni.

Ilyen nincs! A pap tényleg a volt pasid?

Mondom, hogy az.

Ezt nem hiszem el! De hogy a francba lehet ez?

Fogalmam sincs.

Sokat beszélt az egyházról,

látszott, hogy vonzza a dolog és nyilván meglépte.

Nekem ez felfoghatatlan.

Nekem is. Nem tudom elmondani Hectornak, hogy a pap a volt pasim.

Á, ne is! El ne mondd neki!

Mondd azt, hogy nem tetszik a templom,

vagy azt, hogy nem szimpi az a környék, meg ilyenek, találj ki valamit okosat.

Persze. Csak az a gond, hogy...

kicsit gáz, de örülök, hogy újra látom.

Ne, ne csináld, Julie!

Ez a helyzet.

- Most hova mész? - Bocs, de pisilnem kell.

Szuper

Azta'! Ilyen nincs! Isteni ez a pap-sztori!

Baromi izgi, hogy misét tart, azok után, hogy téged dugott.

Ez hülye! Nem normális ez a csaj!

És szerinted meggyónta a dolgait?

- Hú, milyen munka ez? - De Alberto, látod egyáltalán, hogy mit csinálsz?

Ezt nevezed te restaurációnak? Milyen Krisztus ez?

Nézd már meg, hogy mit csináltál! Én, ha gipszben lenne a kezem is jobbat festenék.

Milyen meló ez?

Ez ugyanaz, mint másik Krisztus.

- Ugyanaz a kép? - Igen.

Ugyanaz? Hülyének nézel? Hülye vagyok én?

Ez az eredeti! Ez a te műved! Mint egy gyerekrajz!

És még kancsal is! Kancsal! Lattal mar kancsal Jézust?

Nekem most nehéz igeállapot, tudod, a válás.

Jó, ne haragudj, sajnálom, de ez akkor is...

Mikor váltok?

Csütörtök.

Csütörtök délelőtt, vagy délután?

A sport szuper dolog.

Mert oldja a stresszt.

Mi a franc ez? Szétmarja a torkomat.

Hát az Alain Delon cigi, Kambodzsából.

Alain Delon?

Miért szívsz kambodzsai cigit?

Mi lenne, ha nem spanyolul dumálnál?

Megértetem magam így is, nem?

Leszarsz mindent.

Van nekem elég bajom.

Naná, kis barátnő esküvő, mi?

Julie? Azt hiszed, izgulok?

- Nem az első esküvőm. - De ő neked volt ex.

Igen, az volt... de te honnan tudod?

Mert nem beszél jól te nyelv, no szoj hülye.

Igen, igaz.

André, te is tudsz Julie-ről?

Hát persze.

Szóval mindenki tudja?

Én ezt nem énem, nincs semmi jelentősége a helynek, a ceremónia a lényeg, nem?

És a pap nagyon jófej.

Nem is tudom, nekem olyan fura, nem vagyunk egy hullámhosszon.

Mintha nem is pap lenne, és ettől olyan furcsa.

Épp ez a jó benne, nem egy átlagos pap.

Az nem olyan biztos,

mert szerintem, ha...

Julie-nek idegen, az nem jó. Egy pappal bizalmas viszonyban kell lenni.

És miért kéne neked a pappal egy hullámhosszon lenned, he?

- Hagyjátok! - Igen!

Szerintem, a pap Julie volt pasija.

- Most mi van? - Nincs semmi.

Mi a gond? Vicces volt, ismerjétek el!

Mi lenne, ha elmennénk?

Tényleg! Ez szuper ötlet!

Bulizzunk, menjünk el mondjuk a Petit Bal-ha, jó?!

Hát nekem nincs most semmi kedvem elmenni.

Holnap a kislányommal leszek,

és a kocsim is a szerelőnél van, mióta betörték az ablakát.

- Miket beszélsz? - Miért?

Az előbb nem azt mondtad, hogy alig találtál parkolóhelyet?

- Ezt mondtam? - Igen, ezt. - Igen.

Furcsa.

Most itt van a kocsid, vagy nincs?

Tessék, Jean-Claude!

Jó étvágyat!

Jean-Claude, tudod te mi az euthanázia?

Mi a véleményed róla?

Basszus!

Nem hittem volna, hogy egyszer meg hasznodat veszem!

- Jó napot, Alim. - Jó napot, uram.

- Jól van? - Megvagyok, és ön?

Én is megvagyok, remekül.

Room service? Jó napot. A 607-esbe szeretnék rendelni. Az egész étlapot.

Nem, nem az étlapot, az itt van nálam, a kezemben.

Úgy van, az egészet, igen... nem aprózom el, köszönöm.

Lehet, hogy nagyon okos kutya vagy, Jean-Claude?

Mindjárt meglátjuk.

Hozd vissza!

Úgy látszik, nem annyira.

Jól van...

értelmes vagy, csak lusta.

Az is valami.

Bátor férfi vagyok. Nem félek semmitől.

Ez a nő nem ijeszt meg engem.

Ez a nő egy terrorista!

De nem félek a terroristáktól.

Énekek éneke, Salamontól.

Csókoljon meg...

a szája csókjával engem...

Normális ez a pap?

Mert szerelmed édesebb a bornál...

Keneteidnek illata kellemes, a neved meg, akár a kiöntött olaj,

azért is szeretnek a lányok.

Vigyél magaddal!

Siessünk el innét!

A király pedig a lakosztályába vezet, te leszel az örömünk és a boldogságunk.

Ez valami kabaré-tréfa?

- Szerelmedet többre tartjuk a bornál. - Fejezd be, Antoine!

- Inkább a férjednek szólj! - Már a volt-férjem!

Nem lesz nehéz a lányaiddal?

- Megoldom, ne félj. - Ha segítség kell, rám számíthatsz.

Rendben? Most már ráérek.

Végre szabad vagyok.

Mint a madár!

- Akkor kedden jössz a cuccaidért? - Igen.

Nagyszerű.

Elcsitultak a dolgok a húgommal?

Igen.

Hogy őszinte legyek, tök igaza van neki.

Őrület, hogy mennyire ráérek, amióta elváltunk, nem igaz!

Halló, Antoine? Én vagyok megint.

Sajnálom, hogy nem mentem el a temetésre, de nem tudtam volna, hogy mit keresek ott.

Na jó...

Nem igazán értem, hogy mit akarsz tőlem,

de hívj fel, ha akarsz!

Rendben? Csókollak.

Csaó!

Az elmúlt éveket azzal töltöttem, hogy folyton kerestem a kompromisszumokat.

Erről szólt az egész életem.

A feleségemmel, a munkámban,

a lányommal, mindenkivel, de ennek most vége.

- Elég volt! - El is hiszem.

Végre önmagam akarok lenni, olyan, amilyen vagyok.

Igazad van.

Egyenesen, kimondom, amit gondolok.

Például?

Hát mondjuk:

a legjobb barátom vagy, de a legrosszabb pszichológus.

Á, értem! Kezdetnek nem rossz.

Ha te mondod...

Ajjaj, ez képes idejönni! A bunkó.

Ő az ex feleséged férje, ugye?

- Igen. - Idejön.

- Antoine. - Yves!

Hogy fog hiányozni nekünk!

Szerettem a feleségedet.

A tied volt, a te feleséged, én elváltam tőle.

Á, persze.

Bocsánat, ne haragudj!

- Bocs. - Semmi baj.

- Hogy érzed magad? - Rosszul.

Nagyon rosszul.

- Hiányzik a feleséged. - A te feleséged!

Elnézést kérek.

Na jó, hívj fel, amikor akarsz, és sírd ki magad nekem.

Jó.

- Viszlát. - Viszontlátásra.

- Részvétem. - Köszönöm.

Azén fura, hogy úgy jönnek ide,

mintha te lettél volna a férje, a csávót meg le se szarják.

Ő egy évet élt vele, én meg tizenötöt, totál érthető reakció.

Á, persze.

Na, lányok...

- Ez minden. - Hát igen.

- Az én lakásom 60 négyzetméteres. - Igen. És?

Á, semmi, mindegy.

Akkor megosztjátok a szobátokat, mint régen.

Szobánkat? szobáinkat!

Csak két szoba van, úgyhogy nem nagyon énem, miről beszélsz.

Vagy aludjak a kanapén?

- Ideiglenesen? - Nem ideiglenesen vagyunk a lányaid.

Enyém a fenti, tied apáé.

- Remek formában van. - Főleg, hogy most halt meg az anyja!

Minden rendben lesz.

Minden rendben.

Hát nagy nap ez.

Gratulálok mindkettejüknek.

A magam részéről ugyanis a válást tartom a legjobb megoldásnak.

Tessék. Itt meg itt.

Egyébként...

most, hogy már szabad lett

mi a terve ma estére?

Bátrak, hogy házasságra lépnek.

A, úgy véli? És miért?

Manapság nem bírjuk a kötöttségeket.

Szép dolog. Azelőtt egy telefon, vagy Internet-előfizetés lemondása is...

egy lidércálom volt, de ma egy telefon, és kész.

Mert minden lemondható! A házasság nem!

Nem!

Bizony, a házasság még ma is masszív dolog.

Maradandó, végleges.

Ezért olyan bátor lépés.

Azén ott a válás.

Igen, a válás ott van.

A válás!

A mentőöv! De a kudarc megmarad, egy életre!

Meg kell gondolni a házasságot! Sok fiatal...

rossz indokkal vág bele.

Milyen rossz indokra gondol?

Mondjuk, el akarja felejteni az előző kapcsolatát.

- Á, tényleg? Persze, értem. - Jó.

Csakhogy az én exem nem számított, tudja az a gyáva, töketlen pasi volt, tipikus férfi.

- Jobb lenne elkerülni az általánosítást. - Igen, szerintem is.

- Jó, de te drágám üdítő kivétel vagy! - Azt mondod?

- Igen! - Szóval!

Én mindenesetre állítom, hogy á vőlegény döntése á bátorság

példás bizonyítéka, mert...

- Szeretnének gyereket? - Igen.

Hát persze.

Karakán döntés.

Jean-Claude!

Tudod, hogy nem fixírozzuk az utasokat!

Mindig ugat, ha szomorú embert lát.

Na!

És ha jókedvűt, akkor hány?

Sajnálom.

Miért hívja Jean-Claude-Nak a kutyáját?

Ő tulajdonképpen a volt barátnőm kutyája.

És a Jean-Claude az anyjának a neve.

Az apjáé! Bocs... Az apja neve.

Tessék! Ki az?

- A Kényed. - Á, ne haragudj, máris nyitom.

Anyád és én kicsit vitatkoztunk.

Kitaláltam.

Apád és én úgy döntöttünk, hogy elválunk.

Épp ideje volt.

Kislányom.

Papácskám.

Mondani akartál nekünk valamit?

Nem, nem, semmit.

Olyan sápadt vagy. Nincs valami bajod?

- Nincs, jól vagyok. - Jó.

De...

Á! Yves!

- Én ezt nem bírom ki! - Dehogynem!

- (Nem meg), ' De igen!

- Nem bírom! - Bírni kell!

- De én nem bírom! Nem megy! - De, de!

Jó. Gyere be!

Jobban vagy?

Finom ez a tea.

- Bio-tea, mi? - Igen. Pontosan.

- A "Téli borzongás". - Pontosan.

Imádom.

Már sokkal jobb. Kicsit fáj a hátam.

Ilyen nőt nem felejtünk el.

Fantasztikus melle volt!

- Igen, szó, mi szó, elég... - És mikre volt képes az ágyban!

- Senki se tudta úgy felállítani... - De Yves!

Hihetetlen volt!

Mikor a szájába vette, közben simogatta a golyóimat, a kisujjával meg...

Ne haragudj, Yves, de el kell mennem, randevúm van, és nem akarok késni.

- Meg nem fejeztem be, annyi mindent... - Nem baj, majd legközelebb.

Most mennem kell! Sajnálom.

Simogasd a rudat!

Le, nyit, kettő, három...

le, föl és egy és kettő és három és négy és öt, hat,

Váltás, váltás és nagyot és nagyot és kicsit,

bal, jobb, bal, oldalt...

föl és fordul és indul, indul, fordul.

Na végre! Ezt akarom látni, lányok!

Ugyanilyen lelkesedéssel csináljátok mindig! Ezen vagyunk itt! Nem igaz?

Te most szívatsz engem, Serge?

Nem jó neked se nálam, se nálad, se hotelban,

se moziban, se étteremben, se egy kávézóban, állatkert? Múzeum?

Az megfelelne?

- Mi lenne, ha Skype-olnánk? - Dögölj meg!

Halló!

Marina, halló!

- Nyolcas. - Viszem! Köszi.

Két napi menü.

- Köszönjük. - Jó étvágyat!

- Minden rendben? - Igen.

Á, megint Audrey. Nem tudom, mit mondjak neki.

Akkor hagyd ott!

Csakhogy ez egy szuper csaj.

Meg nem is vagyunk együtt, egyelőre, de nagyon tetszik, érted?

Nem, nem értem.

Csak lefeküdtetek.

Nem, meg azt se, csak tetszik nekem, ennyi, de a baleset óta nincs kedvem hozza.

Értem. A, Pablo!

- Köszi. - Nincs mit.

- Ez új srác, mi? - Pablo? Igen. Az.

- Kértek kávét? - Nem, köszi. - Ízlett a kaja?

Igen, egész tűrhető. Kivéve a húst, az cipótalp volt.

- De nem gond, legyűrtük. - Ne figyelj rá! Ma van az első nap, hogy nem gyújtott rá.

- Hogy álltok az esküvővel? - Hát...

- Házasodsz? - Igen. - A barátnőddel? - Igen.

A kis kurva?

- Mondtam, hogy ne figyelj rá! - Oké.

- Hozz két kávét. - Oké.

- Mi van? - Semmi.

- Most mi van? - Nem merek én már semmit se mondani.

Nem, ehhez most nincs kedvem.

Jól vagy, kicsim?

Milyen teát iszol?

Ezt meg honnan vetted?

Ez az én gyógyteám, tudod jól!

Ez nem egy közönséges hársfatea! Ez spéci gyógynövény, kivételes összetétel!

Ti semmit se tiszteltek.

Tudod, hogy mibe kerül ez? Persze neked tök mindegy, nem igaz!

Hol van a nővéred?

A mai kamaszok milyen szószátyárok!

Mit csinál?

Ez komoly?

Ne! Most, mikor gyászol? Az emberek nem dugnak, mikor gyászolnak!

Ne... ne... ne... ne!

- Te mit csinálsz? - Semmit.

- Hallgatóztál, mi? - Nem.

- Valld be, hogy perverz vagy, apa! - Ne, Gill, ne beszelj így velem, jó?

Én Norma vagyok. Gill, a tibeti szerzetes, lent.

Jó, elég volt. Hagyd abba, légyszi!

Oké, mit akartál tőlem?

- Mindjárt vacsora. - Rendben. Mindjárt" megyek.

Mindjárt" megfojtom.

Tegyél még egy tányért. Dimitrij is itt kajál.

Dimitrij?

De ki az a Dimitrij?

Én nem ismerek semmilyen Dimitrijt.

Te ismered ezt a Dimitrijt?

Nem? Te se? Senki se tudja, hogy ki ez!

Azén ez őrület!

A koktélok! Köszönjük.

Köszönöm.

Elárulnád, mit keresünk itt?

Odavagyok a kínai kultúráért, a kínai dalokén, a kínai karaokéén.

A karaoké az japán.

Mi a gondod velem, Serge?

Nekem nincs gondom!

- Most meg mi van? - Leesett a vérnyomásom.

Lise! Nahát? Mit keresel te itt?

- Na és te? - Meglep, hogy itt látlak, tök zavarban vagyok, ismered Serge-t?

- Nem. Kéne? - Hát... - Örvendek.

Serge a barátom, Lise az exem.

- Látom, jól érzitek magatokat. - Á, igen,

tudja én rajongok a kínai dalokén, igazi fan vagyok.

Rendszeresen énekelek is.

Kíváncsian varom, hogy halljam!

- Hogy halljon? - Énekelni.

Énekelni! Hát persze!

- De most lehetetlen. - Miért?

- Hat csak... - De én ragaszkodom hozza.

- Hallani akarom a szép hangját! - Ne!

- Van egy új jelentkező! - Ne, ne!

- Gyerünk, Sergio! Sergio, Sergio! - Ne, ne, nem akarom!

Na nyomás énekelni! Közkívánatra!

Jó estét! Nézzék el a rossz kiejtésemet.

Latin betűs felirat nincs? Csak ez a hieroglifa? Nekem ez kínai.

Jó.

Szereted a halszószukat?

Nyelőcső-rákja van?

Attól tartok. Attól tartok.

Basszus!

Szegény Jean-Claude!

De akkor én most mit tudok csinálni vele?

Hát,

vagy elaltatja, elaltatja.

Kérem! Ezt ne előtte!

Vagy jöhet a kemó, a kemó.

Bocsánat, tudja csak azon nevettem,

hogy maga mindig mindent kétszer mond?

Biztos, ami biztos?

Oké. És ha a kemót választanám, az mennyibe kerülne nekem?

4500 euró, Jean-Claude! Ezt nem gondolhatod!

Honnan szerezzek ennyit?

Komolyan! Gyerünk! Mondd meg nekem! Tessék!

A kajádat nem is számolom, az oké...

4500 euró, nem hiszem el!

Most én vagyok az apja. Szép lassan megyünk előre.

Élvezzen ki minden percet, ez nagyon fontos.

Ezek lesznek az utolsó lépései...

lánykorában...

A keze izzadni fog, a szíve gyorsan verni...

Kemény lesz.

Jól van, atyám?

Kemény lesz.

- Atyám! - Tessék.

- Jól van? - Igen.

Bocs, drágám telefonálnom kell, van itt térerő?

Igen, csak blokkoltam, mert a hívek Facebookolnának,

ahelyett, hogy Istennel lennének.

- Nekem most mennem kell. - Jó. Na? Hogy tetszik?

Hú, baromi jó pasi.

Bevallom, kedvem lenne megint eltéríteni az egyháztól.

Majd mesélj, jó?

- Már megy is, Marina? - Elnézést, atyám, de mennem kell.

Ne szólítson Atyámnak"!

Oké, akkor adjunk pacsit?

Adjunk!

Kedves lány ez a Marina.

- Jukka? - T essék.

- Itt vagy? - Igen.

- Jól vagy? - Persze.

- Folytassuk? - Igen.

- Jó. - De hol is tartottunk?

A hitvesi csóknál.

- Csak viccelek. - Tudom. - Gyerünk.

Valami baj van?

Elbizonytalanodtam.

Volt már, hogy megbánta, hogy otthagyott valakit?

Csak ilyen volt.

Egy pasit se ismerek, aki ne menne vissza az exéhez.

- Nincs túl jól a kutyája. - Kemoterápián van, szegény...

és depis tőle, nem tudok mit kitalálni, hogy feldobjam.

Maga nem lenne depis?

Egy csomó sms-t küldtem neki, de nem válaszol.

Elege lett abból, hogy hülyének nézed... nem?

Á, maradsz a kemény szókimondásnál?

Hogy vannak a japán kislányok?

Az egyik nem szól hozzám, a másik jobb lenne, ha nem szólna.

Végtére is kamaszlányok.

Nekem ez nem fog menni.

Úgy néznek ki, mint a pszichopaták, folyton fürdenek, és baromi furcsa dolgokat esznek.

De miket?

Hát a biokaják és a KFC-cuccok furcsa elegyét.

Ki kéne dobnod őket.

Nem biztos, hogy jó pszichológus lennél.

Nincs más!

Á, ha már emlegettük őket.

Tessék Norma.

Az éjjeliszekrény fiókjában.

Én is csókollak.

Most mit akart?

Az óvszert kereste.

Ma éjjel lidércálmom volt.

- Tényleg? És micsoda? - Rólad álmodtam.

Számomra éppolyan betegség, mint a többi.

Ezért bosszant, mikor a médiában folyton azt sulykolják,

hogy X vagy Y elhunyt,

hosszan tartó súlyos betegségben.

Az autóbaleset áldozatainál nincs ez a lesajnáló hangnem. Igaz?

Én tüdőrákos vagyok.

Ennyi.

Szerintem minél kevésbé tartjuk ezt tabunak, annál jobban legyőzhetjük.

Köszönjük.

Van egy új vendégünk ma.

Igen. Jó estét. Én Greg vagyok.

- Jó estét, Greg. - Jó estét. - Jó estét.

Én egy taxisofőr vagyok a FreeCabnál.

És tulajdonképp nem magam miatt jöttem ide ma este, hanem a kutyám miatt.

- A kutyája? - Jean-Claude. Jean-Claude-Nak ugyanis...

Szóval szegénynek nyelőcső-rákja van, és kemoterápiára járok vele.

És nyilván a kezelések hatása, hogy kissé depressziós lett.

És arra gondoltam, úgy segíthetek neki a legjobban,

ha megértem, hogy mit érezhet most.

Tehát ezért jöttem el ma ide, hogy meghallgassam magukat,

és beleéljem magam a helyzetébe.

- Ilyet se hallottam még. - Elég szokatlan dolog, az biztos.

- Hát eléggé. - Tisztában vagyok vele.

De semmi gond ezzel, nem igaz?

- Ti mit gondoltok? - Nincs semmi. Kicsit meglepő.

Tiszteletreméltó dolog.

Elnézést kérek.

Jobban van?

Igen, azt hiszem.

Úgy tűnik.

Mindenesetre köszönöm.

Mit?

Tudja, az ilyen beszélgetéseken ritkán nevetünk, pedig mindenkinek jót tenne.

- Oké. - Ne értse félre...

nem a kutyáján nevettünk.

- Ez az egész sztori olyan... - A, értem, igaza van.

- Igen, igen, már tudom. Pontosan. - Igen, mi már találkoztunk.

- A taxijában. - Igen. Most jutott eszembe nekem is.

De be sem mutatkoztam. Örvendek.

Solene. Örvendek. Rák.

Greg, és Ikrek.

Ikrek.

Próbáljon egyértelműbb lenni, Olivier.

Egyszerűen beszéljen, ahogy nekünk most.

Akkor sok sikert, Olivier.

- Köszönöm viszlát. - Viszlát. - Viszlát!

Antoine Repp a vendégünk, aki a szünet után is válaszol a kérdéseikre.

- Mi van? - Semmi.

Furcsa, hogy olyan világos tanácsokat adsz, holott te magad vagy a rejtély.

Igen. Ez tényleg tök fura.

Nem értem, miért lennék én rejtélyes?

- Tényleg nem érted? Nem? - Nem.

Persze mit várhatnék attól, aki boldog, ha ex lehet.

- Itt vagyunk Antoine-nal... - Mondd meg nekem, hogy miért vagyok én rejtélyes.

Aki válaszol az önök kérdéseire pár perc múlva, kérdezzék csak bátran.

- Nem tűnt fel, hogy adásban vagyunk? - Azzal vádolsz, hogy nem vagyok egyértelmű.

Mire alapozod ezt a vádat? Beszéljük meg!

Csomószor hívtalak, és sose vetted föl.

Igen.

- Pedig a baleset után hagytam neked időt. - Igen, ebben igazad van.

Én üzeneteket hagytam, de te egyszer sem hívtál vissza.

Nem tudtam, mire vélni, azt hittem...

Mindegy, biztos én képzeltem bele többet ebbe az egészbe,

így jártam, pofára estem, és kész.

Figyelj, csütörtök délben idejövök érted a rádió elé, rendben?

- Csütörtök délben... - Igen, csütörtök délben itt leszek.

- Csütörtök délben... - Igen, majd meglátod, ide fogok jönni érted.

- Az utolsó esélyed. - Bekapcsolunk!

Máris a vonalban van Yves, Párizsból.

- Jó estét - Jó estét, Yves!

Az a helyzet, hogy a feleségem meghalt egy autóbalesetben

és én képtelen vagyok feldolgozni az elvesztését.

Yves! El ne kezdd fosni a hülyeségeidet!

Szállj le rólam. Így nem fogod sosem feldolgozni, az biztos.

Most pár perc szünet, és máris visszajövünk.

Melózni mész?

Nem.

Meg kell etetnem a kutyát.

Mikor találkozunk?

Ma este?

8 körül végzek, küldök sms-t.

Oké.

Solene!

A szüleid tudják?

Nem mondtam el nekik.

Jean-Claude!

Jean-Claude!

Hazajöttem.

Jean-Claude!

Jean-Claude!

Jean-Claude! Gyere már!

A rohadt életbe!

Tarts ki! Itt vagyunk!

- Hogy van, Alim? - Jól, és maga? - Megvagyok.

Köszi

Kezd egy kicsit elegem lenni ebből...

mostanában.

Egy hangyányit.

Greg? Itt Solene, ha jól emlékszem, úgy volt, hogy ma este találkozunk,

de nem írtál, úgyhogy...

majd hívjál, jó?

Nem tudlak elérni, baj van?

A kutyám éjjel majdnem meghalt.

Sajnálom. Találkozzunk?

Ne, egyedül kell lennem, a kutyám beteg volt,

és én nem voltam vele.

Nincs időm várni, én is beteg vagyok. Szia.

- Beszélhetnék veled? - Alkohol nélkül.

Tudom, hogy sose bocsátasz meg.

Túlvagyok már rajta, Didier, nem érdekel, tényleg nem.

Sok hibát követtünk el te meg én, és...

Hogy is mondjam? A folytonos kompromisszumok,

az, hogy nem mondtuk ki a dolgokat, amiket pedig, ki kellett volna.

Például, ha őszinte vagyok hozzád, akkor elmondom,

hogy az elmúlt évek alatt sajnos...

Kicsit elengedted magad.

Nem ártott volna fogyóznod, vagy elmenned egy...

zsírleszívásra legalább a combod, meg a feneked körül.

Bírónő, az ügyfelem közös megegyezéssel kíván elválni, részéről nincs semmi akadálya.

- Köszönöm, ügyvédnő. - Jó.

Akkor most hallgassuk meg a másik felet is.

Stephanie, intézzük el gyorsan, úgy vélem, elég sima az ügy,

és mindenkinek ez lenne a legjobb, azt hiszem.

Lehet, de nekem be kell tartanom a formaságokat, uram.

Jaj, ne "urazzál" engem, Stephanie, olyan röhejes, mikor évek óta tegeződünk.

Idióta dolog ez a hivatalos hangnem.

Ezt nem kell beírnod, Jacinthe!

Rendben, akkor lépjünk tovább, kérnem kell egy pszichológus szakértő bevonását.

- Igen? És ki ellen? - Hát maga ellen, vagyis ellened?

Ellenem?

- Milyen indokkal? - Máris mondom.

Házastársi kötelesség elmulasztása.

Ellenem?

Ellenem?

Neked teljesen elborult az agyad? Nem vagy normális, Caro!

Mi ütött beled? Szememre veted, hogy, hogy már nem áll föl úgy, mint régen?

Nem. Meg se próbált dugni velem. Különbség!

Most mit csináljak? Beírjam, vagy ezt se kell?

Ne! Semmi szükség rá!

Figyelj!

Ezt mondod?

Ezt mondod nekem, mikor én vagyok a legkanosabb férfi a világon, a francba!

Mi az?

Jó...

beszélnünk kell egymással.

Én hallgat téged, gyermekem...

Iratkozz be egy nyelvtanfolyamra!

Na menj arrébb!

Ha így haladsz, 60 év múlva egészen jól fogsz beszélni.

Te beteg vagy, minek tanuljak, mikor tudok!

Mi?

Azt mondtam, minek tanuljak, mikor tökéletesen beszelek?

- Te istenverte! - Na de atyám, éppen itt? - Bocsánat...

Szóval már a kezdetek óta jól beszélsz, csak élvezed, hogy szívathatsz?

Dehát ez nem te ellened van, atyám, én mindig is imádtam ugratni az embereket.

Én tulajdonképp itt születtem, Villeparisis-Ben.

- Seine-et-Marne? - Á, hát ismered? - Nem.

És az akcentusod?

Hát az csak annyi, hogy megfigyeltem, hogy az akcentusoddal

felhívhatod magadra az emberek figyelmet, és ezáltal kiprovokálhatsz

egy empátia-félét, vagy toleranciát irányodban.

Úgyhogy arra gondoltam, alkalmazni fogom.

Hát te egy zseni vagy.

Mit akart tőle az előbb?

Csak azt, hogy...

Hector és Julie esküvőjével kapcsolatban...

Nem is tudom, ez az Hector szerintem nem való Julie-hez.

- Hát az biztos. - Tessék?

- Azt mondtam: az biztos. - Miért?

- Ki ez? - Fordítsd meg!

Ne! De hol van ez?

- Ez Hector? - Hát... Igen.

Hát ez akkor volt, amikor a ceremóniát próbálták el.

És Hector azt mondta, hogy telefonálnia kell, és kereste a térerőt,

de ebből úgy tűnik, hogy inkább randija volt.

De miért csókolja meg a férfit?

Hát mert szereti.

Ennyi volt, Serge!

Elhagylak!

Mi? De miért?

Mert te beteg vagy, Serge!

Méghozzá nem is kicsit, hanem nagyon beteg vagy, súlyos paranoiád van!

- De Marina... - Hová hoztál engem?

- Nem tetszik? - De! Minden nő erről álmodik!

Egy madárfészek a fa tetején.

Hat maradj itt, ha akarsz, és röpködjél, ahhoz még ruhát se kell hordanod,

úgyhogy kidobom őket.

De, Marina!

Azt mondtad, egy álom-helyre viszel, mert megérdemlem, emlékszel meg?

- Hát, ha én egy iglut érdemlek, - Marina!

- Akkor ennyi volt. - Ez nagyon nem szép tőled, Manna!

Örüljek, hogy nem egy lakókocsiban dugtunk! Igaz? Én meg azt hittem,

- hogy kiengesztelj! Én idióta! - Ne, Marina! Ez övön aluli! Marina!

És még dugni se lehet veled egy jót!

- Csütörtök dél van? - Csütörtök dél.

Nem mentem eléd a rádióhoz.

A jelek szerint.

Mondok neked valamit.

Hogy egy pasi lelép, miután megdugta a csajt...

igen gyakori.

Az, hogy a dugás után nem hagyja élni a csajt, az is elég gyakori.

- Nem? - Az.

De az olyan pasi, aki menekül a csaj elől, hogy ne kelljen megdugnia,

hát az fölöttébb ritka.

Ugye!

Dehát én egy még ritkább dolgot teszek.

Otthagylak téged azelőtt, hogy együtt lettünk volna.

Így legalább kvittek vagyunk a különcségben.

Hát szia, Antoine!

Nem akarok hallani egy kommentárt se! Egyet se!

Mert ezt részben nektek köszönhetem.

Mi nem kértünk tőled semmit. Te görcsölsz rá a dologra.

Hogy találkozhatnék valakivel?

Mikor folyton éled a világodat azzal a...

Dimitrijjel, akit senki se ismer, a testvéred se.

Zorro néma Bernardója, aki szóra se méltat, csak issza a teámat.

Mit tehetnék én?

Nem velünk van a baj, veled!

Nem vagy bele szerelmes.

Még a mamát szereted.

Erre mit felel az én Zorróm?

Kértek paradicsomot?

Jöhet.

Itt van.

Nyilván tök hülyének fogok tűnni, de szeretném tudni,

hogy Laurence hogyan beszélt neked rólam.

A válásotok után?

Igen, főként az utóbbi időben.

Nem sokat beszélgettünk rólad,

de többnyire kedves hangon emlegetett.

Tényleg megható...

ez az érzelmi kitörésed, drága bátyám.

- Vigyázzon, Pauline! - Sajnos ez velejár, asszonyom.

Még mikor haragudott rád, valahogy az se tűnt hitelesnek.

Veled akarta leélni az egész életét.

- Meg a gyerekekkel. - Igen. Velük!

Pardon!

Igen.

Azt hiszem, jobb, ha én most kimegyek, és megvárlak, jó?

Maradj itt!

Jó. És haragudott, hogy eljöttem?

Nem. Talán először egy kicsit, de aztán bejött a képbe Yves.

- Az a pióca... - Figyelj, szerette Laurence-t, és ez nagyon jót tett neki.

Hogy van Didier?

Úgy értem, találkozott valakivel?

- Add ide a kezed, add ide, szükségem van rá! - Ne, ne!

Van most egy új elmélete.

Milyen elmélet?

Bedumálja magának, hogy így szuper neki.

Dehát ez nem élet, az ő helye melletted van.

Lehet, nem tudom.

Nem hiszem.

Megdugta Jacinthe-et!

Jó, ez nem akkora tragédia, az ilyet meg lehet bocsátani.

Nem.

Főleg, ha Jacinthe a neve.

Miért szól bele, Pauline? Nem kérdeztük!

A szüleid meg itt ülnek.

- Ezek lesznek az idősebbek asztalai, jó? Mit gondolsz? - Jó... oké.

- Igen, jó lesz. - Thierry és Sophie, ennél az asztalnál ülnek majd,

úgyis szeretnek a középpontban lenni.

Hadd nyüzsögjenek, nem igaz?

- Igen... igen... - Jo? Figyelsz rám?

Igen... nem, bocsi... Folytasd!

Te jössz! Mit mondtam, ki ül itt?

Nem figyeltél! Valld be! Thierry és Sophie!

Igen, Thierry és Sophie, ne haragudj, fáradt vagyok, várj, iszom egy kicsit, és...

Csináljuk máskor?

- Semmi gond, nem muszáj most, ha nyűgnek érzed az egészet, - Csináljuk meg most.

- Majd holnap folytatjuk, kipihenten. - Összeszedem magam, és tök jó lesz, nyugi.

Na gyerünk!

Szenzációs volt!

Észre se vettem, hogy parókája van!

Nem igaz, micsoda sztori!

A mama könyvei

Marquez: Száz év magány

Norma! Ideadnád a...

- Kenyeret? - Igen... köszi.

És a...

- A kávét? - Nem, mellette!

- A jelbeszédet még tanulnod kell Gilltől. - A csészét.

Köszi

Mi van?

Bocsánatot kérek.

Mert?

Először azért, hogy otthagytam anyátokat,

aztán azén, hogy nem törődök veletek rendesen a halála óta.

Kevesebbet fogok dolgozni.

Megpróbálok sokkal többet lenni veletek.

- Hú, basszus! - Hú, basszus!

Köszi... kösz a bizalmat.

Az Isten küldte öt,

a neve... János.

Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról,

hogy...

tanúságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.

Tehát: János evangéliuma úgy kezdődik, hogy:

"Kezdetben volt az Ige".

- Kezdetben az Ige... - Beszélnünk kell!

Az Ige... Istennél volt.

- Laurent! - És Isten volt az Ige.

Ő volt kezdetben Istennel.

De mit jelent ez? Azt, hogy...

- Ki ez? - Megörült? - Mit keres itt ez a lány?

- Na! Nem a meccsen vagyunk! - Bocs. Megvárom a gyóntatószéknél.

- Jó, rendben, várjon meg ott! - Semmi gond, imádkozzanak! Viszlát!

Ott van hátul! Kérem, rám figyeljenek!

Köszönöm.

Rosalie, ez nem dohányzó templom!

- Tessék. Miért kellett ez a botrány? - Sajnálom, sürgős!

Hát azt látom. Mi a probléma?

Nem megyek férjhez!

- Hogy érted? - Elég egyértelmű.

Nem egészen. Miért nem akarsz férjhez menni?

Légy őszinte, kérlek!

Mi éreztél, mikor idejöttünk hozzád?

Nagyon meg voltam lepve, nem tagadom, de örültem,

- hogy összeadhatlak a vőlegényed... - Hagyd ezt a hülyeséget, Laurent!

A férfi érdekel, nem a pap!

Nagyon örültem.

Minek?

Hogy láthattalak.

Én meg szerelmes vagyok beled.

Ezt ne, Julie! Bocsáss meg, de itt kell, hogy hagyjalak.

Miért? Te is tudod, biztos vagyok benne, hogy tudod!

És te mit érzel irántam?

Én...

Én pap vagyok.

Érted, Julie? Pap! Letettem az eskümet!

Nekem már nem lehet, hiába szép vagy, és imádom

az édes kicsi melleidet, de...

Én már nem lehetek a pasid.

Teljes képtelenség, értsd meg!

Persze, megértem.

Oké. Felfogtam, Laurent.

- Biztos? - Igen.

Jó napot, atyám. Gyónni szeretnék.

Basszus! Ma mindenkit megszállt a Szentlélek?

- Gyónnom kell! - Mi a gond?

- Nem megyünk be a... - Ne, ne, itt is éppolyan jó.

- Kényes ÜGY- - Igen?

- Jó, akkor bújjon be! Vigyázzon a fejére! - Köszönöm.

- De... - Halkan!

Hector! Sajnálom, de nagyon sietek, úgyhogy...

- ha komoly a dolog, halasszuk inkább máskorra. - Ne, ne!

- Jól van? - Igen.

Csak sok itt a csótány, régi épület, végtére is templom...

Nem nősülök.

- Micsoda? Mit mondott? - Hogy érti?

- Nem akarok megnősülni. - Elég világos volt, de miért nem?

- Mi van? - Van egy barátom.

Egy barátja? Az nagyon dicséretes dolog.

- De ez olyan barát, akivel én... - A részletekre most nincs időnk,

- vegye úgy, hogy fel is oldoztam. Ámen. - De! Hadd mondja csak el!

De még meg se gyóntam.

A mai rohamtempóban a gyónás is felgyorsult.

- Jó. A neve Pablo. - A, nagyszerű, Pablo a neve!

- Az igazán bájos keresztnév. - Pablo? Pablo.

Akkor, ha nem haragszik, itt fejezzük be!

Szent Isten!

- Szereti? - Kit?

Kit? Hát Julie-t.

- Igen, igen. - Ez a lényeg! Szereti! Akkor vegye el!

Oké? És menjen Isten hírével!

- Atyám! - Tessék, Rosalie.

Tudja, atyám, nekem is szükségem lenne egy jó kis gyónásra.

Hát persze.

Gyerekkoromban, vagy inkább fiatal lány koromban, anyám folyton azt mondta...

Marina! Nagyon vigyázz arra, hogy ki lesz az első!

Rendkívül fontos, hogy kit választasz, mert arra fogsz emlékezni egész életedben.

De egy 12 évesnek mit jelent az egész élet?

Először én egy sárgarépát választottam.

A sárgarépa után jöttek a férfiak.

De egy se volt olyan, akire emlékeznek, pedig volt egy pár...

a zöldségek világában maradva, egy egész konyhakert lehetne belőlük.

És miért nem lett kertész?

Audrey! Szia!

- A, szia! Rég láttalak. - Igen.

Ne vigyelek el?

- Kedves vagy, de már ott jön a buszom. - Rendben.

- Antoine? Jól van? - Nem tudom.

Két napja otthagytam. Nem akart megdugni.

Csaó!

Eszerint, nem vagyok egyedül.

Figyelem! Fegyveres rablás a rue Lisbonne 35 alatti szupermarketben!

Itt a T1 Alfa 5, megyünk a helyszínre.

Végre nem egy rohadt baleset.

Solene? Itt Greg.

Látom, hogy itt vagy.

Figyelj, bocsánatot kérek,

rad haragudtam Jean-Claude miatt, hülye vagyok.

Az exem miatt van az egész.

Hogy vagy?

Nem valami jól.

A rohadt életbe.

Legyen szíves! Kérem!

- Most már bízza rám. - Jó, persze.

A 2-esbe!

- Jaj ne! - Jó napot.

Ne! Ne!

Szikét!

Jó napot. Én a feleségemhez jöttem Caroline Atlant.

Most hívtak, hogy autóbalesetet szenvedett.

Igen, valóban itt van a 204-esben.

- A 204-esben. - Menjen a váróba, mindjárt jön az orvos.

- Most nem mehetek be hozza? - A váróba menjen, majd odaküldöm az orvost.

Újabban mar gyerekeket is alkalmaznak? Hany éves maga?

- Nyolc éves? - Menjen a váróba, mindjárt hívom az orvost.

33 vagyok.

Nincs szükségem a szánalmadra, Greg. Menj haza és felejts el.

402-és szoba.

- Madame Atlant keresem. - Jó napot.

Persze, jó napot. Madame Atlan.

- Kije neki? - A bátyja.

Ő meg a húga.

- Okos. - Menjen a váróba, majd szólni fogunk.

Ajjaj...

- Jó napot. - Jó napot.

Ismerem önt.

Tudja, taxisofőr vagyok, és egyszer én vittem magukat.

Minden utasra emlékszem.

- Á, tényleg? Az nem semmi. - Igen.

Félek, hogy a lány, akit szeretek, meg fog halni.

Akit én szerettem, meghalt.

Elnézést.

- Audrey? -A kórházban vagy? Igen. - Mi van vele?

- Nem tudom, várnom Keh. - Hívj majd fel!

- Felhívlak, amint megtudok valamit. - Hívhatsz bármikor.

Oké, rendben. Audrey?

- Igen? - Köszi, hogy felhívtál.

- Ugyan. - Csókollak.

Én is téged

Figyelj rám, légy szíves!

Szó se lehet róla, hogy meghalj!

Sokkal jobban utáltalak annál, hogy most elmenj csakígy!

Túl könnyű lenne.

Érted?

Te vagy az életem ellensége.

Gyere ki ebből a rohadt kómából!

Kezdjünk mindent elölről!

Szeretlek, Caro!

Komolyan!

Csak ezt a vackot nem szeretem rajtad.

Uram!

Mit keres maga itt?

Na és maga?

Én? Bejöttem a feleségem szobájába.

Egy pillanat, itt valami félreértés van,

mert ez az én feleségem. Vagy ugyanaz a feleségünk.

Nagyon vicces. De, ha pofán váglak elmegy a kedved a tréfáktól.

- Jó, várjon egy pillanatot! - Mi?

- Maga elmebeteg! Mit csinál? - Várjon!

Igaza volt, ő, tényleg a maga felesége, sajnálom.

A magáé sokkal, vagyis kevésbé, mint az enyém.

Viszlát, asszonyom!

Mit keresel te itt?

Te ilyen jól vagy? Semmi bajod?

Nevetni fogsz, de eltévesztettem a szobát, és beszeltem egy...

egy kómában lévő nőhöz,

mert azt hittem, te vagy. Jó csúnya volt.

- Nem mintha te csúnya lennél... - Kicsit úgy hangzott.

- Elnézést. - Tessék.

Önök nem Solene szülei?

De...

- Minden rendben lesz, kislányom, itt vagyunk, ne félj! - Igen.

A taxis mondta, hogy rosszul lettél a kocsijában.

- Elment már az a taxis? - Igen, azt hiszem.

Oké.

El kell mondanom valamit.

Ez nem egy rosszullét.

Mi van?

Ez a pap olyan, mint a volt fiúd.

- Tényleg, hogy is hívták? - Semmi köze hozzá.

- Kiköpött mása. - Tévedsz, papa.

- Nem! - Papa, koncentrálj, légy szíves, jó?

- Rendben, de ettől még hasonlít rá. - Papa!

- Hector! - Gyönyörű vagy. - Köszönöm.

- Sok boldogságot. - Köszönöm szépen.

Üljenek le, kérem!

Azén gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi legyünk

e két fiatal örömének és egybekelésének.

Hectorénak, és...

Julie-ének.

Julie!

A meghatottság elnézést.

Bevallom, hogy nem volt könnyű nekem,

aki megrögzött agglegény voltam,

elszánni magam a házasságra.

De most már tudom, hogy te vagy az a férfi, aki nekem kell.

- Az a nő! - Tessék? - Az a nő!

Na! Halkabban!

- Mit mondott? - Majd utána elmondom.

- Azt a'! - Ajjaj...

Tessék?

Azt mondta férfi, de nyilván nőre gondolt.

'Igen, igen!

- Nem érdekes. - Nyelvbotlás volt. - Akkor folytassa!

Bocs...

Julie!

Ez a pap olyan, mint Julie volt udvarlója.

Dehogy!

Leszel a feleségem?

Julie!

Julie!

Fogadnék rá, hogy ő volt Julie udvarlója.

- Dehogy! Laurent magas, barna, tagbaszakadt! - És?

Julie!

Laurent!

- Leszel a férjem? - De...

Julie!

- Na ugye! Mondtam én, hogy ő az. - Szűzanyám!

- Ez egy vicc? - Nem tudom...

Laurent, itt vagy?

Igen.

A válaszod?

- Igen! Igen, igen! - Na! Gyerünk már!

Igen.

Gyere hozzám!

Drágám, pap lesz a vejünk!

- Örüljön neki! - Istenem, levegőt!

Nagy vagy! Nagy vagy! Éljen Laurent atya!

Az exeket nem felejtjük el.

Életünk részei maradnak.

Általában negatívan nyilatkozunk róluk.

Mert többnyire a sértettség beszél belőlünk, és csak arra emlékszünk, hogy megbántottak.

Pedig sokkal több

az olyan ex,

aki kedves volt velünk,

figyelmes,

és nagylelkű,

mint az olyan, aki megnehezítette az életünket.

Hoztál koriandert?

Előfordul, hogy visszamegyünk az exhez,

olyan is, hogy visszasírjuk őket...

- Van híred Marináról? - Nincs.

- Egy sms-t se küldött? - Nem.

A legdögösebb csaj, akit ismertem!

- Ezzel egyetértek. - Na!

- Jó, bocs, én csak... - Viccelek.

Oké.

Én benne lennék egy hármasban.

Viccelek!

Ne, ez fáj!

Van úgy, hogy elfelejtjük az exünket.

Elvihetem valahová?

Nem rendeltem taxit.

De az édesanyja rendelt.

- Jobban van? - Sokkal jobban.

Úgyhogy már ráérek veled foglalkozni.

Garantáltan nedves lesz az orrod, és szép fényes a szőröd.

Köszi

Parancsolj!

Egy biztos, minden esetben a szerelem a fontos.

Mert szerettünk, szeretünk és szeretni fogunk.

A múlt nem számít,

csak a jelen a fontos...

és, hogy együtt legyünk.

SZEX, EX, SZERELEM

Magyar szöveg: Molnár Anna

Forgalmazza az ADS SERVICE Kft.