Original subtitles

"Az előző rész tartalmából"

Nincs már idegen implantátum.

Úgy nézett ki, mint egy kis üvegdarab.

- Csak egy egyszerű igent vagy nemet várok tőled.

- Ez Kate babája?

- Elrabolták az idegenek,

egy űrhajón találtuk magunkat,

ami valójában a Hold belsejében van.

Kezdek emlékezni.

Ott volt.

Hogy működik ez az időutazás?

Rövid időn belül visszaküldelek 1870-be!

1970-be!

A szürkék ellopták az idegen energiámat.

Szükségem van rá, hogy megöljem a sáskát és megmentsem a Földet.

Max elvitte Bridgetet!

Szerintem megpróbálja elkapni a sáskát.

Sziasztok, skacok!

Heather!

Drágám, megjöttem!

Hawthorne-ék háza 20 ÉVVEL EZELŐTT

- Szia!

- Szia, D'Arce!

- Mit csinálsz itt?

Miért nem mész üdvözölni házigazdaként?

- A szüleimet egy tönkrement vécé

és vizelet az ágyukon fogja üdvözölni itthon.

Milyen a Vermonti síiskola?

- Jó.

Nem is tudom.

Honvágyam van.

Ami azt illeti, hiányoztál.

- Te is hiányoztál, tesó.

- Nem, te buta, úgy értem...

Igazán hiányoztál.

Kedvellek féle, hiányoztál.

- Azt hittem, azokkal a síelő srácokkal randizol?

- Persze, de mind elképesztően buta.

De dögösek. Tényleg dögösek.

Van egy modell...

- Állj le, kérlek!

- Azok a srácok nem olyanok, mint te.

- Komolyan mondod?

- Mrs. Fontaine Ford Fiestájára esküszöm.

- Hányás üstökös.

- Indítsd be és bombázd le!

D'Arce!

Srácok!

- Judy, mi a fene van?

- Valaki hívta a zsarukat!

Fussatok!

Köszönjetek apátoknak, gyerekek!

Sziasztok!

Harry, bemutatom neked Charles-t, Aidant, Haydent,

Pollyt, Blooft-ot és Harry Jr.-t.

Határozottan az apjuk orrát örökölték.

"Valami megváltozott Heather-ben."

Harry, nézd, tudom!

Tudom, oké? Megértem.

Ez most sok.

Tényleg úgy gondolom, remek apa leszel.

És csak...

- Be kell vallanom, mióta elmentem

minden egyes nap rád gondoltam.

- Én is gondoltam rád, szerelmem!

"És ez igaz.

Még mindig ugyanúgy szeretem, mint korábban.

De valami hiányt érzek.

Talán azért, mert elment?

Azért, mert elárult?"

- Te vagy életem szerelme,

annyira, de annyira sajnálom.

"Na tessék!

Most, hogy ember vagyok, undorítónak találom az arcát."

- Tudod, ki okolható mindezért?

Az a hibrid szürke Joseph.

Megfenyegette a családomat,

és nem tudtam, mit tegyek.

Már nem akarok tovább menekülni.

"Úgy néz ki, mint egy átkozott kitömött madár."

- Joseph már nem fog problémát okozni.

Csak egy karja van.

Már nem dolgozik a szürkéknek.

Elég csúnya.

Ellentétben veled, aki a csúfság ellentéte.

"És szaga is van."

- Harry, többé nem hagylak el!

Te egy fantasztikus

és csodálatos lény vagy, akivel valaha találkoztam!

- És te is...

gyönyörű vagy!

Imádom, ahogy a szemeid kiguvadnak az arcodból,

mint egy halnak, de mégis egy madáré.

Nem, nem!

Hé, a leheleted...

a leheleted nagyon...

vadhús szagú?

- Ja, ez egy sáska szaga.

Bocsi, teljesen meg is feledkeztem róla.

Megöltem egy sáskát akinek, megettem a belét.

Asta is ott volt. Megmentettem az életét.

Meg sem köszönte, szóval elég rosszul esett.

- Megölted a sáskát?

- Igen. - Ez nagyszerű hír!

A kenu alatt van, csak hogy tudd.

Hagytam neked egy kis belet.

Nem vagy éhes?

- Most nem, azt hiszem.

Most nem, most nem!

- Oké, elteszem, a biztonság kedvéért.

- Ez most komoly?

- Nézd, Harry, tudom, hogy nem bízol bennem.

Azt akarom mondani, hogy szeretlek.

Remélem, egy nap meg tudsz bocsátani.

- Persze, megbocsátok, szerelmem.

- Köszönöm.

- Már megint! Ne!

Becsukom a szemem,

nehogy elterelje a figyelmemet ennyi szépség.

Szerelmem, mi lenne, ha emberi formában egyesülnénk?

Mivel ember voltál, amikor elhagytál.

Úgy tehetnénk, mintha mi sem történt volna.

Ha most emberi alakot öltesz,

olyan lesz, mintha mi sem történt volna.

Mintha az idő visszafordult volna.

- Ez olyan romantikus.

- Igen!

- Találkozunk a hálószobában.

- Imádom, amikor simogatod a...

hogy is mondjam, a csőröd körüli pihéket.

- Ja, az az én arcszőrzetem.

- Egyáltalán nem hasonlít a fejed,

egy penészes gyümölcshöz.

- Hé, Harry!

Teljesen átnedvesedtem.

- Hűha!

Ez túl sok egyszerre.

- Igen.

Bocsi, az óriás imádkozó sáska támadás vagy az időutazás?

- Hogy lehet az, hogy idejövök, egy űrhajón nevelt baba

további terveiről beszélni, a legnormálisabb része

ennek a találkozónak?

- Még nincs tervünk. Sajnálom.

- Tudom, tudom. Megértem.

Folyton ez a szörnyűség jár a fejemben.

És, hogy mennyire veszélyes.

A szürkék még mindig figyelik Bent és Kate-et.

Ezt a házukba elhelyezett kamerafelvételek is bizonyítják.

- Ismétlem, bírósági tisztviselő vagyok.

Kérlek, ne beszéljetek arról, hogyan szegitek meg a törvényt!

- Ki szegi meg a törvényt?

- Ezek ketten, folyton az idegen izéikkel.

Nyilván...

a dokumentumokkal nem rendelkező

bevándorlókra felhívni a figyelmet fontos dolog.

Folytassátok, csak így tovább!

- Szóljatok, ha lesz legközelebb.

Én is veletek megyek.

- Szuper!

- Király!

- Ő nem tudja?

- Persze, hogy nem.

- Úgy tűnik, mindenki más tudja.

- Már elnézést kértem, hogy nem mondtam el.

- Jó lett volna, minket is bevonni,

főleg, hogy az idegenek meg akarnak ölni minket.

- Jó hír,

Harrynek szüksége van ránk,

meg akar szabadulni az idegen sáska tetemtől.

Akarsz jönni?

- Passzolom.

- Rendben.

- Próbálunk bevonni téged.

- Ezt kérted. - Ja.

- Ügyeljen arra, hogy a sáska imádkozó karjait,

helyesen ábrázolja, és ezeket a dolgokat is.

Persze azokat a nagy, öreg szemeket is.

Ne feledje, nem elülső szemek.

Oldalra néző szemek, mint két hatalmas biztonsági kamera.

Tudja, az a domború fajta.

Olyanok, mint a sarkon lévő joghurtos üzletben.

- Próbálom felidézni a pillanatot,

"ahogy ott állt, mint aki épp most jött rá, hogy a szobatársa

felvette a kedvenc nadrágját."

- Nézze, helyettes, nem tehetek róla,

hogy a hasonlatok mestere vagyok, rendben?

Miért ilyen morcos?

Mondtam önnek a barlangban,

"ne igyon vizet, mert akkor pisilnie kell,

és valószínűleg lemarad, hogy lásson egy idegent."

Emlékszik rá?

- Nem emlékszem.

- Nos, helyettes, ez egy remekmű.

- Most ki pisil?

Én nem. Üdv, Debra!

- Harmadik hívás ezen a héten

egy fém Nagy lábúról a hegyen.

- Tegye bele a dossziéba, amit

"Hülyeségek és Tyúkpanaszok" néven hoztam létre!

Köszönöm, Debra!

- Hallotta, ugye?

Mondja meg a robot Nagy láb barátjának,

hogy kicsit óvatosabbnak kéne lennie.

Az utolsó dolog, amire szükség van, az az,

hogy még több ember jelentsen furcsa dolgokat.

A fenébe is, már van egy űrlényünk,

aki tudja, mennyi joghurtja van.

- Feltételezem, nem mondta el Lena-nak?

- Elmondtam-e Lena-nak, hogy a gyilkos földönkívüli?

Dehogyis!

Nem akarom, hogy úgy nézzen rám, ahogy én néztem magára.

- Nem, annak senki sem örülne.

- Ugye tudja, hogy nem őrült.

- Nem, nem vagyok.

Sáska Elhárítási Szakértő KFT áll rendelkezésre.

Csak vicceltem. Még sosem csináltunk ilyet.

Nem vagyunk szakértők.

És nem vagyunk KFT sem.

Hé, hogy mennek a dolgok Heather-rel?

Ő...

Charles!

Ez meg mi a fene?

Ő az egyik drága gyermekünk.

Össze kéne dobnotok egy közös ajándékot, Pl. egy babakocsit,

mert cumikból és előkékből rengeteg van.

Üdv, Asta! Üdv, D'Arcy!

Látom, találkoztatok a gyerekekkel.

Hol van Charles?

Bridget!

Bridget! Bridget!

Ne! Ne!

Köpd ki! Köpd ki!

Köpd ki! Köpd ki!

Ez az!

Hé, te!

Csak játszott. Szórakozott.

- Inkább nézett ki, evésnek.

Fogadok, most szeretnél visszamenni, nem...

Menj játssz odakint!

Azt lefogadom. Azt lefogadom.

Még fürdőjátékra sincs szükséged,

mert a saját gumikacsád vagy?

Igen, az vagy.

Igen, az vagy, kicsikém.

Bridget egy rossz...

- Oké. Látom az arcotokat.

Ne mondjatok semmit!

- Vagy ezer dolgot tudnék mondani.

- Idegen madárfiókákat fogsz nevelni

még akkor is, ha ember vagy?

- Heather nem tudja, hogy ember vagyok,

és nem mondatod el neki,

azzal mindent tönkretennél.

- El kell mondanod neki az igazat.

Talán megbékél vele.

- Nem tudom, hogy így lenne-e,

mert nem fogom elmondani neki.

Jelenleg minden tökéletes.

Hé, Harry, ideadnád azt a tasakot?

Csak hogy tudjátok, még szoptatok,

és le kell fejnem.

Vágom, csajszi! Ja.

- Minden tiszteletem. - Klassz!

Azt hittem, jön még, de nem.

Ejha!

Jó nagy adag.

Oké.

Ez elég lesz holnapra.

Ja, igen, minden tökéletes.

- A kicsik az apjukra hasonlítanak.

Ez a kloákájukon is jól látszik.

- Nem. Nekem jó itt.

- Jó anya vagy.

- Te pedig jó apa.

Szóval, mi újság, apu?

Van valami ajándékod a maminak?

- Van egy ajándékom.

Ez az ajándék, amit adok.

Átadom, és visszaveszem.

- Oké, akkor add át!

- Átadom.

Majd újra ajándékba adom.

- Igen, ajándékozd újra nekem.

- Van ajándékutalványom, így visszavehetem.

De újra átadom.

- Az üzlet kéri, hogy minden árut

vigyenek vissza az üzletbe.

Aztán pedig visszaadjuk

azoknak, akik megvették.

- Talán vissza kéne vinni a tiédet.

Van rajta egy repedés.

Garanciás, így lehet, hogy visszahívják.

Rendben?

- Akciósan vásároltad. - Oké.

Így a garancia nem érvényes.

- Hé! Hé!

Talán ne a gyerekek előtt.

- Tudják, hogyan készültek!

- Úgy értem, ne előttem.

- Oké.

Azta!

Nagyon jó, hogy újra együtt vagytok.

Van egy halott sáska kint a kenud alatt.

- Nem probléma.

Majd eltemetjük, és teszünk rá egy sírkövet,

amin az áll: "Nyugodj békében, te pöcs."

- De, nem ezt fogjuk tenni,

mivel ajándékokat fogunk cserélni.

Nyújtsd ki!

Majd mi elintézzük.

Pontosan tudom, kit hívjak, ha sírt kell ásni.

A sírásáshoz a megfelelő emberhez fordultatok.

Középiskolásként a temetőben dolgoztam,

a srácok Mély Verem Judy-nak hívtak,

mert ez volt a gúnynevem, amikor oda kerültem.

- Nem volt ijesztő a temetőben dolgozni?

- Nem, általában nem.

Volt ott egy szellem, déli akcentussal.

Bú!

Ennek, van valami köze

ahhoz a sorozatgyilkoshoz, aki szabadon kószál?

- Dehogy! - Persze, hogy nincs.

- Tudjátok mit? Ne is mondjatok semmit!

Csak három dolgot kell tudnom: szélesség, magasság, mélység.

- 4 x 9 x 6?

- Egy 4x9x6-os máris készül.

- Nem ülhetünk itt tétlenül.

- Biztos, hogy D'Arcy-t láttad a hajón?

- Századszor is, igen, ott volt a hajón!

Mintha ezek elveszett emlékek lennének,

amik most kezdenek visszatérni.

Ott volt!

- Akkor ez csak egy dolgot jelenthet.

- Pontosan!

- D'Arcy-t elrabolták! - D'Arcy egy idegen!

- Ez két nagyon eltérő dolog.

- Várj!

Mi van, ha D'Arcy is olyan, mint én,

van egy gyereke, akit még születése előtt elraboltak?

- Hűha.

Az elképzelhető.

- Le a kalappal Gardner ügynök előtt,

aki egy folyamatban lévő ügybe vágott bele,

és meg kellett birkóznia egy meglévő csapatdinamikával.

Úgy tűnik, mindenki kedveli Jules-t.

Teljesen beilleszkedett.

Aha.

- Oké.

Van valami, amit egész este el akartál nekem mondani.

Végre túl eshetnénk rajta? Hadd találjam ki!

Nem tetszik, hogy Jules részt vesz az ügyben.

- Nem, dehogy!

Emlékszel arra a történetre, amit meséltél a fiadról,

hogy mágneses kirakóval játszott, ugye?

Akkor még fiatal volt, és valamiért

mindet szétdobálta?

Az egyik pont az élére esett?

- Igen, az volt élete legjobb napja.

- Őrületes volt, igaz?

Egy a millióhoz volt az esélye!

A saját szemeddel láttad, ugye?

Néha történnek őrült dolgok,

de mégis valóságosak.

Ennek kapcsán,

Liv helyettes és én úgy véljük,

hogy a sorozatgyilkos, akit keresünk,

egy 2,5 méteres, humanoid imádkozó sáskára

hasonlító idegen lény.

- Ugye csak viccelsz?

- Nem, dehogy!

Saját szememmel láttam, ahogy egy szarvast marcangolt.

El kellett ezt mondanom,

mert a továbbiakban ahogy haladunk előre,

különösen óvatosnak kell lennünk.

- Láttad ezt a valamit, ezt az óriási imádkozó sáskát?

- Így van, az erdőben!

Figyelj, láttam egy idegent!

Látom az arcodon a kétséget.

Látom, amit csinálsz.

Összességében a szkeptikus arckifejezésed

semlegesre változott. Ez nem segít.

Hiszek neked arcot akarok.

- Mit akarsz, mit mondjak?

- Csak annyit, hogy hiszel nekem.

Hűha!

Szóval, így állunk.

Tudod mit?

Rendben.

Elfelejtettem, hogy a te autóddal jöttünk.

Nem akarok 20 kilométert futni.

- Nem is várom el tőled.

- Csupán egy feszült autóút vár ránk a visszaúton.

- Ezt nagyon is elhiszem.

- Oké.

Ezt elhiszi. Oké.

Hú!

- Ez a sír tökéletes.

- A sarkok pontosan 90 fokosak.

- Egy hónapig, naponta kontaktlencsét visel,

mégis, hogy tud ilyet csinálni?

- Nem tudom.

Még a blúzát is alig tudja begombolni.

Oké.

Egy, kettő, három!

- Oké.

- Rendben.

Ezzel a sáska dolgot kipipálhatjuk.

Következő feladat Ben és Kate babája lesz?

- Tudod, hogy még nem vihetjük vissza.

- Igen, tudom.

Ez a helyzet őrületbe kerget.

- Tudom, hogy a dolgok most rosszul állnak,

csak tartsunk ki,

és bízzunk, hogy minden rendben lesz.

Judy küldött neked is kérdőívet?

- Igen. Öt csillagot adtam neki.

Nézd meg ezt!

- Igen, én is.

Hé!

Ne feledd, légy óvatos!

Ne áruljuk el, hogy rájöttünk!

- Szia!

- Szia! Napi italozós randi?

- Igen.

Emlékszel, mikor azt állítottad, elraboltak a földönkívüliek?

- Többé-kevésbé.

Arra emlékszem, hogy sokat viccelődtem.

És arra is, hogy sokat ittam.

- Ki tudja, miket mondtam? - Ugye?

Ki tudja, miket mond Ben általában.

Nem igaz? Vagy miért.

- Ez jó. - Miért mondja ezeket?

- Rendben. - Így igaz!

Srácok, ki kell próbálnotok a spéci margaritánkat!

Mindjárt jövök!

- Ez meg mi franc volt?

Banyek, banyek, banyek, banyek!

- Kockáztattam.

- Hibáztál.

- Bocsi, mostanában úgy odavan az idegenekért,

nemrég néztünk egy róluk szóló

dokumentumfilmet.

- Igen, nagyon izgalmas volt. Mostanában adták.

- Ezt mondtam.

- A film arról szól, hogy az idegenek

miként rabolják el a magzatokat.

Kiveszik a nők méhéből a magzatokat,

és az űrhajójukon nevelik őket.

- Hú, haver!

- El tudod hinni ezt?

- Nem tudom.

Nem is akarom.

Kiváncsi vagyok, kik találják ki ezeket a sületlenségeket.

Nekem sosem volt gyerekem.

Nem voltam még ilyen helyzetben.

- Vagy talán mégis?

Nem tudhatod, ha egy idegen már elvette.

- Drágám, ha terhes lett volna, arról tudott volna.

- Egy pillanat, szerintem HR szabályt sért,

megkérdezni, volt-e terhes!

- Nem a hivatalban vagyunk!

És nem is kérdeztem.

Csak hipotetikusan mondtam.

- Voltál már terhes?

- Ez a HR szabálysértés!

- Igen, az!

Eléggé feldúlt vagyok!

Kimegyek egy kicsit levegőzni!

- Méhen belüli babák?

- Ez az én kabátom.

Köszi.

- Nem találtam takarót.

Nem szeretek fázni.

- Ezt csinálod minden alkalommal,

amikor beteget utalsz Braddockba?

Ami, a nyilvántartás szerint, az esetek 90%-ában így van.

- Most már emberi lény vagyok, ostoba aggyal, mint a tiéd.

Nem tudom megtanulni, hogy kell operálni egy beteg

epehólyagot, öt másodperc alatt.

A betegeim hálásak lehetnek, hogy bujkálok előlük.

De továbbra is tartasz terápiás ülést.

A terápia csak panaszok hallgatása.

- Oké.

A késői ülés, amit estére Ben-nek terveztél,

a mentális egészségéről szól,

nem pedig arról, hogy kerülöd Heather-t,

hogy ne kelljen elmondanod, hogy ember vagy?

- Én vagyok a kamu terapeuta, nem te.

- Harry, ez nem mehet így tovább!

Az igazi kapcsolatok őszinteségen alapulnak.

Ha elrejted a személyiséged egy részét,

akkor nem vagy őszinte.

Heather megérdemli, hogy tudja, ki vagy valójában.

- Inkább azt érdemli, hogy boldog legyen.

Ha sose mondom el neki, hogy ember vagyok

mindig emberi alakjában marad,

így mindketten boldogok maradunk.

Ben és Kate tudják, hogy ott voltam a hajón!

- Ezt mondták? - Nem.

De tudnak a babáról,

és tudják, hogy én is tudok a babáról.

- A polgármesterné tud a babáról.

Egy hipnózis kezelésen derült ki.

Feltételezem, elmondta a polgármester úrnak, az egyik

bőrruhás, síkosítós, izgató, mellbimbószorítós szex során.

- Miért nem mondtad el nekünk?

- A szexuális életük az orvos

páciens közti bizalmas adat.

Ezt tiszteletben tartom. - A babáról.

- Egy hónapig voltam a szürkék börtönében a Holdon.

- Kate tudja, hogy nekem is közöm van hozzá?

- Nem.

Csak arra emlékezett, ami előtte történt, hogy meglátott a hajón.

Lehetséges, hogy a többi emlék

magától kezd visszatérni.

- Tehát tudják, hogy a szürkék elvitték a babájukat.

El kell mondanunk nekik, hogy biztonságban van.

- Miért nem teszed a babát egy borítékba,

és küldöd el közvetlenül a szürkéknek?

- Igaza van.

Láttuk, ahogy a gömbök vallatják.

Ha elmondjuk Kate-nek, a szürkék is megtudják.

Utánunk fognak jönni, hogy elvigyék a babát.

- Tehát, csak simán nem teszünk semmit?

Hogy lehet ez így helyes?

Senki mást nem zavar ez?

- Engem is zavar.

De leginkább fázom.

Ez a dzseki tökéletesen passzol.

Tűnjetek innen!

- Tuti, hogy ez az a hely, ahol Mike látta a sáskát?

- Igen, felismerem a fát, ami mögött álltam.

Tökéletes borsófa,

két kis ággal, mint a bicikli kormány.

- Honnan tudod, hogy vissza fog jönni ide?

- Nem tudom, de muszáj tenni valamit.

Lena megsérül, ha nem tudjuk neki bebizonyítani,

mi van valójában idekint.

- Úgy érzem, ez 20%-ban szól Lena-ról,

és 80%-ban rólad, hogy legyen egy fotód,

hogy láthass végre egy idegent.

- 90%-ban az utóbbi.

Rajtam kívül mindenki látott már idegent.

Még te is láttad a Loch Ness-i szörnyet

a külföldi szemesztered alatt.

Biztos, nem csak egy nagy fatörzs volt?

- Azt hittem, támogatjuk egymást?

- Tudom. Bocsánat!

Csak féltékeny vagyok.

- Szia!

Milyen napod volt?

- Ember vagyok!

Elég jó.

Volt egy légy az irodámban.

- Ó!

Milyen bosszantó lehetett a számodra, ember!

Biztos nagyon bosszús voltál.

Kedveled ezeket az emberi dolgokat.

Rendben.

Már ember vagy.

Vacsora előtt keltsük fel az étvágyunkat.

- Nem, nem!

Heather, drágám...

Tényleg ember vagyok.

A szürkék ellopták az energiámat.

Nincs többé idegen külsőm.

Csak ez az egy.

- Mi?

Már az érkezésed előtt is ember voltam.

Így amikor arra kértél, hogy változzak át,

nemet kellett mondanom, mert nem tudok.

Sajnálom!

Ez az igazság.

- Hozzám jössz?

- Mi van?

- Te vagy életem szerelme,

akár idegen vagy, akár nem.

A szüleim nagyon-nagyon dühösek lesznek,

mert erősen rasszisták, és ember ellenesek, de...

- Van még egy dolog, amit meg kell kérdeznem.

- Azt akarod, hogy emberi formában maradjak.

- Amikor madár vagy...

nem találom annyira... vonzónak!

Olyan ijesztő vagy, mint egy keselyű.

Vagy mint egy túl mohó kacsa, aki a kenyér helyett

az ujjadat harapja meg.

- Nézd, Harry...

azt szeretném, ha jól éreznéd magad velem.

Ha azt akarod, hogy csak egy nyamvadt puncim legyen,

akkor az lesz.

- Megtennéd ezt értem?

- Akkor? - Istenem!

- Le kell térdelnem? - Azt hiszem. Nem tudom...

- Úgy tűnik, jól érezzük magunkat.

- Nem tudom. Fura érzés. - Én csak...

Igen! Hozzád megyek!

- Remek!

- Helló! - Helló!

- Mennyire rasszisták a szüleid?

- Eléggé rasszisták.

- Mi lenne, ha minden színű lenne?

- Igen.

Feltétlenül legyen olyan!

Én talán ezt a világos kaka színűt választom.

Egyet tudok, szerintem

a koszorúslány a húgom lesz.

- Oké. - Ki lesz a vőfélyed?

- Asta!

- Szuper!

Kicsit fura, hogy a legjobb barátod egy nő, de...

Apa?

Ő az apád?

Apa, mit keresel itt?

Helló, Mr. Heather!

Én...

A kurva életbe!

- Apa, ne! - Ne! Ne!

Más idők járnak, apa!

Azt hiszed, érdekel, mit mond Mrs. Carmichael?

Bekaphatja a faszt!

Nem kell a pénzed, és nincs is szükségünk rá.

Várj, várj! A tetőgerendán van!

A tetőgerendán van!

Uram!

Uram!

Csak annyit akarok mondani, megértem, hogy feldúlt.

Már alig várom a pillanatot,

amikor végre papának szólíthatom.

Apa, hagyd abba!

Gyerünk! Gyerünk!

Merre van?

Nem nyúltam a kloákájához.

Esküszöm!

- Sajnálom, zárás után nincs kiszolgálás.

- Ne már!

Nem ugorhat be egy fickó, segíteni egy régi barátnak?

- Dehogynem! Csak nem történt még ilyen.

Mit keresel ilyen későn itt?

- Sétáltam egyet, hogy kiszellőztessem a fejemet

és rendezzem a gondolataimat.

- Egyszer én is kipróbáltam.

Nem voltam oda érte.

- Valójában az az este járt a fejemben,

amikor átjöttél elmondani, hogy elraboltak.

Azt hiszem, elraboltak az idegenek a kemping túrán.

Azóta pedig vagy milliószor.

Szerintem igazad volt.

- Ez nem jellemző rám.

- D'Arce, tudom, hogy tudsz valamit.

Talán kínosnak érezted, Kate-tel beszélni erről,

és ezért nem tetted,

de tudod, hogy velem beszélhetsz.

- Igen, tudom. Éppen ezt tesszük most.

Üdv! Hogy van, uram?

Milyen az idő ma?

Hogy állnak a részvényei? Emelkedtek? Csökkentek?

- Nem, ne már! Komolyan mondom!

Tudod, velem önmagad lehetsz.

- Igen.

Tudom.

Honnan tudod, hogy nem vagyok önmagam?

- Én úgy ismerlek, aki otromba módon őszinte.

Emlékszel, a gimiben elmondtad, mit érzel irántam,

én is ugyanúgy éreztem,

de túl félénk voltam kimondani.

De te nem voltál.

Így van, oké?

Ha van bármi, amit tudnom kéne,

amit nem mondasz el... akármi is az,

még ha idegenekről is van szó...

kérlek, mondd el!

- Nincs!

Semmi!

- Esküszöl?

- Esküszöm!

- Mrs. Fontaine Ford Fiestájára.

- Hányás-üstökös?

- Aha. Ja.

- Oké.

- Oké.

- Jó éjszakát!

- Halló!

- Juce?

- Mi van?

- Van kedved inni valamit?

- Igen.

A 59-ben találkozunk!

Itt vagyok!

- Apád leszarta a krumplipürét.

- Biztosan le tudom szedni a tetejéről.

- A szar egy game over helyzet.

Az egészet ki lehet hajítani.

A tálat is.

- Oké. - A kanalat is.

- Harry, mi a baj?

- Ez nem fog működni.

- Nem, nem, nem, nem. Tudom, hogy apám dühös volt.

Egyértelműen nagyon dühös volt!

Azt hiszem, sokat gyúrt,

szteroidokat is szedett.

- Azt mondta, ha egybekelünk,

soha nem látod őt és anyádat.

- Nem érdekel.

- De igen.

Elhagytál, mert Joseph a családodat fenyegette.

Nyilvánvalóan sokat jelentenek neked.

Elveszítenéd őket.

- Megéri, ha veled lehetek,

mivel már egy család vagyunk,

te, én és a gyerekek.

- Nem.

Undorító vagy!

- Mit mondtál?

- Sajnálom.

Az emberi nyelv annyira körülményes.

Azt akartam mondani, undorítónak talállak.

- Ez sem igazán túl jó.

- Az emberi formád az egyedüli, aminek értelmét látom.

Túl nagyszerű vagy ahhoz, hogy olyasvalakivel élj,

aki nem képes értékelni

mindazt, ami vagy.

Korlátozottak a vizuális képességem.

Már nem érzem az illatodat minden porcikámmal.

Az ízérzékelésem elveszett. Érzéketlen az érintésem.

Az igazi külsőd hányingert vált ki belőlem

- Ha hánysz tőlem, a gyerekek majd megeszik.

Megoldjuk valahogy. Tudom, hogy meg tudjuk.

- Nem.

Megérdemled azt, ami korábban köztünk volt.

De már nem adhatom meg neked.

Csupán ez a valami vagyok,

ami megmaradt, miután minden jót elvettek tőlem.

- Nem. Nem, ez nem igaz.

- Tudod, hogy így van.

- Legalább még egy verset elmondanál nekem?

Mondd a saját nyelveden!

Mindig is szépnek tartottam.

- Bármit megtennék érted.

A szerelmünk nem börtön, én sem vagyok börtönőr.

A gravitáció rideg törvénye

elszakítja páratlan szerelmünket.

Indulj el a jövő naplementéje felé

hagyd hátra a vágyakozás terheit

és hamarosan egyesülünk...

a csodás álmainkban, hamarosan...

hamarosan, hamarosan.

- Feldúlt voltam.

Személyes sértésnek vettem és túlreagáltam.

Bocsánatot kérek!

- Oké.

Hű, ez, nagyon hatásos volt!

- Fejlesztettem a képességeimet.

Amit egy partnertől elvársz, az a folyamatos

fejlődési készség.

- Ezzel egyetértek.

De ne aggódj!

Nem várom el, hogy higgy az idegenekben.

Nem kell ugyanabban hinnünk,

mint ahogy egyet értenünk sem.

A pokolba is, sok minden van, amiben nem értünk egyet.

- A crém brülé finom.

- Undorító.

Akárhogy is, meg kell védenem azokat, akiket szeretek.

Szóval...

még ha nem is hiszel nekem, ezt kérlek, hidd el!

Amivel szembe kerülsz,

a világ legveszélyesebb teremtménye.

Szóval ígérd meg,

amíg odakint nyomozol,

rendkívül óvatos leszel!

Mert nem bírnám...

Nem veszíthetlek el! Nem bírnám elviselni!

- Megígérem.

- Oké.

- Mit is mondtál az előbb?

Valami olyasmit, hogy szeretsz?

- Hát tudod, én...

Nem is tudom. Lehet. Mondok sok mindent.

- Szeretsz engem.

Ha ezt hallottad...

akkor ezt hallottad, mert ezt mondtam.

Szeretlek!

- Én is szeretlek!

- Oké. - Rendben.

- Rendben.

"Azt hittem, ha őszinte leszek Heather-rel, hogy ki vagyok,

jobban fogom érezni magam.

Azonban mindketten rosszabbul érezzük magunkat.

Talán ezért rejtik el az emberek az érzéseiket.

Önmagadnak lenni túl fájdalmas."

- Ne aggódj! Mandulatej!

- Hihetetlen, mennyire utálom a tehéntejet!

És utálom magam, amiért ennyire szeretem a mandulatejet!

Mindenért csak morgolódom.

- Ember vagy!

Ennyi az egész.

És büszke vagyok rád!

Nem lehetett könnyű,

de helyesen cselekedtél.

Heather szükségleteit a sajátjaid elé helyezted.

- Ahogy te tetted Jay-jel.

- Igen.

Biztos nagyon szereted őt és a kicsinyeidet.

- Most viszont állandóan szomorú vagyok.

Embernek lenni borzalmas.

Előfordul, igen, ha a dolgok rosszra fordulnak.

De aztán újra jónak tűnik.

- Mikor?

- Én...

Pontosan nem tudom megmondani.

A dolgok rosszul alakulnak, de aztán jobbra fordulnak.

Egyszer rossz.

Aztán jó.

Minden egy körforgás.

Mint az árapály.

- Amikor az árapályra gondolok,

eszembe jut a hold, hogy az okozza,

és hogy tele van elrabolt gyerekekkel.

- Na, igen

nekem is sok nehézséget okoz

az utóbbi időben az égre tekintenem.

- A dolgok újra jóra fordulnak?

- Igen.

Mindig így lesz.

Viszlát! Köszönjük!

- Nem is tetszik ez a nadrág.

- Nem számít!

Három hét múlva, amikor kinőtted, visszahozzuk.

- Éhes vagy? - Igen.

Egyébként Sahar-ral fogok fagyizni.

- Rendben, szeretlek.

Vigyázz magadra, jó?

Megyek, veszek sütit későbbre!

Helló...

kérek két doboz mentolosat

és két doboz citromosat.

- 18 dollár lesz. - Rendben.

Remek! Tessék!

- Köszönöm.

- A visszajáró.

- Köszönöm.

- És ez is a tiéd.

A nyakadból származik.

Nem kell implantátum, hogy figyeljünk téged.

Anélkül is szemmel tartunk.

Állandóan.

Ha azt hitted, megszökhetsz előlünk, tévedtél.

Mert itt vagyunk!

Ott vagyunk mindenhol!

Jó étvágyat a sütikhez!

Feliratot fordította: THRESHOLD