Original subtitles

JENNY STEWART AZ EGY ESTE JENNYVEL-BEN

Állítsd le a lemezt.

- Sajnálom, Miss Stewart. - Én is sajnálom.

Negyedjére próbáljuk el ezt a táncot és negyedjére rontja el.

Gene, te vagy a koreográfus.

Lennél olyan jó és elmondanád Mr. Ellis-nek, hogy ez egy próba és nem tánciskola?

Sajnálom, Jenny--

A sajnálkozás már megvolt. Mit tegyünk?

Nos, drágám, Mr. Ellis úgy érzi,

ha vissza tudnád húzni egy kicsit a jobb lábad--

Hogy elrontsam ezt a vonalat?

Mondd meg Mr. Ellis-nek, hogy azért fizetik, hogy megkerülje ezt a lábat.

És mosolyogjon, vagy egy másik fiút szerzünk.

- Joe. - Igen, Jenny.

Hazamegyek.

Tartsd itt addig, amíg meg nem tanulja a mozdulatsort.

Ha ez valaha megtörténik, hívj fel.

A gyakorlat teszi a mestert, Jenny. Nálad is és Ellis-nél is.

Nem úgy rémlik, hogy én követtem el volna hibát.

- Charlie. - Igen?

Hozd be a módosító javaslataimat az öltözőmbe.

Rendben, Jen, jó. Hozom, Jenny.

Jövök.

- Minden itt van, drágám. - Nos, mi van velük?

Dolgozom rajtuk.

Átírtad a "Follow Me" számot, amilyenre akartam?

- Egyszerűen nem működött úgy, drágám. - Hogy érted, hogy nem működött?

Hát, elsőre nem működött.

- De végül megoldottam. Végül. - Hogy hangzik?

Remekül, természetesen. Remekül hangzik.

Látod, Charlie, csak az idődet pazarlod, ha velem perlekedsz.

Charlie.

Én...

Csak a válaszon gondolkodtam.

A pia egyszer ki fog csinálni.

Ja, ha szerencsém lesz.

Micsoda?

Azt mondtam, hogy remek. Remek, egyszerűen--

Csinálj nekem másolatot a változtatásokról, jó?

Már megcsináltam. Tudod, hogy mindig csinálok, drágám.

Itt hagyom a kanapén.

Remélem, hogy tetszeni fog.

Hát, ha nem, akkor te leszel az első, aki hallani fogja tőlem.

És ne aggodalmaskodj.

Pontosan tudod mit akarok, olyan régóta szervezed a módosításaimat.

- Ja, az biztos. - Mi?

Azt mondtam, hogy bizony így van.

Charlie, mielőtt elmész, talán jobb ha ránézek azokra a papírokra.

Mostanában egyre figyelmetlenebb vagy.

Tulajdonképpen azon gondolkodok, hogy lecseréllek egy gépzongorára.

Amelyik nem dohányzik, iszik, motyog vagy--

hagy itt magamhoz beszélni.

- Jenny, én csak-- - Nos...

Az ember mindig meg tudja mondani mikor van bajban az előadás.

Csak akkor nem lehet látni a producert.

De Jenny, drágám--

Ó, Phil, ismerem a szöveget: "Jenny, drágám, el tudjuk simítani a dolgokat."

Adj nekünk egy esélyt, Jenny. Adj Ellis-nek egy esélyt.

Ha most elmész, nincs is értelme próbálni.

Ha kompetens embereket vettél volna fel, nem lenne ennyi problémád.

De Jenny, ha még egy problémát adsz, az nem fog segíteni.

Fejezd már be. Phil, miért nem vagy itt, amikor felmerülnek ezek a problémák?

Ha az orvosok úgy operálnának, ahogy te előadásokat gyártasz,

mindenki halott lenne ebben az országban öt éven belül.

- Itt jön. - Gyerünk, menjetek innen--

Azt már nem. Várj meg a kocsiban.

- Szia, Merle, hogy vagy? Szia, Margie. - Üdv, Miss Stewart.

Szia, Elsie. Azt hittem megfeledkeztél rólam. Egy hete nem láttalak.

Ó, nem, Miss Stewart. Anyukám beteg volt és nekem kellett gondoskodnom róla.

Ó, sajnálom. Mindenkinek gondoskodnia kéne az édesanyjáról.

- Az enyémet is aláírná? - Persze. Mi a neved?

Cora. Személyesen fogja aláírni?

Természetesen.

"Cora-nak, hálával, Jenny Stewart."

- Köszönöm, Miss Stewart. - Szívesen.

- Persze, hogy fogok. Persze, fogok. - Nem mehet el, Miss Stewart.

Később visszajövök, Miss Stewart.

Viszlát. Viszlát.

Akkor térjünk rá a kétballábúra, akit felvettél és a sántítására, amit táncnak nevez.

Drágám, egy csomót fizetek Ellis-nek...

és te egy perc segítséget sem adsz neki.

De azokkal a kölykökkel órákat töltesz. És mit tesznek az előadásért?

- Ők csak a közönség. - Ők?

Száz olyan kölyök se tudná összekaparni egy jegy árát.

10 év múlva ezer jegyet fognak tudni venni.

Egyikőnk sem lesz itt tíz év múlva.

A színház viszont igen.

Mi? Te vallást csinálsz a munkából?

Munka.

A te elképzelésed a művészetről egy gyümölcs a kaszinó automatában.

- Jól van, Jenny, menj haza-- - Pont ezt fogom tenni.

- Carl? - Igen, asszonyom.

Ma este nincs szükségem rád.

- Nem megyek vissza a próbára. - Igen, asszonyom.

Mit akarsz tenni? Kórházba küldeni engem?

Egy csomó pénzt spórolok neked azzal, hogy nem megyek vissza.

Ha valaki nem rázza fel a vállalatot, ezt az előadást soha nem fogjátok bemutatni.

Hat hét próba helyett kettő bőven elég lenne.

A forgatókönyvbe viccek kellenek, a zenét meg kéne vágni.

És a színrevitel....

bűzlik.

Ugye nem gondolod, hogy bukni fog a darab?

Nem bukik meg olyan darab, amiben Jenny Stewart benne van.

Ha minden létező trükköt be is kell vetnem,

hogy összerántsam a dolgokat.

Pompás!

Carl, miután elvittél engem, hazavinnéd Mr. Norton-t?

Igen, asszonyom. Mi a címe, Mr. Norton?

Bármelyik sötét bár.

- Korán vége lett a próbának? - Nekem igen.

- Felhoztam az összes rajongói levelét. - Jó.

- Néhány képet alá kell írnia. - Rendben.

Válaszold meg ezt most és mondd meg, hogy sajnálom, de nem tudok elmenni.

Rendben.

- Mr. Cliff Willard telefonált. - Mit mondott?

Az El Morocco-ban eszik. Úgy gondolta, szívesen csatlakozna hozzá.

És fizessem a számlát.

- Ki más hívott? - Az édesanyja.

Ó, jézusom, fel kéne hívnom őt.

És a húga is hívta. És megint az édesanyja.

- Ezúttal mennyit kért? - 200 dollárt.

- Jobb ha megírod a csekket. - Már megírtam.

Nem megyek vissza a próbára ma este.

Baj van?

Mit szólna egy finom báránybordához vacsorára?

Nagyszerű lesz, Anne.

Jobban érzi magát?

A jelenet a lap alján kezdődik.

- Én ki vagyok? - George.

George.

- "Kopp, kopp, kopp." - Nyitom.

Ó, George, késtél.

Ismered a Camden-éket, nem?

- És ő itt.... - Ó, igen--

Anne, ez egy félbeszakított párbeszéd. Gyorsan kell jönnöd.

- És ő itt-- - Ó, igen, már találkoztunk.

Örvendek.

Beszélhetnék veled a könyvtárszobában, Chris?

Átmennek a könyvtárszobába.

Ez egy hosszú rész.

Jobb ha ezt megjelölöd. Kell egy vonal ehhez az áthaladáshoz.

Bemegy, ajtót becsuk,

megtámaszkodik.

Drága Chris, tehetek valamit érted?

Bármit, amire szükséged van?

Nincs senkire vagy semmire szükségem.

Ha aggódsz értem, ne tedd.

Nem félek egyedül lenni.

Sosem leszek magányos.

Én--

Ó, ez a hosszú monológ. Sosem tudom megjegyezni.

Anne, sajnálom, ezen még dolgoznom kell.

Ma este már többet nem tudok.

Rendben. Begépelem a változtatásokat és reggelre elkészítem.

- Szép jelenet. - Az lesz, amikor megtanulom.

- Jó éjszakát. - Jó éjt.

Min gondolkodnék egy ilyen hosszú áthaladás alatt?

George, késtél.

Könyvtárszoba.

Tudom mit fogsz mondani.

Henry és én, et cetera, et cetera, et cetera.

És George azt mondja: "Szükséged van valamire?"

Nem, nincs senkire vagy semmire szükségem.

És George azt mondja: "De aggódok."

És én mondom: "Ha aggódsz, ne tedd."

Nem félek egyedül lenni.

Sosem leszek magányos.

Kemény vagyok, George.

Ezért nem leszek soha magányos.

Nézd ki beszél.

Soha nem leszek--

magá...

Jól van, gyerekek, gyerünk, mindenki a helyére.

Ti ketten, lányok, mentek befelé...

és a fiúk kifelé mennek ennél a mozdulatsornál.

Egy, kettő. Vigyázz, és:

Egy, kettő. Ez az. Rendben, ugyanezt ezen az oldalon is.

Vigyázz, és: Egy, kettő. Ez az.

Rendben, tudná tartani mindenki a helyét?

Ti ketten, lányok, Fallon-nal ezt csináljátok előremenetben:

Vigyázz, és:

Újra, és:

Rendben. Oké, elől leülhettek.

Fogjátok vissza a beszélgetést. Ne feledjétek, nincs dohányzás.

- Van már hír? - Nem.

Miss Stewart rezidenciája.

Nem, sajnálom, nincsen.

- Egy órája ment el. - Reggelt, drágám.

Fogalmam sincs hová. Szívesen.

A színház megint.

- Sokáig tartott, míg ideértél. - Még reggelizni sem álltam meg.

Akkor tudod hol van a gin. Ezt nézzed. Milyen szűk.

És ez.

Ki tud ebben mozogni? Ez rendben van. Hol voltál múlt éjjel?

Nos, mivel nem jöttél el velem, korán lefeküdtem.

Én nem így hallottam.

Valami szépség White Plains-ből, igaz?

Ó, igen. Pár percre kimozdultam.

Tudom. Hogy elküldj egy üzenetet az El Morocco-ból.

Ő csak egy gyerek.

Szívességből mentem el.

Hogy az újságba kerüljön a neve és lenyűgözze a fiúkat White Plains-ben.

Ha!

Ha az jelenne meg, ami valójában történt, délre elmenkült volna White Plains-ből.

Jenny, szerinted van kedvem elmenni ugyanarra a musicalre a 25. alkalommal?

Körbejárni ugyanazokat az éjszakai bárokat,

ugyanazt az olcsó szeszt inni--

- Igen. - Igazad van, van kedvem.

- De csak Jenny Stewart-tal. - Hmm. A lényeghez érkeztünk.

Ha legközelebb Jenny nélkül mész el, ne írd rá a nevét a számlákra.

Igen, elfogyott a pénzem.

De ne aggódj, majd kárpótollak.

- Mit gondolsz a kosztümeimről? - Szenzációsak.

- Rájuk sem pillantottál. - Nem is kell.

Alexandria tervezte őket, csak jók lehetnek.

Csapnivalók.

- Jenny-- - De én jobbá teszem őket.

Mikor fejezed be, hogy a világon mindent újratervezel,

hogy úgy nézzenek ki, úgy viselkedjenek és beszéljenek mint te?

Amikor mindent úgy kapok, amilyennek szeretném.

Igen, de napi 24 órát dolgozol rajtuk.

- Nem mozdulsz ki, nincsen-- - Figyelj, vésd az eszedbe.

Amikor először énekeltem, beleszerettem a közönségbe.

Azóta is szerelmes vagyok a közönségbe.

A legjobbat hozom ki magamból értük.

Nem számít ki, mi vagy mikor próbál megállítani.

Beleértve téged is.

Most hozd a jegyzetfüzeted és a ceruzádat. Pár megjegyzést írunk a vázlatrajzokra.

Teljesen használhatatlan vagy.

De gyönyörű vagy.

Pont ilyennek akarom ezeket a skicceket.

Láttad Jenny-t?

Tudsz valakit, aki látta?

Kösz. Nagy segítség vagy.

Willie sem tudja.

Csak azt mondta, "Miért nem kérded meg Monty Rolfe-t?"

Ez jó ötlet. Kérdezzük meg Monty-t. Elvileg ő az ügynöke.

- Így van, Monty? - Vegyél vissza, Joe.

Persze, mi az nekem? Vegyek vissza..

Csak két tucat emberem ül hátul órákig fizetésért, Jenny-re várva.

Hé, Joe, itt van.

Mire vár?

Mondd meg neki, hogy a vörös szőnyeg a tisztítóban van.

- Carl elvigyen valahova? - Nem, csak a sarokig megyek.

A szokásos időben, Carl.

Csinosan néz ki.

- Nos? - Nos micsoda?

Nos, mennyire passzol?

Jenny, nincs hozzád fogható.

A tökéletes kétoldali szimmetria élő példái.

- A poszterre gondoltam. - Ó, az is jó.

- Mikor látlak, Jenny? - Felhívlak, ha szükségem lesz rád.

- Szia. - Szia.

- Jó reggelt, Miss Stewart. - Jó reggelt.

- Kicsit kezdtünk aggódni. - Miért?

Tessék, tedd ezt a zongorára.

Oké, nálad van most a labda.

Visszamegyek az irodába.

- Joe. - Igen, Jenny?

Jó reggelt, Jenny.

Csináltam néhány változtatást.

Valóban? Miket?

A "Follow Me"-ben...

az első refrént ad-lib akarom befejezni az utolsó két ütem késleltetésével.

A második refrénben az utolsó négy ütemet lágyan és aztán magasan befejezni.

Valószínűleg utálni fogod.

Miért, Jen? Az az érzésem, imádni fogom.

Zavarna, ha imádnám, Jen?

Egyáltalán nem.

Hallgasd meg hogyan hangzik.

Reggelt, Charlie. Innen kezdjük, teljes bevez--

Ki ez az alak?

A nevem Tye Graham.

- Hol van Charlie? - Kilépett.

Jól van, tehát másnapos. Mikor jön be?

Kilépett.

Hogy érted, hogy kilépett? Szerződésünk van.

Még mindig megvan.

Az öltöződben van, a padlón, darabokban.

Mit akar ez a fickó?

500 dolcsit kap napi négy óra munkáért.

Nos, levonva az adókat, a gyomorfekély kúrákat és a pszichiátriai kezeléseket,

a megmaradó fizetése éppencsak 10 dollár alatt volt.

Szerezd őt vissza.

Nézzük mire megyünk.

Bejelöltem minden változtatást. Itt kezdje--

Igen, Miss Stewart, vak vagyok.

Bocsánatot kérek Mr. Denner nevében, el kellett volna mondania.

Kérem, ne hagyja, hogy a vakságom megzavarja.

Ismerem a stílusát. Tudom milyen hangszínei vannak.

Charlie-val átnéztük a változtatásait.

Szeretné most kezdeni?

Igen, persze.

Látja, itt-- Úgy értem....

Úgy érti, az első refrént ad-lib szeretné befejezni...

az utolsó két ütem késleltetésével.

A második refrénben, az utolsó négy ütemet lágyan és végül fent a befejezést.

Így akarja?

Igen.

Így akarom.

Nem lesz problémánk vele.

Jónak tűnik.

Joe, szerintem csak erre volt szükség, nem?

Te vagy az énekes, Jenny. Ha így akarod csinálni.

Remekül hangzik.

Kösz.

Kösz a semmit.

Maga mit gondol?

- Mi a neve? - Graham.

- Tye Graham. - Nos?

Hát, egy kicsit--

unortodoxnak találom.

Hogy érti? Hogy rossz?

Ó, nem, azt soha nem mondanám.

Abban biztos vagyok.

Habár a hangnemváltozás kicsit megtörtnek tűnt.

De azt könnyen kijavíthatjuk.

Hogy kevésbé legyen véletlenszerű.

Azt lehet.

Nos, éppenséggel nekem tetszik unortodoxan, véletlenszerűen és megtörten.

Ami a legjobban érdekel, hogy el fog kelni?

Biztos vagyok, hogy ha valaki el tudja adni, az valószínűleg maga lesz.

Ezt bóknak veszem, azt hiszem.

Jenny.

Vegyük át a tánc koreográfiát. Gene azt mondja Ellis készen áll.

Rendben, hol van?

Éppen átöltözik. Azonnal jön.

Tudja a dolgát?

Az életemet teszem rá, Jenny. Felteszem a lemezt.

A 4/4-es ütemnél kezdve.

Majd én kiderítem, hogy tudja-e.

- Jó reggelt, Miss Stewart. - Sok szerencsét.

Szép volt, Ellis.

Garantálom, hogy legalább két meghajlásra elegendő lesz ezzel a nyitóesten.

Köszönöm, Miss Stewart.

Van cigarettája?

Sajnálom, de én csak pipázni szoktam.

- Charlie Maylor barátja? - Ismerem őt, igen.

Miért nem akar többé velem dolgozni?

Mondja csak.

Nos, legyen.

Dióhéjban...

azt mondta, hogy magával elég nehéz együttdolgozni.

Miért vette át a helyét?

Kíváncsiságból.

Mi iránt?

Nos, mondjuk azt, hogy találkozni akartam magával,

többet akartam megtudni magáról.

Miért?

Valamelyikőnk tudja mit miért csinálunk?

Szerintem tudjuk, Mr. Graham.

- Adj egy cigarettát. - Jenny, talán át kéne vennünk--

Nem gondolod, hogy meg kellett volna kérdezned mielőtt felveszel egy új embert?

Ha eljössz és nem találsz itt senkit,

azért üvöltötted volna le a fejem, hogy miért nem szereztem valakit.

Hát...

Ez így nem fog működni.

Nincs oka miért ne működhetne, Jenny,

ha hagyod működni.

Nem gondolod, hogy jobb ha átfutod a teljes számot?

Nem. Nincs több tánc ebéd előtt.

Nos, még van fél óránk. Mit szólsz a "Two-Faced Woman"-hez?

Rendben.

Gondolja, hogy elég jól tudja a "Two-Faced Woman"-t, hogy végigvegyük?

Az egészet tudom.

Hé, várjon egy percet.

Azt mondta átvették Charlie-val a változtatásokat.

- Úgy volt. - Akkor mi történt az ütemmel?

Egy kissé visszavettem belőle, Miss Stwewart.

- Gyönyörűen énekelte, de-- - Nézze, Mr. Graham.

Csak azért alkalmazzák, hogy segítsen nekem próbálni.

A változtatások véglegesek.

Amikor a darabot bemutatják, 26 hozzáértő zenész lesz abban az árokban.

Szóval ne kísérletezzen az én időmben.

Kicsit gyorsnak tűnt, így a jobb kezem lelasított.

- Saját akarata van. - Akkor üljön rá.

Újra próbálhatjuk? A megfelelő módon?

Azt próbáltam, de meg tudom csinálni, ahogy maga akarja--

Lassan a testtel!

- Most meg a kutyával kell vitatkoznom! - Nyugalom, Duchess.

Nincs hozzászokva az üvöltözéshez.

Ha itt akar maradni, jobb ha hozzászokik.

Jenny.

Gyere ide egy pillanatra.

Jenny, soha nem hazudtam neked és most sem fogok.

Drágám, hibát követsz el.

Nem várhatod el, hogy még többet eltűrjek ebből.

Miért nem hallgatsz rá?

Az ő ötlete jobb, mint a tiéd.

Nos, nekem éppenséggel nem tetszik.

Cseppet sem tetszik.

Ami azt illeti, őt sem kedvelem.

Kérkedik és én utálom a kérkedést.

A saját rivaldafényére pazarolja az időt. Az én időmet nem fogja pazarolni.

Nem tudok vele dolgozni, Joe. Essünk túl rajta.

Rendben.

Rendben, kirúgom.

Jól van, mindenki induljon ebédelni.

Siessetek. És ne jöjjetek vissza túl későn.

- Porterhouse jó lesz? - Igen.

Ilyen energia jól jönne, amikor dolgozunk.

- Viszlát. - Ebédkor találkozunk.

Jól van, mondd ki.

Mondd, hogy aljas húzás volt.

Nem érdekel.

Le kéne szoknod arról, hogy mindent elhajítasz.

- Egy nap egy bumerángot fogsz eldobni. - Hogy dolgozhatnék egy olyan emberrel,

aki azt sem látja mit csinál az ember?

Aki azt sem tudja, hogy nézek ki.

Semmi keresnivalója ebben a szakmában.

Talán nem volt keresnivalója a háborúban.

Joe, elég széles vállam van.

De nem elég széles, hogy az egész világ kisírja magát rajta.

Jól van, Jenny.

Egy nap neked lesz szükséged egy vállra, amin kisírhatod magad.

Csakhogy nem lesz ott.

- Mibe kerülne Charlie-t visszaszerezni? - Nem tudom visszaszerezni.

Add meg neki, bármit is akar.

Nem tudom. Olyasmit akar, amit nincs hatalmamban megadni neki.

- Mi az? - Egy új főszereplőnőt.

Akkor hadd éhezzen csak.

Szia, Jenny.

- Viszlát, Tye. Remélem hallok felőled. - Rendben, úgy lesz.

Mindjárt visszajövök.

Nos, megtettem. Nem tetszett, de megtettem.

Felhívom Charlie-t és megkérem, hogy jöjjön vissza a jó öreg "az előadás érdekében" miatt.

Érzelmes típus. Talán működni fog.

Ajánlj fel 600-at és ingyen kezeléseket a pszichiáterével.

Miss Stewart.

- Igen? - Nem ülne le?

Kirúgatom és meghív, hogy üljek le magához?

Ne aggódjon, nem kell megmagyaráznia.

Üljön le, kérem.

Rendben, legyen.

És most?

- Kicsit összezavart engem. - Nincs semmilyen rejtély velem kapcsolatban.

Úgy hírlik, hogy brutálisan őszinte vagyok.

Az is hírlik, hogy csinos és tehetséges.

Rá tudja venni az embereket, hogy azt csinálják, amit maga akar,

anélkül, hogy először ütne és utána kérdezne.

Ennek a szakmának megvannak a maga szabályai.

Az ember először üt vagy megütik.

Ha valakibe belerúgnak, az nem maga lesz, így van?

Ez a világ legrégebbi és legtalálóbb filozófiája.

És ezért kell törvényeket alkotnunk és egyházakat alapítanunk.

Túl komoly téma ez üres gyomorra.

- Pin-- - Pincér. Étlapot kérünk.

Halott...?

Hallott már a védekező mechanizmusról?

Úgy érti, amilyen a fűző?

Jól van, hagyjuk a komoly beszédet.

Nem, ha rólam van szó, arra benevezek.

Igen, hölgyem.

- Newberg homárt és kávét. - Az én számlámra kérem.

- Igen, uram. - Folytassa.

Nos...

Maga fél.

Én?

- Mitől? - Hát...

a kritikára való gyengeségtől és sérülékenységtől. Mint bárki más.

Maga olyan mint a kölyök, aki sügért ment halászni, de bálnát fogott.

Tudta, ha nem ereszti el a botot, megfullad.

De ha elengedi, a többi gyerek gyávának fogja nevezni.

Szóval ott volt egy bálnával a zsinórja végén.

Második felvonás vége. Mit csinált a harmadik felvonásban?

Egy józan eszű ember jött,

aki szánalmat érzett az emberi gyengeség iránt és elvágta neki a zsinórt.

Maga nem fél semmitől?

Ó, nem, nem, nem. Én nem illeszkedek be a rendszerbe.

Én egy elefántcsonttornyban élek.

- Az elefántcsonttorony magányos tud lenni. - Nem vagyok magányos.

Nem, de az lesz, ha megtartja ezt a kutyát.

Nézzen rá. Még mindig fáj a foga, hogy kiharapjon belőlem egy darabot.

Miért nem szerez magának egy csinos vakvezető lányt?

Sajnálom.

Figyelmeztettem, hogy előbb ütök, de általában nem ennyire öv alá.

- Semmi baj, felejtsük el. - Elnézést.

- Kérhetném a számlát? - Igen, uram.

Nem hinném, hogy a vakvezető lány ötlete annyira működne.

Nem? Miért nem?

Hát, a nőknek mondani kell...

mennyire szereti az ember a haja színét...

és mennyire szereti a szemük színét.

A nőknek szüksége van csodálatra.

Az ételnél és italnál is jobban szükségük van csodálatra.

Fogadok a maga esetében meg kéne izzadni érte.

Nem.

Az ingyen adott csodálat értéktelen.

De a kiérdemelt csodálatnak maradandó értéke van.

- A számlája, uram. - Nagyon köszönöm.

Viszlát, Miss Stewart.

Mi mást mondott rólam Charlie?

Nos...

Azt mondta szenzációs alakja van,

de úgy dobálja azt, mint egy burleszk királynő.

Azt mondta, csodálatos lábai vannak,

de mindig a rossz irányba sétálnak.

És?

Azt mondta, hogy a szája akár egy angyalé,

de a szavak, amik kijönnek rajta, teljesen olyan, mint egy utcalányé.

Amikor legközelebb találkozik Charlie Maylor-ral,

mondja meg neki, hogy vegye a 88 zongorabillentyűjét, feketét és fehéret, egyesével--

Elég, Jenny.

Gondolja, ha elhittem volna egy szavát is,

elmondtam volna magának?

Viszontlátásra.

Sajnálom, Mr. Graham. Nem tudtam, hogy hazajön.

És épp alváson fogott.

Legközelebb nem hagyom, hogy elcsípjen. Elnézést.

Nem mondtam még, hogy soha ne kérjen bocsánatot?

De, Mr. Graham, én úgy--

Majdnem kimondtam, hogy sajnálom. Mit szólna egy italhoz?

Jó, legyen dupla, kérlek.

Rövid próbája volt.

- Kirúgtak. - Kirúgták?

Igen, attól tartok rossz befektetést csináltam.

Két heti fizetés, 100 dollár.

Körutazás Kubába, 200 dollár.

Nos, valaki végre jól kiélvezi a pénzét.

Igen, Charlie Maylor.

Lehetek olyan merész, hogy megkérdezzem, hogy megérte-e?

- Nem tudom. - Kár.

Konfuciusznak nincsenek erre a helyzetre bölcs és megnyugtató szavai.

Nincsen más kínai filozófus?

Csak a nagyapám.

Mindig azt mondja: "A könnyű dolgok sosem élvezetesek."

- Mérges vagy? - Nem.

Goromba voltam, ugye?

Egy kicsit.

Olyan unalmas parti volt.

Az ilyen emberek csak elpazarolják az életed.

Minek unatkozni?

Igazad van, unalmas volt.

De ez volt az egyetlen parti a városban ma este.

Jól van, azt csináljuk, amit te akarsz.

Menj haza, tegyél ki nálam.

Bekuckózok a tűz előtt egy jó könyvvel...

vagy egy rossz kislánnyal.

Igen, asszonyom?

Elnézést, Mr. Graham lakását kerestem.

Igen, asszonyom. Fáradjon be.

- Itt lakik? - Igen, asszonyom.

Mr. Graham vár Önre, asszonyom?

Nem, de fogadni fog.

Kérem foglaljon helyet, asszonyom.

Mr. Graham nem szereti, ha félbeszakítják. Kérem várjon, asszonyom.

Mondja meg neki, hogy látni akarom. Jenny Stewart.

Kérem foglaljon helyet, asszonyom.

Duchess, rossz számba kapcsolódsz be.

A következő a "Kvintett Concerto és Morgás."

Vendéged van, Tye.

Azt hiszem Jenny Stewart az.

Hallgass, Duchess.

Miért nem töltötök magatoknak egy italt, fiúk?

Én kívánok egy kisebbet. Te is kérsz, Jean?

- Mr. Graham. - Miss Stewart, milyen kellemes meglepetés.

- Nem csatlakozik? - Nem, köszönöm.

Arra semmiképp sem számítottam, hogy az elefántcsonttornya így ugrándozik.

Valami újat próbálunk kitalálni a "Blue Moon"-ba. Jöjjön és hallgassa meg.

Épp úton vagyok egy partira és késésben vagyok.

Nem jöttem volna ide,

ha Joe nem említi, hogy nem jönne vissza dolgozni.

Még akkor sem ha én kérem meg személyesen.

Maga sosem mond le egy kihívásról, ugye?

Mi fogadásnak hívtuk.

Nos, mennyiben fogadtak? Joe a barátom--

Ne aggódjon, nem fog belerokkanni.

Holnap reggel 9-kor kezdjük a próbát.

Jó éjt.

Jó éjszakát, Jenny.

Tudom, hogy nem hallgatóztál, Martha.

De, hallgatóztam.

Akkor tudod, hogy én lettem az ellentmondás Jenny Stewart életében.

Még ha csak egy üzleti ellentmondás, egy fogadás.

Tye, én ezt nem értem.

Azt mondod, hogy akarod őt, de nem árulod el miért.

Azért mert lehetetlen megkapni őt?

Le akarod igázni és hódítónak akarod érezni magad?

Nem, szó sincs erről.

Akkor mi? Nincs szeretet ebben a nőben.

Ki tudja?

Ha tudnám, hogy jót tesz neked, én is veszekednék veled.

Megsértenélek, megaláználak.

Nem kell ilyesmiket csinálnod, Martha.

Úgy kedvellek, ahogy vagy.

De nem eléggé.

Mi baj van velem?

Én--

Azt hiszem benned minden megvan, amit bármelyik épeszű férfi valaha kívánna.

Intelligens, érzékeny és hűséges vagy.

De én nem láthatlak téged.

Nem tudom, hogy nézel ki.

- De Jenny Stewart-ot látod. - Igen, őt tudom, hogy néz ki.

Biztos vagyok benne, hogy csinos vagy, de....

De olyan lenne, mintha egy árnyék köré fonnám a karjaimat.

Elmondtam, hogy nézek ki.

A fiúk körülírtak a legapróbb részletig.

És minden egyes részlet gyönyörűnek hangzik.

De még mindig nem elég jó.

Sosem látnálak igazán.

Ó, Tye.

Tye, miért nem ismertelek korábban? Miért?

Miért játsza ezt?

Nem tudtam, hogy már itt van, Miss Stewart.

Játssza el még egyszer.

"Tenderly."

Ezt énekeltem az első darabomban.

- Tudta? - Rémlett.

Azt hittem mindenki megfeledkezett róla.

Nem mindenki.

Miss Stewart, kérdezhetek valamit?

Hogyne.

Joe megfizetett?

Én mindig kiegyenlítem a számlát.

Fejezze be a zenét.

- Menjünk a próbára. - Biztos benne, hogy volt fogadás?

ZENEKARI PRÓBA 16:30

Nagyszerű volt, fiúk. Hopsz.

Itt a vacsora szünet ideje.

19:15-re érjetek vissza játékra készen. Pontban 19:15-re.

Tye, a zongora gyönyörűen szólt.

Milyen volt?

A konszenzusos vélemény az volt, hogy nagyszerűen csinálja.

Konszenzusos vélemény?

Abba maga is beletartozik?

A meghatározás szerint.

Hát, igen, persze.

A meghatározás szerint.

Milyen ostoba voltam, hogy megkérdeztem.

Tetszett.

Később találkozunk.

Martha.

Joe.

Igen?

Próba alatt ne engedjünk be látogatókat.

- Miss Stewart? - Igen?

Elmegyek. A vacsorája a jégszekrényben van.

Csak fel kell melegítenie.

Köszönöm, Anne.

Gyönyörű napunk van.

Semelyik vasárnap sem gyönyörű.

Érezd jól magad.

Rendben. Viszlát.

Anne?

Amikor ezt hallja...

az idő pontosan 11:28 és 45 másodperc.

Maradjon velünk a 11:30 órás

hírek közvetítéséig, amit a hat órás követ--

9:15.

A-B-C-D-E-F-G-H-I-J-K-L-M-N-O-P.

A tárcsázott szám helytelen.

Kérem bizonyosodjon meg róla, hogy a helyes számot tárcsázza.

Ez egy hangfelvétel.

A tárcsázott szám helytelen.

Halló, anyu?

Így azt mondtam: "Nos, ez nagyon hízelgő, Pirkheimer professzor,

de ugyan már, 10 dollár egy óráért, heti kétszer.

Nincsen annyi pénzünk.

Szegény emberek vagyunk."

Erre azt kérdi: "Mi van Miss Stewart-tal?

Nem segíti ki magukat?"

És én azt válaszoltam: "Szóba se jöhet. Nem engedném meg.

Rendben, tudom mire gondol.

A lányom, Jenny, nagyon sikeres.

Egy vagyonos nő, ha úgy tetszik."

Új nyaklánc, drágám?

"Ez nem ok arra, hogy fizesse a húga taníttatását...

és vegyen egy új autót a bátyjának, Marty-nak.

Csak azért, mert egy új autóval jobb területet kapna...

az értékesítő karrierjéhez,

az még nem ok arra, hogy kiadja a nehezen megkeresett pénzét."

Ugyan, anya, nem Marty autójáról beszélünk. Az én zongora óráimról van szó.

A professzor azt mondta, hogy Celia a Carnegie Hall-ban játszhatna.

- Hogy ilyen tehetséggel-- - Jól van, anya, meggyőztél.

Kifizetem az óráit.

Küldd át a számlákat, majd elintézem.

Celia, játssz valami lágyat.

Bocsássatok meg, telefonálnom kell egyet.

Hagyd abba. Utálom ezt a darabot.

Monty? Jenny.

Figyelj, úgy döntöttem összedobok egy partit ma estére.

Hívd össze a bandát, jó?

Cliff Willard-ot, Ted-et, talán Jerry-t. Tudod kiket szeretek.

Hogy érted, hogy későn szólok?

Csak azt ne mondd, hogy mindenki elfoglalt vasárnap este.

Tudom.

Nekem is van családom.

És figyelj.

Szerintem jó lenne, ha valaki játszana zenét, nem?

Néhány fiú a bandából.

És miért nem hívod el azt az új embert?

Tye....

Mi is a neve, Tye Graham?

Igen.

Jól van. 6 körül találkozunk.

Chuck.

Köszi.

Jó a hangja, mi?

Ami azt illeti, túl jó ahhoz, hogy újra meghívjuk ide.

Amíg a többiek szeretik, mit érdekel engem?

Igazi meséskönyv vagy.

A végzet szolgálóleánya vagy.

Veszel egy darabka életet, olyan alakúra formálod, amilyenre akarod...

és aztán lenyomod a gyengébbek torkán.

Sőt mi több, jegyet vesznek rá, hogy végignézzék.

Túl sokat iszol.

Ez a látcsövem.

Furcsamód mindent élesebben látok vele.

Tudod mit látok?

A jövőt: téged nélkülem.

- Mondtam én, hogy másképp lesz? - Nem, nem, nem mondtad.

Soha nem volt esélyem nálad, ugye?

Jenny, nincs hozzád fogható a Földön.

A hatékonyság desztillált esszenciája vagy.

A lábaid megmozdulnak és millió arc tekint fel.

Kijön egy szó a torkodon és még egy vak ember is észrevesz.

Miért nem váltasz vízre?

Monty. Elnézést.

Mondtam, hogy hívd el Tye Graham-et. Miért nincs itt?

Nem tudott eljönni.

Ahogy mondani szokták: ha el akarsz intézni valamit, intézd el magad.

- Nincs értelme, Jen. Nincs otthon. - Hol van?

Vacsorázni ment Joe-val.

Miért nincs Joe itt?

Szórakoztatja Tye Graham-et.

Nagyon vicces.

Halálra röhögöm magam.

Adj egy cigarettát két vicc között.

Tüzet?

Mi a baj, Jen? Te kérted ezt a partit.

Tudod, figyeltelek. Hallani a vulkán fortyogását.

Mi van veled és ezzel a Tye Graham-mel?

Nézd, Monty.

10 százalékot kapsz a nyereségemből,

de a problémáim 100 százalékban az enyéim.

Most menj vissza és mondd meg nekik, hogy menjenek el. Mindenki és gyorsan.

JELMEZES FŐPRÓBA PONTBAN 20 ÓRAKOR

Rendben, mindenki a színpadra a fináléra.

Jól van, gyerünk.

A színpadra a fináléra, Miss Stewart.

Jól van, jól van. Ott leszek.

Csodálatos.

Régóta vártam már erre.

Nem hinném, hogy problémánk lesz ezzel.

Egyszerűen tökéletes.

Jöjjön mindenki, meghívok mindenkit egy italra.

Indulás.

Csendet kérek, amíg elmondom az útbaigazítást.

Ne feledjétek, holnap reggel 10-kor a Penn Station-nél.

Jó éjszakát. Csodálatos előadás volt.

Köszönöm.

- Jó éjt. - Szia.

- Lefoglaltad a helyemet? - Jobbat. Egy magánfülkét szereztem.

Helyes. Milyen helyet szereztél Tye Graham-nek?

Ő nem jön Philadelphiába.

- Chuck? - Igen.

Tedd ezt az öltözőmbe.

Rendben.

Szóval azt mondom neki: "Nos, ez mind rendben van, Mrs. Kurtz.

Imádom a lakást. Tudom, hogy jó üzlet.

Csak 30 dollárral több, mint amennyit most fizetünk.

De kik vagyunk mi, hogy az East 50-ben lakjunk?

Mi szegény emberek vagyunk.

A régi lakás jó nekünk."

Azt válaszolja: "Végülis maga Jenny Stewart édesanyja."

Vedd le azt a kabátot!

Ó, Jenny, olyan gyönyörű kabát.

Te alig hordod.

- Anyu, elvinnéd őt innen? - Jól van, nem kerülünk az utadba.

Vedd le azt a kabátot, Celia.

Hívj minket és meséld el hogy mennek a dolgok.

- Úgy lesz, anya. És ne aggódj. - Rendben, sok szerencsét, Jenny.

Köszönöm.

Celia?

Jól áll rajtad.

Ó, Jenny, még az ágyban sem veszem le.

Szia.

Anne?

Tedd ezeket a bőröndbe. Ne. Inkább a cipőket tedd bele.

Hagyjad.

Hívd fel nekem Tye Graham-et.

Mondd meg neki, hogy-- Mindegy, majd én beszélek vele.

Csak hívd fel.

Miss Stewart Mr. Graham-et kéri.

Értem.

A hölgy azt mondja, nem tudja, hogy tud-e most beszélni.

Később fel tudja hívni?

Hogy érted, hogy a "hölgy"?

Jenny Stewart beszél és most akarok beszélni vele.

Nem siette el, hogy ideérjen.

A kanapé egyenesen előre a bal oldalán lesz.

Köszönöm.

Meglep, hogy magánál látom a kutyáját.

Azt hittem megfogadta a tanácsomat a vakvezető lánnyal kapcsolatban.

Miből gondolta?

Nyilvánvalóan nem Duchess vette fel a telefont.

Valóban?

Tudja, a legfelháborítóbb módon tud...

egy kérdést egy másikkal megválaszolni.

Tényleg?

Az a lány volt, aki a színházba jött magáért?

Ő a kvintettünk tagja.

Nem túl tehetséges, de nem is problémás.

Csinos.

Többen mondják. A szerkesztőmön keresztül ismertem meg.

Milyen kvintett és milyen szerkesztő?

A háború előtt színdarab és zene ismertetőket írtam.

A kvintett a barátaim egy csoportjából áll.

Azért játszunk együtt, mert szeretünk összejönni.

Hol találkozott velük?

Miért?

Miért akarja tudni?

Kíváncsiságból.

Ahogy egyszer rólam mondta, többet akarok megtudni magáról.

Nos, így érthető.

A legtöbbjüket évek óta ismertem a háború előttről, amikor még láttam őket.

Ismerem a jellemüket, ismerem az arcukat.

Tudom hogy festenek, amikor rosszallóan néznek vagy amikor mosolyognak.

Ezekkel az emberekkel el tudom ereszteni magam.

Látom őket.

Boldog vagyok velük, mert látom őket.

Megértem.

Csak emiatt akart látni?

Nem.

Miért nem jön Philadelphiába velünk?

Elvégeztem a munkám.

Én...

Bárcsak elmondhatnám, hogy minden percét élveztem, de nem tudom.

Magával szinte lehetetlen együtt dolgozni, de azt hiszem tudom miért.

Magát elsősorban nem a pénz hajtja,

vagy hogy a neve kivilágítva legyen, de még nem is önmagáért ilyen.

A közönségért csinálja, igaz?

Úgy hangzik, mintha sajnálatot érezne irántam.

Így is van.

Miért piszkálódik állandóan?

Áskálódik, kritzálja az embereket.

Mi van magával?

Ez elégíti ki a vágyait vagy mi?

Megmondom miért kéne Philadelphiába jönnie.

Lehet, hogy módosítunk pár mozdulatot a próbák során.

Korábban is volt ilyen.

Lehet, hogy sok mindent újratervezünk.

Szükségem lehet a véleményére.

Az én véleményemnek valóban van jelentősége, Jenny?

Természetesen. Tudja a munkáját, őszinte.

Gyűlöl engem, de őszinte.

Sajnálom. Nem mehetek a társulattal.

Más terveim vannak. És nem utálom, Jenny.

Akkor jól megjátsza.

Végig a próbák alatt...

azt éreztette velem, mintha maga lenne fent a színpadon,

én pedig lent az árokból nézek fel magára.

Nem tudom hogyan csinálta, de ilyen nagynak éreztetett.

Jól van, Jenny.

Maga csodálatos.

Bámulatos. Maga mindennek a kezdete és a vége.

A "times" (idő) a Times Square-ben és a "broad" (nőcske) a Broadway-ben.

- Így jó lesz? - Nem.

És még valami.

Ma este a jelmezes főpróba után,

elsétált köszönés és jókívánság nélkül, némán.

Mit akar, mit mondjak? Hogy tetszett?

Ez nincs így.

Hogy hiányozni fog? Nem fog.

Hogy nem tudok maga nélkül élni? Pedig higgyen nekem, tudok!

- Ne üvöltözzön velem. - Miért ne?

Karriert csinált más emberekkel való üvöltözéssel.

Itt az ideje, hogy a visszhangja egy részét meghallja.

Ez a legelcsépeltebb színházi szöveg, amit valaha hallottam.

És ez része a maga darabjának is.

Minden, amit nem maga mond az elcsépelt.

De bármikor, amikor kinyitja a száját,

arra számít, hogy megáll az egész világ.

Már megállítottam párszor, hapsikám.

Akkor miért nem hagyja abba?

Miért nem pihen?

Fejezze be, hogy a világot arra kényszeríti, hogy...

óránként "Hurrá Jenny"-t kiáltson.

Tudja ez hová fogja vezetni?

Hová, professzor?

A napig, amikor egyik producernek sem fog kelleni,

mert nem fogja megérni a fáradtságot.

A napig, amikor már többé nem a nagy Jenny Stewart lesz,

hanem egy olcsó és közönséges kiszuperált alak.

De ott lesz az italos üveg.

De az ital sem fog hazudni magának.

Elég gyorsan padlót fogtam, nem?

És még a süllyedése közben sem lesz önmaga.

Be fogja festeni a csodás sötét haját,--

azt a Cigány Madonna hajat, a szivárvány minden színével.

Bármilyet, csakhogy elfedje az igazi önmagát maga elől.

"Cigány Madonna"?

A Cigány Madonnát Tiziano festette, aki egy olasz festő volt.

Tudom ki volt, nem kell elmondania.

Velencében élt és pestisben halt meg.

Most tűnjön innen, mielőtt átadja a pestist nekem is.

Nem tudtam, hogy jössz, máskülönben jobb minőségű sört veszek.

- A sör az sör. - Többé nem.

Olyat nem csinálnak, mint amikor apád ivott.

Érezni lehetett a komlót.

És a maláta úgy fejbe vágott, mint egy tonna tégla.

- Manapság mindegyik olyan gyengének érződik. - Jó ez.

És a perecek sem valami jók már.

Nézd meg milyen véznák.

Még annyi só sincs rajtuk, hogy egy macska szomjas legyen tőle.

Amúgy sem vagyok éhes. Köszönöm.

- Valami baj van? - Nem, jó az íze.

Nem a sörről beszélek.

Éjfél van.

És te itt vagy és reggel egy korai vonattal kell Philadelphiába menned.

Késő van. Jobb ha elindulok. Biztosan fáradt vagy.

Miattam ne menj el, Jen. Tudod, mindig későig fent vagyok.

Szeretem hallgatni Mr. Nightclub Lemez Partiját.

Jó lemezeket játszik le, de szörnyen mondja be a reklámokat.

- Tudom. - Te is szoktad hallgatni?

Lefoglal.

Gond van az előadással?

Nem.

Az egészségeddel? Tudod, orvosi jellegű?

Nem.

Pénzre van szükséged?

Nem, anyu.

Az van nekem.

- Férfi probléma. - Nem.

Igen.

Felbontom azt a pezsgőt, amit a virrasztásomra tartogatok.

Gyerünk, dobd fel a lábadat és mesélj el mindent.

- Nincs sok említésre méltó. - Mondjad.

- Ő egy férfi, aki-- - Nos, ez előny mindenesetre.

Legalább nem olyan forróvérű szépfiú, akivel mindig az újságba szoktál kerülni.

Vak.

Nos...

Az apád meglehetősen kopasz volt, amikor hozzámentem.

Azt hiszem mindannyiunknak van valamilyen tökéletlensége.

Mindig, amikor együtt vagyunk: Hú!

- Tényleg? - Egymásnak esünk.

Mrs. Osterhoff hentese szerint...

ezt úgy hívják, hogy alap szexuális antagonizmus.

Én ezt hívom--

Cigány Madonna.

Én ezt hívom szerelemnek.

- Mit mondtál? - Cigány Madonnának hívott.

A hajam hét éve nem volt olyan színű.

Cigány Madonna, Cigány Mado--

Anyu, hová mész? Az orvos azt mondta, ne állj a lábadra.

Ha kell valami, mondd és idehozom.

Jól van.

Az emlékkönyvemet akarom. A fiókos szekrényben van.

Éjfél van és ő az emlékkönyvet akarja.

A piros az a felső fiókban.

Ez volt az első emlékkönyvem rólad.

Most már 10 is van.

Minden történetet és képet megőrzök. És amit kihagyok, Mrs. Osterhoff megtalálja.

- Ez az? - Igen, ez az.

Hiszed vagy sem, Jen, mindig büszke voltam a lányomra.

- Az én vagyok? - Persze. Mit gondolsz ki lenne az?

Én mondom, Jen, kezdek megöregedni.

Régen szóról szóra fel tudtam volna mondani.

- Á, itt is van. - "'Gotham Today.' Írta Tye Graham."

Ő az, anyu.

Nem mondod?

"A második felvonás egyik produkciójában egy aranybarna hajú lány szerepelt.

Elénekelt és táncolt egy dalt, a 'Tenderly'-t.

Úgy tűnt egymaga betelítette a színpadot.

Egy csapat tánctermi táncosnő mellett, ő egy--"

Cigány Madonna volt.

Látod?

"A neve Jenny Stewart...

és mellette az előadás többi részére nehéz visszaemlékezni.

Folyamatosan kerestem őt, de a fináléig nem jelent meg újra.

Kétlem, hogy bármelyik férfi a közönségből a főszereplőket nézte volna.

Azt tudom, hogy én nem.

Holnap bevonulok...

és nem is vihetnék kellemesebb emléket magammal,

mint Jenny Stewart rövid, de ragyogó tündöklését."

Innen jött a "Cigány Madonna".

Ha Jenny Stewart-ról van szó,

aki ilyet írt, az nem lehetett vak.

Vajon mit láthatott bennem? Akkor még nem voltam jó.

Talán elfelejtetted milyen jó voltál.

Tedd fel a régi lemezedet, a "Tenderly"-t.

Gyerünk.

Azt amelyiket nekem adtál... Nos, az egyik korábbi születésnapomra.

Ne figyelj a karcolásokra.

Kissé elnyűttnek hangozhat, de meglátod mire gondolok.

Egyébként, Jenny,

az apád nemcsak meglehetősen kopasz volt, amikor hozzámentem.

Olyan kopasz volt, mint egy billiárd golyó.

Nincs értelme ennek a zenének, Martha.

De olyan, mint Jenny.

Kirívó és nyers.

Ő ilyen.

Én így látom őt.

Hová tettem a pipámat?

Hol van Martha?

Pár perce ment el.

Hogy intézte ezt el?

Könnyű volt.

Szereti magát.

Maga hogy intézte el, hogy Charlie Maylort feltette egy Kubába tartó gépre?

Könnyű volt. Gyűlöli magát.

Honnan tudott Charlie-ról és rólam?

Megéreztem.

És Havannába telefonáltam.

Nézze, Jenny, megmondtam, nem megyek Philadelphiába magával. Ez végleges.

Jönnie kéne.

Már csak azért, hogy halljam, hogy elénekli a Cigány Madonnát.

Elolvastam a kritikáját, amit régebben írt.

Kicsit érzelgős volt,

de nincs olyan férfi, aki tud szerelmes levelet írni érzelgősség nélkül.

Az tisztán szakmai vélemény volt.

Se több, se kevesebb.

Miért nem fejezi be a bújkálást?

Amögé a billentyűzet mögé bújik.

- Fejezze be. - A kutyája mögé bújik.

Amögé az önelégült tekintete mögé bújik.

Jenny, tűnjön innen el.

Miért nem volt azonnal őszinte és mondta el, mit érez irántam?

Mitől félt? Hogy nemet mondok?

Félt, hogy kinevetem, mert vak?

Jenny, takarodjon innen!

Az rendben van, ha önmagát nevezi vaknak,

de azt már nem szereti, ha más teszi ezt, ugye?

Végre sikerült.

Hosszú időbe telt, de végre feltörtem a páncélját.

Maga aztán szétverte a házat.

Alapos munkát végeztem?

Igen.

Segítsek felállni?

Nem, köszönöm.

Akkor mit szólna, ha maga segítene nekem felállni?

Ez az első alkalom, hogy Jenny Stewart szépen kért valamit.

Ez az első alkalom, hogy Jenny-nek szüksége van valamire.

Szükségem van magára, Tye.

Tudom.

Magának is szüksége van rám.

Ezt is tudom.

Jobb ha elkezdek leckéket venni.

Miféléket?

Hogyan legyek vakvezető.

Mi van Duchess-szel?

Tud főzni?

Nem.

Tud énekelni?

Nem valami jól.

Higgyen nekem, Duchess-nek megvannak a korlátai.