Original subtitles

T R A I A N U S O S Z L O P A

Rendezte:

Az Úr 106. évében. Sarmizegetusa

Decebal, tárgyalásra hívnak.

A császár nemsokára itt lesz.

Vigyétek magatokkal.

Ez Decebal akarata.

Viszem.

Induljatok!

Még nincs minden elveszve.

Haljanak meg fiaink a szent törvények miatt.

Számomra csak egy szent dolog létezik.

Egy dák soha nem térdel le senki más előtt!

Még Isten előtt sem?

Nem!

A fővárost már elfoglalták, királyom.

De ... te, én, ti!

Még mindig élünk!

Amíg egy dák is él, nem állunk meg!

Ez a föld az őseinkké!

Ők kiharcolták maguknak a szabadságot!

Nem adjuk fel a harcot,

még ha az erődünk össze is omlik,

harcolunk a romokon!

Mindannyian megvetjük lábunkat ezen a földön,

és a végsőkig kitartunk!

Mert egyedülálló szent törvényeink vannak!

Nincs másik és nem is lesz soha!

Képesnek kell lennünk meghalni érte, ha szükséges!

És most, induljunk. Lóra!

Lóra!

Luper megérkezett?

Még nem.

Télen újból támadni fognak a rómaiak.

Az ősz után,

minden dáknak 10 dukátot kell Traianusnak fizetnie.

Mindezt a rómaiak állítják?

Ez a föld égni fog a talpuk alatt!

A mi földünk!

Elpusztítjuk őket!

Átkozni fogják azt az időt, amikor ide jöttek.

A végén a békéért fognak könyörögni.

De ez még mind nagyon távoli.

Nagyon távoli!

Soha nem fogják megérteni, hogy bocsánatot kell kérniük mindezért. Ez jár nekünk!

Róma büszkesége érték nélküli lett.

És a tied, milyen?

És Decebal?

Bastus tudja, hol van Decebal.

Emiatt, a harc még nem érhet véget.

Tiberius,

hozasd ide Bastust!

Növelni kell az új hadseregünk létszámát.

Küldök embereket neked a törzsekből.

Rómának arrafelé is vannak kibékíthetetlen ellenségei.

Aranyra van szükségünk!

Bastus ismeri a kincstárat Sarmizegetusa-ban!

Elég arany van ott.

Hányszor mondtam már neked, hogy öld meg Bastus-t?

Nem tudom megtenni.

Nem tudok megölni egy olyan embert, akit ismerek.

Nem nehéz ölni.

Bastus már Róma árnyékában él.

Róma szelleme áthatja a látását, a hallását. Még a bőrét is.

Romlott szellem.

Mint látható, Róma még mindig nagyon erős, Gerula.

Készen állók a békére és a békés tárgyalásokra.

A feltételeink amellett, hogy tisztességben elmennek, biztosítják

az egyenlőséget, a függetlenséget és a méltóságunkat.

Kész vagyok tisztelni őket, ha ők is minket.

Gyere közelebb Bastus.

Ülj le.

Mit akarsz tőlem?

Magamtól jöttem hozzád.

Senki sem kényszerített.

Szilárd meggyőződéssel jöttem, hogy mindig békesség lesz közöttünk.

Hazudtál.

Nem hagyhatod jóvá a Decebal elleni tervet.

Megmutattam neked a dákok kincstárához vezető utat.

Tudni akartad, hol megy az ivóvíz csöve, megmutattam.

Tudod, hol van a dákok hadserege, és még sok mást.

Most meg, mit akarsz tudni?

Hogy hol van Decebal?

Ülj le.

Ide mellém.

Bastus,

nem az emberek döntenek a sorsokról, az Istenek.

Tiberius,

biztosan kell tudnom, hogy Decebal halott.

Hozd ide,

élve,

vagy holtan!

Menjünk, Bastus.

Igyekeznünk kell.

Tudod, hogy Bastus együttműködik velük?

Majd foglalkozom vele.

Úgy becsben tartják, mint mostanáig senki mást.

Ugyanazt fogja kapni, mint mi.

Mert hozzájárult ahhoz,

hogy a rómaiak meghódíthassák Dáciát.

Mit tegyünk!

Bizonyára meghalt.

Nem maradhatunk tovább. A császár vár minket.

Decebal karja és a feje.

Decebal karja és a feje!

Decebal feje!

Hallgass meg Traianus.

Ezeken a területeken soha nem lesz béke.

Még ha meg is ölünk,

mindenkit, akinek fegyver van a birtokában...

Egyébként idővel,

akik itt maradnak, büszkén fogják elviselni a vereségüket.

Decebal meghalt.

Ki biztosít minket arról, hogy az elhunyt helyét

senki nem foglalja el az élők közül?

Mit gondolsz Lusius Quietus?

A dákok könnyen el tudnak menekülni.

Apalador,

magyarázza el a tervét a császárnak!

Egy város a nevével: "Ulpius Traianus"

Hogy fog kinézni ez a leszegényedett emberek szemében?

Nincs más téma, amiről beszélgethetnénk?

Mi vihette rá a dákokat, hogy a békéhez folyamodjanak a föld eme részén

és a birodalmunkban?

Szükségük van a békére.

És én kiderítem, miért.

Nem lesz könnyű.

Igen, nem lesz könnyű.

Látva ezeket a bátor tiszteket, katonákat és tanult embereket,

addig amíg visszatérek, mint az anyaföld képviselőit,

bátran itt merem hagyni őket.

Még sok dolgunk van,

amit el kell végeznünk.

- Szép trófea. - Aha.

Szerencsés vagy.

Visszamész Rómába, láthatod a császárt.

És, én?

Te is láthatod.

Megígérem, hogy magammal viszlek.

Esküszöl?

Esküszöm.

Тiberius,

a császár vár.

A tisztjeim jelenlétében,

kijelentettem, hogy visszatérhet Rómába.

Nem változtatom meg a kijelentésemet,

kivéve, ha saját akaratából nem akar itt maradni.

Hallgasson ide, Tiberius.

A győzelmünkből könnyen lehet keserű vereség is,

hogyha nem erősítjük meg a helyzetünket itt, örökre.

Decebal-t legyőztük,

de a dákokat nem.

Próbáljunk meg barátként bánni velük.

Vagy szövetségesként.

Ezt, nézze meg.

Ez itt Dácia

és itt a barbárok földjének határvonala.

Igen.

Nem tudjuk, mire készülnek.

Tehát,

bármely pillanatban kitörhet a vihar, ami Rómáig is elérhet.

És betörhetnek abba az országba, amit építettünk.

Ezért indokolt északra megbízható tiszteket küldeni erősítésként.

Nos, mit gondol?

Katona vagyok, engedelmeskedem.

Szeretett barátom, Tiberius,

én nem parancsolok neked,

csak megosztom veled a problémáimat.

Köszönöm neked.

Ez a birodalom egyik legimpozánsabb emlékműve lesz.

Közösen harcoltuk végig ezt a hosszú utat.

Tettük, amit tennünk kellett, de, hogy ne csak az emlékeinkben éljen,

építenünk kell valamit, ami túléli a századokat, túléli, mint egy szikla.

Fogunk még találkozni?

Ne izgulj, Savinus.

- Minden út Rómába vezet. - Igen, igen.

Vidáman cipeljük a kincseket.

A vízbe! Gyerünk!

Hogy hívják ezt a gyönyörű falut?

Mindent felégetni.

- Én vagyok a falu legidősebb embere. - De úgy látom nincsenek felkészülve.

Elismertük Róma uralmát?

Gondoskodjon a népéről és a fiúról is.

Igen.

Miért támadott rám?

Feszítsék keresztre.

Római,

hagyd, hogy a saját törvényeink szerint ítélkezzünk felette!

Legyen.

Menjetek! Majd a vének ítélkeznek.

Тe vagy a legnagyobb főnök közülük?

Jöjj, nézd meg az ítéletünket!

Senkit sem kötözünk meg, amíg nincs ítélet.

Engedélyezi a vének tanácsa, hogy elkezdjük a tárgyalást?

Engedélyezzük.

Miért dobtad feléjük a dárdát?

Nem gondolod, hogy a bűnösséged mindannyiunkra bajt hozott,

megszegve eskünket, amit adtunk?

Ismered az utasításaimat?

Igen.

- Akarsz mondani még valamit? - Utálom őket.

És én talán szeretem őket?

Elnézést, hogy mindannyiuk előtt felemeltem a hangom.

Nincs jogunk megszegni a törvényt, még ha utáljuk is őket.

Hogy ítélkeztek, életben marad?

Nem.

Nem.

Nem.

Nem.

Ez nem is lehetett másként.

Így ítéltek.

Amikor én vagyok itt a rangidős, az utolsó szó az enyém.

A vének döntöttek.

A te döntésedet várják.

Engedjétek szabadon.

Megbocsátok neki.

Gyere velem.

Szolgáld ki a rómait.

Hadd tudja meg, hogy semlegesek vagyunk.

Miért alázza meg?

Többet szeretnél megtudni a szokásainkról?

Ha egyszer legyőzöd őt, hosszú ideig fog felszolgálni mézes kenyeret neked.

És én nem alázom többé.

Kóstold meg.

Nem, köszönöm, én nem iszom.

Hogy hívnak?

Félkarú.

Nem akarja megkérdezni, hogy hová megyünk és miért?

Nem.

Hogy vesztette el a karját?

Tarpen-ben.

Ismerem. Voltam ott.

Szerencséd volt.

Északra megyünk.

Helyet keresek egy vár felépítéséhez.

Szükségünk van egy vezetőre.

Elkísér minket?

Ezen a ponton elbúcsúzom. Nem mehetek tovább.

Nem ismerem az utat.

Vidd magaddal a lovat, nekünk van elég.

Nem ... Gyalog megyek vissza.

- Nagyon hálás vagyok. - Miért?

Az a bolond, aki megtámadott, az az egyetlen egy fiam volt.

Volt egy másik fiam, de meghalt a háborúban.

Miért nem szólt rögtön?

Miért?

Indulás!

Hé, idevalósi vagy?

Ide valósi vagyok!

Hallgass ide, van település a közelben?

Nincs.

Mit csinál ezen a kihalt részen?

Vándorlok, keresem a csordámat.

Elvesztek a juhaim.

Mit keres itt?

Ismeri ezt a környéket?

Igen.

Jöjjön, mutassa meg az utat.

Semmi baj nem lesz, ne féljen.

Ismerem azt a helyet, amire szüksége van.

Decebal is akart északon várat építeni.

De most ti akartok.

Igen...

Lassan és nehezen lehet haladni mindennel.

Decebal-nak szándékában állt megerősíteni az északi határt.

Mivel itt is várható támadás.

Személyesen ismerte Decebal-t?

Ahogy te.

Találkoztak a harcok során?

Persze, nem találkozhattak akkor.

Most érkezett, akkor nem volt itt.

Mondták neki, de már elkéstem.

Már csak holtan láttam.

És, mit csinált azután?

Mi tettem?

Akármit is, az rossz volt.

Ez egy megfelelő terület.

Víz is van.

A várba biztosan kell víz.

Ez az egyetlen rendelkezésre álló átjáró.

Ha itt sikerül elrejteni száz embert,

képesek lesznek ellenállni több ezernek, tízezernek.

Decebal-nak,

ez lett volna a szándéka.

Lássuk mire képesek most a rómaiak.

Idevezettelek titeket. Most már megyek.

Hová mégy, öreg? Maradjon! Maradjon itt velünk.

A tél hamar megérkezik.

Vagy talán reméli, hogy megtalálja az elveszett juhait?

Bármi megtörténhet.

Itt lesz a vár felépítve.

- Tábort felállítani! - Kirakodni!

Csak megérkeztünk.

- Ki halt meg? - Sandurus.

Miért szomorkodtok?

Vigadjatok!

Nem ismeritek a törvényeinket?

Miért mutatok rossz példát Sandurus gyermekeinek?

Nem ismertek meg?

Gerula.

Hol van, aki ártatlanul kegyvesztett lett?

Itt van.

Mint mindig, velem.

Á, gyere csak előre

Nézz rá egy pillantást.

Elhoztam a fiadat, Bastus-t.

Gyerünk, Bastus?

Úgy hoztalak, mint egy testvért.

Cipeltelek, etettelek, itattalak, közben én magam éheztem.

Most mond el nekik magad is.

Mondj el mindent anyádnak, aki megszült, szoptatott és aggódott miattad.

Mondj el mindent, hogy mi történt Sarmegezetusa-ban.

Gyerünk, Bastus.

Hallgatunk, Bastus.

Aljasságot követtem el ...

Gyerünk, Bastus!

Nekem ...

A rómaiak megtanították, hogyan zárjam el a várba vezető víz útját.

Megmutattam nekik, hogy Decebal hová rejtette a dákok aranyát.

Oda vezettem őket.

Decebal rejtekhelyét is megmutattam nekik.

Láttam, ahogy öngyilkos lett.

És láttam, ahogy levágják a fejét és a karját.

Ne szépítsd! Azt mond, amit az úton mondtál nekem!

Az út során, amikor találkoztunk...

Ne siránkozz!

Engedelmeskedtem, mint kutya a gazdájának

és elzártam a folyó útját.

Amikor a testvéreink szomjan haltak a várban, mosolyogva nézték őket.

Hagyjátok életben, emberek!

Ide hoztam.

Enni, inni adtam neki.

Könyörüljetek rajta. Élnie kell.

Nem hagyom, hogy meghaljon, amíg a rómaiakat nem kergettük ki Dáciából.

Vissza kell foglalnunk a fővárost.

Decebal meghalt.

Azonban mi élünk.

Én, te, mindannyian!

Meghaltunk?

És ő? Meghalt?

Életben vagyunk, valóban.

És ezt a rómaiaknak is érezniük kell.

Ott mindenben igaza volt.

Várj.

Meg kell találni a híd egyensúlyát.

Estére összehangoljuk.

Gyerünk, álljunk neki!

Fejezzék be a munkát.

Munkát befejezni!

Mi történt?

Várj!

Ó, Zalmoxis,

a te békeszerető lelked,

irgalmazz nekünk.

Hozd vissza a férfiakat. És küldj nekünk gyerekáldást.

Legyen öröm az otthonainkban, öröm az elhagyatott otthonainkban.

Várj!

Eressz el.

Eressz el.

Várni foglak itt, minden nap.

A fenyvesben!

Gyertek!

Mára elég volt!

Ne hagyd magára népünket, hozz ránk hosszú évekig tartó boldogságot, Zalmoxis.

Adj nekünk erőt, keménységet bátorságot és erőt.

Üljön le, uram.

Üljön le hölgyem.

Ülj le mellém, hűséges Gerula.

Köszönjük, hogy visszaadtad becsületünket.

Üljön le mindenki!

Engedelmével megöltem egy medvét, ez az ő szíve.

Egye meg, nagy és erős lesz tőle.

És mivel ölte meg a medvét, Gerula nagybátyám?

Késsel.

Most uramnak hívsz, amikor meg eltörtem az íjat, megátkoztál.

Mi van veled?

Á, értem...

Decebal unokája vagyok.

Akkor mersz úgy beszélni velem, amikor senki sem látja.

Mi foglalkoztat?

Semmi, Gerula. Ne aggódj.

Barátom, jó az a bőr, amit adtam neked?

Jó... nagyon jó. Senki más nem segít rajtam.

Sok ilyen van nekem.

Végül is, még mindig harcos vagyok.

Sok problémánk van még, és egyik sem könnyű.

Aranyra van szükségünk, amely után nem vágyakozni kell, hanem megszerezni.

Sok aranyra és sok erőre van szükségünk, hogy legyőzhessük őket.

Prestosta, mire vársz!?

Hozd ide Bastust!

Csendet! Csend legyen!

Mesélj, Bastus!

A rómaiak mindennel végeztek.

Elmentem hozzájuk és eladtam magam.

Miért.

Miért?

Számít az, hogy mit gondolnak a patkányok.

Tovább!

Amikor a rómaiak eljutottak Sarmizegetusa-hoz ...

Nem úgy volt, hogy akkor visszajöttél hozzánk?

Igen, visszajöttem.

Visszajöttem, gyilkos gondolatokat rejtegetve.

Megmutattam a rómaiaknak a várakhoz vezető utakat.

Megmutattam Traiannak,

hol van elrejtve az aranyunk.

Megmutattam a Sargetia folyón az átkelőt.

És láttam, amikor levágták a fejét

és a kezét...

Decebal-nak.

Kövezzétek, kövezzétek, gyerünk!

Prestosta, itt van neki, ez a szép kövér.

Tudod, Sabin, óvatosnak kell lennünk.

Mire kellene vigyáznom? Mire?

Ereszd, ereszd!

Ereszd.

Ereszd.

Leért!

Ne haragudj ... én voltam a hibás.

Megint egy ... mind itt pusztulunk! Gyerünk!

Gyerünk!

Mért jöttetek? Végeztetek a munkával?

Rajta csodálkozz!

Nappal a farkasok széttépték, Marcust. Most pedig, ő.

Meddig tart ez még?

Mindannyian itt fogunk meghalni!

Hányan fogunk még szenvedni?

És a vége nem látható.

Mit tanácsolsz?

Semmit. Te vagy a parancsnok.

Így van.

A császárt nem kellett volna hagyni Rómában, hogy így határozzon.

Rómába mész, panaszkodni a császárnak?

Sabinus, te vagy a parancsnok, amíg távol vagyok.

Nem teszem ki magunkat ennek.

Segítségért megyek!

Egészségben térjen vissza.

Ha nem, nélkülem építsétek fel.

Mi van... Mért álltok?

Dolgozni!

Szétszaggatom a seggeteket.

Ígérem!

Azt hittem, már el sem jössz.

Mindig megfogadom, hogy nem jövök, mégis mindig eljövök.

Gyere. Gyere.

- Menjünk. - Nem akarok!

Zia, mond el nekem, ki vagy?

Nem

Mond el nekem, honnan jöttél, hol a hazád, hol laksz?

Megesküdtél, hogy soha nem kérdezel ezekről.

Sabin, furcsa neved van.

Holnap eljössz?

Nem tudom.

Akkor ki tudja? Nem számít, mindig várni foglak.

Jöjjön ide, akinek a nyila a kezemben van.

Mért vagytok ilyen rossz harcosok?

Milyen büntetést vártok?

- Sírsz? - Nem.

Helyedre.

- És te? - Nem.

Helyedre.

Támadás, gyerünk!

Egy ilyen lövéstől a lovad is elszégyelli magát.

Én férfi vagyok!

Következő!

Ne kiabálj velük, ha nem találnak. Nem jó az nekik.

Nem ígérem, de megpróbálom.

Zia, Zia, várj!

Állj meg!

Bocsáss meg, Zia. Várj!

Fuss, fuss!

Ne!

Ne!

Ne!

Eressz el!

Eressz el!

Ne érj hozzám!

Ne érj hozzám!

Mi történt?

Tavern, én csak...

Gyerünk, szépségem!

Mit csinálsz?

Megölte Juliust.

Állj!

Nem látod, kit versz? Ez egy nő!

Megölte Juliust!

Megkérdezted, miért?

Hogyan találkozhatott a rómaival?

Megmondtam neki, ha hozzám ér megölöm!

És újra megteszem!

Megölöm, aki hozzám ér!

Ki ő? Hol találtátok?

Sabinus talált egy kis népességű falut.

Nők vannak a várban!

Kifelé mind! Kifelé!

Hogy rabolhattátok el ezeket?

Ваrbárok!

Hol van Sabinus?

Mi? Sabinus!

- Itt legyen. - Itt van valahol a közelben!

Keressétek meg!

Meg fogom büntetni!

Тiberius,

ott jön Sabinus.

Sabinus, mi történt?

Тiberius...

Mi történt veled?

Tiberius, barátom, nem látok!

Ki? Ki tette ezt veled?

Ki tette ezt?!

Hol találom meg? Hol?

Ki mutatja meg nekem az utat?

Lóra!

Nem követett el semmit!

Tudom, mit beszélek.

Hogy van, Sabinus?

Adtam neki gyógynövényeket és rátettem a maradékot.

Fog látni?

Fog látni?

Nem.

Miért mentem el?

A háborúnak vége.

Békét akarunk.

A császár békét akar itt! Meg tudja érted?

Mindenki csak össze-vissza beszél!

Ez nem Önnek szólt.

Maga mindent megért.

Megértem, de mi az én dolgom ebben.

Hívtál, jöttem.

Ennyi.

Várjon!

Együtt dolgozunk,

együtt is eszünk.

Maga is ... Üljön le!

A nevem Tiberius.

És a tiéd?

Andrada.

Andrada? Andra-nak fogom hívni.

Rendben?

Mond meg, ki volt a felelős?

Megyek, megnézem az embereinket.

Még visszajövök.

Rendben van.

Mit akarsz? Ki ítélheti meg a győztest?

A kezedben vagyok.

Mit akarsz még?

Egyszerűen csak félek.

Halállal fenyegetted meg, aki hozzád ér.

Ez az otthonom.

Legyen a tiéd is.

És ne aggódj semmi miatt.

Az már ott a szabad Dácia.

Ezen a földön élnek a törzseink.

Még soha nem érintette római láb és soha nem is fogja.

Miért nem megyünk oda, Gerula nagybácsi?

Ha felnősz, uram, odamegyünk.

Dák törzsek fognak körülvenni.

Így lesz!

És ha már a rómaiak sarkában leszünk, nem kell tovább vándorolnunk.

Miért nem raktok tüzeket?

Nincs hideg, hogy itt maradjunk?

Vártam.

Mért nem jött?

Dolgoztam.

Hallgasson meg, Gerula nincs messze innen.

Hamarosan megérkezik.

Az éjszaka..., amikor megkapjuk a jelet lemészárolunk mindenkit!

Ezen már nem fog változtatni.

Amikor Gerula megjön egyszerűbb lesz minden.

Megértett?

De egyet életben hagyunk.

Menjen Rómába, meséljen el mindent.

És kit hagyunk életben?

Tiberiust.

Mért pont őt?

Mert ő már szenvedett, ismeri a megaláztatást.

Igen, én is így gondoltam.

Hadd fejezzem be a mondandómat.

Ne felejtse el, hogy miért vagyunk itt.

Isten látja, mit csinál.

Figyeljen rám, Félkarú, ez egy nagy tett lesz.

Ehhez hasonló csak Rómában látható.

Le vagyok nyűgözve.

Szép munka volt.

Nem rossz.

Régen felfedezték már a kőnek és a fának a nagyságát.

Bort, bort mindenkinek.

Mondja Tiberius, hogyan látja a szobrot.

- Hogyan látja? - Miért, hogyan kéne?

Így vagy így?

Így...

Meg így, és így.

Gyerünk, menjünk haza.

Nézd meg milyen csodálatos, milyen szép az a szobor.

Még sok csodálatos dolgot fogunk építeni.

Igen, még sokat kell, és minden várat kőből.

Virággal teli kerteket, szökőkutakat, vízvezetéket építünk...

Vízvezetéket, nem!

Miért? Miért?

Nem tetszik.

Várj, várj, várj!

Ha nem tetszik, akkor nem építünk.

Nem!

Most mond el nekem, mi az a vízvezeték.

Hát, csövek, amiben a víz megy.

Vízvezeték, nem érted?

Nem!

Vizet nem akarok, nem!

Miért?

Bort!

Várj!

Szőlő, itt szőlő mindenütt!

Bizonyítsuk be a tisztelet és a méltóság jelenlétét otthonomban.

Itt se vagyok.

De te maradsz.

Megnézem az embereimet.

Menj, menj

Megünnepeltük a templomot.

Igen.

Az enyémet.

Egyszerűen csodálatos vagy!

Ne ..., nem kell tőlem félned.

Egy lépést sem teszek feléd, esküszöm!

Nem hiszem, hogy egy katonának, lelkiismeretlennek kell lennie.

Nem...

Ezen kívül jól nevelt vagyok.

Amikor választunk egy embert, az egy csodálatos érzés.

És mégis ez az érzés az életem végéig tartson azzal,

aki imádni fog az életem végéig.

De...

a szerelem...

Férfi vagyok.

De ne aggódj.

Szeretlek.

Ne aggódj, nem fogok hozzád érni.

Leülök ide, így.

Eljött az idő, amikor a nők nem engednek a közelükbe.

Eddig egy kivételes ember voltam.

A nők csábítottak el engem. Ígértek, esküdöztek, mennyire szeretnek,

csak vegyem el őket.

Virgilius.

Nem, Ovidius!

Ó, igen, Ovidius.

Ha velem maradsz, építek neked egy palotát,

úttal, kertekkel, szökőkutakkal

és pálmákkal.

Mindent megteszek.

Hidd el, mindent megteszek.

Semmi.

Csak ne menj el.

Maradj itt, nagy szükségem van rád.

Maradj velem.

Sokáig voltam egyedül.

Most már elhallgatok.

Öt napig nem szólok egy szót sem.

Mintha itt se lennék.

Ne szólj hozzám.

Kényelmetlenül érzem magam itt.

Talán soha nem fogok innen elmenni,

mert ennek így kell megtörténnie.

Kötelességem építeni

házakat és utakat.

Аndra,

ide kint töltötted az egész éjszakát?

Bocsáss meg.

Menjünk.

Ne nyúlj hozzám római.

Utállak.

Utállak mindannyiótokat.

Hamar elfelejtettél mindent,

elfelejtetted, hogy ki vagyok.

Osszam meg veled... az ágyam?

Aztán meg odadobsz valamelyik katonádnak.

Аndra!

Nem hazudtam neked tegnap este.

Menj.

Akár szeretsz akár nem, ne maradj.

Többé nem találkozunk.

Ezt csak azért, hogy ne félj a haláltól.

Аndrada!

Segíts nekem!

Megparancsolom!

Meg fognak ölni, Gerula meg fog ölni téged.

Térdeljünk le az úrnőnk előtt.

Itt mindenki az életéért imádkozik.

Nincs boldog életünk ...

De, lányom ez a föld a miénk.

És nem hagyjuk el, amíg meg nem halunk.

Házakat és utakat építünk.

Győzelmünknek csak akkor van esélye, ha itt maradunk.

Én nem tudom, hogyan kell építeni.

Kemény, nagyon kemény lesz. De kérünk, hogy maradj itt.

Megértettem.

Ilyen otthonokat fogunk építeni Tiberius-szal.

Vízvezetékkel.

Vízvezetékkel?

Igen.

Tiberius vitatkozott velem, de én rábeszéltem, hogy mindenhol vízvezetékkel.

Én még mindig nem tudok betelni vele.

Csak egy szobor!

Ki volt itt?

Senki. Csak a szél.

Ki volt az?

Senki!

A szél.

Innen indulunk.

Nekik legalább van élelmük.

Nekünk semmink sincs.

Éhes vagy, uram?

Nem!

Gyerünk aludni.

Ellenségeink meleg otthonaikban alszanak, a városokban.

Gyertek, aludjatok.

V É G E A Z E L S Ő R É S Z N E K

M Á S O D I K R É S Z

Igyon csak.

Csak veled, uram!

Kard?

Hol a kard?

Milyen kard? Miről van szó?

Ha fiú születik, az első dolog, hogy el kell látni karddal.

Nem kell itt hallgatózni! Kifelé!

Látni akarom.

Nem lehet.

Kifelé! Nem lehet!

Senki sem jöhet be!

Most már lehet kiabálni.

Kimentek.

Soha nem szoktam.

Miért gyűltek össze

a tűz körül azzal a karddal?

Mit csinálnak?

Semmit. Várakozunk.

Mind azt várjuk mikor lesz jelzés.

Az öregember elment meglátogatni az uratokat.

Fiúnak kell születnie.

Mi az, zavar talán? He?

Kérdeztelek!

El innen!

Menjetek dolgozni, barbárok!

Miért vagy mérges?

Megörültél?

Senki sem fog megijedni tőled.

Mitől sértődtél meg?

Gyerünk, gyerünk, menjetek dolgozni.

Ne lepődjetek meg, hogy az emberek barátságtalanok, hiszen az anya dák.

Az apa meg római.

Menjetek innen!

Boldog vagyok. Nagyon boldog vagyok.

Andrada, nagyon hálás vagyok.

Gyere. Gyere ide.

Elismerem a fiamat,

az én vérem,

Róma és Dácia állampolgára!

Egy szabad ember!

Nem tudom, nem akarom, nem akarom...

Pedig meg kell értenem.

De nem tudom!

Nagyon könyörtelen!

Római nevet adott neki - Тraianus.

Azt akarja, hogy rómaiak oktassák....

Hogy római ruhát hordjon...

És azt mondta magával viszi Rómába.

Nem tűröm tovább.

Elviszem a gyereket és elmenekülök!

Ha Gerula engem meg is öl, ő életben marad.

Érted, amit mondok?

Megértelek téged, mint anyát.

De a gyereknek vér szerint van anyja és apja.

Nem kéne megengedni, hogy a gyerek anya vagy apa nélkül nőjön fel.

Тraianus!

Figyelj rám egy kicsit.

Marek Fontanat egy okos ember.

És nagy mesélő.

Tudod, hogy a császár adományozott egy szobrot a városunknak.

Emeld fel a kezed!

Megküldték már a bort?

Igen.

Nem vagy felöltözve!

Már felöltöztem.

Boldogtalan vagy?

Nem.

Tényleg?

Ki építette ezt a templomot?

Igaz-e, hogy te építetted ezt a templomot?

Építettem én, de kérdezd barátomat Tiberiust.

Szeretnél-e segíteni nekünk?

Ha róla van szó? Igen!

Mióta eljöttem a világ végére mindenen

csak csodálkozom, most is csodálkozom, hogy az tudtam maradni, aki voltam.

Mi nem csak katonák vagyunk.

Amikor találkoztam veled, vak voltam. Azt hittem vonzódsz hozzám.

Szép és fontos ember vagy, jó és bátor.

Ezt mind nagyra értékelem.

Várj vele, Traianus.

Ne trombitálj!

Nem tudok apáddal beszélgetni.

Nem szűnnek a gondolataim.

Gyere ide! Gyere ide hozzám.

Te...

Ennyi év után, nincs mit mondanod.

Mit kellene mondanom?

A lényeg az, hogy nem mentem el.

Legyek elégedett?

Elégedett ...?

Nem tudom?

Аndrada,

Az jár a fejemben, hogy volt egy férjed vagy szeretőd,

aki nem hagy békén.

Állandóan üldöz minket és a katonáimat. Éjjel-nappal erre gondolok.

Félsz tőle.

Nem.

De az a nap, amikor elfogom, az lesz az utolsó napja.

Kényszeríteni fogom, hogy beszéljen.

Тiberius, nem úgy érted,

ahogy kellene!

Senki sem tudhatja, mi vár még rá.

És senki sem azt érdemli, amit neki szánnak.

A szenátor vár.

- Üdvözöllek, Marius Fortunatus. - Üdvözöllek, Tiberius.

Császárunk azt mondja, hogy ez a város az elménk és a munkánk gyümölcse,

és a városnak saját kormányzati jogot adott.

Ez lesz a birodalom határának első őrhelye.

Mint a római birodalom bástyájának és őrhelyének

egy szobrot adományoz a városnak.

Sosem felejtenek el minket.

Még hallani fognak rólunk.

- Készen álltok? - Készen!

Az erdőbe.

Jól van.

Hősöm!

Legyőztél.

Ha ilyen jól küzdesz, megnyerjük a háborút.

Jöjjön azonnal. A hadoszlop, ami tegnap elindult Rómába, visszatért.

Miért jött vissza?

- Apa, had menjek veled! - Várj!

Nem mehetsz vele.

Veletek is ugyanez lesz.

Veletek is ugyanez lesz.

Állítsátok fel!

Állj lábra!

Veletek is ugyanez fog történni.

Gyorsan, el kell vinni innen.

Várj! Figyelj rám!

Egy üzenetet bíztak rám, ha a rómaiak nem hagyják el Dáciát, harc lesz.

Miért támadták meg a menetet? Miért?

Azt kérdezed, miért?

Pont te, aki a dák asszonyt bevitte a várába.

Az ördög hozott titeket ránk és szeretteinkre.

Nem éltünk itt jól és nem volt elég élelmünk nélkületek?

Nem viseltünk ruhát?

És mond, mit nyertünk veletek?

Fogd be a szád!

Még ma elindulunk.

Elkapjuk a gyilkosokat.

Végzek velük vagy ők végeznek velem.

Menj innen, Andrada.

Menj, nézd meg, mit csinált a néped!

Közülük való vagy és az is maradsz.

Honnan értesültek a terveinkről? Honnan tudtak a...?

Nem tudom.

Mindent ott hagytam Rómában. A házam a családom...

Idejöttem a világ végére élni.

Apu!

Képesek a szemükkel megölni minket!

Miért taszítasz el olyan dühösen magadtól?

Honnan van ehhez bátorságod?

Mit gondolsz, kivel beszélsz?

Тiberius.

Аndrada,

Megesküdtem, a fejemet tettem rá, hogy közénk tartózol és nem vagy másé.

Az ellenséged vagyok vagy a férjed? Egy és ugyanaz!

Tiberius, te a férjem vagy!

Azt akarom, emlékezz erre!

Barátaim, fontosak vagytok nekem...

És te is királyom!

Tudjátok jól, hogy csak erre a pillanatra vártam!

És végre eljött a mi időnk, váratlanul rájuk támadtunk!

Szükség volt erre. Szükség volt rá, hogy érezzék milyenek a barbár harcosok!

Követtük a nyomaikat. Megtámadtuk, majd megöltük az őröket.

Csak egy maradt.

A félkezű dákot kihagytad, őt én öltem meg.

Еzért voltunk Rómában.

Barátaim,

bátrak voltatok. Sikerült!

Győztünk!

Gyertek, ünnepeljünk!

Mi van? Miért nem táncoltok?

Nem lehet!

Nem lehet?

Barátaim,

holnap megtanítalak titeket!

Vagy inni tudtok már?

Igen!

Igyunk az egészségünkre és a háborúnkra!

Apa visszajött már?

Nem. Aludj még.

Nem akarok aludni!

Mesélj nekem valamit.

Miről, fiam?

A nagy királyról Decebalról.

Most beszélhetünk róla, mert apa elment.

Róla meséljek vagy valami mást.

Decebalról mesélj!

Valaha élt a világon egy nagy, bölcs, erős és jó király!

Scorillo, dák király fia volt.

Decebalnak hívták.

Ellenségei még a neve hallatán is összerezzentek.

Kik voltak az ellenségei?

Sok ellensége volt.

Decebal,

nagyon becsületes volt

és mielőtt meghalt...

Ki ölte meg?

Legközelebb elmondom.

Ki ölte meg?

Ki ölte meg, anyám?

Mondtam, hogy aludj.

Tudom, hogy te vagy a vezetőjük,

ezért hozzád beszélek.

Mindig követtél minket.

Mint egy szellem, egy árnyék.

Nem hagytál nekünk nyugalmat.

Ontottad a népem vérét!

Te dák,

te vesztetted el a csatát, mert Istened elhagyott, nem én.

Az ellenségeink közül te vagy a legvadabb.

Miért nem tanítod őket, vagy nem tudod, hogy kell?

Otthonokat, utakat építeni.

Miért nem tanítod meg őket boldogan élni?

Miért nem látjátok be, hogy a béke értékes?

Nem.

Arra tanítod őket, hogy megöljenek minket!

De mi itt leszünk örökre.

Együtt élünk, mint ellenségek,

vagy elpusztítjuk egymást.

De lehet, hogy mások ölnek meg minket.

Nézz körül rendesen!

Te és az embereid a kezünkben vagytok.

Сsak a jelemre várnak és áthatolnak rajtatok lándzsáik!

Nos, akarsz valamit mondani?

Hallgass meg,

nem bántunk titeket.

A város nyitva áll előtted, ha akarod, gyere be.

Te és a katonáid is.

De ne merj megölni egyet sem közülünk, mert akkor halálra vagy ítélve!

Megengedem, hogy a területünkre gyertek. Ne keljen rejtőzködnötök.

De, ha mégis,

megtalállak!

Ez minden.

Dönts!

Azt hittem, megértesz.

Nehezen állom meg, hogy ne adjak jelet.

Hegyi ösvény mentén bátor harcosok

énekelnek, vidámak, mókásak.

Jó lenne látni a Capitolium-ot.

Kik vagytok?

Róma polgárai vagytok,

és eljön az idő, amikor beléptek Róma városába, abba a csodálatos városba.

Amikor becsukom a szemem,

igen, amikor becsukom a szemem,

elképzelem a számomra láthatatlan utakat,

a körülöttem susogó csodálatos ciprus fákat.

Érzem, Érzem a szél meleg simogatását.

Látom a magas eget.

A magasan csillogó megannyi csillagot.

Ahogy a fényük a földön megtörik.

Mit csinálsz itt?

Én köveket dobálok a vízbe.

Most foglak és bedoblak.

Semmi baj. Kimászok a sziklákon.

Nem ismerlek. Hogy hívnak?

Gerula.

Szeretnél velem jönni a városunkba?

Elviszlek a fürdőbe.

Meg kéne mosakodnod, kissé piszkos vagy.

Milyen érdekes kardod van!

Had nézzem!

Ha felnövök, nekem is ilyen hatalmas kardom lesz!

És meg tanulom forgatni, mint a nagy király Decebal.

- Hogy hívnak? - Traianus, miért?

És az apádat?

Az apám neve, Tiberius Claudius Nero.

Ő az erőd parancsnoka.

És az anyádat?

Маmát? Andra-nak hívják.

Dák volt, de most már római.

Bácsi, mi is a neved?

Adj nekem valami ajándékot. Nem akarok üres kézzel visszamenni.

Megpróbálom!

- Leírtátok a 9-es számot? - Igen!

Most írjátok le a 10-est.

- Elkészültetek? - Igen!

- Elviszem most. - Vidd csak.

Jól dolgoztatok. Elégedett vagyok. Pihenjetek egy kicsit.

Тraianus!

Mit ábrázolnak a falfestményeid?

Ez itt. Ez a dákok elleni Sarmigezetusa-i győzelem.

A fővárosuk felöl.

Ez pedig a mostani győzelmünk.

A háborúnak vége. Béke van. Rómaiak és dákok a fórum előtt állnak.

Igen, igen. Én is itt álltam bekötött szemmel.

Маma.

Traianus...

Ez honnan van?

Egy bácsi adta nekem. Elfelejtettem a nevét.

Fogtunk halat. Látod!

Most már tudom. Görbe kardja van, ívelt és hosszú.

A tiéd nem olyan.

Azt üzente neked, hogy adj enni.

És nekem mit üzent?

Hány embernek kell még meghalni, amíg elkészülsz?

Ваrbárok!

- Mennyien vannak? - Sokan. Túl sokan!

Mit tegyünk?

Segítséget kérünk Ulpius Traianus-ból.(főváros)

Remélhetőleg küld erősítést.

Azt akarod, hogy csatlakozzunk hozzátok a rómaiak ellen?

Mit adsz cserébe?

Válaszolj. Válaszolj!

Nagy Főnök, kivezetlek innen. Megmutatom neked a legrövidebb utat.

Mit akarsz cserébe?

Hagyd meg nekünk a várat.

Hány harcosod van?

Nem az a lényeg, hányan vannak, hanem, mit tudnak.

Én magam tanítottam őket.

És te, meg tanultál harcolni?

Hé!

Tedd próbára!

Úgy harcoltok, mint a rómaiak. Ismerem az összes trükköt!

Intézd el!

Vágd le a fejét. A lehető leghamarabb!

Nem az övét! Az övét

Szégyent hozott rám!

Igaz. Tudsz harcolni.

Megegyeztünk, várni fognak az embereim.

Tiéd a felelősség. Megcsinálhatod, amit akarsz.

A harc végeztével elmegyünk innen. Mindenki. Egytől-egyig!

Tetszik nekem ez az egyezség.

Szeretni fogják az uraink.

A gyönyörű földeket.

Figyelj csak. Lesznek nyári búja legelők is?

Gyorsan!

Siessetek!

"Nemet" mondtál? Mit ígértél nekem?

Ki mond még "nemet"?

Az menjen át a rómaiakhoz.

Gyerünk!

Megismertek? Én tanítottalak titeket. Apátok voltam a hosszú évek során.

Nincs bennetek megértés, könnyebb lett volna nekem, ha nem hal meg, mint nektek itt parancsolni.

Nem tudok olyan éjszakáról, amikor ne gondoltam volna arra,

hogyan bosszuljuk meg levágott Urunk fejét és kezét.

Ma még mondhatjátok, hogy ne harcoljunk Róma ellen,

de nem válaszoltok!

Értessétek meg velem pontosan!

Aztán túl késő lesz.

Inkább higgyetek nekem!

Támadjunk!

Mire vártok.

Mire vártok!

Vagy nem szeretnétek, hogy a barbároké legyen ez a föld?

Lóra!

Minden úgy lesz, ahogy akarod, Gerula.

Vezess minket a csatába.

Igen, harcolni fogunk.

Ameddig csak élek barbárként fogok emlékezni rá, hogy kik vagyunk.

Hozd ide Bastus-t!

Aljas vagyok, mint a folyó mentén kóborló kutya...

Köszönöm, Gerula.

Nem, nem foglak megölni.

Menj, amerre a szemed lát.

Közelebb!

Gerula...

Mindenki!

Lovasság!

Előre!

Visszavonulás!

Igyekezzetek!

Előre!

Előre!

Nehogy elmenekülj!

- Miért? - A királyom fejéért és kezéért!

Тiberius ...

Тiberius!

Sírsz?

Nem sírok.

Apád nagy harcos volt.

Ezért ölték meg.

Most már ott van fenn, jó helye van.

Nőj fel te is,

és harcos lehetsz.

És megtanítunk

az ellenség ellen küzdeni.

Téged,

a gyerekeidet

a gyerekeid gyerekeit.

Ezért a földért mindig harcolni kell.

Sírsz még?

Nem sírok.

Fordította: damina 2013 10 14