Original subtitles

(gyors zene)

(vidám főcímzene)

(robbanások) (feszült zene)

(oroszul beszél) Nézd azt a katonát!

(németül beszél) Nézd azt a katonát!

(németül beszél) Ez aztán a katona!

Állj!

Nyílt parancs?

Kitartás, éljen Szálasi!

Rendkívüli futárszolgálat, a 4. Határvadászezredet keresem.

- Az útkereszteződésnél jobbra! - Értettem, útkereszteződésnél jobbra!

Kitartás!

Kitartás!

Hé!

Te mit csellengsz itt? Ide hozzám!

Százados úr rendkívüli futárszolgálat.

Nyilas vagy, mi?

Jelentem, a nyilasok le vannak tojva.

Adnék én nekik, csak ne lennének itt a nácik.

A nácik...

Azok is le vannak tojva, százados úr, csak mi nem!

Tévedsz, fiam: mi vagyunk a legcsúnyábban letojva.

Tovább!

Mester! Van egy akkuja?

Kilukadt ez a vacak, folyik belőle a sav.

A 27-es...

Na! Beragadt a szája, fater?

Nyílt parancsom van, megütheti a bokáját! Van egy akkuja?

6 voltos akku, világos?

Világos, majd megnézzük... De ezt előbb befejezzük.

Engem nem érdekel, rohannom kell, nincs sok időm.

Idefigyeljen, fater...

Mit bámul?

Nálam a zászlóalj pénztár, ma este zsoldfizetés!

Nyílt parancsom van!

Belepiszkítottál az ételembe, te disznó!

Marha!

Megmutatom a papírt.

Hülye...

- Mester, nem csak pénzem van... - Hozom az akkut.

Na végre.

Nincs munka? Már így is éjfél lesz, mire hazaérek.

Ezt még megcsináljuk.

- Hová mész, öcskös? - Pálházára, ott lakik az anyám.

Már egy hét óta nem tudok róla semmit.

Na, ha megcsinálod, akkor hazaviszlek. Rendben? Gyerünk!

(fütyörészik)

Berki!

Szép takaró...

Ezek hagyták ott a magyar sebesülteket, mikor kirámolták

a miskolci kórházat.

Disznóság...

- A folyónál lőnek. - Aszondták, sose érnek ide.

Ideérnek, gyermekem, ahogy mi is odaértünk a Don partjához...

csak ez egy kicsit kínosabb.

Na, mid van?

Ennek örül majd az asszony!

Majd én kiszolgálom a kedves vevőt!

Adhatnál még, mibe került ez neked?

Amibe neked az akku!

(robogás)

Állj!

Gyere ide!

Na gyere, gyere.

Hadnagy úr, alázatosan jelentem...

A tóparti kastélyban ott jobbra, a rohamegység parancsnokánál

jelentkezz!

Hadnagy úr, alázatosan jelentem, a zászlóalj pénze, engem fölakasztanak...

Ismételd a parancsot!

Hadnagy úr, alázatosan jelentem, a tóparti kastélyban ott jobbra,

a rohamegység parancsnokánál jelentkezem!

Ez ki?

Alázatosan jelentem, az ezredparancsnok úr fia! Süketnéma!

(motorzaj)

Aszondták, jobbra!

Ha én mindig azt csináltam volna, amit mondanak,

már rég nem lennék itt!

Csak jobbra!

A rohamegység...

Mi van, öcsi? Mit ugrálsz?

- Miért dugta ide? - Hogy el ne ázzon.

Istenit a rohamegységnek...

Az kéne még, hogy bevessenek.

Drága gránátokat hajigálnék a ruszkik közé...

- Meg kell mondani a parancsnoknak! - Mit?

Az igazat. Hogy maga futár és viszi a pénzt.

Zászlóaljnak, mi?

Tudod, hol van a zászlóalj? Budán, körülzárták.

Hárman alig tudtunk kicsúszni a legnagyobb cirkuszban.

A másik kettő nem is mert erre jönni.

Most mit nézel, mit nézel?!

Nem érdemlem meg a nyugdíjat?

Három évi frontszolgálat után!

Nézd csak, pucolnak a gyerekek! Hát akkor vissza az egész...

Úgy ni, drága Mátyásunk, gyere vissza a házikóba.

- Mit ugrálsz, öcsikém? - Menjünk, mert itthagynak!

Na, ki akar velük menni, he?

(feszült zene)

Nyomás!

Gyere!

Hát ez meg micsoda?

Kisfiam, hol éltél te eddig?

Kopogtató, jobb helyen ezzel kopogtatnak!

(hangos kopogás)

(hangos kopogás)

(nyikorgás)

Kit tetszik keresni?

Ne marháskodj, öregúr! Na!

A báró úr és családja eltávozott:

nekem nincs felhatalmazásom.

Különben is utazom Budára, az Uri utcába az öcsémhez,

aki nagyon jó helyen... - Utazol a fenébe.

Az Úri utca lövöldözés miatt zárva.

Ebben a házban nem így szokás viselkedni.

Nem mutatnád meg, hogy szokás?

Ahhoz évekre lenne szükség...

Önnél, mint látom, uram, hiányzik az alapozás.

Kuss!

Hogy hívnak?

Gazdám, az idős Drexler báró Albertnek hívott.

A báróné Mon Albertnek, az ifjú báró Don Albertonak,

a baronesz vén majomnak.

Ez a legjobb.

Ahogy gondolja, uram.

Van itt egyáltalán valaki?

Biztosíthatom, uram, a ház néptelen.

Uram...

De ha be akarsz csapni, szétverem a fejed.

Ön még fonákjáról sem ismeri a tréfát, amint azt Plautus

A hetvenkedő katonában olyan szerencsésen megjegyezte.

Művelt ember vagy, Albi!

Köszönöm, uram.

Ha lopni akar,

figyelmeztetem,

hogy az ittmaradt ingóságokat a báró úr rám hagyományozta.

Itt minden az enyém.

- Fürdőszoba van? - Minden lakosztályhoz kettő.

Na!

Innen nem tudsz elvinni semmit.

Nem ajánlom, hogy az utakon csámborogj, mert kilukasztják

a bőrödet.

Köszönd meg, hogy aggódom érted.

Köszönöm, uram.

Indíts!

Na, egyik elmegy, jön a másik. Mint a vadak...

Finom ember...

Ennek se volt gyerekszobája...

Ez a gardróbszoba.

Hű, de büdös van itt.

Ja, a molyok.

Uram, ez a ház mindig huzatos volt.

Előjönni!

(feszült zene)

Na! Előjönni!

Na nézd csak, egy bárógyerek... paraszt pofával.

(nyikorgás) (fütyörészik)

Oda mellé!

- Ismered őket? - Sajnos nincs szerencsém.

Örvendek.

Nevem Albert.

Drága jó édsanyátok szomorúszemű úristenit...

Hova indultatok ebben az egészségtelen időben?

Kérem szépen, mi itt dolgozunk az erdészetben.

És kissé behúzódtunk ide...

- Behúzódtunk. - Behúzódtatok...

Szépen kiadjusztáltátok magatokat a favágáshoz.

Hol az egységetek, disznók?!

- Fáradtak vagyunk. - Favágástól, mi? Fáradtak?

Nagy az erdő... nem hiszi el?

Hol az egységetek?

Tizedes úrnak alázatosan jelentem...

Tizedes?

Miért nem jelentkezik, tizedes?

Tizedes!

Hol van? Látni akarom!

Kinyitni!

Na, hát miért nem jelentkezik, tizedes?

Egy lógósnak?

Nem megy, nincs tovább...

Hárman maradtunk a zászlóaljból.

Vagy azt gondolod, hogy most már itt az ideje, hogy mindenki

megdögöljön, he?

Hát mit akarsz még, tizedes?

Kevesled a magyar hullát?

Pedig igazán van belőle választék. Kis hulla, nagy hulla!

Na, tessék, lőjjél keresztül, mit bámulsz?

Kár beléd a golyó.

- Légnyomás... - Sajnos.

- Ital van a házban? - Van, uram.

Maria Theresia Brandy, Zwack Unicum,

Black and White, Courvoisier, Scotch...

Altvater Gessler, Grand Marnier, Pernod fils...

Pálinkaféle nincs?

Ez mind az, uram!

Na, szedd össze magad!

Minek?

Hogyhogy minek?

Elvenni se hagyom az életem, nemhogy eldobjam.

Élet!

Hát ez már csak látszat.

Búcsú mindattól, amihez ragaszkodtunk.

Magyarország!

Magyarország nincs többé!

Nincs többé, bevégeztük!

Hehe, üres.

Ilyen az én szerencsém. Magamnak nem hagytam.

Na, elég a nyavalygásból.

Sorakozó!

- Sorakozó. - Jó, jó, jó.

Tizedes úr, a konyak.

A kastélyt lefoglalom az ezredparancsnokság részére.

Melyik ezred?

4. Határvadász ezred, parancsnok: Sárosi alezredes!

- Értettem? - Igenis!

Különben bárki, aki jön, kirúghat innen bennünket.

Telefont, írógépet!

Te, zászlós úr kérlek, helyet foglalsz a telefon mellett.

Boldogan, egyébként Gálfy Eduárd.

Örvendek, Molnár. Indulás!

- Picit halkabban... - Igenis!

Ezt tudnám ajánlani: a dolgozószoba.

Jól van, kivesszük!

Albert, csináljon rendet, itt lesz az ezredparancsnokság.

Fekete, telefont, Gáspár, írógépet, zászlós úr, asztalhoz,

megnyitjuk a hivatalt!

Afrika hegy- és vízrajzi térképe...

Az oroszlánvadász állandó útitársa.

Kitűnő, majd azt mondjuk, hogy Rommel küldte karácsonyra.

Fázom, fiúk, fűtsetek be!

Igenis.

Barbár!

Igenis!

Mit csinálsz, édes fiam?

Így már más.

A palota akkor is szép, ha ég.

Ezt egy francia grófnő mondta, mikor felgyújtották.

A grófnőt?

- Albert, jó forró teát! - Meglesz, uram.

Ami az imént eltüzelt széket illeti,

báró Orczy Emma regényében, A Vörös Pimpernelben van egy vandál jelenet,

de nem ismertetem...

Gáspár! Kiállsz a folyosóra őrségbe!

- Fekete, hozzám! - Igen.

Mi, fiam, megnézzük a ruhatárat.

Ruhatár... jaj, jaj...

Hallgasson rám, magának is van lelkiismerete.

Rendnek kell lenni.

És ha már nincsenek itt?

Ha azt mondták, hogy itt vannak, akkor itt...

- Semmi értelme, mi a rossebnek hurcolod azt a vackot magaddal... - Ugyan, ne viccelj.

Jean, kik mászkálnak itt?

Valami koszos bagázs, méltóságos uram.

Méltóságos uram, a rohamegység parancsnokát keresem!

Ezt a szökevényt...

A másik folyosón, ahol az őr áll.

És engem ilyennel ne zavarjanak.

Ne zavarják!

Igenis, méltóságos uram.

Suhajda Pál őrmester a 12-es munkaszázadtól.

Ezt a szökevényt a rohamegység parancsnokának kell átadnom.

No!

(vidám zene)

Bocsánat... ez itt a parancsnokság?

(kopogtat)

Ha az öcsödi huszárok a 17-es magaslatot átkarolják, akkor

Székesfehérvár egyszerűen az ölünkbe hull.

Feltéve persze, hogy a nyékládházai kerékpáros zászlóalj

idejében beleavatkozik a hadműveletekbe.

Egyesülve a csákánydoroszlói fogatótüzérekkel.

Persze, persze.

Hogy állunk a csodafegyverekkel?

Jönnek, jönnek...

Margaréta Akció Z napon hajnali 4: 12-kor Páty térségében

dél-délkeleti irányban megindítom.

Helyes! Óraigazítás!

- Óra 52. - Óra 52.

Zászlós úr! Suhajda Pál őrmester a 12-es munkaszázadtól!

Ezt a szökevényt a rohamegység parancsnokának kell átadnom.

Ej, mindig a legrosszabbkor zavarnak!

Na, gyorsan!

Itt tessék aláírni.

Szíjjártó István... Honnan szökött?

Jelentem, zászlós úr, tőlünk.

Már másodszor. Azt hitte a kis hülye,

kicsúszik a kezünkből.

- Ön izraelita? - Rosszabb: politikai.

-'Nem magát kérdeztem! - Értettem. Itt tessék aláírni.

Ceruzája van?

Jelentem, a múltkor még volt egy picike.

Minek neked ceruza, te piszok?

Ügy se firkálsz többet egy betűt se.

- Na, elmehet. - Parancsára, zászlós úr.

Hát most mit kezdjek önnel, hmm?

Eligazítást kérünk...

Halló? 13/A.

Idehallgass, kérlek alázattal, hoztak ide egy alakot...

Így nehéz lesz, zászlós úr.

Ezek a műszakiak...

Hát mit csináltál, te politikai?

Miért vágtak büntetőszázadba?

Hagyd, Eduárd!

Tűnj el, amíg nagyvonalú vagyok.

Még mindig itt vagy?

Jó, hogy a keretlegény nem vett észre semmit, méltóságos uram...

Ne duruzsolj, mert lecsaplak, mint a taxiórát!

Addig is lenne egy ajánlatom, uraim.

Miután az az érzésem, hogy itt egyikünk sem vallathatja a másikat.

Engedjék meg, hogy maguk között maradhassak, amíg a front ideér.

Se igazolványom, se semmim.

Végül is kicsoda ön?

Politikai, nem érted?

Ha együtt találnak vele, az nekünk nem használ!

Kérem,

ha maguk között maradhatok, én később odaát viszonozni tudom.

- Na nézd csak... - Nem, ez engem nem érdekel!

Én, Gálfy Eduárd, nem pályázom az ellenség jóindulatára.

Ne kapkodd el a dolgot, Eduárd!

Itt akarsz megrohadni két front között?

Kit ismersz te odaát?

Személy szerint senkit.

Hát akkor meg mit jár a szád?

Azt hittem, valamelyik fejes a barátod!

Ismeretlenül is mind az.

Ennél még az átöltözés is jobb!

Magyar létére kik között keresi ön a barátait, mi?

Azok között, akik nem akarnak elpusztítani.

Ember, és a haza? Nem látja, mi történik itt?

Egy nemzet temetkezik!

És maga csak a vacak kis bőrére gondol?

- Nem jut eszébe, hogy ezer éve... - Elég a dumából!

- Ez nem duma! - Süket duma.

Mióta megvagyok, dumával etetnek,

hova jutottam vele?

Te pedig szedd a lábad, épp elég a magunk baja,

koloncot nem vállalunk!

Nem várjuk meg az öcsödi huszárokat?

Nincs ennivaló, egy falat se az egész házban!

És különben is, mikor tetszik már hazavinni?

Én már közöltem a fiatalemberrel, hogy őméltóságáék magukkal vitték

volt az élelmiszerkészletet Budára.

Pezsgő van.

Szalámi...

Pick szalámi...

Mit bámultok?

A mienk már elfogyott.

A tartalékomat nem zabáljuk fel.

Gondolnunk kell a jövőre is.

Minden rendes parancsnokságon van ellátás.

Itt nincs!

Akkor én ezt nem csinálom tovább.

Van pénzük?

Amennyi kell.

Tudok egy helyet, ahol vágtak disznót.

Innen nem messze, az erdészéknél,

ott bújtam náluk.

Gondolom, ha megfizetjük, szívesen adnak.

Ott kaptak el?

Csak egy éjszakát töltöttem ott, aztán eljöttem.

- Ismered őket? - Bízd rám.

- Odavezetnél? - Mondtam, bízd rám.

Szíjjártó István! Önt ezért előléptetem tizedessé.

Ha már papírod nincs, legalább rangod legyen!

Indulás! Irány az erdészház!

Albert! Amíg távol vagyunk, takarítsa ki a körletet!

És ha valaki keresné önöket?

Az baj lenne.

Odalenn sorakozó!

,,Minden elmúlik egyszer,”

,,minden végére ér...”

Ssss, valaki jön!

Feküdj

Csak akkor lőjetek, hogyha jelt adok.

Féltek, mi? Nyavalyások!

Idenézzetek, hogyan kell fogadni a golyót.

Valamelyikünknek fel kell áldoznia magát.

Így hal meg egy magyar tiszt!

Ide lőjetek!

Ide lőjetek!

(németül, franciául kiabál) Ide lőjetek! Ide lőjetek!

(tehénbőgés)

Atyaúristen...

(lövések)

Megtiltottam, hogy fácánra és vaddisznóra lövöldözzenek.

Nem szeretem a vadat.

Nekik is kell egy kis szórakozás.

Itt vannak az oroszok!

Még nem lehetnek itt.

Marha!

Hallja ezt, Gutnacht?

(lövések, kiabálás) Itt vannak az oroszok!

(üvegcsörömpölés)

(lövések)

(németül beszél) Ami sok, az sok!

Ne tegye ki magát veszélynek!

Talán mégis igaz a hír az oroszokról.

Hol a kompót? Megígérte!

Igen, a kompót. Parancsára!

Hol a kompót?

Nincs kompót... nincs kompót...

Nincs kompót!

Obersturmführer úr!

Az oroszok már a spájzban vannak!

Hülye!

Mi?! Az oroszok? Riadó!

(Sípol)

Idáig megvan.

- Jó napot kívánok! - Jó napot kívánok!

Ezt jól megúszták!

Drága vitéz urak, a Jóisten áldja meg magukat!

Nagyon szépen köszönjük, amit értünk tettek.

Nem kell hálálkodni, édesanyám, majd felezünk:

egy oda, egy ide mindenből, értettem?

- Igenis. - Igenis.

Nem erről volt szó.

Ne legyél olyan szívbajos, hát nem mindegy, hogy ki viszi el tőlük?

Mi ezt nem tehetjük, engem ők bújtattak!

Na, és?

Tizedes! Kisztihand...

Most már teljesen bizonytalan vagyok. Ad1: hogyan füstölte ki őket?

Ad2: miért kellett nekünk egy negyedóráig a levegőbe lövöldöznünk?

Miért, miért: tizedes úr gondolkodott.

Mit tetszett velük csinálni?

Nagyon mentek ám!

Szóval?..

Nem csináltam én semmit.

Csupán megjegyeztem, hogy itt vannak az oroszok.

Ja...

Aztàn

az egyik sógor elindult a spájz felé, hogy hozzon egy üveg kompótot.

Nincs kompót! Nincs kompót!

Itt nincs kompót!

Szóval bement...

Fogott egy üveg kompótot, kinyitotta az ajtót, visszajött,

és azt mondta, hogy már a spejzban vannak az oroszok!

(nevetnek)

Már a spejzban vannak az oroszok...

Nincs kompót, nincs kompót, nincs kompót!

Hogyha bántani mered...

Egyelőre ő fog engem szitává lőni!

Elvtárs, végre! Jó helyen vagy.

Ne félj!

Ne lőj!

- Te tudsz oroszul? - Amennyi rámragadt odakinn.

Magyarázd meg neki, hogy...

Ez még nem tett le arról, hogy hasba durrantson.

Látom, te is tizedes vagy.

Az.

Csupa tizedes, szépen összejöttünk.

Hogy hívnak?

Grisa.

Grisa.

Este jött.

Az ajtót kaparta, úgy mászott idáig.

Maguk mit tettek volna?

Azt én nem tudom, édesanyám, de ha maguknak az a mániájuk, hogy

minden este elbujtatnak valakit, nem jósolok nagy jövőt a családnak.

Tedd le a fegyvert...

nem bántunk.

Fogság?

Nem, nem.

Én magyar kommunista! Érted?

Marx! Engels! Lenin!

- Ki ez? - Jó gyerek, egy kommunista.

- Mit mondtál? - Beajánllak neki.

- De most aztán tűnj el! - Hová? Sebesült vagyok.

- Mi, mit mond? - Hogy sebesült.

Majd mi elviszünk innen!

Doktor.

Kerítünk orvost!

Miért nem mindjárt egy egész kórházat?!

De ha itt megtalálják, vége!

Majd elbiceg valahogy, az is szép dolog tőlem, hogy futni hagyom.

De ha akarod, akkor maradj itt vele.

Ez disznóság, egy sebesültet csak úgy...

Uraim, uraim, gondoljanak a Genfi Egyezményre!

Majd Genfben! Mi vagyok én, kedvesnővér?

Értsd meg, ez a katona többet ér, mint én.

Ha találkozol velük, csak annyit mondj: te mentetted meg.

Nem vagy te buta gyerek.

(sorozattűz a háttérben)

Te...

Becsaptál!

Ne izgulj!

Elintézzük.

Fekete, vedd át!

Most rendbe teszünk.

Fegyvert!

Utánam.

Állj!

Te mit keresel itt?

- Lefoglaltuk a kastélyt! - Ki engedte meg?

Borbás főhadnagy úr mondta.

Albert!

(ajtó nyikorgás)

Kérem, én közöltem ezzel az úrral, hogy a kastély foglalt.

De ô azt mondta, hogy egy tizedes nem kompetens.

Nem kompetens?!

Na, majd mindjárt jön az ezredparancsnok úr...

Ez az ő foglya.

A Vörös Hadsereg futárja.

Elkaptuk az egész postával együtt.

Nagyon fontos.

Te megőrültél: kémelhárítókkal akarsz

kikezdeni? Nekem mindegy,

de ha jön az ezredparancsnok úr, én nem szeretnék a helyedben lenni.

- Köszönöm, tizedes úr. - Nagyon szívesen.

Foglyot bevinni!

Kérem, nekem azt mondták, hogy feltétlenül egy kastélyt le kell...

Albert!

- Hol van itt a legközelebbi kastély? - Fácánpusztán, uram.

Arra, a domb mögött.

Fácánpuszta, domb mögött.

Köszönöm.

Dunyhás testvér, megyünk!

Tisztelegni még nem tanultatok meg?

Na...

Na jól van...

- Van ott egyáltalán kastély? - Van, uram,

a Berbéndi nagyságos úré.

Innen 30 kilométerre.

- Albert... - Mindent elkövetünk, uram. Pardon.

- Fekete! -Igenis! - Hozzám!

Veszel egy lámpát, elhelyezkedsz kinn a fán,

ha a németek jönnek, hármat jelzel, ha oroszok, ötöt.

Világos?

- Albert, ön jelenti az eseményeket. - Jelentem, uram.

Köszönöm.

(szélzúgás)

Pardon!

- És ez most abszolúte steril? - Abszolúte, bízd rám!

Mondja, ért maga ehhez egyáltalán, tizedes?

Felcser voltam, Edukám!

Három év a háborúban...

az ember mindent tud.

Ha ráérek, kiveszem a manduládat. Na gyere.

Kést!

Nem azt, a bicskát.

Azt, azt, égesd ki.

Ezt?

Hogy steril legyen!

Mindjárt, mindjárt.

Kést.

Jódot, vattát.

A takarót.

Mosd le.

Ez egy kicsit fájni fog.

Mit mondasz neki?

Mondom, hogy ezt ki kell bírnia.

Jól van, pajtás, na.

(oroszul énekel)

,,Aludj, nagymama...”

,,Aludj, nagymama...”

drága magzata.”

Hogy bírják ezek a fájdalmat...

(ordít)

Mindjárt, mindjárt, mindjárt. Semmi, semmi...

A vacsora tálalva van.

Jajj...

Uraim!

Mit mondott az öreg Kiss?

Egészségetekre.

(oroszul beszélnek) Éhes vagy, mi?

Mint egy farkas!

Mit mondott az elvtárs?

Éhes, mint a farkas!

Hagyd már békén, tömd a fejed!

(oroszul beszélnek) Ettől mindannyian széthízunk!

(franciául beszél) Uraim, egészségünkre!

(oroszul beszél) Nos, hát...

Köszönök nektek mindent.

És főleg neked, tizedes.

Egészségedre!

Egészségedre!

Azt mondja, mindent nekem köszönhet.

Nem szeretem a dumát, unom a magamét is.

(oroszul beszél) Nem szeretem a fecsegést.

De azt mondom, igyunk erre a Grisára;

ha sánta is, elsőrangú dokument.

Micsoda?

Te mondtad, ha jönnek a ruszkik, elővesszük.

És miért nem mondod oroszul is?

Nem tudom, hogyan mondják oroszul: dokument?

- Mi van a dokumenttel? - Semmi, egyél csak!

Egészségedre!

(sorozattűz, lövések)

Uraim!

Az oroszok.

Ez biztos?

Ritkán tévedek, uram.

Ez ziher, itt vannak. Átöltözni! Egy perc!

(vidám zene)

Megőrültél? Katonaruhába?

Ez Magyarország... Átöltözünk, mindig csak átöltözünk!

Hát meddig lehet ezt bírni köpönyeggel, önérzettel?!

(oroszul beszél) Kérem, hogy is mondják...

(lassú zene)

Uraim...

Helyesbítek: a németek.

Ez biztos?

Kétszer nem tévedek, uram.

Visszaöltözni!

Uraim, attól tartok, erre már veszélyes lenne.

Kövessenek.

A báró úr intim kalandjainál bevált:

egy kis meglepetés.

Tizedes úr, itt bevárhatják az újabb ruhacserét.

Várj, a széket előbb!

Nyomás!

Fogja, ez a magáé.

Nem szeretném elkötelezni magam.

Istenem!

(vidám zene)

(feszült zene)

Ha ezek felfedezik a disznótort, végünk van.

Mert mindig zabálunk. Magyar átok.

(németül beszél) Gyönyörű!

(kiabálás)

- Gutnacht, van magánál szódabikarbóna? - Igenis!

Ha sokat ennék, hívja az orvost.

Pompás! Tejet is akarok!

Tejet!tejet!

Íme, Obersturmführer úr!

Mi?!

Cukorbeteg vagyok! Hol a kolbász?

Az előbb még itt volt.

Hol a kolbász? Kolbászt akarok!

Negyven másodpercet adok. A kolbász itt legyen!

Tíz másodperc.

Húsz másodperc.

Harminc másodperc.

Negyven másodperc.

(lövés)

(lövés)

(lépések zaja)

Kissé nyers, de szimpatikus úr... volt.

(lassú zene)

Ez őrültség volt. Visszajöhetnek!

- Nem jönnek vissza... - Mert te mindent tudsz, mi?

Mert én mindent tudok, komám.

(oroszul beszél) Te élsz, hála istennek!

Mit mond?

Azt mondja, tessék rólam példát venni, így kell harcolni a gaz,

bitang, aljas fasiszták ellen.

De Molnár úr...

(gyors zene) (németül beszél)

Gutnacht! Razzia!

(Sípol)

Pucolás!

(kutyaugatás) (feszült zene)

- Innen el kell menni. - Ezt hogy találtad ki?

Átmegyünk, hozunk segítséget. Mondd meg neki.

Hozzunk segítséget.

- Velem mi lesz? - Szabad egy észrevételt tennem?

Hogy lehet most innen gyorsan kijutni?

- Tessék rámbízni. - Hogy lehet most...

Pssszt.

(harci zene)

(németül beszél) Ha sokat ennék, hívja az orvost.

Végre elégedett vagyok.

Na ja.

Jelentem Obersturmführer úr...

az oroszok a fal mögött vannak.

Hülye!

Mi?!

Razzia!

(Sípol)

Felhívom a figyelmüket, uram, hogy a füzes alatt sandolinok...

ladikok találhatók.

Kövessenek.

- Vigyázz a motoromra! - Meglesz, uram.

Itt vagyunk. Volna egy ötletem.

Hogy abszolút biztos legyen a visszatérés, lobogjon egy gyertya

az ablakban!

Amikor a baronesz azt akarta, hogy Gombolai Koch Jenő,

az ifjú lovászfiú meglátogassa, mindig gyertyát rakott az ablakba.

- Bevált! - Remek fiú vagy, Albi,

Szóval gyertya az ablakba, kösz!

- Vigyázz Grisára és a többiekre! - Meglesz, uram,

gyerünk, gyerünk.

(ajtó csukódás)

(feszült zene)

(sercegő hanglemez)

,,Csókodat még érzem, és megvagyunk itt szépen...”

,,Most annyit írok én csak te neked...”

,,Ne sírj utánam, kedvesem; várj otthon rám türelmesen...”

,,Magyarhoz nem való a könny, Nagy István úgyis visszajön...”

,,Aludjad át az éjszakát, én mindig gondolok te rád...”

(németül beszél) Egy kis cukorkát a kutyuskának.

Te kis kedves csibész.

Látott itt oroszokat?

Albert?

Még nem voltak itt.

Egyedül a báró úr van itt.

Itthon maradt, hogy példát mutasson a gyáváknak.

"Csókodat úgy szomjazom.."

Pardon.

"Semmitől sem félek, de mégis arra kérlek, imádkozz értem édes Angyalom. "

"Ne sírj utánam kedvesem..."

(feszült zene)

(nevetés)

(németül beszélnek)

Heil!

(motorzaj)

A motorom!

Gyerünk, pattogni!

Gyerünk, ne olyan lassan, mint a tetvek! Nem tud mozogni?

Ne vigyék el őket! Gyerekekkel háborúznak?

Jóska! Jóska!

- Nem volt elég az uram? - Kuss!

Na gyere csak, te jómadár.

Gyerünk, mássz föl!

Na, mozogj már! Mind olyan, mint a tetű, olyan lassúak!

- Engedd el. - Hogy merészel maga?

Fiacskád is köztük van, ,,bajtárs”?

Megjárhatja ám, katona létére!

Azonnal jelentem a körzetvezetőnek!

Hátulról jelentsd neki és mindjárt nyald is ki a fenekét!

Fel a kezekkel, tizedes úr! Hátra arc!

Egy pillanat! Meddig voltál a fronton?

Mi közöd hozzá, mi?!

Te fegyvert fogsz egy frontkatonára?

Ledobni!

Futás.

Futás!

Na, oszolj.

Gyorsan haza, amíg lehet.

Gyerünk!

Nyomás haza, fuss haza, fuss haza.

Az Isten fizesse meg, áldja meg az Isten amiért segítettek.

Áldással nem sokra megyünk, valami ennivaló nincsen?

Tessék!

Az unokáim!

- Micsoda? - Az unokáim!

Erre most nincs idő, hagyjuk már!

Pucolás haza, egy-kettő, mert baj lesz!

(fütyül)

(motorzaj) (szélsüvítés)

Miért álltál meg?

Ezeket itt mind rendbe kell hozni!

- Mit? - Roncsokat.

Ha vége lesz ennek a cirkusznak, édesapám, előbújnak a pénzes palik,

és mit gondolsz, gyalog járnak majd?

Egy jó kis szerelőműhely,

egy ügyes segéd...

Hozzá benzinkút bérlet, jó kiskocsma, na?

Ennyi ember már meglesz valahogy, a többi 9 milliót

eheti a fene, mi?

Azt hiszed, a többi 9 millió törődik azzal, hogy velem mi lesz?

Ki nekik az a Molnár? Csóró tizedes lukas gatyával.

És miből kezdesz?

Nekem kétféle alaptőkém van:

először is ez!

A Szent Jobb ehhez képest nulla.

Másodszor pedig: idenézz.

Összegyűjtöttem a zsoldot. Na már úgy értem, nem csak a magamét.

Gyönyörű alak vagy te, mondhatom.

Csak előrelátó, hehehe.

Üres zsebbel a békét is nehéz elkezdeni!

Na, erre iszunk, gyere.

(robbanás)

Hogy az a...! A motorom!

(robbanások) (sorozattűz)

Hogy az a jóságos mennybeballagó...

Csak ez hiányzott, most aztán sétálgathatunk!

(sorozattűz)

(sorozattűz)

(ordítanak)

Erre vártam egész életemben...

Elvtársak!

Itt vagyunk!

(sorozattűz)

Hát ha te normális vagy, édesapám...

Azt hitted, hogy ünnepelni fognak?

Ne felejtsd el, hogy még magyar katona vagy:

ellenség, akire lőni kell!

- De én... - Azt ők még nem tudják!

Hát akkor meg kell velük értetnünk!

Hogy mondják azt oroszul, hogy ne lőjetek?

(oroszul beszél) Ne lőjetek! Ne lőjetek!

(robbanások)

Hát ez így nem fog menni, édesapám.

Van valami fehér rongyod?

Van...

De kár érte, vadonatúj, idenézz.

Mindent én finanszírozzak?

Kellett nekem ilyenbe belekeverednem?

Vigyázz!

(ordítanak)

Nyomd föl.

Himbáld most.

(ordítanak)

Itt vannak!

Magasabbra.

Magasabbra!

Tényleg azt hiszik, hogy ellenség vagyunk.

Hogy mondják, hogy magyar kommunisták vagyunk?

- Csak te, édesapám, én nem! - Ne hülyéskedj!

Nem hülyéskedek!

Ha kiabálni akarsz, kiabálj a magad nevében!

Jó, csak én!

(oroszul kiabál) Magyar kommunista vagyok!

(ordítanak) (sorozattűz)

(robbanás)

(robbanás)

(oroszul beszél) Ide gyere! Ide gyere! Ide gyere!

Csinálnak ezek a fejünkre...

Ez nem sikerült.

Mind a barátod, mi? Gratulálok.

Alig várták, hogy meglássanak. Ez a te protekciód.

Mi még megadni se tudjuk magunkat...

Köll az neked.

Majd adsz, ha elfogy.

Nem, pajtás, elválunk.

Nagyon jó gyerek voltál, csak nem hoztál szerencsét.

Boldoguljon ki-ki, ahogy tud.

Rám többé ne számíts.

És a többiek a kastélyban?

Nem érdekel!

Ilyen rohadt, önző frátert még nem láttam.

Na várj, várj, várj.

Ne mondd azt, hogy üres kézzel engedlek el:

Itt van egy papír a rezervából,

nyílt parancs; a neved Molnár 1 Ferenc tizedes,

anyád neve Kolos Berta,

csapattested a 4. Határvadászezred,

2. zászlóalj, parancsnok Kenesei őrnagy. Végeztem.

Na, vedd el.

Köszönöm.

Kár érted. Nincs harag?

- Nincs. - Szevasz.

(szélsüvítés)

- Sakk. - Sakk, sakk, sakk.

Idefigyelj, te Grisa.

Tudod, mit érzek? Összezárt minket a történelem.

Ironikus mosollyal ôsszezárt ebben a szobában.

Érted ezt?

Pont kettőnket.

(oroszul beszél) Nem értem. Nem értem.

Pedig fontos dolgokat akartam megbeszélni veled.

Nem is hiszed, milyen fontosakat.

Mi vagy te civilben?

Amikor ez nincs rajtad?

Akkor mi vagy te?

Jól van, jól van, lépjél, tessék.

(fütyül)

(oroszul énekel)

Mi baj?

Látogatók érkeztek. Magyar katonák.

Ezek a jelenlegi rendszer... legális képviselői.

Ajánlatos lenne, ha tisztelt ellenség úr kissé visszavonulna pihenni.

(németül beszél) Botrány... borzalom.

Gyerünk, bemész ide.

(oroszul beszél) Az ágy alá?

Csendesen. Ne kiabálj.

Tessék parancsolni.

(dúdol)

Sakk.

(fütyörészik)

Sakk, sakk, sakk, sakk...

Pssszt... Isten őrizz! Hát ez matt.

À, nem létezik.

Hát én már tudom, mit fogok erre lépni.

Áá, pompás, kérlek;

az ember megoldja önmaga.

Önmagát.

Őszintén szólva, kérlek, én hatökör vagyok a sakkhoz.

Na ne... Nagyon szigorú vagy önmagadhoz, kérlek.

Ne haragudj, kérlek, hogy ilyen bagatell kérdésekkel zaklatlak.

De mostanában hol a csapattested?

Oh, bagatell...

Megsemmisült, kérlek; egy kicsit elfáradtam, az éjjel értem ide egyedül

most tájékozódom.

Egyedül? Egyetlen embered se maradt? Ez különös.

Szerintem az a különös, hogy én megmaradtam.

Pardon a zavarásért,

fél óra múlva kész a telefon, akkor megpróbáljuk tisztázni a dolgot.

Őrmester! Vizsgálja át a házat!

Pincéjük van?

Gyönyörű pincéink vannak, uram.

Óhajtja megtekinteni?

(távoli robbanások)

Na jó, rendben van, fiúk.

Mindenki nem lehetett katona.

De azért még nem késő.

Leventék voltatok?

Igen!

Rendben van.

Ezeket találtam.

Érdekes...

Gáspár Imre

és Fekete György.

Na lám. Egy kis hanyagság, és megvan a baj.

El kellett volna égetni a holmit!

A zászlóst!

Minden egyezik:

az alakulat száma, a bélyegző, és az aláírás.

Mégis maradt katonája, zászlós úr!

(pofon)

- Hogy merészel egy tisztet! - Egy volt tisztet!

Disznó! Amikor mi minden erőnket összeszedjük?!

- Hogy betereljétek a húsdarálóba... - A pincébe!

(oroszul beszél) Nagyon, nagyon köszönök mindent.

Mindent...

Kedves Grisa... Grisa!

Hiába hálálkodik, a szláv nyelvekben nem vagyok jártas; de

az unokaöcsém ruháját háború után küldje vissza.

(németül beszél) Na, vissza!

Tudtam örülni a szerencsének.

(oroszul beszél) Jó volt veletek.

Hé! Izé, maga!

Albert a nevem, uram.

Albert... igen.

Kint a folyosón áll két emberem:

végigvezeted őket a kastélyon, és befűtesz.

A hálószobában is, megértetted?

Több hálószobánk van, uram.

A Mici baroneszé jó lesz?

Mici? Baronesz? Remek.

(nevetés)

Ott fűts be! Mici baronesz... jó, remek!

Rendben van, Bercikém.

Berci...

(lassú zene)

Na kérlek, ha ez benneteket nem nyugtat meg...

Valami jelzést?

Hát hogy teljesen nyugodtak legyetek, kitehetek az ablakba egy égő gyertyát.

Egy Barokányinak mindig van valami remek ötlete!

Kitegyem? Most azonnal?

Kérlek.

(lassú zene)

Jó tanácsot adott, hogy idejöjjünk.

Érdemes volt.

Elengedni!

Főhadnagy úr, Molnár Ferenc tizedes jelentkezem!

Mióta vagy katona?

Jelentem, negyedik éve; két év Oroszország.

Sajnálnám, ha lógnál.

Főhadnagy úr, jelentem, rendkívüli futárszolgálat,

ma reggel 17-es ponton motoromat kilőtték,

tüzet viszonoztam, egységemet keresem,

kérek eligazítást, nyílt parancs.

- Gyújts rá! - Köszönöm, főhadnagy úr.

Büntetőegységet szervezünk.

- Sok a lógós. - Sajnos...

Jó leszel tisztesnek!

Na! Menj a konyhába.

Kitartás, éljen Szálasi!

(kopogtatás)

Tessék!

Tizedes, miért nem jelentkezik?

Főhadnagy úr, Molnár 1 Ferenc tizedes jelentkezem!

Molnár Ferenc?

Tizedes?

(lassú zene)

Örvendek, tizedes úr.

Kávét.

Kitartás!

Köszönöm a gyertyákat, megkaptam.

A gyertyákat nem láthatta, mert nem voltak kint.

Kint voltak!

Megfoghatatlan.

És a kincsem? Egyetlenem, mindenem,

drága boldogságom elégett... - Nem égett el.

Maradjunk abban, hogy nyoma veszett.

Ha láttad, hogy benn van a kályhában...

Uram, ő nem tartózkodott a kályhában.

- Hol lehet itt kilépni? - Valami baj van, uram?

Se motorom, se cuccom, és ha kiderül,

hogy még ez a Grisa is itt van...

Már az imént közöltem virágnyelven, hogy az illető eltávozott.

- Motorom? - Parancsoljon.

Ismételd el szépen csak fiacskám, hogy hívnak?

Molnár 1 Ferenc tizedes.

Megfordulni!

Ez csúnya dolog!

És ilyen ügyetlenül...

Egy zászlóaljban két Molnár tizedes...

És mind a kettő futár.

Ejnye, ejnye...

Mostmár csak az a dolgunk, hogy kiderítsük, melyik a kisebb disznó,

és melyik a nagyobb!

Főhadnagy úr, szeretném megmagyarázni...

Kuss, fiacskám!

Ő jött előbb!

Beszélj!

Főhadnagy úr, a front igaz,

a négy év is.

Jó katona voltam, tessék megkérdezni a zászlóaljat.

Hogy hívnak'?

Tóth László tizedes.

Igazolványt!

Futás közben eldobtam.

Akkor találkoztam vele, Molnár tizedessel,

láttam, az ellenőrzés simán átengedi, könyörögtem neki, adjon

nekem is egy nyílt parancsot.

És tudtad, hogy szökevény?

Nem szökevény.

Azt mondta nekem... A 4. Határvadászezredet bekerítették Budán.

Rettenetes...

De úgy tudom, az ezred egyik zászlaja itt volt ezen a fronton,

Ugye?

Igen...

Szóval, te loptad a parancsokat?

Jelentem, én nem loptam...

Főhadnagy úr, én motoron láttam, ügy lőtték ki alóla!

Isten engem úgy segéljen!

Miért adtál Tóthnak nyílt parancsot?

Jelentem, megsajnáltam.

Szóval, te vagy az igazi...

Miért javítottál bele a parancsba?

Eszembe jutott: egy zászlóaljban két Molnár,

és ő már elment, az övét nem tudtam kijavítani.

Rendben van. Akkor add elő a zászlóalj zsoldját.

Nos?

Énnálam nincs.

Főhadnagy úr, most már mindegy, őszinte leszek.

Én nem is vagyok katona.

Ez a legrosszabb ötlet, amit kitalálhattál.

Hol a pénz?

Összevissza beszél: gránátnyomása van.

Hol a pénz?

Nagyon súlyos gránátnyomás, tetszik tudni, az ember közelében robban...

Pofa be!

Na, beszélj, fiacskám.

A gránátokban van.

De én nem loptam. Meg akartam menteni.

Az előbb még a te nyakadban lógott!

Fölváltva vittük, elővigyázatosságból.

Na elég a színházból, gyerekek.

Bizony elég!

Minél jobban mentitek, annál jobban bemártjátok egymást!

Három napja tudom, hogy elloptátok a zászlóalj zsoldját!

Szedd szét.

Egyformán disznók vagytok.

Kifosztottátok harcoló bajtársaitokat, akik azóta

talán már elestek.

Ti hullarablók!

A dezertálás ehhez képest betyárvirtus!

Ismétlem a teljes igazságot: én nem vagyok...

Uram, ez inszinuáció.

Felelj, kik ezek!

- Katonák. - Azt tudom!

De miért akartad ezt az alakot megszöktetni?

Nem szeretnék csalódást okozni önnek, de ez tévedés.

- Hogy hívnak? - Kovács...

Kovács... Dezső, uram.

Szóval álnéven bújkálsz...

Akkor mi az, hogy Albert?

Albert... Drexler báró úr ragaszkodott hozzá,

úgy vélte, Dezső nem megfelelő név egy kulturált inashoz.

Szemtelenkedsz?!

Ne vegye rossz néven, uram, ezek után egy percig sem maradok

ebben a házban. Felmondok.

(madárcsicsergés) (feszült zene)

(sorozattűz, lövések)

Jelentem, a kivégzőosztag készenáll.

A Nemzeti Számonkérőszék nevében:

halálra ítélem szökésért, árulásért, Gálfy Eduárd volt zászlóst,

Fekete Károly, Gáspár János közlegényeket,

cinkosságért és destruálásért Kovács Dezső polgári személyt,

háztartási alkalmazottat,

s kivégzés előtti megszégyenítéssel

Tóth László és Molnár Ferenc tizedeseket.

Molnár Ferenc, lépjen elő!

Nézzétek ezt a két gazembert!

A hősök pénzét orozták el!

Molnár elítélt, dobjon ide egy gránátot.

Dunyhás testvér, emeld föl,

szereld szét.

(feszült zene)

Na mozgás, mozgás.

Gyerünk, gyerünk.

A többit!

Na gyerünk!

Tovább!

Kibiztosítani.

Gyerünk, gyerünk!

Tovább!

Pucolás!

(robbanás)

A büdös életben már sohasem tudok megszabadulni tőletek.

Itt kell veletek együtt megdögleni.

Bízd rám, nyugalom,

mindjárt jön a főhadnagy. Beszélek vele.

Hogy? Latinul?

Az édesapám is hazajött Szibériából az első világháború után, pedig

akkor még lassabban jártak a vonatok.

Hát én egy hülye vagyok, világos!

(nevetés)

Uraim, megmérettünk és könnyűnek találtattunk.

Nem gondolják, hogy helyesebb volna, hogy ha vállalnánk a sorsunkat?

Kuss! Tizedes úr gondolkodik...

Gondolkodik, tehát van.

Tisztázzuk már az én dolgomat!

Elvtársak, engem hallgassanak meg.

Én becsaptam egy egész német zászlóaljat.

Tábornok úr, engem bármikor igazol a baglyasi polgármester!

Emberéletek százait mentettem meg...

(oroszul beszél) Főhadnagy elvtárs!

Főhadnagy elvtárs.

Mit akar, kérem?

Egy pillanat...

- Beszél oroszul? - Da, da, da.

Beszéljen! (oroszul beszélnek)

- Miért tartanak itt minket? - Mert háború van.

Partizánok vagyunk, harcoltunk a németek és a magyar fasiszták ellen.

- Mit mondtál'? - Mondtam neki, hogy magyar partizánok vagyunk,

harcoltunk a nácik és a nyilasok ellen.

Igen! Igen!

Partizánok?

Isten bizony!

Te, mondd meg neki...

Elfognak minket, mint a fasisztákat és bekasztliznak?

(oroszul beszélnek)

Kérdezi, hogy úgy fogunk-e bánni velük, mint a fasisztákkal'?

Ezek az urak itt mind azt állítják, hogy partizánok.

Nem igaz, nem igaz, hazudnak!

Csak mi partizánok, mi partizánok!

Igen!

A főhadnagy elvtárs kérdezi, hogy van valami dokument?

Mi megmentettük egy Grisa nevű szovjet tizedes életét!

Ő is tanúsíthatja, hát én a saját kezemmel...

(oroszul beszélnek)

Azt mondja, megmentette egy Grisa nevű tizedes életét.

Keressétek meg ezt a Grisát!

Van itt egynéhány Grisa, majd mindjárt meglátjuk.

- Köszönjétek meg. - Köszönöm.

Köszönjük.

(oroszul beszél) Az összes Grisa előállt.

Tessék, ez itt mind Grisa.

Grisa, Grisa, hol lehetsz te ilyenkor?

Nem kellünk mi már senkinek se...

- Jaj, ha most volna egy revolverem... - Tudom, Edukám, főbelőnéd magad.

Nézz oda, ez már bevágódott!

Uraim!

Jól mondom?

(oroszul beszél) Egyre jobban beszélsz oroszul!

Köszönöm.

Uraim, estére szervírozok önöknek egy kis kását.

Kicsit élénkebben, édesapám!

Te se a Gundelnál

voltál főpincér!

- Szakács úr kérem, ma hústalan nap van? - Igen, köménymagleves.

Édesapám, szépen vissza a helyedre,

sorba, sorba, lassan a testtel...

- Báró úr!.. - Jé, ön is báró?

- Báró az öreganyám. - Engedje meg, hogy itt a

pokol tornácán bemutatkozzam:

báró Hétházy!

Én báró? Ennek az agyára ment az éhség!

- Ez Suhajda! - Őrmester úr!

- Fekete, Gáspár, falazni, álljatok őrt! - Vetkőzni!

Zászlós úr, alázatosan jelentem,

ön, mint a Rohamegység parancsnoka, igazolhatja,

hogy csak a parancsokat...

Mi az, hogy rohamegység parancsnoka,

maradj csendben, kész lebukás!

- Keresd! - Mit kell keresni?

- Átvételi elismervényt! - Gyerünk, gyerünk.

- Itt van. - Jól van, jó.

- De nem jó, én írtam alá! - De jó!

- Egyél csak, egyél! - Egyet anyukának, egyet apukának...

Mi történik itt tulajdonképpen?

Miért vitték el Szíjjártót?

Hát ezeknél is csak így van: akinek protekciója van, az megússza!

Nyugalom, nyugalom! Sínen vagyunk...

,,Sínen vagyunk”.

Áh, nem jön ez már vissza.

Te találtad ki az egészet, aztán ő szedi le a tejfölt, mi?

Bízni kell az emberekben.

Szerintem visszajön.

- Uraim! - Na, hittek neked?

Nem ment olyan egyszerűen, a főhadnagy telefonált...

Sorakozó, nyavalyások, kiviszlek innen benneteket,

kezet csókolhattok a tizedes úrnak, megyünk haza!

- Hohó, álljon meg a menet! - Miért?

- Hát te mondtad. - Mit?

Magad mondtad a főhadnagynak, hogy partizánok vagyunk,

magyar partizánok.

Igen, és?

- Elhitte? - Persze.

Megmondtam, hogy nem ment könnyen.

Fegyvert kapunk, és alakítunk egy magyar egységet.

Öt bátor embert keresnek. Gyerünk, várnak.

És mi lennénk az az öt bátor ember?

Aha.

Na ne hülyéskedj, nekem elegem van a háborúból.

- Elég, végeztem, befejeztem. - Legyen eszed!

Te magad mondtad, hogy magyar partizánok vagyunk.

Igen.

- Na most bizonyíthatunk. - Nem bizonyítok semmit.

Uraim, ami a bizonyítási eljárást illeti, valami most elkezdődik...

De nem velem!

Ha mi kirekesztjük magunkat ebből...

Én a magam részéről rokonszenvezem Szíjjártó úr elgondolásaival;

és a nemzeti méltóság is megköveteli, hogy...

Majd jól beledurrantanak a nemzeti méltóságodba!

Asszed, hogy a német golyó az szebb lyukat üt?

De egymásra találtatok!

Különben tessék, menjetek nyugodtan.

Majd én ezzel a két madárral másképp próbálkozom.

Most!

Ezek a végén még belénk durrantanak!

- Félsz? - Nagyon!

Otthon már talán osztják a földeket, te marha.

- Hazamennél? - Nagyon.

(távoli ugatás)

(csörömpölés)

(oroszul) Állj!

Grisa! Azt a jó moszkvai nénikédet...

(oroszul beszél) Micsoda öröm!

- Mit mond? - Hogy nagyon örül, hogy megtalált minket.

(oroszul beszél) Micsoda öröm! Micsoda öröm!

Önök természetesen szabadok.

De megbíznánk önöket egy harci feladattal.

Ismertetem a feladatot.

Önök az ellenség hátába kerülve a 45-ös csomóponton felrobbantanak

egy fasiszta lőszerraktárt.

Veszélyes ügy, de mi bízunk önökben.

- Vállalják? - Vállalom.

Vállalom.

- Vállalom. - Vállalom.

És ön?

Köszönöm a megtisztelő bizalmat, de én nem.

Talán kaphatnék egy írást az érdemeimről, és néhány

pecsétet rá?

Semmi akadálya, reggel elindulhat.

Köszönöm!

(oroszul beszél) Négy ember kevés.

- Mit mond? - Hogy ő lesz az ötödik.

(oroszul énekelnek)

(oroszul beszélnek)

- Talán még találkozunk. - Viszontlátásra.

- Szervusz, kérlek. - Szervusz.

Örülök, hogy megismerhettelek.

- Bocsáss meg, mi is a keresztneved? - Ferenc.

Minden jót, Ferenc.

- Minden jót! - Köszönöm.

Aztán vigyázzon magára, tizedes úr.

Jó.

Kár, hogy nem jössz velünk.

Szervusz.

Szervusz, Feri.

Szervusz.

Majdcsak látjuk egymást, ha egyszer vége lesz.

Viszontlátásra!

(keserédes zene)

Várjatok!

Várjatok!

Várjatok!

Várjatok, fiúk!

Itt hagytátok az eszeteket!

(ünnepélyes zene)

VÉGE