Original subtitles

Rybolovlev

- Kérsz egy korty whiskyt?

- Nem kérek, Uram, köszönöm szépen.

- Nyugodtan szólj, ha kérsz.

- Szólni fogok, Uram.

- Én is ...

féltem a mennydörgéstől, mikor annyi idős voltam, mint Te.

- Szeretsz énekelni? - Tessék?

- Énekelni. Vagy mi az, amit szeretsz?

Engem az megyugtat,

az olyan éjszakákon, mint amilyen ez is.

Mit énekelt?

- Csak egy dalt.

... az Én dalomat.

Akkoriban

nem tudtam, honnan jött,

mintha mindig is ott lett volna a fejemben.

A Chavanon folyó mellett, ahol éltem,

szüntelen ezt dúdolgattam,

a szépséges és aranyos Rosette-nek.

- Menjünk be, Drágaságom.

Az ilyen viharos éjszakákon,

"Anyám",

Barberin "Anyám",

mindig velem énekelt.

Ez idő alatt,

minden egyébről megfeledkeztem,

ahogy az igazi szüleimről is,

akik Párizsba mentek, még évekkel ezelőtt.

- Ő az Apukám? - Nem.

Üzenetek ugyan érkeztek Anyámnak,

barátok hozták,

mikor hazatértek,

és sajnos

egy nap, arról jött hír ...

- Anya!

... hogy egy szerencsétlen baleset történt a műhelyben ...

Kedvesem,

azt hiszem, ettől a naptól kezdve, nem tudok tovább dolgozni,

de biztos vagyok benne, hogy ezért kárpótolni fognak.

Akadt egy ügyvéd, aki 400 Frankot kér,

és, ha jól emlékszem,

a megtakarításunk elég, hogy fedezze ezt az kiadást.

Küldd el neki gyorsan, szerelmem,

és imádkozzatok értem.

- Csak azért adok érte ennyit, mert szomszédok vagyunk.

Akik itt éltek a faluban,

azok nagyon is tudták, mit jelent az igazi fájdalom.

Mit takar ez a négy szó:

a tehenet el kell adni.

Nekem

Rozetta, nem csupán a tejet jelentette.

A barátom volt.

A legjobb barátom,

az egyetlen.

Azóta

nem volt olyan este,

hogy ne látogattam volna meg.

Nem is emlékszem, hány ostort loptam el a szomszédunktól abban az időben.

- Semmi baj,

Én vagyok az.

- Ki van ott?!

- Anyám!

Anyám!

Anyám!

Láttam egy férfit, hatalmas volt,

megpróbált elkapni ...

- Nyugodj meg szépen, Rémi. Nyugodj meg.

- Mi történt?

- Jerome.

Ő itt Rémi,

Rémi, Ő az ... - Apa.

- Megtartottad?

- Jerome.

- Kezdem érteni, hogy miért nincs elég pénz az Én ügyemre.

- Anya? Anya?

- Ne nevezd így!

Az ott nem az Anyád, Én pedig nem vagyok az Apád!

- Hogy tehetted ezt?

Megtartottad, anélkül, hogy szóltál volna.

Minden pénzünk erre ment el.

- Azt kérdezted, miért tartottam meg?

Arra az esetre, ha a családja érte jönne,

még a kis takaróját is eltettem, hogy megismerjék.

- Te szerencsétlen.

Nem tudod, hogy ennyi idő után már nem jönnek?

- Mit szeretnél, mit tegyek? Adjam tovább Én is?

Az árvaháznak?

- Az lesz a legjobb, ha még ma megteszed.

- Nem hagyom, hogy elvidd!

Biztos lehetsz benne!

- Nincs más választásunk!

Nincs pénzünk, hogy etessük.

- Nem!

Ehhez nincs jogod!

- Nem tehetünk egyebet. - Megakadályozlak, hogy megtedd ...

- Kicsim.

Sajnálom.

Bocsáss meg.

Akkor este, nem sokkal a történtek után,

Anyám elmesélt egy történetet.

- 10 évvel ezelőtt történt,

egy februári reggelen,

a párizsi műhelybe menet ...

- Figyeljen már maga elé!

Meglátott téged azokban a szép ruhákban.

Jerome nem az árvaházba vitt, hanem ide, hozzám.

Abban a reményben, hogy a családod érted jön egyszer és gazdagon megjutalmazza.

- Itt fogsz lakni.

- Ne dédelgesd ennyire.

Visszafogjuk adni a családjának.

- Rémi lesz a neved.

Rémi,

mint a gyermekünk, akit elvesztettünk.

Nézd csak,

Ezek a ruháid,

mind a Tiéd.

Nézd.

- Nem akarok árvaházba menni,

ne hagyd, hogy elvigyen, kérlek.

- Ne aggódj,

nem visz innen sehová.

- Bocsáss meg! Bocsáss meg nekem.

- Rémi.

Rémi.

Gyere angyalom, van valamim a számodra.

Egész éjjel gondolkodtunk,

és arra jutottunk,

hogy a községtanács megfizethetné nekünk,

az időt, amit gondoskodtunk rólad.

- És elutasították?

- Most fogalmazom a kérvényt.

- Köszönöm, Anyám.

... ha nem sikerül megcsinálni, akkor el is adhatnánk,

több pénzt hozna a konyhára,

és a pénzből visszavásárolhatnánk Rosette-t.

Az új gazdája állandóan üti.

Nem jössz?

- Itt most nem állunk meg.

- Hova megyünk?

- Tudod, hogy hova.

Az árvaházba.

- De azt mondtad, hogy ... - Fogd be a szád!

Azért hazudtam, hogy velem gyere.

A községtanács nem törődik velünk.

Nincs pénzünk.

Tovább nem maradhatsz velünk. - Ez fáj.

- Akkor mozogj.

- Nem!

- Micsoda utálatos kölyök!

Rémi.

Rémi!

Kapják el!

Kapják el!

- Mi a ...?

Mit művelsz?

Azonnal nyisd ki!

El az utamból!

- Hogy fordulhat elő, hogy ez a fiúcska magára haragítja az egész várost?

- Minden tiszteletem, de ez nem tartozik magára.

Nem akar az árvaházba menni.

- Figyelj ide, fiam,

ez a barátságos kutya vigyázni fog rád.

Árvaház, igaz?

Üljön le, meghallgatom a históriát.

- Ha jól értem, nem szeretné, ha a fiú további kiadásokat jelentene.

De,

arra gondolt már, hogy mennyit lehetne keresni vele?

- Keresni? Pénzre gondol?

Hogyan? Mennyit?

- Harminc frank.

- Nem értem.

- Ajánlatot tettem a fiúra.

Egyelőre ennyit, de ha elégedett leszek vele,

még többet fizetek.

Mit gondol? 30 frank észszerű ajánlat?

- Uram ...

egyébként, hogy szólíthatom?

- Vitalis, Mr.Vitalis,

vándorművész és állatidomár.

Már ismeri Capi-t.

Ő pedig itt "Aranyszív úrfi".

Járjuk a tereket, piacokat egész álló nap.

Látja, nem panaszkodhatok, de

azt hiszem, hogy egy ilyen sovány,

vékonyka gyermek kedvességet lophat az emberek szívébe.

- Nagyszerű,

de 60 frank egy évre?

- 35.

- 55.

- Ha megbocsájt ... - Várjon.

Megegyeztünk.

Oké.

- Mozogj.

- Anya.

Anya.

Anyám.

Anyám!

- Rémi.

- Anyu!

Eresszen.

Anyám! - Rémi.

- Anyáám!

Engedjen el, könyörgöm.

- Rémi! - Anyuci!

- Rémi!

Rémi!!

- Anyuu!! - Gyere.

- Hagyja Őt békén! - Anyu!

Engedj el ...

Anyu! - Rémi!

Eressz már!

Rémi!

Rémi!

"Rémi"

Rémi!

Rémi ...

Rémi!

- Ő akarta, hogy hallgatózzunk.

- Nem is igaz.

- Nincs semmi baj,

gyertek és üljetek közénk.

Ne sírj.

Így már jobb.

- Sikerült elszöknie?

- A nap folyamán nehéz lett volna,

de később,

ahogy első éjjel megálltunk, mikor már besötétedett ...

- Az első szabály, amit fogadj meg, hogy

soha, de

soha ne menj az erdőbe,

miután lement a nap.

Elég, ne félj tőlem,

sosem ütöttem meg senkit, téged sem foglak.

Nem érted, igaz?

- Nem áll szándékomban bántani téged.

Nélkülem, most az árvaházban volnál.

Na gyere,

pihenj egy kicsit.

Gyere.

Odalent majd átváltoztatlak.

- Nem tetszik?

- De,

csak ezekben,

az emberek majd bámulni fognak.

- Ez csak természetes.

- 10 frank lesz.

- Uram?

Miért költi rám a pénzét?

- Hogy mondod?

- Hát ...

pénzt adott értem Barberin úrnak,

és ma a cipésznek is.

"Aranyszív" úraság nem tűnik boldognak attól a száraz kenyértől.

Ez azt jelenti, hogy Ön nem vagyonos ember.

- Való igaz.

Kevesebbet keresek, mint amennyire szükségem volna,

továbbá igaz, hogy rád költöttem minden pénzemet,

de jó okom volt erre.

Rendkívűl tehetséges vagy.

Hallottalak énekelni az istállóban azon az éjszakán.

A jó szív és a gyönyörű hang ritkán jár együtt.

Barbelinnek nem azért fizettem érted, hogy koldulni vigyelek.

Éneklésre béreltelek.

- Éneklésre? Úgy érti énekeljek az embereknek?

És, ha kinevetnek?

- Légy oly' nagylelkű, amilyen a teheneddel voltál és imádni fognak.

Capi kapitány,

Aranyszív úrfi.

Ezeket fogd meg.

- Vitalis úr ...

- Csak hallgass és figyelj,

tedd azt pontosan, amit kérek tőled.

- Indulás.

Jó napot, Hölgyem.

Legyen szép napja, Uram.

Kövessetek, gyerekek.

Kövessétek a zenét.

Jöjjenek közelebb, hölgyeim.

Jöjjenek csak Urak, Hölgyek,

Nyissák nagyra fülüket szemüket,

és kezeik legyenek tapsra készen,

mert amit ma bemutatunk Önöknek,

az a legnagyszerűbb és legeredetibb műsor Franciaországban.

Nem is csak Franciaországban,

hanem egész Európában.

Tessék? Hogy nem hiszel nekem?

Hölgyeim és uraim, akkor hát megmutatjuk

ennek a kis tudatlannak,

hogy bizony mesterek vagyunk.

Ne légy félénk, Capi,

üdvözöld a barátainkat.

Capi kapitány, gyerünk!

Bravó, kapitány.

Dandártábornok úr!

Gyere kapitány, pörgés-forgás.

Most a másik irányba is, ha kérhetem.

Teljesen megszédített, kapitány.

Végezetül, vigyázz, akadály.

Tapsot kérünk.

Hajolj meg szépen, ügyes vagy Kapitány.

Csak nem fáj a lábad?

Na gyere.

Kifulladok, ha sokáig csináljuk ezt.

Sajnos kapott egy csúnya fertőzést, így kénytelen vagyok "elaltatni".

Tudom, ez nem volt szép,

de biztosak lehetnek benne, hogy rögvest magához tér a Kapitány.

Most pedig a műsor fénypontjaként,

figyeljenek, hölgyeim és uraim.

Felkészülni,

és ugrás.

Ügyes vagy.

Bravó!

Szép munka.

Gyere ide.

Nagyszerű volt, Kapitány.

Nagy tapsot a kutyának.

Köszönöm. Köszönöm.

Köszönöm, kedves nagyérdemű,

a mai előadás lezárásaképpen

jöjjön egy dal, tele gyengédséggel,

csodáljunk meg egy angyali hangot, ami meglágyítja a legkeményebb szívet.

Ez számunkra is premier. A fiúcska egy Isten adta tehetség.

Bíztassák hát,

szeretetteljes tapssal.

- Most mit csináljak? - Énekelj.

Ez egy nagyon sikeres premier volt.

- Mit művelsz?

- Visszaadom az ajándékait, mert ez nem fog sikerülni.

- Elsőre izgultam Én is,

de következő alkalommal már ... - Nem lesz következő alkalom.

Soha többé nem éneklek!

- Úgy gondolod, hogy ezzel tönkretenném a tehetséged?

- Honnan tudja, hogy teheséges vagyok?

Maga csak egy mutatványos.

- Felismerem a tehetséget, volt már szerencsém hozzá utam során.

Magadtól vagy ráhatással, de énekelni fogsz.

- Nem kényszeríthet rá!

Azt mondta, hogy nem bántja a gyerekeket.

Ha megüt, akkor maga egy hazug.

- Ha elvinnélek az árvaházba, azzal is célt érnék.

Elég legyen.

- Egyébként sem érdekel.

- Ez itt maga, ugye?

Hegedűs volt?

- Nem csak az, olvasd el.

Nem tudsz olvasni?

Ezt írták:

Tegnap a híres hegedűművész

elhagyta Bécset.

Feleségével és fiával Velencébe utazott,

ahol az Olasz felső tízezer számára fog játszani.

Igen, fiacskám, mielőtt vásáros lettem,

híres zenész voltam,

tehát biztosíthatlak, hogy felismerem a tehetséget,

azt a csodás hangot, ami neked van.

- Ez micsoda?

- Az ABC első betűje. "A"

Van még 25 másik karakter.

Ha megtanulod összeolvasni őket,

talán Édesanyáddal is kapcsolatba léphetsz.

És az üzeneted mellé pénzt is küldhetsz neki.

Másrészről pedig,

azt akarom, hogy tanulj meg énekelni,

és add is elő, amit tudsz, mikor megkérlek rá.

- Várjon.

- Ma ...

- Ma. - Ma.

Mama,

kedves Barberin "Anyám",

remélem boldogságban élsz,

fájdalmad ellenére is, amit az okoz, hogy elszakítottak tőled.

Megtanultam írni, ezentúl sok-sok üzenetet küldök.

A férfi, aki mellé szegődtem,

Tayeb úr, soha nem üt meg,

és megosztja velem meg a többiekkel az ételt.

És ami a legfontosabb,

énekelni tanít.

Ha sikerülne megtanulnom szépen énekelni, sok pénzt kereshetnék.

Amint tehetem,

küldök neked pénzt, hogy visszakaphassuk Rosette-t.

Nagyon szeretlek, kedves Barberin "Anyám".

Fiad, Rémi.

- Ez lesz a Te dalod.

Kifejezi a tehetségedet.

Mindig tartsd a szívedhez közel.

- Enzo.

- Uram?

- Angelina.

- Uram?

Rosszat álmodott az éjjel.

Enzo és Angelina,

Ők a fia és a felesége?

Ezért hagyta abba a hegedűlést?

Ezért lett más ember, mint akiről az újságok írtak?

Uram,

nem akartam felzaklatni. - Nem, nem, igazad van.

Előfordul olykor,

hogy bizonyos nevek fájdalmas emlékeket hoznak elő.

- Többé nem hozom szóba.

Egyébként,

mit akar mutatni?

- Az utolsó gyakorlatod.

- Uram, mit csinál? - Nem, csak bízz bennem.

Megtanítottam a technikát,

most meg kell tanulj a szíveddel énekelni.

Szippants bele.

- Chavanon,

ez a szülőföldem illata.

- Énekelj.

A mesterem nem tévedett,

imádtam énekelni, mélyen a szívemből,

és tudtam, hogy sosem hagyok fel vele.

Ez a teljesség,

a szabadság,

maga a tökéletesség.

Akkor már tudtam, hogy soha nem fogom megváltoztatni a véleményem.

Nyáron aztán,

egyre nagyobb sikereket arattunk, különösen az angol arisztokraták körében.

Nem fukarkodtak, és ez kedvünkre való volt.

- Ügyes voltál, Aranyszív uraság.

Gyere le szépen.

Tisztelegj, ahogy az angol tisztek szoktak.

- Gyerekek, a finomságok várnak benneteket.

- Rémi.

Segítenél nekem?

- Bosszantó, nem?

Látod, ahogy futkároznak,

önfeledten játszanak és Te nem csatlakozhatsz hozzájuk.

- Te miért nem játszol velük?

Ne haragudj, nem láttam, hogy nyomorék vagy.

Bocsi, nem úgy értettem,

butaság volt, ilyet mondanom.

- Látnod kellett volna az arcod.

- Ez nem vicces.

- Egy kicsit azért az.

- Kérem, Uram,

ritkán láthatom így nevetni a lányom,

- ... amúgy, ha

tudnék is járni, ugyan, kivel játszhatnék?

Dögunalmas itt mindenki.

- Te vagy a legboldogabb fiú, mind közül.

- Mi baja volt? - Egy ritka betegség,

úgynevezett „Coxalgia”, mérhetetlen fájdalmat okozott neki

bármilyen mozgás, a gyaloglásról nem is beszélve.

- Hívj csak Lise-nek.

- Az Én nevem Rémi.

- Azóta tetszett látni? - Igen,

de nem olyan körülmények között, ahogy szerettem volna,

mert a munkánk, a szórakoztatás,

sok nagyszerű találkozással,

ugyanakkor sok fájdalmas megpróbáltatással is járt.

- Kiváló! Bravó!

Hölgyeim és Uraim!

- Abbahagyni!

- A mesterem,

egyik intelme a katonákra figyelmeztetett,

számukra, Mi vándorművészek,

csak koldusok voltunk, akik elszedik a tisztességes emberek pénzét,

az üres fecsegésükkel.

- Uram?

Az engedélyét kérem.

- Miféle engedélyt?

- A helyhatósági engedélyt, amely lehetővé teszi, hogy fellépjen ebben a városban,

hogy állatokat sétáltasson póráz és szájkosár nélkül.

- Nem tudtam, hogy engedélyre van szükségünk.

Valóban szükség van engedélyre?

- Kétségbe vonja a szavaimat? - Nem, dehogy, természetesen nem.

Minden évben tartok itt előadásokat,

és sosem volt engedélyünk.

- Elismeri, hogy megszegte a törvényt?

- Igen, mert nem volt róla tudomásom,

bemegyek a városházára még ma délután.

- Pompás,

de addig is megbírságolom, valamint az állatait a temetőbe vitetem.

Csend legyen!

- De nem volt tudomásol erről a törvényről, Uram!

- Ez nem lehet ok annak megsértésére. Vigyétek!

- Biztosíthatom Önöket, hogy ez az állat teljesen ártalmatlan.

- Mire vártok! - Nem akarom elveszíteni az ujjaimat.

- Nyugodj meg, kérlek.

- Hé, Uram, kérem!

Uraság!

- De hisz, nem is bántott senkit ...

- Hagyja abba!

- Ne üssék!

- Rémi!

Fuss!

Meneküljetek!

- Magát lecsukatom.

El ne ereszd.

- A tanúvallomások figyelembevétele mellett,

a bíróság megállapítja, hogy Vitalis vádlott,

a közrend megzavarásának vádjában ártatlan.

Egyéb iránt,

az ügyészségi kívánalom okán, utánanéztünk a múltjának.

Képzelheti, micsoda meglepetés ért bennünket,

mikor kiderült, hogy a személyazonossága hamis.

A bíróság készen áll kegyelmet gyakorolni,

amennyiben felfedi a valódi nevét.

Ez nem derült ki a gyanús előzményekből.

- Miért nem mondta meg nekik? - Mert lehetetlen.

Senki sem tudhat a múltamról.

- Mi történt? Enzo-val és Angelina-val?

Mi az, ami akadályozza abban, hogy beszéljen róluk?

- Megöltem Őket.

Nem az az ember voltam, aki most vagyok.

Önző voltam, tele hiúsággal,

unott voltam a családom mellett.

Rendszeresen eljárkáltam,

minden áldott este, a közömbösségem ellenére is.

Kisfiam, Enzo, imádta a gyertya ragyogó lángját.

Senki sem tudja, hogy történhetett,

talán egy fuvallat volt ...

A gyertya a földre esett,

rohantam, hogy mentsem Őket,

de az egész ház addigra lángokban állt.

Akkor volt 10 éves a kisfiam.

A temetőben egy nővér, a kedvenc dalát énekelte tétován,

kezében a kis urnával.

Én a leghíresebb zenész Olaszországban még csak nem is ismertem azt a dalt.

Persze ...

akkor és ott mindenki együttérzőnek mutatkozott,

de mindannyian tudták, hogy Én vagyok a bűnös.

Úgy tűnt, hogy a karrieremnek vége, de nem ...

éppen ellenkezőleg.

A felkérések egyre szaporodtak,

az emberek ölték egymást, hogy meghallgathassák a koncertjeimet,

mindent elkövettek azért, hogy visszatérjek a rivaldafénybe.

Aztán ...

aztán úgy döntöttem,

befejezem.

Egyszer 's mindenkorra.

Soha többé nem hegedülők újra.

Az életem most már,

a vezeklésről szól,

amiért nem sikerült megmentenem Őket.

- Várni fogok Önre, mikor kiengedik.

- Mennyi az idő?

- Mit számít?

"Carlo Balzani mester"

- Lefeküdtél, Rémi?

- Te meg mit csinálsz itt? - Hiányoztál.

- Látom el vagy eresztve.

- Nem kellene itt lenned.

Veszélyes egymagadban kóvályogni

sötétben a hajón.

- Mi ez a kis takaró?

- Ne nyúlj hozzá.

Ne haragudj.

Ez volt rajtam, mikor kisbabaként rám találtak.

Senkinek addig nem meséltem a történetet,

még a mesteremnek sem.

Sosem hittem volna, hogy azon az estén,

abban a lélekmelengető pillanatban ...

indul útjára ifjú életem legcsodálatosabb nyári fejezete.

- Azt nézd meg.

- Azt, ott?

Úgy néz ki, mint egy orrszarvú.

- Meseszép, ugye? - Igen.

- Jó éjt, Lise.

- Jó éjt, Rémi.

- Zacharios úr ...

vagyis Zacharies úr,

felkelt halotti ágyából ...

- Mi baja? - Capi?

- Gyere, szépségem.

Igen, Én vagyok az ...

- Uram!

- Mester!

- Szeretném, ha Rémi velünk maradna.

Lise teljesen kivirágzott, mióta itt a fiú.

Látta Őket együtt?

A kislányomra komoly műtét vár,

szüksége van rá, hogy minél előbb felépüljön.

- És azután?

- Azután?

- A felépülési időszakot követően?

- Azt hiszem, Rémi utána is itt maradhatna vele.

Lehetősége lenne rá, hogy a tulajdonunkban lévő iskolába járjon.

- És mi van az énekléssel? - Éneklés?

- Igen, éneklés.

Réminek meg van a tehetsége és a szenvedélyes is hozzá.

- Persze, Vitalis Úr,

biztos vagyok benne.

- Asszonyom, tisztában vagyok vele,

hogy az az élet, amit felkínál az kényelmes és kockázatmentes,

több, mint amit Én nyújthatnék neki,

de Ön ...

nem látja ennek a fiúnak a nagyságát.

Ad neki egy esélyt,

felajánlja számára a családot,

velem nehezebb sors várna rá, de a személyisége jobban fejlődne.

Az Önök világához vezető út rögösnek tűnik,

de az az óriási tehetség, mely benne rejlik,

képes kitárni eme módos élet kapuját.

Tehát a javaslatom a következő,

ha azt szeretné, hogy a lánya szolgálatába álljon,

azt kérem, hogy adjon a fiúnak egy esélyt,

hogy elnyerhesse a lánya kezét,

mikor eljön az idő.

- Jól ismeri a világunkat, Vitalis Úr,

és figyelemre méltó az optimizmusa.

- Akkor leszek optimista, amikor hallom Őt énekelni.

De az az Ő választása,

hogy magukkal marad, vagy velem tart.

- Ő még csak egy kisfiú. - Valóban,

de többet élt át, mint megannyi felnőtt ...

- Eljössz meglátogatni?

- Megígérem.

- Jaj, ne.

- Jó éjt, Lise.

- Jó éjt, Rémi.

A Mester erejét vesztette, nagyon lebetegedett,

egy napon végül, már nem érkeztünk el célunkhoz,

oda, ahova még reggel terveztük.

- Uram, jól van?

Aranyszív úrfi, gyere vissza.

- A házikóhoz,

rohanj!

- Capi, gyere. Gyorsan!

Capi!

- Uram, siessen!

Ide értek!

Capi, gyere vissza!

- Capi!

- Capi!!

- Gyerünk, befelé! Most! - Nee, Capi!

Capi!!! - Gyere már!

- Capi, nee!

Capi!!!

Capi, ne!!!

Capi, gyere, siess kérlek!

Ügyes kutya!

- Aranyszív! - Aranyszív!

- Aranyszív!

- Ott van!

- Lise, drágám.

Gyere kérlek, segíts nekem a varrásban.

- Ez Rémié volt, nem?

- Nem, kedvesem, tévedsz.

Ez a takaró, egy híres londoni gyárból való,

nem hinném, hogy Rémi ... - Rémit örökbefogadták.

- Örökbefogadták?

Ezt hogy érted?

- A legjobb szobáját kérem.

- Diagnózisom szerint, ez mellkasi fertőzés.

Tartsa meleg helyen és imádkozzon.

- Mióta köhög ennyire? - Ez nem fontos.

- Hadd segítsek, ezért pedig nem kérek semmit.

- Fogadja csak el,

kérem, Doktor úr.

Viszlát.

- Mióta beteg?

- Több hete. - Vért is köp?

Tudja, mi fog történni, ha nem kezelteti sürgősen?

- Igen. - Jól van.

- Üzenjen nekem, ha meggondolta magát.

- Köszönöm. - Erre semmi szükség,

de a tuberkolózis kezelés nélkül elviszi magát.

- Viszlát.

- Hogy fizetjük ki a szobát, nem maradt semmink.

- Megkérem a tulajdonost, hadd fizessünk egy produkcióval.

- Az képtelenség, nézzen csak ránk.

Ilyen állapotban? - Ne aggódj.

Ma este Én lépek színpadra.

Jó estét te hogy vagy?

- Hölgyeim és uraim, üdvözlöm Önöket. Foglaljanak helyet.

Helyezzék magukat kényelembe.

Egy váratlan, ugyanakkor kivételes

vendég tisztelte meg szállodánkat, egy híres művész,

aki ma hegedűlni fog Önöknek.

- Jól van, negyven frankot kell összegyűjtenünk.

- Negyvenet? - Ennyibe kerül a szoba egy hétre.

- Sosem jött össze még húsz franknál több.

Ön nagyon beteg.

- Bízz bennem.

- Van 26 frankunk.

- De hisz,

tele volt a tálca. - Kis érmékkel, uram.

- Így Aranyszívvel nem maradhatunk a meleg szobában.

- Bocsássanak meg kérem.

Gratulálni szeretnék ehhez a csodálatos előadáshoz.

- Ez nagyon kedves Öntől, hölgyem.

Esetleg szolgálhatok ...? - Nem.

Ez minden.

Én is zenész volnék.

Még mindig emlékszem rá, mi indított el a művészet útján.

Egészen kicsi voltam.

Azon az estén,

Carlo Balzani,

hatalmas sikert aratott a milánói scala-ban.

Az a koncert mélyen megérintett.

Nem jött elő az az érzés belőlem,

a mai napig.

- Nagyon sajnálom,

de az az ember nincs többé.

Én már csak alázatosan játszom az embereknek egy kis alamizsnáért.

- Ezesetben,

sajnálom, hogy megzavartam.

Tudom, hogy min ment keresztül,

fogadja őszinte részvétemet,

az Önt ért veszteségért.

Nagy tiszteletben tartom,

hogy mély gyászában visszavonult.

"Arrivederci", uraim.

- Ez arany.

Arany érmét adott nekünk.

- Ebből itt tölthetjük a telet.

- Aranyszív úrfi meggyógyulhat, Gyere, Capi, menjünk.

- Nézd, Aranyszív, egy aranyérme!

Uram?

- Gyere, Capi.

- Vegyen mély levegőt.

Felöltözhet.

- Várj, fiú!

Ez neked jött.

- Köszönöm.

Lise.

- Azonnal kórházba kell vinnem.

- Nem.

- Elég ebből az ostobaságból, Vitalis úr.

Régóta komoly betegsége van,

orvosként figyelmeztetnem kell,

ha nem kap azonnal kezelést,

a legrosszabb is bekövetkezhet.

- Mit tanácsolsz, most mit csináljak?

Mihez kezdjek most?

Rémi, beszélnünk kell.

Mi történt?

Kedves Rémi!

El sem tudom mondani, milyen boldog voltam, mikor megkaptam az üzeneted,

nem csak azért, mert híreket kaptam felőled,

de azért is, mert féltem, nem fogom tudni a címed,

és nem tudlak tájékoztatni arról, ami történt.

Anyu és Én lehet, hogy megtaláltuk a szüleidet.

- Rémit örökbefogadták. - Örökbefogadták?

Mit beszélsz? - Barbarinék nem az igazi családja,

Franciaországban találtak rá, épp egy ilyen takaróban.

Tudom, mert láttam,

szakadt volt, de már nem látszik, mert megvarrtad.

Szóval, ez Rémi igazi szüleitől van.

Anyukám a következőkre jutott:

Ha a takaró Londonból származik,

akkor talán Te is ott jöttél a világra.

Anyukám minden barátjának elmesélte a történetet.

Néhány héttel később, egy James Milligan nevű ügyvéd,

levelet írt neki és ...

megkérte Őt, lépjen kapcsolatba vele, amint hall felőled.

- Az igazi szüleim.

Az igazi családom.

- Mit is mondhatnék, fiam?

Előre!

- Köszönöm, köszönöm, Uram!

Capi, gyere ide.

Megtaláljuk a családomat, Capi.

- Megmutatnák, ha kérhetem?

Elnézést az egyenruhások miatt, Uraim,

de nagyon sok szélhámossal van dolgunk,

mióta Driscoll-ék gyermeke eltűnt.

- Driscoll?

- Nahát,

Te vagy az.

- Igen.

- Uram? Az édesapámat Driscoll-nak hívják?

- Nem csak Apádat, de Anyukádat,

és az Ő Apját meg Nagyapját is.

Én képviselem a családot, mióta nyoimod veszett.

Készen állsz rá, hogy találkozz velük?

- Paul, kisfiam, Paul ...

- Rémi,

a fiút Rémi-nek hívják.

- Persze, persze.

- Na ...

csókold meg Apádat, fiam.

- Paul!

- Az a nő teljes szívéből szeretett engem,

meg volt győződve róla, hogy összefogunk házasodni.

Nem tudott elképzelni engem egy másik nő oldalán.

A Te csodálatos Anyád oldalán.

Mikor megszületett a gyermekünk,

elérkezettnek látta a lehetőségét annak, hogy bosszút álljon rajtunk ...

Apám elmondta, hogy az a nő hogyan rabolt el.

A történetet egy irigy, gyűlölködő asszonyról,

aki ily' bosszú mellett döntött, mert Apám nem Őt választotta.

Elrabolt, amikot hat hónapos voltam.

- Természetesen mindent felkutattunk.

Sosem hittük volna, hogy Párizsba visz téged.

Egy idő után, azt hittem, meghaltál.

- Beszéltem egy asszonnyal,

aki szerint Jerome Barberin egy férfit látott

a gyermek közelében, mikor Ő rátalált.

- Talán egy bűntársa lehetett.

Ezt már sosem tudjuk meg, sajnos.

- Valóban.

- Megértem, ha félsz,

nem ismersz bennünket,

és talán nem is értesz mindent, amit most elmondtam,

de az a lényeg,

hogy visszajöttél hozzánk, nem?

- Igen, azt hiszem.

- Ez lesz az ágyad.

Mivel nem számítottunk rád,

nem volt időnk rá, hogy otthonosabb, kényelmesebb

körülményeket teremtsünk.

- Jól vagy?

- Igen.

- Szép ez a hely.

- Nem megyek el azonnal,

itt leszek a közelben.

- Nem.

Tudom, hogy beteg. Tudom jól.

Láttam az orvost a szállodában.

- Na?

Emlékezz mindig erre a dalra. Benne van az igazi egyéniséged.

- Vigyázni fogok rá.

Megígérem.

- Ég Önnel, Vitalis úr.

Köszönjük, hogy vigyázott a fiúra.

Sok szerencsét.

- Édesem. - Hadd menjen.

- Mit keresel itt?

- Ejnye-bejnye Peterkém.

Ráleltél a kincsre?

- Peter?

Eddig Paulnak hívott.

- Hoppá.

Bill, Bill, Bill!!!

- Milligan úr, ezek az emberek nem a szüleim.

- Persze, hogy azok.

- Jól van, ez kevesebb időt vett igénybe, mint gondoltuk.

- Nagyon jó, uram.

- Maradj veszteg, különben bántani foglak.

- Te haszontalan,

képes voltál megfuttatni.

Most rögtön nyírd ki.

- Mi?

- Öld meg, ez volt a terv, nem?

Vágd fejbe ezzel előbb, ha ettől jobban érzed magad.

Csináld!

Gyerünk!

- Capi.

- A kicsikém, csinálj valamit!

- Kuss legyen!

Kicsodák maguk? Miért akartál megölni ezt a gyereket?

- Csigavér! Az ügyvéd adta az utasítást.

- Milligan?

- Igen.

- Ő rokona a fiúnak, a nagybátyja.

Az egész az örökségről szól.

Mikor a fiú apja meghalt, Milligan lett az örökös, de ...

- De mi?

A felesége babát várt.

- Pontosan.

Te vagy az örökös!

Mikor világra jött a fiú, a nagybátyja eljött hozzám.

Mindig hozzám fordult,

ha piszkos ügyeket kellett elintézni.

Az volt a terve, hogy álmában fojtsam meg. Hogy természetes halálnak tűnjön.

De az utolsó pillanatban,

képtelen voltam rá.

Képes vagyok gyilkolni,

de gyereket soha.

Muszáj volt elvégezzem a munkát,

tehát egy távoli helyre vittem,

és a takarójából kimetszettem egy darabot,

hogy senki se tudja meg, honnan jött.

- Figyeljen már maga elé.

- És ...

Milligan asszony, Ő merre van?

- Azt ...

nem mondhatom el.

- Capi.

- Bill!

- A Milligan Parkban, Barnethez közel,

Londontól 2 órára észak felé.

- Rémi.

Most szépen elmegyünk.

Capi nagyon gyors kutya, szóval várjanak, míg messze érünk.

Érti, amit mondok?

Capi gyerünk, nyomás!

- Segítség, segítség, Milligan úr!

- És most merre? - Megkeressük Anyukád.

- Tovább kell mennünk.

- Ez lehetetlen.

Szakad a hó.

- Higgy benne, Rémi.

Már volt szerencsém ekkora hóviharhoz.

- De nem ilyen betegen.

- Gyerünk, Rémi.

Menjünk.

- Uram, sosem érünk oda.

- Ígérem, hogy ott leszünk.

- Rémi.

Kelj fel, Rémi.

Ébredj, Rémi.

Sikerülni fog.

Sikerül.

Rémi, azt hiszem, megérkeztünk.

Nem, nem !!

- Megérkeztünk?

- Igen, megérkeztünk, Rémi.

Itt vagyunk már, megérkeztünk.

Látod, milyen forró a hangulat? - Igen.

- A kandalló tűze.

Nem soká még nagyobb lángja lesz.

Érezni fogod, hogy jobban melegít.

Menj, Capi.

Viszlát barátom.

- Capi elment?

- Ne aggódj, visszatér hamar.

Tudod, mit szeretnék?

Hallgatni a dalodat.

Nem kell hangosan énekelj,

csak a hangod szeretném hallani.

Megteszed ezt nekem?

Köszönöm, fiam.

- Ide jönnek, uram.

Uram?

Uram.

Uram.

Uram.

Uram!

Uram !!!

Uram!

Uram!

- Nyugalom. Csitt! Csitt!

- Capi.

- Hol a mesterem?

- Nagyon sajnálom, fiam.

Hadd pihenjen, győződjön meg róla, hogy megkap mindent, amire szüksége van.

- Így lesz, Milligan kisasszony.

- Felébredt?

- Igen.

- Remek, akkor most velem jön.

- Nem.

- Kedvesem, nem érted, hogy Ő és a mestere megpróbált becsapni téged?

- Igen, értem,

de ez a fiú fáradt, és elvesztett egy szívéhez közel álló embert.

- Hogy lehetsz ennyire kegyes ezekkel a bűnözökkel, akik kihasználják a bánatod.

- Miért vagy ilyen dühös?

Nem ez az első alkalom, amikor ez megtörténik.

- Az Én kötelességem, hogy vigyázzak rád, és ne engedjek a közeledbe senkit.

- Ne aggódj, magaddal viheted, amint felépül.

- Jól van.

Ne várass sokáig, Mary.

- A legjobb lesz ezeket mind elégetni, és új ruhákat venni neki.

- Nem, Lucy, azt hiszem, inkább rendbe hozom ezeket.

Ez micsoda?

- Az ingjében volt, fontos lehet a számára.

- Kisasszony?

Kisasszony, minden rendben? Hölgyem?

- Jó reggelt fiatal úr.

Hogy érzi magát?

- Jól. Köszönöm.

- Ezesetben,

a kisasszony szeretne beszélni magával.

- Igen, persze.

- Ez volt a fiam szobája.

Legalábbis neki készült.

Minden évben átrendeztem, kicseréltem a bűtorokat,

próbáltam elképzelni, milyen játékokkal játszana szívesen.

Milyen meséket hallgatna tőlem.

Itt láttam Őt utoljára.

Tavasszal volt 11 éve.

A bölcsőjénél énekeltem neki azt a dalt,

amit Anyukám énekelt nekem.

Eddig azt hittem, Én vagyok az egyetlen, aki emlékszik erre.

Édes kicsikém.

Kisfiam.

Így találtam rá Édesanyámra.

A családomra.

- Magamra.

- Reméljük, a nagybátyja elnyerte méltó büntetését.

- Így történt.

Börtönbűntetést kapott,

aztán pedig száműzték Angliából.

Ami a Mesteremet illeti, egy békés helyre temettük el,

örök emléket állítva neki,

ki megmentett,

minden lehetséges módon.

Azóta,

nem telt el nap anélkül,

hogy meglátogattam volna a sírját, eképpen is megemlékezve róla.

- És Barberin "Anyu" is odaköltözött?

- Nem, kicsikém.

Említettem neki,

de Ő inkább a Chavanon-nál maradt.

- Rémi!

- Anya! - Rémi.

- Szia, kicsim.

Nagyon hiányoztál.

- Mikor a férje meghalt,

Ő hozott ide,

hogy szórakoztassam a kis vendégeit.

Így történt.

Azt hiszem, itt az ideje aludni.

- Jó éjt mindannyiótoknak.

- Jó éjszakát, Milligan úr!

- Jó éjszakát, Milligan úr!

- Jó éjszakát, Milligan úr!

- Jó éjszakát, Milligan úr!

- Jó éjt, Milligan úr!

- Jó éjt, Milligan úr!

Rémi Miligan énekes, Royal Albert Hall

- Jó éjszakát, Lise.

- Jó éjszakát, Rémi.

Vitalis Árvaház

Rybolovlev