Original subtitles

Feliratot fordította: kubul Filmismertető: https://vifi.hu/balti-tango/

1939-ben Sztálin és Hitler aláírták a Molotov-Ribbentrop paktumot

és szétosztották Kelet-Európát egymás között.

1940-ben a szovjet hadsereg behatolt Litvániába és bekebelezte a Szovjetunióba

♪ Elmész,

♪ És ne gyere vissza.

♪ Felejtsd el,

SZOVJET LITVÁNIA 1950

♪ Hogy szerettelek. Szavak...

♪ amiket te mondtál...

Cigarettát! Hercegovina virága!

Sztálin elvtárs kedvenc dohánya.

♪ A szerelem olyan, mint a kínzás.

♪ A szerelem olyan, amely nem bocsátja meg az árulást. Ő...

♪ Szívembe már nem jöhet más.

BALTI TANGÓ

Csak azért, hogy felfogd hogy, ez mennyire komoly dolog. Válaszolj!

Eltitkoltad, hogy ismerted őt kicsi korától, még a háború előttről.

Akkorról, amikor a Vörös Hadsereg még itt állomásozott.

Laima valamikor beszervezett téged.

Válaszolj mikor?

- Laima beszervezett? - Eszednél vagy?

Ugyan már, Max.

Jártál vele, amikor a németek bejöttek Litvániába.

Vagy még korábban. Még a háború előtt.

LITVÁNIA 1941

Litván állampolgárok, a német hadsereg felszabadított benneteket

a szovjet kommunista rendszertől.

Két évig a parancsnokok

és zsidó csatlósaik kínozták a litvánokat.

De most a lengyel-zsidó erőszaknak vége.

A litvánok Németország szabad szövetségesei lesznek.

Figyelem, minden zsidó nemzetiségű személy

köteles az ideiglenes tartózkodási központokban megjelenni.

Vedd fel, édesem.

- Én nem megyek sehova! - Muszáj, Lija. Kérlek. Jól?

Anya! Nem akarok menni!

Neked muszáj. A csendőr megharagszik rád. Kösd be a cipőfűződet.

Figyelj csak.

Ha velem bármi történik...

Vigyázz Lija-ra.

- Megértetted? - Igen.

Ne hagyd ott a gettóban.

Drágám.

Mi az a "gettó"?

Ne add oda a gyerekeket! A halálba viszik őket!

Tudom ezt! Hallottam, hogy erről beszélgettek.

Leveszik a vérüket a kórházaknak, és tömegsírba dobják őket!

Ne adjátok oda a gyerekeket!!!

Leveszik a vérüket és megölik őket!

Mit csinálsz, te szörnyeteg!

Mama! Mama!

Lija, gyere ide hozzám. Lija!

Mama! Mama!

- Fogd le! - Lija! - Azt mondtam, hogy fogd le.

Hogy nyüzsögnek! Fogd már le!

Antanas! Antanas, megismersz?

Megismersz? Szenet hordtál az utcánkba.

Mit akarsz?

Idenézz.

Valódi.

Vedd el.

- Mit akarsz érte? - A gyerekeimet.

- Hányan vannak? Ketten.

Egy lány és egy fiú. Lija. Max.

Mama.

Lija, édesem, itt vagyok.

Na gyorsan, vedd el!

A fiam még mindig ott van! Fiú. Max.

Ne légy olyan pimasz. Kettőt ezért az üveggyöngyért?

- De nekem csak ennyim van. - Akkor válaszd ki valamelyiket.

Isten nevében kérlek.

Add ide mindkettőt.

Válaszd a fiút. Fuss el, de gyorsan.

Indulnunk kell.

Na kit?

Na?

Lija ...

Na!

Döntsd már el! Melyiket?

Egyiket sem.

Vagy mindkettőt. Vagy egyiket sem.

Hát jó, te hülye liba.

Neked már nem lesz rá szükséged.

Gyerünk, menjünk.

Hé, te! ..

Bújj el, mondom, hogy bújj el!

A földre!

Hé, állj meg a kórháznál.

Már közel van. Nyugi.

Ott a bejáratnál. Különben az összes biboldó még begőzöl.

Lija, édesem, meg kell szöknünk.

Gyere ide, Lija.

Max!

Csend legyen!

Gyere ide.

Lija, bocsáss meg nekem.

Ausweis, bitte. Add ide az igazolványt.

Rendben van. Mehet.

Anya!

Matocska! Mata!

Anya!

Anya!

- Hát te ki vagy? - Én ...

- Mit keresel itt? - Én ...

Vronya! Kuss!

Mata-nak hívják, ez az én a kutyám!

Az enyém meg a nővéreimé!

Takarodj innen!

Takarodj, de rögtön!

- Nincs hova mennem! - Mars innen, megértetted!?

Hadd maradjak legalább a sufniban!

Nagyon kérem.

- Vincas, ne egyezz bele. Tudod, hogy aztán ...

- Vincas. - Holnap már ...

Mindenki hallgasson el! Pofa be!

- Mindketten! - Kérem.

Majd nélkületek eldöntöm.

Mit állsz ott? Gyerünk, hozd a vacsorát.

Nélkülünk ... Dönt ...

Egyedül csak nekünk adtak zsidó házat?

Szóval te itt laktál?

Igen.

Laima, ne hallgatózz!

Nem hallgatóztam

Eszembe' se volt.

Na jó. Segíts anyádnak teríteni.

Jól van.

És mutasd meg ennek a fiúnak, hogy hol kell kezet mosni.

Minek mutassam meg neki.

- Nagyon jól tudja. - Ezt meg honnan veszed?

Rá van írva a homlokára.

Rá van írva...

Te ne karattyolj arról, hogy mi van odaírva! Érthető?

Érthető.

Itt fog nálunk lakni?

Itt fog... nem fog...

Az éjszakát itt tölti.

Vincas!

Mit gondoltál akkor róla?

Hogy ennyire bátor?

Hogy annyira szereti a zsidókat? Mert hogy nem dobott ki.

Hogy nem adott fel.

Nem gondoltam semmire.

Pusztán élni akartam.

Mondd, azt hogy "répa".

Miért?

Gyerünk ... mondd azt, hogy "ré-pa".

Répa.

Ellenőrzés volt..

A zsidók gyakran raccsolnak.

- Szia Vincas. - Szia.

A cuccokért jöttünk.

Ezek ... bronzból meg ezüstből.

Meg valami szar.

Nem is tudom, hogy mi legyen. Ez is megfelel.

Holnap az akció után még több lesz.

Na jól van. Szia.

Minden jót..

Ne dörgölőzz hozzám!

Érted?

Velem nem fog menni. Megértetted?

Eszembe se jutott.

Ha majd téged kirúgnak, hova fogsz menni?

Nem tudom.

Megkeresem az anyukámat.

Apám azt mondta, hogy őt lelőtték.

A város szélén, a régi kápolna mellett.

Ott mindannyijukat lelövik.

Sajnálom őket. De te magad is tudtad, hogy így lesz.

Közöztettek nagyon rossz emberek vannak.

Mindig becsapták és kifosztották a litvánokat.

De téged sajnállak.

Nem hiszed el?

Nem is tudom.

És ha én...

megvágom a kezem, azért hogy elhidd?

Ez a te nagyapád?

Nem. Ez itt Karl Marx.

Tehát nem a nagyapád.

Hát te magasabb vagy.

Hát igen.

Így meg még magasabb vagy.

Tudsz táncolni?

Na rajta.

Jegyezd meg

Én téged választalak.

Érted? Végleg.

Aufmachen! Kinyitni!

Azonnal nyissák ki.

Vannak a házban zsidók?

Nincsenek.

De hiszen ez egy zsidó ház.

Nem az.

Hol vannak a felnőttek?

Nincsenek itt, tiszt úr.

Valóban?

Igen igen.

Mi van ott?

Semmi sincs.

Meg akarom nézni.

Nem értem.

Te áruló vagy.

Vincas, megjöttél?

Figyelj csak, beszélj vele. Egész nap csak fekszik, semmit sem eszik.

Mi van veled?

Ki tette ezt veled?

Ő volt?

Mit tettél vele?

- Laima. - Válaszolj!

Válaszolj! Laima, mit tett veled?

Téged kérdezlek.

Vidd ki! Rúgd ki el innen ezt a biboldót!

Elég lesz. Már nem látnak meg minket.

Szabadítsd ki ezt a ...szörnyeteget...

mielőtt megfullad.

Bocsáss meg nekem.

Kérlek.

Soha nem bocsátok meg.

Soha.

Amikor veszélyes lett az élet a házban,

az apja elvitt egy tanyára egy öregasszonyhoz,

onnan mentem ki az erdőbe a partizánokhoz...

Mese habbal!

A véreskezű csendőrnél laktál, ugye?

Ő szervezett be téged?

- Engem senki sem szervezett be! - Hát akkor?

Már elmondtam. Bujkáltam a partizánoknál.

Benne van a vallomásomban. Olvastad.

Igen. De az később volt.

Akkor amikor az oroszok felszabadították Litvániát.

Figyelj, mi ezt a hülye játék?

Válaszolj!

Litvánia a Vörös Hadsereg támogatásának köszönhetően szovjet köztársaság lett.

És most, megszabadulva a fasiszta betolakodóktól,

Litvánia visszatér a szovjet népek családjába.

A német fasizmus elleni háború még nem ért véget...

A partizánoktól eljöttem az erdőből.

Közülük sokan az erdőben maradtak, hogy harcoljanak az oroszok ellen.

Akiket most megszállóknak neveztek.

Ahogyan korábban a németeket hívták.

Én meg visszajöttem.

Én az orosz katonákat a sajátjaimnak tekintettem..

Nem tudtam, hogy hogyan fogok majd élni.

Nem tudtam, de... boldog voltam.

Odarohantam, ahol utoljára láttam anyámat.

Természetesen ennek nem volt semmi értelme.

De nem tudtam nem odamenni.

Megetetettek minket csavargókat,

és teherautóra raktak,

nem kérdezték, hogy akarunk-e menni a messzi Oroszországba.

Csak azt mondták, hogy most Litvánia és Oroszország egy ország.

És elvittek...

Laima! Laima! Laima!

Ülj le.

Tehát a szovjet Oroszország lett a hazám.

Nem volt hol laknom. Vincashoz meg féltem odamenni.

Bennünket hajléktalan gyerekeket Oroszország különböző árvaházaiba vittek.

Na ja. Gyermekkor Murmanszk közelében. Gyár. Játék a vasútállomásokon.

És azután?

Már leírtam.

Miért jöttél vissza ide ennyi év után?

Miért?

Sokáig tart elmagyarázni.

Laima.

Laima.

Megismersz?

Max te vagy az, ugye?

- Hogy kerültél ide? - Hát visszajöttem.

Nem egyhamar szántad rá magad.

Nem akartam visszajönni.

Ha nem akartál, akkor miért jöttél vissza?

Miattad.

Kár volt.

És ő? Ki ez neked?

Ez a faszi? Lényegtelen.

Senki.

Lefeküdtünk. Holnapra elfelejtem.

Te most így élsz?

Szia. Hova mész?

Állj csak meg!

Tudtam, hogy visszajössz.

És a Martha is, amikor még élt, nem akart ott maradni,

így aztán a háború után visszaköltöztünk a régi házunkba.

A házadat meg odaadtam a katonáknak.

És Laima?

Laima?

Ő gyűlöl engem.

Ide sem jön.

Egy gyár mellett lakik.

Hát, így élünk.

Na jó.

Viszlát.

Te Max.

Van itt még valami.

Írd meg rólam az újságba,

hogy hogyan mentettelek meg a németektől.

Jól van.

Mit akarsz?

Mért vagy te itt?

Mert nekem így tetszik.

Na persze..

Duzzadtak az ujjaid.

Minek jöttél ide?

Munkát találtam neked egy étteremben.

- Nocsak! - Tényleg.

Emlékszem, hogy egész jól énekeltél.

Még emlékszel?

Igen, de el kell menned a meghallgatásra.

De ne számíts arra, hogy ezért lefekszem veled.

Nézd, tudom, hogy hibáztam, de...

miért nem bocsátasz meg nekem?

Soha nem fogok.

Soha. Megértetted?

Régóta énekel?

Előbb kezdtem, mint hogy megszülettem.

Kér valamit inni?

Iszik egy konyakot?

Miért is ne?

Még énekelnie sem kell. Anélkül is felvesszük.

♪ Elmész

♪ És ne gyere vissza.

♪ Felejtsd el,

♪ Hogy szerettelek

♪ Szavak...

♪ Amiket te mondtál...

Cigaretta! "Hercegovina virága". Tisztviselő elvtársaknak.

És más vendégeknek.

Sztálin elvtárs kedvenc dohánya.

♪ A szerelem olyan, mint a kínzás.

♪ Szerelem...

Próbálják csak ki!

♪ A szerelem olyan, amely nem bocsájtja meg az árulást.

♪ Szívembe már nem jöhet más.

- Fogd meg. - Parancsnok elvtárs...

Gyerünk, próbáljuk meg a miénket, úgy mint legutóbb, emlékszel?

Két szelet húst az őrnagy számára.

Láttam ahogy egymásra néztetek.

Mit csináltatok ti ott a vonatnál?

Mit akart tőled, mielőtt elindult a vonat?

Semmit.

Csak cigit kért.

Mit akarsz?

Azt kérdezem, hogy mit akarsz?

Na?

Mit akartál?

Akarsz segíteni?

Kételkedsz benne?

Egy litván nőnek a mosodánkból

a lányait Szibériába deportálják.

Na és?

A férje a németek alatt a postán dolgozott. De ő miben vétkezett?

Beszélj vele.

Kivel?

A parancsnokkal.

Taratutával?

A kedvence vagy

Még énekel is veled.

Eszednél vagy?

Ki vagyok én neki?

És mit tudok én a te litván nődről?

Az én litván nőm?

Persze nem a tiéd.

Neked mindegy, hogy az oroszok fél Litvániát Szibériába deportálták.

Ne kezd el.

Van erre válaszom.

Add rá a gyújtást... A parancsnok mindjárt jön.

Adjál tüzet.

Mi folyik ott? Merre? Arra!

Oleg!

Fel akarták robbantani a vonatot.

Menjenek a vagonokhoz! Tempósan!

Vigyék magukkal a poggyászukat. Személyenként egy bőröndöt.

A többit a peronon kell hagyni. Aki megszegi a parancsot, azt megbüntetik.

Panasz esetén forduljon a biztonsági tiszthez.

A Szovjetunió Minisztertanácsa döntése szerint kitoloncolják Litvániából

a zsírosparasztokat, a polgári nacionalistákat

és segítőiket, mintegy 27 000 családot.

Mindannyijukat örökre kitelepítik

Szibériában és a Távol-Keleten lévő településekre.

Az egyszerű litván munkások és parasztok

üdvözölik pártunk döntését...

és jövőjüket csak a szovjet nemzetek teljes egységében látják,

akik földünkön fényes kommunista jövőt építenek.

A nacionalistáikkal és a náci betolakodók volt segítőtársaikkal szemben,

akik magukat felfegyverzett erdei testvéreknek hívják

a legszigorúbb intézkedéseket kell alkalmazni, beleértve a fizikai megsemmisítést is.

Ho ... ho ...

Ó, micsoda egy nőstény.

Elpattan az ember agya tőle.

Miért viselkedsz így?

Miért?

Fáj ez neked?

Nekem meg tetszik.

♪ Új boldogság minden este ...

♪ Új szerelmi ügyek.

Minden este másik száj ...

Majd én.

Ülj le!

Mit csináltál ott a szerelvénynél?

Véletlenül voltam ott.

Gyere hozzám dolgozni. Kevés emberem van.

Én? Miért pont én?

Megfelelsz.

Háború. Gyerekotthon. Komszomol.

Autóvezetői tanfolyam.

Jól mondom?

A litvánok, ők...

..tudod..

van aki fél,

van akit meg a múltja terhel.

Megszállónak tartanak minket. Kárt okoznak.

Te meg úgy tűnik hogy, bár idevalósi vagy,

de mégis idegen.

Elnézését kérem. Köszönöm, de nem.

Ismered a Szénégetőt?

Az egy fedőnév.

Szénégető.

Egy volt csendőr.

Tudod hogy, hány zsidót nyírt ki a háború alatt?

A szovjet hatalom ellen harcol. Brutális kivégzéseket követ el.

Nekem meg ehhez mi közöm?

Na és ki fogja őt megszorítani?

Talán azok akik

a golyókkal néznek farkasszemet,

amíg te a kurvákat szórakoztatod?

Anyád vérére gondolsz?

És a nővéredére?

Nézz fel rám!

Beleegyezem.

Jobb lesz így, fiacskám.

Nem kételkedtem benned.

Adok egy ajándékot. Fogd.

Nincs senki. Nem látom a mieinket.

- Mondd meg hogy, ki volt az! - Nem ismerem őket.

Válaszolj te disznó, hol vannak a mieink?

Nem tudom.

Nem tudom. Hol van a csapatunk? Idejöttek a tanyádra!

- Hol vannak?! - Nem tudom.

Ha hazudsz nekem, te gazember...

akkor mindkettőtöket megölöm.

Ott vannak na, az istállóban.

Ha valami történt velük, lelőlek, mint egy kutyát.

Ó, a francba!

Egész fiatalok. Még a háborúban sem voltak. Sok a hiba.

Sok itt a hiba.

Ki kell ezt vizsgálni.

Tehát a mieink hogy csaptak le a leshelyre? Ki dobta fel őket a banditáknak? Laima?

- Honnan tudhatta volna? - Tőled. - Vagy pedig tőled?

Mi történt? Követsz engem?

Menjen, utolérem.

Hmm. Mi a picsa?

Menjen. Nem tart sokáig.

- Mi van? - Ne menj vele.

Nem kérdeztelek.

Laima, még egyszer mondom, ne menj el vele.

Hé?

Jonas, kopj le!

- Te megőrültél? - Ez a mi ügyünk. Kopj le.

Köpök mindkettőtökre.

Még elbeszélgetünk egymással.

Miért csinálod ezt megint?

Menj a pokolba.

Többet közelembe ne merj jönni az utcán! Megértetted?

Miért?

- Azt kérdezem miért? - Te zsernyák vagy !

A litvánok az ilyeneket megvetik.

Igen?

És a kurvákat, akik a tisztekkel kefélnek azokat nem?

Azokat is.

- Ha nem tudod ez egy bosszú. - Bosszú?!

Nekem van megbosszulni valóm a ti csendőreiteken!

És üldözőm őket, ezt jegyezd meg!

Megjegyzem.

Ne!

Egy mögöttem legyen. Kettő a bejáratnál.

Miért őt?

Miért?

Iratokat keresett a házadról,

hogy ne telepítsenek be hozzád lakókat,

hogy ne dobjanak ki csak úgy. És ez itt...

Erről a Vincasról ír,

akinek a németek odaadták a házadat. És azonnal felmerül a kérdés...

Miért adták oda? Milyen érdemekért?

Nem érdemekért. Akkoriban sok litván kapott zsidó házat.

A háború alatt engem rejtegetett. Hiszen tudja.

Rejtegetett? Akkor most miért szökött meg?

Félt.

Az emberek félnek a szibériai deportálástól.

Milyen emberek? Én például nem félek.

- Csak engedje el. - Ártatlan embereket nem visznek oda.

És most a bujkáló apa miatt

a lányát is körözhetik. A te énekesnődet.

Pár napig várnak, hátha találkozik az apjával. Aztán elviszik.

- De őt miért, Grigorij Ivanovics? - És, ha ő is benne van?

Mi kell?

Kinek viszed?

Téged kérdezlek! Kinek?

Teherbe estem, érted? A bábához megyek abortuszra!

A pénz nem volt neki elég. Elcsórtam ezeket.

- Nem mehetsz haza, körözik az apádat. - Tudom.

Ez minden? Ez minden?

- Senki nem látta idejönni? - Senki sem.

Mondja meg neki, hogy ne sikítson. Ha a szomszédok meghallják, feljelentik.

Tudja, amióta betiltották az abortuszt

a férjemmel együtt lecsukhatnak illegális terhesség megszakításért.

Vegye le a cipőjét, és egy órára menjen el valahova.

Csak feküdnie kell egy kicsit, és

majd a saját lábán hazamegy.

Ennyi. Most menjen. Este majd hazaviszi.

Menjen már!

És ne ácsorogjon a bejáratnál a szomszédaim szeme előtt.

Menjen.

- Magas lázad van, ne hívjunk mégis orvost? - Nem kell.

Ne szégyelld előttem magadat.

Próbálj elaludni, és ne szorongj.

Az őrnagy megpróbál levenni a körözésről.

Természetesen megígérni nem tudja,

de megpróbálja.

Tehát most én bujkálok.

Mint ahogy azelőtt te.

Abortusz...Ennyi.

Miért nem küldesz el?

Tudod te azt.

Vegyél el feleségül.

Nem akarsz elvenni. Most meg te nem akarod.

El akarlak venni.

El akarlak.

Nem leszek a terhedre.

Csak a nevedre van szükségem.

A nevemre?

Hát persze.

Az én zsidó nevemre.

Tulajdonképpen meggondoltam magam.

Meggondoltam magam.

Igyunk. Eh ...

Nem kell felemelni a kezeket.

Mehet tovább a lagzi.

Grigorij Ivanovics.

Taratuta elvtárs.

Megtiszteltetés számunkra. Nagy megtiszteltetés.

Ez egy ajándék a fiatal párnak. Parancsoljon.

Kérem.

Ez meg mi?

Mindenki szétszéledt. Mitől félnek?

Grigorij Ivanovics maga olyan nekünk mintha az apánk lenne.

Attól függ, hogy kinek.

Van valaki, inkább koporsóban látna engem, nem pedig itt ezen az esküvőn.

Habár, ez a valaki

valamivel tartozik nekem.

Természetesen.

Én tartozom magának.

Tartozom magának mindenért.

A felettünk aratott "győzelmükért".

A "fényes szovjet jövőért".

Csak az a kár, hogy ebbe a jövőbe egyedül megyek. Se anyám, se apám.

Hogyan is köszönjem ezt meg?

Ezt az ilyen "boldogságot". Na?

Hogyan?

Megmondom neked, hogy hogyan.

Csókolj meg, galambom.

- És akkor kvittek leszünk. - Vége! Elég legyen!

Menjen innen Grigorij Ivanovics. Magát senki sem hívta ide.

Kérem, menjen innen.

Kiiszom és megyek.

Nem tört össze ... Rossz előjel.

Nem leszel te boldog, fiú. De különben is ki az aki boldog?

- Ez meg mi? - Itt fogok aludni. - Miért?

Tudod te azt.

Magyarázd el nekem, én miért nem? Miért? Mások meg miért? Magyarázd el.

Mert azok számomra senkik.

Köpök rájuk.

- És én? - Ne!

Ne! Kérlek, hogy ne!

Ez nem változtat meg semmit!

Áruló.

Max.

Hallgass ide. Te szovjet ember vagy.

Együtt harcoltunk a tanyákon a banditák ellen.

Most meg te a zsidó - véded a fasiszta szörnyetegeket. Hogy van ez?

Nem lelem azt a világot.

Már nem emlékszem rá.

Borzasztóan sajnálom mindannyijukat.

Amikor gyerek voltam, féltem tőlük.

Feketék, szakállasok voltak.

Mosdatlanok.

Varázslókra hasonlítottak.

Régen azt hittem,

hogy elrabolnak engem.

És kiszívják a véremet.

Nem a te véred innák, hanem a gyerekekét.

Beszélj te szarházi! Hol van a Szénégető?

Beszélj! Elrejtetted? Etetted?

Mit tehettem volna? Idejöttek.

És elvették az ételt! Mit tehettem volna?!

Te is benne voltál?

- Te is benne voltál? - Válaszolj te szemét!

Ott vannak.

- Rendben van. Tegyétek fel őket. - Értetem.

Tudod mi a bajom? Vérbosszúra jöttem...

Anyámért, a nővéremért, mindazokért, akiket legyilkoltak.

De kiderült, hogy ez a Szénégető.

Ő nem gyilkolt le zsidókat. Engem a partizánoknál rejtett el.

- A németek ellen harcolt, most megöltem. - Hiba volt.

Az ő hibája volt.

- Ha egyszer így döntött. - Ők egyszerű litvánok.

Nem banditák, és nem is volt csendőrök, csak a szovjet hatalmat nem akarják.

Ne ti zsidók ítéljetek meg minket, litvánokat.

Úgy veszem, hogy nem is hallottam amit mondtál.

Végleg elmegyek tőletek. Tovább nem bírom. Nem bírom.

- Nem akarok lőni rájuk. - Ha így döntesz.

A Vörös Hadsereg felszabadította Litvániát és elősegítette, hogy csatlakozzon a Szovjetunióhoz.

De a fasiszták áruló utódai továbbra is

hátba támadják a szovjet állampolgárokat.

Parancsot kaptunk, hogy kíméletlenül lépjünk fel

a banditák és a nacionalisták ellen,

valamint családjaik és segítőtársaik ellen.

Köztársaságunk rendfenntartó egységei

a Belügyminisztérium támogatásával

kiűzik őket az erdei barlangokból és a pincékből.

Elkergetik őket a litván földről.

Ahogy a nagy Sztálin mondta: ha az ellenséget megsemmisítjük,

a győzelem a miénk lesz, elvtársak!

Ó hát előkerült. Ülj le gyere játszani. Ülj csak ide.

Laima. Miért nem aludtál itthon?

- Rosszul alszom nálad. - Igen?

És hol alszol jól?

Gombold be.

Azt hiszem, megint bekaptam a legyet.

- És megint nem tőled. - Ez az én gyerekem.

Ez az én gyerekem! Értetted?

- Ma megint elmegyek ahhoz a nőhöz. - Miért?

- Mert nem akarok neked gyereket szülni. - Miért?!

Hogy miért? Hallgatsz te rádiót?

Titeket mindenütt utálnak.

Mindenütt. Minek ez az én gyermekemnek?

Te csak bosszút állsz rajtam! Világos?

Csak bosszút állsz rajtam! De miért?!

A főnökhöz jöttem.

Hol a főnök?

- Leszerelni jöttél? - Aha.

Helyes. Elindítottuk az ügynök elleni eljárást.

És ezt találtuk. Nézd meg.

Nézd csak meg.

Felismered? A te Vincasod. A te Laimad apja.

Határozottan nem a Szénégető,

de a Sonderkommandóban szolgált. A legyilkoltak cuccaival seftelt.

Azt hiszem, hogy azzal a parabellummal lőtte le az anyádat.

Azután elengedték. Nem mi.

Taratuta nem volt éber. A te Laimádat még a börtönből is kiengedte. De nem csak őt.

Látod a pipával megjelölteket?

Ők azok a családtagok, akiket Taratuta levett a deportálási listákról.

Törvénytelenül kimentette őket. Törvénytelenül.

A vezetés képben van, és várja a mi véleményünket.

És itt jutunk el a fő témához...

Ez a te tervezett leszerelési nyilatkozatod.

A parancsnoksággal való egyet nem értésed miatt.

Itt minden a Taratutról szól.

Bűnös szánalom az ellenség iránt. Indokolatlan veszteség az állományban. Részegeskedés.

Züllött kapcsolat nőkkel. Egyik munkatársnő zaklatása.

Nemi erőszak kísérlete. Úgy tűnik, hogy hamarosan leszerel.

Mindezt a saját szemeddel láttad. Írd alá.

Különben mindanyijunknak felelősséget kell vállalni a kudarcért.

Ezt én nem írom alá.

Akkor nem tudok segíteni Laimán.

Ő, mint egy háborús bűnös lánya elhúz a szibériai Magadanba.

Jonas ő másállapotos.

Na és?

A spinék munkatáborokban is szülnek.

Írd alá.

Most minden tőled függ.

És Laima is.

Írd alá. Ez nem feljelentés.

Sejtettem.

Különféle dolgokat hozott haza. Ruhákat, gyűrűket.

Eleinte nem akartam elhinni.

Azután...

Indulok ahhoz az asszonyhoz...

- Még Magadan előtt meg kell csinálni. - Téged fognak nem bántani. Nem fognak.

Olyat csináltam... olyat írtam alá...

- Mit? - Senki sem fog bántani téged.

Senki sem.

Mennem kell, csak rád vártam.

Azt akartad, hogy megtartsam a gyereket?

Most már nem akarom.

Na szervusz.

Grigorij Ivanovics? Üdvözölöm.

Szóval ez a te Liljád? Gyönyörű szeme van. Kiköpött te vagy.

Bocsásson meg. Bűnöztem maga ellen. Elárultam.

Hagyd abba!

Azt hiszed nem tudom, hogy hol élünk?

Velem így is, úgy is elbántak volna.

Kivágtak, még a háborús kitüntetéseimet sem vették figyelembe.

A feleségem elutazott Rosztovba, én meg itt maradtam.

Te meg hogy vagy? Továbbra is az étteremben vagy?

- Nem, ugyan megígértek, de különböző helyeken dolgozom. - Aha. Értem.

Jól van, menjünk. Igyunk valamit.

De itt a...

Akkor vedd fel, aztán menjünk.

A polgári nacionalisták elleni harc még nem ért véget.

De hazánknak még alattomosabb ellenségei is vannak.

Ezek a zsidó polgári nacionalisták,

akik titokban a nyugati titkosszolgálatokat szolgálják,

és ártanak a szocializmusnak,

beférkőztek a művészetekbe, az orvostudományba...

Végre. Jön apád.

Lányom...

Beengedsz?

Beteg vagyok. Látni akartalak.

Talán... utoljára. Csak rövid időre jöttem. És visszamegyek az erdőbe.

Beengedsz?

Berlinig nem jutottam el, fiacskám.

Königsberg közelében egy szilánk megsebesített.

Ezrek estek el abban a katlanban. Százezrek.

A tábornokok mint az állatokat úgy vezettek minket a golyók elé, mint valami húst.

- És jól is tették. - Az hogy lehet?

- Hát igen, fiacskám. Mert a háború az mindig a hús. - Nem volt helyes!

Ez nem helyes! Az, ami velünk történt,

és az ami történik, az nem jó!

Nem, nincs igazad.

Tévedsz, fiam. Nem.

Nem.

De igen, igazam van! Igazam van!

Nem. Nincs igazad.

Ó szülőföldem, te drága, de rideg vagy!

Laima, megjöttem.

Hol vagy?

Laima elment dolgozni.

Meg gyógyszerért.

Tedd le a gyereket és menj el innen.

Most elmegyek. De előtte elmondok valamit.

Tudod... Fiatal koromban egy zsidónál szenet szállítottam és árusítottam.

És még mindig arra gondoltam, hogy ő miért gazdagabb nálam?

Mivel jobb ő? A kezével? Vagy a fejével?

Amikor nehéz idő jött el Litvánia számára...

Amikor az oroszok a háború előtt ránk támadtak,

ez az illető

azonnal hozzájuk csatlakozott.

Igen, ti mind elsőként kezdtétek a moszkvaiakat szolgálni.

Amikor minket vagonokban vittek Szibériába. Elsőként!

Persze a németek alatt sok fölösleges dolgot műveltünk.

De ez csak visszavágás volt nektek, árulóknak.

És még valami... Én nem kéredzkedtem a Sonderkommandoba.

Csak szenet vittem nekik.

És valahogy úgy alakult... De nőkre és gyerekre nem lőttem.

És holttesteket sem égettem.

Én csak szenet hordtam nekik. Érted?

Csak szenet hordtam.

Max.

Laima. Én vagyok, Elsa.

- A szomszédasszony. Megjöttem. - Igen?

Jöttem a kislányhoz...

- Igen, de ő nincs ott. - Hogyhogy?

- Laima magával vitte. - A gyereket? - Igen.

Akkor elviszem a tejeskannákat. Vissza kell adnom az üreseket, érti?

A tejüzembe. Már haragszanak.

Elnézést, sietek. Dolgozni megyek.

A tejet ne öntse ki.

Miért engedted őt be?

És te a tiedet kirúgnád?

Cukorbeteg.

A lába üszkösödik. Az injekcióhoz ampullákra van szüksége.

Amíg nem szerzek, addig innen el nem megy.

Vagy elmegy innen, vagy személyesen viszem el Jonashoz. Érthető?

Akkor elmegy, de én is vele megyek.

És a gyereket is viszem..

Aludj el, egérkém. Aludj el, kis báránykám.

Szerencsétlen nagyapád most énekel neked.

Az öreg....

Tuszkus Vincas, gyere ide! Lassan, felemelt kezekkel.

Tovább.

Ezt innen vidd el.

- Értem. El akarsz menni. - Jól van. Mindent értek.

Úgy látszik Isten elfordult tőlünk,

amikor apámmal beköltöztünk az átkozott házadba. - Micsoda?!

- Mi micsoda? - Ez az anyám háza!

A kishúgom háza, akit élve hajítottak be az árokba,

hogy eltemessék. Ezt nevezed te átkozottnak?

- Elég lesz! - Miért?

A kislány itt egyedül van.

A lányom hamarosan hazajön a munkából. Talán meg lehet várni?

Majd meglátjuk. Gyerünk, csomagold össze a holmidat.

És azt tanácslom, hogy hozzál meleg ruhát. Gyerünk, gyerünk.

Egész jól elhelyezkedtél itt.

Érted jöttem. Készülődj.

Én engedtem be őt. És én rejtettem el. Én voltam!

Én!

Ne legyél hülye. Laima mindent bevallott.

Sajnállak téged. A lányodat is.

Te voltál a párom.

A kihallgatás során megértettem,

hogy téged senki sem szervezett be. És Laima is ártatlan.

De neki felelnie kell.

- Értsd meg.. Nem én, nem mi döntünk. - Nem mi...

- Mi csak a szenet szállítjuk. - Micsoda? Mi köze ehhez a...

Jonas, mit tudsz tenni?

Mindent megteszek. Csak segíts megmenteni Laimat. Hallod?

Segíts nekem kimenteni Laimat.

Laimat nem lehet megmenteni.

Elviszik, mint apja bűntársát. Az első szerelvénnyel.

Engedd át!

Vertek?

Ott ... A komódban van a recept Leicska részére.

Köhögés ellen.

Laima... az én Laimam.

Megint nem védtelek meg.

Kihozlak téged.

Mindent megpróbálok. És ki foglak hozni.

Megígérem neked.

Azt akarom neked mondani,

hogy ha megszeretsz valakit, rám ne gondolj.

Csak a kislányra gondolj.

Vége. Indulás.

Mesélj a kislánynak rólam.

További.

És tudd meg, hogy nem te választottál engem.

Én választottalak téged! Érted?

- Zárják le a kocsikat! - Laima, bocsáss meg nekem.

Laima, bocsáss meg nekem!

Hova megy! Álljon meg!

Ezt a Szénhordóért és a bajtársakért kapod!

Gyakorolj, Lija. Ellőről kell kezdeni. Add csak ide az orrod.

És amikor az anyukád végleg visszajön, eljátszod neki.

- Igen? - Igen.

Nem akarok sapkát, nagypapi.

Szülőföld, te drága, olyan rideg vagy!

Miért vagy ilyen rideg?

Nem sajnálsz, nem bocsátasz meg.

Litvánia német megszállása alatt több mint 200 000 zsidót gyilkoltak le.

A szovjet időszak alatt több mint 260 000 litvánt deportáltak szibériai lágerekbe.

A Baltikum németektől való felszabadítása során több mint 120 000 szovjet katona halt meg.

Feliratot fordította: kubul Filmismertető: https://vifi.hu/balti-tango/