Original subtitles

És sokan mások jelentős közreműködésével bemutatja:

Alfred Döblin regénye alapján készült filmet 13 részben és egy epilógusban.

Rendezte: RAINER WERNER FASSBINDER

Több lámpát is bedughatnának.

Azt akarják az embertől, hogy ne dolgozzon ezen a világon.

Mi történt, Franz?

Á, semmi! Majdnem baj esett.

Már a kezemben volt a szék,

de szerencsére nem kellett ütni, mert nem is akartam ütni.

És ha ütök,

akkor nekem nincs igazam.

Igen.

Egy magamfajtának, aki egyszer már ütött, soha nincs igaza,

Aztán elítéltek...

az én...

igazságtalanságomban.

Miért nézel így rám?

Nem csináltam semmit. Nem is történt semmi.

Még itt vagyok veled.

Talán bajba kerültél a horogkereszt miatt?

Igen!

Azok közül voltak, akikkel régen csavarogtam.

A vörösöktől.

Mert elhittem, amit mondtak!

A legtöbb munkával, amit ma még kaphatsz,

nem stimmel valami.

De te magad mondtad, hogy áruljam a Völkischer Beobachtert!

Te magad mondtad!

Mondani mondtam,

és reméltem, hogy jól fog menni.

De akkor is tudtam, hogy a végén baj lesz!

Látod, Lina, ez az.

Egyáltalán nem tudom megérteni, amit mondtál.

A fejem teljesen buta, mintha üres lenne.

Tudod mit, Franz? Van egy ötletem.

Azt az újságos dolgot, a Völkischer Beobachterrel,

azt abbahagyod.

Az csak bajt hoz, ugye?

Ha gondolod, akkor egyszerűen abbahagyjuk.

Azt abbahagyod, mert most jutott eszembe,

hogy van egy nagybácsim.

Van egy nagybácsid?

Még sose említetted!

Jó, nem is igazi nagybácsi,

csak apámnak egy jóbarátja.

Ha... ne... jó napot!

És volt nálunk, mikor kicsi voltam.

Egy párszor.

Rendes ember, biztos tud valamit,

egész biztos, hogy tud valamit.

Ő kisegít minket,

ebből az örökös "ma nem tudom, hogy holnap mi lesz"-ből.

Biztos segít!

III. EGY FEJBEVERÉS MEGSEBEZHETI A LELKET

A kis Lina!

A kis Lina Przyzbilla, Czernowitzból.

Milyen régen is volt?

Legalább tíz év. Talán tizenkettő is.

Igen.

Tizenkét év. Tizenkét év lehet.

Tizenkét év!

És...

Elisabeth néni?

Ő meghalt. Már rég.

Csak úgy meghalt. Anélkül, hogy figyelmeztetett volna.

Egyszerűen meghalt itt nekem.

Egyszerűen... egyszerűen meghalt.

Lina!

És ez itt a vőlegényed, mi?

Igen, a vőlegényem, Franz.

Tegel!

Igen! Négy év.

- Munkanélküli? - Igen.

Munkanélküli. Két éve.

Én Franz vagyok.

Én meg Otto.

Te, a nagybácsid rendes ember.

Meg ő is, a vőlegényed.

Isztok valamit?

Igen, ha volna söröd?

Sör... nagyjából az az egyetlen, ami itt mindig van,

a háztartásomban.

Valahogy úgy tűnik, ragályos betegség,

a munkanélküliség.

Valahogy ragályos, ugye?

Na ja.

Bizonyára úgy van.

Nézd csak!

"Balsorson át

a boldogságba."

"Kettesben könnyebb - E. Fischer."

Furcsa. Egy újság, verssel az elején.

"Egyedül menni,

rossz menet,

láb megbotlik,

szív remeg.

Kettesben könnyebb.

S ha el akarsz esni,

ki támogatja léptedet,

ha fáradt vagy, ki húz magával?

Kettesben könnyebb.

Te csendes vándor,

át világon és időn,

vedd Jézus Krisztust útitársadul!

Kettesben könnyebb.

Ő mutat utat,

Ő ismeri az irányt,

Ő tanáccsal és tettel segít.

Kettesben könnyebb."

Szép... nem?

Hát, ahogy vesszük.

Pillanatnyilag szívesebben innék.

Ó!

Köszönöm.

Proszit!

Proszit!

És két éve munkanélküli vagy?

Úgy van. Majdnem pontosan két éve. De nem nagyon izgat.

Több, mint elég dolgom van.

Hogy megy ez,

így egyes-egyedül

és munka nélkül?

Á! Tudod...

cipőzsinórral foglalkozom egy kicsit.

Időközben kipróbáltam egy pár dolgot,

de ez a cipőzsinóros, ez a legjobb.

Ezzel van a legkevesebb bosszúság,

és cipőzsinórra...

mindig szüksége van az embernek.

Cipőzsinór...

Te mit szólsz ehhez?

- Cipőzsinór! - Mit mondhatnék?

- Cipőzsinór! - Cipőzsinór!

Pontosan. Cipőzsinór.

Mondd csak...

csak úgy kérdezem...

cipőzsinórral, úgy értem...

gondolod,

lehet valamit csinálni

a Franznak?

Cipőzsinórral?

Mért ne? A cipőzsinór mindig megy.

Egy emberrel több, vagy kevesebb, nem játszik nagy szerepet.

Cipőzsinór!

- Franz, örülj már! - Értettem én, cipőzsinór.

- És örülök is. - Cipőzsinór...

Hogy ez magamtól nem jutott eszembe!

Tudtam, hogy Lüders bácsi tud segíteni.

- Biztosan tudtam. - Tudtad, biztosan tudtad.

Proszit.

- Proszit. - Proszit.

Meck úr van itt, a maga szobájában. Már jó ideje.

Azt hiszem alszik a Meck úr. Amint előbb benn voltam, aludt,

jó mélyen aludt.

Felkelni! Rendőrség!

Jaj, te, Meck.

Így megy ez, Franz,

az ilyesmivel halálra rémíthetsz valakit, az ilyesmivel.

Valakit, Meck, de csak valakit.

Nem mindenkit, mindenkit nem tudsz halálra rémiszteni.

Ahhoz tudnia kell, hogy miért?

Egész rendesen meghűlt bennem a vér.

Rég jártál itt, Meck. Rég nem láttunk.

Elvoltam egy pár hétig.

Kúrán.

Igen. Kúrán voltam néhány hétig.

Vagy úgy! Szóval kúrának hívják manapság,

"kúrán", úgy, úgy...

Nem, nem!

Nem az, amire gondolsz.

Tényleg üdülni voltam, nem éppen gyógykúrán,

csak úgy pihentem.

És különben?

Na igen, és amikor ma visszajöttem,

elmentem a kocsmába Maxhoz...

és ő elmesélte a történetet Dreske-vel,

és a horogkereszttel, a Völkischer Beobachterrel, meg minden,

és akkor gondoltam,

benézek hozzád, talán...

- talán tudok segíteni. - És hogy?

Hogy akarsz segíteni?

Tudod Franz, azt...

Azt nem olyan egyszerű elmondani.

Csak azért gondoltam, mert neked...

neked eddig is annyi bajod volt mindennel, ezért gondoltam...

Kérlek ne fordulj hátra, átöltözöm!

Nem fordulok hátra, Lina. Ne félj!

Na gyere!

Mondd már!

Azt nem olyan egyszerű elmondani.

arra gondoltam...

mivel eddig minden félresikerült...

ezért gondoltam, hogy...

Valami...

- Valami simlis dolog, mi? - Mi az, hogy "simlis dolog", Franz?

Ne felejtsd el, milyen idők járnak!

Mivel keresse meg az ember a pénzét?

Nem, Meck. Sajnálom. Ha éhen halok is!

Megesküdtem.

Megesküdtem, hogy becsületes maradok,

és nem teszek többé semmi helytelent,

hogy becsületes maradok, megesküdtem.

És be is tartom, ha éhen halok is!

Hát jó. Azt hittem, talán segíthetek.

Köszönöm Meck,

értem én, hogy jót akartál.

De ha valamire megesküdtem,

arra megesküdtem!

Azonkívül...

most cipőzsinórban utazom.

Igen, talán ezúttal bejön.

- Cipőzsinór? - Igen!

Házról házra, lakásról lakásra, azám!

Cipőzsinór. Arra mindig szükség van!

Igen. Ne haragudj.

Szervusz, Franz. Szervusz, Lina!

- Szervusz, Meck! - Szervusz, Meck!

Én hiszek bennünk, Franz.

Erősen hiszek bennünk!

Tiéd a jobboldal, enyém a bal, rendben?

Tudod...

öt napig egymás után a jobboldal volt az enyém,

és majdnem minden félrement.

Legyen most a bal az enyém. Azt hiszem, ott több szerencsém lesz.

Az ember a menybe vágyik!

Engem se bérelnek a balon.

Köszönöm, Otto.

Biztos vagyok, hogy több szerencsém lesz, te pedig...

ugyanolyan jól tudod a jobbon is.

- Találkozunk Maxnál, jó? - Viszlát, Franz.

Akkor Maxnál, később.

- Sok szerencsét. - Köszönöm, szükségem lesz rá.

* Boldog az, ki elfelejti, mit nem lehet megváltoztatni...*

Mit óhajt?

Cipőzsinór, nagyságos asszony.

Cipőzsinór mindenféle színben, és három különböző hosszúságban.

Cipőzsinór. Maga is tudja, milyen gyorsan elszakad egy cipőzsinór.

A kedves férjeurának talán szüksége lehet valamelyikre.

A férjem meghalt!

Bocsásson meg, kérem...

Szeretnék elnézést kérni.

Igazán nagyon sajnálom.

Nem kell elnézést kérnie, nem tudhatta.

Épp most főztem kávét, talán...

ha szeretné...

elég kettőnknek is.

Szívesen.

Mindig jól jön valami meleg, úgy gondolom.

Kávé, vagy valami hasonló.

Kérem, akkor...

akkor jöjjön be!

Jöjjön csak beljebb!

A holmiját leteheti ott elöl, a polcra.

Ő volt a férje?

Igen, ő volt a férjem.

Az első pillanatban azt hittem, ő áll előttem.

Azt hittem visszajött.

Hogy feltámadt halottaiból.

Azt gondoltam.

Ez...

nem olyan rég történt, ugye?

Nem... nem olyan rég történt.

Tudja...

a vágyakozás...

kieszi a húst a bőr alól.

Köszönöm!

Nem látott egy bundás férfit?

- Bundást? Nem, bundás férfit nem láttam. - Köszönöm.

- Látott maga egy bundás férfit? - Nem.

Na végre!

Két borsót disznófüllel, Maxe!

Két borsót disznófüllel, értettem.

- Na, csak nem nyertél a lottón? - Nem.

- Akkor meg mi történt? - Találd ki!

Mondd már, mi történt?

Naa...

- Nézd! - Két tízes!

Hogy állunk? Szépen összehoztuk!

Húsz márkát hoztunk össze, érted?

- Emberfia! - Nem úgy, ahogy gondolod...

kerülőutakon, vagy hasonló, egyáltalán nem.

Becsületesen Otto, becsületesen,

teljesen rendes, tisztességes módon, érted?

Így... Jó étvágyat!

Max, váltsd ezt fel, kell két ötös!

Rendben.

- Nem látott egy bundás férfit? - Nem.

Nem látott egy bundás férfit?

Becsengettem,

egy asszony nyitott ajtót. Megkérdeztem,

nem kell-e valami a férjeurának, vagy mi.

Jobban megnézem, látom, hogy özvegy.

Teljesen feketében, tudod?

Na és úgy néz rám...

olyan furcsán nézett rám, érted?

Én meg nem értem, mi van...

és akkor megkérdezi, hogy nem akarok-e egy kávét inni.

Persze, hogy akarok kávét inni...

Akkor bementünk és ott volt egy kép a férjéről, aki nemrég halt meg.

Nagyon hasonlít rám, te. Ikertestvérem lehetne.

Na,

aztán ittunk kávét.

Ő is ivott kávét, én is ittam kávét, aztán...

na, akkor elmondta,

hogy olyan egyedül van, és úgy tovább...

- Tessék! - Köszönöm!

Tessék, Otto!

- Na de... - Ne, semmi "de", ember.

A dobozomat meg szépen otthagytam,

mert még egyszer odamegyek.

- Érted? - Igen, és hol... hol volt ez?

Mindjárt az első lépcsőház, ahova bementem,

első emelet és az első ajtó, ahol csengettem.

Igen!

Tessék?

A barátom...

Tudja kiről beszélek, aki tegnap itt volt,

itt hagyta az áruját.

Mit történt?

Semmi, hölgyecském. Miért reszket?

Csak az árut kell elvinnem.

Vagy úgy! Az áru. Természetesen.

Itt van a csomag.

Köszönöm.

Mért reszket, asszonyka?

Hisz jó meleg van itt.

Nagyon jó... meleg... van itt.

Tudna nekem is egy csésze kávét főzni?

Mondott magának még valamit?

Mi mást?

Ki, a barátom?

Semmi mást.

Mit mondott volna?

Mit mesélne nekem a kávéról?

Az áru most már megvan.

Megyek a konyhába.

Szóval itt csinálta vele.

Itt van a csészéje.

Nem iszik velem? A társaság kedvéért?

Nem, köszönöm.

Az albérlőm hamarosan jön.

Az úr... akié az a szoba.

Ennyi?

Hagyja a férfit! Most nem jön. Ilyenkor mindig dolgozni van.

Ja,

a barátom amúgy mást nem mesélt.

Csak az árut kell elvinnem.

Jó forró a kávé. Hideg van kint, nem?

Mit mesélt volna nekem?

Hogy maga özvegy?

Így van. Így van, ugye?

Igen.

Mi van a férjével?

Halott?

Dolgom van, főznöm kell.

Hé... most ne legyen már olyan sietős!

Ilyen fiatalon nem találkozunk újra!

Menjen csak el! Meg van a holmija, nekem nincs időm.

Csak ne legyen kellemetlen!

A végén még rablót kiált!

Miattam nem szükséges. Anélkül is megyek.

Csak megihatom a csésze kávémat!

Hirtelen nincs ideje.

De múltkor, tudja,

akkor sok ideje volt...

Na, szevasz!

Én nem vagyok olyan.

Megyek.

Szóval!

Ide az aprót!

Csak annak adsz, akit megkaptál?

Na, látod?

Barátok között nincsenek titkok.

Az én szememben egy vén ribanc vagy.

Fekete ruhát hordasz.

A legszívesebben a pofádba vágnék.

Te sem vagy jobb, mint a többi nő.

A csodálatos Paradicsom volt ez.

A vizekben hemzsegtek a halak, a földből fák sarjadtak,

állatok játszottak, szárazföldi állatok, tengeri állatok és madarak.

Akkor megzörrent egy fa lombja,

egy kígyó, kígyó,

kígyó dugta ki a fejét,

egy kígyó élt a Paradicsomban,

és ravaszabb volt, mint a Föld bármely más állata,

és beszélni kezdett,

beszélni Ádámhoz és Évához.

Furcsa, hogy az Otto még nincs itt.

Máskor mindig pontos volt.

Minden reggel.

Hisz tudod, a gyomra.

Lehet, hogy megint rohama volt.

Történt már ilyen vele.

Hisz mesélte.

Na, igen.

Lehet, hogy megint a gyomra.

Lina?

Igen?

Ha...

ha az Otto tényleg nem jön, akkor...

Jaj ne, Franz!

Kérlek ne!

Ne még egyszer ma reggel.

Miért Lina, miért?

Te is szereted...

Te is legalább annyira szereted, mint én, nem?

Igen.

Természetesen legalább annyira szeretem, mint te, de...

Te néha olyan vagy, mint az ördög.

Úgy, szóval mint az ördög.

És mi lenne, ha nem lennék olyan, mint az ördög? Mi lenne akkor?

Akkor boldog és elégedett lennél? Mi?

Hát akkor.

De, ma reggel, Franz...

tényleg, teljesen kivagyok!

Tényleg!

Hát akkor... hagyjuk el ma reggel.

Senkit nem kell kényszeríteni.

Az embernek szabadnak kell lennie.

És most? Egyedül mész?

Na ja, mi mást csináljak?

Egész nap itt üljek és várjak?

Aztán meg nem jön egyáltalán.

- Jó reggelt, Biberkopf úr! - Jó reggelt.

Jó reggelt, Lina asszony. Segíthetek valamiben?

Nem, köszönöm, Bastné asszony. Egyedül is megy.

Hát akkor, viszlát.

Viszlát, Bastné!

Van valami különös a Biberkopf úrban, azt meg kell hagyni.

Igen... van benne valami különös, nem?

Igen. Igaz.

Van benne valami különös,

a Franzban.

Tessék?

- Otthon van anyukád? - Anyukám kórházban van,

a nagymama bevásárol, és senkit se szabad beengednem. Elnézést.

Napot, naccsága, cipőzsinórt, cipőzsinórt tessék?

Nincs szükségem cipózsinórra, csatos cipőm van, csatos cipőm.

Csatos cipő, csatos cipő...

- Tessék. - Elnézést nagyságos asszony, én...

Eva!

Franz.

Úristen! Én...

Úgy értem, én... nem tudtam, hogy te...

- hogy te itt... - Ez Oskar lakása.

Ügyfelem már másfél éve.

- Mit... mit árulsz? - Hogy én...

Igen, én... eladok dolgokat...

cipőzsinórt... igen, cipőzsinórt árulok.

Szóval cipőzsinórt árulsz.

Igen, cipőzsinórt árulok.

Jó, akkor most veszek...

akkor most veszek tőled egy párat.

Nem!

Nem.

Nem, nem!

Mi van, kicsim?

Á, semmi különös! Egy cipőzsinórt akart eladni.

- Jó napot. - Szép jó napot.

Nézze, fiatalasszony, virágot kéne vennem.

Csak... csak még nem tudom pontosan, milyen kéne.

Ugyanis...

azt jelentse...

"A múlt követi az embert szüntelen...

és űzi tovább és tovább,

és odaűzi valahova, ahol nincs jövő."

Érti?

Igen, értem. Ez a szegfű,

- fehér szegfű, uram. - Fehér szegfű?

De hát az halotti virág!

Igen, uram. De hát halotti virág volt, amit kért, nem?

Ki az?

A postás!

Megbolondult ez?

Vagy nem ismert meg?

Vissza kell kapnom a holmimat!

Az árumat!

Fejszét kéne fogni és betörni az ajtót!

Semmi nem éri meg!

Semmi nem éri meg ezen a világon.

Már három órája így ül itt.

Tönkreteszi az embert a sok gondolkodás.

Az embernek nem kell annyit gondolkodnia.

Főleg, ha semmi haszna.

Még tegnap is azt mondta,

hogy szeret engem, a Franz.

Még tegnap is azt mondta.

És én kötöttem neki egy kardigánt,

barna gyapjúból.

Majdnem készen van.

Ennie kéne valamit, Lina asszony.

Az embernek ennie kell, aki nem eszik megbetegszik.

Egyszerűen elmegy tőlem,

és nem mond semmit.

Mintha hibás lennék valamiben.

Nem tettem az embernek semmi rosszat.

Vagy?

Csináltam valamit?

Talán megbántottam?

Valamilyen módon fájdalmat okoztam?

Elvettem valamijét?

Talán elvettem a szabadságát?

Az Isten szerelmére, mit csináltam?

Semmit se ártott neki, Lina asszony.

Egészen biztos, hogy nem ártott neki.

De talán valamit elkövetett, és gyorsan el kellett tűnnie?

Azt nem! Rosszat biztos nem csinált a Franz.

Egész biztos, hogy nem!

Azt megmondta volna!

Tudnék róla!

Azonkívül...

megesküdött...

hogy soha többé...

nem tesz...

semmi rosszat.

Megesküdött rá,

és nagyon komolyan vette.

Rosszat biztos, hogy nem tett, a Franz.

Egész biztos, hogy nem.

Lina asszony! Várjon!

Lina asszony!

Olyan szép volt,

és te egyszerűen leléptél... Franz.

A Franz elment!

Összepakolta a holmiját és elment.

Nnyugodj meg! Lina!

Hagyd abba a sírást!

- Mi történt? - Semmi sem történt!

Hazajött,

összecsomagolta a holmiját és elment!

Ezt nem értem.

Senki nem megy el minden ok nélkül.

Valaminek történnie kellett!

Tegnap a Lüders leadott egy csomagot.

Aztán jött egy kisfiú és hozott egy levelet,

a Franznak szólt.

És ahogy olvasta, egészen elzöldült az arca,

zavarosan beszélt és egyszerűen elment.

Levelet kapott?

Kitől volt a levél, amit kapott?

Fogalmam sincs.

Nem volt rajta feladó.

Csak annyi volt rajta elől: Franz Biberkopfnak, személyesen.

És akkor hirtelen nagyon furcsa lett, egész más,

teljesen furcsa dolgokat beszélt.

És "büntetésről" beszélt, azt hiszem.

De mi lehetett abban a levélben?

Hogy elrohan és teljesen eltűnik,

nem szól senkinek és nem beszél senkivel, amit ő nem szokott.

És a csomag,

amit a Lüders itt hagyott,

mi volt benne?

Azt hiszem, a cipőzsinórok egy része, amiket árult.

De egyvalami furcsa volt.

Mikor ma délután Franz itt ült, bejött a Lüders,

és mikor a Franzot meglátta, mint akit az ördög űz, úgy fordult ki!

Szóval bejött a Lüders, és amikor Franzot meglátta, rögtön ki is ment?

Mi történt kettejük között? Valaminek történnie kellett.

Te tudsz valamit?

Mindig csak jókat mondott Ottoról, csak jókat.

Hogy "Ez egy igazi jóbarát", azt mondta, és hogy ő mindenét megosztaná vele.

Jó, de ha bejön, aztán meg kirohan, ha meglátja Franzot,

akkor ott valami gyanús. Ez a napnál is világosabb!

Mindig csak csupa jót mondott Ottoról,

hogy egy igazi jóbarát...

A Lüders címét tudod?

- Természetesen. - Akkor gyere!

Mondd már, Lina!

Mondd már!.

Mi olyan fontos, hogy az éjszaka közepén idejössz,

kopogsz és feltétlenül beszélni akarsz velem?

A Franz elment, Lüders bácsi!

És arra gondoltam,

hogy talán te tudsz valamit,

hisz te együtt voltál vele az utóbbi időben.

Hogy talán neked elmondott valamit,

hogy te valamit tudsz.

Valamit!

Nem, semmit se mondott.

Pont nekem semmit se mondott.

De valaminek történnie kellett,

valami kellett, hogy történjen vele!

Na ja! Méghogy ővele?

Nyilván olajra lépett! Mi más?

Nem, nem Otto bácsi.

Nem csinált semmi rosszat a Franz, én tudom!

Ezt... nem hiszem el.

Ő nem csinált semmit.

Semmit!

Semmi tilosat nem csinált,

mert megesküdött rá,

és mert ő egy tisztességes ember.

Akiért... tűzbe teszem a kezem!

És ha te se tudsz róla, akkor megyek a rendőrségre!

Azok majd tudni fogják, hol keressék.

Azt gondolod, hogy eltévedt?

Ők meg keressék meg, a rendőrök.

- Igen? - Mit is csináljak?

Mit is csináljak?

Hát Lina, így van ez néha minden szerelemmel.

Egyszer csak eljön a nap.

Így van, vagy nem így van, Meck úr, mit szól hozzá?

Biztos, Lüders úr, biztos, valahol igaza van.

De itt azt hiszem, Lüders úr,

itt úgy tűnik, valami másról van szó.

Hogy érti ezt?

Én... én azt hiszem, nem egészen értem.

Lina, fordulj csak el egy kicsit!

Fordulj el és nézd a falat!

Megállni!

De mit jelentsen ez?

Mért forduljon el?

És egyáltalán, mit akar tőlem?

Bementél a kocsmába, megláttad Franzit,

sarkon fordultál és elrohantál.

Aki ilyesmit csinál, annak valami oka van rá, nem?

Igen!

De az véletlen volt!

Amikor bementem a kocsmába, akkor...

akkor eszembe jutott, hogy tulajdonképpen nem is akartam odamenni!

És akkor eljöttem onnan. Én...

Maga is tudja, hogy hazudik!

És azt is tudja, hogy én tudom, hogy hazudik!

Akkor meg miért csinálja?

Miért?

Mért hazudnék?

Látja?

Pontosan ez az, amit tudni akarok.

Az okot, amiért hazudik!

Egyet jó ha tud, Lüders úr,

van egy kés a zsebemben.

Mindig van kés a zsebemben.

És nem félek használni, ha egyszer arra kerül a sor!

Értette?

És most adok önnek egy tanácsot!

Holnap elindul és megtalálja Franzot.

Megtalálja, különben visszajövök!

És akkor nem marad a zsebemben a kés!

Megértette?

Jó napot...

Valaki akar valamit magától, Biberkopf!

- Mondja, hogy nem vagyok itt! - Ahhoz már késő!

Az ilyesmire itt nyomatékosan kell utalni.

Helló, Franz.

Elnézést Franz, de a Meck

és a Lina... és...

Franz Biberkopfot tulajdonképpen nem érte szerencsétlenség.

Csak felismerte, az a vezérelve, hogy becsületes maradjon,

bármilyen egyszerű is, valahol mégis hibás.

Kifelé!

Tényleg Franz. Nem tudom, mi bajod van!

Tényleg nem tudom, mi bajod van!

Mi rosszat tettem neked?

Én... nem tanultam meg...

hogy...

egyszerű mondatokban elmondjam...

mi történik a fejemben.

És, hogy amit műveltél...

és, hogy... az történik a fejemben, ami éppen történik...

én azt nem tanultam meg.

Mert...

ha azt megtanultam volna, akkor...

sok mást is megtanultam volna.

És...

ami megtörtént...

nem történt volna meg.

Nem tudom, mi bajod van.

Hogy a Linát elhagyod,

hogy olyan furcsa vagy,

esküszöm, nem tudom, mit csináltam, amitől ilyen vagy.

Furcsa...

most még csak rád se kell néznem...

most hallom a hangodon...

ami a fejedben hazudik.

Mért nem tudtam ezt korábban meghallani?

Na jó, Franz,

Arra gondoltam,

talán adhatnék valamennyit a pénzből.

Talán ha adok a pénzből,

el tudod felejteni, mi történt.

Akkor is, ha tulajdonképpen nem értem.

Ha most nem rakod gyorsan zsebre azt a pénzt, Lüders, de gyorsan...

akkor megtörténhet, hogy azt teszem, amit nem akartam megtenni.

Én megöllek!

Tessék Franz, nézd!

Oda akarom adni a pénzt.

Tiszta lapot kezdünk, Lüders!

- Tiszta lapot kezdünk, Lüders! - Mért nem akarod elfogadni?

Ember!

Porból lettél... érted?

Mindennek tisztának kell lennie.

El kell tűnnie mindennek!

Minden tiszta...

minden eltűnik...

Így.

Ehhez többé nincsen közünk.

Egy ház se omlik már le,

egy tető se szakad le rám,

Az már a múlté!

Egyszer s mindenkorra a múlté!

Te jó ég, ezt fel kell törölni!

Lecsöpög a fejükre!

Foltokat hagy.

Ez meghalt.

Porból

lettél...

és porrá leszel.

"Kezecskékkel

tocs, tocs, tocs,

lábacskákkal

pocs, pocs, pocs...

Bolond, egyszerűen bolond!

A barátom, a Franz.

És ezt a stiglicet, a madarat,

ő volt az egyetlen, aki megértette, hogy ez is egy élőlény,

még ha ilyen kicsike is.

Na tessék, még ez is!

Bolond, mindenki tudja! Egész egyszerűen bolond!

Pofa be!

Még egy konyakot Linának, Max.

Aha!

És most gyere ide, Lüders!

Közelebb.

Megbízott benned, a Franz.

Azt hitte, a barátja vagy.

És te mit csináltál?

Becsaptad, ugye?

Így van, ugye?

Vagy?

Így, ez az egyik.

És most a címét!

Fontanestrasse.

Fontanestrasse 17.

Tűnés!

Gyere, Lina!

Na ja.

Rögtön elment, ahogy a másik úr itt volt. Rögtön elment.

Rögtön elment. Lehet, hogy félórával később, de nem többel.

Ott! Jobbról a harmadik ágy volt az övé.

Láthatja maga is.

Az egész szobát telefröcskölte vízzel.

És különben, mondott valami mást?

Mi mást?

Mit mondott volna?

Hogy elmegy, azt mondta.

Keres egy más helyet.

- Mit mondhatna? - Igen.

Igaz, mit mondhatna?

De...

valamit kell mondania az embernek.

- Az ember beszél... - Nem, uram.

Az emberek különbözőek,

nagyon különbözőek.

Vannak egyesek, nem hagyják abba a beszédet.

aztán vannak mások, ki se nyitják a szájukat.

Igen,

biztos úgy van.

És ez volt itt az ágya?

Úgy van.

De hogy ne hazudjak,

valamit még mondott, mielőtt elindult.

"Ha valaki jön" azt mondta,

nem akarja, hogy tovább keressék, azt mondta.

Senki ne kutasson utána.

Pontosan így mondta.

Elnézést kisasszony, de fel kell kelnie onnan!

Az ágy be van vetve! Ugyanis ki kell adnom.

A mai időkben. Rá vagyok utalva.

Különben nem volt mindig így.

Régen minden más volt.

- Régen én... - Igen, igen, régen minden egész más volt.

Lina, gyere!

Azt hiszem, jobb, ha megyünk.

Elnézést kérek, de egyszerűen le kellett feküdnöm.

- Sajnálom. - Semmi baj, kisasszony.

Csak azért, mert... amit mondanom kell, azt meg kell mondom.

Mindenesetre köszönjük.

Gyere Lina, megyünk!

Maguk! Ott is van egy kijárat.

Hé, egyébként:

Egyvalamit mégis mondott az úr.

Csak nem értettem meg,

mert olyan furcsán mondta.

Úgy hangzott, mint:

Megtanult valamit,

amit inkább nem akart volna megtanulni.

Valahogy így.

Talán tud valamit kezdeni vele.

De ahogy mondtam,

nem értettem, mit akar mondani ezzel.

Mindenesetre még egyszer köszönjük, nagyságos asszony!

Nincs mit, uram. Nincs mit.

Talán tényleg nem kellene tovább keresnünk.

Talán idő kell neki, hogy átgondolja.

Talán egyedül kell lennie.

Kedvellek, Lina.

Hozzám jöhetsz.

Akkor nem vagy egyedül,

és akkor én sem vagyok egyedül.

Mindig is kedveltelek.

VÉGE A HARMADIK RÉSZNEK

RAINER WERNER FASSBINDER filmje

magyar szöveg: laci