Original subtitles

Elegem van a vérontásból.

Mit kívánsz tőlem, apám?

Belőled is elegem van.

Nem a te hibád.

Kegyetlenné tett a világ.

Soha nem titkoltam, mindig is Aleaddin Ali volt a legkedvesebb fiam.

Nem volt hibák nélküli, de én mégis szerettem.

De ő halott.

Mert megölted.

Miért mondasz ilyet?!

Nem tettem semmit!

Én is szerettem Alit.

Tudom, hogy ki vagy.

Igen?

És?

Ki vagyok?

Aki én is voltam egykor.

Azt a részemet ma már próbálom elfelejteni.

Nem kell Mara segítségét kérned.

Nem fogok harcolni veled.

Tiéd lehet a trónom.

Nem kell a trónod!

Egyetlen dicsérő szavad többet ért volna, mint ez az átkozott birodalom!

Mohamed,

nem akarok hazudni.

Próbálok megbocsátani neked.

De akárhogy próbállak megkedvelni,

nem sikerül.

Hiányzik a fiam.

Azt akarom, hogy mikor letelik az időm, Ali mellé temessenek.

És ha lehet, minél távolabb tőled.

Hagyjuk a formaságokat!

A birodalom ügyei nem várhatnak!

Különös, hogy atyád ilyen váratlanul vonult vissza, ifjú Sehzáde.

Hiszen épp most vívott ki egy jelentős győzelmet a hitetlenek ellen.

Engedelmeddel, megjegyezném, hogy a helyzeted némiképp ingatag.

Talán nem mindenki támogatja majd, hogy elfoglald a trónt.

Hogy elfoglaljam?

Hogy érted ezt?

Hiszen már elfoglaltam, láthatjátok!

Talán nem bízhatom bennetek?

Csak bennünk bízhatsz, ifjú sehzáde.

Ezt jó tudni!

Mindazonáltal...

a címem már nem sehzáde.

Nem trónörökös vagyok, Ibrahim,

hanem a szultánod.

Uralkodód,

bírád

és hóhérod, ha kell.

Ahogy atyádat,

téged is hűséggel szolgállak, Szultánom!

Helyes!

Csakhogy,

a tudást és tapasztalatot,

amit atyám szolgálatában szereztél,

kár lenne itt elpazarolni.

Itt?

A szeldzsuk határvidéken áll egy romos helyőrségünk.

Ott mindig két ember teljesít szolgálatot.

Mostantól

te leszel az egyik.

Tréfálsz velem, Szultánom?

Úgy sejtem, hallottátok, mi történt a várnai ütközet után.

Mennyit is húztunk karóba, Vladut?

Kétezer embert, Fényes tekintetű Szultán.

Körülbelül.

Néhánnyal több vagy kevesebb, igazán nem számít.

Vállalod hát a küldetést, bölcs tanácsadóm?

A legnagyobb örömmel, Fényes tekintetű Szultán.

Indulhatsz is.

Sosem értettem, miért piszmog ezekkel a virágokkal.

Ez a kert mindig fontosabb volt neki, mindennél.

Még a fiánál is.

Egész idáig az ő börtönében éltünk.

Most végre szabadok lehetünk...

mindketten.

Apád úgy döntött, hogy magával visz.

És?

Vele akarsz menni?

Azt hiszi, szeret téged,

de egy szultán sosem szeret.

Csak hazudja a szeretetet.

Nem mehetsz sehova!

Azt akarom, hogy itt maradj velem.

Fiamként neveltelek.

De nem az anyád vagyok,

hanem apád felesége.

Hozzá tartozom.

Ahová Murád megy, én oda követem.

Nagy mesélő ez a Cesarini bíboros.

Tudod, Iancula, drága barátom:

Szultánom.

Ne takargasd magad!

Az egész hárem a tiéd most már.

Mit akarsz tőlem?

Ez nem rólad szól.

Hanem akkor kiről?

Apámról.

Hogy dobog a szíved!

Csak nem félsz? Tőlem?

Miért?

Félnem kellene?

Fiamként neveltelek.

De hisz' te magad mondtad,

hogy nem vagy az anyám!

Csak a szultán ágyasa vagy.

Mit akarsz velem tenni?

Én?

Semmit.

Mohamed!

Mi ez az egész?

A megszólítása "Szultánom".

Ami most történni fog... azt akarom, hogy megtudja apám...

és hogy megtudja mindenki...

Azután majd meglátjuk, mennyire szeret téged!

Mohamed! Kérlek!

Ne!

Mohamed!

Indulhatunk?

Amikor először megláttalak, tudtam, hogy más vagy.

Erősebb.

Büszkébb.

Okosabb.

Embernek éreztem magam melletted.

Azok után, ami történt,

nem vihetlek magammal.

Sajnálom.

A kapukhoz! Itt a török küldöttség.

Nem haragszom.

Húzzátok karóba!

Az összeset!

Bilincset!

Gyere!

Riadó!

Megtámadtak minket!

A kapukat!

Csukjátok be a kapukat!

Megtámadtak minket!

- Kifelé! - Állj félre!

Kifelé mindenki!

Miért teljesítsem a kívánságodat?

Nem érzel semmi hálát?

Hálát?

Másodszülöttként az volt a sorsod, hogy a testvéred keze által halj meg.

Hagyhattam volna...

de úgy döntöttem, megvédelek.

Nem szorulok a védelmedre!

Sosem szorultam!

De én igen!

Aliya a vesztemet akarta

de te megállítottad.

Hittem benne, hogy Allah többre szemelt ki, mint hogy fiatalon meghalj.

Azt akartam, hogy ne törődj bele a sorsodba,

hogy harcolj.

Nem akartam látni a benned lakó sötétséget.

Inkább félrenéztem, hogy megszerezhesd magadnak a trónt, amire vágytál.

Most már a tiéd.

És tudod, milyen áron kaptad meg.

Ha itt tartasz,

örökre csak egy tükör leszek számodra,

amiben napról napra

a legrosszabbat látod magadból.