Original subtitles

És sokan mások jelentős közreműködésével bemutatja:

Alfred Döblin regénye alapján készült filmet 13 részben és egy epilógusban.

Rendezte: RAINER WERNER FASSBINDER

Na, Biberkopf? Valami baj van?

Nem, nem. Elfogyott a sör.

Hoznom kell újat.

Igen, a sör.

Megkapom a tejemet, vagy előbb fel kell fordulnom?

Hallhatja megint.

Egész nap nincs más a fejében, mint másokat szekálni.

Valamikor jó asszony volt.

Hogy megváltozott!

Nincs más a fejében, mint másokat szekálni.

Azonnal készen van a tejed.

Jó napot, Greinerné asszony.

Jó napot, Greiner úr.

Utánpótlás kéne.

Ejnye, ejnye Biberkopf úr! Ez elég gyorsan megy magánál.

Ami kell az embernek, az kell, nem?

Ez már igaz, Biberkopf úr,

ez már igaz.

Egy üveggel mindjárt ide is adhat.

Csak a mulatságért.

Szívesen.

Snapsz már nincs. Sajnos.

Totál le vagyunk égve.

De a Greiner... csak piál és alszik.

Na de mit csináljon a férje, ha nincs munkája?

Manapság a legtöbben már csak lazsálnak.

Ahol igaza van, ott igaza van, Biberkopf úr!

Alapjában véve én is így gondolom.

Tudja, én mit nem értek?

Nem értem, hogy miből élnek meg azok odaát.

Hol?

Azok ott, a cipőboltban.

Négy jó nagy kirakat, minden a legjobb, legszebb, de kuncsaftot...

sose láttam bent.

Pedig hat kiszolgálólányt alkalmaznak,

vagyis, ha lenne kit kiszolgálni

nyolcvan márkáért havonta, fejenként.

És ha bejön, mire megőszülnek, kapnak százat.

Tudja, az öreg Grillmann-néjé a cipőbolt.

És korábban egy normális bolt volt.

Nem voltak akkora kirakatok, mint most, és nem volt ilyen hivalkodó.

Aztán hozzáment az üzletvezetőjéhez,

azóta hátul alszik és nincs jól.

Az egy fess férfi.

A boltot felvirágoztatta,

de még negyven sincs.

És ez itt a szerencsétlenség, Biberkopf úr, csak ez a szerencsétlenség.

Mert néha későn jön haza, az öregasszony meg virraszt,

és a méregtől nem tud elaludni.

Ez van, ha az ember hozzámegy valakihez, aki fiatalabb nála.

- Proszit. - Proszit.

IV. EGY MAROKNYI EMBER A CSEND MÉLYÉN

A zsírok szerepe a táplálkozásban.

A zsír beborítja a csontkiszögeléseket,

és védi az alatta lévő szöveteket a nyomásoktól és ütésektől.

A nagyon lesoványodott emberek ezért gyakran panaszkodnak

járás közbeni talpfájásról.

Na, akkor adjon nekem még egy üveggel!

Neki is!

Egy lábon nem lehet állni, nem?

Nem, nem, nem. Egy lábon nem lehet állni.

Hacsak nem lőttél le az egyiket a háborúban.

De ugye az se természetes, nem?

Ja ja...

Az ügyvéd mellett

két kövér házaspár lakik.

A testvére a feleségével,

és a nővére a férjével. Van egy beteg kislányuk is.

Mellettük egy pékmester lakik a feleségével.

Az meg rakodó... szedő...

igen, szedő a nyomdában.

De petefészek-gyulladása van. Ő maga mondta nekem.

Vagy úgy.

Petefészek-gyulladása van. A nők...

Ugyan mi juthat ezeknek az életből?

Hát, először is, ott van az egyik a másiknak.

Aztán a múlt vasárnap

színdarab volt és film... Aztán néha ez, néha egyleti ülés,

aztán látogatás a férfi szüleinél, és...

Semmi egyéb?

Ne már! Biberkopf úr! Mintha ez nem lenne elég.

És ehhez jön még: A szép idő.

- Esős idő... - Marhaság!

...na ja... állni a tűzhely mellett, reggelizni és így tovább.

Magának milyen élete van?

Vagy a többieknek, a százados úrnak, a tábornok úrnak?

Másnak mi jut az életből?

Ne áltassuk magunkat!

És itt szemben, ott lakik Löwenhund ügyvéd.

Az egy vén zsugori.

Van egy bejárónője, az glancolja a linóleumot a várószobában,

de porszívóra persze nem telik.

Pedig még csak nem is nős az ember.

A bejárónő pedig súrol és pucol,

és szokatlanul vékony...

de rugalmas a két gyermek ellenére, akiket a világra hozott.

Hát igen, Biberkopf úr. A fukarság.

"...teljes határozottsággal vitatom a törvényszék azon feltételezését...

...hogy a mezei nyúl Sachsen-Altenburg nagyhercegségben...

a vadászható állatokhoz sorolandó."

Aztán ott, a hátsó épületben egy pincér lakik a feleségével.

Puccosan berendezve, gázcsillár és üvegcsillár.

Délelőttönként otthon van, két óráig alszik és citerán játszik.

A felesége az áruházban dolgozik.

Felügyelő, vagy valami ilyesmi. Legalábbis ezt mondja a férje.

Volt már nős előtte...

de az a nő biztos csúnyán megcsalta.

Bár mindig sikerül megvigasztalnia,

és kibékítenie, amíg aztán mégis otthagyta.

És amikor lefolyt a válóper,

még őt mondták ki hibásnak!

Hogy ő hagyta ott a nőt... Hogy az megcsalta,

nem tudta bizonyítani.

És akkor ismerte meg a mostanit, aki épp férfivadászaton volt.

Érti, ugye?

Mindig ugyanaz. Ugyanaz a kaliber, mint a másik.

Pontosan ugyanaz a kaliber, csak egy kicsit ravaszabb.

Ennél nem veszi észre, ha félrelép.

"...nem volt lehetséges." Pont.

"De nagyon remélem, hogy jövő szerdán találkozunk" vessző,

"és kérem" vessző, "hogy addig legyen türelemmel" pont."Mély tisztelettel" pont.

"Igen tisztelt Tollmann úr" pont.

"Lánya ügyével kapcsolatosan további honoráriumot kell kérnem" vessző,

"mégpedig kétszáz márkát.

Részletfizetési lehetőséget ajánlok fel."

És aztán odaát, rögtön maga mellett, Baumann-nál,

ott lakunk mi, Greinerék. Ott néz a Walter...

amúgy rendes ember. Visszafogja magát a piálásban.

De néha kirúg a hámból.

"A védelmi szolgálatok megvédenek mindent.

Körbejárnak,

átmennek, benéznek, blokkolják az időt,

őrségriasztó, őrző-védő szolgáltatás Nagy-Berlin külső számára...

Őrkészültség Németország!

Őrkészültség Nagy-Berlin,

és a berlini földtulajdonosok

gazdaközösségének volt őrosztaga.

A Nyugat Egyesült Vállalat-őrközpontja...

Őr-társaság...

Sherlock Holmes, összegyűjtött művek.

Conan Doyle-tól.

Őr-intézet...

Mosoda! Mosoda kölcsön...

Apoll...

Az Adler mosoda átvesz mindennemű alsó- és felsőruhát...

Specialitása a finom férfi és női fehérnemű."

"A nemi betegség, mint következménye...

...a nem nős férfiak nemi közösülésének...

...el kell ismernem...

...hogy jogi értelemben vétkesség esete forog fenn" vessző,

"és, hogy a házasságon kívüli nemi közösülés, mint Staub mondja,

egy extravagancia,

ami veszélyekkel jár" vessző,

"és a veszélyeket annak kell viselnie" vessző,

"aki ezt az extravaganciát megengedi magának.

Akárhogy is, Blank, eme meghatározás értelmében, egy...

...nemi közösülés...

...nincs semmi...

...előidézett betegségnek,

sőt durva meggondolatlanság által

előidézett betegségnek tekinti." Pont.

Elnézést, nagyságos asszony, de...

Igen...

Na ja...

Csak...

hát nem tudom... érti...

mert, bejön ide... és...

Miért?

Valami nincs rendben?

Hiszen rám kacsintott.

Jó, az...

Lehet, hogy magára kacsintottam, de...

Ez azt jelenti, hogy nem akarja?

Ó, de szeretem az ilyent!

Rám kacsint, aztán meggondolja.

Felőlem.

Puhapöcs!

És a másodikon,

ott lakik egy öreg, 64 éves...

Bútorfényező. Haha! Kopasz.

A lánya elvált. Ő vezeti a háztartást.

Minden reggel látom kimenni a házból.

Valami van a szívével, én látom az ilyent!

Azonkívül néha lehajt nálam egy rövidet.

Nemsokára kiíratja magát.

"Koronáriaszklerózis" azt mondta,

és "Myodegeneration Cordis". Szívizom degeneráció.

Megjegyeztem a szavakat, pedig nehezek...

Korábban evezett, de most mit tud csinálni...

Este újságot olvasni, pipázni.

Miközben a lánya a folyóson pletykál,

egy igazi pletykafészek.

Biztosan én voltam.

Hogy az ember mi mindent cipel magával a gyomrában!

Pókhálók.

Egy szürke sarokban.

Nem tud egeret fogni.

Szeretnék vizet inni.

Kinek mi köze hozzá,

hogy mit csinálok?

Kinek mi köze?

Ha szunyálni akarok, akkor szunyálok.

Egyhuzamban holnaputánig.

És ha feküdni akarok

holnaputánig, akkor fekszem, mert nekem jó.

És kinek mi köze hozzá?

Kinek mi köze hozzá, hogy mit csinálok? Igen!

Hallottam, ahogy hányt éjjel.

Elég rémesen hangzott.

De úgy gondoltam,

éjjel úgyse tudok segíteni,

azért nem jöttem.

Először is,

mondja, maga idióta,

ki kérdezte?

Másodszor,

ha én nyolctól tizenkettőig itt vagyok ebben a bűzbarlangban,

kinek mi köze hozzá, hogy én mit csinálok?

Ne csináljon ügyet belőle,

máris eltakarítom én.

Megszoktam, a fronton szanitéc őrvezető voltam.

Különb dolgokat is eltakarítottam.

Nekem tényleg nem nagy ügy.

A természetben vesztetted el a szíved?

Én ott nem vesztettem el a szívem.

Bár volt úgy,

hogy úgy éreztem, az ősszellem el akart ragadni,

amikor az Alpok óriásainál álltam,

vagy a morajló tenger partján feküdtem.

Ott... emelkedett és hullámzott a porhüvelyem körül,

a szívem megrendült...

de...

nem ott vesztettem el,

ahol a sas fészkel,

sem ahol a bányász a mélyben

a rejtett ércek után

kutat.

Akkor hol?

A sportban veszteted el a szíved?

Az ifjúsági mozgalom pezsgésében,

a politikai harc hevében?

Nem ott vesztettem el.

Szóval sehol se vesztetted el.

Azok közé tartozol,

akik sehol se vesztik el a szívüket...

hanem megtartják maguknak,

tisztán, konzerválják,

és mumifikálják.

És...

a halállal...

mindennek vége?

"Lehet-e ma még hinni?

Kedd: Meg tud változni az ember?

Szerda: Isten előtt ki igaz?

Jó napot, lelkész úr!

Én ugyanis Franz Biberkopf, alkalmi munkás vagyok.

Korábban bútorszállító voltam, most munkanélküli.

Szerettem volna kérdezni valamit:

Hogy ugyanis mit tudok csinálni a gyomorfájásom ellen?

Feljön a savam.

Már megint! A mérges epe.

Természetesen a sok ivástól van.

Engedje meg! Ne haragudjon, hogy a nyílt utcán szólítom meg.

Tudom, zavarom a szolgálatot.

De mit kezdjek

a mérges epémmel?

Egy kereszténynek segíteni kell a másikon!

Maga jó ember.

Én nem kerülök a mennyországba. És miért?

De ha vannak gonosztevők, én aztán mesélhetek róluk.

Hűséges a becsületben!

Megesküdtünk Karl Liebknechtnek.

Kezet nyújtunk Rosa Luxemburgnak.

Ha meghalok, a Paradicsomba megyek,

és akkor meghajolnak előttem és azt mondják:

"Ez itt Franz Biberkopf, hűséges a becsületben!

Egy német férfi, alkalmi munkás. Hűséges a becsületben!

Fenn leng a zászló, fekete-fehér-piros.

De...

ő magánál tartotta.

Nem lett gonosztevő, mint a többi férfi,

akik németek akarnak lenni...

és akik becsapják polgártársaikat!"

Ha lenne egy késem,

beledöfném a testébe!

Most rajtad a sor, paphoz futni.

Kisfiú.

Fiam, fiacskám!

Ha örömet okoz,

de csak károgni tudsz...

Hűséges a becsületben!

Nem nyúlok hozzá, tisztelendő úr.

Túl jó nekem ahhoz.

A gazemberek még börtönbe se valók.

...nem a börtönbe.

Én voltam börtönben,

én... én ismerem, mint a tenyeremet.

Első osztályú áru, kiváló alkalom,

nincs semmi találgatni való rajta.

Oda be nem valók a gazemberek.

Kétszer kettő az négy, kétszer kettő az négy.

nincs semmi találgatni való rajta.

Itt... itt láthat...

itt egy férfit láthat...

Elnézést, de nekem... nekem...

annyira fáj a gyomrom!

Én... uralkodni fogok magamon.

Vizet!

Vizet!

Vizet, vizet!

- Tessék! - Köszönöm!

Már három napja fekszik így.

Hadonászik, kiabál,

zokog és nyög.

Ha tudná, mi minden jön ki magából,

verejték meg gondolatok formájában!

Napok óta így megy ez?

Napok óta?

Már napok óta.

Már arra gondoltam,

hogy elvitessem, vagy orvost hívjak.

De én mindig azt mondtam,

az a legjobb, ha az ember maga dönti el,

mi a jó neki.

Igen, igen, igaz.

Szóval már napok óta.

Elég rendesen piálhattam, ugye?

Nem tudom,

nem csak az alkohol volt.

Volt ott valami más is.

Hülyeség!

Mi más?

Egyszerűen csak túl sokat ittam, ez minden.

Egyszerűen csak túl sokat ittam.

Le kell mennem!

Emberek közé, az utcára.

Megmozogni a lábakat!

Trap, trap, trap. Egyik lábat a másik elé.

Aztán a másikat megint az egyik elé!

Ez van!

Franz Biberkopf, erős, mint egy kobrakígyó,

de a lábai gyengék,

a Münzstrasseba ment, a zsidókhoz.

Az ember rendet akar tenni, az ember tiszta lapot akar kezdeni.

Hát itt megy újra, Franz Biberkopf!

Hideg, de friss!

Ki akar most a lépcsőházban állni?

Utcai árus lenni, hogy lefagyjanak a lábujjai?

Hűséges a becsületben!

Szerencse, hogy kikerültem a szobából!

Hogy nem hallom a nők visítozását.

Itt megy Franz Biberkopf, az utcán megy!

Az emberek teszik, amit tudnak.

Gyerekeik vannak otthon.

Éhes szájak.

Madárcsőrök.

Kitár,

becsuk!

Kitár,

becsuk.

Be.

Ki.

Ki. Be.

Kitár... Elnézést uram,

na, ezer bocsánat. Csak azért van,

a háztetők elkezdhetnek inogni,

hintázni és rázkódni... és könnyen

lecsúszhatnak a tetők, mint

homok, ferdén lecsúszhatnak, mint...

mint egy sapka a fejről, na!

Igen, mert mind...

mind ferdén vannak felállítva, ferdén a tetőszerkezet fölé,

Hosszú sorban, de nem történhet semmi, mert...

mert azok be vannak szegezve,

erős gerendák vannak köztük, kátránypapír, kátrány...

* Szilárdan áll és hűséges az őrség, *

* az őrség a Rajnánál! *

Jó reggelt!

Franz Biberkopf!

Kihúzzuk magunkat,

Mellet ki, egyenes hát,

német állampolgárok vagyunk!

A börtönigazgató mondta.

Jó reggelt, uram!

Az emberek...

mind nyugodtan mennek végig az utcán.

A kocsisok lerakodnak,

a hatóságok törődnek a házakkal,

* Kiáltás harsan, mint mennydörgés, *

* Mint kardcsörtetés és...*

Hát akkor...

mehetünk erre is.

Ott azt a barna kardigánosat, azt...

azt ismerem,

egészen biztosan ismerem. Van munkája.

Igen azt... mi is megcsinálhatjuk majd egyszer.

Később.

Jobb kézzel megfogja,

felhúzza, megfogja,

és aztán... le. Üsd!

Ezek vagyunk mi, munkás emberek.

Ezek vagyunk mi! Proletariátus!

Jobbal föl, ballal le. Üsd!

Jobbal föl, ballal le. Üsd!

Mert az embernek ugyanúgy megy sora, mint a baromnak.

Ahogy az hal meg, úgy hal meg ő is.

Egy nagy fehér bikát terelnek a vágóhídra.

Nyitva előtte a véres csarnok, a fél- és negyedmarhákkal,

a feldarabolt csontokkal.

A nagy bikának széles homloka van.

Ütésekkel és döfésekkel noszogatják a mészáros elé.

Az még egy kis ütést mér a hátsó lábára a lapos bárddal.

Most az egyik hajcsár megragadja alulról a nyakát.

Az állat áll, megadja magát furcsamód könnyen enged, mintha egyetértene

és beleegyezne, miután mindent látott,

és tudja, ez a sorsa, és úgyse tehet semmit.

Talán még simogatásnak is veszi a hajcsár mozdulatát,

olyan barátságosnak látszik.

Követi a hajcsár húzó karjának mozgását,

fejét oldalra hajtja, szájával felfelé.

A kés behatol a bika nyakába a torka mellett,

fekete-vörös vér fröccsen ki a kés nyomán,

a mészáros karjára, az ujjongó vér, a forró vér.

Az átváltozás aktusa van itt,

a napból jött a te véred,

a nap rejtőzött a te testedbe,

most ismét előjött. Az állat iszonyút lélegzik,

olyan, mint egy fuldoklás, mint egy borzalmas inger.

Hörög és szörcsög.

Amikor Jób mindent elveszített,

mindent, amit ember elveszíthet,

se többet, se kevesebbet,

akkor a káposztáskertben hevert.

Jób... a káposztáskertben heversz.

A kutyaólnál, éppen csak annyira,

hogy az őrzőkutya ne tudjon megharapni.

Hallod, ahogy csikorgatja a fogát.

A kutya ugat,

csak egy lépést közelít,

ha megfordulsz, ha fel akarsz egyenesedni,

morog, rángatja a láncát, előre ugrik,

dühöng... és... elkap!

Jób.

Ez az a palota,

a kertek és a földek,

amiket birtokoltál.

És a káposztáskertet, ahova kidobtak, még csak nem is ismertem!

És a kecskéket sem, akiket reggelente elhajtanak mellettem.

És akik szorosan

mellettem mennek el,

és tépkedik a füvet,

és őrölnek,

és teletömik a pofájukat!

Ez mind,

az enyém volt!

Jób, most mindent elveszítettél.

Esténként a pajtába húzódhatsz,

- Igen... - Félnek a keléseidtől.

Ragyogva végiglovagoltál a birtokaidon,

és tolongtak érted az emberek,

és most ott a deszkakerítés az orrod előtt,

amin a csigácskák csúsznak felfelé.

Tanulmányozhatod a földigilisztákat is.

Ők az egyedüli lények, akik nem félnek tőled.

Heges szemedet,

te rakás szerencsétlenség, te élő mocsár,

már csak ritkán nyitod ki.

Mi kínoz leginkább, Jób?

Hogy fiaidat és lányaidat elvesztetted?

- Hogy semmid sincs? - Nem.

Hogy éjjel megfagysz?

A keléseid a torkodban,

az orrodon, ugye, Jób?

Menj már!

Nyisd ki a szemed, amennyire csak tudod!

Most még meg is akarnak hülyíteni.

A gondolataimat is elvennék!

És... ha azt teszik, kár érte?

Ha nem akarom!

Bár úgy szenvedsz, és a gondolataidtól szenvedsz,

nem akarod elveszíteni őket.

Értem senki ne imádkozzon, ha meghalok.

Én méreg vagyok a földnek!

Utánam...

ki kell köpni.

Nem tudod kinyitni a szemedet,

leragadt, leragadt.

Jajgatsz, mert a káposztáskertben fekszel,

és a kutyaól az utolsó, ami megmaradt neked.

Meg a betegséged.

Nincs több erőm, ez van.

Nincs több erőm...

remélni.

Nincs kívánságom.

Nincsenek fogaim...

már.

Puha vagyok...

szégyellem magam.

Ez a legszörnyűbb.

Hát már a homlokomra van írva?

Ez a kör az enyém.

Mi az, amitől leginkább szenvedsz, Jób?

Nem akarsz gyenge lenni, szeretnéd, hogy ellen tudj állni.

Vagy... szívesebben teljesen átlyuggatva.

El az agyadat, el a gondolataidat,

akkor aztán teljesen állat!

Hetvenhárom!

Negyvenhét.

Gyógyíts meg, ha tudsz!

Ha Isten vagy, vagy Sátán,

vagy angyal, vagy ember, gyógyíts meg!

Bármelyiktől elfogadnád a gyógyítást?

Gyógyíts meg!

És ha nagyon és szörnyen megfizetsz érte?

Gyógyíts meg!

Sátán vagyok!

- Gyógyíts meg! - És ha Sátán vagyok, hogy boldogulsz velem?

Te... nem akarsz meggyógyítani!

Senki nem akar segíteni.

Se Sátán, se Isten,

se angyal, se ember!

- És te magad? - Mi van velem?

- Te magad nem akarod. - Mi?!

Ki segíthet rajtad, ha magad nem akarod?

Ne! Ne, ne, ne!

Ne, ne! Ne! Ne!

Isten és Sátán,

az angyalok és az emberek,

mind segíteni akarna rajtad. De te nem akarod.

Isten szeretetből,

Sátán, hogy később megkapjon,

az angyalok és az emberek, mert ők Isten és Sátán segítői.

De te nem akarod!

Ne, ne!

Isten és Sátán, az emberek és angyalok akarnak rajtam segíteni?

Senki nem akar rajtam segíteni!

Nem.

Ne!

Most maradj nyugton!

Jól van.

Jó állat vagy.

Tudod, hogy meg kell történnie.

Állattartó telep, vágóhíd és húsnagykereskedés

egy elválaszthatatlan gazdasági egységet képeznek.

Az üzemben 258 foglalkoztatott van:

Állatorvos, ellenőr, pecsételő,

segédállatorvos, segédellenőr, állandó alkalmazott, munkások.

Forgalmi rend 1900 október negyedike.

Általános határozatok, a felhajtás szabályozása,

a takarmány szállítása, díj mértéke, piaci díj, fekbér, vágási díjak,

díjak a vályúk eltávolításáért a disznópiaccsarnokból.

Tizenhétszer három, az ötvenegy...

és drága idők járnak.

Egyre nehezebb kiszámítani,

és nehezebb a konkurenciával lépést tartani.

Ezen a napon gyógyultak meg az első fekélyei.

A nap felkel és lenyugszik. Világos napok jönnek,

a gyermekkocsik mennek az utcán, 1928 februárját írjuk.

Franz Biberkopf végigvedeli a februárt a világ elleni utálatában és haragjában.

Elissza, amije van, mindegy neki mi lesz.

Tisztességes akart lenni, de ezek gazfickók, csibészek, és mocskok,

és ezért Franz Biberkopf nem akart többé semmit látni és hallani a világból,

és még ha csöves is lesz, elissza az utolsó fillérjét is a pénzének.

A másodikon ott... lakik egy öreg, 64 éves.

Bútorfényező. Kopasz.

É a lánya elvált, ő vezeti a háztartást.

Minden reggel látom kimenni a házból.

Valami van a szívével. Az ilyesmit meglátom.

Azonkívül néha megiszik nálam egy söröcskét.

Na, nemsoká kiírathatja magát.

"Koronáriaszklerózis", azt mondta.

És "Myodegeneration Cordis"

Igen... Istenem! Megjegyeztem a szavakat, pedig nehezek, nem?

Én vagyok, Franz.

Te?

Istenem!

Kapcsold le a villanyt! Kérlek!

Kérlek, kérlek! Kérlek, kérlek!

Hogy te megtaláltál! Itt?

Már régóta tudom, hogy itt vagy.

Én mindig tudtam, hogy hol vagy.

De most...

azt gondoltam...

hogy ennek nem lesz vége!

Úgy gondoltam, hogy segítenem kell, gondoltam...

Nekem senki nem kell segítsen!

Én segítek magamon!

Istenem, Franz, te még pontosan tudod,

pontosan tudod, hogy én még mindig szeretlek.

És most...

hogy az Ida már nincs többé...

miért nem jössz vissza hozzám?

Értsd már meg...

nem akarom többé, hogy egy nő nekem menjen dolgozni.

Nem akarom, hogy egy nő értem menjen a strichre.

Megesküdtem magamnak, érted?

És ha tele is van...

és ha tele is van az egész világ aljassággal,

mocsokkal és szennyel...

én megesküdtem, nem akarom többé.

Értsd meg, kérlek!

Jó, Franz, értem már.

Csak, hogy tudd, én mindig itt vagyok neked.

Jól van, Eva.

Megértettelek, jól van.

És köszönöm is neked.

De... hidd el, nekem egyedül kell kijutnom ebből!

Vagy elpusztulok.

Valamelyik a kettő közül.

De másképp nem megy.

És most menj! Légy kedves!

És hagyj magamra!

Hagyjak... hagyjak itt egy kis pénzt esetleg?

Nem, köszönöm Eva. Tudom, hogy jót akarsz.

De én...

bár szükségem lenne rá,

én...

nem fogadhatom el, én...

egyszerűen nem lehet!

Ilyeneket csinálnak az emberek.

Egész nap.

És még éjjel is.

Folyik a szélhámoskodás.

Fogni kéne egy virágcserepet és odavágni!

Tulajdonképen mi keresnivalójuk van ezeknek itt?

Ahol én lakom!

A biztosítótól vannak, igaz?

- Bauer. - Münzer.

Igen. Itt nincs már mit csinálni. Tiszta munka!

Tudja nyomozó úr, már vége-hossza nincs

a betöréseknek itt a nagykereskedésben.

Ez már az ötödik másfél év alatt.

A fickók olyan szemtelenek, hogy már a falon is megpróbáltak áttörni,

mert csengőszerkezet volt az ajtónál meg a lépcsőnél,

és megtudták. Vége-hossza nincs ennek!

Igen igen, a falak átkozottul vékonyak.

Az egész építmény rozoga,

egyfajta óriási húsvéti tojás, nem?

És maguk közül senki nem látott, vagy hallott valamit?

Vay mégis látott valaki valamit, mi?

Tegyenek már valamit!

Vége-hossza nincs.

Na igen, itt nincs mit tenni.

Meg kellene próbálnunk ujjlenyomatokat gyűjteni.

Tulajdonképpen meg kellene próbálnunk.

Én már elrendeltem, felügyelő úr.

Jó, Wichmann, nagyon jó!

Én láttam a nyavalyásokat. Feladni nem fogom őket,

de ha még egyszer az udvarba jönnek, ahol lakom és ahol alszom,

ahol semmi keresnivalójuk sincs, akkor lemegyek.

Ne legyen Franz Biberkopf a nevem.

Mondott valaki valamit?

Én is azt hittem, hogy valaki mondott valamit.

- Hallott maga valamit? - Nem.

Nem.

- Mondtál valamit? - Nem.

Talán mégis jobb lett volna, ha mondott volna valamit a rendőrségnek!

Én nem köpök be senkit.

Még az ilyen lecsúszott idiótát sem.

Na ja, talán igaza lehet.

Jó reggelt!

Jó reggelt, Baumann.

Tudja mit, Baumann?

Tudom már, mi a legfurcsább a világon.

Maga is?

Ühüm. Az emberek.

Úgy van.

Jó reggelt.

Reggelt?

- Ó! Jó reggelt. - Be akartam nézni. Már itt?

Jöjjön csak be!

Na?

Elmúlt a szomjad, Biberkopf?

Ahogy mondtam,

a legfurcsább a világon az ember.

Nem kell megijednie, Biberkopf úr.

Én is észreveszem, mi megy a szomszédban.

Hogy a Greinerék együtt akarnak működni azokkal a kis betörőkkel.

Az volt az első ötlete tegnap.

De ma éjjel a Greiner meggondolta a dolgot.

"De minek osztozkodni?", mondta.

"Az hülyeség volna, tiszta őrültség. Minek is?"

Ezek szerint rábeszélte, hogy ők ketten csinálják egyedül,

ő, a feleségével. Mégpedig még ma.

- Tessék, magának már nincs több. - Köszönöm.

De Greiner szerintem mégis megegyezett a fiúkkal.

Az igaz, de az tegnap este volt.

Most meg átakarja verni őket.

Úgy úgy.

Vajon sikerül nekik?

Kettejüknek, mit gondol?

Aligha.

Ezeknek már nincs bizalmuk egymásban.

És ez majd megkönnyíti a világnak, hogy fölfalja őket.

A nő éppen most árulta el a kölyöknek.

Azt hiszem, szemet vetett a kölyökre. Talán azért.

Na?

Még semmi különös.

Még lent vannak a Greinerék.

Nagyot fog majd nézni a Greiner.

Ő, amikor hirtelen megjelennek a többiek.

Mégis osztoznia kell.

"Loeser és Wolff, Berlin, Elbing,

első osztályú minőség minden ízben.

Brazília, Havanna, Mexiko.

Kis vigasztaló: 8-as számú Liliput szivar,

darabja 25 pfennig. Téli ballada:

25 darabos csomag: 20 pfennig.

10-es számú cigarillo, osztályozatlan, szumátra-dobozban.

Különleges szolgáltatás ez az ár.

100 darabos dobozokban: 10 pfennig."

Én ütök mindent...

te ütsz mindent.

Ő üt mindent.

"50 darabos dobozokban.

"Tízes kartoncsomagolásban, szállítás a világ minden tájára.

Boleró: 25 pfennig.

Ez az újdonság sok barátot hozott."

Én ütök mindent, te ütsz mindent...

Maradj csendben!

Azt hiszem, jönnek!

...minél nagyobb a segg, annál kisebb a fej...

Jó dühös a Greiner.

Igencsak dühös.

És?

Civakodnak.

Kezdik leinni magukat.

Nem, nem, nem, nem!

Újra kibékültek.

Gluk, gluk, gluk, gluk, gluk, gluk...

Furcsa.

Az eszébe se jutna, hogy a felesége is elárulhatta őt.

Mit jelentsen ez?

Ne ne! Biztos vagyok benne, hogy ez jelent valamit!

Szerintem ez azt jelenti...

hogy ő jobban szereti, mint az őt.

Igen.

Ez az.

Nemsokára elmész innen, nem?

Miért?

Á, csak úgy!

Nem tudom.

De én tudom.

Újra egészséges vagy, kiizzadtad magadból,

a betegségedet.

Baumann!

Baumann!

Hé, Baumann, ébredj már fel!

A rendőr ott áll az ajtajuk előtt és folyamatosan csenget egész idő alatt.

Most ébredtek fel!

Azt hiszem, már ma elmész.

Valahogy elszomorít.

Pedig nem is tudom, miért.

Szálljunk be! Jobb maguknak, hamarabb eltűnni innen, mint túl lassan.

Mi van már megint? A fenébe!

Kell a kulcs a kocsmámhoz.

A kulcsot!

Indulás!

Halló?

Senki nincs itt?

De hát ide jött be!

Biztos mindjárt visszajön.

Akkor megmondhatod neki, hogy visszahoztam a ládát.

Vége!

Na ja.

Na ja.

Hát akkor...

Minden jót, Jób.

Köszönöm...

Sátán!

Fagyos levegő, február.

Az emberek kabátban járnak.

Akinek bundája van, hordja, akinek nincs, az nem hordja.

A nőknek vékony harisnyájuk van, fázniuk kell, de csinosan néz ki.

Dumm bumm! Döng a gőzgép az Alexanderplatzon.

Sok embernek van ideje,

és nézik, hogyan dolgozik a cölöpverő.

Az egész Alexanderplatz egy nagy építkezés.

Honnan van rá pénzük? Berlin gazdag város, és mi fizetjük az adót.

Kora reggel bevitorláznak a munkások Reinickendorfból,

Neuköllnből, Weissenseeből, hideg, nem hideg, szél, vagy nem szél,

ide a kávéskannát, pakold el a zsíros kenyeret, gürcölnünk kell!

Fent ülnek a herék,

alszanak a puha ágyukban és kiszipolyoznak minket.

Aki azt hiszi, hogy az elértéktelenített fehér lisztből készült kenyér és pékáru

mesterséges adalékanyagokkal följavítható,

az becsapja önmagát és a fogyasztót.

A természetnek megvannak a saját törvényei és minden visszaélést megbosszul.

Korunk majd mindegyik kultúrnépének megrendült egészségi állapota

az elértéktelenített és mesterségesen finomított táplálékok fogyasztásából ered.

"A házasfelek szexuális életét szerződés útján szabályozni akarni..."

Emberfia!

Biberkopf!

Istenem!

Jó ideje, hogy utoljára láttuk egymást, ugye?

Igen, jó ideje.

Elég sokáig el voltál tűnve.

Volt valami?

Nem, egyáltalán nem volt semmi.

Egész egyszerűen...

Egész egyszerűen csak nyugalomra volt szükségem.

Egy kis egyedüllét.

Kell néha az embernek.

Legalábbis nekem.

Na ja,

egy kis egyedüllét mindenkinek kell néha.

Igen, hogy elgondolkozzon.

Arra gondoltam...

hogy még egyszer megpróbálom az újságot.

Na ja, most elég rosszul megy az üzlet.

Tudod, én most hatvanöt éves vagyok,

hatvanöt.

És egyszer csak itt a reuma

a hátamban, egyik óráról a másikra.

Hát igen, hatvannal kezdődik, a reuma.

Igen,

a gyárak se vesznek fel már senkit.

Hét hónapja,

megoperáltak

kint, Lichtenbergben, a Hubertus kórházban.

Egyik tojásom odalett.

Azt mondták, tuberkulózisos.

Odalett, a tojásom.

De a fájdalmak még megvannak, azt megmondhatom.

Na ja, akkor készülj fel rá!

Végül a másik is sorra kerül.

Vigyázat a metró területén! Az Alexanderplatzhoz kérem beszállni!

Na ja...

Na ja,

most hatvanöt vagy,

egy tojásod odavan.

A hátadban a reuma,

ilyen az élet.

Kapcsolatok kellenek.

A kapcsolat minden.

És egy jó hely neked.

Na ja, ha esik, nedves.

Na persze azon is múlik egy kicsit, hogy mi történik a világban.

Sportversenyek, az jó, kormányváltás.

Erberts halála után szó szerint a kezünkből tépték ki az újságokat, te.

Most mit vágsz ilyen képet?

Fele olyan rossz ez az egész.

Képzeld el, a fejedre esik valami!

Akkor aztán hirtelen nem kéne többet gondolkodnod, mi?

Na ugye!

"Merénylet a bérlővédő törvény ellen.

A számla Zörgiebelnek.

Kilépek az elvek elárulásának pártjából.

Angol cenzúra Amanullah felett. Indiának nem szabad megtudnia.

Válságriadó a Reichstagban.

Márciusi választásokról beszélnek.

A középnémet harc folytatódik,

egyeztető bizottságot kell létrehozni."

Különben a barátod, Meck, te...

az most ruhákat, meg ilyesmiket árul,

odaát a Clemensstrassen.

Ott áll és jó üzleteket csinál.

Legújabb kiadás!

A Deutsche Tageblatt. Esti kiadás!

Legújabb kiadás!

Úristen...

Franz!

Meck!

Franzikám! Te...

megesküdtem volna...

...hogy megint csináltam valamit, mi?

Nem fiú,

Annak egyszer s mindenkorra vége!

Linával voltál, mi?

Igen.

Egyedül volt a kislány, magányos volt.

Haragszol érte?

Dehogy, ellenkezőleg, még örülök is,

ha valaki megvigasztalja, és nem ott ül szomorúan és egyedül,

csak mert én elmentem.

És hol van most?

Egy nap csak elment.

Igen, így van ez.

Az emberek találkoznak, megismerik egymást,

aztán valamikor vége kell legyen.

Tulajdonképpen mi az, amit árulsz?

Á... ruhaneműt árulok.

Ruhát, szoknyát, nadrágot, kabátot, ilyesmit.

És honnan veszed a holmit?

A honnant csak a lányok kérdezik, ha tartásdíjat akarnak...

Addig szélhámoskodtok, amíg belebuktok,

pontosan addig.

Én mondom nektek!

VÉGE A NEGYEDIK RÉSZNEK

Rendezte: RAINER WERNER FASSBINDER

magyar szöveg: laci