Original subtitles

A KORONA ELRABLÁSA

avagy ÚJRA A BOSSZÚÁLLÓK

Forgatókönyv: Edmond Gareginovics Keoszajan Alekszandr Mihajlovics Cservinszkij

Rendezte: Edmond Gareginovics Keoszajan

Zene: Jan Abramovics Frenkelj

Főbb szerepekben: Mihail Mihajlovics Metyolkin - Valerka Viktor Ivanovics Koszih - Danyka Scsuszj Vaszilij Fjodorovics Vasziljev - Jaska Cigankov Valentyina Valerjevna Kurdjukova - Kszanka Scsuszj

Első rész A Z O R O S Z B I R O D A L O M K O R O N Á J A

Élénkebben, élénkebben!

Mozogjatok!

Siessetek!

Kudaszov úr!

Kudaszov úr, a csekisták!

Iszlám nagy harcosai! Allah nevében!

Kergessük el a vörös söpredéket a földünkről. Utánam! Gyerünk!

Gyerünk!

Állj! Hová mentek? Vissza! Árulók! Gyáva sakálok! Vissza!

Vissza, árulók! Vissza!

ELŐRE A SZOCIALIZMUSÉRT

KENYÉR AZ ÉHEZŐ VOLGAIAKNAK

Olvastam a kérelmüket. Lemondanak a katonaruháról?

Tanulni szeretnének?

Nekem is az az álmom, hogy iskolázott embereket lássak.

De ezzel még várni kell.

Van egy komoly ügy,

amit úgy gondolunk, más nem oldhatja meg, csak ti.

Felbukkant egy régi ismerősötök.

Üljetek le, srácok!

Engedj ide!

- Felismeritek? - Ovecskin.

Vrangel seregének kapitánya.

Párizsban él, de vissza akar térni Oroszországba.

De, neki könyökéig véres a keze!

Egy másik kóbor farkas báránybőrben.

- Burnas atamán! - Vissza akar térni szintén.

Nem szabad megengedni, Ivan Fjodorovics.

Még egy ismerős.

Kudaszov ezredes.

Vrangel seregének kémelhárító főnöke.

Megbánta és engedélyt kért a visszajövetelre.

Ez pedig, Nariskin úr.

A cári titkosrendőrség archívumából került elő.

Olvasd fel, Valera!

Boriszláv Sztesalszkij, régebben Vlagyimir Szuhorukov, Félix Rojtner,

ő Szemjon Puhov-Dulszkij. Sztyepán Nariskin.

Születési helye, ismeretlen. Gyermekkorát Ogyesszában töltötte.

Tanulmányai - З osztály a börtön általános iskolájában. Profi tolvaj.

Egyedülálló szakértője a paloták kifosztásának.

1916-ban kényszermunkára ítélték, mert el akarta lopni a királyi jogart,

a híres Orlov gyémántot.

Ezt megelőzően számos katonatisztet meglopott a Téli Palotában, a Fegyvertárban

az Ermitázsban, de elfogni sosem tudták a helyszínen.

Száműzetésben él, megélhetését az Eiffel-toronynál keresi, mint mutatványos.

- Szintén vissza akar jönni... - De ez egy igazi ellenség, Ivan Fjodorovics!

És én nem hiszek a bűnbánatában.

Ovecskin egyik fő embere a fehérek emigráns központjában.

Ott még mindig születnek őrült tervek a cári Orosz birodalom visszaállítására...

- Miért akarnak visszajönni? - Ezt kell nekünk kideríteni.

Mademoiselle, Madame et Monsieur! (Kisasszonyok, hölgyek és urak)

Az orosz öngyilkosság!

Megismételhetetlen látnivaló. Az orosz öngyilkos.

Néhány frankkért végigmegy a mellvéden kézen állva, hölgyeim és uraim.

Az egyedülálló látni való, az orosz öngyilkos!

Felmegy az orosz és lerepül a toronyból fejjel lefelé.

Az emigránsok kétségbe vannak esve és bármire képesek, asszonyom.

- Ez olyan romantikus! - Igen, igen, asszonyom...

Mikor lehetett az utolsó ugrás a toronyból?

Június 12.-én, előtte május 14.-én,

azt megelőzően február 11, azt megelőzően november 4.-én,

azt megelőzően december 24-én...

- Jó memóriája van. - Egy fenomén vagyok, uram.

Rendkívüli memóriám van. Mindenre emlékszem, amit láttam és hallottam az életemben.

Ez nagyon jó.

Valószínűleg valaki újra ugrani fog.

Várok. Ez egy nagyon értékes felvétel lesz.

Csak öt frank!

Öt frankért az öngyilkos kézen állva végigmegy a korláton.

Öt frank, hölgyeim és uraim. Teszteljék az idegeiket!

Zenekar...

Íme!

Üdvözöljük az öngyilkost!

Mademoiselle, Madame és Monsieur, teszteljék az idegeiket!

Öt frankért az öngyilkos kézen állva végigmegy a korláton.

Kérem Önöket, jöjjenek!

Ó, Istenem!

Nyugodjanak meg, hölgyeim és kérem, teszteljék az idegeiket!

Öt frank mindössze!

- Öt frankért végigmegy a sínen. - Olyan romantikus!

Ne aggódjanak, várok.

Csak öt frank asszonyom, uram! Merci beaucoup! Merci! (Köszönöm szépen! Köszönöm!)

Merci!

Mademoiselle, mindössze öt frank ezért a halálos trükkért!

Tanúi lehettek egy öngyilkos mutatványnak

végig a korláton.

Szép volt, Nariskin, nagyszerű!

Gratulálok Önnek, herceg.

Lehetősége van arra, hogy visszatérjen a régi munkájához.

Pokolba a régi munkával!

Nariskin, Meg kell hagyni fontos szerepe van a történelemben.

- Ne legyen nevetséges, Ovecskin. - Augusztus elseje a cár koronázásának évfordulója.

Pokolba a koronázással.

Mondják, uraim, mikor megyünk Oroszországba?

Várjuk a vízumot.

- Mit kell csinálnunk? - Lopni!

El kell lopnunk a cári koronát.

Vagyis, visszaadni a jogos tulajdonosának.

Nariskin! Nemes célokért küzdünk.

- Mást mondtam? - Csend legyen!

- Állok rendelkezésükre, uraim. - Ez a beszéd!

Egészségére, herceg.

Uraim, az orosz trónkövetelők!

Tegyük fel, hogy találunk egyet.

Oroszország haldoklik, uram.

- Tennünk kell valamit. - Tessék!

A nép várja az uralkodóját!

А trón - az én trónom - üres.

Igaza van, felség. Éppen itt az ideje a határozott fellépésnek.

- Például, a megkoronázása. - Коronázás?

Párizsban?

Nem...

Visszaadhatjuk alattvalóinak az Önbe vetett hitüket.

Az egész világ tudja meg, hogy az orosz trón száműzetésben is megingathatatlan.

Ez tetszik nekem.

Tudja meg az egész világ.

- Számíthatok a támogatására? - Természetesen, uram.

Tudjanak meg mindent, tudja meg az egész világ.

Herceg úr! Figyeljen rám!

Hallja... Hallgassa!

Mit mondott Önnek az előbb? Mit ármánykodott, az én unokatestvérem,

ez a szélhámos, ez a barom? Itt a bizonyíték.

A Romanov ház öröksége! Eredeti Breguet(svájci óramárka).

Ez... működik.

Az orosz trón engem illet, csak engem.

- Ennyi az egész! - Szivart, Fenség!

Az orosz birodalom koronája... hová illik?

Az csak ide, ide, és ide illik, erre a helyre.

A történelem fog választani Önök közül.

Segítse, hogy helyes legyen a választás.

- Szükségem van a segítségére, uram! - Természetesen. Számíthat rám.

Meghatódtam. Felettébb.

Ez egy valódi Breguet ... Csak kölcsön... Bocsánat.

Ez egy valódi Breguet ...

- Van már belépési engedélyük? - Még nincs.

Ne essenek kétségbe. Így vagy úgy, de átlépik az orosz határt.

- Már döntött, hogy kit koronáznak meg? - A jelöltek közül ketten jöhetnek szóba.

- Egyébként ismeri őket. - Csak nem az a két kalandor?

- Nem is tartóznak a cári családhoz! - Az nem számít.

- Emigrációban nem lehet hinni bennük. - Ez csak egy reklámfogás.

Azokért a kis díjakért, amit a fenségek kapnak, legyen zajos harc a trónért.

Meg kell hagyni, a koronázás körül nagy a felhajtás.

Rendben. Hogyan viselkedjek velük szemben?

Adjon nekik bizalmat,

vegyen részt a botrányokban, italozzanak, Ovecskin úr.

Csapjanak nagy zajt.

A cár! A cár!

A cár! Őfelsége minden oroszok cárja!

Dicsőség, Őfelsége minden oroszok cárjának!

Éljen!

Köszönöm, barátaim!

Bravó!

- Mondja, most minden orosz Párizsban él? - Igen, asszonyom.

- Akkor, ki harcol a bolsevikok ellen? - Jelenleg senki, asszonyom.

Mindig mondom a férjemnek: John, amíg bridzselsz, valami mindig történik a világban.

Igaza van, asszonyom.

Uraim! A páratlan Agrafena Zavolzsszkaja!

Engem figyelt az ezredes a kerítés mögül

Sápadt volt, mint egy hulla, ezer bocsánat.

Végig az úton Oroszországról beszélt,

Hála Istennek élünk, Ezer köszönet.

Bocsánat, ezredes úr, de megöregedett,

Talán jobb volna orosz földön meghalni?

A becsülettel és a presztízzsel, nem viccelek

Azt kérdezte, én vörös vagyok? De nem akarom!

Mellesleg Kerenszkij a határ túloldalára

költözött női ruhában, Ezer bocsánat.

Ledobja női ruháját és a fűzőt

Kifejezve reményemet, szerelmes.

Bocsánat, Kerenszkij úr, de megöregedett,

Talán jobb volna orosz földön meghalni?

A becsülettel és a presztízzsel, nem viccelek.

Azt kérdezte, én vörös vagyok? De nem akarom!

Úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a határon,

Ahhoz, hogy élvezzük az életet csak pár mérföld, pardon.

Flörtölni egy telt kacér nővel Igyál bort,

Hogy szőkével vagy barnával - az épp mindegy.

Ilyen az élet, de jobb útközben megöregedni,

Egy gyönyörű nő karjában, és meghalni.

Szükség van-e nagyobb boldogságra a szerelemben

de nem Rosszijában, hanem Párizsban, Ilyen az élet!

- Már rég ott van? - Ki, Felség?

- Az unokatestvérem. - Kb. egy órája.

- Hogy fogadta a nép? - A nép üdvözölte őt.

Az én népem... hihetetlen.

Ezredes, megmondtam!

Ennek a rohadéknak már régóta lógni kéne.

A cár! Őfelsége az orosz cár!

Dicsőség a cárnak! Bravó! De, édes!

Őfelsége minden oroszok cárja!

Egy pillanat. (német)

Köszönöm. (német)

Valóban lehetetlen találni egynél több megfelelő embert?

- Ezek teljesen idióták. - Ez egy értékelhetetlen helyzet.

Azt hiszik, hogy ez játék. Az a színész, aki elhiszi, az mindig jó.

- Ne szégyellje a családnevét, kuzinom! - Trónkövetelő!

Hát... előre!

A férjem azt mondta: Peggy, a nyár Párizsban, egy unalom.

Azt mondtam neki: John, te bolond vagy! Igazam volt.

Igaza volt, asszonyom!

Arcátlanok!

Csendesen!

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen!

Rendőr urak! Kérem, avatkozzanak közbe!

Meg fogják ölni egymást! Hallják, kérem!

Megmondtam! Előre szóltam!

Ez történik, ha nincs önuralom. Megmondtam...

Istenem! Álljanak már fel, ezek örültek!

Mire gondol, Pjotr Szergejevics?

Aggódik, hogy viszontlátja hazáját?

Túl könnyen adták meg a belépési engedélyt.

- A herceg úgy véli, elfelejtették Önt orosz földön. - Hadnagy, nem ismeri a Csekát.

- Kételkedik a sikerben? - Egyáltalán nem.

- A herceg urat nyugtalanítja Kudaszov feltűnése. - Igazán?

Ő Vrangel báró bizalmasa.

Úgy véli, hogy Kudaszov nagyon feltűnő személy a Cseka számára.

- Értem. - Az jó.

A javadalmazásról szólva.

A herceg úr megkért, hogy közöljem, hogy a siker esetén...

Mondja meg a herceg úrnak, én nem pénzért teszem.

Sokszor kérdeztem már magamtól, Pjotr Szergejevics.

Miért csináljuk ezt az egészet, ha nem a pénzért?

Hitnek hívják?

A hit valamikor a legszentebb dolog volt.

Ezt így nevezték a múltban.

"Ablakomban szél sír, hold ragyog fehéren,

ezüstfényű nyárfa hajbókol a szélben.

Harmonika zendül, sírdogál magánytól,

oly közel szívemhez, s mégis olyan távol.

Sír-nevet a dallam, nincs az éjben társa.

Merre-hol talállak, zsengetörzsű hársfa?

Valamikor én is, vigalmas vasárnap,

harmonikán húztam dalt egy szép leánynak.

Immár senki-semmi lettem a szemében,

más dalára sírok-nevetek az éjben". (Fordította: Rab Zsuzsa)

Maguk négyen bátor emberek, hősök.

Hősök...,

akik fel vannak készülve arra, hogy belopakodjanak a bolsevikokhoz,

és ellopják az Orosz Birodalom koronáját és ide hozzák Párizsba.

A korona - az önkényuralom jelképe, hozzák vissza nekünk!

Felébreszti a reményt a hazafiak szívében. Sok sikert!

Nem.., nem.

Vigyázzanak magukra, uraim!

Az Isten segítse Önöket!

Ez az Önöké... de... a lényeg... Mi a lényeg?

A lényeg, ezt a műveletet nem tudhatja meg az a szélhámos..., unokatestvérem.

Tessék.

Az Isten legyen Önökkel!

Szimbolikus, nem?

Ez szimbolikus, uraim.

A Romanov-ház órája előre jelzi a győzelmet.

Becsengettek egy új időszámítás kezdetének...

...az orosz monarchia történelme kidolgozás alatt.

Kérek egy almácskát...

Az Isten legyen Önökkel!

- Megbízik bennük, felség? - Igen.

Az orosz trónt nem szerezzük meg megbízható támogatók nélkül.

Micsoda nő!

Egy régi családi fogást alkalmaztam. Mindegyiket utasítottam, hogy

figyelje a másikat. Mégis csak gazemberek.

Kövessék a játékukat, madam, monsieur

Játszanak!

Kérem, Madame, Monsieur, tegyék meg tétjeiket!

Játszanak, Madame, Monsieur...

A koronát augusztus elsejére hozzuk.

Engem kell megkoronázni, nem azt a kopaszt. Hozza az arany koronámat.

Lengyelország az Öné lesz. Akarja Lengyelországot?

Talán, jobb volna a Kaukázus, Felség.

A Kaukázus? Semmi esetre sem.

Isten áldja.

Таxi!

Saint-Denis boulevard.

Saint-Denis boulevard.

Jó estét kívánok.

Csend, csend legyen!

Ezredes, Ön kirabolt két uralkodót!

Üljön rendesen és mosolyogjon.

Uraim. Ez egy félreértés. Megmagyarázom...

- Már válaszolt... - Menjünk!

Hová visznek, uraim?

Nézze, Ovecskin, a koronán 5000 gyémánt van.

- Lehet, hogy egy millió dollárt is ér. - Oroszország nem fog alkudozni egy árulóval.

Milyen Oroszország, kapitány? Egy orosz étterem? Önnel tartunk!

Ez nem vicces, Ovecskin.

Szeretné, ha visszatérne a korona az egyik degenerált fejére?

Már rég el akartam mondani, maga egy idióta, ezredes.

50 százalékot javaslok.

Uraim! Mit akarnak, mit tegyek?

Uraim! Hárman maradtunk. Javaslom a 25 százalékát....

Csitt!

- Uraim, gyerünk, beszéljük meg! - Rendben, menjünk fel!

- Hová megyünk? - Tárgyalni.

A fenébe!

Állj! Állj!

"A vendég" tegnap érkezett 6.30-kor a Belorusz pályaudvarra.

Nariskin a Grand hotelben tartózkodott. Egész éjszaka az étteremben ült.

Délelőtt 11:30-ig aludt. Most a városban sétál.

Burnas a Pokrovka hotelben vett ki egy szobát. Elment a tőzsdére, ahol munkát kapott.

A szállodába 20 perc múlva érkezett vissza, balti tengerésznek öltözve.

Ovecskin a "Savoyban" lakik, a szobáját nem hagyta el.

11-órakor reggelizett, 11.Зо-kor átolvasta a reggeli lapokat.

- Kudaszov nem érkezett meg. - Nem fog jönni.

Mi?

Párizsban lelőtték. Kórházban fekszik és delíriumban azt ismételgeti:

Az Orosz Birodalom koronája.

Minden emigráns újság közleményben közzé tette, hogy augusztus 1-jén Párizsban

megkoronázzák az orosz cárt.

Tegyük fel, hogy az igazi koronával akarnak koronázni.

- A Nagy Birodalmival? - Igen.

Igen...

Micsoda? Értem.

Ovecskin eltűnt. Szem elől vesztették.

Figyelmünket a múzeumra fókuszáljuk, gondolom, bizonyára megjelennek ott.

Ezekben a szobákban tartják az orosz cárok kincseit.

A munkálatokat neves művészek és ékszerészek készítették.

Ha ezek a tárgyak beszélni tudnának,

elképesztő történeteket mesélnének.

Egy dolog közös bennük, a cárok a néptől rabolták el mindet.

Mibe került nekik? Szegénység és több millió ember vére.

A kincs most visszakerült jogos tulajdonosához, a néphez, barátaim.

Saját maguk döntenek a sorsukról.

Az országban továbbra is az éhség és a pusztítás...

nem kéne eladni ezt az egészet? Venni értük kenyeret, cukrot és ruhaneműt?

Ezeket soha nem fogjuk eladni! Meg kell menteni ezeket a kincseket,

mert elválaszthatatlanok történelmünktől,

viharvert történelmünktől és országunk nagyságától.

A korona díszítésére felhasználtak 58 nagyobb és 1878 kisebb gyémántot.

Egy nagy rubint és 75 nagyobb gyöngyszemet.

Nézzétek, gyerekek, Nariskin.

Most már jöhet.

- És az atamán is itt van. - Hogy kiöltözött... matróznak.

- Ki az a fickó? - Melyik?

- A púpos, kalapban a vitrinnél. - Borisz Boriszovics, az órás.

Naponta kétszer belátogat. Az órákat nézi.

- Megbízható? - Természetesen.

Hol van Ovecskin?

Bácsika, engedj el! Én nem akartam!

Engedj el! Érted!

Nem akarom! Engedj el!

- Riasztórendszer van! - Bízd csak rám, barátom.

- Ki mondta, hogy lopd el a koronát? - Csak megemeltem az üvegét.

- Miért? - Egy bácsi mondta. Adott egy ötöst.

- Milyen bácsi? - Ott, a teremben.

- Hol? - A teremben.

- Ő az? - Hol?

Bottal, sapkával a kezében.

- Nem, nem ő. - Nézd meg alaposan.

Nincs itt.

- Csak nem ő? - Nem.

Emlékszel, milyen volt? Kövér, vékony, magas?

- Mindig felrántotta a fejét. - Hogyan?

Hogyan?

Ovecskin. Ez Ovecskin.

- Bonjour, becses barátom. - Elnézést, mondaná a jelszót.

Nem almát árulni vagyunk itt, hanem politizálni.

Csak egyszerűen, becses barátom. Hol a főnök?

A főnök csak az utolsó pillanatban jön. Ő konspirál.

Konspiratív, így akarta mondani?

Én biztosítom a területet, maga meg kinyitja a korona vitrinjét.

Egyszerűen mondva, a főnök - kitervezte, maga - a vészmadár, én pedig égek, mint a gyertya.

Találkozunk éjfélkor a helyszínen.

- Hölgyem, összetéveszt. - Nariskin..., én vagyok.

Tiszteletem...

- Én, Zizi vagyok! - Bocsásson meg, asszonyom.

Ellopta a családi ezüst étkészletünket, de ez már nem számít.

- A családnevem, Fuchs. - Tréfamester.

Dobja le az álarcát. Zizi vagyok.

A maga kis Zizije. Más beállítottságúak voltunk!

De ezekben a nehéz időkben mindannyiunknak össze kell fognunk!

Örült!

Hitetlen.

- És hol van most Nariskin? - Előzetes letartóztatásban, börtönben.

A rendőrség bocsánatot kért és készen áll a szabadon bocsátására.

Ennek az ostobának minden sikerül. Honnan került elő ez a hölgyecske?

Udvarhölgy, Ivan Fedorovics.

Ha szabadon engedik Nariskint, Ovecskin azonnal gyanút fog.

Az ablakban lóg a telihold

Alszik Kijev és Voronyezs

Furcsa ember add nekem a pénztárcádat

Add, és ne veszítsd el.

Szeretném az ördög lovát korbáccsal dédelgetve megugratni

Akkor mindenki engem nézne De én nem ajánlom majd nekik.

- Jó napot! - Ülj le, nagybácsi.

Igen, igen.

- Ki vagy, nagybácsi? - Elnézést, miről beszél?

Azt mondom, ami ilyenkor illik? Üzletember?

Nem.

- Szörnyű tévedés volt. - Csodálatos.

Igen.

- Mit mond? - Azt mondom, a maga dolga.

Minden a körülményektől függ. Ha az emberek őszinték...

- Hatodik ének. - Igen...

Mit mondott, bocsánat?

Az otthon melegében kopog az ajtón

Üvöltve a nagy vihar.

Gyorsan futottam, gyorsabban, mint a golyó

mint az az egy golyó.

Szeretném az ördög lovát korbáccsal dédelgetve megugratni

Akkor mindenki engem nézne De én nem ajánlom majd nekik.

És Ön szintén... hosszú ideig?

Cigány vagyok, szeretem az eget,

a csillagokat, mindennél jobban.

- Maga mit gondol? - Mit mondott?

Azt mondom, az egerek itt egész éjjel jót szaladgálnak.

- Mit kellene csinálni? - Kigondoljuk.

Kigondoljuk, bácsikám.

Vizet!

Vizet! Vizet, adj vizet! Adj innom vizet!

Vizet!

Miért kiabálsz?

Egerek, itt vannak az egerek.

Hé, bácsikám!

Gyerünk!

Várj, bácsikám!

Á! A szabadítóm!

Ez azt jelenti, hogy zsebtolvaj vagy, fiam?

- És sokat tudsz kivenni a proletáriátus zsebéből? - Viccelsz, bácsikám?

Semmiség!

Ez az ország saját maga hozott téged ilyen állapotba.

Az éhség, rossz tanácsadó!

Egy igaz embernek van alkotói lendülete!

Rabolni a múzeumokban, ételt lopni.

Nem megállni, elérni valamit.

- Akarod, hogy bevegyelek az üzletbe? - Akarom, nagybácsi.

Rendben, semmi akadálya.

De figyelmeztetlek, nagyon barátságtalan nagybácsi vagyok

és rendkívül veszélyes a munkám.

Ma elvisszük a koronát! Éjfélkor kezdünk.

- Mit szólt a bűnözőhöz? - A főnök azt mondta, a bűnöző is legyen ott.

- A főnök mikor jön? - Az utolsó pillanatban.

Ma elvisszük a koronát! Éjfélkor kezdünk.

Mi lesz velem?

A főnök azt mondta, a bűnöző is legyen ott.

- Egyébként, milyen a főnök? - Ő csak az utolsó pillanatban jelenik meg.

Ma ellopjuk a koronát. Éjfélkor.

- És te? - A főnök azt mondta, a bűnöző is legyen ott.

- Főnök? - Ő csak az utolsó pillanatban jelenik meg.

- Üdvözlöm, mester. - Jó napot, elvtárs.

Miben segíthetek?

Beszélni szeretnék Önnel. Megnézné ezt?

Szívesen segítek.

Gratulálok, elvtárs!

Ez egy szép példája a korai reneszánsz művészetnek.

Lehet, hogy valaki a nagy Benvenuto Cellini tanítványai közül.

Nézze meg, mester. Van rajta egy felírat.

Megnézem, megnézem.

- Mi történt? - Kialudt a fény.

- Minden alkalommal így van, amikor megjelenünk. - Kszanka!

Kszanka! Fuss az elektromos szekrényhez, mintha élnél!

- Ö a mi emberünk? - Maga a főnök?

A főnököt keressük. Valahol már láttalak.

Nagyon ismerős nekem a képed, hol láttalak.

Ha lehet, fogják be, uraim!

Hol van Ovecskin?

- Valójában már ellopták! - Hol van a korona?

- A fenébe, ezt nem értem! - Becsaptak minket, kedveseim!

Azt gondolom, a főnök eljött és nem az utolsó pillanatban.

Grinja! Kakukk!

Nyugalom!

Az órás! Rajta kívül senki más nem jött be.

Az órás... Borisz Boriszovics...

Borisz Boriszovics!

Állj!...Állj!

Fordította: damina 2013 04 29

Vége az első résznek.