Original subtitles

Meg kell érteniük, nagyon sok bolond csak azért jön ide be,

hogy közelről lássák a helyet.

Meg kell néznem pár dolgot, és rögtön visszajövök.

Ez nem fog sikerülni.

Mi vagyunk a legrosszabb verziója Heidi Klumnak és Sealnek.

- Mikor hagyod abba a panaszkodást? - Jogom van hozzá.

A Tanács azért küldött ide, mert szerintük feláldozható vagyok.

Rajtam meg khaki színű ruha van, szóval ez mindenkinek egy rossz nap.

Inkább csak fogd be.

Rendben van, Mr. és Mrs. James.

Megjött az átutalás. Már csak alá kell írniuk.

Alig várom, hogy babákat gyártsunk az új otthonunkban.

Mielőtt hozzá kezdenének, lenne néhány probléma,

amiket jogilag meg kell osztanom magukkal.

A ház jó ideje üresen áll.

Az elmúlt évtizedben több betörés is történt, eltűnt néhány ember.

- És persze a legnyugtalanítóbb... - Azokra gondol, akik ott haltak meg?

- Igen, tudunk róla. - Mind a 36-ról?

Mit mondhatnék? Az asszony oda van a tanyasi konyháért!

Oké, de tisztázzuk, jogilag nem vagyunk felelősek

semmiféle balesetért, legyen az halálos vagy egyéb.

- Ettől eltekintve, gratulálok az új otthonukhoz! - Hurrá!

Ne aggódjon, égetünk majd egy kis zsályát.

Micsoda... egy... porfészek.

Fordította: Kai & galina Facebook: kaisubs Twitter: Kai_Subs

kaisubs21@gmail.com aniger0525@gmail.com

feliratok.info Időzítés: zmz2017.com

AHS: APOKALIPSZIS - 8.ÉVAD 6.RÉSZ VISSZATÉRÉS A GYILKOS HÁZBA

- Ó, szóval makacs egy ház vagy. - Csak használd a kulcsot.

Fura.

Mit mondott az ingatlanos, hogy mióta üres a ház?

- Mintha még élne itt valaki. - Valami egész biztos él itt.

Még soha nem éreztem ilyen erős pszichés energiát.

Ez nem egy otthon, hanem egy börtön.

- Sajnálom az itt ragadt lelkeket. Pokoli lehet. - Én voltam a Pokolban.

- Én mondom, ez sokkal jobb. - Akkor is rosszat érzek.

Talán elmehetnénk bulizni.

Ha pár éve kérdezted volna tőlem, már épp hívnám a drogdíleremet.

De kaptam egy második esélyt az élettől. Harmadik esélyt inkább.

- Nem baszhatom el. - Ne feledd, kitől kaptad azt az esélyt!

- Szerinted Michael tényleg gonosz? - Ezt próbáljuk meg kideríteni.

Cordelia okkal küldött ide minket.

- Még sosem láttam ezt a bűbájt. - A szellemek nem akarnak megmutatkozni.

Betolakodók vagyunk az otthonukban,

és ha beszélni akarunk velük, ki kell kényszerítenünk őket a bujkálásból.

A Legfőbb srác családja itt halt meg.

Ha bárki tud valami jót Michaelről, azok ők lesznek.

Én a többiek miatt aggódom.

Ez a hely zsúfoltabb, mint egy francia ifjúsági szálló.

Ki tudja, mibe sétálunk bele?

Oké...

lássuk, hogy működik-e.

Nem vagyok teljes erőmnél, amióta beléptünk erre a helyre.

Monstra te spirituum.

Monstra te spirituum.

- Ne abscondas. - Ne abscondas.

Ne abscondas!

Sikerült?

Bent vagyunk.

Nyugi, vézna banya!

Mi a faszom történt ebben a házban?

Már csomószor elmondtam.

- Maga a pszichiáterem. Segítenie kéne. - Már segítettem.

- Évek óta naponta beszélgetünk. - Szerintem csak azért beszél velem,

- mert a felesége nem hajlandó. - Őt hagyjuk ki ebből.

Akkor beszéljünk a lányáról. Mert ebben kéne nagyon a segítsége.

Violet, kérlek, beszélj hozzám!

Csak rád van szükségem! Kínzás.

- Nem beszélne vele? - Mégis mit mondjak neki?

Felgyújtottad az anyád pasiját,

lemészároltál egy csomó gyereket a gimiben,

segédkeztél a szülei megölésben, plusz teherbe ejtetted az anyját.

- Ezek közül bármelyik elég okot adna arra... - Már megváltoztam. Igen, én...

Tudja, halott vagyok, na meg dögös, és tudom, hogy érez irántam valamit.

Annyira nem vagy dögös.

Így igaz, ti is láttok minket és mi is titeket.

- Kik vagytok? - Behold Chablis vagyok, ő pedig Madison Montgomery.

Te meg Ben Harmon. Több éve ölted meg magad,

miután a feleséged belehalt a szülésbe.

Miről beszélsz? Nem öltem meg magam. Meggyilkoltak.

Mi a fasz folyik itt? Mi döntjük el, ki láthat minket.

Többé már nem. Két erőteljes boszorkányt láttok.

És a varázslat csupán egy kis ízelítő abból, hogy mit tudunk.

Ha nem akarjátok, hogy tovább zaklassunk titeket,

akkor adjatok választ néhány kérdésre Michael Langdonról.

Mit fogtok csinálni, még halottabbá tesztek?

Még a mágiával védett emberek sincsenek biztonságban a házban.

Én a helyetekben vigyáznék magamra.

Nézd, ez nagyon fontos.

A kovenünk vette meg a házat,

hogy soha többet ne jöjjön ide senki és zaklasson benneteket.

- Bocsi, rosszkor jöttetek, sok a dolgom. - Halott vagy. Mi dolgod lenne?

Ki kell állnom az ablakba, miközben sírva verem a farkam. Ez a napi rutinom.

Oké, tudom, hogy ez fura, de megsajnáltam a pasast.

- Segítsünk neki? - A síró masztisnak? - Fúj, nem, a másik srácnak!

Mintha egy rémálomban ragadt volna, olyan Amityville stílusú csapdában

az egyetlen dologgal, amit szeret, de soha nem lehet az övé.

Ez egy romantikus tragédia.

- Szállj le rólam, baszd meg! - Takarodj! - Ezt nem akarod.

Egy házzal teli lélek eredne a nyomodba,

és ők nem olyan gyengédek, mint ez itt.

- Beau, drágám, akarsz játszani? - Játszani!

- Ki a franc vagy? - A ház és annak lakóinak barátja.

- Nem szeretik az idegeneket. - Nem halott?

Ó, aranyom, azon kevesek közé tartozom, akik itt jönnek-mennek.

És te vagy Madison Montgomery.

- Láttad a filmjeimet? Mindenhol vannak rajongóim. - Nem.

Életem során volt már szerencsém néhány Montgomeryhez,

- de nem minden nap látok egy boszorkányt. - Mi vagy te?

Billie Dean Howard, a sztárok médiuma.

- Akkor olyan vagy, mint egy szaros Ms. Cleo? - Parancsolsz?

Mégis kinek hiszitek magatokat, hogy ide jöttök,

mászkáltok össze-vissza és káromkodtok?

Mi vagyunk az új tulajok. Ki maga?

Constance Langdon vagyok.

És ez... az én kibaszott házam.

Elég valószínűtlen páros vagytok.

De a jó oldala,

hogy az ivadékaitoknak szép bőrük lesz.

Boszorkányok, Constance. A varázslat köti össze őket, nem a házasság.

- Nem fognak beköltözni. - Nos, ez elszomorító.

Akkor nem várhatom el, hogy hozz nekem a koreai negyedből

egy üveg Crown Royalt és egy doboz Virginia Slimst.

Crown Royalt iszik? Hisz halott.

Való igaz, hogy a túlvilág ezen oldala

lehetetlenné teszi, hogy jól becsiccsentsek,

de ugyanakkor a régi szokások nehezen halnak.

Minden kész.

Ahogy kérted, a nappali ismét tiszta.

Azt majd meglátjuk. Egy pillanat az egész.

Annál azért több lesz.

Tudod, hogy mi ez itt az ujjbegyemen?

Úgy látszik, hogy por, amit nem vettem észre.

Nem, ez a csodálkozásom.

Ugyanakkor majd megöl a kíváncsiság, hogy megtudjam...

Túlesnénk rajta? Csak azért, mert örökre itt ragadtunk

nem kell a végtelenségig csacsognod, hogy bizonyíts valamit.

Mondd csak, drága kis Miss Moira,

ha az örökkévalóságig egy vén cseléd maradsz,

miért ne lennél benne jó, mi?

A valódi munkám, ha tudni akarod, nem a portalanítás,

hanem, hogy kielégítsem a férjedet a pincében.

Óvatosan! Anyám mindig azt mondta a kicsinyesség ráncokat okoz.

A kegyetlenség is. A csalódottság elkeseredetté teszi a nőt.

És amikor a beteljesületlen álmaidra gondolok,

amiket hátra hagytál, mikor gyáva módon vetettél véget az életednek,

nos, akkor én is elég pipa lennék a világra.

- Minden rendben idebent? - Nehéz jó segítséget találni. - Az a szegény nő.

Egy tragédiákkal teli házban ő a legszomorúbb lélek.

- Pofa be! - Jól van.

Minden szaftos infó kell a srácról, aki itt élt, Michael Langdonról.

- Nincs mit mondani róla. - Maga nevelte fel, nem igaz?

- Mondtam, nem beszélünk. - Hallgass már, Billie.

Többet tudok arról a fiúról, mint bármely más nő, élő vagy holt.

- De nem kotyogom ki a titkaimat ingyen, kölykök. - Önérdek.

Ezzel ki tudok békülni.

- Mit akar? - Hogy örökre tüntessétek el innen azt az elviselhetetlen

- félszemű vörös nőszemélyt. - Rúgjuk ki a cselédet?

Hát, ha valóban tudtok varázsolni,

akkor miért nem tüntetitek el azt az átkozott ribancot

egy csettintéssel az utóéletemből, mi?

Áldjatok meg egy kis békével és csenddel.

Utána annyit beszélhetünk Michaelről, amennyit akartok.

Találtam valamit!

Nem. Ez nem az övé.

Teljesen más rezgése van. Moira csontjai sokkal morózusabbak.

Tudod, hogy ez nevetséges, igaz?

Itt több hulla van eltemetve, mint a római katakombákban.

Ha Constance meg akar szabadulni a cselédjétől,

ismerek egy bűbájt, ami könnyedén hozzáláncolja őt a szekrényhez.

- Soha többé nem kell látnia. - Áss tovább!

Van egy ellensége.

Büszkén mondhatom, hogy több is akad.

Anélkül nem érhetsz erényesen,

- hogy ne szereznél pár ellenséget magad mellé. - Constance rühelli magát.

Nem fog velünk beszélni, hacsak nem szabadulunk meg magától.

Méghozzá örökre.

Mit fogtok velem csinálni?

Az ég áldjon!

A csontjaim.

Nem lehetek elég hálás.

A csontjaim jelentik a menekülést. Köszönöm, köszönöm!

- Köszönöm, köszönöm! - Oké.

Oké, összetaknyozza a ruhámat.

Moira. Ideje dönteni.

Hová temessük el?

Egyetlen egy hely van, ahol mindig lenni szerettem volna.

Milyen eredeti, egy temetőben temessük el.

Közel akart lenni az anyjához.

Az én csontjaimat a Paramount stúdióban temessék majd el. A 7. színtéren.

Szarrá kísérteném a helyet.

Itt vettek rá az első meztelen jelenetemre. Totál indokolatlanul.

Könyörögtem egy test dublőrért,

de a seggfej producer ki akarta verni, ezért...

- Megleptél. A szívtelen önimádó lány alatt egy... - Rideg ribanc lakozik.

Figyi, boszorkánymester, simán elvágnám a torkodat,

ha úgy hamarabb kijutnék abból a házból a válaszokkal együtt.

Értettem.

MOLLY O'HARA SZERETŐ ANYA

Anyám!

A kezeid.

Olyan csodásak, ahogy emlékeztem.

Mi a baj?

Be kell vallanom valamit.

Megöltelek.

Kihúztam a lélegeztetődet,

mert nem tudtam elviselni, hogy abban a szörnyű öregek otthonában élsz.

- Meg tudsz valaha bocsájtani? - Drágám,

el akartalak halmozni csókokkal.

Szenvedtem, de te megnyugvást hoztál.

Csodálatos itt.

Ismét kapok levegőt.

Megtettük, amit kért. Moira eltűnt, szóval bármikor hozzá láthat mesélni.

Csak élveztem a csendet.

Az a nő nem csupán a legrosszabb cseléd volt, akit Isten teremtett,

de sosem tudta befogni a száját.

- A halál csak még beszédesebbé tette. - Meséljen Michaelről!

Nos...

ebben a házban született az anyja és a családja körében,

akiket végül megjelölt a halál.

Amikor meghalt az anyja szülés közben,

örömmel vállaltam el, hogy felnevelem őt.

Tudják, én magam is anya vagyok,

- négyszeres. - Miért maga?

Mert ugyanakkor ő az unokám is.

Az apja a jóképű fiatal srác pulóverben és kócos hajjal,

akit először láttatok, mikor idejöttetek... Tate.

El kell ismernem,

hibáztam Tate nevelése közben. És pont ezért Michaellel... Istenem...

olyan tökéletes kis angyal volt.

Azt hittem, itt az esélyem arra, hogy ezúttal jól csináljam.

Tudjátok, én anyának születtem.

Mindig úgy éreztem, hogy felnevelni egy nagyszerű embert,

az a legcsodálatosabb és legönzetlenebb cselekedet,

amire egy nő törekedhet. Ő volt a végzetem.

Olyan gyönyörű gyermek, vidám természettel.

Még akkor is, amikor iszonyú dolgokat tett.

- Hogy érti, hogy iszonyú? - Kezdetben jelentéktelen dolgok.

Halott legyeket találtam a kiságyában, letépett szárnyakkal és...

Ahogy idősebb lett...

kis rágcsálókat.

Bőven sok Discovery Channel különkiadást láttam már,

hogy tudjam, melyik evolúciós fán kezd el felmászni.

Bundy, Dahmer, ők is kisállatokkal kezdték...

egészen addig,

ameddig nagyobb dolgokra nem törtek.

Azt mondta, hogy ajándékok, mert szeretett engem.

És csak úgy áramlott a szeretete.

És bármennyire is élveztem, hogy volt egy olyan gyerek,

aki minden áron ki akarta fejezni, hogy mennyire szeret engem,

próbáltam arra ösztönözni, hogy ezt más módon mutassa ki.

Mégsem tudtam olyat mondani, ami ezen változtatott volna.

Minden alkalommal kötelességtudatosan

eltemettem ezen ajándékait a lelkem egy kis részével együtt.

Próbáltam a jó oldalát nézni,

hogy citromból limonádét csináljak, ezért mikor eltemettem az ajándékát

mindig egy rózsabokrot ültettem a tetejére.

Tudjátok, a halálból ered az örök élet.

Feltételezem, hogy nincs gyereked.

Egy olyan kis sovány teremtés, mint te küzdene a kihordással.

Nincs meg bennem igazán az, ami az anyasághoz kell.

Ha a gyerekem nem lenne menő vagy jóképű, kizárt, hogy szeretném.

Én nem. Én az összest szeretem.

Michael döbbentett rá,

hogy azért születtem a földre,

hogy fölneveljem a szörnyeket.

Sosem gondoltam volna, hogy belefáradok a rózsák illatába.

A rózsa mindig a kedvenc virágom volt,

de hamar csak öklendeznem kellett tőle.

Aztán persze volt az incidens a szitterrel.

Meg tudtam győzni a hatóságokat,

hogy maga vetett véget az életének.

Legalább őt nem nekem kellett eltemetni.

Addig a pillanatig azt hittem,

hogy csak egy átlagos sorozatgyilkost nevelek,

vagy elképzelhető, hogy egy tehetségest.

Tudod, a vele járó kihívásokkal.

De aztán jött a nap, amikor nem kelt fel időben, hogy iskolába menjen,

szóval felmentem felébreszteni.

És egy idegen volt az ágyában.

Vagyis nem egy idegen, mármint továbbra is az unokám volt az,

de egy éjszaka alatt tíz évet öregedett.

Ez pedig messze nem volt természetes.

Majdnem olyan volt, mintha sietne valahova

életkorilag, értitek, mire gondolok?

Nem te mondod meg többé, hogy mit csináljak.

Nagyi?

Sajnálom!

Kaphatok egy pohár vizet?

Sz... szabad?

Sz... szabad?

Igen. Igen, szabad.

Amikor fontos férfiakat látsz,

tudod, művészeket vagy vezetőket, feltalálókat, mindegyikük

elkövetett egyéni hibát, míg a csúcsra jutottak, nem?

De tíz évet öregedni egy éjszaka alatt...

...az isteni beavatkozást követel.

Még egyszer el kellett ezt fogadnom,

az anyaságom a végéhez közeledett.

Egész életemben mindig csak összetört a szívem.

Szertefoszlott álmok, megszegett ígéretek, elromlott házasságok.

De ez...

ez annyira összetört, hogy nem tudtam felépülni.

Michael elhitette velem, hogy a jelenlétem itt számít valamit.

Hogy én számítok valamit.

De csak egy láthatatlan lépés voltam az úton.

Végzett velem.

Őszintén, szerintem...

ha még egy alkalommal kijavítottam volna a nyelvtanát,

egyszerűen csak elvágta volna a torkom.

Mint a segítség.

Nem adtam volna meg neki vagy bármely férfinek az örömöt.

Mindig a magam szabályai szerint éltem az életet.

Ezért idejöttem.

Igen, egy börtönbe.

De egy olyanba, ahol ismertem a szabályokat, sőt...

...ahol ismertem a társaságot.

Egy üveg whisky meg egy doboz gyógyszer.

Ezt hívom én bon voyage-nak.

Arra ébredtem,

hogy körül vagyok véve a drága gyerekeimmel.

Kivéve a szeretett Addie-met. Isten nyugosztalja!

De a többiek ott voltak. Mindegyikőjük.

Velem, örökké.

És ez a valódi oka,

hogy a lelkemet hozzákötöttem ehhez a helyhez.

Mert - ahogy mondtam korábban -

anyának születtem.

Miért ne haljak meg, hogy én is az lehessek?

Az unokámról pedig...

Soha többé nem akartam látni.

Ennyi volt. Az egész történet.

Ez minden, amiről álmodtatok, banyák?

Anyu!

- Igen, drágám? - Mindjárt teaidő.

Hát persze, kis szépségkirálynőm. Milyen buta voltam.

Hát, most.

Bocsássatok meg nekem.

Hív a családom.

Menjünk!

Sokáig tart még, DILF?

Mi a fene? Már nem szokás kopogni?

Még mindig beszélnünk kell Michaelről.

- Minden követ felforgatunk. - Még mindig nincs semmi mondanivalóm. Kifelé!

Mi lenne, ha helyrehozhatnánk, hogy ne kelljen ezt csinálnod többé?

Az ablaknál állni, sírni, miközben kivered magadnak?

Képesek vagytok arra?

Eltüntethetitek az ingert?

Valójában, csak a sírás rész nélkül tudnék élni.

Amikor Constance meghalt, akkor láttam először a fiamat.

Nagyi?

Nagyi!

Nagyi?

Ne!

Hé, hé! Ébredj fel!

Ébredj fel! Sajnálom.

Annyira sajnálom! Az egész az én hibám.

Nagyi!

A házban lévő szellemek csak akkor láthatók, ha ők is akarják.

Nem akar látni engem?

Sajnálom.

- Ki vagy? - Valaki, aki akarja, hogy lássák.

Valaki, aki segíteni akar.

Ha tényleg meg akarsz változni, akkor meg tudom mutatni, hogy kell.

Szörnyeteg vagyok.

- Miért akarsz segíteni? - Nem tudom megállni, hogy ne a fiamnak tekintselek.

Még ha igazából nem is vagy az.

Szóval elkezdtünk beszélgetni, mint orvos a beteggel, azon a napon.

Kétségbeesetten jó akart lenni.

Láttam a szemeiben, hogy mennyire szüksége van rám.

Azt akartam, hogy minden kis örömöt megkapjon

anélkül, hogy igazi apja lett volna, aki megmutatja neki.

Zseniális volt, kiemelkedő.

Az agya mindig 5 lépéssel előrébb járt, mint bárki másé.

Minél többet voltam vele, annál inkább éreztem magam az apjának.

A házban minden halott volt.

A feleségem. A kisbabám soha nem fog felnőni.

Violet soha nem fog megházasodni.

De Michael élt, az egyetlen jó dolog ez volt.

Mindent meg akartam adni neki.

Mit csinálsz? Maradj távol a cuccomtól!

- Csak felfedezett. - Kurvára nem stimmel vele valami.

Maradj távol a cuccaimtól, megértetted?

Csak olyan akarok lenni, mint te, apa.

- Ki mondta ezt neked? - Más szellemek.

- Suttogtak nekem. - Te nem az én zacsimból születtél, világos?

Nem tudnék valami olyan gonoszt és szörnyűt csinálni, mint te.

Maradj távol tőlem!

Láttam, ahogy elfordul.

Elfordul a sötét oldal felé.

És ennél csak rosszabb lett.

A sötétség mindig ott volt a sarkokon.

Betolakodott. Lehetetlen volt elkerülni ebben a házban.

Mit csinálsz?

Mosolyt csalok az arcára.

- Muszáj, ha az ember sztár akar lenni. - Elvesztettem őt.

Aztán eladták a házat.

Ez az, kicsim!

- Megcsináltuk. - Oké. - Ez az utolsó. - Oké.

Rendben, itt vagyunk.

Ne, ne, ne!

Ezek jó emberek voltak. Megérdemeltek egy esélyt.

- Nem tartoztak ide. - Viszont miattad itt ragadtak örökre.

Mi történik?

- Nem érzem jól magam. - Nem kellett volna megölnöd őket.

Ismerlek. Ez nem te vagy.

Soha nem tudtam volna segíteni rajtad.

Hülyeség volt megpróbálni.

Michael nem csak megölte azokat a nőket.

Megszűntek létezni.

Meggyilkolta a testüket és elpusztította a lelküket.

Faszom!

Szóval alapvetően az új Legfőbb maga a megtestesült gonosz.

Mennünk kéne. Cordelia tudni fogja, mit csináljunk, hogy szabaduljunk meg tőle.

Nem lesz olyan egyszerű.

- Vivien. - Ben.

Megint beszélünk?

Még nem tudom.

Minden kísértetjárta házban vagy egy hideg hely,

- szerintem pont most találtuk meg. - Mindig is szerettelek.

Tudom.

De én mindig is utáltam őt.

Nem tudtam megbocsátani neked, hogy Michaelre volt szükséged.

Habár, most kezdek rájönni, hogy lehet nem volt más választásod.

A fiadnak szüksége van rád, Ben. Szüksége van az apjára.

Amivel itt foglalkoztok az nem csak gonosz.

Michael nem csak egy rossz boszorkánymester, akit ki kell irtani.

Ez meg mit jelentsen?

"És láték egy fenevadat feljőni a tengerből

a melynek hét feje és tíz szarva vala,

és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak neve."

Semmi sem természetes Michaellel kapcsolatban.

Se a születése, se a kinézete.

Kerültem őt, először azért, mert fájdalmas volt.

Aztán furcsa dolgok történtek.

Egy csapatnyi holló vette körbe a házat minden nap.

Bent tikkasztó meleg volt.

Aztán jöttek ők.

"Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta,

és ímé nagy földindulás lőn,

és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák,

és a hold egészen olyan lőn, mint a vér."

Az Uram jelenlétében vagyok.

- Kik vagytok? - Anton LaVey vagyok,

Sátán egyházának Fekete Pápája, ők a bíborosaim.

Eljátszottam a halálomat, hogy felkészüljek erre a napra.

Nem tudom, miről beszélsz.

- Mi folyik itt? - Nyugatról követtünk egy sötét csillagot.

A jeleket lehetetlen eltéveszteni: a hőmérsékletet a házban,

az otthont, ami a Pokol kapuja fölé épült,

- és a hollókat, akik föntről ajnároznak. - Az ómenek teljesek.

- Te vagy a kiválasztott. - Ideje, hogy eltávolítsuk a pikkelyt a szemedről.

- Hogy megmutassuk a valódi erődet. - Valami megváltozott Michaelben.

Mintha kinyitottak volna egy ajtót,

- és megmutatták volna az igazi útját. - Miért nem állítottad meg őket?

Azt hittem, csak egy vicc.

Mármint, ők csak elveszett lelkek voltak valami

szánalmas cirkuszból, akik egy csalót követtek.

Nekem ennek tűnt. Egészen a Fekete Miséig.

- Drága gyermekem, biztos megfagysz! Ugorj be! Elviszlek. - Köszönöm.

Maga életmentő.

Pár mérföldre lakom Riverside-tól.

Tudja mit...

Inkább sétálok.

Ez nem lehetséges.

De olyan jó esténk van.

- Nem igaz? - Mire jó? - Gyilkolásra.

Érted, Michael. Az egész érted van.

Éljen Sátán!

Ave Satanas.

Atyám!

Veled vagyok.

Aznap este szörnyű vihar volt.

Kőnagyságú jég esett,

véreső.

Akkor döntöttem el, hogy megölöm őt.

Tate mentett meg.

Miután eloltottuk a tüzet, Michael már elment.

Nem tudom, hova ment. Nem tudom, ki nevelte fel miután elment.

Az egyetlen, amit tudok, hogy Ben nem az apja, és Tate sem.

A ház gonoszságából született meg.

A sötétség forrása az igaz apja.

- És azért jött, hogy elpusztítsa a világot. - Madison.

- Madison! - Tudom, hogy szar érzés, hogy a fickó, akiben reménykedtetek

kiderült, hogy az Antikrisztus,

- de nem fogsz megállítani, elmondom a Tanácsnak. - Nem akartalak.

Nem küzdöttem volna, hogy Michael Legfőbb legyen,

ha tudtam volna, hogy ki ő valójában.

Csak egy vezetőt akartunk.

De ő egyértelműen nem az. Mi van, ha nem állítjuk meg?

Akkor mi történik?

Nem tudom.

Adj egy percet!

Ha Michaelről akarsz kérdezni, akkor nem segíthetek. Nem mentem a közelébe.

Valószínűleg jó döntés volt.

Szerintem már így is eleget tudunk róla.

- Akkor mit akarsz? - Úgy látszik, nehéz időszakon mész át.

- Tate és közted valami siralmas dolog folyik. - Semmi nincs köztünk.

Nem lehet.

- Ő egy szörnyeteg. - Nekem nem tűnt annak. - Nem ismered őt.

Nem tudod elképzelni, milyen tudni minden szörnyűségről, amit tett.

És továbbra is szerelmesnek lenni belé?

Kínzás... minden nap.

Életem során tettem pár rossz dolgot, amire nem vagyok büszke,

és a második életem során. De azok az én döntéseim voltak.

Szerintem Tate-tel más a helyzet.

Ő nem a valódi gonosz.

Ez meg mit jelent?

Olyan, mintha a ház eszközként használta volna,

hogy valami sokkal rosszabbat hozzon létre.

Michaellel minden gonosz távozott Tate-ből.

Jó lenne, ha ez igaz lenne.

Talán csak saját magadnak kell meglátni az igazat.

Tate?

Megmentetted az anyukámat.

- Annyira sajnálok mindent! - Tudom.

- Te aztán érzelgős egy picsa vagy, mi? - Mindegy.

Csak gondoltam segítek két szellemnek összejönni.

Legalább valaki boldog befejezést kap.

Senki számára nem lesz semmiféle befejezés,

ha nem tudjuk megállítani Michaelt.

A Bibliai fordítások Károli Gáspár érdeme.