Original subtitles

És sokan mások jelentős közreműködésével bemutatja:

az Alfred Döblin regénye alapján készült

filmet 13 részben és egy epilógusban.

Rendezte: RAINER WERNER FASSBINDER

Pénzt akar keresni és igaza van, én is megkeresem a pénzem.

Ha nem akarja, hogy te tartsd el,

ha neked nem megy úgy igazából a karoddal.

Rögtön mondtam, hogy príma lány.

Megbízhatsz benne, Franz. Franz, mit csinálsz, mi van veled?

Berlinben június lett mindennek ellenére.

Az időjárás meleg és esős marad.

Sok minden történik a világban.

Az Itális léghajó Nobile tábornokkal lezuhant,

és jeleket küldözget onnan, ahol van, vagyis a Spitzbergáktól észak-keletre,

ahova nehéz eljutni.

Egy másik repülőnek nagyobb szerencséje volt.

Egyhuzamban repült San Franciscótól Ausztráliáig

77 óra alatt és ott simán landolt.

Aztán a spanyol király veszekszik a diktátorával, Primóval.

Na, reméljük majd csak megoldódik a dolog.

Örvendetes hír már az első pillantásra is,

egy bádeni svéd eljegyzés,

a gyufa hazájából való hercegnő tüzet fogott egy bádeni hercegtől.

Ha meggondoljuk, milyen messze van egymástól Baden és Svédország,

akkor igazán csak bámulhatunk, hogy megy ez csak így piff-puff, ilyen távolságból.

Hát igen, a nő az én gyengém,

ő az a pont, ahol sebezhető vagyok. Az egyiket csókolom,

már a másikra gondolok, és lopva már a harmadikat lesem.

Igen, igen, az asszony az én gyengém. Mit csináljak?

Nem tehetek róla, és ha egyszer tönkremegyek a nők miatt,

akkor kiírom a szívem kapujára: "Minden jegy elkelt."

Charlie Amberg még hozzáteszi:

Kitépem egy szempillámat és leszúrlak vele.

Aztán előveszek egy rúzst,

és kipirosítalak.

S ha még akkor is haragszol, nem tehetek mást,

rendelek egy tükörtojást, és lefröcsköllek spenóttal.

Tu, tu, tu, tu...

rendelek egy tükörtojást, és lefröcsköllek spenóttal.

De jövő hétfőn megnyitják a városi villamosvasutat.

Ürügy a birodalmi vasutak igazgatóságának, hogy újra figyelmeztessen mindenkit:

"Figyelem!", "Vigyázat!", "Felszállást befejezni!" "Lépjenek hátra!"

"Ez büntetendő".

Franz?

Mondj valamit, Franz!

Nem vagy jól?

Nem, nem, csak rosszul lettem egy kicsit.

Látod?

Pontosan ez az, amit a Mici mindig mond.

Kímélned kell magad, azt mondta,

mert épp eleged volt ebben az évben és előtte, Franz.

Azelőtt se volt valami jó sorod odakint Tegelben, tudod.

Szégyellné is magát, ha agyonhajszolnád magad miatta.

Inkább ő akar dolgozni.

Csak nem merte megmondani neked.

Igen, igen.

El se hiszed,

mennyire ragaszkodik hozzád az a lány.

Én nem kellek neked.

Vagy akarsz engem, Franz?

Nem, Éva. Te jó nő vagy, de...

Herberttel kell maradnod.

Szüksége van rád, rendes fickó a Herbert.

Most menj a Micihez, gyere!

Ugyanis nem megy többé haza, ha már nem szereted.

Hagyj, hagyj! Jól vagyok.

Jól vagyok.

Szóval...

A Jean-Paulstrasse és Mosesstrasse sarkán, a palánknál.

El se tévesztheted.

Mosesstrasse,

a palánknál.

Nagyon csendesen,

nagyon gyengéden búcsúzott el Franz Évától.

Jól van, nincs baj, Franz.

Ne sírj, Mici!

Kérlek, kérlek, ne sírj!

Tudod, mit csinálok most, Mici?

Megteszem, amit már rég meg kellett volna tennem.

Ma meg tudom tenni.

Ma elég erős vagyok.

Nyolckor újra otthon leszek.

Na mi van, kolléga?

Nincs ma semmi mese?

Minek? Úgyse hallgatsz meg,

még kevésbé jössz be, és veszel tudomást az intézményünk különleges kínálatát!

Légy oly kedves! Meséld el még egyszer a történetedet.

Próbáld meg velem még egyszer.

Na jó, felőlem...

Ott ül a víz mellett a Nagy Babilon, minden szörnyűség és paráznaság anyja.

Ott ül őr, skarlátvörös fenevadon és hét feje van és tíz szarva.

Látnod kell, minden lépésednek örül.

Részeg a szentek vérétől, akiket szétmarcangol.

Nézd csak a szarvait, amikkel öklel!

A romlásból jön és a kárhozatba visz.

Nézd, nézd csak őt! A gyöngyöt,

a skarlátot,

az ékszert, a fogait,

ahogy rád vicsorít, a vastag kemény ajkat, amin a vér csorog.

Azzal itta.

A kurva Babilon!

Aranysárga mérgező szemek, göcsörtös nyak!

Ahogy kacérkodik veled!

Na,

most elégedett vagy?

Jó történet,

de én is tudok egyet.

Mászik egy légy,

és mászik,

és mászik,

és ott ül a virágcserépben.

A homok lepereg róla,

de ez nem zavarja.

Lerázza.

Aztán kidugja fekete fejét,

és kimászik.

Na, nem tetszik a mese, mi?

Na ja, nem olyan rossz a te történeted,

talán egy kicsit ki kellene dolgozni.

De azt meg lehet tanulni, meséket mondani.

Akkor jó, majd meg fogom próbálni.

Bal, jobb, bal, jobb, bal, jobb, bal, jobb...

Viszlát!

A fáradság az nem kifogás, Franz.

Elmenni a kocsmák mellett, Franz. Nem piálni. Azt szeretném látni!

Bal, jobb...

* Egy golyó repült...*

* Na, azt lássuk csak! *

Bal, jobb, bal, jobb, bal, jobb.

* Mikor az utcán a katonák jönnek,

a lányok az ajtóban, ablakban ülnek. *

IX. A sokak és a kevesek közti örökkévalóságokról

IX. A sokak és a kevesek közti örökkévalóságokról

Mit...

mit akarsz nálam?

Mi keresnivalónk van

nekünk egymásnál?

Én se tudom olyan pontosan, Reinhold, de gondolom, hamarosan megtudjuk.

Ugyanis tudod, nekem nemrég elgázolták a karomat.

Valaha becsületes ember voltam.

Ezt akárki tanúsíthatja. De most csak egy strici vagyok.

Talán kideríthetnénk,

hogy ki ebben a hibás.

Egyébként a stukkert nyugodtan elteheted. Tőlem nem kell félned.

Talán beengedhetnél.

Na jó,

ha feltétlenül akarod...

gyere be!

Mondtam már, hogy tedd el a stukkert!

Butaság volna, Reinhold.

Csak bajba keverednél.

Ülj már le, Franz!

Volt egyszer három király,

napkeletről jöttek tömjénnel,

és lóbálták, mindig csak lóbálták...

Mit nézel így, Franz?

Be vagy rúgva?

Nem vagyok berúgva, Reinhold.

Csak látni akartalak.

Mit akarsz?

Próbálkozol, mi?

Zsarolni akarsz a történtekért?

Hát jó.

Mennyit akarsz?

De ne feledd, hogy fegyverünk van!

És azt is tudjuk, hogy strici vagy!

Igen, az vagyok.

De mihez kezdjek fél karral?

Szóval,

mit akarsz?

Semmit, Reinhold.

Semmit.

Amúgy a Cilly volt nálam.

Átsétált itt.

Tudod, ha egy ideje nem láttam egy nőmet,

akkor megint elviselem.

Egy repríz.

Mulatságos.

Proszit.

Neked két kezed van, Reinhold,

és két karod van, nekem csak egy van.

És azzal a két kezeddel löktél ki az autóból,

Reinhold.

És miért? Azért...

Tulajdonképpen meg kellene hogy öljelek.

Amiatt a csinsztadaratta bumsztadaratta miatt.

De azt csak a többiek gondolják így.

Én nem is akarom, csak a többiek.

Én nem is gondolok ilyenekre.

Mit is gondolok tulajdonképpen?

Nem tudom.

Semmit nem tudok.

De muszáj...

de hisz tenni akartam valamit.

Már csak a csinsztadaratta bumsztadaratta miatt is.

Egyáltalán nem vagyok férfi.

Csak egy tutyimutyi alak.

Franz?

Hallod?

Franz!

Ne haragudj!

Ne haragudj, kérlek!

Egy kicsit elkalandoztam.

Ugyan...

Nem tesz semmit.

Csak...

szeretném...

szeretném egyszer a sebedet látni.

Elég undorítóan néz ki.

Most már sokkal jobb.

Azelőtt sokkal rosszabb volt.

A kabát ujját mindig a zsebedben hordod?

Te dugod bele, vagy oda van varrva?

Nem.

Mindig így dugom bele.

A másik kezeddel?

Egyszer így, egyszer úgy.

De nézd, ha rajtam van a zakó, akkor nem annyira jó, ugye.

De, nagyon kell vigyáznod,

hogy a jobb zsebedbe semmit se rakj,

onnan könnyebben ellophatják.

Tőlem ugyan nem.

Nem tudsz egy műkart venni?

Ha a lábad hiányzik, raknak műlábat a helyébe.

Csak jobban nézne ki, nem?

Nem, Reinhold, az csak nyomna.

Én azért vennék magamnak.

Vagy esetleg ki kéne tömni az ujját.

Gyerünk, próbáljuk ki!

Ugyan, minek?

Jaj, hát hogy ne járkálj ilyen lötyögő kabátujjal,

úgy nem veszi észre rögtön mindenki.

Minek ez nekem?

Várj csak, mindjárt kész!

Néhány alsónadrág, egy pár atléta,

jó lesz, meglátod.

Reinhold, mit kezdjek én ezzel? Nincs ennek semmi tartása.

Egy kolbász lesz.

Nem.

Ez nem az igazi.

Ezt egy szabónak kell megcsinálni.

De jobb volna úgy, akkor nem mászkálnál úgy, mint egy kripli.

Akkor olyan lenne, mintha zsebre lenne téve a kezed.

Én ugyanis nem bírom a kripliket.

A kripli olyan ember, aki semmire sem jó.

Ha én kriplit látok,

mindig azt mondom, inkább egészen elintézni.

Na ja, tulajdonképpen ez az én véleményem is.

Igazad van, Reinhold. Tulajdonképpen igazad van.

Ha valaki kripli, már nem élhet úgy, ahogy akar.

És akkor talán valóban jobb

végleg elintézni.

Mondom én.

Igen, ezt mondtad, és igazad is van.

Egyet mondhatok neked, Mici.

Csinálhatsz, amit akarsz,

de soha innen elengedni nem foglak.

Soha.

Ne mondj ilyesmit, Franz!

Én nem hagylak el soha.

Soha.

Viszlát este...

Várj egy pillanatot!

Én is menni akartam. Veled megyek egy kicsit.

Bastné!

Tessék, Mici kisasszony?

Mindketten elmegyünk, lenne olyan jó, becsukja valamikor az ablakot?

Úgy hat, fél hétkor, jó?

- Rendben, jó. - Köszönöm.

- Viszlát, Bastné asszony. - Viszlát.

Napot, Willy!

Szerencséd van, épp menni akartam.

Napot, Franz.

Ja persze, ő...

ő itt a Mici.

Az én Micim.

Ő itt Willy.

Egyszer megismerkedtünk, dolgoztunk is már együtt.

- Jó napot. - Jó napot.

Nekem mennem kell, Franz.

- Viszlát este, kedvesem. - Szia.

Na, mit szólsz hozzá? Gyere, segíts már!

Rendesnek néz ki a kicsike.

Mi az, hogy rendesnek? Ez egy angyal, Willy, egy angyal. Én mondom neked.

Nem láttad, milyen ártatlan, és milyen kedves? Nem láttad rajta?

Hát persze, hogy láttam.

Csodálkoztam is, hogy hogy lehet, hogy egy ilyen strichelni megy érted?

Na és? Azért, mert szeret.

Napot, Maxe.

- Napot, Franz. - Te, valami isteni idő van odakint.

Adj egy sört és egy dupla köményest, és egy búzasört spriccel!

Mi legyen, waldmeister, vagy málna?

- Waldmeister. - Szóval, waldmeister.

Hansi!

Gyere már! A snapszot már most ideadhatod.

Franz, Franz,

mit csináltak belőled?

Most meg mi van, Maxe?

Szentbeszédet fogsz tartani nekem, vagy mi van?

Ez nem szentbeszéd, Franz, ez pusztán a valóság.

Vagy talán nem igaz,

hogy megesküdtél, hogy becsületes maradsz?

"Gyere", szól a férfi a fiához, és indul.

És a fiú vele megy a hegyekbe.

"Meddig megyünk még, apám?"

"Nem tudom, csak gyere velem."

Hegyre fel, hegyről le, völgyek,

hosszú az út. Dél van.

"Itt vagyunk. Nézz körül, fiam!"

"Ott áll egy oltár."

"Én félek, apám."

"Miért félsz, gyermekem?"

"Korán ébresztettél, eljöttünk hazulról,

a bárányt elfelejtettük, amit le akartunk vágni.

"Igen,

azt elfelejtettük."

"Félek, apám."

"Én is félek, fiam,

gyere közelebb,

ne félj!

Meg kell tennünk."

"Mit kell megtennünk, apám?"

"Ne félj, fiam, örömmel tedd!

Gyere közelebb!

A kabátomat már letettem,

így nem vérzem össze az ujját."

"Félek, mert kés van nálad."

"Igen, nálam van a kés,

hisz le kell öljelek,

fel kell áldozzalak.

Az Úr parancsolta.

Tedd örömmel, fiam!"

"Nem akarom, hogy levágjanak."

"Ne kiabálj, fiam!

Ha te nem akarod, nem tudom megtenni.

Hát akard!

Mit akarsz te otthon?

Az Úr több, mint az otthonod."

"Nem tudom.

De igen tudom. Nem, nem tudom."

"Lépj közelebb, nézd!

Már itt van a kés.

Nézd!

Nagyon éles.

A nyakadhoz kell tennem."

"Át fog menni a torkomon?"

"Igen."

"Akkor ki fog folyni a vérem."

"Igen, az Úr parancsa.

Akarod?

"Még nem tudom, apám."

"Nem szabad megöljelek.

Ha megteszem,

olyannak kell lennie,

mintha te magad tennéd."

"Én magam?"

"Igen,

és nem szabad félned.

Nem szabad szeretned az életet,

az életedet.

Odaadod az Úrnak.

Lépj közelebb!

Az Úr, a mi Istenünk akarja ezt.

Csak nem akarsz gyáva lenni?"

"Tedd a nyakamra a kést.

Várj, visszahajtom a gallért, hogy teljesen szabad legyen a nyakam!"

"Csak akarnod kell,

és nekem is akarnom kell.

Együtt fogjuk megcsinálni.

Akkor az Úr szólni fog hozzánk,

hallani fogjuk szólni hozzánk:

Elég!

Igen.

Gyere, tartsd ide a nyakad!"

Tessék, nem félek, örömmel megteszem.

Vágj bele, nem fogok kiáltani!"

És a fiú hátrahajtja a fejét, az apa mögé lép, kezét a homlokára nyomja,

jobbjával nyakára teszi a henteskést.

A fiú akarja.

Az Úr szólítja őket. Mindketten arcra borulnak.

Hogyan szólítja őket az úr?

"Halleluja!

Engedelmeskedtetek nekem!

Halleluja!

Élnetek kell. Halleluja!

Hagyd abba! Dobd a kést a szakadékba. Halleluja! Én vagyok az Úr,

akinek engedelmeskedtek, és mindig és csakis neki kell engedelmeskednetek.

Halleluja!"

Korábban romlott életet éltél. Tönkre is mentél bele.

Aztán megölted az Idát. Aztán ültél érte.

Na, és most?

Látod, erre nem tudsz válaszolni. Most ugyanis megint ugyanott vagy.

Idát most Micinek hívják, a karodat levágták,

és megint kezded a piálást.

Ugyanolyan keményen, mint régen. És ez mit jelent? Ugyanaz, még egyszer.

Ezt jelenti, de aztán rosszabb lesz, aztán meg vége, Franz.

Marhaság, mit tehetek én róla?

Talán tolakodtam érte, hogy strici legyek?

Ne mondj már ilyent! Megtettem, amit tudtam, amire ember csak képes.

És ezt te is láttad, vagy talán nem?

Még a karom is legázoltattam, te meg jössz itt nekem. Elegem van..

Vagy talán nem kereskedtem?

Nem rohangáltam reggeltől estig?

Na ja, most egyszerűen leesett nálam a tantusz.

Felőlem aztán igazad is lehet, felőlem,

nem vagyok becsületes.

Egy strici vagyok,

de nem szégyellem magam érte.

Azonkívül, te mi vagy? Te miből élsz meg?

Talán valami másból élsz, mint a többi ember?

Vagy talán kifosztottam valaha valakit?

Te ismersz, Franz. Igazán jól ismersz.

Tudod, hogy nem beszélnék, ha nem kedvelnélek.

Pontosan tudod.

Na ja, lehet.

Ez így van, Franz.

Egyet mondok, a fegyházban fogsz kikötni,

vagy egyszer hasba szúrnak.

Felőlem! Ha hasba szúrnak, nekem úgy is jó!

De egyet elhihetsz nekem, Maxe:

előbb én szúrom hasba őt.

Ez az egyetlen dolog, amit nem tudok megérteni, Franz,

hogy újra meg újra ezt teszed magaddal. Mindig ugyanaz a démon.

Úgyis mindig itt kötök ki.

Látod...

Hát ez az!

Hogy mindig itt kötsz ki!

Arról van szó, hogy az ember ne maradjon annál, amit mindig is tett, nem érted?

Na jó, lehet, hogy így van, de ha egyszer mindig ez volt az én törzskocsmám?

De nem kellene, hogy az örökkévalóságig az maradjon.

Na jó, de...

Nincs itt semmi "de", Franz!

De, tudok valamit,

van ma egy gyűlés.

Úgy fél óra múlva.

Ott ilyesmiről beszélünk.

Odamegyünk.

Mi? Gyűlés, a délután közepén?

Mért is ne?

Mikor annyi munkanélküli van.

Még délután is tarthatunk gyűlést.

És az a pár ember,

aki dolgozik, de eljönne, na, azok pont ma betegek.

Na jó, felőlem.

A Német Birodalom egy köztársaság, és aki ezt nem hiszi, az kap egyet a tarkójára.

...a Birodalmi Országgyűlés semmi másra nem jó,

mint átverni a népet. Azt a pártok maguk tudják a legjobban.

A szocialisták például,

nem akarnak, nem tudnak, nem bírnak tenni semmit.

Az Országgyűlésben nekik van a legtöbb szavazatuk,

de hogy mit kezdjenek vele, azt nem tudják.

Mást nem tudnak, mint beleülni a fotelbe,

szívni a szivart, és miniszterré előlépni.

Ahhoz adták a munkások a szavazatukat

és fillérjeiket, hogy ötven, vagy száz ember

az ő pénzükön hízzon.

A szocialisták nem hódították meg az állampolitikai hatalmat,

hanem az állampolitikai hatalom hódította meg őket.

És ezért nem veszünk többé szavazócédulát a kezünkbe.

Nem választunk többé. Mert egy olyan vasárnap

egészségesebb kirándulni a szabadba. És miért?

Mert a választót a törvényesség köti,

a törvényesség azonban durva erőszak,

az uralkodó osztály brutális erőszaka.

Senki ne vegye észre,

mi is az tulajdonképpen, az állam?

Még hasadékok vagy kukucskálólyukak sincsenek rajta,

ahol benézhetne az egyén.

Mert akkor a leghülyébb is felfogná,

hogy ő csak egy szavazóbirka.

Közönséges szavazóbirka.

Micsoda végtelen távolság

van közte

és az állam közt,

amelyről azt kéne hinnie,

hogy része annak.

A polgáriak,

a szocialisták,

és a kommunisták

örvendeznek és kórusban üvöltik:

"Minden áldás

felülről jön."

Az államtól,

a törvényektől,

a felsőbb rendtől.

A szabadság

rögzítve van az alkotmányban.

És ez még igaz is, hogy rögzítve van a szabadság.

Ott fekszik mozdíthatatlanul, szilárdan.

És hamarosan meg fogják látni, hölgyeim és uraim,

milyen szilárdan fekszik ott a szabadság.

De választás lesz megint és megint,

mondják, hogy most már egész biztosan jobb lesz a helyzet,

egész biztosan.

De én megmondhatom önöknek, hölgyeim és uraim,

hogy lesz itt jobb minden, és mennyivel jobb.

Például hamarosan elveszik tőlünk a sztrájkjogot.

Na de megkaptuk az egyeztetőbizottságok nyaktilóját,

és az alatt persze szabadon mozoghatunk.

Nem, hölgyeim és uraim,

én mondom önöknek, ez az egész csak körforgása

az örökös vakságnak,

és minden marad a régiben.

A parlamentarizmus meghosszabbítja

a munkásosztály nyomorát.

Az egyiptomi rabszolgák

gépek nélkül építettek

évtizedekig egy királysírt.

Az európai munkások

évtizedekig gürcölnek gépeiken

a magánvagyonért.

Haladás?

Talán.

De kinek?

A végén még

én is dolgozni fogok, hogy Krupp Essenben, vagy Borsig,

havi ezerrel többet kapjon.

Mi marad más hátra, mint dolgozni, ha élni akarsz?

Egy pillanat, egy pillanat! Állj csak meg!

Magyarázd meg, kérlek, mi a különbség

közted és egy szocdem között?

Na ja... Ezt most komolyan kérdezed, vagy mi?

Persze!

Figyelj! Állsz az esztergapad mellett,

és hat hármast viszel haza.

És a részvénytársaságod

osztalékot fizet a te munkádból.

Az európai munkások gépeiken gürcölnek

évtizedekig a magánvagyonért.

- Így van, vagy nem? - Na jó...

És mit csináltok ti?

Na gyerünk, Franz,

mondd meg te neki!

Á, mit!

Engem nem érdekelnek a politikai eszmecserék.

Ez itt nem politikai eszmecsere.

Csupán magunkról beszélgetünk.

Na ki vele!

Miféle munkád van?

Van egy kaszás, a neve: Halál.

Sírnom és üvöltenem kell fenn a hegyen.

Mikor a nyájak a pusztaságban bőgnek,

mert olyan kies, hogy senki se jár ott.

Mindkettő, az ég madarai és a barmok,

mind eltűnt.

Mondd már!

Mondd, mit dolgozol?

Csak úgy mászkálok.

csinálok ezt-azt,

nem dolgozom.

Hagyom, hogy más dolgozzon helyettem.

Tehát vállalkozó vagy, alkalmazottakkal.

Hány van, mi?

Mit akarsz nálunk egyáltalán, ha kapitalista vagy?

Kőhalommá akarom tenni Jeruzsálemet és sakálok lakhelyévé tenni,

sivataggá akarom tenni Júdás városait,

hogy senki ne lakjon bennük.

Ez...

ez kifogás.

Hogyan, kérem?

Nem láttad, hogy csak fél karom van?

Ugyanis ezzel fizettem meg érte, hogy dolgoztam.

És ezért hallani se akarok tisztességes munkáról.

Nem, én még mindig nem értem, kolléga,

hogy te nem dolgozol.

Mert ha nem végzel tisztességes munkát,

akkor csak tisztességtelen lehet.

Látod, felfogta!

Gyere át! Gyere, Willy!

Ez az:

Tisztességtelen munka.

A te tisztességes munkád pedig rabszolgaság, ezt te magad mondtad.

De az tisztességes munka, ezt megjegyeztem.

Hát jó, nem dolgozol,

de munkanélkülinek se tűnsz.

Nem, munkanélküli se vagyok.

Akkor csak azt kérdem,

a többi nem tartozik rám, és nem is érdekel,

mit akartál te nálunk?

Látod? Csak erre a kérdésre vártam.

Hát te magad beszéltél az előbb átkozott bérrabszolgaságról,

és hogy kitaszítottak vagyunk,

és hogy gúzsba vagyunk kötve.

Igaz, de... nem figyeltél jól.

Én a munkamegtagadásról beszéltem.

És ahhoz először dolgozni kell.

És én azt megtagadom.

Az nem válik hasznunkra.

Ennyi az erővel akár ágyba is fekhetsz.

Én sztrájkról beszéltem,

tömegsztrájkról,

általános sztrájkról.

És ez neked direkt akció. Beszélni.

Beszélni, beszélni, aztán megint csak beszélni.

Másrészt meg mész és erősíted a kapitalistákat.

- Te hatökör. - Szóval...

Esztergálod a gránátot nekik,

amivel aztán téged lőnek agyon.

És te akarsz nekem magyarázni?

Hallottál már ilyent, Willy?

Mindjárt elájulok.

Szóval még egyszer megkérdem, te mit dolgozol?

Én meg még egyszer azt mondom: Semmit!

Egy szart, semmit.

Tehettek egy szívességet,

mert

nekem nem is szabadna dolgozni,

a ti saját elméletetek szerint.

Én aztán egy kapitalistát se teszek erősebbé.

És fütyülök az egész mekegésedre, és a te sztrájkodra,

és mindenre, amire azt mondjátok,

hogy majd valamikor el fog jönni.

Én fütyülök ezekre.

Segíts magadon! Én magam teremtem elő, ami kell.

Én egy önellátó vagyok.

Akkor próbáld csak meg egyedül!

Egyedül ugyanis semmire nem jutsz.

- Harci szervezetekre van szükségünk. - Mi?

Azt kell létrehoznunk,

harci szervezetek. Megértetted?

Ezen kell dolgoznunk!

- A harci szervezetekért. - Harci szervezetek, az...

Szóval, hogy mi van a te fejedben, azt én tényleg szeretném tudni, ember.

Azt én tényleg nagyon szeretném tudni.

Egyrészt prédikálsz, meg beszélsz nekem, hogy mindenféle rendszer ellen vagy,

mindenféle rend ellen,

és mindenféle szervezet ellen.

Másfelől viszont,

létrehoztok harci szervezeteket.

Mondd, nem veszed észre, hogy valami nincs rendben a fejedben?

Nem veszed észre magadtól?

Nálad kár is a szóért.

Korlátolt vagy. Érted? Korlátolt vagy.

Ugyanis még nem tudod, mi a fő dolog a proletariátusnál:

Szolidaritás!

Azt nem ismered.

Halló, van itt valaki?

De tényleg! Mit ijesztgeted az embert? Könnyen a szívemre mehet.

Vagy úgy...

- A szívedre megy, mi? - Igen.

Herbert itt van.

Világos.

Szabad bemutatnom: A barátom, Willy.

- Legkedvesebb barátnőm, Éva. - Jó napot.

Jó napot.

Szóval, gyertek be!

Cégünk köszöni és pozitívan viszonyul a további együttműködéshez.

Ki az, kincsem?

Ha jól hallom, akkor az a förtelmes Franz Biberkopf. Ugye?

Jól hallotta, tábornokom!

A füle, mindenekelőtt a legjobban funkcionáló szerve, amit fölmutathat.

Én mint szakember, határozottan ellent kell mondjak ennek a kijelentésnek.

Ahogy gondolja, nagyságos asszony,

mindenkinek megvan a maga véleménye, amit önmaga tud leginkább méltányolni.

- Így van, vagy így van? Napot, Herbert. - Napot, Franz.

- Rég nem láttalak. - Ha te nem adsz hírt magadról...

Breslauban voltam néhány napra.

Túl udvarias vagyok megkérdezni, miféle fontos ügyletek űzhetnek valakit vidékre?

Így, most igyunk egyet!

Egyáltalán, hogy kerülsz erre az isten háta mögötti helyre délután közepén?

Volt egy olyan gyűlés, itt mindjárt a sarkon.

- Proszit! - Proszit! Politika! Manapság!

Ki ismeri ki magát ebben az összevisszaságban?

- Pontosan, nagyságos asszony. - "Nagyságos asszony."

Pont ezért kell informálódni.

Ha fiatal is még a Willy,

bizonyos vélemények és gondolatok vannak a fejében!

Ilyen korban ezt nem is gondolnánk. De tényleg, így van!

A fiatalság ma sokkal előrébb vannak, több minden érdekli, és többet is gondolkozik.

Hát persze, mert több idejük van, azért.

Világos, hogy több idejük van, mert munkanélküliek.

Valahogy ki kell használniuk az időt.

És gondolkodni egyike azon kevés dolgoknak,

amik a világon semmibe se kerülnek.

És tanultál valamit?

Én? Én tanultam valamit.

Megtanultam, hogy a fennálló társadalmi rend a dolgozó nép gazdasági,

politikai és szociális rabigába kényszerítésén alapszik.

Ez a tulajdonjogban, a birtoklás monopóliumában

és az államban, a hatalom monopóliumában jut kifejezésre.

Nem a természetes emberi szükségletek kielégítése,

hanem a nyereség reménye... az... az...

Hanem a nyereség reménye az alapja a mai termelésnek.

Minden technikai haladás

a mértéktelenségig növeli tulajdonos osztály gazdagságát.

Arcátlan ellentétben

a széles népesség nyomorával. Proszit!

Ezt kívülről megtanultad?

De komolyan, fejből megtanultad ezt a baromságot, vagy mi?

Igen!

És mégis,

a gondolat teljesen egyszerű.

Hogy az állam, vagyis a rendőrség

inkább beveti magát

azoknak a jogaiért, akiknek amúgy is sok van, és azoknak segít.

És a többieknek, vagyis azoknak, akik dolgozni járnak,

véletlenül se jut eszükbe, hogy...

Nem tudom,

eljárjanak azok ellen,

vagy...

vagy... szóval, jogokat követelnének.

Vagy ilyesmi.

Proszit!

Úgy érted, hogy valahogy nincs többé rend a világban?

Pontosan!

Ezt a hülyeséget!

Olyan nincs, hogy rend nélkül, mi lenne akkor a világban?

Szóval, szerintem

egyszerűen lennie kell.

Hogy van valaki, aki valahogy gondoskodik róla.

Na ja, hogy az ember nyugodtan átmehessen az utcán, vagy ilyesmi.

Bravó!

Jól megtanultad, hogy mit gondolj.

De ne törődj vele,

a legtöbb embert bután tartják. Ez a helyzet.

Mert az,

az valahogy... nem természetes,

hogy határok vannak.

Mert a föld,

vagy mi,

elsősorban az embereké.

Az erdők és minden. És ha valahogy

határok vannak, az mesterséges.

Ezért tanultad te azt, hogy rendnek kell lennie,

meg azoknak, akik gondoskodnak róla.

Ez teljesen érthető, mert...

mert a világ...

érted...

valahogy minden,

a fák, az állatok, és ami nő, meg minden,

ez csak úgy működhet azok számára, akik profitálni akarnak belőle,

ha valahogy...

ha az egésznek valahogy beosztása van,

ha ez valahogy...

valahogy be van osztva,

akkor mindent kézben tudnak tartani.

Őket is, na meg az embereket is,

akik aztán, akik aztán valahogy... hogy is mondjam, akik aztán...

Akik aztán valahogy használhatóbbak.

Igen, használhatóbbak azoknak, akik uralkodnak.

Most már tényleg! Mennem kell, találkozom a Micivel.

Akkor mondd meg neki, kérlek, hogy hétkor legyen a Mokka Fix-ben!

- Megmondom. - Willy, gyerünk, tölts még egyet!

Furcsállom.

Mi furcsa?

Az, hogy ugyanazon dolog mellett,

és ellen egyszerre tudunk beszélni és gondolni. Ezt tényleg furcsállom.

Igen, de,

ilyen az élet.

VÉGE A KILENCEDIK RÉSZNEK.

RAINER WERNER FASSBINDER filmje

magyar szöveg: laci