Original subtitles

És sokan mások jelentős közreműködésével bemutatja:

Alfred Döblin regénye alapján készült,

filmet 13 részben és egy epilógusban.

Rendezte: RAINER WERNER FASSBINDER

Ilse, kérem főzzön két kávét! Ketten vagyunk.

- Igenis, nagyságos asszonyom! - Na Mici, mit szólsz ehhez?

Láttál már ilyent?

Ilyent ugyanis nem láttál még. Egy ilyen lakást, ugye?

- Úristen, hisz ezek igazi majmok! - Te, a pasas annyira bolondul értem,

hogy még ezt a szobát is berendezte nekem a majmokkal.

Mért pont majmokkal?

Mert a Herbert imádja a majmokat.

Szórakoztatják, és ha idejön, játszik velük.

Mi?

Te idehozod ebbe a lakásba Herbertet?

Na és, mit árthat az? Hisz az öreg ismeri Herbertet.

Elég féltékeny is rá.

Te, az jó, hogy féltékeny. Ha nem lenne olyan féltékeny,

már rég kiadta volna az utamat, érted?

Na ja. Valószínű.

Mi az, hogy "valószínű", úgy van, ahogy mondom. Még gyermeket is akar tőlem.

Képzeld csak el! Gyermeket akar tőlem.

Hát igen, megtehetném neki a szívességet, de tőle nem akarok gyermeket.

Pont tőle nem!

Na és Herbert?

Akar gyerneket?

Fogalmam sincs, azt hiszem, neki nem lehet.

Herberttől szeretnék gyermeket,

de valahogy nem jön össze.

És a Franztól is szeretnék egyet.

Mi a baj, Mici? Most haragszol rám?

Mici, hagyd már abba!

Hadd öleljelek meg, Éva!

Nem haragszom rád. Úgy örülök, hogy szereted a Franzot!

Mondd csak, mennyire szereted Franzot?

Gyereket akarsz a Franztól?

Akkor mondd meg neki!

Megőrültél? Mi van veled, Mici?

Mondd meg egyenesen, rám akarod sózni a Franzot?

De hát miért?

Megtartom, hisz ő az én Franzom!

Te pedig az én Évám vagy.

Mi vagyok?

Az én Évám.

Mondd csak, Mici, buzi vagy?

Egyáltalán nem.

Egyszerűen csak szeretlek.

Eddig nem tudtam pontosan,

de előbb, amikor azt mondtad,

hogy gyereket akarsz a Franztól,

akkor hirtelen egész pontosan tudtam.

Igen. És pont akkor hirtelen alattomos lettél.

Alattomos?

Miért "alattomos lettem"?

Jól van, Mici. Hagyjuk ezt, gyere!

És te tényleg gyermeket akarsz a Franztól?

Mi a fene van veled?

Mondd, Éva!

Akarsz tőle egyet, vagy nem?

Nem. Azt csak úgy mondtam.

Ez nem igaz.

Akarsz tőle egyet.

Most csak úgy mondod, hogy nem akarsz tőle gyermeket,

de akarsz egyet.

Olyan jó, hogy gyermeket akarsz a Franztól!

Olyan jó!

Olyan boldog vagyok!

Istenem, olyan boldog vagyok!

Mégis buzi vagy, Mici?

Nem, Éva, nem vagyok buzi.

Tényleg, még soha nem nyúltam senkihez.

De hozzám mégis hozzám akarsz nyúlni.

Igen, de...

mert annyira szeretlek, és...

mert gyermeket akarsz Franztól, és...

meg kell kapnod, Éva,

a gyermeket,

az én Franzomtól.

Ne már, Mici!

Őrült vagy!

Ó, ne mondj nemet!

Akarsz egyet.

Kérlek, kérlek, kérlek! Meg kell ígérned,

- hogy gyereked lesz a Franztól! - Mici, most igyál! Gyere!

Most talán értelmesen is lehet beszélni veled.

Velem aztán mindig lehet.

Szóval, Mici, mondd meg végre, hogy tetszik itt neked?

Hogy kellene, hogy tetsszen?

Szép.

De ugyanakkor,

olyan idegen.

Na jó...

és mondd csak, a Franzot

igazán szereted?

- Igen. - Gyere kicsim, ülj ide!

Úgy gondolom, ha tényleg úgy szereted a Franzot,

akkor vigyáznod kéne a fiúra.

Állandóan azzal a Willyvel mászkál,

azzal a csirkefogóval.

Az nem tesz jót neki.

De hát tetszik neki a Willy.

És neked?

Nekem?

Nekem is tetszik.

Ha Franznak tetszik, akkor nekem is tetszik.

Nincs rá szemed, mert túl fiatal vagy.

Ez a társaság nem jó a Franznak, én mondom neked.

É a Herbert is ezt mondja.

Az egy csirkefogó, a Willy, tévútra vezeti a Franzot.

Ember, Mici!

Talán nem elég neki az egyik karja?

De miért?

Te tudsz valamit?

Van valami baj Willyvel?

Köszönöm, Ilse.

Most vásárolni megyek, nagyságos asszony.

A kereskedelmi tanácsos úr bizonyára ma éjjel jön vissza.

Ilse, vegyen holnapra lepényhalat! Hisz tudja, hogy mennyire szereti.

Megpróbálom, nagyságos asszonyom.

Éva, ne kínozz már tovább!

Mondd már meg, mi van?

Mondd már meg!

Istenem, Mici, éppen az a baj,

nem is tudom, hogy mi van.

Én nem mászkálok utána a Franznak, hogy hova megy, és te sem.

Nekünk nincs időnk ilyesmire.

De mit mond amúgy a Franz, hova megy?

Valamit csak szokott mondani, nem?

Á, nem, semmit! Valami politika azt meg úgy sem értem.

Látod, politizál és semmi más.

Kommunisták és anarchisták, az a csürhe,

kilátszik a seggük a nadrágból.

Ilyenekkel mászkál!

És ez tetszik neked?

Ezért dolgozol?

Nem mondhatom Franznak, hogy ide menj meg oda menj,

ezt nem lehet, Éva.

Mici, egyet mondok neked,

ha nem volnál ilyen fiatal, most kapnál egy pár taslit.

Egyszer csak nem tudsz neki mit mondani.

Kerüljön még egyszer a kerekek alá a Franz?

Nem kerül a kerekek alá.

Én vigyázok rá.

De Mici, nem szabad úgy a szívedre venni amit mondtam.

Nem úgy gondoltam.

Csak annyi, hogy ne engedd azzal a szédelgő Willyvel csavarogni.

Olyan jámbor birka a Franz, tudod jól!

Inkább a Pums-szal kéne törődnie, meg azzal, aki a karjáért felelős.

Érted?

Igen.

Megpróbálok vigyázni rá.

Tudod, Mici,

tőled nem sajnálom a Franzot, de mindenki mástól igen!

* Abrudpanta közelében portyázott *

* A bandita horda *

* De vezérük, a Guito, *

* Jó és nemes gondolkozású volt. *

* De vezérük, a Guito, *

* Jó és nemes gondolkozású volt. *

És mindketten tudják, hogy ez egy közönséges dal a hetipiacról,

ott szokták dúdolgatni, és mégis,

sírniuk kell, amikor vége van, mert az élet néha túl rövid

az érzések örökkévalóságához.

És úgy van, ahogy mondom.

Egy értelmes ember

csak Nietzschében hisz

és azt teszi, ami tetszik neki.

Világos?

Nietzsche.

Minden más baromság, kolléga!

A feleségem beteg.

Esténként nincs rám szüksége otthon, kell neki a nyugalma.

Az ember rászokik a kocsmázásra, ha beteg felesége van otthon.

Akkor vidd kórházba!

Egy beteg asszony otthon nem az igazi.

Volt kórházban,

de aztán megint kihoztam.

Nem ízlett neki az étel,

és nem is lett jobban.

Nagyon beteg a feleséged?

A méhe odanőtt a végbélhez, vagy ilyesmi.

Egyszer már megoperálták, de...

nem segített rajta.

Most azt mondja az orvos,

hogy csak ideges,

és minden mást többé-kevésbé beképzel.

Pedig fájdalmai vannak és egész nap jajgat.

Ilyent!

És az hamarosan egészségesnek írja, figyeld csak meg!

Ugyanis, ha valaki az idegeivel beteg,

akkor egészséges!

Csak nem akarsz már megint politizálni, Ede?

Nem arról beszélünk, eszembe se jutott.

A politika nekünk nem segít, csak másoknak.

Élni akarok, érted?

Csak élni!

Hoznál nekünk még négy köményest, Maxe? És neki egy sört is hozzá.

Rendben. Fütyülök az egész marxizmusra,

Leninre, Sztálinra és az összes testvérre.

Hogy adnak-e hitelt, és meddig,

és mennyit. Ekörül forog a világ.

Na, annyira azért nem egyszerű, mint ahogy kifested magadnak, Max,

annyira azért nem egyszerű.

Nekem se kell marxizmus, vagy a többi.

De amire szükségem van, azt mindennap megszámolhatom az ujjaimon.

Azt megérteném, mit jelentene, ha valaki elgyapálna,

azt aztán megérteném!

Vagy ha ma van munkám,

holnap meg kirúgnak, mert nincs több megrendelés,

de a mester marad, és a főnök is természetesen.

Csak nekem kell mennem, ki az utcára,

és mehetek munkanélkülire.

És ha gyerekeim vannak,

és a legnagyobbnak görbe a lába az angolkórtól,

elküldeni nem tudom.

Talán majd egyszer az iskola elküldi vidékre, de csak talán.

És a legrosszabb,

hogy tanulni csak annyit tanulnak, mint mi.

Elképzelheted,

pontosan annyit, mint mi,

semmi mást nem tanítanak nekik, mint nekünk.

Akkor mi változhat?

Proszit.

Proszit.

Proszit.

És ha orvoshoz kell mennem, mert szaggat,

akkor harmincan ülünk a várószobában.

És akkor megkérdez a doktor úr:

"A szaggatása bizonyára már korábban is megvolt?

És mióta dolgozik ott?"

Vagy: "Megkapta már a papírjait?"

Nekem ő aztán nem hisz.

Akkor,

mehetsz a megbízott orvoshoz.

És ha egyszer átutalót akarok

a társadalombiztosítótól,

ami mindig levonásokkal jár,

mondhatom neked,

akkor a fejedet a hónod alatt kell hordanod,

hogy ezek beutaljanak.

Nem, Max, nem, nem,

annyira, ahogy te gondolod, annyira nem egyszerű az egész.

És ehhez manapság senkinek nincs szüksége Marxra.

De... de Max,

akkor is igaz.

Gyertek, igyunk már ki! Egészségetekre!

Meg kell mondanom,

görbe lába sok embernek van a Földön,

és nekik sincs pénzük vidékre menni.

Á, meglátásom szerint nem egy különleges sorscsapás,

a görbe láb.

Senki nem beszélt sorscsapásról.

Én egyszerűen elmeséltem, hogy egy kislánynak görbe lába van.

És hogy az egy szegény kislány,

és hogy nem utazhat vidékre.

És egyáltalán,

gazdag gyerekeknél

már eleve sokkal ritkábban fordul elő

a görbe láb.

Gazdagok és szegények

mindig is voltak.

Persze, hogy mindig voltak gazdagok és szegények,

csak... az legyen szegény, akinek kedve van hozzá.

Felőlem a többiek legyenek szegények,

nekem éppenséggel pont nincs hozzá kedvem!

Ugyanis hosszútávon túl sok lesz, érted?

Ha mindig ugyanazok szegények.

Köszönöm, Maxe.

Köszönöm.

Hé, Franz, most mi van? Még el akartunk menni...

Ne, nem, Willy hagyjuk! Ma korán akarok ledőlni, tudod, a tegnap miatt.

* Várj csak, várj csak, egy kicsikét...*

* Haarmann eljön hozzád is...*

* A is bárdocskájával, *

* Májas hurka lesz belőled. *

"Nekem ő ugyan nem hisz. Mehetsz a megbízott orvoshoz.

És ha egyszer átutalót akarok a társadalombiztosítótól,

ami mindig levonásokkal jár, mondhatom neked,

akkor a fejedet a hónod alatt kell hordanod,

hogy ezek beutaljanak."

* Várj csak, várj csak, egy kicsikét...*

Egy cseh zsidó húsz fiút csábított el...

...még sincs letartóztatva!

Botrány egy fiúcsábász körül! Egy cseh zsidó húsz fiút csábított el,

még sincs letartóztatva!

"A méhe odanőtt a végbélhez, vagy ilyesmi.

Egyszer már megoperálták, de...

nem segített rajta."

Botrány egy fiúcsábász körül!

Egy cseh zsidó húsz fiút csábított el,

még sincs letartoztatva!

Botrány egy fiúcsábász körül!

Egy cseh zsidó húsz fiút csábított el, még sincs letartóztatva!

Botrány. Botrány egy fiúcsábász körül! Egy cseh zsidó húsz fiút csábított el,

még sincs letartoztatva! Valami baj van? Nem hallod?

Mért?

Olyan furcsán viselkedsz, mászkálsz körülöttem.

Mondd meg, ha valami bajod van!

Semmi különös.

Csak...

én is árultam egyszer újságot.

Na és?

Épp ezt mondom.

Semmi több.

Botrány. Botrány egy fiúcsábász körül!

"Tanulni csak annyit tanulnak, mint mi.

Elképzelheted, mi lesz ebből."

* Igyatok, igyatok, testvérkéim! *

* Hagyjátok otthon a gondot! *

* Igyatok, igyatok, testvérkéim! *

* Hagyjátok otthon a gondot! *

* Kerüld a gondot, kerüld a fájdalmat, *

* akkor az élet egy móka! *

"Mert ha valaki az idegeivel beteg, akkor egészséges.

Mert ha valaki az idegeivel beteg, akkor egészséges."

Egy cseh zsidót mint fiúcsábászt lepleztek le, még sincs letartóztatva!

"És ehhez manapság senkinek nincs szüksége Karl Marxra.

De akkor is igaz, de akkor is igaz."

* Kerüld a gondot, kerüld a fájdalmat, *

* akkor az élet egy móka! *

Taxi!

Mit csinál egy ember görbe lábakkal vidéken?

Botrány egy fiúcsábász körül! Egy cseh zsidó mint fiúcsábászt...

Mi közöm nekem a politikához meg az egész szarhoz?

Úgy se segít, úgy se segít rajtam.

Tegelbe!

Egy cseh zsidót lelepleztek, mint fiúcsábászt,

mégse tartoztatták le!

Egy cseh zsidót lelepleztek, mint fiúcsábászt, mégse tartoztatták le!

Hé, maga! Ébresztő!

Éjjel nem szabad itt aludni a padon, tilos!

Értette amit mondok? Tilos!

Tilos!

Értettem, biztos úr!

Nem vagyok biztos, csak egyszerű rendőrjárőr,

azonkívül büszke vagyok rá.

Büszke, értette?

Értettem.

Mit csinál itt egyáltalán?

Mért alszik itt éjjel a padon?

Nincs otthona, vagy mi?

De, de, van otthonom,

de látogatást akartam tenni itt.

Kit akart meglátogatni?

De hát világos!

Tegelt akartam meglátogatni,

az én fegyházamat,

ahol életem négy évét töltöttem, azt akartam meglátogatni.

Aztán elfáradtam,

és elaludtam.

Nézze csak!

hogy áll ott a fegyház...

Hát nem tölti el örömmel a szívét?

Hát, ha engem kérdez, nem százas.

Normális ember ilyent nem csinál,

hogy meglátogatja a fegyházat, aztán leül és alszik.

Fáradt vagyok,

ágyba akarok bújni.

Ágyba akarok bújni.

Mondtam magának, hogy itt nem szabad aludnia.

Hé, ha így folytatja, gyorsabban visszakerül oda, mint álmodná.

Na szóval, hol lakik?

Achim-von-Arnim Strasse, 32.

Á, hogy jut most oda?

- Ja, hogy jutok most oda? - A busz már nem jár.

- Akkor gyalog kell mennie. - Igen, akkor gyalog kell mennem.

Taxi!

Taxi!

Értette?

Tessék?

Végeznie kell a munkáját, mint mindenki más is, biztos úr.

- Értette? - Értettem!

Achim-von-Arnim Strasse.

Igenis!

Gazfickó!

...szabadság és aranyvirágok

a szájában,

amit az ember nem öblített ki, mert...

mert a nyelve

megbénult egy zöld paradicsomtól.

Egy új frizura jelentősége

az élet szabadságával...

Na most megint kezdi az ivást, mikor egyszer már abbahagyta.

Olyan gyakran nem fordul elő, Bastné asszony.

Biztos majd megint abbahagyja.

Én is azt gondoltam akkor, hogy majd abbahagyja,

aztán jött az a dolog az Idával.

Az akkor egész más volt az Idával!

A halál az... A szabadság és a halál rendben van.

A rend pedig a rend, és a rend meg van szervezve.

És a szabadság az a halál és a rend,

a rend pedig nem szabadság, és a...

És a zöld virágok...

- Ebben az állapotban cipelte fel? - Mi mást tehettem volna?

Csengethetett volna. Az Ida mindig becsengetett hozzám.

Már meg se mozdul!

Hagyja hát aludni! Gyakran aludt már ebben a székben.

Megszokta már.

Franz, kelj már fel! Gyere az ágyba!

Franz, ott kényelmesebb.

Ne fáradjon, Mici kisasszony!

Ennek nincs már semmi értelme. Egyet tudnia kell, ebben az állapotban

sokkal hangosabban horkol, mint különben.

Az engem nem zavar.

Ellenkezőleg,

én nagyon is szeretem

amikor horkol.

Igen, a szerelem!

Mindenesetre, jó éjt.

Franz.

Édes-édes-édes-édes Franz,

hát nem hallasz engem?

Hát már egyáltalán nem hallod, amit mondok?

Franz...

Az újságban nagyon sok betű van,

és a betűk azok feketék.

Egy autó fekete és a fák pirosak.

Pirosak, mint a vér.

De a szabadság nem rend!

A rend fekete,

fekete, mint az autó!

És feketék,

mint az autó, a betűk az újságban...

Az istenit neki, Mici! Szidj már le rendesen!

Csak szólalj meg végre.

Nem bírom elviselni, ha nem mondasz semmit.

Mit vétettem?

Hogy későn jöttem haza tegnap? Azért?

Szólalj már meg, Mici!

Azért, mert későn jöttem haza, vagy mi?

Nem, Franz.

Hanem, mert boldogtalanná teszed magad.

Miért teszem magam boldogtalanná?

Mert olyan emberekkel jársz össze, akik nem tesznek jót neked.

Te a...

Te a Willyre gondolsz?

Például.

Ember, nézz már rám!

Mici!

Franz, ne politizálj többé!

Én egyáltalán nem is politizálok!

Olyan gyűlésekre se mész többé?

Szóval, ha te nem akarod, akkor nem.

Megígéred?

Most aztán elég!

Ha egyszer valamit megmondtam, akkor az úgy is van.

Egyáltalán...

igazad is van...

nekem jó dolgom van.

Mi közöm hozzá?

Mi közöm a politikához?

Ha az emberek olyan sötétek, és hagyják magukat kizsákmányolni,

mit tehetek én róla?

Minek...

minek törjem a fejem másokért?

Köszönöm... köszönöm... köszönöm.

Soha nem vettem észre,

hogy ez olyan fontos neked.

- A politika, gyűlések, meg a többi. - Mert soha nem mondtam.

De most már minden rendben.

Most mi van még mindig?

Már megint ott állsz.

Azt hittem, hogy nyugalomban együtt reggelizhetünk.

Te meg megint ott állsz, és vágod a képeket.

X. A magány a falakba is az őrület repedéseit hasítja

Franz?

Mondd!

- Nem akartam korábban elmesélni... - Tulajdonképpen miről beszélsz?

- Várni akartam, amíg biztos lesz. - Na ja,

ha már elkezdted...

akkor folytasd!

Semmi rossz, Franz.

Csak...

- Megismerkedtem egy úrral... - Mit csináltál?

Megismerkedtem egy úrral, és fixre akarja, érted?

Mint Évának az övé.

És majdnem olyan gazdag is, mint az Éváé.

És már házas és úgy tulajdonképpen sokkal jobb.

Érted?

Szóval, egyet fixre.

És van pénze,

és gazdag, és nős.

És te így feszengsz.

E mögött van valami.

E mögött biztos van valami!

Nem, Franz, nincs mögötte semmi. Tényleg nincs.

Csak...

először van ilyen, és...

és nem tudtam, hogyan mondjam el neked.

Aztán meg azt mondta, hogy bérel nekem egy kis lakást,

és ki akartam várni, hogy tényleg megteszi-e?

Most megcsinálta, és...

és most gondoltam, most kell megmondanom neked,

és...

nem, Franz, ennyi az egész.

Semmi több.

Franz!

Ó, Franz, kérlek, kérlek,

higgy nekem!

Semmi, de semmi nincs mögötte.

Nézz már rám, Franz!

Tényleg semmi nincs mögötte?

Jaj, te...

Jól rá tudsz ijeszteni az emberre.

Csak azért, mert sose hiszel el nekem semmit.

Bizonyára azért, mert nő vagy.

Mi van már megint?

Mért sietsz annyira?

Mire készülsz?

Nem, semmiség.

Csak még meg kell néznem a lakást. Mert még nem is láttam.

És...

azonkívül...

Na?

És mi van még azonkívül?

Azonkívül az Éva jön tizenegykor.

Na, és?

Erről is már korábban kellett volna beszélnem veled.

- Miről még? Mici! - Az úgy van...

Megegyeztem az Évával.

Azt találtuk ki az Évával,

hogy gyereke legyen tőled.

És amikor erről beszélgettem vele,

én nagyon boldog lettem.

És erősen rá kellett beszélnem, és könyörögtem...

aztán...

aztán igent mondott.

Szóval mégis...

Tudtam én, hogy van valami emögött.

- Meg akarsz szabadulni tőlem! - Nem!

Nem akarok megszabadulni tőled.

Észrevettem, hogy van valami emögött.

Észrevettem, hogy valami...

Vágómarha!

Vágómarha vagyok.

És csak egy karom van.

A vágómarhánál is rosszabb.

Mert hogy mit csinál a disznó, amikor bemegy az ólba, azt el lehet képzelni.

Elvégre jobb a disznónak, mint az embernek.

Mert ő ugyanis csak egy darab hús, egy darab háj,

és ami a továbbiakban történhet vele, az nem sok,

ha van elég élelem.

Legfeljebb, hogy még egyszer fialhat,

és az élete végén ott a kés.

És az se túlságosan izgalmas.

Mert, mielőtt egy olyan állat valamit észrevenne,

és mit vesz észre egy olyan állat? Addigra már vége. De az ember?

Az embernek füle van,

az emberben több van,

és az mind összevissza!

Az ember gondolkodni tud és muszáj neki!

- Gondolkodnia kell, mert van neki az a szörnyű feje! - Ne beszélj így!

- És mindig arra fog gondolni... - Hagyd abba!

...hogy mi fog történni.

Mi az, hogy "hagyd abba"?

Mi az, hogy ne beszéljek így?

Azt kérdeztem, hogy mi ez?

Azt kérdezem, mit jelent ez?

Ez egyszerűen azt jelenti,

hogy mindaz nem igaz, amit mondtál.

Én nem akarok megszabadulni tőled.

Ellenkezőleg,

szeretlek.

És azt hiszem...

hogy mindig is szeretni foglak.

De voltam orvosnál, egyszer Bernauban, aztán kétszer Berlinben.

Mindhárman ugyanazt mondták,

hogy soha nem lehet gyermekem, soha.

És amikor az Éva mondta, hogy szeretne gyermeket,

és, hogy a Herberttel nem megy,

nyilván, és az öregtől nem kell neki, legfeljebb tőled,

ó, Franz, én olyan boldog voltam,

még sírtam is a boldogságtól.

Mert...

ugyanis az enyém is lenne.

Ezért nem igaz az egész,

amit mondtál.

Szabad.

Éva kisasszony van itt, Biberkopf úr.

Mért nem engedi be?

Inkább megkérdezem, mert...

az előbb kicsit hangos volt, azt hittem...

Nincs semmi baj, Bastné asszony.

Elmondta?

Miért nevetsz annyira?

A helyzet miatt.

Elég sokszor voltunk már együtt,

de így mint most, még soha.

Akarod?

Kigombolod ezt hátul? Egyedül nem tudom.

És bár Sonia és Éva tudták,

hogy ez egy közönséges dal a hetipiacról,

mégis mindkettejüknek sírniuk kellett, amikor végigénekelték.

Siess! Már hisztérikusan dudál.

Jó, jó, megyek már!

Engedj csak át!

Jó, jó, jó, jó, megyek már!

Éva!

És, hogy vagyunk?

Á, semmi különös!

Az élet csak úgy megy, napról napra.

Ma jön valami, aztán elfelejtjük.

Holnap is jön valami, azt is elfelejtjük.

Mindig történik valami az emberrel.

Az élet majd csak jól csinálja.

Te Herbert, állj meg kérlek ott elől a Dorfmann-nál!

Tudod, rendeltem egy alsószoknyát, most el is tudnám hozni.

Hogy te mennyit tudod szekálni az embert! Alsószoknya!

Az alsószoknya egy emberi dolog. Már megbocsáss!

Kérsz te is?

Nem, köszönöm.

És neked se kéne annyit piálnod.

Biztos nem jól hallok. Hogy mondtad, kérlek?

Figyelj, mi voltál ezelőtt?

Újságárus. És most?

Egyik karod nincs meg, de van a Micid és jövedelmed.

Nem kell újra elkezdj piálni, mint annak idején Idánál.

Az szóba se jöhet.

Ha iszom, unalomból iszom.

Ülsz ott, és mit csinálsz? Hát iszol!

Iszol egyet, aztán még egyet, még egyet...

Azonkívül, én bírom.

Na ja, azt mondod, hogy bírod.

Nézz csak tükörbe!

Hogy néz ki a szemed.

Mi van a szememmel?

Mint egy öregemberé.

Az ivászat megöregít.

Az ivástól öreg leszel.

Hagyjuk már! Hagyjuk a témát, jó?

Mi az, hogy hagyjuk a témát?

Te hagyd abba a piálást!

De miért ne piálnék, Herbert?

Mit akar tőlem mindenki?

Nem tudok, nem tudok semmit!

Száz százalékos rokkant vagyok,

mindenki engem csesztet.

Az egyik azt mondja, ne piáljak, a másik azt mondja, ne járjak Willyvel,

a harmadik: "Hagyd már a politikát!"

Na ja, a politika, ha azt nem tudod abbahagyni, nem olyan rossz, mint az ivás.

Ember, nézz már rám, Herbert, hisz egy kripli vagyok! Semmire se vagyok jó!

Na, állítsd le magad! Mondd ezt az Évának, vagy a Micinek.

Az ágyban...

ott rendben vagyok, tudom... De különben?

Figyelj, Herbert, te vagy valaki.

Te csinálsz is valamit. Te, meg a fiúk.

Na és te? Ha nagyon akarod, a fél karoddal

is tudsz üzletelni.

Ugyan már, a Mici se akarta. Meggyőzött és lebeszélt róla.

Hát akkor kezdd újra!

Most meg kezdjem újra.

Kezdd el, hagyd abba! Mint a kiskutyák.

Fel az asztalra, le az asztalról, fel az asztalra.

Ember, kripli vagyok, Herbert! Nézd a kabátujjamat, nincs benne semmi!

És amikor éjjel fáj a vállam, hogy nem tudok aludni?

Akkor menj orvoshoz.

Nem akarok.

Egyszerűen nem akarok. Hallani sem akarok az orvosokról!

Akkor szólj a Micinek,

hogy utazzon el veled!

Ki Berlinből, más levegőre.

Ne, ne.

Hagyj inkább piálni, Herbert!

Hogy a Micivel ugyanúgy legyen, mint az Idával volt?

Mi?

Nem volt elég az a négy év?

Mondd csak...

Neked hiányzik egy kereked.

Nekem nincs ki mind?

Ez nehéz volt. Először nem találták,

aztán azt mondták, nem rendeltem meg, aztán mégis megtalálták.

Mondd csak, mi van veletek?

Herbert azt mondta, ne piáljak.

Mi? Tényleg azt mondtad?

Igen, tényleg azt mondtam.

Megbolondultál? Mért ne piálhatna?

Nem látod, hogy oda fog jutni, mint régen?

Meghibbantál, fogd be a szád!

Hagyjátok már abba, és vigyetek inkább haza!

Itthon van?

Igen, épp most jött haza.

Mici! Mici!

Mi a baj?

Ó, Mici, egyetlenem, csak egyet mondj meg, szabad-e piálnom?

Hát persze, csak nem túl sokat.

De szabad piálnom!?

Igen, természetesen, de nem túl sokat,

mert káros az egészségre, nem?

És...

nem akarod esetleg te is

egyszer leinni magad?

Veled.

Azta, Mici!

Velem akarod leinni magad?

De te még sosem voltál részeg, ugye?

De!

De!?

Gyere, Franz!

Igyuk le magunkat!

Gyere, rögtön!

És Franz ott áll mellette.

Olyan kedves lány, jó lány.

Olyan kicsi őmellette!

Betehetné a zakójába.

Átöleli a nyakát, ő meg a csípőjénél fogja a bal karjával, és akkor...

És akkor...

és akkor Franz nincs magánál,

csak egy másodperc, karja a lány csípőjén pihen, teljesen merev.

De gondolatban Franznak mozdulatot kellett tennie vele, az arca közben kőkemény.

Gondolatban egy kis faeszközt tartott a kezében,

és fentről Mici felé sújtott, a mellkasára,

egyszer, kétszer,

és összetörte a bordáit.

Kórház, temető, Tegel.

Azt mondták,

ne piáljak, azt mondták, ne politizáljak, és...

azt mondták.

Mici!

Ez jó!

Ó, Franz!

Mici, Mici!

Franz, Franz...

Elnézést, de...

egy úr van itt, önért jött, Mici kisasszony! Egy bizonyos Freimut úr.

- Beengedhetem? - De ki az?

Ő az.

- Kicsoda? - Hát az a lakásos.

Teljesen megfeledkeztem róla.

- Jaj, igen! - Állj fel, Franz!

Bastné asszony...

küldje csak be!

Bejöhetek?

- Persze, jöjjön csak! - Köszönöm.

Egész idő alatt vártam.

aztán gondoltam, talán...

Igen... Mindjárt mentem volna.

Szóval...

ő itt a Franz.

Ő az én férjem.

És ő, Franz,

ő meg a George.

- Jó napot. - Jó napot, Biberkopf úr.

Ezer bocsánat, de...

sajnos csak a balt adhatom.

A jobb búcsút mondott az árnyékvilágnak.

Igen, igen, ez a szörnyű háború.

Igen, igen, ez a szörnyű háború.

Egy... vonzó teremtés a felesége.

Igen.

Tudom.

Igen, természetesen tudja.

Szóval...

számomra majdnem az

a legvonzóbb a nőben,

mikor öltözködik.

Mikor öltözködik?!

Tudom, hogy ez furcsa,

egy nő olyan szép mozdulatokat tesz, amikor öltözködik.

Tulajdonképpen szebb, mint a vetkőzés.

Nem gondolja?

De.

de, ha így nézzük...

Természetesen csak ha... ha így nézzük.

El akar menni Micivel?

Természetesen. Nem mondta magának? Két-három napot akartam...

Nem!

Nem, arról semmit nem mondott.

Mert eddig még nem volt rá alkalmam.

- Bocsásson meg egy pillanatra. - Kérem. Talán menjek ki addig?

Ne, ne, nem! Nem szükséges. Tényleg nem. Üljön csak le oda!

Köszönöm.

Ha ez így megy,

egyáltalán mi marad nekem belőled?

De mit csináljak?

Mi baj van, Franz?

Semmi.

Tűnj el!

Franz, de miért sírsz?

Tűnj el!

Ne üvölts úgy Franz, kérlek! Hagyd abba a sírást!

Azt mondtam, tűnj el!

Úgy fáj a vállam...

Mitől fáj annyira a vállam?

Nekem ugyanis levágták a karom.

Egyszerűen le vele!

Le vele, az átkozott kutyák!

A karomat levágták,

ezt ők csinálták,

ők.

Aztán ott hagytak...

és most fáj.

Letéphették volna rögtön az egész vállam,

akkor most nem tudna így fájni.

De megölni nem öltek meg.

Az nem sikerült nekik, nem volt szerencséjük velem.

De így...

így se jó.

Fekhetek,

senki nincs itt.

Senki nem hallja, ha bőgök,

mikor fáj a vállam és a karom.

Mért nem tudtak rögtön megölni?

Mi vagyok én most már?

Már csak egy félember vagyok.

Nem bírom tovább, tönkre vagyok téve.

Mit csináljak?

Mit is csináljak most?

Gyere!

Hisz ez a munkám, Franz. Muszáj csinálnom.

Muszáj!

Mici...

Mici...

Mici!

A kígyó a kígyó lelkében

VÉGE A TIZEDIK RÉSZNEK.

RAINER WERNER FASSBINDER filmje

magyar szöveg: laci